IMAFAL

Aquinói szent Tamás
HIMNUSZA AZ OLTÁRISZENTSÉGRŐL

Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságul az emberért
a föld ura, a felséges
méh gyümölcse nem kimélt.

Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szűz, szeplőtelen.
Köztünk élt és hinté földre
az Igét, mely jót terem;
s csodás szertartással ülte
bucsuestjét idelenn.

Mert a végső estebédet
tartván ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.

És a kenyeret testévé
igézte az Ige-test
s a bor lett Krisztus vérévé:
magyarázni ne keresd!
Hit dolga és igaz szívé,
hogy erősen tartsa ezt.

Azért kell e nagy szentséget
leborulva áldani
és a régi Szövetséget
új ritussal váltani:
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék!
S aki kettejükből árad,
a Lélek is áldassék!

... szent férfiak és nők, akik előttünk jártak, és a mennyei haza felé vezető utat mutatták. Az életük biztató példák számunkra, akik mindennap küzdünk a „keskeny úton.”

Néha a keresztény élet elkeserítő, és gyakran érezzük magunkat egyedül. Kétségbe esünk minden egyes alkalommal, amikor elesünk, és azt gondoljuk, hogy soha nem leszünk szentek és soha nem jutunk a mennybe. A legjobb esetben azt reméljük, hogy Isten könnyen be fog engedni minket az utolsó pillanatban.

A jó hír az, hogy ha a szentek életét nézzük, akkor biztosan találunk egy „testvér” vagy „nővér” szentet, aki nagyon hasonló hozzánk, hasonló körülmények között küzdött és nőtt fel.

MAXIMILIAN KOLBE imája Máriához

Engedd, hogy dicsérjelek téged, ó, Szűz Mária!
Engedd, hogy különleges módon dicsérhesselek téged!
Engedd, hogy érted és csak érted éljek, dolgozzam, szenvedjek, lemondjak magamról és érted haljak meg!
Engedd, hogy hozzád vezethessem az egész világot!
Engedd, hogy neked még nagyobb, ha lehet a legnagyobb magasztalást tudjam megadni!
Engedd, hogy olyan tiszteletet tudjak neked megadni, amit még senki nem tudott!
Engedd, hogy mások a te felmagasztalásod igyekezetében engem felülmúljanak, és utána én őket, és így ebben a nemes versenyben a te tiszteletedben egyre jobban növekedjem, egyre erősebbé váljak, úgy, ahogyan elvárja tőlem az, Aki téged oly kimondhatatlan módon mindenki fölé rendelt.

Egyedül benned olyan páratlan módon dicsőült meg az Isten, ahogyan más szentben nem. Érted teremtette Isten a világot. Érted hívott életbe engem is az Isten. Micsoda boldogság ez nekem!

Engedd, hogy dicsérjelek téged, ó, Szűz Mária!

Itt állunk, Uram, annak a szégyenével, hogy mire képes az ember, akit a saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél. Emlékezzél meg rólunk irgalmadban! - Ferenc pápa

„... az idő, amikor egyre jobban kapcsolatban állunk másokkal, de egyre kevésbé vagyunk figyelmesek egymásra.” Csatlakozz még ma a mi világunkhoz, Ferenc pápa  Imavilághálójához!

Szeretnéd átalakítani a világot az ima és a cselekvés útján?

„Szeretném felkérni, hogy csatlakozzon A Pápa Világméretű Imahálózatához, amely a közösségi hálózatokon keresztül is terjeszti azokat az imaszándékokat, amelyeket minden hónapban javaslok az Egyház számára. Ilyen módon az imaapostolság terjed, és növekszik ez a közösség.” - Ferenc pápa

Mindenki, aki a havi szándékért imádkozik, már tagja a pápa világméretű imahálózatának!

Menj egy lépéssel tovább, és
csatlakozz digitális közösségünkhöz, hogy értesítést kapj a havi imádságokról.

Köszönjük, hogy A Pápa Világméretű Imahálózatának tagja vagy, és elkötelezettségedet a pápa havi szándékainak imádkozása iránt!

Uram, te mindig jobban szerettél minket, mint saját magadat,
s egyre ezt teszed ma is, amikor az Oltáriszentségben ételként adod magad nekünk.
Te azt akarod, hogy bennünk is oly nagy legyen a kölcsönös szeretet,
 hogy a másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat.

Taníts meg arra, hogy szeretetemet tettekkel bizonyítsam,
 hogy testvéremért megtegyem mindazt a jót, amit megtehetek, imádkozzak érte,
és minden kínálkozó alkalommal szolgáljam őt.

Tégy felkészültté arra, hogy minden fenntartás nélkül
elkötelezzem magam testvéreim szolgálatában, és életemet adjam értük.
Add meg azt is, hogy mások elképzelése és akarata szerint is szolgálni tudjam őket szeretetből,
 mivel te, drága Üdvözítőm, a kereszten haldokolva erre tanítottál engem. Amen.

Mivel az imádság mennyei világosságot áraszt elménkben, és az isteni szeretet melengető hatásának nyitja meg akaratunkat, ezért nincs alkalmasabb eszköz, amely elménk sötétségét jobban eloszlatná, és szívünket a megromlott hajlamoktól megtisztítaná, mint éppen az imádság.

Mintegy a kegyelemnek vize ez, amely arra szolgál, hogy lelkünket bűneitől megtisztítsa, a szenvedélyek perzselő heve által elgyötört szívünket felüdítse, s azokat a gyenge gyökérszálakat, amelyeket az erény azokba bocsátott, a jó vágyakat, táplálja.

Különösen ajánlom neked a szív bensőséges imádságát; főleg pedig azt, amely az isteni Üdvözítőnek életével és szenvedésével foglalkozik. Mert annak szemlélése és megfontolása által lelked azzal egészen betelik, és egész külső és belső életedet az övé szerint fogod irányítani. Ő a világ világossága.

Istenünk, Urunk Jézus Krisztus Atyja, te oltottad szolgádba, Rutilio Grande SJ atyába az Igéd, az Eucharisztia és az Egyház evangelizáló küldetése iránti szeretetet a szegények között; és megadtad neki azt az ajándékot, hogy a vértanúhalál által egyesüljön Fiad, Jézus Krisztus szenvedésével, társaival, Manuellel és Nelsonnal együtt, amikor a szent Eucharisztia ünneplésére tartottak.

Hálát adunk neked szolgád, Rutilio és társai, Manuel és Nelson példamutató életéért. Add meg közbenjárásukkal a kegyelmet, amelyet most kérek tőled... (kérés). Ámen.

Mi Atyánk..., Üdvözlégy Mária..., Dicsőség az Atyának...

8. nap „Más úton tértek vissza hazájukba” (Mt 2,12)
Isten új útjai a szétválás megszokott útjai helyett

Olvasmányok

Jer 31,31–34 Új szövetséget kötök izráel házával
Zsolt 16 Megismerteted velem az élet útját
Ef 4,20–23 Újuljatok meg lelketekben és elmétekben
Mt 11,25–30 Mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek

Ajánlott énekek:

8. Áldjon meg minket örök Atya Isten;
47. Vezess, Jézusunk

Meditáció

Nem tudjuk, hogy mit gondoltak a bölcsek –, akik a csillagászat és a tájékozódás szakemberei voltak –, amikor figyelmeztetést kaptak, hogy más úton térjenek vissza. Ez valószínűleg megzavarta őket, de ugyanaz a fény, amely útjukat megvilágította, azt is megmutatta, hogy van más út, más lehetőség is. irányváltásra kaptak tehát felszólítást.

Gyakran vagyunk olyan helyzetben, amikor megszokott életmódunk és világlátásunk megkötöz. Amikor ezek az utak vagy „sztrádák” lezárásra kerülnek, szeretnénk tudni, hogyan folytathatnánk utunkat. Az isteni gondviselés azonban mindig megmutatja, hogy el van készítve számunkra a másik út. Isten az, aki megújítja szövetségét, és kiemel abból a kudarcból, amelyet egy-egy akadály okoz. Csak bíznunk kell abban, hogy az Örökkévaló, aki a világosságot adta nekünk, mindig megtalálja a továbbhaladás útját, akkor is, ha a mi útjaink és ösvényeink lezárulnak. Mindig lehetséges az újrakezdés, ha készek és nyitottak vagyunk a Lélek munkájára. Mint egyházak a múltra tekintünk, és megvilágosodásra jutunk, majd pedig a jövőbe, új utakat keresve, hogy megújult odaszánással továbbra is sugározzuk az evangélium fényét, és olyan szeretettel fogadjuk egymást, ahogyan Krisztus is fogadott minket Isten dicsőségére.

A keresztény közösségek egymástól függetlenül rótták a régi megszokott utakat. Az új utakon, amelyekre Isten hív, a keresztények együtt mennek, és zarándoktársakká lesznek. Ezen új utak megtalálása tisztánlátást, alázatot és bátorságot követel. Itt az ideje a megtérésnek és a megbékélésnek.

Imádság

Kegyelmes Istenünk, amikor mi csak egy utat ismerünk, és azt gondoljuk, hogy csak azon járhatunk, amikor azt gondoljuk, hogy minden út le van zárva előttünk, amikor kétségbe esünk, mindig megtalálunk Téged. Te a megújított ígéretek Istene vagy. Megtalálunk, amikor új utunkat egyengeted, azt, amire nem is gondoltunk. hálát adunk, hogy jóságod minden várakozásunkat felülmúlja. Hálát adunk értelmünkön túláradó bölcsességedért. Hálát adunk, mert csodálatos útjaid addig nem látott lehetőségeket nyitnak meg előttünk. Ha térképeinken keresgélve nem találunk utat, Téged, aki sokkal nagyszerűbb felé vezetsz, mindig megtalálunk. Jézus Krisztus, a mi Urunk által kérünk, a Szentlélekkel egységben, hogy mindig vezess vissza magadhoz. Ámen

7. nap „Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát” (Mt 2,11)
A közösség ajándékai

Olvasmányok

Hós/Óz 6,1–6 Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot
Zsolt 100 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel
Apcsel 3,1–10 Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked
Mt 6,19–21Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is

Ajánlott énekek:

14. Ébredj, bizonyságtévő Lélek;
20. Isten szívén megpihenve;
34. Minden élő dicsér

Meditáció

Betlehembe, a kenyér városába menve figyeljünk a bölcsekre, akik a Krisztus-gyermek imádatára érkeztek. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak az újszülött királynak: aranyat, tömjént és mirhát.

Történelmi szakadásaink, csökönyös ragaszkodásunk szabályokhoz és szertartásokhoz, a világ dolgaiba való belefeledkezésünk szakított szét bennünket. Akkor hát milyen ajándékot készítettünk annak a Királynak, aki azért jön, hogy bevilágítsa életünket, és az egység kegyelmébe vezessen? Tudjuk, hogy Isten nem kívánja vagyonunkat vagy égőáldozatunkat, hanem azt, hogy az Ő ereje szegénységünk által munkálkodjon: „ezüstöm és aranyam nincsen…”. Az Úr a mi áldozatos és szerető szívünket kívánja: a szívet, amely tele van szeretettel iránta és Krisztusban testvéreink iránt, akiktől elszakadtunk; a szívet, amely az irgalmasság cselekedeteit árasztja; amely valóban töredelmes és változást óhajt. 
Tehát a szeretetteljes szív ajándékát készítsük neki. A térdre borulás olyan szívet követel, amely töredelmesen beismeri a minket megosztó bűnt, és engedelmes annak, Akit szolgálunk. Ez az engedelmesség megelevenít, gyógyít és megbékéltet mindent, ami sebet és törést okozott bennünk, körülöttünk és a kereszténységben.

Krisztus már megadta egyházának az egység ajándékát. növekedünk a közösségben, amikor megosztjuk a különböző hagyományainkban kapott kegyelmet, tudván, hogy az Úr a forrása minden ajándéknak.

Imádság

Istenünk! Téged illet minden dicséret, dicsőség és hálaadás. Te kinyilatkoztattad magadat Fiad megjelenésével azoknak, akik már régóta várták jöveteledet, és azoknak is, akik nem vártak. Ismered a minket körülvevő szenvedést, a megosztottságunk által okozott fájdalmat. Látod a világ küzdelmét és a helyzet romlását a Közel-Keleten –, azon a helyen, amelyet születésedre kiválasztottál, amelyet jelenléted megszentelt. Kérünk, készítsd el szívünket és akaratunkat a Te ismeretedre! Amikor együtt megyünk az úton a messziről jött bölcsekkel, kérünk, nyisd meg szívünket szeretetedre és testvéreink szeretetére körülöttünk. Munkáld bennünk az akarást, indíts e világ átformálására és ajándékaink megosztására közösségünk erősítéséhez. Fogadd imádságunkat szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled és a Szentlélekkel egységben él és uralkodik örökkön örökké. Ámen

Atyám, taníts meg engem imádkozni! – Fűzd egybe a szép imádság által lelkemet a Tiéddel!

Oh taníts meg szépen imádkozni! Mint az angyalok az égben, vagy mint az ártatlan gyermek a földön. Oh taníts amint Te imádkoztál! Taníts meg engem is, mint apostolaidat, taníts meg engem is a Miatyánkra! Itt a földön minden imádkozik, csak az ember nem. – Csak én nem. – Mily fenséges ima száll az égbe a tavaszi napsütésben, a nyári melegben, mintha mindent a nagy világban az imádságos szeretet hevítene! Olyan a föld nyáron, mint egy tűzgolyó, a szeretettől, az imádságtól áthevített izzó tűzgolyó. És az őszi hervadásban mily csodásan száll az égbe a természet imája! De szépen susog a sárga falevél, melyet a nyári szeretet emésztett fel! Oh de gyönyörű, az ősz sokszínű imája! Ezüstös ködfátyla csillogó gyémántharmata. De boldogok vagytok, ti lassan, zenélve aláhulló levelek! Ki szed le a fáról? Miért hulltok le? A szeretet elhervasztott, s most színesen, sápadtan, őszi harmattal hulltok alá, mind megannyi imádságos fohász. – Oh de szeretem hallgatni az őszi levelek zizegő imáját, a lombjafosztott fák magasanszálló sóhaját, suhanását! És a téli fehér csend imája mily szűzi, ragyogó, tiszta! Oh, micsoda ima ez! Ilyent csak az Isten hozhat létre, – s ilyen ima csak Istennek szólhat, Istené lehet. Minden imádkozik az ég alatt, csak a legszebb, legtökéletesebb alkotmány, az ember nem. – Csak én nem imádkozom. Istenem, Atyám, taníts meg engem imádkozni. Taníts meg Veled beszélni, benned elmerülni. Oh, ne engedj addig meghalnom, mig nem tudok imádkozni. (V. 281)