IMAFAL

-       Skolasztika nővér a missziójában, az emberek szívében, az örök élet reménysugarát gyújtotta fel.
-       A legnagyobb áldozatot a földön a szeretet hozza. Skolasztika szívében Krisztus szeretete lángolt. Krisztus belelehelte a szívébe azt, ami az ő lelkét izzította.
-       Skolasztika testvér önzetlen lélek, semmit nem keresett magának, hanem mindig kereste azt, ami Krisztusé. Egy egész életet szánt rá, áldozott föl, adott oda és még akkor is azt gondolta: „keveset tett.”
-       Azok a tanyasi, messzi emberek tanúi voltak egy élet feláldozásának. Habozás nélkül tette le örökfogadalmát, nem aggódott, nem sajnált semmit.
-       Boldog volt, hogy Krisztusé lehet, és hogy viheti az örömhírt: Jézus él, Jézus szeret!

Drága Jézusunk!
Segíts, hogy ne rettenjünk meg a világ gáncsaitól, szemrehányásaitól. Merjünk, és tudjunk élni Krisztusért! Krisztussal haladni az életutunkon, amíg el nem szólít az örök hazába.

Skolasztika gondolatai

Istenért, aki Atyám is, Királyomért, aki Jegyesem is,
hazámért, a boldog örökkévalóságért! Értük,
Érte mindent eltűrök, gyakorlom, fegyelmezem magam.
A kis dolgokban is! [I. 7/4]

Az engedelmesség, a pontosság! Egész embert kíván. [I. 7/1/2]

Vedd fel keresztedet: Sequere me! [I. 7/2]

Drága Szűzanyánk!
Segíts, hogy habozás nélkül adjuk oda életünket a lelkekért, családunkért!
Merjünk elköteleződni, s győzzünk a „rossz oldalunk fölött!”
Könyörögj értünk Szűzanyánk, könyörögj értünk Jézusnál! 

Papp Anna elmélkedése

Mindenható örök Isten, aki Berecz Skolasztikát
Szent Fiad jegyesévé választottad, és földi hajlékod gondozójává,
az elhagyott lelkek áldozatává meghívni és kiválasztani méltóztattál:
kérünk Téged, hogy hűségét hatalmad csodájával erősítsd meg,
és ha Neked is úgy tetszik, részesítsd őt
a boldoggá avatás megtiszteltetésében;
hogy közbenjárásáért mindinkább Hozzád forduljunk és példájára
mind többen áldozzuk magunkat isteni szolgálatodra.
A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Atyám, taníts meg engem imádkozni!
– Fűzd egybe a szép imádság által lelkemet a Tiéddel!

Oh taníts meg szépen imádkozni! Mint az angyalok az égben,
vagy mint az ártatlan gyermek a földön. Oh taníts amint Te imádkoztál!
Taníts meg engem is, mint apostolaidat, taníts meg engem is a Miatyánkra!
Itt a földön minden imádkozik, csak az ember nem. – Csak én nem. –
Mily fenséges ima száll az égbe a tavaszi napsütésben, a nyári melegben,
mintha mindent a nagy világban az imádságos szeretet hevítene!
Olyan a föld nyáron, mint egy tűzgolyó, a szeretettől,
az imádságtól áthevített izzó tűzgolyó.
És az őszi hervadásban mily csodásan száll az égbe a természet imája!
De szépen susog a sárga falevél, melyet a nyári szeretet emésztett fel!
Oh de gyönyörű, az ősz sokszínű imája!
Ezüstös ködfátyla csillogó gyémántharmata.
De boldogok vagytok, ti lassan, zenélve aláhulló levelek!
Ki szed le a fáról? Miért hulltok le?
A szeretet elhervasztott, s most színesen, sápadtan,
őszi harmattal hulltok alá, mind megannyi imádságos fohász.
– Oh de szeretem hallgatni az őszi levelek zizegő imáját,
a lombjafosztott fák magasanszálló sóhaját, suhanását!
És a téli fehér csend imája mily szűzi, ragyogó, tiszta!
Oh, micsoda ima ez! Ilyent csak az Isten hozhat létre,
– s ilyen ima csak Istennek szólhat, Istené lehet.
Minden imádkozik az ég alatt,
csak a legszebb, legtökéletesebb alkotmány,
az ember nem. – Csak én nem imádkozom.
Istenem, Atyám, taníts meg engem imádkozni.
Taníts meg Veled beszélni, benned elmerülni.
Oh, ne engedj addig meghalnom, mig nem tudok imádkozni. [V. 281]

Uram, Isten, segíts! Mentsd meg ezt a hazát!
Szívünk minden csepp vére Hozzád kiált! 
Nézd az igazakat, kik Éretted kiállnak,
hogy hűséget valljanak Istennek, országnak. 
Fogadj el váltságul engem, jó Uram, ha lehet,
felajánlom Néked tetteim, s egész életemet. 
Imádkozom azért, ki szenved, s léte tehetetlen,
kérek az helyett is, kinek szíve lett kegyetlen. 
Imádkozom azért, ki nem tud kérni Téged,
mert szívében a gyűlölet hitetlenséget kelt. 
Fordítsd el haragod Jó Uram a szeretetlenektől,
kapjanak egy újabb esélyt Szereteted kegyelméből!
Nézd az országot, mi darabokban hever,
tölts fel minden szívet igaz szerelemmel! 
Áldd meg az anyákat, kik gyermeket nevelnek fel,
s az apákat, kik létért küzdenek bölcs szeretettel. 
Add, hogy megforduljon minden, ami kín,
Rend, s Béke legyen, Áldásod legyen a gyógyír. 
Vezesd Te nemzetünk, halljad meg az imát,
ne hagyd hiába könnyezni népünk Boldogasszonyát!” 

2025. bibliai alapigéje Jn 11,17-27

Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a
zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják
őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe
ment, Mária azonban otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha
itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy
amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Jézus ezt mondta
neki: Feltámad a testvéred! Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok
a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és
hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? Márta így felelt:
Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el
kell jönnie a világba.
(A Magyar Bibliatársulat bibliakiadása)

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia
Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a
zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük
miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus
közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. „Uram – szólította
meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De
most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus
megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad – mondta
Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én
vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni
fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?”
„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki
a világba jön.”
(A Szent István Társulat bibliakiadása)

„Veled megismertettem magam, mint igaz Isten és igaz Ember. De nemcsak veled, hanem ismerik mindazok, akik eszik az Én Testemet és isszák az Én Véremet. Áthatom bensődet, mint igaz Isten, és beszélek hozzád, mint igaz Ember. Mert Istenségemmel együtt dobban emberi Szívem is, és a te szíved együtt dobban az Én Szívemmel. Tudod, mit jelent ez? Azt, hogy részesévé váltál Istenségemnek, és ez a részesedés kijár mindannak, aki Velem együtt érez, és akinek gondolata az Én örök gondolatom. Aki így él, az csak áldani tud. És ez az áldás megnöveli megváltó munkám sikerét. Ez a siker tesz szentekké titeket és téged is. Látod, örök körforgás ez menny és föld között. Az áldozat szünet nélküli körforgása által a kegyelmek bőségét árasztom reád és mindazokra, akik azt vállalják az Én szent Nevem dicsőségére.”

A sötétség nem tud kivezetni a sötétségből. A sötétség nem tudja legyőzni a homályt, csak a fény képes erre, csak a fény, csak a fény lesz képes erre. A gyűlölet nem vezethet ki a gyűlöletből. A gyűlölet nem tudja legyőzni a kegyetlenséget, csak a szeretet képes erre, csak a szeretet, csak a szeretet képes erre.

Martin Luther King, Jr. „Szeresd az ellenségeidet” beszédéből 1957