Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Ahhoz, hogy a bűntől megszabaduljunk, nincs más út, mint a kiengesztelődés Istennel. Engednünk kell, hogy ez átjárjon minket, ami azt jelenti, hogy odaállunk Isten elé, és önmagunk teljes feladásával megalázzuk magunkat, hogy Tőle bocsánatot nyerhessünk.

Annak a léleknek, amelyet a kegyelem fénye megvilágított, és ebben a fényben lát, észre kell vennie, hogy benne mi volt és most mí a rossz, utálattal kell eltelnie iránta, és ki kell taszítania magából. És miközben kitaszítja, megszabadul tőle; bocsánatot nyer.

A bűn nem más, mint ellenszegülés az Istennek. Bűnös az a lélek, amely fellázad Isten ellen. És amint a bűn eltávolodás és ellentmondás Istennek, ennek megfelelően csupán közeledéssel és egyesüléssel lehet kiküszöbölni.

Az ember lelkéért folyik a harc. Az ég és a pokol küzdenek érte.

Krisztushoz igazodni nem tud az ember anélkül, hogy egyúttal ne kövesse Őt.

Aki szeretettel belemerül a keresztre feszített Üdvözítő lelkületébe, az pontosan ezáltal egyesül az isteni akarattal. És hiú dolog lenne a keresztről prédikálni, ha ez nem lenne egyúttal a Megfeszítettel egyesült élet kifejezése.

A szegénység útján az Úr előttünk járt. Mindent feláldozott, és példájával még inkább megmutatta, mint tanácsával, hogy csak az birtokol mindent, akinek semmije sincs.

Senki sem képes arra, hogy a maga által szabadon választott bűnbánati cselekményekkel megváltsa önmagát; minden bűnbánati cselekmény szükségképpen az Isten akarata által irányított tevékenység. Itt a mi szabadságunk együttműködése abban áll, hogy alávetjük, feláldozzuk önmagunkat.

A kereszténység misztériumai oszthatatlan egységet képeznek. Ha az egyikben elmélyedünk, valamennyihez közelebb jutunk.

Az, aki ránk teszi a keresztet, képes arra, hogy a terhet könnyűvé és édessé tegye.

A kegyelem így egyesít Istennel: anélkül száll le a teremtménybe, hogy kiszakítaná gyökereit Istenből, és „szőlőveszővé" teszi a „szőlőtőn".

Csak olyan országban képes a lélek önmagát és békéjét megtalálni, amelynek Ura nem saját gyönyörűségére, hanem önmagáért keresi a lelket. Éppen ezért a túláradó, ajándékozó teljességért, amit nem egy önző vágy irányít, nevezzük ezt az országot a kegyelem birodalmának.