32512 ima található a honlapon, összesen 45926 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Napi e-vangelium evangelium365

    Napi e-vangelium evangelium365
    Naponta frissül

    Az www.evangelium365.hu az az evangéliumi rész olvasható, amely a katolikus egyház liturgikus rendje szerint a szentmiséken aznap elhangzik, valamint a hozzá kapcsolódó elmélkedés, illetve magyarázat, továbbá egy napi ima. 

    @vangelium365, Horváth István Sándor

    Evangélium, elmélkedés imádságÉvközi 2. vasárnap

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    17

    Evangélium

    Jn 1,35-42

    Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

    Elmélkedés

    Isten Báránya
    Keresztelő János Jézusról szóló tömör tanúságtétele így szól a mai evangéliumban: „Nézzétek, az Isten Báránya!” A sajátos kifejezés mind az ószövetségben, mind az újszövetségben szerepel, illetve a szentmisében is előfordul. A Teremtés könyvének 22. fejezetéből jól ismert jelenet számunkra, amikor Ábrahám kész feláldozni fiát, Izsákot Istennek. De Isten számára nem kedves az emberáldozat, csak próbára akarta tenni Ábrahámot, ezért megállítja őt és gondoskodik róla, hogy legyen ott egy bárány, egy kos, amit aztán feláldoz Ábrahám. A kos lesz tehát az áldozati állat, a fiú, Izsák életben marad.
    A húsvéti vigília ünneplése során minden esztendőben felolvassuk az Egyiptomból való kivonulás történetét. Ebben szerepel, hogy a kivonulás előtti estén minden család feláldoz egy bárányt, s annak vérével megkenik a ház ajtaját. A bárány vére jel lesz Isten angyala számára, így elkerüli a zsidók házait, ezért az elsőszülöttek megmenekülnek, életben maradnak. Csak azokban a házakban, az egyiptomiak otthonaiban halnak meg az elsőszülöttek, amelyeknek ajtaján nincs a bárány vére.
    A prófétai jövendölésekben is találkozunk az áldozatra előkészített bárány képével. Az Úr szenvedő szolgájáról így jövendöl Izajás próféta: „Az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját” (Iz 53,6-7). Jeremiás próféta pedig ezt írja: „Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem” (Jer 11,19).
    Az evangéliumokban elsőként Keresztelő János beszél Jézusról, mint az Isten Bárányáról. Ő az, aki magára veszi minden ember bűnét, és az ő drága és tiszta vérének ontásával törli el az emberek bűneit. Valójában Krisztus az a Bárány, akit Izsák helyett feláldoztak és minden esztendőben feláldozott húsvéti áldozati bárány is. Ő a mennyei Atya örök áldozata, aki értünk, a megváltásunkért feláldozta önmagát. Ő a szenvedő szolga, aki nem lázad, nem vádol senkit, hanem csendben odaadja, feláldozza magát irántunk érzett szeretetből.
    Szent Péter apostol első levelében ezt olvassuk: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán” (1Pét 1,18-19). A Szent János evangélista által írt Jelenések könyve pedig minden titkot felfed a Bárányról. Ő tudja feltörni a történelem pecsétjeit, ő ítéli meg minden ember életét, ő tárja fel mindenki előtt az igazságot. Győzelmet aratva ül a dicsőség trónján és mindenki előtte hódol.
    A Szentírás kinyilatkoztatott igazsága hangzik el minden szentmisében a szentáldozás előtt: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” A gyenge bárány Isten erejének és győzelmének a jelképe. Legyőzi a gonoszt és megszerzi az üdvösséget minden ember számára. Jézus a legértékesebb áldozatot mutatja be saját életének odaadásával a kereszten.
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210117.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságszombat

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    16

    Mk 2,13-17

    Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte. Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

    Elmélkedés

    Jézus korábbi csodái azt igazolták, hogy nemcsak a testi betegségeket képes megszüntetni isteni erejével, hanem a bűnök eltörléséhez, megbocsátásához is hatalma van. A test és a lélek gyógyítása nem kötődik egymáshoz minden esetben. A mai evangéliumban szereplő Lévi esetében nincs szó betegségről. Ő egy egészséges ember, akit azonban a foglalkozása miatt mindenki megvet és bűnösnek tart. A vámosok általában zsidó származásúak voltak, akik az idegen, elnyomó római hatalmat szolgálták ki azzal, hogy beszedték a vámot és az adókat. Mivel önmagában a rómaiak elnyomása sem tetszett a zsidóknak, akik érthető módon független államot szerettek volna, ezért a rómaiaknak való adófizetés sem volt kedvükre. Ezt tovább nehezítette az adószedők kapzsisága, akik a maguk hasznának növelése érdekében igyekeztek minél több pénzt beszedni.
    Egy ilyen embert hív meg követésére Jézus. A meghívásnak Lévi rögtön engedelmeskedik, miként ehhez hasonlóval az első tanítványok esetében már találkoztunk. Az ő élete is megváltozik, otthagyja a vámasztalt, korábbi bűnös életének jelképét. A történet folytatásaként a következő jelenetben már az ő házában van Jézus, aki tanúságot tesz arról, hogy küldetése a bűnösökhöz szól.
    Meghallom-e Jézus hívását és megbocsátó szavát? Készen állok-e arra, hogy kövessem az Urat és a tanítványa legyek?
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210116.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságpéntek

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    15

    Evangélium

    Mk 2,1-12

    Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”

    Elmélkedés

    Miként az előzményekben a lepra az ember bűnösségét jelképezte, ugyanúgy a bénultság ennek a jele a mai evangéliumban, de ennél a csodánál hangsúlyozottabban jelenik meg az a gondolat, hogy a gyógyítás a bűntől való szabadulást jelenti.
    A történetben szereplő személyt erőtlenné, magatehetetlenné teszi a betegsége, a bénasága, ezért mások segítségére szorul. Négyen viszik Jézus elé, mert egyetlen lépést sem képes a maga erejéből megtenni. Négyen, akik nem ismernek lehetetlent, s akik számára semmi nem lehet akadály, hogy elérjék céljukat. Meggyógyítani nem tudják, de a tőlük telhető legtöbbet teszik meg családtagjuk vagy társuk gyógyulása reményében és érdekében. Kafarnaum lakóiként ők is értesülnek Jézus korábbi csodás tetteiről, s miután elterjed annak híre, hogy visszatért a városba, rögtön hozzá indulnak a beteggel. És a csoda az Úr szavára megtörténik, a beteg azonnal járni tud, a saját lábán járva hagyja el a házat. És közben megtörténik a másik csoda, bűnei bocsánatot nyernek.
    Milyen jó, amikor vannak olyanok, akik segítenek másokat abban, hogy az Úr elé kerüljenek! Mindegy, hogy testi betegségről vagy lelki bajról van szó, Jézus mindenkin tud segíteni. Milyen jó, amikor egyesek olyan erős hittel és bizalommal fordulnak Istenhez, ami megszünteti az akadályokat! Milyen jó, amikor a bűn okozta sebzettségnél nagyobb az isteni irgalmasságba vetett bizalom!
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Irgalmas mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Segíts minket, hogy irgalmad és megbocsátásod által újjászülessünk! Isten Fia, Jézus Krisztus, hirdetted és elhoztad nekünk az Atya irgalmát! Taníts minket alázatra és igaz bűnbánatra! Szentlélek Isten, aki a kiengesztelődés forrása vagy! Világosíts meg minket, hogy minden szegényben és rászorulóban Jézust lássuk, akivel jót tehetünk, amikor irgalmasak vagyunk hozzá!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210115.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságcsütörtök

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    14

    Evangélium

    Mk 1,40-45

    Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.” Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.

    Elmélkedés

    Jézus korában a lepra egy elterjedt bőrbetegség volt, amelyet a korabeli orvosi módszerekkel nem tudtak gyógyítani. A betegség terjedésének megakadályozása érdekében egyetlen lehetőség volt: a betegeket el kellett különíteni az egészségesektől. A mózesi törvénykönyvek különös figyelmet szentelnek a leprás betegségnek, illetve annak, hogy mi a teendő gyógyulás esetén. A leprások nem vehettek részt a közösségi eseményeken, különösen is az istentiszteleteken, elkülönített telepeken éltek, semmilyen módon nem érintkezhettek az egészséges emberekkel. Ha valaki meggyógyult a betegségéből, akkor a pap nyilvánította őt gyógyultnak és fogadta vissza a közösségbe. Ezekről a törvényi előírásokról és korabeli szokásokról hűen számol be a mai evangéliumi részlet.
    Az egykori elképzelés szerint a lepra, mint testi betegség a bűnt, mint az emberi lélek betegségét jelezte. A leprás megtisztítása által az Úr megmutatja, hogy isteni erejével képes mind a test, mind a lélek gyógyítására. Megszünteti az ember bűnös állapotát, eltörli bűnét, hogy újra Isten elé járulhasson.
    A jelen eset kulcseleme az akarat. A leprás gyógyulni akar, ezért nem törődik a távolságtartásra vonatkozó előírásokkal. Aztán kifejezi, hogy véleménye szerint csupán Jézus akaratán múlik, hogy segít-e rajta. Az Úr pedig kifejezi, hogy igen, ő is azt akarja, hogy a leprás megtisztuljon.
    Szeretném-e, akarom-e, hogy Jézus megszabadítson bűneimtől?
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk.

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210114.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságszerda

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    13

    Evangélium

    Mk 1,29-39

    Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. (Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.

    Elmélkedés

    A tegnapi evangéliumban Jézus a nyilvánosság előtt gyógyított, kiűzte a gonosz lelket egy emberből. A mai részben elvonul a nyilvánosság elől, betér egy házba, Simon Péter házába. Egy olyan házba, ahol éppen szükséghelyzet van, Péter anyósa lázas beteg. Ezt Jézus a tanítványaitól tudja meg, ők mondják el neki rögtön megérkezését követően. Láthatjuk, hogy a tanítványokban hamar bizalom ébred Jézus iránt. Korábban mindössze egyetlen csodát láttak tőle, a gonosz kiűzését, de ez elég nekik ahhoz, hogy most is az ő segítségét kérjék. Az Úr pedig késlekedés nélkül segít, meggyógyítja az asszonyt.
    Időközben gyorsan elterjed Jézus előző csodájának híre. Mire beesteledik az egész város tudomást szerez arról, hogy Jézus mit tett. Kafarnaumban néhány száz ember lakhatott abban az időben, és a település életét alaposan felbolygatta az eset. Az emberek logikusan gondolkodnak: aki egy megszállottat képes meggyógyítani, annak bizonyára más betegségek felett is van hatalma. Az érkezők még nem Jézus tanítására kíváncsiak, hanem a betegeket viszik hozzá, hogy gyógyítsa meg őket s az Úr teljesíti kérésüket.
    Ezt követően az evangélium második szakasza mégsem a csodás gyógyításokban jelöli meg Jézus küldetésének lényegét, hanem az evangélium hirdetésében. A csodák tehát nem öncélúak, hanem megerősítik Jézus szavainak, tanításának igazságát.
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210113.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságkedd

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    12

    Evangélium

    Mk 1,21-28

    Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

    Elmélkedés

    A mai evangélium bevezető része azt rögzíti, hogy Jézus a szombati istentiszteleti napon a zsinagógában tanít, és szavaiban különleges erő, hatalom rejlik. Ezt követően egy gyógyítás példájával mutatja be Márk evangélista, hogy Jézus szavai valóban az ő rendkívüli erejéről, emberfeletti hatalmáról tanúskodnak. A tisztátalan lélek, a gonosz kiűzésekor ugyanis Jézus nem tesz semmit, hanem egészen egyszerűen a szavával parancsol a gonosznak, aki nem tud ellenállni ennek a kimondott szónak.
    Ez a gyógyító, szabadító csoda Jézus nyilvános működésének kezdetén történt. Az eset rávilágít Jézus küldetésének lényegére: ő azért jött a világba, hogy megtörje a gonosz emberek feletti hatalmát. A gonosz lélek szándéka évszázadok óta nem változott, hatalmat akar gyakorolni az emberek felett. De Isten hatalma erősebb nála.
    A rövid történet lezárása az emberi reakciókat írja le. Jézus szava és cselekedete megdöbbenést, csodálkozást ébreszt a jelenlévőkben. Ugyanakkor semmi jele nincs annak, hogy szeretnék jobban megismerni azt, aki a szemük láttára rendkívüli erővel gyógyít, tehát most még nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az esetnek. Később aztán, a hasonló és más jellegű csodák láttán egyre inkább az a kérdés foglalkoztat mindenkit, hogy ki lehet az a Jézus, aki ilyen nagy hatalommal rendelkezik.
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Szentlélek, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség lelkületét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nélküled semmi vagyok, önmagamtól semmire sem jutok. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210112.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádsághétfő

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    11

    Evangélium

    Mk 1,14-20

    Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.

    Elmélkedés

    Az első tanítványok meghívása abból indul, hogy Jézus meglátja, észreveszi munkájuk közben a halászembereket. Nem céltalanul sétál tehát az Úr a tó partján, hanem figyelmes tekintettel nézi az embereket. Nincs szó arról, hogy korábban látott már itt más embereket, más halászokat, akik mellett elment volna anélkül, hogy meghívta volna őket, mert például nem tartotta őket alkalmasnak. A leírásból úgy tűnik, hogy az első embereket, akiket meglát, rögtön meg is hívja. Ez történik Péterrel és Andrással, majd kicsit később a másik testvérpárral, Jakabbal és Jánossal.
    Jézus egészen egyszerű embereket választ. Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben „írástudatlan és tanulatlan” embereknek nevezi őket (vö. ApCsel 4,13), akikről egyetlen dolgot tudnak az emberek: Jézus tanítványi köréhez tartoztak. Az Úr olyan embereket hív meg követésére és szolgálatára, akik tudatában vannak emberi gyengeségeiknek, ugyanakkor az Úrtól kapott erő és hatalom birtokában nagyszerű dolgokra képesek.
    A történetben lényeges az elhagyás, a múlttal, a korábbi dolgokkal való szakítás. Péter és András a hálókat, azaz korábbi mesterségük eszközeit hagyják ott. Jakab és János pedig az apjukat hagyják el, hogy Jézus közösségéhez, egy új családhoz csatlakozzanak. Napjainkban is szükség van arra, hogy meghalljuk az Úr hívó szavát és emberhalászokká váljunk!
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg.

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210111.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságUrunk megkeresztelkedése – Évközi 1. vasárnap

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    10

    Evangélium

    Mk 1,7-11

    Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”

    Elmélkedés

    Lelki megtisztulás
    Szent Márk evangélista egészen röviden emlékezik meg Jézus megkeresztelkedéséről. Az esemény nem Jézus kisgyermekkorában történt, ahogy manapság a legtöbb esetben nem sokkal a születés után történik a keresztség kiszolgáltatása, hanem Jézus nyilvános működésének kezdetén, aki ekkor mintegy 30 esztendős. A keresztség alámerítést, alámerülést jelent, amely nem csak testi, hanem lelki megtisztulást eredményez. Jézus esetében és a későbbi korokban a keresztény hitre térők esetében a vízbe merülés és a vízből történő felemelkedés volt a keresztség formája, amelyet napjainkra a vízzel való háromszori leöntés gyakorlata vett át. A keresztséggel kapcsolatban érdemes megkülönböztetéseket tennünk, mert nem minden keresztség jelenti ugyanazt.
    Elsőként nézzük János keresztségét. Ő volt az Úr Jézus előfutára, akit mi Keresztelő János néven emlegetünk. János a pusztában élt és a Jordán folyóban keresztelte meg az embereket. Márk evangélista így írja le tevékenységét: „Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket” (Mk 1,5). Munkáját egyébként nem csak az evangéliumok örökítették meg, hanem az ókor egyik legnagyobb történetírója Josephus Flavius is megemlékezik róla a zsidók története művében. Az evangéliumok tanúsága szerint János keresztsége egyértelműen a bűnbánat, a vezeklés, a megtérés jele. János az őt felkeresők számára hangsúlyozza, hogy a külső megtisztulással együtt jár a benső megtisztulás is, azaz a bűnbánat gyümölcsét kell teremnie mindenkinek. A Keresztelő kiemeli továbbá, hogy amit ő tesz, csak az első lépés: „Én a bűnbánat jeléül csak vízzel keresztellek titeket. De az, aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket” (Mt 3,11 és Mk 1,7-8).
    Lényeges kiemelnünk, hogy amikor Jézus megkeresztelkedik Jánosnál, akkor az ő esetében nem a bűnbánat jeléről van szó, hanem arról, hogy sorsközösséget vállal a bűnös emberekkel. A mi Urunknak ugyanis nincs szüksége bűnbánatra, hiszen neki, a szent Istennek nincs egyetlen bűne sem. Márk evangélista nem tér ki arra, hogy János értetlenül fogadja, hogy Jézus meg akar keresztelkedni nála (vö. Mt 3,13-15), mert az esemény leírásánál őt az a szempont vezeti elsősorban, hogy bemutassa a mennyei Atya vallomását: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”
    Szót kell még ejtenünk a Szentlélek keresztségéről, amelyet napjainkban gyakran emlegetnek a katolikus megújulási mozgalmak. Ez a fogalom azt jelenti, hogy megtapasztaljuk azt, hogy Isten szeretete kiárad szívünkbe és ez egészen átformálja személyiségünket, átalakítja életünket, élővé teszi azt a kegyelmet, amelyet a keresztségben, a bérmálásban és az Oltáriszentségben kapunk. A Szentlélek-keresztség arra is utal, hogy nem elégszünk meg önmagunk átalakulásával, hanem elindulunk a tanúságtétel útján, az evangélium hirdetésének útján, miként az apostolok is ezt tették az első pünkösd napján, amikor eltöltötte őket a Szentlélek. A Szentlélek-keresztség további jellemzője, hogy szorosabban összekapcsol minket az Egyházzal, a krisztusi közösséggel, és megláttatja velünk, hogy mi a feladatunk ebben a közösségben.
    Ma, Jézus megkeresztelkedésének ünnepén éljük át újra azt az örömet, hogy Isten gyermekei vagyunk! Szálljon le ránk is a Szentlélek, hogy tanúságtevő keresztények legyünk!
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Jézus Krisztus! A mai ünnep emlékeztet minket az Egyház és minden megkeresztelt ember sajátos küldetésére. Arra a küldetésre, amely a te mennybemeneteledkor mondott parancsodból fakad: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). A mi környezetünkben is élnek olyanok, akik nincsenek megkeresztelve. Nem ismerik Istent, de bizonyára jószándék van a szívükben. Adj nekünk erőt, hogy segítsük őket elindulni a hit útján! Adj nekünk bátorságot annak megvallására, hogy semmi sincs nagyobb ebben a világban, mint megismerni téged és semmi nem adhat nagyobb boldogságot az embernek, mint hozzád tartozni.

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210110.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságszombat

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    09

    Evangélium

    Mk 6,45-52

    Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.

    Elmélkedés

    A kenyerek és halak megszaporításának eseménye után Jézus vízen járásáról számol be Márk evangélista, megemlítve, hogy a kettő között Jézus egyedül imádkozott. Az Úr imádkozásánál érdemes egy pillanatra megállnunk és elgondolkodnunk saját imaéletünkön. Az imádság akkor lesz fontos számunkra, ha Isten áll az első helyen az életünkben. Akkor ébred bennünk vágy, hogy imádkozzunk, ha találkozni szeretnénk Istennel és meg vagyunk arról győződve, hogy őt senki és semmi nem helyettesítheti. Ha pedig folyamatos bennünk a vágy, hogy Isten közelében legyünk és őt hallgassuk, akkor egészen természetes bennünk az igény a rendszeres imádkozásra és egész életünk imádságos légkörben zajlik. Bár az imaéletben helye van a kérő imádságnak, az ima nem arra való, hogy állandóan Isten segítségét kérjük életünk minden problémájának megoldásához. Inkább az a szándék vezessen minket, hogy találkozzunk Istennel és belehelyezzük magunkat az ő szeretetébe.
    Jézus imádkozása után a vízen járása azt szemlélteti, hogy felette áll a természeti erőknek, isteni képességekkel rendelkezik, ő valóban Isten. Az apostolok magatartásából láthatjuk, hogy ennek felismerése nem történik meg egyetlen pillanat alatt. A tanítványoknak végig kell járniuk a hit útját, Jézus megismerésének útját. A hit lassan ébredezik bennük és bennem. Isten csendes munkája ez. Érdemes kérnünk az Urat, hogy adjon nekünk félelem nélküli hitet.
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni kegyelemként!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210109.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságpéntek

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    08

    Evangélium

    Mk 6,34-44

    Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.

    Elmélkedés

    A mai evangélium azt szemlélteti, hogy Jézus mennyire érzékeny azoknak az igényeire, akik találkoznak vele. Nem közönnyel szemléli a szükséghelyzetbe került embereket és nem siránkozik tehetetlenül, hanem hatékonyan cselekszik. Cselekvésének indítéka az irgalmasság. Ezt jelzi a történet bevezetésében a „megesett a szíve az embereken” kifejezés. Ez ugyanis nem sajnálatot vagy tehetetlen szánalmat jelent, hanem az isteni irgalmasságot jelzi.
    Jézus körül az idő gyorsan telik. Ha az ember olyat tesz, ami kedvére van, akkor észrevétlenül, gyorsan múlnak az órák. A tömeg nem tesz mást csak hallgat, hallgatja az Úr tanítását. És ezt szívesen teszik. Megérzik a beszélő szavaiból és személyéből áradó szeretetet. Megérzik a tanító hitelességét. Megérzik, hogy aki hozzájuk szól, olyan igazságot hirdet, ami megadja az élet értelmét, ugyanakkor túlmutat az emberi élet határain, az örök életre vezet. Közben mindenki megfeledkezik az idő múlásáról, a tanítás hallgatása közben megnyílik számukra az örökkévalóság távlata.
    Az Úr pedig nem engedi őket haza étlen, hanem táplálékot ad nekik. És miközben ők eszik a megszaporított kenyeret és halat, tovább gondolkodnak azon, amit az imént hallottak. Még nem tudhatják, hogy a Jézus által adott kenyér szintén az örökkévalóság, az örök élet felé mutat.
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Mennyei Atyánk! A te Fiad, Jézus, aki valóságos ember és valóságos Isten, a te tökéletes képmásod, hasonmásod, akit azért állítasz elénk, hogy benne felismerjük, milyenné kell válnunk. Irgalmas Jézus, mutasd meg nekünk, miként válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210108.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságcsütörtök

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    07

    Mt 4,12-17.23-25

    Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: „Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.” Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” Bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

    Elmélkedés

    Jézus nyilvános működésének kezdetéről számol be a mai evangélium. Jézus ekkor már mintegy 30 esztendős. Máté evangélista az események időpontját azzal jelöli meg, hogy ekkor már Keresztelő János börtönbe került. A Messiás előfutárának, előhírnökének ideje lezárult és megkezdődik a Messiás tevékenysége a nép körében.
    Ez a rész összefoglaló jelleggel előrevetíti, hogy miről lesz szó a továbbiakban, mi történik Jézus nyilvános működésének éveiben, és hogyan telnek az Úr mindennapjai. Az evangélista két dolgot említ: Jézus tanít és gyógyít. A városokat és falvakat fáradhatatlanul járó Jézushoz egyre többen jönnek, hogy hallgassák szavait és gyógyulást kérjenek betegeik számára. Jézus messiási szerepének igazolására Máté evangélista Izajás próféta jövendölését idézi fel: „A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.” Az eljövendő Messiásról szóló jövendölés Jézus személyében teljesedett be, ő a fény, a világosság. Ő hozza el az emberi szívekbe a hit és a kegyelem fényét, ő ülteti el az emberi lelkekben az örömhír magjait.
    Mindez azonban nem csak a régmúlté, hanem a jelen időkre is vonatkozik. Isten a régi időkben sem cselekedett többet, mint napjainkban. Ma is meggyújtja a hit lángját az emberekben, bennünk. És ma is eljuttatja az üdvösség örömhírét az emberekhez, hozzánk.
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Jóságos Istenem! Hálás szível köszönöm meg neked mindazt, amivel minden nap elhalmozol jóságodból. Köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Erősítsd meg bennem azt az elhatározást, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindennél jobban!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210107.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Evangélium, elmélkedés imádságUrunk megjelenése, Vízkereszt

    Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    06

    Evangélium

    Mt 2,1-12

    Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

    Elmélkedés

    Utazás egy csillag vezetésével
    A mai ünnep hivatalos elnevezése: Urunk megjelenése, a magyar elnevezés szerint vízkereszt napja. A korai keresztény időkben egy napon ünnepelték a napkeleti bölcsek látogatását, Jézus keresztségét és a kánai menyegző csodáját. A II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reform azonban szétválasztotta ezeknek az eseményeknek az ünneplését. Ennek köszönhetően január 6-án emlékezünk a napkeleti bölcsek látogatására, a következő vasárnap Krisztus megkeresztelkedésére és egy hétköznapon a kánai menyegzőre.
    Az új rendnek megfelelően a mai ünnepen a napkeleti bölcsekről, a háromkirályokról olvasunk az evangéliumban. Az ő történetük egy nagy utazás. Nem tudjuk pontosan, hogy honnan indultak, de útjuk célpontja jól ismert, legalábbis azt tudták, hogy a Megváltót keresik, de azt nem tudhatták előre, hogy hol, melyik városban fogják megtalálni. Érdekes emberek ezek a bölcsek, mert látnak egy égi jelet és rögtön elindulnak. Elhagyják szülőföldjüket, hosszú utat tesznek meg, nem is tudják, hol fog véget érni. Az utazás során a keresés jellemzi őket. Keresik az újszülöttet, a királyt, keresik azt, akinek születését az új csillag megjelenése hirdette. Máté evangéliuma tele van olyan szavakkal, igékkel, amelyek az ő utazásukat, mozgásukat, úton haladásukat írja le. Bölcsek „jöttek” napkeletről, akik ezt mondják Heródes udvarában: „eljöttünk”, hogy hódoljunk előtte. Heródes pedig útjuk folytatására utasítja őket: „menjetek”, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől. Ekkor újra „elindulnak”, megérkezvén „bementek a házba”, majd pedig a történet végén „visszatérnek” országukba. Ennél a térbeli mozgásnál azonban van egy fontosabb, tartalmasabb utazás is a történetben, mégpedig a hit útja. Az emberi lélek mozgása ez, amely abból a vágyból született, hogy találkozzon az Úrral és kifejezze előtte a neki járó hódolatot és imádást. Az emberi lélek mélyén lezajló utazás ez, amelyet egy isteni jel indít el, s amelyet az ember engedelmesen követ. A Szentírásban megfigyelhetjük, hogy Ábrahámtól az apostolokig sokakat útnak indít Isten, és Isten szent embereinek útja a mi életünkben is folytatódhat, mert az Úr minket is felszólít, hogy az ő útjain járjunk. Áldott, aki rátalál arra az útra, amelyet Isten személyesen neki jelölt ki.
    A napkeleti bölcsek utazásának fontos eleme a csillag. Ez a csillag vezeti a bölcseket, hogy céljukhoz érjenek. Ez világosítja meg éjszakáikat az út során és ez jelöli ki az irányt a következő napra. De a csillag szemmel látható fényénél is van fontosabb, mert ez a csillag nem csak az útra világít rá, hanem bevilágít a hit útján járók lelkébe is. Ez ad nekik örömet a tovább haladáshoz, ez ad erőt a következő lépésekhez, ez ad értelmet a további kereséshez. És ez a csillag, a betlehemi csillag vezet minket is, jelül szolgál nekünk is, hogy elinduljunk és mi is felkeressük a világ Megváltóját és Üdvözítőjét. A csillag napjainkban is feltűnik. Bölcsek, akik elindulnak és követik útját!
    A háromkirályok cselekedete egyszerű: ajándékokat adnak. De az arany, a tömjén és a mirha kézzelfogható ajándéka mellett sokkal fontosabb az ő hódolatuk, leborulásuk, imádásuk, amely Isten Fiának szól. Mert hódolni, leborulni és imádni csak Isten előtt szabad és érdemes. A karácsony csodálatos ünnepe felélesztette bennünk a vágyat, hogy mi is kifejezzük szeretetünket és hódolatunkat Isten előtt. Mélyen meghajlunk, leheletünk a földet éri, arcunk szinte a föld porához ér, aztán pedig felemeljük fejünket és tekintetünket, nem túl magasra, csak éppen egy jászolnyi magasságra és meglátjuk az Isten Fiát. Igen, ez az emberi perspektíva, mert ebből a szemszögből, a térdre ereszkedő és alázatos ember szemszögéből látszik csak Megváltónak a betlehemi kisded.
    Engedjük, hogy az Úr belelásson és belépjen szívünkbe e szent helyen!
    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Betlehemi kis Jézus! Nem mondogathatjuk örökké neked, a szent Istennek, hogy aludj csak nyugodtan! Nem kívánhatjuk tőled, hogy jövő karácsonyig aludj és lehetőleg ne zavarj minket évközben! Vízkereszt napja, a napkeleti bölcsek ünnepe ma felébreszt minket a karácsonyi nosztalgiázásból. Ez a nap felnyitja szemünket, hogy benned ne csak egy gyermeket lássunk, hanem meglássuk a Megváltót és az Üdvözítőt, Megváltónkat és Üdvözítőnket. Uram, neked köszönhetem, hogy megszabadulhatok a bűntől és neked köszönhetem, hogy az üdvösségre juthatok. Taníts engem a gyermeki lelkületre, az Istenre való ráhagyatkozásra, az Istenben való gyermeki bizalomra és a feltétlen engedelmességre!

     

     

    https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210106.mp3

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."