Szent Benedek Regulája

⁴⁴Félj az ítélet napjától. ⁴⁵Rettegj a pokoltól. ⁴⁶Teljes lelki vággyal kívánd az örök életet. ⁴⁷A halál naponként ott álljon a szemed előtt. ⁴⁸Életed tetteire minden órában ügyelj. ⁴⁹Légy meggyőződve arról, hogy Isten mindenütt figyel rád. ⁵⁰A szívedben felbukkanó rossz gondolatokat csapd azonnal Krisztushoz, és tárd fel őket a lelki atya előtt. ⁵¹Őrizd meg ajkadat a hitvány és gonosz beszédtől. ⁵²Ne szeresd a sok beszédet. ⁵³Ne mondj hiábavaló vagy nevetésre ingerlő szavakat. ⁵⁴A sok vagy túlzó nevetést ne kedveld. ⁵⁵A szent olvasmányokat örömmel olvasd. ⁵⁶Gyakran borulj le az imádság alatt. ⁵⁷Múltad bűneit könnyek és fohászkodások közt minden nap valld meg imádságaidban Istennek. ⁵⁸Hibáidból pedig a jövőben javulj meg. ⁵⁹Ne elégítsd ki a test kívánságait (Gal 5,16). ⁶⁰Gyűlöld saját akaratodat. ⁶¹Az apát parancsainak mindenben engedelmeskedj, mégha ő maga - mitől Isten mentsen -, másként cselekednék is, megemlékezvén mindig az Úr parancsáról: "Amiket mondanak, tegyétek meg; de amiket cselekszenek, ne cselekedjétek" (Mt 23,3). ⁶²Ne kívánd, hogy szentnek mondjanak mielőtt az lennél, hanem előbb légy azzá, hogy némi igazsággal annak nevezhessenek.

21Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének. 22Ne engedd kitörni haragodat. 23Ne légy haragtartó (Péld 12,20). 24Csalárdságot ne ápolj szívedben. 25Ne adj színlelt békecsókot. 26A szeretet gyakorlását el ne hagyd. 27Ne esküdözzél, hogy esetleg hamisan ne esküdjél (Mt 5,34). 28Szíved és szád mindig igazat mondjon. 29A rosszat rosszal ne viszonozd. 30Méltánytalanságot ne tégy; ha pedig veled szemben követték el, békén tűrd el. 31Szeresd ellenségeidet (Mt 5,44; Lk 6,23). 32Ne szidalmazd azokat, akik téged szidalmaznak, hanem inkább áldjad őket (Lk 6,28; 1Kor 4,12). 33Az igazságért az üldözést is viseld el. 34Ne légy gőgös. 35Ne légy iszákos (Tit 1,7). 36Ne légy falánk. 37Ne légy álomszuszék. 38Ne légy rest (Róm 12,11). 39Se zúgolódó. 40Se rágalmazó (Bölcs 1,11). 41Vesd reményedet Istenbe. 42Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne magadnak. 43A rosszat ellenben mindig ismerd el magad tettének és magadat okold.

1Először is: szeresd az Úristent, teljes szívből, teljes lélekből és teljes erődből (Mk 12,30; Lk 10,27). 2Aztán felebarátodat, mint önmagadat (Mk 12,31; Lk 10,28). 3Továbbá: ne ölj. 4Házasságot ne törj. 5Ne lopj. 6Bűnös vágyaid ne legyenek. 7Hamis tanúságot ne szólj (Mt 19,18 sk; Lk 18,20, Kiv 20,27, Róm 13,9). 8Tisztelj minden embert (Pét 2,17). 9És amit nem kívánsz magadnak, te se tedd másnak (Mt 7,12, Tób 4,16). 10Tagadd meg magadat, hogy kövesd Krisztust (Mt 16,24; Lk 9,23). 11Testedet sanyargasd (1Kor 9,27). 12Élvezeteknek ne add magad. 13Szeresd a böjtöt. 14Új erőre segítsd a szegényeket. 15Ruházd a mezíteleneket. 16Látogasd a betegeket (Mt 25,36). 17Temesd el a halottakat. 18Légy segítségére a szorult helyzetben levőknek. 19Vigasztald a szenvedőket. 20Tartsd távol magad a világ cselekedeteitől.

7Tehát mindnyájan mindenben kövessék a Regulát, mint tanítójukat, és attól senki vakmerően el ne térjen. 8Senki a monostorban ne kövesse saját szíve akaratát, 9és ne is merészeljen arcátlanul vagy éppen a monostoron kívül apátjával szembeszállni. 10Ha pedig valaki mégis megtenné ezt, a Regula által előírt büntetéssel sújtsák. 11De maga az apát is mindent istenfélelemmel és a Regula megtartásával tegyen, hiszen nagyon jól tudja, hogy minden ítéletéről Istennek, a legigazibb bírónak ad majd számot. 12Ha pedig valami kisebb elintéznivaló akad a monostor ügyeiben, csak a szeniorok tanácsával éljen. 13Miként az Írás mondja: "Mindent tanácskéréssel tégy, és a cselekedet után nem fogsz bánkódni" (Sir 32,24 és Péld 31,3).

1Valahányszor valami fontos tennivaló fordul elő a monostorban, hívja egybe az apát az egész közösséget, és adja elő maga, hogy miről van szó. 2És miután meghallgatta a testvérek tanácsát, mérlegelje magában, s amit hasznosabbnak ítél, azt cselekedje. 3Azért mondjuk, hogy mindnyájukat hívja meg a tanácsra, mivel gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb. 4A testvérek pedig adjanak alázatosan, teljes alárendeltséggel tanácsot, nézetüket pedig makacsul védeni ne merészeljék, 5és inkább az apát ítélete legyen a döntő, úgyhogy amit ő üdvösebbnek ítél, annak mindnyájan engedelmeskedjenek. 6De ahogy tanítványokhoz illik, hogy szót fogadjanak mesterüknek, úgy az is illő, hogy ő megfontoltan és igazságosan rendezzen el mindent.

33Mindenekelőtt el ne hanyagolja a reábízott lelkek üdvét vagy azt kicsinek ne tartsa, mert túlságosan sok a gondja a mulandó és esendő és földi dolgokra, 34hanem mindig gondolja meg, hogy a lelkek vezetését vállalta, s róluk számot is kell majd adnia. 35És hogy a csekély vagyont ne hozza fel esetleg mentségül, emlékezzék meg mindig az Írásról: "Keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezek hozzáadatnak nektek" (Mt 6,33). 36És másutt: "Semmi sem hiányzik azoknak, kik félik őt" (Zsolt 33,10). 37És tudja meg, hogy aki a lelkek vezetését vállalta magára, az készüljön is a számadásra. 38Bármilyen nagy számmal vannak is testvérek gondviselésére bízva, legyen szilárdan meggyőződve, hogy az ítélet napján mindezekről a lelkekről számot kell adnia az Úrnak, s azon felül mindenesetre a saját lelkéről is. 39Így, míg pásztorként állandóan félnie kell a jövendő vizsgálattól a rábízott juhok miatt, míg aggódik a másokról való számadás miatt, a magáéról is gondoskodik. 40Midőn intéseivel mások javításán munkálkodik, maga is megtisztul a vétkektől.

30Az apát mindenkor gondoljon arra, hogy mi ő, és hogy minek nevezik, és tudja meg, hogy akire többet bíztak, attól többet is kívánnak. 31Tudja, hogy milyen nehéz és terhes föladatot vállalt magára: a lelkek irányítását és sokféle emberek szokásainak szolgálatát. Az egyiket ugyanis gyengédséggel, a másikat dorgálással, a harmadikat rábeszéléssel vezesse. 32Mindenkihez sajátos jelleme és értelmessége szerint alkalmazkodjék, hogy ne csak a rábízott nyájnak ne vallja kárát, de a jó nyájnak gyarapodásán is örvendhessék.

23Tanításában pedig az apát mindenben tartsa meg az Apostolnak a példáját, amennyiben azt mondja: "Ints, kérj, feddj" (2Tim 4,2). 24Vagyis: mindig az időnek megfelelően majd ijesszen, majd gyöngéd legyen; mutassa a mester keménységét és az atya jóságát; 25azaz arra figyelmeztetjük, hogy a fegyelmetleneket és nyughatatlanokat keményen intse meg, - az engedelmeseket pedig, továbbá a szelídeket és türelmeseket kérje, hogy még jobban haladjanak előre, - a hanyagokat és a parancsok megvetőit végül feddje és büntesse meg. 26Ne nézze el a vétkesek hibáit, hanem amennyire bírja, mindjárt keletkezésükben gyökerestül irtsa ki. Mindig emlékezzék Hélinek, a silói papnak veszedelmes sorsára. 27A tisztelettudó és értelmes lelkeket első- és másodízben szóval figyelmeztesse. 28A gonoszokat ellenben és a megátalkodottakat, a kevélyeket és engedetleneket mindjárt a bűn keletkezésekor vesszőzéssel vagy más testi büntetéssel fenyítse meg, hiszen ismeri az Írást: "A balgát a szó meg nem javítja" (Péld 29,19). 29És másutt: "Vesszővel verd meg fiaidat, és megszabadítod lelkét a haláltól!" (Péld 23,14).

16Ne legyen személyválogató a monostorban. 17Egyiket a másiknál ne szeresse jobban, csak akkor, ha valakit a jó cselekedetekben vagy az engedelmességben jobbnak talál. 18A szabad szülőktől származottat ne tegye elébe a rabszolgasorból megtérőnek, hacsak valami ésszerű ok nem forog fenn. 19De ha az apát az igazságosságnak megfelelően ezt tartaná jónak, járjon el így az egyesek sorrendjére vonatkozóan; különben pedig ki-ki saját helyét tartsa meg, 20mivel akár rabszolga, akár szabad valaki, Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk, és egy Úr alatt ugyanannak a katonáskodásnak és rabszolgaságnak terhét viseljük, "mert nincs személyválogatás Istennél" (Róm 2,11). 21Ő csak akkor tesz különbséget közöttünk, ha jó cselekedetekben másoknál jobbnak és alázatosabbnak talál. 22Egyforma legyen tehát benne a szeretet mindenki iránt, s mindenkit érdeme szerint ugyanazon fegyelem alatt tartson.

11Amikor tehát valaki az apát nevét elvállalja, annak kettős tanítással kell vezetnie tanítványait: 12azaz mindazt, ami jó és szent, inkább tetteivel mutassa meg, mint szóval: úgyhogy fogékony lelkű tanítványainak szóval adja elő az Úr parancsait, a keményszívűeknek és együgyűbbeknek pedig tetteivel mutassa az isteni törvényeket. 13Amit pedig azokkal ellenkezőnek jelent ki tanítványai előtt, tetteivel jelezze, hogy olyat nem szabad tenni, hogy "míg másokat oktat, maga elvetésre méltó ne legyen" (1Kor 9,27). 14Nehogy egyszer majd neki, vétkesnek ezt mondja az Isten: "Miért hirdeted te igazságaimat, s veszed szájadra szövetségemet? Hiszen gyűlölted a fegyelmet, és szavaimat félredobtad magadtól!" (Zsolt 49,16-17). 15És: "Ki testvéred szemében megláttad a szálkát, a tiedben nem vetted észre a gerendát" (Mt 7,3).

1Az apát, aki méltó arra, hogy monostor élén álljon, mindig tartsa emlékezetében, hogy minek nevezik, és az elöljáró nevének tettekkel feleljen meg. 2Hisszük ugyanis, hogy Krisztus helyettese a monostorban, mivel az ő egyik nevével szólítjuk meg 3az Apostol szavai szerint: "Megkaptátok a gyermekké fogadás Lelkét, akiben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk!" (Róm 8,15). 4Éppen azért az apát semmit se tanítson, rendeljen vagy parancsoljon, ami az Úr törvénye ellen van, 5hanem parancsa és tanítása az isteni igazság kovászaként áradjon szét a tanítványok szívében. 6Mindig gondoljon arra az apát, hogy mindkét dolog, mind az ő tanítása, mind tanítványai engedelmessége szigorú vizsgálat tárgya lesz az Isten félelmetes ítélete során. 7Tudja meg azt is az apát, hogy a pásztor hibájának róják fel, ha a Gazda bármily tekintetben kelleténél kevesebb hasznot talál juhaiban. 8De épp úgy áll az is, hogy ha nyughatatlan és engedetlen nyájára a pásztor egész gondosságával ügyelt, és minden gondját a bűnös tetteik megjavítására fordította: 9az ilyen pásztor az Úr ítéletében megkapja fölmentését, és elmondhatja az Úrnak a prófétával: "Igazságodat nem rejtettem el szívemben, igazmondásodról és üdvösségedről szólottam, ők pedig megvetve megvetettek engem" (Zsolt 39,11 és Iz 1,2). 10Akkor aztán a gondossága iránt engedetlen juhoknak meglesz büntetésük, a rajtuk erőt vevő halál.

6A szerzetesek harmadik, mégpedig igen rossz fajtája a szarabaitáké. Ezek még nem állták ki sem egy regulának, sem a tapasztalat tanításának próbáját, mint az arany a tűzét, hanem puhák még, mint az ólom, 7cselekedeteikben még ragaszkodnak a világhoz, és nyilvánvalóan csak hazudnak Istennek hajkoronájukkal. 8Ezek ketten vagy hárman, vagy éppen egyenként, pásztor nélkül nem az Úr, hanem saját maguk aklába zárkóznak; törvény gyanánt áll előttük vágyaik kívánsága, 9midőn azt, amit maguk elgondolnak és kiválasztanak, szentnek mondják, és amit nem akarnak, azt tilosnak tartják. 10Végül a szerzetesek negyedik faját girovágusnak mondják. Ezek egész életükön át más-más tartományban élnek, három-négy napon majd ebbe, majd abba a kolostorba szállnak vendégül. 11Mivel folyton csavarognak, soha meg nem állapodnak, saját akaratuknak és a torkosság ingereinek szolgálnak, minden tekintetben rosszabbak a szarabitáknál. 12Mindezek nyomorult életmódjáról jobb hallgatni, mint beszélni. 13Hagyjuk tehát őket és Isten segítségével térjünk át az igen derék fajta, a cenobiták életének elrendezésére.