Sienai Szent Katalin gondolatai, útmutatásai

Ó, mennyire veszedelmes üdvösségünkre nézve az önszeretet! Megfosztja a lelket a kegyelemtől, mert elveszi tőle az istenszeretetet és a felebaráti szeretetet, márpedig a szeretet éltet minket a kegyelemben.

Két végső cél van és mindkettő kitartást követel: azaz a vícium* is és az erény is. Ha el akarsz jutni az életre, ki kell tartanod az erényben. Aki pedig el akar jutni az örök halálra, az kitart a víciumban.

Jézus mondja: íme, én elkészítettem számotokra az utat és véremmel megnyitottam a kaput: ne legyetek hanyagok a követésben azáltal, hogy letelepedtek önszeretetetekben és a tudatlanságban, valamint a vakmerő vélekedésben, hogy a magatok módján akartok szolgálni nekem, nem pedig úgy, ahogy Én akarom!

Olyanok az emberek, mintha megvakította volna őket az önszeretet, mert sok türelmetlenséggel botránkoznak. Bajuknak, káruknak, romlásuknak és ellenük irányuló gyűlöletnek ítélik azt, amit az Úr a javukra, gyarapodásukra tesz, hogy megszabadítsa őket az örök büntetéstől és nekik ajándékozza az örök életet.

Akik nem mondhatják magukénak az Urat, nem tudnak betelni akkor sem, ha övék a világ, mert a világ dolgai kevesebbek, mint az ember, hiszen azok teremtettek az emberért és nem az ember azokért; emiatt nem tudják betölteni őt

Az Úr mondja: Az ember létét nem azért adtam, hogy megbántson engem vagy a felebarátját, hanem hogy szolgáljon nekem és neki a szeretet erejével. Gonosz tettét azért engedem meg, hogy próbára tegyem a türelem erényét abban a lélekben, akit megbánt, s hogy megismerje önmagát.

Az igaz lélek, mivel önmagával és a saját érzékiségével csatázik, nem háborúzik sem Istennel, sem felebarátjával; hiszen minden bántás, ami Istent vagy a felebarátot éri, onnan származik, hogy az ember érzéki szeretettel szereti önmagát.

Ha nem veszed elejét a romlásnak, nem fogsz kimenekülni Isten kezéből. Vagy az igazságosság, vagy az irgalmasság által vagy a keze között. Javíts életeden, hogy kikerülj az igazságosság kezéből és megmaradj irgalmasságában! És ne várj kedvező időre, mert nem akkor jön, amikor te akarod.

Az Úr mondja: a teremtett dolgokat ugyanúgy megadom a bűnösnek, mint az igaznak, sőt néha többet adok belőle a bűnösnek, mint az igaznak, mert az igaz ember alkalmasabb a szenvedés elviselésére; ezért olykor megfosztom a földi javaktól, hogy bőségesebben adjam neki az égi javakat. És így irgalmasságom és szeretetem felragyog mind az igazak, mind a bűnösök felett.

Tudod-e, milyen Isten igaz szolgája, aki a szent vágy asztalánál táplálkozik? Boldog és fájdalmas; amint Isten Fia is volt a szentséges kereszt fáján, hiszen Krisztus teste meggyötört és fájdalmakkal teljes, lelke azonban boldog volt az isteni természettel való egysége által. így kell nekünk is boldognak lennünk Istenben - és fájdalmasnak a felebarát iránt érzett részvét és érzékeink sanyargatása által, elvetvén magunktól az érzéki örömöket és vigasztalásokat.

Ha lenne más út számunkra, akkor Jézus azt mondta volna, hogy senki sem jut el az Atyához, csak az Atya által. Ő azonban nem így mondta; hiszen az Atyában nem lehet szenvedés, a Fiúban azonban lehet, és nekünk a szenvedés útját kell járnunk. Szükséges tehát, hogy a megfeszített Krisztust kövessük, aki utunk és regulánk.

Ó, örök irgalmasság, aki betakarod teremtmé­nyeid hibáit! Nem csodálkozom, hogy azt mon­dod azoknak, akik kilépnek a halálos bűnből és megtérnek hozzád: „Nem fogok többé emlékezni arra, hogy megbántottatok engem!" (Ez 18,21-22).