65734 ima található a honlapon, összesen 152554 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Szent II. János Pált (Karol Józef Wojtylát - 1920-2005), az első lengyel származású pápát, nem véletlenül nevezték a "remény pápájának". Azok is tisztelték, s azokhoz is szólt, akik nem voltak a katolikus egyház tagjai. Karizmatikus egyéniségéből sugárzott a béke, a szeretet, az egyszerűség és a bölcsesség. Az év 365 napjára és az ünnepekre kínál mindennapi imádságot, olvasmányt, elmélkedést.
Maga a szentatya szólt hozzánk mindenről, ami fontos lehet az emberek válságoktól, háborúktól, viszályoktól gyötört életében. Ezzel a naponta két-három percet igénylő olvasmánnyal, mely útravalót, szellemi töltést és távlatot ad a köznapokhoz és az ünnepekhez, lélekemelő élményként olyan szívből jövő, egyszerű szavakkal szólt hozzánk, mint Jézus. A Mester nem tanítani akart, hanem segíteni. Ez a "pápai kalendárium" naponta néhány perc szellemi együttlétet jelent II. János Pál pápával, Krisztus földi helytartójával, esztendőről esztendőre útitársunk marad.
Goretti Szent Mária vértanú szűz
A világ, melyet Isten
az ember számára teremtett
A Függetlenség Napja
Szent Tamás apostol
A betegek szentsége
Üdvözlégy, szent test, Máriától születtél
Szent Pál, a pogányok apostola
Boldog vagy, Simon
Vigyük ki a világba a legszentebb Oltáriszentséget
Miközben elgondolkodunk a misztériumon, megérthetjük azt a féltékeny szeretetet, mellyel az Egyház őrzi e felbecsülhetetlen értékű kincset! És milyen logikusnak és természetesnek tetszik, hogy történetük során a keresztények mindig szükségét érezték annak, hogy a külső világban is kifejezést adjanak e nagy ajándék feletti örömüknek és hálájuknak. Tudatára ébredtek annak, hogy ezt az isteni misztériumot nem szabad a templom falai között tartani, bármilyen nagy és ékes templom legyen is az, hanem ki kell vinni a világ útjaira, mert Ő, akit a törékeny ostya rejt, valóban azért jött a földre, hogy „a világ élete” legyen (Jn. 6:51).
Így jött létre az úrnapi körmenet szokása. Az Egyház már sok évszázada ünnepli meg Krisztus testének ünnepét (Corpus Christi) különös örömmel és méltósággal. Mi magunk is hamarosan körmenetben fogunk vonulni városunk utcáin. Énekelve és imádkozva fogunk haladni, magunkkal hordozva az Úr testének és vérének szentségét. Házak, iskolák, gyárak, irodák és üzletek között fogunk menni. Ott fogunk járni, ahol az emberiség élete zajlik, ahol fortyognak szenvedélyei, kirobbannak konfliktusai, ahol szenvedésük napjait morzsolják és reménységük kivirágzik. Elmegyünk, hogy alázatos örömmel tanúsítsuk, abban a kicsiny, fehér Ostyában rejlik a válasz a legnyomasztóbb kérdésre, vigasz a legnagyobb fájdalom és szomorúság ellen, annak jelképeként, hogy kielégíthető az az égető szomjúság, mely mindenkiben ott van a boldogság és szeretet iránt, a szív legmélyén.
Menjünk tehát végig a városon, találkozzunk fivéreinkkel és nővéreinkkel, hogy megmutassuk mindenkinek Krisztus jelenlétének szentségét.
A legszentebb Oltáriszentség átadása
„Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek” (1 Kor. 11:23). Pál örökhagyása, mint az imént hallhattuk, a többi apostol öröksége is: továbbadták, amit kaptak. És hozzájuk hasonlóan utódaik is híven átadták, amit rájuk ruháztak. Péter utódja, aki most hozzátok szól, ezt az örökséget visszhangozza: „Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek.”
És amit az apostolok átadtak nekünk, az maga Krisztus és parancsai, hogy elismételjük és átadjuk őket minden népnek, amit Ő, az Isteni Mester mondott és tett az Utolsó Vacsorán: „Ez az én testem, amelyet értetek adok” (1 Kor. 11:24).
Ez a hagyomány már csaknem kétezer éves. És mi is, ma, amikor csatlakozunk e hagyományhoz, megismételjük a „kenyértörés” szertartását. Megismételjük annak a leheletszegő pillanatnak az évfordulóján, amikor Isten oly nagyon közel került az emberhez, és önmaga teljes átadásával tanúságot tett a végtelen szeretet „hihetetlen” dimenziójáról.
„Ez az én testem, amelyet értetek adok.” Lehetetlen nem éreznünk a lélek rezdülését, amikor kiejtjük ezt az „értetek” szót. Krisztus mindannyiunkra akart ezzel utalni, és halálra szánta magát valamennyiünkért. S nehéz megindulás nélkül arra gondolni, hogy „saját testének feláldozásával” érettünk nem valami távoli, régi cselekedetet hajtott végre, mely megjelenik a történelmi krónikák hűvös lapjain, hanem egy ma is élő történést indított el — de vérontás nélkül — a test és vér Szentségével, mely az oltárnak nevezett asztalon van jelen. A halál nélküli élet magvát vetette el gyarló emberi testünkben.
A legszentebb Oltáriszentség,
az emberiség áldozata
Amikor az Oltáriszentség áldozata a megváltás művét kiterjeszti az emberiségre, az Egyház építéséhez is hozzájárul. A Kálvárián Krisztus nemcsak az egyes ember számára érdemelte ki az üdvösséget, hanem az egész közösség számára is. Áldozata megszerezte az emberiség újraegyesítésének kegyelmét az Egyház testében. Az Eucharisztia konkrét módon úgy akarja ezt a célt megvalósítani, hogy minden nap felépíti az egyházi közösséget. Az oltáron bemutatott áldozat hatása az, hogy megerősíti az Egyház szentségét és segíti terjeszkedését a világon. Azt is mondhatjuk, hogy ily értelemben az eucharisztikus ünnep mindig misszionárius munka is. Láthatatlanul is nagyobb lehetőséget teremt az Egyház számára, hogy áthasson minden emberi környezetet.
Az egyházépítés ezenkívül azt is jelenti, hogy egyre jobban megszilárdítjuk az egységet. Nem volt véletlen, hogy az Utolsó Vacsorán Jézus azért imádkozott, hogy tanítványai egyezségben maradhassanak. így megérthetjük, hogy minden eucharisztikus ünnepen az Egyház a Mester példáját követi, amikor azért imádkozik, hogy ez az egység egyre valóságosabb és egyre tökéletesebb legyen.
Ilyen módon az Oltáriszentség ökumenikus közeledést tesz lehetővé minden keresztény között, hogy előrelépjen ezen az úton és a Katolikus Egyházon belül megerősíti a hívek közötti kötelékeket a közöttük fennálló törvényes ellentéteken túl. Ha felelős módon együttműködünk ebben a dinamikus egyezségben, a keresztények megmutathatják a világnak, hogy az ő Mesterük nem hiába szenvedett az emberiség egységéért.
A legszentebb Oltáriszentség, az Egyház áldozata
Igaz, hogy a Kálvária áldozata elég volt ahhoz, hogy a megváltás összes kegyelmét megszerezze az emberiség számára: az eucharisztikus áldozat csak a gyümölcseit gyűjti össze. De Krisztus azt akarta, hogy felajánlása folyton jelen legyen, így összekötve a keresztény közösséget. Az Oltáriszentség egyszerre Krisztus áldozata és az Egyház áldozata, mert benne Krisztus egyesíti az Egyházat megváltó munkájával és megengedi, hogy az Egyház részesüljön az áldozatból.
Milyen fontos hát a hívek számára, hogy amikor részesülnek az Oltáriszentségből, maguk is személyesen részt vegyenek az áldozatban! Nem elegendő, ha csak meghallgatják Isten igéjét, sem az, ha közösen imádkoznak. Krisztus áldozatát a sajátjuknak kell érezniük, fel kell ajánlaniuk saját fájdalmaikat, nehézségeiket, megpróbáltatásaikat, s mi több, önmagukat, Vele és Benne, hogy ajándékuk az Atyáig is feljusson, azzal az ajándékkal együtt, melyet Krisztus önmagából oszt meg velük-velünk.
Akik résztvesznek a Megváltó szentségi felajánlásában, részesei is lesznek az általa aratott győzelemnek a világ gonoszsága felett. Amikor megráz bennünket annak látványa, hogy a gonosz tért nyer a világban, mindazzal a pusztítással együtt, melyet létrehoz, nem szabad felednünk, hogy a bűn erőinek garázdálkodását megfékezte Krisztus megváltó ereje. Amikor a megszentelés igéi elhangzanak a misén és Krisztus teste és vére megjelenik az áldozati aktusban, akkor a szeretet diadala a gyűlölség felett, a szentség győzelme a bűn felett is jelen van. Minden eucharisztikus ünnep erősebb, mint minden gonosz a világegyetemben; a Megváltás valódi, konkrét beteljesítését jelenti, s a bűnös ember egyre mélyebb megbékélését Istennel, egy jobb világ reményében.
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."