68067 ima található a honlapon, összesen 157395 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Prohászka Ottokár - Elmélkedések az Evangéliumról

Prohászka Ottokár - Elmélkedések az Evangéliumról
Naponta frissül

Prohászka Ottokár: Elmélkedések az Evangéliumról című világhírű könyvéből.

Prohászka az elmélkedés embere volt. A mélységes lelki csendnek és az Istenben való elmerülésnek medencéibe gyülemlettek meg nap-nap után a kegyelemnek és buzgóságnak ama forrásvizei, melyekkel annyi lelket és a magyar életnek annyi területét folyton megtermékenyítette és üdeségben tartotta.

"... segítségére akar lenni a lelkeknek, hogy a krisztusi életet magukban kialakíthassák. Be akarja őket vezetni a krisztusi élet tartalmába, s ráképesíteni, hogy ők maguk hatolhassanak abba bele szívvel s kedéllyel, s kifeszített, fehér szárnyakon ráereszkedhessenek azokra a mélységekre, melyeket lét és élet, természet és kegyelem nyit. Ez a lélek világa; mint ahogy a sas nem fél, hogy elmerül, mikor az ég mélységében úszik, hiszen erejének érzetétől ittas: úgy legyen a lélek, mikor az Istennek s belénk áradó erejének, a minket hivogató szeretetnek, a krisztusi élet heroikus sugallatainak, az örök, halhatatlan élet szenvedélyének öntudatára ébred s mélységeire ereszkedik. Félni nem félhet, hanem csak ujjonghat s élvezhet. Szabadítsuk föl ez élvezetre. Hisz ép az a baja, hogy a földi érzés, a kevélység s érzékiség szikláihoz van láncolva, s a vágyak viharja tépi keblét; kívánja, keresi a jobbat; keresi nyugalmát, mely a lélek hazája, de nem találja. Rá kell segítenünk a hazavezető nyomra, az Isten nyomaira. Erre az útra utal Krisztus s biztat minket is; evezz ki a mélyre – mondja – s kievezesz, ha jössz s követsz engem."

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólSzent igénytelenség

Napi Ima40 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
05

a) „Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, sem testetekről, mibe öltözzetek… Tekintsétek az égi madarakat; nem vetnek, nem aratnak… Nézzétek a mezei liliomokat… nem munkálkodnak és nem fonnak” (Máté 6,25). Dolgozni, ez az első evangélium, melyet a Teremtő hirdetett. Ez nagyságunk s uraságunk útja, tévedéseink kiigazítója, kételyeink oldozója; s Krisztus ezzel nem ellenkezik, hanem elítéli azt a lázas, önző, egoista kegyetlenséget, melyben az ember töri magát s tönkretesz mást; azt az aggódó, versenyző, izgalmas gazdasági harcot; azt az esztelen gazdagodási vágyat, mely minél többet akar, s ezáltal szétszedi saját lelke szépségét s a világ harmóniáját. Minek fokozni az igényeket ételben, ruházatban? Van-e szebb élet, mint az egyszerű, énekes s virágos természet? Ha nagylábon éltek s mástól minél többet elragadtok, krízis lesz a vége. Ez a hajsza nem az evangélium programmja; „gazdagodjatok”, ez nem evangélium, hanem „dolgozzatok s lelkiek legyetek”. Nagylábon való életért az evangélium nem szavatol; a föld nincs arra berendezve, hogy milliomosok legyünk.

 

b) Kivált apostolaitól kívánja ezt az Úr. Tudjatok morzsákból élni! „Wer von Brodsamen nicht leben und für ein Schwert nicht alles entbehren kann, ist nicht geschickt zum Dienst der Wahrheit”. Mi lesz az evangéliumból, ha az apostolok pénzt keresnek? Az egyszerű élet, az igénytelenség adja a „pondus Evangelii”-t, az erkölcsi komolyságot. Lesznek mindig, kik az evangéliumért minden egyebet odaadnak. Valamint a harcos, midőn a tárogató szól, kibontakozik nejének s gyermekeinek karjaiból, elhagyja házát s otthonát: úgy az apostoli ihletű lelkek is tudnak lemondani mindenről s tarisznya s bot nélkül nekiindulni a világnak. Ez Jézus gondolata s kívánsága!

 

c) „Mondom pedig nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt így felöltözve, mint egy ezek közül.” Elragadtatással nézi az Úr Jézus azt az isteni pompát, melybe a mezei virág van öltözve. Szereti s élvezi s dícséri a szépséget; van lelke hozzá, mely isteninek látja azt. „Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon s holnap kemencébe vettetik (miután avar, kóró, pozdorja lett belőle), az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűeket!” Az Isten minket tehát szebben ruház; ad szép természetet, isteni vonásokat a kegyelemben, mintáz, alakít a segítő malaszt finom illetéseivel, fölséges érzéseket sző lelkünkbe: miért nem bízunk szerető művészetében?! Ijeszt tán a környezet, a sokféle kudarc, az üres szépség? Igen, el lehet rontani a szép lelket s üressé tenni szépségét, de az ne zavarjon; kórók, avar dacára kifeslik a napsugárban a mezei virág! Hordozzam lelkemben kincsemet, az Istent, éljem át kegyelmét; lesz harmat, lesz virág, lesz olaj, lesz illat a lelkemen; de óvom is e virágot s lelkesülök érte jobban, mint Salamonnak s az egész történelemnek pompájáért, mert íme én több vagyok ezeknél!

 

d) „Tekintsétek az égi madarakat… nem vetnek, nem aratnak.” Ime a szárnyaló madár, a természetnek ünnepnapi köntösbe öltözött kegyeltje; földet, létet arra használ, hogy emelkedjék és szárnyaljon. Emelkedni… töltekezni… imádkozni. De az emelkedés s a repülés nagy energia. Mily fölséges látvány az ég mélyein úszó sas! Mi kell tehát nekünk? 1. Függetleníteni a lelket a lelkiek lángoló szeretete által. Úgy szeretni, hogy el ne hanyagoljuk magunkat, még ha gondok ostromolnak is. 2. Úgy nevelni magunkat s másokat, hogy kevés igényünk legyen. Jézus így nevelte apostolait, s mégis kérdezni merte: szenvedtetek-e hiányt valamiben? úgy-e nem? 3. Nagy bizalom és megnyugvás Istenben: többször átélvezni a 90. zsoltárt: „Aki a Fölséges segítségében lakik, a menny Istenének oltalmában marad”.

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólA lelki emberről

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
04

„Tested világa szemed; ha szemed tiszta, egész tested világos leszen; ha pedig szemed álnok, egész tested sötétség leszen” (Máté 6,22).

 

a) Szemed a lelked; fénye ömlik ki rád. Tényleg testünkre ömlik lelkünk; lázba sodor és inficiál. A bűn, mely az akaratban van, megzavarja a testet is. A harag, irígység, búbánat, féltékenység, aggodalom mérgez; meghasonlás, rosszkedv inficiált atmoszféránál rosszabb. A dühös, fölindult ember verejtéke s nyála is mérges; megmérgezte azt a lélek a maga gondolataival, képzeleteivel, vágyaival. Ellenben a szeretet, az öröm, a lelkesülés friss erőt s ifjúságot ad; fölépíti s kialakítja a testet is. Ki kell tehát mosnunk lelkünkből minden zavaros, iszapos, petyhüdt, mérges, nemtelen érzést; szabad folyást kell biztosítanunk a lélek kristályáramainak. Ne mondja senki: nem birom; ne higgyen a rossznak, higgyen a jónak s erejének; gondolkozzék s szeressen Isten gondolataival s szeretetével.

 

b) Sugározd ki ezt a világos, illatos lelket; a világ azt a színt ölti, melybe öltöztetted. „A lélek minden; amit gondolsz, az leszesz.” „Tedd szép gondolatok otthonává lelkedet. Senki sem tudja, mert kora ifjúságától senki sem próbálta meg, hogy a boldogság mily tündérkastélyait építhetnők föl jó gondolatokkal, melyekbe bizton megvonulhatnánk küzdelmeink közt” (Ruskin). Szent igaz, hogy a lélek teremt világot; érzelmei magaslatain dacolhat alacsony viszontagságokkal, mert

 

„Vor eines Dichters Blicken

Wird jede Blüt’ am Strauch zum Lied;

Die Strasse wird zur Bühne

Wenn Shakespeare’s Auge auf sie sieht.”

 

Legyen hát lelkem fény- és hőforrás; hisz több van benne Istenből, mint az egész anyagi világban!

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólA Miatyánk

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
03

„Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben” (Máté 6,9).

 

a) Mi Atyánk… Te erős, édes, személyes szellem… telve jósággal; mikor Atyánknak hívunk, akkor közelítünk meg téged legjobban. Szívünk sugallata kell hozzá; falábakon járó eszünk csetlik-botlik az Isten-keresés útjain. Az „Isten-fogalmak” azért olyan vérszegény vagy épen torz képletek. Szellem és élet az Isten, s a fogalom halavány s a képzelet megtévesztő. – Jézus e szóval „Atyánk”, mutatott rá az útra, melyen Isten felé mehetünk. Mással ne igen gyötörd magad: szeress s légy gyermek. Adjuk át magunkat Atyánknak, s akit küldött, Krisztusnak, mint ahogy az evangélium ösztönöz és tanít. Szerető hittel menjünk feléje, alázatos, hódolatos, engesztelő, vágyódó akarattal. Ez érzületben a lélek finom érzékenységet mutat; e nélkül elsötétül s elszárad. Tehát föl az Isten-közelségbe, az ő oltalmazó, biztató, megnyugtató közelségébe. Atyám ő s erőm; erőt szívok belőle, csak úgy boldogulok; ő egészíti ki elégtelenségemet; ha átleng rajtam, föléledek. Egy csepp az ő édes szeretetéből többet ér, mint a tudásnak óceánja. Ó szólj gyermekedhez; tölts el vigasszal s megnyugvással. Pater mi, pater mi!

 

b) „Szenteltessék a te neved.” Inspirált tiszteletre van szükségünk az örök, végtelen Fölséggel szemben: imádnunk kell őt. Kicsiny, véges vagyok; te, Atyám, végtelen vagy; időben élek, te örök vagy. Te a nagy Úr, én szolgád, s bennem lesz öntudattá a te nagyságod s a világ függése. Tisztellek s mély hódolattal tekintek föl rád, ki a mélység fölött tartasz, nem azért, hogy ledobj, hanem hogy üdvözíts. Azért tiszteletem szeretetbe csap át s örvendezve mondom: Szent, szent, szent a seregek Ura Istene. Teljes a föld s az ég az ő dicsőségével. Igen, teljes, akinek te betöltöd; teljes gondolattal, alakkal, erővel, szépséggel annak, ki téged ismer; aki pedig nem ismer, annak teljes a föld érthetetlenséggel, kínnal, sötétséggel. Ó vonzz, hogy érezzelek, emelj, hogy dícsérjelek s dicsőítselek örökké. Iparkodlak megdicsőíteni magamban… mily kegyelem s boldogság, hogy ezt tehetem.

 

c) „Jöjjön te országod”, a tied. Másoknak is vannak országai; a nemzeteknek, a tudománynak s kultúrának. Ezek az országok ki nem elégítenek; térben s időben terjeszkednek, de a szív mélységeit s magaslatait meg nem közelítik. A te országod e mélységeket tölti ki s e magaslatokra vezet! a te országod erő, élet, öröm a lélekben; továbbá a te országod az igazságosabb, nemesebb, emberibb, földi lét; – a te országod a lelkek nagy közössége, az anyaszentegyház s végre az örökkévalóság. Valami már van ez országodból bennünk s körülöttünk; kérünk, foglaljon tért jobban; fejlődjék lelkünk, fejlődjék a világ a te gondolataid szerint, fejlődjék ki minden. Legyen kevesebb sötétség, kín, pusztulás, halál körülöttünk; ismerjünk rá műveidben a te végtelen jóságodra! Ez adventben, az Isten-ország terjedésének reményében élünk s dolgozunk… jöjjön el országod, azt sóhajtja minden imánk, minden munkánk s küzködésünk!

 

d) „Legyen te akaratod, miképen mennyben, azonképen a földön is!” Te a létben föltétlen s akaratodban szent s kifogástalan vagy! De a te akaratod nem emberi, s az emberi tervek, gondolatok s érzések méreteit végtelenül fölülmúlod. Te igazítsz el mindent, jót, rosszat. Rosszat is, abból ki nem menekülhetünk, mert a világ mechanikájának malmában őrlődünk, de te a rosszat is erkölcsi jóra rendeled. Nem szabad tehát a bajoktól s küzdelmektől elernyednünk; ha át is csap rajtunk a keserűség hulláma, kérdezzük mindjárt: mit tegyünk, hogy az Isten akarata legyen? A tompa szenvedés nem az; a küzdő, tűrő, bízó szenvedés igen. – Minden másban is azt teszem, amit az ész s a hit, a természet s a kegyelem javasol. Ez az Úr akarata. Mindig meglesz az Úr akarata ha a hívő, bízó lelket érvényesítem s világ, keserűség, munka, küzdelem fölé emelem.

 

e) „Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma.” Szükségleteink s igényeink vannak; kenyérre, ruhára, hajlékra szorulunk; egy darab világ kell nekünk, hogy rajta lelkünk szépen kifejlődjék. Ne borítsa el a föld, a világ a lelket, de viszont ne sorvadjon el a lélek a világ hiányától. Adj nekünk annyit, amennyit az egyszerű, igénytelen, nemes élet kíván. – Sok lélek nem a hiánytól, hanem a bőségtől vagy a szükségletnek túlságos hajszolásától sorvad el. Minek a sok ideginger s élvezet, mely tönkreteszi az erős életet? Igaz Bouffon szava: az emberek nem halnak meg, hanem megölik magukat… esztelen életmóddal. „Tedd, hogy a kövek kenyérré legyenek”, mondja a modern, lelket-testet ölő munka; de mi haszna, ha e sok kenyértől meghalunk! A kenyér is kő lett nekünk. Becsüljük meg az egyszerű ételt, a jó vizet, levegőt, éji álmot; taníts minket élni, Uram!

 

f) „És bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, mikép mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek.” Ahogy élni akarunk testileg, úgy még inkább lelkileg. Ez a kívánság a szív legmélyebb s legizzóbb vágya, a lélek kiáltása: „Hallgasd meg Isten az én imádságomat és ne vesd meg könyörgésemet, figyelmezz rám és hallgass meg engem”. Bocsásd meg bűneimet… ezt kérem tőled. Ezt csak kérnem lehet, mert rám nézve sem érdemnek, sem küzdelemnek, csak kegyelemnek tárgya lehet. Te adhatod meg. Ha megadod, élek; ha nem adod, meghalok örökre. Szívesen megteszek mindent, amihez e kegyelmet kötötted; bánok, gyónom, eleget teszek, s még valamit: én is úgy teszek, amint hogy nekem tégy, remélem; én is megbocsátok szívből, igazán; megszólítom, kire neheztelek. Te mondtad máshol, hogy templom, oltár, áldozat nem segítenek rajtam, ha a testvérre haragszom. S valóban mit is kérek bocsánatot, vagyis könyörülő szeretetet, ha a szeretet, jóindulat s a közösség lelkét mással szemben nem érvényesítem. „Irgalmat akarok s nem áldozatot.”

 

g) „És ne vigy minket a kísértetbe.” Az életben sok a sötétség, nehézség, küzdelem és érthetetlenség; ezek lelkemnek kísértései. Imádkozom s nem hallgat meg az Úr; szenvedek igazságtalanul; türelemre van szükségem természettel s emberrel szemben; lelkem egyensúlya meghibban; nem értem magamat s a világot; Istenem, ne vigy a kísértetbe; ne boríts rám sötétséget; ne éreztesd a lét s a küzdelmek kegyetlenségét. Kísértésem lesz, ösztöneim ellene mondanak lelkiismeretemnek; a test, a világ, az ördög nem némák; de add, hogy megálljam helyemet; adj a kísértésekben kitartó, el nem sötétedő, bátor, áldozatkész lelket. – Legyen bátorságunk a jóhoz, a kötelességhez! De részünkről is tegyünk meg mindent, hogy a kísértetbe bele ne kerüljünk; óvakodjunk gondolatainkban, érzéseinkben, képzeletünkben a rossznak útjaitól. Bizalmatlankodjunk minden iránt, ami a lélek békéjét zavarja. A lelki egyensúly megzavarodását könnyen követi a hajótörés.

 

h) „De szabadíts meg a gonosztól.” A személyes gonosz az ördög. A szentírás rámutat; s nincs pszichológia, mely meg tudná magyarázni lelki életünk elsötétedéseit s keserves megzavarodásait; belőle való sokszor a kétely s bizalmatlanság; közelségének tulajdoníthatni a sötét, hideg gondolatokat Istenről s kegyelméről. – Szabadíts meg a földön járó gonosztól, mely máris ily sötét s hideg s kiöli az életet, s még inkább a gonosztól a másvilágon; óvj meg, hogy ne essünk hatalmába! Ez az, mely testet s lelket a gehenna tüzére vet. Ments meg, Uram, minket az örök haláltól. – Itt a „gonosz” átka a bűn s a halál, ott túl pedig a kárhozat.

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólCsendes művészek

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
02

„Te pedig, mikor imádkozol, menj be kamrádba s ajtóbetéve imádd Atyádat a rejtekben” (Máté 6,6).

 

a) Imádkozni… lelkünket Isten felé kifeszíteni, mint ahogy a lepke kifeszíti szárnyát a napsugárban, s fölszívni az isteni benyomásokat, a fényt, az energiát s azután átélni azt. Ez csendes, folytonos ima és élet. Isten közli magát, s mi átéljük. Éljünk imádságosan magunknak. Jóllehet van a földön munkakörünk s hivatásunk, de ne felejtsük öntudatunkat, belső lelki világunkat kialakítani. Sok energia feszül meg kenyérért, hatalomért, kultúráért, élvezetért; fektessünk sok erőt ebbe is. A természet is mindenütt az erős alakot sürgeti, akár erős oroszlánt, erős sast, erős liliomot. Önzésem is ezt sürgetné; fejtsem hát ki szépen, nemesen, erényesen öntudatomat; építsem ki krisztusi motívumok szerint. – Voltak csendes művészek, kik egy kaput faragtak, egy rostélyt kovácsoltak, egy könyv iniciáléit festették életükön át; én is ily csendes művész vagyok, egész életen át életemen dolgozom. Igazi művészet, mely nem kenyérkereset.

 

b) Mindent a több életért. Az élet súlypontja nem haszon, nem a kihatás vagy az érvényesülés; nem a mű, melyet valaki önmagán kívül alkot, hanem melyet magában alakít ki. Ha remekművet kőben, színben, fában, szóban, hangban alkotni nem tudok, az nem baj; csak tudjak alkotni önmagam érzületében. A létet kidolgozom érzéssé, bizalommá, reménnyé, nyugalommá, szeretetté, örömmé, harmóniává, szépséggé, zenévé; az ösztönös természetet szabadsággá, a szabadságot krisztusi egyéniséggé. Erre szentelek időt s erőt! Nem gondolom elveszett időnek, melyben önmagamba tértem s önmagamat rendeztem, hogy ne ösztönök indításai szerint cselekedjem, hanem azokat szolgálatomba hajtsam. Tisztelem a misztikus lelkeket, mert életet lehelnek, mint az erdők, békések, mint a völgyek; ezek élik át s írják meg „Krisztus követését”.

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólNe szemre, hanem lélekkel!

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
01

a) „Mikor pedig bőjtöltök, ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg fejedet” (Máté 6,16,17). Ne szemre, mire jó ez? Mindent csak a lélekért. A bőjt a lélek megsegítése a test ellen. A test nehézkes, laza, lusta, ösztönös és szertelen, s ezzel a súlyával s pszichológiájával ráül a lélekre s nyomja. Lelket bele, lelket, mely könnyed, formás, készséges, fegyelmes, ügyes, erős, gyors, szívós; mely nem lapul, hanem feszül s lendül. Ha igazán bőjtölsz, szívesebben imádkozol; tisztultabb a lelki világod, nincs annyi gőz és köd lelkeden; ösztönöd nem oly tüzes és erőszakos, hanem isteniesebb. Azután a bőjt penitenciád is; mert bünteted magadat; azt mondod, amit a tanító a rossz gyermeknek: ma nem eszel; rászolgáltál.

 

b) „Mikor alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt” (Máté 6,2). Elvész a szemek szolgálatában a szív, a lélek. A balkéz ellopja a jót a jobbtól. Csupa tolvaj az emberi tekintet. Úgy tesznek itt, mint a kiállítási palackborokkal; a palack, a címke megvan, de különben víz lotyog bennük… víz, víz, állott, ízetlen víz. Az erkölcsi érték kiesett; üres a szív. A jóindulat, a szívnemesség az alamizsna értéke; e nélkül igazán utcára dobod pénzedet.

 

c) Tele vagyunk formalizmussal; megvannak a jócselekedet hüvelyei, de magvaik kihulltak. Szívünk üres edény; lelkünk hideg tükrözés. Tehát ki kell tölteni érzéssel s élettel. Hogy ma húst eszem vagy nem, azzal a törvény betűjét követem, de induljak ki ebben is mély érzelmekből, bűneimnek, Krisztus szenvedésének átérzéséből, mindent ki lehet szőni lélekké s érzéssé; a bőjtöt is engeszteléssé, hódolattá, alázattá, szóval isteni életté. E meleg életről feledkezik meg az ember; kevés benne a vallás, mint átérzett gondolat; vannak emóciói, de nem tud belőlük „Isten-országot” alakítani; nem tud bennük örvendezni. Nem tud sem hinni, sem megnyugodni, sem lelkesülni, sem örülni. Örvendjen az alázatos hódolatnak, örüljön a lélektisztulásnak, mely által jegyesi szeretetre tesz szert. Ó igen, átérezni, fölemelkedni, örvendezni, mert különben ránk olvassa a középkori Eckhardt: „Was nützte es, ich wäre ein König und wüsste es nicht”. Lelkemet átélem.

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólSzent rejtekben!

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
30

„Óvakodjatok, hogy igazságtokat, jócselekedeteiteket ne cselekedjétek az emberek előtt, hogy láttassatok… Mikor imádkoztok, ne az utcák szegletein állva” (Máté 6,5).

 

a) Ne törődjünk elsősorban a külsővel, a színnel, a látszattal; hisz a külső a belsőnek virága; a külső a szívnek illata s melege. Ezt a belsőt gondozzátok, majd áttör aztán ereje s fénye rajtatok. Mit használ a külső, ha nem a belső szép világ kisugárzása? Mit használ a szép síremlék? Az áhítat s a képmutatás közt az a különbség, ami a tejes-rózsás arc s a festett lárva közt. Szegény üres lárva! Nekem erő, öröm, élet, bensőség kell; ez telít, ez képesít a külső világ átalakítására.

 

b) Tehát a belsőbe zárkózzatok. Az öntudat csendjében csendülnek meg a mélység akkordjai. E szent rejtekben van az Úr. „In indepicto fundo cordis”, a lélek átlátszó mélyében, ott, ahol látszatot, csalódást levetettem, ott, hol káprázat nélkül, tiszta gyermekszemmel önmagamat megláttam, ott találkozik Isten és én, a lélek és atyja. „Menj be kamrádba és ajtóbetéve imádd atyádat a rejtekben.” Aki e kamrába benyitott, az nem sokat szórakozik. Minél jobban hatolsz magadba, annál jobban imádkozol.

 

c) A művelt ember nem igen szeret külső áhítatgyakorlatokban, körmeneteken stb. résztvenni. Ezt a hajlamot is korrigálni kell. A külső Isten-tiszteletben részt kell venni; az Jézus akarata, miután Istent társasan, testvéries egyesülésben is kell imádnunk; de különben csak hatoljunk a mélybe. A külső Isten-tiszteletben is a testvéri szeretet, az alázat s a hitmegvallás képezi az igazi belső értékeket.

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólKrisztusi lélek

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
29

a) „Hallottátok: Hamisan ne esküdjél… én pedig mondom nektek, hogy: teljességgel ne esküdjetek… Legyen a ti beszédetek: úgy, úgy; nem, nem; ami ezeken túl vagyon, a gonosztól vagyon” (Máté 5,33). Jézus őszinteséget s egyenességet akar. Az igazmondás az igazság szolgálata, melyet társainknak teszünk. A krisztusi lélek nem hazudik, sem mikor beszél, sem mikor hallgat. A titkot kell őrizni; ügyetlenkedni, indiszkrétnek lenni, nem kereszténység; de úgy kell mindig eljárnom, mint ki az igazságot szolgálja. Ha többen leszünk, kik így érzünk, akkor mi köztünk sem bizonyságnak sem eskünek nem lesz helye; az igaz lelkek az erősködést el nem viselik. – S szeressük az igazságot bátran; bízzunk benne s tartsunk ki meggyőződésünk mellett. Könnyű dolog meggyőződéssel a rejtekben vagy egyetértő emberek közt élni, de nehéz ellenséges, széthúzó világban. Aki sokat okoskodik és sokfelé néz, gyáva s hazug lesz. Én pedig krisztusi lelket akarok.

 

b) „Hallottátok: szemet szemért; fogat fogért. Én pedig mondom nektek: ne álljatok ellene a gonosznak; hanem aki megüti jobb orcádat, fordítsd neki a másikat is.” Van jog a visszatorlásra, van jogom ehhez, ahhoz, van jogom mással szemben, melyet sérteni tilos. Igaz; a jog szükséges; az élet egyik sarka, de egyszersmind egyoldalú s kevésbbé boldogító tényezője. Ne bízzatok benne nagyon éltetek gazdagítására s boldogítására nézve. A jogból van elég; de adjatok több jóindulatot, nemes érzést, testvériséget, előzékenységet, szolgálatkészséget. A jog végre is személytelen erő; én pedig szerető, nemes egyéniséget akarok. Legyetek nagylelkűek, fiai Atyátoknak, ki napját fölvirrasztja jókra és gonoszokra; szeressétek az embereket, ha ők nem is igen szeretnek titeket, s neveljétek, becsüljétek meg, köszöntsétek, hogy fölemeljétek őket.

 

c) „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” (Máté 7,1). Ne ítéljetek ellenséges indulattal, ne is szubjektív szempontokból; így sok-sok tévedésnek s igazságtalanságnak mentek eléje. A ti érzéstek s egyéniségtek szűrönközik bele ez ítéletetekbe; hogyan lehetnétek így igazságosak? Azért ha ítéltek, tegyetek előbb szert nemes, emancipált, elfogulatlan lelkületre; akarjatok jót és jól. – Ne ítéljetek szigorúan; emlékezzetek meg saját gyarlóságaitokról s arról, hogy mennyi kellett ahhoz, míg valamire jutottatok, ha ugyan jobbak vagytok másoknál! „Amily ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek meg.” A szigorú, kemény ítéletek többnyire az önismeret hiányával járnak; legyen öntudatunk gyarlóságunkról s hibáinkról.

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólUram, tiszta szívet teremts belém!

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
28

„Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, ki asszonyra néz, őt megkívánván, már paráználkodott vele szívében” (Máté 5,28).

 

a) Jézus akart isteni embert nevelni s felsőbb szépségbe öltöztetni. S valamint a művészet formával töri meg a formátlanságot s szépséggel győzi le az anyagot: úgy kellett az Úr Jézusnak erkölccsel megtörnie az ösztönös embert, s elsősorban is a nemi viszonyba szentséget, ihletet, szépséget s erőt teremtenie, hogy előálljon a „tertium genus”, az isteni ember. Megteremti ezt azáltal, hogy ragyogó tiszta, egészséges atmoszférát biztosít neki. Ezt a léleknek az igazság, az eszményiség, az akaraterő s a harci kedv nyujtja. Kell, hogy gondolataink ne legyenek sötét, tehetetlen, vagy vad, merev gondolatok; kell, hogy érzésünk ne legyen beteges, lemondó, hisztérikus. A nemi élet tekintetében a modern kor fiai s leányai egészségtelen atmoszférában nőnek föl, mely telítve van miazmával s gyöngítő ingerekkel. Fölfogásuk terhelt, egyoldalúan túlzott nemiségnek betegei. Azzal álmodnak, művészetük bolondja e problémának; életük egyre jobban hasonlít ahhoz az alsóbbrendű állatvilághoz, melynek főfunkciója a megtermékenyülés. Ez az egyoldalúság helytelen, beteges irányba szorítja az érzést s a kedélyvilágot, egyre jobban arrafelé, melyet az apostol jellemez: „in ignominiam… in reprobum sensum… stulti facti sunt… digni morte”, dekadens, perverz népség. Ezzel szemben a tiszta, erkölcsös ember gondolatai a józan ész s a hit fényével vannak átjárva; a nőben embertársat lát s a nemi viszonytól csak annyi boldogságot vár, amennyit az erény révén nyerhet. Nem mámoros, nem neuraszténikus, s a szerelem virágait nem szaggatja, hanem Isten akarata szerint gondozza s élvezi! Ó ti, kik az emberiséget szeretitek, ti édes utopisták, kik napsugárt, erdei levegőt, kék eget követeltek a nagyvárosok népének, követeljetek elsősorban napsugárt s üde leheletet lelkük számára, hogy el ne fonnyadjanak az erkölcstelenség egészségtelen atmoszférájában! Ó Ruskin, ki arra biztatod az embereket, hogy házaik ne lebújok legyenek, tanítsd meg őket arra, hogy szívük-lelkük ne legyen undok gondolatok s rothasztó érzések s vágyak lebúja. Ó Kunovszky, te, ki az életet művészettel akarod megreformálni, térítsd észre az embereket, hogy belső életükbe is, érzéseikbe s gondolataikba is vigyék bele az erény formáját, léptessék föl e csúnya kháoszban a fegyelem s az önmegtagadás hatalmát; akkor megértik majd jobban az Úr Jézust is, kinek első követelménye a tiszta szív, a tiszta lelki világ, mely informálja az egész embert s annak egész életét. Uram, tiszta szívet teremts belém; tiszta, nemes gondolatokat, erőteljes érzést adj lelkemnek, hogy el ne hervadjon lelkem. Küzdeni fogok minden erőmből a tisztátalan gondolatok s vágyak ellen.

 

b) Erőteljes, virágzó, tavaszias életerőt ad belénk. Ha a szépség s az erény helyébe állati ösztön lép, meglazul minden kötelék s megrothad a nép életerejének gyökere. A tisztátlanság tűz, mely az életet virágában emészti el; nemcsak a velőt, hanem azzal együtt az életkedvet, az energiát, a teremtő géniuszt. Sehol sem tapasztalni ezt úgy, mint az önfertőzésben; az önfertőzés tényleg fertőbe csapolja le az életerőket, s az ilyen nemzedék igazolja Bouffon orvos szavait, hogy az emberiség nagy része az oktalan s elsősorban a tisztátalan élet révén nem hal meg, hanem megöli, meggyilkolja magát. Az erejében megszentségtelenített s életet adó hivatásában megbecstelenített természet azután maga föltámad ellenünk, s a bujakórban nem az élet, hanem a senyvedés s a halál forrásává válik. Az erőteljes természet, mely az erény határai s korlátai közt él, életet nemz, a megbecstelenített természet pedig nyomort terjeszt életképtelen gyermekeiben. A tisztátlanság a népek életének forrását mérgezi; a bordélyházak kapujánál is az ördög s a halál ül. Orvosok, kik tiszta vért, friss lelket, üde életkedvet akartok biztosítani az emberiségnek, nézzétek az élvezetvágy hekatombáit; mélyedjetek bele górcsöveitekkel a bujakór penészflórájába; elemezzétek ezt a vért, mely elgyöngült, megbecstelenített életerőt hagyományoz át a házasságokban! Küzdjetek bacillusok s prostitució ellen, de tartsátok szem előtt, hogy az emberi élet lelke s ereje az erkölcs, s erkölcsi erők nélkül, önmegtagadás, bánat, fegyelem, ima nélkül összes tudománytokkal részeg embert támogattok, ki egyre roskad, egyre csuklik térdeiben; nem ember az, hanem zsák; azt haladni, küzdeni, hódítani meg nem tanítjátok; aludja ki mámorát, s akarjon s küzdjön s áldozzon, akkor boldogul. Járuljon Jézushoz, az ő szíve élet, erő s lángoló szeretet. Éget, hogy gyujtson. Keresztje az élet jele; feszítsük rá a bennünk lakozó halált, a bűnt, a szenvedély pusztító, öldöklő kínját, s élni fogunk. Egyesüljünk vele az Oltáriszentségben; e szent symposion az ő isteni lelkének tiszta, ragyogó, életerős, virágzó gondolat- s értelmi világát közli velünk; attól pusztul a halál s föléled az élet.

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az Evangéliumról„Ne paráználkodjál!”

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
27

„Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: ne paráználkodjál” (Máté 5,27).

 

a) E régi törvénnyel szemben gyönge a világ. Barbár módon töri a tisztaságnak finom érzékét. Virágában sorvasztja el s emészti föl az ifjúságnak erőit, kiapasztja ideális vonzalmainak forrásait, letöri poézisét. Elfogy a tiszta vérrel az életerő, s az ifjúságról panaszolhatjuk föl a legkeservesebb elegiát: cinis est cor ejus, hamu a szíve, nyál a vére. A tisztátlanság eltompít az eszmények iránt. Pedig mindennek oda kellene irányulnia, hogy az eszményi irányt szolgálja; természetnek, oktatásnak, művészetnek, gimnasztikának a vallással kezet kellene fognia, hogy a tiszta, erkölcsös életet segítsék kifejlődni, hogy testben fegyelmezett, lélekben öntudatosan fölényes, ösztöneivel szemben uralkodó, parancsoló egyéniséggé fejlődjék az Isten minden gyermeke. Erre iparkodom én, s ha törik-szakad, tettben akarom kiváltani egy néha csikorgó, de mindig győzelmes akaratnak érvényesülésében az Isten parancsát s az Isten kegyelmét.

 

b) Parancs nincs kegyelem nélkül. Ha Isten parancsol, akkor erőt is ad hozzá, s nekünk először is mélységesen meg kell győződve lennünk, hogy valamint inkább meg kell halnunk, mint egy bűnös gondolatba öntudattal beleegyeznünk: úgy az Isten kegyelmet ad mindenkor, hogy minden kísértést legyőzzünk. Ez a meggyőződés imává magasztosul, valahányszor a tisztaságnak nagy kötelességére s tüzes harcaira gondolunk; s valahányszor e harcokba belekeveredünk, imádkozzunk, hogy elteljünk Isten-félelemmel s a bűn utálatával. Imádkozzunk, hogy erőnk legyen legyőzni a kísértést. Süssük le szemeinket s magunkba térve mondjuk: Uram, segíts meg! Másodszor nevelnünk kell magunkat a tisztaság nagyrabecsülésére, úgy hogy az Isten szent akaratát lássuk benne, mely a tisztaságot mint a természet s az erő fejlődésének kellékét s titkát köti a lelkünkre, úgyis, hogy a tisztaságért folytatott harcokban annak az akarati s jellembeli erőnek érvényesülését lássuk, mely föltétele a nemes érzésnek s egy szép, fennkölt, boldog belső világ kialakulásának. A tisztátlanság ugyanis alacsony, nemtelen érzést, a legmagasabb kultúrában is csak szemre való tisztességet nevel. A szentírás szerint „reprobus sensus”, alávaló, perverz érzés fejlik ki a tisztátalan lelkekben, mely ugyancsak bemutatkozik a modern szexuális túlingerültségben. Harmadszor ismerjük föl s ítéljük meg helyesen természeti ösztöneinket s mindazt, mi a tisztátlanságot élesztheti bennünk, s helyezkedjünk ezekkel szemben helyes álláspontra. Az alsóbb életnek két gyúpontja van: az önzés s az élvezetvágy. Az önzés megronthatja az érzelmeket, az élvezet megmérgezheti a testeket. Idomítani kell e természetes erőket, s az erény harmóniáját kell rájuk önteni a törvény formái által. Nem lehet az ösztönöket fölszabadítani, de le kell azokat győzni. A modern kor erőszak és erkölcsi tusák nélkül akar a szexualizmussal boldogulni, s lázas éjek álmaiban s az élvezeti mámor szenvedélyes kitöréseiben félrebeszél szabadszerelemről, új nemi viszonyokról, s ezáltal kielégítést akar önteni e mérhetlen vágyakba. Higgyünk ezzel szemben a krisztusi szónak: kardot hoztam s nem békét. Itt kard kell, itt vágni s győzni kell, azután lesz csak béke.

 

c) Nemesítsük érzékeinket, nevezetesen szemeinket, úgyis, hogy ne nézzünk s ne olvassunk semmit, ami izgat, úgyis, hogy a szép formákban mindig az Isten gondolatait keressük föl, a lelket. Az igazi szépség nemcsak érzeteket, hanem gondolatokat is fakaszt. Hány betegje, hány bolondja van a szép testnek; a szépség kultusza gyöngít, ha csak a fölületen reng; nekünk az érzéki forma szépségében mindig a lelkileg jelentőséges, a megindító, a szívreható elemet kell tekintenünk. Gondoljunk továbbá arra, hogy a tisztátlanság tönkreteszi az igazi, szép szeretetet s szerelmet; profanálja a lelket, s lehúzza azt a vak, őrjöngő szenvedély szégyenébe; degradálja önmagát s azt, akit szeret s megfosztja az önbecsülés s az észszerűség boldogító öntudatától. Testvéreim, szorítsuk az állatias, az ösztönös elemet az erény, a fegyelem formáiba. Harcoljunk, küzdjünk, s hogy harci kedvünk legyen, ihlessen az Isten-félelem s az Isten-szeretet. Imádkozzunk kísértéseinkben s járuljunk Jézushoz a szentségekben. A gyónás s a szentáldozás egymaga képes tiszta nemzedéket nevelni, ha azt nagy öntudatossággal s mély hittel végezzük. Ime, az angyalok kenyere, a küzdő vándorok eledele, angyaliakká lesznek általa az élet utasai!

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólNem haragudni!

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
26

„Mondom nektek, hogy minden, aki atyjafiára haragszik, méltó az ítéletre. Aki pedig mondja atyjafiának: raka, méltó a főtörvényszékre; aki pedig mondja: bolond, méltó a gehenna tüzére” (Máté 5,22).

 

a) Nem haragudni, pörlekedni, veszekedni, sértegetni, hanem jóindulattal viseltetni az emberek iránt. Éreznem kell, hogy szívemből meleg áramlik, s hogy vonzok. Ki bírja azt? Nem a szépség, mely vonz, de felületesen; nem a tudás, mely ha pedanteriával, édességgel párosul, kiállhatatlan; nem is a fölényes, szigorú, követelődző erény; hanem az a lelkület, mely jót akar, mely javít, emel, – mely a saját fölényét s a maga gyarlóságát nem érezteti, s mely mégis nevel és vezet. Ez az igazán fölényes s erkölcsi érzület. Ez az érzület tud alkalmazkodni, tud egy kissé „más” lenni; nem parancsol, nem ellenkezik sokat, hanem megérteti a gyarlóval, hogy mit kell tennie, s szinte észrevétlenül jóváteszi, amit a másik elront, amit elhanyagol, vagy elfelejt. Ő a környezetnek az, ami a tavasz a természetnek; illatát, szépségét, melegét érezni erőszak nélkül! Ezt gyakorolni gyönyörűség!

 

b) Az ellenkezés, veszekedés saját lelkünknek diszharmóniája; megzavarodásunk piszkos folyása ömlik ki benne, s mi szenvedünk alatta legtöbbet, akár durvaságunk- s faragatlanságunkból vagy korlátoltságunkból, akár kislelkűségünk- vagy ellenszenvünkből való. Mások is hibásak, a környezet is tűrhetetlen lehet, de bármint legyen, magamat elkeseríteni, eltorzítani, elmérgesíteni nem hagyom. Azért iparkodom másoknak szolgálatot tenni, vigaszára, segítségére lenni; ha valamit akarnak, s nem bűn, nem rossz, megteszem. Az ellenszenvet természetem sajátosságának nézem, mely végre is relatív s nem mérvadó. Szívesen meghozom e részben lemondásaim, önmegtagadásaim, a szíves közeledés áldozatait. Isten jár előttem.

 

c) A gazdasági s elvi harc az embereket elidegeníti egymástól, mert egyikben sincs szeretet. Csináljunk magunknak néha ünnepet s közeledjünk jó szívvel az emberek felé; felejtsük a harcot, a bántódást, a keservet, s akarjunk érteni s megbocsátani. Ezáltal kikorrigáljuk pszichológiánk egyoldalúságát s kizárjuk az ellenszenv s a meghidegülés elhatalmasodását. Mondjuk magunknak néha: ma megbocsátok, ma elfelejtek ismét mindent; ma megint szeretni akarok az egyenesség s őszinteség naivságával. Jó lenni, hasznára akarok lenni ennek és mindenkinek. „Mindeneket azért, amiket akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjétek nekik” (Máté 7,12).

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólA törvényteljesítő nyomában

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
25

a) „Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem a törvényt, vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem teljesíteni” (Máté 5,17). Nem bontja föl a törvényt, hanem teljesíti, vagyis kikezdései, szimbolumai helyébe a valóságot lépteti; a betűt, mely öl, szellemmel magyarázza. – Azután nem vonja ki magát a törvény alól, mert a törvény a szép életért van; aki tehát azt élni akarja, a törvényt kell átélnie. A törvény nem külsőségesen ránk diktált valami, hanem az élet formája; értelmünk, szívünk, eszményi irányzatunk így nézi a törvényt, azonosítja magát vele s készséggel kívánja teljesíteni. Szeressük az isteni akaratot, hisz ez a mi helyesen fölismert s legmélyebb akaratunk. Az igaznak nincs törvénye, abban az értelemben, hogy teljesen magáévá teszi az isteni akaratot, s azért nem érzi a külsőséges korlátot s keretet.

 

b) „Mert bizony mondom nektek, míg elmúlik az ég és föld, egy betű, vagy egy pont el nem marad a törvényből, míg mind meg nem lesz.” Az egész embert állítom bele Krisztus törvényébe s morális életemben az utolsó jottáig megtartom azt. Ahol érezni, akarni, tűrni, szeretni kell, ott csak egy szempontot ismerek: a szent, keresztény morált. Azért tehát: 1. Az én életbölcseségemet nem filozófiai morzsák alkotják, hanem az örök élet elveinek hatalmas szisztémája. Mikor életről beszélek, egész lelkem telik meg credo-m, reményem öntudatával. Eszményem Krisztus; az evangélium nekem nem tan, hanem „Dei virtus”. 2. Az én kultúrám nem civilizáció, intézmények, tudás és művészet, hanem szín-erkölcs, tiszta Isten-gyermekség, – „race”, – „tertium genus”. 3. Nekem az erkölcs szabadság és fölszabadulás; fölszabadulás az ösztönös, állatias, érzéki, erőszakos, torz létből. Nekem az erkölcs lelkiség, tehát kiemelkedés a buta anyagból. Nekem az erkölcs erős, egységes akarás; akarni, amit Isten akar. 4. Nekem a haladás nem filanthrópia és altruizmus, mely másnál s nem magánál keresi a tennivalót. Az „én” magamnál kezdődik s magamban végződik; én elsősorban nem vagyok sem te, sem ő. Észszerűtlenül kevés tehát a haladást az altruizmusban keresni, mert ez máshoz, tehát a külsőhöz való viszonyomat illeti; mialatt az én erkölcsöm s tökéletességem az én tisztult, nemesbült, Isten akaratához simuló lelkiségemben rejlik, szupremáciával az állat, az érzék, az érdek s az önzés fölött. Ha nem volna más ember a világon, vagy remete volnék, ez alapon akkor is mélyen erkölcsös lehetnék. Tehát magamban kell mindenekelőtt kialakítani a tisztult, szép, nemes lelkiséget.

 

c) „Aki tehát felbont egyet a legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, legkisebbnek fog hivatni mennyek országában; aki pedig megcselekszi és tanítja, az nagynak fog hivatni mennyek országában.” E kettőt összefogni: eszményt és valót! Az én pedagógiám: átélni az istenit. Ez irányzat sokba kerül; nem cukros víz. Tudom, hogy sok nemtelen, rossz hajlam van bennem, azokat meg kell törnöm s nemesbítenem. Pszichológiám nem édenkert, hol szentek sétálnak; terhem a bűn s legnagyobb szükségletem a bűnbocsánat. Nem nézhetek az örökélet szemébe, ha lelkemben a halált hordozom, s attól nem szabadít föl sem tudás, sem zene, sem sport. Az én energiám nem öntelt optimizmus, hogy „tudok, bírok, csak akarnom kell”. Nem is tudok eleget s nem is bírok mindent. Igényeim a mélység igényei, azokat egyedül a hit elégíti ki; megváltásra s isteni erőkre van szükségem, vigaszokra van szükségem, melyeket ember s világ nem adhat. Az érthetetlen élettel és halállal szemben lelkemet az egyedül vigasztaló, mert az egyedül észszerű Isten-szeretetre s az általa fakadt reményre bízhatom!

 

d) Ki tanít s nem tesz, az szomorú alak; szomorú az is, aki nem hisz s nem tanít egy emberélet odaadásával. Készül életet teremteni s a lét mélységét öntudattá kialakítani, s íme apró-cseprő minták után kapkod a nagy eszmény hűséges követése helyett s az isteni kegyelem mellett még idegingerekre s benyomásokra hallgat. Michelangelónak készül s csurgói fazekassá lesz, Beethovennek indul s verébcsiripelés imponál neki. Ó a szegényes kontárlélek! Istenem, föltétlenül utánad indulok s amit hiszek, azt élem. Elég vagy te nekem! Jézus az én stílusom; egyöntetűen szerinte alakítom életemet; így kikerülöm az Irás vádját, hogy foszlott ruhákra, sokratesi köpönyegekre, plátói tógákra, zenói palliumokra krisztusi foltokat varrogatok s végre is foltozó szabó vagyok. Nem, nem, én az „Isten magva”, Krisztus tanítványa vagyok; az ő szava s példája bennem szellem és élet.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólTi vagytok a föld sava és a világ világossága

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
23

„Ti vagytok a föld sava: ha a só megromlik, mivel sóznak? Semmire sem való többé, hanem, hogy kivettessék és eltapodtassék” (Máté 5,13).

 

a) Sok a rossz a világban; augiászi istállóhoz hasonlít s lernai mocsárhoz; mocsár a korrupció; sötétség a léha, erkölcstelen népfölfogás; a jellemtelenséggel együttjár a komaság bűnnel s nyomorral. „Ti vagytok a föld sava”; álljatok a rossz világba, mint a bűn ellenesei, mert ellenkezést vetett közétek, lelketek, szellemetek, kegyelmetek s a bűn s rothadás közé az Úr; – ez a ti dicsőségtek. Ellenkezzetek tehát azzal a szegénységgel, mely bűnre visz; a zsarnoksággal s önzéssel, mely elernyeszt néprétegeket; a tisztátlansággal, mely az ösztön uralmát s elfajulását szolgálja. – Tudjátok, hogy az ördöggel küzködtök, aki kegyetlen, gyilkos, erkölcstelen, gonosz, gyűlölködő. Ne várjatok tőle s csatlósaitól mást. A rothadás hatalmán s szomorú művén meg ne botránkozzatok. Az evangéliumi só kifogyhatatlan. Dezinficiálja lelketeket s kiöli a métely gombáit, csak alkalmazzátok okosan s eréllyel. Mindnyájan küzdjünk minden rossz ellen, kivált a papok. Olvassuk Szent Pál leveleit s élvezzük át a legkisebb jót, mit tennünk sikerült s örüljünk neki.

 

b) „Ti vagytok a világ világossága.” Álljatok a sötétségben, mint tűzoszlopok. 1. Éljetek. Herkulesi munkához Herkulesek kellenek. Ne sokalljuk ezt. Többnek kell lennünk: krisztusiaknak. Egyéniségünk programm legyen, mely irányt mutat, mely gyöngéket bíztat, bátorít, támogat. 2. Tanítsatok. Krisztusi szellemmel eltelve vezessük be az embereket a kereszténységbe; nem hogy csak tudjanak katekizmust, hanem hogy belső fölemelkedésre s megnyugvásra segítsük őket. Istent kell tapasztalniok s csodálatos benyúlásait a szívbe átérezniök. A mi vallásosságunk akárhányszor babona s materializmus közt ingadozik. 3. Vezessétek az embereket észszerű, egyszerű életmódra s munkára, melyet nem mint barmok, hanem mint emberek végeznek, s fogjatok kezet oly törekvésekkel, melyek az érzékiségből s állatiasságból kiemelik őket, akár művészet s tudomány, akár higiene vagy társadalmi akció neve alatt indulnak. Mily hivatás világoskodni; ez az igazi napsugár; Isten ereje s öröme; Krisztus dicsősége!

 

c) Ha pedig a só maga rothad, ha apostolok s papok maguk elernyednek, s ha a világosság kialszik s kettős sötétség fedi a mennyország útjait, mily mély szomorúság ül ki Krisztus arcára, s mily új gyalázat s félreismerés száll evangéliumára. Ez a pusztulás utálatossága a szent helyen! Szentek nyomaiban a hitnek, a kegyelemnek, szentségeknek kompromittálói. Ilyenkor lesznek betegek egész népek, s az emberiség, megtévesztve a világias érzés hatalmától, idegen isteneknek áldoz. Légy te sava annak a körnek s világossága annak a háznak, melybe Isten állított; ne várd, hogy más legyen jó; légy te jó; ne várd, hogy más világítson s melegítsen, „világoskodjék a te világosságod”. Veszedelmes az a lelkület, mely mindig csak mástól vár minden jót; sónak, mécsnek kell lennem nekem ép, erős, krisztusi lelkületem által.

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."