Edith Stein a végestől az örökkévalóig

Az isteni parancsok teljesítésekor Isten mélyebb megismerésére jutunk el, és ezáltal ismét csak növekszik szeretetünk.

Minden a szeretettől függ, mert a végén szeretetünk szerint ítélnek meg minket.

Az egyház, az Oltáriszentség és az áldozati lakoma fogalma szorosan összefügg egymással és Krisztus megtestesülésével: Isten Krisztusban külső alakot öltött, hogy látható módon ott lakozhasson az emberek között minden időkre.

Az Oltáriszentségben Krisztus test szerint jelen van, és a lakoma által, amelyben részesedünk, mindenki úgy átalakul testében, hogy a hívőknek az egyházban eggyé forrt közössége Krisztus Testét alkotja.

A véges lélek korlátozott felfogóképességgel rendelkezik, és semmilyen végtelen dolgot nem képes befogadni. De azáltal a kegyelem által, amiben részesül, felfogóképessége megerősödik, és annak, hogy beteljen és felemelkedjen, véges mértéke nem szab határt.

Isten Szentlelke mérhetetlen, és amikor önmagát odaajándékozza, nem szabja magát annak a mértékéhez, akinek adja magát.

Azért, hogy Istennek szeretettel átadhassuk magunkat, kell, hogy olyannak ismerjük meg őt, mint aki szeret. És ilyennek csak Ő képes önmagát velünk megismertetni.

Mondhatjuk, hogy a korlátolt léttel rendelkező személyek minden közösségének az Isteni Szentháromságban van az ősi mintaképe; ők természetesen végtelenül távoli és tökéletlen képmások, amint az Örökkévaló minden véges képmása az.

Az egyház Isten Országa ezen a földön, és minden földi dolog változásaival számolnia kell; csak akkor képes az örök igazságot és az örök életet belevinni az adott korba, ha közben minden kort olyannak fogad el, amilyen, és annak sajátossága szerint kezeli.

Egy helytelen felfogás azt feltételezi, hogy az egyházban minden örök időre változadanul rögzítve van. Naiv módon figyelmen kívül hagyják, hogy az egyháznak van történelme, hogy emberi oldalról, mint minden emberi, elejétől fogva fejlődésre szorul, és hogy ez a fejlődés gyakran harcok formájában is történik.

Az, amit „az emberek" gondolnak, amit „az emberek" mondanak, messzemenően meghatározza egyesek véleményét és ítéleteit. Ezek _a legerősebb gyakorlati befolyással rendelkező véleniények és ítéletek. Nehéz megragadni, hogy kik is valójában ezek „az emberek". Jóllehet, a vélemények és az ítéletek konkrétan egyes emberektől indulnak ki. De ezek gondolkodását a maga részéről döntő módon alakítja a kor, amelyben élnek, és ez még a vezető személyiségekre is érvényes.

Korunk, amelyben a földi élet minden szilárd formája ingadozóban és átalakulóban van, egyúttal az Örök kérdésekért folytatott küzdelem kora is. Vágyakozva keressük Istent, és sóvárgunk utána, minden hívő közösségben fáradozunk az elmélyülésért és a fellelkesülésért, vágyunk rá, hogy egészen a hitből éljünk, hogy teljesen az Úr szolgálatába álljunk.