Szalézi Szent Ferenc - Segítség a szeretethez

A szeretet a teológia összefoglaló fogalma.

A lelki hasznunk nem azáltal keletkezik, hogy sokat gondolunk Istenre, hanem azáltal, hogy szívünk legmélyéből szeretjük; ezt a szeretetet akkor nyerjük, mikor elhatározzuk, hogy Istenért sokat teszünk és elviselünk.

Isten mindenben és mindenütt ott van; nincs egyetlen hely, egyetlen dolog sem, amiben ne lenne valóságosan jelen.

Isten azt akarta, hogy az évszakok váltakozzanak: a nyárra az ősz, télre a tavasz következzen, hogy belássuk, ebben az életben semmi sem állandó, semmi sem „tartós", és hogy minden, ami időleges, állandóan változik.

Ez az élet csak egy - az örök élet felé haladó - utazást jelent; útközben ne fogjon el minket a méreg: óvatosan és békésen haladjunk utunkon.

Ha Jézuson - mint törzsön - oltott ágként megmaradunk, a tőle kapott kegyelem által az örök élet gyümölcsének rügyeit hordozzuk.

Azok az emberek, akik sátáni befolyásnak engedelmeskednek, igyekezet ürügyén minden létezőt lerombolnak, a kákán is csomót keresnek, mindenkit szidnak, mindent helytelenítenek, nem tudnak viselkedni, hajthatatlanok, elviselhetetlenek, ónszeretetük jellemzőit követik, és buzgalmukat az Isten iránti tiszteletnek tartják.

Könnyű a hajót kormányozni, ha nem kergeti a szél - és az olyan életet vezetni, melyben nem fordulnak elő nehézségek; bosszantó események közepette azonban olyan nehéz, mint viharban hajózva a helyes irányt megtartani.

Meg kell halnunk vagy szeretnünk, mert aki nem szeret, a halálban marad - mondja Szent János (Un. 3,14).

A tennivalók általában nem olyan fontosak, hogy ne lehetne időről időre szívünkben az isteni magányba visszavonulni.

Az ember úgy lehet állhatatos, ha határozottan és mindenkor készen áll arra, hogy az ellenség támadásával szemben minden teketória nélkül bátran védekezzék.

Az igazi, élő jámborság istenszeretetet feltételez; persze, hiszen nem más, mint valódi istenszeretet.