Pio atya breviáriuma

Imádkozzatok a szószegőkért, a gonoszokért, a haragtartókért; imádkozzatok a Szentatyáért, az Anyaszentegyház minden szellemi, lelki és anyagi szükségletéért, és mondjatok külön imát mindazokért, akik a lelkek üdvösségéért munkálkodnak a Mennyei Atya dicsőségére.

Ne gyötörd magad annyira, hogy elveszítsd belső békédet. Imádkozz állhatatosan, bizalommal, nyugodt és derűs elmével.

Nem tudom neked elnézni és megbocsátani, ha könnyű szívvel elhagyod a szentáldozást és a szent elmélkedést. Emlékezz, gyermekem, hogy csak az imádság útján jutunk az üdvösségre, csak imádsággal nyerjük meg a csatát. A választás tehát rajtad áll.

Aki nem elmélkedik, olyan, mint aki soha nem néz tükörbe, tehát nem teszi rendbe magát, mielőtt elemenne otthonról, hiszen nem is tudja, hogy piszkos lett. Az az ember aki elmélkedik és gondolatát Isten felé fordítja, lelkének tükréhez, megpróbálja felismerni hibáit, kijavítani azokat.Uralkodik ösztönein, és helyreállítja lelkiismeretét.

Nem mindig sikerül jól végezned az elmélkedést; ez azért van, mert nagy szorongás él benned, aggodalom, hogy meg tudsz-e változni az elmélkedés során, hogy találj valamit, ami majd kielégíti és megvigasztalja lelkedet. Ennyi épp elég ahhoz, hogy sohase találd meg azt, amit keresel. Gondolatodat nem helyezed az igazságba, amelyről elmélkedsz.

Gyermekem, tudd meg, hogy amikor valaki nagy sietve és mohón kutat egy elveszett dolog után, kezével érintheti, szemével százszor is láthatja, mégsem veszi észre soha. Ebből a hasztalan és hiábavaló aggodalomból nem származhat más, mint hatalmas lelki fáradság és szellemi tehetetlenség, amely nem képes megnyugodni az előtte levőben: a lélek hideggé válik, eltompul, fogyni kezd belőle a szeretet.

Más gyógyírt nem ismerek erre, mint hogy abba kell hagyni az aggodalmaskodást, mert ez az egyik legnagyobb akadály, amely az igazi erény és a hűséges odaadás útjában áll: úgy tesz, mintha jó munkára serkentene, de ehelyett megkeményít, sietségbe ránt, hogy haladtunkban elgáncsoljon.

Nem hihetem, hogy abba kell hagynod az elmélkedést csak azért, mert úgy tűnik számodra, hogy általa semmit sem nyertél. Gyermekem, az ima szent ajándéka ott van az Üdvözítő jobbjában, és amennyire kiüresedsz - kiürülsz tehát a test és saját akaratod szeretetéből -, amennyire a szent alázatba helyezkedel, az Úr annyira tud szólni szívedhez.

Állhatatos türelemmel végezd az elmélkedés szent gyakorlatát; elégedj meg először kis lépésekkel, hogy aztán majd futhass vagy inkább röpülhess. Légy engedelmes! Ez sohasem kis dolog a lélek számára, amely Istent választotta eledeléül. Nyugodj bele abba, hogy most még kicsi méhecske vagy, akiből nemsokára mézet készítő nagy fürge méh lesz. Légy mindig szeretetteljesen alázatos Isten és az emberek előtt, mert Isten valóban ahhoz szól, aki alázatos szívű.

Krisztus követéséhez szükség van a mindennapi elmélkedésre, arra, hogy újra meg újra végiggondoljuk Krisztus életét. Az elmélkedéstől lesznek a cselekedetek értékesekké, és ebből születik meg Krisztus követésének vágya és a bátorítás arra, hogy kövessük Őt.

A keresztény lélek egyetlen napot sem tölt el anélkül, hogy ne elmélkedne Jézus Krisztus szenvedéséről.

Ahogyan a méhecskék átröpülnek a széles mezőkön, hogy elérjék a legkedvesebb virágokat, és ezután fáradtan, de elégedetten, virágporral megrakottan visszatérnek a léphez, hogy csendes munkálkodásban a virágok nektárát az élet nektárává alakítsák, így kell nektek is - miután befogadtátok - megtartanotok szívetekben Isten igéjét. Térjetek vissza a kaptárba; tehát figyelmesen elmélkedjetek, ízleljetek végig minden szót, keressétek a mélyen nyugvó jelentést. Ragyogó világosságban jelenik majd meg, hatalmat ad, hogy megsemmisítse az anyag felé irányuló vonzódásaitokat. A lélek tisztán szárnyalni kezd, hogy szívetek egyre inkább összeforrjon Uratok isteni Szívével.

Tartsátok mindig lelki szemetek előtt Isten Anyjának, a mi Édesanyánknak nagy alázatát. Ő minél többet kapott az égi ajándékokból, annál inkább alázatos lett.

Minden imádság jó, amit egyenes szándék és jóakarat kísér.