Vasárnapi ima

Urunk! Seregek Ura! Emlékezz meg rólunk nyomorúságunkban, elhagyatottságunkban, feszült várakozásunkban! Atyáinknak ígéretet tettél, hogy elküldöd a Fölkentet, a Királyt, aki megszabadít minket rabságunkból. Vajon tényleg remélhetjük, hogy eljött az idő? Vajon tényleg ujjonghatunk, hogy leveszed rólunk sújtó kezed, megáldasz, és gyászunkat ünnepre fordítod?

Urunk, ez az ember, aki a pusztában kiált, igazat szól-e? Kit várjunk? Urunk! Nyisd fel szemünket! Add, hogy felismerjük azt, akit megváltóként küldesz nyomorúságos életünkbe. Adj bizalmat, hitet, bölcsességet és alázatot, nehogy fásultságunkban, oktalanságunkban vagy gőgünktől elvakultan ne ismerjük fel azt, aki majd Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni, aki hatalmasabb és erősebb mindenkinél, akit te küldesz nekünk, Urunk!

Küldd el! Mutasd meg, kicsoda ő! Adj jelet!

„…Megnyílt az ég, és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből…” Amen.

Üdvözlégy Kisded, Szent Királyunk! Távoli országból hoztak minket a bölcsek, amikor eljöttek, hogy hódoljanak neked. Sok és nagy nemzet kincseit őrizzük magunkban, a népek ajándékát. És íme, most megnyílunk előtted, felajánljuk neked bensőnket, hogy a bölcsek hódolatához kapcsolódva hódolattá váljunk. Lábad elé szórjuk benső kincseinket, hogy teljesen átadjuk lényegünket, és így kiüresedjünk előtted. Engedd meg, hogy a mulandó világ kincseivel, arannyal, tömjénnel, mirhával áldozzunk neked, de kérünk, hogy tölts el minket igazi, mennyei kincseddel! Általunk fogadd el az előtted térdelő országok és népek imádatát, és töltsd be őket is ajándékoddal, hiszen így mindnyájan eljöttünk, hogy hódoljunk neked! Amen.

Mi Atyánk, aki atyja vagy gyermekünknek! Kimondhatatlanul aggódtunk fiunkért, amikor elvesztettük az úton. Túlságosan vigyázni akartunk rá, és így bánkódva kerestük. De íme, most megkerült gyermekünk a te házad csarnokában. Nálad találtuk meg a te Fiad. A te dolgaidban munkálkodva találtunk rá, hiszen ő veled volt, amíg mi elveszettnek hittük.

Add, Atyánk, hogy soha ne feledjük, hogy gyermekünk tőled jött és hozzád tér majd vissza, miután a te dolgaidban munkálkodott. Add, hogy ne feledjük, hogy őt csak rövid időre bíztad ránk. Erősítsd és bátorítsd gyenge szülői szívünket, hogy át tudjuk majd engedni őt a te akaratodnak, mindnyájunk üdvösségére. Amen.

Krisztus! Te vagy a világ világossága. Aki téged követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Vágyom a te világosságodra, vágyom az egyetlen igazi fényre, mely öröktől fogva született. Vágyom arra a belső meggyőződésre, hogy te vagy bennem ez a világosság, s hogy bármit teszek is, te ugyanúgy bennem élsz, mégha pislákoló mécsesként is.

Ne engedd, Uram, hogy hamis fényeket kövessek! Ne engedd, hogy elnyomjalak magamban!

Világosíts meg fényeddel, üdíts föl szereteteddel! Amen.

Köszönöm, Uram, hogy belülről melegítesz, én pedig kívülről takarhatlak be. Köszönöm, hogy engem választottál, hisz szükséged van rám, bármily egyszerű és szegényes vagyok. Köszönöm, hogy szoros kapcsolatban lehetünk, s minden rezdülésednek tanúja vagyok.

Tarts meg engem a veled való közösségben, amíg csak lehet: szorosan, szelíden, gyermeki szívvel! Amen.

Uram! Bár nem látlak, eljöttél hozzám.

Bár burok takar szemem elől, mégis közel vagy.

Bár gyenge magzatként közeledsz, mégis élet és erő van benned. Hogyan lehet az, hogy vak vagyok, mégis meglátogatsz és lehajolsz hozzám?

Hogyan lehet az, hogy én távol vagyok tőled, te mégis közel jössz? Hogyan lehet az, hogy gyenge gyermeked vagyok, mégis életet és erőt öntesz belém?

A János körül álló tömeggel együtt kérdezlek: Mit tegyek, Uram? Mit akarsz tőlem? Merre vezetsz engem?
Adj jó irányt útjaimnak! Vezesd minden cselekedetemet a te szándékaid szerint! Tisztíts meg a Szentlélek elevenítő tüzével, hogy beléd vetett hitem a megtérés érett gyümölcseit teremje. Amen.

Kijöttem a pusztába, mert valaki kivezetett.
Kijöttem a pusztába, mert pusztaságomat nem bírom tovább.
Kijöttem a pusztába, mert találkozni akarok pusztaságommal.
Uram! Egyengesd göröngyös lelkemben ösvényeidet! Amen.

Uram! Bárcsak minél gyorsabban eljönnél! Már nagyon vágyom nálad lenni. Szinte már látom a jeleket, hallom a tenger zúgását, s magam is megdermedek… De miért is siettetem azt, aminek még nincs itt az ideje?

Tudom, hogy azt a napot és órát senki sem ismeri, csak az Atya. A feladatot megadtad: bátran emeljem föl fejemet, nézzek szembe önmagammal és veled, s várjalak hűségesen.

Még akkor is, ha nagyon távolról érkezel…

Várlak, Uram. Adj türelmes és hűséges szívet. Amen.