78641 ima található a honlapon, összesen 182949 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva
Hetente frissül

A  bő két évtizednyi rádiós nép- és  több mint 25 évnyi egyházszolgálatom ezért erősítette meg bennem az elhatározást, hogy kiálljak korunk írott és virtuális "areopagusaira", mint templomon kívüli fórumokra, és hirdessem az igét „akár alkalmas akár alkalmatlan”. Ez kényszerű kötelességem és meseszép feladatom egyszerre, melyet minden porcikámmal mégis szívesen vállalok. Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem.
Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.

Kedves olvasó testvérem, ha ide bukkannál, világhálós szörfözgetés közben, erre a szép, és félelemmentes, gyönyörű kalandra hívlak Téged is.

Ne tétovázz, olvasd az Örömhírt. Lelked szomját oltsd az örök élet vizével.

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Szegény gazdagok, boldog szegényekÉvközi 4. vasárnap

Reggeli ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
27

1. Keressétek az Urat… csak egy szerény, kis népet hagyok meg belőled, Izrael maradékát, amely az Úr nevében reménykedik. (Szof 2,3.3,12–13)

Szofoniás próféta a Kr. előtti 7. század közepén élt és működött Jeruzsálemben. A szegények prófétájának számít ő is, akárcsak Ámosz, de nála keményebb hangon hirdeti meg az Úr ítéletét, az Úr napját, amelyet eleinte úgy értelmeztek a rabbik, hogy saját népük diadala lesz. Csalódniuk kellett, mert az évszázadok folyamán, a többi prófétai könyv üzenetével is összevetve kiderült, hogy Jahvé napja nem egyedül Izraelt érinti, hanem gyakorlatilag az általános világítéletet, amit ma világvégeként emlegetünk. Ebben a végítéletben Isten nem elveszíteni akarja népét, hanem üdvözíteni. Akárcsak a Föld többi nemzetét, hiszen Jézus Krisztusban ez az ítélet részben megtörtént: elkezdődött Isten országa, uralma.

 

2. Ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, a semminek látszókat, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt
(1Kor 1,26–31)

Szent Pál éppen a korintusi hívek gyakorlati életéből veszi a példát tétele igazolására. Ahogyan köztük is csak elvétve van előkelő, gazdag, ahogyan sokkal többen vannak, akik szegények, egyszerűek, tanulatlan rabszolgák – ez a tény megmagyarázza azt, amit sem a zsidók, sem a görögök nem értettek. Előbbiek politikai hatalmat vártak a Messiástól, utóbbiak az ész erejének győzelmét, felsőbbrendűségét tekintették egyedül üdvözítőnek, s így értetlenül álltak a szenvedő, bűnösökhöz lehajló, szegényeket felemelő Krisztus előtt. De az apostol megérteti híveivel, hogy a Krisztussal való kapcsolat kegyelmi ereje minden tudatlanságunkat, szegénységünket és tehetetlenségünket orvosolni képes. Általa leszünk erősek, bölcsek, tehetősek. A mindennapi élet igazolja ezt a tapasztalatot. A világban tapasztalható versengés, rohanás és fogyasztói szemlélet, megfelelési kényszerek sokasága őrületbe kergeti azt az embert, akinek nincs saját, önálló tartása, értékrendje. A keresztény Krisztusban találja meg azt a háttérbiztonságot, rejtett erőtartalékot, amellyel akár a kordivattal szemben is dönteni képes. Isten kegyelmének birtokában mindig van bátorsága nevén nevezni és megtenni a jót, megkülönböztetni a sátán ármánykodását a Szentlélek sugallatától.

 

3. Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,1–12)

A hegyi beszéd a keresztény tanítás összefoglalása. Ennek mintegy bevezetése a nyolc boldogság, amelyet az evangélium alkotmányának szoktak nevezni. Biblikus szakemberek szerint talán nem így és nem egyszerre hangzott el a nyolc boldogság Jézus szájából. Az sem biztos, hogy a hegyen, hiszen Szent Lukácsnál inkább síksági beszédként szerepel. Mindez, állítják a Biblia tudósai, az evangélisták szerkesztői munkájának eredménye, mert ők Jézus tanításából összeszedték mindazt, amit a keresztény lelkület kialakításához, a Krisztus országába való eljutáshoz fontosnak tartottak. A nyolc boldogságot a mai életre lefordítva talán nincs is találóbb megfogalmazás, mint amit a mindannyiunk által ismert és nagyra becsült Gyökössy Endre református pasztorál-pszichológus elmélkedésében találunk:

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelenül azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömteli lesz az életük.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendesül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket…

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva A krisztuspárti emberhalászÉvközi 3. vasárnap

Reggeli ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
20

1. A nép, mely sötétségben jár, nagy fényességet lát… Úgy örülnek majd…, ahogy aratáskor szoktak örülni. (Iz 8,23b–9,3)

Ez a jövendölés már szerepelt ugyan a karácsonyi éjféli mise olvasmányai között, de a mai összefüggésben más értelemmel is gazdagodik. Máté evangélista ugyanis szívesen hivatkozik az ószövetségi jövendölések beteljesedésére, és evangéliumában Jézus kafarnaumi fellépése kapcsán épp ezt az idézetet hozza. Mintha azt sugallná olvasóinak, hogy az izajási világosság Jézus Krisztusban annyira egyértelmű, hogy hiába Mózes-hitű, törvénybetartó ember valaki, ha nem fogadja el Krisztust a világ világosságának, még most is sötétségben él. Ebben az értelemben az olvasmány üzenete ma is friss és korszerű. Nem lehet felvilágosodni, örülni, az örök életre „berendezkedni” Jézus nélkül. Kérdés marad, hogy meglátjuk-e Krisztust mint életünk világosságát a sok mesterséges fény mellett vagy éppen a szemfényvesztő káprázatok ellenére.

 

2. Éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra… Talán megosztott Krisztus?…(1Kor 1,10–13.17)

Szent Pál szavai visszhangozhatnak bennünk úgy is, mint amelyek nemzetünk, erdélyi magyar közösségünk krónikus sebére, a pártoskodásra utalnak. Valószínű, ösztönösen ezt juttatják eszünkbe. Jogosan. Mert megengedhetjük-e magunknak azt a luxust – ha mégoly demokratikus is –, hogy különféle politikai pártokba tömörülve, egymás mellett elbeszélve valósítsuk meg céljainkat, érvényesítsük érdekeinket? Már az is gond, miért vannak különféle céljaink, és miért nem azonosak érdekeink? A szabad másként gondolkodni jogalap elégséges egy közösség tartós fennmaradásához? Azonban itt Szent Pál igazából a krisztusi hit egységét félti. És ebben a vonatkozásban a pártoskodás hallatán egyházunk szétszakadt krisztusi köntösére gondoljunk. A különféle, nagy- és kisegyházak, felekezetek mintegy különutasként kínálják az üdvösséget, több-kevesebb sikerrel csábítva magukhoz talán épp a másik közösségből kiábrándult híveket.

Jézus Krisztus nem így akarta. Neki nem ez a marketingfogása.
Ő inkább egy asztalhoz, a mennyei Atya menyegzős lakomájához akar ültetni minden benne hívő embert. Ezért egyházunknak, a szétszakítottság sebeit vállalva és gyógyítgatva, szüntelenül imádkoznia és tennie kell a keresztények egységéért a világ végéig. Ezt szolgálják immár Erdély kisebb-nagyobb településein is a különféle keresztény felekezetek közös imatalálkozói, programjai, hogy felmutassák a nagy közös kincset, a krisztusi örökséget, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Beszédeinkben, szertartásainkban, ünnepeinkben és hétköznapjainkban, vegyes családon belül és a nyilvános életben egyaránt fontos, hogy felszínre jussanak közös keresztény gyökereink és a krisztusi főparancs. Ahogyan egy ismerősöm fogalmazott: „a véleményekben különbözőség, de a szeretetben egység”.

 

3. Gyertek, kövessetek, én emberek halászává teszlek titeket.
(Mt 4,12–23)

A Galileai-tenger partján elterülő halászváros, Kafarnaum, az arra járóknak vagy az átutazóknak különös légkört biztosított. Jézus nyilvános működésének is csakhamar központja lett. Itt, illetve innen hívta meg legtöbb tanítványát, a későbbi apostolokat, akik közül többen halászok voltak. A halfogás a megélhetés biztosításán túl mélyebb értelmet is jelentett. A szervezett, hálóval történő halászat napjainkig ezreknek ad megélhetést a világ számos tengerpartján. Jézus számára az emberhalászat távol áll a mai reklámügynökök, fejvadászcégek indítékaitól. Ellenkezőleg, mai világunk foglalkoztatási szakemberei állami és magánszférában egyaránt tanulhatnának tőle, amennyiben munkásokat, alkalmazottakat, egy eszméhez hűségesen ragaszkodó híveket akarnak toborozni.

Hogyan kell embert „fogni”? Nem állásközvetítőkön, hirdetéseken keresztül állítja őket szolgálatába, hanem személyesen hívja meg: „Kövess engem!” Az ember csak azt képes követni, arra meri rábízni magát, akiben hisz. Jézusban még soha senki nem csalatkozott. Az egyház közösségében mindannyiunkra emberhalászi feladat, küldetés hárul. A meghívás pedig már a tó partján, a kereszteléskor megtörtént. Vállaljuk-e?

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Isten bárányaÉvközi 2. vasárnap

Reggeli ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
13

1. Kevés az, hogy szolgám légy… a nemzetek világosságává tettelek. (Iz 49,3–6)

Az adventi Messiás-jövendölések csengnek vissza Izajás próféciájában. Az Úr szenvedő szolgájáról szóló szentírási részek sok fejtörést okoztak a Biblia kutatóinak, mind a mai napig nem sikerült egységes álláspontot kialakítaniuk e tekintetben. Alapjában véve nem tudjuk, kicsoda az Ebed Jahvé. Izajás ugyan messiási vonásokkal ruházza fel, és akik elfogadják Krisztust megváltójuknak, azok számára ő az, aki betegségeinket hordozta, akit gonoszságainkért összetörtek. A hívő ember Jézusban felismeri a megvetett, bűneinkért átszúrt, hallállal sújtott fájdalmak férfiját, akinek sebei által nyertünk megváltó gyógyulást.
Ő egész nyilvános működésével javunkat, megváltásunkat szolgálta. Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Ilyen tekintetben mindenképp az izajási szenvedő szolga ő, aki alázattal elfogadta „az Ószövetség legnemesebb prófétai magatartásformáit, de mint szenvedő Messiás mégiscsak szétfeszítette a szűkre szabott kereteket” (Sulyok Elemér OSB). Önátadó istenfiúi élete az egyedüli mércénk.

 

2. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól. (1Kor 1,1–3)

A hívek köszöntésének legősibb formájával Szent Pál egy nagyon tömör és sokatmondó teológiai igazságot tudat a korintusiakkal. Ahogyan az Úr Jézus feltámadása után Békesség nektek! köszöntéssel jelent meg apostolainak, Szent Pál is a kegyelmet és a békességet kéri Istentől a hívekre. Amikor valakinek jót kívánunk, nem mi akarjuk azt megvalósítani, hanem Istent kérjük, hogy árassza rá áldását, töltse be életét, hiszen ő minden jó forrása. Mint közösség Krisztus nevében vagyunk együtt, és jó, ha tudatosodik bennünk, hogy összetartozunk. Ami összetart minket, az nem más, mint a szentháromságos egy Isten szeretete, amely Krisztusban kiáradt mindenkire, és amely egy testté, egyházzá tesz mindannyiunkat.

3. Nézzétek, az Isten báránya! (Jn 1,29–34)

Keresztelő János tanúságát egyházunk kezdettől fogva beemelte liturgiájába. Annyira sokatmondó és szemléletes, annyira újszövetségi a bárány jelképe és Jézus Krisztus keresztáldozata, hogy minden szentmisében ezt fontoljuk meg szentáldozás előtt. A Messiás mint Isten báránya az ószövetségi könyvekben sehol sem szerepel. Egy kivétel talán mégis akad: Izajás könyve, akinél a szenvedő Megváltó hasonlít a leölésre szánt bárányhoz. De ez a kivétel is csak még jobban kiemeli Keresztelő János tanúskodását. Keresztelő János tanúságot tesz hitbeli felismeréséről, mint ahogyan minden kereszténynek Krisztus tanújává kell válnia. A pap felmutatja Krisztus testét mint az áldozattá váló isteni bárányt. Ebben bűnösségünk is benne van. A mi bűneinkért halt meg a kereszten. Igaz, tulajdonképpen egy közös bűnről van szó, az ősbűnről, amely miatt mindannyian elestünk és istengyermekség nélkül születünk erre a világra. Ezért szükséges a megváltás, ezt hozta el nekünk Krisztus, a húsvéti bárány, „aki elvette a világ bűneit, halálunkat halálával megtörte, és feltámadásával új életet szerzett”.

Minden szentmisében – az évközi idő folyamán is – ezt a megváltó áldozatot ünnepeljük, ezért adunk hálát. Mennyire más emberként mennénk ki a templomból, ha kinyitnánk szívünket és értelmünket, fogékonnyá tennénk lelkünket Isten bárányának felismerésére, aki elveszi ma is bűneinket. Aki újjá tud teremteni nemcsak mentálhigiénés alapon, hanem egész valónkban. Ahhoz viszont oda kell adni neki a bűnt. El kell engednünk a bűnhöz való ragaszkodást, hogy újjáteremthessen. Meg kell nyitnunk rendszeresen a gyóntatószék ajtaját, és másnak is megmutatni, nemcsak a nagyobb ünnepek kötelező szokásaként letudni. Mint Keresztelő Jánosnak, nekünk is a Megváltó tanúivá kellene válnunk, hisz az ő vére nem folyhatott hiába.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter Kincs mélyre ásvaUrunk megkeresztelkedése

Reggeli ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
12

1. Nézzétek a szolgám… a megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.(Iz 42,1–7)

Az Úr szenvedő szolgájáról szóló izajási jövendölés az eljövendő Messiás magatartását villantja fel sokatmondó képein keresztül. Amikor Jézus Krisztus megkeresztelkedik a Jordánban, ugyanezeket az égi visszajelzéseket hallják a körülállók. Izajás szavai tetten érik Isten tapintatát, ahogyan a kegyelem finom erejével működik ma is az emberek lelkében. Így teszi egyre világosabbá és erőteljesebbé Isten országának egyértelmű jelenlétét, amelyet Krisztus hozott el közénk a megváltásban.

 

2. Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató…(ApCsel 10,34–38)

Péter apostol lelkes beszéde Kornéliusz százados házában már a Szentlélek egyértelmű jelenlétét, megvilágosító és bátorító erejét jelzi. Akit eltölt a Lélek, abban megszűnik a félelem. Ahogyan találóan fogalmazta valaki, a bátorság nem a félelem hiánya, hanem épp eszköz, amivel legyőzzük a félelmet. Ezt a bátorságot és az élet odaadását is magába foglaló elszántságot adja meg nekünk a Szentlélek, aki mint isteni személy már keresztségünktől, de igazából bérmálásunk pillanatától eltölt azzal a magabiztos küldetéstudattal, hogy az örömhírt minden emberrel megismertessük, aki közelünkbe kerül. A Szentlélek hatására szűnnek meg bennünk az előítéletek, rá hallgatva omlanak le a falak más népekkel, kultúrákkal, rossz beidegződésekkel, az évszázadok alatt kialakult negatív sémákkal szemben.

 

3. Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. (Mt 3,13–17)

A Szentháromságos Isten ország-világ előtt kinyilvánítja Jézus istenfiúságát. A keresztség sem magánügy, nem valami pusztán hagyományos, templomba beszorított szertartás, ami köré nagy ünnepséget csapunk, és utána hamar napirendre térünk fölötte. Jézus megkeresztelkedése jelzi, hogy a Jordán vizébe történt alámerülésével megszentelte a világot. A teremtett világ elemei: a föld, a víz, a levegő, a fény Isten erejét is hordozzák. A víz nemcsak emlékeztet keresztségünkre, de megáldott, megszentelt formában, szentelményként Isten áldásának kíséretét is biztosítja. Megtisztít, hogy emlékeztessen bűntől való szabadulásunkra, szomjat olt és életet ad, hogy számunkra Jézus legyen az élet. Annyiban leszünk/maradunk mi az Atya szeretett gyermekei, amennyiben Jézushoz válunk hasonlóvá. Isten minket is úgy szeret, mint saját fiát. Benne mindannyian gyermekei, Jézus testvérei vagyunk. Jó lenne minél jobban kiaknázni ezt a kincset, ezt a természetfeletti adottságot. Olyan méltóság ez, amely az embert kiemeli az anyagi világ kötöttségeiből, sajátosan többletértéket biztosít neki az állatokhoz, a növényekhez vagy a teremtett világ javaihoz viszonyítva.

A környezetvédelem vagy az állatvédők harcos képviselői láttán a magunk istengyermekségét kellene jobban megvalósítanunk. Jézusnak nem volt szüksége megtérésre vagy a bűnbánat keresztségére. Még csak nem is kellett megvilágosodnia. De ez az ünnep a karácsonyi időszak lezárásaként nyilvánvalóvá teszi, hogy hol, miben gyökerezik istenfiúi titka.

Az Atyának való engedelmesség, a Szentlélek összekötő szeretete most a világ előtt is feltárja valódi küldetését. Jézus nem önjelölt próféta vagy guru. Nem egy a sok vallásalapító közül, hanem küldetését az Atyától kapta, aki most kifejezetten is küldi, hogy tanításával, majd szenvedésével, halálával, feltámadásával és a Lélek kiárasztásával hirdesse Isten elközelgett országát. A megváltás nagy drámájának „belépőjével” mindnyájunkat arra serkent, hogy – ha már minket is felkent az öröm olajával – ezt a magasztos küldetést éljük meg a nyilvánosság előtt, a világban is. Isten szeretné, ha bennünk is kedvét lelné.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Az Ige testté lettKarácsony utáni 2. vasárnap

Reggeli ima15 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
29

1. Én a Fölséges szájából születtem… sátradat Jákobban üsd fel
(Sir 24,1–12)

Jézus, Sirák fia a személyes bölcsességről ír, aki maga az Isten. A bölcsesség azonosítja magát a magasságbelivel, de mégis különbözik tőle. Az egyházatyák, a Biblia szakemberei általában Jézus Krisztust vagy a Szentlelket olvassák ki ebből a vallomásból. A Szentlélek által megfogant és megtestesült bölcsesség maga Jézus Krisztus, aki karácsonykor láthatóvá vált nemcsak Ábrahám utódai, hanem minden nép előtt. Külön érdekesség nekünk, erdélyi keresztényeknek, hogy a gyulafehérvári papnevelde is hivatalosan ezt a nevet viseli: SIS (Seminarium Incarnatae Sapientiae), a Megtestesült Bölcsesség Szemináriuma. De a népi áhítat magát a Szűzanyát is a Bölcsesség Széke címmel illette. A nagybetűs isteni Bölcsesség örök. Minden emberi bölcsesség belőle forrásozik. Szoktuk mondani, hogy a magyar helyesírásban a bölcsesség két s betűvel írandó. Embereknél kétes. De Istennél nem. Az emberi bölcsességet kétségbe lehet vonni, néha a tapasztalattal, az idős korral azonosítják. De az igazi bölcsesség Istenből forrásozik. És mindenkinek megadja a Szentlélek által, aki keresztségünk-bérmálkozásunk óta bennünk lakik.

 

2. Urunk Jézus Krisztus Atyja… adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét…(Ef 1,3–18)

Szent Pál a fenti misztériumot bontja ki efezusi híveinek. Kitágítja a próféták jövendölésének értelmét és kijelenti: Isten Krisztusban mindenkit üdvözíteni akar. Krisztus születésével megismerhettük Isten tervét, amelyben orvosolja az áteredő bűn sebeit. Minden embert „kiválaszt” benne. Ő maga lesz az egyszeri és mindenkori, szent és feddhetetlen áldozat, amelyet most már a benne hívők közössége, az egyház szüntelenül felajánlhat az Atyának. Ez a felajánlás és hála képezi a keresztény liturgia lényegét. Mi, krisztushívők, mindenért Krisztusban és Krisztus által adunk hálát. Az eukarisztia is hálaadás. Isten megelőlegező szeretetéért minden nap hálával tartozunk. Hálánk, szeretetünk és gyermeki ragaszkodásunk jele. Krisztus születésével olyan örökség birtokába kerültünk, amely minden nap hálára kötelez.

 

3. Az ige testté lett… mi láttuk dicsőségét (Jn 1,1–18)

Szent János evangéliumának bevezető himnusza szakemberek szerint annyira fennkölt, magasztos, annyira önálló, hogy talán nem is maga az apostol munkája. De mindenképp olyan felütés a szeretett tanítvány, a teológus János evangéliumának elején, amely egyből Isten titkának mélységébe vezet. Ezt a titkot csak csodálni lehet, mint a világ hét vagy több csodáját. Nélkülöz minden emberi logikát, nyelvtant és kiszámíthatóságot. Hogyan lehet az Ige egyszerre nyelvtani tényező és isteni személy? Túl azon, hogy Szent János szívesen él a görög filozófia nyelvkészletével, az evangélista a világmindenség bonyolult és titokzatos törvényeire a legegyszerűbb választ adja. Jézus Krisztus, a karácsonykor közénk születő Istenfia ad értelmet a világnak. Benne, általa nyer igazolást Isten üdvözítő terve és szeretete. A hatalmas, felfoghatatlan, teremtő Isten a gyermekben kézzel foghatóvá, megérinthetővé válik. Testté lesz. Szárksz annyi, mint hússá, anyaggá lenni, hogy felértékelje az anyagot, a testit, hogy megszentelje a profán világot. Karácsony óta nincs szétválasztva a szent és a profán. Szent az emberi test annak minden vonatkozásában, örök távlatot kap minden emberi – valósággal megistenül. Az Istenember születésnapja, azé, aki emberségünket is isteni magasságokba emeli, az üdvösség horizontját nyitja mag az anyagnak. Krisztusban már elkezdődött az új ég, új föld isteni tervének megvalósulása. Az emberi történelem üdvösségtörténetté válik. Ha befogadtuk – akik befogadtuk – ezt az örömhírt, tegyünk is tanúságot róla a világban, hogy minden ember kezdje egyre jobban megszülni istengyermekségét. Ezt az istengyermeki többletet hozza ki belőlünk önkéntelenül az ünnep a magasztos perceiben, a szeretet meghitt ragyogásában, amikor lelkünk is ünneplőbe öltözik, akárcsak a karácsonyfa. Ezt a ragyogást karácsony után sem volna szabad elveszítenünk.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Családi szentélySzent család vasárnapja

Reggeli ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
22

A család nem keresztény találmány. Egyidős az emberiséggel. A legkisebb emberi közösség, de az ember életének legáltalánosabban elfogadott színtere. Karácsonyt is a család ünnepeként szoktuk emlegetni. Isten beleszületett az emberi családba, hogy azt szentté, szentséggé tegye.

1. Aki becsüli anyját, kincset gyűjt magának… Aki tiszteli apját, imája meghallgatást nyer… (Sir 3,3–17)

Mózes törvényeit külön könyvekben magyarázták a zsidó szent iratok. Így van ez a negyedik paranccsal, a szülők tiszteletével is. Jézus, Sirák Fia (Ben Szira), a Kr. e. 2. század elején írta ezt a bölcsességi könyvet, amely mintegy a vallási és kulturális örökség védelmének jegyében született. Még az ismerős „szemet szemért” elv alapján is pozitív figyelmeztetésnek számít. Ha tiszteled és szereted szüleidet, te is azt kapod gyermekeidtől. Ez mindmáig általános emberi tapasztalat. A család nemcsak vérségi kötelékek hálózata, hanem Isten akarata szerinti – mindenekelőtt lelki – közösség, amely a szeretetben jut kifejezésre. Isten szeretetből alkotta a férfit és a nőt, hogy ketten egy testté legyenek, és szeretetük gyümölcse, a gyermek biztosítsa a következő nemzedékek létét. A családban nincs demokrácia. És ez még annak ellenére is igaz, hogy a férfi és nő Isten teremtő szándéka szerint egylényegű, egyenjogú és egyenrangú. A családban egyfajta szent hierarchia van – ma úgy mondanánk, hogy világosan elkülönülő szerepek –, amelyeket a szeretet találékonyságával kell egymással összehangolni. Apai, anyai szerep, férji, háziasszonyi és családfői. A gyermekek pedig kötelesek szüleiket tisztelni, szeretni, megbecsülni, hálásnak lenni az életért. Bármilyen rossz erkölcsű a szülő – szülő marad, Isten előtt felelős gyermekéért. A gyermeknek – bármi történjék vele –, ha kivívta a szülő a tekintélyét előtte, ha nem, akár eldobta őt magától, akár nem, még ha el is vált, a vérségi kötelék jogán, az életadás miatt szülő marad.

 

2. Asszonyok, engedelmeskedjetek… férfiak, szeressétek… gyermekek, fogadjatok szót…! (Kol 3,12–21)

Az asszonyok engedelmességét még Szent Pál a maga patriarkális, férfiközpontú társadalmában fogalmazta, amely úgy tartotta, hogy a férfi a pénzkereső családfő, az asszony foglalkozik a gyermekneveléssel, de igazából a nagy dolgokba ne szóljon bele. Ez a rosszul értelmezett szentírási atyáskodás. Sokáig ez a felfogás dívott egyházunkban is, amely azonban a II. vatikáni zsinat szerint is tarthatatlan. A szeretetben való engedelmesség kölcsönös.

A házasság szentségében gyökerező családi lelkiség a kölcsönös szereteten és tiszteleten alapszik, ahol nincs alá- és fölérendeltség. Mindannyian Krisztusnak vagyunk alárendelve, Istennek tartozunk engedelmességgel. A családban megélt kölcsönös engedelmesség inkább a szeretet tapintata, amikor még az előtt jót teszek neked, figyelek rád, teljesítem kívánságodat, mielőtt te kérnél arra. Nincs helye a hatalmi szónak, hogy: itt én parancsolok, mert én keresek többet, nekem van diplomám, rangom stb. Ahol hatalmi harcok, megfélemlítés, érzelmi zsarolás kerekednek felül, ott már kihalt a szeretet. A férfi és nő sajátos kötelességei nem helyezik egyiküket sem a másik fölé, hanem így, Isten akaratát teljesítve lesz lelki egység köztük.

 

3. Kelj fel, fogd gyermekedet és anyját, s menekülj Egyiptomba”
(Mt 2,13–15)

A szent család sem volt kivétel a megpróbáltatások alól. A Betlehemben született kis Jézusnak szüleivel együtt menekülnie kell Heródes haragja elől. De Isten oltalma és gondviselése idegenben is kíséri őket. A Szentírásból kitűnik Józsefnek mint felelős családfőnek a realitásérzéke, leleményessége, Istenbe vetett bizalma, amikor hallgat az álmában elhangzó isteni szóra, és a rá bízottakat akár menekülés árán is biztonságba helyezi.

A mai apátlan családokban vagy Böjte Csaba testvér árváinak előéle­tét látva elgondolkodhatunk: mi, hívők mennyire követjük a keresztény család eszményképét? Amikor ellentét, összezördülés adódik, fejvesztve menekülünk – munkába, más kapcsolatba, külföldre stb. – magunk után hagyva árvát, házastársat… De hová is menekülünk? Mi vagy ki elől?
A sátán elől szoktunk-e menekülni? Vagy inkább felelősségünk hiányában futamodunk meg?

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva EmmánuelAdvent 4. vasárnapja

Reggeli ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
15

1. Íme, a Szűz fogan, fiút szül és Immánuelnek nevezi el. (Iz 7,10–14)

Immánu El, vagy ismerősebben Emmánuel jelentése: velünk az Isten. Ez lesz a neve a Dávid családjából származó Messiásnak. A prófétai látomás szerint az isteni ígéret egy reménytelen, kilátástalan, gyilkosságokkal tűzdelt, sötét történelmi korban hangzik el, amikor Ácház júdeai király a fegyveres szövetségesek erejében bízva akarja megtartani politikai hatalmát. Ácház elutasítja az isteni jelet, amely a próféta szaván keresztül érkezik, holott a királyt az Úr és népe szolgálatára kenték fel. A prófétai jövendölés annyira talányos és sokatmondó, hogy még azok is a Messiásra vonatkoztatták, akik akkor a közvetlen trónörökösre, Ezekiásra gondoltak. De az Emmánuel végső értelmét Krisztus születésekor, most karácsonykor értjük meg. Velünk az Isten. Isten földre születését, emberré testesülésének titkát ünnepeljük. A Boldogságos Szűzanya a Szűz, aki Fiút fogan a Szentlélektől, és Földre szüli Isten fiát. Micsoda mélységes titok. Az I. világháborúban a porosz bakák derékövét Velünk az Isten feliratú csat díszítette. Isten addig is velünk volt, a világ „őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett” – de csodálatos és hallatlan kalandot vállalt, amikor karácsony éjjelén emberként közénk született. Úgy várjuk a születés ünnepét, hogy közben tudjuk, érezzük: velünk az Isten.

 

2. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született, a szentség lelke szerint a halálból való feltámadásával Isten Fiának bizonyult.
(Róm 1,1–7)

Enélkül a hitigazság nélkül a karácsony giccs. Alkalom arra, hogy a télapó-tanfolyamok szervezői és a kereskedők megszedjék magukat, hogy aztán pár nap múlva az ajándéknak szánt sok felesleges holmit eldobjuk, a gyökértelenné vált karácsonyfát jobb esetben elégessük.
A közénk megszületett betlehemi istengyermek, a második isteni személy, Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, aki halálával és feltámadásával legyőzte a halált és örök életet szerzett nekünk. Bölcső és koporsó, a szabadító Isten, aki a szenvedésben is velem van. Az Emmánuel születésének ünnepe ez. Ahogy Kiss Ulrich jezsuita fogalmaz: „Nem fordítási hiba, hogy Velünk az Isten és Isten a szabadító, egy és ugyanaz a név, egy és ugyanaz a személy. Meg kell szabadulnunk a bűntől, hogy láthassuk Istent. És látnunk kell Istent a szenvedő emberben, hogy felismerjük, benne van velünk az Isten.” Adventben erre is készülünk.

 

3. Jézus születésének története Máté szerint. (Mt 1,18–24)

Máriában szentséggé lesz az anyaság és a szüzesség. És emiatt nem szorul háttérbe karrierje, emancipációja, önmegvalósító női kiteljesedése. Mint ahogy József a csendes, biztonságot adó, imádságos hátteret biztosító családfő. Mert igaz ember. Az ő igaz voltát Isten garantálja. Nem az számít igaznak, akinek nincs bűnügyi priusza, akit mások annak tartanak, aki nem károsította meg az államot, és még csak az sem, aki amúgy törvénytisztelő, fair play életet él. Ennél több kell ahhoz, hogy igaz ember legyen valaki. Isten előtt áttetszőnek lenni, ráhagyatkozni, és belőle élni, a családdal együtt. Az ilyen apának van tekintélye gyermekei előtt, az ilyen férj nem kihasználja feleségét, és az ilyen férfira bátran támaszkodhat a tágabb közösség is: szolidaritásban, közös munkában, együttgondolkodásban társra lelnek benne. Jézus neve maga is üdvösség, hiszen ő szabadított meg bűneinktől, hiszen ő maga Isten. A jászolban pihegő törékeny kisded a világ Megváltója, akire a nemzetek vártak. Én várom-e? Várok-e rá? Mitől karácsony ez az ünnep, ha nem miatta?

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Öröm és szenvedésAdvent 3. vasárnapja

Reggeli ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
08

1. Örüljön a puszta… és örömében ujjongva daloljon! (Iz 35,1–6)

Az advent örömteli várakozás. A nagyböjttől is ez különbözteti meg. A rózsaszín vasárnap harmadik gyertyájának fényénél nemcsak óvatos örömre szólít fel, hanem a próféta szavával már bátran láttatni meri a közelgő messiási idő megvalósulását. Izajás a szabadulás örömét, győzelmét és vigasztalását vetíti elénk, mert az Úr nem hagyja magára népét. A szenvedéssel, szegénységgel, hitványsággal teli világba az egyháznak ma is bele kell kiáltania az örömhírt: Isten megszabadít, megváltottak vagyunk! A jó erősebb a rossznál, a fény erősebb az árnyéknál!

 

2. Legyetek türelemmel… az Úr eljöveteléig! (Jk 5,7–10)

Szent Jakab apostol türelemre inti olvasóit. Az Úr eljövetelére való várakozás állandó ébrenlétet, készenlétet, örömteli készülődést jelent. Nincs helye a toporzékoló türelmetlenségnek, az elégedetlen okoskodásnak. A messiási idő megvalósulása rajtunk is múlik. Adventünk tevékeny készülődés, örömteli buzgó szorgoskodás, de úgy, hogy figyelünk az apró részletekre. Nem összecsapjuk dolgainkat, hanem hagyjuk, hogy a maguk természetes rendje szerint történjenek, és közben tapintattal elősegítjük, hogy beérjenek testi-lelki munkánk gyümölcsei. A gyermeknek is kilenc hónap kell anyja méhében, a szántóvető ember is mindent megtesz, hogy előkészítse a talajt, irtsa a gyomot, de az áldás Istené, és türelemmel kivárja, amíg a kalász szárba szökken, megérik és kész az aratásra. Az Úrjövet számunkra nemcsak karácsony, de akár halálunk órája is. Erre felkészülni, készen állni egész életprogram.

 

3. Te vagy-e a Messiás, vagy mást várjunk? (Mt 11,2–11)

Keresztelő Jánoson a börtön mélyéről, közelgő halála tudatában lesz úrrá a kétely: valóban az általa megkeresztelt Jézus a Messiás? Jézus válasza pedig a prófétai ígéretek beteljesedésére irányítja a figyelmet. Nem szűnt ugyan meg a szenvedés, de Krisztus által a bitófából a feltámadás és megdicsőülés fája lett. Jézus „lelkigondozói” figyelmessége innen is látszik: nézz körül, már észreveheted Isten irgalmas tetteinek gyümölcseit… Türelmetlen korunkban ez a szent időszak is óva int, ne szaladjunk rögtön más istenek után, ha az Úr nem váltja be azonnal ígéreteit, ha imáinkat nem abban a percben hallgatja meg. Ne keressük máris máshol életrendezésünk receptjeit. Más megváltók, keleti-nyugati eszmeáramlatok, vallásos ízű szellemi koktélok után nyúlva – amelyek azonnali, instant üdvösséget biztosítanak, emelik az adrenalin szintet, és elkábítanak boldogság-igézetükkel, félő, hogy teljesen összezavarodunk, a lelki környezetszennyezés áldozataivá válunk. Ha igazán várjuk az Üdvözítőt, meg is érkezik. Az esztelen rohanás helyett több csendes odafigyelés, tapintatos várakozás szükséges, hogy észrevegyük „az Úr érkezését”. Töltsön el minket örömmel, hogy ő maga is elindult felénk. Reményünk már megvalósulóban, hiszen ő nem akar megvárakoztatni, szüntelen kopogtat lelkünk ajtaján. Legfeljebb mi ne késsünk le a vele való találkáról.

A türelmes várakozás már önmagában képes átalakítani gondolkodásunkat, értékrendünket. Belső béke és öröm tölt el, és szemmel látható közösséggé tesz. Észrevesszük a mellettünk élő nincstelent, szegényt, hajléktalant, egy családtag arcában újra felismerjük Krisztus tekintetét, szerethető lesz a szomszéd, imát mondhatunk a politikusért, akit megválasztottunk, de időközben csalódtunk benne. Adventben Isten kicsalogatja belőlünk a jót, hogy elsimuljanak a ráncok, és értelmet kapjon minden, ami addig nyűg, szenvedés volt. Isten Krisztusban nem erőszakkal, törve-zúzva tesz igazságot az ember világában, hanem a szeretet szelídségével, tapintatával, a megélt hit meggyőző, átütő erejével. Örvendezzünk, fakasszuk fel másokban is a megváltottság örömét!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Irgalmasság és bűnbánatAdvent 2. vasárnapja

Reggeli ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
01

1. Az Úr lelke nyugszik rajtam (Iz 11,1–10)

Izajás látomásában felsejlik a messiási korszak, amelyben Isten Szentlelke mindent átjár. Isten ígéreteinek megvalósulása annyira új fordulatot vesz, hogy ez még Ábrahám népének vágyait is felülmúlja. Jézus Krisztus megváltásával ugyanis az ószövetségi várakozások nemcsak pusztán megvalósultak, hanem az emberiség történelmében teljesen új fordulópont állt be. Jézus Krisztusban visszaállt a teremtés eredeti rendje. Elkezdődött a beteljesedés időszaka, amely egészen Krisztus második eljöveteléig tart. Erről kell tanúságot tennie az egyháznak, amely most már nemcsak a választott népet, hanem minden jóakaratú embert magában foglal. Ez nem globalizmus vagy internacionalizmus, nem is kozmopolitizmus, hanem Isten végtelen szeretetének a jele, amellyel minden népet üdvözíteni akar.

 

2. Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták. (Róm 15,4–9)

Szent Pál éppen azt magyarázza a római híveknek, hogy az isteni kinyilatkoztatás teljessége Krisztusban nem teszi fölöslegessé az ószövetségi szent iratok tanulmányozását. Akkor is voltak olyan hangok, amelyek le szerették volna vágni az egyházat az ószövetség köldökzsinórjáról. De Isten Lelke biztosítja az Ige állandó frissességét és aktualitását. Ezért a Szentírás szavai sosem vesztik érvényüket, minden kor emberének eligazítást nyújtanak. Ez csak akkor lesz érthető, ha az egység Lelkétől kapjuk a felvilágosítást, és mindent Krisztussal, Krisztusban és Krisztus által akarunk értelmezni. A Szentlélek garantálja az egyház egyetemességét, miatta nemzetek fölötti, s nem azért, mert Rómából irányítják… Ezért nem nézheti le egyik népcsoport vagy nemzet sem a másikat, és benne egy népnek sincsenek előjogai.

3. Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! (Mt 3,1–12)

Keresztelő János szilaj hangja a pusztában megremegtette az összegyűlt hallgatóságot. Isten kemény ítéletét hirdette meg azoknak, akik nem hajlandóak a bűnbánat útjára térni. Az adventi előkészület folyamán hajlamosak vagyunk mellőzni a gondolatot, hogy ez alapvetően bűnbánati időszak. A feszült várakozás, a karácsonyvárás, az ajándékkészítés, a hajnali misék, az adventi koszorún meggyújtott gyertyák, a különféle hagyományos népszokások ápolása csak a „körítése” mindannak, ami a lényeg: tartsatok bűnbánatot! A bűnbánathoz a magunkba nézés, a beismerés bátorsága szükséges. Amennyire – a lélekbúvárok szerint is – fontos a konfliktusok kezelése, megoldása, annál is fontosabb lelkünk tükrébe belenézni, Isten szemével meglátni a hozzá vezető út akadályait.

Egy régóta halogatott telefonhívás, baráti kézfogás, be nem váltott ígéret, jóvá nem tett ballépés, szemébe nézni közvetlen családtagunknak vagy egy ideje került ismerősünknek, és azt mondani: bocsáss meg, szégyellem magam, ígérem, jóváteszem, amit elrontottam! A bűnbánatban megtisztított szív nélkül képmutatás lesz az ajándékozás, önbecsapás lesz a sürgölődő fontoskodás a kamra és a pince körül, hogy karácsonyra „mindent” beszerezhessünk. Talán ez a magunkba nézés lenne adventben a legfontosabb. Az ide vezető út is legalább ilyen nehéz. De nem lehetetlen. Mert az elcsendesedés pillanataiban Isten Szentlelke nekünk is megsúgja, hol van szükség a változtatásra.

Csak akarni kell, vágyakozni az után, akire várakozunk. Ahogyan ég az arcunk, ha elpirultunk, az Isten utáni vágy belső ébrentartására is „égetően szükségünk van”. Türelmesen átalakítva mindennapjainkban a fontossági sorrendet: örök üdvösségem szempontjából mi, ki a legfontosabb? Karriert, házat építgetek vagy a Szentlélek templomát magamban és körülöttem?

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Virrasztva várakozniAdvent 1. vasárnapja

Reggeli ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
24

1. Rajta, menjünk fel az Úr hegyére (Iz 2,1–5)

Izajás próféta látomása elénk vetíti a messiási időket, amikor Isten megmutatja irgalmas szeretetét népe iránt. Jézus Krisztusban minden ember meghívást kapott „az Úr hegyére”, Sion templomába, ahol a megtestesült Ige békét és igazságot hirdet minden népnek. Jákob háza az egyház. A prófétai szó Jézus Krisztus eljövetelével beteljesedett. A népek várakozása nem volt alaptalan. Az első advent megvalósult.

 

2. Itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból (Róm 13,11–14)

A megváltott ember is elálmosodhat. Mindennapi gondjai, a megélhetés küzdelme, gyermekei sorsa, a politikai harcok, a fogyasztói világ kísértései mind-mind elhomályosíthatják örök céljának tündöklését. Könnyen elfelejti, miért él. Egyházunk mint jó édesanya és pedagógus Szent Pál apostol szavaival akar felrázni, nehogy lekéssük örök üdvösségünk vonatát. Az advent kegyelmi időszak. Ha eddig el is bóbiskoltunk, töröljük ki az álmot a szemünkből, nyissunk új lapot életünkben, rázzuk le magunkról a tunyaság, aggodalom vagy fásultság nehezékét – mint kutya a vizet –, és merítsünk új erőt Isten állandóan friss, vonzó szerető jelenlétéből. Ahogyan az őr várja a hajnalt, ahogy múlóban az éjszaka és az új nap új feladatok kihívásait, ajándékait adja kezünkbe, úgy induljunk az új egyházi év kezdetén.

 

3. Legyetek készen (Mt 24,37–44)

Noé idejében az emberek élték megszokott napjaikat, elmerültek a munka és szórakozás, az élvezetek és hasznosnak vélt földi teendőik végzésében. Nem törődtek azzal, hogy bármikor rájuk szakadhat a katasztrófa. Felelőtlenül éltek, akárcsak mi. Jézus minket is fel akar rázni lanyhaságunkból. Ne a körülményeket, a politikai-gazdasági csillagállást hibáztassuk azért, ha lelki létünkben egy jottányit se fejlődtünk. Sem az autonómia, sem a kormánycserék, de még a gazdasági fellendülés se hoz megújulást közösségi és egyéni életünkben, csakis a tevékeny várakozás. A virrasztó lelkület. Amelyből a szeretet gyümölcsöző tettei fakadnak.

Olvastam egy érdekes gondolatsort, amit Noétól és a bárka építéséből megtanulhatunk.

– Ne késd le a hajót.

– Emlékezz, mindig ugyanabban a hajóban vagyunk!

– Tervezz előre. Akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette bárkáját.

– Tartsd jó erőben magad. Lehet, hogy már 60 éves leszel, amikor valaki felkér egy nagy dolog megalkotására.

– Ne törődj a kritikákkal. Csak tedd meg, amit meg kell tenned.

– A jövődet építsd jó magasra.

– Biztonságod érdekében utazz párban.

– A sebesség nem mindig számít. A csiga és a párduc is ugyanabban a hajóban van.

– Ha stresszes vagy, lebegj egy kicsit.

– Emlékezz: a bárkát amatőrök, a Titanicot profik építették.

– Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.

Az adventi virrasztás, a fokozott éberség ideje ráébreszt földöntúli hivatásunkra. A karácsonyi előkészület az Istennel való személyes találkozást hivatott szolgálni. Az adventi koszorú készítése, a jócselekedetek, a böjt, az imádság, a szórakozás és az élvezetek visszafogása nagyobb teret nyit a léleknek, hogy újra fellélegezzék, beteljen Isten szeretetével. Készíthetünk listát elvárásainkból, amelyekről az advent folyamán le kellene mondanunk. Rádöbbenhetünk arra, hogy egész életünk egy állandó advent, útonlét, készület az örök hazába. A Messiás már eljött és kopogtat személyes létünk ajtaján. Ha nagyon várjuk, ha akarunk vele találkozni, ha elébe megyünk és ajtót nyitunk – könnyebben eléri a szívünket.
A messiási korszak számunkra akkor el is érkezett.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Mennyei királyságKrisztus király vasárnapja

Reggeli ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
17

1. Dávidot Izrael királyává kenik (2Sám 5, 1–3)

Az olajjal való leöntés Isten kiválasztását jelentette. Minden hatalom a nép szolgálatára adatott Istentől. Ezt testesítette meg Dávid is, akit Krisztus előképének tartunk.

 

2. Benne teremtett mindent, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat… (Kol 1, 12–20)

Az apostol összefoglalja Krisztus királyságának teológiáját. Jézus Krisztus a teremtett világ értelme és célja. Általa mi is a teremtés új rendjéhez tartozunk. A hatalom fogalma benne teljesen új értelmet kapott. Jézus nagysága mindenkit térdre kényszerít. Ma az ő nagysága előtt hajlunk meg és magasztaljuk Istent.

 

3. Most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja…(Lk 23, 35–43)

A 2005-ben készült amerikai-angol-spanyol történelmi kalandfilmet – Mennyei királyság – talán már sokan látták. A kritikusok Ridley Scott rendezését nem fogadták kitörő örömmel. Habár nagyszerű szereplőgárdát vonultat fel, elmarad a Rettenthetetlen vagy a Gladiátor című alkotások értékétől. A film a 12. század keresztes hadjáratainak fénykorában játszódik, főhőse Balian, aki nemcsak egyszerű kovács, hanem szakmájának mestere, azonfelül ötvös, és már a csatákban is szerzett tapasztalatot. A történet szerint nem tudja tétlenül nézni a keresztesek önkényuralmát, otthagyja múltját és a felkelők élére áll, hogy a betolakodókat kiűzze a szent városból. Az inkább dagályos és középszerű film láttán sok hiányérzetünk támad. Még a rendezői változat is sok kívánnivalót hagy maga után. Valahogy több van a filmben, mint amit kihoznak belőle. Néha az lehet érzésünk, hogy a Gyűrűk urából vágtak bele képsorokat. Vallási tartalmát tekintve a filmből nem is marad meg sok, de egy gondolatot mégis érdemes megfontolni: „Az ember mozdulhat parancsra. A fiú követheti az apját. De ha királyok mozgatnak is téged, vagy a hatalmasok, a lelkedért egyedül te felelsz. Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, és azt sem, hogy az erény nem volt járható út számodra…”

Krisztus király ünnepén, az egyházi év zárásaképp tegyük át az uralkodó-alattvaló, vezető-beosztott viszonyokat Isten és az ember kapcsolatának síkjára.

Szent Lukács evangéliumában olvassuk, amint az arra járók gúnyolták a keresztre feszített Krisztust: milyen király az, aki nem tud leszállni a keresztről, aki hagyja magát megfeszíteni? A kereszten elhelyezett Ez a zsidók királya feliratú táblát is gúnyból rakatta oda Pilátus.

Földi körülményeinkben hatalmasságok, hatóságok, politikai és egyéb vezetők uralma alá tartozunk még a demokratikus berendezkedésű államban is. A mai napon azonban figyelmünk az égi hazára, Krisztus uralmára összpontosul. Miközben szeretnénk önálló, szabad életet élni, és az uralkodási vágy is ott lappang bennünk, létünk Ura, Krisztus király valódi alázatot, őszinte engedelmességet kíván. Minden hatalom „onnan felülről” van. Ha valaki, úgy Krisztus az igazi tekintély, az illetékes életünk vezérlésében. Az evangélium szerint a katonák gúnyból töviskoszorút készítettek és a fejére erőltették, hogy csúfolhassák, és játékszerként szórakozhassanak vele. A kereszten meghalt és harmadnapra feltámadt királyunk azonban földi hatalmasságoknál nagyobbat, végtelenül többet ígér és ad. Halhatatlan, örök élettel ajándékozza meg a még szenvedő, de bűnbánó latrot, s őt követően mindnyájunkat.

A hiteles tekintélytisztelet alapja számunkra Krisztus. Ha tudnánk uralkodni magunkon, mások irányítását, kritikáját, másságát is több szeretettel tudnánk (el)viselni. Krisztus királyságának elismerése, az ezzel járó alázat társadalmi helyünket is kijelöli. Ahogyan Krisztusban Isten alázatát érjük tetten, ugyanúgy az emberi tekintélyt is csak ilyen „önkiüresedéssel” vívhatjuk ki.

Mátyás királynak mondta egyik alattvalója: „Felségedről sohasem tudjuk, mikor király, mikor diák”. A királynak tetszett a megjegyzés, és mosolyogva kérdezte: „Melyik alkalommal, melyik alakommal tetszem a legjobban?” „A kettő együtt tetszik nekünk” – felelte a diák. „A diákban tiszteljük a királyt, a királyban szeretjük a velünk barátkozó kedves diákot.”

Valahogy Krisztussal is így vagyunk de mérhetetlenül más fokban. Leányaink közül szépségkirálynőt választunk, az orgonát a hangszerek királynőjének, a tokajit a borok királyának, az oroszlánt az állatok királyának nevezzük. Krisztust azonban nem mi választjuk királlyá, hanem ő maga nyilatkozik így Pilátus előtt.

A királyság igazi tartalmát ő mutatta meg. A szolgálói, hitvesi magatartás, amellyel az Atya akaratát cselekszi és nekünk is példát ad – életre szóló etalon, minta. Isten országa (királysága) bennetek van – mondja.

Engedjük, hagyjuk, hogy ő parancsoljon nekünk? Szeretnénk, hogy uralma alá hajtsa ösztöneinket, rendezetlen vágyainkat, tudattalanba leszorított gátlásainkat? Ő az a király, aki értünk hal meg, hogy újjáteremtse az embert. És ő az ítélőbírónk is, aki második eljövetelekor szétválasztja a juhokat a kosoktól, a pelyvát a búzától, és azt mondja a jobbján állóknak: jertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokotokba azt az országot, amelyet kezdettől fogva nektek készítettem…

Krisztus Urunk nem veszíti el legitimitását négyévenként, és akkor is szerető királyunk marad, ha nem hiszünk benne. Itt a földön s az örök életben is ő képvisel minden törvényt, uralmat és hatalmat. Már most részesülhetünk ebből, ha szolgálatába szegődünk. Akkor szelíd uralma körülöttünk is megnyilvánul.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Sebestyén Péter - TÜZET HOZTAM! Végünk van!Évközi 33. vasárnap

Reggeli ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
10

1. Az igazak győzelme (Mal 3, 19–20a)

Az „utolsó” kispróféta Isten igazságosságáról tesz tanúbizonyságot. Ehhez a végítélet is hozzátartozik. Eljön majd az a nap, amikor minden, mi eléghet, elég, elhamvad, csak az marad fenn, ami örök érték.

 

2. Aki nem akar dolgozni… (2Tessz 3, 7–12)

Az apostol vagy a tanítványi köréhez tartozó szerző eloszlatja a tévedéseket, miszerint Krisztus második eljövetelének várása okot adhat a henyélésre és a semmittevésre. A végidők közeledtével sem hanyagolhatjuk el evilági teendőinket. A becsületes munkavégzés az evangélium hirdetésének hitelesítő pecsétje.

 

3. Jeruzsálem pusztulása (Lk 21, 5–19)

Az átlagember kíváncsiságának és az ismeretlentől való félelmének köszönhetően nálunk is felütötte fejét és sok lelki kárt, zavart okozott a hívők körében az ún. nagy figyelmeztetés. Odáig fajult, hogy volt, akik Ferenc pápát is Antikrisztusnak kiáltották ki, és nem mentek olyan paphoz gyónni, aki nem hisz ebben az álpróféciában… A hiszékenységnek és tömegbutításnak sajnos nincs határa, és az egyházat sem kíméli meg. Ezért a mai, utolsó évközi vasárnapon egyházunk Jézus szavai alapján a végidőkről szóló keresztény tanítást közli.

Szent Lukács leírásában az apostolok a jeruzsálemi templom ékes kövein és napfénytől ragyogó márványoszlopain csodálkoznak. Jézus lehűti őket: eljön az idő, amikor kő kövön nem marad. Erre mint valami hittanos gyerekek, akik egyszerre érdeklődőek és pragmatikusak, rákérdeznek: Mester, mikor lesz mindez?

A jeruzsálemi templom az ószövetségi ember számára nemcsak kultuszhely, vallási szimbólum, hanem a Dávidon keresztül Istentől kapott örökség záloga is volt. A hívő zsidók annak tudatában éltek, hogy Isten addig lakik népe körében, amíg a templom áll. Ha a templom elpusztul, vége a világnak, mindennek vége. Pedig már annak idején Jeremiás próféta is rámutatott, milyen önáltatás földi templomban bízni. Ezért döbbentette meg apostolait Jézus azzal, hogy a templom pusztulásáról jövendölt. Ez világvégi katasztrófával volt egyenlő. Szent Lukács már Jeruzsálem pusztulásának tudatában élezi ki Jézus szavait, mert Urunk igazából a végidőkről, az eszkatonról beszél. Mintegy kihúzza a talajt azon szektás, közeli világvégét várók lába alól, akik azonnali isteni beavatkozást sürgetnek, és végső leszámolásokkal riogatnak…

Kettős céllal teszi ezt. Először is arra figyelmeztet, hogy a város pusztulásának előjelei, a háborúk, földrengések, árvizek, járványok láttán ne az álmessiásoknak higgyünk, hanem azt tudatosítsuk, hogy a világ múlandó, véges. Ezen események mindig is voltak, lesznek. A történelem végső visszaszámlálása Krisztus első eljövetelével már megkezdődött.
Ő a történelem ura. Kerüljük el a kétségbeesést, hogy mindent a világ végének előjeleként értelmezzünk. De ne is rendezkedjünk be úgy a világba, mintha itt minden örökké tartana.

A történelem mindig is az egyházüldözés kora lesz. Folyamatos végső időket élünk. A kereszténység- (és magyar) ellenesség életünk része.
A szabadosság hordaléka. Sok jámbor keresztény egyenesen megbotránkozik az olyan kezdeményezéseken, mint például a „Hívd meg egy sörre a papodat!”, miközben legfeljebb egy évben egyszer nyitja meg a templom vagy a gyóntatószék ajtaját. Vaskos közöny választ el sokunkat egymástól, a közösségtől, mi magunk sem figyelünk az idők jeleire, a Lélek jelzéseire. Könnyebb botrányt vagy álszentséget szimatolni ott is, ahol csak tiszta szeretet van. Jézus kijózanít minket: értelmetlen a világvégét számítgatnunk, inkább legyünk hűségesek hozzá.

Ne rémüldözzünk a különféle baljós hírek hallatán, hanem kerüljük el azokat a veszélyeket és csapdákat, amelyek lelkünket sodorják veszélybe. Mérlegeljük döntéseinket, cselekedeteinket aszerint: mi maradandó, mi a veszendő, mi az örök, mi a múlandó.

Másodszor Jézus azt is világossá teszi, hogy a tanítványnak mindig készen kell állnia a megmérettetésre. Hogy megmutassa, elkötelezett hitéből milyen gyümölcsök fakadnak. Az események sűrűjében, a hirtelen változó körülmények között is emlékezzen arra, hogy sorsát Jézushoz kötötte. Ha baj, szenvedés, üldözés éri, az alkalom a tanúságtételre. Ahol mi veszélyt látunk, ott Jézus esélyt láttat a hitvallásra. Jézus szerint a családi kötelékek sem védnek meg a keresztviseléstől. De ígéretet is ad tanítványainak: hajatok egy szála sem vész el…

Az egyházi év vége fele, jó, ha Jézus szemével tekintünk a világvég jeleire, a „nagy figyelmeztetésekre”, a körülöttünk végbement szörnyű eseményekre vagy katasztrófákra. Ahelyett, hogy türelmetlenül várnánk az istenítéletet vagy elmenekülnénk a szorongattatások elől, ahelyett, hogy csak saját pecsenyénket sütögetnénk és keresnénk az egérutat, hogy megússzuk: dolgozzunk teljes erővel, lendülettel a világ megmentésén. Vegyük ki részünket az üdvösségért folytatott küzdelemből, fáradozásból. Ne bizonytalanodjunk el a sok rossz láttán, rémhírek hallatán, hanem készítsük elő magunkat és környezetünket az üdvösség befogadására.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."