27275 ima található a honlapon, összesen 36641 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva
    Hetente frissül

    A  bő két évtizednyi rádiós nép- és  több mint 25 évnyi egyházszolgálatom ezért erősítette meg bennem az elhatározást, hogy kiálljak korunk írott és virtuális "areopagusaira", mint templomon kívüli fórumokra, és hirdessem az igét „akár alkalmas akár alkalmatlan”. Ez kényszerű kötelességem és meseszép feladatom egyszerre, melyet minden porcikámmal mégis szívesen vállalok. Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem.
    Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.

    Kedves olvasó testvérem, ha ide bukkannál, világhálós szörfözgetés közben, erre a szép, és félelemmentes, gyönyörű kalandra hívlak Téged is.

    Ne tétovázz, olvasd az Örömhírt. Lelked szomját oltsd az örök élet vizével.

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Fiam, menj ki a szőlőmbe!Évközi 26. vasárnap

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    27

    1. Amikor a bűnös elfordul a bűntől… megmenti életét.
    (Ez 18,25–28)

    A próféta azzal vigasztalja népét, hogy Isten előtt senki nincs elveszve. Egész életünk erkölcsi küzdelem, hiszen minduntalan visszaesünk a bűnbe, de fel is állhatunk és vissza is térhetünk hozzá. Ő kész újra megbocsátani. A megtérés pedig személyes tett. Helyettünk nem térhet meg senki.

     

    2. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból…
    (Fil 2,1–11)

    Szent Pál apostol kérése erkölcsi gyenge pontunkat érinti. A másoknak tetszeni akarás, a magamutogató kivagyiság, az elismerés és az azonnali visszajelzések utáni vágy mindannyiunkban ott feszül, és könnyen megmérgezi a legjobb, hivatásból végzett munkánkat is. Nemcsak a média által felkapott és futtatott sztárok nem tudnak nélküle élni, hanem sokszor az átlagembert is elbűvöli önmaga dicsőítése. Az apostol alázatra és Isten előtt helyes önértékelésre akar rávezetni. Alázat nélkül nem leszünk képesek hibáink beismerésére, gyengeségeink elfogadására, de szeretetre, lemondásra és engedelmességre sem. Ahogy Jézus Krisztus lemondott isteni dicsőségéről értünk és az Atya iránti engedelmességből, úgy az őt követőknek is szüntelen meg kell tanulniuk ezt az önkiüresedést. Ez a keresztény lelkiélet alaptörvénye.

     

    3. Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. (Mt 21,28–32)

    A két testvérről szóló példázat csak Szent Máténál lelhető fel. Jézus „hagyományos” ellenfeleinek, a főpapoknak és a nép véneinek mondja válaszul, akik a hatalmát firtató kérdéssel próbálták zavarba hozni. Ugyanannak az apának a két fiáról van szó. Az első megígéri, hogy kimegy a szőlőbe, de mégsem teszi, a második viszont eleinte dacosan ellenszegül, de aztán meggondolja magát, és engedelmeskedik.

    A klasszikus magyarázat szerint az engedelmes fiú zsidókat, a dacosan engedetlen pedig a pogányokat jelképezi. De a példázat olyan kérdéseket is felvet, amelyekre a ma emberének sürgetően válaszolnia kell. Mi a fontosabb: a szó vagy a tett? Az elmélet vagy a gyakorlat? Elég-e pusztán a szavak mágikus erejével takaróznunk, és megbabonáznunk még Istent is? Mi felel meg jobban az ember hivatásának: engedelmeskedni vagy lázadni az erkölcsi és más törvények ellen? Mikor vagyunk igazak:  ha annak látszunk, vagy ha bűneinkből igyekszünk megtérni?

    A pökhendi modern ember a nagy szavak és ígéretek mámorában él. Nem engedelmeskedni akar, hanem érvényesülni. Jó „marketinggel”, a reklámok agymosásával, helyezkedéssel, a szavak csűrés-csavarásával nemcsak áruit, hanem saját magát is képes eladni, és egyáltalán nem törődik az erkölcsi igazsággal, a lelkében szunnyadó isteni hívással. Nehezen mozdítja szívét a szeretet tetteire.

    Isten mindenkit hív szőlőjébe. Ott dolgozni nem lehet alku tárgya. Nem nyugtathatjuk magunkat a vallásos gyermekkor hátterével, sem az egyházi nyilvántartás biztonságával. Szent Fiában mindennap szól és sürget, hogy legyünk munkatársai országának szőlőskertjében. Minden Demosthenésnél szebben beszél a tett – mondja Petőfi. Ráadásul mindannyiunkban ott lakik az engedelmes és az engedetlen fiú egyaránt. A végítéletnél pedig az Úr nem dogmatikai tesztet fog velünk íratni, hanem hitünket tettekkel kell bizonyítanunk: éheztem és ennem adtatok

    Jézus vallása a tettek vallása. Ha tetteink nem támasztják alá Jézust megvalló hitünket, igaz voltunktól dagadó öntudatunk csak arra lesz jó, hogy palástoljuk lustaságunkat, önzésünket, azt, hogy gyakorlatilag ellenszegültünk evangéliumának. A bennünk lévő kettősséggel állandóan meg kell küzdenünk. Még mindig jobb, ha bűnösségünkre ráébredve időben megtérünk, és újult élettel tettekre váltjuk az igét, mintsem csak formailag, szánkkal magyarázkodjunk magunk és Isten előtt, hogy mi hiszünk benne.

    Jézus példázata csak két lehetőséget említ. De vannak még más variációk is: nincs kedvem, és nem is megyek. Szívesen, uram – és megyek is. Vannak, akik állandóan kísérleteznek, belefognak sok mindenbe, sokszor egyszerre több vasat tartva a tűzben sehová sem köteleződnek el. Vannak, akik beállnak ugyan a munkába, de csak kelletlenül, ímmel-ámmal „kapirgálják” életük szőlőskertjét, és nem hajlandók ott „mélyszántást” végezni, mindent beleadva dolgozni. Csak a fizetség lebeg a szemük elől, és másokra kacsintgatva, állandóan számítgatnak, vajon megéri-e? Egy idő után azonban kínossá válhat, ha valaki folyton fogadkozik, tervezget, ábrándozgat, a döntést pedig elhalasztja. Mennyivel jobb lenne – az Úrnak és szőlőjének is –, ha a sok szövegelés, fontolgatás helyett csendesen nekiállnánk, és igaz fiaiként tennénk a dolgunkat.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Egész nap ennyiért?Évközi 25. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    20

    1. Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti utaitok…(Iz 55,6–9)

    Ezekkel a szavakkal bátorítja és vigasztalja a babiloni fogság száműzöttjeit a próféta. Az ember képtelen felfogni Isten titkát, bölcsességét, útjait. Egész élete ennek keresésében rejlik. Ez az igazi vallásosság. Ráhagyatkozni az ő titokzatos akaratára. Meglátni a természetesen túl a természetfölöttit, a végesben a végtelent.

     

    2. Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. (Fil 1,20c–24,27a)

    Az apostol itt nem leértékelni akarja a földi életet a mennyei örökléttel szemben, pusztán azt a lelkesedését fogalmazza meg, amely mindenáron Krisztushoz kapcsolja őt. Számára Krisztussal lenni: élet-halál kérdése.

     

    3. Barátom… rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? (Mt 20,1–16)

    A szőlőmunkásokról szóló jézusi példabeszéd csak Máté evangélistánál található. Csattanója közgazdaságtani nonszensz. Milyen vállalatvezető, aki a naplopónak is ugyanannyit ad, mint aki az egész normát teljesítette? Nincs tanár, nincs munkaadó, aki nem a teljesítmény alapján osztályozna vagy adná a bért. Másként igazságtalan lenne, és csődbe vinné a vállalatot.

    Jézus Isten országáról beszél. Az evilági gondolkodást szembeállítja az Istenével. Amit ugyan nem lehet megérteni, hanem annál inkább szemlélni, csodálni… Nem beszorítani kell Istent szűkös gondolkodási sémánkba, nem lefokozni őt az emberi logika szintjére, hanem megrendülni a minden emberi értelmet meghaladó szeretet előtt.

    A kép a mindennapi életből való. Szüret idején különösen időszerű. A szőlősgazda naponta többször is kimegy a főtérre, hogy az ácsorgó munkanélküliek és az alkalmi munkások közül szüretelőket fogadjon fel. Egy dénárban, a szokásos napszámban egyezik meg velük. Akiket viszont délután vagy csak napszentület előtt fogad fel, azoknak is annyit ígér. Az esti fizetést pedig azokkal kezdi, akik csak egy órát dolgoztak. Kiderül, hogy nem az elvégzett munka arányában porciózza ki, hanem bőkezű adományként, mindenkinek egész napos napszámot ad. A reggel munkába állókból kitör az irigység.

    A szokatlanul és számunkra meglepően viselkedő gazda magatartásában a gondviselő Istent ismerjük fel. Mennyire más Isten jósága, nagylelkűsége az emberi szűkkeblűséggel, haszonelvű gondolkodással szemben! Isten kegyelmét ajándékba adja, nem lehet kiérdemelni. Ezért égbekiáltó bűn, ha azt másoktól irigyeljük… Jézus célzásai nem adnak esélyt a kibúvókra: leleplezik számító és állandóan magunkat másokkal összehasonlító magatartásunkat. Meg akar szabadítani minket az elbizakodottság, a már beérkezettség gőgjétől. Isten nem igazságtalan velünk, ha másokat is annyira vagy jobban szeret… Milyen jogon döntenék el ezt mi? Kereszténységünk, Jézushoz tartozásunk nem a mi érdemünk. Akkor sem, ha már gyermekkorban megkereszteltek, míg mások csak nyugdíjas éveikre vagy egy halálközeli élmény folytán tértek meg.

    Isten szőlőjében minden hivatásnak megvan a maga értéke. Az ő szeretete a fizetség. Vannak munkák, foglalkozások, hivatások, amelyek önmagukban hordozzák jutalmukat. Nem a veszélyességi pótlékok, a tanulás vagy a rang adta előnyök, kedvezmények és soron kívüli juttatások, netán többletfizetés teszi értékessé valaki munkáját, hanem az a tudat, hogy dolgozhat Isten szőlőskertjében a többiek javára. Hogy Isten munkatársa lehet a teremtésben.

    A piacgazdaság a nyereségre, az olcsó munkaerőre, no meg a pro­fizmusra és a szakértelemre épít. Miközben éhbérért, rabszolgaként zsigereli ki az embert. A képzetlen napszámosnak meg kell elégednie az alkalmi munkával. De a példabeszédbeli gazda napközben többször is összeszedi a téren ácsorgókat, mert ő az embert nézi, nem a piaci helyzetet. Ellátja őket, és nagylelkűen megjutalmazza…

    A pénzügyi válság, a munkanélküliség és a bizonytalan munkahelyek világában Jézus szavai biztos kapaszkodót jelentenek: Isten nem rontja le a földi igazságosság rendjét, nekünk kell fölnőnünk az ő nagylelkű­ségéhez. Az ő szőlősében mindenki „versenyképes”, és mindenkinek örök élet a jutalma. De hagyjuk meg neki az igazságosság és a túlcsorduló szeretet látszólag önkényes „pozitív diszkriminációját”. Megkülönböztető szeretete személyre szabott, mégis méltányos és igazságos, ezért az ember csak hálás lehet, semmiképpen nem irigy. Isten bőségesen adja kegyelmét azoknak, akik kérik. Ő másokat is szeret, nem csak minket… És bármikor álltunk szolgálatába, jutalmunk nem marad el.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Légy irgalmas, hetvenhétszerÉvközi 24. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    13

    1. Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked. (Sir 27,30–28,7)

    Sirák fia, a jeruzsálemi bölcs (Kr. e. 180 körül) már sejti, hogy a bosszúállás „szabálya” ellenkezik Isten főparancsával. Az ítélet joga Istené, és lelki-pszichés egészségünk is csak akkor áll helyre, ha a bosszú, a harag, a rosszindulat fullánkját is kitépjük magunkból. Milyen jó lenne ilyen szándékkal, érzéssel leülnie a tárgyaló feleknek egy konfliktus elegyengetésére, háborúk után és politikai béketárgyalások alkalmával. Engedni erőszakos terveinkből, akarni, merni, tudni megkegyelmezni a másik embernek. Az ember attól (is) ember és istenarcú teremtmény, hogy képes felülemelkedni a dzsungeltörvények ösztönös késztetésein, és hallgatni a benne és a másikban szunnyadó jóra.

     

    2. Akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róm 14,7–9)

    A felvilágosult, szabadságát kivívó, jogaival tisztában levő ember „modern” felfogása nem szereti az alávetettség, az alázat, a teremtményi mivolt hangsúlyozását. A keresztségben újjászületett keresztény viszont tudatában van Isten fönségének és ingyenes szeretetének. Elismeri függőségét nemcsak létében, hanem megváltottságában is, és nem esik nehezére, hogy ily módon teljesítse társadalmi kötelezettségeit. Szent Pál szerint ez biztonságot is ad a hívőnek, hiszen akár e földi keretek között, akár még a halálban is Isten tenyerén vagyunk.

     

    3. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon?… (Mt 18,21–35)

    Jézus példabeszédében a könyörtelen szolga nem képes túllépni saját szívtelenségén, és az államadósági méretekhez viszonyítva elenyésző 100 dénárt (száz napszámnak megfelelő összeget) kegyetlenül „felhajtotta” társától. Nem a számokat kell hasonlítgatnunk ebben a történetben, hanem a végtelen különbséget, ami az Isten nagylelkűsége és az ember kicsinyes, számító „korrektsége” között van. Még Péter is elmegy odáig, hogy hétszer megbocsásson, de hogy hetvenszer hétszer, vagyis mindig, az már sok…

    Márpedig Jézus szeretetparancsának ez a hallatlan újdonsága és egyedülálló mércéje. Miképpen mi is megbocsátunk – imádkozzuk a szánkkal a Miatyánkban. A bocsánatnak nincs felső határa, nincs eszményi mértéke, ameddig elmehetünk, s tovább már nem… Itt nem a bűn elnézéséről, bagatellizálásáról, sem a jogi igazságszolgáltatás fölösleges voltáról kapunk eligazítást. Istennek mindig adósai maradunk. És akinek Isten mindent megbocsát, annak is ilyen nagylelkűvé kell válnia. Ahányszor csak gyakoroljuk a megbocsátó szeretetet, mindannyiszor Isten ingyenes szeretetéből születünk újjá. Isten akaratát visszautasítva, őt a bűnnel megbántva mindig ilyen méretű adósságba keveredünk vele szemben. Gyakori irgalmatlanságunk fényévnyire van az ő hálát sem váró bőkezűségétől…

    Az irgalom törvénye, annak gyakorlatba ültetése teszi nyilvánvalóvá, mit jelent Jézust követni. Kritizálásaink, egymás múltbeli bűneinek felhánytorgatása, a „megbocsátok, de nem felejtek” kettős mércéjének alattomos gyakorlása, a másik vétkének számon tartása, a halálos ágyig tartó harag és évtizedes pereskedések vélt vagy valós „törvényes” igazunkért…– mind azt jelzik, van még mit tanulnunk, sokat kell még gyakorolnunk a megbocsátást.

    A bűnt, a bosszúállás ördögi körét csak a megbocsátásban túláradó irgalmas szeretet semlegesíti és töri meg. Talán jó lenne papírral és ceruzával legalább hetenként listát készítenünk arról, kik bántottak meg minket, és kiket bántottunk meg mi. Megdöbbenve tapasztalnánk, bizony mi is hányszor ezt a kettős mércét használjuk, mint a szívtelen szolga. Miközben nekünk ezerszer annyit engedtek el. A megbocsátáshoz első lépés a hálás lelkület kialakítása.

    Jézus szavai szerint a megbocsátás kölcsönös. Mindketten megbocsátunk: egymásnak. Enélkül ugyanis az irgalom is könnyen kiszolgáltatottá, bosszúra éhessé teheti azt, akinek megkegyelmeztek, és gőgössé azt, aki megbocsátott. Lehetséges-e a megbocsátás? Talán úgy tűnik, ellenkezik természetünkkel, de a kegyelem isteni ereje képesít rá. Még arra sem kell várnunk, hogy a másik tegye meg az első lépést. Örömmel fogjuk megtapasztalni, hogy a kibékülés után szinte magától értetődő lesz a békesség. Csak több lesz attól, hogy másoknak is jutott belőle.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Feddés és szeretetÉvközi 23. vasárnap

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    06

    1. Ha… meginted az istentelent…, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet.(Ez 33,7–9)

    Ezekiel, a babiloni fogság idején működő pap-próféta, miközben népe sorsában osztozik, felelősségtudatot is ébreszt bennük, és emlékezteti őket Isten törvényeire. A ma idézett, klasszikussá vált prófétai üzenet ezt a kényes egyensúlyt, a próféta belső kínját és felelősségét tükrözi.
    A próféta, a pap csak akkor lehet boldog, ha teljesíti Istentől kapott hivatását. Ebből a szempontból mellékes, hogy hallgatnak-e rá vagy elutasítják. A közösségben betöltött szerepünk határozza meg felelősségünk mértékét, de mindenképp számadással tartozunk Isten előtt.

     

    2. Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel.(Róm 13,8–10)

    Szent Pál apostol nem az anyagi eladósodottság ellen tiltakozik, és nem – a mostanság divatos – körbetartozásoktól akarja megóvni híveit, hanem a szeretet parancsának egyetemességére hívja fel a figyelmet.
    A keresztények, társadalmi berendezkedéstől függetlenül, legyenek törvénytisztelő állampolgárok, hiszen aki szeret, a törvényben is a legfőbb törvényhozót, a szeretet Istenét szolgálja. Szent Ágoston sokat hangoztatott kijelentése – szeress, és tégy, amit akarsz – pontosan ezt a belső szabadságot hangsúlyozza. Akiben él a szeretet, annak nem esik nehezére betartani a törvényt, hisz azon közösség szabályainak veti alá magát, amelyhez ő is tartozik.

     

    3. Ha testvéred megbántott, figyelmeztesd négyszemközt.… Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos… Amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve. (Mt 18,15–20)

    Jézus Krisztus itt szabályt ad, hogy mi az eljárás, ha valaki ellenünk vétkezik. Először a négyszemközti intés, majd két-három tanú jelenlétében, azután jöhet a hivatalos „egyházi” eljárás, amely ki is zárhatja – ideiglenesen – a vétkest a közösségből.

    A testvéri megintés szabályait ma sem kellene elfelejtenünk. Felelünk egymásért, de a közösségnek is felelős vezetői vannak, akik azért tudnak egy személyben dönteni, mert a rájuk ruházott felelősséget maga a Szentlélek biztosítja, belülről. Ahogyan mindannyiunkban személy szerint is, ha hagyjuk. Ehhez viszont nevén kell neveznünk a bűnt. Nem letagadni, nem elkenni, nem kimagyarázni, nem úgy keresni belőle a kiutat, hogy nem veszünk tudomást róla. Szeretettel, tapintattal, de egyenesen – először négyszemközt – közöljük vele, hogy nem helyes, sőt bűn, amit tesz. Nem őt ítéljük el, hanem a bűnét. Őt szeretjük, de bűnös tettével nem tudunk azonosulni, azt nem tolerálhatjuk. A Biblia szerint az őszinte szó olyan, mint a csók, és a jókor kimondott szavak, mint aranyalmák ezüsttányéron (Péld 24, 26 25, 11).

    Manapság hajlamosak vagyunk elkendőzni a bűnt, kitolva a személyes szabadság határait olyan mértékben, ami már rombolja a közösséget. Eközben könnyedén megszóljuk testvérünket, pletykáljuk, kiteregetjük vétkét mások előtt, a személyes találkozás alkalmával azonban sunyi módon, ál-udvariasságból, az „ártatlanság” vélelmének leple alatt elhárítjuk a felelősséget. Így adunk teret a kölcsönös bizalmatlanságnak. A névtelen fel- vagy bejelentések, alattomos hátba támadások, árulkodások és kegyes hazugságok csak mélyítik a bizalmatlanság szakadékát a közösség tagjai között.

    A jézusi konfliktuskezelésben a szeretet sohasem jelentheti a bűn elkendőzését. Legalább annyira tartozunk egy közösséghez (és annyival a közösségnek), mint amennyire önálló egyéniségek vagyunk. Bármennyire is fájdalmas, tapintattal, de határozottan, irgalommal és hittel, egyértelműen és határozottan adjuk értésére, hogy nem jó, amit tesz. A testvéri intésnek határa van. A bűnben kitartó keresztény, megátalkodottságával önmagát zárja ki a közösségből. De Isten „bírósága” nem elítél, hanem megtérésre segít.

    A keresztény hatalmas erő birtokosa: a szerető megbocsátás hatalmát tartja kezében. Aki ellenünk vét, az is testvérünk. Mi is csak a megbocsátással leszünk méltók a szeretetre. Imádságban összefogódzva kell drukkolnunk, hogy elcsatangolt, megtévedt testvérünk mihamarabb visszataláljon a közösséghez, ahol tárt karokkal fogadják.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Szenvedve szeretniÉvközi 22. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    30

    1. Rászedtél, Uram, s én hagytam, hogy rászedj! (Jer 20,7–9)

    A zaklatott lelkű Jeremiás szinte az egyetlen, aki személyes vallomást tesz, mit jelent számára a prófétai küldetés. Ő az önálló Júdea királyság utolsó prófétája, aki Jeruzsálem pusztulását (Kr. e. 587) is megéri. A mai bibliai versek betekintést engednek a sokat üldözött, érzékeny lelkű próféta lelkivilágába, aki hol az Úrral perlekedik, hol meg hozzá menekül, hiszen az általa képviselt isteni üzenet állandóan ellenállásba ütközik. Eme prófétai sorsot minden pap, de akár keresztény hívő is újra meg újra átéli. Amikor az isteni parancs, a küldetés és a feladat személyes vágyaival, ambícióival is ellenkezik, amikor becsapottnak, Istentől elhagyottnak érzi magát, ilyenkor mint valami belső tűz, Isten szava emészti, nem hagyja nyugton. Mint egy szerelmes, csábítja és elvarázsolja. A hivatástól megbabonázott ember pedig mint Jeremiás, hagyja, hogy az Úr rászedje őt.

     

    2. Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.
    (Róm 12,1–2)

    Szent Pál az áldozat szót használja az Istennek való teljes odaadás hasonszavaként. Számára a test az egész személy, mint ahogy a világ a földies vágyak és a bűn világa. A keresztény egész életével Istennek szolgál. Ha a világ gondolkodásának szeretne mindenáron megfelelni, ha úgy akar „két lábbal a földön állni”, hogy közben Isten elvárásait sem téveszti szem elől, előbb-utóbb meghasonlik. A kétfelé sántikálás nem Isten akarata. Ha valóban, teljesen átadom magam Istennek, feltétel nélkül és teljes nyitottsággal igyekszem keresni az ő tetszését, akkor már lassan ahhoz a világhoz tartozom, amelyet Krisztus hirdetett meg az evangéliumban.

     

    3. Távozz tőlem, Sátán! Botránkoztatsz… Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. (Mt 16,21–27)

    Egyetlen alkalommal és senkire sem szólt rá olyan keményen Jézus, mint Péter apostolra az idézett igerészben. Mintha azt mondta volna, és ezt szó szerint is kell érteni: „Takarodj előlem! Mars a hátam mögé! Ne gördíts akadályt az utamba! Ne te akarj engem vezetni, hanem jöjj utánam.” Kemény lecke ez nemcsak Péternek és a többi apostolnak, hanem nekünk is, akik szívesen megúsznánk a szenvedést. Jólesően sütkéreznénk a Messiás társaságában, csak ne kellene szenvedni. Inkább Istent igazítjuk önző, haszonelvű, kényelemszerető elvárásainkhoz, mintsem hogy odahajlítsuk szívünket titokzatos, de szerető akaratához.

    Miközben annyi mindenben próbálunk önigazolást keresni, Jézus szavai ma is úgy hatnak elnehezedett szívünkre és okoskodó értelmünkre, mint valami kijózanító hidegzuhany… Ellentmondást nem tűrően hasítanak lelkünkbe: „Takarodj!…” Jobban mondva: „Gyere és kövess engem!” „Ne a kibúvót keresd, hanem teljesítsd küldetésed!”
    A kötelesség nem tűr halasztást. Ha bűn vagy kísértés környékez, csak ez a megoldás: maradj hűséges vállalt feladataidhoz! Tarts ki következetesen az értékek, elvek, meggyőződésed mellett, és végezd el becsületesen feladatodat. Ha undok egy ember, akkor is szeresd. Ha utálod a munkát, ha húznád-halasztanád a határidőt, vágj neki, és tedd meg, amit tenned kell. Mert ha folyton a kiskapukat keresed – hogy mentesülj a felelősség alól –, sosem leszel felnőtt, lelkileg sem. És soha nem tapasztalod meg a szenvedés embert próbáló, a szeretet mindent legyőző erejét.

    Ellenkezéseddel botránykő vagy, útjába állsz Jézusnak, és a sátánt szolgálod. Ezért ilyen kemény Péterrel szemben.

    A szenvedés misztériumára csak Isten tudja a választ. Jézus sem magyarázta meg, hanem magára vette és így szabadított meg. Ő is átment a szenvedés kohóján, a halálén is. Alámerült benne és harmadnapi feltámadásával megváltott minket. Ahonnan a halál származott, onnan támadt az élet. Emberileg is tapasztaljuk, hogy csak szenvedve lehet szeretni, és sokan szenvednek értünk-miattunk is. Szeretni fáj, de muszáj… Isten szeretete sem akadályozza meg a szenvedést, nem szünteti meg azt, de megváltoztatja az „előjelét”. A kagyló fájdalma igazgyönggyé csiszolja a kavicsot. Ha a szenvedés próbáját kiálltuk, üdvösségünket nyertük el. Az utolsó szó nem a nagypénteké, hanem a húsvété.

    Nem vagyunk fatalisták, nem keressük a szenvedést. Nem is kell „tolakodnunk” a kereszt után, hanem amikor szinte elbírhatatlan súllyal nehezedik ránk – legyen az egészség elvesztése, magány, emberi kapcsolataink megromlása, az elkötelezettség hiánya, testi-lelki fájdalmak, szeretteink halála, irigységből-hatalomvágyból fakadó igazságtalanságok és mérhetetlen szenvedések… s még ki tudja, hányféle fájdalom –, akkor kell helytállnunk hűségesen, akkor kell azt krisztusi lelkülettel fogadnunk. Jézus nyomában életünk így valóságos prédikáció lesz a világ előtt, a világért.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Ki nekem Krisztus?Évközi 21. vasárnap

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    23

    1. Elmozdítalak hivatalodból… szolgámat, Eljakimot köntösödbe öltöztetem… az ő vállára teszem Dávid házának kulcsát. (Iz 22,19–23)

    A déli királyságban működő próféta a Kr. előtti 8. század végén, az ország történetének egyik legnehezebb korszakában jövendöl. Konkrétan Sebna háznagy elmozdítására gondol, aki Ezekiás királyt asszír ellenes lázadásra akarja bírni, bízva az egyiptomi segítségben. A zsidó szokás szerint a kulcsot az udvarnagy a vállán hordta, jelképezve hatalmát, hiszen azt engedett be a királyhoz, akit akart. De a jövendölés mélyebb rétegében prófétai látomás húzódik meg, hiszen az új udvarnagy, Eljákim, valójában a Messiást testesíti meg. Aki hűtlenné vált hivatásához, attól elveszik a megbízatást. Eljákim Jézus Krisztus előképe lett, akiben Isten elveszi a zsidóktól a választottság kiváltságának kulcsait, és Péterre, az egyház helytartójára bízza. Evangéliumi szakaszunkban erről is szó van.

     

    2. Mily kifürkészhetetlenek (Isten) szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! (Róm 11,33.36)

    Szent Pál apostol elsősorban a pogányok megtérésén örvendve ismeri fel Isten mindenkit szerető gondviselését. Eközben viszont fájlalja is honfitársai hitetlenségét. Mintegy felkiált Isten kifürkészhetetlen csodáinak láttán, aki az üdvösségtörténetben is úgy rendelte, hogy zsidók és pogányok egymást segítsék az üdvösség elérésében. A hívő embert végtelen öröm és hála tölti el, látva, hogy Isten minden embert szeret és meghív atyai házába.

     

    3. Hát ti mit mondtok, ki vagyok?… Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. (Mt 16,13–20)

    Bizonyára az apostolokban is gyakran felmerült a kérdés: ki ez az ember, aki Isten nevében szól a világhoz? Honnan van bátorsága, joga így beszélni? Csak lassan tudatosulhatott bennük: mesterük az ószövetségi ígéreteket beteljesítő Messiás. De ezt nemigen merték kimondani. Szent Máté megfogalmazásában Jézus egy pogányok lakta helyen, Fülöp Cezáreájának vidékén készít közvélemény-kutatást, tudakolva, hogy kinek tartják őt az emberek. A közhelyeken túllépve azonban nekik szegezi a kérdést: hát ti kinek tartotok engem? Ekkor válaszol Péter a többiek nevében, az egyház első hitvallását fogalmazva meg: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Annyira jelentőségteljes Péter vallomása, hogy Jézus számára nyilvánvaló, ezt az Atya súgta meg neki. Péter tehát nyitott és kész befogadni Istent. Így kapja meg mesterétől az új névvel járó megbízást, a kulcsok hatalmát, hogy Krisztus majd erre a sziklaalapra építse egyházát.

    Életünk kulcskérdése: ki nekem Jézus? Forradalmár, szupersztár, csodarabbi? Filléres szentképek rózsaarcú, bájos Jézuskája? Vallási nagyfőnök, guru? Keresztutak és templomok főszereplője, akit csodálunk, akitől csodát várunk, ha bajba kerülünk? Mitikus figura, lelki ajzószer hívőknek és hitetleneknek? Pusztán egy vallásalapító a sok közül? Vagy Jézus a Krisztus?…

    Előbb-utóbb ez a kérdés személyessé válik, és személyes választ kell adnunk rá. Nem a tudásunkra, a vélekedésünkre, tanulmányaink alapján kialakult véleményünkre kíváncsi. És nem az érdekli őt, hogy mit mondanak mások. Személyesen én kinek tartom? Ki ő nekem? Megtelnek-e tartalommal a hitvallás szövegei, amikor minden vasárnap „felmondom” a templomban? Tulajdonképpen ma is attól függ, hogy egyáltalán keresztény-e valaki, hogy kinek tartja Krisztust.

    Péter megvallotta, mert tele volt a szíve szeretettel, ragaszkodással. Hagyta, hogy az előítéleteken túl maga Isten nyissa meg szívét és világosítsa meg/fel… Péter közösségén keresztül, a Lélek segítségével nekem is megadatik, hogy megszülessen bennem a hívő felismerés. Nekem is csak akkor van örök életem, ha Jézust Isten Fiának tartom. Nem válogatok tanításai közül, nem valami kellemes „lelki” koktélt keverek abból, ami nekem tetszik, a többit meg eldobom, hanem mindenestül vállalom a beléje vetett hit kockázatát, és elfogadom őt személyes megváltómnak.

    A keresztény élete állandó megtérés. Gondolkodását, szavait, tetteit, érdeklődését folyton Krisztushoz igazítja, hitét belőle táplálja, döntéseiben tőle kér tanácsot. A Jézus kérdésére feltett személyes válaszunkat ma már nem kell eltitkolnunk, szégyellnünk. Inkább mutassuk meg egyénileg és közösen is, mit, mennyit jelent ő nekünk. Szent Péter és a többiek nemcsak szavukkal vallották meg, hanem a vértanúságig is elmentek Krisztusért.

    Jézusom, te vagy a Krisztus, a felkent, a megváltó, az élő istenember, akit nemcsak a túlvilágon lehet „nagyon bírni”, hanem már itt velem vagy! Te vagy az élet, az élet! Akivel és akiből élek!

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva A pogányságtól a bizalomigÉvközi 20. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    16

    1. Az idegenek fiait,… mind elvezetem szent hegyemre…(Iz 56,1.6–7)

    A biblikus hagyomány Izajás könyvének 56. fejezetétől kezdődően az ún. Harmadik Izajásnak nevezett ismeretlen prófétát jelöli meg szerzőként. A Kr. e. 6. század elején élt próféta Isten egyetemes, nagylelkű szeretetét mutatja be, amellyel a pogányságból megtérteket is meghívja a szövetség megtartására.

     

    2. Nektek, pogányoknak meg azt mondom… nagyra tartom szolgálatomat, hátha vetélkedésre sarkallom véreimet… ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. (Róm 11,13–15.29–32)

    Szent Pált joggal nevezzük a pogányok apostolának, hiszen az apostolok közül ő fáradozott a legtöbbet az örömhír terjesztésén szűkebb hazáján kívül. Továbbra is a zsidóság fia maradt, szerette véreit, de fájt neki, hogy ez a sok kiváltsággal felruházott nép nem fogadta el Krisztust. Hazafias szeretetét is tükrözik szállóigévé vált szavai: „Isten nem bánja meg kegyelmei adományait”. Nem gondolja meg magát, és nem szűnik meg szeretni egyetlen népet sem.

     

    3. Igen, uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, ami lehull uruk asztaláról… (Mt 15,21–18)

    Érdekes esetről számol be Máté evangélista. Jézus szóba áll egy pogány/nem zsidó asszonnyal. A Dél-Föníciából származó, a mai Szíria területén élő kánaánita asszony leánya megbetegedett. Meglepő a történetben, hogy eleinte Jézus semmi áron nem akarja meggyógyítani a pogány asszony lányát. Ismeri a rabbinikus hagyományt, amely szerint „aki pogánnyal étkezik, kutyával étkezik”. És „ugratva”, szinte már provokálóan azt mondja neki: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kutyáknak!” Az asszony azonban nem sértődik meg, „veszi a lapot” és még hevesebben könyörög, replikázik: „a kiskutyáknak is jut az asztalról lehulló falatokból!” A jóságos, szelíd és alázatos szívű Jézus eleinte szóra sem méltatja, sőt egyenesen elutasítja, ráadásul kutyának nevezi a pogányokat? Hogyan lehetséges ez?

    Jézus próbára teszi a föníciai asszony hitét, hogy leckét adjon tanítványainak hitből és bizalomból. Hogy tetten érjék magukban az előítéleteket más népekkel szemben. Hogy alázatossá váljanak kiválasztottságuk ellenére. A Mester elutasítja a nacionalista önelégültséget. Ki akarja gyógyítani apostolait téveszméikből. Amikor látja, hogy ez az asszony továbbra is rendületlenül bízik benne, azt mondja: legyen úgy, ahogy szeretnéd. Az asszony nagyon szeret, hisz édesanya, ezért tud hinni Isten szeretetében. Hit és szeretet összeér, sőt ugyanaz. A kirekesztő gyűlölet pedig nagy valószínűséggel hitetlenség.

    A szeretet és a hit nem irányulhat senki ellen… Ezért érdemes felülvizsgálnunk előítéleteinket és téveszméinket nekünk is: ilyenek a színes bőrűek, a más felekezetűek vagy vallásúak, ilyenek a cigányok, a románok, a zsidók, a rendőrök, a papok, a politikusok, iszlám, sárga veszedelem… Mindannyian tele vagyunk előítéletekkel. Legtöbbször nem is alaptalanul. De jogunk van megtagadni szeretetünket bárkitől is, ha segítségre szorul?

    Nagypéntek óta az egyház az új választott nép. Nincsenek előjogai senkinek. Jézus Krisztusban Isten titokzatos üdvrendje szerint mindenkit meghív az üdvösségre. Mindenki a „választott néphez” tartozik, aki elfogadja őt. Nem lehet terhünkre senki csak azért, mert más a véleménye vagy a bőrszíne. Tetten kell érnünk előítéleteinket, fülön kell csípnünk és lerombolnunk őket magunkban, hogy – alkalomadtán másokon keresztül is – készek legyünk befogadni Isten irgalmát.

    A kánaáni asszony elérte célját: gyermeke meggyógyult. Egy beteg kislány édesanyjának saját egészségénél, jóléténél is fontosabb gyermeke élete. Ezért könyörgött, ezért volt képes megalázkodni és küzdeni
    a végsőkig. Nem a jussát kérte, hanem rendíthetetlen hittel közeledett a Mester felé. Isten pedig nem tud „ellenállni” a bizalomnak. Aki ilyen szívós hittel imádkozik hozzá, azt meghallgatja. Csak a megátalkodott emberen nem fog a kegyelem…

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Enyhe szellő a vihar utánÉvközi 19. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    09

    1. Az Úr elvonult arra…A tüzet enyhe szellő kísérte. (1Kir 19,9a.11–13)

    Illés próféta a pusztába menekül Jezabel királynő haragja elől. Van félnivalója, mert túlbuzgóságból megölette a pogány Baál isten papjait, holott ezt nem kérte az Úr. Isten most megleckézteti a prófétát. A szélvész, a földrengés, a villámlás már előre jelzik az Úr eljövetelét, akárcsak Mózes idejében. Isten azonban nem erőszakkal tör be a világba és mutatja meg jelenlétét, hanem a maga módján: enyhe szellő susogásában. Akárcsak ma. A szeretet tapintatával és csendes jelenlétével szemlélteti minden erőszakot elsöprő és feloldó erejét. Bárcsak bennünk is partnerre találna!

     

    2. Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma. (Róm 9,1–5)

    Szent Pál apostol megvallja nemzete iránti szeretetét és azt fájlalja, hogy ez a sok kiváltságot kapott nép nem ismerte fel Krisztusban a Megváltót. Pedig a zsidóság hordozta sokáig az isteni ígéreteket, és minden lehetősége megvolt arra, hogy megvalósítsa a Teremtő szándékát. A választott nép fiai viszont megkeményítették szívüket, és arra sem büszkék, hogy közülük támadt a világ Üdvözítője. Isten nem bánta meg adományait, hanem kiterjesztette ígéretét a föld minden népére. Az apostolban akkora a szeretet, hogy képes imádságban közbenjárni népéért.

     

    3. Bátorság, én vagyok, ne féljetek!… Amikor beszállt a bárkába,
    a szél nyomban elült… (Mt 14,22–33)

    Jézus vízen járásának történetében, amelyet csak Máténál olvashatunk, sokkal többről van szó, mint Péter apostol elsőségének kiemeléséről. De alakja mindenképp jelzésértékű. A jelenetben viszont maga Jézus mint Isten fia a főszereplő. Ő a természet ura. Aki a kenyeret megszaporíthatja, aki a vizet borrá változtatja, annak a vihar lecsendesítése vagy a vízen járás sem okozhat gondot. Aki szelet vet, vihart arat – tartja a mondás. Az ember szabad akaratánál és rosszra hajló természeténél fogva képes vihart, viszályt teremteni, a természet erőit is befogni szándékai megvalósításába, de képtelen magától a rosszat megszüntetni, a bajt elhárítani, a vihart lecsendesíteni. Ehhez Isten közbelépése szükséges.

    Péter – mintha csak magunkat látnánk benne – nagy lelkesen nekiugrik, hogy ő is járjon a víz színén, mint a Mester. Miért ne sikerülne neki is? Ellenőrizné az Urat, hadd lám, az-e, akinek mondja magát?... Majd megijed – és süllyedni kezd. Bizalom és kétely, félelem és pimasz kíváncsiság egyszerre van jelen benne. Egy pillanatra megszakad a „szemkontaktus”, s máris vége. Az úszni tudó, viharos tengerhez szokott, tagbaszakadt halászember egyszer csak elveszti lélekjelenlétét, inába száll bátorsága, és merül. De a Mester kinyújtja utána kezét, és szelíden kérdi: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Péter nem azért fél, mert süllyed, hanem akkor kezd süllyedni, amikor teret ad a félelemnek.

    Amikor a külső körülményekre – politika, megélhetés, testi-lelki fájdalmak stb. – többet adunk, mint az Isten iránti bizalomra, könnyen elbizonytalanodunk. Igaz, sokszor azt hisszük, a hit a földi életben is olyasfajta bizonyosságot nyújt, mint az életbiztosítás vagy a bankszámla… Könnyű hinni akkor, amikor nem fáj semmi, amikor a földi viszontagságok viharai nem teszik próbára hitünket. Jóllehet ennek ellenkezője sem hívő magatartás. Szent Péter tudott segítség után kiáltani, és Krisztus szemébe nézni. Nem a szörfdeszkás hullámlovagok vakmerőségével kell megnyergelnünk az élet tengerének viharos hullámait, hanem Krisztus tekintetébe, az imádság erejébe kapaszkodva. Tudni, hogy ő mindenütt velünk van. Nála mindenhol biztonságban vagyunk. Kezét fogva a vízen járás sem lesz meglepő. Sőt még nagyobb dolgokra is képesek leszünk: a rosszra jóval válaszolni, bátran kiállni az igazságért, kitartani elveink és értékeink mellett, hűségesek maradni szeretteinkhez. Elhagyni undok szokásainkat és szokássá vált bűneinket.

    A Mesterbe csimpaszkodva minden lehetséges. S amikor megtapasztaljuk, mennyire számíthatunk rá, „a szél is eláll”, az ellenszél is megszűnik. A vihar elül, a kedélyek megnyugszanak, helyreáll lelkünk békéje, és Isten csendes jelenléte átlendít a túlsó partra. A kérdés csak az: akarunk-e a vízen járni? Isten ugyanis nem azt ígéri, hogy nem lesznek viharok életünkben, hanem azt, hogy bennük is megtapasztaljuk oltalmát.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Éhség és szomjúságÉvközi 18. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    02

    1. Ti szomjazók, gyertek a vizekhez, mind…!(Iz 55,1–3)

    A Másod-Izajásnak nevezett próféta közvetlenül a babiloni fogság előtt vigasztalja és bátorítja népét. Felhívása meghívás az üdvösségre, amelyre mint lakomára Isten mindenkit elvár. A víz, a kenyér, a bor és a tej Isten adományainak bőségét, az üdvösség teljességét jelképezik.
    Az üdvösség lakomájának egyetlen feltétele van: szomjazzunk, vágyakozzunk utána. Mint aki víz után epekedik, miután megtapasztalta a sivatagi hőséget, a tikkasztó kánikulát. A víz a legfontosabb élelmiszer és táplálék egyben. Étel nélkül még akár 50 napig is képes életben maradni az ember, de víz hiányában mindössze négy-öt napot bír ki. Ezek a testi tünetek előképei a lélek szomjúságának is. Jézus maga is felkiált a sátoros ünnepen: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám…!”(Jn7,37) Ő az örök élet vízforrása. Vízből és Szentlélekből ő ad nekünk újfajta, kegyelmi életet a keresztségben. Kiapadhatatlan vágyainkat maga Isten adja belénk, hogy állandóan utána szomjazzunk.

     

    2. Ki szakíthat el bennünket Isten szeretetétől?…(Róm 8,35.37–39)

    A keresztény himnuszirodalom gyöngyszeme ez, amelyet Szent Pál ír a rómaiaknak. Döbbenetes mélységű vallomás, amelyben arról tanúskodik, hogy Isten szeretetét számára semmi nem feledteti. Isten szeretete végigkísér minket minden viszontagságban, sőt a bajok, a kísértések még inkább felnagyítják ezt a vele való kegyelmi kapcsolatot, annak végtelen értékét. Akiben szeretet van, az nem fél semmitől, hiszen Isten mindenek fölött áll.

     

    3. Mindnyájan ettek és jóllaktak… (Mt 14,13–21)

    A kenyérszaporítás csodája mintegy előkészíti az oltáriszentség szerzését, az utolsó vacsora eseményeit. Amolyan előmise, kísérleti jelleggel. Az eukarisztia alapítására, az apostolok első áldozására még nem értek meg a dolgok… A Mester isteni pedagógiájával lassan tér a tárgyra. Minden elméleti okoskodás nélkül mintegy „eljátssza” nekik a későbbi szentmisét, hogy később övéi majd könnyebben felismerjék és belekapcsolódjanak. Nem egy showműsor, nem egy laza hétvégi piknik, hanem átváltozás szemtanúi a jelenlevők. Rögtönzött liturgia részesei, ahol a nép rendben letelepedik, középütt ő van, körülötte az apostolok, tágabb körben a nép. Ünnepélyes hálaadás, áldás követezik, majd elhangzik a megbízás: Ti adjatok nekik enni. Az apostolok még csak nem is sejtik, mi lesz ebből…

    A minőségi átváltozás („ez az én testem”) majd csak az utolsó vacsorán és az emmauszi tanítványok szeme láttára lesz teljessé. Ez a kegyelmi asztalterítés folytatódik a világ végéig. Jézus egyházán keresztül minden idők emberének csodálatos kenyeret ad. Ma is, engem is kínál teste kenyerével. Nem jelképes – valóságos táplálékot nyújt. Éhezem utána?
    A mindennapi kenyérharc miről szól életemben: anyagiak gyűjtése, vagy ő az igazi megélhetés?

    Azt mondják, minden ízlés dolga, a konyhában is… Ízlés és ízlelés. Ízleltem már Isten jóságát és végtelen szeretetét? Ha belekóstolok, az ő szeretetének, velem létének édessége minden más tápláléknál összehasonlíthatatlanul édesebb lesz. Ha őt eszem, belőle élek, egyre inkább lelki emberré válok, akinek már nem a hasa lesz az istene, hanem a gyomornál messze mélyebben tetten érhető éhség jelentkezik lelkem mélyén – utána.

    Krisztus testét nem fogyasztjuk, számára nem fogyasztók vagyunk, nem azért esszük, hogy fogyjon… Azért táplálkozunk vele, hogy örök életünk legyen. A kenyérszaporítás csodája pedig a kezünk között ismétlődik meg, amikor lelkünk éhségét általa csillapítottuk. Ige és kenyér egyforma, egyenrangú táplálékká lesz, a családi asztal ünnepi eseménnyé magasztosul, kicsinyhitűekből nagylelkű adakozókká válunk, akik más éhezőket is jóllakatnak. Ha megérezzük már most a mennyei lakoma előízét, ha esszük a tápláló és életet adó kenyeret, sokkal kevesebb bajunk lesz magunkkal és a többiekkel. Ráébredünk arra, hogy
    a mindennapi kenyér nem annyira munkánk gyümölcse, mint inkább a kenyérszaporító isteni Mester ajándéka.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Kincs, mélyre ásvaÉvközi 17. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    25

    1. Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. (1Kir 3,5.7–12)

    Gibeon Jeruzsálemtől északnyugatra, mintegy 10 kilométerre feküdt, a 900 m magas hegyen. Ott volt az Úr szent sátra, ahol a király áldozatot mutatott be. Salamon itt kapja meg álmában a bölcsesség ajándékát, hogy igazságosan és a nép javára tudjon uralkodni. Mivel nem hatalmat vagy egészséget kér az Úrtól, önzetlen kérésével azt is kiérdemli, hogy neve az utókor számára a bölcs döntések szinonimájává válik.

     

    2. Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik…
    (Róm 8,28–30
    )

    Még a bűn is, ha megbánják – teszi hozzá Szent Ágoston. Isten mindent öröktől fogva lát és elhatároz, de ez számunkra felfoghatatlanul mégsem gátolja szabad döntéseinket, hanem inkább elősegíti lelki kibontakozásunkat. Rajtunk múlik, hogy együttműködünk-e terveivel. Mindannyiunk örök üdvösségét akarja, és kegyelmével is erre ösztönöz, vonz, késztet. Kárhozatunkat csak mi magunk okozhatjuk.

     

    3. A mennyek országa hasonlít a szántóföldbe elrejtett kincshez…(Mt 13,44–52)

    Ezek az Isten országáról szóló példabeszédek csak Máté evangélistánál találhatóak meg. Ikerpéldázatnak nevezik, mert az igazgyöngyről szólónak is ugyanez az üzenete. Meglepő, ahogyan a példázat szereplői, miután felcsillan előttük a kincs igazsága, felülmúlhatatlan értéke, azonnal döntenek. Az olvasót meglepi a túlcsorduló öröm is, ami e kincs megtalálóit jellemzi, hisz annyira értékes gyöngyről van szó, hogy azért semmi sem drága. A mennyek országáért hozott áldozat nem lehet kínkeserves, hiszen annak örülünk, hogy vele mindent megkaptunk, ami emberségünket kiteljesíti.

    Nemcsak az ókorban, de később is – ellenséges betörés, vagy rablók elől – a családi vagyont gyakran földbe rejtették. A régi jogszokás szerint a talált kincs azt illette, akinek a földjén találták. Mai viszonylatban bármely értékes régészeti lelet az állam tulajdona.

    A kincsek nem az utcán hevernek, nem botlunk beléjük a felszínen, hanem jó mélyre vannak elásva. El vannak rejtve, hogy keresni kelljen őket… Mik ezek a kincsek? Mi az életünk igazgyöngye? Jézus a legértékesebbről beszél, Isten országáról, vagyis önnön magáról, aki meghozta nekünk az örök életet. Ő a semmivel és senkivel fel nem cserélhető kincs. Őt kell tehát olyan buzgalommal keresnünk, mint a földműves vagy a kereskedő. Az igazi kincsekért evilági viszonylatban is sokat kell fáradozni, mélyre kell leásni. A fiatalember percek alatt beleszerelmesedik valakibe, de egy jó házasság évtizedek alatt érlelődik azzá. Hazafias lelkesedésre a gyerek is kapható holmi buzgó fellángolásból, de bölcsen, tevékenyen, irgalommal szeretni a hazát, a szülőföldet, a nemzetet, áldozatot is hozni érte, erre bizony csak elkötelezett, felnőtt ember képes. Haverség, ideig-óráig tartó társaság egy cinkos összenevetésből is támadhat, de az őszinte, mély és kipróbált barátsághoz évek keserű és örömteli tapasztalatai kellenek. Egy sportoló is folyamatos, kemény aszkézissel, edzéssel küzd tizedmásodpercekért, s az aranyéremmel járó dicsőségért.

    A példabeszéd valódi kulcsmondata: eladta mindenét… Az ember, hogy megvásárolja azt a földet, amelyben a kincs rejlik, a kereskedő, akinek már járt a kezében igazgyöngy – mindent egy lapra tett fel. Már nem kapzsi haszonlesésből, hanem valódi értékítélete miatt döntött úgy, hogy ez az igazgyöngy mindent megér… Mit adtunk oda eddig Jézusnak, Jézusért? Egy héten egy órát s néhány bankjegyet a perselybe? Mindennek akkora az értéke, amilyen árat fizetünk, amekkora áldozatra vagyunk képesek érte.

    Hol van értékskálánkon Isten? Melyek a legfőbb kincseink? Mekkora értéke van szemünkben szeretteinknek, barátainknak, hazánknak, Istennek? Mit tettünk eddig értük? Lelkünk üdvössége, Isten szeretete semmivel össze nem hasonlítható, végtelen értékű kincs. Érte mindent érdemes és oda kell adni. Nem csak mindenünket, magunkat is. Annyit ér Isten bennünk, köztünk megvalósuló szeretet-terve, jézusi szóval a mennyek országa, amennyire élünk érte. És minél inkább keressük, kutatjuk, felszínre hozzuk ezt az elrejtett kincset, ezt az igazgyöngyöt, annál jobban felragyog másoknak is.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Konkoly a vetésbenÉvközi. 16. vasárnap

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    19

    1. Mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel…
    (Bölcs 12,13.16–19)

    A Bölcsesség könyvét hithű zsidó írta és a görög kultúrát is észlelni sorain. Izrael tanítójaként azt a bölcsességet mutatja be, amely Isten tulajdonsága, és amely megmutatkozik nemcsak a teremtésben, hanem a történelem eseményeinek irányításában is. Ebben a részben azt fejezi ki, hogy Isten szuverén ura a világnak, és nem tartozik elszámolással senkinek. Igazságossága végtelen, de irgalma is határtalan.

     

    2. Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek… (Róm 8,26–27)

    Szent Pál a megigazult emberről ír, aki a keresztségben megkapta a Szentlelket, és ezáltal csírájában a hit–remény–szeretet képességét. Saját magunktól erre nem lennénk képesek. Csak a kegyelem segítségével élhetünk természetfeletti életet.

     

    3. A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földbe…(Mt 13,24–43)

    Egyedül Máté evangélista jegyzi le Jézus hajón mondott példabeszé­dét a búzáról és a konkolyról. Azt is nála olvassuk, hogy Jézus nem az Isten országa, hanem a mennyek országa kifejezést használja. Itt találjuk meg a mustármag és a kovász hasonlatát is. A konkoly jelenléte a búzavetésben választ ad a világban levő rossz jelenlétére. Az egyház nem a tiszták és bűntelenek közössége, hanem azoké, akik törekszenek arra, hogy Jézust kövessék, és minden nap egyre jobban átadják neki életüket.

    Életünk egy nagy búzamező. A jó együtt van jelen a rosszal, a búza a gyommal. A természet világában, de testi életünkben, sőt a szellemiben is könnyen nyakon csíphetjük a rossz, a kártékony élősködők, a gyom jelenlétét. Szép a külcsín, kívánatos a csomagolás, egyre nagyobb helyet követel magának, feléli életterünket. Mintha több lenne a lehetősége, s gazdagabb az eszköztára… Rafináltabb, kifinomultabb módszerekkel jár túl az ember eszén. Azt is elhiteti vele, hogy ő a jó. A megtévesztésig hasonlít az eredeti, tiszta „búzára”. Mérhetetlen rombolást tud véghezvinni a pszichében, a szívben, a lélekben. Megmérgezi a tiszta forrást, észrevétlenül oltja be vírusait a kíváncsiság, a látszat, a hatalom, a siker, a pénz, a boldogság álarca mögé. Már Krisztus előtt is sokan kérdezték: honnan a rossz? Miért engedi Isten? Vagy netán ő teremtette?

    A példázat szerint Jézus nem hagyja jóvá a túlbuzgó szolgák igyekezetét. Hagyjátok az aratásig…– mondja a gazda. És igaza van. Nem lenne jó senkinek, ha Isten már most szétválasztaná a „steril” jókat, az elit csoportot, és nem adna esélyt a rosszaknak a szeretetben való „felzárkózásra”. És egyáltalán: melyikünk mondhatja el magáról, hogy ő patyolattiszta Isten előtt? Hisz szabadok vagyunk a rosszra is… Tehát Isten kedvére van az, hogy a konkoly és búza, a szentek és a bűnösök együtt legyenek az egyházban és a világban.

    Azonban egyszer csak letelik a türelmi idő. Lesz ítélet, és ő az ítélet ura. A végítéletkor szétválasztják a búzát a konkolytól. Addig még esélyt kapunk arra, hogy a konkolyt is búzává szeressük. A természet rendjében a konkoly nem változik búzává, de a bűnös ember át tud alakulni. Nem lesz ugyan hipp-hopp szentté, de ha gyökeret ver benne a szeretet parancsa, ha eszménye Jézus Krisztus, az evangélium éthosza, akkor a kegyelem előbb-utóbb átalakítja önző énjét. Ha nem, a halállal lezárul a változás ideje, a konkoly is megkapja büntetését: kirostálják a jó magok közül, megvetik, kidobják, elégetik.

    Földi életünk ajándékba kapott ideje vetéstől aratásig terjed. A történelem iránya, az elkezdődött mennyek országa a beteljesedés felé tart. Nem az tehát a dolgunk, hogy osztályharcot folytassunk, hogy könyörtelenül és álszent módon kiebrudaljuk a bűnösöket köreinkből. Sokkal inkább az, hogy ezzel a jézusi ősbizalommal és alázattal, Isten irgalmába kapaszkodva hirdessük és éljük meg a jóságot, erősítsük annak végső diadalát, hiszen a kicsírázott mag mindenképpen meghozza a maga termését. Ez nem cinkos vagy ál-békés együtt élés a rosszal, inkább folyamatos küzdelem a rossz ellenében, a jóért. Valóságos életprogram.

    A konkoly és a búza példabeszédével Jézus megválaszolja türelmetlen kérdéseinket. Ami nekünk elképzelhetetlen, az Istennek lehetséges.
    Ő már megszerezte a végső győzelmet. Ő majd számon tartja a búza és a konkoly sorsát. A búzának viszont az a küldetése, hogy maradjon meg tisztának, ne konkolyosodjék el, hozza meg termését, amelyre rendeltetett. Az igazak ne elkülönüljenek a világtól, hanem szenteljék meg azt jelenlétükkel. A termés betakarítását pedig bízzák az aratás Urára.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Az Úr szava: magtól a termésigÉvközi 15. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    12

    1. Éppúgy lesz szavaimmal is…(Iz 55,10–11)

    Izajás próféta mély értelmű szimbóluma mindenki számára érthető és kézzel fogható. Isten „beszédes” gondviselése a természet törvényein keresztül is működik. Az eső is megöntözi a földet, hogy a növényzet, a gyökerek, a magok életnedvet kapjanak és termést hozzanak. Az isteni szó ugyanúgy átjárja az ember lelkét, ott termést hoz. A hit hallásból ered. Meg kell hallanunk Isten hangját az ima csendjében, a külvilág eseményein keresztül, lelkiismeretünk finom sugallataiban, de embertársaink, szeretteink, a lelkipásztor szavában is.

     

    2. Ennek az életnek szenvedései… nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez…(Róm 8,18–23)

    Szent Pál apostol is felismerte, hogy az egész emberiség részesült a megváltásban. A teremtett világ is vajúdik, velünk együtt, hogy újra paradicsomkert legyen belőle. Ezért nagy a hívő ember felelőssége környezetéért, amelyet a gőg, a kapzsiság látható módon pusztulásra ítélt.

     

    3. Kiment a magvető…(Mt 13,1–23)

    A magvetőről szóló példabeszéd hátterébe a palesztinai földművelést kell odaképzelnünk. Először vetettek, utána beleszántották, és menet közben derült ki, hol sziklás a talaj, hol vannak a tövisek. A kitaposott mezei út pedig eleve lehetetlenné tette, hogy az elvetett mag kikeljen. Évtizedekkel ezelőtt nagyszüleink idejében még ismerős volt ez a fajta földművelés, tájainkon. Jézus egyik legvilágosabb és legközérthetőbb példabeszédében Isten országáról tanít. A magvető és mag nem kérdéses, az adott. Isten szól az emberhez. Igéje Krisztusban látható, hallható lett.

    A példabeszéd gerince a talaj minősége. A négyféle talaj négyféle ember. Vagy napjában többször változva mi magunk vagyunk mind a négy? Milyen talajba hull a mag? Mert ettől függ a termés minősége, gazdagsága. Négyféle magatartás lehetséges Isten igéjével szemben:

    – hallgatni, de nem követni,

    – hallgatni, követni, de nem teljes odaadással,

    – a kísértés idején elesni és feladni…

    – hallgatni, követni, kitartani benne, és életté váltani.

    Néha falrahányt borsó, bármit mond az Úr. Máskor hamar belevágunk, aztán elkeseredünk, lázadunk. Ma lelkesedünk, holnap belefáradunk. A nem várt nehézségek, az akaratgyengeség, az önfejűség, szenvedélyek és szórakozottság… Sokan jól indulnak, aztán valamiért kisiklanak. De mindig vannak, akik sokszoros termést hoznak. Ennek is vannak biztos jelei: erkölcs, jellem, hűség, lelki gazdagság. Végtére is az aratás Ura állapítja ezt meg…

    Isten maga garantálja, hogy igéjének vetése mindenképpen termést hoz. Az eső nem fordul vissza eredmény nélkül, ahogyan visszhangzik a próféta szava. Az időjárási károkért maga a magvető vállalja a kezességet. De a példázat igazából rólunk szól: én hogyan fogadom be életembe Isten szavát? Nagyra nő-e, termést hoz-e bennem? Mert a termés nagysága, a magvetés termékenysége nagyban függ az én hozzáállásomtól. Az élet gondjai, a keserű tapasztalatok, a bűnök könnyen fásulttá teszik az embert, és a szívünkbe hullott mag képtelen lesz kicsirázni. Isten országában nem lehet türelmetlennek lenni, de kétségbeesni sem szabad. A magvető azzal, hogy kockázatot vállalt, számolt a veszteségekkel is.
    A harminc-, hatvan- vagy százszoros termés azonban messze kárpótolja a tövisek, a sziklás talaj vagy az útszélen eltaposott magok miatti „terméskiesést”. A mai magvetőnek – szülőnek, tanárnak, lelkipásztornak – elsősorban az a dolga, hogy hintse a magot, és örüljön Isten áldásának, mert az előbb-utóbb megnyilvánul.

    Jézus példázatában nincs helye a csüggedésnek. Ha nem is vagyunk magvetők, akkor is lehetőségünk van arra, hogy jó talajjá váljunk Isten igéje számára. Nyilván ügyelve arra is, hogy elkerüljük azokat a buktatókat, amelyek az elvetett mag kibontakozását hátráltatják vagy lehetetlenné teszik. Ez érvényes mind az egyénre, mind a közösségre. Azon kellene fáradoznunk, hogy minduntalan szétosszuk magunkat. A fogyasztói világ vallási, szabadpiaci versenyében is mutassuk meg az isteni ige erejét. A felhígult beszéd fojtó tövisei közé, a megkeményedett szívek rögös földjébe, a közömbösség és ellenségesség sziklás repedéseibe is van értelme magot szórni, tékozlóan vetni. A mag csendben „pusztul” el, hogy új életként szökkenjen szárba, minden látványosság és sietség nélkül. Fejlődését befolyásolják az időjárási tényezők és a talaj állapota, de az új élet úgyis utat tör magának. Jézus példabeszédében a magvető nem szakszerűtlen, hanem hívő. Nem azért szórja a vetőmagot, mert megéri, mert érdemes és nagy haszonnal kecsegtet, hanem mert hiszi, hogy ha jól vet, jól is arat. Jézus mindig realista: nem ábrándozni kell, hanem vetni. Méghozzá jó magot.

    A nagy dolgok apróságokkal kezdődnek, és meg kell szenvedni az aprólékos és hosszadalmas növekedés minden szakaszát. Isten szemében nincs selejt. Amibe a jó Isten belekezd, abból valami nagyszerű lesz. Még belőlünk is… Szent Pál apostol szerint „a Lélek csíráit magunkban hordozzuk”. A szeretet esztelenségének alaptörvénye ez: adni, bőségesen ajándékozni, hiszen Isten majd gondoskodik arról, hogy igéje ne térjen vissza hozzá dolga végezetlenül.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."