159864 ima található a honlapon, összesen 395082 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
A Pápa imaszándéka
Imádkozzunk a pápával
XIV. Leó pápa imaprofilja
XIV. Leó pápa twitter
A pápa videója
A Pápa hangja
ROME REPORTS - Római riportok
Vatikáni Hírek
Mai EVANGÉLIUM
Igenaptár
Katolikus napi szent
Diós István - A Szentek élete
Diós István-Napi kenyerünk, Homiliák a szentekről
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium
A nap szentje
Magasság és Mélység - Barsi Balázs-Telek Péter Pál
Megszentelt tér - Evangélium, Ima és párbeszéd
Regnum Christi - Evangélium, Ima és elhatározás
Napi e-vangelium evangelium365
Napi útravaló
Az élet igéje, Fokoláre
Ignáci Szikrák
Szent Bernát idézetek minden napra
Kempis Tamás - Krisztus követése
Keresztes Szent János aranymondásai
Szalézi Szent Ferenc - Segítség a szeretethez
A szalézi szent mondta... Don Bosco
Pietrelcinai Szent Pio gondolatai
Prohászka Ottokár breviáriuma
Prohászka Ottokár - Elmélkedések az Evangéliumról
Kühár Flóris OSB napi breviárium
Mindszenty breviárium
Böjte Csaba ofm gondolatai
Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív Lovagja
Szent II. János Pál - Minden napra egy ima
Michel Quoist Így élni jó
A Szentek kincsesháza
Pál Feri vasárnapi beszédek
Barsi Balázs Szentbeszédek
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek
Sajgó Balázs atya elmélkedése
Pannonhalmi Főapátság gregorián konventmise
Tihanyi Bencés Apátság prédikációi
Berecz SKOLASZTIKA elmélkedései
Faustyna Kowalska naplója
Szent Terézia Benedikta A végestől az örökkévalóig
Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa
Valami nagyon szépet Istenért
Szeretetláng Lelki Napló
Medjugorje Szűz Mária üzenetei
A Rózsafüzér titkai
Istenes versek
Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja
Az Ige mellett
Napi Ige és gondolat - Katona Béla tollából
Csíksomlyói Szűz Mária köszöntő
Reggeli Csendesség
Dolhai Lajos - Csúcs és forrás
Kilenced - NOVENA
Szent Benedek Regulája
Bencés zsolozsma
IMAFAL
IMAKÉRÉSEK - Imádkozzunk egymásért!
Dum spiro, spero. – Míg élek, remélek.
Prohászka Ottokár püspök gondolatai az év minden napjára
„Nektek van egy Prohászkátok.” – Szent II. János Pál pápa
Olvassuk Prohászkát rendszeresen, naponta! Mondatai talán aktuálisabbak most, mint amikor a földön köztünk élt! Őrizzük írásait, tanítását, hogy így egy igaz, szentéletű, áldott emlékű Példakép, „világító emberként” állhasson előttünk!

Ahogy így képzeletben nézem őket, úgy látom, hogy arcuk átszellemült s az örökkévaló felé fordult; húzza őket múlandóságból s látszatból el a végtelen; belenőnek a változatlanba, s szenvedélyük lesz az erős, örök élet. Minél tovább nézem őket, annál inkább ragad rám is ez az irány, ez árama a lelkeknek, s úgy érzem, hogy nem vagyok idegenben köztük. Sőt, itt volnék idegenben s itt ágyaznék magamnak tövisekből fészket, ha földhöz s időhöz tapadva életemet a mulandóságnak szentelném. Veletek tartok hát, elköltözött lelkek, veletek nézek az örök élet végtelen perspektíváiba; rokonotok vagyok, de még csak olyan, mint a fecskefiók, amely a sárból rakott fészek nyílásán néz a végtelenbe s még nem követheti szárnyaló testvéreit. Tudom, hogy a fészek letörik, hogy a világ elhagy; éppen azért nem szegezem le magamat ide, hanem közösséget tartok veletek. E közösségben sokszor úgy érzem, hogy ti is felém jöttök, s hogy főleg az este, mikor elhal a mindszentek ünnepének zsolozsmája s az egyház figyelme a tisztuló túlvilágra irányul, úgy tetszik, mintha hosszú sorokban eljönnétek hozzánk, s viszonzásul imáinkért ránk borítjátok a túlvilág szentelt hangulatát. Jó ez nekünk; megérezzük benne nagy feladatainkat.
[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A túlvilág tornácában, 209. old.]

Ha tehát nagylelkűen érezni és gondolkozni akarunk, járjunk a szív iskolájába; ha magasra akarunk törni gondolatainkban, ne bízzuk magunkat az ész fényére, vegyük hozzá a szívnek melegét; menjünk egyenesen oda a szívbe és a szívhez: az Úr Jézus Szentséges Szívéhez, tartsuk oda szívünket ezen Szentséges Szívhez, kölcsönözzük ki ezen Szívnek dobbanásait, dobbanjon vele a mi szívünk is, akkor fogunk nagylelkűen érezni és gondolkozni Krisztussal szemben. Mindenesetre a Szentléleknek, aki korszakok szerint más-más kegyelmet osztogat az egyháznak, kiváló ajándékát kell az Úr Jézus Szentséges Szíve tiszteletében látnunk, és mindnyájunknak, már azért is, hogy a Szentlélek indításának megfeleljünk, kiváló tisztelőivé kell lennünk az Úr Jézus Szívének
[PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 122-123. old.]
Könyörögjünk! Úristen, aki Szent Gertrúd tiszta szívét magadnak meghitt otthonul választottad és általa Jézus Szentséges Szívének tiszteletét megismertetted a világgal, az ő érdemei és esedezései által kegyesen töröld el szívünk gyarlóságait, hogy isteni fölséged méltó lakóhelyévé válhasson. A mi Urunk Jézus Krisztus által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében. Ámen.
[Szentlélek hárfája Prohászka Imakönyv, 10. átdolgozott kiadás, 497-498. old.]

Jézus Krisztus áll elől, a megtestesült Isten, a Szent Szűz..., liliomos leányok..., koszorús ifjak..., áldozatos, tiszta, egyszerű lelkek..., hősök és napszámosok..., itt megy végbe az istenülés folyamata; a végtelenül szerető Isten szerelmes a lelkekbe, életük kincs neki (érdem minden), utolsó leheletük neki klenódium (pretiosa in conspectu Domini mors sanctorum eius). Bennük él kegyelmével és az örök élet vágyát éleszti! Vita... vita aeterna, az evangélium kadenciája. Itt már ismerik az élet vizeit, s a szép boldog élet a nyolc boldogságban mutatkozik be. Ó Krisztus, szeretem az életet, az örök ifjúságot, s tudom, hogy ezt csak általad nyerhetem... testvéreimhez kell hasonulnom, kiket szeretek.
Mondják, hogy ez bánatos élet, hogy nem szereti a virágos földet, a kék eget, az illatos rózsát, a csillámló márványt, hogy nem mosolyog s halállal álmodik. Ellenkezőleg; szereti ezeket, de mivel a kék ég elborul, a rózsa elhervad, a márvány elporlik, szeretete ezeken túl terjed s harmóniát teremt föld és sír, idő és örökkévalóság, rózsanyílás és elmúlás közt. Mélyebben szállt le s az örök élet credójának sirályszárnyain emelkedik föl. Nyolc boldogságba foglalja a lélek s az élet minden emancipációját, hívják bár szegénységnek, könnynek, vértanúságnak, üldözésnek! Ó fölséges, vígságos, harmonikus élet; csak az haragszik rád, ki arcodba nem nézett. Én ismerlek és szeretlek!
[PO ÖM, VII., Elmélkedések az Evangéliumról II., Élő vizek forrása, Különálló ünnepek, 175-176. old.]

A Szentlélek tehát lelkünket annak valóságán, mondjuk, a gyökerén fogja meg s ott köti össze magát vele; onnan van, hogy azáltal minket minden emberinél különb, isteni cselekvésre képesít s ugyancsak azt adja belénk, ami lelkünk jövendő, dicsőséges elváltozásának csirája s gyökere. Erről a megszentelő malasztról mondja Szent Péter (2 Pét 1, 4): «ezáltal az isteni természet részeseivé» lettünk, vagyis magával az Istennel közösségben állunk; ha pedig ez összeköttetés nincs meg, akkor Istentől elfordultak vagyunk; nemcsak akaratunk s az Ő akarata közt, hanem a lelkünk valósága s Ő közte szakadás van, s ebben áll a bűnösség. A bűnt tehát nemcsak mint rossz cselekedetet kell tekintetünk, mely természetünk ellen, saját kötelességünk ellen van: hanem szakadásnak kell néznünk s Istentől való elhajlásnak. Mikor vétkezünk, megsértjük az Urat s szétszakítjuk a kapcsot köztünk s közte. A malaszt visszaadja ez összeköttetést s ezáltal törli a bűnt. Ezt jó lesz nagyon szívünkre vennünk s ezáltal is a bűn sötét s végzetes titokzatosságától rettegnünk.
[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 175-176. old.]

Most pedig járjunk búcsút! Szentjeink sírjai elpusztultak; de minek sírokhoz járni, mikor oltáraik vannak? Oltárokhoz járunk, midőn emlékeiket keressük. Minél hidegebb a kor, lanyhább a hit: annál nagyobb szükségünk van rá, hogy szentjeinkhez forduljunk; oda, hol fogékony lelkükben a keresztény bensőség remekelt s oly alakokat állított a világba, melyeknek fönségét 900 év forgása el nem pusztíthatta. Ki ne járulna a hit e magaslataihoz, hogy hite megerősödjék? Ki ne lelkesülne a szentség e hőseiért, hogy új erőre buzduljon? Inspirációt, lelkesülést, lendületet itt nyerünk: itt lesz az ige testté; itt a nemzet hite életté. A szentek a természetfölötti világnak vezércsillagai! Rájuk alkalmazhatjuk «Rettenetes Iván» szavait: «Én vagyok a ti istenetek, amint az Isten az én Istenem»; lelkesülünk értük; emlékükön szárnyra kel buzgalmunk, bensőségünk s áhítatunk: Istenhez emelnek.
[PO ÖM XII.: Ünnepnapok Emlékezések, Gondolatok, 108. old.]

A magyar nép nemzeti eszményei mind a kereszténységből valók.
Minden, ami szent, nemzeti lett; s minden, ami nemzeti volt, szent lett. A magyar korona: szent korona; a magyar király: apostoli király; a magyar zászló a Szent Szűz zászlaja; a magyarság ideáljai: István, László, Imre, Erzsébet, Margit, Jolánta, Kinga Árpád vére s katholikus szentek; Magyarország története sokáig a kereszténység védelme; azután kétszáz éven át a vértanúság szenvedése, vergődés a félhold zsarnoksága alatt; a nemzet erkölcsi élete: a hit, bizalom, remény, kötelességtudás, jogérzet, minden, ami lelki, a kereszténységből volt való; az ápolta szívét; az egyenesítette föl újra meg újra a vad elnyomás és hanyatlás korszakai után; lelki életének ő volt csillaga.
Nyissátok meg a magyar nemzet történeti távlatait, ami eszmény jelentkezik dicsőségben s nagyságban, az mind a hitből való. S viszont: nézzetek oda a hanyatlás, a visszavonás, a csúszás-mászás, az érdekhajhászat egymást váltó századaiba, amikor belviszályban a néptörzs pudvás lett, a török alatt féreg lett s a német befolyás alatt lágyderekú nemzet lett; miért történt ez mind, ha nem azért, hogy a régi eszmények elborultak s a nép lelke gyönge lett?
[PO ÖM XII.: Ünnepnapok Emlékezések, Gondolatok, 104. old.]

Évek előtt egy papot kísértem meredek úton egy magasan fekvő kápolnához, ott akart misézni. Az ostyát s a bort hátizsákba tettük, s mentünk hallgatagon, csak az erdő zúgott egy-egy szélrohamtól meghajtva.
Most egy erdőtisztáson álltunk meg, melyre a kopasz szirttetők reggeli napsugarai jókedvükben néztek le. Akkor eszünkbe jutott, hogy vizet nem hoztunk, s le kellett mennem jó darabon, ahol az erdei forrásból merítettem egy kis vizet. Igazán kevés kellett, hiszen egy-két csepp elég. Egy-két csepp víz — s anélkül nincs szentmise!
De hát a mi szívünk odaadása is nem-e csak egy vízcsepp az Úristen vére kelyhében? Mi semmik sem vagyunk, csak vízcsepp, — Ő minden. De Ő akarja, hogy szeretetünk az Ő nagy közbenjárásának művében részt vegyen, hogy az Atyához együtt menjünk, mi vele s Ő velünk. Mikor az áldozár a csepp vizet a kehely borába önti, azt mondja: Ó, Isten, aki az emberi természet méltóságát csodálatosan megalkottad, s még csodálatosabban megújítottad, add meg nekünk e kenyér s bor titka által, hogy annak istenségében legyünk részesek, aki kegyes volt emberségünk részesévé lenni, Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk... Ó, adjuk oda Jézusnak a mi gyarló emberi voltunkat, újítsuk meg naponkint a mi csendes, de hű felajánlásainkat, — az odaadást szent akaratának. Naggyá lesz életünk, ha az örök főpap áldozatával egyesítjük!
[PO ÖM XXIV., Soliloquia II., Élet kenyere, 383-384. old.]

Ha egy pohár vizet nyújtok valakinek Isten iránti szeretetből, annak örök értéke lesz; bizonyára nem a víz, sem a pohár miatt, nem is a szomjas ember fölüdítése miatt, hanem azért, mert isteni lélek (a megszentelő malasztban élő ember) Isten gondolatai szerint, isteni lelkülettel (hitből), isteni jósággal, természetfölötti jó szándékkal adja azt a pohár vizet. Az a külső cselekedet, s ezt mondhatjuk az egész életről, csak burok, csak foglalat; olyan, mint a papír, melybe gyémántot s drágakövet göngyölítünk. Bizony a papír keveset ér s ugyancsak közönséges, de a gyémánt s drágakő nagy érték. Külsőséges életem is csak papír, de lelkületem drágakő legyen!
[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szép Szeretet Anyja, 264. old.]

Volt 1335-ben Bologna, olasz városban is első szentáldozás. A gyermekek, úgy mint ti most, az oltár körül álltak, az oltáron virágok illatoztak s gyertyák lobogtak. Elmúlt már az Úrfölmutatás s a gyermekek buzgó hittel s forró szívvel imádkoztak; nem néztek se jobbra, se balra s a csendben néha azt lehetett hallani, hogy suttogták: ó édes Jézusom, jöjj hozzám! De ezektől a szerencsés gyermekektől távolabb, a templomban térdelt egy kis leány, Imeldának hívták. Ez a kis leányka buzgón imádkozott, vágyódva tekintett néha az oltárra s mélyen fölsóhajtott: Ó Úr Jézus! hát hozzám nem jössz be? Neki ugyanis még nem volt megengedve, hogy áldozzék, mert nagyon fiatalka volt. Imeldának ez nagyon fájt; látta az oltár körül a boldog gyermekeket, s azt gondolta magában: ó, kedves gyermektársaim, mennyire boldogok vagytok. Ti az Úr Jézust magatokhoz veszitek s én árván térdelek itt; pedig én úgy kívánom az Úr Jézust, hogy fáj a szívem utána. S égett az arca; kipirult; de sőt könnybe lábadt a szeme és sírt, hogy az Úr Jézust nem vehette magához. Megint csengettek; most a pap kifordult a gyermekek felé, a ragyogó fehér szentostyával kezében, s azt mondta latinul: Íme, az Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit. A kis Imelda e szavakra mélyen fölsóhajtott, meghajtotta fejecskéjét; át volt hatva lángoló hittől, hogy a szentostyában van jelen láthatatlanul maga az Úr Jézus, s két forró könnycsepp hullt a leányka szemeiből a földre: a szeretetnek s vágyódásnak könnye. De íme: nagy csoda történt! a szentostya, melyet a pap kézben tartott, kiosont kezéből s a gyermekek s a hívek fejei fölött ellengett s a kis Imelda fölött lebegett. Az emberek alig hittek szemeiknek; de a pap utána ment s ilyen aranyos paténával fölfogta a szentostyát s a kis Imelda ajkaira helyezte. A gyermek úszott az örömben; kis szíve alig bírta befogadni a végtelen kegyelmet; lehunyta szemét, mint aki egészen elmerül Istenben; ajkai mozogtak s mosolyogtak, mint aki az Úr Jézussal beszél; de azután ajka megszűnt mozogni, szemét föl nem nyitotta többé, meghalt. Örömtől s boldogságtól megrepedt a szíve. XII. Leó pápa 1826-ban őt a boldogok sorába iktatta.
[PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 218. old.]

Tehát ajánljuk föl a jócselekedeteket, k. t. u. (kedves testvéreim az Úrban), mint verejtékünk csöppjeit, az önmegtagadásokat, mint lelkünk könnyeit, az Úrnak; víz a verejték, víz a könny, olt lángokat; de ajánljuk föl főleg a Szent Vért. A Szent Vért ontsuk ki a tisztítótűz lángjaira. A Szent Vér hathatósságának gondolata buzdítson: requiem aeternam dona eis. Uram adj nekik örök nyugodalmat. Kiáltsuk azt az anyának szenvedélyével, aki ki akarja erőszakolni meghalt gyermekének boldogságát; kiáltsuk a testvér szeretetével, aki ki akarja erőszakolni az Úristentől az örök nyugodalmat testvéreinek; de kiáltsuk azt főleg a lelkek püspökének, az Úr Jézusnak, nemcsak kiáltó szavával, hanem kiáltó Vérével: Uram, adj örök nyugodalmat nekik. Mert akiket szeretsz, azok nemcsak betegek, hanem szenvednek, nem haltak meg ugyan, de mégis a halál birodalmában nyögnek.
[PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 312-313. old.]

Mikor a szent kelyhet felemelem az égre, hívom a tisztítótűzben szenvedő lelkeket: jöjjetek, igyatok, oltsátok szomjatokat az Úr Jézus szentséges vérével. Mikor a szentostyát felemelem, hívom a túlvilág borús egének madarait: jöjjetek és egyetek, oltsátok gyötrő éhségteket, mellyel az Istent éhezitek. Szent Bernát, mikor a Trefontane kolostorban misézett, látta, hogy mint repülnek ki a lelkek a tisztítótűzből. Jézus Szíve, tüze van oly tisztítótűz, mint a túlvilági tisztítótűz; végre ez is ennek a vérnek érdeméből tisztít.
[PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 312. old.]

A purgatórium felett tehát az elégtételnek szigorú kötelessége is lebeg, ez valósul meg benne. Szenvedjünk és szenvedjük ki a tökéletlenséget. Tegyünk eleget az Istennek; nem tehetünk eleget érdemben, tegyünk tehát eleget legalább a szerető szenvedésben. Újra ismétlem, akárhogy is tekintjük a tisztítótüzet, mindez buzdít engem cselekvésre, közreműködésre; minden sürget: tégy, kérlek, dolgozzál, ajánld fel imádat, önmegtagadásodat; s ha később pap lész, ajánld föl a szentmisét. Semmit sem kívánnak meg a lelkek annyira, mint a szentmisét.
[PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 312. old.]
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."