Szent Benedek Regulája

¹Ha egy testvér, aki saját hibájából hagyta el a monostort, vissza akarna térni, előbb teljes javulást ígérjen, amiatt, hogy kilépett, ²és aztán így fogadják be az utolsó helyre, hogy ezzel alázatosságát kipróbálják. ³Ha ismét kilépne, még harmadszor is vegyék vissza. De tudja meg, hogy ezután a visszatérés minden útja bezárul előtte.

¹Ha valamelyik testvért bármi vétség miatt már gyakran megbüntették, sőt ki is közösítették, s mégsem javul meg, szigorúbb büntetés érje, azaz a megvesszőzés fenyítékét mérjék rá. ²Ha még így sem javul meg, vagy talán - amitől Isten mentsen - felfuvalkodott kevélységgel cselekedetét még védeni is akarná, akkor az apát tegyen úgy, mint bölcs orvos: ³ha az enyhítő szereket, ha az intések kenőcsét és a Szentírás orvosságát már használta, ha végül a kiközösítés és vesszőzés tüzes vasát is, ⁴és most mégis azt látja, hogy igyekezete nem használ, akkor nyúljon ahhoz, ami ezeknél nagyobb: imádkozzék érte maga is, imádkozzanak a testvérek is, ⁵hogy az Úr, aki mindent megtehet, adja vissza a beteg testvérek egészségét. ⁶Ha még ilyen módon sem gyógyulna meg, akkor használja az apát az operálókést, amint az Apostol mondja: "Távolítsátok el a gonoszt magatok közül" (1Kor 5,13). ⁷És másutt: "Ha a hűtlen eltávozik, hadd távozzék" (1Kor 7,15), ⁸hogy egy beteg juh az egész nyájat meg ne fertőzze.

¹Az apátnak a lehető legnagyobb gondja legyen a bűnös testvérekre, mert "nem az egészségeseknek szükséges az orvos, hanem a betegeknek" (Mt 9,12). ²Ezért mint bölcs orvos minden eszközt használjon fel: küldjön hozzá szenpektákat, vagyis öregebb, bölcs testvéreket, ³akik mintegy titokban vigasztalják az önmagával küszködő testvért, és alázatos elégtételadásra buzdítsák; vigasztalják is, nehogy "elnyelje őt a túlságos szomorúság" (2Kor 2,7), ⁴hanem miként ugyanaz az Apostol mondja: "Erősödjék meg benne a szeretet" (2Kor 2,8). De imádkozzanak is érte mindnyájan. ⁵Az apátnak ugyanis különösen nagy gondot kell arra fordítania, és a legnagyobb körültekintéssel és buzgalommal azon kell lennie, hogy a reábízott juhok közül egyet se veszítsen el. ⁶Tudnia kell ugyanis, hogy beteg lelkek gondozását vállalta magára, nem pedig zsarnoki uralmat az egészségesek fölött. ⁷Rettegjen a próféta fenyegetésétől, amelyben Isten szól hozzá: "Ami kövér volt, kiválasztották, de az erőtlent elvetették" (Ez 34,3-4). ⁸Kövesse a jó pásztor atyai példáját, aki otthagyta kilencvenkilenc juhát a hegyekben, és elment az egy eltévedtet megkeresni (Lk 15,3-5), ⁹és annak gyöngeségén annyira szánakozott, hogy szent vállaira kegyeskedett venni, és így vitte vissza a nyájhoz.

¹Ha valamelyik testvér az apát parancsa nélkül bármilyen módon a kiközösítettel érintkezni merészelne, vagy vele beszélni, vagy neki valamilyen utasítást adni, ²azt büntetésül ugyanolyan kiközösítés érje.

¹Azt a testvért pedig, akire súlyosabb bűn nehezedik, zárják ki mind az asztalközösségből, mind az imateremből. ²Senki a testvérek közül ne érintkezzék, még csak szóba se álljon vele. ³Egyedül legyen a reárótt munkában, és maradjon meg állhatatosan a vezeklés szomorúságában, hiszen ismeri az Apostol félelmetes mondását: ⁴"Az ilyen ember átadatott a test pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján" (1Kor 5,5). ⁵Eledelét pedig külön kapja abban a mennyiségben és olyan órában, amint az apát jónak ítéli. ⁶És senki se adjon neki áldást üdvözlésképpen, ha vele találkozik, és a neki nyújtott ételt se áldják meg.

¹A kiközösítés és megfegyelmezés módját és mértékét a bűnhöz kell szabni; ²a bűn nagyságát azonban az apát ítéli meg. ³Ha valamelyik testvért csupán kisebb hibákban találják bűnösnek, akkor csak a közös asztaltól tiltsák el. ⁴Az asztalközösségtől megfosztottra ez a szabály áll: Az imateremben sem zsoltárt, sem antifónát nem énekelhet, sem olvasmányt nem olvashat, míg csak eleget nem tesz; ⁵ételt pedig csak a testvérek étkezése után egyedül kapjon. ⁶Így például ha a testvérek tizenkét órakor étkeznek, az a testvér háromkor egyék; ha a testvérek három órakor, ő este; ⁷míg csak megfelelő elégtétellel bocsánatot nem kap.

¹Ha valamelyik testvérről úgy találják, hogy makacs, engedetlen, kevély, zúgolódó vagy valamiben a szent Regulának vagy a parancsoknak ellenére tesz, és dékánjait megveti, ²az ilyet a mi Urunk parancsa szerint egy vagy kétízben négyszemközt intsék meg dékánjaik (Mt 18,15). ³Ha nem javul meg, dorgálják meg nyíltan mindenki előtt. ⁴Ha még így sem tér jobb útra, essék kiközösítés alá, ha megérti ennek a büntetésnek értelmét. ⁵Ha pedig megátalkodott, testi büntetésnek vessék alá.

¹Mindegyik külön ágyban aludjék. ²Ágyfelszerelést, a szerzeteséletnek megfelelőt, az apát rendelése szerint kapjanak. ³Ha lehetséges, mindnyájan egyhelyen aludjanak; ha pedig nagy számuk ezt nem engedi, tizenként vagy húszanként aludjanak dékánjukkal együtt, hogy őrködjék fölöttük. ⁴Ebben a helyiségben egészen reggelig égjen a mécses. ⁵Ruhában aludjanak, és övvel vagy kötéllel felövezve, de késük ne legyen az oldalukon, amikor alusznak, hogy az alvót álom közben véletlenül meg ne sebezze. ⁶Így a szerzetesek mindig készen legyenek arra, hogy a jeladásra késedelem nélkül fölkeljenek, és egymást megelőzve, de mégis komolyan és serényen az istenszolgálatra siessenek. ⁷A fiatalabb testvérek ágyai ne legyenek egymás mellett, hanem az öregebbekével vegyest. ⁸Mikor pedig fölkelnek az istenszolgálatra, egymást halkan biztatgassák, hogy az aluszékonyaknak ne legyen mentségük.

¹Ha nagyobb a közösség, akkor ki kell választani közülük jó hírben álló és szent életű testvéreket, és dékánokká kell tenni őket. ²Ezek mindenben viseljék gondját a maguk dékániájának az Isten törvényei és apátjuk parancsai szerint. ³Olyanokat kell kiválasztani dékánoknak, akikkel az apát nyugodtan megoszthatja terheit; ⁴és ne a sorrend szerint válasszák ki őket, hanem életük érdeme és tanításuk bölcsessége szerint. ⁵Ha pedig e dékánok közül valaki gőgtől felfuvalkodva megfeddésre adna okot, és ha egyszer, kétszer, sőt háromszor is megdorgálták, ⁶és mégsem akarna megjavulni, le kell tenni, és olyan lépjen helyére, aki méltó erre. ⁷A perjelről is ugyanezeket rendeljük.

¹Ha nagyhatalmú emberekkel akarunk valamit elfogadtatni, csak alázattal és tisztelettel merjük tenni. ²Mennyivel inkább kell a mindenség Urához és Istenéhez teljes alázattal és tiszta áhítattal esedeznünk. ³Azt is tudnunk kell, hogy nem a sok szóban, hanem szív tisztaságában és a könnyes töredelemben találunk meghallgatást. ⁴És ezért rövidnek és tisztának kell lenni az imádságnak, hacsak az isteni kegyelem ihletéséből hosszabbra nem nyúlna. ⁵A közösségben azonban mindenképpen rövid legyen az imádság, és az elöljáró jeladására mindnyájan keljenek föl.

¹Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy "az Úr szeme mindenütt figyeli a jókat és a rosszakat" (Péld 15,3), ²de ez a hit a legerősebb és minden kételkedéstől mentes legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt. ³Ezért mindig meg kell emlékeznünk arról, amit a próféta mond: "szolgáljatok az Úrnak félelemmel" (Zsolt 2,11), ⁴és másutt: "zsoltározzatok bölcsességgel" (Zsolt 46,8), ⁵és: "az angyalok színe előtt mondok zsoltárt neked" (Zsolt 137,1). ⁶Vegyük tehát fontolóra, miként kell Isten és ő angyalai színe előtt viselkedni, ⁷és úgy álljunk a zsolozsmázáshoz, hogy szívünk megegyezzék szavunkkal.

²⁰Ezzel megállapítottuk a nappali zsolozsma rendjét. A többi még hátralevő zsoltárt egyenlően osszák el a hét éjszakai vigíliára; ²¹felezzék meg, ugyanis a köztük lévő hosszabb zsoltárokat, és minden éjszakára tizenkettőt rendeljenek. ²²Itt kifejezetten megjegyezzük: hogyha valakinek a zsoltároknak ez az elosztása nem tetszenék, rendezze el maga, ha másképpen jobbnak ítéli. ²³Csak mindenképpen ügyeljen arra, hogy minden héten az egész százötvenből álló zsoltárkönyvet végigimádkozzák, és vasárnap a vigílián megint előlről kezdjék. ²⁴Mert nagyon csekély buzgalmat mutatnak imaszolgálatukban azok a szerzetesek, akik a hét lefolyása alatt kevesebbet mondanak, mint az egész zsoltárkönyv és a kantikumok. ²⁵Hiszen valahol azt olvassuk, hogy szentatyáink nagy szerényen egy nap alatt teljesítették azt, amit mi restek bárcsak egy teljes hét alatt elvégeznénk.