Teréz anya breviáriuma

A szegénység öröm: meg kell elégednetek azzal, amitek van, és azzal is, amitek nincsen.

Sokan jönnek Kalkuttába a Szeplőtelen Szív leprásokat gondozó kórházába, hogy dolgozzanak, és azt mondják: „Most nemcsak nézek, hanem látok is. Otthon csupán néztem, de nem láttam. Most, hogy hazamegyek, meg fogom látni a szegényeket."

Ma alaposan vizsgáljátok meg, mennyire vagytok tiszták. A tisztasággal nem tréfálhatunk. Vigyétek elméikedéseteket Jézus elé. Nyissátok meg magatokat Jézus előtt. Ne járjatok magatokban - járjatok Jézussal együtt!

Ajánljátok föl Neki magatokat egész életre szóló szeretettel.

A családban rendszeresen kell imádkoznunk. Ele­gendő időt kell biztosítanunk az imádságra. Gyakran si­etve, az utolsó pillanatban, minden összeszedettség nél­kül imádkozunk. Remélem, és kérem Isten segítségét, hogy átszellemültebbé, csendesebbé, szeretetteljeseb­bé váljunk.

Fiatalok, mélyen szeressétek és tiszteljétek az idő­sebbeket; idősebbek, mély szeretettel és tisztelettel övezzétek a fiatalabbakat, mert ők ugyanúgy Jézushoz tartoznak, mint ti. 0 mindannyiunkat kiválasztott magá­nak, hogy világosságként ragyogjunk és szeretve szeres­sünk a világban. Ahhoz, hogy az Ő lámpásává váljunk, gyöngédnek, szeretetteljesnek, odaadónak, őszintének kell lennünk egymás iránt. Ez a legegyszerűbb út. „Erről ismerik majd meg, hogy tanítványaim vagytok" (Jn 13,35).

Jézus úgy kívánja, hogy szeressük egymást, aho­gyan az Atya Őt szerette. Jól megértettük ezt?

A szeretet helyett annyi durvaság van a világon, a kedvesség helyett annyi keserűség, a csend helyett annyi viszálykodás. Elfeledjük, hogy Isten épp a szív csendjében szólal meg, és a mi hangunk is szívünk tel­jességéből szól.

Emlékezzetek rá: a tiszta szív meglátja Istent.

Kérem az Urat, hogy mindnyájan emlékezzetek erre, és meggyőződéssel gyakoroljátok minden nap, hogy semmi se szakithasson el benneteket Krisztus szeretetétői. Ez a meggyőződés bizonnyal nagy szentséghez vezet. És ha szentek lesztek, imává alakíthatjátok munkátokat. A szentség gyümölcse, hogy - bár a világban élünk - meg tudunk maradni szemlélődőnek.

A feltámadott Krisztus legyen örömötök és békétek! Föltámadott Urunk öröme adjon nektek erőt a munkában! Ez legyen az Atyához vezető út, a világító  Fény, az Élet Kenyere.

Jézus nélküli életünk értelmetlen lenne, föl sem tudnánk fogni. Jézus életünk magyarázata.

Szívünk békéje érdekében megpróbálunk többet beszélni Vele, és kevesebbet az emberekkel.

A feltámadott Jézus örömtől sugárzik - kívánom nektek az Ő Örömét! Áldozat nélkül nem lesz örömötök. Ezért előzi meg a Nagypéntek a Húsvétot.

A kölcsönös szeretet boldogság: „Onnan tudják majd, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást" (Jn 13,35). örömöt szeretnék szerezni felebarátomnak.

Elmélkedjünk nagy odaadással Urunk szenvedé­sén és vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy meglát­hassuk, mi okozta Jézus szenvedését!

Ezen elmélkedtem ma reggel. Ki fogom javítani hibáimat, és hogy jobban része­sülhessek Jézus szenvedésében, elégtételre szánt csele­kedeteimet megkétszerezem. Szigorú ellenőre leszek szememnek. Csak tiszta gondolatokat fogadok szelle­membe, nagy figyelemmel tartom meg a szív csendjét, hogy abban meghallhassam Isten erősítő szavait, és tel­jes szívemből erőt meríthessek, hogy megvigasztalhas­sam a szegények szenvedéseiben rejtőzködő Jézust.

Vegyétek a fáradságot, hogy állhatatosak legyetek az apró dolgokban! Ahhoz, hogy legyőzzük az ördögöt, a világot és a testet, szükséges a bűnbánat és az elégtétel. így mondta Jézus. Krisztus szenvedése meg kell hogy változtasson bennünket. Ez a változás Isten kegyelmé­nek segítségével történik úgy, hogy igazán lemondunk saját énünkről. Tartós, nehéz áldozat kell ehhez. Ki kell magunkat üresíteni.

Álljatok meg, időzzetek az Oltáriszentség előtt! Tűnődjetek rajta. És imádkozzatok. Hogyan tudta Isten ilyen kicsinnyé tenni magát, hogy két ujjal elérhetem vagy megtörhetem, és egy kisgyermek vagy egy haldokló is megkaphatja...

Az Oltáriszentség minden képzeletet felülmúl..., mélységes hittel és szeretettel kell fogadnom. Jézus azért akarta ránk hagyni, hogy sohase feledjük el mindazt, amiért eljött és amit föltárt nekünk. Jézus ismerte az emberi természetet, tudta azt is, hogy „aki messze van tőlünk, szívünktől is távol van." 

El tudjuk képzelni, milyen lenne az életünk Oltáriszentség nélkül?