Pietrelcinai Szent Pio gondolatai

Drága gyermekem, nemcsak a rendkívüli dolgokban, hanem a mindennapi apróságokban is gyakorold a szelídség és az Isten akaratának való engedelmesség különleges gyakorlatát. Ne csak reggel, hanem napközben és este is nyugodt és vidám lélekkel végezz ilyen cselekedeteket, és ha véletlenül kudarcot vallanál, alázd meg magad, ajánld fel, majd kelj fel és haladj tovább.

A legszebb hitvallás az, amely a sötétségben, az áldozatban, a fájdalomban, a csalhatatlan jóakarat legfőbb erőfeszítésében tör ki ajkadról; az, amely villámként hatol át lelked sötétségén; az, amely a vihar villanásában emel fel és vezet Istenhez.

Az élő hit, a vak hit és a teljes ragaszkodás Isten feletted fennálló tekintélyéhez, ez az a fény, amely megvilágította Isten népének útját a pusztában. Ez az a fény, amely mindig az Atya által elfogadott minden lélek legfelsőbb pontján ragyog. Ez az a fény, amely a bölcseket elvezette a megszületett Messiás imádására. Ez az a csillag, amelyet Bálám megjövendölt. Ez a fáklya irányítja az elhagyatott lelkek lépteit. És ez a fény, ez a csillag és ez a fáklya az is, amely a lelkedet megvilágítja, a lépteidet irányítja, hogy el ne tántorodj; ezek erősítik lelkedet az isten iránti szeretetben, és anélkül, hogy a lelked tudna róluk, mindig az örök cél felé vezet. Nem látod, és nem is érted, de ez nem is szükséges. Nem látsz mást, csak sötétséget, de ez nem a kárhozat gyermekeit körülvevő sötétség, hanem az, amely az örök Napot veszi körül. Tarts ki és hidd el, hogy ez a Nap ragyog a lelkedben; és ez a Nap pontosan az, amelyről Isten látnoka ezt énekelte: „És a te világosságodban meglátom a világosságot”.

Szívből áldom Istent, aki megismertetett velem néhány igazán jó lelkeket, és nekik is hirdettem, hogy lelkük Isten szőlőskertje; a ciszterna a hit; a torony a remény; a prés a szent szeretet; a sövény Isten törvénye, amely elválasztja őket a világ gyermekeitől.

Add meg és tartsd meg bennem azt az engem meggyőző élő hitet, amely egyedül a te szeretetedért való munkálkodásra indít. És ez az első ajándék, amelyet a szent bölcsekkel egyesülve, lábaid előtt leborulva, nyújtok neked, minden emberi tisztelet igénye nélkül az egész világ előtt egyedüli igaz Istenünknek vallak.

Isten nem azt akarja, hogy érzelmesen érezd a hit, a remény és a szeretet érzését, és nem is azt szeretné, hogy csak alkalmanként használva élvezd őket. Jaj, milyen boldogok vagyunk, hogy égi őrzőnk ilyen szorosan ölel bennünket! Nem kell mást tennünk, mint amit teszünk, vagyis szeretni az isteni gondviselést, és magunkat a karjaiba és kebelére vetni. Nem, Istenem, nem vágyom hitem, reményem, szeretetem nagyobb élvezetére, csak azért, hogy őszintén, bár kedv és érzelem nélkül mondhassam, hogy inkább meghalok, minthogy lemondjak ezekről az erényekről.

Jézusom, ments meg mindenkit; felajánlom magamat áldozatul mindenkiért; erősíts meg, vedd a szívemet, töltsd meg szereteteddel, azután rendelkezz velem akaratod szerint.

Látjátok, hogy az emberek mennyi megvetést és mily sok szentségtörést követnek el az Ő Fiának szent emberségével szemben a Szeretet Szentségében? Mivel az Úr jósága által az Ő Egyházában Szent Péter szavai szerint „királyi papságra” (1Pt 2:9) vagyunk kiválasztva, nekünk kell megvédenünk e legszelídebb Bárány becsületét, aki mindig fáradhatatlan, ha a lelkekért kell kiállnia, de mindig néma, ha a saját ügyéről van szó.

Elindulok a célomhoz, mert hív és sürget a harang, és a templom présházához, a szent oltárhoz megyek, ahol folyamatosan árad a szent bor annak a finom és különleges szőlőnek a véréből, amelytől csak néhány szerencsés részegülhet meg. Ott - mint tudjátok, nem tehetek mást - a mennyei Atyának foglak Fiával egyesülve bemutatni benneteket, akinek, akiért és aki által egészen a tiétek vagyok az Úrban.

A halott hitnek és a diadalmas istentelenségnek ebben a szomorú időszakában a legbiztosabb eszköz arra, hogy megóvjuk magunkat ettől a minket körülvevő dögvészes betegségtől, az, ha megerősítjük magunkat ezzel az eucharisztikus táplálékkal. Ezt nem könnyű elérni azoknak, akik hónapokon át úgy élnek, hogy nem táplálkoznak az isteni Bárány szeplőtelen testével.

A szentmisén való részvételed során újítsd meg a hited és gondolkodj el arról, hogy ki volt az az áldozat, aki feláldozta magát érted az isteni igazságosságnak, hogy megbékítse és kegyelemre bírja. Amikor jól vagy, hallgass misét. Ha beteg vagy, és nem tudsz részt venni rajta, akkor mondd el.

Vasárnaponként ne maradjon el a Szentmise és Rózsafüzér!