Valami nagyon szépet Istenért

A hit! Hiszem, ha zarándokolni megyek, ha éppen a helyi templomunkban „zarándokolok”, hiszem, hogy Jézussal találkozom!

Nem egy képhez, egy szoborhoz, egy ostyához megyek, hanem tudom, KIHEZ! TUDOM, KI VAN BENNE! Élettelen? Nem szól, és minek menjek oda, nem ad választ a kérdésemre? Hiszem, hogy ad! Akkor is, ha meg sem szólal. Bár, ez is hit kérdése.

Emberek által közvetít.  Felismertem már életem során, hogy „Az Isten szólt belőled”? ... És mikor jött a „kegyelmi hatás”? A „kezelés” megkezdése alatt, már egyszerre „mint ha elmegyünk egy Rehab kezelésre”? Első alkalommal érezzük ennek a hatását? vagy eltelik pár nap? A lelki életben is van, amikor ez a hatás úgy „leül, letelepszik”. Érik bennünk.

Bennem most érlelte meg a lelki gyümölcsét. Érzem, Isten munkálkodik. Isten által tovább adom a kapott kegyelmeket. Adja a szavakat, a gondolatot. Szükségem van rá! Lendületet ad.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a könyvemnek is ez volt a titka! Ott, a Kiscelli Szűzanya „ölében”  kaptam ezeket a gondolatokat. Csodálatos az Ő jelenlétében erősödni. Dalra fakadni... megköszönni azokat a mérhetetlen lelki kincseket, amelyeket kaphattam.

Hiszem, hogy az öléből nem estem ki, ma is boldogan megyek hozzá. Ő az, aki mindig „hazavár Kiscellbe is”.   

Mi a titka, hogy emberek milliói zarándokolnak Czestochowába, hogy ott legyenek a Fekete Madonna kegykép felnyitáson, és az esti Apel imádságon? Mi vonzza őket oda? Mit mondanak a Szűzanyának, mit kérnek tőle? Miért teszik ezt évről évre, napról napra?

Miért vagyunk ott Szentségimádáson? Miért szakítunk időt erre? Miért fontos ez nekünk?

A SZERETET VISZ ODA, HOGY ODAÉRJ! Szeretethiányunk van! Éhség érzetünk, szomjasak vagyunk Jézusra és Édesanyánkra!

Nem megszokás ez! Nem is kikapcsolódás! Olyan benső vágy és igény, amit a világ nem tud megadni! Nem pénz kérdése, nem is a csavargás vágya.

Ez belül van, a szívben!

Mindenkinek van igénye valamire. De ami minden emberben benne van, az a szeretet-éhség! Be vagyunk rá „kódolva”. Akkor is igaz ez, ha valaki azt mondja: „Nekem nincs szükségem semmire és senkire!” Akkor is ott lappang benne ez az Éhség!!

Isten a Szeretet! Írja Szent Pál. Tőle tudjuk, tanulgatjuk, hogy mi a szeretet. Tőle kaptuk és kapjuk ezt a szeretetet. Ezért futunk Hozzá és a Szűzanyához. Vágyat érzünk erre. És jó Nála, Náluk megpihenni, erőt gyűjteni, kérni és hálát adni.

Ez a titka? Igen, ez is! Mindenki tudja ezt átélni, akinek szüksége van rá...

Bárhol vagyunk a világon, Isten végtelen szeretete szüntelenül velünk van. Nemcsak az öröm, hanem a nehézség, fájdalom idején is.

Amikor kilépünk a megszokott „komfort zónánkból”, a hívő ember zarándokol.

Minden templomban ott van Jézus, és ott van a Szűzanya is.

„Vágyva jöttem színed elé e szent helyre, Istenem!” Én is, mióta elindult a „Fekete Madonna zarándokvonat” – olyan benső vágyat éreztem elzarándokolni a Fekete Madonna csodálatos szentélyébe.

Miért? Nekem nem elég a „Kiscelli Szűzanya”? Dee! Nagyon is! De mivel nincs külön „Kiscelli Szűzanya” és Márianosztrai, Győri, Bodajki, Medjugoriei, hogy a kedvenc kegyhelyeimet mondjam, ezeknek a kegyhelyeknek EGY édesanyjuk van: a Boldogságos szép Szűzanya! De bár a kegyelmek különfélék, a hatásuk óriási!! Beimádkozott helyek! Ezek nem szenzációhajhászási formák!

Ez a zarándoklat ismét a Szűzanya ajándéka volt. Egy Zsuzsika, aki pont akkor, pont ott! Szeretett házaspárom, befogadó szívvel, és még egy kedves személy. Valamint a zarándoklatunk lelki vezetője. Őszinte szavai által töltekeztünk.

Képzeletet felülmúló ajándékban részesültünk. Ott ültünk a kegykép közelében pár méter távolságra. Ott volt a szentmisénk a Fekete Madonna előtt. Ott voltunk első nap már az Apel imádságon, de a reggeli kép felnyitáson is.

Különböző gyönyörű templomokat láttunk. A modern Isteni Irgalmasság hatalmas bazilikát, Fausztina nővér sírját, és az Irgalmasság képét. Jártunk a Szent Barbara templomban. ... szóval ... Isten szerető ölelésében érezhettük ismét magunkat.

Dicsőség mindörökké Istennek és édesanyjának, aki tudom, hogy nagyon várt minket, és mi meg a vele való találkozást!!

„Ahol ketten hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük.”

A plébániánk területén lévő filiában, ahol más vallásúak is vannak, imádkozásra hívtak. Máskor is imádkoztak, amikor nem volt ott a Plébánosunk.

Öten voltunk ma. Plébánosunk távollétében is szükségesnek, fontosnak tartották, hogy ne maradjon el a rózsafüzér és a Jézus Szíve litánia. Bensőséges imádság volt.

1982-ben az akkori esperesünk betegsége idején is sokszor tartottunk litániát.

Végülis, Jézusért megyünk, nem? Őt kérjük a Szűzanyával együtt szándékainkra. Így is lehet egymást erősíteni.

Összetartó erő is lehet! Egymásban tartani a lelket.

Méltó befejezése a napnak! Dicsőség mindörökké Istennek!!

Kedves testvérem, aki most olvasod ezen szentírási mondatokat, ne félj, ne sírj, ne keseregj, mert Isten, akiben bízol, betakar védőpajzsával. Nincs erőd? Aggódsz szeretted miatt? Ezek a szavak nemcsak Ábrahámnak szólnak, hanem mindazoknak, akiknek olyan, de olyan nehéz.

Isten alkotott minket, és tudja miben szenvedünk hiányt, csak kérjük Őt. Drága Jézusom, adj erőt, drága Jézusom, most segíts, drága Jézusom, elfogyott az erőm, a hitem, csalódtam, bíztam, kitartottam, és pofon vágott, belém rúgott egy ember, drága Jézusom, irgalmazz nekünk! A világ, mint egy eszeveszett ló, úgy futja a maraton futást, a pénzt a megélhetésért. A betegek, a nagybetegek gyógyulásáért fohászkodunk. Uram, tudom, hogy nincs más menekvés, mint a Te védőpajzsod!

Jézusom, bízom benned! Bízzunk benned!

Az Úr kérése Ábrámot, aki később az Ábrahám nevet kapja, elhívja a megszokott otthoni környezetéből.

Hitt! Szót fogadott! Kivonult, otthagyta az otthonát, földjét, mindent.

Az Úr tudta, hogy Ábrám igaz hitben él. És Ábrám is tudta, kinek hisz.

Ábrahám örökös példakép nekem! Akkor is szót fogadott, amikor egyetlen fiát kérte az Úr. Nem kegyetlenségből tette (volna meg), hiszen nagyon szerette a fiát, de az Urat mindennél jobban szerette.

Tanulság! Isten soha nem kér olyant, amivel ne lenne terve, de ez a terv az én érdekemben történik. Isten tudja, miért kéri! Büntetésből soha nem kér! Nem büntet! Úgy gondolja, meg tudom tenni! Tervének része az, amit kér.

Hát nem csodálatos? Számít rám az Isten ott, ahova hív!!!

Szent Pál, Saulként üldözte a keresztényeket. Vadul vágtatott a lován, hogy minél több embert elfogjon és üldözzön. Nem ismerte az egy igaz Istent. Amikor leesik a lováról, Jézus megszólítja."Saul, Saul! Miért üldözöl engem?" - mondja. Ki vagy, Uram? - kérdi Saul. - Jézus, akit te üldözöl. - hallotta a választ.

A mai Szentleckében, amelyet a Korintusi egyházhoz írt, ezt mondja: "Sokszor fáradoztam, sokszor vetettek börtönbe, módfelett sok verést kaptam, gyakran forogtam életveszélyben. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek... háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap a nyílt tengeren hányódtam. Sokat voltam vándorúton..."

Olvassuk el csak a mai Szentleckét, mennyi mindent megérthetünk életünk útjain.

Mindezek ellenére, mindezeket elszenvedve, mégsem lett hűtlen Jézushoz. Isten elszánt szolgájaként hacolt a jó harcért, Isten ügye mindennél fontosabb volt számára.

Irta is: "Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?" Halál, szenvedés? Semmi!! Ha Krisztus az enyém, ha Neki én ennyire fontos voltam, ha ennyire kiválasztott, akkor?? Akkor nekem is legyen olyan fontos!

Tanuljunk ma is Szent Páltól, aki őszintén kitartott minden baj ellénére.

Minden szenvedés, baj ellenére túláradó öröm töltheti el a szívünket, mert újra és újra megmenekültünk. A jó Isten újra megsegített! – mondjuk mi, hívő emberek. Ezért van bennünk túláradó öröm, hála, köszönet Istennek.

Egy-egy műtét, egy házassági konfliktus közepette, valaki újra megsegített, az a Valaki, a Fennenvaló, az egyedüli hatalmas Isten már megint, igen, már megint Ő volt!!

Legyen bennünk szüntelenül ez a hála Isten felé!