Napi e-vangelium evangelium365

Evangélium

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19

Elmélkedés

Az egyszer furulyázó, máskor siránkozó gyerekek hasonlata a mai evangéliumban Keresztelő Jánosról és Jézusról szól.
Keresztelő János küldetése az volt, hogy előkészítse a Megváltó érkezését. Bűnbánatot, megtérést, vezeklést hirdetett az embereknek. Kemény, olykor szinte fenyegető hangon hirdette a közeledő ítéletet. Aszketikus életmódját látva és határozott beszédét hallgatva sokan megtértek, de olyanok is voltak, akik nem szívlelték meg szavait.
János után eljött Jézus, aki egészen más hangnemben beszélt az emberekhez. Ő szelídebb hangon tanított, de nem ígért könnyű életet követői számára. Az Isten országának öröméről, szabadságáról és boldogságáról tett tanúságot. Sok ember felszabadultan és lelkesen fogadta Jézus örömhírét. Mások elutasították, sőt, később az életére törtek.
Az evangélisták tehát nem hallgatnak azokról, akiket nem lehet furulyaszóval táncba vinni, s akiket nem lehet bűneik miatt könnyekre fakasztani. Minden korban vannak olyanok, akik nem ismerik fel a jeleket, bezárják szívüket, s nem hallgatnak Isten küldötteinek szavára.
Karácsonykor Jézus újra eljön közénk. Emberré lesz az Isten Fia. Befogadhatjuk őt életünkbe, de el is utasíthatjuk. Adventben keressük az utat, amelyen Isten közelébe érhetünk! És mutassunk utat másoknak is, hogy átélhessék a Megváltó születésének örömét és megláthassák Isten üdvösségét.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az advent a megújulás, a lelki megtisztulás ideje számunkra. Nem tisztíthatjuk meg önmagunkat, erre egyedül te vagy képes. Tőled kérjük a megtisztulást, az újjászületést. A megbocsátás, amely által újra békében és szeretetben élünk veled, nem a mi erőfeszítésünk eredménye és nem a mi érdemünk, hanem a tiéd, aki bennünk élsz. A te csendes, türelmes, kitartó munkálkodásod éppen a mi lelki megtisztulásunkban mutatkozik meg leginkább. Segíts, hogy irgalmad megérintse lelkünket az advent folyamán, hogy lelkileg újjászületve és az újjászületés örömével várjuk a Megváltó érkezését!

Evangélium

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!
Mt 11,11-15

Elmélkedés

Keresztelő János személyével az ő csodás körülmények közt történt születésekor találkozunk először az evangéliumokban. Apja, Zakariás megnémul, mert nem hisz az angyalnak, aki hírül hozza neki, hogy gyermeke fog születni. Hangját az üzenet beteljesedésekor, János születésekor nyeri vissza. Felnőtté válva János szerényen él a pusztában, ruhája teveszőrből készült, sáska és vadméz volt az étele. Nem csupán életformája, hanem tanítása miatt figyeltek fel rá az emberek. Bűnbánatot hirdetett, hogy ilyen módon készüljenek az emberek a Megváltó érkezésére.
János azt hirdeti, hogy a Messiás hamarosan a világba érkezik, de még ő sem tudja biztosan, hogy Jézus a Messiás. Amikor János a Jordán folyónál a bűnbánat jeleként keresztel, s hozzá lép Jézus, talán azt gondolja róla, hogy ő is a bűnbánók egyike. Nem sokkal halála előtt a börtönből ezzel a kérdéssel küldte követeit Jézushoz: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3).
János ugyan kissé bizonytalan Jézus személyével kapcsolatban, de Jézus pontosan tudja, hogy ki János, egyértelmű, hogy előfutárának tartja őt. Tudja, hogy János valóban próféta, az utolsó és a legnagyobb a próféták közül, hiszen ő az, aki meghirdette a Messiás érkezését. Ez váltja ki az Úr dicséretét, amit a mai evangéliumban olvasunk: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.
Az adventi időben Keresztelő János engem is elindít a bűnbánat útján, amely a Megváltóhoz vezető út.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkodtat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem azért, mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk térített le minket az útról. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!

Aktuális

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Mt 11,28-30

Elmélkedés

Bizonyos bibliai szavak jelentését alig értjük már, ami megnehezíti Jézus kijelentéseinek megértését. Az iga egy mezőgazdaságban használt eszköz, amelyet a teherhúzó állatok, például lovak vagy ökrök nyakába helyeztek. Ez az eszköz tette lehetővé az állat erejének felhasználását a föld megműveléséhez vagy szekerek vontatásához, illetve az iga segítségével tudta az állatot irányítani gazdája. Az iga tehát terhet, az állatra nehezedő terhet jelent, átvitt értelemben pedig az emberre nehezedő terheket vagy kényszerből végzett munkát. A leigázott, elnyomott, függőségbe került állapot sem az egyének, például a rabszolgák, sem a népek számára nem volt kellemes helyzet. A zsidó nép, a választott nép története során többször megélte akár saját uralkodója, akár idegen népek részéről az erőszakos elnyomást, ami súlyos igaként nehezedett az emberekre. Az iga levétele a terhektől, az elnyomástól való megszabadítást jelenti.
A megfáradtaknak, a terhek alatt görnyedőknek mondja Jézus a mai evangéliumban: „vegyétek magatokra igámat!”, majd pedig hozzáteszi, hogy az ő igája édes. A mi Urunk nem tesz egy újabb terhet a nyakunkra, hanem segíteni akar nekünk terheink hordozásában. Jézus igáját magamra venni azt jelenti, hogy nem a magam feje után megyek, hanem Isten akarata vezet életemben. Jézus igája alatt megértem, hogy amikor valóban Isten irányítja életemet, akkor nyugalmat találok.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Jézus Krisztus a te országod, az Isten országa örömhírét hirdette. Gyógyulást hozott a betegeknek és szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn és a gyengeség. Világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Jézusra, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de az élet teljessége azoknak, akik befogadják őt szívükbe!

Aktuális

Evangélium

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

Minden esztendőben december 8-án ünnepeljük Szűz Mária szeplőtelen fogantatását, amely nap idén az adventi vasárnap miatt áthelyezésre került mára. Az ünnep evangéliuma egyeseket megtéveszt, ezért fontos tisztázni, hogy ez a részlet Jézus szűzi fogantatásáról szól, azaz a Jézus születése előtt kilenc hónappal történt eseményről. Mária fogantatása pedig évekkel korábban, az ő születése előtt kilenc hónappal történt, az ő édesanyjának, Szent Annának a méhében. A szeplőtelen fogantatás hittételét IX. Piusz pápa hirdette ki 1854. december 8-án: Jézus édesanyja, Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől és a megszentelő kegyelem állapotában volt. A hittétel egyik szentírási alapja, hogy Jézus születésének hírüladásakor Gábor angyal „kegyelemmel teljesnek” szólítja a názáreti leányt, minként erről az evangéliumban olvasunk.
Mária jegyesének, Szent Józsefnek a példája megmutatja nekünk, hogy miként viszonyuljunk Jézus édesanyjához: szeressük Máriát gyengéd szeretettel és elkötelezettséggel! József megmutatja azt is, hogyan védhetjük meg az édesanyák méltóságát és becsületét. Szent József teljes mértékben elkötelezte magát amellett, hogy segítse Máriát hivatásának megélésében, kész volt félretenni emberi terveit és jegyesével együtt elfogadta Isten akaratát.
Mária és József élete ösztönözzön minket, hogy mi is igent mondjunk Isten akaratára!
© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm neked, Uram, Jézus Krisztus, hogy e világba jöttél, hogy segítsd az embert és megmutasd a helyes utat a menny felé. Bocsásd meg, ha elfeledkeztem róla, hogy eljöveteled és a veled való találkozás mennyire fontos számomra! Űzz el belőlem minden kételkedést és önts adventi lelkületet szívembe! Engedd megtapasztalnom, hogy te ma is hozzánk jössz! Tarts engem éber készenlétben, hogy örömmel fogadjalak! Költözz be házunkba, közösségeinkbe és minden ember szívébe!

Evangélium

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”
Lk 3,1-6

Elmélkedés

A Megváltó jövetelét várva
Advent 2. vasárnapján az evangélium pontos időmeghatározással kezdődik. Annak rögzítésével, hogy kik voltak egykor az uralkodók a Római Birodalomban és annak tartományában. Mintha csak egy történelemkönyvet olvasnánk. Tényszerű felsorolása ez helyeknek, időknek és személyeknek, hogy megerősödjön az olvasóban annak tudata, hogy itt most nem mendemondáról fog hallani, hanem megtörtént eseményekről, valódi személyről. Lukács evangélista számára valójában nem a felsorolt uralkodók, a római császár, a helytartó és a fejedelmek érdekesek, hanem Keresztelő János, aki Isten embereként lépett fel. János a pusztában élt, oda kellett mennie azoknak, akik hallgatni akarták őt.
Ma lélekben elhagyjuk zajos városainkat és kimegyünk Keresztelő Jánoshoz a pusztába, ahogyan annak idején kivonult hozzá Jeruzsálem, Júdea és a Jordán vidékének népe (vö. Mt 3,4). Kimegyünk hozzá, hogy hallgassuk a pusztába kiáltónak szavát. Felkeressük Jánost a pusztában, mert bűnbánatot szeretnénk tartani és mert Istenhez vezető utat keresünk. Kimegyünk Jánoshoz, mert szeretnénk napjainkban átélni azt, ahogyan az ő korában az emberek a Megváltó jövetelét várták.
Keresztelő János életét jelek kísérik. Olyan jelek, amelyek megmutatják számunkra, hogy az ő életében nem az emberi szándékok és nem az emberi akarat a fontos, hanem Isten terve valósul meg. János születésének hírüladásakor apja Zakariás, aki nem hitt az angyalnak, megnémul és csak gyermeke születésekor tud újra megszólalni. Megnémulása figyelmeztető jel számára. János gyermektelen szülők fiaként jön a világra. Édesapja Zakariás, anyja Erzsébet. Mindketten már idősek, ezért emberi szemmel nézve már nincs esélyük, hogy gyermekük legyen. Isten tesz csodát, hogy gyermekük szülessen, s ez a beavatkozás szintén jel. János születésekor az emberek látva, hogy Zakariás újra tud beszélni ezt kérdezgették: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” (Lk 1,66). Mária látogatásakor Erzsébetnél, az Erzsébet méhében lévő János megmozdulva köszönti Jézust, akit Mária a szíve alatt hordoz. Erzsébet ezt mondja: „Az örömtől megmozdult méhemben a gyermek” (Lk 1,44). A felnőtt János élete szintén jel. A pusztában él, „teveszőrből készült ruhát visel, sáskát és vadmézet eszik” (Mt 3,4). A Jordán folyó mellett kereszteli a hozzá érkező embereket. Izajás próféta szavát idézve ezt hirdeti: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” E jeleket látva ma mi is elindulunk Jánoshoz a pusztába. De vigyázzunk! Egy sivatagba nem lehet céltalanul, könnyelműen és felkészületlenül elindulni. A sivatag a végletek helye: az élet és a halál helye. Vagy megtanulunk a körülményekhez alkalmazkodva élni vagy meghalunk. Itt nem lehet útjelző táblák alapján tájékozódni, mert nincsenek, és a térkép sem sokat segít, ha egyáltalán van. A sivatagban a nap állása és a csillagok járása segít az eligazodásban, amelyek sokkal biztosabb jelek számunkra, mint bármilyen térkép vagy útjelző tábla. A sivatagban nem vesz körül minket a hatalmas embertömeg, mint a városokban, de mégsem vagyunk egyedül. Itt alkalmunk van arra, hogy Istenre figyeljünk, akinek a kezében van az életünk.
A mennyei Atya évszázadokon keresztül a próféták által készítette fel a választott népet a Megváltó jövetelére. Tőlük tudta meg a nép azt az ígéretet, amely aztán Jézus eljövetelével valósult meg. A prófétai ígéretek és jövendölések korszaka Keresztelő János személyével zárult le. Ő volt az, aki a Messiás közvetlen előfutáraként lépett fel s azt hirdette, hogy már nem kell sokáig várni a Megváltó érkezésére. Napról napra közelebb kerülünk Jézus születésének ünnepéhez. Időben feltétlenül közelebb kerülünk. Vajon lélekben is közelebb kerülünk Istenhez?
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és megtérést vártál az emberektől. Evangéliumod üzenete arra ösztönöz, hogy szembenézzek önmagammal, bűnös múltammal, életem hibáival. Segíts felismernem mindazt, amin változtatnom kell, s amin a te kegyelmeddel változtathatok! Adj szívembe igaz bűnbánatot! Add nekem a Szentlélekben való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s mit vársz tőlem a jövőben! Köszönöm az adventi készület idejét. Adj erőt, hogy nap mint nap előre haladjak a lelki felkészülés útján és találkozhassak veled, az Isten Fiával.

Evangélium

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
Mt 9,35 – 10,1. 6-8

Elmélkedés

Advent első hetének evangéliumi szakaszai találkozásokról, az emberek és Jézus kapcsolatáról szóltak: a pogány századosról, a tanítványokról, a pusztában testileg éhező, majd a tanításra éhező népről, valamint a gyógyulás reményében Jézus után induló vakokról. A mai evangélium segítségével nagyobb távlatból láthatjuk mindazoknak a széles körét, akik Jézushoz fordulnak, s akikhez az Úr megváltói küldetése szól.
A találkozások a mindkét irányból történő közeledésnek köszönhetőek. Egyrészt Isten eljön az emberek világába, Jézus elindul az emberek közé, másrészt az emberek is megmozdulnak, keresik őt, hozzá lépnek, megszólítják és követik őt. A személyek fizikai találkozásán túl a lelki találkozásra, a vágyak és igények, az isteni és emberi érzések találkozására is érdemes felfigyelnünk. Találkozik az Isten részéről az emberek felé áradó irgalom és szeretet, az emberek megbocsátás, megváltás iránti vágyakozásával.
Adventben arra gondolunk, hogy a Megváltó közeledik felénk. Csak akkor találkozhatunk vele, ha mi is megmozdulunk és vágyainkkal elébe sietünk. Ha a lelki vakság, a bűn sötétségében élünk, akkor lépjünk Jézushoz és kérjük tőle a lelki megtisztulást és megvilágosodást! Ha az örök élet tanítására szomjazunk, akkor üljünk le mellé és hallgassuk őt! Ha fáradtak, elkeseredettek és csüggedtek vagyunk, akkor kérjünk tőle erőt életünk küzdelmeihez!
Jézus küldetése hozzám szól, kegyelmét bőséggel adja nekem. A vele való találkozás átalakítja, megújítja életem.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem benned, a betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden embert.

Aktuális

Evangélium

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31

Elmélkedés

Ki Jézus? Ezt a kérdést napjainkban mi sokkal könnyebben megválaszoljuk, mint 2000 évvel ezelőtt az ő kortársai. Az evangéliumokban csodálatos hitvallásokat olvashatunk arról, hogy Péter vagy Tamás apostol, a pogány százados vagy a kereszt alatt álló római katonatiszt, a gyógyulás reményében Jézushoz forduló vakok, leprások, bénák és más betegek mit gondoltak, mit hittek róla, de az evangélisták nem hallgatják el az Úr személye körüli bizonytalanságot sem. Bizonyos kijelentései és rendkívüli cselekedetei zavart okoztak sokakban, mert nem tudták, honnan származik gyógyító, ördögűző hatalma. Ne gondoljuk tehát azt, hogy mindenki rögtön felismerte, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte, ő a Megváltó! Ne gondoljuk azt, hogy mindenki már a vele való első találkozás alkalmával eljutott a hitre, még akkor sem, ha a mai evangélium is éppen egy ilyen esetet mutat be.
Érdemes odafigyelnünk arra a mozzanatra, hogy Jézus nem a vakokkal való találkozás pillanatában tesz velük csodát. Más esetekben megáll, majd szinte azonnal megtörténik a gyógyítást, most azonban továbbmegy, mintha meg sem hallaná a vakok kérését. De a két gyógyulni vágyó, látni akaró ember elindul és követi őt.
Igen, nekünk is fel kell állnunk, Jézus nyomába kell szegődnünk, aztán majd eljön az idő, amikor velünk fog foglalkozni. Pillanatnyi hallgatása nem elutasítás, hanem hitünk próbatétele.
© Horváth István Sándor

Imádság

Eljövendő Urunk, Jézus Krisztus! Terád várunk, utánad sóvárog a lelkünk, benned találunk békét. Az adventi gyertya fénye emlékeztet minket arra, hogy te vagy a fény a szívünkben. A te kegyelmed tölt el minket szeretettel, örömmel, reménnyel, békességgel és bölcsességgel. Add, Urunk, hogy ez a kicsiny láng utat mutasson számunkra feléd! Kérünk, hogy szabadíts meg bennünket minden bűntől, hogy szentségben és igazságban, terád várva teljenek adventi napjaink.

Aktuális

Evangélium

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Mt 15,29-37

Elmélkedés

Hét kenyér és néhány apró hal. Kevés étel ez, elfér egyetlen kosárban. Aztán a történet végén hét kosárnyi a maradék, pedig közben több ezren jóllaktak. Máté evangélista a későbbiekben leírja, hogy „az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett” (Mt 15,38). És mégis marad hét kosárnyi kenyér. Ez a csoda, a kenyérszaporítás csodája a bőségről, a bőkezűségről szól.
Amikor Isten ad valamit, akkor bőséggel ad. Ő nem szűkmarkú, nem fukar, nem méricskél, nem kicsinyes, hanem bőséggel ad az ember számára. Isten csodálatos tulajdonsága a bőkezűség. Kegyelmét, irgalmát és szeretetét bőven adja azoknak, akik hittel fordulnak hozzá. Nagylelkűségének és bőkezűségének csodálatos ajándéka, hogy saját Fiát küldte el a világba, hogy megváltson minket.
A javakban való bőség, az anyagi jólét sokakat pazarlóvá, felelőtlenné tesz. Az evangélium számukra fontos figyelmeztetést tartalmaz. Jézus nagylelkűsége, a bőség nem ösztönzi pazarlásra a jelenlévőket, hiszen a maradékot összegyűjtik, s másnap nyilvánvalóan elfogyasztják.
Utánozzuk a bőkezű Istent és legyünk nagylelkűek! Ne az anyagi javak gyűjtése legyen számunkra az elsődleges, hanem az adakozás. Adjunk bátorítást, segítséget, időt, figyelmet embertársainknak, és a megbocsátás terén is legyünk nagylelkűek! Adjunk örömmel, legyünk jókedvű adakozók!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Tőled kérjük és várjuk az újrakezdést, lelki életünk megújítását. Ha nem ezt tennénk céltalan bolyongás és hasztalan útkeresés volna számunkra az adventi időszak. Rád bízzuk a vezetést, hogy valóban megérkezhessünk célunkhoz, a Megváltóval való találkozáshoz. Rád bízzuk magunkat, aki új álmokat, célokat, látomásokat állítasz elénk, egyszóval egy új jövőt. Félretesszük egyéni terveinket és kicsinyes igényeinket, elfeledjük földhözragadt céljainkat és rövidtávú elképzeléseinket, és a te útmutatásodra bízva magunkat elindulunk, mint zarándokok. Adventi zarándokutunk és végső soron egész életutunk csak akkor nyer értelmet, ha magával ragad minket az utánad való vágyakozás. Segíts minket, hogy megtegyük az utat lépésről lépésre Betlehemig, a jászolig, a Gyermekig!

Evangélium

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24

Elmélkedés

Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok – mondja Jézus az ő tanítványainak a mai evangélium szerint. Mit láttak az ő tanítványai? Miért nevezi őket boldognak Jézus? Nyilvánvalóan azért boldogok, mert láthatták Jézust és Mesterükben felismerték az Isten Fiát. A tanítványok megértették, hogy Jézus személyében a Megváltó érkezett el a világba. A Mesterrel való együttlét során a mindennapokban megtapasztalták Jézus szavának isteni erejét és a cselekedeteiben megnyilvánuló isteni irgalmasságot. Jézus az, akiről a prófétai ígéretek szóltak, s akiben a Megváltó jöveteléről szóló prófétai jövendölések beteljesültek.
De ne gondoljuk azt, hogy az egykori tanítványok kiváltságosok voltak! Igaz, ők mintegy 2000 évvel ezelőtt éltek, abban az időben, amikor Jézus élt, és személyesen találkozhattak vele. Azóta ugyan sok idő eltelt, de a mi számunkra is megvan a lehetőség, hogy találkozzunk az Úrral. Krisztus ma is jelen van, közöttünk él, jelenlétét számos módon megtapasztalhatjuk. Ő szól hozzánk az evangélium szavaiban, az ő kegyelmét kapjuk a szentségekben, ő táplál minket saját testével az Eucharisztiában, az ő szeretete köti össze a keresztény közösség tagjait. Boldogok, akik nyitott szívvel hallgatják szavát és a hit szemével felismerik őt.
Engedjük, hogy vezessen minket adventi utunkon!
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!