27421 ima található a honlapon, összesen 36737 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációi

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációi
    Hetente frissül

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációi

    Tihanyi Bencés Apátság A tihanyi apátsági templom felszentelésénekévfordulója (1778)

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    12

    Kedves Testvérek!

    Az emberiség történelmében mindig voltak olyan helyek, amelyek az istenség jelenlétére emlékeztették az embereket. Ez lehetett egy hatalmas fa vagy egy sziklatömb. Idővel aztán épületeket, templomokat is emeltek. Természetesen ezeknek a helyeknek a jelentését, jelentőségét meghatározta az adott kor istenképe. Mit jelent számunkra, keresztények számára a templom? Erre a kérdésre választ kaphatunk a mai szentmise szentleckéjéből, illetve evangéliumából.

    Isten jelenlétét számunkra nem egy kőből épült ház közvetíti. A végtelen, világfölötti Isten számunkra az ember Jézus Krisztusban van jelen. A mai evangéliumi részletben Jézus Krisztus maga mondja a testét, önmagát templomnak. Ezt a templomot az emberek lebonthatják, ezzel céloz a halálára, de Ő három nap alatt felépíti, azaz feltámad a halálból. Igazában a mi templomunk Jézus Krisztus, Őbenne jelen van számunkra Isten. Szent Máté evangéliumának kezdetén és végén is ez fogalmazódik meg. A közénk születő Istent Emmánuelnek nevezi az evangélium, ennek jelentése: „Velünk az Isten” (Mt 1,23). Az evangélium utolsó soraiban pedig maga Jézus Krisztus ígéri: „Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” (Mt 28,20). Azért csak a világ végezetéig, mert az Újszövetség utolsó könyve, a Jelenések könyve szerint az örök életben, a mennyben már nem lesz templom, hiszen ott közvetlenül átélik az üdvözültek a Szentháromság jelenlétét. Ezt olvassuk: „Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége ragyogja be, lámpása pedig a Bárány” (Jel 21,22-23).

    Istennel kapcsolatban lenni, Isten jelenlétét átélni igazában csak Jézus által lehet. „Senki se jön az Atyához, csakis rajtam keresztül” (Jn 14,6). Ahogy belépünk a kőtemplomba, úgy kell „belépnünk” Jézus Krisztusba. Nem véletlenül használ Jézus olyan képeket, amelyek éppen az Ő és a Benne hívő egymásban levését ábrázolják. Jézus a szőlőtő, a szőlővesszők a Vele életközösségben, szimbiózisban levő hívők. Ezért hallatlanul fontos szó Jézus ajkán a „megmaradás”. Felszólít bennünket, hogy maradjunk meg Őbenne, maradjunk meg az Ő szeretetében, mert éppen ez a mi életképességünk, a lehetőségünk, hogy megteremjük életünk gyümölcsét, hogy valóban Isten temploma lehessünk a mindenkori világban a mindenkori emberek számára. Ha templom vagyunk, akkor az embereknek be kell lépniük ebbe a templomba, rajtunk keresztül, a mi templom voltunkon keresztül kell fölismerniük az életükben Istent, illetve azt, hogy egyedül Istenben találhatják meg életük, sorsuk értelmét.

    A mi templom voltunkat Szent Pál éppen a mi Krisztussal való kapcsolatunkból vezeti le. Jézus Krisztusról azt állítja, hogy az Ő teste ezen a világon az Egyház. Mert Jézus Krisztus a templom, az Ő teste viszont az Egyház, igazában a mi templomunk a Jézus Krisztusra mint alapra épült közösség, az Egyház. Számunkra Isten temploma, Isten jelenléte nem egy kőből épült épület, hanem a Jézus Krisztusra épült Egyház. Sőt, a templom mi vagyunk: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?” (1Kor 3,16). Szent Péter ezért fogalmazhat így: „Mivel Krisztushoz, az élő kőhöz járultatok, amelyet az emberek elvetettek, de Isten előtt kiválasztott és drága, ti magatok is mint élő kövek, lelki házzá, szent papsággá épültök, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által” ( Pét 2,4-5).

    De ha Istennel való kapcsolatunkban nem a kőből épült házé a fő szerep, akkor megkérdezhetjük, hogy mire való templom? Az Egyház Krisztus testeként, tehát templomként benne él a történelemben, időben és térben. A kőből épült templom arra való, hogy az igazi templomnak, a Krisztusra épült Egyháznak legyen hol megélnie az életét. A templom arra való, hogy benne a Jézus Krisztusban hívők összejöhessenek, ünnepelhessék az Eucharisztiát, megélhessék a szentségeket, hallgathassák Isten igéjét, imádkozhassanak, megülhessék ünnepeiket, tere legyen közösségi életüknek. Mindez szükséges ahhoz, hogy az eleven kövekből épült templom folyamatosan épüljön. A benne megélt élet, a benne hirdetett evangélium egyre inkább segít a keresztényeknek tudatosabban átélni a hitüket, következésképpen egyre jobban átélni templom voltukat. Sokszor hallhatjuk emberektől, hogy ők „nem járnak templomba”. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem látogatnak egy épületet, hanem azt jelenti, hogy e nélkül nem élik meg a hitüket, nem fejlődnek benne, nem ébrednek rá igazi mivoltukra, hogy Isten templomává lehessenek. Örüljünk a templomunknak, benne ébredjünk rá igazi mivoltunkra, hogy Isten temploma vagyunk és az Ő Lelke lakik bennünk. Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 23. vasárnap

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    06

    Kedves Testvérek!

    Szent Máté nagyon fontosnak tartja Jézus tanításának közlését. Ezért szerkeszt gyűjteményeket Jézus beszédeiből. Ilyen gyűjtemény a 18. fejezet is, amely Jézus súlyos gondolatait foglalja össze az Egyházban való életről. Ennek része a mai evangélium is. Ebből egyetlen gondolatot emelek ki, a leglényegesebbet.

    Ez pedig a testvéri figyelmeztetés. A mai életben a legfontosabbnak tartják az egyént, annak a jogait, élete alakulását. Ebben benne van az is, hogy könnyen elidegenedünk egymástól, közömbössé válunk egymás iránt. Ennek a képe a bezárkózás. Nagy háztömbökben egymás mellett lakók szinte semmi kapcsolatban nincsenek egymással. Mindenki törődjék a maga dolgával, ne avatkozzunk bele mások életébe, tetteibe. Az ő dolguk. Viszont Jézus Krisztus legfontosabb követelménye az egymás iránti szeretet. Ebben nyilván benne van az egymással szembeni felelősség. Ezt a felelősséget hangsúlyozza az Ezekiel prófétától olvasott ószövetségi olvasmány is. Ha a próféta nem figyelmeztette a bűnöst, az meghalt a bűne következtében, de haláláért Isten a prófétát teszi felelőssé, akinek a feladata lett volna a figyelmeztetése, de ezt elmulasztotta. A szöveg nagyon is hangsúlyozza azt a tényt, hogy az emberek felelősek egymásért. Ha szeretek valakit, akkor nyilván nem lehet számomra mindegy, hogy hogyan él, mi történik vele. Ebből pedig következik az, hogy figyelmeztetnem kell őt, ha úgy látom, hogy az élete rossz irányban halad. Ennek a figyelmeztetésnek fokozatai vannak. Az első nyilván a négyszemközti megbeszélés. Nagyon is fontos lenne, hogy beszélő viszonyban legyünk egymással. A II. Vatikáni Zsinat által annyira hangoztatott párbeszéd, az erre való képesség, illetve igény nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott élethez. Ennek az alkalmát nyilván meg kell találni. A módja nem az ítélkezés, a felelősségre vonás, hanem inkább a kérdezés, a közös gondolkodás, a segítő szándék. Ha ez sikertelen, akkor két-három testvért is bele kell vonni, nyilván olyanokat, akik ismerik őt és ugyancsak nem közömbös számukra az ő sorsa. Ha ez is sikertelen, bele kell vonni a közösséget, a gyülekezetet, az Egyházat.

    Ez utóbbi hallatlanul fontos. Az Egyház méretei nyilván magukban hordozzák annak a veszélyét, hogy könnyen válik bürokratikus szervezetté, hatósággá, amivel csak a plébániai hivatalos órákon lehet kapcsolatunk, ha éppen valamit el kell intéznünk. Nyilván egy ilyen szervezet elé nem szívesen visszük a személyes ügyeinket, kapcsolatunk alig van, valószínűleg a bizalom is hiányzik. A Zsinat hangsúlyozza azt, hogy az Egyház váljék minél inkább közösséggé, szeretet közösséggé. Ennek a szintje nyilván a plébánia. Ezzel szemben éppen az a zsinat követelménye, hogy a plébánia váljon kis csoportok hálózatává. Ezek lehetnek énekkarok, biblia-körök, házas csoportok, karitász csoportok, különböző munkaközösségek, hitoktatók csoportja, ifjúsági közösségek, imaközösségek. Tudok olyan plébániáról, ahol színjátszó csoport is működik. A különböző szereplő korosztályok a próbákon és az előadásokon nagyon is közel kerülhetnek egymáshoz. Tudok olyan plébániáról is, ahol megszervezték a segítésre szoruló gyerekek korrepetálását. A zarándoklatok és kirándulások is elősegíthetik azt, hogy a keresztények megismerjék egymást, személyes kapcsolatok, barátságok alakuljanak ki. Szent XXIII. János pápa hasonlította plébániát olyan kúthoz, amiből mindenki meríthet üdítő vizet szomja oltására.

    Megkapó az Úr Jézus mondata a közösséggel kapcsolatban: „Bizony mondom nektek azt is, ha közületek a földön ketten egyetértenek mindabban, amit kérnek, mennyei Atyám mind megadja azt nekik. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,19-20). A közösségnek akkora ereje van, hogy még a számbelileg legkisebb is az egységének erejével Krisztust teszi jelenvalóvá a közösségben. Az Egyház leginkább Egyház az Eucharisztia ünneplésében. Itt három fontos mozzanat jeleníti meg Krisztust. Az első a pap, aki a Zsinat szerint Krisztus személyében vezeti a liturgiát. A második a Krisztus nevében és szeretetében összegyűlt közösség. A harmadik mozzanat pedig Jézus szavai, amelyek a Szentlélek erejében a kenyeret és a bort Krisztussá, testévé és vérévé lényegítik, változtatják át.

    A szentmisében a pap az egész Egyház nevében ajánlja fel Jézus Krisztust a mennyei Atyának. Az eucharisztikus ima lezárásaként mondja: „Őáltala, Ővele és Őbenne a Tiéd, mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké.” Ha a pap üres templomban egyedül mutatja be a szentmise áldozatot, vagy a mi hétköznapi szentmiséinken csak néhányan vagyunk is jelen, igazában mindig az egész Egyház jelenlétében, az egész Egyház mutatja be az áldozatot. Ezért fontos Jézus szava: „Ha ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 21. vasárnap

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    23

    https://youtu.be/ghBCsS3dUhY

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság GONDOLATOK VASÁRNAPRA (A/21)(Máté 16,13-26) Kinek tartjátok az Emberfiát?

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    22

    A kérdés ma is aktuális: kinek tartjátok az Emberfiát? Kicsoda számomra Krisztus?
    A vallás nem csupán ismeret kérdése. Az is. Vallásismeretet tanulni lehet egyetemeken, hittanórákon, de a személyes hithez ez még kevés.
    Kicsoda számomra Krisztus?
    Jó pár évvel ezelőtt, van már talán harminc éve is, hogy Budapesten az alsó rakpartról belecsúszott egy autó a Dunába. Tél volt. Az autóban egy fiatal pár ült. Egy taxi ment éppen utánuk. Azonnal megállt, a fiatal sofőr rögtön segíteni próbált. A vízben sikerült kinyitnia az autó ajtaját, kiszabadította őket, ő maga azonban elmerült.
    Ki volt ez az ember?
    A kollégák számára büszkeség: önfeláldozó. Édesanyja számára az elveszett fiú. Az újságíróknak napokon keresztül jó téma. Ennek a párnak azonban ő volt a szabadító, ő volt az élet.
    Emberi logikával teljességgel érthetetlen, hogy aki meg akarja találni az életét, az elveszíti, de aki elveszíti az életét, az megtalálja azt. Emberi logikával teljesen értelmetlen az áldozat,
    hiszen odaveszik látszólag az élet...
    Szobám falán van egy kereszt. Egyik diákomtól kaptam, miután leérettségizett. Fahasábokból készült keret, középen egy nyílás, benne fémrács, két vasrúd, egymással keresztben. Mintha börtön rácsa volna. Tovább nézem: mintha ablak lenne. Rács, amely elválaszt, ablak, amely összeköt két világot.
    Van mellette egy másik keresztem is, egy diákom édesapjától kaptam, ugyancsak érettségi után. Egy tükörlap, - egy álló téglalap alakú tükör. Rajta középen, függőlegesen egy vékony, hosszúkás szögletes fa. Ebből a fából a felső harmadánál kiáll egy ugyanolyan vastag, rövidebb fadarab. Nézem: értelmetlen az egész. Megmozdulok, odébb lépek: a tükörben egyszer csak kirajzolódik a kereszt másik fele...
    Ami belőle kézzel fogható, az önmagában teljesen értelmetlen. Egy másik dimenzióval kiegészülve azonban teljessé válik, értelmet nyer.
    Van e két keresztem mellett egy harmadik is, - pontosabban nem is kereszt, hanem korpusz: egy afrikai fekete fából faragott, kitárt karú, megfeszített Krisztus, de kereszt nélkül. Arról beszél nekem ez a korpusz, hogy minden ember találkozik előbb-utóbb a kereszttel. Az övével, amit más nem cipelhet, csak ő. De neki mindenképpen vállalnia kell. –
    Nem elég tudni Jézusról. Nem elég ismerni a történetet. Többre van szükség. A személyes megtapasztalására annak, hogy igenis az áldozatnak van értelme. Most talán még nem értem, de megsejthetem, s a hit ajándékával elfogadhatom és vállalhatom.
    Minden ember életében vannak kudarcok. Fájdalmas pillanatok, órák vagy akár évek. Elfogadni a keresztet: ez már a hitnek a titka. "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" - halljuk minden szentmisében Jézus szavait. Odaadni önmagunkat, miként ő odaadta értünk önmagát.
    A szőlőérlelő őszi napokon, amikor a fénylő szőlőszemek prés alá kerülnek, csak várni lehet, hogy majd a zavaros folyadék megforr és letisztul és bor lesz belőle, amely megvidámítja az ember szívét.
    Kenyér és bor kerül az oltárra: kenyér, amely különálló búzaszemekből őrölt lisztből készül,
    bor, amely különálló szőlőszemek sajtolásából készül. A szenvedés jelképe mind a kettő. Az élethez hozzátartozó áldozat jelképe.
    Aki utánam akar jönni, mondja Jézus, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és úgy kövessen engem. És életet fog találni. Ez a mi hitünknek titka.
    Kicsoda számomra Krisztus?
    Nem mitológiai hős, nem vallásismereti kézikönyvek tárgya, nem művészettörténeti motívum, nem politikai messiás: sokkal több ennél. Ő az, aki odaadta értem, értünk az életét.
    Ő a mi életünk.

    (K.R.)

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság gondolatokNagyboldogasszony ünnepére

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    15

    Kedves Testvérek!

    A mai ünnep megközelítéséhez fontosnak tartom megkérdezni, hogy tudta-e Mária, megvolt-e benne az a felismerés, hogy a Fia igazi Isten lesz? Abban biztosak lehetünk, hogy Máriától távol állt a mi Jézusról való beszédünk szókészlete, sőt még az 5. századi egyházi szóhasználat is. A Máriával foglalkozó teológia neves 20. századi képviselője volt a francia René Laurentin. Ő szerinte Mária felismerése inkább beleérzésszerű volt, mint kifejezett, inkább a lényeget érintő, mint fogalmi, egy „eleven belehelyezkedés”, franciául attitude vitale. Jézus kilétének a felismerése szempontjából a tanítványok és Mária számára is döntő jelentőségű volt a Húsvét, az Úr feltámadása. A halált legyőző, a halottak közül visszatérő Jézus cáfolhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy Ő valóban a közénk jött Isten. Ha az evangéliumok nem is szólnak róla, de kétségünk sem lehet afelől, hogy a feltámadt Jézus édesanyjával is találkozott, neki is megjelent. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni azt a fantasztikus örömet, boldogságot, örömkönnyeket, ahogy a feltámadott Jézus és Mária átölelték egymást. Mária őrizte szívében a Jézussal történteket és kereste az értelmüket (Vö. Lk 2,19). Itt, ebben a találkozásban világosodott meg, került a helyére számára minden. A feltámadott, megdicsőült Jézus válasza anyjának Ő miatta átélt minden szenvedésére éppen az volt, hogy magához emelte megdicsőült életébe.

    Mária már akkor részesült abban, ami a mi örökségünk is. Számunkra ez még a jövő reménysége. Ezért mondjuk a mai liturgia nagy hálaadó énekében: Mária lett „Egyházad megdicsőülésének kezdete és példája, zarándok néped vigasza, és biztos reménye.” A II. Vatikáni Zsinaton nagy vita volt arról, hogy készüljön-e egy önálló dokumentum Máriáról. A Zsinat haladó szárnya ezt elvetette, ők úgy gondolták, hogy az Egyházról szóló dokumentumban szenteljenek egy részt az ő alakjának, mert Máriát nem lehet elválasztani az Egyháztól, ő a megdicsőült mennyei életben is annak első tagja. Így Mária nemcsak az Egyház anyja, de az Egyház tagjai megdicsőülésének is kezdete. A Zsinat így fogalmaz: „Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik őket, míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek. Természetesen ezeket úgy kell érteni, hogy ne csökkentsék Krisztus, az egyetlen Közvetítő méltóságát és hatóerejét, és ahhoz semmit hozzá ne adjanak.”

    A Tihanyi Bencés Apátságban Udvardy Erzsébetnek van egy gyönyörű, Máriát ábrázoló festménye, amelynek ezt a címet adta: „Örömünk oka”. Ha Mária a mi megdicsőülésünk kezdete, példája, Isten zarándok népének vigasza és biztos reménye, akkor valóban teljes joggal mondhatjuk, hogy örömünk oka.

    Mária egész emberi mivoltában való megdicsőülésének igazságát, mint dogmát, hittételt XII. Pius pápa hirdette ki 1950. november 1-jén, Mindenszentek ünnepén. Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa éppen erről a hittitokról gondolkodva megfogalmazta, hogy a pápa ezt a hittitkot éppen a második világháború szörnyű eseményei, pusztítása után vigasztalásként hirdette ki abban a meggyőződésben, hogy az emberiség éppen az örök élet reményéből meríthet vigasztalást ilyen szörnyű kataklizmák után és meríthet erőt az újrakezdéshez, az újjáépítéshez. A mai olvasmányban hallott Asszony feje körüli csillagkorona éppen az Európai Unió zászlajának része. Szent István királyunk fiának, Szent Imrének halála után a saját halála előtt az utódlással kapcsolatos tanácstalanságában koronájával együtt az országot a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Bizalommal remélhetjük, hogy kettejük közbenjárása valóban örömünk oka, és az is marad. Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 19. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    09

    Kedves Testvérek!

    A mai evangélium jelenetében fölfedezhetjük Szent Máténak egy fontos sajátosságát. Azt tudnunk kell, hogy a tanítványok Jézus Krisztus földi életében nem jutottak el arra a felismerésre, hogy Jézus közöttük Isten. Addig eljutottak, hogy Messiásnak tartották. A korabeli zsidó messiásfogalomban viszont az nem volt benne, hogy a Messiás az emberré lett Isten. Erre a felismerésre Jézus feltámadása juttatta el őket. Jézusnak a halálból való feltámadása akkora esemény volt számukra, hogy azt nem tudták másként értelmezni, csak úgy, ha alapvetően túljutottak Jézussal kapcsolatos addigi felfogásukon, és kimondták, hogy Jézus Isten. Ezért a Húsvét, az Úr feltámadása számukra, de a mi számunkra is a teljes kereszténységet megalapozó esemény. Szent Pál apostol ezt már határozottan meg is fogalmazza: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az igehirdetésünk, s hiábavaló a hitetek is. Sőt Isten ellen szóló hamis tanúknak is bizonyulunk, mivel tanúságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, holott – ha csakugyan nincs feltámadás a halottaknak – akkor nem támasztotta fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hitetek semmit sem ér, még mindig bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban nyugszanak. Ha kizárólag erre az életre való tekintettel helyeztük reményünket Krisztusba, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél” (1Kor 15,14-19). Vagyis a Húsvét nem egyszerűen egy ünnep, amit megülünk és aztán elfelejtünk, hanem az egész kereszténység, a mi keresztény életünknek is nélkülözhetetlen, alapvető ténye. Ha a halál nem győzetik le, akkor kérdésessé válik minden vágyunk, minden megfogalmazott reményünk, egész létünk értelmessége. A halált legyőzni azonban csakis Isten képes. Ha a tanítványok megtapasztalták, hogy az a Jézus, akivel éveken keresztül együtt jártak, akit Messiásnak tartottak, de keresztre feszítették és meghalt, és most úgy találkoznak vele, mint aki él, akkor logikusan csak arra a meggyőződésre juthattak el, hogy igazában eddig nem ismerték fel igazi valóságát, most azonban kénytelenek kimondani, megvallani, hogy a feltámadott Jézus – Isten.

    Egyedül a Máté evangéliumban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy Szent Máté már a földi Jézust Istenként mutatja be. Abban a híres jelenetben, amelyben Jézus megkérdezi őket, hogy kinek is tartják Őt, egyedül Máténál olvashatjuk: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). A többi evangéliumban csak ezt olvashatjuk: „Te vagy a Messiás” (Mk 8,29; Lk 9,20). És ez felel meg a történelmi helyzetnek. Máté igazában már az ő húsvéti hitüket vetíti vissza a földi Jézus életének egyik jelenetébe. Természetesen ezzel nem hamisította meg a helyzetet, csak azzal a nagyobb tudással értelmezi, amelyet ők Krisztus feltámadásával kaptak. Igazában Szent Máté fogalmaz az igazságnak megfelelően, hiszen a földi Jézus éppen úgy Isten Fia volt, mint a feltámadott, csak ezt ők akkor még képtelenek voltak felismerni.

    Tulajdonképpen a vízen járó Jézus is már elővételezett húsvéti jelenet, a halál fölött győztes Jézus Krisztus képe. A víz hallatlanul gazdag jelentésben. A hullámzó, az áradó víz lehet a halálnak is a jelképe. A vízen járó Jézus éppen azt láttatja, hogy Ő győzött a halál fölött. Az Ő bíztatására indul el Péter a vízen, az Ő erejével képes erre, de mihelyt elbizonytalanodik a hitében a hullámok láttán, rögtön merülni kezd, és a vízen szilárdan álló Jézus emeli ki az elmerülésből, a halálból. Jézus jár a vízen, vagyis uralkodik fölötte, hatalmasabb nála, feltámadásával valóban legyőzte a halált. Egyedül Ő. Mindenkinek, akit a földi életében feltámasztott, egyszer meg kellett végleg halnia. Ember nem kerülheti el a halált. Jézus sem, mint ember. De isteni mivolta következtében Ő megdicsőült a halálban, azaz fölment a mennybe, többé nem hal meg, a halál már nem uralkodik rajta. Mi mindnyájan, Péterhez hasonlóan elmerülünk a halálba, de mindnyájunkat, ahogy Pétert is a hullámokból, Jézus ment ki a halálból, feltámaszt, megment, megszabadít bennünket. A megmenekülésért Jézushoz kiáltó Péterhez hasonlóan, tudatában a helyzetünknek, nekünk is Jézushoz kell kiáltanunk: „Ments meg, Uram!” Ha a hullámok láttán elveszítjük a feltámadt Krisztusba vetett hitünket, menthetetlenül elmerülünk. Egyedül a halált legyőző Jézus menthet meg bennünket. Éppen ezért hangoztatjuk, hogy a Húsvét, Jézus feltámadása keresztény voltunk, keresztény hitünk centruma, lényege. Csak az mondhatja magát kereszténynek, aki hisz abban, hogy a keresztre feszített Jézus él, legyőzte a halált. Ez a hit jelenti azt, hogy – amint Jézus beszállt bárkába, és akkor elállt a szél és nagy csendesség lett –, ha engedjük, hogy Jézus beszálljon a bárkánkba, az életünkbe, az életünk döntő, nagy kérdései, problémái éppen őáltala oldódnak, oldódhatnak meg. Jézus jelenlététől beárad a béke, a csend, az igaz boldogság az életünkbe. Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 18. vasárnap

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    02

    https://youtu.be/1b9wCBEUpW0

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 17. vasárnap

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    26

    https://youtu.be/EseckZsiG4Q

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiSzent Anna, a Veszprémi Főegyházmegye védőszentje

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    25

    Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 13,16-17)

    Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: „Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek: sok próféta és igaz kívánta látni, amit ti láttok, – és nem láthatta; kívánta hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.”

    Kedves Testvérek!

    Július 26-a Szent Anna és Szent Joachim, a Szűzanya szüleinek és Jézus nagyszüleinek napja. A liturgiában a szentmise mindkettőjükről szól. Egyházmegyénknek Szent Anna a fővédőszentje. Mivel idén ez a nap éppen vasárnapra esik, így nagyobb hangsúllyal tudjuk megünnepelni. Alakjuk, de még a nevük sem szerepel az Újszövetségben. Nevük először a Kr. u. 200. évben merül fel. A római Egyházban a 10. századtól szerepel az ünnepük, A keleti Egyházban már a 6. századtól ünnepelték őket. Jeruzsálemben ma is látható egy templom, ami az ő jeruzsálemi házuk fölé épült. A magyar egyházi irodalomban Ijjas Antal a „Szentek élete” című két kötetes művében említi, hogy vidéken, egy Szapforisz nevű helységben is volt birtokuk. Már Mária születése után kiköltözhettek oda, hogy Dávid családjának tagjaiként ne legyenek Heródes király szeme előtt. Így Mária gyermekéveit itt tölthette, később visszakerült Jeruzsálembe, majd Názáretbe, ahova valószínűleg a még élő anyja, Anna is követte.

    Ugyancsak Ijjas Antal szerint Máriát az ószövetségi Szentírásba az édesapja vezette be. Ezt olvasom: „A mélyen áhitatos, szentéletű, öregedő apa vezette ujjait legelőször a Szentírás betűin.” Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert – hála Istennek – napjainkban újra foglalkoznak a szakemberek azzal, hogy a gyerekek életében mennyire fontos az apák szerepe. Évtizedekkel ezelőtt megjelent az óvodások hittankönyve ezzel a címmel: „A mennyei Atya szeret minket”. Óvónőknek is megmutatták bírálatra. Első észrevételük az volt, hogy ennek a könyvnek már a címe is rossz. A gyerekeknek sok családban jóformán nincs apaélményük, hogyan lehetne akkor fogalmuk a mennyei Atyáról? Legutóbb az egyik tévé „Credo” című műsorában a műsorvezető két apával beszélgetett. Ők rendszeresen foglalkoznak apákkal, és meggyőzik őket, hogy lelkileg is legyenek jelen a családjukban a gyermekeik apjaként. Egyikük komoly meggyőződéssel ezt mondta: „Mi, apák, Isten képviseletében vagyunk jelen a családunkban.”

    Adatok híján Szent Annáról csak a Szentlecke részlete alapján mondhatok valamit, igazában nem is róla, hanem a nőkről az Egyházban. Sokszor keserűen jegyezzük meg, hogy napjainkban mennyire elnőiesedett az Egyház. Kétségtelen, hogy hiányoznak a férfiak és ez nem jó. Viszont azt nem árt megjegeznünk, hogy más a nőies és a férfias vallásosság jellege. A férfiak az értelem felől közelednek Istenhez is, a nők viszont inkább a szívük felől, az érzelmek szintjén. Valószínűleg ezért vannak többen az Egyházban, a templomainkban is. A hitnek fontos területe az érzelmeink világa. Szent Benedek Atyánk mindennapos imádságában mind a két területet érinti: „Adj nekem, Jézusom – kéri – téged megértő értelmet, téged átélő érzelmet.” Az a nő, akit érzelmeiben is megérint a hit, bizonyára sokkal nagyobb állhatatossággal, lelkesedéssel, áldozatkészséggel éli meg mindennapjaiban a hitet, és ez hallatlanul sokat jelent a vallásos élet minőségének tekintetében is. Ezért merül föl napjainkban nagyobb hangsúllyal az a gondolat, hogy foglalkoznunk kell a nőknek az Egyházban betöltött szerepével. Kétségtelen tény, hogy a 19. század végén az Egyház elveszítette a munkásságot, napjainkban talán mondhatjuk, hogy elveszítettük a fiatalságot is. De ha a nőket is elveszítjük, akkor valószínűleg zsákutcába jut a hitélet. Viszont éppen ezért fontos, hogy igényesek legyünk a nők vallásosságával kapcsolatban. Szent Péter levélrészletében fel kell figyelnünk egy-két gondolatra. Az apostol úgy látja, hogy a hittel szemben közömbös férjeket a feleségük hiteles vallásossága meggyőzheti arról, hogy nekik is meg kell találniuk Istennel való kapcsolatukat. A nő valódi apostolként lehet jelen a családban. Azzal együtt, hogy nem ítéljük el a divatos öltözködést, de bizonyára fontos az apostolnak az a meglátása, hogy a nő ékessége ne a külsőségekben, mondhatjuk, ne a túlhajtott külsőségekben legyen, hanem szívének belső meggyőződésében. „Így ékesítették egykor magukat a szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek” – hallottuk a Szentleckében.

    Az Úr Jézus boldognak mondja az apostolokat, mert ők láthatják azt, amire a múltban sokan csak vágyakozhattak. Saját szemükkel láthatták Isten nagy ígéretének beteljesedését Jézus Krisztusban. Nyilván Jézus itt nemcsak az apostolokra gondolt, de gondolhatott édesanyjára és nagyanyjára, Szent Annára is. És ebben a mondatában nyilván a mai nők, anyák, nagyanyák is benne voltak, hiszen az utolsó vacsora utáni főpapi imájában azokért is könyörgött, akik az apostolok, a mai apostolok szavára is hinni fognak őbenne. Szent Anna járjon közben egyházmegyénk papjaiért, hogy kellőképpen tudják tisztelni és értékelni a közösségeikben élő nőket, és a családban élő nőkért, hogy férjükkel együtt ne csak keresztény szokásokat, de magát a hitet is képesek legyenek továbbadni gyermekeiknek. Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság vasárnapi gondolatokÉvközi 16. vasárnap

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    18

    Kedves Testvérek!

    Az imént elhangzott, mustármagról szóló példázattal kapcsolatban mi általában nem a mag kicsinységére figyelünk föl, hanem arra, hogy a mag növekszik, kerti veteményként szinte fává nő, amelynek ágai között fészket rakhatnak a madarak. Ez a siker képe. És igazában ez fontos nekünk. A szentírástudósok szerint ez eredetileg egy kontraszthasonlat volt. A tanítványokat esetleg elkeseríthette az Isten országának szegényes kezdete. Jézus a mustármagra hívja fel a figyelmüket, a reményre. És kétségtelen, néhány éven belül a tanítványok átélhették a mustármag növekedését. Az evangélium gyorsan terjedt, rengeteg embert meghódított. Ennek a fejlődésnek lehetett örülni.

    Manapság viszont minket egyáltalán nem ez a sikerélmény jellemez. A hittudósok már a 20. század közepétől hangoztatják azt, hogy a kereszténység a világban visszaszorul. Az Egyház méreteiben összeszűkül. Tapasztaljuk, hogy abban az Európában, amelyben a kereszténység kibontakozott, az emberek tömegével hagyják el a hitet, lépnek ki az Egyházból, csökken a szentmiséken résztvevők száma. Ma már közhely, hogy a világban a legüldözöttebb vallás éppen a kereszténység. Kétségtelen, a mustármagból kinőtt fa még itt áll, de úgy tűnik, ősziesen fáradt és lombtalan. Úgy látszik, hogy ennek a fának sincs különb sorsa, mint annyi másnak, amely a történelem során felnőtt és újból kiszáradt. Ez sem az örökkévalóság ültetvénye, hanem megvan a maga ideje, – egykor fiatalos erővel a magasba nyúlt, égnek emelkedett, most pedig itt az elszáradás, a búcsú őszi órája. A fa itt áll, de nem látszik rajta a jövő ígérete. Reménytelen.

    Mielőtt erőt venne rajtunk az elkeseredés, szeretném fölhívni a figyelmeteket korunk nagy hittudósának, Joseph Ratzingernek, XVI. Benedek pápának a mustármaggal kapcsolatos gondolataira. Ő úgy látja, hogy Jézusnál a hangsúly nem a fán, hanem a mustármagon van, amely minden jelentéktelenségében is a reményt képviseli. A valóságban az Egyház mindig mustármag marad. A neves svájci hittudós, Hans Urs von Balthasar megfogalmazásában az Egyház számára egyszerre van Nagypéntek, Húsvét és Pünkösd. Nem olyan, mint a növény, amelynek a mag csak csírája. Neki a Kereszt nem távoli kezdet, hanem állandó jelenlét. Mindig újból átéli a nagypénteket, mint ahogy mindig újból átélheti a Húsvétot is.

    Érdemesnek tartom Ratzinger gondolatait szó szerint idézni „A mustármag reménye” című könyvéből. Ezt írja: „Az Egyház egész történelmén keresztül mustármag marad. Mindig a Szentlélek megfoghatatlan erejéből él, sohasem szervezetének időközben kifejlesztett hatalmából. Talán a mai óra áldása, hogy kényszerülünk újból fölismerni ezt. Mert azt hittük: az Egyház most már oly hatalmas lett, hogy pusztán emberileg nézve aligha lehet kiütni a nyeregből. Most tudjuk, milyen gyorsan szétfoszolhat az ilyen elképzelés. Talán kellett, hogy sok nehézség érjen bennünket, érje az Egyházat, hogy újra megtudjuk, miből él, – ma is a mustármag reményéből, nem pedig terveinek és struktúráinak erejéből.”

    Vagyis Isten országa, amely felé az Egyház út, nem emberi elképzelések, hatalom, szervezőkészség és tehetség kibontakozása, hanem Isten műve, Isten kegyelme. Bontakozásában benne van az emberi történelem minden jelensége is. Ezért lehet, hogy valamelyik világrészen most éppen a mustármag kicsinységében van jelen, más világrészeken, így például Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában, Dél-Koreában, sőt még Kínában is a növekedés, a fejlődés állapotában van. És ott is, ahol látszólag nagyon kicsiny mustármag, mindig vannak az életnek csodálatos jelenségei is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a már többször hallott kifejezést – a mustármag reménye –, ne felejtsük el, ne adjuk föl. Ameddig esetleg egyetlenként mi hiszünk, a mustármag-Egyház él és fejlődhet.

    Egyébként ezt a mustármag képet a saját egyéni lelkiéletünkre is alkalmazhatjuk. Mi is egész életünkben mustármag maradunk. Lelkiéletünkben átélhetjük a Nagypénteket, a Húsvétot és a Pünkösdöt is, nem is egyszer, többször is. Az egyéni hitnek is megvan a története. Lehetségesek ennek a hitnek a mélypontjai, időnkénti elfáradásai, de ugyanakkor átélhetjük mély istenélményekben, istentapasztalásokban a Húsvét örömteli diadalát, és a Szentlélektől vezetett fejlődés, elmélyülés időszakait is. És éppen ebben benne van a még talán mustármag állapotban létező Egyháznak is nagy élménye. Hiszen az Egyház még mustármagként is élő közösség. Ebben a közösségben, keresztény testvéreinkkel való kapcsolatunkban mindig megtapasztalhatjuk a bíztatást, a szolidaritást, a szép példákat, amikből erőt meríthetünk és növekedhetünk. Az Úr Jézus éppen arra bíztat bennünket, hogy halljuk meg és fogjuk föl az egész evangéliumot és éljünk is belőle. Ámen.

    Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Tihanyi Bencés Apátság prédikációiÉvközi 15. vasárnap

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    12

    https://youtu.be/6sKR_dFZCCg

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."