65674 ima található a honlapon, összesen 152515 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Szeretetláng Lelki Napló

Szeretetláng Lelki Napló
Naponta frissül

A Szeretetláng egy Magyarországról kiindult világméretű mozgalom, mely az Eucharisztikus lelkiséget szeretné felkínálni egy sajátos Szűz Mária tiszteleten keresztül. Célja, hogy az Új Evangelizáció támogató eszköze legyen azáltal, hogy előmozdítja a családokban az együtt-imádkozást, mint a személyes és közösségi megszentelődést, hogy a családok így „szentéllyé” váljanak. A Társulás lelkisége az Isten Szaván, az Anyaszentegyház tanításán és a Szeretetláng Lelki Napló üzenetein nyugszik, hogy általuk tanítványokká és küldöttekké legyünk. A „Szeretetláng Lelki Napló” Kindelmann Károlyné szül. Szántó Erzsébet 1913–1985 (Erzsébet aszszony) 1961-1983-ig kapott magánkinyilatkoztatásait tartalmazza. Az alábbiakban e Napló teljes, kritikai kiadását közöljük.

A füzetekben foglalt üzenetekre való hivatkozás módjaként az ún. „forrás hivatkozást” választottuk oly módon, hogy közöljük az eredeti kötet számát római számmal írva, illetve az oldalszámot arab számmal jelezve, amely oldalon a szövegrész az eredetiben szerepelt, például az első füzet 63. oldalára való utalás: (I/63.).

Erzsébet asszony a Lelki Naplóját kézzel (kék töltőtollal és piros rostirónnal) írta le. Egyes fontos közléseket kifejezetten pirossal kellett beírnia, másokat alá kellett húznia, erre vonatkozóan kifejezett utasításokat kapott magánkinyilatkoztatásaiban.

Jelen kritikai kiadásunknál az eredeti szövegben található aláhúzásokat dőlt betűvel szedtük, a piros színnel írt részeket pedig vastagon szedve érzékeltettük. Nyilvánvaló, hogy a leírtakat Erzsébet asszony utólag átolvasta és igyekezett nyelvtanilag korrigálni, így például a hibásan kis kezdőbetűvel írt szavakat a kézírásos szövegben jól látható módon nagy kezdőbetűre javította. Sőt maga is utal rá, hogy a szöveget átolvasta és javította, miként a III. füzet végén megjegyzi: „Hűségesen, pontosan írtam a közléseket. A javításokat magam eszközöltem.”

A Naplóban találhatunk a szövegbe szúrt, vagy a lap szélére írt megjegyzéseket is, mint például: „Fontos!” (II/33.). Ezek nagy része Erzsébet asszony saját kezű bejegyzése, aki a naplóírás közben néha utólag megjegyzéseket fűzött egyes szakaszokhoz. Ezeket a bejegyzéseket, ha érdemleges információkat hordoznak, például: „Ez fontos!” (I/115.), akkor dőlt betűvel, jobbra zárva, még mondat közben is meghagytuk.

 

A Naplóban tapasztalható nyelvezetbeli nehézségek Erzsébet asszony alacsony iskolai végzettségéből fakadtak, mely akadályozta őt abban, hogy írásbeli stílusa gördülékeny és nyelvileg korrekt legyen.

A füzetek írásában esetenként visszamenőlegességet tételezhetünk fel. Erzsébet asszony hozzáállása a kapott üzenetekkel kapcsolatosan az volt, hogy adott esetben egy-egy tanítás még folytatódhat, nemegyszer éppen az Úrtól kapott a szöveg későbbi folytatására ígéretet. A kihagyások és a dátum-eltolódások jelentős részben ezzel magyarázhatók. Mivel azonban sok bejegyzésnél csak hónapot, napot jelölt, feltételezhető, hogy olykor maga is „eltévedt” az évszámokat illetően. Példa erre, hogy míg az eredeti szövegben a II/16. oldalon tévesen „1963. október 15.”dátumozású bejegyzés szerepel, a II/17. oldalon viszont újra visszatér az 1962-es dátumhoz („1962. október 19.”). Kritikai kiadásunkban az ilyen nyilvánvaló elírásokat korrigáltuk, azonban az utólag bejegyzett (és nem csupán elírt dátumozású) üzeneteket, melyek nem illeszkednek bele a többi üzenet kronológiai sorrendjébe, nem helyeztük át az időrendnek megfelelően, mert mindenben a szöveg eredeti struktúráját kívántuk követni.

Erzsébet asszony az üzeneteket tartalom szerint is csoportosította, így előfordulhat, hogy nem tévedés miatt kerültek olyan üzenetek is egymás mellé, melyeknek az időrendi sorrend miatt nem kellett volna egymás mellé kerülniük. Ugyanakkor az is kitűnik a Naplóból, hogy a dátum nem feltétlenül azt a napot jelöli, amelyen az üzenetet kapta, hanem azt is jelölheti, amikor azt a látnok leírta, vagy azt

a Napló szövegébe illesztette.

Redakciónk során az alábbi jelöléseket alkalmaztuk:

A /…/ zárójel az eredeti szövegben lévő zárójelet jelöli

A (…) zárójel a 2003-ban és 2009-ben készült nyelvhelyességi

korrekció során beillesztett szövegértést segítő kiegészítő szövegelemeket jelzi, általában néhány szót, mely nem változtatja meg a tartalmat, csak segíti a gördülékeny fogalmazást. Például: „Látod, ezért is le kell mondanod (magadról) egészen.” (I/103.)

A […] zárójel a „Dr. Kovács Zoltán, A »SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ« TEOLÓGIAI VIZSGÁLATA, Budapest, 2009.” dokumentum által javasolt szövegkihagyásokat jelöli, illetve azokat a szövegkihagyásokat, melyeket maga Erzsébet asszony kért a Lelki Naplóba írt utasítással (például: „Kifelé nem kell erről beszélni” II/39.).

A (–) jelzés a Napló dátumozásában található hiányosságokat jelöli, ahol az eredeti szöveg nem tartalmaz egy adott bejegyzésre vonatkozólag hónap vagy nap megjelölést. Például: 1962. május (–), vagy: 1963 (–).

A Naplóban szereplő neveket a diszkréció okán rövidítésekkel helyettesítettük.

A szöveget néhol lábjegyzetekkel láttuk el. A beillesztett jegyzetek mindegyike tőlünk származik, nem része a Naplónak, ezért a (Szerk.) megjegyzéssel láttuk el őket. Ezek egy része teológiai magyarázatokat, pontosításokat tartalmaz, illetve utalásokat a dr. Kovács Zoltán mariológus által írt teológiai értékelésre, ahol az adott kérdés helyes teológiai megvilágításba kerül. A lábjegyzetek másik része technikai jellegű utalásokat tartalmaz a szövegre vonatkozóan.

Szeretetláng Lelki Napló - II. füzet 1962. december 18.II/46

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
11

Csodálatos az, amit most írok. A Szent Szűz így szólt: „Mi is ott voltunk, Szent Fiam és én. Mi engedtük, hogy ütlegeljen, de én hamar lefogtam: elég.” Én igen szégyelltem magam emiatt, hogy a gonosz elvert. Még napok múlva is szégyen ömlött el arcomon. A gonosz meg csak vigyorgott: „Ugye, ugye, ki akartalak józanítani bolondériádból. Elég legyen már a sok böjt és virrasztás, hagyj fel vele, semmi értelme ennek a sok hiábavalóságnak!” A Szent Szűz az ördög szavaiba beleszólt, és megígérte, hogy nem fogja megengedni többet, hogy a gonosz ütlegeljen. De erre most szükség volt.
A Szűzanya tovább beszélt hozzám:
„Kislányom! Hozd meg áldozataidat, és merülj el az alázatosság mélyreható megsemmisülésében! Kedves kis eszközöm vagy, és a nagy alázatosságra való törekvésed igen kedves nekem. Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradása az, mely által ily kitartó a törekvésed.” A Szent Szűz szavai igen nagy erőt adtak nekem hosszú időn át.
Mivel M. atya beteg volt hosszú időn át, újra B. atyához mentem gyónni. Szavaiból azt vettem észre, nagyon meglepődött és örült is: „Miért nem jött?” – kérdezte. Ő már várt. Elmondtam neki: a közbeeső időben M. atyánál voltam. M. atya azonban visszautasított a legmesszebbmenőkig, és nagyon megbánta azt is, hogy velem szóba állt. Elmondtam azt is B. atyának, hogy szigorúan megkért, mellőzzem az ügy további tárgyalását, mert ő nem hajlandó tovább foglalkozni ezzel kapcsolatban velem. Meggyóntatni ugyan meggyóntat, de őt tovább ne terheljem. Mivel rendkívüli lelkiállapotom (miatt), melyben élek, sehogy sem tudom ezen dolgok mellőzésével a szentgyónásomat elvégezni, ezért most arra hivatkoztam, (hogy) nem a magam akaratából, hanem csakis a mellém rendelt nővér tanácsának engedelmeskedve jöttem ismét vissza az atyához.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - II. füzet 1962. december 18.II/45

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
10

Új lakásomba költöztem, mely semmi egyéb, mint egy kicsi szoba, mely 2 × 2 méter. Ez a kertünk végében épült. Ma este volt az első nap, hogy ott aludtam. Hiába voltam fáradt, szememre nem jött álom. Éjfél felé járt már az idő. Még mindig ébren voltam, s közben arra gondoltam, hogy ha most nem tudok elaludni, mire elérkezik a virrasztás ideje, nem fogok tudni felébredni. Ébrenlétemben a Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam, mert a virrasztás egyik óráját a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúlásáért ajánlom fel. Egyszer csak ütést éreztem testemen. Az elsőt a második, majd a harmadik is követte. Utána még egy kisebb ütés következett. Borzalmas éjszakám volt. Félelem nemigen volt bennem. Az ütések után fáradtság és fájdalom vett hatalmába, mely után elnyomott az álom. Két óra után felébredtem, de még egy órát sem tudtam virrasztani. Úgy éreztem magam, mint akit jól elvertek. Az ördög ütlegelt. Tudtam, éreztem jelenlétét, csak azon csodálkoztam, hogy a negyedik ütés, amit rám mért, az nem fájt úgy, mint az előzőek. Úgy éreztem, mintha egy kéz visszatartotta volna. Alig háromnegyed órai virrasztás után ismét lefeküdtem. Az álom annyira elnyomott, hogy – ami nem szokott velem megtörténni – hét óra előtt ébredtem. A mi templomunkban, mivel a sekrestyés nővér beteg, a hat órai harangozást én vállaltam el. El lehet képzelni ijedtségemet. Mire a templomba értem, már a roráténak is vége volt. Szomorúan panaszkodtam a Szűzanyának, hogy az ördög elvert, és nem tudtam felkelni.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - II. füzet 1962. december 16.II/43

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
08

A gyónás befejezése után, amikor elhagytam a gyóntatóhelyiséget, a gondolat, hogy nem érti, még jobban fájt. A Szent Szûzhöz fohászkodtam: „Édesanyám, akihez küldtél, nem érti Szeretetlángodat.” Kértem a Szentlelket, világosítsa meg és járja át ôt is a Szent Szûz Szeretetlángjának kegyelmi hatása úgy, mint engem. Elmélkedésem közben rettenetes lelki kínok kezdtek gyötörni. Közben eltávoztam a templomból. Az úton még jobban fokozódott a fájdalom. Lelkemben ismét a gonosz támasztott sötét kételyeket: „Látod, nem csodálom, hogy nem érti zavaros gondolataidat. Pedig ô egy igen okos pap, mégsem tud eligazodni zagyva kitalálásaidon. És te még elképzeled magadnak, hogy neked ezért szenvedned kell.Tudod, ilyet csak egy zavart eszû hisz el. Miért kísérletezel?” Minden erômmel rendezni igyekeztem gondolataimat. A szenvedések oly borzalmas kínokat okoztak, hogy útközben szerettem volna a szembejövôkkel tudatni, milyen borzalmasan szenvedek. Közben a gondolataim is elhomályosodtak. Újra eszembe jutott, hogy miért nem tudtam a Szent Szûz Szeretetlángjáról beszélni. Most magam is arra a gondolatra jutottam, hogy én sem értek mindent. Miközben hazaérkeztem, vidám dalokkal igyekeztem takarni lelkem nagy szenvedéseit, nehogy gyermekeim észrevegyék szenvedéseim miatti lehangoltságomat. Ó, borzalmas lelki kín! Ki tudna megszabadítani? Hisz senki sem ért meg, hiába is mondanám el bárkinek is. Estefelé szûnni kezdett lelkemben a gyötrô kín. Az esti imámat az Úr oltára elôtt végeztem: „Imádott Jézusom, én nem tudom, de Neked tudnod kell, mi van velem. El nem tudom mondani azt, ami elmémet zavarja. Te tudod. Szabadíts meg a gonosztól!”
Ezt az Úr Jézus kérésére fel kellett olvasni gyóntatómnak

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - II. füzet 1962. december 16.II/42

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
07

A máriaremetei kegytemplomba mentem ahhoz az atyához, kinek egy héttel ezelőtt átadtam a Szent Szűz közléseit. Ő már néhány szó után rám ismert. Kérdéseket intézett hozzám. Először is azt kérdezte, özvegy vagyok-e, hány gyermekem van, kikkel lakom együtt? És vétek-e a szeretet ellen máskor is? Mert az átadott sorok között azt is leírtam, hogy egy napon a Szűzanya oly sokat beszélt velem, (s) lelkem ezáltal annyira elvonta a világtól, (hogy) én egészen kikapcsolódva éltem órákon át, és csak este későn jutott eszembe, hogy gyermekeimnek kenyeret és tojást kellett hoznom. Ezért kérdezte, hogy ez előfordul-e gyakran, mert a szeretetszolgálat elmulasztása, az bizony nagy hiba lenne. Mondtam neki, ez még csak most fordult elő először hibámon kívül, mert nem volt szándékos. Közben megemlítettem neki, hogy voltam a püspök atyánál, átadtam a Szent Szűz közléseit. Elmondtam néhány szóval, mit mondott a püspök atya. Ő erre azt válaszolta, hogy ő is ezt mondta volna, amit a püspök atya mondott. Majd rátért a Szent Szűz közléseire. Azt mondta, elolvasta kétszer, de nem érti. Én ezen nagyon elcsodálkoztam, és szerettem volna a Szent Szűz Szeretetlángjáról ékes szavakat mondani. De hiába erőlködtem, nem jött elmémbe gondolat, sem ajkamra szó. Elgondolkodtam, hogy lehet ezt nem érteni? Ő közben még azt mondta, hogy az első péntek és első szombat is az engesztelés napjai. Én úgy vettem észre, fölöslegesnek tartja ezeket a közbeékelt kegyelmi napokat.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - II. füzet 1962. december 12.II/41

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
06

Kevés várakozás után a püspök úr titkárához vezettek /H/. Ő a kápolnába vezetett. Ott hamar mély áhítatba merültem. „Imádott Jézusom, végre itt vagyunk!” Rövid várakozás után észrevettem, hogy valaki bejött, és a „Veni Creator Spiritus” imát kezdte egészen hangosan. Én nem néztem mindjárt oda, hogy ki imádkozik, de mivel az ima tovább is tartott, odanéztem.A püspök atya volt. Míg én felálltam, ő az imazsámolyt maga elé készítette. Eléje térdeltem, hogy az előre bejelentett gyónást elvégezzem. Ez hosszan tartó volt. Én csodáltam szent nyugalmát és azt az önfegyelmet, melyet a hosszú időn át tanúsított. Egyetlen egyszer sem szakította meg egyetlen közbeszólással sem. És miután befejeztem, kisvártatva megkérdezte, szeretnék-e még valamit mondani? „Nem.” – mondtam én. Ő mindent megválaszolt. Én csodáltam rendkívüli szellemi frissességét, mellyel megválaszolta kérdéseimet. Feloldozás után még egyszer hosszan megáldott. Szavai megnyugtatták lelkemet, eloszlatták gyötrő, kínzó kételyeimet. Ott nyomban leborultam hálát adni az Úrnak. Közben a püspök atya is még rövid fohászt végzett. Mikor felállt, hozzám lépve jóságos, atyai kezével homlokomra keresztet rajzolt. Erre nem voltam elkészülve. Hirtelen mozdulattal csókkal illettem áldást adó kezét. Ez úgy meghatott, és miután ő kiment, én még ott maradtam, és átelmélkedtem a Szent Szűz közléseinek átadását. A Szűzanya jósággal és szelídséggel szólt hozzám: „Ez a rendkívüli megkönnyebbülés, melyet most érzel, az én ajándékom.Tudod mit? Most pihenjünk egyet, hogy legyen erőd a további küzdelemre, mely rád vár.” S ahogy ezeket a szavakat kimondta, anyai szeretetével jóságosan simogatta lelkemet. Én lélekben megpihenve a püspök atya különös áldására gondoltam, mert áldása nyomán az Úr békéje töltötte el lelkemet, oly csodálatosan, hogy ilyet még soha, semmiféle áldás után sem éreztem. Ha rágondoltam, még néhány nap múlva is a boldog megnyugvás árasztotta el szívemet.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - II. füzet 1962. december 12.II/40

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
05

A Szűzanya úgy intézte a dolgokat, hogy minden az ügy javára történjen. Még aznap este a püspöki misén is részt vettem. Az elszállásolásunk várakozáson felüli volt /Ugyanis a mellém rendelt nővérrel mentem/. Másnap a hajnali szentmisén a Szűzanya így szólt: „Nézz az előtted ülő két kisgyermekre!” Felnéztem. Két kis sovány gyermek ült előttem, s mivel a Szent Szűz hívta fel figyelmemet a két kisgyermekre, hosszan elnéztem őket. A gyermekek meglepően illedelmesek voltak, ruhájuk szegényes, de gondozott volt. A Szent Szűz tovább beszélt: „Kislányom, erre a két kisgyermekre rálehelem Szeretetlángom kegyelmét.Vágyódásod ajándéka ez. Tartsd szem előtt a két kisgyermeket, különösen sokat imádkozz értük! Szeretetlángom különös kegyeltjei ők mostantól fogva. Segítsd őket anyagilag is.” Ahogy a Szent Szűz éreznem engedte, hogy Ő általam engedi az Ő Szívének Szeretetlángját és melegét rálehelni a kisgyermekekre, sírva fakadtam: „Anyám, mily jóságos vagy Te!” Átzokogtam a szentmisét. Mily sok az a kegyelem, melyet Ő áraszt reánk! Szentmise után szemmel tartottam a gyermekeket. Mikor kimentek, utánuk siettem, hogy nevüket és címüket megtudjam.
Közben azt is megtudtam, hogy sokgyermekes család gyermekei.Tíz óra előtt tíz perccel elvezettek a püspöki palotába. Nem a rendes bejáratnál mentünk, hanem előbb a konyhába. Ott az egyik nővér, aki épp tésztagyúrással foglalatoskodott, munkáját abbahagyva intett, hogy menjünk utána. Az alagsoron sötét folyosón keresztül vezetett utunk, míg utána felértünk a folyosóra, majd a püspöki váróterembe.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - II. füzet 1962. december 1.II/38

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
03

A Szűzanya még sokat beszélgetett velem. Úgy oktatott, mint egy kislányt. „Mondd, miért félsz? /Én ugyanis azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy a püspök atyához kell mennem, s ha erre gondoltam, mindig összeszorult a szívem./ Légy határozottan bátor, én lépek fel veled. Ezt a szenvedéseiddel kiérdemelted, ne legyen kétely lelkedben. Ezért kellett ennyit szenvedned, és csak a szenvedések által lettél erre alkalmas, ennek a nagy kegyelemnek továbbadására. Nincs okod a félelemre, mert ez azt jelenti, hogy lelkedet ugyan alkalmassá tettük, de mégis érezd azt szüntelenül, hogy eszköz vagy kezünkben. Ne tulajdoníts semmit magadnak! A félelem oktalanság, mert ez még mindig önteltséged tükröződése. Azt hiszed, te képes lennél valamire? Kislányom, add át már magad egészen, lásd be semmiségedet! Mi vezérlünk téged. Azért mondom, sem félni, sem magadnak tulajdonítani nem szabad semmit.” Aznap egész nap olyan lelkiállapotban voltam, hogy alig tudtam magamról valamit. Írtam a Szent Szűz közléseit. Szombati nap volt, és csak este tíz óra felé ébredtem annak tudatára, mi is van velem. Akkor jöttem rá, hogy sem kenyeret, sem tojást nem hoztam, amivel a gyermekeim megbíztak. A Szűzanya beszélgetése annyira eltöltötte egész lényemet. Nem tudok ezekből mindent leírni, csak ezt a keveset.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - II. füzet 1962. december 1.II/37

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
02

„Leányom! Látom, nagy szorongásaid vannak, félsz a nagy úttól, hogy újabb megpróbáltatás számodra Szeretetlángom átadása. Legyen fellépésed nagyon alázatos és bátor, határozott. Én veled megyek.A Szeretet Lelkének birtokában van lelked, az Ő ereje kísér és megvilágítja azok lelkét, akikhez menned kell.” A Szent Szűz azt is mondta, milyen lelkülettel lesznek azok, akikhez mennem kell, és akikhez küld, milyen kétellyel fogadják Szeretetlángját. És tovább beszélt erőt adó beszédével: „Sok és fájdalmas félreértésen és a megaláztatások fokozottabb vállalásán kell keresztülmenned.Akihez irányítalak, az is szenved, őt is a fájdalmas kételyek gyötrik, még jobban, mint téged. Látod, kislányom, most is azt mondom, hogy lásd, miért kell neked annyit szenvedni, imádkozni és böjtölni, és azoknak is, akikhez irányítalak. Hogy valamiképpen érdemet szerezzetek Szeretetlángom továbbadására, mert igen nehezen indul meg. Megmondom azt is, nem ok nélkül juttatom a kétkedő lelkületűekhez, hanem azért, hogy megérezzék Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradását, s higgyenek nekem és bízzanak bennem.”
Mikor a Szűzanya jóságos szavait meghallottam, nagyon elcsodálkoztam, mert az előző napi szenvedések és kísértések után az Úr Jézus szólt: „Szenvedj Velem! Fokozni fogom lelked szenvedéseit, és szavaimat is távol tartom tőled.” Ilyenkor mindig megremegek a szomorúságtól. Az Üdvözítő jóságos szavakkal vigasztalt: „De jelenlétem érzetét meghagyom benned. A nagy szenvedésekhez, melyeket most elárasztok benned, igen nagy erőt ad Anyánk Szeretetlángja. S ez az, mely Engem is lekötelez, hogy jelenlétem érzetét ne vonjam meg tőled. Neki is köszönd meg!”

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - II. füzet 1962. november 29.II/35

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
31

Az Úr Jézus egy alkalommal szelíd szavakkal kért: „Ne légy mindig türelmetlen! Másokkal elnéző vagy és türelmes, önmagaddal meg türelmetlen. Önmagaddal szemben is vannak kötelességeid. Fordulj csak Felém, az Én fényességemet vedd át, és add át felebarátaidnak! Élj elrejtett életet! Nézd az erdők ibolyáját. Nem megható? Alig látszik ki a földből, és mégis hogy keresik illatáért! A kis virág is Tőlem veszi illatát. A te életed is legyen rejtett és illatos, mely az Én illatomat árasztja, és ez után (is) menni fognak a lelkek. S te csak hagyd magad megszedni, Én pótolom majd kegyelmeimmel újra az illat áradását. Megkérlek, szeresd felebarátaidat, és ha azt hallod, hogy az Én nevemet valaki sóhajtozva ejti ki, figyelj fel rá! Az Én nevem kiejtése zengjen füledben, és a felsóhajtó lelket segítsd közelembe!”
Péntek: Ez a nap mindig a szenvedések és fokozott áldozatvállalások napja. Most is a fáradtságtól vergődve vonszoltam magam az Úr lábai elé. A három szentóra (alatt), melyet szenvedéseiben elmerülve szeretnék eltölteni, minden erőmet összeszedve igyekeztem imádságra hangolni lelkemet. Az édes Üdvözítő megszánta gyengeségemben való vergődésemet, és lelkem magányosságában szerető szavaival szólt hozzám: „Nézd, hol járok! Elhagyottan, falvakban és városokban. Amerre csak nézel, mindenhol Engem látsz, gondozatlan ruhában, fenséges lényemen elömlik szomorúságom, sikertelenségem.” Lelkemet úgy meghatották szavai, hogy csak zokogni tudtam. így szólt újra: „Látod, mennyit járok a lelkek után, és nem akarnak észrevenni. Rám pillantanak, azután elkapják fejüket, mikor meglátják szomorú pillantásomat. Vannak, akik azt mondják: Sajnálunk, de majd máskor. A legtöbben észre sem vesznek.” És fájdalmasan felkiáltott lelkemben: „Ó, határtalan közöny! Leánykám, Szívem itt marad veled. Kissé megpihenek. Tudom, te megértesz, kedvemben jársz minden erőddel.” És kért, hogy maradjak Vele. „Ó, ez az egyedüllét, ez a megvetettség!” – sóhajtotta bele lelkembe. „Enyhítsd fájdalmaimat gyakori jelenléteddel!” „Imádott Jézusom! Látod, milyen gyarló vagyok?! Lelkem óhajtva kíván, testem fáradtsága meg arra kényszerít, hogy elbúcsúzzam Tőled.” Közben órámra néztem, közeledett három óra. Ő így szólt: „Veled megyek. A mi lábunk együtt járjon!” És nem hagytuk abba a beszélgetést. Ő csak tovább panaszolta lelkének elhagyatottságát, és esdekelve kért újra: „Leánykám, ne hagyj el! Most még jobban, még szorosabban magamhoz fűzlek szenvedéseim által.”

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."