Szeretetláng Lelki Napló

És még tovább is beszélt velem sok mindent, de nem tudok mindent leírni. Ennek a nagy jóságnak hallatára szívem igen megindult, és így szóltam az Úr Jézushoz: „Tudod, imádott Jézusom, hogy a lélek ugyan kész, de a test gyönge.” Ő erre megtöltötte lelkemet kegyelmének erejével, és azt kérdezte: „Milyen vagyok?” Mintha ember lett volna, úgy beszélt hozzám: „Látod, ilyen az Én gazdagságom. Rád vagyok szorulva, és mennyi mindent adok neked. Úgy, most már a mi kezünk együtt gyűjtsön, hisz a mi gondolataink is egyek, és bensőnk is együtt érez! Ugye, ez a mi imádságunk, látod, milyen bensőséges, kislányom? Ha sokan lesznek majd, akikkel így el tudok beszélgetni, akkor panaszos szavaim is megfogyatkoznak. Most megkérlek, használj ki minden lehetőséget, kérd mennyei Atyánkat, hogy minél többen megértsenek Engem. Tudom, sokaknak ez nem könnyű, de ezt a nehézséget csak addig érzitek, míg egészen a közelembe nem férkőztök. Ha már Mellettem vagytok, ott már minden nehézség könnyűvé válik, mert a szeretet súlytalanná teszi számotokra az áldozatvállalást.” Egy alkalommal az Ő isteni fényességét árasztotta lelkembe, és sok mindent mondott, de nem vagyok képes abból semmit sem leírni. Vagyis igen: „És az Ige testté lett. Éld át ezt a nagy és fenséges titkot, mely a világ megváltását jelenti.” Ezeket az elmélkedéseket nem vagyok képes szavakkal kifejezni. Hónapokon át csak erről elmélkedtem, mint ki nem meríthető csodáról.

Az Úr Jézus oly szomorúan és oly esdeklően, szinte könyörgő szavakkal fordult felém: „Kislányom, gyere, hajtsd ide fejed Hozzám, és megbeszéljük, mi a nehéz. A sok áldozatvállalás, melyet Értem hozol meg?” Sorra vette minden nehézségemet, melyekkel küszködöm, és megkérdezte: „Akarsz-e lemondani róluk? A kísértések, melyek miatt annyit szenvedsz, ne távolítsanak el Tőlem. Együtt szenvedünk. Engem is megkísértett a sátán, te sem lehetsz különb Mesterednél. A te életedben még nincs befejezett munka.” Szavai mélyen lelkembe hatoltak. Megígérte, hogy különös erőt ad mindezekhez, én csak erőlködjem tovább. „Ha el is hagy az erőd, Én nem haragszom meg. Nem azért kérem tőled az áldozatokat, hogy gyengeségeidre tekintsek. Jó ez így. Fő az állandó küzdelem.”

Már napok óta az Úr Jézus beszél hozzám. Nem írtam le, nincs mindig módom rá. Ma reggel is a templom csendes magányában tartózkodtam, és a haldokló papi lelkekért könyörögtem. Ő elérzékenyedve a fülembe súgta: „A mi kezünk együtt gyűjtsön!” Én a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását kértem a szenvedő lelkekre is, s közben az Úr Jézus éreznem engedte, hogy most egy lélek kiszabadult a tisztítótűzből. Lelkemben leírhatatlan megkönynyebbülést éreztem. Ebben a pillanatban Isten kegyelméből lelkem elmerült az Isten színe elé jutott lélek mérhetetlen boldogságában. Azután lelkem minden összeszedettségével a haldokló papi lelkekért imádkoztam. Közben igen szorongató érzés árasztotta el lelkemet, egész bensőmet. Olyan szenvedések ezek, melyeket az Úr Jézus megad azért, hogy Vele gyűjthessek. Elmerülésem közben a Szent Szűzanya leheletszerű, finom sóhaja lepte meg lelkemet: „Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, a halottak hónapjában pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” Megismételve leírom a Szűzanya közlését, mert az első részt tévedésből hiányosan írtam: „Bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.”

Az Úr Jézus: „Kis kármelitám! Szeretném, ha azt, amit most mondok, leírnád, és eljuttatnád azokhoz a lelkekhez, akiknek nagy szükségük van arra, hogy eligazodjanak, és tevékenységük visszaszorítását, mely miatt jelenleg oly sokat szenvednek, ajánlják fel engesztelésül a lelkekért. S mindazok a lelkek, akik bármilyen formában Nekem szentelték életüket,és most jelenlegi állapotuk miatt külső tevékenységet nem fejthetnek ki, vessék bele magukat a lelki elmélyülésbe, mely csodás termést hoz majd számukra és a lelkeknek. Én számon tartom most is az ő szeretetüket. Úgy áhítozom (rá)! Ó, bárcsak figyelnének és meghallanák feléjük küldött sóhajtásaimat! Segítsetek hordozni keresztemet, hisz oly nehéz! Ne hagyjatok magamra! Nem azért hívtalak meg, mert nincs szükségem rátok, sőt, most igazán itt az ideje és alkalma annak, hogy bizonyságot tegyetek Mellettem. Ne legyetek kényelmesek, nézzetek Rám, a keresztre! Mi kényelmet engedtem meg Én Magamnak? Ez nem hat meg benneteket? Vagy már úgy megszoktátok az Én jóságomat, hogy semmibe sem veszitek? Ó, ti lanyhák, mi tudna rátok hatni, ha az Én mérhetetlen szenvedéseim mellett érzéketlenül elmentek! Még ti is, akiket pedig Szívemen melengettelek! És ennyi hűtlenség ellenére is szeretettel hívogatlak, csak jöjjetek, Én megváltottalak benneteket az örök haláltól! Vagy nem akartok élni Velem? Elég nektek a földi mulandóság? Ó, Szívem epedő bánatát vegyétek észre! Szabad akaratotok van, és Én azt szeretném, ha tisztán a szabad akarat útján jönnétek Hozzám. Kis kármelita leányom, írd csak, írd panaszos sóhajaimat, hátha megtörnek rajta a kemény szívek, és ha csak egy kevés is, te már akkor is jól végezted munkádat.A mi ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához!”

Ma, amikor az édes Üdvözítőnél voltam, Ő átárasztotta rám Szívének örömét: „De jó, hogy jöttél! Úgy vártalak! Mondtam már máskor is, merülj el Bennem, mint vízcsepp a borban! Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak Én uralkodom benned.Az Én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogságom lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!” Én szomorúan panaszkodtam az Úr Jézusnak, hogy a gonosz már megint kikezdi családunk békéjét. „Adj békét nekünk!” És kértem az Ő bőséges kegyelmét, hogy gyermekeim is mindig a kegyelem állapotában legyenek. Ő kedves, vigasztaló hangját engedte hallanom: „Amelyik gyermeked halálát az égből fogod szemlélni, annak ágya mellett ott leszel. A te olajcsepped az ő üres mécsesükbe hull, és a Szent Szűz Szeretetlángjától kigyullad. Ez a nagy kegyelmi kiáradás megmenti lelküket a kárhozattól. Ők akkor érezni fogják a te simogató, anyai kezedet, és te érezni fogod, hogy a sok szenvedés, melyet az ő megbántásaik miatt elszenvedtél, mily nagy értékkel bír. Ott ők is látni fogják, hogy te mennyi áldozatot hoztál értük, és érezni fogják a te segítő kezedet haláluk kínos pillanatában. Látni fogják a te érdemszerző életedet, melyet most, itt a földön nem sokba vesznek.” Egy másik alkalommal kegyetlenül kísértett a sátán. Alig tudtam gondolataimat Isten mellett tartani. Állandóan zavarta lelki tisztánlátásomat. Így okoskodott: „Ne erőlködj már annyit, úgysem érsz el semmi célt! Láthatod, nincs pártfogód. Csak önfejűségednek köszönheted értelmetlen erőlködésedet.” Én a szörnyű zaklatások közben a Szentlelket kértem: „Értelem Lelke, Erősség Lelke, Bölcsesség Lelke, szállj le rám, végy birtokodba!” A gonosz ordított lelkem mélyén: „Nincs semmi, csak a te szabad akaratod, és abban van az erősség,a bölcsesség,az értelem. Miért nem élsz emberséges jogaiddal? Nem vagy te rossz, csak rettentően önfejű, és ezért kötöd magad esztelen elhatározásodhoz. Légy erős, és akarj megszabadulni ettől a fárasztó hiúságtól! Lásd be, úgysem éred el célod, csak szégyenbe fullad szüntelenül! Ha értelmes lénynek éreznéd magad, már rég felhagytál volna vele. A sok kudarc után térj észre! Élj csendes, nyugalmas életet! Mit sanyargatod magad? Úgysincs jutalom erre. Keress inkább nyugalmat küszködő lelkednek!”

„Leánykám! Szívem örömmel vár ma minden lelket. Különös kegyelmeimet árasztom reátok, csak éljetek az alkalommal, mely által oly nagy gazdagságot osztok ki számotokra. Kislányom, légy te Anyaszentegyházam ablaka, melyet az Én isteni kegyelmeim tisztán ragyogóvá és fényessé tesznek. Hogy ez így legyen, azért neked állandóan munkálkodnod kell, hogy az isteni Nap mindig beragyoghasson rajta, különösen azokra, akik Anyaszentegyházamban a te lelkedhez közel vannak. A te ablakod fényessége az Én ragyogásom által adja tovább a fényt. Érezzék azt közeledben, hogy az Isten napja ragyog rájuk rajtad keresztül. Ez is az Én megváltó munkám hatását fokozza a lelkekben.” Ezeket a szentáldozás után mondta. Még ugyanakkor, a szentáldozás után a Szűzanya is szeretetteljes, anyai jósággal kezdett beszélni hozzám: „Kislányom, magamhoz forrasztalak. Szívem Szeretetlángja, melyet rád bíztam, legelőször reád veti kegyelmeim bőséges sugarát, és ez az égben is folytatódni fog. Olajcseppjeidet, melyeket oly sok szorgalommal gyűjtögetsz, megáldom anyai kezemmel, és ha megérkezel, anyai szeretettel várlak. Ó, kármelita kislányom! A szenvedések által kisajtolt olajcseppjeid a földön maradt, üres, pislogó mécsesekbe fognak visszahullani, és az én Szeretetlángomtól meg fognak gyulladni. Neked tehát mellettem lesz a helyed, hogy így együtt mentsük a lelkeket a világ végezetéig.”

1962. október 6.
A szentáldozásnál újra lelkiatyám hiánya nehezedett a lelkemre. Az Úr Jézus szeretettel szólt hozzám: „Légy türelmes, és legyen világos előtted szenvedésed értéke. Megmondom, miért tartom távol tőled lelki vezetődet. Ajánld fel ezt a szenvedést is arra a célra, hogy sok és igazi lelki vezető legyen. Neked is tapasztalni engedem, hogy milyen fájó érzés ez sokaknak. Kérj sok kegyelmet, hogy sok és szent életű gyóntató legyen! De sok lélek kerülne közelembe ezáltal, ha a lelki vezetők több megértéssel és türelmes áldozatvállalással vezetnék a lelkeket! Ez is missziós munkád legyen. Hozz érte te is sok áldozatot. A mi kezünk együtt gyűjtsön!” /És hangja kedvesen kérő volt./

Kis napraforgóm! Sok-sok panaszomat, tudom, meghallgatod. Szíved melegénél Én is felmelegszem. Olyan egyedül vagyok! Maradj sokáig Nálam, dobbanjon szívünk együtt! Legyen ez a fenséges érzés jutalmad hűségedért. Bensőnk együtt érezzen! Mily boldogság ez Nekem! Merülj el Bennem, kegyelmeim tengerében! Megadom a kegyelmet, hisz te kérted, hogy engedjelek elmerülni. Kis kármelita leányom, csak kérj! Én boldogan ontom kincseimet, melyet beválthatsz majd halálod óráján. Amennyi volt a szenvedésed, annyi lesz a jutalmad, úgy gondolod? Dehogyis! Azt földi szóval nem lehet kifejezni, amit számotokra tartogatok. Várom a pillanatot, hogy megérkezz. Én bőséges ajándékkal várlak. Szívem megdobban jöttödre. És a sok szenvedő lélek, akiket kisegítettél áldozataid által, ők is örömtől repesve fognak üdvözölni. Mint jó barátaid várják a veled való találkozást. Éld bele magad ebbe a határtalan örömbe, és ne legyen számodra semmi sem fárasztó, amit az Én megváltó munkámért tenned kell. A szemünk egymásba nézzen! Vértől könnyes szemeimben meglátod Szívem sóvárgását a lelkek után. Gyűjts Velem, leánykám! Én oltottam szívedbe a vágyat a lelkek után. És még állandóan fokozom is, csak ragadj meg minden lehetőséget te is!”

Másnap reggel a templomban panaszkodni kezdett: „Légy oly szíves, hallgass meg. Szívem fájdalma oly nagy a sok Nekem szentelt lélek miatt! Pedig hogy járok utánuk, léptennyomon követem őket kegyelmeimmel! Ők mégsem vesznek észre, és meg sem kérdezik, hová megyek. Látom őket, amint unottan, fásult tétlenséggel csak a maguk kényelmét keresve és Engem mellőzve élnek. Bele-belekapaszkodnak minden olyan lehetőségbe, mely mellett gyáván meghúzódhatnak, és önmagukat áltatva úgy járnak, mintha nem is az Én munkásaim volnának. Ó, ti szerencsétlenek! Hogy fogtok számot adni elfecsérelt időtökről? Ne erőszakoljátok ki szentséges kezeim átokra emelését! Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott Szent Testem hiába emelkedik a magasba? Ti vakok és szívtelenek, nem látjátok, hogy mit tettem értetek? Nem indul meg szívetek? Nem akartok Velem járni,Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét otthagyjátok? Nem kellenek érzéseim, melyek csak értetek és veletek éreznek? Ez sem kell? Szívem dobbanását, mely szelíd és jóságos, nem akarjátok hallani? Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltson felétek: Mit álltok itt tétlenül? Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy értetek szenvedhessek, és ti, kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek.Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem, és feszítsétek fel már magatokat, miként Én, mert nem lesz örök életetek!

Egy alkalommal szentséges litánián voltam. Az Úr Jézus meglepett szavaival: „Ma nagyon szétszórt vagy, alig fordítottad Felém lelkedet. Miért mellőzöl, mikor Én úgy lesem szavaidat és lelked minden rezdülését?” „Bocsáss meg, imádott Jézusom.” És míg így, bűnbánó lélekkel elmerültem Benne, elkezdődött a litánia. Amint felnéztem a szentségtartóra, melyben Ő hófehéren pihent, mélységes hódolattal pillantottam fel Rá. Ebben a pillanatban a szentségtartó megmozdult és kissé felém fordult. Szívembe határtalan szeretete ömlött át. Én lehunyt szemmel, mélységes alázattal, nyomorúságom tudatában felajánlottam magam és átadtam minden gyarlóságomat, mert mást nem tudtam nyújtani Neki. Ő megindultan így szólt hozzám: „Látod, az isteni Nap feléd fordult, mert te nem fordultál Feléje, elszórtad szavaidat haszontalanságra. Ezért most Én feléd fordulva behozom a lemaradást, melyet te elmulasztottál. Most csak tereld gondolataidat Felém! Gyűjtsünk együtt! Minden csepp olajra szükség van. Olajos magvaid csak az isteni Nap sugarában tudnak megérni és bő termést hozni. Szolgálj Nekem jobban! Ne feledd el, hajszál sem férhet közénk! Tudod, sok a tennivaló és kevés a munkás. Maradj meg állandóan megváltó munkámban minden erőddel. Azért, mert későn álltál munkába, jutalmad nem lesz kevesebb, mint a korán jövőké. De természetesen megkívánom szorgalmadat és hűségedet, mely sírig tartó legyen! Mert csak így tudsz majd fentről te is segíteni. A mi kezünk ott is együtt gyűjt.”

Ebéd után az ebédlő csendjében maradtam, gondolataimban tépelődtem. Az Úr Jézus meglepett jóságos, vigasztaló és erősítő szavaival: „Legyen fényesség lelkedben! Légy alázatos, és fogadd el teljes elméddel az Én akaratom teljesítését.Tudd meg, ha Én valamit szólok, és ez ellenkezést vált ki lelkedből, arról már megismerheted, hogy ez az Én akaratom!” Az Úr Jézus már két napja arról beszél, hogy a Szent Szűz Szeretetlángjának elindulását újra meg kell kísérelnem, mégpedig ott, ahol már egyszer elutasítást kaptam. Szívem ezekre a szavakra megremegett. Minden porcikámba mint éles fájdalom, úgy hatolt bele az elmúlt sikertelenség és a merev elutasítás, a velem történt megaláztatás. És közben ismét arra gondoltam, vajon ez az Úr Jézus hangja-e lelkemben? Ahogy így vonakodtam, Ő ismét szavait hallatta lelkem mélyén: „Meg kell aláznod magad, bárhogy és bármilyen formában történjék is.” 1962. október 4. Ezen a napon ismét a Szent Szűz szólt: „Emlékezz, azt mondtam, el kell indulni Betlehem sötét, sáros, lármás, fárasztó útján szállást keresni Szeretetlángomnak. Kármelita kislányom, velem jössz és Szent Józseffel. Szívem Szeretetlángja szállást keres. Vedd az én anyai Szívem egész aggodalmát és a szeretetet, mellyel én is megalázva, a sötét bizonytalanságban Szent Józseffel szállást kerestem. Most neked is ezen az úton kell elindulnod, csendben, zokszó és panasz nélkül, megalázottan, félreértetten, kimerülten. Tudom, nehéz ez, de veled van Megváltód! Nekem is ez adott erőt. Szent József kísér, csak kérd Őt! Ő jóságos, csak kérd hathatós pártfogását!”

Ma az Úr Jézus így szólt ismét: „Ugye, szenvedsz? Csak szenvedj Értem! Ez az Én ajándékom, ilyet csak Tőlem kaphatsz. Tiszta szeretetből viseld Értem, akár lelki, akár testi szenvedés az. Tudod, mit mondtam: fel kell érnünk a Kálváriára. De a mi lábunk együtt járjon! És ha úgy érzed,hogy egyedül vagy,ezt csak azért teszem,hogy érdemeid legyenek,melyeket a te hibáidért és a Nekem szentelt lelkekért ajánlj fel. Ne légy türelmetlen lelki vezetőd miatt. Most Én irányítalak.Te csak figyelj Rám. Ha a kételyek sötétségében tartalak, Én akkor is veled vagyok. Ne felejtsd el, amikor a hajón aludtam, a tanítványokat is megfeddtem kishitűségükért. Csak egy szavamba kerül,s csöndesség és fényesség lesz lelkedben, melyet esetenként más által is küldök számodra. Akitől jön, fogadd el, ha még oly gyarló is az,aki által szólok hozzád. Mondom újra:teszem ezt azért, hogy alázatosságod növekedjen benned. Ne aggódj lelkiatyád miatt, csak bízz és remélj Bennem, hagyatkozz Rám! Ez a legfontosabb. Kis napraforgóm, csak fordulj Felém! Én, az isteni Nap érlellek téged a szenvedések és fájdalmak által. Ne riadj meg a szenvedéstől, mely gyakran átvonul lelkeden. Azért teszem ezt, hogy hozzászoktassalak, mert ezek által a szenvedések által együtt járunk és együtt gyűjtünk. Ne idegenkedj!”

1962. október 2.
„Kis kármelitám! Az állandó hűség, melyet Irántam és megváltó munkám iránt tanúsítasz állandó áldozataiddal, a vértanúság útjára léptetett. Ne félj! A mi lábunk együtt jár, és bárhogy fáj is, csak menjünk együtt. Ó, leánykám, azért árasztom rád a kegyelmek bőségét, mert Szívem túlárad a szeretettől, valósággal pazarolok. Minden erőfeszítésedet ezerszeres kegyelemmel halmozom el. Bárcsak sok ilyen lélek szeretne Engem! Mily örömöm lenne, ha sok ilyen léleknek oszthatnám kegyelmeim bőségét!” „Imádott Jézusom, fogadd el egyetlen fohászom, melyet szívem teljes vágyával küldök Hozzád: Szeretlek nagyon, nagyon!”

Az autóbuszon utaztam, és minden külső behatástól elvonva figyelmemet, gondolatom csak Őbenne, Őnála időzött: „Imádott Mesterem, szívem egész gondolatával, vágyával csak azon vagyok, hogy a Te irgalmas szeretetedhez mind közelebb férkőzzem.” Az Úr Jézus erre azt válaszolta: „Leánykám, közel vagy te az Én Szívem szeretetéhez.” És mikor ezeket mondta, szívem olyan lett, hogy egész testem remegett, a kegyelem átáradása testem gyengülését fokozta. Ezekben a napokban különösen elárasztott, olyannyira, hogy gondolataimat is alig bírtam a világhoz kötni. Még a legszükségesebbeket is elfelejtettem, és restelltem magam gyermekeim előtt, mert a rám bízott dolgokat is elfelejtettem, és semmiképpen sem tudtam kimagyarázni előttük.