Szent Benedek Regulája

1Úgy hisszük, hogy minden étkezésre, akár tizenkét órai, akár délután három órai, elég lesz két főtt étel az egyesek különféle gyöngeségei miatt; 2hogy aki talán az egyikből nem tud enni, a másikból lakjék jól. 3Tehát két főtt étel elég legyen minden testvérnek. De ha lehet valahonnan szerezni gyümölcsöt vagy friss zöldségféléket, adjanak harmadik fogást is. 4A kenyérből egy font elég legyen napjában, akár egy étkezés van, akár ebéd és vacsora. 5Ha vacsora is van, a házgondnok a font kenyérnek egyharmadát tegye el, és vacsorára adja oda. 6Ha a munka esetleg nehezebb volna, akkor az apát hatalmára és megítélésére van bízva, hogy ha kívánatos, valamivel többet adjon. 7De mindenesetre kerüljék a mértéktelenséget, hogy a szerzetes gyomrát soha meg ne terhelje. 8Semmi sem ellenkezik ugyanis annyira a keresztény emberrel, mint a mértéktelen evés és ivás, 9ahogy a mi Urunk mondja: "Vigyázzatok, hogy szívetek el ne nehezedjék a mértéktelenségben" (Lk 21,34).

10Fiatalabb korú gyermekeknek azonban ne ugyanolyan mennyiséget adjanak, hanem kevesebbet, mint a felnőtteknek, és mindenben legyenek takarékosak.

11A négylábú állatok húsának evésétől pedig mindnyájan teljesen tartózkodjanak, az egészen gyönge betegek kivételével.

1A testvérek étkezésénél nem szabad hiányoznia a felolvasásnak. De ne ragadja senki csak úgy alkalomszerűen kezébe a könyvet, hogy abból olvasson, hanem aki egész héten át felolvasó lesz, az vasárnap kezdje meg a feladatát. 2A kezdő a mise és áldozás után kérje mindnyájuk imádságát, hogy Isten fordítsa el tőle a felfuvalkodottság szellemét. 3És mindnyájan mondják az imateremben ezt a verset háromszor, de úgy, hogy ő kezdje:

"Uram, nyisd meg ajkamat,

És szám hirdeti dicséretedet" (Zsolt 50,17).

4És miután így áldást kapott, kezdje meg munkáját mint felolvasó. 5Az asztalnál a legnagyobb csend legyen, hogy ott senkinek suttogását vagy szavát ne lehessen hallani, csak a felolvasóét. 6Ami pedig evés vagy ivás közben szükséges, abban úgy szolgálják ki egymást kölcsönösen a testvérek, hogy senki se legyen kénytelen kérni valamit. 7Ha mégis valamire szükség volna, akkor inkább valami jeladással kérjék, semmint szóval. 8Ne is merjen ott senki magáról az olvasmányról vagy más valamiről kérdezősködni, hogy alkalom se adassék a beszédre. 9Kivéve, ha esetleg az elöljáró akarna épülés végett valamit röviden mondani. 10A hetes felolvasó testvér pedig, mielőtt elkezdene olvasni, kapjon egy kis kevert bort a szentáldozás miatt, és hogy nehezére ne essék a böjtölést elviselni. 11Utána pedig a konyhai hetesekkel és felszolgálókkal egyék. 12A testvérek egyébként ne sorrend szerint olvassanak, hanem csak olyanok, akik a hallgatók épülésére szolgálnak.

1Habár az emberi természet is könyörületre hajlik ezen életkorokkal, tudniillik az öregekkel és a gyermekekkel szemben, mégis a Regula tekintélyével is gondoskodnunk kell róluk. 2Mindig vegyék tekintetbe bennük a gyöngeséget, és semmiképpen se alkalmazzák rájuk a Regula szigorúságát az ételekben, 3hanem legyenek jóságos figyelemmel irántuk, és a szabályszerű időnél előbb kapjanak valami ételt.

1A betegekről kell mindenekelőtt és mindenek fölött gondoskodni, és valóban mint Krisztusnak úgy szolgáljanak nekik. 2Hisz ő maga mondta: "Beteg voltam, és meglátogattatok engem" (Mt 25,36), 3és: "Amit egynek ezen legkisebbek közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek" (Mt 25,40). 4De másfelől a betegek is gondolják meg, hogy Isten dicsőségére szolgálnak nekik, és fölösleges kívánságaikkal ne szomorítsák meg a nekik szolgáló testvéreket. 5De még így is türelemmel kell elviselni őket, mert ezáltal bőségesebb jutalmat lehet szerezni. 6Az apátnak tehát a legnagyobb gondja legyen arra, hogy semmiképpen el ne hanyagolják őket.

7Ezeknek a beteg testvéreknek legyen külön szobájuk, és egy istenfélő, lelkiismeretes és szorgalmas ápolójuk. 8A fürdők használatát ajánlják föl a betegeknek, ahányszor hasznukra van; az egészségeseknek ellenben és kivált a fiataloknak nehezebben engedjék meg. 9Sőt a húsevést is engedjék meg a teljesen gyönge betegeknek, hogy fölépüljenek. Mihelyt azonban jobban lesznek, a hústól szokás szerint mindnyájan tartózkodjanak. 10Kiváltképpen pedig nagy gonddal vigyázzon az apát arra, hogy a házgondnokok és ápolók el ne hanyagolják a betegeket. Ő felelős tanítványai bármilyen hibájáért.

12A hetesek az egyszeri, - böjti - étkezés előtt kapjanak a megszabott mennyiségen felül külön italt és kenyeret, 13hogy az étkezés idején zúgolódás és nagy fáradság nélkül szolgáljanak testvéreiknek. 14Ünnepnapokon azonban a mise végéig maradjanak éhgyomorral.

15A kezdő és a végző hetesek vasárnap az imateremben mindjárt a reggeli dicséret után valamennyiük előtt boruljanak térdre és kérjék, hogy imádkozzanak értük. 16A hetességet befejező ezt a verset mondja:

"Áldott vagy, Uram, Istenem,

ki megmentettél és megvigasztaltál engem"

(Dán 3,52; Zsolt 85,17).

17Miután ezt háromszor elismételték, s a kilépő áldást kapott, jöjjön a belépő hetes és mondja:

"Istenem, hallgass hívásomra,

Uram, siess segítségemre" (Zsolt 69,2).

18Ezt is háromszor ismétlik mindnyájan, majd áldás után kezdje el a hetességet.

1A testvérek szolgáljanak egymásnak úgy, hogy senkit se mentsenek föl a konyhai szolgálat alól, hacsak betegsége miatt nem, vagy ha valami nagyon hasznos dologgal van elfoglalva. 2Ezzel a szolgálattal az érdem is, a szeretet is gyarapodik. 3De a gyöngék mellé gondoskodjanak segítőkről, hogy ne szomorkodva végezzék ezt a szolgálatot. 4Általában a közösség nagyságához és a helyi viszonyokhoz képest mindenütt legyenek segítők. 5Ha nagyobb a közösség, a házgondnokot mentsék föl a konyhától, és azokat is, mint mondottuk, akik hasznosabb dolgokkal vannak elfoglalva. 6A többiek egymásnak szeretettel szolgáljanak.

7Aki végzett a hetességgel, szombaton tisztogasson: 8a ruhákat, melyekkel a testvérek kezüket és lábukat törlik meg, mossák ki. 9Aki kezdi a hetességet és aki bevégzi, együtt mossák meg mindenkinek a lábát. 10A szolgálatukhoz tartozó felszerelést tisztán és épségben, jegyzék szerint adják vissza a házgondnoknak. 11A házgondnok pedig hasonlóképpen adja át a belépőnek, hogy tudja, mit ad át és mit kap vissza.

1Úgy, ahogy írva van: "Mindenegyesnek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt" (ApCsel 4,35). 2Nem azt mondjuk ezzel, hogy személyválogatás legyen - ettől Isten mentsen -, hanem hogy tekintetbe kell venni a gyöngeségeket. 3Aki kevesebbre szorul, adjon hálát Istennek és ne szomorkodjék, 4akinek pedig többre van szüksége, alázza meg magát gyöngeségéért és ne bizakodjék el, hogy könyörületességből többet kap. 5Így minden tag békességben lesz. 6Különösen a zúgolódás bűnének nem szabad semmiféle okból, sem szóban, sem jelben megnyilatkoznia. 7Ha valakit ezen rajtakapnak, a szigorúbb büntetésnek vessék alá.

1Kiváltképpen ezt a bűnt kell gyökerestül kiirtani a monostorból. 2Senki se merészeljen az apát rendelése nélkül bármit is adni vagy elfogadni, 3vagy bármit is sajátjaként bírni; egyáltalán semmit sem: se könyvet, se írótáblát, se íróvesszőt, tehát igazán semmit se. 4Hiszen még saját testüket vagy akaratukat sem szabad tulajdon hatalmukban tartaniuk, 5hanem minden szükségeset a monostor atyjától várjanak. Ne is legyen semmijük sem, amit az apát nem ad, vagy meg nem enged. 6Mindenük legyen közös, amint írva van, senki se valljon magáénak semmit (ApCsel 4,32), se ne tartson jogot semmire. 7Ha valakit rajtakapnának, hogy ebben az igen gonosz bűnben találja örömét, figyelmeztessék első- és másodíziglen; 8ha nem javul meg, büntetéssel sújtsák.

1A monostor minden vagyona fölé, legyen az szerszám, ruha vagy bármilyen tárgy, rendeljen az apát testvéreket, akiknek életében és jellemében megbízhat. 2És az egyes tárgyakat, amint jónak látja, adja át nekik, hogy őrizzék és tartsák számon őket. 3Ezekről legyen jegyzéke az apátnak, hogy midőn a testvérek a reájuk bízott dolgokban egymást fölváltják, tudja, hogy mit ad ki és mit kap vissza.

4Ha pedig valaki a monostor dolgait piszkosan vagy hanyagul kezeli, feddjék meg; 5ha nem javul meg, a Regula szerinti büntetéssel sújtsák.

13Mindenekelőtt legyen alázatos, és ha valakinek nem tud anyagit adni, nyújtson akkor legalább jó szóval feleletet, 14amint írva van: "A jó szó többet ér a legjobb adománynál" (Sir 18,17). 15Mindennek, amit az apát reábíz, maga viselje gondját; amitől azonban eltiltja, azt ne merészelje tenni.

16A testvéreknek a meghatározott járandóságot minden fennhéjázás nélkül adja ki, hogy ne botránkoztassa őket. Gondoljon az isteni szóra, hogy mit érdemel az, aki megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül (Mt 18,6).

17Ha nagyobb a testület, adjanak melléje segítőket, hogy ezek támogatásával maga is nyugodt lélekkel teljesíthesse a reábízott feladatot. 18Mindent a maga idejében kell adni, ami adnivaló, és kérni, ami kérnivaló, 19hogy Isten házában senki ne nyugtalankodjék, és ne szomorkodjék.

1Házgondnoknak olyat kell kiválasztani a közösségből, aki bölcs, érett jellemű, józan, az evésben mértékletes, nem gőgös, nem heveskedő, nem igazságtalan, nem nehézkes, nem pazarló, 2hanem istenfélő, hogy mintegy atyja legyen az egész közösségnek. 3Mindennek gondját viselje. 4Az apát parancsa nélkül semmit se tegyen; 5amit az parancsol, azt tartsa meg. 6A testvéreket ne szomorítsa meg. 7Ha valamelyik testvér oktalan kívánsággal állna elő, ne szomorítsa meg őt lekicsinyléssel, hanem alázatosan és okosan tagadja meg helytelen kérését. 8Lelke fölött őrködjék, és mindig tartsa emlékezetében azt az apostoli mondást, hogy "aki jól szolgál, jó rangot szerez magának" (1Tim 3,13).

9A lehető legnagyobb gondja legyen a betegekre, gyermekekre, vendégekre és szegényekre, abban a biztos meggyőződésben, hogy mindezekről az ítélet napján számot ad majd.

10A monostor minden fölszerelését és minden vagyonát úgy tekintse, mint az oltár szent edényét. 11Semmit se tartson elhanyagolható csekélységnek. 12Ne legyen se fösvény, se pazarló, se a monostor vagyonának tékozlója, hanem mindent mértékkel tegyen, és az apát rendelkezése szerint.

1Minden életkornak és értelmi fejlettségnek legyen meg a maga mértéke. 2Ezért valahányszor a gyermekek és a serdülők vétkeznek, vagy akik kevésbé tudják megérteni, hogy milyen büntetést jelent a kiközösítés, 3az ilyeneket szigorú böjttel sújtsák, vagy pedig kemény veréssel büntessék meg, hogy kigyógyuljanak.