Pietrelcinai Szent Pio gondolatai

A jótékonyság, bárhonnan is ered, mindig ugyanannak az anyának, a gondviselésnek a leánya.

A szeretetlenség olyan, mintha Istent a szeme pupillájában sértenénk meg. Mi érzékenyebb a szem pupillájánál? A szeretetlenséggel a természet ellen vétkezünk.

Viszolygok attól, hogy kritizáljam a testvéreimet és rosszat mondjak róluk. Igaz, időnként szívesen ugratom őket, de a zúgolódástól hányingerem van. Annyi hiba van önmagunkban, amit kifogásolhatunk, miért vesznénk el a testvéreinkében? És mi, akik nem vagyunk irgalmasok, károsítjuk az élet fájának gyökerét, és ezzel azt veszélyeztetjük, hogy kiszárad.

Keresd, igen, a magányt, de a felebarátoddal szemben ne légy szeretetlen.

Inkább szúrjon keresztül egy hideg penge, mint hogy megbántsak valakit.

Az ellenség nagyon erős, és mindenki arra számít, hogy ő fogja megszerezni a győzelmet. Jaj, ki ment meg engem egy ilyen erős és hatalmas ellenség kezéből, aki egy pillanatra sem hagy békén sem nappal, sem éjjel? Lehetséges, hogy az Úr megengedi, hogy elbukjam? Bizony megérdemelném, de vajon igaz lesz, hogy a mennyei Atya jóságát legyőzi az én gonoszságom? Soha, soha ne történjen ez meg, atyám.

Gyakorold, drága gyermekem, különleges módon a szelídséget és az Isten akaratának való engedelmességet nemcsak a rendkívüli dolgokban, de a mindennapi apróságokban is. Ne csak reggel, hanem napközben és este is tedd nyugodt és örömteli lélekkel; és ha netán kudarcot vallanál, alázd meg magad, ajánld fel, majd kelj fel és haladj tovább.

A legszebb hitvallás az, amely a sötétségben, az áldozatban, a fájdalomban, a csalhatatlan jóakarat legfőbb erőfeszítésében tör ki ajkadról; az, amely villámként hatol át lelked sötétségén; az, amely a vihar villanásában emel fel és vezet Istenhez.

Az élő hit, a feltétel nélküli hit és a tökéletes ragaszkodás Isten felettünk való tekintélyéhez, ez az a fény, amely megvilágította Isten népének útját a pusztában. Ez az a fény, amely mindig felragyog minden, az Atya által elfogadott lélek legfelsőbb pontján. Ez az a fény, amely a bölcseket elvezette a megszületett Messiás imádására. Ez az a csillag, amelyet Bálám megjövendölt. Ez a fáklya irányítja az elhagyatott lelkek lépteit. És ez a fény, ez a csillag és ez a fáklya az is, amely a te lelkedet megvilágítja, a te lépteidet irányítja, hogy el ne tántorodj; ez erősíti lelkedet az isten iránti szeretetben, és anélkül, hogy a lelked tudna róla, mindig az örök cél felé vezet. Nem látod, és nem is érted, de ez nem is szükséges. Nem látsz mást, csak sötétséget, de ez nem a kárhozat gyermekeit körülvevő sötétség, hanem az, amely az örök Napot veszi körül. Tarts ki és hidd el, hogy ez a Nap ragyog a lelkedben; és ez a Nap pontosan az, amelyről Isten látnoka ezt énekelte: „És a te világosságodban meglátom a világosságot”.

Szívből áldom Istent, aki megismertetett velem néhány különösen jó lelket, és nekik is hirdettem, hogy a lelkük Isten szőlőskertje; melyben a ciszterna a hit; a torony a remény; a prés a szent szeretet; a sövény Isten törvénye, amely elválasztja őket a világ gyermekeitől.

Add meg nekem azt az élő hitet, és tarts meg abban, amely egyedül a Te Szeretetedért indít hitre és munkálkodásra. És az legyen az első ajándék, amelyet a szent bölcsekkel egységben, lábaid előtt leborulva Neked nyújtok, hogy bármely emberi tisztelet iránti igény nélkül az egész világ előtt a mi egyedül igaz Istenünknek vallak Téged.

Isten nem azt akarja, hogy érzelmeinkkel érezzük a hitet, a reményt és a szeretetet, és nem is azt szeretné, hogy csak alkalmanként éljünk velük. Jaj, milyen boldogok vagyunk, hogy égi őrzőnk ilyen szorosan ölel bennünket! Nem kell mást tennünk, mint amit teszünk, vagyis szeretnünk az isteni gondviselést, és magunkat a karjaiba és kebelére vetni. Nem, Istenem, nem vágyom hitemet, reményemet, szeretetemet jobban megélni, mint hogy őszintén, akár kedv és érzelem nélkül mondhassam, hogy inkább meghalnék, minthogy elhagyjam ezeket az erényeket.