Edith Stein a végestől az örökkévalóig

A kegyelem „személyes" fogadtatást kíván. Isten hívó hangja ő, kopogtatás, amit annak, akit hív, meg kell hallania, és ajtót kell nyitnia: önmagának kell megnyílnia Isten előtt, aki be akar térni a lelkébe.

A kegyelem, amely a lélekbe jön lakni, a hitben annak szellemi kincsévé válik. És ezzel ugyanakkor a személynek azzá a középpontjává válik, amelyben és amely által Isten szeretetét elfogadja, új kiindulóponttá, amelyből ismét felfakad az isteni szeretet — mint az Isten iránti szeretet és Istenben minden teremtett lény iránti szeretet.

A hitben megerősödni és a tökéletesség útján haladni, elválaszthatatianul öszetartozik.

Soha egyetlen emberi szív nem merült bele olyan sötét éjszakába, mint az Emberfia a Getszemáni kertben és a Golgotán. A haldokló Istenember Istentől való elhagyatóttságának mérhetetlen mély titkába egyetlen kutató emberi elme sem képes behatolni. De Jézus a barátainak adhat egy kis ízelítőt ebből a rendkívül nagy keserűségből.

Ha a lélek osztozni kíván Krisztus életében, vele együtt át kell mennie a kereszthalálon, Őhozzá hasonlóan ki kell szolgáltatnia magát a szenvedésben és a halálban a keresztrefeszítésig, ahogy azt Isten elrendeli vagy megengedi.

Minél tökéletesebb lesz az aktív és a passzív'keresztre feszülés, annál bensőségesebb lesz a Megfeszítettel való egyesülés, és annál gazdagabb a részesedés az isteni életben.

Krisztussal együtt meg kell halnunk, hogy Vele együtt feltámadjunk: a szenvedés és a naponkénti önmegtagadás életfogytiglan tartó halálával, adott esetben akár a hitvallóknak Krisztus Evangéliumáért vállalt vértanúhalálával.

Krisztus azért adja oda az életét, hogy az embereknek megnyissa az utat az örök élethez. De hogy ők az Örök életet el is nyerjék, nekik is fel kell áldozniuk földi életüket.

Az ember csak akkor tehet szert „Scientia Crucis"-ra (a kereszt tudományára), ha megkapja, hogy jó alaposan megérezze a keresztet. Erről az első pillanattól fogva meg voltam győződve, és szívemből mondtam: Ave, Crux, spes unica! (Üdvözlégy Szent Kereszt, egyetlen reményünk!)

A hit a Megfeszítettben — az élő hit, ami szerető odaadással párosul — számunkra az élethez vezető út és az eljövendő dicsőség kezdete.

A Keresztrefeszített minden embertől azt kívánja, hogy kövesse Őt, hogy engedje önmagát Kereszthordozóvá és a Keresztrefeszített képmásává alakítani.

A kereszt mindannak a szimbóluma, ami nehéz, ami nyomasztó, és annyira ellenkezik a természettel, Hogy ha valaki magára veszi, olyan, mint egy halálba tartó menetelés. És ezt a terhet Jézus tanítványainak naponta vállukra kell venniük.