„Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!” (Ap.Csel 23:11)
Pál Jeruzsálemben lehetetlen helyzetbe kerül. Két, nálánál jóval nagyobb erő feszül egymásnak, és ő ott találja magát a középen. Két egészen más típusú, ellenséges hatalom: egyrészt a zsidó Nagytanács a főpappal az élen, amelyik gyűlöli a római igát; másrészt pedig a világbirodalom kegyetlen nyomása a mindenkori helytartó vezetésével és kellő katonai erővel támogatva. Ez a két erő a saját vonalán, a maga eszközeivel dolgozik, miközben mindegyik nagyon is hajlandó keresztbe tenni a másiknak. Pálra egyszerre hat mindkét erő és egyik sem barátságos irányába. Külön-külön még csak-csak fel lehetne venni velük a harcot, ahogy Pál meg is próbálja. A Nagytanácsban olyan vallási vitát gerjeszt, amiről pontosan tudja, hogy megosztja őket, ezzel csökkenti az erejüket. A rómaiak felé pedig hangoztatja római polgárságából fakadó jogát, mely határt szab a kegyetlenkedésnek. Emberileg nézve megtesz mindent, de 2 ilyen erő szorításában ez vajmi kevés.
A fizikában ki lehet számolni két erő együttes hatása esetén a testre ható un. eredő erő nagyságát, és azt is, hogy ez milyen hatással lesz a testre. Sok tényezőt kell ehhez ismerni: az eredő erő nagysága mellett, pl. a test tömegét, a súrlódást, de még a közegellenállást is figyelembe kell venni. Nem is olyan egyszerű számolás ez, mint elsőre tűnik, de azért nem lehetetlen. Ennél azonban sokkal bonyolultabb helyzetekben találjuk sokszor magunkat Pálhoz hasonlóan, amikor az eredő erőt nem lehet képletek segítségével kiszámolni, mert az emberi tényezők állandóan változnak. Van rá példa, hogy a közös utálat vagy érdek egy oldalra terel korábbi ellenségeket, alkalmi egyességet kötnek egymással, hogy a meglévő erőegyensúly megmaradjon. És van az a pénz vagy akhillesz sarok, ami miatt az erősebb is kísérthető vagy zsarolható, ezért hajlandó engedni. És van, amikor az alkudozás megegyezés nélkül, a nyers erő alkalmazásával zárul. El lehet képzelni, milyen helyzetben volt Pál azon az éjszakán, hogyan tud gyötrődni az ember a nálánál nagyobb erők harcának következtében.
Ilyenkor Isten ismeri csak az „eredő erőt”, a dolgok kimenetelét. De Ő jó fizikusként nem csupán megfigyeli és kiszámolja azt, hanem mérnöki pontossággal céljainak megfelelően ki is használja, hogy még az egymásnak feszülő erők is az Ő kezére dolgozzanak, bár ezt azok többnyire nem is sejtik.
Isten életető, bátorító szeretete van, amikor az övéi számára felfedi ezeket a rejtett összefüggéseket, megadja a cél bizonyosságát. Ezzel aztán olyan bizalmat és biztonságot ad, ami megnyugtat és átsegít a nehézségeken. Tudja, nagyon kell Pálnak és mindannyiunknak, hogy meghalljuk szerető szavát: Bízzál! Ne félj! Nem vagy te ezeknek az erőknek a játékszere, nem vagy te bábu senki kezében, hanem az én szeretett gyermekem, az én választottam vagy! Ügyeskedjenek csak, próbálkozzanak, erőlködjenek! Nem lesz hatalmuk fölötted! Meghaladod őket! Rád további, nagyobb feladat vár az én akaratomnak megfelelően! (Pálfi Zsuzsanna, Győr)
*********
Imádság:
Urunk, sokszor érezzük magunkat kiszolgáltatottnak, nagy, kegyetlen erők játékszerének és kétségbeesünk. Köszönjük, hogy bíztatsz, hogy nem eshet bajunk, míg el nem végezzük feladatunkat a Te terved megvalósításában. Légy áldott, hogy Tőled és nem más hatalmasságoktól függ az életünk! Ámen.
********
A nap gondolata:
Szélfútta levél a világ, de hol az ág, de ki az ág? (Zelk Zoltán)