32512 ima található a honlapon, összesen 45919 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva
    Hetente frissül

    A  bő két évtizednyi rádiós nép- és  több mint 25 évnyi egyházszolgálatom ezért erősítette meg bennem az elhatározást, hogy kiálljak korunk írott és virtuális "areopagusaira", mint templomon kívüli fórumokra, és hirdessem az igét „akár alkalmas akár alkalmatlan”. Ez kényszerű kötelességem és meseszép feladatom egyszerre, melyet minden porcikámmal mégis szívesen vállalok. Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem.
    Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.

    Kedves olvasó testvérem, ha ide bukkannál, világhálós szörfözgetés közben, erre a szép, és félelemmentes, gyönyörű kalandra hívlak Téged is.

    Ne tétovázz, olvasd az Örömhírt. Lelked szomját oltsd az örök élet vizével.

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Akiket a Mester hívottÉvközi 2. vasárnap

    Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    17

    1. Sámuel meghívása (1Sám3,3b–10.19)

    Sámuel nem állásinterjúra jelentkezett egy újsághirdetés nyomán, hanem Isten választotta ki őt, hogy a méltatlanná vált Éli főpap utódja legyen. Az Úr templomában aludt Silóban, ahol ügyelnie kellett az örökmécsesre. De a templomi szolgálaton túl a bibliai beszámoló szerint prófétai küldetést is kapott. Ettől vált felnőtté és lett erős küldetéstudata: Vele volt az Úr s nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon. (19. vers)

    Már kb. 18 éves, amikor egyik éjszaka Élihez fut, mert még nem tudja beazonosítani az Úr hangját. Lelkivezetőre van szüksége. És Éli felvilágosítja, mondjad nyugodtan: – Szólj, Uram, hallja a te szolgád! Mindannyiunkat alázatra intő esemény ez, ahogyan a bűnös, és a szolgálatra méltatlan, Istentől is jószerével elvetett, de azért a lelkiekben művelt lelkivezető vezethet olyanokat az életszentségre, akik a tökéletességben nála már magasabb fokon haladnak. Itt találkozik Sámuel meghívása az evangéliumban szereplő tanítványokéval és a miénkkel.

    2. Testünk a Szentlélek temploma (1Kor 6,13c–15a.17–20)

    Assisi Szent Ferenc szerint: a test kolostori cellánk, a lélek benne a szerzetes… Az apostol is azért buzdít a tisztaságra, azért száll szembe a kicsapongás szellemével, mert tudja, hogy tiszta életünkkel Istent dicsőítjük meg testünkben is. Akik testi-lelki tisztaságban élnek, akik meg tudtak maradni a halálos bűn nélküli érintetlenségben, akik a szent egyszerűség és Isten-közelség sugárzó tanúi, azokat a mai világ is nagyra becsüli és vágyódik a velük való találkozásra. Az ilyen szent emberekben érintjük meg Istent.

    3. Az első tanítványok (Jn 1,35–42)

    Keresztelő János követői közül többen Jézus tanítványaivá szegődtek. Erről számol be a szeretett tanítvány, János, az evangélista. Annyira magával ragadó a Mester kisugárzása, annyira meghatározó élményük ez a találkozás, hogy még öregkorában is pontosan emlékszik az időpontra: a tizedik óra körül járhatott.

    Akárcsak a szerelem, az isteni meghívás is mély nyomot hagy a lelkünkben. Sorsfordító. Visszaemlékszem, milyen sokat jelentett, amikor tanító bácsink meghívott magához almaszedni, vagy később teológiai tanáraink behívtak szobájukba: szigoruk megenyhült, távolságtartásuk megszűnt, természetesen kezdtek viselkedni, és házigazdává szelídültek...

    Érthető, hogy az első tanítványok sem felejtik el azt a pillanatot, amikor bátortalan, de mégis kíváncsi kérdésüket a Mester nem elutasította, hanem komolyan vette, és meghívta őket házába. S ennek az egyszeri vendéglátásnak világtörténelmi következményei lettek. Megszívlelendő, ahogyan András lelkendezve újságolja el testvérének, Péternek: megtaláltuk a Messiást! Majd Jézushoz vezeti. A másik tanítvány nem más, mint János, aki mindenkinek tudtára adja a hírt: tanúságtétele maga az evangélium…

    Nem csupán az apostolokat hívta meg Jézus. Minket is hív. Jézust követni elkötelezettséget, odaadást jelent. Már a születés meghívás. Aztán fokozódik, mélyül a keresztségben, a tudatos, személyes
    istenélményben, ami személyes döntést eredményez. A hitben kell hozzámennünk és a hit látásával látni őt. Kérdés, hogy tudjuk-e, hol lakik az Úr? Keressük-e? Akarjuk-e őt, vagy csak adományai, a jóérzések kellenek? Követjük-e a keskeny úton is, vagy csak dicsőségében sütkéreznénk? Meghalljuk-e hívó hangját egy élményen, egy jó barátunk szavában, szeretteink közvetítésével? Tudunk-e másokat Krisztushoz vezetni?

    A Mester példaképpé vált a tanítványok szemében. Egy fiatal életét is döntően meghatározzák az olyan eszményképek, akikre felnézhet, akikről megmintázhatja majdani önmagát. Aki tekintéllyel és hitelesen képvisel egy eszmét, egy hitet, egy szakmát. Aki lángra gyújtja őt, és viszonyítási ponttá válik. Aki nélkül elkallódna, fejletlen, szegény maradna. Így viszont valami új kezdődik el benne. Az igazi vezető hagyja, hogy tanítványában kibontakozzék az isteni csoda. Önállóságra neveli és nem féltékeny saját nimbuszára. Nem alázza meg, akit vezet, hanem segíti, hogy merjen másképp gondolkodni. Tiszteletben tartja a tanítvány egyéniségét.

    Pákozdi István paptestvérem mondja: „Ez a folyamat ma is ugyanígy működik: Isten szólít, mi hallgatunk rá, elindulunk a nyomában, és nála maradunk. Talán még az órára is fogunk emlékezni, mikor vert föl álmunkból, mikor szólított meg, mikor mutatta meg otthonát, mikor vont minket szíve közelébe.”

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Az én Fiam! Őt hallgassátok!Urunk megkeresztelkedése

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    10

    1.  Nézzétek a szolgám…, kiárasztom rá lelkemet… (Iz 42,1–4.6–7)

    Az Úr Szolgájának énekéből már az ószövetségben is a Megváltó alakja körvonalazódik. A próféta felsorolja az eljövendő tulajdonságait, hogy amikor eljön, mindenki felismerje: nem hangoskodik az utcákon, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, betölti őt a Szentlélek, ő az, akit Isten kiválaszt. Jézusban nemcsak stimmelnek ezek a látomások, hanem kezdettől fogva magára érti és veszi ezeket.

    2. Valóban… Isten nem személyválogató… (ApCsel 10,34–38)

    Péter apostol Kornéliusz házában érti meg, hogy az igehirdetés a pogányoknak is szól, és hogy Isten kiterjesztette megváltását minden emberre. Minden nép fia helyet talál az ő országában.

    3. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá… (Mk 1,6b–11)

    „Az ifjú názáreti ács nem vett fel újabb rendelést – írja Hajnal Róbert egyik elmélkedésében. A szerszámokat összecsomagolta, a műhelyt bezárta, ajtajára kifüggesztette az »Elutazás miatt zárva« táblát. Magára vette köpenyét, kezébe fogta vándorbotját és elköszönt édesanyjától, aki egy szóval sem tartotta vissza fiát…” Eljött a Jordán partjára, beállt a sorba a bűnösök közé, és alámerült a jánosi keresztség vizében.

    A többi evangélista is említést tesz Jézus megkeresztelkedéséről, de csak Szent Márk írja le konkrétan, kifejezetten, hogy Jézus alámerült. Istenfiúi színrelépésekor nem rendezett különleges látványosságot, nem csapott afféle „kozmikus show”-t, hanem alámerítette magát a sodró folyóba annak jeléül, hogy meg akarja járni poklainkat, kezünkre/be adja, kiszolgáltatja magát nekünk, hogy belemerítsük bűnben fuldokló életünkbe. Istentelenségünk elhagyatottságát veszi magára, engedelmesen egészen a kereszthalálig.

    Nem a mai értelemben vett keresztelés volt ez, hanem afféle beavató szertartás, amely az esszénusok kultikus fürdőjének új értelmet adott. Beteljesítette és túl is haladta János vonalát. Az evangélista ezért jelzi – habár a környezet erről nem szerzett tudomást –, hogy itt teofániáról, Isten-jelenésről van szó. Ezért is vált szét Urunk megkeresztelkedése vízkereszttől. A Lélek, mint egy galamb, az Atya szózata, mint az eget megnyitó hang szentesíti jelenlétével ezt az isteni „ősbemutatót”.

    Jézus megkeresztelkedése hitünk szent titka, egyben biztos történeti tény. De itt nemcsak Jézus megkereszteléséről van szó, hanem a miénkről is. A jánosi keresztség más értelmet nyert. Jézus teljesen új üdvrendet hozott. A mi keresztelkedésünk már nemcsak rituálé, nemcsak anyakönyvi bejegyzéshez szükséges jelképes gesztus, hanem isteni életet adó, bűn eltörlő cselekedet. Szentség. Megváltottakká válunk.

    Jézusnak ugyan bűne nincs, de azért jött, hogy elvegye a világ bűneit, az enyémet, a tiédet – mindazokét, akik hajlandók vagyunk kiszolgáltatni neki életünket. Akik készek arra, hogy lelkük kemény páncélját előtte feltörjék, hagyják, hogy nyíljék meg az ég, és maga az Atyaisten hagyja jóvá életüket: te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik! Milyen érdekes epizód, hogy ez a mennyei hang nem nyilvános, különleges csodái idején hangzik el – kenyérszaporítás, vihar lecsendesítése, gyógyítások stb. –, hanem most, üdvösségünk hajnalán, amikor emberi természetének leginkább szüksége van arra, hogy az Atya megerősítse, s a Szentlélek felkenje megváltói küldetésére.

    Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe lezárja a karácsonyi ünnepkört. Mintegy záróakkordként ez már nem édeskés, gyermeki fantáziával kiszínezett történet, hanem fajsúlyos, üdvtörténeti esemény, amely döntésre késztet: megtaláltam-e, megvallottam-e Jézusban a várva várt Megváltót? Beállok-e a bűnösök sorába, hogy beköszöntsön életembe az istengyermekség új korszaka? Sorban állok-e, bizalommal várakozva a természetfeletti javakért, vagy már csak a koncertjegyekre, vagy bankautomatánál vagyok képes várakozni? Keresztelésemkor vagy gyermekeim, unokáim keresztelésekor Isten szeretetét akarja most is kinyilvánítani. Lélek-áradás történik. Megfürödtem-e már ebben a végtelen isteni szeretetben? Büszke lehet-e rám Isten? Kedve telik-e bennem? Ha van egyáltalán elvárás, amelynek meg kell, amelynek érdemes megfelelni, hát az övé az.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Áldjon és őrizzen téged az Úr!Újév – Szűz Mária, Isten anyja

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    01

    1. Az ároni papi áldás (Szám 6,22–27)

    Újesztendő első napján egyházunk a Számok könyvében megtalálható gyönyörű papi áldást olvastatja fel, amelyet protestáns testvéreink liturgikus áldásként is használnak. Ezzel az imával áldották meg a papok az ószövetség népét az istentiszteleteken. Az édenkertből kiűzött ember az ősbűn óta vágyott ugyan Isten arcát látni, mégsem tehette, mert szabadságában elfordította tekintetét teremtőjétől, s ezért a belső fényt is elveszítette. Sőt, félt ettől a tekintettől, ezért takarta be arcát, ha Istennel beszélt. (Földi István) De Betlehem óta újra felragyogott a lefátyolozott istenarc, kiáradt ránk Isten jósága, mi több, Jézus Krisztusban szemlélhetjük őt, és Atyánknak szólíthatjuk. Nevének ismétlése, arcának ragyogása, az általa ajándékozott üdvösség mind azt hivatott kifejezni, hogy akiben Isten kedvét leli, aki engedi, hagyja, és kifejezetten kéri – nevének segítségül hívásával – Isten közreműködését, annak testi-lelki jólétben, egészségben, harmóniában, kegyelemben lesz része. Ezt a szerepet tölti be az áldás.

    Újév kezdetén mindnyájan áldásban részesülünk. Jót kívánunk egymásnak. Az újszövetségi pap is Isten áldását közli. Már a keresztségben lehívták ránk az Úr nevét, vagyis Isten tulajdonai vagyunk. Az áldással mindenek előtt dicsőítjük őt, hálánkat fejezzük ki, ámbár nevének kiejtésével mintegy igénybe is vesszük állandó szeretetét, amelyet bőségesen kiáraszt azokra, akik kérik őt. Bene dicere – jót mondani, áldani, jót kívánni. Minden jó forrása a legfőbb jó, Isten. Áldott állapotban lenni, Istennel lenni. Milyen szomorú, hogy nehezünkre esik már úgy köszönni: Isten áldjon meg! Amikor az étkezés előtt a családfő áldó imát mond, amikor keresztet karcol a kenyérre, mielőtt megszegi, vagy gyermeke homlokára rajzolja iskolába induláskor, gesztusaiban Isten áldó művét folytatja, teszi egyértelművé. „Áldás az, ami nélkül a bőség fárasztó, üres…, a gazdagság értelmetlen, és akár meg is lehet csömörölni tőle” – állítja dr. P. Tóth Béla. Ahogyan nem eléggé sokat idézett mondásunk tartja: hiábavaló az ember fáradozása, ha nincs rajta Isten áldása. Az áldás hat, az átok nem. Az áldás Istentől jön, az átokkal a gonoszt szolgáljuk. Ezekben a napokban nyer igazi értelmet a régi magyar köszöntés: Isten tartson meg… az ő kegyelmében!

    2. Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született… (Gal 4,4–7)

    Micsoda létmódbeli különbség keresztényként Isten gyermeke lenni. Nem szolgák vagyunk, a ház körül, hanem örökösödési joggal felruházott családtagok. Atyánknak, apukának szólíthatjuk Istent. Milyen jó felfedezni ezt az örömteli tényt, ami istengyermekségi méltóságunk velejárója.

    3. A Jézus nevet adták neki… (Lk 2,16–21b)

    Szent Lukács evangélista beszámolóját a pásztorok hódolatáról és Jézus körülmetéléséről szándékosan hozza ezen a napon anyaszentegyházunk, mert ezzel két dolgot is kifejez. Egyrészt azt, hogy Jézus már gyermekségében alávetette magát a mózesi törvénynek, nem akart kivételt, hogy így magára véve az ószövetségi törvényt minket megszabadítson a törvény terhétől.

    Másrészt a körülmetéléssel együtt járt a névadás is. Jézus neve azt jelenti: Jahvé, az üdvösség. A világ benne nyeri vissza az üdvözülés lehetőségét. Amikor Jézus nevét kiejtjük – tisztelettel, áhítattal, imaként –, mindig üdvösségünket akarjuk.

    Ugyanakkor Szűz Mária Jézus anyja, azáltal, hogy világra szülte Jézus Krisztust, az Isten fiát, olyan mély kapcsolatba került vele, hogy méltán tarthatjuk őt istenanyának. Ahogyan már az egyetemes zsinatok is nyilvános hittételként kihirdették. Mária az első keresztény, aki szívévben őrzi Fia szavait és élete eseményeit. Ő, aki először megtudja Jézus nevét. Mária azt adta gyermekének, amit egy anya adhatott, de énje szerint, személyisége titkában Jézus Isten. Ezért senki sem léphet komolyabb kapcsolatba az isteni kegyelem forrásával, mint ő, az édesanya. Istenanyai kiváltsága az édesanyák előtt is felmutatja azt a tiszta, romlatlan kapcsolatot, amely anya és gyermek között kialakul, és amelyet őrizni, vigyázni kell. Mária fia nevére hajlik meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban – mondja az apostol.

    Amikor baba-látni megyünk az újszülött iránti szeretetből, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az édesanyát, hiszen a gyermek minden idegszálával, sejtjével hozzá (is) kötődik. Amikor Jézust imádjuk, előtte hódolunk, nevére áldást mondunk, és keresztet vetünk, értelemszerűen kapcsolódik ehhez szent anyjának tisztelete is. Egyházunk immár kétezer éve mintegy ráfeleli az angyal szavára: Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján! Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Tulajdonába jöttKarácsony ünnepe

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    25

    1. Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz… (Iz 52,7–10)

    (Másod)-Izajás a hazatérés örömének prófétája, a szabadulástól fellelkesülve ír a közelgő, Úrról, aki mint győztes király vonul be Jeruzsálembe. Érkezését hírnök jelenti. A keresztény szentírás-magyarázat szívesen használja ezt a prófétai képet a karácsonykor születő Istenfia „beharangozására”. Könnyen felfedezhetjük benne Krisztus királyunkat, aki a megtestesüléssel kezdi el uralmát a „lelki Izrael”, a föld minden népe fölött. Egyházunk ezt hirdeti azóta is, megszakítás nélkül: van szabadulás a bűnből, van kiút a reménytelenségből.

     2. Ezekben a végső napokban, Fiában szólt hozzánk… (Zsid 1,1–6)

    A Zsidókhoz írt levél szerzője már az első mondatokban a legfőbb hírt jelenti be: az ószövetségnél messze tökéletesebb és teljesebb az újszövetségi kinyilatkoztatás, mert karácsonykor a Szentháromság második személye jelent meg köztünk. Ő egylényegű az Atyával. Aki őt látja, látja az Atyát is. Általa mindent tudunk, amit Istenről egyáltalán tudni lehet. Krisztus, aki a megtestesüléskor emberi természetet vett fel, a mindenség ura és örököse. Messze tökéletesebb, mint az angyalok, habár addig az angyalokat tekintették a legtökéletesebb teremtménynek. De Jézus Krisztus mint istenember az angyalok fölött áll. Ezért hódolnak előtte a karácsonyi éjszakában. A karácsonyi angyalok valóban létező, tiszta szellemi teremtmények, akik Isten szolgálatában állnak. A keresztények okkal és joggal várják az angyal közvetítésétől a karácsonyi ajándékot, hisz a legszentebb ajándék, a kisded megszületését is ők adták hírül.

     3. Az Ige testté lett.(Jn 1,1–18)

    Szent János mélyértelmű teológiai himnusza tulajdonképpen már kulcsot ad evangéliumának teológiájához. A görög szókészletet használja, amelyben az Ige szót, értelmet, gondolatot is jelent. Krisztusra érti, aki egyszerre Isten szava, tette, végső kinyilatkoztatása, bölcsessége – Isten s egyszersmind ember is.

    Így különbözteti meg az Atyától és a Lélektől, így igazolja Jézus egyértelmű istenségét, pontosan azzal a tömör nyelvtani formulával: testté lett! Ezen a ponton tetten érjük karácsony titkát és lényegét. Karácsony az isteni misztérium kinyilatkoztatása. Valósággá válik az ószövetség sejtése. A bűn sötétségében botorkáló emberre Krisztusban, az örök Igében ráköszönt az örök élet világossága. Mindazok, akik ezt elfogadják, ettől az isteni élettől, amely a hit révén beléjük árad, átalakulnak. Ezt hívjuk kegyelemnek, és emberi életutunk különféle fázisaiban ezt éreztetik meg a kegyelem csatornái, a szentségek.

    Az örökkévaló Isten Jézus Krisztusban emberré lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen. A sajátjába jött, ahonnan minden úton-módon ki szeretnénk ebrudalni. Kezdve azzal, hogy kétségbe vonjuk létét – ember az Istenét, micsoda badarság?… –, olybá vesszük egyházát, nem tartjuk meg tanítását vagy éppen „tudományosan” küzdünk ellene. De akik alázattal és nyitott szívvel várják és keresik, akárcsak a pásztorok, Mária és József, azoknak megadatik az istengyermekség élet- és látásmódja.

    Ezen a szinten mellékes a karácsonyfa, a hó, a száncsengők, a disznóvágás és a méregdrága ajándékok. Talán azért rekedünk meg a külsőségeknél, a körítésnél, a lágy érzelmeknél, mert mélységesen felfoghatatlan titokcsodát ünneplünk. Jóllehet ez adja ünneplésünk értelmét, alaphangját, okát és célját. Az istenember megtestesülése teljesen és visszafordíthatatlanul megváltoztatta a világ, a történelem menetét. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus születésétől új polgári időszámítás vette kezdetét. Krisztus születésében helyreállt a teremtő Isten édenkertben elképzelt rendje, és a bűn ellenére valami hallatlan új valósult meg. Isten elérhető, tapintható, megközelíthető – ehető. Velünk van. Általa, neki köszönhetően van értelme emberi sorsunk útvesztőinek, a bűnök, tévedések vargabetűinek, rajta keresztül nyílik rálátásunk hús-vér életünk örök távlataira.

    A mérhetetlen fölségű Isten végtelen szelídséget és törékenységet mutat, amikor ártatlan, kiszolgáltatott gyermekként közénk születik, örökre felveri sátrát köztünk, hogy rábírja az embert: legyen vele boldog, mint gyermek anyja ölén.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Üdvözlünk téged, Mária!Advent 4. vasárnapja

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    20

    1. Házad és királyságod örökre fennmarad. (2Sám 7,1–5.8–12.14.16)

    Dávid könnyíteni akar lelkiismeretén, s mivel az Úr megbocsát neki, megígéri, hogy templomot épít. De Nátán prófétán keresztül Isten maga közli sajátos terveit: a Messiás az ő családjából származik.

    2. Hatalmában áll megerősíteni benneteket evangéliumomban…, amelyre ősidők óta csend borult… (Róm 16,25–27)

    Az ószövetségben csak sejteni lehetett, de a várva várt megváltó Jézus Krisztus minden nép számára meghozta az üdvösséget. Ezt az örömhírt hirdeti az egyház.

    3. Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! (Lk 1,26–38)

    Jézus születésének hírüladása kapcsán Lukács evangélista olyan értesülések birtokában van, amelyeket csak a Szűzanyától és/vagy a názáretiektől szerezhetett. Ezért is értékes és sokatmondó az egész gyermekségtörténet, amelyet egyedül csak Szent Lukácsnál találunk meg. Az evangélista már azzal is fokozza az olvasók izgalmát, hogy az angyali üdvözlet elé helyezi az öregedő papi házaspár, Zakariás és Erzsébet gyermeke, Keresztelő János születéséről szóló beszámolót.

    Az Üdvözlégy Mária nemcsak a keresztények egyik legrégibb Mária-köszöntő imája, hanem évezredek óta költőket, művészeket, zeneszerzőket ragadott meg, szebbnél szebb Ave Maria megírására, megrajzolására, megkomponálására késztetve őket. Annyira ismerős nekünk, hogy már-már nem érezzük szokatlanságát, újdonságát, elsikkad a különös szavak értelme és súlya.

    Pedig épp adventben akarunk bekapcsolódni az isteni rend harmóniájába, és ezidőtájt lenne alkalmunk megdöbbenni az élet fogantatásának szent titkán. Mária minden édesanya ősmintája. Benne átminősül az előtte és utána élő nők anyai hivatása, az isteni csoda, amiben az ember részesülhet. Hányszor nyilatkoznak manapság is édesanyák nem várt gyermekről. Keserves, stresszel teli tiltakozásuk, a „hát mégis úgy maradtam” kezdetű kifakadásaikkal, hetekig tartó töprengéseikkel elárulják bizalmatlanságukat az életet adó Isten iránt. Ultrahangos vizsgálatok drámai felvételeken mutatták ki, hogy a magzat is fél, tiltakozik és hárít, ha rátör az életét kioltani akaró orvosi szerszám.

    Mária életében is csoda készül. Mivel pedig Istennél semmi sem lehetetlen, Jézusnak asszonytól kell születnie, hogy egy legyen közülünk, de férfi beavatkozása nélkül, mert onnan fölülről való… Micsoda bátorság kellett ehhez, a hitnek micsoda ráhagyatkozó bizalma, hogy teljesen „odadobja” életét Istennek. Nem tiltakozik a női emancipáció és jogok címén, önálló karrierépítése ebben a pillanatban okafogyottá vált. Vagy mégsem?… Hiszen minden nőnek legmélyebb, legőszintébb vágya-hivatása, hogy az élet továbbadásában vállaljon tevékeny szerepet.

    Karácsonyváró készületünkben jó úgy viselkedni, mint Mária: legyen nekem a te szavaid szerint! Legyünk készen arra, hogy felismerjük Isten elvárásait. Mi is kegyelemmel teljesek lehetünk, akárcsak a Boldogasszony, függetlenül ügyetlenségeinktől, függetlenül attól, hogy olykor eszköztelennek, gyengének, méltatlannak hisszük magunkat. Mária az eszköztelenség esélyét ragadja meg az angyali köszöntésben, és ezzel minden lelki gyermekét, majdani Krisztus-követőt belesodor az Istennel együtt élés meglepő kalandjába. Mária adventje így a mi karácsonyunkat készítette elő.

    Még ha nem is népszerű manapság az a tengermély alázat, ami Máriában volt, merjünk belebocsátkozni ebbe az isteni felkérésbe. Fogadjuk el Istent életünk partnerének, annak minden következményével együtt. Ne kiszolgáljunk, hanem szolgáljunk, ne kierőszakoljuk a dolgokat, hanem engedjük, hogy történjenek velünk, és hagyjunk teret magunkban Isten akaratának. Önbecsülésünk, önérzetünk ettől még nem sérül, és jogaink sem csorbulnak. Legfeljebb nem teher lesz a gyermek, hanem áldás, nem bizonytalan lesz a jövő, hanem rajtunk nyilvánul meg Isten dicsősége.

    Üdvözlünk téged, Mária, a karácsonykor közénk születő Isten fiának édesanyja! Aki tudtad, hogy nem pusztán miattad volt, ami az angyali üdvözletkor elkezdődött, és kilenc hónap múlva nyilvánvaló lett. Hiszen egyetlen anya sem magának neveli a gyermeket. Te a legkevésbé. Inkább ő nevelt téged, miközben együtt kerestétek és tettétek az Atya akaratát.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Egy hang a pusztábanAdvent 3. vasárnapja

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    13

    1. Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem…
    (Iz 61,1–2a.10–11)

    Izajás itt a prófétai lelkület eredetét lebbenti fel. Nem hiába alkalmazta magára ezt Jézus Krisztus is, názáreti színre lépésekor. A prófétákat az Úr lelke teszi prófétává, és képessé arra, hogy életük árán is közvetítsék az isteni üzenetet. A világ talán irtózik hallani a kemény szavakat, de azok mögött mindig öröm húzódik meg: Isten hűséges, és szüntelenül magához akar csalogatni. Ilyenkor, adventben a megváltás örömhírének prófétai ereje van. Merjünk lázba jönni tőle, és elindulni Isten útján.

    2. Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát… (1Tessz 5,16–24)

    Szent Pál a tesszaloniki hívekhez írt levelének végső intelmeiben a keresztény ember olyan, talán legfontosabb vonásait rajzolja fel, amelyek önazonosságunk tartozékai is. Belső öröm, imádságos lelkület és hálás szív nélkül nincs valódi lelki élet.

    3. Köztetek áll az, akit ti nem ismertek. (Jn 1,6–8.19–28)

    Egy híres előadóművész vagy szeretteink hangját ezer közül, látatlanban is felismerjük. Senki máséval össze nem téveszthető, egyedi hangok. Keresztelő János szájából is ez a több mint ezer éve várt prófétai hang lett újra ismerős az izraeliták fülében. A próféta hangja, Isten hangja, mely megrázkódtatja a jelent, beharangozza az újat, a szokatlant, reményt ébreszt és vigasztalást ad.

    Advent harmadik vasárnapját az öröm vasárnapjának is nevezzük. Pont ezekért a vigasztaló szavakért. Szent János evangélista teljesen más megközelítésben szerepelteti Keresztelő Jánost és mutatja be Jézus Krisztust, az eljövendőt. Biblikus szakemberek varratlan köntöshöz hasonlítják evangéliumát, vagy egy olyan zenei kompozícióhoz, amelyben témák bukkannak fel és tűnnek el, hogy később más formában újra előkerüljenek. De az evangélista sosem hanyagolja el a történetiséget csak azért, hogy a lelki tartalmat kidomborítsa.

    Így tesz Keresztelő János alakjával is, aki nem Illés, nem Mózes, nem is próféta akar lenni, hanem csupán a pusztában kiáltó hang, aki előkészíti a Szónak, az Igének eljövetelét –, akiben Isten végérvényesen kinyilatkoztatja önmagát. A teremtés csodája az emberi nemben érte el csúcspontját – viszonylagos autonómiát is élvezve –, de a bűnbeesés miatt hajlamos az önelégültségre, és mégis állandóan szomorú, mert a földi élet véges. Szent János teológiájában ez kap főszerepet. Jézus azért jött közénk, hogy megmentsen, hogy teljes életre vezessen, hogy tanúságot tegyen az igazságról, amely megszabadít a szorongástól. Ez a megváltás. Jézus eljövetelével fény jött a világba, amely bevilágítja utunkat, hogy ne botorkáljunk, és el ne vesszünk, hanem teljes életet éljünk.

    Ma sem az a kérdés, hogy vannak-e prófétáink, hanem hogy hallgatunk-e rájuk? Kihalljuk-e szavukból Isten hangját, aki sürget, hogy egyengessük a feléje vezető utat? Azt az utat, amelyet mi magunk torlaszolunk el gondjainkkal, minden tekintélyt és értéket megkérdőjelező hetyke önhittségünkkel. A farizeusok is vitatni kezdték Keresztelő János prófétai hitelességét. „Miért keresztelsz hát?” – kérdezték tőle. Mi vajon miért keresztelünk? Amikor még esküvő sem volt, de már megjött a gyerek… Hagyományból, megszokásból, félelemből? Vagy azért, mert tanúságot akarunk tenni a világ világosságáról, akit a keresztelő gyertya lángja is jelképez?

     Köztetek van, akit ti nem ismertek – halljuk a Keresztelőtől. Húsvét és pünkösd után ez eléggé lesújtó ítélet, amely folyton leleplezi hitünk hiányosságait. Nem lehetünk csak a „magunk módján” vallásosak, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ha időnként templomba járunk – mert hát karácsonykor illik –, meg ajándékozási rohamunk támad, azzal szívességet tettünk Istennek. Keresztelő Jánosokként inkább tanúskodjunk az eljövendőről, aki köztünk lakik, aki át akarja formálni sebzett énünket. Ne magunkat toljuk a karácsonykor közénk születő Krisztus elé, hanem nyissunk utakat szívtől szívig, egyengessük el csalódásaink, túlzott önbecsülésünk görcseit, de úgy, hogy közben az eljövendőre figyelünk. Aki már itt is van az ajtóban, és kopogtat.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága János, az útkészítőAdvent 2. vasárnapja

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    06

    1. Egyengessetek ösvényt… Istenünknek! (Iz 40,1–5.9–11)

    Izajás próféta a történelmi eseményekben Isten szabadító kezét látja meg. Isten hűséges népéhez. Az úttörés, az útkészítés szerepét nekünk is vállalnunk kell, ahogyan Keresztelő János is felismerte. A bűn okozta elsivatagosodás helyett az erények, az értékek útját kikövezni, egész adventet átfogó kihívás minden kereszténynek.

    2. Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni…, hanem türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen… (2Pt 3,8–14)

    Adventben újra és újra időszerű kérdésre ad választ Péter apostol második levele: miért kell annyit várni Urunk eljövetelére? Tekintsünk el a világvégevárók hisztériájától, amellyel a 2011-es és 2012-es évet tematizálták. Az apostol a tévtanításoktól akar megóvni, amikor Isten végtelen türelmét és irgalmát ajánlja figyelmünkbe. A tévtanítók ugyanis tagadják Jézus istenségét. Különféle ezotériákkal és áljóslatokkal hozzák összefüggésbe a hit dolgait, és gúny tárgyává teszik. Ne essünk bele ebbe a csapdába. Inkább munkáljuk megtérésünket és használjuk fel a jóra Urunk türelmi idejét, hogy az a végső nap ne érjen váratlanul.

    3. Készítsétek az Úr útját! (Mk 1,1–8)

    Az út jelképszerűsége szorosan összefügg az emberiség léttapasztalatával. Az útnak kezdete és vége van, kiindulási pontja és végcélja. A Biblia is bővelkedik az út-gondolat szerteágazó jelentéseivel: görbe út és egyenes út, bűnösök és igazak útja, hazugság és igazság útja, Isten útja és az ember útja – hogy csak néhányat említsünk.

    Isten útján járni annyi, mint akarata szerint élni. Az Újszövetség Istene is úton levő Isten. Úton van felénk. Jézus Krisztusban nemcsak beszél az útról, hanem megmutatja magát az utat: Én vagyok az Út, az igazság és az élet.

    A taizéi ökumenikus közösség biblikusa, John testvér egyik köny-
    vében többek között ezeket írja: „elválasztható-e a »kicsoda Isten?« és »mit kíván az embertől?« két kérdése? Ami azonban számunkra két kérdésként jelentkezik, az Istenben egy. Amit velünk közölni akar, az ő maga. Egyetlen vágya, hogy az ember közösségben éljen ővele… Amikor Isten szól hozzánk, ember számára azt majdnem lehetetlen fölfogni. Ezért tehát amikor Isten megszólít, inkább arra hív, induljunk vele útra. Át kell alakulnunk, hogy megértsük és befogadjuk őt… Az átformálódás nem megy minden nehézség nélkül és nem mentes a zsákutcáktól sem. Ahogy a patak a legkeményebb kőzeten is utat váj magának, úgy az Istenre hangolódás folyamatát sem állíthatja meg soha semmi.”

    Keresztelő János arról prédikál, hogy ha visszatérünk Isten útjára, elnyerjük bűneink bocsánatát. Ez a metanoia/megtérés. Az advent is erről szól. János a pusztában, az új kezdet színterén egy erősebb valakinek az eljövetelét hirdeti meg, akit utolsó eljövendőként vártak a zsidók, de valójában az első: ő arra sem méltó, hogy szolgája legyen. Akinek János utat készít, igazából a maga vágta ösvényen jár, de az útkészítés mégis létfontosságú.

    Vajon tudatában vagyunk annak, hogy útkészítők vagyunk? Szülők, pedagógusok, tapasztalt felnőttek saját magaviseletükkel, szerepeik betöltésével, szavukkal és példájukkal mintául szolgálnak a következő nemzedéknek. Gyermekeik útját egyengetik. Keresztelő János nem megvesztegetéssel, ködösítéssel, sebtében betömködött lyukakkal akar utat készíteni a Megváltónak, hanem bűnbánattal. Meghirdeti az örömhírt, a szabadulást.

    Gondviselésszerűen ráz fel minket is advent, hogy felszítsa lelkünkben az Isten utáni vágyakozás, várakozás tüzét. Ez több, mint egy szokványos szülinapra való előkészület. Idei adventünkkel már közelebb kerültünk-e hozzá? Érettebbek, jobbak, szentebbek vagyunk-e, mint tavaly ilyenkor? Vele véglegesen találkozni ezt is jelentené… Nem új utak kellenek Isten felé, hanem arra az útra ráállni, amelyen ő elénk jött, hisz ő előbb van, mint a Keresztelő.

    Az útépítés fáradtságos és sok pénzbe kerül. De a karbantartás is. Mindez hiábavaló, ha nem járunk rajta. Hatványozottan érvényes ez az Úr útjára, amely más, mint a miénk. Azt megtalálni, azon maradni életművészet. Az ő útjai nem az önzés, hanem a felebaráti szeretet útjai. Erről kell elhordani a kevélység hegyeit, betömni az elkeseredettség gödreit. Nem szakadékokat, elválasztó vonalakat húzni egymás közé, hanem összekötni egymás útjait. Nincs beérkezettség, nincs tökéletes ember. Egy helyben állás sincs. Úton lévő zarándokok vagyunk.

    Miközben készítjük az Úr útját, egy belső utat is végig kell járnunk, ami nem más, mint az önmagunktól való függőségek megszüntetésének, a rendetlen ragaszkodásoktól való elszakadásnak, a lelkünk mélyén, énünk igazi középpontjában ránk váró Isten megtalálásának az útja. Ahogyan Keresztelő János mondaná: nekem kisebbednem kell, neki pedig növekednie… 

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Isten asztaltársasága Álom és éberségAdvent 1. vasárnapja

    Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    29

    1. Urunk, te vagy a mi atyánk… a te kezed műve vagyunk mindnyájan. (Iz 63,16–17. 64,1–3–8)

    A Trito (harmadik) Izajásnak nevezett szerző drámai erővel kéri Isten személyes közbelépését, hogy a fogságból hazatérő nép újra életre találjon. E bűnbánati zsoltárként is nyilvántartott fohász páratlan költői szépségével és gondolati mélységével a keresztény advent megváltó-váró lelkületét is jól jellemzi.

     2. Semmi kegyelmet nem nélkülöztök, amíg Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok. (1Kor 1,3–9)

    Szent Pál korintusiakhoz írt első levelének bevezetőjét olvassuk ma. A szokásos levélkezdésekhez hűen az apostol itt is örömét fejezi ki, hogy munkája nem volt hiábavaló, és érzékelteti velünk, hogy földi történelmünk valójában a Krisztus második eljövetelére való várakozás kegyelmi ideje.

     3. Az idegenbe készülő ember… otthagyja házát, és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek!… (Mk 13,33–37)

    Nem csupán a színházak kezdenek új évadot, nemcsak az iskolákba csengették be az új tanévet – függetlenül a naptári év időmeghatározásától –, hanem egyházunkban is új liturgikus év veszi kezdetét. Az Úrjövet, az advent szent négy hete egyszerre előkészületi idő Urunk születésének megünneplésére, és alkalom az Isten utáni vágyódás, a vele való találkozás felszítására. Szent Márk evangélista közlésében Jézus éber szolgákhoz, kapuőrökhöz hasonlítja tanítványait és a benne hívőket. Az éjjeliőrnek is szüksége van alvásra, de nem akkor, amikor ébernek kell lennie. Rá feladatot bíztak: őrködnie kell gazdája vagyonán, védenie a betörőktől, és ugrásra készen virrasztania, hogy bármikor ajtót nyithasson, ha a gazda megérkezik. A mai őrök biztonságosan elbóbiskolhatnak a méregdrága riasztóberendezések felügyelete alatt, őrző-védő kutyáik pedig távol tartják a betolakodókat a szigorúan őrzött „objektumtól”. Erdély nagy humoristája, a néhány éve megboldogult Bajor Andor író adta egyik humoreszkje címének: Az éjjeliőr nem tud aludni… Vajon mi miért tudunk nyugodtan aludni, amikor ébren kellene lennünk? Miért vannak nyugtalan álmaink, nem csak telehold idején?

    Advent karácsony nagy vigíliája. A vigília virrasztást, virrasztó várakozást, tevőleges készenlétet jelent. Sokféleképpen lehet várakozni. Ki unottan, ki türelmetlenül… csak nézzünk szét egy váróteremben, akár a rendelőben, akár egy hivatal előterében, akár egy pályaudvaron vagy repülőtéren. S persze, az sem mindegy, mit vagy kit várunk? Ugye más az esküvőre készülő pár várakozása, más az örömszülőké, más a nyoszolyólányoké, s más azoké, akiknek egyetlen gondja, mit vigyenek ajándékba, vagy éppenséggel az, hogy mit vegyenek fel? Mutasd meg, hogy várakozol, s megmondom, mire, kire vársz. S persze, azt is, ki vagy… – írja egyik elmélkedésében Kiss Ulrich jezsuita.

    Hogyan várjuk az Urat? Advent bűnbánó várakozás is. Karnyújtás, segélykiáltás a felénk közeledő Úr után. Aki nélkül nincs megváltás, nincs életöröm, nincs örök élet. Amikor rettegünk a nemzet, a világ jövője miatt, amikor csak e világ boldogító illúziójában ringatjuk magunkat –, advent megállásra késztet. Kényszerít a befele fordulásra. Nem vesztegethetjük időnket sem a gondtalan alvással, sem a türelmetlen rohanással, hanem tudatosítjuk, hogy feladatunk van: örömteli találkozásra készülünk. Ennek érdekében történik életünkben a legnagyobb „beruházás”. Sóvárognunk, vágyakoznunk kell a közelgő Jézusra. Ez nemcsak hitünk „karbantartásával”, hanem lelki „edzéssel”, belső életünk fejlesztésével is jár. Az adventi szokások, áhítatgyakorlatok ezt célozzák meg. Innen nézve nyer értelmet a lemondás, a jócselekedet, az adakozás emberi gesztusa. Fárasztó estéinket ezért cseréljük fel a gyönyörű, frissítő hajnalokra, a kocsmai haverokat a velünk találkozni akaró Úr Jézusra, a tévézést és világhálós szörfözést az imádságra, a kevesebb csevegést a több és mélyebb csendre, a másnaposságot az egész napos lelki éberségre… Advent segít, hogy ne tévesszük szem elől életünk legfőbb célját, hogy felélesszük az istenszeretet „első szerelmének” tüzét lelkünkben és a ránk bízottakban egyaránt. Jöjj el, Urunk, Jézus!

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Az Atya áldottait ítélő királyKrisztus, a mindenség királya

    Reggeli ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    22

    1. Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról…(Ez 34,11–12.15–16)

    A babiloni fogság idején működő próféta szívesen használja Istenre a pásztor képét. Ez egyrészt Isten uralmát, a teokráciát is jelképezi, másrészt meg szüntelenül szembesíti a földi királyokat uralkodásuk szolgálat-jellegével.

     

    2. Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül.
    (1Kor 15,20–26a.28)

    Szent Pál apostol éppen Krisztusnak, az örök életet adó új Ádámnak bemutatásával oszlatja el a pogányok feltámadással szembeni kételyeit. Meggyőződéssel állítja, hogy a mindnyájunk végső feltámadása is a halál vereségét jelenti.

     

    3. Az Emberfia… különválasztja őket egymástól… Aztán így szól… a jobbján állókhoz: jöjjetek, Atyám áldottai…! (Mt 25,31–46)

    Krisztus király ünnepét az egyház 1925-ben hirdette ki, az első világháború után, amikor Európa népei még mindig szenvedték a háború következményeit. Amikor a történelem színpadáról királyok és királyságok tűntek el, államrendszerek változtak meg, és útjára indult a túlhajszolt racionalizmus. Az egyházi év végén Krisztust úgy ünnepelni, mint a mindenség uralkodóját azóta sem időszerűtlen. Ahogyan a nagy bazilikák bejárata fölött vagy szentélyeinek falfestményein oly sokszor megjelenik a Pantokrator, az élőket és holtakat megítélő megváltó király képe ma is elevenbe vágó üzenetet hordoz.

    A mai bibliai olvasmányok a pásztor-, megváltó- és ítélő király képeivel festik le Jézus Krisztust, aki egyben az utolsó ítélet bírája, és egyik litániánk szerint „minden szív királya és középpontja”. Sillye Jenő dalszerző meg úgy fogalmaz: „Volt egyszer egy király, ma is él, köztünk jár, / Országát ne keresd, térképeid felett, / Hintója sosem volt, mindig csak gyalogolt, / Szolgákat nem akart, szolgálni ő akart”… Ez a királykép igenis „passzol” a zarándok és szolgáló egyház képéhez, amelyet a II. vatikáni zsinat olyan találóan meghirdetett. Annak ellenére, hogy lejárt az abszolút uralkodók, a császárok és királyok kora, és a monarchiák fölött is eljárt az idő, mégsem lehet „demokratikusabb” névvel illetni Krisztust, mint az egyedül neki kijáró felség címmel. Ő a király! Nem dirigáló, parancsoló, még csak nem is a büntető királyé, hanem aki személyében is bemutatta, milyen a valódi király, akinek egyedüli joga és illetékessége mind az ítélet, mind a számonkérés. Habár sokunkat félelemmel tölt el, ez mégis örömhír: lesz isteni igazságszolgáltatás!

    Máté evangélista valóságos színpadi jelenetként ábrázolja az utolsó ítéletet, amelyben számos meglepetésben lesz részünk. Kezdve azzal, hogy a király nem egyéneket, hanem nemzeteket állít baljára vagy jobbjára aszerint, hogy mennyiben élt szívükben és cselekedeteikben a felebaráti szeretet. Nem azt fogja megkérdezni tőlünk, hogy mennyit imádkoztunk, jártunk-e templomba, engedelmeskedtünk-e az egyházi hatóságoknak, böjtöltünk-e, volt-e teológiai doktorátusunk? Ebből persze senkinek sem kell azt a könnyelmű következtetést levonnia, hogy nem muszáj hitünket megvallani… Ugyanis Istenhez fűződő hívő kapcsolatunkat épp a szeretet tettei szemléltetik. Ha hívőként nem gyakoroljuk a szeretetet, nem ismerjük Krisztust és léthazugságban élünk. Azonban Jézust az utolsó ítéleten nem kimondottan a „vallási” kérdések érdeklik, hanem az, hogy lett-e mindebből irgalmas jóság vagy sem. Ott derül ki, hogy minden jót vele tettünk vagy nem… Sokan el fognak csodálkozni, mert nem fogják megérteni Isten jóságát. Meglepődnek, hisz tették a jót anélkül, hogy tudták volna: valójában Istennek szolgáltak! Nem voltak tisztában azzal, hogy tulajdonképpen az üdvösség felé haladnak. Egyszerűen csak hallgattak szívük parancsára. Krisztus királyunk ezeket azzal jutalmazza, hogy örökre vele lehetnek. Milyen nagyszerű!

    Ugyanakkor milyen iszonyatos is, mert az utolsó ítélet leleplezi keményszívűségünket, önzésünket és hazugságainkat, amikor a felebarátaink szükségében nem ismertük fel, sőt visszautasítottuk a ránk szoruló Krisztust. Az lesz a büntetésünk, hogy nem lehetünk a királlyal. Ez a kárhozat. Nem a király önkénye miatt, hanem mert kiderül az igazság. Ő maga az igazság. Nincs helye a nagyszájú feleselésnek. Nincs arra mód, hogy az ellenkezőjét bizonyítsuk. Senki sem mondhatja az ítéleten, hogy ja kérem, én ezt nem tudtam… Lehet, hogy Istenről, Jézusról nem sokat hallott ugyan, evangéliumáról még annyit sem, de ott volt körülötte a rengeteg nyomorult ember. Akkor meg mit nem tudott?…

    Az egyház ideje Krisztus király uralmának ideje. Alattvalói bizonyságot tehetnek arról, elfogadják-e uralmát, valóra váltják-e a szeretet parancsát? A mi királyunk minden jótettet, amit emberekkel teszünk, személyesen magára vesz, ugyanígy a megbántásokat is. Azonosul a kitaszítottakkal, mindenkivel, akit „leírt” a társadalom, mert ő a szeretet királya. Talán borsódzik a hátunk az ítélet szó hallatán, de annak örüljünk, hogy a legkisebb jóért, egy pohár vízért is örök élettel fizet. Nem is olyan nehéz őt szolgálni, mert amit rászoruló embertársainknak teszünk, úgy veszi, mintha neki magának tennénk.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva A kevésben is hű sáfárÉvközi 33. vasárnap

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    15

    1. Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret. (Péld 31,10–13.19–20.30–31)

    A Példabeszédek könyve salamoni mondások gyűjteménye. Keltezését biblikusok a Kr. e. 5. századra teszik. A most idézett derék asszony dicsérete című fejezet a női hivatás megbecsülését húzza alá.

     

    2. Az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj (1Tessz 5,1–6)

    Az apostol Krisztus második eljövetelének váratlanságát ecseteli a tesszaloniki híveknek.

     

    3. Jól van, te hűséges, derék szolga, mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! (Mt 25,14–30)

    Habár Lukács evangélistánál is találunk hasonlót (Lk 19,12–27), a talentumokról szóló példabeszéd igazából Máté sajátja. Az ókori zsidóknál is használatos talentum mint pénzegység több mint 40 kilogramm aranyat jelentett. Feljegyzések szerint Nagy Sándor serege a gaugamélai csata után 4000 talentumot zsákmányolt a legyőzött perzsáktól.

    Jézus a minket komolyan vevő, velünk szemben igényes Isten szeretetének találékonyságáról beszél, aki nem fél ránk bízni ajándékait, szétosztani a világ javait az emberek között. Tehetséget, időt, egészséget, saját magát Jézusban. Halálunk óráján pedig ezekkel el kell számolnunk. Ennek ellenére kérdezhetnénk: a gazda miért nem osztja egyformán javait mindenkinek? Miért nem adja oda már kezdettől fogva teljes tőkéjét annak, aki a legjobban sáfárkodik vele, hiszen ismeri a szolgák rátermettségét? Hogyan veszi el azt, ami nincs? Nem túl kemény azzal szemben, akinek csak egyet adott?

    Isten végtelen bölcsességében színesnek, gyönyörűnek, változatosnak teremtette ezt a világot. Benne az embert is. Nem eresztett ki egyformán a kezéből. Különbözünk bőrszínben, nyelvben, alkatban, észben, szépségben, tehetségben, de még kegyelmi befogadóképességben is. Testre szabottan áldott meg javaival. Mindenki azért felel, amit kapott. Igaz, a bűn, a rosszra való hajlam miatt könnyen oldalra kacsingatunk, és folyton összahasonlítgatjuk magunkat másokkal. Ha többet kaptunk, fölfújjuk magunkat és lenézünk másokat. Ha kevesebbet, panaszkodunk vagy megutáljuk a többieket. Mégis jól van ez így. Isten egyáltalán nem igazságtalan, és nem kíván lehetetlent. Mindenkinek abban az arányban kell kamatoztatnia talentumait, amennyit kapott. Nem sok közünk lenne egymáshoz, ha egyformák lennénk mindenben… Épp mert sokfélék vagyunk, ebből több, másból kevesebb a sajátunk, segíthetünk egymáson, kiegészíthetjük egymást, a közösbe is tehetjük, hogy mindannyian gazdagodjunk. Nem lehetünk olyan szegények, ágrólszakadtak, hogy ne adhatnánk a velünk élőknek időt, figyelmet, mosolyt. Már az is segítség, ha elviseljük, hogy rajtunk segítenek, hogy kibírjuk azt, ha másokra vagyunk utalva, és engedjük, hogy például családtagjaink rajtunk tanuljanak meg szeretni. Ez végleg elveszi kedvünket az irigységtől, hisz ami a mi szemünkben jobbnak tűnik, nekik talán jóval nehezebb is… Milyen jó, hogy az Úr pont annyit bíz ránk, amennyit kamatoztatni tudunk. Így nem bénít meg a félelem.

    Isten szemében a kevés is sok lehet. A fák sem nőnek az égig, emberi erőnk, képességünk, energiánk is véges. Akárcsak az elem, mi is lemerülünk, néha kimerülünk. Istennél ez a növekedési terv azt is jelzi – ahogyan az apostol írja –, hogy „nincs a földön maradandó hazánk”. Ez a földi élet kevés. Arra viszont elegendő, hogy a szeretetben növekedjünk, a hűségben kitartsunk, és miénk legyen a sok, az igazi, az örök!

    A lusta szolga nem tágította ki szívét ura nagylelkűségére. Azt hitte, meg lehet állni,  „tartani a szintet”. Ez volt a veszte. Akárcsak az anyagi, a lelki és szellemi javak esetében is tapasztaljuk: „akinek van, még adnak, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.” Ha valaki például nem gyakorolja az idegen nyelvet, nyelvtudása elsorvad. Jézus a megkerülhetetlen valóságra figyelmeztet: az élet vagy növekszik, vagy elpusztul. Hasztalan téblábolni és tördelni a kezünket tanácstalanságunkban…

    A példabeszéd szerint a hosszú idő, a gazda „távolléte” arra való, hogy kibontakoztassuk tehetségünket. Hogy megtaláljuk személyes utunkat, keressünk és kereskedjünk olyan javakkal, melyeket a rozsda és a moly meg nem emészt, a tolvaj nem lophat el, amelyek átvihetők a „túlsó partra”. Ez a hosszú idő elég arra, hogy kipróbáljuk az újat, leleményesen egyből kettőt csináljunk, és „visszaforgassuk” a nyereséget, hogy a gazda megérkeztekor ne lusta szolgának bizonyuljunk, hanem olyannak, aki kihozta a legtöbbet abból, amit rábíztak. Urunk öröme vár ránk. Kell ennél nagyobb jutalom?

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Az okosak és az okoskodókÉvközi 32. vasárnap

    Reggeli ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    08

    1. A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és könnyen megtalálják, akik keresik. (Bölcs 6,12–16)

    Az ószövetség legfiatalabb könyve görög nyelven íródott. Szerzője elsősorban a diaszpórában élő zsidókhoz szól. Bennük erősíti meg a személyes Istenbe vetett hitet, amely messze továbblát, mint a görög filozófia.

     

    2. Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. (1Tessz 4,13–18)

    A pogányok hittek ugyan a lélek halhatatlanságában, de nem remélték a test föltámadását és az örök igazságszolgáltatást sem. Ezért bátorítja az apostol a pogányságból megtért tesszaloniki híveket, és fejti ki az ezzel kapcsolatos keresztény tanítást.

     

    3. Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak a menyegzőre…(Mt 25,1–13)

    „Történt, hogy a nagy király meghirdette jó előre, hogy ha fia nagykorú lesz, nagy lakodalmat fog ülni! Készült is rá az egész királyság! A divattervezők csinos lányokat szerződtettek, és új ruhakölteményeket alkottak az ünnepre. A felsőbb tízezrek jó előre előjegyezték a modelleket, amiket az autógyárosok külön erre az alkalomra gyártottak; a busz- és a légi társaságok különjáratokat hirdettek: Már most takarékoskodjon! jelszóval a középosztálynak, és a szegények kiszámolták, hogy ha azonnal felkerekednek, épp a jeles napra érnek oda. Eljött a várva várt nap, a média nagy zajjal köszöntötte, de a nászünnep előtti éjszakán egy hurrikán pusztított végig az országon, az utak járhatatlanokká vártak, a hidak beomlottak, és a repülőknek nem volt hova leszállni. Így aztán amikor megnyíltak a palota kapui, csak a koldusok álltak ott, akik még a vihar előtt odaértek. És sehol nem volt egy riporter, aki megörökítette volna! Nem garantálom, hogy a hasonlóság mai történésekkel pusztán a véletlen műve!” Kiss Ulrich SJ modern történetét nem véletlenül idéztem…Az utolsó ítéletkor megérkezik a vőlegény, Krisztus, hogy egybekeljen szeretett menyasszonyával, az egyházzal. Hogy mikor, azt pontosan továbbra sem lehet tudni. De szép lett volna ez a tíz szűzről szóló példabeszéd, ha az okosak adnak a butuskáknak az olajból, és akkor azok mentegetőzhettek volna, hogy a szeretet gyakorlása miatt nem maradt nekik (sem…). A jóságos vőlegény még külön díjazta is volna…

    Igen ám, de a példabeszéd nem a jótékonykodásról szól. Hanem az örömünnepről, a lakodalomról, amelyet az Atya készít Fiának és jegyesének, a benne hívők közösségének. Erre készülünk egész életünkben. A földi élet Jézus tanítása szerint nem pusztán a születés, növekedés, alkotás, leépülés majd halál ívében játszódik, hanem az örök találkozásra való állandó felkészülés jegyében. Növekedés és fejlődés, kibontakozás és végső beteljesülés, amelyet a halál sem ront el, csak ajtót nyit neki.

    Az ószövetség népében is élt a tudat, hogy a házasság Jahve és választott jegyesének szeretetszövetsége, a lét legmélyebb titkát hordozza. Ezért lényegül át a földi szerelem képe az isteni szeretet misztikus himnuszává már az Énekek énekében. Jézus is sokszor használja hasonlataiban a nász, a menyegző, a lakodalom képét. Ő maga is a kánai menyegzőn kezdte nyilvános működését, és mutatta meg isteni erejét.

    A zsidóknál egy hétig ünnepelték a lagzit. A vőlegény rokonaival együtt jött a menyasszony házához, hozta a jegyajándékot. A tíz szűz kézben fogott, ovális cserépedényben világító olajmécsessel várt a fogadására. A lakodalmat éjjel tartották. A kikérés elhúzódott, nem lehetett tudni, mikor érkezik a vőlegény.

    A példabeszéd értelme nem az éberség, hanem a készenlét. Az okos szüzek is elaludtak. A balgák is tudták, hogy lesz menyegző, de cselekedetük nem ezt tükrözte. Ezek az ostoba leányzók nem vittek tartalék olajat, az okosak igen.

    A balga szüzek gondolkodása gyakran megfertőz minket is. Egyrészt szívesen halogatjuk döntéseinket az utolsó pillanatra, mert mindig sietünk. Mindig valami más a fontos. Aztán amikor jön a nagy roham – lásd karácsonyi bevásárlás, családi vagy közösségi ünnep –, akkor tolongunk és agyonstresszeljük magunkat, hogy idejében sikerüljön minden. Eleinte fel sem fogjuk, hogy olajunk „kifogy”: elfogy a türelmünk, megkeményedik a szívünk, elpárolgott a kezdeti szerelem és hűség. Akármilyen szuperautónk van, és akármilyen modern autópályán utazunk, egyszer csak elfogy az üzemanyag, és a benzinkutat nem vihetjük magunkkal… Időnként meg kell állni és töltekezni. Mert nem biztos, hogy holnap be lehet pótolni, jóvátenni, amit ma elmulasztottunk. Nemrég egy idős házaspárnál jártam egy közös beszélgetésre és imádkozásra, ahol megdöbbentett az a tiszta, romlatlan szeretet és gyengédség, amellyel a feleség ápolja beteg férjét, akivel 54 éve élnek boldog, szentségi házasságban. Az ő olajuk nem fogyott ki…

    Másrészt nagyon sok mindent meg lehet és meg kell osztanunk másokkal. Bármennyire is sietős az életünk, bármennyire is komoly veszteségek érnek emiatt – van, amit nem szabad megosztanunk, egyszerűen azért, mert nem lehet. Azt, amit nekünk kell elvégeznünk, senki más nem teheti helyettünk. Mások helyett nem lehet táplálkozni, tanulni, imádkozni, bűnbánatot tartani – üdvözülni! Az utolsó ítéletre sem lehet más helyett felkészülni. Isten sem szerethet senki mást helyettem. Még Jézus sem tartott helyettünk bűnbánatot… És mindezt most, a jelenben, nem akkor, amikor nyugdíjba vonulunk vagy időnk lesz rá. Az üdvösségből csak saját hibánk miatt maradhatunk ki, s arra nincs orvoslás, másokat nem hibáztathatunk.

    Isten az idő ura. Ő határozza meg a menyegző kezdetét, nincs értelme a szektás időpont-számítgatásnak. Jézus ezzel a példabeszédével minősíteni akarja a földi időt. Töltsük hát ki azt hűséggel, állhatatos készenléttel, hogy a kegyelem olaja kitartson a végső találkozásig.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Sebestyén Péter - Kincs mélyre ásva Jézus reklámjaMindenszentek

    Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    01

    1. Ha nem… dicsőítitek meg nevemet… átokká változtatom áldásaitokat…(Mal 1,14b–2,2b.8–10)

    Malakiás, az utolsó „kispróféta” kora papságának botrányos életmódját látva megújulásra szólít fel.

     

    2. Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya. (1Tessz 2,7b–9.13)

    Szent Pál odaadó szeretettel pazarolta erejét, idejét, tudását, figyelmét a rá bízottakra. Így vált minden lelkipásztor örök példaképévé.

     

    3. Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok…(Mt 23,1–12)

    Jézusnak a farizeusokkal volt a legtöbb baja. Sokszor figyelmeztette, leleplezte őket, rámutatott vallásosságuk visszásságára. Ezeket gyűjtötte csokorba Máté evangélista. Az evangélista által összeállított Jézus-mondások ma idézett fejezete úgy szól a tömeghez, hogy közben a farizeusok és írástudók ellen kel ki. A farizeusok idegengyűlölő, nemzeti érzelmű vallási párt, akiknek a törvények, vallási előírások betű szerinti betartása fontosabb volt, mint azok lényege. Szerfölött büszkék voltak önreklámozó tetteikre, ezzel mintegy adósukká téve Istent, akinek meg kell őket jutalmaznia. Beképzelt vallásosságuk valójában képmutató álszenteskedés volt.

    Jézus nem vonja kétségbe a Mózes tekintélyével fellépő törvénymagyarázó illetékességüket, de szemrehányással illeti alakoskodó magatartásukat, és pontosan ezt a hiteltelen életmódot ostorozza.

    Az írástudók a szentírás tudásában tűntek ki. Ők alkalmazták a régi törvényt az új helyzetekre, ők gyártották az új vallási szabályokat, ők szállították a farizeusoknak a sódert. Az igazi baj az volt, hogy a szabály fontosabb volt nekik, mint a szeretet.

    Jézus ebben a beszédében tulajdonképpen nem hozzájuk, hanem követőihez, a tanítványokhoz, a néphez, hozzánk szól. Szakemberek szerint az evangélista ebben egy kicsit az induló egyházban is „újratermelődő” farizeusi lelkiség ellen emel szót. Mesternek, vezetőnek, tanítónak ma is olyan embereket tartunk, akik hitelesek egy művészeti ágban, egy szakmában, egy hivatásban –, akik hitelesen képviselik azt, amit tanítanak, és tetteikkel is alátámasztják. Az egyházban kialakult atya megszólítás sem Istent mint Atyát kérdőjelezi meg, hanem a lelki atyaság szimbólumát jelenti, hisz minden atyaság forrása a mennyei Atya. Minden más atya is csak úgy atya, ahogyan a hintaló is ló...

    Senkit ne akarjunk tehát a mennyei Atya elé helyezni, és senki ne akarja magát Krisztustól függetlenül tanítónak tekinteni. Lehet valakit matematikára, angolra vagy zongorázni tanítani, de az igazságot csak Krisztustól lehet megtanulni. Mindenek előtt Jézus Krisztus a tanító, és csak sokadszorra következnek azok, akik ugyanazt tanítják, mint ő. (Általában rosszabbul…)

    A kérdés igazából az, hogy tudunk-e Jézus hiteles, átlátszó reklámja lenni? Vonzó-e az a közösség, az az istenkép, amelyet szavainkkal és tetteinkkel kialakítunk környezetünkben, vagy minket látva nem csoda, ha sokaknak elmegy a kedve kereszténységtől, egyháztól…? Egyértelműen, tisztán, hitelesen tesszük is azt, amit Krisztus tanít, vagy közben az ő fedezékében saját pecsenyénket is sütögetjük?… Nem ülünk-e be Jézus tanítószékébe, például amikor csak nekünk van igazunk, amikor mindent jobban tudunk, mint mások, amikor megjátsszuk a jámbor hívőt? Ki nekünk a jó Isten: kellemetlen tiltás-parancstömeg vagy szerető Atya? Feltűnést keresünk-e vallásosságunkkal, vagy észrevétlen szerénységgel, alázattal követjük Krisztust?

    Fontosak ugyan a címek, a rangok is, ha azok tiszteletet jelentenek, vagy ha azokat alázattal és hitelesen viseljük. De elsősorban testvérek, az Atya gyermekei vagyunk. És nem a személyünk a fontos, hanem hogy minél áttetszőbben és egyre nagyobb szeretettel adjuk Jézust a másik embernek, akivel egy közösségben alkotunk egyházat.

    Jézus arra figyelmeztet, hogy csak semmi nagyzolás és hencegés, mert csak az alázatban lehetünk hitelesek, másképp inkább eltaszítunk tőle másokat. A mérce mindnyájunknak Jézus. A reklámok korában merjünk hát mentessé válni a melldöngető pózolástól, a hipokrita megalkuvásoktól, a hősködő magamutogatásoktól, éljük hitelesen az evangéliumot. A ránk bízottak szemében csak hiteles emberként, szeretettől sugárzó keresztényként lehetünk példaképek. Ez nem demokratikus plebejizmus, így nem alattvalói leszünk a feletteseknek, hanem Krisztusban testvérek, akiket majd ő fog felmagasztalni.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."