Szent Benedek Regulája

59Az alázatosság tizedik foka, ha nem hajlandó és kész a nevetésre könnyen, hiszen írva van: "A bolond fölemeli hangját a nevetésben" (Sir 21,23).

56Az alázatosság kilencedik foka, ha a szerzetes nyelvét visszatartja a beszédtől, és a hallgatást megtartva nem beszél, míg nem kérdezik, 57hiszen az Írás bizonyítja: "A sok beszédben nem kerülöd el a bűnt" (Péld 10,7), 58és: "a fecsegő ember nem talál irányra a földön" (Zsolt 139,12).

55Az alázatosság nyolcadik foka, ha semmi egyebet sem tesz a szerzetes, csak azt, amire a monostor közös szabálya és az elődök példája serkenti.

51Az alázatosság hetedik foka, ha magát nemcsak szájával vallja mindenkinél alábbvalónak és értéktelenebbnek, hanem szíve legmélyén is hiszi azt. 52Megalázza magát és a prófétával együtt mondja: "Én pedig féreg vagyok és nem ember; emberek gyalázata és a nép megvetettje" (Zsolt 21,7). 53"Felmagasztaltam magam, de megaláztattam és megszégyenültem" (Zsolt 86,16). 54És másutt: "Jó nekem, hogy megaláztál engem. hogy megtanuljam parancsaidat" (Zsolt 118,71-73).

49Az alázatosság hatodik foka, ha a szerzetes minden csekélységgel és silánysággal megelégedett, és mindarra nézve, amit reá bíznak, mintegy rossz és méltatlan munkásnak ítéli magát. 50És azt mondja magában a prófétával: "Semmivé lettem és mint ki mit sem tud; olyanná lettem előtted, mint az igavonó barom. És mégis veled vagyok" (Zsolt 72,22-23).

44Az alázatosság ötödik foka, ha a szerzetes a szívében fölmerülő minden rossz gondolatát és titkon elkövetett rossz cselekedeteit nyíltan feltárja apátjának. 45Erre buzdít bennünket az Írás: "Tárd föl utadat az Úr előtt, és bízzál benne" (Zsolt 36,5). 46És máshol ezt mondja: "Tegyetek vallomást az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló" (Zsolt 117,1; 105,1), 47és a próféta is: "Vétkemet megvallottam neked, és igazságtalanságaimat nem titkoltam el. 48Így szóltam: Megvallom magam ellen igazságtalanságomat az Úrnak, és te megbocsátottad szívem gonoszságát" (Zsolt 31,5).

35Az alázatosság negyedik foka, ha valaki úgy engedelmeskedik, hogy a nehézségek és kellemetlenségek között is, sőt az elszenvedett méltánytalanságok ellenére is, csendesen, jó lélekkel megőrzi türelmét, 36a kitartásban nem fárad, meg nem hátrál, az Írás szava szerint: "Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül" (Mt 10,22). 37És másutt: "Szíved legyen erős, és tarts ki az Úrban!" (Zsolt 26,14). 38És hogy megmutassa, mint kell a hívőknek Istenért még az ellenére valókat is elviselnie, a béketűrők nevében ezt mondja: "Miattad gyilkolnak minket naphosszat, leölésre szánt juhoknak tekintenek bennünket" (Zsolt 43,22). 39És az isteni jutalom biztos reményében örvendve folytatják: "De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret bennünket" (Róm 8,37). 40És ugyancsak az Írás mondja más helyen: "Próbára tettél bennünket, Isten, tűzzel vizsgáltál meg minket, ahogy tűzzel vizsgálják az ezüstöt; vadásztőrbe vezettél bennünket, és nehézségeket tettél hátunkra" (Zsolt 65,10-11). 41És, hogy megmutassa, hogy elöljáró alatt kell lennünk, így folytatja: "Embereket tettél fejünk fölé" (Zsolt 65,12). 42De az Úr parancsát az ellenünkre levő dolgok és méltánytalanságok között azok teljesítik türelemmel, aki, ha megütik egyik arcukat, odanyújtják a másikat is; ha elveszik ingüket, odaadják köpenyüket is; ezer lépésre kényszerítik őket, elmennek kétannyira is (Mt 5,34-41); 43akik Pál apostollal eltűrik a hamis testvéreket, és áldják azokat, akik őket szidalmazzák (2Kor 11,26; 1Kor 4,12).

34Az alázatosságnak harmadik foka abban áll, hogy az ember Isten iránti szeretetből, teljes engedelmességgel aláveti magát elöljárójának, és követi az Urat, akiről azt mondja az Apostol: "Engedelmes lett a halálig" (Fil 2,8).

31Az alázatosság második foka, ha az ember nem szereti saját akaratát, és nem gyönyörködik kívánságainak kielégítésében, 32hanem tettekkel követi az Úrnak azt a szavát: "Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem azét, aki engem küldött" (Jn 6,38). 33Hasonlóképpen mondja egy szent könyv is: Az önakarat bűnhődéssel jár, a megkötöttség koronát szerez.

23A testi vágyak között is higgyük el, hogy mindig jelen van bennünk az Isten, amint a próféta az Úrnak mondja: "Előtted minden vágyódásom" (Zsolt 37,10). 24Őrizkednünk kell tehát minden rossz vágytól, mert a halál leselkedik a gyönyörök bejárata mellett. 25Ezért parancsolja az Írás is: "Ne járj érzéki vágyaid után" (Sir 18,30).

26Ha tehát "az Úr szeme figyelemmel kíséri a jókat és a gonoszokat" (Péld 15,3), 27és "az Úr az égből mindig az emberek fiaira néz, hogy lássa, van-e értelmes és Istent kereső" (Zsolt 13,2), 28és ha a mellénk rendelt angyalok minden nap, éjjel-nappal jelentik tetteinket az Úrnak: 29vigyázzunk minden órában, testvérek, hogy miként a zsoltárban a próféta mondja, Isten egykor bennünket is "gonoszra hajlóknak és haszontalanoknak ne lásson" (Zsolt 13,3). 30És ha most megkímél is bennünket, mert jóságos és javulásunkat várja, de azt ne mondja nekünk a jövőben: "Ezeket cselekedted és én hallgattam" (Zsolt 49,21).

19Saját akaratunk követése pedig azért tilos, mert az Írás azt mondja nekünk: "A magad akaratától fordulj el" (Sir 18,38). 20És az imádságban is arra kérjük Istent, hogy legyen meg az ő akarata mibennünk (Mt 6,10). 21Méltán tanultuk tehát, hogy nem szabad követnünk saját akaratunkat, midőn óvakodunk attól, amit az Írás mond: "Vannak utak, amelyek az emberek előtt helyesnek látszanak, de végül a pokol fenekére vezetnek" (Péld 16,25). 22Hasonlóképpen rettegjünk attól is, amit a hanyagokról mond: "Romlottakká és utálatossá váltak törekvéseikben" (Zsolt 13,2).

10Az alázatosság első foka tehát az, ha az ember Isten félelmét mindenkor szem előtt tartja, róla soha meg nem feledkezik, 11ha folyton gondol mindazokra, amiket Isten parancsol, szüntelen lelkében forgatja: egyrészt mint égeti a pokol bűneik miatt az Istent megvetőket, másrészt hogy örök élet vár az istenfélőkre. 12Így az ember mindig őrizkedni fog a bűntől és a vétkektől, nevezetesen a gondolatok, a nyelv, a kéz, a láb, továbbá az önakarat bűneitől, de a test vágyaitól is. 13Legyen arról meggyőződve, hogy Isten őt az égből mindig, minden időben szemmel tartja, tetteit Isten szeme mindenütt látja, és az angyalok minden órában jelentik neki.

14Ezt azzal bizonyítja nekünk a próféta, hogy rámutat a gondolatainkban mindig jelen levő Istenre, aki "szíveket és veséket vizsgáló Isten" (Zsolt 7,10). 15És másutt: "Az Úr ismeri az emberek gondolatait" (Zsolt 93,11). 16Ugyancsak ő mondja: "Belelátsz gondolataimba távolról is" (Zsolt 138,3). 17És: "Mivel az ember gondolata is neked tesz vallomást" (Zsolt 50,11). 18Ezért, hogy szorgosan vigyázzon helytelen gondolataira, a jóra törekvő testvér mindig azt mondja szívében: "Akkor leszek ártatlan előtte, ha őrizkedem rosszaságomtól" (Zsolt 17,24).