123459 ima található a honlapon, összesen 300214 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Szeretetláng Lelki Napló

Szeretetláng Lelki Napló
Naponta frissül

A Szeretetláng egy Magyarországról kiindult világméretű mozgalom, mely az Eucharisztikus lelkiséget szeretné felkínálni egy sajátos Szűz Mária tiszteleten keresztül. Célja, hogy az Új Evangelizáció támogató eszköze legyen azáltal, hogy előmozdítja a családokban az együtt-imádkozást, mint a személyes és közösségi megszentelődést, hogy a családok így „szentéllyé” váljanak. A Társulás lelkisége az Isten Szaván, az Anyaszentegyház tanításán és a Szeretetláng Lelki Napló üzenetein nyugszik, hogy általuk tanítványokká és küldöttekké legyünk. A „Szeretetláng Lelki Napló” Kindelmann Károlyné szül. Szántó Erzsébet 1913–1985 (Erzsébet aszszony) 1961-1983-ig kapott magánkinyilatkoztatásait tartalmazza. Az alábbiakban e Napló teljes, kritikai kiadását közöljük.

A füzetekben foglalt üzenetekre való hivatkozás módjaként az ún. „forrás hivatkozást” választottuk oly módon, hogy közöljük az eredeti kötet számát római számmal írva, illetve az oldalszámot arab számmal jelezve, amely oldalon a szövegrész az eredetiben szerepelt, például az első füzet 63. oldalára való utalás: (I/63.).

Erzsébet asszony a Lelki Naplóját kézzel (kék töltőtollal és piros rostirónnal) írta le. Egyes fontos közléseket kifejezetten pirossal kellett beírnia, másokat alá kellett húznia, erre vonatkozóan kifejezett utasításokat kapott magánkinyilatkoztatásaiban.

Jelen kritikai kiadásunknál az eredeti szövegben található aláhúzásokat dőlt betűvel szedtük, a piros színnel írt részeket pedig vastagon szedve érzékeltettük. Nyilvánvaló, hogy a leírtakat Erzsébet asszony utólag átolvasta és igyekezett nyelvtanilag korrigálni, így például a hibásan kis kezdőbetűvel írt szavakat a kézírásos szövegben jól látható módon nagy kezdőbetűre javította. Sőt maga is utal rá, hogy a szöveget átolvasta és javította, miként a III. füzet végén megjegyzi: „Hűségesen, pontosan írtam a közléseket. A javításokat magam eszközöltem.”

A Naplóban találhatunk a szövegbe szúrt, vagy a lap szélére írt megjegyzéseket is, mint például: „Fontos!” (II/33.). Ezek nagy része Erzsébet asszony saját kezű bejegyzése, aki a naplóírás közben néha utólag megjegyzéseket fűzött egyes szakaszokhoz. Ezeket a bejegyzéseket, ha érdemleges információkat hordoznak, például: „Ez fontos!” (I/115.), akkor dőlt betűvel, jobbra zárva, még mondat közben is meghagytuk.

 

A Naplóban tapasztalható nyelvezetbeli nehézségek Erzsébet asszony alacsony iskolai végzettségéből fakadtak, mely akadályozta őt abban, hogy írásbeli stílusa gördülékeny és nyelvileg korrekt legyen.

A füzetek írásában esetenként visszamenőlegességet tételezhetünk fel. Erzsébet asszony hozzáállása a kapott üzenetekkel kapcsolatosan az volt, hogy adott esetben egy-egy tanítás még folytatódhat, nemegyszer éppen az Úrtól kapott a szöveg későbbi folytatására ígéretet. A kihagyások és a dátum-eltolódások jelentős részben ezzel magyarázhatók. Mivel azonban sok bejegyzésnél csak hónapot, napot jelölt, feltételezhető, hogy olykor maga is „eltévedt” az évszámokat illetően. Példa erre, hogy míg az eredeti szövegben a II/16. oldalon tévesen „1963. október 15.”dátumozású bejegyzés szerepel, a II/17. oldalon viszont újra visszatér az 1962-es dátumhoz („1962. október 19.”). Kritikai kiadásunkban az ilyen nyilvánvaló elírásokat korrigáltuk, azonban az utólag bejegyzett (és nem csupán elírt dátumozású) üzeneteket, melyek nem illeszkednek bele a többi üzenet kronológiai sorrendjébe, nem helyeztük át az időrendnek megfelelően, mert mindenben a szöveg eredeti struktúráját kívántuk követni.

Erzsébet asszony az üzeneteket tartalom szerint is csoportosította, így előfordulhat, hogy nem tévedés miatt kerültek olyan üzenetek is egymás mellé, melyeknek az időrendi sorrend miatt nem kellett volna egymás mellé kerülniük. Ugyanakkor az is kitűnik a Naplóból, hogy a dátum nem feltétlenül azt a napot jelöli, amelyen az üzenetet kapta, hanem azt is jelölheti, amikor azt a látnok leírta, vagy azt

a Napló szövegébe illesztette.

Redakciónk során az alábbi jelöléseket alkalmaztuk:

A /…/ zárójel az eredeti szövegben lévő zárójelet jelöli

A (…) zárójel a 2003-ban és 2009-ben készült nyelvhelyességi

korrekció során beillesztett szövegértést segítő kiegészítő szövegelemeket jelzi, általában néhány szót, mely nem változtatja meg a tartalmat, csak segíti a gördülékeny fogalmazást. Például: „Látod, ezért is le kell mondanod (magadról) egészen.” (I/103.)

A […] zárójel a „Dr. Kovács Zoltán, A »SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ« TEOLÓGIAI VIZSGÁLATA, Budapest, 2009.” dokumentum által javasolt szövegkihagyásokat jelöli, illetve azokat a szövegkihagyásokat, melyeket maga Erzsébet asszony kért a Lelki Naplóba írt utasítással (például: „Kifelé nem kell erről beszélni” II/39.).

A (–) jelzés a Napló dátumozásában található hiányosságokat jelöli, ahol az eredeti szöveg nem tartalmaz egy adott bejegyzésre vonatkozólag hónap vagy nap megjelölést. Például: 1962. május (–), vagy: 1963 (–).

A Naplóban szereplő neveket a diszkréció okán rövidítésekkel helyettesítettük.

A szöveget néhol lábjegyzetekkel láttuk el. A beillesztett jegyzetek mindegyike tőlünk származik, nem része a Naplónak, ezért a (Szerk.) megjegyzéssel láttuk el őket. Ezek egy része teológiai magyarázatokat, pontosításokat tartalmaz, illetve utalásokat a dr. Kovács Zoltán mariológus által írt teológiai értékelésre, ahol az adott kérdés helyes teológiai megvilágításba kerül. A lábjegyzetek másik része technikai jellegű utalásokat tartalmaz a szövegre vonatkozóan.

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. májusI/71 72 73

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
07

(I/71) Ma reggel még sok mindent mondott és kérdezett. Én rácsodálkoztam, mert előző napi álmommal kapcsolatban is kérdezett és mondott több mindent: „Tudod-e, hogy mi az a fekete korong? Ez a Magyarok Nagyasszonya országa. A fehér felhőben az Én Édesanyám volt, és az Őhozzá közel eső lélek az Én kármelita fiam, kinek szíve Hozzám van nőve, megtesz Értem mindent.” Hogy ki az, azt nem mondta, és én is elfelejtettem megkérdezni. Közben az Úr Jézus átadta a szót a Szent Szűznek. Ezt oly nagy tisztelettel és áhítattal tette, hogy szívem dobogni kezdett hallatára. Most a Szűzanya ismételte el az Úr előbb mondott szavait az Ő kedves kármelita fiáról. Utána ismét az Úr Jézus szólt: „Tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Az a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, és úgy van elfedve egyenként, de mégis úgy néz ki, mintha eggyé lenne olvasztva. A legfelső a bujaság, ez egy igen vékony és erős, de hajlítható lemez, melyet el kell onnan hajlítani. Ezt sok áldozatos imádság teszi hajlíthatóvá. Utána következik a másik, ez a jóra való restség, ezt nem lehet elhajlítani. Ez egy olyan fekete fémből van, mely törik, és csak egész apró szilánkokra törve, rettentő sok fáradsággal lehet egy-egy porszemnyit lekoptatni belőle. Félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál. De vigyázzatok, mert a gonosz sem marad tétlen, és csak a szünet nélküli törekvés az, mely lekoptatja a kemény korongot.” És újra a Szent Szűznek adta át a szót. A Szent Szűz hangja határtalanul biztató és egyben könyörgő is volt:

„Tekintsetek már rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! (I/72) Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez nekem!

Kármelita kislányom! Hozzád hajolok, anyai szeretetemmel simogatlak és megóvlak minden lelki veszedelemtől. Ne félj a gonosztól, aki állandóan ott settenkedik körülötted. Én letiportam, nincs mitől félned. Rejtőzz palástom mögé, és illesd csókjaiddal szent ruházatomat, melyet viselsz.” A Szent Szűz szavai után az Úr Jézus mondott még sok mindent, de sajnos nem tudok mindent leírni. A szentáldozás után mélységes hálával megköszöntem a sok kegyelmet, és bocsánatot kértem az Úrtól, hogy olyan sokszor fogadtam Őt méltatlanul szívembe. És azokért is engeszteltem, akik most is méltatlanul fogadják be Őt.

Az Úr Jézus bánkódásomra és engesztelésemre bőséges panaszba kezdett, csak úgy ömlöttek panaszos szavai:

„Leánykám, ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá. Pedig van-e szülő, aki többet szenvedett, mint Én? Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára.

A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), (I/73) szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért, és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a szívükbe fogadtak. Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek, legyetek szívesek és szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. Leánykám, ahol csak teheted, hozd a lelkeket közelebb Hozzám!”

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. májusI/68_2 69 70

Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
06

1962. május

Amióta az Úr Jézus jóságos, szelíd szavait távol tartja tőlem, azóta csend van közöttünk, vagyis csak egyoldalú a beszélgetés. Nálunk az ebédlőben egy lélekbe markoló kép tekint le ránk, Krisztus kínhalála, a szent lepel után festve. A kép meg is van áldva. Étkezés előtt leborultam és megköszöntem az Úr Jézusnak, hogy szent keresztje által megváltotta a világot. Utána hamar ebédelni mentem, mert a gyerekek vásárolni küldtek. Evés előtt még így szóltam Hozzá: „Édes Jézusom, útközben még beszélgetek Hozzád.”

Az ebéd végeztével elindultam, s ahogy a kapun kiléptem, átnéztem, mit kell vásárolnom. Ő közben így szólt: „Nem zavarok?” (I/69) Oly kimondhatatlan, gyengéd figyelmességgel közeledett, hogy könnyeimet nem tudtam visszatartani. Az Ő kedvenc szavait suttogtam feléje: „Soha nem szűnő szomjúsággal vágyódom Utánad.” Közben csendesen mentünk. Több szó nem esett köztünk. Én elmerültem az Ő határtalan, szelíd figyelmességében, és kértem Őt: „Bárcsak én is így tudnék Feléd közeledni, imádott Jézusom!” Ezzel a vágygyal megérkeztem vásárlásom színhelyére. Ő ott félrevonult. Úgy fájt ez nekem, hogy Ő, az Istenember ily kimondhatatlan gyengédséggel és megértéssel van irántam. Hazajövet újra így szólt: „Mást nem akarsz mondani Nekem?” 

„Édes Jézusom, a Te szavaidat imádkozom vissza Hozzád: Te vagy az én szemem fénye.” És éreztem, hogy mily sóvárgással várja szavaimat. Hosszú időn át most, hogy újra megszólalt, nagy öröm tölti el bensőmet. A lelki szárazság igen hosszú volt, és nyomorúságom nagyon a földhöz lapított. Szívesen viseltem, hisz Ő mondta, hogy a lelkem érdekében teszi.

Egyik nap már korán reggel kezdett nagy szomorúsággal panaszkodni: „Leányom, sok önmegtagadást kérek tőled, hogy sok kegyelmet adhassak helyette.

Szüntelenül lobogjon benned az áldozat, az imádság és önmegtagadás szelleme. (I/70) Tudj hallgatni szünet nélkül, mert Isten szava csak így fog szólni tovább is benned. Tudj hallgatni, és ne dicsérd magad. Lelki életed a hallgatásban verjen gyökeret. Hallgatással engesztelj mások üres, tartalmatlan szavaiért. Engesztelj mások bizalmatlan tartózkodásáért, s közben önmagadban is fokozd az Irántam való hûséget és bizalmat. Ó, ha tudnátok, menynyire fáj isteni Szívemnek, ha mellőztök, és sokan egészen kizárnak szívükből! Minden reggel hozd Hozzám áldozataid felajánlását, tedd szentségházam ajtaja elé, (és) az Én szeretetemtől lángot fog. Nehogy napközben kialudjék áldozataid lángja! Légy azon, hogy sok ilyen áldozatos lélek szeretete lobogjon Felém, hogy Általam a Mennyei Atya irgalmát leesdjétek.”

Közben elárasztotta lelkemet határtalan szeretetével, és még tovább is beszélt hozzám: „Leánykám, tudod, milyen nagy a lelkek iránti szeretetem. Én minden lélekhez így szólnék, ha ők befogadnának, és menedéket adnának Nekem.” „Ó, Uram, Te adtál előbb menedéket nekem, és ezért örök hálával tartozom Neked, melyet úgysem tudok soha leróni.” „Ezt nem is kívánom tőled és senkitől sem, de hogy megkíséreljétek, ez igazán jól esne.”

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. május 23.I/66 67

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
05

1962. május 23.

Reggel alig vártam, hogy az Úrhoz érjek és megköszönjem a virrasztáshoz adott erőt, mellyel elhalmozott. Ő igen meg volt hatva, és én meg alig bírtam ki Szívének dobogását. Úgy hangzott szívemben, mint eddig soha nem érzett édesség. „Uram, nem vagyok méltó arra, amit velem teszel, de igyekezni fogok minden erőmmel, hogy valami módon megháláljam jóságodat.” Ő tovább is éreztette velem rendkívüli szeretetét. Ez a nagy jóság még parányibbá tett engem, és még jobban éreztem, hogy az, amit én nyújtok Neki, semmi az Ő szeretetéhez és ezerszeres kegyelmeihez képest.

Kihagytam ezt az álmot. Írás közben nem akartam leírni, de Ő mellém állva így szólt: „Írd csak le, kislányom, ezt is.”

Május 16-ról 17-re virradóra ezt álmodtam.

Nemigen szoktam álmodni, és ha igen, mire felébredek, azt is elfelejtem. De ezt az álmot nemhogy elfelejtettem volna, hanem inkább a felébredés után még jobban és élénkebben előttem volt.

Egy nagy fekete korongot láttam. A korong a felhők közepe táján volt, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. (I/67) A korong bal oldalán különös kinézésű férfiakat láttam, egészen soványakat, majdnem test nélkülieket. Szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Ezekről hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig a fő gonoszok. Mikor a korongra pillantottam, épp akkor lettek kész.Valami vasszerű lemezzel takarták el az imént még kristálytisztán látható korongot. Amikor a vaslemezzel elfedték, jól megvizsgálták, hogy jó munkát végeztek-e. És nagy vigyorgó önteltséggel megállapították, hogy jó munkát végeztek, munkájuk eredményével meg vannak elégedve. A jobb oldalon fehér felhőkben éreztem, hogy valaki nézi őket. Nem tudom, hogy ki volt az, csak éreztem, hogy nem rosszindulattal van. Lábainál három személyt /férfit/ láttam. Nem tudom, kik voltak, de úgy éreztem, a gonosz ellenfelei lehettek, mert ahogy nézték a fekete korongot, azon tanakodtak, hogy miképpen lehetne eltávolítani. Közben a bal oldali személyek közül az, aki a legközelebb állt a jobb oldali személyekhez, közel hajolt és így szólt szörnyű kárörvendően, mint aki egész biztos a dolgában: „Ezt aztán vizsgálgathatjátok, ezt jól megcsináltuk.” S még azt is mondta, hogy sok bajuk lesz vele. Álmomban én is jól szemügyre vettem a fekete korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek is észrevették-e, de ahogy én elgondolkozva nézegettem, hogy miként lehetne a sötétségtől a korongot megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis hajszálnyi átlátszó rés van. (I/68) Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többinek, nincs minden veszve, csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert én úgy érzem, sikerülni fog.

Felébredtem. Utána élénken átgondoltam az álmomban látottakat. Nem tudom, mit jelent, csak az a tudat maradt meg bennem, hogy bármilyen nehéz is, sikerült a lehetőséget megtalálni és a sötét korongot ismét átlátszóvá tenni.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. május 14. és 17.I/64_2 65

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
04

1962. május 14.

Ma ismét a Szent Szűz ébresztett fel. Most pihenő helyzetemben maradtam. „Kármelita kislányom! Most az éj csendjében szeretnék beszélni veled. Hallgass meg, és közben pihenj. Ugye, tudod, hogy milyen nagy bánat van Szívemben? A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket. Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályozni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. Pedig sokan közülük akaratuk ellenére sodródnak bele.7 A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek!”

1962. május 17.

A reggeli imádságom közben a Szűzanya beszélt hozzám. A szentmisén is szünet nélkül panaszkodott, igen szomorú hangon. Úgy éreztem, kezét tördelte és esdekelt: „A sátán vad dühe úgy fokozódik, hogy még az állhatatos lelkeket is megkaparintsa. Ne hagyjátok! Segítsetek!”

És esdekelve könyörög tovább. Lelkének fájdalma átömlik az én lelkembe is, és én is tehetetlenül vergődöm. (I/65) Imám is sírásba fullad. Most, hogy e sorokat írom, a Szent Szűz fájdalma ismét mint hasító fájdalom hatol szívembe, és abba kell hagynom az írást a sírás miatt. „Édesanyám, mit tudok én tenni?” „Menj, szólj az én fiaimnak, ők az én követeim lesznek.” „Szűzanyám, szólj Te mellettem, én olyan nyomorúságos, semminél semmibb vagyok! Engem nem vesznek figyelembe, pedig már átadtam szavaidat, de mást mit tudok én tenni? Édesanyám, még egyszer megkérlek, szólj Te. Szent Fiad ígérte, hogy Te majd igazolsz engem. Kérlek, Szűzanyám, igazolj engem, hogy higgyék el esdeklő könyörgésedet. Édesanyám, én is Veled őrlődöm, szenvedek amiatt, hogy kérésed még mindig nem talált megértésre annál, akihez küldtél.”

Ugyanaznap még az Úr Jézus szólalt meg lelkem mélyén. Lelkem nagy csendjében nagyon meglepett ez, mert a búcsúzás óta nem hallottam szelíd, jóságos hangját. Most is csak alig hallhatóan, szinte sóhajszerűen szólt: „Leányom, vigyázz! Mondj le egészen magadról, add át magad egészen Nekem. Tudod, milyen nagyon féltelek. Nagy árat fizettem érted, lelkedért sok szenvedésemmel. A sok kegyelemből, melylyel szünet nélkül elhalmozlak, el ne vesszen egy szemernyi sem. Vigyázz! A gonosz észrevétlenül akarja magát bevenni lelkedbe, és mint ragadozó, el akarja szívni lelked erejét.” „Hogyan, édes Jézusom? Hisz én már az ébredés pillanatában, ahogy elmém is öntudatra ébred, szívem első gondolatával magamat mellőzve és megvetve Neked ajánlom magam, nehogy a gonosz helyet találjon az ébredésnél lelkemben. Fogadj el engem, én Uram és én jó Istenem!” „Mondd ezt Nekem egész nap, ne csak az ébredésnél.” És egy halk sóhajjal még csak ennyit hallottam: „Leánykám!”


7 Az „akaratuk ellenére sodródnak bele” kifejezéssel kapcsolatban lásd még a teológiai értékelés 6.5. pontját. (Szerk.)

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - III. füzet 1962. május 3–11.I/63

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
03

1962. május 3–11. Folytatás 2.

(I/63) Ma ismét az Úr Jézus beszélt hozzám: „Kármelita kislányom! Újabban felkínált áldozataimat most, hogy magadévá tetted, ugye, meglepődsz, hogy meg kell köszönnöm neked? Látod, milyen leereszkedő a te Mestered? De még ennél is tovább megyek. Szenvedéseidet egészen eggyé olvasztom az Enyémekkel. Érdemeid ezáltal nagy mértékben fokozódnak, és megváltó munkámat nagy mértékben előre viszik. Zárd szíved mélyére ezt a nagy kegyelmet, melyet Tőlem kaptál. Az Isten különös ajándéka ez. Ő tisztel meg téged, szegény kis lelket.Van-e ennél fölségesebb számodra? Tanulj Tőlem. Mivel kicsi vagy és nyomorult, azért választottalak. Leányom, ne légy soha fáradt Értem szenvedni. Iparkodj még jobban az Én kegyelmeim segítségével.”
És megkért az édes Üdvözítő, hogy imádkozzam el az Ő óhajtásait.

Ezeket az Úr Jézus diktálta nekem:
„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön.
A szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen.
Az elménk gondolata egy legyen.
A fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és (tekintetünk) összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.”

Az Üdvözítő miután megkért, még így szólt: „Ez az imádság is eszköz kezetekben, mert aki így együttműködik Velem, ezáltal is megvakul a sátán, s világtalansága a lelkeket felszabadítja a bűntől.” 6

(I/64) Ezt az imát teljesen magamévá tettem. Ezt Ő már oly sokszor átelmélkedte velem, és azt mondta, ezek az Ő örök óhajtásai. Azért tanított meg erre, hogy adjam tovább. Tegyük magunkévá az Ő örök gondolatait, óhajtásait minden erőnkkel és egész elménkkel!


6 A bûn, a bûnbánat, a szabad akarat és a Szeretetláng kegyelmi hatásának összefüggésérôl lásd a teológiai értékelés 6.5. pontját. (Szerk.)

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. május 3-11. és 14.I/61_2 62

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
02

1962. május 3–11. folytatás

Böjtjeidet szeretném még fokozni, ha te is elfogadod. Ne add át magad semmi élvezetnek, reggelid és vacsorád szerényen csak kenyér és víz legyen. Csak a főétkezésnél fogyassz egyebeket, de megkérlek, hogy ezeket is tedd számodra élvezhetetlenné. Ne az ízletességük miatt fogyaszd az ételeket, hanem csak azért, hogy testedet tápláld vele. A test úgyis megköveteli a magáét. Az éjszakai pihenődről is le kell még jobban mondanod. Kétórai virrasztást kérek tőled úgy, hogy külön-külön kelj fel egy-egy órát. Leánykám, édes, számíthatok rád? Én, az Istenember kérlek.”

„Én Uram és én Istenem, tudod, hogy Nélküled semmi vagyok. A lélek kész, de a test, az tudod, Uram, gyenge. Te ismered két énemet, mely itt a földön el nem választható örök ellenségként él bennem. Szívem-lelkem elfogadja, de gyenge akaratom és értelmem sötét oldala háborog ellene. Édes Jézusom, én megismétlem felajánlásomat:Tiéd vagyok, rendelkezz velem! Nem akarok én egy szemernyit sem ellenkezni Veled, mert igen forrón szeretlek. A Te erőddel ruházz fel engem, hogy eleget tudjak tenni kérésednek.”

A virrasztás igen nehezen megy, alig bírok felébredni. Kértem a Szent Szüzet: „Édesanyám, légy oly jó, kelts fel engem. Az őrangyalom ébresztése nem tud rám hatni eléggé.” A következő éjjel a Szent Szűz ébresztett. Fel akartam kelni, hogy felöltözzem, mert azt hittem, itt a virrasztás ideje, (I/62) és nem tartottam illendőnek, hogy a Szent Szűzzel fekve beszéljek. De még nem volt itt a virrasztás ideje, a két óra, még csak éjfél felé járt az idő. A Szent Szűz folytatta: „Kislányom, maradj pihenő helyzetedben. Engem nem ér tiszteletlenség, az édesanya beszélhet gyermekével bármikor, bárhol. Hallgass meg, kérlek. Ne hagyd el magad a virrasztások idején. Ez igen hasznos gyakorlata a léleknek, felemelkedése Istenhez.Tégy meg minden testi erőfeszítést. Én is sokat virrasztottam. A családban én voltam a fő virrasztó addig, amíg a kisded Jézus gyermek volt, mert Szent József sokat dolgozott nagy erőfeszítéssel, hogy csak szűkösen megéljünk. Tedd te is ezt. A pihenőnapodon, vasárnap is virrassz, és annyi szentmisét hallgass, ahányra csak módod van. Ajánld fel az ifjúságért. Gondolj a sok kisgyermekre, akiket évről évre Szent Fiamhoz vezetnek. Hány lélek elkallódik, nem tud gyökeret verni lelkük (Istenben), mert nincs, aki szívén viselné előmenetelüket. A pihenőnapodon is legyen tele lelked áldozatos imádsággal, és ezt a napot különösen értük ajánld fel. Az én Szent Fiam fáradtan is magához engedte a kisgyermekeket. Te se légy fáradt erre. Tudod, Ő kért, hogy megváltó munkájában szünet nélkül részt végy.”

Ezek az állandó beszélgetések, melyek felváltva szólalnak meg lelkemben, Isten jelenlétének állandó érzetében tartják lelkemet. Sokszor jártányi erőm is alig van, és csak a kevéske élelem az, mely valamennyire testem erejét szolgálja.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. május 4. és május 3–11.I/59_2 60

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
01

1962. május 4.

„Anyám, a mi Urunk, Jézus Krisztus azt ígérte, hogy Te majd igazolsz engem.” Lelkem mélyén a Szent Szűz édes választ adott, mely egészen megnyugtatott: „Menj az én kedves, drága fiamhoz, Ő megtesz mindent úgy, mintha én volnék, mert Ő az én követem lesz kegyhelyeimen Szeretetlángom igazolására. Ne félj, Ő nem fog szabadkozni ellenem. Te csak élj rejtett alázatosságban, és a szenvedést öleld magadhoz! Én, a Fájdalmas Anya, úgy érzem, mintha minden szenvedéseddel Szent Fiam Sebeire gyógyírt, gyógyító balzsamot öntenél. Tartozz azok közé a lelkek közé, akik nem tudnak szenvedés nélkül élni, mert ezek a lelkek érzik igazán Szent Fiam szenvedésein keresztül az Ő mind nagyobb közelségét. Élj a családban, de egészen elvonult életet, minden erőddel. Istenben való elmerülésedet semmi ne zavarja! Óhajtsd szíved egész erejével Szeretetlángom mielőbbi kigyúlását, mely a sátán megvakítására és félelmére indul.”


1962. május 3–11.

Négyszer kért meg a Szent Szûz, hogy ügyét ne hanyagoljam el.

(I/60) Az Üdvözítô szavai: „Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni irgalmasságomnak közvetítôje légy. Te magad is töltekezz isteni irgalmam bôségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem irgalmát, mely majd elég a bûnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, áldozat és imádság által, és megváltó munkámban való segíteni vágyás.”

„Édes Jézusom, már hányszor leírtam szomorú panaszaidat, de segíteni vajmi keveset tudok.”

„Leánykám, csak égjen a vágy szívedben, már ez is enyhíti Szívem égô fájdalmát. Bárcsak az Én Szívemnek szentelt lelkek mind vágyódnának utánam, akkor megnövekedne az Én engesztelô táborom.Tudod, milyen sokan vannak, és ha ezek szívvel-lélekkel, imájukkal és áldozataikkal részt vennének az Én megváltó munkámban, nem volna olyan sok a panaszom. Leánykám, nagyon szépen megkérlek, szeress Engem még jobban, és szolgálj Engem még több odaadással. Ne hagyd magadon úrrá lenni a megszokás szürke hatalmát! Áldozataid mindig frissen izzók legyenek! Kislányom, fokozni szeretném benned kegyelmeimet, de ehhez elôbb fokozott áldozatvállalásod szükséges. Megkérlek, fogadd el kérésemet, légy nagyon szerény, mondj le minden örömödrôl, élvezeteidrôl, melyekkel nem Engem szolgálsz. Mondj le a szórakoztató könyvekről, kedvenc zenéidről, a társaság kereséséről, (I/61) sétáidon pedig csak az Én kínszenvedéseimről elmélkedj.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. május 4.I/57 58

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
31

1962. május 4.

A Szent Szűz kezdett beszélgetni: „Kislányom! Most, hogy a nagy kísértésen átestél, jutalmat adok. Nagy próbát álltál ki, alázatosságodat akartuk így fokozni. Ezért engedte meg Szent Fiam a sátán ily nagy közelségét.Így lettél alkalmasabb Szeretetlángom továbbadására.Tudod, nagy kegyelmek befogadására mindig elő kell készíteni lelkedet a nagyobb szenvedésekkel.A kegyelem csak így növekedhet lelkedben. Most, hogy a győzelem után vagyunk, Szívemre ölellek, és mikor lelkedhez szólok, nagyobb odaadással fogadja be szent ügyemet. Ez az érdemszerző alkalom mások javára is fordíttatott.A tizenkét papi lélekért szünet nélküli áldozatodat hozd meg. Ők is szenvedni fognak.Te légy boldog, hogy velük szenvedhetsz, és a te érdemed, akármilyen kicsinek látszik is, növeli számodra a kegyelmeket.A kevesekre bízom ügyemet,hogy ha a keveseket megnyertem, a sokaság majd kövesse őket. Légy boldog, hogy a kevesekhez tartozol. Sajnos, a kevesek között is akadnak visszautasítók, és hogy fáj ez anyai Szívemnek.”

Ezt nem dátumoztam, az előző beszélgetés után néhány napra történt.

„Leányom, nagy aggodalmad miatt segítségedre sietek.”

/Az Úr Jézus és a Szűzanya különböző utasításai:/ „Rejtve maradni és üzenetet közvetíteni. Örülök, hogy félted alázatosságodat, és szem előtt tartod Szent Fiam szavait.”

(I/58) „Édesanyám, amikor elfogadtam, tudod, mennyire szabadkoztam ellene. Nyomorúságos lelkem, látod, semmire sem képes Nélküled.”

„Most pedig tovább kell vinned ügyemet. Csak add át üzenetemet! Akiket kiválasztottam, legyenek hozzám teljes bizalommal. Én, mint körültekintő édes anya, vezetem minden lépésüket. Ők csak tegyék alkalmassá lelküket, és nagy buzgósággal készüljenek az engesztelő munkára. Szomorúan látom, milyen szomorúságot és riadalmat kelt szívetekben az én Szeretetlángom. Szívetekben, lelketekben miért riadtok meg? Nem azért vagyok én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására! A kegyhelyeken a zarándok lelkek alkalmasak lesznek.

Én, a Kegyelmek Anyja, szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az Ő érdemeivel. Ne féljetek a lángtól, mely észrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény! Senki nem fog gyanút erre a szívekben végbement csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adjanak át az én kedves fiaim, (I/59) hogy az én szeretetemnek lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy mint futótűz terjedjen. És azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre.”

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. május 2.I/55_2 56

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
30

1962. május 2. folytatás 2

A templomból való távozásom után a gonosz velem jött és egész emberségesen kezdett beszélni: „Térj vissza családodhoz! Ne akarj te kiválóbb lenni. Látod, milyen fáradttá és élettelenné tesz ez téged? Az egész életed küzdelem volt, pihenj most már, hisz úgyis olyan rövid ez az élet, és még meg sem pihentél, csak tovább hajszolod magad. Mit akarsz ezzel elérni? Buta gondolataidat miért akarod továbbadni? Nehogy azt hidd, hogy felfigyelnek rád. Ugye, ez hízelegne neked? Állj meg és gondolkozz! Meglátod, nekem van igazam, és ha rájöttél, majd hálás leszel nekem, hogy mennyi bajtól mentettelek meg. Ez neked is érdeked, hogy a sok kellemetlenségtől megmenekülj.” Megörültem, amikor a kapuhoz értem. Kis unokáim apró kedveskedéseikkel vidáman vártak, ez megszüntette bennem a gonosz zavargásait. Vacsora után új lakásomba mentem. A gonosz ott sem hagyta abba zaklatásait. Újra rám tört. „Fantasztikus egy teremtmény vagy és nyughatatlan, mert ez a kimerítő életed csak haszontalanság. Ez a sok kusza hajszoltság embertelenségbe süllyesztett, és te még másokat is magaddal akarsz rántani.” (I/56) A hosszas zaklatást minden erőmmel megkíséreltem elvetni magamtól. Nagy eréllyel az elmélkedésbe vetettem magam, és ez a sok zavargás gondolkodásra késztetett. Megvizsgáltam lelkiismeretemet. Nem tudok sehogy sem eligazodni rajta. Úgy érzem, mielőtt az ügyet továbbviszem, nagyon meg kell gondolnom, mert ez a kevélység, melyet a gonosz elém tárt, nagyon is megtorpantott. Ez szörnyű bűn lesz, mely miatt valóban elvet Isten magától, és az emberek is kivetnek maguk közül. Nagy tépelődésemben pihenőre tértem. Minden égi támogatás megszakadt, csak az éj sötét nyugtalansága borult rám. De jó volna most az Úr szelíd hangját hallani! Ő most mit szólna ezekhez? Könnyes, csukott szemmel az Úr vértől könnyes szemeire gondoltam, aki átszenvedte a getszemán-éj borzalmait. Ez valóban nagy erőt adott. „Uram, Jézusom, Te nem szólsz most semmit, hisz megmondtad, a kísértések különböző formában fognak megjelenni. De ez most nagyon váratlanul lepett meg.” Jó volt most az Úr szavaiba kapaszkodni és visszaimádkozni őket. Az Úr szavaira és az Ő vértől könnyes, csodálatos szépségű szemeire gondoltam, melyben a szenvedések mögött, úgy éreztem, ott van a boldog Mennyország.

Ezekben a napokban sok és nagy kísértésem volt. A gonosz mindenképpen ki akart forgatni emberi mivoltomból.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. május 2.I/54 55

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
29

1962. május 2. folytatás

Aznap kedd volt, a gyermekeimért a lelki áldozásokat kezdtem végezni. A Szent Szűz oltalmába ajánlottam őket, de a lelki áldozásból még egyet sem tudtam elvégezni. Most, hogy az Úr Jézus nemcsak szavaitól, de jelenlétének érzetétől is megfosztott, nagy szárazság tikkasztotta lelkemet. Néma mozdulatlanságban térdeltem. Eszembe jutottak az Úr szavai, hogy a nagy lelki szárazság idején elmondott egyetlen Miatyánk vagy Üdvözlégy (I/54) sokkal gyümölcsözőbb, mint a kegyelmektől duzzadó lélek áradozása. Az Úr szavait így magamban visszaidézve a lelki szárazság is nagy megnyugvást adott lelkemnek. Ahogy így szótlanul térdeltem, elkezdődött a májusi ájtatosság, a Szent Szüzet dicsérő litánia. Még soha életemben nem éreztem ily nagy mértékben, hogy a közös ima milyen csodálatos áhítatra hangolja a lelket. Az ájtatosság csendjében maradtam. Ima nem jött ajkamra, hiába erőlködtem, ehelyett a gonosz támadt rám, s lelkem úgy kezdte gyötörni, hogy gondolataimat nem tudtam sehogy sem hatása alól kivonni. Először nagy félelmet támasztott bennem. Ez olyan borzasztó érzés volt, mintha meg akart volna szállni, de ebben valami megakadályozta volna. Azért ő csak zaklatott, gondolataimat igyekezett összezavarni, hogy én egy állat vagyok, nem ember, mert Istennek sem kellek és embernek való sem vagyok, mert ők is kivetnek maguk közül. És hogy ennek csak én vagyok az oka, mert ki akarok tűnni az emberek közül, és azért míg az ostoba gőggel telt cselekedetemmel föl nem hagyok, addig nem is lehetek más, csak ilyen fetrengő féreg. Egy darabig csak elhomályosult elmével térdeltem megdermedt félelemben, és arra gondoltam, mielőtt a gonosz egészen hatalmába vesz, odamegyek a tisztelendő atyához és megkérem, hogy imádkozzon értem, mert úgy éreztem, nagy gőgömben a gonosz megszállt. Nem tudtam elindulni. Láttam, hogy az esperes atya a templomon keresztül elmegy. (I/55) Nekem azonban nem volt erőm elindulni. Az atya távozása után egy ideig moccanni sem tudtam, és folyton az az érzés nyomott, hogy én egy ördögtől megszállott vagyok, és nekem semmi helyem a templomban. Az ördög kiparancsolt a templomból, én azonban hosszú ideig ott tartózkodtam. Még nem tudtam, hogy tudnék megszabadulni a gonosztól. 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. május 2. FolytatásI/52_2 53

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
28

Egy alkalommal imádás közben így szólt az Úr Jézus: „Szívednek minden dobbanásában legyen benne a bűnbánat! Minden lélegzetvételnél az Én szeretetemet lélegezd be, és a kilégzésnél add tovább felebarátodnak.”

Húsvétvasárnap szentbeszéd közben a pap így szólt: „Az Úr dicsőségét nem veheti el senki, mert azért Ő megszenvedett. Az igaz, hogy néha a szomorúság homálya borul rá.” S közben az Úr Jézus ismét panaszos szavaival fordult felém: „Látod, ő, ez a lélek nem látja fájdalmamat, nem érez Velem, nem gondol rá, mennyire szenvedek. Kislányom, fokozd szereteted a Nekem szentelt lelkek helyett is.”

A mellém rendelt nővér azt kérdezte, hogy milyen különbséget éreztem, amikor az Úr Jézus helyett az őrangyalom ébresztett. (I/53) Én akkor nem tudtam neki választ adni. Most, hogy az Úr szelíd hangját visszavonta tőlem, csak egyoldalú beszélgetésbe kezdek. Megkértem Őt: „Édes Jézusom, sok mindent megérttettél velem, amit a Te sugallataid által kifejezésre is tudtam juttatni, de mikor ez történt, akkor már csendet borítottál lelkemre. Most elmémben ugyan fölfogtam, de szavaimmal kifejezni mégsem tudom.” Ahogy így csendben az Úr színe előtt térdeltem, elmélkedtem, lelki szemeim előtt egy végeláthatatlan fényesség keletkezett, mely milliárdnyi fénytől sziporkázott, és eme fény kápráztató sziporkáiból apró, kisebb-nagyobb ragyogó szemcsék szikráztak ki mindenfelől. A porszemnél is kisebbek voltak, de csodálatos tündökléssel ragyogott még a legkisebb is. És ahogy így szemléltem, az Úr éreznem engedte, hogy miért nem tudtam erre elmémben kifejező szavakat találni. Az apró, de csodálatos tündöklésű szemcsék az Úr teremtményeinek érzetét keltették bennem.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Szeretetláng Lelki Napló - I. füzet 1962. május 2.I/50 51 52

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
27

1962. május 2.

(I/50) Elvittem az atyához a leírt közléseket. Ott azzal fogadtak, hogy M. atya beteg, nagy műtéten esett át, nem lehet beszélni vele. G. atya röviden vázolta betegségének súlyos körülményeit. Szívem szomorúsággal telt meg. Arra gondoltam, hogy most a Szent Szűz Szeretetlángja ismét hátráltatva lesz. G. atyát megkérdeztem, hogy mi a nagyobb, a veszteség vagy a nyereség. Ő azt válaszolta, a veszteség. Magam is azt gondoltam, milyen nagy veszteség egy ilyen szentéletű lelki vezető eltávozása.

Ma az Úr Jézus beszélgetett:

„Kis kármelitám, te kértél, hogy láncoljalak lábaimhoz. Én ezt a kérésedet meg is hallgattam. Úgy, ahogy kérted, rövidre (fogva), szorosan magamhoz is láncoltalak. Azért ne csodálkozz, hogy minden dolgod csak körülöttem tevékenykedni. Tartsd is ezt mindig szem előtt, mert csak így tudsz megváltó munkámban szünet nélkül részt venni. Ne félj, Szent Szívemen állandó pihenőd lesz. Ugye, érzed ezt? Amikor érzed, máris pihensz.” „Édes Jézusom, én ezt sokszor érzem.” „Azért, leánykám, mert a szeretet nem pihenhet. Az együtt érző, szerető szív szünet nélkül egymásért dobog. Maradj meg szeretetemben, és másokat is hozz a közelembe! Tudod, olyan kevesen vagyunk, könnyen áttekinthető a mi táborunk. És Én ezt a kis létszámot szemmel tartom. A hiányzókért nagyon fáj a Szívem. (I/51) Tarts ki Mellettem, nehogy keserű csalódást kelljen megérnem.” És oly esdeklően kért, hogy lelkem valósággal izzott Érte.

Másnap szívem szorongó érzéssel telt meg, úgy, hogy testi erômet nagymértékben csökkentette. Az Úr Jézus szólt:

„Szenvedj Velem, leányom!”

Egyik délben a Városmajorban jártam. Váratlanul beszélgetni kezdett. Szomorúan panaszkodott és kért, hogy írjam le panaszos szavait: „Én vagyok az ország koldusa. Engem nem akarnak foglalkoztatni. Minden koldulást betiltottak az országban, csak Én koldulok étlen-szomjan. Járok utcáról utcára, házról házra, faluból városba, hideg télben, tikkasztó nyárban, süvítő szélben, zuhogó esőben. Nem kérdezi meg senki Tőlem, hogy hová megyek ilyen szánalmas állapotban. Hajam vértől csapzott, lábaim összerepedeztek az utánatok való sok gyaloglástól. Kezem állandó segélykérésre kinyújtva. Szívről szívre járok, és alig kapok egy kis alamizsnát. Utána gyorsan becsukják szívük ajtaját, alig tudok bepillantani oda. Vissza kell húzódnom szerényen, és kegyelmeim halmozva vannak Szívemben. Leánykám, kérj te sokat mások részére is! Ó, szinte lekötelezel, meg kell köszönnöm hűségedet. Ugye, csodálkozol ezen? Ne ámulj el, minden kicsi áldozatod enyhíti határtalan, gyötrő szomjúságomat. Egy pillanatig se élj áldozat nélkül! (I/52) Leányom, meg kell neked mondanom, a közelmúltban sok lelket felszólítottam az Én különös követésemre, de csak igen kevesen értik meg, mit óhajtok tőlük. Imáidba szünet nélkül foglald be őket, és hozz áldozatot értük, hogy engesztelő táborom, melyet így próbálok gyűjteni, ellensúlyozza igazságos haragomat. Édesanyám kérlel, Ő tartotta vissza eddig is igazságos haragomat. Az Ő Szeretetlángja Engem is lekötelez.”

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."