IMAFAL

„Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava:
Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”” - Lk 3: 1-6

Úgy tűnik, ezt a kiáltó szót senki nem képes meghallani – ki hallaná meg a sivatagban? – senki sem hallja meg a hit válsága által előidézett zavarban. Tagadhatatlan, hogy a mai világ hitválságban van. Van, aki azt mondja: „Én hiszek Istenben, keresztény vagyok.”, „én ezt a vallást követem” – de az életed igencsak távol van a keresztény léttől, távol van Istentől! A vallás, a hit üres kijelentéssé silányult: „Hiszek-e?” „Igen!” De itt arról van szó, hogy vissza kell térnünk Istenhez, szívünket Isten felé kell fordítanunk, és el kell indulnunk ezen az úton, hogy rátaláljunk. Ő vár minket. Ez Keresztelő János prédikálásának a lényege: előkészíteni. Előkészíteni a találkozást ezzel a Gyermekkel, aki visszaadja a mosolyunkat!

(Ferenc pápa: Katekézis a reményről – 2016. december 7.)

Élete

+ Borbála Rómában született, és Flavianus és Dafrosa lánya volt, aki mártírhalált szenvedett Julianus „Hitehagyó” uralkodása alatt.

+ Valahányszor az apa kereskedelmi útra indult, leányát egy magas toronyba zárta. Egy ilyen távollétet ragadott meg Borbála arra, hogy miután már régóta vágyott a keresztségre, fölvételét kérje az Egyház közösségébe. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Atyja hazatérve az ablakok számából fölismerte, hogy leánya elhagyta ősei hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, ám Borbálának sikerült elmenekülnie, mert a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte.

+ Borbálát és nővérét, Demetriát egy Rufina nevű nőnek adták át, aki megpróbálta prostitúcióra kényszeríteni a lányokat. Mivel nem volt hajlandó eladni magát, Borbálát végül agyonverték.

+ Később templomot építettek Borbála sírjára, és a szűz-vértanú tisztelete Rómában és azon túl is elterjedt. A fejfájástól és az epilepsziától szenvedők védőszentjeként tisztelték, mivel a neki szentelt templom közelében termő gyógynövényt használtak e betegségek kezelésére.

Imádságra és elmélkedésre

„Íme, most követi az értünk keresztre feszített bárányt az egészen szűz, szerényen ajánlja fel áldozatát, a tisztaság oltárán tett áldozatot.”

Imádság

Ó, szent Borbála, dicső menyasszony,
Testemet és lelkemet én Reád bízom.
Úgy halálban, mint életben:
Légy nekem mindig védőszentem,
Utolsó órámban, hogy Krisztus szent Testét
Magamhoz fogadjam.
Isten irgalmában részesüljek,
Amikor testemből elszáll a lelkem.
A rossz szellemet taszítsd el tőle,
Védő jóságoddal maradj mellettem,
És vidd Istenhez megtért lelkemet!
Ámen

Bejártuk az új keresztények falvait, azokét, akik néhány éve részesültek a keresztény vallás szentségeiben. Ott portugálok egyáltalán nem laknak, mert az a föld igen terméketlen is, szegény is. A bennszülött keresztényeknek nincsenek papjaik, és nem is tudnak egyebet, mint azt, hogy ők keresztények. Nincs, aki misét mondjon nekik; nincs, aki a Hiszekegyet, a Miatyánkot, az Üdvözlégyet vagy a Tízparancsolatot tanítsa nekik.
Amióta idejöttem, egyáltalán nem pihentem: szorgalmasan körüljártam a falvakat, és megkereszteltem minden gyermeket, aki még nem volt megkeresztelve. Köztük rengeteg olyan csecsemőt is, akik – mint ahogy mondani szokás – még azt sem tudják, miben különbözik jobb kezük a baltól. A nagyobbacska gyermekek pedig a zsolozsmát elmondani vagy enni és pihenni sem hagytak, csakhogy valamilyen imádságra tanítsam meg őket. Ekkor kezdtem megsejteni, hogy ilyeneké a mennyek országa. Minthogy ilyen szent követelést kegyetlenség lett volna visszautasítanom, a keresztvetésen kezdtem, aztán az Apostoli Hitvallást, a Miatyánkot és az Üdvözlégyet véstem emlékezetükbe. Megfigyeltem, hogy nagy tehetség van bennük; és ha lenne valaki, aki keresztény tanításra oktatná őket, kétség nélkül, igen jó keresztényekké válnának.
Ezen a vidéken sokan csak azért nem lesznek keresztényekké, mert nincs, aki keresztényekké tegye őket. Nagyon sokszor eszembe jutnak az európai egyetemek, különösen a párizsi; szeretném végigrohanni, és válogatás nélkül szerte kiabálni, hogy azokat, akikben több a tudomány, mint a szeretet, így döbbentsem meg: „Jaj, a lelkek milyen nagy száma van kizárva a mennyországból a ti bűnötök miatt, és jut kárhozatra!”
Ez a gondolat ugyanis arra indítaná legtöbbjüket, hogy – miután elmélkedtek Isten ügyéről – törekedjenek meghallani lelkük mélyén az Isten szavát, és feledve az egyéni kedvteléseiket meg pusztán az emberi dolgokat, mindenestül Isten útmutatására és döntésére bízzák magukat. Szívből így kiáltanának: „Itt vagyok, Uram! Mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9, 6 Vulg.) Küldj oda, ahová csak kívánod, akár még Indiába is!

                                                                                                  Xavéri Szent Ferenc áldozópapnak Szent Ignáchoz írt leveleiből

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” (Mt 7: 21,24-27)

Ha csak szóban vagyok keresztény, az csak a felszín, félút: mert nem teszek úgy, mint egy keresztény. Egy kicsit keresztényre sminkelem magam. A szó csak kozmetikázás a tettek nélkül. Jézus mindig konkrétumokat javasol nekünk. Amikor valaki odament hozzá és tanácsot kért tőle, mindig konkrétumokkal válaszolt.
Az irgalmasság cselekedetei konkrétak.

András, amikor Jézusnál időzött, mindent megjegyzett, de amit megtudott, azt, mint talált kincset, nem rejtette el magába, hanem sietve indult, gyorsan elfutott testvéréhez, hogy részesítse őt is a kapott jóban. Figyeld csak, mit is mond neki: Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet! (Jn 1, 41) Látod-e, hogyan mondja el neki, amit röviddel azelőtt tudott meg? Még a Mester hatalmát is megmutatja, aki meggyőzte őket, igyekezetüket és törekvésüket, amelyeket már kezdettől fogva tápláltak. Mert ez a szó az ő megjelenése után sóvárgó, eljövetelét óhajtó lélek szava, olyan emberé, akit eláraszt az öröm, ha a várva várt megjelenik, és siet, hogy továbbadja másoknak is az oly nagy esemény hírét. A testvéri jóakarat szava ez, a rokonszereteté meg az őszinte szívé, amely a lelki dolgokban kölcsönösen akar segítő kezet nyújtani.

Figyeld továbbá Péternek már kezdettől készséges és heves lelkületét. Késedelem nélkül, tüstént odasiet, amint olvassuk: Elvitte Jézushoz (Jn 1, 42). De senki se vádolja őt könnyelműséggel, mivel hosszas vizsgálódás nélkül szót fogadott. Mert testvére valószínűleg alaposabban és részletesebben is elmondta neki a tényeket, csak az evangélisták a rövidségre törekedve, sok helyen kivonatosan mondják el a dolgokat. Egyébként nem is mondja, hogy Péter azonnal hitt, hanem, hogy elvitte Jézushoz, és rábízta őt: tőle tanuljon meg mindent; jelen volt ugyanis egy másik tanítvány is, és együtt ment velük.

Még maga Keresztelő János is, aki hirdette Jézusról, hogy ő a Bárány és hogy Lélekkel keresztel (vö. Jn 1, 29. 33), Jézusra hagyta, hogy erről a világosabb tanítást tőle kapják meg; még inkább így tett András is, aki mindezek kifejtésére nem tartotta alkalmasnak magát, hanem magához a világosság forrásához vezette el testvérét, olyan igyekezettel és örömmel, hogy egy kicsit se késlekedjék.

Aranyszájú Szent János püspöknek a János-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

Az idei esztendőben november 27-én, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő időszak.

Advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami azt jelenti: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát.

A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezését várjuk, akkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Az újkor adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A gyertyák színe lila (a bűnbánat színe) egyet kivéve (ami rózsaszín): ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a bűnbánati időszak harmadik vasárnapján van okunk az örvendezésre is, mert az Úrjövet már közel van.

A keleti egyház évezredes tradícióját megőrizve és ehhez igazodva a görögkatolikus egyházban negyvennapos adventi bűnbánati előkészületi időszak előzi meg a karácsonyt, ezért a görögkatolikus híveknél az advent kezdete korábbra esik, mint a római katolikus testvéreknél.

A pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott szentmisék, az úgynevezett rorate misék, az adventi időszak liturgikus sajátosságának számítanak, elnevezésük pedig a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” mondatnak a rövidítése. Mivel bűnbánati időszakról van szó, ilyenkor a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt.

A keresztény ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani.

Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket?

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten dicsőségét” (Lk, 3,4-6) Várjuk Jézust az idei adventi időszakban is felkészült lélekkel, mert a lelkünk tesz minket emberré. Enélkül csak test vagyunk, amely elporlad. Várakozásunkban imádkozzunk teljes reménységgel és bizonyossággal az ő szeretetében, és higgyünk eljövetelében.

Azt kívánjuk, hogy a szomszédban zajló és mindenkit próbára tevő háború ellenére – az adventi időszak végén megtisztulva, gyermeki hittel tudjuk hirdetni szent karácsony éjszakáján: Emmánuel, Velünk az Isten!

Medjugorjei interjúrészlet Marinko Šakota ferences atyával:
- Hogyan tudjuk leghelyesebben megélni a Szűzanya üzeneteit?
- Azt kell tenni, amire Ő hívott. Azt mondta, hogy imádkozzuk a Rózsafüzért: akkor imádkozzuk.
Azt kéri, hogy imádjátok Jézust az Oltáriszentségben: akkor tegyük! Olvassuk a Szentírást!
Azt mondja, hogy a Szentírást tegyétek látható helyre az otthonotokban: akkor tegyük ezt! De csak ez nem elégséges. Nem elég csak imádkozni, hanem az a kérdés, hogy hogyan. A Szűzanya arra tanít bennünket, hogy szívvel imádkozzunk, szívvel imádjuk Jézust az Oltáriszentségben!  Szívvel ünnepeljük a Szentmisét! Szívből böjtöljünk! Mindent, amit teszünk, szívből tegyünk.

A Szűzanya e havi üzenete:

„Drága gyermekek! A Magasságbeli küld engem hozzátok, hogy imádkozni tanítsalak benneteket. Az imádság megnyitja a szívet, reményt ad, megszületik és megerősödik a hit. Kicsi gyermekeim, szeretettel hívlak benneteket, térjetek vissza Istenhez, mert Isten a szeretet és a ti reményetek. Nincs jövőtök, ha nem döntötök Isten mellett, ezért veletek vagyok, hogy vezesselek benneteket, hogy a megtérés és az élet mellett döntsetek, ne a halál mellett. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

https://kattima.hu/hu/app/prayer-list/Medjugorje-Szuz-Maria-uzenetei

Szent József,
Te őrizted a Máriához és Jézushoz fűző kötelékedet,
segíts, hogy mi is ápoljuk életünk kapcsolatait!
Senkinek se kelljen átélnie a magánya miatti elhagyatottság érzését!
Mindnyájan béküljünk meg saját múltunkkal,
azokkal, akik előttünk jártak,
és még az elkövetett hibáinkkban is ismerjük fel azt a módot,
ahogy azokban a Gondviselés jelen volt,
és vegyük észre, hogy nem a rosszé volt az utolsó szó!
Lépj barátként a leginkább küszködők mellé,
és ahogyan Máriának és Jézusnak gondját viselted a nehéz időkben,
úgy támogass minket is utunkon!
Ámen

Szentjeid erőssége, mindenható, örök Isten, add, hogy örvendező lélekkel üljük meg Szent Kelemen pápa emléknapját. Ő Fiad papja és vértanúja volt: amit a szent áldozatban cselekedett, azt vére ontásával tanúsította, amit ajkával hirdetett, azt példájával is megerősítette. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

„Ti kínpadra vonjátok a gonosztevőket, hogy vallomásra bírjátok őket, tőlünk pedig épp az ellenkezőjét követelitek: meg kellene tagadnunk azt, amik vagyunk, és akkor kegyelmet adnátok. Nagyon szívesen hallanátok ajkunkról a hazugságot - - csakhogy meghalni az igazságért a legszebb győzelem!” - Szent Cecília

Urunk, Istenünk, légy irgalmas hozzád könyörgő népedhez, és Szent Cecília szűz és vértanú közbenjárására hallgasd meg jóságosan imádságunkat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Jóságos Istenünk, kérünk, védj meg minden gyermeket
az egész világon a fizikai és lelki bántalmazásoktól.
Küldd el Szentlelked minden magányos és kétségbeesett gyermekre,
hogy tudják, nincsenek egyedül, és hogy Rád mindig számíthatnak.
Küldd el angyalaid seregét Szent Mihály arkangyal vezetésével
az olyan gyermekek megsegítésére,

akiket rabszolgaságban tartanak,

akiket prostitúcióra kényszerítenek,

akik pedofilok kezében vannak,

akik éheznek,

akiket katonáskodásra és gyilkolásra kényszerítenek,

akiket családon belül bántalmaznak,

akik árván maradtak, akik az utcán kényszerülnek élni,

azért, hogy ők megszabaduljanak, és szeretetben éljenek!

Imádkozunk minden olyan felnőttért, akik ilyen gyermekek közelében vannak,
hogy Szentlelked segítségével jót cselekedjenek.
Kérünk Téged most Jézus Krisztus nevében, hogy hatalmas erőddel
állítsd le a gyermekekre zúduló csapásokat,
és ébressz szeretetet az emberek szívében!
Áldott Szűzanyánk, kérjük hathatós segítségedet
és közbenjárásodat minden gyermek védelmében! Ámen.

Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, Megváltóm, Istenem és mindenem,
hálát adok Neked az elmúlt évért és egész életemért!
Köszönök mindent, ami történt velem, szeretteimmel, Egyházammal és hazámmal!
Köszönöm, hogy Te vagy a Gondviselés és Szereteted megtart minket az örök életre!
Ámen