Szent II. János Pál pápa breviáriuma

A különféle egyházi szervezetek növekvő együttmű­ködésének köszönhetően, a pásztorok szeretetteljes irányítása mellett az egész Egyház szebb és hitelesebb arcot tud mutatni mindenki felé, áttetszőbben tudja megmutatni az Urat, s így hozzájárul ahhoz, hogy visz-szanyerjék a reményt és a vigasztalást mindazok, akik keresik, s azok is, akik nem keresik ugyan, de szüksé­gük van rá.

Az Isten felé nyitott szívek nyitottak a testvéreik szá­mára is; készek mindent megosztani, készek az özve­gyet és árvát befogadni. Mindig akad a nélkülözők szá­mára egy zug parányi lakásukban, egy darab kenyér, egy hellyel több szerény asztaluknál. Szegények, de bőkezűek; szegények, de nagylelkűek. Az Egyház a szegények oldalán áll, és ott is kell ma­radnia.

„Testvéri közösségben" élni annyit jelent, hogy mind­nyájan „egy szív, egy lélek" legyenek (ApCsel 4,32), és így minden vonatkozásban közösséget alkossanak: emberiekben, lelkiekben és anyagiakban. A valóban keresztény közösség azon fáradozik, hogy anyagi ja­vaikat is megosszák egymással, hogy senki szükséget ne szenvedjen, és mindenki „szükséglete szerint" ré­szesüljön a javakból.

Európa mai kulturális és vallási helyzete olyan miszsziós keresztény közösségeket és hitükben felnőtt ka­tolikusokat vár, akik Isten szeretetéről tanúskodnak minden ember előtt.

Sok olyan probléma van, amely ködbe burkolja korunk horizontját. [...] Mit mondjunk a „globalizált" világ ezernyi ellentmondásáról, amelyben a gyengébbek, ki­csinyek, szegények sorsa szinte teljesen kilátástalan? És mégis, ebben a világban kell fölragyognia a keresz­tény reménynek!

A munka valósága ma még bonyolultabbá válik az ún. „globalizáció" hatására. Ez egy új jelenség, melyet meg kell ismerni, alapos és részletes vizsgálatnak kell alávetni, mivel kifejezett „kétértelműséget" hordoz magában. A globalizáció szolgálhatja az ember és a társadalom javát, de komoly következményekkel járó káros jelenséggé is válhat. Ezzel kapcsolatban minden bizonyos alapvető választásoktól függ, nevezetesen at­tól, hogy a globalizáció az ember, méghozzá minden egyes ember javát fogja-e szolgálni, vagy kizárólag a fejlődést, tekintet nélkül a szolidaritás és a közjó kere­sésének alapvető követelményeire...

A háború valójában az ember szívében születik, az em­berében, aki bűnt követ el.

A háborúkért nemcsak azok felelősek, akik azokat közvetlenül kirobbantják, hanem azok is, akik nem tesznek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy a hábo­rúkat megakadályozzák.

Amikor alapvető emberi jogokat lábbal tipornak, az ember könnyen enged a gyűlölet és az erőszak kísér­tésének. Együtt kell építenünk a szolidaritás globális kultúráját, amely a fiataloknak visszaadhatja a jövőbe vetett reményüket.

Az a közösség, amely szociálisan nem igazságos és nem is akar azzá lenni, saját jövőjét veszélyezteti.

A munkanélküliség az állam társadalmi és gazdasági fejletlenségének jele.

Az embert nem tekinthetjük a termelés eszközének!