Napi e-vangelium evangelium365

Evangélium

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”  
Mt 9,14-15

Elmélkedés

A mai evangéliumban a böjt kérdése kerül elő. Most, a nagyböjti időszak kezdetén, érdemes átgondolnunk, hogy mi a böjtölés célja és értelme. Abból kellene kiindulnunk, hogy a böjt nem egy fogyókúra, nem egészségügyi program, amit néhány hétre bevállalunk egészségi állapotunk megőrzése vagy javítása érdekében. Kétségtelen, hogy vannak jótékony hatásai szervezetünkre, de a vallásos ember számára nem ez az elsődleges cél. 
Azt is érdemes leszögeznünk, hogy a böjt vállalása nem annak igazolása, hogy jó keresztények vagyunk és megtartjuk az egyházi előírásokat. Kényszerűségből, csupán a törvények iránti engedelmességből nem sok haszna, eredménye van a böjtnek. Ez inkább a farizeusokra jellemző, akiknek látszat-vallásosságát, képmutatását Jézus is több alkalommal elítélte. 
Továbbá: a böjt nem önsanyargatás, amivel önmagunkat büntetjük, és főként nem olyan valami, amivel Isten büntet minket. 
A helyes böjt önmagam fegyelmezését jelenti, mégpedig Istenért, a vele való szeretetkapcsolatom megújításáért. A böjt azt jelenti, hogy uralkodok kívánságaimon, vágyaimon, érzelmeimen és gondolataimon, uralkodok önmagamon. A böjt által Isten és az ő kegyelme munkálkodik bennem. Nem az történik tehát, amit én akarok, hanem amit Isten akar. A böjtöléssel átadom a vezetést Istennek, hogy valami jót hozzon ki belőlem. 
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége. 

Evangélium

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”  
Lk 9,22-25

Elmélkedés

Életünk sok területén hozhat fordulatot a nagyböjti időszak. Pontosabban nem a nagyböjt, mint megszentelt idő, hanem maga Isten hozza a fordulatot, aki megszenteli nem csak az időt, hanem minket is. Jöhet-e a lelki lealacsonyodás után felemelkedés? Jöhet-e a sírás és szomorúság után öröm és vidámság? Jöhet-e a szükség, a hiány után bőség? Jöhet-e a gyász után élet? Amikor az említett nehéz élethelyzetekben vagyunk, akkor sokszor kilátástalannak tartjuk állapotunkat. Úgy gondoljuk, hogy ennek soha nem lesz vége. Lehet, hogy megtapasztaljuk a lassú javulást, de jobban örülnénk annak, ha egyik pillanatról a másikra érkezne a fordulat. És fel vagyunk erre készülve? 
Hajlamosak vagyunk arra, hogy az összetörtség állapotában csupán a magunk problémáját lássuk, arra koncentráljunk, s emiatt nem vesszük észre a remény jeleit, nem találjuk a kiutat. Bezárkózunk a magunk szomorúságába, értelmünket is, szívünket is elborítja a homály, a sötétség. Nem halljuk a jótanácsot sem emberektől, sem Istentől. Azt hisszük, hogy egyedül maradtunk a bajunkkal. Valójában Isten velünk van a lelki sötétség időszakaiban is, és ilyenkor is azt mondja, hogy ő fog velünk, ő fog bennünk valami újat elkezdeni. Ő fogja majd elhozni számunkra a fordulatot. Nem az idő múlása, hanem az ő kegyelme fogja begyógyítani sebeinket. 
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy a te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a te gondolataid, e világ útjai nem a te útjaid. Add, hogy ebben a világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert szeretnénk a te útjaidon járni. Vezess bennünket a te parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé! 

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.  
Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

A mai nappal új időszak kezdődik az egyházi évben. Hamvazószerdával belépünk a nagyböjtbe, a húsvéti előkészület idejébe. Ez a negyven nap minden bizonnyal a legkomolyabb idő az esztendő folyamán, az önfegyelmezésnek, az önmegtartóztatásnak, a lemondásoknak az időszaka. A nagyböjt a tavaszi hónapokra szokott esni, amikoris megújul, újjáéled a természet, s mi évről évre rácsodálkozunk az Isten által teremtett világ újjászületésére. De az Isten által teremtett és az üdvösségre hívott embernek is szüksége van a megújulásra. Nyilvános működésének kezdete előtt Jézus negyven napra a pusztaságba vonult, ott készült fel küldetésére. Az evangéliumi beszámolók szerint ezen idő alatt nem evett és nem ivott, azaz böjtölt, és böjtölésével példát adott nekünk arra, hogy testünket, testi vágyainkat megfékezve törekedjünk a lelki elcsendesedésre és elmélyülésre. A böjt nagyszerű lehetőséget teremt nekünk, hogy Istenre tudjunk figyelni, akitől a lelki megújulást kérjük és várjuk. 
Nem csak az életünket, de a szabadságunkat is Istennek köszönhetjük. És mivel szabadok vagyunk és szabadon dönthetünk, ezért hibázni is tudunk. Hozhatunk helytelen, rossz döntéseket, amelyek eltávolítanak minket Istentől és embertársainktól. Főként az fájó számunkra, amikor ráébredünk, hogy saját jövőnket, örök sorsunkat illetően hoztunk helytelen döntést. De a rossz döntések nem végzetesek, hiszen Istentől lehetőséget kapunk bűneink megbánására és arra, hogy új életet kezdjünk. Engedjük, hogy megújító ereje megérintsen minket! 
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik. 

Evangélium

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust. 
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. 
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”  
Mk 9,30-37

Elmélkedés

A mai evangéliumi részletből a befejező gondolatot emeljük ki, amelyben Jézus azonosítja magát a legkisebbekkel: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.” Talán szívesebben tekintünk Jézusra úgy, mint a világ urára és a világmindenség királyára, de érdemes óvatosnak lennünk ezekkel a képekkel. Ha ugyanis túlzottan azt kezdjük el hangsúlyozni, hogy milyen végtelen hatalommal rendelkezik, akkor könnyen abba a hibába esünk, hogy az általa alapított közösségnek is ilyen nagy hatalmat kívánunk. De az Egyháznak nem az a küldetése, nem az a feladata, hogy világuralomra törjön, hanem hogy szolgáljon. Ezt a szolgáló lelkületet pedig egyedül a szolgáló Jézustól tanulhatjuk meg, aki azonosította magát a kicsinyekkel, a rászorulókkal. 
Ha be akarjuk fogadni szívünkbe az Urat, akkor a legkisebbekhez kell fordulnunk, mert bennük él Jézus. Ha azt szeretnénk, hogy lelkiekben növekedjünk, akkor a kicsinyek szolgálatára kell sietnünk. Miként ő is magáénak érzi a mi gondjainkat és látja küzdelmeinket, ugyanúgy nekünk is észre kell vennünk a gyengék, az elesettek, a megsebzett szívűek problémáit. 
Az evangéliumokban számos esetben rácsodálkozhatunk arra, hogy Jézus együtt érez az emberekkel. Megesik rajtuk a szíve, amikor látja nyomorúságukat. Tanuljuk meg tőle az együttérzést és a hatékony cselekvést! 
© Horváth István Sándor

Imádság

Életünk és szívünk egyetlen királya, Jézus Krisztus! Bátran indulunk követésedre, mert egyedül te vezetsz minket a mennyei Atyához és az örök életre. Te mutatod meg számunkra az üdvösség felé vezető utat. Téged szolgálunk, amikor embertársainknak segítünk, akikben a te arcod vonásait látjuk. Mindent az örök élet reményében teszünk, mert szeretnénk az igazak közé kerülni. Segíts minket, hogy személyes életünkben megvalósuljon Isten uralma és közösségeinkben megvalósítsuk Isten országát! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! 

Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”  
Jn 15,9-17

Elmélkedés

Szent Mátyás személyében azt az embert ünnepeljük a mai napon, aki az apostoli testületben az áruló Júdás helyébe lépett. A választás az Úr húsvéti feltámadása után történt. A jeruzsálemi hívő közösség tagjai két személyt tartottak leginkább alkalmasnak arra, hogy a tizenkét apostol közé kerüljön. Mindkettőjük nevét megemlíti az Apostolok cselekedetei, amelyben a választásról olvashatunk, egyiküket Józsefnek hívták, a másik pedig Mátyás volt (vö. ApCsel 1,23). Személyéről csupán annyit tudunk meg, amit Péter apostol említ a választás előtti beszédében. Olyan személy tartozhat a Tizenkettőhöz, aki a kezdetektől fogva együtt volt Jézussal, tehát az ő tanítványa volt, és az évek során ugyanazt átélte, megtapasztalta az Úr mellett, mint a Jézus által választott apostolok. Azt is tudjuk továbbá, hogy az újonnan választott apostolnak ugyanaz lesz a feladata, mint a többieknek, ő is Jézus feltámadásának tanúja, hirdetője lesz (vö. ApCsel 1,21-22). 
Az Egyházban ma is vannak méltatlan keresztények. Nem kell őket megbélyegezni azzal, hogy az áruló Júdáshoz hasonlítjuk őket, de sajnos tény, hogy nem mindenki él Krisztushoz méltóan. De szép számban vannak olyanok is, akik komolyan veszik a Krisztushoz tartozást és a róla való tanúságtételt. Töltsön el engem is az apostoli lelkület és buzgóság, hogy tanúságot tegyek az Úrról! 
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára. 

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle. 
Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. 
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!  
Mt 5,38-48

Elmélkedés

Hozzáállás kérdése 
Sokakat bosszant, idegesít, ha a szomszédjukban valaki elkezd zenét tanulni, hangszeren játszani. Mert valóban jó ötlet, ha a gyerek zongorázni, hegedülni vagy éppen furulyázni tanul, csak éppen hangos dolog ez. A kezdeti időkben tapasztalható ügyetlensége gyorsan a szomszéd lakásokban élők idegeire mehet. Régi jószomszédi kapcsolatokat tesz villámgyorsan tönkre a hangok kavalkádja. Egy zongoratanárnő mesélte, hogy a szomszédjában lakóknak mindig akkor támadt kedve mulatós zenét hallgatni, mégpedig a lehető leghangosabban, amikor megérkezett egy-egy tanítványa és elkezdődött az óra. Hiába törekedett arra, hogy az órák ne hétvégéken legyenek vagy amikor az emberek általában pihenni szoktak, ne zavarják a szomszédokat, ez nem volt elég, mindig volt valaki, aki a szomszédban bekapcsolta a zenét. Ezután azzal próbálkozott, hogy megbeszélje velük, hogy mely napokon, melyik időpontban ne legyenek zongoraórák, de nekik semmi nem volt jó, bármikor is voltak az órák. A helyzet egy idő után annyira tarthatatlanná vált, hogy úgy döntött, inkább elköltözik. Amikor beköltözött új otthonába, a szomszédai éppen nyaralni voltak, ezért nem tudott velük találkozni. Kíváncsian várta, hogy ha hazajönnek, mi lesz a reakciójuk a zongoraszó hallatán. Egy hétig nem történt semmi, de aztán egy napon csengettek nála. Egy fiatalember állt az ajtóban, kezében kis szerszámos táska. Bemutatkozott, majd ezt mondta: „A zongorahangoló vagyok.” A tanárnő elcsodálkozott: „Igen, a szállítás közben kissé elhangolódott a zongorám, de még nem rendeltem meg a hangolást.” Mire a fiatalember ezt válaszolta: „Tudom. A szomszédok rendelték meg és ki is fizették a hangolás díját.” Ekkor megérkezett a szomszéd házaspár három gyermekükkel, és mosolyogva mondták, hogy nagyon szeretik a zenét, csak a hamis hangok kicsit zavarják őket. Aztán rögtön fel is vetették, hogy szívesen vennék, ha kislányukat is megtanítaná zongorázni. Így kezdődött a barátságuk. A történet azt mutatja, hogy minden csak hozzáállás kérdése. A zongora mindenütt ugyanúgy szól, csak éppen egyik helyen bosszankodva, másutt örömmel hallgatják. 
Jézus ezt mondja a mai vasárnap evangéliumában: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket!” Ha a másik emberre, mint ellenségre tekintünk, akkor minden szava idegesíteni, minden cselekedete bosszantani fog bennünket. Ha ellenséget látok a másik emberben, akkor aligha fogom őt szeretni. De abban a pillanatban, amikor szeretettel fordulok felé, már nem is ellenséget látok benne, hanem barátot, embertársat. Bíznom kell abban, hogy ha szeretettel fordulok felé, akkor ezzel meg tudom változtatni az ő ellenséges viselkedését. Jézus tehát olyan módszert ajánl, amely képes megállítani az emberek között a haragot és a gyűlölködést. 
Isten mindig tiszta, feltétel nélküli szeretetként nyilvánul meg az ember számára. Senkit nem zár ki szeretetéből. Ez a szeretet képes elhárítani minden emberi félelmünket és lehetővé teszi, hogy közeledjünk hozzá és viszonozzuk szeretetét. Tőle tanuljuk meg azt, hogy nagylelkűek legyünk a szeretetben felebarátaink iránt. Isten szeretetének az a hatása, hogy a szeretet ajándékozóivá válunk. Ez mindannyiunk krisztusi hivatása. 
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te a tökéletes szeretetre adtál példát, amikor nem ütöttél vissza annak, aki megütött téged, nem szidtad azokat, akik leköpdöstek. Még szavakkal sem viszonoztad a téged gúnyolók rosszindulatát. Nem bántottad azokat, akik megostoroztak, fejedre töviskoszorút nyomtak, a kereszt hordozására kényszerítettek és a keresztre szegeztek. Az Atyához imádkoztál értük és szívből megbocsátottál nekik. Taníts minket, Urunk, a tökéletes szeretetre és a megbocsátásra! Életed és halálod adjon erőt, hogy senkit ne tekintsünk ellenségnek és a szeretetet mindenkivel szemben gyakoroljuk.

Evangélium

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” 
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”  
Mt 16,13-19

Elmélkedés

Nem csak Jézus meghívása és a vele való első találkozás hozott Péter életébe fordulatot, hanem az Úrral töltött évek során többször is nagy lelki hatások, élmények érik őt, amelyek tovább formálják jellemét. A tanítványok közül Péter az, aki elsőként tesz komoly hitvallást Jézusról. Ezt az esetet olvassuk a mai evangéliumban. A Mester tudni szeretné, hogy kinek tartják őt az emberek, de tanítványaitól ennél is többet vár. Ekkor jelenti ki Péter apostol: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” 
Megemlíthetjük még Péter életéből az ő tagadását. Hiába hangzott el Jézus figyelmeztetése az utolsó vacsorán, néhány órával később Péter elbukott, háromszor is megtagadta, hogy Jézushoz tartozik. De mivel tudott sírni bűne miatt és ez valódi bánatának a jele volt, az Úr megbocsátott neki. Amikor pedig a feltámadás után lehetőséget kapott Péter, hogy háromszor is megvallja az Úr iránti szeretetét, akkor különleges megbízást kap Jézustól: ő vezesse a krisztusi közösséget. Ezek az események úgy formálják Péter személyiségét, hogy életét egészen Isten szolgálatára és az emberhalászatra szentelje. Pünkösdkor, a Szentlélekkel eltelve ő az, aki elsőként kezdi el hirdetni, hogy a keresztre feszített Jézus feltámadt a halálból. 
A megtérés nem feltétlenül jelent egyszeri alkalmat, hanem inkább hosszabb folyamat, amely során Isten kegyelme formálja személyiségemet. 
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során cselekedeteiddel az Atya szeretetét tetted láthatóvá az emberek számára. A szeretet tanítását hirdetted és csodáid az isteni szeretet jelei voltak. Vezess minket az Istennel való találkozásra, amely felébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívünket embertársaink számára. A te isteni szeretetedet utánozva megértjük, hogy a szeretet nem külső parancs, hanem a szívünkbe írt törvény. Megértjük, hogy a szeretet hitünk következménye. Segíts minket, hogy a szeretet gyakorlása tegye hitelessé hitvallásunkat! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! 

Evangélium

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”  
Mk 8,34 – 9,1

Elmélkedés

Jézus a kereszthordozásra buzdítja tanítványait a mai evangéliumban. Azért érdemes vállalkozni követésére, mert egyedül őbenne van szabadulásunk a bűntől. Egyedül ő adhatja meg nekünk a lelki növekedést. Ő a Megváltónk, aki az örök életre akar vezetni minden embert. Keresztünk felvétele és hordozása azt jelenti, hogy mindenben hozzá szeretnénk hasonlítani. Az ő szemével szeretnénk látni a világot. Az ő gondolataival szeretnénk gondolkodni. Azt akarjuk szeretni, amit ő szeret. Távol tartjuk magunkat mindattól, amit ő is elutasított. Ugyanolyan türelemmel és gyengédséggel szeretnénk közeledni az emberekhez, amilyennel ő is tette. Jézus a szenvedés vállalásával és önfeláldozásával igazolta, hogy minden szenvedésnek és a halálnak is van értelme. 
Hogyan tanulhatjuk meg a kereszthordozást? Első lépésként szívünkkel, lelkünkkel és értelmünkkel figyeljünk a megfeszített Jézus Krisztusra! Ne fordítsuk el a fejünket, hanem szemléljük őt a kereszten! Második lépésként gondoljunk arra, hogy áldozatát miértünk, énértem hozta meg. Azért, mert én bűnös vagyok és ő keresztáldozatával akart engem megszabadítani bűneim terhétől. A bűntől való szabadulás titkára, a megváltás titkára gondolva tudom harmadik lépésben átölelni a keresztet, s tudok elindulni a keresztet hordozva. 
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az Evangéliumból – bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem „megérkezett embereknek” szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni. 

Evangélium

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. 
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!”  
Mk 8,27-33

Elmélkedés

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus kérdésére Péter apostol csodálatos hitvallást fogalmaz meg: „Te vagy a Messiás.” Majd pedig ezt követően értetlenségéről tesz tanúbizonyságot, amelyet az vált ki, hogy Jézus előre megjövendöli saját halálát. A Mester ugyan arról is beszél, hogy „harmadnapra föltámad”, de ezt Péter meg sem hallja vagy ha hallotta, akkor nem érti. 
De térjünk vissza Péter hitvallására! Jézusra vonatkozóan mondja: „Te vagy a Messiás.” Zsidó ember aligha mondhat ennél csodálatosabbat. A zsidóság, az ószövetségi választott nép évszázadok óta a Messiást várta. Abban a lelki szomjúságban élt, hogy Isten ígérete egyszer biztosan meg fog valósulni. Senki nem tudta, nem tudhatta előre, hogy mikor fog eljönni a Megváltó, de mindenki bízott abban, hogy még az ő életében eljön a Messiás. Ezt a vágyakozást nagyon szépen mutatja be Jézus templomi bemutatásának jelenete. Ekkor történik az, hogy az idős Simeon, aki karjaiba veheti a kisded Jézust, így imádkozik: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, mert szemeim meglátták az üdvösséget” (Lk 2,29-30). 
A Messiás eljövetelével, Isten országának beköszöntével új korszak kezdődik az emberiség számára. Elkezdődik a világ újjáteremtése és csodálatos ajándékként ragyog fel mindenki számára a lelki újjászületés lehetősége. 
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember vagy! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből, mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas! Taníts őszinte bűnbánatra és alázatra, hogy beismerjem bűneimet! Vedd le rólam a bűnös élet rongyait és öltöztess engem újra a lelki tisztaság ruhájába! 

Evangélium

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”  
Mk 8,22-26

Elmélkedés

Ki az, aki lát és ki az, aki vak? Ha csak a testi szemmel való látásra gondolunk, akkor könnyen megválaszolható a kérdés. Ugyanakkor átvitt értelme is lehet e kérdésnek, amelyre már más a felelet. Aki meg van győződve arról, hogy ő a valóságot látja és a látottakat helyesen értékeli, és ebből kifolyólag azt gondolja, hogy mindig neki van igaza, az valójában elvakult ember. Aki elismeri, hogy a világ dolgait homály fedi és az emberi megismerés korlátozott, az mindennél világosabban látja helyzetét a világban. Aki nem csak a múlt emlékképeiből él és nem csupán a jelen helyzetet szemléli, hanem a jövőbe is tekint, annak megvilágosodik az élet és az örök élet titka. Aki időnként be meri csukni a szemét, mert hisz abban, hogy Isten vezeti őt, az így is biztosan, aggodalom nélkül teszi meg a következő lépést. Akinek valamiféle látomása van arról, hogy milyen boldogság vár rá a mennyországban, az meglátja majd Isten ígéretének beteljesedését. Aki nem látja, de érzi, hogy Isten minden pillanatban körülveszi őt szeretetével, az megkapta a hit ajándékát. Íme, néhány lelki kincs, amelyek még a szemmel való látásnál is értékesebbek. 
Az evangéliumban Jézus látóvá tesz egy vak embert, ő adja a testi szemmel való látást. És az ő ajándéka a lelki szemmel való látás, a hit. 
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te szeretettel fordulsz felénk és a szeretet gyakorlására hívsz minket. Azt kéred tőlünk, hogy mutassuk ki szeretetünket Isten iránt és embertársaink iránt. A szeretet gyakorlásához szükségünk van szívünk odaadó szándékára, lelkünk beleegyezésére, értelmünk belátására és akaratunk erejére. Taníts minket az önzetlen szeretetre! Tégy minket készségessé, hogy le tudjunk mondani saját érdekeinkről és mások szolgálatában találjuk meg életünk örömét! Taníts minket, hogy teljes szívvel szeressünk mindenkit! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! 

Evangélium

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”  
Mk 8,14-21

Elmélkedés

A farizeusok hitetlensége után saját tanítványai felesleges aggódásával szembesül Jézus, miként ezt a mai evangélium bemutatja. Aggodalmaskodásuk, hogy nincs mit enniük, valójában hitetlenségükből fakad. Hogyan történhet meg az, hogy akik látták, hogy Mesterük hogyan szaporítja meg a kevés kenyeret és halat, amelyből több ezren jóllaktak, néhány órával később problémának látják azt, hogy éppen nincs náluk ennivaló? Hogyan lehetséges az, hogy akik maguk is részt vettek a megszaporított étel szétosztásában, röpke idő elteltével már nem is emlékeznek arra, hogy kinek köszönhetően lett egyik percről a másikra bőséges táplálék mindenki számára? Miért van az, hogy egy szükséghelyzet, az, hogy a bárkában éppen nincs náluk kenyér, rögtön megbénítja gondolkodásukat? Ennek bizony az ő hitetlenségük az oka. Nem csoda, hogy Jézus megindultan, szenvedélyes hangon szól hozzájuk: „Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?” 
Az Egyháznak és világnak immár kétezer éves tapasztalata van arról, hogy Isten köztünk él, gondoskodik rólunk, tanításával irányt mutat számunkra és szeret bennünket, mégis vannak hitetlenek, hit nélkül élők. 
Kérem-e Istentől a hit ajándékát? S ha megkaptam, kérem-e annak folytonos erősítését? 
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon! 

Evangélium

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.  
Mk 8,11-13

Elmélkedés

A mai evangéliumi részletet csak az előzmények ismeretében értjük meg. Az égi jel követelése a farizeusok részéről és a kérés elutasítása Jézus részéről azt követően történik, hogy Jézus megszaporította a kenyereket és a halakat, a pusztában táplálékot adott a népnek. Ezzel kapcsolatban említettük, hogy cselekedete jel volt, a messiási idők jele. Ezt a jelet a farizeusok is felismerték, de nem volt elegendő számukra. Újabb jelet kérnek, további megerősítést szeretnének, amivel Jézus azt igazolja, hogy valóban ő a Messiás. Ő azonban nem teljesíti a kérést, és ennek okát a korábban említettekből már tudjuk: nem tesz önmagáért, önmaga igazolására csodát. 
De ne menjünk el szó nélkül Szent Márk megjegyzése mellett, amely Jézus lelkiállapotát jellemzi ebben a helyzetben. Ezt olvassuk a szövegben: Jézus a „lelke mélyéből felsóhajtott.” Az evangéliumokban ritkán találkozunk olyan történetekkel, amelyek Jézus érzelmeit tárják fel. Érthető ez abból a szempontból, hogy az evangélisták elsősorban nem Jézus emberi arcát, emberi érzelmeit akarják bemutatni, hanem a Megváltó tanítását és cselekedeteit, amelyek istenségét igazolják. Most viszont megtudunk valamit Jézus érzelmeiről. Lelke mélyéből felsóhajt, amikor a hitetlenséggel találkozik. Éljek úgy, hogy ne bántsam meg hitetlenségemmel vagy kishitűségemmel! 
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.