Szent Benedek Regulája

31Az alázatosság második foka, ha az ember nem szereti saját akaratát, és nem gyönyörködik kívánságainak kielégítésében, 32hanem tettekkel követi az Úrnak azt a szavát: "Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem azét, aki engem küldött" (Jn 6,38). 33Hasonlóképpen mondja egy szent könyv is: Az önakarat bűnhődéssel jár, a megkötöttség koronát szerez.

23A testi vágyak között is higgyük el, hogy mindig jelen van bennünk az Isten, amint a próféta az Úrnak mondja: "Előtted minden vágyódásom" (Zsolt 37,10). 24Őrizkednünk kell tehát minden rossz vágytól, mert a halál leselkedik a gyönyörök bejárata mellett. 25Ezért parancsolja az Írás is: "Ne járj érzéki vágyaid után" (Sir 18,30).

26Ha tehát "az Úr szeme figyelemmel kíséri a jókat és a gonoszokat" (Péld 15,3), 27és "az Úr az égből mindig az emberek fiaira néz, hogy lássa, van-e értelmes és Istent kereső" (Zsolt 13,2), 28és ha a mellénk rendelt angyalok minden nap, éjjel-nappal jelentik tetteinket az Úrnak: 29vigyázzunk minden órában, testvérek, hogy miként a zsoltárban a próféta mondja, Isten egykor bennünket is "gonoszra hajlóknak és haszontalanoknak ne lásson" (Zsolt 13,3). 30És ha most megkímél is bennünket, mert jóságos és javulásunkat várja, de azt ne mondja nekünk a jövőben: "Ezeket cselekedted és én hallgattam" (Zsolt 49,21).

19Saját akaratunk követése pedig azért tilos, mert az Írás azt mondja nekünk: "A magad akaratától fordulj el" (Sir 18,38). 20És az imádságban is arra kérjük Istent, hogy legyen meg az ő akarata mibennünk (Mt 6,10). 21Méltán tanultuk tehát, hogy nem szabad követnünk saját akaratunkat, midőn óvakodunk attól, amit az Írás mond: "Vannak utak, amelyek az emberek előtt helyesnek látszanak, de végül a pokol fenekére vezetnek" (Péld 16,25). 22Hasonlóképpen rettegjünk attól is, amit a hanyagokról mond: "Romlottakká és utálatossá váltak törekvéseikben" (Zsolt 13,2).

10Az alázatosság első foka tehát az, ha az ember Isten félelmét mindenkor szem előtt tartja, róla soha meg nem feledkezik, 11ha folyton gondol mindazokra, amiket Isten parancsol, szüntelen lelkében forgatja: egyrészt mint égeti a pokol bűneik miatt az Istent megvetőket, másrészt hogy örök élet vár az istenfélőkre. 12Így az ember mindig őrizkedni fog a bűntől és a vétkektől, nevezetesen a gondolatok, a nyelv, a kéz, a láb, továbbá az önakarat bűneitől, de a test vágyaitól is. 13Legyen arról meggyőződve, hogy Isten őt az égből mindig, minden időben szemmel tartja, tetteit Isten szeme mindenütt látja, és az angyalok minden órában jelentik neki.

14Ezt azzal bizonyítja nekünk a próféta, hogy rámutat a gondolatainkban mindig jelen levő Istenre, aki "szíveket és veséket vizsgáló Isten" (Zsolt 7,10). 15És másutt: "Az Úr ismeri az emberek gondolatait" (Zsolt 93,11). 16Ugyancsak ő mondja: "Belelátsz gondolataimba távolról is" (Zsolt 138,3). 17És: "Mivel az ember gondolata is neked tesz vallomást" (Zsolt 50,11). 18Ezért, hogy szorgosan vigyázzon helytelen gondolataira, a jóra törekvő testvér mindig azt mondja szívében: "Akkor leszek ártatlan előtte, ha őrizkedem rosszaságomtól" (Zsolt 17,24).

5Azért, testvérek, ha a legtökéletesebb alázatosság csúcsát el akarjuk érni, és gyorsan el akarunk jutni arra az égi felmagasztalásra, amelyre a jelen élet alázatossága révén emelkedhetünk,6 akkor fölfelé törekvő cselekedeteinkkel olyan létrát kell felállítanunk, amilyen Jákobnak jelent meg álmában, s amelyen angyalokat látott fölemelkedni és alászállni. 7Ezt a fölemelkedést és leszállást bizonyára csak arra érthetjük, hogy önmagunk felmagasztalásával leszállunk és az alázatossággal fölemelkedünk.

8Ez a felállított létra pedig földi életünk, melyet, ha alázatos a szívünk, az Úr az égig emel. 9A létra két oldalának pedig lelkünket és testünket mondhatjuk, s ezek közé az oldalak közé az isteni meghívás az alázatosságnak és a szerzeteséletnek különböző fokait illesztette, hogy rajtuk fölfelé haladjunk.

1Testvérek, a Szentírás kiáltva mondja nekünk: "Mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza felmagasztaltatik" (Lk 14,11; 18,14; Mt 23,12). 2Ezekkel a szavakkal tehát megérteti velünk, hogy önmagunk felmagasztalása nem más, mint a kevélység egy faja; 3ettől pedig a próféta saját kijelentése szerint óvakodik, amikor így szól: "Uram, nem gőgös az én szívem, és nem nagyralátó a szemem; nagy dolgokat nem kerestem, sem az erőmet meghaladó csodákat". 4Mert mi lenne, ha "felmagasztalnám lelkemet és alázatosan nem gondolkodnám? Mint akit az anyatejtől elválasztanak, úgy fizetsz vissza a lelkemnek" (Zsolt 130,1-2).

1Tegyük meg, amit a próféta mond: "Szóltam, vigyázok utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. Őrizet alá vettem számat. Elnémultam, megalázkodtam és hallgattam a jókról" (Zsolt 38,2-3). 2Ezzel megmutatja a próféta, hogy a hallgatás kedvéért néha még a jó beszédektől is tartózkodnunk kell, mennyivel inkább kell a bűnnek büntetése miatt a rossz szavakkal felhagynunk. 3Tehát a hallgatás fontossága miatt a tökéletes tanítványok is ritkán kapjanak engedélyt még a jó, szent és épületes beszédre is, 4mert írva van: "A sok beszédben nem kerülöd ki a bűnt" (Péld 10,19). 5És másutt: "Halál és élet van a nyelv kezébe" (Péld 18,21).

6Mert szólni és tanítani a mester dolga, a tanítványokhoz a hallgatás és az odafigyelés illik. 7Ha tehát valami kérdeznivalójuk van, azt teljes alázattal és az alárendeltek tiszteletadásával kérjék.

8Az illetlen tréfálkozást pedig és a haszontalan, nevetésre ingerlő szavakat mindenünnen örökre száműzzük, és nem engedjük meg, hogy a tanítvány ilyen beszédekre nyissa száját.

14De maga ez az engedelmesség csak akkor lesz tetsző Isten előtt és kedves az embereknek, ha a parancsot nem ingatagon, lassan, lagymatagon, vagy zúgolódva és nem ellentmondva teljesítjük. 15Az elöljárónak adott engedelmességet ugyanis Istennek nyújtjuk. Hisz ő maga mondta: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16). 16És hozzá még jó lélekkel kell a tanítványoknak engedelmeskedniük, mert "Isten a jókedvű adakozót szereti" (2Kor 9,7). 17Mert ha rossz lélekkel engedelmeskedik a tanítvány és szájával, de ha csak szívében is zúgolódik, hiába teljesíti a parancsot, 18mégsem lesz már tetsző az Isten előtt, aki a zúgolódót szíve szerint ítéli meg. 19Az ilyen tettért semmi jutalom nem jár, sőt még a zúgolódó büntetést is von magára, hacsak elégtételadással meg nem javul.

1Az alázatosság legkiválóbb foka a késedelem nélküli engedelmesség. 2Ez illik azokhoz, akik Krisztusnál semmit kedvesebbnek nem tartanak.

3Mihelyt tehát az elöljáró valamit parancsol, azon szent szolgálat miatt, melyet fogadtak, valamint a pokoltól való félelem és az örök élet dicsősége miatt, 4mintha csak isteni parancs volna, késlekedést ne ismerjenek a cselekvésben. 5Ezekről mondja az Úr: "Mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem" (Zsolt 17,45). 6És ugyancsak ő mondja a tanítóknak: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16).

7Az ilyenek tehát rögtön otthagyják a maguk dolgait, lemondanak saját akaratukról, 8azonnal letesznek mindent kezükből, s amin dolgoztak, azt befejezetlenül hagyják, s a parancsadó szavát gyorslábú engedelmességben tetteikkel követik. 9Így a két dolog: a mester kimondott parancsa és a tanítvány véghezvitt tette mintegy egyszerre, ugyanabban a pillanatban az istenfélelem sietségével gyorsan történik meg.

10Akiket az örök élet elnyerésére sarkall a szeretet, 11a szoros utat választják, melyről az Úr azt mondja: "Szoros az út, mely az életre vezet" (Mt 7,14), 12Mivel nem a saját fejük szerint élnek és nem vágyaiknak és gyönyöreinek engedelmeskednek, hanem másnak az ítélete és parancsa szerint járnak, monostorban élik le életüket, és azt kívánják, hogy apát legyen fölöttük. 13Az ilyenek kétségkívül az Úrnak azt a kijelentését követik: "Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem azét, aki engem küldött" (Jn 6,38).

63Isten parancsait naponként tettekkel teljesítsd.

64Szeresd a tisztaságot (Jud 15,11).
65Senkit se gyűlölj.
66Ne legyen benned féltékenység.
67Ne légy irigy.
68Ne találd kedved a civódásban.
69Kerüld a felfuvalkodást.
70Tiszteld az idősebbeket.
71Szeresd a fiatalabbakat.
72Ellenségedért Krisztus szeretetében imádkozzál.
73Haragosoddal még napszállta előtt békülj ki.
74És Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél.

75Íme ezek, a lelki élet mesterségeinek eszközei!

76Ha ezeket éjjel nappal szüntelenül használtuk, és az ítélet napján róluk számot adunk, akkor az Úr majd megadja nekünk a jutalmat, melyet maga ígért: 77"Szem nem látta, fül nem hallotta, amit az Úr azoknak készített, akik őt szeretik" (1Kor 2,9). 78Az a műhely pedig, ahol mindezt szorgosan gyakorolhatjuk, a monostor zártsága és az állhatatos megmaradás a közösségben.

44Félj az ítélet napjától.

45Rettegj a pokoltól.
46Teljes lelki vággyal kívánd az örök életet.
47A halál naponként ott álljon a szemed előtt.
48Életed tetteire minden órában ügyelj.
49Légy meggyőződve arról, hogy Isten mindenütt figyel rád.
50A szívedben felbukkanó rossz gondolatokat csapd azonnal Krisztushoz, és tárd fel őket a lelki atya előtt.
51Őrizd meg ajkadat a hitvány és gonosz beszédtől.
52Ne szeresd a sok beszédet.
53Ne mondj hiábavaló vagy nevetésre ingerlő szavakat.
54A sok vagy túlzó nevetést ne kedveld.
55A szent olvasmányokat örömmel olvasd.
56Gyakran borulj le az imádság alatt.
57Múltad bűneit könnyek és fohászkodások közt minden nap valld meg imádságaidban Istennek.
58Hibáidból pedig a jövőben javulj meg.
59Ne elégítsd ki a test kívánságait (Gal 5,16).
60Gyűlöld saját akaratodat.
61Az apát parancsainak mindenben engedelmeskedj, mégha ő maga - mitől Isten mentsen -, másként cselekednék is, megemlékezvén mindig az Úr parancsáról: "Amiket mondanak, tegyétek meg; de amiket cselekszenek, ne cselekedjétek" (Mt 23,3).
62Ne kívánd, hogy szentnek mondjanak mielőtt az lennél, hanem előbb légy azzá, hogy némi igazsággal annak nevezhessenek.

21Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének.

22Ne engedd kitörni haragodat.
23Ne légy haragtartó (Péld 12,20).
24Csalárdságot ne ápolj szívedben.
25Ne adj színlelt békecsókot.
26A szeretet gyakorlását el ne hagyd.
27Ne esküdözzél, hogy esetleg hamisan ne esküdjél (Mt 5,34).
28Szíved és szád mindig igazat mondjon.
29A rosszat rosszal ne viszonozd.
30Méltánytalanságot ne tégy; ha pedig veled szemben követték el, békén tűrd el.
31Szeresd ellenségeidet (Mt 5,44; Lk 6,23).
32Ne szidalmazd azokat, akik téged szidalmaznak, hanem inkább áldjad őket (Lk 6,28; 1Kor 4,12).
33Az igazságért az üldözést is viseld el.
34Ne légy gőgös.
35Ne légy iszákos (Tit 1,7).
36Ne légy falánk.
37Ne légy álomszuszék.
38Ne légy rest (Róm 12,11).
39Se zúgolódó.
40Se rágalmazó (Bölcs 1,11).
41Vesd reményedet Istenbe.
42Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne magadnak.
43A rosszat ellenben mindig ismerd el magad tettének és magadat okold.