Napi e-vangelium evangelium365

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
Jn 16,16-20

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán elhangzott beszéd következő részében Jézus arról beszél tanítványainak, hogy távozása miatt szomorkodni fognak, de szomorúságuk örömre fog változni. A szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy a szomorúság megszűnése a Szentléleknek lesz köszönhető, akit Jézus Vigasztalónak nevez. A harmadik isteni személy újabb küldetése, feladata tárul fel számunkra az elhangzottakból.
A Szentlélek tevékenysége sokkal gazdagabb és mélyebb, mintsem leszűkíthetnénk valamiféle lelki megnyugtatásra, vigasztalásra. A Lélek ugyanis megérteti a hívőkkel, hogy Jézus távozása a mennybe a küldetésének része, vissza kell térnie az Atyához, akitől jött.
A Szentlélek segít minket Jézus küldetésének és tanításának teljes megértésében és elfogadásában. A Szentlélek lelkesít, bátorít, ösztönöz bennünket, hogy Krisztus művét folytatva hirdessük az evangéliumot, az örömhírt a világban az embereknek, akik elvesztették az Isten felé vezető utat. A Szentlélek megerősít mindannyiunkat, hogy Jézus mennyben lakását ne tartsuk távollétnek, hanem a Lélek jelenlétében továbbra is érezzük Krisztus jelenlétét. A Szentlélek működésének eredményeként a jézusi tanítás tovább él az Egyházban.
Figyeljünk a Szentlélek indításaira, üzeneteire, útmutatásaira, amelyek arra ösztönöznek, hogy vegyünk részt a világ megszentelésében.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

Elmélkedés

A Szentlélekkel kapcsolatban újabb kijelentést tesz Jézus búcsúbeszédében: „az Igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra.” Milyen igazságra gondolhatott a mi Urunk?
Pilátus előtt, kihallgatása alkalmával Jézus ezt mondta: „aki az igazságból való, hallgat a szavamra.” Ekkor Pilátus megkérdezte: „Mi az igazság?” (Jn 18,37-38). A római helytartó ezen kérdése óta az emberiségben nem csak az igazság keresésének vágya él, hanem az igazság létezésének megkérdőjelezése is. Megismerhető-e az ember számára az igazság? Milyen igazságot, értéket érdemes követnünk? Létezik-e személyes érdekektől független igazság? Valóban igazságnak tekinthető-e az, amit a többség, a közvélemény vagy éppen csak néhány közvéleményformáló annak mond? Hogyan találhatjuk meg az igazságot egy olyan korban, amikor egyesek olyan rafinált módon mutatják be féligazságaikat, hogy azok már-már igazságnak tűnnek?
E kérdésekre a válasz Jézus személye. Az igazsággal kapcsolatos bizonytalanságaink és kételkedéseink eloszlatására egyedül a Szentlélek képes, aki elvezet bennünket a teljes igazságra. Mert az igazság Jézus személyében áll előttünk. Pilátus előtt is ott állt az igazság, de a kételkedés elhomályosította értelmét, látását. Világosítsa meg értelmünket a Szentlélek, hogy Jézus Krisztusban felismerjük az igazságot!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az általad javasolt úton, az igazi boldogság útján! Te nem csupán földi boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden embert. Segíts megértenem, hogy benned találhatom meg a boldogság forrását!

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés

Jézus kissé rejtélyes kijelentést tesz, amikor azt állítja az eljövendő Szentlélekről, hogy ő fogja meggyőzni a világot a bűnről, majd hozzáteszi, hogy azért, mert az emberek nem hittek benne, azaz Jézusban. Úgy tűnik tehát, hogy a Lélek nem általában a bűnről fogja meggyőzni az embereket, hanem Jézus elutasításának bűnéről. Mintegy rádöbbenti az embereket arra, hogy hová vezet, milyen következményekkel jár Isten Fiának elutasítása. Ha figyelmen kívül hagynánk Isten jóságát, irgalmát és üdvözítő szándékát, könnyen abba a tévedésbe esnénk, hogy ez a meggyőzés valamiféle vádat, ítéletet, sőt kárhoztatást jelent. Azt gondolhatnánk, hogy a Szentlélek vádolja az embereket, szembesíti vétkeikkel, de nem mutat kiutat az ember számára. A meggyőzés valódi célja azonban az emberek üdvösségre segítése. Ezzel a küldetéssel jött Krisztus, aki bűnbánatot és megtérést hirdetett mindenkinek, s ezt a feladatot folytatja a Szentlélek is.
A „bűnről való meggyőzés” ezek szerint kettős irányú. Egyrészt azt jelenti, hogy a Szentlélek segít belátni vétkeinket, másrészt megmutatja a bűntől való szabadulás útját, a bűnbocsánatot. Nem egyszerűen csak bűntudatot, hanem igaz bűnbánatot ébreszt bennünk, és bátorít minket, hogy ne féljünk az irgalmas Istenhez fordulni. A Szentlélek ajándék számomra, hogy felismerjem bűnösségemet, és ajándék, mert a megváltottság tudatát ébreszti fel bennem.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!

Evangélium

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26 – 16,4a

Elmélkedés

Amikor az utolsó vacsorán Jézus megígéri apostolainak, hogy elküldi számukra a Szentlelket, akkor az Igazság Lelkének nevezi a harmadik isteni személyt. Olyan összefoglaló jellegű kijelentés ez a Szentlélekről, amely több mindent foglal magába. Egyrészt azt jelenti, hogy a Szentlélek mindig az igazság oldalán áll a hazugsággal szemben. Isten tehát az igazságot képviseli, míg a gonosz a hazugság képviselője, a hazugság atyja (vö. Jn 8,44). Krisztus szavainak igazságát a mennyei Atya igazolja a csodák által, s kettőjüktől származik a Szentlélek, az Igazság Lelke. A Szentlélek azért jön el a világba, hogy az embereket az igazság oldalára állítsa, azaz segítsen minket abban, hogy Isten mellett döntsünk.
Másrészt a Krisztusban hívő embereket az Igazság Lelke tanítja meg a helyes imádkozásra és az Isten felé irányuló helyes tiszteletre, az imádásra. Jézus egy alkalommal kijelentette: „az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát” (Jn 4,23).
Harmadrészt pedig a Szentlélek megerősíti a hívőket az igazság melletti hűségben és a tanúságtételben. A krisztusi igazságról akkor tudunk hitelesen tanúskodni, ha meggyőződéssel valljuk és éljük annak igazságát. Segítsen minket az Igazság Lelke abban, hogy Krisztusban felismerjük a követendő igazságot, akit az igaz Atya küldött hozzánk!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.”
Jn 14,23-29

Elmélkedés

Növekedni a szeretetben
A húsvét utáni ötven nap az Úr feltámadásának való örvendezés jegyében telik. Az evangéliumi történetek elénk tárják az ő találkozásait apostolaival és tanítványaival, amelyek azt bizonyítják, hogy él, újra él, az Atya új élettel ajándékozta meg. A jelenések és a Feltámadottal való találkozások időszaka az apostolok számára hitük növekedésének legjelentősebb ideje. A húsvéti hit a szeretetben való növekedést is jelentette számukra.
A mai vasárnap evangéliumában Jézus következő szavait olvassuk: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat.” Távozását, mennybemenetelét követően bizonyára sokszor eszükbe jutott az apostoloknak Mesterük egykor mondott szava. Igen, növekedniük kell a hitben, erősödnie kell az Úr iránt érzett szeretetüknek még abban az időszakban is, amikor már nincs velük. Különben hiábavaló volna a vele töltött idő. Hiábavaló volna a sok tanítás, amit hallhattak. Hiábavaló volna a számtalan csoda, ami szemük láttára történt. Hiábavaló volna a szeretet, amelyet Jézus a kereszten hozott értük és minden emberért. A Jézus búcsúbeszédéből vett evangéliumi részletben az Úr távozásáról, a mennyei Atyához való visszatéréséről is szó van. Mindezt előre megmondja övéinek, hogy „ha majd bekövetkezik, higgyenek” (Jn 14,29). Jézus szavai tehát azt szolgálják, hogy megszülessen és erősödjön bennük a hit. Az apostolok és a tanítványok élettörténete a hitben való növekedésük története.
Jézus a Szentlélek eljöveteléről és szerepéről is beszél a mai evangéliumi részletben: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.”
A mennyei Atya azért küldi el a Fiút a világba, hogy hirdesse az evangélium örömhírét. Jézus ezt meg is teszi, s hogy küldetése ne maradjon folytatás nélkül, ezért a világból a mennybe való visszatérését követően az Atya elküldi a Szentlelket, hogy ezentúl segítse az Egyházat az evangélium további terjesztésében. Ebben az értelemben tehát a Szentlélek azért jön el, hogy folytassa a Jézus által megkezdett művet az Egyház közössége és tagjai által.
Jézus kijelentése szerint a Szentlélek mindenre megtanítja a tanítványokat. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek a jézusi tanítás teljes megértésében segíti az apostolokat, az egyházi vezetőket, az igehirdetőket és minden keresztény embert. Jézus szavait ugyanis nem elegendő félig-meddig megérteni. Ahhoz, hogy követni tudjuk őt és megtartsuk parancsait, szükséges megértenünk azok mélyebb értelmét. Ahhoz, hogy Krisztus szeretetéről hiteles tanúságot tudjunk tenni a világban az emberek előtt, szükséges az irgalmasságban, a szenvedésben, a kereszthalálban és a feltámadásban megmutatkozó jézusi szeretet teljes megértése. Ugyanakkor a Szentlélek az igazságra is tanít, hiszen maga Jézus nevezi őt az Igazság Lelkének, aki elvezeti a tanítványokat a teljes igazságra (vö. Jn 16,12).
Jézus azt mondja továbbá a Lélekről, hogy eszükbe juttat mindent, amit ő mondott. A Szentlélek nem egy új tanítást kezd el hirdetni, hanem folytatja a Jézus által mondottakat. Az Egyház életében a későbbi századok során sem jelenik meg egy új, Krisztus szavától eltérő tanítás, hiszen a Lélek őrködik azon, hogy mindig ugyanaz a krisztusi tanítás és maradandó evangéliumi igazság éljen tovább, amit az Úr az apostolokra és az általa alapított Egyházra bízott.
Legyünk élő kapcsolatban a Szentlélekkel. Ő segít minket abban, hogy megismerjük Krisztus igazságát, hirdessük evangéliumát és tanúságot tegyünk róla.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy eljuthatunk az örök életre, ha parancsaid szerint élünk, és ehhez az ígérethez, mint szereteted jeléhez, hűséges maradsz. Egykor ezt mondtad tanítványaidnak és valamennyi követődnek: „Barátaimnak mondalak benneteket.” Barátsággal fordultál még a bűnösökhöz is. Te minket is barátságra hívsz. Barátként gondoltál ránk, amikor életedet adtad értünk. Te mindig barátként tekintesz ránk. Szükségünk is van barátságodra, szeretetedre. Barátságod segítsen minket abban, hogy emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot! Urunk köszönjük barátságodat és szeretetedet!

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Jn 15,18-21

Elmélkedés

A szőlőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd, amelyet ezen a héten olvastunk, a Jézus és tanítványai közti szoros kapcsolatról szólt. Jézus tanítványaiként állandó kapcsolatban kell lennünk ővele, ha azt szeretnénk, hogy jótettekben gyümölcsöző legyen az életünk. Állandó kapcsolatban, tehát a nehézségek idején ugyanúgy, mint az öröm napjaiban. E példázat fényében válik világossá számunkra, hogy miről szól a mai evangélium.
Az utolsó vacsorán Jézus arra figyelmeztet, hogy tanítványaira ugyanaz a sors vár majd, mint őrá. Ha Jézust üldözték, akkor a tanítványoknak is üldözésben lesz részük Jézusban való hitük miatt. A tanítvány részéről azonban nem csupán passzív sorsközösség-vállalásról vagy tehetetlen belenyugvásról van szó, hanem annak megértéséről és elfogadásáról, hogy a nehézségek és üldözések ellenére is örömteli lehet életük, ha kitartanak az Úr mellett és hűségesek maradnak hitükhöz.
A tanítvány részéről ez a pozitív magatartás abban nyilvánul meg, hogy Jézus példája és akarata szerint imádkozik üldözőiért és megbocsát nekik. A nehézségek idején gondoljunk Szent Pál szavaira, amely szerint semmilyen nehézség, üldöztetés nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől (vö. Róm 8,35-39). Ha Krisztussal és érte vállaljuk az üldözéseket, szomorúságunk örömre fog változni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk! Te türelmesen és alázatosan viselted az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait is. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád! Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz!

Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

Elmélkedés

Az előző napokban olvasottak után a szeretet új területére tér át Jézus beszédében. Korábban szó volt az Atya és a Fiú közti kölcsönös szeretetről, amely kiárad, kiteljesedik az emberek felé, s amelyet a Krisztusban hívők viszonoznak. Az Isten iránti szeretet mellett megjelenik az emberek egymás közti szeretete, amelynek mintája és forrása szintén Krisztus irántunk való szeretete. „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” – olvassuk a mi Urunk szavait a mai evangélium részletében.
Tanítványainak egymás iránti szeretetéről korábban már beszélt, mint olyan jelről, illetve ismertetőjegyről, amely alapján felismeri majd a világ, hogy Krisztushoz tartoznak (vö. Jn 13,35). Mindebben a mérték Krisztus önfeláldozó, személyes, nagylelkű, jóakaró és szeretetre ösztönző szeretete. És talán ezt az utóbbi tulajdonságot érdemes mai elmélkedésünkben kiemelni. Akkor értettük meg valójában Krisztus kereszthalálban megmutatkozó szeretetét és a kereszt titkát, ha ez minket is életünk teljes odaadására indít, a szeretet gyakorlására ösztönöz. A szeretet útja a kereszttől indul és abból az élményből fakad, hogy Krisztus annyira szeretett engem, hogy kész volt meghalni értem. A szeretet útja a kereszttől indul és az örök életre vezet, mert Isten megjutalmaz minden szeretetből fakadó jócselekedetet.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el a Szentlelket, hogy megtanítson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre! Segíts minket, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”
Jn 15,9-11

Elmélkedés

A szeretet vonatkozásában a kölcsönösség témájára tér át Jézus. A Fiú és az Atya kölcsönösen szeretik egymást. A mi Urunk azt a szeretetet sugározza felénk, emberek felé, amelyet az Atyától tanul, s amelyben az Atyától részesül. Azzal a szeretettel fordul felénk, amellyel őt szereti a mennyei Atya, s azt várja tőlünk, benne hívőktől, hogy viszonozzuk szeretetét. Ismételten a parancsok megtartásának szükségességéről tanít, amelyről korábban már volt szó. A krisztusi parancsok szerinti élet, az evangéliumi igazság szerinti élet ugyanis a szeretet bizonyítéka, jele. A szeretet túllép az érzelmek és a szavak szintjén. Jézus életében ez nyilvánvalóan megmutatkozik a szenvedés és a halál vállalásában, amely az Atyának való feltétlen engedelmesség jele. Minél erősebb bennünk az Atya iránti szeretet, annál inkább fogjuk üdvösségszerzőnek tekinteni Isten parancsait, törvényeit. Nem terhek ezek számunkra, amelyek elveszik életünk örömeit, hanem olyan útmutatások, amelyek a boldogság megélésében segítenek.
Meggyőző ereje, követésre indító hatása csak a szeretetből teljesen odaadott életnek, az önfeláldozásnak van. A szeretet gyakorlásában emberi erőm megfogyatkozik, testem elgyengül. Ez az erőtlenedés a szeretet velejárója. Nemde ezt látjuk Krisztus esetében is? Kész vagyok-e szeretetből odaadni Istennek magamat?
© Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz az út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé! Te légy társam az Atyához vezető úton! Te légy erősítőm, ha fáradok! Te légy bátorítóm, ha csüggedek! Te légy örömöm, amikor megérkezem! Segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés

Jézus önmagát szőlőtőhöz, a mennyei Atyát a szőlőskert tulajdonosához, tanítványait és követőit pedig szőlővesszőkhöz hasonlítja a mai evangéliumban. Hogyan értelmezzük példabeszédét? Az Egyház, az újszövetségi nép Isten szőlőskertje, amely közösséghez minden megkeresztelt ember tartozik. Az Egyház tagjai úgy kapcsolódnak Krisztushoz és rajta keresztül egymáshoz, miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz. Az egyházi közösség tagjaként mindannyian arra törekszünk, hogy megőrizzük a Krisztushoz kapcsolódást, aki nélkül semmit sem tehetünk, s akiből életerőt merítünk. Egyedül általa tud lelki gyümölcsöket érlelni életünk. Ahogyan a szőlő termésének mennyisége és minősége egyaránt függ a kedvező időjárástól és az emberi munkától, ugyanígy a Krisztussal való élő kapcsolatunk is egyrészt Isten kegyelmének köszönhető, másrészt megkívánja a mi emberi közreműködésünket is.
Ha meghozzuk a döntést, hogy Jézussal akarunk élni és megtesszük felé az első lépéseket, akkor ő a segítségünkre siet. Kezdetben nem várja tőlünk, hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a kevéssel, amit a magunk emberi erejéből tudunk neki adni. De szüntelenül vigyáznunk kell arra, hogy hozzá kapcsolódjunk és belőle merítsünk erőt, nehogy elszáradjunk vagy terméketlenné váljunk. Ha látja bennünk az életképességet, a lelki erősség csíráját, akkor ő már tudja, hogyan kell alakítania életünket, hogy bő termést hozzunk. Célunk az, hogy megmaradjunk a Krisztussal való élő és éltető egységben, s a jócselekedetek gyümölcsét teremjük.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te minket is a mennybe vársz. Megmutatod nekünk az utat, az üdvösség útját, a mennybe vezető utat, és azt szeretnéd, ha mindannyian eljutnánk oda. Tanítványaidként erre a sorsra számíthatunk. Segíts, hogy ne feledkezzünk el arról a parancsról, amit egykor az apostoloknak adtál, s amely nekünk is szól: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot!” Segíts, hogy hűséges tanítványaid legyünk, hozzád vezessük az embereket! Segíts felismernünk, hogy ez a mi küldetésünk!

Evangélium

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a

Elmélkedés

„Ne nyugtalankodjék a szívetek” – szól Jézus az apostolokhoz, akik az utolsó vacsorán azért félnek, mert nem tudják pontosan, mi vár rájuk Mesterük távozása után. Jézus azzal bátorítja őket, hogy vissza fog térni és nem szűnik meg vele a személyes kapcsolat. Az ő szavaiból békesség sugárzik, ami éppen ellentéte az apostolok nyugtalanságának. Kereszthalálát követően csak fokozódik az apostolok nyugtalansága, akik félelmükben bezárkóznak. A feltámadt Krisztus jelenései alkalmával így szól hozzájuk: „Békesség nektek!” (Jn 20,19). E szavakkal nem csak békét kíván nekik, hanem jelzi, hogy ő a békesség forrása, ő adományozza az ember számára a békét. A prófétai jövendölésekben számos esetben előkerül a gondolat, hogy a Messiás eljövetelével és Isten uralmának megvalósulásával elérkezik a földre a békesség, amelyet minden ember áhít. Izajás próféta például a „béke fejedelmének” jöveteléről jövendöl, Mikeás pedig azt mondja az eljövendő Messiásról, hogy „ő maga lesz a béke.” A jövendölések megvalósulását Jézus születésekor tapasztalja meg a világ, amikor is az angyalok békét hirdettek a jóakaratú embereknek. Ahol pedig Jézus fellép, tanít, csodát tesz, ott a béke is megjelenik, bár tanítása felforgatja ennek a világnak a rendjét, hogy az isteni béke költözzön helyébe.
Ha hiszünk Istenben, az ő gondviselésében, akkor nem érdemes nyugtalankodnunk. Rá merem-e bízni életemet Istenre?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!” Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!

Evangélium

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”
Jn 14,21-26

Elmélkedés

Jézus földi tevékenységének egyik fontos eleme a tanítás. Útja során betér a zsinagógákba tanítani, de az ünnepek alkalmával a jeruzsálemi templomban is ezt teszi. Tanító beszédet intéz a néphez a hegyen vagy máskor a tóról egy bárkából. Beszédmódja sok elemében megegyezik korának tanítói módszerével, mégis több szempontból különbözik attól. A legfőbb különbség talán az lehet, hogy míg a hivatalos tanítók saját véleményüket mondták a törvénnyel és a parancsokkal kapcsolatban, addig Jézus azt hirdeti, amit a mennyei Atya rábízott. Az Atyától kapott igazságot mondja el az embereknek.
Ennek fényében sajátos értelmet nyer a mai evangélium kijelentése: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat” (Jn 14,21) – mondja Jézus. Aki Jézust szereti, az a mennyei Atyát is szereti, hiszen az ő tanítását tartja meg.
A szeretet nem csupán egy emberi érzés, hanem cselekedetekben megvalósuló jóság. Isten emberek iránti szeretete sem csupán egy érzés, hanem Krisztusban testet öltő valóság. A megtestesülés Isten szeretetének a cselekedete. Jézus pedig azzal bizonyította szeretetét az Atya iránt és irántunk, hogy véghezvitte a megváltást szenvedése és halála által. Az igazi szeretet azt jelenti, hogy mindent oda kell adni fenntartás nélkül. Ezt teszi Jézus, amikor odaadja az életét.
E végtelen szeretet indít engem arra, hogy szeressem Istent.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi szeretetközösségben legyünk veled és egymással! Így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!

Evangélium

Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
Jn 13,31-33a.34-35

Elmélkedés

Induljatok a szeretet útján!
A mai evangéliumban a következőket mondja Jézus: „Új parancsot adok nektek. Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Már önmagában az is nagy teljesítmény, ha valaki valóban önzetlenül, azaz mindenféle szándék vagy remélt előny nélkül szereti a másikat, az azonban még nagyobb követelmény Jézus részéről, hogy olyan szeretettel forduljunk embertársaink felé, ahogyan ő szeret minket. Valójában Jézus szeretet-parancsának ez az igazi újdonsága. Ez a kérés, ez a parancs igazi kihívást jelent számunkra. Sokan persze nem szeretik a kihívásokat és visszarettennek. Úgy gondolják, hogy ez lehetetlen. Azt hiszik, hogy ez megvalósíthatatlan. Ember nem képes ilyen teljesítményre. Az ember nem képes olyan mértékű vagy minőségű szeretetre, mint az Isten. Ebben részben van igazság. De kér-e tőlünk Jézus olyat, amit nem tudunk megtenni? Mi értelme volna olyat kérnie tőlünk, amit valóban lehetetlen megtenni? Kér-e tőlünk Jézus olyat, amit ő maga nem tett meg? Ő a végsőkig elment a szeretet kifejezésében. Amikor vállalta a szenvedést, amely emberi testének okozott fájdalmat, és amikor vállalta a halált, amely emberi testéből szívta ki az életerőt, magát az életet, akkor a végsőkig elment, csakhogy az ember megismerje a szeretetet. Mi sokszor félünk odaadni, feláldozni életünket. Jézus nem félt ettől. A szeretet mindig önmagunk feláldozását, odaajándékozását jelenti, mégpedig visszavonhatatlanul.
A szeretet gyakorlása tanúságtétel, jel a világ számára. Jézus ezt mondja: „Arról tudják majd meg az emberek, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Krisztus felénk irányuló szeretetének megtapasztalása indíthat el bennünket a szeretet útján. A keresztre tekintve megértjük, hogy Jézus szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, a feltámadt Krisztussal való találkozás pedig megérteti velünk, hogy a feltámadásban a mennyei Atya Jézus iránti szeretete nyilvánult meg. Isten ugyanakkor bennünket is feltámaszt az örök életre, s ez irántunk való szeretetének jele.
A Szentírás egyik legtöbbet idézett részlete a szeretet-himnusz, amely Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első levelében található, a 13. fejezetben. Szent Pál így vezeti fel mondanivalóját: „Egy mindennél kiválóbb utat mutatok nektek” (1Kor 12,31). Igen, a szeretet gyakorlása valóban egy út számunkra, ezért Jézus új parancsát bátorításként kell értelmeznünk: Induljatok a szeretet útján! Járjatok a szeretet útján! Közeledjetek Istenhez a szeretet útján! Induljatok embertársaitok, felebarátaitok felé a szeretet útján! Ha valaki úgy érzi, hogy elszakadt Istentől, akkor ez amiatt van, mert nem élt Isten szeretetében. Ha tehát újra találkozni szeretne Istennel, akkor el kell hagynia a bűn útját és rá kell lépnie a szeretet útjára. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy megromlott embertársaival a kapcsolata, szakadék választja el őt családjától vagy másoktól, akkor rá kell lépnie a szeretet útjára, mert ez vezet a másik emberhez. A szeretet nem egy kellemes érzés az ember szívében, hanem olyan út, amelyen szüntelenül haladnunk kell.
Nem lehetetlen teljesíteni azt, amit Jézus kér tőlünk! Induljunk el a tökéletes szeretet útján! Nehéz, de megvalósítható a szeretet. A szeretet megélése mindenki felé legyen tanúságtétel és jel arról, hogy hiszünk Istenben, aki maga a szeretet!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A hozzád fűződő engedelmes, fiúi kapcsolat és az Egyház többi tagjával való testvéri szeretettől vezérelt közösség ápolása egyaránt fontos számunkra. Az igazi bölcsesség megmutatja számunkra az utat az Atyához és az örök életre, s ez az út annak felismerésével kezdődik, hogy egyszerű, szegény emberek vagyunk. Egyszerű emberek, akik Isten nélkül semmit sem érünk. Szentlelked indítson minket arra, hogy az életszentségre törekedjünk, bátran megvalljuk hitünket, közösségben éljünk egymással és hirdessük az evangéliumot! Legyünk élő szőlővesszők! Legyünk az Egyház élő tagjai! Segíts minket, hogy megmaradjunk a te szeretetedben, és Isten megdicsőítése által bőséges termést hozzunk!