157798 ima található a honlapon, összesen 389065 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Prohászka Ottokár - Elmélkedések az Evangéliumról

Naponta frissül

Prohászka Ottokár: Elmélkedések az Evangéliumról című világhírű könyvéből.

Prohászka az elmélkedés embere volt. A mélységes lelki csendnek és az Istenben való elmerülésnek medencéibe gyülemlettek meg nap-nap után a kegyelemnek és buzgóságnak ama forrásvizei, melyekkel annyi lelket és a magyar életnek annyi területét folyton megtermékenyítette és üdeségben tartotta.

"... segítségére akar lenni a lelkeknek, hogy a krisztusi életet magukban kialakíthassák. Be akarja őket vezetni a krisztusi élet tartalmába, s ráképesíteni, hogy ők maguk hatolhassanak abba bele szívvel s kedéllyel, s kifeszített, fehér szárnyakon ráereszkedhessenek azokra a mélységekre, melyeket lét és élet, természet és kegyelem nyit. Ez a lélek világa; mint ahogy a sas nem fél, hogy elmerül, mikor az ég mélységében úszik, hiszen erejének érzetétől ittas: úgy legyen a lélek, mikor az Istennek s belénk áradó erejének, a minket hivogató szeretetnek, a krisztusi élet heroikus sugallatainak, az örök, halhatatlan élet szenvedélyének öntudatára ébred s mélységeire ereszkedik. Félni nem félhet, hanem csak ujjonghat s élvezhet. Szabadítsuk föl ez élvezetre. Hisz ép az a baja, hogy a földi érzés, a kevélység s érzékiség szikláihoz van láncolva, s a vágyak viharja tépi keblét; kívánja, keresi a jobbat; keresi nyugalmát, mely a lélek hazája, de nem találja. Rá kell segítenünk a hazavezető nyomra, az Isten nyomaira. Erre az útra utal Krisztus s biztat minket is; evezz ki a mélyre – mondja – s kievezesz, ha jössz s követsz engem."

Hozzáadás a kedvenc kategóriákhoz

Feliratkozás e-mail értesítésekre

Feliratkozás mobil értesítésekre

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólJézus az Olajfák kertjében

Napi Ima0 imádkozás

Okt

„Akkor méne Jézus velök a majorba, mely Getszemáninak neveztetik és mondá tanítványainak: Üljetek itt, míg amoda megyek és imádkozom…, kezde bánkódni és szomorkodni s mondá nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig” (Máté 26,36).

a) Sebek, szögek, tövisek, kereszt, vér ékesszóló kinyilatkoztatásai ugyan a fájdalomnak, de a szenvedés mélysége, tüze és kínja belül a lélekben van. Azért az Úr Jézus is oda mutat, szomorú szívére, lelkére; a szenvedés keretében látom a szomorú szívet. Ez a passzió mélysége, a halálig szomorú lélek; a kereszt belőle nőtt ki, és aki Krisztus szenvedését megérteni és őt szívből szánni akarja, annak nem szabad egy percig sem felednie, hogy Jézus lelke végtelenül szomorú. Elhagyta ereje, leomlott. Krisztus, oszlopa az erőnek, letört; átszakadt a gát, és lelkét elöntötte a szomorúság. Ó mily drága nekünk Szent Lukács 22. fejezete; gyöngyöket hint elénk, Krisztus könnyeit, fohászait említi. Vércseppek gyöngyöznek az Úr arcán, leszivárognak ruháján, rengnek az áprilisi fűszálakon; lelke sötét éjtszaka. Ez a hangulat kíséri végig az Urat egész szenvedésében; gyöngíti idegeit, érzéseit; lazítja erejét, inait, karjainak izmait; szegény szomorú Uram! A kereszthalál iszonya, tanítványainak árulása, apostolainak s híveinek szenvedése, népének végzete, mint malomkövek húzzák őt a mélységbe. „A mélység elborította őt, alászállt a fenékre, mint a kő”. Ó Jézusom, életem minden szomorúságát átélted már te; úgy viselek el mindent, mint hogyha szíveden keresztül jutna el hozzám; így könnyen viselek mindent.

b) Undor s utálat fogta el bűntől, világtól, alávalóságtól, s elernyedt lelke a sár- és vértenger szemléletétől. A bűn reá nehezedik, rémülve érzi annak egész súlyát; föllázad e teher ellen szentsége, tisztasága, gyengédsége. „Jézusnak, az örök Atya Fiának szíve” a világ bűneinek mocsarában! „Jézus szíve, istenség temploma” piszok- és szennyözönben! „Jézus szíve, mely Istennel való kiengesztelésünket eszközölte”, most ez Isten szemei előtt a világ bűneivel tetézve, mintha egészséges ifjút megkötözve patkányok, százlábúak, férgek, élősdiek közé dobunk; életereje undorrá válik, és borzalom ijeszti halálra, mikor testén végigfutnak. – Sokan elernyedünk, betegei leszünk bánatunknak, örömtelenné válik életünk. A lánglelkű Illés próféta is, ki holtakat föltámasztott s tüzet hullatott az égből, hogy húzódik meg a boróka alatt s fáradt lelke hogy nyögi: Ó Uram, jobb nekem meghalni, mint élni e mocsárban – és íme, az olajfák alatt a Getszemáni kertben az Úr Jézust is ily utálat töri! „Lealáztatott lelkem a porba, és szívem a földhöz ragadott” (Zsolt. 40,25). Minden Isten-szerető lélek résztvesz Jézus ez undorában és lelke megernyedésében. Ha ifjaink elzüllenek, ha leányaink koszorúi szétfoszlanak, ha a szentségek megszentségteleníttetnek, ha gúnyolják az erényt, akkor érezzük, amit Krisztus érzett, undort és csüggedést. Ilyenkor jó a szenvedő Jézussal egyesülni, őt vigasztalni és az érzési közösségből erőt meríteni.

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az Evangéliumról„Nem e világból!”

Napi Ima7 imádkozás

Okt

„Ők nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból” (János 17,16).

a) Mit nyujt a világ? Ámít s nem enged a valóságra rányitnunk. Szóval tart, frázissal; beszél s belénk nevel érzéseket. Beszél odaadásról, hűségről, tiszta becsületről, beszél, és a szó mögött rejlő semmiségbe pillantani nem enged. Ámít és mire kiábrándulunk, látjuk, hogy csalódtunk. Nincs tartalom, nincs érték a mi csinált világunkban. Fölfogásunkat, érzületünket ránk kényszerítette, megcsalt; nagyítóüveget és kaleidoszkópot használt, és mutogatta azt, ami üres hitvány, kicsiny, lapos, s úgy mutatta azt, hogy mi azt mind nagynak, szépnek és bűvösnek néztük. Lelkek, félre a csalfa pápaszemmel. Az evangélium mondja: legyen a te szemed egyszerű, azaz legyen egészséges, jó, erős érzék, lásson keresztül a szemfényvesztésen, a tükrözésen, a délibábokon át; lásd, hogy az élet célratörekvés, még pedig örök életcélra; lásd, hogy az út oda Isten- s emberszeretet, szeretet tettben s nem szóban; szeretni Istenért embert, életet, munkát, és szeretni az emberben, a hitvesben, a gyermekben, a jóbarátban, a felebarátban az Istent. Concrete szeretni; szeretni itt és most, ma; és szeretni, vagyis szívességet tenni, elviselni, jóindulattal megítélni megérteni; híven, lovagiasan, nemesen érezni s viselkedni szemben is, meg az ember háta mögött is.

b) Bűvös itallal kínál; az élvezet mámorával szokott hódítani. Édes dalokkal lefog, de méregkeverő, mint Kirké. Szítja bennünk a rossz irányt a nemi élet téves fölfogása által, melynek hatalma alá hajt gondolatot, művészetet; a képzeletet és az érzést beteggé teszi. Idealizálja téves irányban a nőt, csakhogy ingerelje ösztöneinket. Ez az egész ideológia színpadias, mesterkélt és értéktelen alkotás, mely az erős és ép azért természetes idealizmusnak szemeiben nevetséges és dőre. Tűzijáték, mely a lelkeknek lepörköli szárnyát, s megnyomorítva tenyészéletre kárhoztatja őket; ha ugyan nem asznak össze csontvázakká, vagy nem pusztulnak el a métely gombáitól. Ime a bálványozás vége. „Es stirbt der Mensch an seinen Göttern.” Szeplőtelen, erős érzést mindenbe, nemi viszonyainkba is. Fegyelmezni magát, nem prüderiával, de erős önmegtagadással…

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólIsmerjenek meg téged, egyedül igaz Istent!

Napi Ima5 imádkozás

Okt

„Ezeket szólá Jézus és az égre emelvén szemeit, mondá: Ez az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldöttél, Jézus Krisztust” (János 17,1).

a) Istent megismerhetjük a természetből; de a népek Isten-ismeretének forrása tényleg a történelem, s abban a kinyilatkoztatás. Mert voltaképen az Isten keres minket, ő áll útunkba; odaállt a nagy világnak történeti útjaira és a belső tapasztalat kegyelmi ösvényeire, s mi tapasztalást veszünk róla és beigazoljuk Pascal szavait: „Nem keresnéd, ha már valamikép meg nem találtad volna”. Az Isten világtörténeti tényekkel szól hozzánk, milyenek a fölfeszített és föltámadott Krisztus, „signum in nationibus”, a nemzetek csodajele! Ha akarod Istent megismerni, fogadd meg az Úr szavát (Jer. 6,16); szemléld a hadak útját: Szent Pált, Pétert, a vértanúkat és a szenteket, s add meg magadat e páratlan nagyságnak, hogy fölemeljen téged! Acquiesce ergo ei (Jób 22,21). Igen acquiesce… akarj, akarj, szeress, lelkesülj; akard a legjobbat s imádkozzál, hogy áthasd magadat teljesen.

b) Ha imádkozol, kigyúlad lelkedben az Úr Jézus arca, és mint mécses szórja rád sugarait. A világtörténelem szétfoszlik, összes harcai s kínjai elenyésznek a köztünk megjelent Krisztus nagyságától. Ez megint csak történelem és kinyilatkoztatás. Mikor föllép, megelevenedik tőle a gondolat, az érzés, meghajlik előtte a világ és üdvözli a lelkek tavaszát. Asszúr és Babilon, a szárnyas kerubok, a szakállas harcosok, az agyag-kultúra, Pompejus s Antonius harcai, Róma hatalma s kultúrája eltörpül, s a világ ez arcot látni s belőle vigaszát és bizalmát akarja meríteni, „cujus vultum desiderat universa terra”, kinek arcát látni akarja az egész világ. S most is így vagyunk Vele; el-elfordulunk s mindannyiszor visszatérünk hozzá, mert jobbat nem találunk. Hát vegyük föl szenvedélyes szeretettel lelkünkbe minden vonását. „A te arcodat akarják látni az előkelőségek”, a szellemi világ arisztokráciája. Téged kívánlak Uram, téged kereslek, ó jöjj felém s világosíts föl engem. Hozzád fordulok Jézusom, s bízom, hogy ha el nem takarom szememet valami rossz, bűnös, nemtelen ragaszkodással, hogy akkor belém ég képed, arcod, szépséged.

c) A legtöbb ember azért nem ismeri meg az Istent, mert nem akar a rossztól elfordulni, vagyis Istenhez fordulni. De én akarok, akarok; a teljes odaadás árán szert teszek az örvendező hitre, és küzdök majd hitem abszolut igazságáért s örök érvényességeért, mert hiszem, hogy a világtörténelem útjain ráakadtam Krisztusban Istenre. Amit ő ad, amit hozott, az mind örök igény és örök érvény! A vére zsidó, a szelleme isteni! Arctípusát, öltözetét, életszokásait nem nézem, az judaizmus és galileizmus, változó kultúrelemek; hanem nézem az önmagunkba való térésnek, az önmagunk értékelésének, az Isten-szeretetnek, a megváltásnak, a kegyelemnek, az Istennel való egyesülésnek, szóval az Isten-fiúságnak örökérvényű elemeit, és leszek az ő népe (Jer. 32,38), és megnyugszom benne, mert érzem, hogy lelkem mélységesen elváltozott, mialatt körülöttem a haldoklás kísért (Iz. 55,13).

d) Szól hozzánk az Isten belső tapasztalatainkban. Az imént említettem lelkünk színe-változását. Óriási tény ez, szintén csodajel, signum, de a belső világban. Az Isten szól hozzánk, ha nagylelkűen és minden áldozat árán lépünk hozzá s ha kérdezni merjük, mialatt sorba vesszük a tízparancsolat kényes pontjait: Uram, mit akarsz, hogy tegyek? A te akaratodat és nem az én kényemet keresem; akaratodat, Uram, akaratodat minden áron! Az én életem, az én történelmem is telve van isteni szózatokkal, tényekkel és befolyásokkal. Először is a lélektisztulás vizén jön hozzám az Úr, kinyujtja karját és biztat: Lépj ki, ne félj, hogy elmerülsz; én vagyok Urad, Istened, segítőd. Lépj ki, s ne félj, hogy bűn nélkül nem élhetsz. Aki bízik kegyelmemben, annak ez az első sikere.

e) S én megfogadom szavát s megfogom karját, fölhasználom erejét, és tapasztalom, hogy legyőzöm a világot, nem süllyedek, nem merülök; tisztán élek. Ez tapasztalatom, isteni tapasztalatom! A bűn kerülésével azonban be nem érem, hanem krisztusi életre törekszem, s magamba oltom gondolatait s indító okait, és érzem lelkem örömét, hogy Krisztus érzéseit oszthatom embertársaimmal szemben. Ez megint tapasztalatom, isteni tapasztalatom! Látom mások szívszegénységét s hervadó örömeit, magam pedig haladok és győzök; tehát tapasztalok. Imádkozom s eltelek Istennel, tehát tapasztalok; mások vergődését és szenvedését látom, az én szívnyugalmamat pedig élvezem; tehát tapasztalok. Fokról-fokra hágok s minden örömömre s élvezetemre az van ráírva: folytatás következik; mialatt a világ dicsőségének útjai zsákutcák, és örömeinek „forrásai” bűzhödő ciszternák. Ó győzelmes, isteni tapasztalatom! S hozzá nem lettem szegényebb semmiben, nem vesztettem el a kegyelemtől a természetet; a zsoltártól szebben cseng felém a pacsirta éneke.

f) Természet és kegyelem, Isten és világ, történelem és örökkévalóság, világfejlődés s egyéni szentség bennem ülik harmóniájukat. Az életösztönt, azt az életet, mely szívesen s örömest él, nem kellett letörnöm, csak jól beállítanom az örök, lelki élet szolgálatába; a természetest és természetfölöttit sehol sem kellett elválasztanom egymástól; a természetfölöttit nem kellett elsötétítenem, sem a természetest túlbecsülnöm. Érzem, hogy legmélységesebb érzéseimben nagy béke uralkodik, mely világtagadást nem ismer. Érzem, hogy a természet összes erőit beállíthatom a természetfölötti életbe, és ez a munkám biztat és boldogít. – Lelkek, hol támogat ennyi belső tapasztalat valamely meggyőződést vagy kötelességet? Hol fakad ennyi erő és lelkesülés, ennyi öröm és élet? Tapasztald meg, mily igaz az isteni szó: Ha hallgatsz reám, olyan lesz békességed, mint a mély folyam s erényed, mint a tenger dagálya.

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az Evangéliumról„Bízzatok, én meggyőztem a világot.”

Napi Ima5 imádkozás

Okt

„E világon szorongatástok leszen; de bízzatok, én meggyőztem a világot” (Ján 16,33).

a) Sokat mondó szó „szorongás”; jelenti mindazt a vért, mely az Úr nyomában csurgott. E vérontás kezdődik István kövezésén, folytatódik a kereszténység harcain a római világhatalom ellen. Ez a szorongás érvényesül minden szenvedőben, ki szenvedésében Krisztus töviskoszorújára ismer. Szorongatás, hol minden csikorog és ropog, hol lelkek kínszenvednek és világok elváltoznak, – Jézus látja mindezt lélekben! Nagy, fölséges történet, mely a tisztelet és csodálat érzelmeit váltja ki bennünk; mely gyöngeségben folyik és a hősiesség csodáit mutatja föl. – Mondják, hogy nem értik, hogy miért szenvedünk ennyi türelemmel és ennyi halálmegvetéssel? Hogy miért becsüljük nagyra ez állapotot? Senki sem érti meg azt, aki a türelem forrásához nem emelkedik s ott a türelem s az áldozat motívumait nem meríti. Krisztus szenved értem, bűneimért, szeretetből: én is iparkodom utána ez úton.

b) „Én meggyőztem a világot”… önmagamban s legyőzöm híveimben. „Nem győzte volna le igazán, – mondja Szent Ágoston, – ha le nem győzné bennünk folytonosan”. Ő erőnk s győzelmünk oka. Ez az „én”, ez az elszánt, erős, biztos, kifejezésteljes „én”, vagyis hogy „ő” az, ami megmagyarázza a tettek és tények okait a kereszténységben. Aki ettől az „én”-től elvonatkozik, annak problémává lesz hitünk és erőnk; annak érthetetlen a kereszténység s ellentmondást rejt egyrészt a történet, másrészt az alázatos hit aránytalansága. – Ezen az „én”-en csüggök én; erőit, világosságát, indításait és az Oltáriszentségben őt magát is veszem, s belőle élek.

c) Aki a hitet csak mint az ész aktusát nézi, az mindezt nem érti; az értelmi elem nem magyarázza meg az erőt. A vallás ereje az odaadás a hitben, hogy Jézus az Isten fia, aki megváltott s isteni erőkkel lát el. Hiszek egész szívvel… ez az én bemutatkozásom. „Zola Emil járása – mondja Negri, – nehézkés és impozáns, mint az elefánté, mely rémséges súlyával és toronytalpával utat tör magának az erdőben. De az elefánt le van kötve a lapályhoz és a lankás lejtőkhöz; a Himalaya magaslataira csak sasszárnyak érnek föl”. A műveltek közt a legtöbb hitetlenségnek ez az oka. A tenyér is erő, a talp is az, de ugyancsak nem minden; szárnyak nélkül nem küzdi föl magát a magaslatokra. Szívvel hiszek, így lelkesülök s vágyódom és legyőzöm a világot.

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólA lelki ember a búcsúzó Jézus nevelése alatt

Napi Ima5 imádkozás

Okt

a) „Egy kevéssé, és már nem láttok engem, és ismét egy kevéssé, és megláttok engem, mert az Atyához megyek” (Ján. 16,16). A búcsúzó Mester mindenképen előkészíti tanítványait, hogy megállják helyüket a nagy megpróbáltatás idején. Elszakadok tőletek, – mondja – testi szemeitekkel nem láttok majd engem, elmegyek Atyámhoz. Üresség, sötétség, vigasztalanság, kedvtelenség környékez meg akkor majd titeket, de e sötétségbe újfajta világosság, ez ürességbe újfajta tartalom, e szakadásba újfajta kapcsolat kell, s az lesz a Szentlélek; tőle megnyílnak lelki szemeitek s benne tapasztalni fogjátok a jelenlétemet. – Jézus folyton feljebb vezeti az érzéki, a természetszerű embert; nemcsak napvilágot, hanem lélekvilágosságot sürget; ébresztgeti azokat a lelki, kegyelmi energiákat, melyeknek az Istennel érintkező lélekben kell fakadniok. Kereszténynek lenni annyit tesz, mint meggyőződni a lélekbe benyúló isteni erőkről s átélni azokat önmagunkban, hitünkben, bizalmunkban, megnyugvásunkban, folytonos, krisztusi törekvésünkben a jobb, az isteni után. – Járjunk hát ez érzülettel s legyen érzékünk aziránt, hogy necsak benyomásaink szerint éledjünk vagy csüggedjünk, hanem vessük föl a kérdést, hogy mit gondol Isten s mit akar ő tőlünk e körülmények közt, s tegyünk a szerint.

b) „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti majd könnyeztek és sírtok, a világ pedig örülni fog; ti megszomorodtok, de a ti szomorúságtok örömre fordul”. A lélek embereinek van sajátos szomorúságuk, melyet a világ nem oszt, a világ, az a Krisztus vágyait és gondjait nem osztó, az a fölületes, gondolatlan világ. De az a szomorúság lelki kiválóság, a világ dévaj öröme pedig könnyelműség. Szomorkodunk, mikor bűnösségünket, tökéletlenségünket, gyarlóságunkat látjuk, – mikor észrevesszük, hogy mily távol esünk az igazi belső, nemes jóságtól, – mikor tapasztaljuk, hogy mily nyers, szálkás, szemcsés anyag vagyunk, melyből a művész is nehezen farag ki szépséget s örömöt; de minél jobban érezzük ezt, s minél érdeklődőbb, megalázkodóbb lélekkel vesszük ezt szívünkre, annál inkább mozdul meg bennünk a lélek, jelentkezik az érzék, hasonulunk, nemesbülünk; szomorúságunk tehát örömre változik. Az örömök e tiszta forrásához a kulcsot a lélek s nem a lelketlen világ őrzi.

c) „Az asszony midőn szül, szomorúsága vagyon, mert eljött az ő órája; miután pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékezik szorongatásáról örömében, hogy ember szülelett e világra”. Mindenki, aki új emberiségnek, új, jobb nemzedéknek kialakításán dolgozik, valahogyan az újjászületés fájdalmaiban is osztozik. A szülő, a nevelő, az apostol szülési fájdalmakat s örömöket élvez. Mennyi nehézség, csalódás, ellenkezés, keserűség éri, mennyit szenved s vágyódik, míg végre lelket lát csillámlani az ösztönös neveletlenségben. De ha azután sikerült embert, keresztény, nemes lelket fölnevelnie, nem emlékezik többé szorongatásáról örömében, hogy van megint egy „emberrel” több a világon. – Imádkozzék a nevelő, dolgozzék lélekkel, adjon lelket, ébresszen lelket főleg példájával s egyéniségével; gondoljon saját neveletlenségére a multban s talán a jelenben is s arra a sok szorongatásra, melyet nevelőinek s a Szentléleknek okozott!

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólA Vígasztaló küldései

Napi Ima8 imádkozás

Okt

a) „Mikor pedig eljövend a Vígasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság lelkét, ő bizonyságot tesz felőlem” (Ján 15,26). A Szentlélek behatol a lelkekbe s meggyőzi őket Krisztus tanításáról. Először meggyőzi őket a bűnről, fölébreszti lelkiismeretüket s öntudatukra hozza rémületes adósságukat; azután fölébreszti a felelősség érzetét, hogy Isten mindenkinek kezére bízta lelke üdvét s hogy azt munkálnia kell; végül bemutatja kellő világításban a világot, annak hiúságát, s vele szemben kigyullasztja az eszméket, hogy beleégjenek lelkükbe. Ó mily hatalmas bizonyság ez, mely Krisztus felé fordítja szívünket! Mily fölséges, ékesszóló, meggyőző apostola s tanítója Krisztusnak a Szentlélek! Hangos lesz a szívem tőle; fölkavarja lelkemet: indít, mozgat, hív: gyere te is erre! S aki a Szentléleknek hódol, abból is bizonyság s tanú lesz: „ti is bizonyságot tesztek”. Ha szentek, tiszták, lelkesek lesztek, akkor rólatok olvassa le a világ, hogy Krisztus is szent és jó, ki szentté s jóvá tesz. Ha erényesek s kifogástalanok lesztek, akkor éltetek a Krisztus kegyelmének bizonysága. Ó tegyünk tanúságot Róla, hogy ő jó, hogy szent, hogy Üdvözítő, hogy erős Isten!

b) „De most immár ahhoz megyek, ki engem küldött…” (Ján. 16,5). Elmegyek helyet készíteni nektek, azután értetek jövök s elviszlek, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek… Idegenszerűen hangzanak ezek a szavak, de bele kell találnunk magunkat, hogy a lét végtelenszer nagyobb része a halálon túl van. A föld létünknek kezdetleges kiindulási helye, azon kívül „sok lakóház van”, telve kinccsel s szépséggel, boldogsággal s otthonossággal. A csillagok s világok s a végtelen Isten csodálatos megnyilatkozásai ezek; mélységek az elmerülésre, szépségek az élvezetre, telve élettel a lélek telítésére. Kicsiny a föld, mert nagy az ember; de a végtelen bizonyára úgy közli magát a lélekkel, hogy beteljék. E kifogyhatlan élet dagályait várjuk; a halálban nyílnak meg zsilipjei. Ez lesz az ébredés! A halál a léleknek kiszabadulása néhány rőfnyi idegszálnak hálójából! Megyek, megyek, a te házad küszöbe felé; ó eressz be!

c) „Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jő hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm öt hozzátok” (u. o. 7). Szeretetetek nagyon érzéki, be van futtatva sok idegszállal, rosttal és izommal, és jó volna, ha lelkiebbek volnátok. Ti ragaszkodtok hozzám, de a ti ragaszkodástok önző. Szeretnétek, hogyha melengetnélek s vigasztalnálak titeket, mint az édesanya gyermekeit; azt akarnátok, hogy járszalagon vezetnélek; szóval érzékileg szerettek engem. Nem mondom, hogy ne szeressetek, de kívánom, hogy erényetek független legyen a test és vér sugallataitól. Kívánom, hogy önzetlenül, lélek szerint szolgáljátok a jó ügyet, s kifejlődjék bennetek a lelki ember. Ezt adja meg a Vigasztaló Lélek. – Nem vigaszokért s nem bérért szolgálok. Akár érzek vigaszt, akár nem, akár napsugárban állok, akár éjben, hűen teljesítem az Úr akaratát!

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólAz áldozatos szeretet

Napi Ima6 imádkozás

Okt

„Nagyobb szeretete senkinek sincs ennél, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Ján. 15,13).

a) Jézus az áldozatot, mint a mély, nagy szeretet igényét mutatja be. A szeretet áldozatot akar hozni. A szeretet áldozat, odaadás és szolgálat, mindez igaz, erőteljes érzésből fakadva. Mondhatni-e, hogy ez az érzés édes a keserű áldozatban is? Aligha. A szeretetet nem szabad azonosítanom lágy, édes érzelmekkel. A természetben a halál és szenvedés mutatja, hogy az isteni szeretet is odaadást és szolgálatot sürget. Egyik szolgáljon a másiknak, egyik haljon meg a másikért. Ez az igazi szeretet; a lélek virága. Amit a természet kényszer alatt végez, azt mi készséggel tegyük. A halálnál erősebb a szeretet. De azért édes is, lágy is, élvezetes is. Áldozatokra akarom szeretetemet nevelni; áldozatok által akarom megpróbálni; áldozatok nélkül nem bízom benne!

b) Ez az áldozatos szeretet nincs közvetlenül adva, erre rá kell magamat nevelnem; elsősorban azáltal, hogy Jézust s az ő szeretetének jóságos és nemes szépségét, az ő áhítatát, bensőségét, az ő érzelmességét, megindulását, elérzékenyülését és buzdulását megértem, szóval az ő szép, tiszta, nemes, meleg egyéniségének légkörébe lépek. Ily környezetben a nevelő behatás nem a szón s az intésen s buzduláson fordul meg, hanem a jó értelemben vett „mételyen”, az infekción. Kell a krisztusi érzés klímájába költözködnöm; más klíma megrontja szervezetemet, beteg s gyönge leszek. S ha ez érzést eltanulom, akkor másokra is hatok vele ugyanúgy. Léptesd föl ezt a fölényes lelkületet; az emberek ezt jobban megszeretik, mint a fegyelmezetlen képzeletnek, az élvvágynak, a házasságtörő örömöknek mámoros világát. Apostolok, papok, szülők, tanítók, lélekkel hassatok.

c) S ha e szeretettől indíttatva életünket is odaadnók, azt ne panaszoljuk föl; az áldozatok, a vértanúságok nem veszteségek, hanem győzelmek és nyereségek. Az élet azáltal lesz mélyebb és tisztább s a rossz nem győz rajta. Bízzunk e szeretetben, az győz. Ha sokan elpusztulnak is az erkölcsi epidémiákban, nagy baj az ugyan, de mi mégis úgy tudjuk, hogy szeretettel segítünk leghathatósabban a világon. Ha sok örvény és szakadék van is, az erkölcsi világ hegyei mégis e szeretetben állnak. Ha a filozófia sok borút borít is reánk, ez a szeretet lesz majd a ködöt emelő napsugár. Ha sok szemét úszik is a közélet áramán, de azért mégis csak e szeretet fakasztja egyre a kristályforrást. E szeretetben bízom, ez lesz az, én erőm is. Tehát nem kímélek sem önmegtagadást, sem áldozatot a több, szebb, erősebb szeretetért.

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az Evangéliumról„Maradjatok az én szeretetemben” (Ján. 15,9)

Napi Ima5 imádkozás

Okt

Tanuljuk meg az Úr Jézustól, hogy hogyan szeret ő.

a) „Én szerettelek titeket”… „örök szeretettel”… „ő előbb szeretett”, s mint ilyen, vágyik, lelkendez és jár szeretetünk után. Ez az ő temperamentuma; tehát ifjú, virágos üde, erőteljes, túlcsorduló a lelke. „Szeretettel jövök feléd – mondja, – tehát szeress”. S tudja önmagát odaadni… magát felejteni… tud másé lenni. Ezt kívánja tőlünk is feltétlenül: „Ha parancsaimat megtartjátok”, vagyis, ha tettleg magatokat nekem átadjátok – „megmaradtok szeretetemben” (Ján. 15,10) Ezt kívánja az Úr; ez kitör a szívéből; „ezeket mondottam nektek, hogy örömöm tibennetek állandó és a ti örömötök teljes legyen” (Ján. 15,11). Jézus örvendezni akar szeretetünkben, élvezni akarja azt s boldogítani akar minket vele. Hát ilyen ifjú, lendületes, illatos a lelke! Mintha virágzó őserdőbe néznék, olyan nekem ez a krisztusi lélek! Értem már, hogy mint fakadhatott belőle az evangélium; értem már paraboláit, értem mondásait. Mennyire máskép cseng most a lelkemben az, hogy „mondom nektek, nagyobb öröm lesz az égben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon”; értem ezt a szenvedélyes vágyat és ezt a „teljes örömöt”. – Ah, Uram, te édes Úr! Édes lesz a lelkem, ha tettekben, valóságos odaadással szeretlek! Azért kérdem mindenkor: mit tegyek? mit tegyek?

b) „Kijelentem magamat neki” (Ján. 14,21). A szeretet kivánja: mutasd meg arcodat. Jézus megteszi; megmutatja magát; beleviszi, beleoltja magát lelkünkbe; szól hozzánk, úgy hogy megismerjük (Sprich, damit ich dich sehe); szemeket ad, hogy lássuk, hogy inspirált tekintetünk, hogy érzékünk legyen iránta. A szeretet lát, észrevesz sokat, amit az érzéketlen lélek tekintetbe nem vesz. Máskép látja a világot, az Isten e szeretettől sugalmazott művét; máskép látja az erkölcsi világrend küzködését, és észreveszi a diszharmóniáknak harmonikus egybeolvadását; szeretettel, lelki erővel, bizalommal, türelemmel édesíti ki a természet csikorgását s kegyetlenségét; szóval erőt talál magában, melyet a világba beállít, hogy meghibbant egyensúlyát kiigazítsa. Ily szeretettel szívünkben meglátjuk hegyen, völgyön, virágon, csillagon, emberéleten az Istent; ily szeretet vált ki majd bennünk szép, kedves, bízni s megnyugodni tudó életet. Az Istennel telített világról mondhatjuk:

…sie wartet festgebannt,

Und will von dir erlöst, geliebt sein und erkannt,

Dich frägt die Welt, ein Kind mit tausend Fragen:

Wer sie denn sei? sollst du ihr freundlich sagen.

Csak a szerető léleknek van isteni érzéke; „aki szeret, az világosságban marad” (I Ján. 2,10); „aki nem szeret, halálban marad” (I Ján. 4,8), s a világot s önmagát nem ismeri.

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólAz igaz szőlőtőke

Napi Ima5 imádkozás

Okt

a) „Én vagyok az igaz szőlőtőke s Atyám a szőlőmíves,… ti a szőlővesszők; aki énbennem marad s én őbenne, az sok gyümölcsöt terem; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15,1.5).

Jézus lejön a Sion hegyéről és látja a közel fekvő szőlőhegyet, buján hajt haragoszöld lombja. Lelke elmerül az őserős élet szemléletébe, mely e tőből vesszőt fakaszt, sejteket épít, lombot hajt, s az igénytelen virágból kialakítja a tüzes, édes, zamatos gerezdet; titkos műhelyében porból-sárból méz, illat, zamat fejlik, s a napsugár tüze fekszik bele. – Igy áramlik Jézusból az élet ősereje és bűbája a lelkekbe; ő érzi s örül neki, s szenvedélye ezt az életet, erőt és szépséget belelüktetni a lelkekbe; tűzzé, mézzé, élvezetté akarja átváltoztatni az ember köznapi életét: és van benne elég minden lélek számára; a Jancsekiang partján épúgy, mint Alaskában vagy az Andrássy-úton ő élteti a lelkeket; a természetfölötti élet benyomásait tőle veszik. Minden ember Krisztustól vesz indítást; ő vonzza, fölvilágosítja, lelkesíti, irányt mutat neki, mert nála nélkül semmi természetfölötti jót, vagyis ami Istenhez elvezet, nem cselekedhetünk. Ezt a benyomást veszik zsidók, hitetlenek, pogányok, kishitűek, bűnösök és szentek. Ó édes, titokzatos szőlőtőnk, te kipusztíthatlan életforrás; milyen az erezeted, mely kegyelmeidet ellükteti a tüzes lelkekbe épúgy, mint a rögökbe.

b) „Minden szőlővesszőt, mely énrajtam gyümölcsöt nem terem, lemetsz, s minden gyümölcstermőt megtisztít, hogy többet teremjen. Maradjatok énbennem és én tibennetek”. Nekem is az élet szenvedélyével és az erős boldogulás ösztönével kell a tőkéhez ragaszkodnom; hisz a lét és az isteni végzés kötelékeivel füződöm hozzá, bele vagyok szőve, hozzá vagyok nőve. Nincs értelme az elnyesett vesszőnek; épúgy nincs értelme az Istenbe és az örök életbe nem vágyódó létnek, s ez összenőtt és vele egybeszőtt léleknek szomjasan kell szívnia azt a titkos folyást, meg kell nyitnia minden sejtjét az isteni lét lüktetésének. Ó csak többet, minél többet belőled, krisztusi élet! Hajtani, virágozni, gyümölcsöt hozni akarok, vagyis féltékenyen fölhasználom Jézus kegyelmét, a lelkemben kigyulladó világosságot, az érzés, az elérzékenyülés, a buzdulás, a javulás indításait. Úgy veszem mindezt, mint Isten illetéseit, kivel a lét mélységeiben a lelkem érintkezik. Énekelnék, ha erre az öntudatomba nem eső, de mégis valóságos összeköttetésre és befolyásra gondolok: igen, én benne vagyok és ő énbennem. Ó tehát hajtson ki isteni erővel a krisztusi élet!

c) „Ha ki énbennem nem marad, kivettetik, mint az elnyesett szőlővessző és elszárad”. Aki az isteni sugallatoknak és öntudatában jelentkező indításoknak ellentáll, az önmagát nyesi le Krisztusról, és lelke elszárad. Ez a folyamat lassan áll be. A lélek rendszerint eldurvul, hűtlensége miatt az isteni befolyás erejét veszti, az élénk összeköttetés öntudata vész, a krisztusi érzés melege hűl s az ember kiszabadul az Isten vonzalmainak köréből; elnyesi a szeretet, a hűség és sokszor a hit kötelékeit is. Szabad lesz, mint ahogy megszabadul a tőkétől az elnyesett és száradó vessző. – Minek hajtott, minek fakadt lombja, minek öntözte rostjait a tőke nedve, minek pontozta ki gyönyörű pajzzsá levelét a napsugár radirtűje, minek, ha az erőtől elzárkózott, minek, ha a lom alá illatos virágot, zamatos gerezdet nem rejtett? Minek? Hisz ez az a borzasztó kérdés: minek élünk, ha az életnek, a több, a krisztusi életnek ereit beiszapoljuk, rostjait elnyessük, szóval, ha a kegyelmet pontosan föl nem használjuk?

d) „Ha énbennem maradtok és az én igéim tibennetek, amit akartok, kérjetek és meglesz nektek”. Ha velem összeforrtok s lelkem világít s ég bennetek, és életemet, érzületemet osztjátok, ha arra a mély, igaz, belső egyesülésre szert tesztek, mely a lelketek mélyében fakadó isteni életet öntudatos kincsetekké emeli: akkor teljesen osztani fogjátok érzéseimet, vágyaimat; az fog tetszeni nektek, ami nekem tetszik; azt fogjátok akarni, amit én akarok; pihegéstek az én lélekzetem, imátok az én vágyam lesz. Ez a benső, édes élet, az Isten akaratának erős, lelkes teljesítése, a kitartás minden bajban, az erős érvényesülés, a türelem és fölülemelkedés, az örvendező remény, ez a fölényes, isteni élet lesz akkor a ti imátok, és amikor ezt akarjátok és kéritek, biztosítlak, meglesz nektek. Isten nem a félreértésekben utazó, hanem a belső lényét megértő léleknek ígérte meg azt, hogy „amit akartok, kérjetek és meglesz nektek”.

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólSzeretet és békesség a Szentlélekben

Napi Ima7 imádkozás

Okt

„Ha ki engem szeret, az én beszédeimet megtartja és Atyám is szereti őt és hozzája megyünk: lakóhelyet szerzünk nála” (Ján. 14,23). Szeressük az Úr Jézust nagyon; legyen lelkületünk vele szemben odaadás, készség, hűség. Lehet Jézust lanyhán is szeretni s nem tartani meg beszédét, de azt az Úr nem nevezi szeretetnek; aki igazán szeret, az mélyen érez és híven tesz. Az ilyen léleknek kijelenti magát az Úr, s ugyan hogyan? Hozzá megy s lakóhelyet szerez nála, vagyis otthon van nála. „Otthon”, mily édes valóság! Az otthon nem fal, nem bútor, hanem biztonság, megnyugvás, bizalom, szeretet. Ott szeretik az Urat, ahol úgy van, mint otthon; ahol becsülik, értik; ahol Ő az Úr, a családatya, s mi mint gyermekei az ő térdein ülünk, az ő nyakán lógunk; négyszem közt beszélünk vele s elmondunk neki mindent, ami szívünkön fekszik. Ó végtelen kegyelem: Isten otthon akar lenni nálam, s úgy szeretni engem s úgy szerettetni tőlem, mint otthon! Tiszta szív, te legédesebb otthon, Isten otthona!

b) „A vígasztaló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenre s eszetekbe juttat mindent, miket nektek mondottam.” A Szentlélek tanít; több világosságot ad, több megindulást, bensőséget, bánatot, tisztulást; új szívet ad s fogékonyságot; más világításban mutatja be az életet s a világot; bűntől el, jóra indít; föltárja a lélek igényeit s mélységeit; öntudatára ébreszt földöntúli, halhatatlan valónknak. „És ez a bizonyságtétel, hogy nekünk Isten örök életet adott”, vagyis eltölt a hit, hogy örök életünk van. „És ez ő benne bizodalmunk, hogy amiben kérjük őt akaratja szerint, meghallgat minket”. Magához vonz s erősebbé s jobbá tesz. Ilyenkor érezzük azután, hogy a Szentlélek a mi vigasztaló Lelkünk, akit Jézus küldött, s aki miatt minden úgy van velünk s körülöttünk, mintha maga az Úr volna köztünk. Azért imádom s szeretem a Szentlelket, lelkem Lelkét, lelkem kapcsát az Úrral.

c) „Békességet hagyok nektek, az én békémet adom nektek: nem mint a világ adja, adom én nektek. Ne háborodjék meg szívetek és ne féljen”. Adott nekünk Jézus sokat: adott hitet s vértanúkat; adott szót, igét s apostolokat; adott bánatot s bűnbánókat; de a legjobb, hogy megnyugvást s békességet adott: békességet önmagunkban azáltal, hogy a testet a léleknek alárendelte, békességet Istennel s embertársainkkal azáltal, hogy igazságra s szeretetre tanított s abba be is vezet. E békességből való a vidámság s boldogság keservek közt is s a lélek egyensúlya a viharos életben. Jézus nagy súlyt fektet erre, s ezt örökségkép ránk hagyományozta. Arra kell iparkodnom, hogy e békességet soha el ne veszítsem, – hogy ki legyen öntve lelkemre s úgy kísérjen, mint egy néma dal. Szenvedni lehet, áldozatot hozni kell; de a békességet nem szabad elvesztenem. „Exsurge psalterium et cithara”, zsoltárom el ne némulj, citerám szólj mindig!

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólHiggyetek bennem!

Napi Ima5 imádkozás

Szep

„Meg ne háborodjék szívetek. Hisztek az Istenben; bennem is higgyetek… Ha különben volna, megmondottam volna nektek” (Ján. 14,1).

a) Jézus a föltétlen bizalmat s ragaszkodást köti tanítványainak szívére. Bízzatok bennem, higgyetek nekem; nem csallak meg; ha nem így volna, mint ahogy tanítottalak, megmondtam volna nektek. – A világban sok megrendülés van. Könnyes szemmel nézünk föl sokszor Krisztusra, midőn sötétség és kétség vonul végig lelkünkön. Ezzel szemben a mi kötelességünk: „Meg ne háborodjék szívetek”. Álljunk a passzió előestéjének hangulatába; Jézus búcsúzik, szeretete kínná teszi az elválást; átöleli barátait és megmossa lábaikat, azután testét-vérét emlékül hagyja és fölemelve szemeit az égre, elmondja hattyúdalát; szétlebbenti a jövő sötét fátyolát, biztosítja tanítványait szeretetéről… nem érezzük-e, hogy nem kételkedhetünk benne?

b) E hangulatos szent estén tárja ki Krisztus legőszintébben szent szívét; tartózkodás nélkül szemeink elé állítja a legfőbb igazságokat és legédesebb vigaszokat. Lelkét, misszióját, szeretetét le akarta tenni bizalmas, hű szívekbe; amit eddig titkolt, azt most előadja; „Ezeket pedig nektek kezdetben nem mondottam, mivel veletek valék, de most immár ahhoz megyek, aki engem küldött”, most tehát szívetekre kötöm, ami a legszükségesebb; s mi az? Kérlek, ne szakadjatok el tőlem.

c) Ha nem volna így, megmondtam volna nektek; megmondanám most, mert elmegyek. Véres kereszthalál előtt állok; nem csallak meg; megmondtam volna nektek. A szeretet őszinteségével és az áldozat erejével biztosítlak titeket, hogy igazat mondtam; még egy bizonyítékot nyertek a föltámadásban, hogy halálom meg ne zavarjon. Kell-e nekünk más bizonyíték, s nem talál-e szívünk teljes megnyugvást? Ismételjük néha: Ha nem volna így, megmondta volna nekünk. Hiszek neki, mert szeretett engem.

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólÚj parancsolat

Napi Ima7 imádkozás

Szep

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (János, 13,34).

Új parancsolat, azaz a réginek új, mert krisztusi kiadása vár reánk. Ez újság abban áll, hogy

a) Istent szereti bennünk Krisztus, és ezt a legfőbb szeretetet árasztja reánk. Nem tesz különbséget szeretetében, egy és ugyanabba a szeretetbe olvaszt Istent és embert; a kettő eggyé lett! Ó mennyire lehet szeretni, ha Istent szeretünk emberben. Nem Isten az ember, de a szív szeretetének lángja e kettőt egyszerre átnyalábolja. Ez ereje és páthosza. Próbáld meg az Istent az emberben szeretni, felebarátod sajátos egyéniségét isteni gondolatnak venni; tisztelni fogod őt s méltányos lész egyénisége iránt. A szeretet a méltányosságnak s nemes fölülemelkedésnek, és ezzel a jellemességnek is iskolája.

b) Krisztus az embert istenileg, vagyis isteni hévvel szereti; „ignita caritate”, tüzes, lángoló szeretettel. Feléje törtetett elragadtatva; jött, mint „speciosus forma”, szépségbe öltözködve; jött, mint aki életet hoz, „vitam aeternam”; jött, mint „sponsus sanguinum”, az önfeledés, az odaadás, a véres áldozat jegyeseként. Utánunk járt, míg meghódított és élvezi a szeretet egyesülését. „Lieben ist die höchste Tat, geliebt sein der königlichste Besitz; beides der süsseste Genuss”. Ime Jézusnak s ugyancsak a léleknek isteni élete! Ne bizalmatlankodjál; boldogítsd magadat erős, lelkes, hódító szeretettel. Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul, szeress, s ne hadd magadat legyőzetni nehézségekkel, sikertelenséggel, közönnyel; szeress; jobb lesz a világ.

c) Ily friss, fiatalos szeretettől átjárt társaságot hagyott örökben: „Arról ismernek meg mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel lesztek egymáshoz” (Ján. 13,35); de életerős, friss, teremtő, nem buta, ügyefogyott szeretettel. Szeretet, mely életrevaló nemzedéket teremt és nevel; „a bölcseség fiainak nemzetsége engedelmesség és szeretet” (Eccl. 3,1). Ezekkel a nyomokkal taposta meg a bölcsek útját; szent, fölséges út.

Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.

Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."

Regisztráció