Napi e-vangelium evangelium365

Evangélium

Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Mt 19,27-29

Elmélkedés

Péter apostol a tanítványok jutalma felől érdeklődve fordul Jézushoz, a Mesterhez: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Emberi kérdés. Az emberi vágyat kifejező ez a kérdés. Evilági jutalomra váró kérdés.
Legyek őszinte magamhoz! Bennem is felmerült már ez a kérdés. Hisz annyi lemondással jár a Krisztus-követés! Annyi kereszthordozást jelent! Annyi próbatételt! Miért csinálom mindezt? Miért vállalom újra és újra? Mi ad erőt, hogy kitartsak Krisztus mellett? Mit kapok Istentől életáldozatomért?
A kérdés evilági, de a válasz nem. Miként a jutalom sem elsősorban ehhez a világhoz kötődik. A jutalom maga Isten és az ő szeretete. Minden hiányt és űrt bennünk önmagával tölt be Isten, aki a legnagyobb kincsünk, s aki „minden kincset megér.” Isten önmagát adja nekünk már ebben a világban is, és a vele való örök együttlét lesz a mennyországban a jutalom. A jutalomban már itt részesülünk, s ez teljesedik be az örök életben. Isten nagylelkűsége az örök életet ajánlja fel nekem és mindenkinek. Van-e ennél nagyobb jutalom? Van-e ennél nagyobb, amit kaphatok? Kinek elég a százannyi, ha annál többet is kaphat? Az örök élet, az üdvösség az, amiért mindenről érdemes lemondani.
Ezt teszik a ma ünnepelt Szent Benedek követői, a bencések és minden szerzetes. Nem földi, hanem égi jutalomért.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Evangélium

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Mt 10,7-15

Elmélkedés

Az apostolok misszióba küldéséről szóló tegnapi evangélium után ma arról olvasunk, hogy Jézus gyakorlati tanácsokkal látja el őket. Az apostoloknak nem szabad magukkal vinniük semmit tanító útjukra, hanem teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva kell indulniuk.
Az apostolok viszonylag gyorsan kerültek a mély vízbe, amikor Jézus megbízta őket e feladattal. Talán első pillanatban kissé féltek a megmérettetéstől, de aztán elcsodálkoztak Jézus irántuk való bizalmán. Igen, Jézus megbízik bennük, s azt várja tőlük, hogy ők se bízzanak másban, mint őbenne. Ne bízzanak semmiben, amit magukkal vihetnének eszközként, hanem bízzanak abban, hogy a Jézustól kapott küldetéssel együtt erőt is kapnak. A tanítványi élet bizalmi helyzet. Jézus megbízik bennünk is, amikor a róla való tanúságtétellel útnak indít minket, s azt kéri tőlünk, hogy ne a magunk erejében vagy képességeiben bízzunk, hanem egyedül őbenne.
Az eszköztelenség és a teljes Krisztusra hagyatkozás nem fogja azt eredményezni, hogy mindenki szívesen és örömmel fogadja a küldötteket. Lesznek, akik nem hallgatnak a tanítványokra, illetve Krisztusra. Erre előre figyelmezteti őket az Úr.
A visszautasítás ne vegye el kedvünket az örömhír terjesztésétől! Elég a Jézusban való bizalom, a szívemben hordozott tanítás és a lelki békesség.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Jézus! Mindenfelé látni a sok rászorulót és szegényt. Látjuk, hogy sokan félrefordítják fejüket és továbbmennek anélkül, hogy enyhítenék a szenvedők baját. Segíts minket, hogy soha ne gondoljuk azt, hogy nem tudunk segíteni vagy a mi segítségünk keveset ér! Adj nekünk erőt, hogy megtegyük azt a keveset, amire lehetőségünk van! Te azt kéred tőlünk, hogy gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, legyünk irgalmas szamaritánusok, akik nem megyünk el szó nélkül embertársaink mellett, hanem a konkrét helyzetekben igazi segítséget adunk. Hisszük, hogy minden jócselekedetet, amit másoknak teszünk, neked tesszük, Urunk.

Evangélium

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”
Mt 10,1-7

Elmélkedés

A tizenkét apostol nevének felsorolását olvassuk az evangéliumban. Jézus hatalmat és küldetést ad nekik. Ő a kezdeményező. A Tizenkettő elfogadja a választást és az ezzel járó sorsot, valamint a küldetést. Engedték, hogy Mesterük új feladatot bízzon rájuk. Megbízást kapnak, hogy hirdessék Isten országának eljövetelét. Természetesen nem elszakadva a Mestertől, hanem mindenkor az ő nevében. Jézus azért hozza létre a tizenkét apostol közösségét, hogy e kiválasztottak tanúi legyenek annak, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása a földön, s ennek hirdetőivé váljanak. Az apostolok tehát közösséget, teljes életközösséget vállalnak az Úrral. A Jézus általi megbízás ezen formája figyelmeztetés: az apostolok utódainak és a hithirdetőknek a munkája minden korban csak akkor lehet gyümölcsöző, ha életközösségben vannak Istennel.
Egy másik szempontból is fontos a kiválasztás eseménye. Az Isten országának eljövetelét igazoló jelek Jézus korában és napjainkban egyaránt érdeklik az embereket. Miről ismerhető fel ezek megvalósulása? Az igehirdetés, az evangélium terjesztése, a csodák és az isteni irgalmasság megtapasztalása mind-mind az ország jelei. Az apostolok meghívása és közösséggé formálása szintén Isten uralmának a jele. Ha én is az apostolokra alapozott krisztusi közösségnek, az Egyháznak az élő tagja vagyok, akkor bennem is elkezdődött már megvalósulni az Isten országa.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!
 

Evangélium

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”
Mt 9,32-38

Elmélkedés

Az emberi rosszindulat és az isteni jóakarat áll szemben egymással a mai evangéliumban. A nép ámulattal tapasztalja, ahogy Jézus kiűzi az ördögöket és sok más csodát tesz. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen jócselekedet annyira egyértelmű, hogy mindenkit hálaadásra indít, hiszen könnyen felfedezhető mögötte az Isten emberek iránti jósága. De nincs így. Egyesek azt a vádat fogalmazzák meg, hogy Jézus az ördöggel szövetkezve viszi végbe cselekedeteit. Rögtön megjelenik tehát az irigység, a vádaskodás, a rosszindulat, mint jellemző emberi megnyilvánulások. S ennek oka az lehet, hogy szívük mélyéből elutasítják Jézust, nem képesek hittel elfogadni, hogy ő az Isten Fia. Jézus viszont tovább indul, hogy folytassa munkáját és hitet ébresszen sokakban.
Az emberi világ az isteni és az ördögi metszéspontjában áll. Az egyik oldalról Isten szeretné érvényesíteni akaratát életünk felett, a másik oldalról a gonosz lélek akar uralni minket. Isten mindig meghagyja szabadságunkat, az ördög viszont elveszi azt. Az isteni és az ördögi erők metszéspontjában élnünk igencsak nehéz. Mely erőnek engedelmeskedjünk? E küzdelmes választásban Jézus nem hagy minket magunkra. Segítsége nélkül tehetetlenek volnánk a gonosz erőkkel szemben, s egy idő után bizonyára feladnánk a küzdelmet. Jézus mellém áll, hogy legyőzzem a gonosz lelkeket, és szabadon engedelmeskedjek Istennek.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindannyiunkat meghívsz arra, hogy apostolaid, küldötteid legyünk a világban. Azt kéred tőlünk, hogy hirdessük evangéliumodat és tanúságot tegyünk rólad. Apostoli küldetésünket nem egyedül, hanem közösségben kell teljesítenünk, valódi szeretetközösségben Krisztussal, az Egyházzal és egymással. Csak így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretet érintésére

Evangélium

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26

Elmélkedés

Két csoda történetét olvassuk a mai evangéliumban. Az elöljáró lánya életéért, a beteg asszony saját gyógyulásáért fordul Jézushoz. Mekkora hit és bizalom van mindkettőjükben! Nem reménytelenül, hanem bizalommal kérnek segítséget. Az elöljáró hisz abban, hogy lánya életre fog kelni, ha Jézus ráteszi kezét. Ezért mondja: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Az asszony ugyan egyetlen szót sem szól, de abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy már ez is elég lesz gyógyulásához. Mindkettőjük példája azt igazolja, hogy hisznek Jézus isteni erejében és gyógyító hatalmában.
Az evangélista egyértelműen a Jézusban való hitet akarja kiemelni. Az elöljáró mély hitét fejezi ki a tény, hogy bár gyermeke már halott, ő mégis azt meri kérni Jézustól, hogy keltse életre. A beteg asszony szintén hite révén nyer gyógyulást bajából. A hit tehát ott kezdődik, ahol az emberi tudás és tapasztalat véget ér. Hiszen tapasztalatunk szerint az elhunytakat nem lehet visszahozni az életbe. Az elöljárónak is ez volt a tapasztalata. De akkor miben reménykedett? Miben bízott? Kérése annak bizonyítéka, hogy az emberi tapasztalatokat Isten képes felülmúlni. Hitével, hitének kifejezésével az elöljáró már tett egy lépést a csoda felé. Vajon én merek-e Jézustól hittel rendkívüli dolgokat kérni? Vajon én kifejezem-e hitemet, hogy velem is csoda történhessen?
A halott lány számára Jézus új életet ajándékoz, az asszonynak pedig gyógyulást. A Jézusban való hit számomra is új életet ajándékoz. A hit gyógyító, mindenekelőtt lelkemet gyógyító erő.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Nincs szükséged csodálkozókra és bámészkodókra, hanem követésre hívsz minket. Nincs szükséged buzdítókra és lelkes éljenzőkre sem, hanem arra hívsz minket, hogy nyomodban járjunk, tanítványaid legyünk. Segíts, hogy mindig észrevegyem, amikor mellém lépsz! Segíts, hogy a világ zaja közben is meghalljam, amikor megszólítasz! Növeld bennem a készséget, hogy azonnal induljak és kövesselek! Hiszem, hogy indulni, a te követésedre vállalkozni csak szabadon és Istentől vezetve érdemes.

Evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés

Bárányok a farkasok között
Az evangéliumokban olvashatunk arról, hogy nyilvános működése idején Jézus missziós útra küldi az általa kiválasztott tizenkét apostolt. Máté és Márk mellett Lukács evangélista is beszámol erről az eseményről (vö. Lk 6,1-6), de ő az egyetlen, aki egy másik misszióba küldést is megemlít, a hetvenkét tanítvány küldését, amelyről a mai evangéliumi részben olvasunk.
A leírás jellegzetessége, hogy nem a tanítványok tevékenységéről, munkájáról, Mesterük nevében végzett szolgálatáról ír, hanem a Jézus általi küldés áll a középpontban. Ezáltal világít rá a misszió, a küldetés természetére és tartalmára, amely egyrészt bepillantást enged abba, hogy az első időkben hogyan indult az evangélium hirdetése, másrészt irányelveket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a későbbi időkben mit érdemes szem előtt tartania azoknak, akik Krisztus követségében indulnak. A küldöttek a bárányok szelídségével indulnak, szinte teljesen védtelenek az ellenséges érzületű emberekkel szemben, de mindenkor számíthatnak küldőjük segítségére. A missziónak minden korban az a célja, hogy Isten országának jelenléte megtapasztalható legyen az emberek számára. Ezt a célt szolgálja az evangélium üzenetének a hirdetése és a betegek gyógyítása is, amelyre szintén hatalmat kapnak a tanítványok.
Amikor Szent Lukács megírja evangéliumát, már élő keresztény közösségek léteznek, amelyek ugyan nem nagy létszámúak, de lassan kezdenek kialakulni bennük a különféle szolgálatok. E szolgálatok eredetét a hetvenkét tanítvány küldetésének leírásával egészen Jézusig vezeti vissza Lukács, bemutatva azt, hogy mind az igehirdetés, mind a gyógyítás feladata volt az első küldötteknek. A tanítványoknak ezt a hetvenkettes csoportját megkülönböztetjük az Úr tizenkét apostolától, bár valamennyien küldöttek.
Jézus így indítja útnak őket: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” E kijelentés is megerősíti, hogy már az apostoli idők után járunk. A vetés munkáját Jézus és az apostolok már korábban elvégezték, mostanra elérkezett az aratás ideje, amely az új küldöttek feladata. Ha kevés a szolgálatot végzők száma, akkor az eredeti küldőhöz kell fordulni: „Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Ennek értelmében minden egyházi szolgálat Krisztustól eredeztethető, hozzá nyúlik vissza. Másnak nincs hatalma ahhoz, hogy újabb küldötteket nevezzen ki.
A közösség tagjai az Egyházban szolgálatot végző személyekre mindig úgy tekintsenek, mint akiket Krisztus személyesen választott ki, s imádkozzanak értük, hogy hűségesek legyenek küldőjükhöz!
A kifejezés, hogy „maga előtt” küldte őket, kettős értelmű. Egyrészt azt jelenti, hogy a küldöttek feladata Jézus érkezésének előkészítése, másrészt arra utal, hogy nem önmagukat vagy az általuk igaznak tartott tanítást kell hirdetniük, hanem Jézus tanítását.
A küldetésre induláskor és annak teljesítése során nincs helye az ábrándozásnak! Kijózanítóan hat az Úr figyelmeztetése: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé”, s e szavak minden kor igehirdetőinek szólnak. Vannak, akik ennek hatására azt mondják, hogy ők inkább nem vállalják a veszélyes feladatot. Ők nyugodtabb életre vágynak, nem kívánnak küzdelmeket, ezért kényelmes életükből inkább nem mozdulnak ki. Mások meg azt mondják, hogy ez már izgalmas kalandnak tűnik, végre tehetünk valami fontosat, végre felajánlhatjuk egy jó cél megvalósítására az életünket. Ők nem félnek a küzdelmektől, mert tudják, hogy ezek során is támogatja őket az, akitől küldetésüket kapták és azzal is tisztában vannak, hogy a küzdelmek csak megerősítik hitüket és elszántságukat, de el nem téríthetik őket a rájuk bízott feladattól.
Van-e bátorságom Krisztus nevében elindulni a „farkasok” közé?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Előítéleteinket és hitetlenkedésünket félretesszük, és nyitott szívvel hallgatunk téged, mert szavaidban felismerjük az örök élet tanítását. Engedjük, hogy új dolgokat taníts nekünk, új feladatokkal bízzál meg, új utakon vezess minket. Hisszük, hogy valóságos Isten és valóságos ember vagy. Szenvedésedben, halálodban és feltámadásodban megmutatkozott, hogy valóban Isten vagy. Segíts, hogy meg tudjuk mutatni az igazságot keresőknek a hitetlenségből a hitre vezető utat! Tégy minket hitvalló és hithirdető kereszténnyé a világban!

Evangélium

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”
Mt 9,14-17

Elmélkedés

Böjt, násznép, vőlegény, új és régi szövet, bor és borostömlő. Miről is van itt szó? Miről beszél Jézus valójában? Látnunk kell, hogy az evangélisták jó néhány évvel, évtizeddel a Jézus-esemény után írták meg művüket. Az írásos lejegyzést megelőzően Krisztus élete és tanítása a szóbeli igehirdetés által terjedt, illetve maradt fenn. Máté evangélista e szóbeli igehirdetésben szereplő olyan mondásokat fűz egybe, amelyek közös alapja a mondások tartalma. Ennek fényében már letisztul számunkra a mondanivaló.
Jézus két időszakról beszél. Először arról az időről, amikor itt van a világban, együtt van tanítványaival, másodszor arról az időszakról, amikor már eltávozott körükből, visszatért a mennybe, ahonnan jött. Az elsőben a tanítványokat nem a böjtölés vagy a szomorkodás jellemzi, hanem az együttlét öröme. Úgy örülnek Jézus jelenlétének, ahogyan egy násznép örvendezik két fiatal házasságkötésekor. Jézus távozásával új időszak kezdődik. A tanítványok és követőik számára ez a próbatétel ideje. Ekkor derül ki, hogy ki tart ki a hitben, kinek mennyire erős a Jézussal való kapcsolata. Ebben az időszakban új lelkületre van szüksége a tanítványoknak ahhoz, hogy megőrizzék hitüket. A megújulás nem külsőségeket jelent, hanem a belső odaadottságot az Úrnak. Ez a korszak már felkészülés Jézus második eljövetelére. Boldogok vagyunk, ha hittel várjuk ezt az eljövetelt.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk! Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér! Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik!

Evangélium

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Mt 9,9-13

Elmélkedés

Két jelenetet kapcsol össze a mai evangélium. Először Máté meghívásának történetét olvassuk, majd pedig Máté vendégül látja Jézust, s ennek során vámosokkal és bűnösökkel együtt étkezik, ami egy zsidó ember számára nem volt megengedett.
Máté megszólításakor talán még Jézus tanítványai is elcsodálkoztak azon, hogy Mesterük egy mindenki által megvetett, az elnyomó római hatalmat kiszolgáló vámost hív meg követésére. A meghívás éppen azt bizonyítja, hogy Jézus senkit sem zár ki barátságából, senkitől nem tagadja meg szeretetét. Mindenkiben, még az emberek számára bűnösnek számító emberekben is meglátja a jót, a jó szándékot és megadja a lehetőséget a javulásra. Engem is meghív. Nekem is felkínálja a megtérés lehetőségét. Hozzám is szeretne betérni. Nekem is kész megbocsátani. Irgalmát, megbocsátó szeretetét én is megérezhetem.
Talán furcsának és hihetetlennek tűnik, hogy Máté, a vámos azonnal engedelmeskedik Jézusnak, nem gondolkodik, nem mérlegel, hanem rögtön indul Jézussal. Ha hallom Jézus hívását, ha hozzám lép és megszólít, miért késlekednék? Miért ne hozhatnék gyors és határozott döntést? Miért ne indulnék azonnal?
A részlet második jelenete, az étkezés Máté házában, az Úr küldetésének célját tárja fel. Küldetése mindenkihez szól. Az üdvösséget és a megváltást minden ember számára elhozza, s abból egyetlen ember sincs kizárva. Még a bűnösök sem, hiszen éppen nekik van a legnagyobb szükségük a megváltásra és a megtérésre.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te tudatosan vállaltad a kereszthordozást a mi megváltásunkért és üdvösségünkért. Engedelmes voltál az Atyának, aki ezt az áldozatot kérte tőled. Taníts minket is engedelmességre és kereszthordozásra! Légy velünk, példád segítsen, erősítsen és bátorítson! Segíts minket, hogy sikerrel fáradozzunk a magunk és mások üdvösségén! A legnagyobb boldogság az számunkra, hogy elnyerjük az örök életet.

Evangélium

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jn 20,24-29

Elmélkedés

Szent Tamás apostolt ünnepeljük a mai napon, aki az evangélium szerint hitetlenkedve, kételkedve fogadta apostoltársai szavait arról, hogy távollétében megjelent nekik az Úr. Tamás ezt mondta: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Ha már egyszer is kételkedtünk valamiben, vagy ha egyszer is megingott bennünk a hit, akkor megértjük Tamás szavait. Ő bizonyosságot szeretne. Nem csak mások vallomása alapján szeretne hinni, hanem a személyes találkozásra szeretné alapozni hitét.
Nyolc nappal később a Feltámadottal való személyes találkozás oszlatja el kételyeit s jut el a hitre. Mi történt valójában Tamással? Mi eredményezte benne ezt a gyökeres változást? Mitől lett e hitetlenkedő ember egyszer csak hívővé? Apostoltársainak tanúságtétele egyáltalán nem volt meggyőző számára. A nyolc napig tartó gondolkodás, értelmi tűnődés szintén nem hozott eredményt, hanem talán csak növelte hitetlenkedését. Az esemény leírásából világosan kitűnik, hogy egyedül a feltámadt Krisztus személyes jelenléte, a vele való közvetlen találkozás rombolja le Tamásban a hitetlenséget. A találkozás pillanatában Tamás ezt mondja: „Én Uram, én Istenem.” Ez az ő hitvallása. Egy olyan embernek a hitvallása, aki korábban kételkedett. Egy olyan ember hitvallása, aki a hitetlenségből eljutott a hitre.
A hit útján járunk. Néha nekiiramodunk lelkesen, néha csak bukdácsolunk. Mindennapi imáinkban érdemes Jézushoz fordulnunk, hogy erősítse hitünket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk! Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér! Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik!

Evangélium

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés

A mai ünnepen a hit és a hálaadás témájára figyeljünk, amelyek az ember Istennel szembeni alapvető megnyilvánulásai.
Erzsébet azért nevezi boldognak a hozzá ellátogató Máriát, mert hitt Isten szavának. Ebből kiderül, hogy a názáreti leány nem értelmetlenül vagy ésszerűtlenül fogadta el Isten vele kapcsolatos tervét, hanem hite indította őt erre. Hitte, hogy Isten igazmondó. Hitte, hogy Istennek nagyszerű terve van vele. Hitte, hogy az ő beleegyezése szükséges az isteni üdvözítő szándék megvalósulásához. Mária számára a boldogság útja volt, amikor meglátogatta gyermeket váró rokonát, Erzsébetet. Ha én is hittel fogadom Isten terveit, akkor életutam a boldogság útja lesz.
A másik téma a hála. Mária hálaadó énekében nem csak az ő személyes köszönete fejeződik ki, hanem benne foglaltatik az egész Egyház, s minden hívő hálaadása is Isten mindazon cselekedeteiért, amelyek az üdvtörténet folyamán történtek. Isten valóban nagy dolgokat művelt a múltban az emberiséggel, s ez most, Jézus megtestesülésével éri el tetőpontját. Isten korábban már számos alkalommal kinyilvánította irgalmas szeretetét az emberek iránt, s most a csúcspontjához ér az irgalom a Megváltó eljövetelével. A megváltás nem a hatalmasok vagy gazdagok kiváltsága, hanem minden embernek felkínált ajándék Istentől. Illő, hogy Szűz Máriával együtt én is hálát adjak érte.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te tudatosan vállaltad a kereszthordozást a mi megváltásunkért és üdvösségünkért. Engedelmes voltál az Atyának, aki ezt az áldozatot kérte tőled. Taníts minket is engedelmességre és kereszthordozásra! Légy velünk, példád segítsen, erősítsen és bátorítson! Segíts minket, hogy sikerrel fáradozzunk a magunk és mások üdvösségén! A legnagyobb boldogság az számunkra, hogy elnyerjük az örök életet.

Evangélium

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mt 8,23-27

Elmélkedés

Az éjszakai tengeri vihar során az apostolok megtapasztalhatták, hogy a természet erői hatalmasabbak az ő emberi erejüknél. Miközben a Genezáreti-tó túlsó partjára eveznek, félelem tölti el őket, jogosan érzik, hogy életveszélybe kerültek. Helyzetértékelésük helyes, hiszen a veszély valóban fennállt, illetve azt is jól ismerték fel, hogy szorongatott helyzetükben kitől várhatnak segítséget. Ekkor ébresztik fel Jézust, aki velük utazott a bárkában, s akit nem zavart a vihar zaja, hanem nyugodtan aludt. Az álmából ébredő Jézus feleslegesnek tartja félelmüket és helyteleníti kicsinyhitűségüket, majd pedig elcsendesíti a vihart, így mutatván meg isteni erejét.
A Biblia szóhasználata szerint a leküzdhetetlen természeti erők az embert és az ember életét veszélyeztető gonoszt jelképezik. A gonosz hatalma felett áll azonban Isten hatalma, aki képes legyőzni minden rosszat. Az ember a maga erejéből tehetetlen a gonosszal szemben, mivel az ismeri, megtalálja gyenge pontunkat. A gonosszal folytatott küzdelmünkben azonban nem vagyunk magunkra hagyatva, hiszen Isten kegyelme segítségével képesek vagyunk a kísértések legyőzésére. Ha veszélyben érezzük életünket és megtapasztaljuk a gonosz kísértését, ne feledjük, hogy kitől várhatunk segítséget! Isten az üdvösségünket akarja.
© Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk! Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád! Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz!

Evangélium

Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak, hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
Ekkor egy írástudó lépett hozzá, és így szólította meg: Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét.”
Egy másik tanítványa pedig ezt kérte tőle: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” Jézus azonban így válaszolt: „Kövess engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!”
Mt 8,18-22

Elmélkedés

A rövid evangéliumi történet két névtelen személy Jézussal való találkozását írja le. Mindketten lelkesnek, elszántnak tűnnek, akik tudják, tudni vélik, hogy mit jelent majd számukra, ha Jézus tanítványai lesznek. Először egy írástudó lép Jézushoz: „Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Jézus kissé lehűti buzgóságát. Tudod te egyáltalán, hogy hová megyek? Tisztában vagy azzal, hogy állandóan úton vagyok tanítványaimmal, s néha azt sem tudjuk, hogy hol fogunk aludni? Tudod te, hogy mit jelent valójában a tanítványi élet?
Aztán egy másik személy lép hozzá, de ő késlekedne. Csak evilági teendői után indulna. De Jézus nem vár és kijelenti, hogy ha jönni akar, akkor induljon azonnal. Ezt tették korábban azok is, akiket elszólított a halászat mellől, hogy követői legyenek.
Talán bennünket is elfog néha a lelkesedés. Aztán gyorsan nagy elhatározásokat és fogadalmakat teszünk. Szívesen nekivágunk nagy lendülettel és fáradhatatlan erővel egy új útnak. De mégis valami megfékezi lendületünket, egy titokzatos erő visszatart, akadályoz bennünket. Egészen kis dolgok zúzzák porrá számításainkat. Mi hiányzik tehát? Talán a kitartás?
Jézus Krisztus követéséhez nem elegendő a jó szándék. Nem elég, ha szavakkal kifejezzük készségünket. Azt kéri tőlünk, hogy egész életünkre kötelezzük el magunkat mellette, és mindenben vállaljuk az ő sorsát. Fel kell ismernem azokat az akadályokat, amelyek meghiúsítják, hogy egészen Jézusért éljek!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk köztük! Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.