Teréz anya breviáriuma

Miközben Lisieux „Kis Virága" haldoklott, nővértársai azon tanakodtak, hogy mit is írjanak majd róla? Kis Teréz meghallotta, megörült neki és ezt mondta Jézusnak: „Te nagy dolgokat cselekedtél, nagy dolgokat egy méltatlan senkivel."

Ő kis dolgokat cselekedett nagy szeretettel, hét­köznapi dolgokat rendkívüli szeretettel, és Róma ezért nyilvánította szentté. Ott, a Kármelban, ahol ez a Kis Virág lakott, élt egy öreg apáca, akit senkinek sem sikerült fölvidítani és boldoggá tenni. Állandóan zsörtölődött, ezért senki sem akart vele foglalkozni. Az egyetlen ön­kéntes ajánlkozó a Kis Virág volt, mert szerette Jézust. És mindennap ugyanaz a litánia: „Túl lassú vagy" vagy „Túl gyorsan mész", „A halálba fogsz kergetni", „Már megint mit csinálsz?", „Nem tudsz egy kicsit fürgébb lenni?". Állandó zsémbeskedés tehát. És a Kis Virág mindig engedelmeskedett ennek az apácának, és minden kéré­sét teljesítette. Csodálatos és teljes engedelmesség.

Gyakran, nagyon gyakran beszélünk az imádságról, és sok könyvet is írtak már erről.

Halljátok meg, mit mond Szent Ignác, a szent, aki az ima alamizsnáját kérte: „Hová mész? Ki elébe járulsz?" - Ő kis dolgokat tanácsolt: egy pillanatra megállni, mielőtt a szentelt vízhez érnénk, köszönetet mondani, mielőtt magunkhoz vennénk az ostyát...: apró dolgok, je­lentékteleneknek is mondhatjuk, de hozzájárulnak az imádságos szellem megteremtéséhez.

Amikor a keresztre és a szentségtartóra nézünk, megkérdezzük magunktól, hogy miután Jézus értünk meghalt, és szeretetéről, irgalmáról ily módon tanúskodott, mindezek után miért hagyta reánk az Oltáriszentséget is?

Bizonyára elég volt az, amit tett, de ránk gondolva megadta nekünk a lehetőséget, hogy osztozzunk keresztre feszítésében, és életünkben megélhessük azt. Az Utolsó Vacsoránál Ő már tudott a tövisekről, az árulásról, már mindent tudott...

Kapcsoljátok össze azokat a szenvedéseket és a keresztre feszítést a szentségtartóval; az Ő testét az Oltáriszentséggel: teste úgymond újra megtöretik, áldozata mindennap megújul.

Tanuljunk Máriától, aki a gyermek Jézus gondviselője és tanítója volt.

Ahogyan Ő tette, mi is úgy figyeljünk arra, hogy mire van szüksége szegényeinknek és mindenkinek, melyek az anyagi és a szellemi szükségleteik.

Úgy, ahogyan Ő járt, vele járjunk a szegények közé, a betegekhez, a magányosokhoz, az éhezőkhöz, a rosszul öltözöttekhez, a hajléktalanokhoz, és mindig és mindenben viselkedjünk az Ő példája szerint.

Szerelmetes bizalom az Isteni gondviselésben.

Tudjátok, hogy ezer meg ezer embernek adunk itt enni Kalkuttában. Történt egy napon, hogy egy nővér odajött hozzám és azt mondta nekem: „Anyám, nincs semmi, amit megfőzhetnénk." - Sohasem történt ilyen azelőtt. De íme, pontban kilenckor jön egy autó tele kenyérrel: a Kormány bezárta az iskolákat arra a napra, és az így megmaradó kenyeret elküldte nekünk.

Lássátok meg újra Isten gondoskodását: inkább bezáratta az iskolákat, de nem hagyta meghalni az éhezőket. Mennyi gyöngédség és gondoskodás jön Istentől!

Csak egyetlen életünk van: miért kell azt megnehezítenünk egymásnak? Mindannyiunknak más-más talentuma van.

Jézus, József és Mária alkották a Szent Családot, nem csupán Jézus. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Józsefre, az ácsra, Jézus nagyságára és Mária szeplőte-íenségére is szükség volt.

Ugyanígy a mi családjainkban is.

Szent Tamás mondja: „A szentség nem áll semmi másból, csupán abból a szilárd elhatározásból, hogy Is­tennek adom magam. Tántoríthatatlan akarattal szeret­jük Istent, választjuk Istent, futunk Isten felé, elérjük és magunkhoz vesszük Őt."

Gyakran kiejtünk olyan szavakat, amelyek nem a szeretetből fakadnak, és amelyekben nincsen meg a szeretet. Ezek a szavak a mi szívünkből jönnek és nem Istentől.

Fiatalon nagyon figyeljetek a csendre, mert később sokkal nehezebb lesz.

A bűnbánat mindenképp szükséges.

Nincs hatékonyabb eszköz ennél a lélek rendezetlen szenvedélyeinek megfékezésére és a természet ösztöneinek átvilágítására.

így jutunk majd az égi boldogság birtokába, amely minden földi örömöt fölülmúl, ahogyan a lélek a testet és az ég a földet.

Jézus azt mondta Szent Pálnak: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9,4). Nem azt mondta: „Miért üldözöd a keresztényeket?" Nyilvánvaló igazság szól itt: „Bármit tesztek a legkisebb testvéreimmel, velem teszi­tek azt" (Mt 25,40).

A bűnösöket legegyszerűbben saját életünk tanúságtételével téríthetjük meg. Azzal a szellemmel, amellyel választ adunk isteni küldetésünkre; teljes odaadásunkkal, nagylelkű és boldog szolgálatunkkal, azzal a szeretettel, amelyet egymás iránt táplálunk, és a szegények között is legszegényebbek iránti apostoli buzgósággal, így teszünk tanúbizonyságot Krisztus szeretetéről.

Jézus mindig megóvja azok szívét, akik magukat Neki adják. Ha valaki nem keresi Istent, akkor ne vitatkozzatok vele és ne válaszoljatok kérdéseire: hagyjátok el, mert még nincs „készen", de imádkozzatok érte, hogy megvilágosodhasson.