Pietrelcinai Szent Pio gondolatai

A fizikai és erkölcsi fájdalmak elszenvedése
a legértékesebb felajánlás, amit megtehetünk annak,
aki a szenvedése által mentett meg minket.

Az élet Kálvária; de menjünk fel rá boldogan. A keresztek
a Vőlegénytől kapott ékszerek, és én féltékenyen őrzöm őket.
A szenvedéseim örömteliek.
Csak olyankor szenvedek, amikor nem szenvedek.

A Dicsőség… után Szent József! Szentmise és Rózsafüzér!

Repülni szeretnék, hogy minden teremtményt meg tudjak hívni,
hogy szeresse Jézust, szeresse Máriát.

Hadd zúgolódjon a természeted a szenvedés miatt,
mert ez épp olyan természetes, mint a bűn;
az akaratod Isten segítségével mindig erősebb lesz,
és az Isten iránti szeretet soha nem fogy el a lelkedből,
ha nem hanyagolod el az imádságot.

Légy mindig szerelmese a fájdalomnak, amely
amellett, hogy az isteni Bölcsesség műve,
még inkább az Ő Szeretetének művét
tárja fel számunkra.

A kiválasztott lelkek sorsa a szenvedés;
ez a keresztény módon elviselt szenvedés olyan állapot,
amelyet Isten, minden kegyelem
és minden üdvösségre vezető ajándék szerzője
azért rendelt el, hogy elvezessen minket a dicsőségre.

Isten igazi szolgái mindig sokra becsülik a viszontagságokat,
mert ezek vannak egyre jobban összhangban azzal az úttal,
amelyen a mi Urunk járt, aki a kereszt és a kínzások
vállalása által hozta el számunkra az üdvösséget.

Igen, szeretem a keresztet, a puszta keresztet;
szeretem, mert mindig Jézus vállán látom.

Imádkozz Szent Józsefhez!

Élj szilárdan és szüntelenül Istennel egyesülve,
minden érzésedet, minden fáradozásodat,
teljes énedet szenteld Neki, és várd türelmesen
annak a csodálatos napnak a visszatértét,
amikor a Vőlegénynek úgy fog tetszeni,
hogy a szárazság, a vigasztalanság és a lélek sötétségének
megpróbáltatásával látogasson meg.

Menjünk fel nagylelkűen a Kálváriára annak a szeretetéért,
aki értünk való szeretetből feláldozta magát.
Legyünk türelmesek, és bízzunk abban,
hogy elérkezünk a Tábor hegyére.