Pietrelcinai Szent Pio gondolatai

Mindenekelőtt szeretném elmondani neked, hogy
Jézusnak szüksége van az emberi istentelenség miatt
vele együtt bánkódókra, és ezért vezet téged
azokon a fájdalmas utakon, amelyekről,
mint a tieidről beszámoltál.
Áldott legyen azonban mindig az ő Szeretete,
amely tudja, hogyan édesítse meg a keserűt,
és változtassa örök jutalommá az élet múló fájdalmait.

Imádkozz békével!

Az Úr nem adhat nekem egy cirenei Simont.
Csak Isten akaratát kell teljesítenem,
és – ha tetszésére teszek – a többi nem lényeges.

Ezen a földön mindenkinek megvan a maga keresztje.
Úgy kell azonban cselekednünk, hogy ne a bal,
hanem a jobb latorrá váljunk.

– Atyám, te szereted azt, amitől én félek.
– Nem önmagában a szenvedést szeretem,
hanem Istentől kérem, és a gyümölcsei miatt vágyom rá:
megdicsőíti Istent, megmenti azokat,
akik ebben a száműzetésben testvéreim,
kiszabadítja a lelkeket a tisztítótűzből, mit kívánhatnék még?

– Atyám, mi a szenvedés? – Engesztelés.
– És mit jelent ez számodra?
– Ez az én mindennapi kenyerem, az én örömem!

– Atyám, mit csinálsz? – Szent József hónapot tartok.

Eközben ne bánkódj annyira, hogy elveszítsd miatta a belső békédet.
Imádkozz kitartóan, bizalommal, nyugodt és derűs lélekkel.

Nem tudom, hogyan nézhetném el vagy bocsáthatnám meg neked, hogy ilyen könnyen kihagyod a szentáldozást és a szent elmélkedést. Ne feledd, gyermekem, hogy az ember csak imádság által nyerheti el az üdvösséget; a csatát csak imával lehet megnyerni. Tehát tiéd a választás.

Annak az igazi oka, hogy nem mindig sikerül jól végezned az elmélkedésedet, az, hogy bizonyos nagy aggodalommal párosuló szorongással közelítesz hozzá amiatt, hogy találsz-e olyan tárgyat, ami megvigasztalja és boldoggá teszi a lelkedet; és ez elég ahhoz, hogy soha ne találd meg, amit keresel, és ne tudd az elméd középpontjába azt az igazságot helyezni, amin meditálsz. Tudd meg, gyermekem, hogy amikor valaki nagy sietséggel és mohón keres egy elveszett dolgot, százszor is megérinti a kezével, százszor is meglátja a szemével, és mégsem veszi észre. Ez a hiábavaló és haszontalan aggodalom nem vezethet másra, mint a lélek nagyfokú fáradtságára és arra, hogy az elme képtelen lesz megállni az adott tárgynál; és ebből egyenesen következik a lélek bizonyos hidegsége és oktalansága, különösen az érzelmek terén. Nincs erre más orvosság, mint hogy szabadulj meg ettől az aggodalomtól, mert ez az igazi erény és szilárd odaadás egyik legnagyobb árulója: úgy tesz, mintha jó munkára biztatna, de ehelyett lehűt, és arra késztet, hogy botladozva fuss, hogy elgáncsolhasson.

Egyáltalán nem tudom úgy gondolni, és ezért nem menthetlek fel az elmélkedés alól csak azért, mert számodra úgy tűnik, mintha semmit sem nyernél vele. Az imádság szent ajándéka, jó gyermekem, ott van a Megváltó jobb kezében, és amint lemondsz önmagadról, vagyis a test szeretetéről és a saját akaratodról, és amint jól meggyökerezel a szent alázatban, az Úr közölni tudja azt a szíveddel.

Légy türelmes, tarts ki az elmélkedés szent gyakorlatában,
és kezdetben elégedj meg a kis lépésekkel,
amíg nem lesznek lábaid a futáshoz,
és jobb szárnyaid a repüléshez;
elégedj meg az engedelmességgel,
ami soha nem kis dolog egy olyan lélek számára,
aki Istent választotta magának, és nyugodj bele,
hogy egyelőre csak egy kis méhecske vagy a kaptárban,
de amelyből hamarosan mézkészítéshez értő nagy méh lesz.
Alázkodj meg mindig szeretettel Isten és az emberek előtt,
mert Isten az alázatos szívvel előtte állókhoz szól igazán.

Ments lelkeket, imádkozzál szüntelenül.