Szent Benedek Regulája

²³A testi vágyak között is higgyük el, hogy mindig jelen van bennünk az Isten, amint a próféta az Úrnak mondja: "Előtted minden vágyódásom" (Zsolt 37,10). ²⁴Őrizkednünk kell tehát minden rossz vágytól, mert a halál leselkedik a gyönyörök bejárata mellett. ²⁵Ezért parancsolja az Írás is: "Ne járj érzéki vágyaid után" (Sir 18,30). ²⁶Ha tehát "az Úr szeme figyelemmel kíséri a jókat és a gonoszokat" (Péld 15,3), ²⁷és "az Úr az égből mindig az emberek fiaira néz, hogy lássa, van-e értelmes és Istent kereső" (Zsolt 13,2), ²⁸és ha a mellénk rendelt angyalok minden nap, éjjel-nappal jelentik tetteinket az Úrnak: ²⁹vigyázzunk minden órában, testvérek, hogy miként a zsoltárban a próféta mondja, Isten egykor bennünket is "gonoszra hajlóknak és haszontalanoknak ne lásson" (Zsolt 13,3). ³⁰És ha most megkímél is bennünket, mert jóságos és javulásunkat várja, de azt ne mondja nekünk a jövőben: "Ezeket cselekedted és én hallgattam" (Zsolt 49,21).

¹⁹Saját akaratunk követése pedig azért tilos, mert az Írás azt mondja nekünk: "A magad akaratától fordulj el" (Sir 18,38). ²⁰És az imádságban is arra kérjük Istent, hogy legyen meg az ő akarata mibennünk (Mt 6,10). ²¹Méltán tanultuk tehát, hogy nem szabad követnünk saját akaratunkat, midőn óvakodunk attól, amit az Írás mond: "Vannak utak, amelyek az emberek előtt helyesnek látszanak, de végül a pokol fenekére vezetnek" (Péld 16,25). ²²Hasonlóképpen rettegjünk attól is, amit a hanyagokról mond: "Romlottakká és utálatossá váltak törekvéseikben" (Zsolt 13,2).

¹⁰Az alázatosság első foka tehát az, ha az ember Isten félelmét mindenkor szem előtt tartja, róla soha meg nem feledkezik, ¹¹ha folyton gondol mindazokra, amiket Isten parancsol, szüntelen lelkében forgatja: egyrészt mint égeti a pokol bűneik miatt az Istent megvetőket, másrészt hogy örök élet vár az istenfélőkre. ¹²Így az ember mindig őrizkedni fog a bűntől és a vétkektől, nevezetesen a gondolatok, a nyelv, a kéz, a láb, továbbá az önakarat bűneitől, de a test vágyaitól is. ¹³Legyen arról meggyőződve, hogy Isten őt az égből mindig, minden időben szemmel tartja, tetteit Isten szeme mindenütt látja, és az angyalok minden órában jelentik neki. ¹⁴Ezt azzal bizonyítja nekünk a próféta, hogy rámutat a gondolatainkban mindig jelen levő Istenre, aki "szíveket és veséket vizsgáló Isten" (Zsolt 7,10). ¹⁵És másutt: "Az Úr ismeri az emberek gondolatait" (Zsolt 93,11). ¹⁶Ugyancsak ő mondja: "Belelátsz gondolataimba távolról is" (Zsolt 138,3). ¹⁷És: "Mivel az ember gondolata is neked tesz vallomást" (Zsolt 50,11). ¹⁸Ezért, hogy szorgosan vigyázzon helytelen gondolataira, a jóra törekvő testvér mindig azt mondja szívében: "Akkor leszek ártatlan előtte, ha őrizkedem rosszaságomtól" (Zsolt 17,24).

⁵Azért, testvérek, ha a legtökéletesebb alázatosság csúcsát el akarjuk érni, és gyorsan el akarunk jutni arra az égi felmagasztalásra, amelyre a jelen élet alázatossága révén emelkedhetünk, ⁶akkor fölfelé törekvő cselekedeteinkkel olyan létrát kell felállítanunk, amilyen Jákobnak jelent meg álmában, s amelyen angyalokat látott fölemelkedni és alászállni. ⁷Ezt a fölemelkedést és leszállást bizonyára csak arra érthetjük, hogy önmagunk felmagasztalásával leszállunk és az alázatossággal fölemelkedünk. ⁸Ez a felállított létra pedig földi életünk, melyet, ha alázatos a szívünk, az Úr az égig emel. ⁹A létra két oldalának pedig lelkünket és testünket mondhatjuk, s ezek közé az oldalak közé az isteni meghívás az alázatosságnak és a szerzeteséletnek különböző fokait illesztette, hogy rajtuk fölfelé haladjunk.

¹Testvérek, a Szentírás kiáltva mondja nekünk: "Mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza felmagasztaltatik" (Lk 14,11; 18,14; Mt 23,12). ²Ezekkel a szavakkal tehát megérteti velünk, hogy önmagunk felmagasztalása nem más, mint a kevélység egy faja; ³ettől pedig a próféta saját kijelentése szerint óvakodik, amikor így szól: "Uram, nem gőgös az én szívem, és nem nagyralátó a szemem; nagy dolgokat nem kerestem, sem az erőmet meghaladó csodákat". ⁴Mert mi lenne, ha "felmagasztalnám lelkemet és alázatosan nem gondolkodnám? Mint akit az anyatejtől elválasztanak, úgy fizetsz vissza a lelkemnek" (Zsolt 130,1-2).

¹Tegyük meg, amit a próféta mond: "Szóltam, vigyázok utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. Őrizet alá vettem számat. Elnémultam, megalázkodtam és hallgattam a jókról" (Zsolt 38,2-3). ²Ezzel megmutatja a próféta, hogy a hallgatás kedvéért néha még a jó beszédektől is tartózkodnunk kell, mennyivel inkább kell a bűnnek büntetése miatt a rossz szavakkal felhagynunk. ³Tehát a hallgatás fontossága miatt a tökéletes tanítványok is ritkán kapjanak engedélyt még a jó, szent és épületes beszédre is, ⁴mert írva van: "A sok beszédben nem kerülöd ki a bűnt" (Péld 10,19). ⁵És másutt: "Halál és élet van a nyelv kezébe" (Péld 18,21). ⁶Mert szólni és tanítani a mester dolga, a tanítványokhoz a hallgatás és az odafigyelés illik. ⁷Ha tehát valami kérdeznivalójuk van, azt teljes alázattal és az alárendeltek tiszteletadásával kérjék. ⁸Az illetlen tréfálkozást pedig és a haszontalan, nevetésre ingerlő szavakat mindenünnen örökre száműzzük, és nem engedjük meg, hogy a tanítvány ilyen beszédekre nyissa száját.

¹⁴De maga ez az engedelmesség csak akkor lesz tetsző Isten előtt és kedves az embereknek, ha a parancsot nem ingatagon, lassan, lagymatagon, vagy zúgolódva és nem ellentmondva teljesítjük. ¹⁵Az elöljárónak adott engedelmességet ugyanis Istennek nyújtjuk. Hisz ő maga mondta: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16). ¹⁶És hozzá még jó lélekkel kell a tanítványoknak engedelmeskedniük, mert "Isten a jókedvű adakozót szereti" (2Kor 9,7). ¹⁷Mert ha rossz lélekkel engedelmeskedik a tanítvány és szájával, de ha csak szívében is zúgolódik, hiába teljesíti a parancsot, ¹⁸mégsem lesz már tetsző az Isten előtt, aki a zúgolódót szíve szerint ítéli meg. ¹⁹Az ilyen tettért semmi jutalom nem jár, sőt még a zúgolódó büntetést is von magára, hacsak elégtételadással meg nem javul.

¹Az alázatosság legkiválóbb foka a késedelem nélküli engedelmesség. ²Ez illik azokhoz, akik Krisztusnál semmit kedvesebbnek nem tartanak. ³Mihelyt tehát az elöljáró valamit parancsol, azon szent szolgálat miatt, melyet fogadtak, valamint a pokoltól való félelem és az örök élet dicsősége miatt, ⁴mintha csak isteni parancs volna, késlekedést ne ismerjenek a cselekvésben. ⁵Ezekről mondja az Úr: "Mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem" (Zsolt 17,45). ⁶És ugyancsak ő mondja a tanítóknak: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16). ⁷Az ilyenek tehát rögtön otthagyják a maguk dolgait, lemondanak saját akaratukról, ⁸azonnal letesznek mindent kezükből, s amin dolgoztak, azt befejezetlenül hagyják, s a parancsadó szavát gyorslábú engedelmességben tetteikkel követik. ⁹Így a két dolog: a mester kimondott parancsa és a tanítvány véghezvitt tette mintegy egyszerre, ugyanabban a pillanatban az istenfélelem sietségével gyorsan történik meg. ¹⁰Akiket az örök élet elnyerésére sarkall a szeretet, ¹¹a szoros utat választják, melyről az Úr azt mondja: "Szoros az út, mely az életre vezet" (Mt 7,14), ¹²Mivel nem a saját fejük szerint élnek és nem vágyaiknak és gyönyöreinek engedelmeskednek, hanem másnak az ítélete és parancsa szerint járnak, monostorban élik le életüket, és azt kívánják, hogy apát legyen fölöttük. ¹³Az ilyenek kétségkívül az Úrnak azt a kijelentését követik: "Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem azét, aki engem küldött" (Jn 6,38).

⁶³Isten parancsait naponként tettekkel teljesítsd. ⁶⁴Szeresd a tisztaságot (Jud 15,11). ⁶⁵Senkit se gyűlölj. ⁶⁶Ne legyen benned féltékenység. ⁶⁷Ne légy irigy. ⁶⁸Ne találd kedved a civódásban. ⁶⁹Kerüld a felfuvalkodást. ⁷⁰Tiszteld az idősebbeket. ⁷¹Szeresd a fiatalabbakat. ⁷²Ellenségedért Krisztus szeretetében imádkozzál. ⁷³Haragosoddal még napszállta előtt békülj ki. ⁷⁴Ès Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél. ⁷⁵Íme ezek, a lelki élet mesterségeinek eszközei! ⁷⁶Ha ezeket éjjel nappal szüntelenül használtuk, és az ítélet napján róluk számot adunk, akkor az Úr majd megadja nekünk a jutalmat, melyet maga ígért: ⁷⁷"Szem nem látta, fül nem hallotta, amit az Úr azoknak készített, akik őt szeretik" (1Kor 2,9). ⁷⁸Az a műhely pedig, ahol mindezt szorgosan gyakorolhatjuk, a monostor zártsága és az állhatatos megmaradás a közösségben.

⁴⁴Félj az ítélet napjától. ⁴⁵Rettegj a pokoltól. ⁴⁶Teljes lelki vággyal kívánd az örök életet. ⁴⁷A halál naponként ott álljon a szemed előtt. ⁴⁸Életed tetteire minden órában ügyelj. ⁴⁹Légy meggyőződve arról, hogy Isten mindenütt figyel rád. ⁵⁰A szívedben felbukkanó rossz gondolatokat csapd azonnal Krisztushoz, és tárd fel őket a lelki atya előtt. ⁵¹Őrizd meg ajkadat a hitvány és gonosz beszédtől. ⁵²Ne szeresd a sok beszédet. ⁵³Ne mondj hiábavaló vagy nevetésre ingerlő szavakat. ⁵⁴A sok vagy túlzó nevetést ne kedveld. ⁵⁵A szent olvasmányokat örömmel olvasd. ⁵⁶Gyakran borulj le az imádság alatt. ⁵⁷Múltad bűneit könnyek és fohászkodások közt minden nap valld meg imádságaidban Istennek. ⁵⁸Hibáidból pedig a jövőben javulj meg. ⁵⁹Ne elégítsd ki a test kívánságait (Gal 5,16). ⁶⁰Gyűlöld saját akaratodat. ⁶¹Az apát parancsainak mindenben engedelmeskedj, mégha ő maga - mitől Isten mentsen -, másként cselekednék is, megemlékezvén mindig az Úr parancsáról: "Amiket mondanak, tegyétek meg; de amiket cselekszenek, ne cselekedjétek" (Mt 23,3). ⁶²Ne kívánd, hogy szentnek mondjanak mielőtt az lennél, hanem előbb légy azzá, hogy némi igazsággal annak nevezhessenek.

²¹Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének. ²²Ne engedd kitörni haragodat. ²³Ne légy haragtartó (Péld 12,20). ²⁴Csalárdságot ne ápolj szívedben. ²⁵Ne adj színlelt békecsókot. ²⁶A szeretet gyakorlását el ne hagyd. ²⁷Ne esküdözzél, hogy esetleg hamisan ne esküdjél (Mt 5,34). ²⁸Szíved és szád mindig igazat mondjon. ²⁹A rosszat rosszal ne viszonozd. ³⁰Méltánytalanságot ne tégy; ha pedig veled szemben követték el, békén tűrd el. ³¹Szeresd ellenségeidet (Mt 5,44; Lk 6,23). ³²Ne szidalmazd azokat, akik téged szidalmaznak, hanem inkább áldjad őket (Lk 6,28; 1Kor 4,12). ³³Az igazságért az üldözést is viseld el. ³⁴Ne légy gőgös. ³⁵Ne légy iszákos (Tit 1,7). ³⁶Ne légy falánk. ³⁷Ne légy álomszuszék. ³⁸Ne légy rest (Róm 12,11). ³⁹Se zúgolódó. ⁴⁰Se rágalmazó (Bölcs 1,11). ⁴¹Vesd reményedet Istenbe. ⁴²Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne magadnak. ⁴³A rosszat ellenben mindig ismerd el magad tettének és magadat okold.

¹Először is: szeresd az Úristent, teljes szívből, teljes lélekből és teljes erődből (Mk 12,30; Lk 10,27). ²Aztán felebarátodat, mint önmagadat (Mk 12,31; Lk 10,28). ³Továbbá: ne ölj. ⁴Házasságot ne törj. ⁵Ne lopj. ⁶Bűnös vágyaid ne legyenek. ⁷Hamis tanúságot ne szólj (Mt 19,18 sk; Lk 18,20, Kiv 20,27, Róm 13,9). ⁸Tisztelj minden embert (Pét 2,17). ⁹És amit nem kívánsz magadnak, te se tedd másnak (Mt 7,12, Tób 4,16). ¹⁰Tagadd meg magadat, hogy kövesd Krisztust (Mt 16,24; Lk 9,23). ¹¹Testedet sanyargasd (1Kor 9,27). ¹²Élvezeteknek ne add magad. ¹³Szeresd a böjtöt. ¹⁴Új erőre segítsd a szegényeket. ¹⁵Ruházd a mezíteleneket. ¹⁶Látogasd a betegeket (Mt 25,36). ¹⁷Temesd el a halottakat. ¹⁸Légy segítségére a szorult helyzetben levőknek. ¹⁹Vigasztald a szenvedőket. ²⁰Tartsd távol magad a világ cselekedeteitől.