103347 ima található a honlapon, összesen 247052 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

IMAFAL

IMAFAL
Változó frissítés

 

 

Szent Valentin napján fedezd fel a „Szív Útját”, a Pápa Imavilághálója által javasoltúj utat

Reggeli ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
14
Szent Valentin napján fedezd fel a „Szív Útját”, a Pápa Imavilághálója által javasolt új utat

A Valentin nap hagyományos jelképe a szív. Ez nagyon figyelemfelkeltő, mivel a (hamarosan) kezdődő Nagyböjti időszak egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy elmerüljünk a szívünk mélyébe és még jobban egyesítsük Krisztus Szívével. 

E „Szívszövetség” megvalósításának egyik módja a Pápa Imavilághálója (az Imaapostolság) által javasolt új út, a „Szív Útja”.

Ez egy, két szív, az emberi szív és Jézus Szíve áltral ihletett spirituális út. A Szív Útja célja, hogy a mai emberek igényeinek megfelelően összekapcsolja e két szívet.

A Pápa Imavilághálójának ez a lelki gyakorlata a szív iskolája. Kilenc lépésből áll annak érdekében, hogy Jézus elméjével, szívével és aggodalmaival azonosuljunk. Minden lépés Isten mindannyiunk és az egész emberiség iránt való határtalan Szeretetéről szól,.

Lassan, csendben és megilletődéssel közelítsük meg ezt az utat, miközben engedjük, hogy Jézus vezesse a szívünket. A kilenc lépés során meghívást kapunk arra, hogy a feltámadt Krisztussal személyes szeretetszövetségben éljünk, és felajánljuk mindennapi készen állásunkat arra, hogy apostolokként együttműködjünk vele küldetésében.

A szívnek ezen az útján az Egyház szolgálatába állunk, és meghívást kapunk arra, hogy megjelenítsük Isten együttérző szeretetét a világban.

Az elkövetkező napokban kövesd velünk a Szív Útjának kilenc lépését és gondolkodj el annak a mindennapi életedre való hatásáról.

Csatlakozol hozzánk?
Kattints és Imádkozz! https://kattima.hu/hu/app/pc/A-Sziv-Utja

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a betegek világnapjára„Odalépett hozzá, és bekötözte …” (Vö. Lk 10, 34)

Déli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
11
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a betegek világnapjára „Odalépett hozzá, és bekötözte …” (Vö. Lk 10, 34)

„Odalépett hozzá, és bekötözte …” (Vö. Lk 10, 34)

Kedves Testvérek!
Hívő és nem hívő emberek egész generációjának emlékezetébe égett bele Szent II. János Pál pápa utolsó húsvéti Urbi et Orbi áldása. A szent pápa azzal, hogy 2005 Húsvétvasárnapján már nem tudta hallható szavakkal elmondani az áldást, hanem a kereszt jelét a levegőbe rajzolva áldotta meg a téren állókat, a televízió csatornái keresztül sokaknak példát adott arra, hogyan kell keresztény módon megélni a szenvedést. Emberileg nézve erőtlen és kiszolgáltatott volt, mégis utolsó leheletéig az Urat szolgálva élt.

 

Akkor sokan feltették és talán ma is feltennék a kérdést, hogy milyen élet az ilyen, sőt, élet-e egyáltalán? Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy jelen világunkban megváltozott az élet tisztelete: sokak szemében nem a földi élet maga, hanem csak a fizikai minősége számít. Az ember legyen és ha lehet, maradjon is mindig egészséges, fiatal, sikeres, ha pedig az élet nem ilyen, akkor úgy gondolják, hogy már nem is értékes és le lehet mondani róla.
„Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil 1, 21) – Szent Pál apostolnak ez a mondata a Filippieknek írt levelében nem más, mint keresztény hitünk foglalta az emberi életről és annak befejezéséről. Mint emberek, természetes módon félünk az ismeretlentől, félünk a szenvedéstől, ám ahogy a szent pápa életpéldája is mutatja: a keresztény ember nem keresi sem a szenvedést, sem a halált, viszont elfogadja, azzal a tudattal, hogy a földi élet Isten kezében van, és a földi vándorút nem más, mint felkészülés a Teremtővel való találkozásra.
Ha valaki nem ezzel a tudattal éli az életét, akkor számára a küzdelmek és a szenvedések hiábavalónak és értelmetlennek tűnnek. Élete vége felé vagy súlyos betegen pedig talán csábító lehet a könnyű és gyors búcsút kínáló megoldás. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy a közvélemény csak ezt az utat tekinti egyedül járhatónak: pártolja az aktív eutanáziát és minden mást értelmetlennek, méltatlannak lát.
Az talán mindenki számára belátható, hogy az nem segítségnyújtás, ha valakitől elvesszük az életet. A betegségben és a haldoklásban a hiteles segítségnyújtás a tünetek enyhítését biztosító ellátás és az emberi közelség. Embertársunkat úgy segíthetjük leginkább a jó halál kegyelméhez, ha kísérőül szegődünk mellé betegségében, földi élete utolsó szakaszában, fogjuk a kezét, felkészítjük a végső útra, mellette vagyunk, enyhítjük fájdalmait, gondoskodunk róla.
Jézus tanításából ismerjük a felszólítást: „hordozzátok egymás terhét”. Ez meghívást jelent a szolidaritásra, különösen is az élet utolsó szakaszában. Az, hogy a beteg mellé állunk, segítünk terhei hordozásában, nemcsak szentírási, hanem ősi, emberi küldetés is. Sokan, akik súlyosan beteg embert kísértek, tanúságot tesznek arról, hogy ezt nagy teherként élték meg, sokszor fogyott el az erejük, de utólag értékes időszaknak látják, amit nem szeretnének kitörölni az életükből, mert sokkal közelebb kerültek a szerettükhöz.
Keresztény hitünk azt tanítja, hogy miként születésünkről, úgy halálunkról sem dönthetünk mi magunk, autonóm módon: tehát elutasítjuk az eutanázia minden formáját. Mert a valódi segítés nem a halálba küldés vagy az élet bármely módon történő megrövidítése, hanem a látszólag nehezebb út választása: ott állni a kiszolgáltatott ember mellett, enyhítve szenvedéseit és segítve felkészülni őt a végső útra. Ferenc pápa éppen erre buzdított minket tavaly áprilisi magyarországi látogatása során: „Együttérzés mindenkivel, különösen azokkal, akiket szegénység, betegség és fájdalom kínoz. Az együttérzés latinul compassio, de ez a szó nemcsak együttérzést, hanem együttszenvedést is jelent!” (Beszéd a Rózsák terén, 2023. április 29.)
Ma, amikor e bonyolult élethelyzetre sokan gyors és egyszerű, éppen ezért könnyen félrevezető és megtévesztő megoldásokat javasolnak, csatlakozva a Szentatya buzdításához, hallgassuk meg a szenvedések során átjutott Bíró László püspök atya szavait és tanúságtételét, és gondolkozzunk el arról, hogy ő miként tudja keresztény módon hordozni betegsége terhét.
Bíró László püspök atya tanúságtétele:
„A mai ember menekül a szenvedéstől, abban csak rosszat lát, pedig az ember keresztény szemmel a szenvedésben ajándékot is láthat. A Jóisten megadta, hogy 920 napot tölthettem egészségügyi intézményekben. Azt tudtam, hogy rengetegen imádkoznak értem.
A műtétek sorozata alatt sokat segítettek a látogatók. Valakitől könyvet kaptam, egy bölcsesség maradt meg belőle: „Isten nem kíván mást tőlünk, mint hogy a szívére hajtsuk a fejünket.” Más valaki Placid atyát idézte: „Szibéria addig volt számomra fogság, míg rá nem jöttem, hogy küldetés.” Aztán egy sok esztendővel korábban olvasott középkori gondolat világított belém, amely szerint a szenvedés nagy útrakelés: Az ember olyan tájakat lát meg, amelyeket korábban sosem vett észre. Valóban, az ember a kiszolgáltatottságában sok mindent észrevesz. Volt idő, amikor nemigen remélhettem, hogy valamikor emberek elé állhatok.
Akkor az a veszély fenyegetett, hogy esetleg mind a két lábamat levágják. Először azokért aggódtam, akik imádkoztak értem. Hitben, hogy tudják feldolgozni azt a csalódást, hogy a sok ima ellenére mégis levágják a lábamat. Igazából több aggodalom nem volt bennem. Annyit tudtam: Isten kezében vagyok és Ő nem ellenségem.
A pandémia alatt napról napra egyedül miséztem. Az ablakom alatt egy gyönyörű platánfa állt. Ott fehérlett előttem törzsével, ott lengette ágait. Egyedül voltam a szentmisén, de jelen volt az egyetemes Egyház és ebben a platánfában jelen volt a teremtett világ.
Teilhard de Chardinnek egy könyve, és annak címe jutott eszembe: „Mise a világ felett.” Aztán jött a lábadozások korszaka, az első szabad mozgásom kerekesszékkel, majd járókerettel, utána mankóval, de még mindig nem remélhettem, hogy önálló létet kezdhetek. Lassan elfogadtam a szociális otthon körülményeit, végül egy konkrét segítség jött, ami elvezetett az önálló léthez. Sok-sok emberi törődést, hozzáértést tapasztaltam meg orvosok, nővérek és sokan mások részéről. Voltak, akik az orvosokért imádkoztak, voltak, akik a nővérekért, persze néha megtapasztalhattam az emberi kiszolgáltatottságot, a figyelmetlenségeket, sőt durvaságokat is, de ezek eltörpültek ahhoz a reményhez képest, hogy talpra állhatok, hogy aktív módon pap lehetek, bár el kell mondanom, hogy a szenvedések idején is tudtam, hogy pap vagyok, élhetek másokért, Egyházamért.
Visszaemlékezve a hosszú betegségre, a mostani korlátolt voltomra is, mennyi szépségtől fosztottam volna meg önmagamat, ha nem kapok erőt mindezek vállalásához. Kívánom, hogy ha valakire rászakad a szenvedés, Istenbe kapaszkodva merje vállalni azt és engedje, hogy embertestvéreinkért imádság fakadjon belőle és fogadja el a segítő kezeket.”

Fakadjon belőlünk is imádság a betegekért és a szenvedőkért ezen a napon! Kérjük Istent, hogy adjon szívünkbe részvétet és szeretetet mindazok iránt, aki rászorulnak testi-lelki támogatásunkra!

Budapest, 2024. február 3.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

XVI. BENEDEK PÁPA- SPE SALVI ENCIKLIKÁJA A KERESZTÉNY REMÉNYRŐLBakhita Szent Jozefina

Reggeli ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
08
XVI. BENEDEK PÁPA- SPE SALVI ENCIKLIKÁJA A KERESZTÉNY REMÉNYRŐL Bakhita Szent Jozefina

XVI. BENEDEK PÁPA SPE SALVI KEZDETŰ ENCIKLIKÁJA A KERESZTÉNY REMÉNYRŐL (részlet)
A PÜSPÖKÖKNEK, PAPOKNAK ÉS DIAKÓNUSOKNAK, AZ ISTENNEK SZENTELT SZEMÉLYEKNEK ÉS MINDEN KRISZTUSHÍVŐNEK

A hit remény

3. Miben áll ez a remény, mely mint remény „megváltás”? A válasz lényege az Efezusi levélből az imént idézett helyen ott áll: az efezusiak a Krisztussal való találkozás előtt reménytelenek voltak, mert Isten nélkül éltek a világban. Megismerni Istent – az igaz Istent – azt jelenti, hogy reményt kap az ember. Számunkra, akik régóta együtt élünk a keresztény istenfogalommal és eltompultunk irányában, annak a reménynek a birtoklása, amely ezzel az Istennel való találkozásból fakad, mintha már nem volna felfogható. Korunk egyik szentjének a példája kissé rávilágíthat arra, mit jelent ezzel az Istennel először és igazán találkozni. A II. János Pál pápa által szentté avatott afrikai leányra, Bakhita Jozefinára gondolok. Szudánban, Darfurban született 1869 körül – a pontos dátumot nem tudta megmondani. Kilencéves volt, amikor rabszolgakereskedők elrabolták, véresre verték és a szudáni rabszolgapiacon öt alkalommal eladták. Utoljára egy tábornok anyjának és feleségének rabszolgája lett, naponta véresre ostorozták, aminek 144 sebhelyét haláláig viselte. Végül 1882-ben egy olasz kereskedő vette meg Callisto Legnani olasz konzul számára, aki a mahdisták előrenyomulása elől Itáliába tért vissza. Bakhita végül a sok rettenetes „patrónus” után, akik eddig urai voltak, egy egészen más „Patrónust” ismert meg – akit a velencei dialektusban „Paronnak” nevezett, s akit úgy ismert meg, mint élő Istent, Jézus Krisztus Istenét. Mindeddig csak olyan patrónusokat ismert, akik megvetették és gyötörték őt, vagy legjobb esetben hasznos rabszolgalánynak tekintették. Most pedig hallotta, hogy az összes patrónus fölött van egy „Paron”, az összes uraknak Ura, s hogy ez az Úr jóságos, a jóság maga. Megtudta, hogy ez az Úr őt is ismeri, őt is teremtette – sőt szereti. Őt is szeretik, mégpedig a legnagyobb „Paron” szereti, aki előtt a többi patrónus is éppen olyan gyarló szolga, mint ő. Ismerik őt, szeretik őt és várnak rá. Igen, ez a Patrónus a megvertek sorsát vállalta magára, és most „az Atya jobbján” vár rá. Most már volt „reménye” – nem csak az a kicsi remény, hogy kevésbé kegyetlen urakat talál, hanem a nagy reménység: engem véglegesen szeretnek, és bármi történik velem – engem ez a szeretet vár. És így az életem rendben van. A reménynek ez a fölismerése „váltotta meg” őt, többé már nem rabszolgának, hanem Isten szabad gyermekének érezte magát. Megértette, mit mondott Pál, amikor az efezusiakat arra emlékeztette, hogy korábban remény és Isten nélkül éltek a világban – remény nélkül, mert Isten nélkül éltek. Ezért amikor ismét vissza akarták vinni Szudánba, tiltakozott; nem akart újra elszakadni „Paronjától”. 1890. január 9-én a velencei pátriárka megkeresztelte, megbérmálta és először részesítette a szentáldozásban. 1896. december 8-án Veronában a Kanossza Nővéreknél fogadalmat tett, s attól kezdve – sekrestyés és portás szolgálata mellett – járta Itáliát és próbált a misszióra buzdítani: kötelességének érezte továbbadni azt a szabadulást, melyet ő a Jézus Krisztus Istenével való találkozásban kapott, úgy érezte, ezt kell lehetőleg sokaknak továbbajándékoznia. A reményt, amely az övé lett, s amely őt „megváltotta”, nem tudta megtartani önmagának; sokakhoz, mindenkihez el akarta juttatni.

 

Ima Bakhita Szent Jozefinához

Bakhita Szent Jozefina, téged kislányként rabszolgának adtak el,
és kimondhatatlan szenvedéseket kellett elviselned.

Miután kiszabadultál a fizikai rabszolgaságból,
a Krisztussal és az ő Egyházával való találkozásban
megtaláltad az igazi szabadulást.

Bakhita Szent Jozefina, segítsd mindazokat,
akik rabszolgaságban vannak!

Nevükben járj közben az irgalmasság Istenénél,
hogy rabságuk láncai összetörjenek!

Szabadítsa ki Isten mindazokat, akik fenyegetést kaptak, sérülést,
bántalmazást szenvedtek az ember- és a szervkereskedelemtől!
Adjon enyhülést azoknak, akik túlélték ezt a rabságot,
és tanítsa meg nekik, hogy Jézusban a hit és remény modelljét lássák,
hogy begyógyuljanak sebeik!

Kérünk, imádkozz és járj közben mindannyiunkért:
hogy ne váljunk közömbössé, hogy megnyissuk a szemünket,
és meglássuk méltóságuktól és szabadságuktól
megfosztott megannyi testvérünk nyomorát és sebeit,
és meghalljuk segélykiáltásukat! Ámen

Bakhita Szent Jozefina, könyörögj értünk!


IMA AZ EMBERKERESKEDELEM FÖLSZÁMOLÁSÁÉRT

Tudjuk, hogy a legkülönfélébb okokból és módokon napjainkban is
sok ember válik az emberkereskedelem áldozatává.
A túlélők, kiszabadultak szenvedéstörténeteire
és megaláztatásaira gondolva imádkozzunk mindazokért,
akik még rabszolgaságban vannak.
Mindannyian meghívást kaptunk egy olyan világ építésére,
ahol senki nem él szolgaságban vagy rabszolgaságban. 
Kéréseinkkel forduljunk Mennyei Atyánkhoz:

Az áldozatok nevében könyörgünk Hozzád Istenünk,
szabadulásért és gyógyulásért. 
 

Kérünk Istenünk, mindazok emberi méltóságának visszanyeréséért,
akiket nyereségre törekvő lelkiismeretlen emberkereskedők
megvásároltak, eladtak vagy elraboltak. 

Az áldozatok nevében könyörgünk Hozzád Istenünk,
szabadulásért és gyógyulásért.

Kérünk Urunk, a mezőgazdaságban, bányákban, gyárakban
árucikké degradált kényszermunkásokért,
akiket emberszámba sem vesznek.

Az áldozatok nevében könyörgünk Hozzád Istenünk,
szabadulásért és gyógyulásért.

Hozzád kiáltunk azokért az embertársainkért, akiknek
prostitúció, betegség vagy szégyen miatt megértésre,
a szenvedés feldolgozására, vigaszra és védelemre
lenne szükségük, de nem térhetnek vissza otthonaikba.  

Az áldozatok nevében könyörgünk Hozzád Istenünk,
szabadulásért és gyógyulásért.

Kérünk, Urunk mindazokért, akik egy olyan társadalmi magatartás áldozatai,
amely minden áron élvezetre és még több pénzre törekszik.
Segítsd őket Urunk, hogy visszanyerhessék
emberi méltóságukat és szabadságukat.

Az áldozatok nevében könyörgünk Hozzád Istenünk,
szabadulásért és gyógyulásért.

Kérünk, Istenünk azokért a nőkért, férfiakért és gyermekekért,
akik hazánkból kerültek az erőszak és az emberkereskedelem hálózatába.
Adj nekünk érzéket és bátorságot, hogy időben észrevegyük és segítsük,
ha környezetünkben valaki bajba jut.

Az áldozatok nevében könyörgünk Hozzád Istenünk,
szabadulásért és gyógyulásért.

Különösképpen kérünk, Urunk azokért a gyermekekért,
akik a családon belüli erőszak, kényszermunka, koldulás,
szervkivétel, törvénytelen örökbefogadás áldozatai,
vagy akiket katonaságra kényszerítenek
az erőszak, a gyűlölet és a háború eszközeként.

Az áldozatok nevében könyörgünk Hozzád Istenünk,
szabadulásért és gyógyulásért.

Istenünk, te mondtad, nem akarod a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. 
Ezért kérünk, küldd Szentlelked megvilágosító kegyelmét és adj megtérést azoknak,
akik akár közvetlenül akár közvetve emberekkel kereskednek,
és akik ebből profitálnak.

Az áldozatok nevében könyörgünk Hozzád Istenünk,
szabadulásért és gyógyulásért.

Mennyei Atyánk, te Szent Josephine Bakhita személyében
hathatós közbenjárót ajándékoztál Egyházadnak.
Kérünk, hallgasd meg rajta keresztül Hozzád szálló imáinkat
az erőszak és emberkereskedelem áldozatiért,
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

AZ EMBERKERESKEDELEM FÖLSZÁMOLÁSÁÉRT Ima Bakhita Szent Jozefinához

Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
08
AZ EMBERKERESKEDELEM FÖLSZÁMOLÁSÁÉRT Ima Bakhita Szent Jozefinához

Tudjuk, hogy a legkülönfélébb okokból és módokon napjainkban is sok ember válik az emberkereskedelem áldozatává. A túlélők, kiszabadultak szenvedéstörténeteire és megaláztatásaira gondolva imádkozzunk mindazokért, akik még rabszolgaságban vannak. Mindannyian meghívást kaptunk egy olyan világ építésére, ahol senki nem él szolgaságban vagy rabszolgaságban. Kéréseinkkel forduljunk Mennyei Atyánkhoz.

Mennyei Atyánk, te Bakhita Szent Jozefina személyében
hathatós közbenjárót ajándékoztál Egyházadnak.
Kérünk, hallgasd meg rajta keresztül Hozzád szálló imáinkat
az erőszak és emberkereskedelem áldozatiért,
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen

Ima Bakhita Szent Jozefinához

Bakhita Szent Jozefina, téged kislányként rabszolgának adtak el,
és kimondhatatlan szenvedéseket kellett elviselned.

Miután kiszabadultál a fizikai rabszolgaságból,
a Krisztussal és az ő Egyházával való találkozásban
megtaláltad az igazi szabadulást.

Bakhita Szent Jozefina, segítsd mindazokat,
akik rabszolgaságban vannak!

Nevükben járj közben az irgalmasság Istenénél,
hogy rabságuk láncai összetörjenek!

Szabadítsa ki Isten mindazokat, akik fenyegetést kaptak, sérülést,
bántalmazást szenvedtek az ember- és a szervkereskedelemtől!
Adjon enyhülést azoknak, akik túlélték ezt a rabságot,
és tanítsa meg nekik, hogy Jézusban a hit és remény modelljét lássák,
hogy begyógyuljanak sebeik!

Kérünk, imádkozz és járj közben mindannyiunkért:
hogy ne váljunk közömbössé, hogy megnyissuk a szemünket,
és meglássuk méltóságuktól és szabadságuktól
megfosztott megannyi testvérünk nyomorát és sebeit,
és meghalljuk segélykiáltásukat! Ámen

Bakhita Szent Jozefina, könyörögj értünk!


Melyik a jobb: egy egyszer használatos papírpohár vagy egy fém bögre, amelyből újra és újra iszik? A döntés világos. Az újra felhasználható termékek jobbak a környezet számára, és hosszú távon olcsóbbak.

Mi a helyzet az emberekkel? Jobb, ha egyszer használsz valakit, majd dobd félre, vagy használd újra és újra? Mit?! Az embereket nem szabad tárgyakként kezelni. Ettől a példától jogosan zavartnak és rémültnek érezzük magunkat. De mindennap megtörténik. Van egy neve ennek a modern bűncselekménynek: az emberkereskedelem.

A mai világban továbbra is adnak-vesznek embereket. A prostitúció és a pornográfia a fő bűnök közé tartozik. Vagy talán egy fiatalembernek nagy fizetést és polgárságot ígérnek egy gazdag országban; csak annyit kell tennie, hogy néhány hónapig tereprendezést végez. Évekkel később hátradőlve folytatja munkáját csupán néhány fillérrel és folyamatos hazugságokkal és fenyegetésekkel. A megtévesztés és az elnyomás csapdájába esik.

Ferenc pápa a „leselejtezés” kultúrája kifejezést használja modern gazdaságunk sötét oldalának leírására. Azt írja: „Ma minden a versenyhez és az erősebb törvényéhez igazodik, mely szerint az erős felfalja a gyöngébbet. Ennek következtében néptömegek érzik magukat kirekesztettnek és peremre sodródottnak: munka, kilátás, kiutak nélkül. Az embert önmagában olyan árucikknek tekintik, aki használható, majd eldobható. Elindítottuk a „szemeteskosár” kultúráját, amely egyenesen elősegíti mindezt.” (Evangelii Gaudium 53.)

Lássuk ezzel éles ellentétben Jézus példáját. Feloldozza a házasságtörés csapdájába esett nőt, és szabadon engedi. Jézus megmutatja nekünk, hogy nem tárgyak, hanem Mennyei Atyánk szeretett gyermekei vagyunk.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."