Valami nagyon szépet Istenért

A szentmise Jézus Krisztus keresztáldozatának vér nélküli megújítása.
„Ez az én testem, ez az én vérem, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Jézus nem mondta a keresztre feszítéskor, hogy gyorsan szúrd belém azt a lándzsát, hogy már vége legyen. Nem mondta. VÉGIG SZENVEDTE ÉRTÜNK!! Ha így veszel részt a SZENTMISÉN, AKKOR ÉRTED MEG IGAZÁN!!

ADDIG MINDIG HOSSZÚ LESZ!!

Boldogság!
Boldogok!

Vannak ma örömteli, felszabadult, vidámsággal, erővel, tiszta szívvel járó emberek?

Mi a boldogságuk titka? Miért ragyog az arcuk? Reményteli a mosolyuk? Boldogok! Boldogságuk oka, hogy az életük Istenben elrejtett, de nem titkos élet. Tükörkép! Benső lelki világukat ragyogják kifelé. Nem játsszák meg magukat. Tudják, hogy az életüket Istentől kapták. Örülnek a nyíló virágnak, a sok kedves találkozásnak, hálával van tele a szívük.

Ez a boldogság? Nem az, hogy van pénzem, házam, sőt, még hatalom is a kezemben? Ó, de ki biztosítja, hogy meddig? Vagy annak örülök, hogy sikerült jól megalázni a másikat, kihasználni a jóságát? Ettől boldog vagyok?

Az igazi boldogság akkor van, ha örülök mások örömének, ha tudtam egy mosolyt csalni valaki arcára, ha belekaroltam, hogy együtt menjünk…

De a mai evangéliumban Jézus más boldogságról beszél. Ha hazudnak rólad, ha ártatlanul bántanak, ha kitaláltak rólad olyant, ami nem igaz. Amikor azt mondják, „bocsáss meg, ha megbántottalak, de azt hiszem, hogy nem, de ha mégis” – Mit lehet erre mondani? Hogyan lehet ezt a kitekert mondatot érteni? Sohasem gondoltam volna, hogy a hátam mögött így reagál… Érthetetlen! Ezt csak ezzel a boldogság mondással lehet Jézus elé vinni. Nem értem, de Uram, add, hogy el tudjam engedni! Nem az a fontos, ki és miért mondta, hanem alázattal (nem könnyű) „lapozok” egyet.

Boldogság? Öröm? Add, Jézusom, hogy megértsem, hogy ez is benne szerepel az életem nagy könyvében.

Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe, Úrnapja!

Aki jelen van a kenyér és bor színében. Kimegyünk az utcára körmenetben, hogy lássa mindenki, Jézus él!! Őt viszi az atya! Tudjuk? Őt, az élő Istent!! Azért hajtunk térdet. Azért megyünk a templomba, hogy Vele találkozzunk!! Nem színház a szentmise és nem is norma teljesítés, hogy minél előbb vége legyen!!! Idő!! Minőségi Idő Istennek!!

Pletyka alkalmából sohasem nézzük, hogy másfél óra!! Istennél mért sok az egy óra????

Addig, amíg lehet! Addig, míg van időnk, menjünk Hozzá, az élő Istenhez!!!

„Jöjjetek!”

Istenhez bármikor, bármelyik pillanatban szólhatunk. Nem mondja soha – „Most nem érek rá – most ne zavarj!” Ő mindig segítségünkre siet. „De engem még soha nem segített meg, hiába kértem – mondták. Hittel kérjünk, és ha hittel, akkor tudjunk rá várni is.

Amikor rabul ejt a Szűzanya...

Amikor a ragaszkodását érzem 1990 óta. Akkor hogyan tudnám elengedni? Inkább mind szorosabbra fűzöm Jézusommal együtt!

„Imádott Jézusom! A mi lábunk együtt járjon. Kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. Bensőnk együtt érezzem. Elménk gondolata egy legyen. Fülünk együtt figyeljen a csöndességre

Szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon. Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért. Amen!”

Igen, együtt Jézussal, Máriával!

A Szentlelket várva...

„Mert amikor az apostolok a megigért Szentlelket várták, velük együtt imádkozott Mária, és igy lett az imádkozó Egyház példaképe...”

A Szűzanya velük együtt imádkozott!!

És velünk is!!

Mikor hallunk a Szentlélekről? Pünkösdkor és bérmáláskor? És utána? Előtte? Közben? Mindig?

„Aki él és uralkodik a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében. Ámen!”

Volt az Atya korszaka. Arról szól az Ószövetségi szentírás. Fiú korszaka, az Újszövetségi Szentírásban.

Jézus Krisztus beszélt arról, ki az Ő Mennyei Atyja és ki a Szentlélek, aki eljön.

Ki is a Szentlélek? A harmadik isteni személy.

Az Ószövetségi szentírás második mondata „Isten lelke lebegett a vizek fölött” Már ott volt? Mindig ott van! Mindenhol ott van!

Ott volt a megtestesüléskor! Ő volt, aki által minden roncsolást elkerülve Mária méhében leszállt a második isteni személy. Ugyanaz a finom „leszállás” történik minden szentáldozáskor! Finoman szívünkbe jön Jézus. Ugyanaz a Jézus Mária szívében és ugyanaz a Jézus a mi szívünkben!!

Mi is énekeljük a Magnifikátot, mint Mária? „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong Üdvözítő Istenemben!” Ujjong? Dicséri? Örül? Mit csinál? Mit mondunk? Ez nem olyan, mint mikor megeszünk egy csokit!! Ez annál milliószor édesebb!!! A mennyet, a mennyországot vesszük magunkhoz! Kitalálta a Szentlélek? Ki bizony! Teljes az egység, teljes szeretetben él az Atya a Fiú és a Szentlélek!

Mit kérünk az idei Pünkösdkor tőle? Hogyan várjuk? Imádkozva? Vágyva? Hogyan?

Pedig a Szentlélek valóságos teremtő erő!

Hét ajándékkal akar megajándékozni. Erővel akar elhalmozni!

Mi történik bérmáláskor? Az nem egy utolsó állomás a keresztény életben!!!!! Egy olyan állomás, mellyel hűséget fogadok Istennek, hogy tanúságot teszek róla! Beszélek arról, mi mindent éltem meg. Mit adott, mit tanított meg. Lelki ajándéka sokkal nagyobb, mint az az ajándék, amit bérmáláskor adhatnak.

Szóval! Mit várunk? Kit várunk??