Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Az, hogy mik vagyunk, és mivé válunk, nem marad elszigetelve, hanem kell, hogy terjedve hasson; minden, amik vagyunk, amit teszünk és amivé válunk az időben, bár öröktől fogva el van rendelve, és van értelme az örökkévalóság számára, előttünk csak akkor válik világossá, ha az örökkévalóság fényébe helyezzük.

Amikor a lélek önmagában üres, és magába zárt, sőt, amikot saját zajos énje egészen eltávozott, akkor van hely és csend ahhoz, hogy valami más foglalhasson helyet, és váljék észrevehetővé. Mi erre teljesen képtelenek vagyunk, ezt Istennek kell megtennie.

Jézus nem csak a nyilvános, hivatalos istentiszteleten vett részt: talán még gyakrabban számolnak be az evangélisták az ő magányos imáiról az éjszaka csöndjében, a szabad ég alatt a hegyeken, az embertől távoli pusztaságban.

Minden igazi imádság az egyház imája: minden igazi imádság mintegy az egyházban szólal meg, és maga az egyház, aki abban imádkozik.

Az egyház imádsága a tovább élő Krisztus imádsága. Mintaképe Krisztusnak emberi életében mondott imája.

Minden, amire szükségünk van, össze van foglalva a Miatyánk hét kérésében, amit az Úr nem csak a maga nevében mondott, hanem nekünk előimádkozott.

Krisztus nem csak akkor imádkozott, amikor visszavonult a tömegtől, hanem akkor is, amikor az emberek között tartózkodott.

Istennek minden dicsőítése Krisztus által, ővele és őbenne történik.

Mindig tanulni fogunk, ha az idősebbek véleményét előítélet nélkül meghallgatjuk, és átgondoljuk, hát még a tapasztalataikból!

Ha eljön az éjszaka, és a visszapillantás azt mutatja, hogy minden csak töredék volt, és sok minden elvégezetlenül maradt; ha ezért néhány Ifolog mély szégyenérzetet és bánatot ébreszt: lyegyünk mindent úgy, amint van, tegyük Isten Sjíezébe, és adjuk át neki. így Őbenne képesek íyagyunk megnyugodni, tényleg pihenni, és úgy kezdeni az új napot, mint egy új életet.

Azt, hogy sok mindent rosszul gondoltunk és tettünk, naponta megállapíthatjuk, amikor lelkiismeretvizsgálatot tartunk. Ezt nagyon hasznos megtenni. Orrunkra koppint, hogy nem hagyatkozhatunk önmagunkra, és el lennénk veszve, ha Valaki, aki tisztábban és messzebb lát, mint mi, nem gondoskodna rólunk.

Legyen türelmed önmagadhoz - mert az Úrnak is van.