Szalézi Szent Ferenc - Segítség a szeretethez

Nem fontos, hogy milyen rangunk, pozíciónk van az életben; a valóságban csak annyit érünk, amennyit Isten lát bennünk.

A szelídséget jól gyakorolhatjuk magunkon is, amikor nem gurulunk dühbe önmagunk és az elkövetett hibáink felett. Természetes, hogy az eszünk elvárja, hogy hibáink visszatetszést keltsenek bennünk, és sajnálkozzunk felettük; de ez a visszatetszés nem lehet haraggal, bosszúsággal és dühvel teli.

ki isteni gondviselésre ne csak a mulandó, földi jólétünket bízzuk rá, hanem különösképp a lelki életünket, a tökéletességre való törekvésünket is. A saját énünk iránti túlzó aggályoskodás tönkreteszi a belső békénket, szeszélyessé, állhatatlanná tesz.

Meg kell akadályoznunk, hogy önszeretetünk rászedjen minket, és a mulandó javak feletti aggodalmunk kapzsisággá fajuljon; ezért az Istentől kapott minden jómód és gazdagság mellett is meglehetősen gyakran kell gyakorolnunk az igazi, tényleges szegénységet.

Ha az ember elkészült, még mindig csak a kezdetnél van - mondja az írás. Amit eddig tettünk, jó, de amit majd elkezdünk, jobb lesz; és miután befejeztük, megint elkezdünk valami mást, ami még jobb lesz.

Mostanra megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három; de közülük a legnagyobb a szeretet (1 Kor. 13, 13). A hit az értelemnek, a remény az emlékezetnek, a szeretet az akaratnak ad feladatot.

Meghalni és a mennyországba jutni. - Csak akkor nem válhatunk többé el Istentől, csak akkor kapcsolódunk hozzá eloldhatatlanul, és lehetünk vele teljesen egyek.

Életűnk célpontja a halál. Alaposan át kell hát gondolnunk, hogy milyen legyen a halálunk, és mi szükséges ahhoz, hogy az életünket aszerint igazítsuk, amilyen halált szeretnénk.

Szeretnünk kell az imádkozást - de az Isten iránti szeretetből.

A hosszú betegség jó iskolája a felebaráti szeretetnek az ápolók, és a szeretetteljes türelemnek a megbetegedettek számára. Ugyanis az előbbiek az Istenanyával és Szent Jánossal együtt a Kereszt lábánál állnak együttérzően, az utóbbiak a keresztre feszített Urunkkal együtt szenvednek.

Senki sem fog az istenszeretet tökéletes magasságáig eljutni, ha nem hajlik meg mélyen, alázattal.

Csak az értelem tesz minket emberré; mégis ritkák az értelmes emberek, mert az önszeretet rendszerint elhomályosítja az eszünket, és ezerféle, kisebb, de veszélyes igazságtalanságra és helytelenségre vesz rá.