Napi e-vangelium evangelium365

Evangélium

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”
Mk 10,17-27

Elmélkedés

A gazdag ifjú mindannyiunk nevében fogalmazza meg kérdését és fordul Jézushoz: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” A kérdés hátterében annak ismerete áll, hogy földi életünk, cselekedeteink és az örök élet között szoros kapcsolat van. Életünk során tennünk kell azért, hogy annak végén átléphessünk az örökkévalóságba. Krisztushoz kell fordulnunk ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat, s tőle kapjuk meg az erőt az előbbi megtételéhez és az utóbbi elkerüléséhez. A kérdést nem elég egyszer, például életünk egy sorsdöntő pillanatában feltennünk, de az sem, ha akár naponta feltesszük Jézusnak. Az üdvösséghez az is szükséges, hogy Jézus válaszát naponta megtegyük.
Az ifjú és Jézus párbeszédének legérdekesebb mozzanata, amikor kiderül, hogy a fiú a maga számára nem tartja elegendőnek a parancsok megtartását. Valami többet szeretne. Jézus is megérzi az ő elégedetlenségét, s a történet ekkor vesz fordulatot. Az Úr ekkor előáll azzal, hogy mindenéről lemondva kövesse őt.
Sok fiatallal találkozom, akik érzik magukban az elégedetlenséget, a nyugtalanságot, és valami igazán jót szeretnének tenni. Szívesen állítanák életüket egy nagyobb jó szolgálatába, de egy ponton visszarettennek, mert félnek mindenükről lemondani. A vagyon nyújtotta biztonságban bízom vagy Istenben?
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet. Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.
Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskeborról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéről beszél a száj.”
Lk 6,39-45

Elmélkedés

Szálka és gerenda
Jézus szemléletes hasonlatot mond azzal kapcsolatban, hogy az ember könnyen észreveszi mások legkisebb hibáját is, miközben észre sem vesszük, hogy nekünk sokkal nagyobb bűneink vannak. Előszeretettel beszélünk mások bűneiről, de nem szeretnénk, ha a mi vétkeink napvilágra kerülnének. Mi tehát a helyes magatartás, ha a bűnnel, a másik emberben vagy önmagunkban felfedezett bűnnel találkozunk?
Először is azt szögezzük le, hogy ne keressük másokban a hibát, mert nincs jogunk ahhoz, hogy mások lelkivilágában keresgéljünk. A második szabály a következő: ha felebarátunk bűne tudomásunkra jut, ne ítélkezzünk felette, mert egyedül Istennek van joga ahhoz, hogy megítélje az emberi cselekedeteket. Ne feledjük, hogy soha nem ismerhetjük teljesen a másik ember élethelyzetét, körülményeit, ezért hiányos ismereteink miatt csak téves lehet az ítélkezésünk eredménye. Harmadik irányelvként hozzátehetjük ehhez: nem feltétlenül a mi feladatunk a másik embert figyelmeztetni bűnére, mert nem biztos, hogy kellő tapintattal tudjuk ezt megtenni. Hagyjunk időt a bűnös ember számára, hogy önmaga belássa bűnét és jobb útra térjen.
Ha viszont önmagunkban fedezzük fel a bűnt, legyünk nyugodtan szigorúak. És ne késlekedjünk, hanem mielőbb szakítsunk bűnös múltunkkal. A javulást, a megtérést önmagunkon kezdjük!
Mások hibáinak gyakori emlegetésével tulajdonképpen a saját bűneinkről akarjuk elterelni a figyelmet. Emberi kapcsolatainkban ez talán sikerülhet, de Istent soha nem tudjuk megtéveszteni. Ő majd a mi életünkről fog kérdezni minket, s akkor nem beszélhetünk félre, nem hivatkozhatunk arra, hogy mások is vétkeznek. Legyen bennünk alázat, amely beismeri a bűnt Isten előtt!
Nagy vigasztalás, hogy nem csupán a lelkiismeretfurdalás marad számunkra, hanem számíthatunk Isten megbocsátására. Ő látja hibáinkat, ismeri gyengeségeinket, s erőt ad nekünk a bűn elleni küzdelemben. Nem emberi érdemeink miatt, hanem azért szeret minket, mert lényege a szeretet. Lássuk be: valójában olyan vagyok, amilyennek Isten lát, az vagyok, akinek Isten lát engem!
Az evangélium befejező részében Jézus fügéről és szőlőről, mint jó gyümölcsökről beszél, továbbá az értéktelen, haszontalan tövisbokorról. A bibliai időkben éppúgy, mint manapság a palesztin vidék egyik legkedveltebb gyümölcse a füge. A füge termékenységet, békességet és jólétet jelképezett. A szőlő szintén hasznos növény, egyrészt finom a gyümölcse, másrészt bor készíthető belőle, amely a szív örömének, derűjének, vidámságának a jelképe. Talán egy korabeli szólást idéz Jézus, amikor ezt mondja: „Minden fát gyümölcséről lehet megismerni.” Az ember is jó vagy rossz gyümölcsöt terem attól függően, hogy mi lakik a szívében.
Cselekedeteink, amelyek mások számára is szemmel láthatóak, visszatükrözik belső világunkat, gondolkodásmódunkat és szándékainkat. Elárulják, hogy mi lakik a szívünkben. Ha Jézus tanítása szerint élünk, azaz viselkedésünkkel, mindennapi magatartásunkkal, szavainkkal és tetteinkkel őrá igyekszünk hasonlítani, akkor jó gyümölcsöt teremhetünk lelkiekben. Olyan gyümölcsöket, amelyek egyrészt a saját üdvösségünket szolgálják, másrészt mások javára lehetünk velük.
Ha valaki felebarátjáról rossz véleménnyel van, az sok esetben csak a saját rosszindulatát mutatja ki ezzel. Ő a rossz fa, amely ehetetlen, rossz gyümölcsöt terem. Aki pedig a jó tulajdonságokat veszi észre embertársában, arról jogosan feltételezhető, hogy jóindulat él szíve mélyén mindenki iránt. Ő az a jó fa, amely jó gyümölcsöt terem.
© Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmasság Istene! Köszönjük, hogy szerető Atyaként fordulsz felénk és számíthatunk a megbocsátásra. Látod hibáinkat, ismered gyengeségeinket, ugyanakkor erőt adsz nekünk a bűn elleni küzdelemben. Nem emberi érdemeink miatt, hanem azért, mert szeretsz minket. Add meg nekem az őszinte bűnbánat kegyelmét, hogy mindig alázattal álljak eléd! Belátom gyengeségeimet és bűneimet, amelyekért senki mást nem hibáztathatok, csak önmagamat, és vállalom értük a felelősséget. Köszönöm, hogy az ítélet napján igazságosságra és irgalmasságra számíthatok tőled, aki engem és minden embert az üdvösségre hívsz.

Evangélium

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.
Mk 10,13-16

Elmélkedés

Jézus korában a gyerekekkel való mindennapos törődés az anyák feladata volt. A gyermekek a Bibliában a legtöbbször úgy jelennek meg, mint akik gondoskodásra, törődésre szorulnak. A gyermek magatehetetlen, erőtlen. Már pusztán életben maradásához is segítségre van szüksége. Az ószövetségi gyermekképet gazdagítja, hogy Isten úgy tekint választott népére, mint gyermekére. Vezeti, védelmezi, tanítja népét. Olykor a gyermekek különleges szerepet kapnak Istentől, gondoljunk csak Sámuelre, aki kisgyermekként meghallotta az Úr szólítását. Figyelemreméltó, hogy a messiási jövendölésekben is feltűnik a gyermek alakja.
Az evangéliumi beszámoló szerint az apostolok visszautasítanák, elküldenék azokat a kisgyermekeket, akiket áldásért visznek Jézushoz. Jézus felindultsága érthető, hiszen miért kellene megtagadni az áldást tőlük? Szeretettel magához hívja, megáldja őket és példaként állítja kicsinységüket az apostolok elé. A kisgyermekek természetes tulajdonsága, hogy megbíznak szüleikben és biztonságban érzik magukat mellettük. Ezért kívánkozik vissza a csecsemő az idegen kezek közül édesanyja karjaiba. A gyerek a játék közben, amikor édesapja a magasba emeli, biztonságban érzi magát. Isten gyermekeiként ilyen bizalommal legyünk mennyei Atyánk iránt!
© Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság, csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

Evangélium

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”
Mk 10,1-12

Elmélkedés

Az írástudók és Jézus véleménye gyökeresen különbözik. Az írástudók a törvényre hivatkozva megengedik a válást, pontosabban megadják a férjnek a jogot, hogy elbocsássa feleségét. A válás ilyen módon csak a férj részéről volt kezdeményezhető, a feleségnek nem volt ilyen joga. A mózesi törvény meglehetősen homályosan fogalmaz, amikor arról van szó benne, hogy ha a férj valamilyen „szégyenteljes dolgot talál” feleségében, elbocsáthatja őt. Nem csoda, hogy e megfogalmazást kényük-kedvük szerint értelmezték sokan.
Ezzel szemben Jézus mindenféle válást határozottan elutasít és arra az egységre hivatkozik, ami a Teremtő Isten szándéka szerint létrejön a férfi és a nő között a házasság által. Ez az egység Isten akarata szerint sérthetetlen.
A válás nem szünteti meg Isten eredeti szándékát. Még egy olyan korban sem szünteti meg, amikor minden második házasság válással végződik. Még akkor sem, ha már nem bélyegzi meg, nem ítéli el senki az elváltakat, hanem megértően, segítő szándékkal közeledünk feléjük. De éppen az értékek útjáról letérő korban érdemes újra és újra felragyogtatni a házasság értékét! Éppen ilyen korban kell újból és újból hangsúlyozni: amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét! Bátorítsuk azokat, akiknek a házassága válságba kerül: ne adják fel a küzdelmet, a reményt, a hűséget!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek: Ha valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi vagytok, megkapja érte jutalmát. Ha viszont valaki csak egyet is bűnre csábít a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék. Ha a kezed bűnre csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra jutnod. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod, ahol a féreg el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak meg. Mert jó dolog a só; ha azonban a só ízét veszti, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között.
Mk 9,41-50

Elmélkedés

Jelképes, ugyanakkor meghökkentő mondásokat olvasunk a mai evangéliumban. Vajon szó szerint kell értenünk a kéz és a láb levágásáról szóló kijelentéseket? Mit jelentenek tulajdonképpen ezek a mondások?
E furcsa kijelentéseket Jézus a bűnnel és annak elkerülésével kapcsolatban mondja. A túlzás, a túlzó kifejezésmód szándékos. Azt akarja tanítani a mi Urunk, hogy minden akadályt el kell hárítanunk magunk elől az üdvösség útján. Ez az akadály Jézus szerint a bűn. A kísértéseket nem tudjuk minden alkalommal messze elkerülni, de az Úr segítségével képesek vagyunk mindenkor visszautasítani azokat. Helytelen az a gondolkodásmód, amely szerint valaki azzal megy bele a bűnbe, hogy majd később meggyónja és Isten meg is fog neki bocsátani. Az isteni megbocsátásban mindenképpen bízhatunk, de ne akarjuk mindenáron próbára tenni Istent. Jó érzés, ha az ember kimosakszik a piszokból, de még jobb, ha tiszta marad.
A bűnnek örökkévaló következménye van, ezt hívjuk kárhozatnak, pokolnak. Aki ott van, azért került oda, mert ezt a döntést hozta. Megtagadta és elutasította Istent, aki tiszteletben tartotta ezt a szabad döntést. Természetesen van másik lehetőség is számunkra. Ha a mennybe akarunk jutni és az örökkévalóságban együtt akarunk élni a szeretet Istenével, akkor el kell utasítanunk a bűnt!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Nem a magunk igazságát keressük, hanem a te igazságodhoz ragaszkodunk. Szeretnénk újra felfedezni a krisztusi igazság gazdag tartalmát és azt, mint világító fényt felmutatni a világnak. Csak így tudunk fényes, világító, megvilágosító példát mutatni. Eljött az idő, hogy újfajta módszereket alkalmazzunk az emberekkel való párbeszéd, az igehirdetés és az evangelizáció terén. Eljött az idő, hogy új utakat keressünk az egység megvalósítása területén. Eljött az idő, hogy ne csupán azt hangoztassuk, hogy ki, miért van kizárva a szentségek vételéből, hanem megkeressük annak lehetőségét, hogy az isteni kegyelem az ő életüket is megújítsa a szentségek által. Eljött az idő, hogy a szegények felé új formában mutassuk ki önzetlen szeretetünket.

Evangélium

Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”
Mk 9,38-40

Elmélkedés

Az eseményeket sokszor különbözően látjuk. Ugyanarról a dologról az egyik ember elítélően, a másik elismerően nyilatkozik. Az új dolgokkal szemben sokszor tartózkodóak vagyunk, mások persze nyitottak az újdonságok iránt. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy bizonyos idő elteltével és a körülmények jobb megismerésével megváltozhat a véleményünk; amit korábban jónak tartottunk, azt később elutasíthatjuk és fordítva. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a dolgok sokszor nem engedik megkülönböztetni magukat, nem engedik, hogy eldöntsük róluk, hogy pozitív vagy negatív hatásúak hosszútávon, sőt sokszor ugyanaz a külső hatás egyszer építő, máskor romboló ránk nézve.
Erre példa a mai evangélium. A Jézus nevében jót tevő emberről nem tudunk meg sokat, de az apostolok megtiltanák tevékenységét. Mesterük viszont megengedő e tekintetben, türelmet tanúsít. Abban bízik, hogy aki az ő nevében tesz jót, az biztosan nem fog szembefordulni vele.
A történet azt tanítja nekünk, hogy Jézus szemével nézzünk, és az ő lelkületével közeledjünk az újdonságok felé. Előítéletek helyett legyünk bizalommal mindenki felé! Ne alkossunk elhamarkodott ítéletet, hanem legyünk türelmesek! Gyümölcséről ismerhető fel a jó, illetve a rossz. Imáinkban kérjük a Szentlelket, hogy segítsen a jó és a rossz megkülönböztetésében, és indítson minket mindenkor a jó választására!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te új törvényt hoztál a világba, a szeretet törvényét, az újszövetség törvényét, az örök törvényt, a szívünkbe írt törvényt, a szabadság törvényét. A szeretet törvénye nem külső kényszerítő erőként nehezedik ránk, hanem szívünk mélyéről feltörő vágy. Olyan parancs, amellyel szemben nem érdemes a benső ellenállást, ellenkezést felszítanunk, hanem arra kell törekednünk, hogy minél jobban felszínre hozzuk magunkból. Segíts minket, hogy a szeretet ne csupán érzés maradjon bennünk, hanem cselekedetekben is megnyilvánuljon Isten és az embertárs felé! Segíts, hogy rátaláljunk a szeretet mindent felülmúló parancsára!

Evangélium

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,30-37

Elmélkedés

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus úton van és tanítványai is vele tartanak. Útközben mindannyian gondolkodnak. Jézus megosztja gondolatait tanítványaival, akik azonban nem haladnak vele lélekben küldetésének útján, az ő gondolataik más utakon járnak. Az Úr ekkor két útról kezdi el őket tanítani, hogy gondolataik, jövőbeli terveik találkozzanak. Az egyik az ő útja, a másik a tanítványoké, amely utak állomásait és célját, még nem látják a tanítványok. Bizonyos értelemben nem is beszélhetünk két útról, hanem csak egyről, hiszen a tanítvány mindenben azonosul Mesterével, azt hirdeti és azt teszi, amit a Mestere, és sorsa is ugyanaz. Jézus az ő küldetésének útján hirdeti Isten országának örömhírét, bűnbánatra hív, hogy megújuljon Isten és az emberek kapcsolata, gyógyulást hoz testnek és léleknek egyaránt. Küldetése azzal teljesedik be, hogy a kereszten feláldozza életét.
A másik út, amelyről Jézus tanít a tanítványok útja, mindazoké, akik követik őt. Ez viszont nem az egymás közti versengésnek az útja. Jézus kérdése után a tanítványok hallgatása nagyon árulkodó. Rögtön megérzik, hogy mennyire méltatlan hozzájuk a versengés és az elsőbbségre való törekvés, hiszen Mesterüktől ennek ellenkezőjére, a szolgálatra látnak példát és a szerénységre kapnak ösztönzést.
A kérdés számunkra az, hogy megértem-e Jézus szolgálatának lényegét és akarok-e szolgáló tanítványa lenni?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,9-17

Elmélkedés

Júdás árulását követően az apostolok szükségesnek tartották, hogy helyét betöltse valaki az apostoli testületben. A választást Péter apostol beszéde, buzdítása előzi meg, amelyben pontosan jelzi, hogy milyen feltételnek kell megfelelnie és mi lesz a feladata a választandó személynek. Péter ezt mondja: „azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt” kell valakit megválasztani (ApCsel 1,21). Az apostoli szolgálat lényegét pedig így foglalja össze: „velünk együtt Krisztus feltámadásának tanúja legyen” (ApCsel 1,22).
A „velünk együtt” kifejezés kettős értelmet hordoz. Egyrészt jelenti, hogy a tanúskodás a feltámadt Krisztusról az új apostolnak és a korábbi tizenegynek egyaránt feladata. Hirdetni Jézus örömhírét, továbbadni tanítását, tanúságot tenni az Úr megváltó haláláról és feltámadásáról, ez az apostoli küldetés lényege. A „velünk együtt” másrészt azt jelenti, hogy az újonnan választott apostolnak az apostoli testület tagjaként, a többi apostollal egységben, közösségben kell lennie és végeznie tanúskodását.
Az apostoli Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban Krisztus parancsát igyekszik teljesíteni, hogy az üdvösség tanítása mindenkihez eljusson. Nekem is apostoli lelkülettel kell hirdetnem az örömhírt.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön! Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra! Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát! Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján! Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt! Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak!

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38

Elmélkedés

Isten nagylelkű
Amikor azt tapasztaljuk, hogy valaki ellenségesen viselkedik velünk szemben vagy rosszat tesz nekünk, akkor esetleg természetesnek tartjuk, hogy mi is hasonlóan viselkedjünk. Úgy védjük magunkat, hogy visszavágunk. De lehet-e más módon reagálni az ellenségeskedésre? Tudunk-e más módon viszonyulni bántalmazóinkhoz? Jézus tanítása szerint igen. Az ószövetségi törvények megengedték az egyenlő mértékű bosszút, Jézus viszont nem. A szeretetről szóló tanítása akkor éri el csúcsát, amikor az ellenségszeretetről tanít. Azt ajánlja tanítványainak, hogy ha hitük miatt támadások érik őket, akkor ne támadjanak vissza, hanem szeretettel viszonozzanak minden ellenségeskedést. Ő is ezt tette, amikor halálra ítélték és bántalmazták keresztútján. Nem vágott vissza kínzóinak, hanem tűrte, hogy keresztre szegezzék. Utolsó perceiben is imádkozott azokért, akik halálát okozták, ezzel bizonyítva, hogy megvalósítható a tökéletes szeretet.
A veszekedés újabb vitát szül, a bántás újabb bosszút. Ebben az ördögi körben, ebben a megállíthatatlan folyamatban új helyzetet teremthet, ha valaki a bosszú helyett a szeretetet választja. Az ellenségszeretet gyakorlása lehetőséget ad arra, hogy véget érjen az ellenségeskedés. Bármennyire is nehéz vagy furcsának tűnik, érdemes elindulnunk ezen az úton, hogy a szeretet új légkörét teremtsük meg a világban. Jézus legyen ebben a példaképünk!
Az ellenségszeretet Jézus tanítványainak sajátos megkülönböztető jegye. A mai evangéliumban elsőként egy általános megfogalmazás hangzik el: „Szeressétek ellenségeiteket!” Ezt három kiegészítő, magyarázó felszólítás követi, amelyek szerint a krisztusi tanítványnak nem szabad viszonoznia semmiféle rosszat, tehát jót kell tennie azokkal, akik gyűlölik őt, áldást kell mondania az őt átkozókra és imádkoznia kell azokért, akik rágalmakat mondanak róla. A három kiegészítő mondás közös eleme, hogy a krisztusi tanítvány nem állhat meg ott, hogy némán elviseli, békésen tűri az őt érő rosszat, hanem valamilyen jócselekedettel kell fordulnia ellenségéhez. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy a rossz ne változtassa meg az ő jellemét, hanem ragaszkodjon a jóhoz, tartson ki benne. El kell ismernünk, hogy nem könnyű a gyűlöletre jótettel válaszolni. Nem könnyű Isten áldását kérni arra, aki Isten nevében kíván nekünk rosszat. Nem könnyű a hazug rágalmakat hallva visszatartani magunkban a haragot és megbocsátást kifejező imádságot mondani azokért, akiktől a rágalmazás ered.
Ahogyan Isten is egyenlően tekint minden teremtményére és szeretetét kimutatja mindenki felé, úgy az ő jóságát utánzó keresztény ember sem tesz megkülönböztetéseket, főként nem azzal a szándékkal, hogy egyeseket kizárjon szeretetéből.
Jézus kérése nagyon merész és minden nap feladatot ró ránk. Olyan feladatot, amelynek teljesítéséhez az Úr példája ad nekünk erőt. Lényeges tehát, hogy az Úr nem csak szavaival kéri tőlünk ellenségeink szeretetét, hanem saját példájával mutatja meg, hogy ennek megvalósítása lehetséges. A kereszten ugyanis megbocsátott azoknak, akik szenvedését és halálát okozták, és értük imádkozott. Tegyük meg, amit szavaival mond és példájával megmutat!
Keresztény emberhez nem méltó a harag, a gyűlölet és a bosszú. Egyedül az irgalmas Isten példája követendő, aki kész megbocsátani minden bűnösnek. Légy nagylelkű és megbocsátó, akkor majd te is megtapasztalod Isten nagylelkűségét!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, te kereszthalálod pillanatában megbocsátottál mindenkinek. Abban a pillanatban, amikor az emberi kegyetlenség teljes súllyal nehezedett rád és az emberi gonoszság áradt feléd, képes voltál irgalmasságot és jóságot sugározni. Megbocsátásoddal példát adsz nekem és minden embernek, hogy minden rosszat, amit emberektől kapok, elfeledjek és szeretettel viszonozzak. Segíts nekem, hogy irgalmasságodból erőt merítsek a megbocsátáshoz! Hiszem, hogy érdemes elindulnom azon az úton, amely a szeretet új légkörét teremti meg a világban.

Evangélium

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19

Elmélkedés

A mai ünnep a Szent Péter apostolra alapozott Egyház egységét hivatott kifejezni. Péter elsőségét a Tizenkettő testületében az Úr ezen szavai alapozták meg: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.”
Péterről tett kijelentését megelőzően Jézus arról kérdezi tanítványait, hogy mit gondolnak róla az emberek, akik látják gyógyításait és hittel hallgatják tanítását. A válaszok sokfélesége jelzi, hogy Jézus személye körül sok a találgatás. Majd ugyanezt a kérdést a tanítványoknak teszi fel, akik közelebbről ismerik őt, s akiktől talán joggal várható, hogy a találgatások helyett komolyabb dolgokat fogalmazzanak meg. Ekkor szólal meg Péter, aki saját nevében és apostoltársai nevében a következőket mondja: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16).
Ha azt állítanánk, hogy ez a hitvallás teszi Pétert alkalmassá arra, hogy az apostoli testület és az Egyház vezetője legyen, túlértékelnénk emberi szerepét, hiszen maga Jézus állítja azt, hogy Péter nem a maga bölcsességével jött rá erre, hanem Isten nyilatkoztatta ki neki ezt az igazságot. Pétert Jézus Krisztus teszi sziklává. Jézus és az ő kegyelme teszi őt alkalmassá arra, hogy vezetője legyen a krisztusi közösségnek. A vezetés nem hatalmat, hanem szolgálatot jelent számára, illetve azok számára, akik az évszázadok során Péter utódaként, a római pápaként vezették az Egyház közösségét.
© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

Evangélium

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”
Mk 8,34 – 9,1

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban Jézus megmagyarázta Péternek és az apostoloknak, hogy mit is jelent az, hogy ő a Messiás. Péter egy dicsőséges királyságra gondolhatott, de Jézus a Messiás szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszél.
A mai evangéliumi részben pedig mindennek a tanítványokra vonatkozó következményeiről beszél az Úr. A Krisztus-követő emberek számára is kereszthordozást jelent az élet, amelynek végső célja az örök élet elnyerése. Hiába teszünk bármit, ha az nem a Jézus iránti hűségünkből fakad és nem az üdvözülés a célja. Életünk értelmét és célját Krisztus életében ismerhetjük fel, aki lemondott életéről és meghalt értünk. Vallási életünkben az elsődleges szempont mindig a saját lelkünk üdvössége. De mégsem marad a vallásosság „magánügy”, hiszen késznek kell lennünk arra, hogy hitünket megvalljuk a világ előtt. E tanúságtétel lehet az egyik mércéje annak, hogy mennyire vesszük komolyan Jézus követését és mennyire köteleztük el magunkat mellette. Az örök élet dicsőségébe a hűségesek juthatnak el.
A tanítványok ugyanazt a keresztutat járják végig, mint Mesterük. Ahogyan Jézus az emberek megváltásáért odaadta életét, ugyanígy az ő követői az evangélium hirdetésére szentelik életüket. Jézusnak adják életüket, hogy aztán halálukat követően Jézustól nyerjék el az örök életet.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak! Hozz örömöt és világosságot az életembe és minden ember életébe!

Evangélium

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!”
Mk 8,27-33

Elmélkedés

Te vagy a Messiás – olvassuk Péter apostol hitvallását Jézusról a mai evangéliumban. A héber messiás szó magyar jelentése: „fölkent” (személy). Ennek görög fordítása a Krisztus, ami szintén fölkentet jelent. Jézus esetében nem helyénvaló földi királyságra vagy uralomra gondolnunk, inkább lelki értelemben vett uralkodásról beszélhetünk. Jézus olyan Messiás, akit az Isten kent föl királlyá, pappá és prófétává. Messiásnak nevezte őt az angyal, amikor hírül hozta a pásztoroknak születését, és messiási fölkentsége a Jánostól vett keresztség felvételekor vált nyilvánvalóvá a nép számára. Messiási királyságának és küldetésének lényege nem az uralkodásból áll, hanem szenvedésének és megváltó halálának elfogadásából.
Amikor Jézus elfogadja Péter hitvallását, aki őt Messiásnak nevezi, éppen erről a szenvedésről jövendöl tanítványainak. A szenvedő Messiás képe azonban nem fér bele Péter gondolkodásába, Jézus viszont egyáltalán nem akar más messiás lenni. Könnyen megérthetjük tehát, hogy miért használt rendkívül kemény szavakat Péterrel szemben, mert ha elutasítaná a szenvedést, akkor egész messiási küldetését tagadná meg. Péternek, s valószínűleg a többi apostolnak is nehéz volt ezt megérteniük, s talán sokszor mi is értetlenül állunk, amikor a szenvedés értelmét keressük. Jézus az Atya iránti engedelmességből fogadta el szenvedését és halálát, amelynek jutalma a feltámadás lett.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!