Vasárnapi ima

Mennyei Atyánk! Szívünk úttalan utakon kóborol, forrás nélküli kutaknál keres enyhülést szomjúságának. Vágyakozunk a végtelen felé, a végtelennek megtapasztalható jelei felé, de akadályoztatva van szemünk és szívünk a felismeréstől. Hogy is ne nyugtalankodna szívünk, mikor benned való bizodalmunk ingatag. Az emberi szív ide-oda csapódik, amit egyszer megvall, a következő pillanatban megtagadja. Egyedül kevesek vagyunk hinni, Urunk, a te akaratod kell ehhez is, mint minden máshoz. Keressük az utat, melyre rálépve eljuthatunk az örök igazsághoz, ha életünket is átadjuk neked. Köszönjük, hogy te egyesíted magadban azt, amire vágyunk, és hogy egyedül Rád van szükségünk. Köszönjük, hogy nem hagyod magára az utat nem ismerőket, hanem csodás tetteiddel csalogatod azokat, akik másnak nem képesek hinni. Köszönjük, hogy finoman, szelíden, halkan, de biztosan a Jézus-útra terelsz bennünket. Amen.

Föltámadt Jézus! Te vagy életem kapuja. Te vagy az az ajtó, melyen keresztül eljuthatok önmagam és embertársam titkához. Csak általad fedezhetem föl azokat a valóságokat, melyek még rejtve vannak előttem: a megbocsátást, a testvériség forrásait, hivatásomat, életem értelmét. Csak te tudsz elvezetni befelé, igazi önmagamhoz, és csak te nyithatod ki bennem a kifelé vezető ajtókat. Föl tudod tárni előttem a mélységeket, így rajtad belépve leszek kiteljesedett ember.

Jöjj, Uram, hogy hivatásomat fölismerjem. Jöjj, hogy ajtód lehessek. Jöjj, és tárd föl bennem országod kapuit. Amen.

Én Uram, én Istenem! Látod, hitetlen vagyok, test szerint ítélek, érzékszerveimre hagyatkozok. Bocsáss meg nekem ezért. De kérlek, taníts meg a különbségtevésre: mit jelent hinni, és mit jelent hitetlennek lenni? Annyi csodádat láttam életemben, és szívem még mindig nem hisz neked? Itt állok a megvalósult feltámadás előtt, és képtelen vagyok befogadni? Amilyen erővel nem hittem, akár hihettem is volna neked, hiszen azt mondani: „Hiszek”, és azt mondani: „Nem hiszek”, akaraterőn is múlhat. Egy cseppnyi bizalom, egy leheletnyi rád hagyatkozás, mustármagnyi hit – ez hiányzik. Kérlek, te töltsd ki hiányosságaimat. Lábad elé teszem hitetlenségemet, változtass rajtuk, kegyelmes Istenem. Ha nem tudom meg vallani szívemből, hogy teljesen be léd vetem bizalmam, mi más lehetne az alapja életemnek? Nagyon köszönöm, Uram, hogy hitetlenségemen úgy segítesz, hogy kinyilatkoztatod magad szememnek, kezemnek, szívemnek. A te áldásod kérem, hogy most már a hit pajzsával felfegyverkezve készüljek újbóli találkozásunkra. Ámen

A kereszt misztériuma: halál és élet. Jézusom, önmagad megfeszíttetése az egyetlen utam az élet felé. Mert felvállaltad, megdicsőültél. Ha én nem vállalom fel, az örök életről mondok le. Amikor üresnek érzem magam, valamiben hiányom van. Valami hiányzik, ami előtte megvolt. De ha nem üresítem ki magam, nem várhatom el, hogy betölts engem. Ürességemben mindig marad egy összegöngyölt gyolcs és kendő, mely jel számomra arról, hogy honnan várhatom a segítséget. Hogy kitől várom el, hogy feltöltsön, hogy tartalmat leheljen belém, hogy élővé tegyen. Csak ürességemben, magányomban, tehetetlenségemben érezhetem át, hogy nincs más, csak a szeretetből vállalt szenvedés, amely meggyógyíthat, mert ingyen van, kegyelemből. Csak kiüresedve érthetem meg, hogy a legdrágább kincs ajándék. Hála és köszönet ezért. Alleluja!!!

Uram, én csak elindultam, hogy megnézzem a sírt. Én csak gondoskodni akartam rólad azokkal a kenetekkel, amelyeket magammal vittem. Majd hirtelen bátorítást kaptam, hogy ne féljek. Köszönöm, hogy napról napra elűzöd szívemből a félelmet, hogy beléphess az életembe. Dicsőség neked, a Föltámadottnak, aki a félelem helyett a hála és az öröm énekét énekli a szívemben! Adj erőt, hogy ezt másoknak is elvihessem! Amen

Uram! Nem értem, mi készül itt ezen az éjszakán. Olyan furcsa minden. Nem értem, miért hajolsz le hozzám, miért mosod meg lábamat. Mindezek ellenére bizalmamat beléd vetem, hogy megvilágítsd szívemet-lelkemet, hogy egykor majd én legyek képes megmosni azoknak a lábát, akiket rám bízol. Adj erőt és kitartást ehhez! Amen

Jézusunk, szívünk megrendül, mikor az emberi bűnnek tanúi vagyunk. Csalás, hazugság, önzés, szeretetlenség szemünk előtt végzi pusztító hatását. Értetlenül állunk a megbotránkozás szükségessége előtt. Szenvedésed és kereszthalálod céltalannak tűnik, amikor a halál és fájdalom szempontja érvényesül. De ha te azt mondod, hogy be kell teljesednie, ha te igent mondasz rá, ha erőt meríthetünk odaadásodból és Isten akaratának elfogadásából, akkor nincs más lehetőség, csak a csendes várakozás, a bizalom és kitartás felerősítése szívünkben. Meghajolni akaratod előtt, ha szívünk vérzik, és szemünk könnyes: még ehhez is a te segítségedre van szükségünk. Add, hogy a halál borzalmai ne ragadják el szívünket, és szerves egészként tudjunk tekinteni halálra és feltámadásra. Amen

Jézusom! Életre keltettél a halálból, mi másról is ujjonghatna szívem, mint végtelen hálámról és örömömről?

Köszönöm, hogy megtapasztalhattam a szeretetnek ezt az isteni erejét, köszönöm, hogy te vagy a feltámadás! Köszönöm, hogy a körülöttem lévők is láthatják, mekkora csodát műveltél méltatlan szolgáddal, és megérthetik, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen. Köszönöm, hogy engedted megtapasztalni a halál ízét, hogy még csodálatosabb legyen újjászületni. Dicsérlek és áldlak, mert így tetszett ez neked! Köszönöm, hogy együtt sírsz a szenvedőkkel, és megrendülsz a fájdalom láttán. Köszönöm azt is, hogy nemcsak együtt érzel velünk, ha nagyon fáj, de örök szenvedést viseltél el értünk. Köszönöm szeretetedet, mely attól igazi és örök, hogy semmi mással nem lehet rá válaszolni, csak szeretettel. Támassz fel engem minden nap a bűn sírjából, és háladallá változik életem. Amen.

Krisztus! Világ Világossága! Amikor ma találkoztam veled, először nem tudtam, ki vagy. Csak egyet tudtam, hogy vak voltam, és most látok. Kezdetben annak örültem, hogy megnyitottad szememet. Miközben azonban perbe fogtak, rájöttem, hogy egy egészen más látás részese lettem általad: megtanítottál igazán látni, egy belső látásmódra segítettél, mely által a mélységeket is ki tudom fürkészni. Köszönöm, hogy a beléd vetett bizalom és a küldetés útjára vezettél.

Krisztus! Nyisd meg minden nap szememet, hogy meglássam, ha valaki gondokkal küzd. Erősítsd lelki látásomat, hogy hitemben tovább fejlődhessek, és így előre haladjak a te utadon. Tedd boldoggá azokat, akik nem látnak, és nem is hisznek. Amen.