Az ember irgalma, jósága, szeretete meddig tart? A szeretet meddig ér? A végtelen és a véges ellentétben van, és mi mégis a közös bennük? A Teremtő és teremtett! A teremtett függ a Teremtőtől. Az alkotott az alkotótól. S mégis szabad! Szabad az akarata, teremthet, alkothat, nincs lefogva a keze. Csodálatosat alkothat, beszélhet, tanulhat, képezheti magát, szabad és nem rab.
A rabság akkor jön, amikor egy isteni törvényt megszeg, maga akar Isten lenni. Nem törődik sem törvénnyel, sem Istennel, sem emberrel, hanem mindenkin keresztülgázol. Látszólag jól megy ez. Úgy látszik ő az Úr. Nem féli az Urat, nem fél tőle, mert nem hiszi, hogy létezik. Még a gonosz is elhiteti vele, hogy jó úton jár. Minden bejön neki. Nagyon érezteti hatalmát.
Igen, de bár igaz, hogy Isten végtelenül irgalmas, türelmes, jóságos, de igazságos is! Nem csap le egyszerre, ha káromkodsz, nem üt oda, ha gyűlölködsz, vár! Vár, hogy " hátha észbekapsz." Isten tudja, mit csinál. De... ezred íziglen büntet is. Nem azért, mert nem szeret. Pontosan azért, mert nagyon szeret. A kérdés csak az, mindezt elhiszem-e?
A magam ellensége vagyok-e, és úgy élek, mintha Isten nem létezne, vagy úgy, hogy igenis tudom, hogy van. Ne háborogjak, ne vádoljam Istent akkor, amikor úgy élek, ahogy. A világ Isten nélkül rendezkedik be, és egy váratlan pillanatban minden porrá ég, megsemmisül. Lásd, földrengés. Nem Isten rontotta el a világot! Ő tökéletesen alkotott. Az ember nem tudja, mennyi mindent elveszíthet....