Pietrelcinai Szent Pio gondolatai

Repülni szeretnék, hogy minden teremtményt meghívhassak,
hogy szeresse Jézust, szeresse Máriát.

Hadd nehezteljen a természeted a szenvedés miatt,
mert ez épp olyan természetes, mint a bűn;
az akaratod Isten segítségével mindig erősebb lesz,
és az Isten iránti szeretet soha nem fog elfogyni a lelkedből,
ha nem hanyagolod el az imádságot.

Légy mindig szerelmese a fájdalomnak, amely amellett,
hogy az isteni Bölcsesség műve,
még inkább az Ő Szeretetének művét tárja fel számunkra.

A kiválasztott lelkek sorsa a szenvedés;
ez a keresztény módon elviselt szenvedés olyan állapot,
amelyet Isten, minden kegyelem
és minden üdvösségre vezető ajándék szerzője
azért rendelt el, hogy elvezessen minket a dicsőségre.

Isten igazi szolgái mindig sokra becsülik a viszontagságokat,
mert ezek vannak egyre jobban összhangban azzal az úttal,
amelyen a mi Urunk járt, aki a kereszt és a kínzások vállalása által
hozta el számunkra az üdvösséget.

Igen, szeretem a keresztet, a puszta keresztet;
szeretem, mert mindig Jézus vállán látom.

Imádkozz Szent Józsefhez!

Élj szilárdan és szüntelenül Istennel egyesülve,
minden szeretetedet, minden gyötrődésedet,
teljes énedet szenteld Neki, és várd türelmesen
annak a csodálatos napnak a visszatértét,
amikor a Vőlegénynek úgy fog tetszeni,
hogy a szárazság, az elhagyatottság
és a lélek sötétségének próbájával látogasson meg.

Menjünk fel nagylelkűen a Kálváriára annak a szeretetéért,
aki értünk való szeretetből feláldozta magát.
Legyünk türelmesek, és bízzunk abban,
hogy elérkezünk a Tábor hegyére.

A Dicsőség… után imádkozzunk Szent Józsefhez.

Ne félj a viszontagságoktól, mert azok helyezik a lelket a kereszt lábához,
és a kereszt juttat el a mennyország kapujához, ahol megtalálod azt,
aki diadalmaskodott a halálon, aki elvezet az örök boldogságra.

Aki szeretni kezd, annak készen kell állnia arra, hogy szenvedni fog.