123459 ima található a honlapon, összesen 300219 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Minden napra egy bibliai igét és a hozzátartozó elmélkedést valamint egy magvas idézetet tartalmaz. Az elmélkedések Katona Béla református lelkész tollából származnak.
Napi Ige és gondolat, Katona Béla tollából.
Meggyőződés
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 8:38)
Fiatal felnőttek bibliaóráján egy idősebb helyettes lelkipásztor a fenti igével szolgált. Fiatal segédlelkészként részt vettem én is ezen az alkalmon. A lelkész azzal zárta elmélkedését, igen, semmi nem választhat el bennünket, hívőket Isten szeretetétől, majd hozzátette: egyedül csak mi magunk szakíthatjuk el magunkat Tőle. – Mint amikor az állóvízbe követ dobnak, olyan hullámokat vetett ez a mondat a szívemben: a félelemnek, bizonytalanságnak, kétségnek hullámait. Ez velem is megtörténhet? Vagy bármelyik hívő testvéremmel? Méghogy attól az Istentől, aki szeretett, könyörült rajtam, elszakítom magam, Vele szembe fordulok, s odaadom magam az Ő ellenségének, a világnak a szolgálatára? – Kellő tisztelettel ugyan, mégis vitába szálltam ezzel az állítással, mondván, én meg vagyok győződve arról, hogy még mi magunk sem szakíthatjuk el magunkat Isten szeretetétől.
Azóta sokszor eszembe jut ez az eset, s ha rá gondolok, mindig az az idegen szó jut eszembe, hogy „nonszensz”, lehetetlen. Még ha rendkívül nehéz, hitet próbáló helyzetbe kerül is a hívő ember, a hit természete az, hogy ilyenkor megerősödik, még jobban ragaszkodik Megváltójához. Hitének ereje nem a maga emberi természetében van, hanem abban, Akiből táplálkozik: Krisztusban.
Két eshetőséget tudok elképzelni az Istentől való ún. elszakadásra. Elszakadhat a hittől, aki valójában soha nem volt élő kapcsolatban Jézus Krisztussal, mint Megváltójával. Ő dönthet úgy élete egy pontján, hogy a továbbiakban visszatér korábbi életfelfogásához. A másik eshetőség, valaki ugyan átadta életét Krisztusnak, de elsodródott Tőle, a világ útjaira tévedt. Ebben az esetben viszont hiszem, hogy az Úr Jézus utána megy, megkeresi és visszavezeti nyájához, mert még eltévelyedett állapotában is a maga tulajdonának tartja.
Ezen a bibliaórán részt vett egy egyetemista lány, akinek az édesapja történetesen szintén lelkész volt. Mivel a bibliaóra után őt is nyugtalanította ez a kérdés, édesapjához fordult, ő hogy látja, mi az igazság? Édesapja csöndesen csak ennyit kérdezett tőle: benne van ebben az Igében az, hogy én elszakíthatom magam Isten szeretetétől? A válasz egyértelmű volt: nincs benne.
(Lázár Péterné, Berettyóújfalu)
***
Imádság:
Uram! Ki is vagyok én? Biztos lehetek-e magamban, hogy mindig sziklaszilárd leszek? Szívemnek kősziklája egyedül Te vagy. Rád bízom magam. Kérlek, tarts meg engem! Ámen.
***
A nap gondolata:
„Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlen egy vigasztalásod?
Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, Aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, engem az ördög hatalmából megszabadított, s úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshet le fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell hogy szolgáljon. Ezért Szent Lelke által engem az örökélet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.” (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet)
Értük is
„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” (1Tim 2:1-2)
Nehéz? Úgy látod a hírekben, úgy ismered a történelmet, hogy vannak emberek, akik veszélyeztetnek, üldöznek minket? Nem kedveled a kormány, a város, az „Unió” vezetőjét? Úgy hiszed, programjuk, terveik üldözőbe vették és el akarják pusztítani a meggyőződésedet, a vágyaidat? Jézus azt mondta: „… imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket”! (Mt 5:44). Az apostol azt ajánlja: „tartsatok könyörgéseket” értük!
Ha valakinek, nos az első keresztyéneknek bizony nehéz lehetett imát mondani a császárért, a prokonzulokért, a helytartókért. Szerintem mégis megtették. Esedeztek Néróért, talán már az elődjéért, Claudiusért, és utódaik között a keresztyéneket irtó Domitianusért.
Én nagyon sokat tanultam abból, amikor rájöttem: az emberekért, uralkodókért és elöljáróimért mondott imádság nem lehetőség, hanem kötelességem. Imádkozó számra vettem diktátorokat, akiket alkalmatlannak tartunk kormányzásra. Könyörgéseimbe foglaltam azokat a világi és egyházi elöljáróimat, akiknek az élete inkább botránkozásra, mint követésre ad okot. És hálát adtam azokért, akik Istentől kaptak lehetőséget arra, hogy világnézetükre, hitükre, magánéletükre való tekintet nélkül, mégis egyetlen lépést tegyenek az alájuk rendelt emberek csendes, istenfélő és tisztességes életének gyakorlására.
Most! Mindjárt most, hogy elolvastuk ezt a pár sort, imádkozzunk azokért, akikért eddig nem könyörögtünk! (Dr. Kereskényi Sándor, Szeged-Honvéd tér)
***
Imádság:
Szeretjük, ha nehezet kérsz tőlünk Jézus. Ha sikerül teljesíteni, már tudjuk is, miért kérted. Ámen
***
A nap gondolata:
Amikor Jézus azt mondja, hogy szeresd ellenségedet, azt érti alatta, hogy az emberszeretet átfogóbb, mint bármiféle eszme, ami miatt ellenségekké váltatok. (Müller Péter)
Mi hasznom belőle?
„A szeretet nem keresi a maga hasznát.” (1Kor 13)
Minden tettünket, gondolatunkat a fenti kérdés vezeti. Mi hasznom belőle? A Heidelbergi Káté is felteszi ezt a kérdést. Nem ezzel van baj, hanem amikor önzővé válok. Az önzés az a jellemvonás, amit gyűlölök a másik emberben, saját önző tetteimre mindig megvan a saját magyarázatom.
Alapkérdés, hogy döntéseimet Isten és a másik ember iránti szeretetből, vagy saját magam iránti szeretetből hozom meg? Mi vezet? Kinek a szeretete határoz meg?
Annyira felemelő ez a mondat, mert ebből megértem, hogy Isten Jézus Krisztusban nem a maga hasznát keresi, hanem engem keres, az elveszettet. Annyira szeret, hogy elküldte 2000 évvel ezelőtt Jézust értem, keressen meg engem elveszettet, hogy megszerezze számomra a bűnbocsánatot és az örök életet.
Önmagát adta értünk, hogy mi legyünk valakik. Ez a Jézus szeretet, az önmagát megüresítő szeretet az, amivel tartozom Neked. Tartozom azzal, hogy Jézus szeretetével szeresselek. (Székely Zsolt Ferenc, Budapest-Pesterzsébet Klapka tér).
***
Imádság:
Szerető Urunk! Bocsáss meg minden önző tettemért! Kérlek, töltsd el szívemet a Te szereteteddel, hogy azzal szerethessek másokat.
***
A nap gondolata:
Szeretetet szórni az egész világra, a szíved mélyéről, viszonzást nem várva! (Aranyosi Ervin)
Maga Isten cselekszik – 2.
„Kelj fel, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” (1 Kir 19:7b)
Felüdülve
Isten nem teljesítette Illés kérését. Nem vette el az életét. Sőt, éppen ellenkezőleg, elkezdi erősíteni és felfrissíteni. Pihentető alvással ajándékozza meg s amikor felébred, a fejénél forró kövön sült lángost és egy korsó vizet talál. Isten testileg-lelkileg felüdíti. Aztán az angyal által biztatja az Úr: „Kelj fel, egyél, mert erőd felett való utad áll előtted”.
Így éltet, frissít bennünket is az Úr az Ő mennyei tápláléka és itala által. Nehéz élethelyzetünkben, próbatételeink, fájdalmaink közeperre gondoskodik az elcsendesedésünkről és táplál a mennyei kenyér, Jézus Krisztus által, az Ige által és felfrissíti lelkünket az élet vize, Jézus Krisztus által. S bennünket is bátorít, hogy minderre szükségünk van, mert erőnk felett való út van előttünk. S míg az úton haladunk, velünk van, naponta bátorít csendes áhítataink alkalmával, a templomban az istentiszteleteken, Úrvacsora vételkor és egyéb gyülekezeti alkalmainkon. Becsüljük meg ezeket a lehetőségeket, hogy felfrissülve, megerősödve az Úr Igéje által, a mennyei Kenyér és az élet Vize által, eljuthassunk „nehéz”, ám gyönyörűséges utunkon a még gyönyörűségesebb mennyországba!
(Csomay Árpád, Biharszentjános)
***
Imádság:
Uram! Köszönöm a népedhez tartozást. Hálás vagyok a gyülekezetért, melynek tagja lehetek. Építs engem ott is rendszeresen. Ámen
***
A nap gondolata:
Ha tanulmányozod és alkalmazod Isten Igéjét, ha rendszeresen kapcsolatot ápolsz hívő testvérekkel, és ha nehéz körülmények közepette is megtanulsz bízni Istenben, egészen biztos, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonló leszel.
Maga Isten cselekszik – 1.
„Kelj fel, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” (1 Kir 19:7b)
Úgy tűnik, hogy a Kármel hegyén Illés győzött, ám, ez a győzelem Izráel Istenének tulajdonítható. A nép is vallást tesz arról, hogy az Úr az Isten. A Baál papjai halállal lakoltak. Akháb király úgy tért haza a feleségéhez, hogy szíve tele volt fájdalommal és bánattal, hiszen Baál vereséget szenvedett.
Menekülés
Akháb ebben a krízishelyzetben magába roskad, és nem tesz semmit. Nem úgy Jezabel, a felesége. Jezabel megüzeni Illésnek, hogy halál vár reá. Illés menekül. Eljut Beérsebába, Júda határába, a Negev sivatagba. Eltökélte magában, hogy a Hórebre megy. Oda már nem viszi a szolgáját.
Mózes itt tapasztalta meg az Isten mindenhatóságát. Itt kapta meg a Tízparancsolatot.
Illés is várva-várja Isten újabb kinyilatkoztatását. Vagy inkább a halált óhajtja? Ezt az utóbbit. Belefáradt az életbe.
Nagy sanyarúság
Illés nagyon nehéz helyzetben van. Eljut a pusztába és fáradtan, az élettől megterhelten leül egy rekettyebokor alá. A halált kívánja. „Elég most már, Uram! Vedd el az én életemet!, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” (1Kir 19:4) – mondja. Egyedül az Úr veheti el az életét. Ezt kéri Istentől, hiszen nem jobb az őseinél. Illés életében nehéz próbatételek vannak. Bár Isten meghallgatja imádságát a Kármelen, mégis félelem tölti el, hiszen Jezabel az életére tör. Testileg-lelkileg megfárad, míg a pusztában vándorol. Már élelme és ivóvize sincs, de nem is kívánja. Arra gondol, hogyan juthatott a nép a bálványimádásba? Vajon igaz szívvel vallották, hogy az Úr az Isten? Érdemes volt-e harcolni a bálványimádás ellen?
Mi is kerülhetünk ilyen nehéz helyzetbe… Életünk próbatételei, a körülöttünk élők sokféle „bálványimádásai”, a harc az istentelenség és kishitűség ellen, … sok minden kimondatja velünk is: „Elég most már, Uram! Vedd el az én életemet!”. Nagy szomorúságunkban, fájdalmaink, próbatételeink, nehézségeink között sem szabad mi magunknak dönteni életünk felől. Az öngyilkosság nem megoldás! Egyébként is Isten az életünk Ura! Tőle kaptuk az életünket szüleink által és Neki van joga elvenni azt! Viszont, ilyenkor nagy buzgalommal, állhatatosan imádkozzunk a mi Istenünkhöz!
Nézzük csak, mi történik ezután…
(Csomay Árpád, Biharszentjános)
***
Imádság:
Uram! A mélységeimben is Téged kereslek. Csak Te tudsz segíteni. Áldalak érte! Ámen
***
A nap gondolata:
„A legcsodálatosabb emberek, akiket ismerünk, azok, akik megismerték a vereséget, megismerték a szenvedést, a küzdelmet, a veszteséget, és megtalálták a kiutat a mélyből. Ezek az emberek olyan szinten értékelik, érzik és értik az életet, hogy az könyörülettel, kedvességgel és mély, szerető gondoskodással tölti el őket. A csodálatos emberek nem csak úgy vannak.” (Elizabeth Kubler Ross)
Epafrás 1.
„Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztusnak szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában. Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában és Jerápolisban vannak.” (Kol 4:12-13). „Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes szolgatársunktól, aki hű szolgája ti érettetek a Krisztusnak.” (Kol 1:7)
„Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztusnak szolgája.” Az eredeti görög nyelvben itt a rabszolga szó szerepel. A rabszolga az ő urának a tulajdona, aki minden tekintetben kötve van hozzá, aki mindenestől tőle függ, és neki feltétel nélküli engedelmességgel tartozik.
Hadd kérdezzem meg: te kinek a szolgája vagy? Kivétel nélkül minden ember szolgál valakinek vagy valaminek. Aki azt gondolja, mert elhitette vele az ördög, hogy a maga ura, sokszor az a legszánalmasabban megkötözött rab. Kinek a szolgája vagy? Ki parancsol neked? Kinek akarsz tetszeni? Kitől félsz? Kinek a véleményére adsz leginkább? Kitől függsz?
Vannak, akik az indulataik rabságában vannak, és végképp nem tudnak uralkodni rajtuk. Vannak, akiknek istenük a hasuk. Vannak, akik a pénz rabjai vagy az érzékeiknek a rabjai. Az Úr Jézus azt mondta: „Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” (Jn 8:34) Ebből a rabságból szabadít ki minket a mi Urunk. Aki önként vállalja a neki való szolgálatot, az elmondhatja: A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé pedig szabad (467. Ref.ének). Epafrás a Krisztus Jézusnak ilyen boldog és szabad rabszolgája volt. (Prókai Árpád, Boldva)
***
Imádság:
Jézusom! Köszönöm, hogy már nem a bűnt, hanem Téged szolgálhatlak! Ámen
***
A nap gondolata:
Ismered Istent? Ha igen, akkor mennyire jól ismered? Szeretnéd jobban ismerni? Ha a válaszod igen, akkor sem fog csak úgy egyszerűen megtörténni. Minden nap Őt kell a fontossági sorrended első helyére tenned, és keresned kell Őt!
„…meghalt József”
„Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyára rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Meg is eskette József Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, akkor vigyétek el majd innen a csontjaimat! Azután meghalt József száztíz éves korában. Bebalzsamozták és egy koporsóba helyezték Egyiptomban.” (1Móz 50:24-26)
Nemcsak József története, hanem Mózes első könyve is József halálának elbeszélésével fejeződik be. A következőkben már arról olvasunk, hogy Jákób leszármazottai négyszáz év alatt számottevő néppé gyarapodtak Egyiptomban. – A Zsidókhoz írt levél a hit hősei közé sorolja Józsefet is: „Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett temetése felől.” (Zsid 11:22). Gazdag életéből csak ezt az egy mozzanatot említi a levél. Hitte, hogy Egyiptom csak átmeneti lakóhelye Ábrahám utódainak. Mintha látta volna a távoli jövőt, a négyszáz év múlva bekövetkező hazatérést az ősatyáknak megígért földre. „A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11:1). Az ígéretet megtartva késői utódai amikor kivonultak Egyiptomból, magukkal vitték József csontjait is.
Azonban nemcsak négyszáz éven át maradt fenn József emlékezete, hanem három évezredet áthidalva is üzent ezen az igén keresztül Isten: „…meghalt József” – olvasta aznap reggel Siklós Józsefné a napi igében, amikor bement a kórházba, hogy súlyos vonatbalesetet szenvedett férjét meglátogassa. Nem az orvosok adták tudtára elsőként a szomorú hírt, hanem Isten üzente meg neki Igéjén keresztül. Megrázó bizonyságtételben mondja el férje balesetét a „Pohárcsere” című, férje által írt könyvének függelékében. A kórházba már úgy ment, hogy Isten felkészítette, megerősítette, reménységgel töltötte meg szívét. Lelkipásztor férjével együtt a hit emberei voltak, akik látták a láthatatlant: a feltámadott Krisztust, és a mennyei hazába való hazatérés ígéretének beteljesedését.
Hadd álljon itt Siklós József: Hétköznap – Jézussal című versének két versszaka:
„Húsvét titkát hiszem.
A véres, durva kereszt
Tudom, nem vereség.
Ha itt időm letelt,
S magába zár a föld:
Fölöttem nyílik az ég.
Hétköznapokon át
És súlyos terhek alatt
Bátran helytállni jó!
Örök életünk van,
Így munkánk az Úrban
Sosem hiábavaló.”
(Lázár Péterné, Berettyóújfalu)
***
Imádság:
Urunk! Kérünk, adj nekünk is látásokat afelől a jövendő felől, amit készítettél a Téged szeretőknek. Hadd lássuk a jelen ködén át is ígéreteidnek beteljesülését. Ámen
***
A nap gondolata:
„Drágának tekinti az Úr híveinek halálát” (Zsolt 116:15)
Veled lehet beszélni?
„Ő olyan megátalkodott ember, hogy nem lehet beszélni vele.” (1Sám 25:17)
Ez kemény kijelentés. Megátalkodott. Nem lehet vele beszélni. Nábálról írja ezt az Ige. Viszont volt egy remek felesége, aki jól ismerte és tette a dolgát időnként a férje helyett is.
Akivel nem lehet beszélni, az nehéz ember. Nehéz természetű. Nehezen lehet vele kibírni és kijönni. Sok türelemre, szeretetre van hozzá szükség. Hiszen akivel nem lehet beszélni, az önfejű. Annak nem lehet mondani semmit, attól nem lehet kérni semmit, az megy a saját feje után.
Egyszer belecsöppentem egy családi helyzetbe, ahol összekapott a férj a feleséggel. Mindkettőt karakteres embernek ismertem (jóval idősebbek voltak, mint én, egyikük már nem is él). Hogy lesz vége a csörtének? – tettem fel magamban a kérdést azzal együtt is, hogy rém kellemetlenül éreztem magam, de nem tudtam kívül maradni a családi balhén. Vége lett. Rövid ideig tartott. A férj elviharzott erősen kiakadva. A feleség ennyit mondott: „Nem lehet vele beszélni. Azt hiszi, hogy neki mindig igaza van.” Nem beszéltünk róla többet. De bennem mélyen itt maradt az esemény is és a házastársi vélemény is.
Ne legyünk olyan emberek, akikkel nem lehet beszélni. Ez ugyanis olyan szintű önfejűség, amely senkinek nem ad teret. Aki ilyen, az be tudja-e fogadni azt, amit az Úr mond? Az Úr tud-e vele beszélni? (Katona Béla, Nyíregyháza-Kertváros)
***
Imádság:
Uram! Minden típusú önfejűségemet bocsásd meg! Olyan ember szeretnék lenni, akivel Te is, mások is tudnak beszélni. Ámen
***
A nap gondolata:
Nem tudsz istenfélővé se válni, ha egyszerűen csak azt csinálod, amihez kedved van. Az istenfélő férfiak és nők felvállalják, hogy olyan szokásokat alakítanak ki az életükben, amelyek az istenfélelmet munkálják. Ezt a döntést semmivel sem könnyebb meghozni, mint eldönteni, hogy rendszeresen tornázol, fogyókúrázol, gyakorolsz vagy bármi mást csinálsz, amiről tudod, jót tenne, de nincs kedved hozzá.
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."