Valami nagyon szépet Istenért

A szentmise ajándékai

Milyen lelkülettel készülünk a szentmisére? Ugye, az élő Istennel való találkozás hitével! Találkozom az engem nagyon szerető Istennel. Ez számomra azt is jelenti, hogy összeszedett vagyok. Gondolataim felé összpontosulnak. Mise előtt is, mise után is a szavaim ezt próbálják tükrözni. LÁTSZIK RAJTAM A TÁBOR HEGYE ÉLMÉNYE! Megérintette lelkem Isten szava, eltöltött az Élő Isten. Várt, készült Ő is erre... Boldog az az ember, aki még ott maradhat, csendben, és hálát tud adni mindazért, amit kapott.

„Milyen kifürkészhetetlenek az Ő útjai…”

Ki gondolná, hogy élete nehéz, kilátástalan helyzetéből mégis van kiút? Ki lát bele Isten terveibe Ki adhatna bölcsebb tanácsot neki? Hányszor mondtuk már, de jó, hogy nem úgy történt. Higgyük el, hogy Isten mindig jobban tudja.

Ti sirtok majd és jajgattok, világ azonban örül...

Vajon hogyan is lehet ezt érteni? Talán azért, mert Jézust nem látják? Vagy a sírásuk Jézus hiányából adódik?
Vagy ma, ebben a zavart, összevisszaságos világban vannak, akik azért sírnak, mert nem értik sokan Jézust, és élik a maguk életét?!

Az ártatlanok, a betegek szenvednek, azok meg, akik gátlástalanul keresztül-kasul mindent végbevisznek büntetés nélkül, örömmel élik a maguk életét, hatalmukat élvezve. Joggal feltehetjük a kérdést, hogy hol itt az igazság? Az igazság Istenben van! Még akkor is, ha ellenem van! Még akkor is, ha szenvedéssel teli! Még akkor is, ha a látszat egész mást mutat.

A hívő ember engesztel! Bűnbánatot tart! Istenbe veti egyetlen bizalmát, mert tudja, mindenek felett van az Isten!

Legyen szép napotok!

„Isten nem bánja meg kegyelmi adományait.”

Nem vonja meg tőlünk irgalmát, akkor sem, ha mi bűnt követünk el vagy netán az Ő bizalmával visszaélnénk. Isten soha nem tesz rosszat!

A mennyországot nem adják ingyen!

Keményen meg kell érte harcolni!

„Senkivel ne találkozzunk hiába!”

Mennyire vágyódhatott a vérfolyásos asszony Jézus közelébe férkőzni!

„Csak a ruhája szegélyét” megérinteni... Mennyire vágyódik egy beteg arra, hogy jobban legyen. Hova, kihez forduljon? Ki az, aki abban a reménytelennek látszó fájdalomban gyógyulást adhat?... „csak megérinthessem… csak a közelében legyek… ránézhessek… vagy titkon remélve, „Csak Ò tud rajtam segíteni, mert más mód nincs! Minden próbálkozás csatát vesztett.”

Ó, drága, egyetlen igaz gyógyító Jézusom! A világ beteg, mert nem ismer téged igazából. Nem tudja, mit jelent lecsendesíteni egy háborgó tengert, egy vad természetet, egy beteg testet, egy békétlen szívet, egy gyógyíthatatlan betegséget. Nem tudják sokan. Nem ismernek el igaz jótevőnek. Pedig, ha tudnák, nem 5000 ember „lakna jól”, hanem az egész világ meggyógyulna.

Uram, én tehozzád futok, élő vízre szomjazok… mert nélküled nem élnék már…

„Aki a szíveket vizsgálja…”

Ki is lát bele úgy igazából a másikba? Ki tudja, milyen a másik? Találgatni lehet. Mondani is lehet sokfélét. Még el is lehet panaszkodni. De igazából átélni, belehelyezkedni a másik ember fájdalmába, hogy mit élt át, milyen sötét alagúton vánszorgott át, senki nem éli át. De együtt tud vele érezni, tud neki erőt adni, imában Isten elé vinni ezt a megosztott fájdalmat. Mert Isten ismeri az ember szívét legjobban. Csodálatos emberek azok, akik nem vádolnak, hanem meghallgatnak!! Isten emberei, akik ott állnak, akkor és pont akkor, amikor baj van.

A mi kis Szeretetláng közösségünk ereje igazából a bizalom Istenben, a Szűzanyában, és egymás kölcsönös szeretetében való erő! Mindenki fontos, Mindenki Isten előtt kedves!! „Szívünk együtt dobban”, ha baj van. Őszintén hordozzuk egymást imáinkban. És ez valóban a Szűzanya műve bennünk!!

Átszakítja a korlátokat

Ki az, aki ezt meg tudja tenni? Ki az, akinél nincs akadály? Péter apostolt börtönbe vetették, de Isten engedte ezt meg, hogy vállalja Érte ezt a megpróbáltatást, de mindvégig vele volt, és lehulltak a bilincsek, kinyíltak az ajtók. Bármilyen korlát, akadály is ér minket, Istennél nincs lehetetlen. Nem ismerjük Istent? Lehetetlen számunkra egy betegség, egy ügy? Bízzunk Abban, aki nélkül nem is léteznénk.

„Nem szégyellem az evangéliumot…”

Nem szégyellem, hirdetem Isten nagy tetteit… Mert „Isten szava eleven, élő és átható.”

Tiszta, őszinte szavak, amelyek mindegyikében felfedezhetjük, mit is kaptunk, mi az élet értelme. Ki a mi Mennyei Atyánk, mit tett értünk az Úr Jézus. Ki az a Szentlélek. Ezt hirdetem lépten-nyomon, írásaimban, szavaimon keresztül. Hogy ez hiteles-e vagy nem, elhiszik vagy nem, mindegy nekem. Akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ezt a talentumot Tőle kaptam és addig teszem, amíg Neki kedves.

Jel…

Milyen jelet hordozok? Milyen jel az életem? Romboló vagy építő?

Jézus földi élete egy hatalmas Jel volt, és jel ma is. „Jel, amelynek ellene mondanak.” Ez a jel, a földi élete nem arról szólt, hogy Őt a Mennyei Atya minden veszélytől megmenti, hanem arról, hogy erőt merítsünk azokból a történetekből, amikből kitűnik: „Aki követni akar, vegye fel keresztjét”. Akinek ugyanúgy megaláztatásokban van része, mint Jézusnak. Ráadásul Jézus bűntelen volt. Mi meg? Mi az én szenvedésem az Övéhez képest…

Mindig jel a kereszt, mert titok, mert erő árad belőle.

Sírjatok… virrasszatok… imádkozzatok…

Imádkozzunk! Sírjunk! Virrasszunk! Engeszteljünk! Tartsunk bűnbánatot! Ezeket a szavakat, amiken elgondolkodtam a mai olvasmányból vettem ki. Kik sírnak ma a bűneikért? Úgy Isten igazából. Van-e olyan tiszta, őszinte bánat, amelyben annyira fáj, hogy megbántottam az engem örökké szerető Istent?

Engesztelek, virrasztok ezért? Felszínes vagy tiszta szívvel értem, teszem ezt? Néha annyira világos az Isten szava, hogy annyira kiérződik belőle, hogy az életemet nem pazarolhatom el. Nem tehetek úgy, mintha értem semmit nem tett volna az Úr. A Szentírásban minden szó tanít, vezet, néha korhol, de hogy ennyire szeressen az Úr, hogy naponta valami újat üzenjen benne… Figyeljek rá nyitott szívvel!