IMAFAL

Élete

+ Borbála Rómában született, és Flavianus és Dafrosa lánya volt, aki mártírhalált szenvedett Julianus „Hitehagyó” uralkodása alatt.

+ Valahányszor az apa kereskedelmi útra ment, leányát egy magas toronyba zárta. Egy ilyen távollétet ragadott meg Borbála arra, hogy miután már régóta vágyott a keresztségre, fölvételét kérje az Egyház közösségébe. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Atyja hazatérve az ablakok számából fölismerte, hogy leánya elhagyta ősei hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, ám Borbálának sikerült elmenekülnie, mert a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte.

+ Borbála és nővérét, Demetria-t egy Rufina nevű nőnek adták át, aki megpróbálta prostitúcióra kényszeríteni a lányokat. Mivel nem volt hajlandó eladni magát, Borbálát végül agyonverték.

+ Később templomot építettek Borbála sírjára, és a szűz-vértanú iránti odaadás Rómában és azon túl is elterjedt. A fejfájástól és az epilepsziától szenvedők védőszentjeként tisztelték, mivel a neki szentelt templom közelében termő gyógynövényt használtak e betegségek kezelésére.

Imádságra és elmélkedésre

"Íme, most követi a bárányt, akit keresztre feszítettek értünk, hatalmas a szüzességében, szerényen ajánlja fel az áldozatát, a tisztaság oltárán tett áldozatot."

Ima

Ó, szent Borbála, dicső menyasszony,
Testemet és lelkemet én Reád bízom.
Úgy halálban, mint életben:
Légy nekem mindig védőszentem,
Utolsó órámban, hogy Krisztus szent Testét
Magamhoz fogadjam.
Isten irgalmában részesüljek,
Amikor testemből elszáll a lelkem.
A rossz szellemet taszítsd el tőle,
Védő jóságoddal maradj mellettem,
És vidd Istenhez megtért lelkemet!
Ámen

Élete

+ János a szíriai Damaszkuszban született.

+ Az enciklopédikus ismereteiről és teológiai módszereiről híres heves ellenfele volt az ikonoklasztoknak (eretnekeknek, akik elutasították a szent képek használatát az egyházban), híressé vált az ikonok védelméről.

+ A hagyomány szerint az ikonoklasztokkal szembeni ellenzésének büntetése van, a jobb kezét levágták, hogy később a Boldogságos Szűz közbenjárásával helyreállítsák.

+ János időt, energiát és szellemi ajándékokat fordított a himnuszok és a teológiai művek összeállítására, amelyek közül a legfontosabb a bölcsesség ereje volt .

+ Damaszkuszi Szent János 749 körül halt meg kolostorában. 1890-ben az egyház doktorává nyilvánították.

Imádságra és elmélkedésre

„ Mutasd meg az általad tisztelt ikonokat, hogy megértsem a hitedet.” - Damaszkuszi Szent János

Lelki bónusz

Ma az egyház emlékezik még Boldog Adolph Kolpingra. Szegény pásztor fia, cipésznek tanult. Pappá szentelése után létrehozta a tanoncok tájékoztatásának és támogatásának speciális minisztériumát, később Nemzetközi Kolping Társaság néven. Dolgozott mindenféle kézműves fizikai és szellemi életének javításán. Boldog Adolph 1865-ben halt meg, és 1991-ben boldoggá avatták.

Ima

Urunk, Istenünk, segíts minket Damaszkuszi Szent János áldozópap és egyháztanító közbenjárására, hogy világosságot és erőt találjunk az igaz hitben, amelyet ő oly kiválóan tanított. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

A korábban imaapostolkodás néven ismert alapítványt Ferenc pápa saját kezűleg aláírt rendelettel, december 17-i hatállyal kánonjogi és vatikáni jogi személyiséggel ruházta föl. Az imahálózatot továbbra is a jezsuita rend gondozza, Frédéric Fornos atya vezetésével. Székhelye Vatikánvárosi Állam.

Ferenc pápa november 17-én kelt kirográffal (saját kezűleg aláírt pápai okmány) rendelkezik az alapítvány jogi státuszáról, melynek célja a lelki mozgalom koordinálása és működtetése, illetve a pápa minden hónapra kiadott imaszándékainak terjesztése világszerte.

176 éve született jezsuita kezdeményezés

A pápa ima-világhálózata korábban imaapostolkodásként 1884-ben született Franciaországban, Jézus Szent szíve lelkiségéből kiindulva, P. François-Xavier Gautrelet S.J kezdeményezése alapján. Eredetileg a fiatal jezsuiták képzéséhez szolgált, de hamar elterjedt az egész világon mint az egyház küldetését szolgáló imaapostolkodás. 13 millióan csatlakoztak hozzá abban az időben. 1915-ben létrejött az ifjúsági tagozata, amit ma Ifjúsági Eucharisztikus Mozgalomként ismerünk.

Népszerűek a pápa havonta megjelenő videó-üzenetei

Az imaapostolkodás statútumai, melyeket 1866-2018 között adtak ki, egyre inkább a Szentszék szolgálatát segítették elő azáltal, hogy követték a pápák imaszándékait. Ferenc pápa elődei nyomdokain haladva kívánta megerősíteni az alapítvány szentszéki küldetését pápai jogot adományozva neki, melyet továbbra is a jezsuitákra bízott a világegyház javára. Az ima-világhálózat sok országban működik, segítve a pápa evangelizáló misszióját, hirdetve az együttérzést. A pápa havonta megjelenő videó-üzenetei egyre népszerűbbek világszerte, melyekben egy-egy szándékra kér imákat a hívektől. 98 országban van jelen és több, mint 35 millió katolikust számlál a kezdeményezés.

Én Istenem, jó Istenem
Nagyon nem jó ez már nekem.
Állandóan itthon vagyok,
Ülök és csak unatkozok.
Vigyázz kedves szüleimre, 
Rokonokra, testvérekre.
Hozz szeretetet a földre, 
Tűnjön el a vírus örökre.
Áldd meg azt a sok-sok kezet,
Ki-e járvány ellen sokat tett. 
Ámen.

„Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni«. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1,22-23)

Áldott adventi várakozást kíván a Magyar Katolikus Egyház!

https://youtu.be/90OL8nANkmk

Élete

+ Károly gazdag családban született Strasbourgban, Franciaországban. Sziklás katonai pályafutása után hírnevet szerzett magának Marokkóban térképészként.

+ Károly mély megtérést tapasztal és trappista szerzetes lett, bár később elhagyta a kolostort. Miután Rómában és a Szentföldön töltött időt, 1901-ben pappá szentelték.

+ A beiktatását követő évben Károly visszatért Marokkóba, hogy a szegény nomád törzsek között élhessen, akiket térképészként töltött évek alatt ismert meg. Úgy vélte, hogy arra hívták, hogy utánozza Jézus rejtett életét Názáretben, és úgy gondolta, hogy hatékonyan terjesztheti az evangéliumot azáltal, hogy egyszerűen él és tanúskodik hitéről.

+ Károly lefordította az evangéliumokat a tuaregek anyanyelvére, és olyan lexikonon dolgozott, amelyet soha nem kellett elkészítenie. 1916. december 1-jén őshonos felkelők megölték.

+ Boldog Károly testvér-t 2005-ben boldoggá avatták. 2020. május 26-án Ferenc pápa jóváhagyta egy második csodát, amelyet Boldog Charles de Foucauld közbenjárásának tulajdonítottak. Várakozással tekintünk szentté avatásának megünneplésére.

+ Károly arról álmodozott, hogy megossza hivatását másokkal. Bár ez az álom nem vált be, sikerült megalapoznia azt, ami „Charles de Foucauld szellemi családjává” vált. Ez a csoport ma vallási közösségeket és intézeteket foglal magában mind a laikusok, mind a papok számára.

Imádságra és elmélkedésre

" Mindenekelőtt mindig lásd minden emberben Jézust, következésképpen ne csak egyenrangúként és testvérként, hanem nagy alázattal, tisztelettel és önzetlen nagylelkűséggel is bánj mindenkivel." - Boldog Charles de Foucauld

Boldog Charles de Foucauld ráhagyatkozás imája

Atyám, átadom magamat Neked,
tégy velem tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem, megköszönöm,
mindenre kész vagyok, mindent elfogadok,
csak akaratod bennem és minden teremtményedben beteljesüljön.
Semmi mást nem kívánok Istenem.
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom Istenem, szívem egész szeretetével,
mert szeretlek, és mert szeretetem igényli,
hogy egészen Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal
egészen kezedbe helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám. 
Ámen

Élete

+ A Szentírás azt mondja nekünk, hogy András, Simon Péter testvére, halász volt, és Keresztelő Szent János tanítványa is volt.

+ Andrást gyakran hívják Protoclete-nek - „Első meghívottnak” -, mert úgy emlékeznek rá, mint az apostolok közül elsőként, aki „igent” mondott Jézus követésének meghívására. János evangéliuma azt is elmondja nekünk, hogy miután András meghallotta Keresztelő Jánost, aki Jézust „Isten Bárányának” nevezte, bemutatta testvérét Jézusnak (vö. János 1: 36–40).

+ András megmutatta hitét, amikor elhozta Jézust, a fiút öt árpakenyérrel és két hallal, azokkal az egyszerű elemekkel, amelyeket Jézus elég étellé alakított a sok ember táplálásához (vö. János 6: 8–9).

+ András Jézussal volt a hegyen a színeváltozáskor, és vele volt a Gecsemáné-kertben is utolsó óráiban.

+ Az ősi hagyomány szerint, András pünkösd után több helyen is hirdette az evangéliumot. András állítólag a görögországi Patrászban vértanúhalálat szenvedett azzal, hogy egy kereszten X alakban megfeszítették.

+ Szent Andrást a halászok és halárusok védőszentjeként tisztelik, valamint számos helyen, köztük Ausztriában, Görögországban, Oroszországban, Skóciában, Luxemburgban, Hollandiában és Ukrajnában, valamint számos más egyházmegyében és városban.

Imádságra és elmélkedésre

„ András apostol… megtanít minket arra, hogy Jézust azonnal kövessük (vö. Mt 4: 20; Mk 1: 18), hogy lelkesen beszéljünk róla azokkal, akikkel találkozunk, és főleg, hogy valódi ismerős kapcsolatot ápoljunk vele, élesen tisztában azzal, hogy egyedül benne találhatjuk meg életünk és halálunk végső értelmét. ”- XVI. Benedek pápa

Ima

Kérünk, Istenünk, legyen közbenjárónk az örökkévalóságban Szent András apostol, aki itt a földön igehirdetője és vezetője volt Egyházadnak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Cserháti Ferenc, az MKPK külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspökének 15. körlevele a külföldön élő magyar, illetve magyarul beszélő hívekhez és lelkipásztorokhoz, 2020 karácsonyán.

Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Magyar Testvéreim!

Az elmúlt hetek és hónapok megpróbáltatásai rámutattak arra, hogy mennyire törékeny és sebezhető az ember, és mennyire rászorul a Teremtő atyai segítségére, bölcs tanácsaira. Megmutatták, hogy az ember egyáltalán nem olyan erős, legyőzhetetlen, mint ahogyan azt esetleg korábban gondolta. Lehetőségei korlátozottak, nagyon is gyenge, esendő és véges teremtmény, akinek szüksége van Istenre és szüksége van embertársaira: az orvosok, a mentősök, az ápolók és még nagyon sokan mások önfeláldozó szolgálatára; szüksége van bizonyos szabályok és parancsok – nem utolsó sorban az isteni törvények és parancsok megtartására, mert ezek nélkül elvész és úgy eltűnik, mint az árnyék és a lehelet – érvel a zsoltáros (vö. Zsolt 144, 4).
A pandémia által előidézett szükséghelyzetben különösen is megmutatkozott, hogy valamennyien egy hajóban evezünk, hasonló aggodalmak és félelmek között. „Egyikünk sem mentheti meg maga önmagát. Ahhoz, hogy valóban növekedjünk, együtt kell növekednünk, és meg kell osztanunk azt, amink van, mint az a fiú, aki Jézusnak felajánlott öt árpakenyeret és két halat…, ami elegendő lett ötezer embernek” (vö Jn 6, 1-15) – emlékeztetett nemrég Ferenc pápa (Üzenet az elvándorlók és menekültek 106. világnapjára, 2020. szeptember 27.). A vészhelyzet megmutatta, hogy szükségünk van embertársaink segítségére, de legfőképpen annak az isteni erőnek és erőforrásnak, görögösen: a paraklétosznak, magyarán: annak az Erős és Bölcs Istennek a tanácsaira és segítségére, aki mindig képes újjáteremteni és megújítani a föld színét, képes talpra állítani, jóra fordítani még a legsúlyosabb megpróbáltatásokat is.
Bölcs tanácsai és egyháza által Isten a mai válságos helyzetben is felkínálja segítségét, és képes olyan energiákat felszabadítani bennünk, amelyek felülmúlhatják akár még a fizikai képességeinket is. Az Úr Lelke felébreszti bennünk mindenek előtt a hit, remény és szeretet hegyeket mozgató és újjáteremtő erőit. Emlékezetünkbe idézi, hogy él az Isten, és nekünk szükségünk van Rá. Eszünkbe juttatja, hogy „nem vagyunk elégségesek önmagunknak, egyedül elsüllyedünk: szükségünk van az Úrra, ahogyan a régi hajósoknak szükségük volt a csillagokra” és ezek iránymutató jelzésére. Ez a Lélek a vészhelyzetben azt sugallja, hogy „hívjuk meg Jézust életünk bárkájába és bízzuk Rá a félelmeinket, mert Ő legyőzi azokat” – buzdít Ferenc pápa, és így folytatja: „Akárcsak a tanítványok, mi is megtapasztaljuk, hogy ha Ő a fedélzeten van, nem fogunk hajótörést szenvedni. Isten ereje ugyanis képes jóra fordítani mindazt, ami velünk történik, még a legrosszabb dolgokat is. Isten ereje lecsendesíti a viharainkat, és Vele sohasem hal meg az élet” (Ferenc pápa, Senki sem menekülhet meg önmagában, MK, 2020. március 27.). Bízzunk Istenben és ne feledkezzünk meg segítségét kérni!

Ezzel a körlevéllel a Teremtő és az Újjáteremtő Isten erejét hirdetem: a feltámadt Krisztus győzelmét a koronavírus, a gyilkos betegségek, a bűn és a halál fölött. A Feltámadt Krisztus közelségét akarom megéreztetni mindazokkal, akik a nagy világjárvány miatt, most magányosan és embertársaiktól elszigetelten élnek, vagy éppen elcsüggedtek és komoly megpróbáltatásokat szenvednek: az idősek, a fiatalok, a munkanélküliek, a nincstelenek, a megfertőzött betegek, vagy azok, akik éppen életük kockáztatása árán is, beteg és szenvedő embertársaik szolgálatában állnak: az orvosok, az ápolók, a közellátásban dolgozók, a rendfenntartók, az önkéntesek... De az Úr közelségét szeretném megéreztetni azokkal is, akik az elmúlt években külföldre kényszerültek, vagy csak éppen az idegenben akartak szerencsét próbálni, és most szeretteiktől, szüleiktől, gyermekeiktől, rokonaiktól elszakadva, valahol a nagyvilági szétszórtságban magányosan szenvednek, szülőföldjük, otthonuk és családjuk után vágyakoznak. Ez a levél Istenbe vetett hitünket és bizalmunkat akarja erősíteni a világjárvány okozta nehéz helyzetben. Jelezni akarja, hogy nem vagyunk egyedül: az Úr velünk van, és velünk van a hívők közössége, amely buzgón kéri az Urat, idehaza és világszerte, hogy vegye el tőlünk ezt a rettenetes csapást.

Kedves Külföldi Magyar Testvéreim, mi magunk is sokat tehetünk egymásért, egyénileg és közösen is, legfőképpen az által, hogy imádkozunk egymásért, szeretteinkért, nemzetünkért és a világjárvány által sújtott minden embertársunkért. Aztán sokat tehetünk az által is, ha figyelmesek vagyunk egymás iránt, segítjük egymást, külföldön is összefogunk és összetartunk, jót teszünk, legfőképpen testvéreinkkel… „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal, 6, 10) – figyelmeztet a nemzetek apostola. A megpróbáltatásnak ez a súlyos időszaka alkalom arra is, hogy tekintetünket a fennvalókra, az égiekre, a maradandó értékekre, életünk igazi nagy kérdéseire irányítsuk és ezeken elgondolkodjunk, hiszen amint ez írva van: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1, 17). Az üdvösség felülről jön, az Atyától, nem az emberektől.

A nemzeti összetartozás és a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében különösen is nagy terveket szövögettünk. Azt terveztük, hogy megerősítjük hitünket a köztünk élő Krisztusban, és sokféleképpen erősítjük majd az országhatárokon átívelő egységet és összetartozást is: összefogunk Istennel és összefogunk egymással. Az Úr útjai azonban kifürkészhetetlenek és gondolatai meghaladják az emberét (vö. Róm 11, 34; Iz 55, 8-9). A járványhelyzet beleszólt mégoly nemes terveinkbe is. Nagyon sok szép rendezvényünk elmaradt, vagy átkerült az online térbe. A budapesti NEK világeseménye is évi elhalasztást nyert és új időpontot kapott: 2021. szeptember 5-12. Külföldi lelkipásztori látogatásaim túlnyomó része idén elmaradt, és ezt valóban nagyon sajnálom. Elmaradtak az európai és amerikai magyar lelkipásztori konferenciák. Külföldön szolgáló Főtisztelendő Paptestvéreimmel is csak némi online kapcsolatot tudtam ápolni.
A járványhelyzet ugyanakkor rámutatott arra, hogy a modern médiák is hasznos eszközök lehetnek az Úr és evangéliumának szolgálatában, sőt azok felhasználása által még az egyház látható és láthatatlan közösségét is lehet erősíteni, legfőképpen a lelki közösséget. Új lehetőséget kaptunk a krisztusi örömhír terjesztésére. Sokfelé megszervezték a magyar szentmisék online-közvetítését. Magam az Apostol TV szentmise-közvetítései és az egyéb közösségi oldalak eszközei által igyekeztem erősíteni Külföldi Magyar Testvéreim hitét és szülőföldi kötődését, nemzeti és kulturális összetartozását. A szentmise-közvetítések természetesen, nem pótolják a személyes találkozásokat és személyes részvételünket a szentmisén, ugyanakkor azok nem is show-műsorok, hanem a közös ima és az evangéliumi igehirdetés új és komolyan veendő lehetőségei, amelyeket jó, ha a jelenlegi vészhelyzetben megfelelő módon ápolunk és igénybe veszünk. Ezek az online közvetítések új lehetőséget kínálnak arra, hogy megtapasztaljuk Krisztus Urunk közelségét és azt a segítséget, amelyet az Úr mindig felkínál nekünk az Ő vigasztaló és erősítő üzenetével, az Isten igéjével. Hogyne ajánlanám kedves Külföldi Magyar Testvéreim szíves figyelmébe ezt a lehetőséget, és kérném, hogy szükség esetén és lehetőségeikhez mérten, otthonaikban is úgy próbáljanak részt venni a szentmise-közvetítésben, mintha csak a templomban, az Isten házában lennének: Isten népének közös otthonában, vagy éppen a család-egyház szentélyében, ahol adott esetben még lelki szentáldozáshoz is járulhatnak. Nem egy családtól hallottam már, hogy ők úgy készülődnek ezekre a szentmisékre, mintha csak a templomba igyekeznének: otthonaikban templomi csendet teremtenek, ünneplőbe öltöznek, keresztet helyeznek az asztalra és még gyertyát is gyújtanak, és így együtt imádkoznak a távolbeli imádkozókkal.
Még egy ilyen szükség által diktált virtuális részvétel a szentmisén is nagyon üdvös és hasznos; megérezteti a hívő emberekkel, főleg azokkal, akik magányosak, kénytelenek bezárkózni otthonaikba, betegek, vagy veszélyben forognak, hogy soha nincsenek egyedül: Isten megkeresi őket, bekopogtat hozzájuk és velük van, az egyház által is felkínálja segítségét, gondoskodik övéiről, Isten népe gondol rájuk és imádkozik értük, akár csak azokért is, akik segítik őket: az orvosok, az ápolók, az ápolónővérek, a gyógyszerészek, a rendőrök, a közellátásban dolgozók. Ezek a közvetítések Isten áldását sugározzák minden ember felé.

Napjainkban különösen nagy szükség van a hívő és imádkozó emberekre, akik Istentől várják az üdvösséget, itthon és külföldön egyaránt. Mindszenty József bíboros szavait idézem: "Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni” – buzdított Isten szolgája, a jó pásztor 1945. október 7-én esztergomi székfoglaló beszédében, a miénkhez hasonló válságos időkben. XII. Piusz pápa szózata is többször beigazolódott már: "Nagy a hatalma annak a hadseregnek, amelyik a kard helyett a rózsafüzért tartja kezében" (vö. XII Pius, Ingruentium Malorum enciklika a rózsafüzér imádságról, Roma, 1951. szeptember 15). Imádkozzunk szüntelenül, és fogadjuk szívünkbe a Szentlélek megtermékenyítő erejét, Isten üdvözítő Igéjét, mint ahogyan ezt a Boldogságos Szűz Mária is tette és világra hozta az Üdvözítőt, a Szabadítót.
Minden igyekezetünk és lázas emberi tevékenységünk mellett, a jelenlegi koronavírus okozta Covid19-világjárvány elleni küzdelemben is, „tekintsünk fel az Égre” (vö. 1 Móz 15, 5), szakítsunk időt az elmélkedő imára, a hit elmélyítésére, mert az áldás mindig felülről, Istentől jön: ő teszi termékennyé, gyümölcsözővé minden igyekezetünket és munkánkat; Ő adja az áldást és Ő teszi sikeressé minden verejtékes munkánkat. Istennel épül a város és az ország; vagy másképpen fogalmazva: higgyünk és bízzunk Istenben, legyen életünk ezzel egybehangzó és mindig koherens, mert akkor bizton remélhetjük, hogy általunk és közöttünk is, nagy dolgokat művel a Szent és a Hatalmas.

Végezetül idén is megköszönöm a kedves Külföldi Magyar Testvérek minden támogatását közös krisztusi küldetésünk szolgálatában, kívánok Mindenkinek jó felkészülést az Úr érkezésére, áldott, szent karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.

Mindezek után pedig, Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, Szent István király és a többi Magyar Szent közbenjárására, áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Budapest, 2020. november 29., advent első vasárnapján.

Dr. Cserháti Ferenc c. centuriai püspök,
külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott
esztergom-budapesti segédpüspök

https://youtu.be/8JNJbzGBWTE

Gyászt, csüggedést, elbizonytalanodást hozott sokaknak a világjárvány. Ugyanakkor egy alkalmat is kínál, hogy elgondolkozzunk az életünkről – üzente Erdő Péter bíboros advent első vasárnapjának előestéjén. A főpásztor videóüzenetében azt mondta: „Az ember élete, minden nemzedék élete híd a múltból a jövő felé! Az élet hídját kell megépítenünk!”
A szülők, az orvosok, a betegápolók, mindazok, akik az egészségünket és az életünket védik különösen sokat dolgoznak ezen.

Az élet hídja mellett a bíboros szerint a szeretet hídját is fel kell építenünk. Ebben a család szerepét emelte ki. Erdő Péter úgy fogalmazott: „A szülők ezt a drága kincset úgy adják tovább, hogy majd egymást szeretni tudó, az egész társadalomban barátságos és segítőkész, derűs embereket nevelnek.”

Az építkezést a tudás hídjának megalkotásával kell folytatni. A főpásztor kihangsúlyozta, az emberiség által felhalmozott tudást, át- és tovább kell adni a jövő nemzedékeknek. A pedagógusok, a nevelők, a kutatók, a tudósok mind-mind ezen fáradoznak. Ez felelősség, kihívás és nagyszerű feladat is.

Erdő Péter hozzátette: „Mindennek akkor van igazán értéke, ha van értelme a múltunknak, van értelme a jövőnknek, van értelme egyén és közösség életének.”

A bíboros biztató, bátorító üzenetét azzal zárta, hogy nem maradtunk egyedül ezekkel a kihívásokkal, hiszen Isten nem hagyja magára az emberiséget. „Ő itt jár velünk a történelem útján és vár bennünket egy boldogító örök találkozásra. Itt a Földön is ragadjuk meg a találkozás alkalmait!”

Erdő Péter tolmácsolta a meghívását a 2021 szeptemberében a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra.

A főpásztor azzal zárta adventi üdvözletét: „Találkozzunk Krisztussal Budapesten, legyen Ő életünk sugárzó társa, legyen Ő az, aki optimizmust és örömet hoz az életünkbe!”

Az idei esztendőben november 29-én, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő időszak.

Advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát.

A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezését várjuk, akkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Az újkor adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A gyertyák színe lila (a bűnbánat színe) egyet kivéve (ami rószaszín): ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a bűnbánati időszak harmadik vasárnapján van okunk az örvendezésre is, mert az Úrjövet már közel van.

A pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott szentmisék, az úgynevezett rorate misék, az adventi időszak liturgikus sajátosságának számítanak, elnevezésük pedig a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” mondatnak a rövidítése. Mivel bűnbánati időszakról van szó, ilyenkor a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt. A járványra való tekintettel az idei évben sokan csak online módon tudnak bekapcsolódni a szentmisékbe, valamint most különösen is nagy hangsúlyt kap az otthon, illetve családi körben az adventi koszorú gyertyáinak fényében végzett imádság.

A keresztény ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani.

Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket?

„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, (...) hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk.” (Iz 2,1-5) Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás. Éljük át ugyanazt a Messiás-várást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt. Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap, hogy marana tha, jöjj el Uram!

Kívánjuk, hogy - ebben az évben, ami mindannyiunkat a járvány miatt még inkább próbára tesz, - az adventi időszak végén megtisztulva, gyermeki hittel tudjuk hirdetni szent karácsony éjszakáján: Emmánuel, Velünk az Isten!

Élete

+ Ennek a korai szentnek az életét nagyrészt legendák övezik, és egyesek még a létét is megkérdőjelezték, mert olyan keveset tudnak róla. 1969-ben törölték a nevét az Általános Római Naptárból (bár továbbra is szerepelt az egyház hivatalos szentek listáján), megemlékezését 2002-ben újra bevezették. A keleti katolikus és Ortodox egyházak.

+ Az életét rejtélyben övező, régóta fennálló hagyomány szerint Katalin Alexandriában született, Egyiptomban, és miután áttért a kereszténységre, lelkes tanúja lett Krisztusnak, és sokakat segített eljuttatni a keresztény hitbe.

+ Kritizálta Maxentius prefektust a keresztények üldöztetése miatt, és elrendelte, hogy Katalin ötven megtértje halálra égesse. Ezután házasságot kínált Katalinnak, ha megtagadja Krisztust.

+ Amikor Katalin visszautasította, börtönbe vetették és halálra ítélték. Tüskés keréken (ma közismert nevén „Katalin kerék”) kellett megölni, de a kínzó eszközt csodálatos módon darabokra hullott.

+ Bármely életének és halálának körülményeitől is függ, az alexandriai Szent Katalin 304 év körüli vértanúhalálról van szó.

+ Szent Katalin a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, és a filozófusok mecénásaként tisztelték meg, mennyei bölcsessége és ügyessége miatt Maxentiusszal vitatkozott.

Imádságra és elmélkedésre

"Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!" - Énekek éneke 8: 7

Ima

Mindenható örök Isten, aki az alexandriai Szent Katalint Szűzként és legyőzhetetlen vértanúként adta népednek, adja meg, hogy közbenjárásával megerősödjünk hitben és állandóságban, és az egyház egységének fenntartása nélkül tölthessük magunkat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen