„Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban! Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, mint amit mondok.” (Filemon 20-21)

Még ha hittel vállalja is valaki a krisztusi, nehezebb utat, akkor is gyötrik a kétségek: mi lesz, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy remélte? Kockázatos volt ez a döntés! A Pál szívében lévő bizonytalanság is erről árulkodik: „Nyugtasd meg az én szívemet!” – kéri Filemontól. Hiszen megeshetett volna, hogy Onészimosz tőle elválván elgyengül, meggondolja magát és elmenekül, nem megy vissza urához. Vagy Filemon nem lesz elnéző iránta, kételkedik megváltozásában, s nem testvérként, hanem szökött rabszolgaként bánik vele. S lehet, hogy neki magának nem lesz Onészimoszhoz hasonló segítsége, ha most visszaküldi a fiút Filemonhoz. – Milyen sok imádság, mennyi gyötrődés között hozhatta meg ezt a kockázatos döntést az apostol!

A Krisztusért, hitben vállalt kockázat azonban más, mint amikor az ember evilági haszon reményében kockáztat valamit. Mert az Érte vállalt kockázatban benne van Isten keze. Ő pedig úgy forgatja az eseményeket, úgy munkál a szívekben, hogy minden jól alakuljon, s kiderüljön, hogy a hitben hozott döntésünk volt a legjobb dobásunk! – Isten irányította ebben az esetben is a történéseket. Onészimosznak adott bátorságot, hogy visszamenjen, bevallja bűnét, bocsánatot kérjen. Filemonnak adott szelídséget, hogy jó lélekkel fogadja az apostol levelét, megbocsásson szökött rabszolgájának és testvérként fogadja vissza. Pált sem hagyta segítők nélkül, levele végén felsorolja az apostol, hogy kik vannak mellette.

Miből tudjuk, hogy minden Pál reményei szerint történt? Abból, hogy a Filemonhoz írt levél ott van az Újszövetségben. Ha Onészimosz nem megy vissza, vagy ha Filemon haragosan széttépi a levelet, akkor ez a levél nem lenne benne a Bibliában. Azt írja Pál, hogy bízik abban, hogy Filemon többet is tesz annál, mint amit kért tőle. Bizony többet tett! Megőrizte a levelet, s így az bátorítást adó üzenetté lett minden bibliaolvasó embernek, hogy merjen kockázatot vállalni Isten országának igazságáért.

(Lázár Péterné, Berettyóújfalu)

***

Imádság:

Urunk! Megvalljuk előtted gyávaságunkat, kishitűségünket. Köszönjük, hogy megőrizted ezt a levelet, hogy erőt, bátorítást meríthessünk belőle. Add, hogy Jézus Krisztusra nézzünk és Vele győzzünk. Ámen

***

A nap gondolata:

„A kockázat: élve meghalni, vagy meghalva élni.” (Hamvas Béla)

„Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, aki neked egykor haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.” (Filemon 10-14)

Egy keresztyén gondolkodó tanácsolta, hogy ha két út áll előttünk, s döntenünk kell, hogy melyiken induljunk el, ne a könnyebb utat válasszuk, hanem a nehezebbet. A Filemonhoz írt levél szereplői – Pál apostol, Onészimosz és Filemon – mindhárman a nehezebb utat választották.

Onészimosz rabszolgafiú volt, aki Filemont, keresztyén urát meglopta, majd elszökött tőle. De elfogták, s éppen oda zárták be, ahol a hitéért fogságot szenvedő Pál apostol raboskodott. Pál atyai gondoskodásába vette, s felfedte előtte az evangélium titkát, a Krisztus bűnösökért bemutatott áldozatát és annak bűntörlő erejét. Onészimosz az evangélium fényében meglátta bűnös életét, töredelmes szívvel kért Istentől bocsánatot, s Krisztus megmosta őt, kegyelméből új emberré lett. Istennel tehát elrendeződött az ügye. – De hogyan tovább? Hogy lehet ennek az emberi oldalát is megnyugtatóan, krisztusi módon elrendezni? Pálnak adott a Szentlélek Isten erre nézve bölcs tanácsot. Ez azonban egyikőjük számára sem volt könnyű út.

Pálnak könnyebb lett volna ezt a megtért ifjút maga mellett tartani; hasznos segítségére lehetett volna apostoli szolgálatában. Onészimosznak könnyebb lett volna messze elkerülni szégyenletes tetteinek helyszínét, többé nem találkozni Filemonnal. Filemonnak könnyebb lett volna megbüntetni a szökött rabszolgát, s bevasalni rajta az okozott kárt. – De ők nem a könnyebb utat választották. Pál, magát megfosztva az alkalmas segítőtől, visszaküldi Onészimoszt korábbi urához. Onészimosznak vissza kell mennie Filemonhoz, beismerni lopását, alávetni magát a büntetésnek. Filemonnak el kell fogadnia szökött rabszolgájának bűnbánatát, megbocsátani neki, s elhinni, hogy benne nemcsak egy rabszolgát nyert vissza, hanem Krisztusban testvért is.

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” – hív Jézus Urunk. (Máté 16,24) Pál megtagadta önös érdekeit; Onészimosz megtagadta félelmét, gyávaságát; Filemon megtagadta haragját, kételkedését. Ők hárman a nehezebb út vállalásával felvették a saját, nem könnyű keresztjüket, s a krisztusi úton mentek végig. Csodálatos módon ezáltal minden a helyére került. Amit a bűn szétzilált, elrontott, azt Isten kegyelme helyreállította. Ráadásképpen pedig az örökélet örömét is megízlelhették.

(Lázár Péterné, Berettyóújfalu)

***

Imádság:

Urunk! Visszatekintve életünkre, eszünkbe jutnak azok a dolgaink, amikor a könnyebb utat választottuk. Önzők, gyávák, haragosak, bizalmatlanok voltunk. Segíts megújulnunk ebben is! Ámen.

***

A nap gondolata:

Ha az út könnyű, a cél értéktelen.

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. (1Péter 5,6)

Otthonunk melegét egy vízteres kandalló biztosítja már sok éve. A nappalink egyik éke ez a kandalló, ami a téli időszakban mindennapi feladatot ad nekünk. Mivel az ajtaja eléggé alacsonyan van, ezért minden reggel nem elég lehajolni ahhoz, hogy kihamuzzunk és be tudjunk gyújtani, hanem le is kell térdelnünk elé. Ez természetes, hiszen az ember mindent megtesz, hogy a családja melegben lehessen egész nap.

Ahogyan itt ücsörögtem a kandalló melletti kedvenc fotelomban, az ugrott be nekem, hogy még egyszer sem mondta azt sem a férjem, sem én, hogy márpedig nem fogok letérdelni azért, hogy begyújtsak. Tudjuk, hogy ez fontos és elengedhetetlen azért, hogy alaposan meg lehessen tisztítani a tűzteret a hamutól. Igen, volt már arra példa többször is, hogy úgy gondoltuk, hogy nem olyan sok ez a hamu, és megraktuk a tüzet. Szépen égett és melegített a kandalló egészen délutánig, de este azt vettük észre, hogy nincs olyan meleg, mint amilyen szokott lenni. Miért? Mert meg akartuk spórolni a letérdelést és a kihamuzást.

Te hányszor voltál már így a saját életedben kedves Testvérem? Meg akartad spórolni a teljes takarítást, a tisztítást, de nem a kandallódét, hanem a lelki kandallódét? A lelkeddel mennyit foglalkozol? Mennyire ég benned Isten tüze, lángja? Ez elsősorban neked ad meleget, de a közvetlen környezetednek is. Le tudsz-e hajolni? Térdre tudsz-e borulni (nem a kandalló előtt ), hanem a te Istened előtt, aki mindenek felett való, és te is az Ő tulajdona vagy? Elvégzed-e minden nap ezt a tisztítást, vagy csak idővel azt veszed észre, hogy már nem „ég” a lelki életed úgy, ahogy kellene?

Borulj le Megváltód előtt rendszeresen és takarítsd ki azt az életedből, ami nem oda való, ami visszafogja a láng égését. Alázd meg magad Isten előtt és tarts bűnbánatot, hogy aztán tudj újra égni és élni. De nem önmagadért, hanem az Úrért! (Tóth Viktória, Abaújvár)

*****

Imádság:

Uram Istenem, köszönöm, hogy még egy egyszerű kandalló is lehet előttem példa. Bocsásd meg nekem, hogy olyan sokszor nehezemre esik letérdelni és kihamuzni lelki értelemben. Kérlek adj vágyat a szívembe, hogy ezt rendszeresen meg tudjam tenni! Ámen

*****

A nap gondolata:

Benned égnie kell annak, amit másokban lángra akarsz lobbantani. (Szent Ágoston)

Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy beteg. Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam. (Fil 2,25-30)

Pál itt a liturgus szót használja kétszer is, ami az áldozattal van kapcsolatban. Epafroditosz egy olyan ember volt, aki kész volt komoly áldozatokat is hozni azért, hogy Krisztust és hittestvéreit szolgálhassa.

A hír, hogy a gyülekezet alapítója, az általuk annyira szeretett Pál apostol Rómában börtönbe került, mélyen megrázta az egész gyülekezetet, ezért adományt gyűjtöttek Pálnak, amit Epafroditosz vitt el Rómába vállalva a veszélyeket is, ami a hosszú úton várhatott rá. Pál meg is köszöni szépen levelében a küldött ajándékokat. Így jutott Epafroditosz Pálhoz Rómába, de nem csak elvitte Pálnak az adományt, hanem kész volt ott maradni és neki mindaddig szolgálni, amíg börtönben lesz. Pál azt írja, hogy ebben a szolgálatban még az életét is kockára tette. Egészsége is megromlott a nehéz börtönkörülmények között. De nem ezért gyötrődött, hanem azért, mert meghallotta, hogy az otthoni gyülekezet tudomást szerzett betegségéről és nagyon aggódnak érte. Epafroditosz halálosan beteg, de nem önmagáért aggódik, hanem az érte aggódó gyülekezetért. Isten csodálatos módon könyörült rajta és a halálos betegségből felgyógyult. Pál ekkor hazaküldi őt Rómából. Isten őt egy ideig ott használhatta, de most újra Filippiben van nagyobb szükség az ő szolgálatára.

Epafroditosz teljes önzetlenséggel tudott szolgálni. Élete így egy áldott és értékes élet lett. Kövessük mi is ennek az áldott embernek a szép példáját. Szolgálatunk fel lesz örökre jegyezve az Élet Könyvében.

(Prókai Árpád, Boldva)

***

Imádság:

Uram! Csendes hűséggel, engedelmességgel szeretnélek szolgálni Téged naponként. Ámen

***

A nap gondolata:

Jézus szolgálatának lényege: mindig fontosabb a másik, mint én. A diakónia eredetileg az asztalok körüli szolgálat volt. Ezt végezni azt jelentette: nem helyet foglalok, hanem hellyel kínálok másokat. De jó lenne így jelen lennünk a házasságban, családban, idegenek között!

Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen. (Fil 2,25) Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként. (Fil 4,18)

A filippibeliekhez írott levélben olvasunk Epafroditoszról két alkalommal is, ezen kívül nem találkozunk személyével a Szentírásban. De ez elég nekünk ahhoz, hogy tőle tanuljunk.

Pál ezt a levelet római fogságából írta, utána odaadta Epafroditosznak, hogy vigye el Filippibe, aki abból a városból származott. Az ő szülei pogányok voltak. Nem véletlenül adták neki ezt a nevet, ami azt is jelenti: Afrodité kedveltje, vagy Afroditének szentelt, amiben a szerelem, a testi gyönyörök istennőjének a neve szerepel. Úgy gondolták, hogy az ő gyermekük majd úgy lesz boldog, ha beleveti magát ennek a világnak örömeibe és gyönyöreibe, ha együtt úszik az árral, ami majd sodorja őt is. Egy olyan életet szántak neki, amely önmaga körül forgolódik, azt keresi, ami neki jó és tetsző, amiben nincs tekintettel senki és semmi másra. De megtörténik a nagy csoda, hogy Isten ezt az ifjút a sötétségből az Ő csodálatos világosságába hívja el. Nem tudjuk, hogy ez mikor és hogyan történt. Feltételezhetjük, hogy Pál apostol igehirdetése ragadhatta meg, és így juthatott élő hitre. De ez nem is fontos, hanem az a lényeg, hogy Őt Isten Lelke megragadta és egészen más emberré lett, amint amivé szülei szánták. Istennek más terve volt az életével, Pál apostol testvérének nevezi őt. Mekkora kegyelem, hogy ez az ifjú, akit a bűn szolgálatára szántak, az Isten áldott szolgája, embere lett.

Mi mire szánjuk a gyermekeinket? Azt akarjuk, hogy ennek a világnak legyenek a fiai, ebben a világban próbálják boldogulásukat keresni, vagy pedig azt szeretnénk, hogy Isten országának a tagjai és építői lehessenek?

(Prókai Árpád, Boldva)

***

Imádság:

Uram! A gyermeket nevelőkért imádkozom. Hadd járjon át mindnyájunkat az előtted értük való felelősség. Hadd törődjünk a lelkükkel, hadd tegyünk bizonyságot Rólad, hadd imádkozzunk értük rendszeresen! Ámen

***

A nap gondolata:

Tehetsz többet is, mint az imádság, miután imádkoztál, de nem tudsz tenni annál többet, mint hogy imádkozol, amíg nem imádkoztál. (John Bunyan)

„Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Urának, Izrael csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. (1Sám 17,45)

Dávid és Góliát története benne van a mai köztudatban és gondolkodásban. Mit mond számunkra ma ez az ige, ez a történet?

1. Mit tegyünk, ha Isten népét, a gyülekezetet, az egyházat, ezáltal őt magát gyalázzák környezetünkben?

- Van-e ezzel dolgunk, vagy közömbösek vagyunk? Föltűnik-e?

- Fordítva: ha egy keresztyén munkahelyen annak ellentéte történik, mint amit hiszünk, vagy szeretnénk megélni? Mit teszünk?

- Negyven napon át hallgatták, hogy milyen lúzerek, nincs is Istenük, gyávák, erőtlenek, meg fognak semmisülni, nincs köztük bátor. Elviselhetetlen. Korabeli csaták kísérőjelensége az ellenfél gyalázása. (homéroszi eposz)

2. Isten jelenléte a csatában és a hétköznapokban. Kivel van Ő?

- Velünk van, velem van ma Istenem, bárminek is állunk neki?

- Dávid szavaiból a feltétlen hit és bizalom sugárzik. Jahve ad kezembe – nemcsak téged, hanem egy egész filiszteus sereget. Ebből lesz nyilvánvaló (a zsidóknak is), hogy Jahve az Isten. Dávid és Izrael Isten védelme alatt áll. Isten országának alaptörvénye ez: nem karddal szerez szabadulást, a gyengével szégyeníti meg az erőset.

3. Mi a tapasztalatunk Istennel kapcsolatban?

- Dávid azt mondja, ő kis pásztorfiúként is átélte, hogyan szabadította meg Isten. Akkor nagyobb dolgokban is? A tapasztalat döntő.

- Minden úgy történik, ahogyan Dávid megmondta. Dávid Isten által rendelt szabadítóként lép a nép nyilvánossága elé. A történetből kitűnik, hogy bizony, Izrael Istene az Isten, aki szabadítót tud népének ajándékozni, s ez a szabadító itt Dávid. Ő előképe, s őse is az igazi Szabadítónak, Jézus Krisztusnak.

(Bölcsföldi András, KRE-HTK)

***

Imádság:

Köszönjük Úr Jézus Krisztus, hogy Te is példát mutattál arra, hogy Isten akkor is ad győzelmet, ha az veszteségnek létszik. A Te kereszthalálod éppen azt mutatja meg, hogy a legfájdalmasabb és látszólagos verségből is szolgálhatja Isten győzelmét. Add meg nekünk, ha ezt észleljük, akkor erre gondoljunk! Ámen

***

A nap gondolata:

Malcolm Gladwell: Dávid és Góliát - átdolgozott, Történetek esélytelenekről, avagy hogyan kényszerítsük térdre az óriásokat? – című (és alcímű) könyvében veti fel:

Miért van meglepően sok diszlexiás a sikeres vállalkozók között? Dávid és Góliát története az esélytelen kisemberek és a sebezhetetlen óriások közötti küzdelem jelképévé vált. Dávid győzelme valószínűtlen és csodával határos. A fiúnak nem volt esélye. Vagy mégis? Gladwell megkérdőjelezi az akadályok és hátrányok szerepéről kialakított elképzeléseinket, és újraértelmezi, mit jelent a diszkrimináció áldozatának lenni, elveszíteni egy szülőt, középszerű iskolába járni, vagy egyéb hátránnyal indulni az életben.

„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Galata 6:7-8)

Vajon mit szeretnénk aratni a saját és a családunk életében? Szeretnénk-e, hogy hívő emberek legyenek gyermekeink, unokáink? Ha igen, akkor vetni kell az imádság magvait, az Ige magvait, a bizonyságtétel magvait. Hogyan? Imádkozni kell családtagjainkért rendszeresen. És az a jó, hogyha el tud jönni az az idő, amikor nemcsak értük, hanem velük is tudunk imádkozni. Beszélni kell velük és nekik a hitünkről, az Úrról. Enélkül nem megy. Ha ezeket elmulasztjuk, akkor a vetést mulasztjuk el, anélkül pedig hogyan arathatnánk?

Hozzuk el őket is a lelki alkalmakra! Jöjjünk el mi is és hozzuk el őket is! Bár tévednék, de az a meglátásom: kevés családban téma az Úr, a hit, az Isten Igéje, a keresztyén élet. Vajon mennyit beszélgetünk ezekről otthon? Ebéd közben, vagy bármikor…

Szótlanul is lehet bizonyságot tenni. Ez igaz. „Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre.” (1Pt 3:1-2) De a leghatékonyabb, ha az életünk és a szavaink összhangban vannak egymással, és egyik is, másik is az Úr irányába mutat.

(Katona Béla, Nyíregyháza-Kertváros)

***

Imádság:

Uram! A családomért könyörgök: mindegyik tagjával szeretnék a mennyben is találkozni. Akik még nem ismernek Téged, fordítsd szívüket magadhoz! Ámen

***

A nap gondolata:

Ha kérsz valamit Istentől, miközben magad sem hiszed, hogy megadja azt, mégis mi értelme kérni egyáltalán? Így ez csak egy üres gyakorlat. Szóval, ha imádkozol valamiért, őszintén higgy benne, hogy az meghallgatásra és válaszra talál - ahogyan Jézus ígérte. Mondj köszönetet előre mindazért, amit Isten tehet érted. Ezután pedig várd és figyeld, hogyan válaszol imádságaidra.

„Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat…!” (Ruth 3,3)

Ruthnak elő kellett készülnie arra a találkozásra, ami döntően befolyásolta, nem csak a saját, hanem anyósa sorsát is. Ruthnak halvány sejtelme sem volt arról, hogy anyósa akciója sikerrel jár-e? Inkább az engedelmesség, mint a remény diktálta neki: Rendben! Megmosakszom, teszek magamra valamit, felveszem a jobbik ruhámat és elindulok. Ruth nem tudta, hogy majd a földtulajdonossal Boázzal kötött házasságából születik meg a fia, Obéd, akinek a gyereke Isai, Dávid király apja. Ruth talán nem is hallott róla, hogy Izráel, és a világ Messiását Betlehemből, anyósa, és az ő leendő dédunokája, Dávid városából várják. Ruth semmiről sem tudott, csak arról, hogy a pillanatnyi élethelyzetükre az a megoldás, ha ő most megmosakszik, megkeni magát, tiszta ruhát vesz fel, és elindul. Oda, ahhoz az emberhez, akitől életkörülményeik megváltozását várhatják.

Az istentiszteleteinken, egyéb, gyülekezeti alkalmainkon, és ki tudja hol, mikor elhangzott imádságaink közben, és imáink után halljuk, érzékeljük, a biztatást: menj oda Jézushoz! Egészen a közelébe. Pihenj le csendesen mellette. Aztán várd meg, mi történik! Mert változás következik az életedben!

De ne felejtsük el! „Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat…!”

Mosd ki magadról és magadból azt, ami rád került a munka, a szórakozás, a más társaságában eltöltött idő alatt. Mosd le és mosd ki magadról, magadból a szennyeződéseket, amik nem engednek Jézus közelébe jutni. Mert Isten ajtókat akar megnyitni előtted! Mosakodj meg!

(Dr. Kereskényi Sándor, Szeged-Honvéd tér)

***

Imádság:

Most elmondjuk Jézus, mi bánt minket. Téged még jobban. Mert Téged bántottunk meg vele. Megbántuk. Így már sokkal jobb. Így könnyebb szeretned minket. Köszönjük a tisztálkodási lehetőséget. Ámen

***

A nap gondolata:

… amit az ember felkészületlenül tesz, az mutatja meg legjobban, hogy milyen is tulajdonképpen. (C. S. Lewis)

„…az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, … Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.”
(Jeremiás 29,1,11-13)

Jeremiás próféta bíztató sorait olvashatjuk a fogságban életben maradt véneknek, papoknak, prófétáknak, és az egész népnek. Két dologban erősítsen meg ez bennünket:

1.) MINDENKI egyformán fontos Isten számára. Mindig meglepődök azokon a megjegyzéseken, amik hitüket nem annyira gyakorló emberektől érkeznek, mondjuk lelkészek, vagy templomba rendszeresen járók felé, miszerint „imádkozz helyettem is, téged jobban meghallgatnak odafenn!” Nem! Ha segítségül hívja bárki, az egész népből, meghallgat minket. De! Ott van a kulcs a következő szavakban. Hogyan kell imádkozni? Állhatatosan! És mikor találjuk meg Őt? Ha teljes szívből kutatunk utána. Teljes szívből. Nem csak úgy ímmel-ámmal… Mindenkinek szól a bíztatás, de oda kell szánni magunkat.

2.) Reményteljes jövőt szán az övéinek a Mindenható. Hajlamosak vagyunk elerőtlenedni, amikor azt vesszük észre, hogy ugyanannyi pénzért egyre kevesebb élelmiszer kerül a bevásárló kosarunkba, vagy amikor éppen úgy érezzük, hogy hiábavaló minden erőfeszítésünk, és nem bírunk a kamasz gyermekünkkel, vagy amikor rémisztő híreket kapunk egy orvosi vizsgálat során. Valóban kétségbeejtőek tudnak lenni ezek és az ehhez hasonló megtapasztalások. Viszont soha ne feledjük el, hogy ha meg is enged nehézségeket Isten az életünkben, soha, semmilyen körülmények között nem akar romlást adni, sőt, inkább bíztat és bátorít minket Igéjében, hogy reménységgel tekintsünk a jövő felé.

(Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre)

*****

Imádság:

Drága mennyei Atyám, hálás a szívem a reménységért, amit táplálsz bennem az által, hogy tudhatom, nem hagyod, hogy benne ragadjak a nehézségben, hanem minden körülmények között meghallgatod segélykérésemet, megsegítesz, és oltalmazol. Kérlek, ne engedd, hogy megfeledkezzek erről. Szent Fiadért kérlek, hallgass meg. Ámen

*****

A nap gondolata:

„Eső után jön a napsütés. Minden telet tavasz követ, minden éjre hajnal virrad.” (Spurgeon)

Eljön az, aki erősebb nálam. (Lk 3,16)

Vannak helyzetek, amikor egy erősebb emberre van szükségem, mint én vagyok. Amikor véget értek a lehetősségeim, kell valaki, aki erősebb, aki segíteni tud nekem.

Az erősebb az, akinek szívesen vagyunk a barátja, ha bármilyen baj ér, számíthatok az ő erejére, kapcsolataira, támogatására.

Nincs az az ember, aki ne szeretne egy erősebb, nagyobb, hatalmasabb ember barátja lenni.

Most, amikor ezt a mondatot olvasgatom újra és újra, a megoldhatatlannak látszó dolgokra, nehézségekre gondolok.

Megértem: nem nálam van a megoldatlan, megoldhatatlannak látszó feladatok kulcsa. Van, aki erősebb nálam, aki erősebb mindennél, mindenkinél, igen, Ő, Jézus, aki győzött a bűnön és a halálon. Nincs az a feladat, állapot, helyzet, amin ne tudna Úrrá lenni, a kérdés az, hogy kinek látom Őt: mindennél erősebbnek, akié a hatalom mennyen és földön?

Vajon, ma is Ő lesz erősebb? Az Ő akarata, szava erősebb az életemben? Vajon, valóságosan Övé a szívem trónja? (Székely Zsolt Ferenc, Budapest-Pesterzsébet Klapka tér)

******

Imádság:

Áldalak Úr Jézus, hogy te vagy a mindennél erősebb, kérlek, ma is te legyél az erősebb Úr az életem felett. Ámen

******

A nap gondolata:

Jézus győzött. Mint utolsó ellenségünket, a halált is legyőzte. (Cseri Kálmán)