Szalézi Szent Ferenc - Segítség a szeretethez

Ne terheld a lelked sokféle kívánsággal: ezek csak ártanak; még lelki óhajokkal se, mert ezek gátolják a fejlődésedet. Persze örvendetes jel, ha ezekre van étvágyad, de gondold meg, hogy mindet meg tudod-e emészteni.

Ha a szívedet a lelki bátorságra akarod nevelni azáltal, hogy különböző találkozásokat és harcokat képzelsz el, ám tedd; de azzal a feltétellel, hogy az elképzelt bátor tettek után nem hiszed azt magadról, hogy igazán bátor vagy.

Ha nem tartanánk sokra a nézeteinket, akkor nem lennénk annyira oda értük, és nem lennénk olyan elfogultak miattuk; akkor nem törődnénk annyira azzal, hogy érvényre juttatjuk-e vagy sem.

A jóra való szent hajlam elnyerését Istentől kell kérnünk; ne múljon el egy nap sem anélkül, hogy ennek érdekében valamit tegyünk.

Nincs olyan jó jellem, amelyet a rossz szokások ne rontanának meg - és annyira rossz sincs, amelyet Isten kegyelme segítségével és buzgó igyekezettel ne lehetne fegyelmezni és megjavítani.

Az értelem gyűlöletessé válik, ha indulat kíséri, mert igazságos uralmát a zsarnoksággal való összefonódás lealacsonyítja.

A fő dolog az alázat és a felebaráti szeretet. Minden más ehhez van hozzárendelve. Csak ehhez a két dologhoz kell tartani magunkat; az egyik a legmélyenszántóbb, a másik a legmagasabb rendű. Az épületet az alap és a te­tő tartja meg.

A szentek az égben gondosan ügyelnek arra, hogy Istent magasztalják és dicsérjék, de ezt minden nyüzsgés nélkül teszik - ilyen ott nincs. Az angyalok gondot fordítanak üdvözülésünkre, de ez békésen és nyugalomban történik. Mi viszont olyan tökéletlenek vagyunk, hogy ritkán viselünk gondot valamire izgalom és zűrzavar nélkül.

Ne hagyd, hogy Isten szava a földbe hulljon, hanem húzz belőle hasznot,- drága balzsamként vedd a szívedre.

Ha Isten bennünk, általunk és velünk akarja megvalósítani a szeretet nagy művét, akkor először a lelkünkre beszél, mi helyeseljük, és végül beleegyezünk.

Nem akadályozhatjuk meg, hogy a mohóság bűnös gondolatot indítson el; azt azonban igen, hogy azt véghez is vigye.

Ne csodálkozzunk, ha önszeretetre bukkanunk magunkban - mert ez nem tágít mellőlünk. Néha úgy tűnik, mintha aludna; olyan, mint a róka, aki hirtelen támad rá a tyúkokra. Ezért aztán állandóan résen kell lennünk.