Teréz anya breviáriuma

Derűtök, örömötök árama eljut hozzám.

Jó szolgálatra vezető lépéseitek visszhangja édes zenét jelent Jézusnak. Jézus forró szomjúságát tartsátok mindig szívetekben.

Fiatal diákok! Az alázat igazság, és ti most a kere­sés időszakában vagytok. Krisztus világosságát tartsá­tok élőn magatok között.

Ne beszéljetek! Ne beszéljetek az embereknek éle­tetek nehézségeiről. Egyszerűen csak legyetek boldo­gok, hogy Krisztus tud azokról.

Elfogadni mindazt, amit Ö küld - és odaadni mind­azt, amit kér. Derűsen mondani igent Jézusnak akkor is, ha kérése nem kedvedre való.

Lehet szó lényegtelen dolgokról, de Isten számára semmi sem lényegtelen: minél kisebb dologról van szó, annál nagyobb legyen a szeretet.

Nem lehetünk alázatosak, ha nem imádkozunk.

Jézustól kell kérnünk az alázat ajándékát, hogy imáink gyümölcseként megkapjuk tőle. imádkozzunk, hogy mindannyian jobban megérthessük Őt.

A szülői szeretet szép és igen értékes, de Isten kérhet mást is. Emlékszem, amikor azt mondtam anyámnak, hogy el akarok utazni, bezárkózott szobájába, imádkozott, hogy segítségre leljen.

Levelet kaptam egy lánytól: „Tudom, hogy hivatásom van, de anyámnak kell döntenie." Az anyja pedig odaírta: „Ha Jézus az, aki akarja."

Szükségünk van az alázatra, hogy megóvjuk ma­gunkat a veszélytől, a bukásoktól, hogy szeretetszolgá­latunk valóban gyümölcsöt teremjen.

Jó és szép látni Krisztus alázatát, Krisztusét, aki „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ra­gaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai ala­kot öltött, és hasonló lett az emberekhez." (Fil 2,6-7)

Higgyetek nekem: ha a hozzátok legközelebb állót nem szolgáljátok szabadon és teljes szeretettel, akkor semmit sem adhattok a szegényeknek.

Egy napon, amikor Új-Delhiben voltam, autón utaztam egy széles úton. Egyszercsak megláttam egy embert, aki félig az úton, félig a járdán feküdt. Az autók elmentek mellette és senki sem állt meg, hogy megnéz­ze, mi baja lehet. Megállítottam kocsinkat, és az embert magunkkal vittük. A nővérek meglepődtek és megkér­dezték tőlem: „Anyám, hogyan látta meg? Senki sem vet­te észre, még nővéreink sem."

Ha szívünk megszabadul a bűntől, akkor meg fog­juk látni Istent.

Jaj nektek, ha nem emlékeztek arra, hogy Ő név szerint hív titeket. Övéi vagytok, becsesek, drágák az Ő számára, Ő szeret titeket. Imádkozom mindannyiótokért, hogy Krisztushoz hasonlóvá növekedjetek, a kölcsönös és szegényeket szolgáló szeretetben.

Egész létünk szent, mert Ő név szerint kiválasztott bennünket. Ruhánk is jele annak, hogy Hozzá tartozunk. Ő név szerint meghívott engem. Én számára drága kincs vagyok. Hogyan? Tenyerestalpas nővér is? Igen, Tenye­restalpas nővér is!

A kicsiny Goretti Mária! Bernadett. Jácintka. Mind­annyian becsesek és drágák őelőtte.

Jézus visszafoghatta ugyan az emberekkel való együttérzését, de amikor látta, hogy éhesek és fáradtak, akkor csillapította éhségüket.

Könnyű beszélni a szegényekről, a szegénységről, de milyen kevéssé is ismerjük azt valójában! Hiszen min­denünk megvan, amit csak kívánunk. így sohasem fo­gunk nagy dolgokra hívatni.

Bízzatok Istenben, aki szeret titeket, aki szeret min­ket, aki gondoskodik rólunk, aki mindent lát, mindent is­mer, mindent megtehet az én javamra és a lelkek javára.

Ha minden a visszájára fordul is, ha hajótörést szenvedek, akkor is teljesen át kell adnom magam Neki. Isten munkáját nekem nem kell ellenőriznem. Nem kell számolnom, hány kilométert tettem már meg, akkor sem, ha kedvemre való lenne. Nem kell kívánnom, hogy haladásom világosan lássam, vagy hogy pontosan is­merjem, hol is állok a tökéletesedés útján.