Szent Benedek Regulája

1Úgy, ahogy írva van: "Mindenegyesnek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt" (ApCsel 4,35). 2Nem azt mondjuk ezzel, hogy személyválogatás legyen - ettől Isten mentsen -, hanem hogy tekintetbe kell venni a gyöngeségeket. 3Aki kevesebbre szorul, adjon hálát Istennek és ne szomorkodjék, 4akinek pedig többre van szüksége, alázza meg magát gyöngeségéért és ne bizakodjék el, hogy könyörületességből többet kap. 5Így minden tag békességben lesz. 6Különösen a zúgolódás bűnének nem szabad semmiféle okból, sem szóban, sem jelben megnyilatkoznia. 7Ha valakit ezen rajtakapnak, a szigorúbb büntetésnek vessék alá.

1Kiváltképpen ezt a bűnt kell gyökerestül kiirtani a monostorból. 2Senki se merészeljen az apát rendelése nélkül bármit is adni vagy elfogadni, 3vagy bármit is sajátjaként bírni; egyáltalán semmit sem: se könyvet, se írótáblát, se íróvesszőt, tehát igazán semmit se. 4Hiszen még saját testüket vagy akaratukat sem szabad tulajdon hatalmukban tartaniuk, 5hanem minden szükségeset a monostor atyjától várjanak. Ne is legyen semmijük sem, amit az apát nem ad, vagy meg nem enged. 6Mindenük legyen közös, amint írva van, senki se valljon magáénak semmit (ApCsel 4,32), se ne tartson jogot semmire. 7Ha valakit rajtakapnának, hogy ebben az igen gonosz bűnben találja örömét, figyelmeztessék első- és másodíziglen; 8ha nem javul meg, büntetéssel sújtsák.

1A monostor minden vagyona fölé, legyen az szerszám, ruha vagy bármilyen tárgy, rendeljen az apát testvéreket, akiknek életében és jellemében megbízhat. 2És az egyes tárgyakat, amint jónak látja, adja át nekik, hogy őrizzék és tartsák számon őket. 3Ezekről legyen jegyzéke az apátnak, hogy midőn a testvérek a reájuk bízott dolgokban egymást fölváltják, tudja, hogy mit ad ki és mit kap vissza.

4Ha pedig valaki a monostor dolgait piszkosan vagy hanyagul kezeli, feddjék meg; 5ha nem javul meg, a Regula szerinti büntetéssel sújtsák.

13Mindenekelőtt legyen alázatos, és ha valakinek nem tud anyagit adni, nyújtson akkor legalább jó szóval feleletet, 14amint írva van: "A jó szó többet ér a legjobb adománynál" (Sir 18,17). 15Mindennek, amit az apát reábíz, maga viselje gondját; amitől azonban eltiltja, azt ne merészelje tenni.

16A testvéreknek a meghatározott járandóságot minden fennhéjázás nélkül adja ki, hogy ne botránkoztassa őket. Gondoljon az isteni szóra, hogy mit érdemel az, aki megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül (Mt 18,6).

17Ha nagyobb a testület, adjanak melléje segítőket, hogy ezek támogatásával maga is nyugodt lélekkel teljesíthesse a reábízott feladatot. 18Mindent a maga idejében kell adni, ami adnivaló, és kérni, ami kérnivaló, 19hogy Isten házában senki ne nyugtalankodjék, és ne szomorkodjék.

1Házgondnoknak olyat kell kiválasztani a közösségből, aki bölcs, érett jellemű, józan, az evésben mértékletes, nem gőgös, nem heveskedő, nem igazságtalan, nem nehézkes, nem pazarló, 2hanem istenfélő, hogy mintegy atyja legyen az egész közösségnek. 3Mindennek gondját viselje. 4Az apát parancsa nélkül semmit se tegyen; 5amit az parancsol, azt tartsa meg. 6A testvéreket ne szomorítsa meg. 7Ha valamelyik testvér oktalan kívánsággal állna elő, ne szomorítsa meg őt lekicsinyléssel, hanem alázatosan és okosan tagadja meg helytelen kérését. 8Lelke fölött őrködjék, és mindig tartsa emlékezetében azt az apostoli mondást, hogy "aki jól szolgál, jó rangot szerez magának" (1Tim 3,13).

9A lehető legnagyobb gondja legyen a betegekre, gyermekekre, vendégekre és szegényekre, abban a biztos meggyőződésben, hogy mindezekről az ítélet napján számot ad majd.

10A monostor minden fölszerelését és minden vagyonát úgy tekintse, mint az oltár szent edényét. 11Semmit se tartson elhanyagolható csekélységnek. 12Ne legyen se fösvény, se pazarló, se a monostor vagyonának tékozlója, hanem mindent mértékkel tegyen, és az apát rendelkezése szerint.

1Minden életkornak és értelmi fejlettségnek legyen meg a maga mértéke. 2Ezért valahányszor a gyermekek és a serdülők vétkeznek, vagy akik kevésbé tudják megérteni, hogy milyen büntetést jelent a kiközösítés, 3az ilyeneket szigorú böjttel sújtsák, vagy pedig kemény veréssel büntessék meg, hogy kigyógyuljanak.

1Ha egy testvér, aki saját hibájából hagyta el a monostort, vissza akarna térni, előbb teljes javulást ígérjen, amiatt, hogy kilépett, 2és aztán így fogadják be az utolsó helyre, hogy ezzel alázatosságát kipróbálják. 3Ha ismét kilépne, még harmadszor is vegyék vissza. De tudja meg, hogy ezután a visszatérés minden útja bezárul előtte.

1Ha valamelyik testvért bármi vétség miatt már gyakran megbüntették, sőt ki is közösítették, s mégsem javul meg, szigorúbb büntetés érje, azaz a megvesszőzés fenyítékét mérjék rá. 2Ha még így sem javul meg, vagy talán - amitől Isten mentsen - felfuvalkodott kevélységgel cselekedetét még védeni is akarná, akkor az apát tegyen úgy, mint bölcs orvos: 3ha az enyhítő szereket, ha az intések kenőcsét és a Szentírás orvosságát már használta, ha végül a kiközösítés és vesszőzés tüzes vasát is, 4és most mégis azt látja, hogy igyekezete nem használ, akkor nyúljon ahhoz, ami ezeknél nagyobb: imádkozzék érte maga is, imádkozzanak a testvérek is, 5hogy az Úr, aki mindent megtehet, adja vissza a beteg testvérek egészségét. 6Ha még ilyen módon sem gyógyulna meg, akkor használja az apát az operálókést, amint az Apostol mondja: "Távolítsátok el a gonoszt magatok közül" (1Kor 5,13). 7És másutt: "Ha a hűtlen eltávozik, hadd távozzék" (1Kor 7,15), 8hogy egy beteg juh az egész nyájat meg ne fertőzze.

1Az apátnak a lehető legnagyobb gondja legyen a bűnös testvérekre, mert "nem az egészségeseknek szükséges az orvos, hanem a betegeknek" (Mt 9,12). 2Ezért mint bölcs orvos minden eszközt használjon fel: küldjön hozzá szenpektákat, vagyis öregebb, bölcs testvéreket, 3akik mintegy titokban vigasztalják az önmagával küszködő testvért, és alázatos elégtételadásra buzdítsák; vigasztalják is, nehogy "elnyelje őt a túlságos szomorúság" (2Kor 2,7), 4hanem miként ugyanaz az Apostol mondja: "Erősödjék meg benne a szeretet" (2Kor 2,8). De imádkozzanak is érte mindnyájan.

5Az apátnak ugyanis különösen nagy gondot kell arra fordítania, és a legnagyobb körültekintéssel és buzgalommal azon kell lennie, hogy a reábízott juhok közül egyet se veszítsen el. 6Tudnia kell ugyanis, hogy beteg lelkek gondozását vállalta magára, nem pedig zsarnoki uralmat az egészségesek fölött. 7Rettegjen a próféta fenyegetésétől, amelyben Isten szól hozzá: "Ami kövér volt, kiválasztották, de az erőtlent elvetették" (Ez 34,3-4). 8Kövesse a jó pásztor atyai példáját, aki otthagyta kilencvenkilenc juhát a hegyekben, és elment az egy eltévedtet megkeresni (Lk 15,3-5), 9és annak gyöngeségén annyira szánakozott, hogy szent vállaira kegyeskedett venni, és így vitte vissza a nyájhoz.

1Ha valamelyik testvér az apát parancsa nélkül bármilyen módon a kiközösítettel érintkezni merészelne, vagy vele beszélni, vagy neki valamilyen utasítást adni, 2azt büntetésül ugyanolyan kiközösítés érje.

1Azt a testvért pedig, akire súlyosabb bűn nehezedik, zárják ki mind az asztalközösségből, mind az imateremből. 2Senki a testvérek közül ne érintkezzék, még csak szóba se álljon vele. 3Egyedül legyen a reárótt munkában, és maradjon meg állhatatosan a vezeklés szomorúságában, hiszen ismeri az Apostol félelmetes mondását: 4"Az ilyen ember átadatott a test pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján" (1Kor 5,5). 5Eledelét pedig külön kapja abban a mennyiségben és olyan órában, amint az apát jónak ítéli. 6És senki se adjon neki áldást üdvözlésképpen, ha vele találkozik, és a neki nyújtott ételt se áldják meg.

1A kiközösítés és megfegyelmezés módját és mértékét a bűnhöz kell szabni; 2a bűn nagyságát azonban az apát ítéli meg.

3Ha valamelyik testvért csupán kisebb hibákban találják bűnösnek, akkor csak a közös asztaltól tiltsák el. 4Az asztalközösségtől megfosztottra ez a szabály áll: Az imateremben sem zsoltárt, sem antifónát nem énekelhet, sem olvasmányt nem olvashat, míg csak eleget nem tesz; 5ételt pedig csak a testvérek étkezése után egyedül kapjon. 6Így például ha a testvérek tizenkét órakor étkeznek, az a testvér háromkor egyék; ha a testvérek három órakor, ő este; 7míg csak megfelelő elégtétellel bocsánatot nem kap.