Valami nagyon szépet Istenért

Jézust a farizeusok mindig vizsgáztatták.

Figyeljük a mai evangéliumot.

„Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” … Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig mint saját magadat.”

Nem azért kérdezték, mert szót akartak fogadni. Inkább szaván fogni. Tőrbe csalni.

De ebben a történetben is Jézus rávilágít: Ki az én felebarátom? Ki az, akivel irgalmat gyakorlok?

Jézus követői hasonló „vizsgán” mennek keresztül. Sokat lehet tanulni Jézus magatartásából, ahogy viszonyul a kérdésekhez, milyen hangnemben válaszol. Elgondolkodtató sokszor, amit felfedezek Jézus szavai mögött. Tud történeteket, kérdezték és válaszolni is tud velük! Szoktunk mi egy-egy történettel válaszolni? Ugye, leintenek? Belénk fojtják a szót? Nem baj! Azzal már ők vizsgáztak!!

Ott nem hiányzik semmi...

„Attila atya! A mennyországban van mobil telefon és laptop?” – kérdezi egy ovis az atyát.

„Amikor édesanyád ölében ülsz, jó ott lenni? – Igen! Hiányzik ott a mobil telefon vagy a laptop? Nem! Ilyen a mennyország!”

Ezt a kedves kis történetet hallhattuk szombaton, a Rózsaeső imaesten.

De ennek a történetnek nagyon nagy mondanivalója van! Isten maga elég! Ott, ha odajutunk a mennyországba, nem hiányzik semmi. Isten olyan csodálatos helyet készített nekünk, ami minden emberi képzeletet felülmúl.

A Szentírásban így olvashatjuk: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi ész föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Őt.”

Kis Szent Teréz mindent elviselt és felajánlott Jézusért. Most pedig esedezik értünk az Úrnál. Olyan nagy árat fizetünk a pokolért, hogy feléért megkapnánk a mennyországot. Szenvedés nélkül az sincs! Nem olcsó a mennyország!!!

Boldog Brenner János ereklye a Bobai templomban...

Nézem! Bal oldalt egy oltáron van elhelyezve. Számomra ez az ereklye beszél!!!

A hűségről! Az Istenszeretet mélységéről. A hivatásról! Istennek tett szolgálatáról. Minden megpróbáltatás ellenére tartsunk ki. Mert „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik!”

Nem kirakat kereszténynek kell lennem! Nem azért kell tennem, mert valaki erre megkért. Jézus iránti szeretetből, hittel, mert tudom, kinek teszem, és miért teszem.

Minden templom Isten dicsőségére épül, szépül! És attól, hogy megtöltik!!

Már „csak azért is kellene templomba járni, mert olyan gyönyörű”, persze ez komolytalan kijelentés. Nem azért járunk!

Azért megyünk Isten házába, hogy találkozzunk vele, tanuljunk tőle, hittel vesszük magunkhoz és visszük a szívünkben ezt a „csodát”.

Mária a Szeplőtelen fogantatás után útra kelt Erzsébethez! Nem tudott otthon maradni.

Vajon hány idős ember van, akire, annak magányos napjaira senki, de senki nem nyit rá?! Egy tiszteletreméltó atya mondta nekem a Covid idején is, és azóta is: „Milyen imádkozó, beimádkozott házak lehetnének, ott, ahol az idős emberek nem tudnak kimozdulni, Jézust kell oda vinni.”

VAJON VAN ILYEN IGÉNY? VANNAK OLYAN IDŐSEK, AKIKHEZ BE LEHET MENNI ÉS EGYÜTT IMÁDKOZNI? JÉZUST VINNI, ÉS NEM AZT, MI VAN OTT, REND, VAGY NEM. NEM IS A PLETYKÁT, KINEK MI A BAJA, AZ ATYA ÉPPEN MIT MOND, VAGY NEM MOND! Mert az első téma mindenhol az atya... Nagyon fájdalmas!!!

Gyümölcsöző lenne? Ha Jézust vinnénk… „Az lenne!”...

Ima-meghallgatások...

Gyermekáldásért!

Kérjük Kis Szent Terézt és a Szűzanyát, járjon közben azokért, akik házasságkötésük után gyermeket szeretnének. Helyesen gondolkodnak! Kivárják és a házasságig tiszta életet élnek. Elképzelhetetlen? Van, aki még ezért imádkozik!

(Régebben egy reggel a buszban a rádiót hallgatva, arról volt a téma, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy egy lányt ágyba vigyen a fiúja az első találkozás után. Döbbenetes volt a válasz. De még döbbenetes egy hölgy szavaira a reakció, aki azt mondta, hogy „esetleg az 5.Találkozás után megpuszilhatja”. Kinevették! Elképzelhetetlen? Ma nem az a világ van? Zárójel bezárva.)

Kis Szent Teréz a lehetetlen ügyek szentje! Néha elképzelhetetlen, megvalósíthatatlan, sokszoros küzdelem után sem sikerül a gyermekáldás. És akkor jön egy jó hír: Kis Szent Terézt kérik! A Fogolykiváltó Boldogasszonyt kérik! Sokszor! Folyamatosan! Bele nem fáradva. És megtörténik a csoda! Isten rátekintett!

Akinek mindene megvan. Akinek semmi sem hiányzik, az ezeket a „jámbor ájtatosságokat” kineveti. Nem hisz benne. Elképzelhetetlen számára, hogy neki nem úgy sikerül, ahogy Ő azt eltervezte. Mi van olyankor, ha ezt keresztülhúzzák. Jön egy daganat… egy megcsalás... egy olyan dolog, amire egyáltalán nem számított. De össze tud törni! Minden odavan. „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Lehet elmondani bárkit bárminek, megpletykálni, kinevetni, megalázni is, de „a fagyi visszanyal” – szokták mondani.

Sok embernek, betegnek szüksége van az imáinkra és fordítva is, egy jó szóra is. Tegyük szívből!

Kedvenc szentírási idézeteim…

Legkedvesebb!

„AZ ÚRNAK DALOLOK, AMÍG CSAK ÉLEK!”

„Az Úr irgalmasságát éneklem szüntelen”

„Ne félj, mert veled vagyok!”

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, az enyém vagy!”

„Őrállóvá rendeltelek!”

„Ugye lángolt a szívünk, mikor útközben beszélt hozzánk.”

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte.”

„ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR!”

Szívesen merülök el bennük. Jó hallani, vagy éppen elmondani: Neked énekelek, Uram!

Köszönöm, hogy szólsz hozzám a szentírás lapjain is. Akár feddő, akár biztató hangon is.

Álom? Vagy jel?

Éjszaka álmomban könyveket adott át egy ismerős atya. Vajon mit jelentenek ezek a könyvek? Vedd és olvasd? De csak egy volt, amit láttam. Egy régebbi misekönyv…

Nővérem és anyám.

Jézus mondja: Akik meghallgatják és meg is tartják az Isten igéjét, azok az Ő testvére, nővére és anyja.

Megtartani! Esendő voltunk ellenére. Jézus a szívet nézi! Mi van ott bent? Bánat? Fájdalom? Szomorúság? Csalódás?

Megtartom Isten igéjét, de újra elesem, újra megbotlom, újra vétkezem, de te látod Uram mennyire gyenge is vagyok. Szükségem van az erődre!

Fogadj el ennek ellenére is! Segíts, hogy ott legyek a hallgatóid között. A szentmisén, a tanításod a biblia órán, a katekézisen, hogy eligazodjak, hogy el ne tévedjek.

Értetek maradok.

Sokszor gondoltam arra, hogy elköszönök a Facebooktól... Járja az útját mindenki, ahogy járja.

Nem kell hozzá az én „omolgatásom”.

De valahogy belül ezt mégsem engedi valami, vagy „Valaki”?

Jézussal együtt járjuk az utunkat. Vannak szép gondolatok, kezdeményezések, amelyek itt kapnak lehetőséget.

Sokat tanultam tőletek, kedves ismerőseim, és köszönök minden biztató szót.

Igazából a háztetőn is hirdessük Krisztus ügyét, annak mondanivalóját.

Ezért kell együtt maradnunk. Támogatni, imádkozni egymásért. Mindenkinek szüksége van a másikra, minden helyzetben. Van, aki jobban lát, messzebbre.

Továbbra is áldjon meg minket a jóságos Isten és segítsen életünk minden napján, hogy beteljesítsük azt a küldetést, amit ránk bízott az Úr!

Sokunkat meghívott az Úr a szolgálatára.

Egyházközségi tagnak, sekrestyésnek, kántornak, vagy bármilyen szolgálatban.

Van, aki gyermeke elsőáldozása után érzi meg, hogy valami különöset kapott. Valamit, amit Ő is megkapott annak idején, de a világ, a munka elsodorta. Most vágyat érzett rá, hogy újra kezdje. A gyermekével együtt járnak szentmisére.

Vajon melyik napszakban érkezett?

Aztán vannak, akik már „nyugdíj után” érkeznek el erre... És vannak, akik betegségek idején... halálos ágyon...

És MINDENKI KIVÉTEL NÉLKÜL EGY DÉNÁRT KAP!!

AZ ÖRÖK ÉLET LEHETŐSÉGÉT!!

Irigykedni kellene rá? Hol volt eddig? A templomba be sem nyitott? Sőt! Kinevetett engem, kigúnyolt!

De az Úr mit mond? „Aki az enyém, azzal nem tehetem azt, amit akarok? Jó szemmel nézed, hogy jó vagyok?”

Az Úr a szívet vizsgálja! És Ő lát mindent!!

Bízzuk ezt Őrá!!

A mai és a tegnapi prédikációk erre világítottak rá.

Egy hete volt a Kiscelli Szűzanya búcsúja...

Igen! Ha lehet, minden évben elzarándokolunk. Valami különös mágnes húz... gyermeki szeretet… hála... kérés… kérni az Úr bocsánatát.

Nem „el szoktam menni”, nem „meg szoktam gyónni” – nem ilyen szokás ez! Hanem olyan hitnek a megélése, amely érti Isten meghívását, érti, miért megy! Igénye van rá! Rászorul erre az anyai és atyai gondoskodásra. Égi édesanyánkhoz megyünk, aki odavezet Szent Fiához, Jézus Krisztushoz. Milyen búcsúfia, amit hoztunk? Van még belőle? A kegyelmének ezen módjából mi maradt meg egy hét után? Mit kért a gyerekektől, fiataloktól, idősektől Felföldi püspök atya? „NE FÉLJÜNK!”

A hitet megtartani, tovább adni, erősíteni, mint Placid atya a Gulágon. Nem hisznek nekem??

Nem is nekem kell!! A hitet mindenkinek magának kell „kitaposnia”. „Hinni a templomban kell!” – mondják. Igen? Milyen hit az? Kilépek a templomból, és trágár kocsma számmal gyalázom és mocskolom be a belém költözött Urat? Megbotránkoztatok?

Drága Jézusom! Add meg nekünk és segíts nekünk, hogy egyre jobban felismerjük a hibáinkat, tanuljunk belőle és így tegyünk Rólad tanúságot. Amen.

Az Úr a legnagyobb menyegzőre hívta az embereket.

De visszajöttek a szolgák és nem telt meg a menyegző.

Hát akkor én most hogyan köszönjem meg azokat, akik jelentkeztek a Rózsaeső imaestre?...

Imádkozom értetek! Külön-külön!!!

A Kiscelli Szűzanya búcsúja után

Milyen búcsúfiát hoztunk?

Miért voltunk ott?

Hát... mert minden évben elmegyek.

Mert akkor szoktam gyónni. (Ugye nem csak akkor?)

Mert olyan szép.

Miért megyünk búcsúra, zarándoklatra?

Hiszen ott „csak egy kép” van! „Egy szobor” van, aki meg sem szólal. Akkor kiállításra érkezünk? Egy színházba, ahol „megnézzük a misét, előtte, utána jól kibeszélgetjük magunkat…”

Miért járunk templomba? Nézem esténként az Apelt, esti dicséretet Czestochowából, a Fekete Madonna szentélyéből. Nagyon sokan vannak! Azért a képért ennyien rajonganak? Nem múzeum! Nem kiállítóterem! Akkor miért???

Miért mennek naponta? Miért járunk misére? Miért?? Változik valami bennünk? Tudunk utána naponta visszatérni az ott elhangzott szavakra, tanításra?

Ha csak szokásból, ha csak… csak, az kevés! Minden egyes találkozás az Úrral olyan tabernákulummá kellene, hogy változtasson minket, amelyet kint a világban megmutatunk. Nem lehet kétlaki életet élni. Templomban vallásosnak, utána meg utálatosnak. Kilépve szidom a másikat, mert te nem ismered, mert az ilyen, meg olyan.

A templomban akár a Szűzanya szobra áll, akár képe vagy más, mi az élő Krisztust imádjuk, és az élő Szűzanyát köszöntjük. Úgy beszélünk velük, mint egy élő személlyel. A varázsa az, hogy mindig visszavágyunk. Vonz, mint egy mágnes! Mert örökké szeret minket.

Ha így voltunk Kiscelli Szűzanyánál, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a Szűzanya megsegít minket, Szent Fia elé viszi kéréseinket.

Akkor a kegyelem működik, és hosszú ideig tart ez a kegyelmi hatás, amit ott kaptunk.