Szent Benedek Regulája

1Ha esetleg valamelyik nemes ajánlja föl gyermekét Istennek a monostorba, és a fiú még kiskorú, szülei készítsék el a fent említett kérvényt, 2és az áldozati adománnyal együtt magát a kérvényt és a fiú kezét burkolják be az oltár terítőjébe, s így ajánlják fel őt.

3Vagyonukat illetően pedig ugyanebben a kérvényben ígérjék meg esküvel, hogy sohasem fognak neki sem személyesen, sem közvetítő által bármit is juttatni, vagy a birtoklásra alkalmat szolgáltatni. 4Vagy ha ezt tenni nem akarják, hanem valami alamizsnát akarnak a monostornak felajánlani, 5állítsanak ki a monostornak szánt dolgokról adománylevelet, fenntartva maguknak, ha úgy tetszik, a haszonélvezetet. 6Így vegyék elejét annak, hogy a fiúnak ne maradjon semmi hiú reménye, ami őt megcsalhatná, és romlásba dönthetné, - mitől Isten óvjon -, pedig tapasztalatból ismerünk ilyen esetet.

7Hasonlóképpen tegyenek a szegényebbek is. 8Akiknek pedig éppen semmijük sincsen, egyszerűen készítsék el a kérvényt, és az áldozati adományokkal együtt ajánlják fel fiúkat tanúk jelenlétében.

1Ha esetleg valamelyik nemes ajánlja föl gyermekét Istennek a monostorba, és a fiú még kiskorú, szülei készítsék el a fent említett kérvényt, 2és az áldozati adománnyal együtt magát a kérvényt és a fiú kezét burkolják be az oltár terítőjébe, s így ajánlják fel őt.

3Vagyonukat illetően pedig ugyanebben a kérvényben ígérjék meg esküvel, hogy sohasem fognak neki sem személyesen, sem közvetítő által bármit is juttatni, vagy a birtoklásra alkalmat szolgáltatni. 4Vagy ha ezt tenni nem akarják, hanem valami alamizsnát akarnak a monostornak felajánlani, 5állítsanak ki a monostornak szánt dolgokról adománylevelet, fenntartva maguknak, ha úgy tetszik, a haszonélvezetet. 6Így vegyék elejét annak, hogy a fiúnak ne maradjon semmi hiú reménye, ami őt megcsalhatná, és romlásba dönthetné, - mitől Isten óvjon -, pedig tapasztalatból ismerünk ilyen esetet.

7Hasonlóképpen tegyenek a szegényebbek is. 8Akiknek pedig éppen semmijük sincsen, egyszerűen készítsék el a kérvényt, és az áldozati adományokkal együtt ajánlják fel fiúkat tanúk jelenlétében.

17A felveendő ezután az imateremben mindnyájuk jelenlétében ígérjen állhatatosságot, a szerzetesi erkölcsök gyakorlását és engedelmességet, 18Isten és az ő szentjei előtt; hogy ha valaha másként cselekednék, tudja meg, hogy az fogja őt kárhozatra ítélni, akit kigúnyol. 19Erről az ígéretéről készítsen kérvényt azoknak a szenteknek nevére, akiknek ereklyéi ott vannak, és a jelenlevő apát nevére. 20Ezt a kérvényt sajátkezűleg írja, vagy ha esetleg írni nem tud, az ő felkérésére más írja meg, és a novícius csak jegyet tegyen rá, azután pedig a saját kezével tegye az oltárra. 21Mihelyt odahelyezte, kezdje meg maga a novícius ezt a verset: "Fogadj el engem, Uram, szent igéd szerint, hogy neked éljek. Ne szégyeníts meg, mert benned bíztam" (Zsolt 118,116).

22Ezt a verset az egész közösség háromszor ismételve felelje rá, és adjon hozzá egy "Dicsőség"-et. 23Aztán az új testvér boruljon le minden egyesnek a lábához, hogy imádkozzanak érette. Ettől a naptól kezdve már a közösség tagjának tekintsék. 24Ha volt valami vagyona, azt ossza ki előbb a szegények között, vagy ünnepélyesen adományozza a monostornak; de semmit se tartson meg magának az egészből, 25hiszen tudja, hogy attól a naptól fogva még saját testével sem rendelkezhetik. 26Tehát ott mindjárt az imateremben vettessék le vele saját ruháit, melyeket addig viselt, és öltöztessék a monostor ruháiba. 27Levetett ruháit pedig tegyék el megőrzésre a ruhatárba, 28hogy ha egyszer az ördög rábeszélésével egyetértene, hogy elhagyja a monostort, - amitől Isten mentsen -, akkor vetkőztessék ki a monostor ruháiból, és úgy vessék ki. 29De a kérvényt, melyet az apát az oltárról magához vett, ne kapja vissza, hanem őrizzék meg a monostorban.

1Ha valaki újonnan jelentkezik a szerzeteséletre, ne engedjék meg neki könnyen a belépést, 2hanem az Apostol szavai szerint: "Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon az Istentől vannak-e!" (1Jn 4,1). 3Ha a jövevény állhatatosan zörget, és ha azt látják, hogy az őt ért méltánytalanságokat és a belépés nehézségeit négy-öt napon át türelmesen elviseli, és megmarad kérése mellett, 4engedjék meg neki a belépést, és néhány napig a vendégek szobájában tartózkodjék. 5Utóbb pedig a novíciusok szobájában lakjék, ahol ezek lelki munkájukat végzik, továbbá esznek és alusznak. 6Adjanak melléjük olyan szeniort, aki alkalmas a lelkek megnyerésére, és aki kiváló nagy gonddal ügyel rájuk. 7Nagyon gondosan meg kell vizsgálni, hogy a novícius valóban Istent keresi-e; buzgó-e az istenszolgálatban, az engedelmességben és a méltánytalanságok elviselésében. 8Mondjanak meg neki előre minden kemény és nehéz dolgot, amelyeken át Istenhez juthatunk. 9Ha állhatatosságot és kitartást ígér, olvassák föl neki két hónap múlva ezt a Regulát teljes egészében. 10De mondják neki: Íme ez a törvény, mely alatt küzdeni akarsz. Ha meg bírod tartani, lépj be, ha pedig nem, szabadon távozzál.

11Ha továbbra is megmarad, akkor vezessék a novíciusok fent említett szobájába, és újra próbálják ki mindenféle béketűrésben. 12Hat hónap lefolyása után ismét olvassák föl előtte ezt a Regulát, hogy tudja mire lép be. 13És ha még mindig állhatatos marad, négy hónap múltán ismét olvassák föl neki ezt a Regulát. 14És ha miután magában jól megfontolta, megígéri, hogy mindent megtart, és hogy minden neki adott parancsot teljesít, akkor fogadják be a közösségbe. 15De tudja meg, hogy a Regula törvényként írja elő, hogy attól a naptól kezdve nem szabad kilépnie a monostorból, 16sem nyakát kivonnia a Regula igája alól, hiszen olyan hosszas megfontolás után szabadságában állott ezt elvetnie vagy elfogadnia.

1Ha vannak a monostorban kézművesek, ezek - ha az apát megengedi -, teljes alázatossággal gyakorolják mesterségüket. 2De ha valamelyik a munkájában való ügyessége miatt gőgös lenne, mert azt hiszi, hasznára van a monostornak, 3az ilyet tiltsák el mesterségétől, és ne térjen ahhoz vissza, hacsak meg nem alázza magát, és újra parancsot nem kap az apáttól. 4Ha pedig a kézművesek munkájából valamit el kell adni, akkor azok, akiknek kezén az megfordul, óvakodjanak minden csalástól. 5Gondoljanak mindig Ananiásra és Szafirára, hogy a halált, amit ezek testileg szenvedtek el, 6ők és mindazok, akik a monostor javait csalással kezelik, lelkileg el ne szenvedjék.

7Az árak megszabását illetően pedig föl ne bukkanjon a kapzsiság bűne; 8sőt mindig valamivel olcsóbban adják, mint a világiak adhatják, 9"hogy mindenben dicsőíttessék az Isten" (1Pét 4,11).

1Az apát mindig együtt étkezzék a vendégekkel és a zarándokokkal. 2Amikor azonban nincs vendég, joga legyen a testvérek közül asztalához meghívni azt, akit akar. 3De a fegyelem miatt egy-két szenior mindig maradjon a testvérekkel.

15Ágyneműnek legyen elég egy gyékény, egy könnyebb és egy melegebb takaró és egy fejvánkos. 16De ezeket az ágyakat az apát többször vizsgálja meg, nem található-e ott valami magántulajdon. 17És ha valakinél találnak valamit, amit nem az apáttól kapott, azt a legszigorúbban büntessék meg. 18Hogy a magánbirtoklásnak ezt a bűnét gyökeresen kiirtsák, adjon meg az apát minden szükségeset, 19azaz kukullát és tunikát, cipőt, övet, kést, íróvesszőt, tűt, írótáblát, hogy senki se menthesse magát azzal, hogy szükséget szenvedett valamiben.

20Az apát egyébként tartsa mindig szeme előtt az Apostolok Cselekedeteinek ezt a mondását: "Minden egyesnek annyit adtak, amennyire kinek-kinek szüksége volt" (ApCsel 4,35). 21Tehát az apát is így vegye tekintetbe a szűkölködők gyengeségét, ne pedig a gyűlölködők irigy rosszakaratát. 22De minden intézkedésében gondoljon arra, hogy az Isten mindent megfizet.

1Ruhákat a testvérek lakóhelyüknek és az éghajlatnak megfelelően kapjanak, 2mivel hideg vidéken többre van szükségük, melegen pedig kevesebbre. 3Ennek megítélése tehát az apátra tartozik. 4Mégis azt hisszük, hogy mérsékelt éghajlatú helyeken minden szerzetes számára elég egy kukulla és egy tunika, - 5mégpedig télen egy vastagabb, gyapjas kukulla, nyáron pedig egy könnyű, viseltes -, 6továbbá a munka miatt a skapuláré; lábbelinek pedig cipő és szandál. 7Ezeknek a ruháknak színe vagy durvasága miatt ne okoskodjanak a szerzetesek, hanem viseljenek olyat, amilyen azon a vidéken található vagy éppen olcsóbban megszerezhető.

8Az apát azonban gondoskodjék a ruhák mértékéről, hogy ne legyenek rövidek azoknak, akik hordják, hanem rájuk illők. 9Amikor újat kapnak, azonnal adják vissza mindig a régit, hogy a szegények számára a ruhatárba helyezhessék. 10Elégséges ugyanis, ha a szerzeteseknek két tunikájuk és két kukullájuk van, az éjszakák és a mosás miatt. 11Ami ezen felül van, az fölösleges, s ezért el kell venni. 12A lábbeliket és minden avult holmit adjanak vissza, ha újat kapnak.

13Akiket útra küldenek, kapjanak a ruhatárból nadrágot, melyet hazatérésük után kimosva ismét adjanak vissza. 14A kukullák és tunikák is legyenek ilyenkor valamivel jobbak a szokottnál, amilyeneket viselnek. Ezeket is útrakelésükkor a ruhatárból kapják, és hazatérésük után oda adják vissza.

1Semmiképpen se legyen szabad a szerzetesnek sem szüleitől sem bárki mástól, de egymástól sem, akár levelet, akár eulogiát vagy bármi csekély ajándékot elfogadnia vagy adnia az apát engedélye nélkül. 2Még ha szülei küldenének is neki valamit, ne merje elfogadni előbb, hacsak be nem jelenti az apátnak. 3Ha megengedi is annak elfogadását, még mindig az apát hatalmában áll, hogy kinek akarja adni. 4Ilyenkor az a testvér, akinek szánva volt, ne szomorkodjék, hogy ne adjon alkalmat az ördögnek. 5Aki másképpen merészel cselekedni, azt a Regula előírása szerint büntessék meg.

16Az apát és a vendégek számára legyen külön konyha, hogy a bizonytalan időben érkező vendégek, - hisz a monostorban az ilyenek sohasem hiányoznak -, ne zavarják a testvéreket. 17Erre a konyhára egész évre két testvért rendeljenek ki, akik jól el tudják látni ezt a munkát. 18Szükség esetén adjanak melléjük segítőket, hogy zúgolódás nélkül szolgáljanak. Viszont ha kevesebb az elfoglaltságuk, menjenek munkára oda, ahova rendelik őket. 19De ne csak őnáluk, hanem a monostor minden munkakörében ez legyen az elv: 20amikor szükséges, segítséget adjanak nekik, viszont ha nincs dolguk, engedelmesen tegyék meg, amit parancsolnak.

21A vendégek lakását is olyan testvérre bízzák, kinek lelkét istenfélelem tölti el. 22Legyen ott kellő számban ágy készen. Az Isten házát bölcsek bölcsen kormányozzák. 23A vendégekhez pedig, aki arra parancsot nem kap, semmiképpen ne csatlakozzék, és velük beszédbe ne elegyedjék, 24hanem ha találkozik velük vagy meglátja őket, alázatosan köszönjön, amint mondottuk, és áldáskérés után menjen tovább azzal a megjegyzéssel, hogy nem szabad a vendéggel beszélgetnie.

1Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: "Idegen voltam, és befogadtatok engem" (Mt 25,5). 2Mindenkinek adják meg a megfelelő tiszteletet, de elsősorban a hitben testvéreinknek és a zarándokoknak. 3Mihelyt tehát vendéget jelentenek, szolgálatkész szeretettel siessenek elébe az elöljáró és a testvérek. 4Először együtt imádkozzanak, és csak azután váltsanak békecsókot. 5Ezt a békecsókot tehát csak az előzetes imádság után adják, az ördög cselvetései miatt. 6Minden érkező vagy távozó vendéget teljes alázatossággal köszöntsenek: 7meghajtott fővel vagy egészen arcra borulva imádják benne Krisztust, akit csakugyan be is fogadtak.

8Ha a fogadás megtörtént, vezessék a vendéget az imádságra, azután üljön le velük az elöljáró vagy akit ő kirendel. 9Olvassanak föl a vendég előtt a Szentírásból, hogy épüljön, aztán pedig teljes szeretetszolgálattal legyenek iránta. 10Az elöljáró a vendég kedvéért megszegheti böjtöt, hacsak nincs különben is böjti nap, amelyet nem szabad megszegni, 11de a testvérek folytassák szokott böjtjüket. 12Az apát adjon vizet a vendégek kezére, 13s minden vendég lábát az apát is, az egész közösség is mossa meg. 14Lábmosás után ezt a verset imádkozzák: "Befogadtuk, Istenünk, irgalmadat templomod belsejében" (Zsolt 47,10). 15Kiváló nagy gondot fordítsanak a szegények és zarándokok befogadására, mert bennük még inkább fogadjuk Krisztust; míg a gazdagokkal szemben érzett félelem maga is tiszteletet vált ki.

1Az imaterem az legyen, aminek a neve mondja. Ott mást ne csináljanak és ne is tartsanak. 2Az istenszolgálat után mindnyájan a legnagyobb csendben és Isten iránt való tiszteletadással távozzanak, 3hogy azt a testvért, aki esetleg még külön is akar imádkozni, a másik helytelen viselkedése ne akadályozza. 4De máskor is, ha valaki magában, csendesen akar ott imádkozni, egyszerűen menjen be és imádkozzék; ne hangos szóval, hanem könnyek között és bensőséges szívvel. 5Aki tehát nem ezt teszi, annak ne engedjék meg, hogy az istenszolgálat végeztével az imateremben maradjon, amint mondtuk, hogy mást ne zavarjon.