Szalézi Szent Ferenc - Segítség a szeretethez

A gyilkos lándzsa, mely a szeretett Fiú testét átdöfte, ugyanúgy átszúrta az Ő szerető Anyjának szívét.

Nézz gyakran lelkeddel a megfeszített, mezítelen, meggyalázott, megrágalmazott, elhagyott, és a szomorúság és szenvedés összes fajtájával megterhelt Jézusra.

Ha én igazán csak a Megváltót szeretem, miért nem szeretem ugyanúgy a Kálvária hegyét, mint a Tábor hegyet, hiszen az egyik helyen éppúgy ott van, mint a másikon? És miért nem mondom az egyik helyen éppúgy, mint a másikon: „Uram, jó itt lenni"?

A szeretet, amely Isten akaratát követve a szenvedés útjára lépett, biztonsággá változott.

Mennyire bensőségesen vágyik Isten arra, hogy az „övéi" legyünk! Annyira, hogy teljesen a „miénk" lett, életét és halálát ajándékozta nekünk. Életét adta, hogy az örök haláltól megmentsen minket, halálát adta, hogy az örök élet örömét adhassa nekünk.

Ott állunk a Kereszt tövében: ez az a létra, melyen a földi évekből az örökké tartó évekbe emelkedhetünk fel.

Létezhet más jutalom is, mint Jézus Krisztus? De hogy érhetjük el Őt, ha nem megyünk utána? Ha viszont követjük, állandóan előre haladunk, sőt sietünk, mert Ő soha nem áll meg, hanem szeretetét és engedelmességét továbbviszi egészen a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

A kereszt megbecsülésének célja az, hogy a Megfeszítettet tiszteljük. Ha ránéztek a keresztre, mindig látnotok kell rajta a Megfeszítettet.

Ó, Uram Jézus, kérlek az isteni Szívedet az Olajfák hegyén és a kereszten eltöltő hasonlíthatatlan szomorúságra és rendkívüli elhagyatottságra; valamint Édesanyád eltávozásod miatt érzett mélységes bánatára, hogy légy a mi erősségünk és örömünk.

Minden lélek másképp üdvözül, azonban üdvösségünk általános gyógyszere a szeretet. Mindenhez hozzá kell keverni, nélküle sem­mi sem gyógyít.

Kiválóak azok a keresztek, amelyekkel útközben találkozunk; még jobbak azok, amelyeket otthon találunk. Megterhelő mértékük aJkalmasabb, mint a vezeklőöv, vagy a korbácsolás, böjtölés vagy bármilyen egyéb megszorítás.

Megváltónk csak egészen kicsit akar minket keresztjével megterhelni, csak a gerenda végét engedi megemelni és cipelni - mintegy tiszteletképp. Azt a keresztet viszont, amit sajátunkként ránk helyez, teljes erőnkkel kell hordoznunk - ezt sajnos nem tesszük.