62795 ima található a honlapon, összesen 147008 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva
Hetente frissül

A  bő két évtizednyi rádiós nép- és  több mint 25 évnyi egyházszolgálatom ezért erősítette meg bennem az elhatározást, hogy kiálljak korunk írott és virtuális "areopagusaira", mint templomon kívüli fórumokra, és hirdessem az igét „akár alkalmas akár alkalmatlan”. Ez kényszerű kötelességem és meseszép feladatom egyszerre, melyet minden porcikámmal mégis szívesen vállalok. Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem.
Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.

Kedves olvasó testvérem, ha ide bukkannál, világhálós szörfözgetés közben, erre a szép, és félelemmentes, gyönyörű kalandra hívlak Téged is.

Ne tétovázz, olvasd az Örömhírt. Lelked szomját oltsd az örök élet vizével.

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Vigasztalás LelkeHúsvét 6. vasárnapja

Reggeli ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
20

1. Az első apostoli zsinat (Ap Csel 15, 1–2. 22–29)

A Judeából származó és az antióchiai keresztények között történelmi jelentőségű vita bontakozott ki, és a Szentlélek bölcs sugallata nélkül könnyen szakadáshoz vezethetett volna. Ez a(z első egyetemes) zsinat Szent Pál első és második missziós útja között is határkőnek számít. Látszólag a körülmetélésen különböztek össze, de az igazi kérdés az volt: szükséges-e az üdvösséghez a mózesi törvények megtartása? Az Apostolok Cselekedeteit olvasva rádöbbenünk a közösségi döntések igazi hátterére is. Mi és a Szentlélek úgy döntöttünk… – vagyis az apostolok a vitás kérdést megimádkozták és a Szentlélekben döntöttek. Félelem nélkül, elszánt küldetéstudattal erősítették meg a pogányságból megtért testvéreiket. A hívők közössége azért igazodik az apostoli egyház döntéseihez, mert, tudja, hogy fölötte a Szentlélek őrködik. Az Egyházi Tanítóhivatal is a Szentlélek segítségével maradhat a hit tisztaságának őre és Krisztus tanításának hiteles magyarázója.

 

2. A mennyei Jeruzsálem (Jel 21, 10–14. 22–23)

A szentíró látomásában az Egyház is az örök boldogság jelképe, előkészítője. Az ősegyház fokozatosan éri el nagykorúságát, s így előrevetíti a mennyei Jeruzsálem képét. Isten új népe, az egyház a végső idők Izraeljét testesíti meg, ahol egységben lesz a szétkergetett nyáj, szabad, nagykorú, önkéntes szeretetben, örök fiatalon váltja valóra Krisztus akaratát. Az egyház is isteni alapítású, Isten oltalma alatt áll, az ószövetség jogutódja és Isten új választott népe. Krisztus a szegletkő, alapköve az apostolok tanítása. Létében, szolgálatában, liturgiájában, közös imájában és dicsőítésében elővételezi a mennyei Jeruzsálemet.

 

3. Jézus megígéri a Szentlelket (Jn 14, 23–29)

Jézus megosztja velünk Lelkét és nevet ad neki: Vigasztaló, Szószóló, Segítőtárs. Egy fel nem fogható és mégis valóságos titokra utal, amelyet az apostolok is igazából pünkösd után értenek meg. A megígért segítőtárs ugyanis Jézushoz hasonlóan személy. Jézus és az Atya közös lelke. Belülről érint meg, a szívünket teszi fogékonnyá, hogy emlékezzünk arra az igazságra, ami Jézus által jutott el hozzánk. Nem a hazugság lelke, amely hamis reményeket ébresztene, hanem az igazságé, amelyben megismerjük a teljes igazságot, és azt meg tudjuk különböztetni a tévedéstől, a félrevezető áligazságoktól.

A Szentlélek az Isten éltető lelke, akit Krisztus egyházára árasztott, hogy világító fáklya, belső tűz, lendületet, állandó lelkesedést és frissességet adó őserő legyen, aminek folyton érződnie kellene hétköznapi szeretetünkön és tenni akarásunkon is. A Szentlélek által ápolja egyházunk a kinyilatkoztatást, gondozza a jézusi tanítást és hirdeti az örömhírt. A Szentlélek segít minden hívőt, hogy saját magában is elmélyítse az evangéliumot, újból és újból felszítsa az istenszeretet tüzét, hogy ne akadjunk fönn az apostol ügyetlenségén, hanem érdeklődéssel és bizalommal fogadjuk a hétről-hétre hirdetett bibliai tanítást. Ha nem így történik: velünk, befogadókkal van a gond. Az ember az Isten kegyelmének edénye. Az edény csak akkor alkalmas a folyadék befogadására, ha ép, ha nem lyukas. De gyarló emberek vagyunk, hitünk is megfogyatkozhat, a kegyelem kicsöpöghet a lyukas edényből. Az egyház hitét is gyöngíthetik a tagok bűnei, felszínessége, közömbössége, lustasága, amikor kényelmesen berendezkedünk a középszerűség nyugodt, felelőtlen állapotára és képtelenek vagyunk a változásra, amikor hiányzik a bátorságunk, és nem merünk kockáztatni. Ilyenkor – ahogyan Ferenc pápa nemrég fogalmazott – olyanok vagyunk, mint az alkalmi gyermekgondozó, akinek az a fontos, hogy a kisbaba aludjék, és ne rosszalkodjon. Nem anya(szent)-egyház vagyunk, aki szüli gyermekeit a Lélekben, hanem csak pesztrálunk, „bébiszitterkedünk”, hogy fenntartsuk a változatlanság megkövesedett biztonságát. Csodálkozunk, hogy így nem hagyunk teret, helyet, szerepet a megújító Szentléleknek?

Jézus, amikor lelkét küldi apostolaira, mintha azt mondaná nekünk: vállaljátok önmagatokat és egymást. Szegődjetek bátran szolgálatomba, legyetek a Szentlélek munkatársai, merjetek dönteni! Ha kell, menjetek szembe a fennálló kordivatokkal és trendekkel, és éljétek a szeretet parancsát akkor is, ha nem jövedelmező. Ne a triumfalista, győzedelmes egyház mögé bújjatok, hanem szolgáljatok és fedezzetek fel engem a legkisebbikben, azokban, akik között éltek.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! A régi parancs újdonságaHúsvét 5. vasárnapja

Reggeli ima15 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
13

1. Pál Antióchiában (Ap Csel 14, 20b–27)

A ma idézett szentírási szakasz Szent Pál első missziós útjának befejezéséről tudósít. A szíriai Antióchiában a tanítványok megnyitották az üdvösség lehetőségét a pogányok számára. Kialakult a vezetés rendje, a hívek élére elöljárók kerültek. Ezt mindig böjt és imádság előzte meg. A már megalapított közösségekbe erőt öntöttek. Képet kapunk a tanítványok toborzásáról, a missziós munka nehézségéről és áldozatáról. Az emberséges lelkipásztorkodás ma is művészet. Állandó szentségre törekvést, az Úrra való odafigyelést igényel. A lelkipásztor csak így kerülheti el a dölyfösség, az önteltség csapdáját, és így maradhat nyitott, hogy senkit ki ne rekesszen, hanem inkább mindenkinek nyissa meg az üdvösség kapuit.

 

2. A menyei boldogság (Jel 21, 1–5a)

Szent János látomásában a végidőbeli „új Jeruzsálem” Isten hajléka lesz köztünk. Isten újjáalkotó Szentlelke megszüntet minden szakadást, gyászt, megosztottságot. Talán nekünk is figyelmeztetés, hogy túl díszes, funkcionális, de üres templomainkban engedjünk nagyobb teret neki, hogy jól érezze magát bennük. A templom attól válik otthonossá, hogy Isten asztaltársaságában érezhetjük magunkat.

 

3. Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást…
(Jn 13, 31–33a. 34–35)

Bibliánk alcíme is új parancsként emlegeti Jézus utolsó vacsorán elmondott szeretetparancsát. De mitől, miért új ez a parancs? Hiszen az emberi együttélés szabályai egyidősek az emberiséggel… Mi ez a kétezer év a megközelítőleg 30 ezerhez képest? A tízparancsolat is valamiképpen az emberi szívbe van belevésve. Az ember mindig is tudta, érezte, hogy ha meg akar maradni, akkor nem ölnie kell a másikat, hanem összefogni, támogatni, szeretni. Így győzi le az állatot, a természet erőit. Miért új akkor a szeretet parancsa, ha az ószövetség is kifejezetten beszél róla? Mind az Isten, mind az ember szeretetéről.

Azért új parancs, mert Jézus látva a közelgő keresztet, amelyen a maga részéről megdicsőíti az Atyát és visszavezeti hozzá az embereket – kiüresíti önmagát. Odaadja életét szeretetből. Belehal az Atya iránti szeretetbe. A válasz tehát ebben a szócskában van: amint én szerettelek titeket. Ne csak úgy szeressétek egymást, hanem legyetek képesek meghalni egymásért. Szeretetünk mindig meg van jelölve a halállal. Szeretni mindhalálig, szeretni akkor is, ha belehalunk. Isten nem úgy győzi le a rosszat, hogy bosszút áll, és látványosan elnémítja, kiiktatja, hanem „kiszenvedi” belőlünk, meghal értünk. Magára veszi annak gyalázatát, átkos következményeit, és segít minket felemelni, hogy el ne vesszünk. Ez a jézusi szeretet. Ez győzi le a világot. Ilyen a keresztény szeretet. Óriási újdonság ez ma is, ha az üzleti korrektséget, a politikai, jószomszédi viszonyok és megnemtámadási szerződések kényes békéjét vesszük alapul.

De akár azért is új lehet, mert emberi természetünk ösztönösen tiltakozik ellene. Ezért magunkat is szüntelenül le kell győznünk, ahhoz hogy szeressünk. Túllépve vonzáson és szimpátián, érdeken és hasznossági szempontokon, sutba dobva az olyan kérdést, hogy: érdemes egyáltalán, megéri?

Amint én szerettelek titeket… – ez különböztessen meg titeket az átlagembertől. Mintha csak azt mondaná: ebben legyetek többek, mások, tartóra tett mécsesek. Haljatok meg mindennap önzéseteknek, haljatok bele mindennap a világ elvárásaiba, és szeressétek ki belőle az istenarcot, amelyet belerejtettem. Úgy szeressétek a másik ember, hogy mentsétek is meg. Mentsétek meg önmagától, mentsétek ki a gonosz karmaiból…

Ha meg akarjuk érteni, tanulni, mi a szeretet, nézzünk Jézus Krisztusra. Az ő földi története, a szentek élete révén beavatást nyerhetünk a titokba. És megszűnnek a kérdéseink: hogyan, miért… Nem lesz értelme akadékoskodni, és egérutat keresni: csakhogy, de hát, igen de… – hanem tetten érjük bennük a szeretet titkát. Nagypéntek és húsvét titkát. Akár már egy családban is, ahol a szeretet nem alkalmi hőstettek vagy fellángolások sorozata, nem a világnak szánt bűvészmutatványok esetleges, amatőr próbálkozásai, hanem: életet adni a másikért… megvalósulhat a krisztusi szeretet. Odaadni magunkat kölcsönösen, elégni a hűség, a bizalom és az „értelmetlen” szeretet oltárán. Jézus erre nem példa, hanem maga az alap, az erőforrás és a jutalom egyben.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Nyájas pásztorHúsvét 4. vasárnapja

Reggeli ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
06

1. Sokan követték… (Ap Csel 13, 14. 43–52)

Az Apostolok Cselekedete a fiatal egyházról, Pál és Barnabás munkamódszeréről tudósít, ahogyan először a zsinagógákban hirdették Isten igéjét.

 

2. Ezután nagy sereget láttam… a Bárány előtt állni… hosszú, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal (Jel 7, 9. 14b–17)

A látnok János apostol a megdicsőült, győztes Krisztust látja mint bárányt Isten jobbján. A pálmaág a győzelmet, a fehér ruha a mennyei dicsőséget jelenti.

 

3. Jézus a jó pásztor (Jn 10, 27–30)

A zsidó templomszentelés ünnepe – héberül hanukka –  arra az időszakra vezethető vissza, amikor a szírektől megszentségtelenített második salamoni templomot Makkabeus Júdás pap és szabadságharcos
Kr. e. 165-ben megtisztította. Meggyújtották a nyolckarú gyertyatartó, a menóra gyertyáit, és nyolc napon át ünnepelték, hogy Isten „visszaköltözhetett” házába. Ez a mi naptárunk szerint december tájékán lehetett. Ezért is jegyzi meg Szent János tömören: tél volt. A zsidók számára ez egy szabadságharc pillanatnyi győzelmét jelezte, aminek megerősítését Jézustól is elvárták volna. Ekkor beszél Jézus magáról mint jó pásztorról. Furcsa is tőle, hogy ilyen környezetben ilyen képet használ. Salamon tornácában azonban kézenfekvő a hasonlat, hisz a templom az Atya karámja, ahol a szokás szerint a gazda legbátrabb fia őrzi a juhokat, míg a béresek alszanak.

A szentmiséinkben három részben idézett „jó pásztoros” hasonlat harmadik részén elmélkedünk idén, ahol Jézus azt mondja: „Az én juhaim hallgatnak szavamra… ismerem őket… senki sem ragadhatja ki kezemből azt, amit Atyám adott…, mert én és az Atya egy vagyunk.”
A korabeli vallási vezetőknek ez már sok. Betelt a pohár. Ez a mondat
– Én és az Atya… – a biblikusok szerint a jánosi evangélium mértani közepe is. Mintha azt sugallná olvasóinak: ez a gondolkodásom, hitem szíve közepe.

Vajon nekünk lényünk centruma az Istennel való személyes kapcsolatunk? A feltámadt Krisztus lakik lelkünk templomában vagy rablók barlangjává tettük azt? Jézusnak az igazhitűekkel folytatott egyre meddőbb és elmérgesedő vitájában a jó pásztor hasonlat nagyon is kézenfekvő. A pásztornépek mindennapi tapasztalatát tükrözte, hogy a bárányok teljesen rábízzák magukat a pásztorra. Ő vigyáz rájuk, forráshoz, jó legelőre vezeti, és nem terelgeti, hanem gondjukat viseli minden tekintetben.

Önállósulni akaró, egyedeire szétbomló társadalmunkban még keresztény körökben is idegennek, idejétmúltnak tűnik Jézus pásztorképe. Vágyódunk ugyan a líderre, aki megmondja nekünk, kijárja helyettünk, elintézi, kiharcolja… – másrészt kínosan féltjük önállóságunkat, nehezünkre esik engedelmeskedni, sőt mi jobban tudnánk, hogyan vezényeljen a karmester a zenekarnak. Félünk a hatalomtól, félünk, hogy vezetőink visszaélnek bizalmunkkal, kihasználnak, egyenesen feláldoznak „érdekeik oltárán”. Holott pásztor és juhok között nem alá- és fölérendeltség van, hanem a szőlőtő és venyigék életadó, egymást átjáró viszonya.

Simone Weil szerint a jó pásztor és juhai-bárányai együttélése mindig hordoz magában valami feloldhatatlan tragikumot: a pásztor az, aki végül leöli a bárányt… Valóban, igaza lehet a múlt század kimagasló misztikus-filozófusának, ha csak a „természet” rendjét vesszük alapul. Ez a gondolat már Jézus Urunk előtt is megjelent vádként a népet kihasználó ószövetségi papok ellen. De jézusi összefüggésben teljesen másról, más gondolkodási és létbeli szintről van szó.

Ilyenkor, húsvét táján hívő tapasztalatunk ugyanis teljesen feloldja és átírja ezt a „tragikumot”. Húsvéti bárányunkat leölték, feláldozták, hogy nekünk életünk legyen. Jézus Krisztus egyszerre áldozati bárány és jó pásztor. Szent Péterre bízza nyáját: legeltesd juhaimat! Az ő áldozata nyomán nyer értelmet a pásztor és nyáj hasonlata, mert a bárány vére fehérre mosta a vértanúk ruháját.

Ez a tény kötelez ma is minden pásztort és minden juhot. A mai pásztornak is fel kell áldoznia magát a nyájért. Ez a hivatása. Van pásztorunk, aki vezet minket és gondoskodik rólunk. Minél inkább hasonlít egy lelkipásztor örök főpásztorához, minél inkább tudatosul a hívőben, hogy az összetartozás nem a keretekre (karám, bot, pásztorkutyák), hanem elsősorban a kölcsönös bizalomra támaszkodik, annál inkább eljutunk arra a felismerésre, hogy érdemes mindent feláldozni érte, és semmit sem érdemes elébe helyezni.

Így tárul fel az egyház misztériuma, ahol Péter és apostoltársai emberhalászok és pásztorok egyben, akik Jézus nevében, őt helyettesítve, akár életüket is feláldozva összefogják, vezetik és óvják minden veszélytől a rájuk bízott nyájat. A feltámadt Jézus saját magával ajándékozza meg nyáját, saját magában ad örök életet, – ami már itt a földön elkezdődik.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Jobban szeretsz, mint ezek?Húsvét 3. vasárnapja

Reggeli ima14 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
29

1. Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek… (Ap Csel 5, 27b–32. 40b–41)

Az induló és fejlődő egyháznak maga a Szentlélek adja az erőt, inspirációt, bátorságot és ajkára a szavakat, hogy Krisztus művét rendíthetetlen bizonyossággal terjessze.

 

2. A huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna… (Jel 5, 11–14)

A pathmoszi látnok, János a feltámadt Jézust, a Bárányt mutatja be, aki magán viseli a keresztrefeszítés sebeit, immár megdicsőülve, az Atya jobbján.

 

3. Jézus Tibériás tavánál (Jn 21, 1–19)

A negyedik evangélium utolsó fejezetében olvassuk az egyik legmegrázóbb feltámadás-beszámolót. Az első húsvét után vagyunk, de még a mennybemenetel előtt. Az apostolok nem kapva különleges utasítást, visszatérnek Galileába, eredeti foglalkozásukhoz, a halászathoz. Mint annyiszor, ezen az éjszakán sem fognak semmit. Isten nélkül valahogy nem megy… Lehet, hogy ezzel szerették volna kiverni fejükből a csalódásokat, a munkába temetkezve akartak napirendre térni a „történtek” fölött, de sehogy nem sikerült. Hajnaltájban azonban ott a Mester a parton. Füstölgő parázs, rajta hal. Odakiált nekik: vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán! És ismét megtörténik a csoda. Kivetik a hálót, és színültig megtelik, 153 nagy hal. A szám is sokatmondó.

Csupa szimbólum, mélyértelmű jelkép. A feltámadt Jézus az örök élet túlsó partján. Mennyei kenyerével vár minden szentmisén. A vendégből vendéglátó lesz, és a kenyérszaporítás emléke is megelevenedik. Milyen öröm együtt étkezni azokkal, akik egy családhoz tartoznak, egy forrásból isszák az örök élet vizét!

Most is a szeretett tanítvány az, aki elsőnek kapcsol, hamarább felismeri, de Péterben nagyobb a bizonyítási vágy. Beugrik a vízbe, és úszik a part felé. Az életéért, a Mester bizalmáért úszik. Hogy mihamarabb meggyőződjön, a (feltámadás) csodájára járjon. Mert az igazi halász,  most már ő is rájött: az Úr az! Reggeli után pedig nekiszegzik a kérdést: Péter, jobban szeretsz, mint ezek? Jézus nem Péter hitére vagy tudására kíváncsi. Azt jól ismeri. Nem az álmai, reményei felől faggatja, hanem a szeretetére kérdez rá. A hit a múltat alapozza meg, a remény a jövőre irányul, de a szeretet a „most-ra”, a jelenre vonatkozik. Itt és most: szeretsz engem? Jelen időben. Ez mutatja hitedet is. Többet kérek tőled, mint a többiektől. Hogy te erősítsd meg azokat, akik rád vannak bízva. Példát kell adnod nekik hűségben, ragaszkodásban, hitben, szeretetben. Könnyeidet elfogadtam, most feladatot bízok rád. Ez lesz az elégtétel…Tudsz jobban szeretni engem, mint magadat? Hisz csak akkor tudod jól szeretni családtagjaidat, munkádat, a teremtett világot, a bűnösebbeket, az ellenséget, a másképp gondolkodókat, mindenkit. A Mester aztán hallja az őszinte választ: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek! Most már nincs kivagyiság, oda a majd én megmutatom büszkesége, mostanra szertefoszlott a magabiztos önismeret beképzeltsége. Már nem hasonlítgatja hitét másokéhoz. A Mester jobban ismeri szívét, mint ő maga. Péter a hármas tagadást, hármas szeretetvallomással teszi jóvá. Sőt mentségére azt is felhozhatnók, hogy ezután sosem tagadta meg Jézust.

Ez a hármasság életünkben is egyfajta fokozatosságot, mélyülést, változást tükrözhet: eleinte csak tanítják, hagyomány lesz a hit. Gyermekkori kötelesség. Aztán tudatosul, amikor a szavak, fogalmak megtelnek tartalommal, és gazdagszik a hitünk, látásmódunk. Az igazi vallomás azonban az, amikor tettekre is váltjuk. Amikor képesek vagyunk szavak nélkül, minden hősködést mellőzve, szeretetünkkel alkalmazni a hétköznapokban. Amikor már magától értetődő, hogy szeretjük Jézus Krisztust, hiszen nélküle semmi sem megy. Ez a felismerés ad erőt, hogy a fogyasztói világnak, a pénzimádatra sarkalló lázadó angyalnak is nemet mondjunk, mint Péter és társai.

Legeltesd juhaimat és bárányaimat! – hallja a rehabilitációként is felfogható feladatot! Ez a péteri szolgálat lényege minden időben. A legfőbb Pásztor, a feltámadt húsvéti Bárány rábízza egyházát a gyarló emberi pásztorokra, de Lelkével velük marad. Ez a garanciája az egyház hitelességének. Munkája ezért hatékony. Pétert a Mester most iktatja be a szolgálat hatalmába, hogy helyettese legyen, míg új ég és új föld nem lesz.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Hiszem, ha látom!Húsvét 2. vasárnapja (Fehérvasárnap)

Reggeli ima15 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
22

1. Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. (Ap Csel 2, 42–47)

A szerző az egyház lényegét foglalja össze, amikor a keresztényeket jellemzi. Kezdettől fogva ezek a keresztény közösség ismertetőjegyei: apostoli tanítás, az apostolok és hívők szoros egysége, a kenyértörés és az imádság közössége.

 

2. Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok… (Jel 1, 9–11a. 12–13. 17–19)

Szent János már száműzetésében, az Égei-tengeri Patmosz-szigetén írta a Jelenések könyvét, ahol elragadtatásában ezt a „kinyilatkoztatást” kapta. Innen származik a mű neve is: Apokalipszis. E könyv bevezető látomását olvassuk ma, amelyet az apostol egy vasárnapi napon élt át, ezzel is jelezve, hogy Krisztus feltámadásának napja a zsidó szombat helyére lépett. A szerző bátorítja az üldözött keresztényeket, ne féljenek, mert Krisztus mindig egyházával van, ő legyőzte a halált, s így mi is győzedelmeskedünk minden rossz felett.

 

3. Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát… (Jn 20, 19–31)

Fausztina nővér szentté avatása óta fehérvasárnapot az irgalmasság vasárnapjának is nevezzük. De emlékezetes ez a vasárnap Boldog II. János Pál pápa halála miatt is. Az isteni irgalmasságot közli a feltámadt Jézus is, amikor megjelenik apostolainak. Nem pusztán jókívánság ez: békességet kívánok…, hanem tényközlés. Az isteni irgalmat, megbocsátást, az azzal együtt járó és a lélekre, emberi kapcsolatainkra is kiáradó békét adja át, és bejelenti: Békesség rajtatok! Kereszthalálával és feltámadásával a bibliai békét hozta el övéinek, s rajtuk, egyházán keresztül a világnak. Ahogyan az utolsó vacsorán megígérte: Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Egyházunkban a főpásztor mind a mai napig ezzel a formulával köszönti híveit: Békesség veletek-Pax vobiscum!

Az evangélista szerint Jézus váratlanul lép be a helyiségbe, amelynek ajtait az apostolok zárva tartották. Bezárkóztak, mert a húsvét reggeli sírlátogatás és asszonyi szóbeszéd ellenére nem bíztak a hatóságokban. Szent János – hogy a feltámadott test különlegességét jelezze – az olvasó értésére adja, hogy itt nem a korabeli mitológiai hősök, pogány istenek titokzatos jelenéseiről van szó. Athéné fuvallatként repül be Nauszikaá zárt szobájába, Hermész pedig kora őszi szélként, illetve ködként bújik át a kulcslyukon, írja Homérosz. A feltámadt Jézus megjelenése azonban túlszárnyal minden mitológiát, evilági elképzelést. Az apostolok egy valóságos esemény szemtanúi, különleges élmény részesei, ezért az evangéliumot nem kell mítosztalanítani.

Mindannyian a feltámadt Jézussal való találkozás révén jutottak el a hitre. Még azok is, akik kezdetben hiányoztak a „bíborosi kollégiumból”.

Amikor ezt az eseményt Szent János emlékezetből leírja, Tamás apostol már nagy tiszteletnek, közmegbecsülésnek örvend a keresztények körében. Talán azért is fontos, hogy alakját ennyire kidomborítva ír róla az evangélium, hogy mindazok, akik hitükben gyengélkednek, bátortalanok, erőre kapjanak. Lám, Isten nem utasítja el a kételyt. Azzal, hogy kérdezünk, azzal, hogy hitünkre ésszerű bizonyítékokat keresünk, még nem vétkezünk. Lehetnek jogos kérdéseink, indokolt kételyeink. Meg kell győződnünk az igazságról. Isten ismeri a szívünk nyugtalanságát. Tudja, hogy hitünk pislákoló mécses, melyet könnyen kiolthatnak a csalódások, a keserű tapasztalatok. Gyanússá válhatnak a fennkölt, kenetteljes szavak, ha nem érezzük mögöttük a hiteles emberi magatartást. Ezért sokan ma is inkább a hit partizán- vagy gerillaharcát vívják. Nem érzik jól magukat a közösségben, vagy éppen úgy gondolják: kényelmesebb, könnyebb az egyház hitét privatizálni, mint vállalni a közösségi hit áldozatát.

Tamás apostol esete azoknak is megerősítés, akik ésszerűtlennek tartják a hitet. Tamás, tedd ide kezedet, érints meg… ne légy hitetlen, hanem hívő! – biztat minket is Jézus. Merjünk hinni Jézusban, aki feltámadásával megmutatta, hogy ő Krisztus, az élő Isten fia. Nekünk ő Jézus Krisztus. A hitbeli nehézségek és kételyek ne távolítsanak el, hanem inkább vigyenek közelebb hozzá. Keressük, kutassuk az igazságot. Elsősorban egyházában, hiszen őrá bízta kegyelmének kincstárát, eszközeit. Hallgassunk a tanúkra, akik találkoztak vele. Hitbeli nehézségeink talán még értékesebbé teszik az érte vállalt áldozatokat. Ha földi sikerért, a megélhetésért, az anyagi javakért, teljesítményekért meg kell küzdeni, hitünk még inkább küzdelmet igényel. Állandó tanulás, imádság, frissítés kell hozzá.

János apostol tulajdonképpen csodálattal tekint az okvetetlenkedő és eleinte kétkedő Tamásra, mert így minket, kései tanítványokat is megerősíthet abban, hogy nem lehet egykönnyen eljutni a hit bizonyosságára. Tamás apostol nemcsak okoskodott és utánajárt, hogy személyes tapasztalatra váltsa buzgó vágyait, hanem alázattal meghódolt a feltámadt Krisztus előtt és elismerte: Én Uram, én Istenem! Boldogok lehetünk, hogy tanúsága révén, az isteni kegyelem hatására minden kor embere megtapasztalhatja a feltámadt Úr jelenlétét.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Keresni és rátalálniHúsvétvasárnap

Reggeli ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
16

1. Mi tanúi vagyunk… (Ap Csel 10, 34a. 37–43)

A Szentlélekkel eltelt apostolokat mintha kicserélték volna. Nevükben Péter intéz tüzes beszédet, amelyben érződik a személyes tapasztalat, az érintettség. Ezért hiteles apostola Krisztusnak.

 

2. Krisztussal ti is feltámadtatok… (Kol 3, 1–4)

Az égiek keresése nem menekülés, nem a földiek lebecsülése, pusztán más értékrend. Ma úgy mondanánk: a prioritások átértékelődnek. Nekünk, hívőknek ez egyenesen életfeladat.

 

3. Mária Magdolna kiment a sírhoz… (Jn 20, 1–9)

Gyermekkorom kedvenc játéka volt a bújócskázás. Amíg játszótársunk bekötött szemmel elszámolt tízig, addig igyekeztünk úgy elbújni, hogy nehezen vagy egyáltalán ne találjon meg. Hogy minél többször ő legyen a hunyó…

Azt hiszem, mindannyiunkban benne van ez a bújócskázó hajlam. Ahogyan a Teremtés könyvében olvassuk az első emberről, aki a Paradicsomkert fái között megpróbált elrejtőzni Isten elől. Szeretnénk elbújni az Úr elől mi is, hogy minél nehezebben találjon meg. Mindeközben keressük, folyton sóvárgunk, vágyakozunk utána. Nosztalgiázunk gyermekkorunk patyolattiszta istenélményei után, a múltba, vagy vágyainkba, ábrándjainkba menekülünk, ahol, még úgy hisszük, felismerjük őt. Ha egy kulcscsomót, egy maroktelefont, egy fésűt vagy egy szemüveget elveszítettünk, aztán megtaláltuk, úgy érezzük, nem kell tovább keresnünk: most már a miénk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Istennel is így van.

Úgy járunk, mint Mária Magdolna húsvét reggelén. Keressük, de csak nyomokat látunk. Egyre hevesebben ver a szívünk, aztán találkozunk vele, s nem hisszük el, hogy ő az. Kertésznek nézzük… Mi másképp képzeltük a találkozást, másnak gondoltuk volna a feltámadottat. Más pápát választottunk volna… De Isten humora, tapintata és szeretete felülmúlhatatlan.

Szent János, az egyik koronatanú örökíti meg a jelenetet. A szeretett tanítvány és Péter komolyan veszik az asszonyi híresztelést, és lélekszakadva rohannak a „tett színhelyéhez”. A sír üres, a kő elhengerítve, a leplek gondosan összehajtogatva, hűlt helye az eltemetett Mesternek.

János „látta mindezt, és hitt”. Neki ez elég volt. „Bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem…” – visszhangzott benne. Az üres sírral való szembesülés megszülte lelkükben a hitet. Majd következtek a Feltámadottal való meggyőző találkozások élményei, amelyek átsegítették őket minden nehézségen. Még a vértanúságon is.

A kereszténység nem szokványos vallás. Nem egy földi vezér alapította tan, amelynek több-kevesebb követője akad. A kereszténység, élén az apostolokkal és utódaikkal, a feltámadás tanúja. Jézus az Úr! – ez volt az első hitvallás. Ez a tény, ez a titkos valóság hitünk lényege, gerince, alapja, gyökere. A feltámadt Jézus az élet végtelen, örök távlatát nyitotta meg.

Eddig azt hittük a(z) (biológiai) életről, hogy magában hordja a halált, és azzal le is zárul. A halál nélküli vagy halál utáni élet meghaladta emberi tudásunkat. Húsvét óta tudjuk, hogy élet és halál nemcsak egymásba szövődik, hanem létezik örök, színtiszta, isteni élet, ahová nekünk is bejárásunk van.

A megváltás azt jelenti, hogy, Jézus az Úr, akinek hatalma van a halál fölött, aki eltörölte a bűn átkát, a halált. A tanítványok, akik eleinte „gyámoltalan szeretetükkel ott ténferegtek Uruk sírja körül, és nyomorúságos eszközökkel akarták feltartóztatni, visszatartani az enyészet folyamatát és szagát…, akik aggodalmaskodva bújtak össze, mint az állatok a viharban” (G. Bornkamm), a feltámadt Krisztusban azonosították a keresztre feszített Názáreti Jézust, aki él, és átalakítja az élet minden vonatkozását. Magukra találtak. Helyére rakták a korábban csak félig-meddig megértett isteni igéket, és életük árán is tanúskodni kezdtek Krisztus feltámadásáról.

Ma is ebben rejlik húsvét feladata, ereje. Ez hitünk erőforrása.

Lehet, hogy azért fáradt meg a keresztény Európa, azért néptelenedtek el templomaink, mert „belül” már nekünk sem jelent mindent Jézus feltámadása. A keresztény szimbólumok elpogányosodtak, értelmezésükbe befészkelődött a fogyasztói mentalitás. A húsvétot tojásos, nyuszikás, giccses kikelet-ünneppé züllesztettük, tavaszváró, termékenységi kultuszt „faragtunk” belőle. Csak laikusokként, kívülállóként tekintünk Jézusra. Holott ő a feltámadás okán, ezért Krisztus! Hogy is tudnánk róla, ha nem támadt volna fel… De ő Isten hatalmas fiának bizonyult, aki feltámadt a halálból. Ő az élet Istene, az élő Isten, akit nem lehet sziklasírba zárni. Megváltó és megdicsőült testében megdicsőítette az anyagvilág egy darabját, és mostantól, feltámadott módon velünk van, jelen van a vasárnapi kenyértörés közösségében.

Van ennél nagyobb öröm egy keresztény életében? Elfelejthető egy percre is, ami Krisztus feltámadásából következik? A tapasztalat azt mutatja, hogy kellenek a kis és nagy halálok, hogy megérezzük a feltámadt Jézus segítségét. Mint az apostolok, a korábban reménytelennek tűnő helyzetekben egyszer csak felismerjük: ő az, itt van, feltámadt! Életünknek nincs az a mélypontja, ahonnan ne lenne felemelkedés, nincs az a nyomorúságos alvilág, ahonnan ne emelne ki minket Krisztus. Bármily meglepő és hihetetlen Krisztus feltámadása, nekünk Mária Magdolna ragaszkodásával, az apostolok elszántságával kell tanúskodnunk mellette. Ez örök életünk záloga.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Diadalmenet és kereszthalálVirágvasárnap

Reggeli ima15 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
08

1. Az Úr maga adja ajkamra a szót… (Iz 50, 4–7)

Az Úr elég erős ahhoz, hogy megszabadítsa népét. A próféta tanítvány. Azt mondja, amit mondania kell, amit az Úrtól hall, amit aztán szívén-lelkén átprésel. Az igazságot akkor is hirdeti, ha a hallgatónak kényelmetlen hallani. Reggelente mi is úgy induljunk, hogy nyissuk meg lelki füleinket Isten előtt: mit kíván ma tőlem?

 

2. Kiüresítette önmagát… (Fil 2, 6–11)

Szent Pál egy csodálatos őskeresztény himnuszt helyez a filippiekhez írt gyakorlati útmutatások közé. A keresztény örömhír és teológia sűrített összefoglalása ez. Jézus Krisztus, földi élete időtartamára lemondott az Isten fiának kijáró dicsőségről, vállalta a szenvedést és a halált, hogy példát mutasson nekünk az istenfiúi életre.

 

3. Jézus szenvedéstörténete (Lk 22, 14–23, 56)

Virágvasárnap nemcsak Jézus ünnepélyes bevonulására emlékezünk, hanem a liturgikus keretek között „előrehozott” szenvedéstörténetét is újra átéljük. Szent Lukács sajátos hangsúllyal és teológiai megközelítéssel számol be a jeruzsálemi bevonulásról. Ami nála feltűnő, az az örömujjongás. Az öröm evangélistájaként ír a pogányságból megtérteknek. Elhagyja a zsidó hozsanna szót, helyette a gyermekségi történetből ismert angyalok énekét idézi. Szintén nála vesszük észre a farizeusok „odamondását”, mely szerint Jézus hallgattassa el éljenző tanítványit és az ünneplő tömeget. Ekkor hangzik el az elgondolkodtató és a tétovázó hívőket is állásfoglalásra késztető kijelentés: Bizony mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni…

Posztmodernnek titulált korunkban a keresztények is elbátortalanodtak. Nem mernek ünnepelni, kiállni mesterük és megváltójuk mellett. Mintha szégyellnék. Mintha restelkednének tanúságot tenni az örömhírről, csak azért, hogy megfeleljenek a szabadelvű világ elvárásainak, amely a hitet a magánszférába száműzné. A barkaszentelő körmenet is arra hivatott, hogy kihozza belőlünk ezt az ujjongást. Az egyedül törékeny, tömegként manipulálható ember könnyebben tüntet, lázad, sztrájkol és rombol, „feszítsd meg”-et kiáltva, minthogy közösségként önfeledten ünnepeljen, és dicsőítse Istent. Pedig a történelem folyamán a kövek is megszólaltak. A régészeti kutatások is szó szerint visszaigazolták a Biblia leírásait. Egyházi ünnepek, Mária-jelenések, búcsúk színhelyén, a Szent Péter-téren éppúgy, mint egy kis falusi templom kertjében katarzist élhetünk át egy közösség tagjaként is, akárcsak a jeruzsálemiek, akik szemtanúi voltak a szenvedő király bevonulásának.

A földi nagyságok, sztárocskák élvezik, ha megfürödhetnek a tömeg rivaldafényében. Elkapja őket a hév, mosolyogva pózolnak rajongóik vaku-kattogásai közepett, aláírásokat osztogatnak, arcuk reklámhordozó lesz, és az újságok címoldalán szerepelnek. A mi megváltónk nem ilyen. Hiúsága gyengeségén nem fog ki az éljenző tömeg. Dávid fia szamaragolva vonul be a keresztre feszítés városába, és ez a római hadvezérek diadalmenetével összehasonlítva is sokatmondó különbség, amely önmagáért beszél. Új értelmet ad a hatalomnak, az uralkodásnak, és a szeretet parancsának értékrendjét teszi meg életünk alapjául.

Ma már nem engedhetjük meg azt, hogy politikai hatalmasok, különféle lobbik és érdekek mentén félrevezessenek, megosszanak és Jézus Krisztus vagy egyháza ellen fordítsanak. Számunkra ez a Messiás igazi szabadságot hozott. Az ő kinyilatkoztatása a Golgotán, a kereszten lett a leginkább egyértelmű: legyőzte a halált hordozó sátánt. Magára vette az emberi lét nyomorúságát, és üdvözíteni akarja a bűnös emberiséget.

Virágvasárnap nemcsak koncerttermekben csendülnek fel a klasszikus zeneművek megrendítő passiói, hanem templomainkban is felidézzük, valósággal eljátsszuk Urunk szenvedéstörténetét. Érzékeltetni szeretnénk a Megváltó szenvedésének és Isten szeretetének szoros kapcsolatát. Ezzel mi is mintegy részesei, aktív szereplői leszünk a keresztútnak…

A passiótörténet felolvasása és átelmélkedése ma ezért is időszerű és találó. Szenvedés és szeretet egy tőről fakad. A kereszténység egy hallatlan tapasztalat örömét osztja meg a világgal: Isten nem az erőszak győzelmével hivalkodó, nem a gyengéken és kiszolgáltatottakon átgyalogoló hatalmas úr, hanem velünk együtt szenvedő, érettünk, emberekért a halált is megkóstoló Isten. Így emel fel földhöz ragadtságunkból, és édesget újra magához.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! A megkövezés elmaradNagyböjt 5. vasárnapja

Reggeli ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
01

1. Izajás bátorító szavai (Iz 43, 16–21)

Ahogyan Isten csodálatos módon kivezeti népét a babiloni fogságból, ugyanúgy, megváltó, irgalmas szeretetével Jézus Krisztus minden embert kivezet a bűn szolgaságából.

 

2. Mi a keresztény életeszmény? (Fil 3, 8–14)

Szent Pált a damaszkuszi úton a feltámadt Krisztus „magával ragadja”, új életet kezdhet. Ez a magával ragadottság visz, hajt minket is a Krisztus-követésben. Isten ingyenes szeretete lekötelez, és állandóan tettekre sarkall. Sokan alábecsülik az ingyenes szeretetet, gondolván, hogy annyit is ér, mert ingyen van, jóllehet épp azt jelenti, hogy minden más értéknél többre való. Megfizethetetlen.

 

3.  Menj, de többé ne vétkezzél! (Jn 8, 1–11)

A biblikusok szerint jobban illik ez a történet Lukács evangélistához, mint Jánoshoz. Elmélkedésünk szempontjából mégsem ez a lényeges, hanem a tanítás, ami benne rejlik. Érdekesség, hogy a Másodtörvénykönyv csak a menyasszony megkövezését írja elő, ha házasságtörésen fogták – a két koronatanú kezdhette a kövezést –, viszont más esetben nincs megjelölve halálnem. A rabbik később akasztást kértek ilyenkor. De házasságtörő férfi megkövezéséről nem ír a Biblia. Sokatmondó adat…

A farizeusok és írástudók nagy sebbel-lobbal hurcolják a tér közepére a „tetten ért” asszonyt, hogy Jézusnak csapdát állíthassanak. A hirtelen összeverődött csőcselék könnyen beetethető, mindenre kész… Ha Jézus felmenti az asszonyt, a törvény betűjével száll szembe, ha a halálos ítélet mellett foglal állást, saját irgalmas szeretetével, tanításával kerül ellentétbe. A vádlókat nem az asszony szégyene, vétke érdekli, hanem Jézus reakciója. Ebben a pillanatban, Jézus és az asszony a vádaskodók gyűrűjében majdhogynem sorstársak.

Jézus, talányos módon, egyedi alkalommal a Bibliában, lehajol, és írni kezd a porba. Az ókortól kezdve vitatéma: lelki nyugalmát juttatja kifejezésre, gondolkodási időt kér? A többiek bűnét írja a földre? Visszavonul a csöndbe, s ezzel „elkülöníti” magát a kelletlen környezettől? Így érzékelteti, hogy nem ismeri el ezt a mondvacsinált, lincselő ítélkezést? Nem tudjuk. Aztán felegyenesedik és megszólal. Sem a törvény ellen, sem mellette nem foglal állást. Olyan választ ad, amelyre senki sem várt. Megdöbbenti őket: az vesse rá az első követ közületek, aki nem bűnös! Nem vádol, nem teszi semmissé a bűnt, nem magyarázkodik, nem kíván hóhér vagy bűntárs lenni. Isteni bölcsessége és tekintélye alapján kiemeli a bűnöst névtelenségéből, és a jelenlévők lelkiismeretét Istennel szembesíti. Nem vallat, nem kíván látványos beismerést, nem kutat a tettet megelőző szándékok után, nem vár mentegetőzést, hanem Istenre, az erkölcsi rend bírájára és az irgalom forrására tereli mindannyiunk figyelmét. Majd amikor – kezdve a véneken –, szégyenükben eloldalognak, az egyedül maradt bűnös asszonynak is azt mondja: menj, de többé ne vétkezzél!

Micsoda látlelet és terápia egyszerre! Nekünk, mai keresztény bűnösöknek is, akik hajlamosak vagyunk a nagy nyilvánosság elé citálni ellenfeleinket, rágalomhadjárattal, médiasegédlettel, bulvársajtó-kampánnyal lejáratni, megszégyeníteni, megbecsteleníteni embertársainkat, miközben saját bűneinkről megfeledkezünk. Jólesően gusztáljuk mások bűneinek kiteregetett lajstromát, de saját, például „székely” bűneinkről: káromkodás, egykézés, munkakerülés, részegeskedés, abortuszok, csalások, hazugságok stb. – mélyen hallgatunk. Álszemérmesen mindig ellenfeleink vétkét toljuk magunk elé védekezésképp, de az önvizsgálatban nem jutunk el odáig, hogy magunknak kell egyszer megtérnünk és Isten bocsánatáért esedeznünk…

Az ószövetségi ember hitét inkább az igazságosztó, ítélő Isten képe uralta. Bár érezte bűntudatának nyomását, a megbocsátó, irgalmas Isten szeretetének tapasztalata nem volt számára egyértelmű. Jézus Krisztus által viszont karnyújtásnyira került a megváltás. Ő hozta az örömhírt: van szabadulás a bűnből. Ha akarjuk, bűnünk bocsánatot nyer. A bűn ugyan nem válik kisebbé, de a bűnös kegyelemben részesül. Kegyelme hatására kezdenek tudatosulni bűneink is. Jézus elítéli a bűnt, de a bűnöst felemeli, megmenti. Minden bűnösben egy lehetséges szentet lát. Meghalt a kereszten a bűnös asszony és bűntársa helyett, értünk is. Azért, hogy mi se ítélkezzünk, hanem legyünk irgalmasok. Bocsássunk meg, hogy mi is bűnbocsánatot nyerhessünk.

A házasságtörő asszony esete nemcsak leleplez, de útba is igazít minket a nagyböjtben. Tisztítsuk meg belső világunkat, fantáziánkat, és tartózkodjunk a rossz gondolatoktól. Ne ítéljünk meg másokat. S főleg ne ítélkezzünk a látszat szerint. Isten a szívek vizsgálója. Amint a nyelv elmond mindent arról, aki beszéli, ugyanúgy életünk is arról árulkodik, ahogyan gondolkodunk. Az idei nagyböjtben irtogassuk bűnös gondolatainkat, takarítsuk szennyes fantáziánkat. Mert ha tele vagyunk rosszindulattal, haraggal, előítélettel, önsajnálattal, életünk is lassan gonosszá válik. Tanuljunk meg őrködni gondolataink, belső világunk felett. Kérjük Urunkat, erősítse kegyelmével belső aszkézisünket, hogy felhagyhassunk minden rosszal, amivel magunknak vagy másoknak árthatunk.

Isten irgalma nélkül nem állhat talpra sem az egyén, sem a közösség. Ez a keresztény örömhír lényege: Jézus Krisztus kegyelme megújít, átformál, új életet ad, újfajta magatartásra ösztönöz. Szerető irgalma most is biztatás. A bűn halált hoz, az irgalom feltámaszt.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Fiam, mindenem a tiéd!Nagyböjt 4. vasárnapja

Reggeli ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Márc
25

1. A hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot… (Józs 5, 9a. 10–12)

Józsué könyvében az első húsvét megünnepléséről olvasunk, amelyet az izraeliták az Ígéret földjén tartottak. Mivel a mannahullás megszűnt, mostantól a föld terméséből mutattak be áldozatot. Az Oltáriszentség is csak földi vándorlásunk idején táplál, „odaát” már színről színre látjuk az Urat.

 

2. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény… (2Kor 5, 17–21)

A megváltással valami új történt az emberiség életében. Új teremtés, új üdvrend.

 

3. Csak béreseid közé fogadj be… (Lk 15, 1–3. 11–32)

A nagyböjt közepén az evangéliumok legmegrázóbb, páratlanul izgalmas történetét, az isteni megbocsátás iskolapéldáját olvassuk. Ez a példabeszéd a köztudatban a tékozló fiúról szól, aki idejekorán pimaszul kikéri jussát, otthagyja az atyai házat, majd elkótyavetyéli atyja örökségét, végül bűnbánatot tart és hazamegy.

Erről a fiúról már minden rosszat elmondtak. A bűnös ember tükörképe lett, akinek fojtó az otthon, az egyház légköre, akinek fontosabb, az élek úgy, ahogy akarok nagymellényű önállósága. A kisebbik fiú magatartásában valóban tetten érjük a bűn drámáját, a szabadság kockázatát, a hazulról „elcsángálás” délibábját, ugyanakkor a minket Atyaként szerető Isten gyengéd jelenlétét is.

Megrendítő, micsoda károkat képes okozni a bűn hatalma. A bűn okozta örömbe hamar üröm vegyül, amit szabadságnak éreztünk, fájdalmas rabsággá válik. Balás Béla püspök kezdő pap korában egy ismerősét kísérte el a Hárs-hegyi Elmeszanatórium zárt osztályába. Az egykor ragyogó szépségű titkárnő elszerette főnökét, majd összeköltözött vele. Elegáns lakásukban szórták a pénzt, egymást követték az ivászatok, majd az abortuszok. Végül megunták. Az asszony kiugrott az erkélyről, mégis életben maradt, aztán mérget ivott, de ismét megmentették, viszont a szabályok szerint többé már nem hagyták magára. Így került intézetbe. Amikor a pap belépett a zárka-szobába, a nő tébolyult siránkozással egyre csak azt hajtogatta: „nekem nincs lelkem, hol a lelkem?” Ebben a kínos helyzetben a pap próbálta vigasztalni: „magának igenis van lelke. Itt van. Csak most fáj. Alszik. Bánja meg a bűneit, s akkor meggyógyul”… Akkor semmire sem jutottak. Aztán néhány hónap múlva ismét hívatták a papot, akkor már a folyosón csöndesen a pap elé jött. Letérdelt, elvégezte a szentgyónását, megáldozott, majd visszakísérték a kórterembe. Az alkalmazottak elbeszélése szerint állítólag teljesen megnyugodott, kapott egy imakönyvet, amit ronggyá olvasott. Egyetlen gond lett. A többiek kérdezgették, hol járt. Ő elmondta, s attól kezdve minden bolond gyónni akart…(Balás Béla: Csillagösvényen)

A tékozló fiú története valójában nem is annyira a bűnről, mint inkább a megtérésről, az irgalmas Atyáról szól. Jézus ezzel a történettel a bűn elkövetésétől akarja elvenni a kedvünket. Arra serkent, hogy a kis és nagy bűnök közti szlalomozás helyett kövessük őt.

A bűn sötétség. A sötétség a világosság hiánya. Csak akkor szűnik meg lelkünk sötétsége, ha beengedjük az isteni szeretet fényét. Ha nincs bennünk fény, másokban sem látjuk meg azt. A történet kulcsmondata nemcsak a feloldozás, és a felhívás az ünnepre – hiszen a Bibliában minden életrendezés ünnep –, hanem az, amit az apa a nagyobbik fiúnak mond: Fiam, mindenem a tiéd, te mindig velem vagy…! Miközben keserűségből, irigységből, áligazságérzetből megbélyegezzük azokat, akik itt hagyták szülőföldjüket, és idegenben próbálnak szerencsét, fel sem merül már annak a gondolata, milyen jó nekünk itt, az Atya közelében, itthon. Koldusként üldögélünk az aranyhegyen, sopánkodunk, kritizálunk, szidjuk környezetünket, elvitatjuk Isten jogát, hogy másokat is szeressen. Mint az idősebb fiú, aki nem képes örülni testvére hazatérésének, aki nem tudja felfogni az atyai szeretet nagylelkűségét. A hiányaival van elfoglalva, s észre sem veszi, hogy mindene megvan, ingyen. Képtelen megbocsátani, ő annál gőgösebb. Inkább keserűséggel és haraggal leplezi önzését. Önteltsége elvakítja.

Jézus arra szólít fel ezzel a történettel, hogy tudjunk örülni annak, aminek Isten örül. Legyünk hálásak azért, hogy van visszaút az atyai házhoz. A megtérés gyönyörűséges folyamat. Szivárványhíd Isten és köztünk. Isten felértékeli a bűnbánó bűnöst. Eltörli a bűnt, visszaadja emberi méltóságunkat. Önmagunkhoz is visszatalálunk. Feladtuk ellenállásunkat, és arccal feléje élünk. A feloldozás pillanataiban mi vagyunk a süllyedő, de Jézus kezét megragadó Péter, az elkóborolt, de megtalált bárány, a lehullott, de felszedett morzsa. Isten utánunk nyúl és asztalához ültet. Megszabadít rossz lelkiismeretünktől, nem rabszolgák, hanem szabadok leszünk. Adjuk oda neki sértett büszkeségünket, tartsuk oda beteg lelkünket. A mások bűnei miatti botránkozás helyett szabaduljunk meg a sajátunktól, és fürödjünk meg irgalmas szeretetének éltető fényében. Akit Isten szeret, az nem veszhet el.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Szörnyű hírek: térjetek meg!Nagyböjt 3. vasárnapja

Reggeli ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Márc
18

1. Égő csipkebokor (Kiv 3, 1–8a. 13–15)

Az ószövetség legmegdöbbentőbb kinyilatkoztatását olvastuk. A kimondhatatlan, mindenható Isten, az égő, de el nem égő csipkebokornál bemutatkozik. Elárulja nevét: Én vagyok az, aki van (vagyok)… A négy szent betű (tetragramm) YHWH alá később az Ádonáj (Uram) magánhangzóit írták, s úgy ejtették ki. Akik ezt nem tudják, tévesen ma is Jehovának ejtik.

 

2. Intő példák (1Kor 10, 1–6. 10–12)

Szent Pál a keresztényeket fegyelemre és lemondásra inti, Izrael meghatározó alakjait hozva fel a hit példáiként. A szentségek megfelelőit, előképeit az ószövetségben is megtaláljuk.

 

3. Szörnyű hírek, katasztrófák – Felhívás a bűnbánatra (Lk 13, 1–9)

Josephus Flavius több olyan esetről is beszámol, ahol a helytartó a gyilkosságoktól sem riadt vissza, csakhogy terveit keresztülvihesse. Példaként említi a jeruzsálemi vízvezeték építését, amikor Pilátus erőszakkal távolíttatta el a tiltakozó népet, és katonáival többeket megöletett. De leír egy olyan esetet is, amikor Kr. u. 35-ben szamaritánusokat mészároltatott le, miközben azok szent hegyükre, a Garizimre tartottak.

Világunkban az elektronikus hírközlő eszközöknek köszönhetően szinte pillanatokon belül hírt kapunk a különféle tragédiákról és rettenetes eseményekről, háborúkról és gyilkosságokról. Titokban már-már jólesően fellélegzünk, hogy hál’Istennek, nem velünk történtek. Jézus voltaképpen úgy vonja le a katasztrófák tanulságait, hogy lecsillapítja szörnyűlködésre hajlamos természetünket, és megtérésre szólít fel. Nem tesz politikai nyilatkozatot, hanem kérdéssel válaszol, és helyteleníti azt a farizeusi felfogást, miszerint a galileaiaknak valami súlyos bűnük lehetett, hogy Isten így megbüntette őket. Tiltakozik az ellen, hogy közvetlen megfelelést keressünk természeti katasztrófák, emberi sorsok tragédiái és személyes bűneink között. Természetes, hogy vannak átfedések, akár ok-okozati összefüggések is bűn és szenvedés között, de Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Tehát nem az a kérdés, ki a bűnösebb… vagy biztos azért haltak meg, mert megérdemelték…
Ő azt ajánlja, ne riogassuk ilyesmivel egymást. Ezek a vértanúk sem voltak bűnösebbek az élőknél… Mi azt gondolhatnók: lám, milyen rosszak az emberek, milyen rossz a világ, lám Isten megbüntette… –, ezen felül viszont nem érint minket. Pedig mindannyian bűnösök vagyunk. Mindannyian megtérésre szorulunk. Hogy miért? Azért, mert a halál, bármilyen módon történjék is, végzetes és kérlelhetetlen. Amíg élünk, még javíthatunk, változtathatunk életünkön. Ha elutasítjuk a bűnbánatot, a halál nagy semmije s az örök kárhozat köszönt ránk.

Kispap koromban, amikor a gyóntatásról tanultunk, a tanár felhívta figyelmünket azokra a gyónókra, akik visszaeső bűnösök. Azóta többször elgondolkoztam ezen, és rájöttem, hogy bizonyos értelemben mindannyian visszaeső bűnösök vagyunk. Jézus szava tehát önvizsgálatra késztet, mert mi sem vagyunk kevésbé bűnösök, mint akik valami katasztrófa folytán már életüket vesztették. És hogy mások rosszak, az nem ment fel a megtérés kötelezettsége alól.

A terméketlen fügefáról szóló példázat is a megtérést szorgalmazza. A vincellér még kikönyörgött egy év haladékot a fügefának, hogy termőre forduljon. Körülássa és megtrágyázza, hátha terem jövőre. Holott a fügefa arról híres, hogy bármilyen sovány talajban gyökeret ereszt, gyorsan nő és bőséges termést hoz. A bűnben megkeményedhetünk, és a halál azelőtt is bekövetkezhet, hogy mi rászánjuk magunkat a megtérésre. Jézus Krisztusban egy utolsó lehetőséget kapott az emberiség, hogy ráeszméljen üdvösségére. Ezt a lehetőséget el is veszíthetjük, el is játszhatjuk. Nagy a felelősségünk.

Nagyböjti belső utamon vizsgáljam felül: milyen termést hozott az életem? Érik életem gyümölcse, vagy terméketlenül szívom el mások életnedveit, szeretetét? Mi jellemzi eddigi életemet: meddő semmittevés, fogyasztás, vegetálás, vagy alkotás, szeretetszolgálat?… Mi az, amiről el tudok számolni a mennyei gazda előtt? Ha csak a helyet foglaljuk, és terméketlenül lézengünk, valójában kártékonyak vagyunk… Nem halogathatjuk a megtérést mindig holnapra, nyugdíjas éveinkre. Isten országának építésében nem lehetünk lusták és megalkuvók. Mert a zárszámadás végén életünk fájára is azt mondják majd: vágd ki!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Mennyei dicsfénybenNagyböjt 2. vasárnapja

Reggeli ima14 imádkozás /layout/img/logo.png

Márc
11

1. Isten szövetséget köt Ábrahámmal (Ter 15, 5–12. 17–18)

A héberek szerint a teremtett világban az ember az a lény, akit Isten megkérdezett, meghívott, keresett. Partnerének kérte fel akkor is, amikor Ábrahámmal szövetséget kötött. Ő kezdeményez, és ha az ember a hit által ezt elfogadja, része lesz az örök javakban. Ábrahámot a hite tette megigazulttá. Az ígéret földje egyben az örök boldogság előképe is, amelyet Jézus Krisztusban Isten minden embernek felkínál.

 

2. Kitartás a reményben (Fil 3, 17–4, 1)

A böjt azt szeretné megakadályozni, hogy Krisztus ellenségeivé váljunk. Ha valóban szeretjük Krisztust, ne istenítsük testünk vágyait, de Isten ajándékait sem.

 

3. Urunk színeváltozása (Lk 9, 28b–36)

A nándorfehérvári győzelem emlékére ugyan külön ünnepként is szerepel Urunk színeváltozása, de ilyenkor, nagyböjtben újabb tartalmakkal és mélységekkel gazdagodik. Ahogyan a híres festményeken a főszereplő arcára vetődik a fény, és onnan terjed szét a festmény többi alakjára, mi is azért megyünk fel Krisztussal és az apostolokkal a Tábor hegyére, hogy életünket előre és visszafelé is az Úr dicsőségének „bűvköréből” értékeljük. A Jézust körülölelő fény, a hit világossága érteti meg velünk sötétségeinket, és életünk megannyi történését.

Lukács evangélista leírja, hogy Jézus, a három bizalmas apostol társaságában, a Tábor hegyén színében elváltozik, az ószövetséget képviselő Illés és Mózes között megmutatkozik isteni dicsősége, mely egyszerre csodálatos, megrendítő és elmondhatatlan. A hegy egyébként is az istenközelség, az Istennel való találkozás helye. A Jézusból áradó dicsőséges fény ragyogása bepillantást enged abba az isteni életbe, amelyben neki is, apostolainak is része lesz a szenvedés után. Egy pillanatra jelzi feltámadott állapotát, azt, hogy ő Isten fia: a szomorú közeljövő ellenére diadalmaskodik saját halálán is. Ez a pillanatnyi epifánia (istenjelenés) – megerősítés, bátorítás, beavatás az isteni titkokba. Akiket Isten arra méltóknak tart, azokat megízlelteti velük már a földön az ő mennyei dicsőségének édességét, hogy a szenvedések és megpróbáltatások idején legyen miből erőt meríteniük, s ne felejtsék: ilyen jövő vár rájuk is. Csak előbb azt az utat végig kell járniuk, mint Krisztusnak. A szenvedésen át, a dicsőségbe.

Szent Lukácsnál, mint mindig, most is fontos mozzanat, hogy Jézus imádkozik. Az ima az Istennel történő kapcsolattartás legfontosabb eszköze. Jézusnak mindig van ideje arra, hogy élete eseményeit megbeszélje az Atyával. A tanítványokat pedig elnyomja az álom. Mintha maga az Úr bocsátana álmot az emberre: lásd a teremtésnél vagy a Getszemáni-kertben. Sokan ma is arra panaszkodnak, hogy belealszanak imájukba. Nincs idejük virrasztani, mert sok a munka, feladat. Miközben „bunkofonnal” a kezükben, füldugóval a fülükben állandóan „kommunikálnak”, a rohanás, a számítógép miatt Istenre egyszerűen „nem érnek rá”… Holott a nagyböjt erről szól. Kapcsoljuk ki magunkat egy kissé az őrült tempóból, lassítsunk, és forduljunk „befelé”, ahol Isten dicsőségét szemlélhetjük. Az intenzív ima nekünk is meghozza a csúcsélményt. Táborhegyi pillanatokat fogunk átélni. Megvigasztalódunk, új felismerésekre jutunk, új elhatározások születnek bennünk, felszínre törnek őszinte vágyaink, rejtett, addig nem sejtett dolgok kerülnek más megvilágításba, és a virrasztás is megtermi gyümölcsét. Megtapasztaljuk életünkben Isten jelenlétét…

Az evangéliumi jelenet kulcsmondata az Atya szózata: ez az én választott fiam, őt hallgassátok! A keresztény minden nehézséget, bajt, halált legyőző erejének ez a titkos receptje. Mostantól mindannyian beavatottak vagyunk az örök élet titkába. Kezünkben az életelixír.

Tanúkká lettünk, akik meghívottak a győzelemre. Arra vagyunk teremtve, hogy részesedjünk Isten fiának győzelmi dicsőségéből.

A színeváltozás ablakot nyitott mindannyiunk feltámadására és mennybemenetelére. Érdemes hát örömmel, sugárzó arccal, derűvel, reménnyel és optimizmussal nekivágni minden feladatnak, keresztviselésnek, mert már most megkóstolhatjuk a mennyei dicsőséget. A búvalbélelt kereszténység nem Jézus Krisztus akarata. Akkor is, ha „rohadt ereszként csorgunk a bűntől” (Nemes Nagy Ágnes: A reményhez), van szószólónk az Atyánál, aki a Golgotán át bement dicsőségébe. Ez az út a miénk.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Kísértette az ördögNagyböjt 1. vasárnapja

Reggeli ima13 imádkozás /layout/img/logo.png

Márc
05

1. Zsengeáldozat (Dteut 26, 4–10)

A mózesi előírás a zsenge termés feláldozásáról annak a hitnek a kifejezése volt, hogy mindent Istentől kapunk, és amikor ezt neki „visszaadjuk”, mintegy elismerjük, hogy tőle függünk. Korunk önhitt, elbizakodott embere úgy érzi, megrövidíti magát az áldozattal, sajnálja Istentől a hódolatot, vakmerő önimádatában képtelen meghódolni Isten előtt. Technikai és civilizációs vívmányaival a teremtőt akarja leszorítani trónjáról, ezért nem visel el semmiféle tekintélyt maga fölött.

 

2. Hit és üdvösség (Róm 10, 8–13)

Az apostol kifejti a keresztény megigazulás örömhírét. Krisztusban Isten mindenkinek felkínálta, minden embernek hozzáférhetővé tette az üdvösséget.

 

3. Jézus megkísértése (Lk 4, 1–13)

Lukács evangélista a megkísértésnél külön kiemeli, hogy Jézus a Szentlélek indítására tartózkodik a pusztában. Nyilvános működését elcsendesülő visszavonulással kezdi, hogy lelki magányban legyen Istennel. Keresztény nagyböjtünknek is ez a célja. Az evangélista fontosnak tartja lejegyezni Jézus próbatételét, hogy erősítse a keresztényeket: ha a sátán Jézust is megkísérti, mennyivel inkább az őt követőket.

Jézus és az ördög párbeszédén elmélkedve sok minden világos lesz életünkben is. Kezdve azzal, hogy a Biblia idézgetése önmagában még nem vall hívő lelkületre. A Szentírás szavai egymás ellen, önös érdekeink kivitelezésére is használhatóak. A sátán nem buta, nagyon is ismeri az írásokat. Csak éppen nem hisz bennük. De felhasználhatja cselszövései során, amikor be akar hálózni, amikor le akar venni lábunkról, amikor hízeleg, bálványimádásra buzdít, a földi dicsőséget, a könnyebbik utat ígéri és sugallja. Csak a Szentlélek segítségével tudjuk megkülönböztetni, milyen szándék lappang egy-egy bibliai vers idézgetése mögött…

Aztán az is észrevehető, hogy kísértéseink általában a zsigeri szinten kezdődnek: életösztön, fajfenntartás, önmegvalósítás. Kísért a kenyérrel, hisz enni kell, s a családot el kell tartani. Kísért a hatalommal-gazdagsággal, hisz mekkora a befolyása annak, aki kulcspozícióba került, sok pénze van. Emberek millióit manipulálhatja anélkül, hogy erőszakos diktátor lenne. Kísért a szabadsággal: önmegvalósítás, kiteljesedés címén, hiszen autonóm személyiségek, önálló, jogokkal felruházott polgárok vagyunk. Finoman elhallgatja kötelességeinket, a bűn okozta károkat, teremtményi mivoltunkat. A bennünk levő rossz hajlamokat, tudatalattit vikszolja fényesre, öltözteti tetszetős álruhába, és egyenesen kívánatossá teszi, mint Ádám esetében. Kísért a fogyasztással, a testkultusszal és nem utolsó sorban a szabadelvűség gátlástalan globalizációjával.

Negyvennapos belső zarándoklatunkban, nagyböjti pusztai magányunkban ne csak ezekre tapintsunk rá, hanem tekintsünk Jézus Krisztus viselkedésére. Nevezzük nevén a sátánt, még akkor is, ha virtuális délibábok, illúziók képében kísértget, és válaszoljunk neki az Úr szavával: Takarodj tőlem, sátán! Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Erre való a hathetes lelki felkészülés. Ahogyan a betegségek megelőzésében fontos szerepet játszik az egészséges életvitel, a táplálkozástól a mozgáson át egészen a rendszeres orvosi szűrővizsgálatokig, lelki értelemben is fontos a „méregtelenítő kúra”, hogy szívünk-agyunk megtisztuljon, elteljen Szentlélekkel, és új erőre kapjon. Ehhez be kell vetnünk egyházunk évezredes eszközeit – szentgyónás, böjt, alamizsna, imádság, csendes visszavonulás, a szórakozások távoltartása, jócselekedetek –, de mindenekelőtt tudatosítsuk, hogy a sátán hazudik. Nincs földi paradicsom, szenvedésmentesség, annál inkább velünk zarándokol Isten, aki Jézusban maga is kísértést szenvedett, de a bűntől távol maradt. Legyen nagyböjti mottónk, mint Jézusnak: nemcsak kenyérrel él az ember! Nem a hatalomról, karrierről, jólétről szól az életünk, hanem elsősorban arról, hogy Istenből és Istenért élni érdemes. Aki Istennel valódi, személyes közösségben él, képes legyőzni magában a kísértőt, és úgy bízik benne, mint gyermek a szüleiben.

Amikor megfosztjuk magunkat a testi élvezetektől, amikor visszafogjuk elvárásainkat, határt szabunk kényelmünknek, akkor ezt valóban meggyőződésből, Jézus iránti szeretetből tegyük. Így nem válunk lélekben önteltekké, túlbuzgókká, hiszen a böjt-imádság-alamizsna már ténylegesen átformált minket.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."