Szeretetláng Lelki Napló

„A tizenkét papi személy, kiket Szent Fiam kiválasztott, lesznek a legméltóbbak kérésem teljesítésére. Leányom, vidd e lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet, és add tovább!” És annyira zokogott, hogy alig értettem, mit is mond. Megkérdeztem Tőle, mit is kell tennem. Én az egész ország nevében megígértem Neki mindent, csak hogy fájdalmát enyhítsem. Mert a szívem úgy fájt, majd megszakadt. „Leányom, azt kérem tőled, hogy csütörtökön és pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjék. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság, a szentolvasó vagy más módja az imádságnak. Az engesztelést ketten vagy hárman végezzétek. Ahol ketten vagy hárman összejöttök, ott az én Szent Fiam. Az Ő kérésére ötszöri keresztvetéssel kezdjétek meg, mely közben ajánljátok magatokat Szent Fiam Sebei által az Örök Atyának.
Az engesztelő ájtatosságot így is fejezzétek be. Ezt az imát reggel és este, és napközben is végezzétek, mert ez közelebb visz benneteket Szent Fiam által az Örök Atyához, és szívetek megtelik kegyelemmel. A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek.”

Fájdalmas péntek³

A Szent Szűz első közlése!⁴
Ezen a napon az Úr Jézus óhaja szerint tizenkét órától három óráig imádtam és engeszteltem Őt. Benne elmerülve kértem a Szent Szüzet, vésse szívembe Szent Fiának Sebeit, és indítsa mind nagyobb könyörületre Szent Fiát. Könnyeim sűrűn hullani kezdtek. Sűrű könnyhullatásom közepette a Fájdalmas Szűz kimondhatatlan bánatát és szomorú zokogását éreztem lelkem mélyén. Az Ő zokogása áramlott át az én lelkembe is, majd zokogó hangján így szólt hozzám:
„Kármelita kislányom! Oly sok bűn van az országban. Segíts nekem, mentsük meg! Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja. Az én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet is, és add tovább, kislányom!”
„Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában?”
„Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének nekem. Kis kármelitám, az első szombatot is azért kértem, és mégsem veszik figyelembe. Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István nekem ajánlotta (országotokat), és én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. […]”

3 A Boldogságos Szűzanya fájdalmainak másik ünnepe (szeptember 15. mellett), melyet az akkor érvényben lévő liturgikus gyakorlat szerint Virágvasárnap előtt levő hét péntekén tartottak. (Szerk.)

4 Az I/12-ben már szólt a Szent Szűz, itt annyiban az első, hogy először beszél a Szeretetlángról. (Szerk.)

Szombat: A mi Édesanyánk napja. E napon különösen tiszteld meg Őt, még több gyengédséggel. Tudod, Ő a Kegyelmek Anyja. Óhajtsd, hogy a földön is úgy tiszteljék, mint a mennyben az angyalok és a szentek sokasága, és kérd a haldokló papi lelkek számára a jó halál kegyelmét. Erre ajánld fel napodnak minden pillanatát. Tudod, milyen nagy jutalmad lesz ezért? Az égben a papi lelkek könyörögni fognak érted, és a Szent Szűz is várja lelkedet halálod óráján. Az éjszakai virrasztást is erre a célra ajánld fel.”

Vasárnapra az édes Üdvözítő semmi programot nem adott. Ezek a beszélgetések körülbelül július hónapban történtek, de azt nem tudom pontosan, hogy hányadikán.

Szerda: A papi hivatások napja. Kérj tőlem sok buzgó lelkű ifjút. Amennyit csak kérsz, annyit kapsz, mert sok ifjú lelkében ott él a vágy, csak nincs, aki kisegítse belőlük, hogy felszínre jusson lelkük vágyának teljesülése. Ne légy kislelkű, a virrasztás imádsága által bőséges kegyelmet eszközölhetsz ki számukra.

Csütörtök: Az Oltáriszentség engesztelésére szenteld, és aznap négy órát tölts szent színem előtt. Különösen nagy áhítattal imádj és engesztelj az Engem ért sok megbántásért. A szigorú böjtöt ajánld fel a tizenkét papi lélekért. Az éjszakai virrasztást is értük ajánld fel. Merülj el kínos haláltusám vérrel verejtékező szenvedéseiben. Sok lelki erőt fogsz ebből meríteni.

Péntek: Szíved egész szeretetével merülj el kínszenvedéseimben. A reggeli ébredésnél gondold át, hogy a borzalmas éjszakai kínok után mi várt Rám egész nap. Munkád közben is szemléld végig az egész keresztutat, melyen nem volt megállás egy percre sem, a végletekig kimerülve hajtottak a Kálvária hegyére. Sok mindent szemlélhetsz, kis kármelitám. Én igazán a végletekig mentem értetek. Azért mondom, semmit sem vihetsz túlzásba Értem. 12 órától 3 óráig imádd Szent Sebeimet. A böjtöt lehetőleg így tartsd meg Szent Testem keresztről levétele idejéig. Ezen a napon is a virrasztó imádságot a tizenkét papi személyért ajánld fel. Leányom, áldozatvállalásod a kegyelmek még nagyobb bőségét fokozza lelkedben.

Hétfő: A szenvedő lelkek napja. Minden mozdulatodban legyen benne a megsegítésük utáni vágy. Óhajtsd Velem egyesülve, hogy színem látására jussanak. A szigorú böjtöt és az éjszakai virrasztást is ajánld fel értük.
A szigorú böjtöt, melyet most kérek tőled – ezt a kérésemet nemcsak hozzád intézem –, hozd majd nyilvánosságra, és mondd el Szívem kérését a többi közléssel együtt. Aki a hétfői napot megtartja szigorú böjttel, az minden alkalommal egy papi lelket szabadít ki a szenvedés helyéről. És ha ezt a böjtöt megtartjátok az elhunyt papi lelkekért, az a halálának nyolcada alatt abban a nagy kegyelemben részesül, hogy kiszabadul a tisztítótűzből². Ez Édesanyánk kérése is, Ő Szeretetlángjára hivatkozva lekötelez Engem erre.

²: A Naplóban több helyütt szerepel a tisztítótűzből való kiszabadulás lehetősége a Szeretetláng által. (Az erre vonatkozó teológiai magyarázatokat lásd a teológiai értékelés 6.6.1. pontjában). Ezen a helyen a Lelki Napló egy előző, kivonatos kiadása is szükségesnek tartotta, hogy magyarázatot fűzzön a szöveghez, amely magyarázat így hangzik: „Feltéve, hogy a kegyelem állapotában halt meg. Egy beszélgetés alkalmával Erzsébet a következőket mondta: »A naplóban több helyen, ahol a szenvedő lelkek kiszabadulásáról van szó, mindannyiszor oda kellet volna írnom: Ha a kegyelem állapotában halt meg. Mivel ezt akkoriban teljesen magától értetődőnek véltem, feleslegesnek tartottam megjegyezni.«” (Vö. Anna Roth szerkesztésében; A Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja – Lelki napló – 1961–1981, St. Andrä-Wördern 1985, 36.) (Szerk.)

Kedd: Ez a nap a családodért felajánlott nap legyen. Végezz helyettük annyi lelki áldozást, ahányan vannak. Ajánld fel őket egyenként Édesanyánknak, Ő védelmébe veszi őket. Ezen az éjjelen a virrasztó imát is értük ajánld (fel). /Én sajnos mélyen alvó vagyok./ „Uram, és ha nem tudok felébredni?” „Majd Én segítek ebben is. Ha valami nehéz, csak szólj a Szent Szűznek bizalommal. Ő is sokat virrasztott imádságban, és tudod, leánykám, a családodért nagy felelősséggel tartozol. Most is neked kell őket különös gonddal Hozzám vezetni, mindegyiket a maga módján, mert igen különbözőek. Kegyelmeimet szünet nélkül óhajtsd számukra. Együtt fogunk működni, de a te erődet igénybe kell vennem. Legkegyesebb pártfogódat ne felejtsd el. Őt is kérd mindennap, Ő is örömmel segít, és így nyert ügyünk lesz.” /Szent József a pártfogó./

Egy alkalommal, amint Eléje borultam, így szólt:
„Tudod, milyen szívszorongva vártalak? Látod, milyen egyedül vagyok, és ha te nem jönnél, akkor egészen árva lennék. Leánykám, te is árva voltál, ugye, milyen szomorú ezt érezni?” Majd tovább beszélgetett és tanítgatott: „Mindig kérlek, ne aggódj, hogy csak kis dolgokat tudsz tenni, mondom, maradj egészen kicsinek. Tudod, mit fogunk csinálni? Te fogod Nekem adogatni a mozaikköveket, amit összegyűjtögetsz napközben, Én majd összeillesztem szín és forma szerint, és ha elkészült, hogy fogsz majd csodálkozni, hogy milyen mesterművet alkottam belőle. De látod, Én hiába vagyok művész, ha te nem gyűjtögeted össze, Én nem tudok mesterművet alkotni belőle.” És hangja valósággal esengett felém.
Egy alkalommal így szólt: „Leánykám, Én most be fogom az idődet osztani. Ezt már elkezdtem egyszer veled, ugye, tudod, csak még több mindent akartam programodba beiktatni, azért halasztottam el eddig. Gyere, ha van időd. Ha sok, csak szólj, légy szíves. Az akarat a tiéd, Én azt nagy tiszteletben tartom. Nekem az esik jól, ha önként adod át Nekem.”

  „Kedves kármelita kislányom! Ne aggódj amiatt, hogy ügyem miképpen jut érvényre, Én együttműködök a kiszemelt lelkekkel.Te csak légy jó! Tudod, milyen az igazi kármelita? Alázatosan elrejtve éli Velem egyesülve a szemlélődő életet. Erre törekedj, fékezd a nyelvedet, óvakodj a fölösleges beszédtől. Kis kármelitám, irántad való szeretetem határt nem ismer. Tudod, milyen boldog vagyok, hogy az általam felkínált áldozatokat elfogadod? /És oly gyengéd szavakkal mondta ezeket./ Tarts ki Velem! Mily boldogság ez Nekem! […] Kívánj Nekem sok lelket, hogy kioszthassam kegyelmeimet!”

„Uram, akaratom a Tied, Te cselekedj bennem!” Ő erre azt válaszolta: „Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek miatt. Kívánd lelked egész vágyával, hogy a Nekem szentelt lelkek ne nézzenek el Mellettem, és ne szórják szét tekintetüket a világban, csak Engem szemléljenek. Az Én szomorú szemem pillantását fogják fel, merüljenek el Bennem. Ha szemembe néznek bűnbánó lélekkel, kegyelmeim sugarával megjavítom őket. Szívem szeretetében megmerítem, újjászülöm őket, csak legyenek teljes bizalommal. Ahogy neked, úgy nekik is ok ez arra, hogy kegyelmeimben megtisztuljanak. Leányom, feléd árasztom szeretetemet, azért, mert te menedéket adtál Nekem, és a te lelkedben megpihenhetek. Érezd ezt a nagy megtiszteltetést, hisz Engem tisztelsz meg vele. Ne fossz meg soha tőle! Ez igazán csak rajtad múlik. Én a végletekig mentem, megyek szeretetemmel. Tudod, hogy szeretem hallani, mikor Elém borulva úgy szólsz Hozzám, hogy jobban akarod bánni bűneidet minden megtérő bűnösnél, aki valaha is megbántott, és jobban akarsz szeretni valamennyi megtérő bűnösnél. Kis kármelita leányom, ezekkel az óhajtásaiddal egészen Szívemhez férkőztél. Egyszerű szavaid kimondhatatlan könyörületre indították irgalmas Szívemet. Látod, leánykám, ehhez nem kell iskolázottság, sem szabadegyetem. Mily boldogsággal töltötte el mennyei Atyánkat is a te mélyről jövő, őszinte bűnbánatod! Ezt tedd életed minden pillanatában! Leányom, tégy meg mindent ernyedetlen szorgalommal a lelkek megmentéséért! Ez legyen a te iskolád. A Szentlélek Úristen veled fog munkálkodni, rosszra hajló természetedet segít átalakítani üdvösséged javára. Ugye, tudod, hogy az Én országom erőszakot szenved? Állandó bukdácsolásod ne törjön le, mert ez megtart az alázatosságban. Leánykám, ez a nap, e mindent átölelő nap mély nyomot fog hagyni lelkedben. Ugye, te is érzed ezt? Az előbb elmondott szavaim, mint imádság, úgy csengjenek vissza füleidbe. Elmélkedd át gyakran, addig, míg egészen magadévá nem teszed! Mert ez a nap a (mi) különleges egyesülésünk napja, amikor is oly kegyelmekkel halmozlak el, melyeket különleges erősítésnek szántam. Tudod, nagy harc vár rád, de a kereszt jelében győzni fogsz! Ha keresztet vetsz, soha ne légy szétszórt. Gondolj mindig a három isteni Személyre.
Ezt hozd nyilvánosságra!
Ötször vess keresztet egymás után, és gondolj a keresztvetésnél az Én Szent Sebeimre!
És mindig nézz szemeimbe, melyek szánalmasan vérbe vannak borulva a sok ütlegtől, melyeket tőled is kaptam.”
„Uram, Jézusom, ne mondd tovább, mert a szívem megszakad. Könyörülj rajtam!”

„Uram, én soha nem szűnő szomjúsággal vágyódom Utánad! Minden erőmmel szeretni akarlak, azok helyett is, akik nem jönnek Hozzád.” A beszélgetés közben oly nagy kegyelmeket kaptam az Úrtól. „Én Istenem, mit tettél velem? Most már végképp nem tudom, én élek-e. Mintha nem is a földön járnék, nem látok szemeimmel semmit, füleim nem fogják fel a világ hangját, szívem nem dobog már csak Benned, Érted. Ajkammal nem találok méltó dicséretet. Szeretnélek áldani, de nem találok semmi kifejezést sem elég méltónak Hozzád. Csak nézlek csukott szemmel és néma ajakkal. Szemlélem kimondhatatlan, végtelen szenvedésedet, melyet értem, nyomorult bűnösért elszenvedtél. Elmém föl nem fogja, mit tettél értem, nyomorult bűnösért. Miért velem, mikor annyi más, Hozzád méltó, tiszta lélek van?”
„Leányom, a legnagyobb bűnösök közül választok ki Magamnak lelkeket megváltó munkámhoz, és ha elfogadják, Én különös kegyelmeimmel halmozom el őket. Aki Velem érez és Értem él, határtalan szeretetemmel kiragadom a világból úgy, mint téged. Kármelita kislányom, oly kimondhatatlanul szenvedek, és mily jó éreznem, hogy Velem vagy, és Velem egyesülve te is érzed szeretetemet!”

„Kislányom, újra csak azt mondom, meg kell változnod az Én tetszésem szerint. Én segítek, hogy a helyes utat kövesd, csak merülj el tanításaimban, és minden erőddel igyekezz a feladott leckét elvégezni. Anyámhoz menj, Ő segít.” „Uram, én Őt nagyon szeretem. Hisz Ő szólított fel engem arra, hogy imádjam, engeszteljem az Ő Szent Fiát. Ó, milyen mélységes bűnbánatot keltett lelkemben az Ő sírástól elfojtott hangja!” „Igen, kislányom, ez volt az első találkozás, a nagy lépés, amikor Anyám különösen Nekem ajánlott. Leánykám, azóta nyílegyenesen repülsz felém. Röptödben ne nézz vissza a földre, nehogy a világ zaja megzavarjon. Már oly rég vártalak! Mióta megteremtettelek, azóta várok rád és minden lélekre.” „Uram, de most már soha többé ne engedj el!” „Te szakítottad ki magad, nem Én engedtelek el.” „Én Jézusom, azért maradtam ilyen nyomorult és neveletlen. Nevelj engem, én Mesterem!”
„Leányom, mondj le akaratodról, mindig arra kérlek. Megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan Velem egyesülve élsz minden pillanatban.
Kármelita kislányom! Emlékezz vissza, amikor özvegy maradtál és gyermekeid nőni kezdtek, hogy kérted őket, legalább egy órát segítsen mindennap mindegyik, mily könynyebbség lenne ez neked. És milyen szomorú voltál, amikor mindenféle ürüggyel kimentették magukat, és neked egyedül, elhagyottan kellett fáradoznod. Leányom, de sok gyermekem van Nekem is, és ha csak egy órát segítene is mindegyik, mily gyönyörűségem telne bennetek! Ilyenkor különösen a Nekem szentelt lelkekre gondolok, akiket Szívem választottjainak tekintek, és ők mégsem egyesülnek Velem bensőségesen. Szétszórják őket a világias gondolatok. Kis kármelitám, úgy kérlek, merülj el Bennem! Legalább te óhajts még több kegyelmet! Segíts helyettük is, de ne egy órát, hanem szünet nélkül! Ne kérdezd, hogyan, légy találékony, és ragadj meg minden kis alkalmat, hogy a te áldozataid által a lelkek utáni szomjúságomat csillapítsd.”

Megkért, hogy a szentórákat ne kössem össze a teremtményeivel. „Ne keresd önmagad! Ugye, sokszor hangoztattam ezt már, hogy teljesen igényt tartok rád. Mondj már le önmagadról, hajszál se férjen közénk!” „Uram, Jézusom, egészen kezdő vagyok.” „Leánykám, azért ne csüggedj, egyszer el kellett kezdened. Emlékezz, fiatal korodban is mindig tanulni szerettél volna, de erre nem adatott soha alkalmad. Én voltam, aki ezt nem engedtem, minden akadályt eléd gördítettem. Úgy tetszettél nekem, hogy egészen tudatlan maradj. Nekem már akkor is terveim voltak veled, csak meg akartalak előbb érlelni a magam számára.” „Uram, de sokszor fordítottad felém hiába kegyelmeid éltető sugarát, én pedig elkerültelek Téged, és másféle utakon jártam.” „Tudod, ugye, leánykám, hisz még néhány hónappal ezelőtt is a szabadegyetemre akartál beiratkozni. De Én ennek is elébe álltam. Az Én iskolámba hívtalak felvételre. Leányom, most örülj nagyon, és légy nagyon jó tanuló. A mester Én vagyok, tanulj Tőlem! Én nem sajnálok semmi fáradságot, egész nap veled vagyok, reggeltől estig. És ha szorgalmas leszel, eredményt fogunk elérni és örömöm lesz benned.” „Csak sajnálom, édes Jézusom, hogy ilyen kevés érzékem van Hozzád.” „Ez igaz, leányom.” És Ő is egész halom eseményt terített elém, például: ha olyan helyen jártam, ahol kápolna is volt, mindenkitől elbúcsúztam, csak Tőle nem. Ezután, ha térdet hajtok, gondoljak is Rá sok szeretettel, „mert ha ezt nem teszed, úgy fáj Nekem”. Igen megbántam ezt, és szemeim megteltek a bánat könnyeivel.

A közlések után még hosszan beszélt hozzám: „Ne riadj meg, leánykám, te csak légy elrejtve, nagy alázatosságban. Rólad nem kell tudnia néhány személyen kívül senki másnak. A te érdemed a szenvedés, melyet Velem egyesülve ajánlj fel az Örök Atyának a Nekem szentelt lelkekért. Alázatosságod oly nagy legyen, hogy a jóság és szeretet áradjon azokra, akikkel érintkezel. Kislányom, mi mindig együtt leszünk. Csak kérd mindenkor Szűzanyánkat, tartson meg téged rejtett alázatosságban. Tanulj meg minden felebarátod nyelvén úgy szólni, hogy beszéded által Hozzám vezesd őket. Szeretetet Tőlem kérj, Belőlem meríts! Az áldozatokat szünet nélkül meg kell hoznod, mert ez lendítőkerék a cél elérésére. Az Örök Atya tudja, milyennek teremtett. Ismeri erőszakos, rossz természetedet. Ezt át kell alakítanunk. Az Én Szívem szerint erőszakot csak a rosszal szemben használhatsz ezentúl. De ne csüggedj! Nézz fel Rám bizalommal, és kérj soksok kegyelmet! Leánykám, családod körében légy égő áldozat. Különösen a kis, jelentéktelen áldozatokat hozd meg, és jöjj Hozzám, mert elhagyottan szenvedek! Ne aggódj amiatt, hogy csak kis dolgokat tudsz cselekedni. Nem áll ez jól neked, maradj csak egészen kicsinek! Oldódj fel Bennem, mint csepp víz a borban.”