Napi e-vangelium evangelium365

Evangélium

Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.”
Lk 5,17-26

Elmélkedés

A mai evangéliumi történet szerint egy magatehetetlen embert hoznak a barátai vagy rokonai Jézushoz. A beteg járásképtelenségét szemlélteti, hogy négyen hozzák, a saját erejéből egyetlen lépést sem képes megtenni. Már egészen közel érnek Jézushoz, ott vannak már a háznál, ahol éppen tartózkodik, de most megtorpannak, nem tudnak tovább menni egyetlen lépést sem. A Jézus köré gyűlt tömeg váratlan akadályt jelent számukra. Ők azonban érdekes megoldást választanak. Nem kérik senkitől sem udvariasan, sem határozottan, hogy nyissanak számukra utat, hanem más utat, új lehetőséget keresnek. Leleményes módon, a tetőn keresztül juttatják a béna embert Jézus elé. A korabeli építkezési szokások lehetővé tették, hogy viszonylag könnyen és gyorsan kibontsák a tetőt, így kerül a beteg „az égből” Jézus elé.
Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid” (Lk 5,20). Ez a kijelentés összekapcsolja a lelki és a testi gyógyulást. A hit tehát a bűnök megbocsátását, a lélek megtisztulását, gyógyulását eredményezi, s ezt követően történik a testi gyógyulás. Jézus nem csupán a testi egészséget képes visszaadni az embernek, hanem a lélek egészségét is.
A csoda, a béna gyógyulása a történet végén következik be. Jézus csodát tesz a bénával, aki ettől a pillanattól fogva járni tud, s ennek látványos bizonyítékaként saját lábán távozik, sőt, még a hordágyát is képes vinni. Hiszem-e, hogy a Megváltó számomra is gyógyulást hoz?
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Mutass nekem kiutat önmagam és önzésem zárt világából! Mutass nekem távlatot és célt! Mutasd meg nekem minden nap, hogy mi jót kell tennem! Azt szeretném, hogy életem egyenesen hozzád, adventi utam pedig a Megváltóhoz vezessen. Az adventi lelki készület során taníts meg engem az alázatra, az engedelmességre és az odaadásra! Segíts, hogy jócselekedeteim által növekedjen az öröm a segítségemre váró emberekben, akiknek arcán Krisztus arcát ismerem fel, s akiknek hálás arcáról Krisztus öröme sugárzik felém.

Evangélium

Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!”
Mt 3,1-12

Elmélkedés

A Megváltót várva
Advent 1. vasárnapján arról elmélkedtünk, hogy érdemes keresnünk az igazi fényt. Bár decemberben sokféle fény elkápráztatja szemünket, nekünk keresztényeknek az igazi világosságot érdemes keresnünk, aki maga Jézus Krisztus. Keresésünkben az adventi időszak elmaradhatatlan prófétája, Keresztelő Szent János érkezik segítségünkre a mai vasárnapon, aki Jézusra irányítja a figyelmünket. János a napsugárhoz hasonlít, amely megvilágítja utunkat, bár még nem látjuk az igazi fényt, Jézust. Az evangélium tehát nem Jézusról szól, hanem az ő előfutáráról, Jánosról, akinek egykor az volt a feladata, hogy felkészítse a választott népet a Megváltó érkezésére.
Ma, advent 2. vasárnapján pedig nekünk segít, hogy felkészüljünk Jézus születésének ünnepére és tovább haladjunk adventi utunkon. János nem némán érkezik, hanem szól hozzánk. Egyszerű, világos, érthető szavakkal szól hozzánk: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa! Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!”
Az igehirdetésben újra és újra elhangzik a Keresztelő Szent János által mondott felhívás. A megtérés, az életmód megváltoztatása a feltétele annak, hogy megérinthessen bennünket annak a mennyei Atyának a végtelen szeretete, aki saját Fiát sem kímélte az emberek megváltása és üdvözítése érdekében. A Megváltó, az Üdvözítő, Jézus Krisztus azért jön el, hogy megtisztítson bennünket a bűntől. Azért érkezik el a világba, hogy a megváltás művét beteljesítse, és megmutassa, hogy Isten irgalma nagyobb az emberek bűneinél. Krisztusban felismerhetjük Megváltónkat és Szabadítónkat. Az üdvösségtörténetben láthatjuk, hogy Isten nem adja fel. Elküldte a prófétákat, hogy figyelmeztessék a választott népet, s ha nem hallgattak rájuk, újakat küldött, akik ugyanazt hirdették. Az idők teljességében pedig saját Fiát küldte hozzánk, aki szintén ugyanazt hirdette, de őrá sem hallgatott mindenki. A kinyilatkoztatás egyik leglényegesebb eleme, hogy Isten üdvözíti az embereket, és „azért küldte el Fiát a világba, hogy üdvözítse a világot” (Jn 3,17). Jézus az üdvösség evangéliumát hirdette, csodás gyógyításaival pedig láthatóvá tette, hogy ő az Üdvözítő. A Szentírás szerint az üdvösség feltétele az Úr Jézusba vetett hit, hiszen „nincs üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12).
Az adventi csendben meghallhatjuk a megtérésre indító isteni szót. Az advent bűnbánati idő. Alkalmat ad nekünk arra, hogy a megtérés útjára lépjünk. Az adventtel nem csak új egyházi év kezdődik, hanem egy új élet kezdete lehet számunkra. Jól tudjuk, hogy az igazi bűnbánat nem az isteni büntetéstől való félelemből fakad, hanem az Isten iránt érzett szeretetből. Fejezzük ki Isten iránti szeretetünket azzal, hogy bűnbánatot tartunk, elvégezzük szentgyónásunkat, s akkor bátran remélhetjük, hogy karácsony éjjelén találkozunk majd az emberré lett Szeretettel.
Jézus szerint az jut be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Egész életünket neki kell adnunk, hallgatnunk és élnünk kell tanítását. Akkor vagyunk igazán bölcsek, ha nem csupán látni akarjuk a jászolban fekvő Gyermeket, hanem egész életünket rá merjük bízni. Ajándékozzuk önmagunkat egészen Istennek, aki szeretetből nekünk ajándékozta a betlehemi Gyermeket! Törekedjünk Isten szándékainak megismerésére és teljesítésére!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egész életed során az üdvösséget hirdetted az embereknek. Haláloddal, feltámadásoddal és mennybemeneteleddel nem fejeződött be az üdvösség örömhírének hirdetése, mert Isten minden időben kiválaszt olyan embereket, akik életüket arra szentelik, hogy tanúságot tegyenek az irgalmas Isten szeretetéről és minden korban hirdetik a megtérés lehetőségét és szükségességét. Szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel. Szeretnénk hallgatni Isten szavára, amely a küldöttek igehirdetésén keresztül jut el hozzánk napjainkban. Nem akarjuk tovább halogatni megtérésünket. Tudjuk, hogy itt az idő, elközelgett hozzánk az Isten országa. Vezess minket, Urunk, adventi utunkon, az őszinte bűnbánat útján, és segíts, hogy meglássuk Isten dicsőségét!

Evangélium

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
Mt 9,35 – 10,1. 6-8

Elmélkedés

Jézus születésének ünnepére készülünk az advent folyamán. Várjuk, hogy a Megváltó újra belépjen a világba, s életünkbe. Az Úr érkezése, újbóli eljövetele örömhír az emberiség számára, amelyről a keresztény ember nem hallgathat, hanem el kell mondania azoknak, akik reményvesztettek, zsákutcába futott az életük vagy csalódottak. Hirdetnünk kell nekik ezt az örömhírt, mert ők is szomjazzák az igazságot, ők is keresik életük értelmét és célját és az ő életükbe is fordulatot hozhat Isten irgalmának és a megváltásnak megtapasztalása. Napról napra közelebb kerülünk a Megváltó érkezésének eseményéhez. Az irgalmas mennyei Atya azért küldi el Fiát a világba, hogy megmutassa: nem hagy magunkra minket a bűn elleni küzdelemben és nem engedi, hogy bűneink miatt a kárhozatra kerüljünk. A Megváltó küldetése az „elveszett juhokhoz” szól, azaz a bűnös emberekhez. Ő vezet vissza minket a mennyei Atyához, ahol újra átélhetjük a megbocsátás gyümölcsét: Isten szeretetében élhetünk. Tehát helyreáll az a kapcsolat, amit a bűn tönkretett. Itt leljük meg tehát adventi örömünk okát, hiszen az irgalmas Isten keres bennünket és ránk fog találni.
Miként egykor örömmel indult a tizenkét tanítvány és szolgáltak az Úr nevében, úgy induljunk mi is, és hirdessük: közeledik a Megváltó.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz szegényes emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkoztat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink térítettek le minket az útról, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!

Evangélium

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31

Elmélkedés

Az evangéliumban szereplő két vak ember úgy szólítja meg Jézust, hogy „Dávid fiának” nevezik őt. Mit takar ez a megnevezés és mit üzen nekünk az adventi időszakban? Abban az időben a zsidók között elterjedt volt a nézet, hogy az eljövendő Messiás Dávid király leszármazottja lesz. Nem a zsidó történelem egyik legjelentősebb uralkodójának közvetlen fia, hanem Dávid egyik későbbi utóda. Amikor tehát a gyógyulni vágyó két vak ember így nevezi Jézust, akkor kifejezik hitüket, hogy a világba érkező Messiásnak, a Megváltónak tartják őt. Jézus természetesen megérti ezt a burkolt utalást, de mégis a hit nyílt megvallására kéri őket. Miután a gyógyulni, látni vágyó vakok megvallják, hogy hisznek Jézus hatalmában, az Úr megérinti szemüket, s érintése azt eredményezi, hogy megnyílik a szemük. Közben pedig ezt mondja: „Legyen a hitetek szerint!” Lám, amiben hittek, az beteljesedik, megvalósul.
A testi vakság mellett létezik a lelki is, ez a hitetlenség, a bűn állapota. A lelki vakság időszakát mi is átéljük, olykor minket is megkísért a hitetlenség. A gyógyulás feltétele, hogy felismerjük lelki betegségünket és Jézushoz forduljunk segítségért. Az advent bűnbánati időszak. Ismerjük fel lelki betegségünk gyökerét, a bűnt! Forduljunk az irgalmas Istenhez! Higgyük, hogy irgalma minden bűnünket eltörli! Isten a lelki sötétségből a hit világosságára vezet minket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Eljövendő Urunk, Jézus Krisztus! Terád várunk, utánad sóvárog a lelkünk, benned találunk békét. Az adventi gyertya fénye emlékeztet minket arra, hogy te vagy a fény a szívünkben. A te kegyelmed tölt el minket szeretettel, örömmel, reménnyel, békességgel és bölcsességgel. Add, Urunk, hogy ez a kicsiny láng utat mutasson számunkra feléd. Kérünk, hogy szabadíts meg bennünket minden bűntől, hogy szentségben és igazságban, terád várva teljenek adventi napjaink.

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés

Nagyon szemléletes a sziklára és a homokra épített házak példázata a mai evangéliumban, könnyen megérthetjük e két ellentétes esetből, hogy melyik a helyes magatartás. Aligha tartjuk ugyanis követendőnek a balga embert, aki homokra épít, és az is nyilvánvaló számunkra, hogy a háza számára sziklaszilárd alapot választó bölcs ember a példakép.
Jézus azonban nem házépítési tanácsokkal akar bennünket ellátni. A hasonlatot országunkra, családunkra és személyes életünkre egyaránt érthetjük. Jézus személye és az általa hirdetett igazság az a szikla, amelyre a közösség és az egyének építhetnek. Aki megelégszik azzal, hogy hallgatja ugyan az Úr szavát, de életvitelében és cselekedeteiben nem mutatkozik meg, hogy kinek a követője, az balga ember. Aki pedig nem csupán hallgatja, hanem megszívleli és megtartja mindazt, amit Jézus tanít és kér, az bölcs ember.
Mit tanít nekünk ez a hasonlat adventben, amikor felébred bennünk az Isten-látás vágya? Bizonyára azt, hogy nem elég nekünk meglátni őt a betlehemi jászolban, hanem rá kell bíznunk az életünket! Nem elég szép szavakat mondanunk neki, hanem önmagunkat kell felajánlani, odaajándékozni Istennek, aki nekünk ajándékozza magát. Nem elég mosolyogva ünnepelni néhány napig, hanem életünk minden napján tennünk kell valamit, amiben örömét leli Isten.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Jézus Krisztus a te országod, az Isten országa örömhírét hirdette. Gyógyulást hozott a betegeknek és szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn és a gyengeség. Világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Jézusra, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de az élet teljessége azoknak, akik befogadják őt szívükbe.

Evangélium

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Mt 4,18-22

Elmélkedés

Szent András apostol mai ünnepén az evangéliumban az első tanítványok meghívásáról olvashattunk. Két testvérpárt hív meg Jézus, hogy legyenek követői és tanítványai: először Pétert és Andrást, majd pedig Jakabot és Jánost. Valamennyien halászok voltak, akiket ugyan váratlanul ért a megszólítás, de mégis azonnal elfogadták a meghívást.
Máté evangélista elbeszéléséből úgy tűnik, hogy Jézus sem tűnődött sokáig azon, hogy meghívja-e őket. Meglátta őket és azonnal meg is hívta a testvéreket. Vajon mit látott meg bennük mindjárt az első pillanatban? Miért gondolta rögtön azt, hogy ők alkalmasak lesznek arra, hogy tanítványai legyenek? Jézusnak nem lehetett ideje arra, hogy érdeklődjön származásuk vagy családjuk felől, és aligha szerzett be személyükről megbízható információkat másoktól. Jézus most látja őket először, ezen a napon találkozik velük először, és rögtön meghívja őket, s ők pedig engedelmeskednek, otthagyják munkájukat és biztos megélhetésüket, hogy elinduljanak egy ismeretlen úton.
Napjaink hány és hány bizonytalan fiatalja tanulhatna Andrástól és társaitól! Azok, akik évekig gondolkodnak élethivatásukon vagy éppen képtelenek döntést hozni, hogy milyen szakmát válasszanak. És azok is tanulhatnának, akik életük értelmét keresik. Hány fiatalnak szólhat napjainkban Jézus, akik fel sem tekintenek pillanatnyi teendőjükből vagy szórakozásukból, esetleg meg sem hallják a megszólítást? Ne késlekedj, ha Isten hív!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az advent a megújulás, a lelki megtisztulás ideje számunkra. Nem tisztíthatjuk meg önmagunkat, erre egyedül te vagy képes. Tőled kérjük a megtisztulást, az újjászületést. A megbocsátás, amely által újra békében és szeretetben élünk veled, nem a mi erőfeszítésünk eredménye és nem a mi érdemünk, hanem a tiéd, aki bennünk élsz. A te csendes, türelmes, kitartó munkálkodásod éppen a mi lelki megtisztulásunkban mutatkozik meg leginkább. Segíts, hogy irgalmad megérintse lelkünket az advent folyamán, hogy lelkileg újjászületve és az újjászületés örömével várjuk a Megváltó érkezését!

Evangélium

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24

Elmélkedés

A keresztény igehirdetésben gyakran előfordul a „rejtőzködő Isten” kifejezés. Egyrészt arra utal, hogy Isten nem ad egyértelmű és megcáfolhatatlan bizonyítékot önmagáról, azaz nem jelenik meg látványosan, hogy mindenki tudomást szerezzen létezéséről. Ha ezt tenné, akkor a hit világa helyett a meggyőződés, a biztos ismeret területére lépnénk. Isten elrejti magát, így tehát az embernek be kell lépnie a hit világába, hogy megismerhesse őt, találkozhasson vele.
A „rejtőzködő Isten” szóhasználat másrészt azt takarja, hogy az egyik ember felismeri Isten jelenlétét és tevékenységét, a másik ember viszont nem, az ő számára Isten rejtve marad. A mai evangélium szerint az önmagukat bölcsnek és okosnak tartók ebbe a kategóriába kerülnek. Akik viszont elismerik kicsinységüket, esendőségüket, azok számára feltárul Isten. Isten megismerése azzal kezdődik, hogy elismerem: az ő gyermeke vagyok. Érdemes az advent kezdetén felébresztenünk magunkban azt a gyermeki lelkületet, amely rá tud csodálkozni a titkokra, türelmesen képes várakozni, el tudja fogadni és nagyra értékeli a lelki ajándékokat, valamint őszintén tud örvendezni és ünnepelni. Ez a gyermeki lelkület fog minket elvezetni az adventi készület napjaiban a betlehemi jászolhoz, s ez a lelkület fog minket segíteni abban, hogy a jászolban fekvő kicsiny gyermekben felismerjük majd Isten Fiát és a világ Megváltóját.
© Horváth István Sándor

Imádság

Örökkévaló Istenünk! Elindulunk adventi utunkon, megkezdődik számunkra a karácsonyi előkészület. Szeretnénk megérteni a régmúlt idők eseményeit, a te titkaidat az üdvtörténet során. Aztán megértjük, hogy tovább kell lépnünk a múltról való merengésnél és tovább kell lépnünk a jelen valóságánál és a jövőbe kell tekintenünk. A jövő felé kell fordulnunk, hogy ki tudjunk lépni a jelen sötétségéből és reménytelenségéből. Mert Jézus Krisztus újbóli megszületése világosságot támaszt körülöttünk és reményt ébreszt bennünk. Segíts minket, hogy helyesen értékeljük a múltat! Adj erőt a jelen mindennapi küzdelmeihez és új értelmet jövőnknek!

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Mt 8,5-11

Elmélkedés

Az evangéliumban szereplő százados a munkája során minden bizonnyal hozzászokott az utasítások és parancsok adásához. Ha valamit el szeretett volna érni, elég volt elmondania kívánságát szolgáinak vagy beosztottjainak. A polgári életben kérések, a katonai életben parancsok vannak. A kéréseket lehet teljesíteni vagy visszautasítani, de egy katonai vezető parancsának végrehajtása kötelező, annak megtagadása meg sem fordul egy beosztott fejében. A százados tehát megszokhatta, hogy minden parancsát pontosan teljesítik. Jézussal való találkozása azért érdekes, mert most nem parancsol, hanem kér, tehát kilép katonai, elöljárói szerepéből. Ugyanakkor Jézustól azt várná, hogy parancsnokként viselkedjen, azaz elfogadná, ha az Úr csupán szavával segítene szolgáján, egyetlen szóbeli parancsával meggyógyítaná a béna szolgát.
Személyes Jézushoz fordulása és alázatos kérése a hit egyértelmű megnyilvánulása. Ugyanakkor nem csak mély hitéből tanulhatunk, hanem az emberekkel, jelen esetben a szolgájával való törődés is példaértékű számunkra. Nem nézi le a nála kisebbet, a rangban alatta lévőt, hanem segíteni szeretne rajta.
Mindig észre kell vennünk az emberek gondját, betegségét, mindazt, amiben szükséget szenvednek! Mindig ki kell tárnunk segítő karjainkat mindenki felé! Mély hittel kell kérnünk Isten segítségét, amikor kevésnek tűnik emberi erőnk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Teremts a mi szívünkben csendet, amelyben meghallhatjuk a te megtérésre hívó szavad. Az advent bűnbánati idő számunkra és alkalmat ad, hogy a megtérés útjára lépjünk. Az adventtel nem csak új egyházi év kezdődik, hanem egy új élet kezdete lehet számunkra. Istenünk, tudjuk, hogy az igazi bűnbánat nem a büntetéstől való félelemből fakad, hanem az irántad érzett szeretetből. Szeretetünket azzal fejezzük most ki, hogy irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve bűnbánatot tartunk, elvégezzük szentgyónásunkat. Vezess minket, hogy karácsony éjjelén találkozzunk majd az emberré lett Szeretettel, Jézus Krisztussal, aki a te irgalmadat hozta el egykor és hozza el ma is a világba!

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.
Mt 24,37-44

Elmélkedés

Mi lesz ebből a gyermekből?
A mai vasárnapon elkezdődik az advent, a karácsonyi előkészület ideje. Ezt jelzi a templomokban felállított adventi koszorú, rajta négy gyertyával, amelyek közül az elsőt már meg is gyújtottuk. Bizonyára sok család otthonában is elkészült erre a napra az adventi koszorú, amely több, mint egy szép decemberi dekoráció, hiszen az égő gyertyák fénye közös imára, együttlétre hívja a családtagokat. Mit üzen nekünk ez az apró fény, ennek a kicsiny gyertyának a fénye? Észrevesszük-e egyáltalán ezt a lángocskát? Az első adventi gyertya meggyújtásával egyidőben az üzletekben és az utcákon milliónyi lámpát gyújtanak. Lehet, hogy egyes helyeken az előző évekhez képest kicsit spórolósabb lesz a fényözön, de azért teljesen nem mondanak le róla, mert a kereskedők jól ismerik a fény vásárlócsalogató hatását. A fényárban, a sok mesterséges fényforrás között nehéz észrevennünk egyetlen szál gyertya természetes fényét. Ebben az időszakban, amikor minden az ajándékvásárlásra buzdít minket, nehéz odafigyelnünk még nekünk, vallásos embereknek is az advent lényegére. Pedig ezt kellene tennünk. Az előttünk álló négy hétben fel kellene készülnünk Jézus születésének ünnepére. Vajon elég lesz-e az, hogy hétről hétre eggyel több gyertyát gyújtunk meg? Nem lesz ez kevés a decemberi díszvilágításban? A karácsonyi fények kialszanak majd, az égőket januárban leszerelik. De a világ világossága, Jézus Krisztus mindig ragyogni fog. Ő az igazi fény. Ő az igazi világosság. Ő az egyetlen, aki elhozhatja életünkbe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Törekedjünk arra, hogy az igazi fény növekedjen bennünk, családunkban és a világban. Jó volna, ha a világ szemkápráztató, hamis és csalóka fényei helyett az igazi fényre tudnánk figyelni! Jó volna lélekben felkészülve várni a világ világosságának, Jézusnak érkezését! Egyedül ő képes arra, hogy az éjszaka homályát és a bűn sötétségét karácsony éjjelén legyőzze születésével.
Egy gyermek születését örömmel várja a család. Aztán az évek múltával elkezdődik a szülők részéről a tervezgetés, mások részéről a találgatás a gyermek jövőjéről. „Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdezik a rokonok és a barátok a kisgyermekektől rokonlátogatások, találkozások alkalmával. A gyermek helyett általában a szülő válaszol, hiszen ő már régóta tudja, hogy mivé szeretné nevelni gyermekét. A gyermekeknek ritkán vannak határozott elképzeléseik saját jövőjükről, de a szülők álmai határtalanok. Sajnos egyesek úgy gondolják, hogy majd gyermekük fogja megvalósítani mindazt, amivel ők kudarcot vallottak, s észre sem veszik, hogy elvárásaikkal mennyire megkeserítik gyermekkorát vagy akár egész életét. Az viszont helyes, ha a szülők segítik gyermeküket tehetsége kibontakoztatásában.
Az adventi időszakban egy gyermek, Jézus születését várjuk. Mi lesz ebből a gyermekből? Mi lesz belőle, ha felnő? Ő is ács lesz majd, mint Szent József, aki mellett megtanulhatja a becsületes, szorgalmas munkát? Vagy talán a Galileai-tó mellé költözik és halásznak áll, mint oly sokan azon a vidéken? Esetleg szántóvető vagy a nyájra vigyázó pásztor lesz? Talán uralkodó vagy hadvezér? Az evangéliumok nem szólnak semmit arról, hogy Máriának vagy Józsefnek lett volna bármilyen konkrét elképzelése Jézus jövőjét illetően. Nem tervezgették, hogy melyik híres tanító mellé küldik majd tanulni. Vélhetően segített Józsefnek a műhelyben, de nem irányították életét az ácsmesterség vagy más foglalkozás felé. Mindez nem mulasztás részükről, nem a nevelési szándék hiánya. Valószínűleg annak elfogadásáról van szó, hogy az idő múlásával majd kiderül, milyen szándéka van Istennek a gyermekkel. És ez lesz számára a legjobb. Mert minden ember számára az a legjobb, ha Isten akaratának megfelelően él.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz: szeretettel, gyengédséggel, odafigyeléssel. Csodálattal szemlélem a születés és az élet titkát. Szeretnék rácsodálkozni arra, hogy minden új élet, minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Uram, hiszem, hogy születésed új lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!

Evangélium

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
Lk 21,34-36

Elmélkedés

Az egyházi év utolsó napjának evangéliuma a végső idők hirtelen bekövetkeztére figyelmeztet minket, ugyanakkor a virrasztásra való emlékeztetéssel már átvezet minket a holnapi nappal kezdődő adventi időbe. A virrasztásnak és a lelki éberségnek az a célja, hogy felkészítsen minket a Jézussal való találkozásra. Az elmúlt napok leírásaiból kiderült, hogy a világ mulandó. A világ elmúlása nem teljes megsemmisülést vagy pusztulást jelent, hanem a világ újjáteremtését Isten által. Emberi lelkünket Isten megmenti és testünket is feltámasztja az örök életre. Készüljünk erre a találkozásra, s ne engedjük, hogy az evilági teendők és gondok elvonják figyelmünket végső célunkról.
Isten uralmának nem képes ellenállni az emberi erő, a sokszor győzedelmeskedő hadsereg vagy a királyi hatalom. Isten uralma biztosan megvalósul. A választottak elnyerik jutalmukat. A számukra készített és Isten által vezetett országnak soha nem lesz vége.
Ne feledkezzünk el arról, hogy az Úr eljövetele bármikor bekövetkezhet és mindenkor ébernek kell lennünk. Aki lelkileg éberen várja jövetelét, nem kell félnie az ítélettől, hanem igazi öröm tölti el, hiszen az Úr érkezése az üdvösséget hozza el számára. Az állandó imádság ezt az éberséget segíti bennünk azáltal, hogy Istenre figyelünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Add nekünk a hit csodálatos ajándékát! Add, hogy minden kételkedés, hitetlenség, kicsinyhitűség ellenére is felfedezzük magunkban a mustármagnyi hitet! A hit nem élettelen magként hever a lelkünk mélyén, hanem növekedni akar. Ezért most azt kérjük tőled, amit egykor az apostolok: Növeld bennünk a hitet! A te szemeddel akarom nézni a világot, a te szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat. Segíts, hogy hitemből jótettek fakadjanak!

Evangélium

Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lk 21,29-33

Elmélkedés

A Szentírásban többször esik szó a végső időkről. Az egykori tanítványokat ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint minden kor bármely emberét: mikor fog mindez bekövetkezni? De még ennél is fontosabb a kérdés: milyen előjelei, előzményei lesznek, hogy hamarosan eljönnek a végső idők? Lám, az ember mennyire óvatos! Szeretné előre tudni, hogy mikor várhatóak ezek az események és szeretne rájuk felkészülni. Jézus tanítása azt erősíti meg bennünk, hogy ne találgassunk az időpont tekintetében, hanem legyünk felkészülve arra, hogy bármikor bekövetkezhetnek a végső idők.
Ez a világ mulandó. Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér. Az emberi lét mulandó. Elkezdődik és egyszer véget ér a halállal. A mulandóságot, az elmúlást megtapasztalva az ember keresi azt, ami örök, meg nem szűnő, maradandó. Jézus ezt tanítja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Lk 21,33). Jézus tanítása örök, azaz minden korban újra és újra elhangzó igazság. Jézus tanítása örökérvényű, azaz minden kor embere számára megmutatja az igazság útját, az üdvösség útját. Jézus tanítása igaz, azaz hihetünk abban, hogy valóra fog válni. Jézus tanítása reménykeltő, azaz bízhatunk abban, hogy a próbatételek idején mellettünk áll Isten. Jézus tanítása az örök életet jelenti számunkra.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erőt mindannak megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve, az embereket szolgálva és hozzád hűségesen haladjak előre az örök élet felé. Céljaim és végső célom elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek! Taníts engem a tökéletes engedelmességre és istenszolgálatra! És taníts engem embertársaim önzetlen szolgálatára!

Evangélium

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Lk 21,20-28

Elmélkedés

A végső időkre vonatkozó tanítását folytatja Jézus a mai evangéliumban. Félelmetes jelekről és rendkívüli természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot sújtják, valamint üldözésekről, és a gonosz emberi erők elszabadulásáról. Az embereket félelemmel fogja eltölteni ezen veszedelmeknek a látványa. Egy nagy erejű földrengés, egy tengeri szökőár vagy egy szélvihar hatalmas pusztítását látva könnyen el tudjuk képzelni mindezeknek a megvalósulását, s talán egyesek a mai időkben látják beteljesülni a Jézus által mondottakat. Egyesek valóban azt vélik, hogy manapság több a természeti csapás, mint a régi időkben. A statisztikák szerint valójában nem több, csupán arról van szó, hogy a hírközlési eszközöknek köszönhetően néhány percen belül értesülhetünk arról, ha a világ egy távoli pontján valamilyen természeti katasztrófa történik, s a híradások a képek segítségével közelünkbe hozzák az eseményeket.
Jézus Krisztus az egész világ és az egész természet Ura. A keresztény ember, aki Jézusba veti reményét, nem ijed meg, mert tudja, hogy élete Isten kezében biztonságban van, s ha hűséges marad hitéhez, akkor nem veszítheti el az üdvösséget. Az utolsó idők bekövetkezése idejét nem tudhatjuk, s nem tűnik valószínűnek, hogy a közeljövőben megtörténik. Ez viszont nem ad okot a könnyelműségre senki számára, hiszen az életből távoznunk kell, s akkor számot kell adnunk Istennek. Az üdvösség elnyerésének szándéka vezessen bennünket életünkben!
© Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Atyám! Beismerem, hogy sokszor eltékozlom a tőled kapott kegyelmi kincset, kegyelmi örökséget. Elszakítom magamat tőled és szeretetedtől. Elveszítem istengyermeki és emberi méltóságomat. A lelki sötétség pillanatában és a tőled való elszakítottság állapotában sem akarok elfeledkezni arról, hogy a gyermeked vagyok, mert mindig annak tekintesz. Adj erőt, hogy visszainduljak hozzád, akinél megtalálom a biztonságot, a boldogságot és a szeretetet! Ölelj magadhoz, Uram! Bocsáss meg nekem, Istenem! A te gyermeked vagyok.