Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Amiről úgy látom, hogy az előttem álló legelső feladat, azt kezdem el.

Amikor az Isten oltárától a reggeli áhítat után belépek munkanapomba, csendesség lesz bennem, és a lélek kiüresedik mindattól, ami meg akarta rohamozni és meg akarta terhelni, megtelik szent örömmel, bátorsággal és tetterővel. Naggyá és tágassá lett, mert kilépett önmagából, és belépett az isteni életbe.

Első reggeli órám az Úré. Annak a napi feladatnak akarok nekilátni, amit ő bíz rám, és ő majd megadja az erőt, hogy el is tudjam végezni.

Amikor reggel felébredünk, máris meg akarnak rohanni minket a nap gondjai és kötelességei. Mikor fogjuk ezt elintézni, mikor azt? Szeretnénk sebbel-lobbal nekilátni és elviharzaní. Ilyenkor kell a gyeplőt megragadni és azt mondani: Nyugalom! Mindebből most semminek sem szabad rám zúdulnia.

Amit mi megtehetünk, és amit meg is kell tennünk az, hogy megnyíljunk a kegyelem előtt. Ez azt jelenti, hogy akaratunkat teljesen megtagadva engedjük, hogy megragadjon minket az isteni akarat, hogy lelkünket befogadásra és alakulásra készen Isten kezébe helyezzük.

Teljes mértékben a „legyen meg a te akaratod" kell, hogy a keresztény élet vezérfonala legyen. Ennek kell irányítania napjainkat reggeltől estig, éveinket és egész életünket.

Ha látjuk az emberi lelket a maga magányosságában és nyomorúságában, ha tanúi leszünk küszködésének, elbukásának és annak, hogy újra talpra áll, az a vigasztaló bizonyosság kísér majd minket, hogy Isten a tenyerébe írta a lelket, hogy útja és célja az Örökkévaló tekintete előtt olyan világos, mint a nap, és Ő megparancsolta angyalainak, hogy őrködjenek felette.

Bölcsek, tegyétek le bölcsességeteket, és legyetek olyan egyszerűek, mint a gyermekek! Királyok, adjátok oda koronátokat és kincseiteket, és hajoljatok meg a Királyok Királya előtt!

A jövővel kapcsolatos minden aggodalmad helyezd bizalommal Isten kezébe, és engedd, hogy ő úgy vezessen, akár egy gyermeket. Akkor biztos lehetsz benne, hogy a helyes utat nem tévesztheted el.

Életem minden reggel újra elkezdődik, minden este befejeződik; ezen túlmenő terveim és szándékaim nincsenek, vagyis az, hogy előre gondolunk, természetesen hozzá tartozhat a napi feladatokhoz, de sohasem szabad, hogy „gondterheltek" legyünk jövőnk miatt.

Az kell, hogy minden emberi biztonság keresése nélkül teljesen Isten kezébe helyezzük magunkat; biztonságérzetünk akkor annál mélyebb és szebb lesz.

Aki teljesen Isten kezébe helyezi magát, az bízhat benne, hogy ő biztosan fogja vezetni. Amit neki átadunk, az nem vész el, hanem megmarad, megtisztul; azt felemelik, és igaz mértékkel mérik meg.