Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Annak oka, hogy a gyakorlatban nem megy minden simán az ész törvényei szerint, az, hogy nem vagyunk tiszta szellemek. Semmi értelme, hogy ez ellen lázadozzunk.

Amilyen mértékben eltölti az embert az isteni szeretet, olyan mértékben képes szeretettel körülvenni az állatok félénk lelkét. Ez pedig magára a megnyugvásra talált emberre támaszkodva talál megnyugvást.

Mit mutat meg az embernek az állatok lelke? A természettel egységében lévő ember szorosan kötődik minden teremtményhez. Meg tudja érezni, hogy mi él az állatok lelkében, amint az állat is érzi, hogy mi van az ember lelkében. De az ember nem mint a természet része lett képessé arra, hogy segítsen, hanem mint Isten gyermeke.

Az embernek egy egészen új felelőssége tárul fel előttünk: Csak szabad lény számára lehetséges az áttörés a természettől a kegyelem felé. Az, ami nem alkottatott szabadnak, az képtelen az üdvösséget önmagából kiindulva keresni. Ezzel távolról sem azt állítjuk, hogy neki nincs szüksége a megváltásra. A tompa, önmagába zárt állati lélek biztonságra vágyik. De számára a megváltásnak teljesen kívülről kell jönnie. A teremtett világ szomorú sóhajtozása Isten gyermekeinek megnyilvánulására vár.

Az ember arra hivatott, hogy minden teremtmény megváltásában közreműködjön. Csak úgy képes erre, ha ő maga is meg van váltva. A szent megérti az állatok nyelvét, meg tudja magát értetni velük, és a farkas-testvér engedelmesen aláveti magát neki.

Az angyalok tiszta szellemek, képességeik felülmúlják az emberekét, személyes szabadsággal rendelkező szolgáló szellemek, közösségben vannak egymással és minden más szellemi személyes lénnyel, az ajándékozó és elfogadó szeretet birodalmában, amelynek kezdete és vége a Szentháromságos Isten.

A tiszta szellemek olyanok, mint a sugarak, amelyeken át az Örök Fény közli önmagát a teremtett világgal.

Az volt a benyomásom „Kis Szent Terézről”, hogy itt egy ember életét a legvégsőkig egyes egyedül az Isten szeretete alakította. Ennél nagyobb dolgot nem ismerek, és amennyire csak lehetséges, szeretném ezt belevinni az én életembe, valamint mindazok életébe, akik közel állnak hozzám.

Az, hogy mik vagyunk, és mivé válunk, nem marad elszigetelve, hanem kell, hogy terjedve hasson; minden, amik vagyunk, amit teszünk és amivé válunk az időben, bár öröktől fogva el van rendelve, és van értelme az örökkévalóság számára, előttünk csak akkor válik világossá, ha az örökkévalóság fényébe helyezzük.

Amikor a lélek önmagában üres, és magába zárt, sőt, amikot saját zajos énje egészen eltávozott, akkor van hely és csend ahhoz, hogy valami más foglalhasson helyet, és váljék észrevehetővé. Mi erre teljesen képtelenek vagyunk, ezt Istennek kell megtennie.

Jézus nem csak a nyilvános, hivatalos istentiszteleten vett részt: talán még gyakrabban számolnak be az evangélisták az ő magányos imáiról az éjszaka csöndjében, a szabad ég alatt a hegyeken, az embertől távoli pusztaságban.

Minden igazi imádság az egyház imája: minden igazi imádság mintegy az egyházban szólal meg, és maga az egyház, aki abban imádkozik.