Szent Bernát idézetek minden napra

Ha a lelked azt, ami az Istenből látható, a különböző teremtményekben megismeri, megérti, akkor sokkal inkább meg kell, hogy ismerje, sokkal világosabban meg kell értenie abban a létezőben, amelyik a Teremtő hasonmására készült: azaz önmagában.

Az Úr maga a fény; amilyen mértékben távol tartod magadat tőle, olyan arányban borul rád a sötétség. Gondolj tehát arra: honnan jöttél, és szégyelld magadat, hogy mi vagy, és jajdulj fel, merre tartasz, és reszkess!

Mily mélységes nagy bizalmat helyezhetsz beléje, micsoda szeretettel kell viszonoznod szeretetét, mily gyengéden karjaidba zárnod, aki ilyen nagyra becsül és aki ily magas méltóságra emel? Saját oldalából alkotott téged, amikor meghalt érted, s a halál álmát vállalta a keresztfán

Ne keveredj ezért külső világi gondok hálójába. Elsősorban ezektől kell, hogy szabad legyen a lelked, hogy mennyországgá váljon és az Isten lakhelyévé.

A lélek mily nagy kiváltsága, hogy méltó arra, hogy az Isten jelenlétét magába fogadja, és képes arra, hogy magába zárja.

Az Úr a lelkedet nemcsak puszta szóval teremtette, mint a többi eget, hanem küzdött érte, hogy megszerezze; meghalt érte, hogy megváltsa.

Midőn elhagyod az ideigtartó dolgokat és önmagadba térsz, mindig hozzád jön külső útjáról ez a jó barát, a lélek. Mert végre is akkor vagy igazi jó barátja önmagadnak, ha megtérsz a tévútról.

Ez a feladatod, amit megkívánnak tőled: bűnbánat az elkövetett bűnökért, s a jövő jutalom várása. Türelemmel várakozzál tehát az Úrra! Így keress, kérj, zörgess, a Mennyei Atya idejében meghallgat, nem felejti el, eljő és el nem marad.

Senki sem érheti el hirtelen a legnagyobb magasságokat. Mászással érheted csak el a lépcső fokait, és nem repüléssel. Menj fel tehát az elmélkedés és az imádság két lábán.

Isten kegyessége az egész életen keresztül tart, úgyhogy semmi kétség nem lehet afelől, hogy nincs számodra hasznosabb és kedvezőbb, mint ami az Ő akaratának megfelel.

Minden cselekedetednél szükség van lelki éberségre, de főképp az imádságban. Bár mindig lát az Isten, de az imádságban mintegy eléje tárod, bemutatod magadat, valósággal színről színre beszélsz vele.

Ha azt veszed észre, hogy imádság közben néha bizonyos szárazságot és az értelem tompaságát találod, mindez azért van, mert csak megszokásból, csekély tisztelettel és figyelemmel járulsz elébe.