Szalézi Szent Ferenc - Segítség a szeretethez

Ha Isten a szívünkben van, az éjszakából nappal lesz; de a nappalokból éjszaka válik, ha Ő nincs bennünk.

A keresztény tanítás kinyilatkoztatja nekünk Isten akaratát arról, amit szeretnünk kell; azokról a parancsokról, amelyeket meg kell tartanunk; azokról a tanácsokról, amelyeknek a követését kívánja. Mindez „Isten kifejezett kívánsága", mert kinyilatkoztatta akaratát arról, hogy mi mindent kell hinnünk, remélnünk és szeretnünk, s csak Őt félve megtennünk.

Boldog, aki mindig résen van: Légy résen, ha rád mosolyog a kegyelem; légy résen, ha eltávozik tőled; légy résen, ha visszatér, hogy amíg eláraszt téged, ne bánj vele méltatlanul. Ne légy gőgös, hanem alázatos!

Kitartáson és állhatatosságon a hosszabb ideig tartó szenvedéseknél és fáradozásoknál fellépő, az egyik legnagyobb kínt jelentő bosszúságnak az elviselését értjük.

Sértően viselkedünk Isten bőkezűsége iránt, ha nem ismerjük el a jótéteményeit; ugyanakkor szitkozódunk jósága felett, ha azt állítjuk, hogy nem állt mellettünk, és nem segített.

Milyen értékes lesz a barátságotok, ha egymásnak szeretetet, jámborságot és keresztény tökéletességet közvetítetek! Nagyszerű dolog lesz, mert Istentől jön, Istenre irányul, Isten az összefoglalója; mert az egész Istenben örökké tovább él.

Assisi Szent Ferenc legnagyobb szegénysége legyen példaképünk a szegénység gyakorlásában.

Minden esetben Isten gondviselése az egyetlen menedékünk; mivel hozzá tartozunk, úgy intézi, hogy minden dolog számunkra jó és értékes legyen.

Senki nem indít háborút az ember ellen, csak maga az ember. Egyébként létezik-e olyan dolog, amit az ember nem, vagy csakis az ember tudna létrehozni és irányítani?

Nem szabad elcsüggednünk, inkább emeljük fel szent bizalommal szívünket Istenhez. A bizalom alapja Ő maga, nem mi; még, ha mi meg is változunk, Ő soha nem változik; mindig egyformán jó és irgalmas hozzánk, akár gyengék és tökéletlenek, akár erősek és tökéletesek vagyunk.

A szeretet a teológia összefoglaló fogalma.

A lelki hasznunk nem azáltal keletkezik, hogy sokat gondolunk Istenre, hanem azáltal, hogy szívünk legmélyéből szeretjük; ezt a szeretetet akkor nyerjük, mikor elhatározzuk, hogy Istenért sokat teszünk és elviselünk.