Mindszenty breviárium

Egy önostorozó hívő asszonynak, aki gyermekkori vétkeit siratta, így válaszolt: „Asszonyom! Talán nem kegyed volt a legrosszabb gyermek a családban, én sem vagyok az utolsó prímása Magyarországnak. Remélni, remélni a hosszú, sötét magyar éjben, amiben van sugár is!”

1971. október 14-i levele in Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 58. old.

Lelkipásztori körútjai egyikén, egy kocsiút alkalmával arról folyt a társalgás, hogy milyen nagy eseményszámba megy, ha a bíboros valahol megjelenik. Ekkor Mindszenty közbeszólt: „Ilyen kujtorgó prímás nem is akad egyhamar Magyarországon.”

Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában, 398. old.

Egy lelkész az emigrációban élő prímáshű magyar protestánsok nevében köszöntötte a bíborost, amire ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Köszönöm hűségüket és hitvallásukat a keresztény egység, valamint a magyar összefogás mellett.”

Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 66-67. old.

„A nagyvilágban szétszórt híveimet látogatom és igyekszem őket hitükben megerősíteni. Amíg az Úr életben tart, egészséget ad, mindenhová elmegyek, ahová meghívnak, ahol szívesen látnak, s ahol értelme van látogatásomnak”

A bíboros 1973. július 14-i londoni sajtótájékoztatóját idézi Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 87. old.

„A hontalanság érzése súlyosabban nehezedik lelkünkre. De vigasztaljon, erősítsen bennünket a tudat, hogy közelebb vagyunk a kitaszított isteni gyermekhez, osztozva az Ő sorsában.”

A bíboros 1972. január 4-i levele in Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 63. old.

„Életem hátralevő részét magyar földön, szeretett népem körében kívánom leélni, függetlenül a külső körülményektől, amelyek rám várnak. Ha az ellenem táplált szenvedélyek vagy az Egyház szempontjából súlyosan latba eső megfontolások ezt nem tennék lehetővé, magamra vállalom életemnek talán legnagyobb keresztjét: kész vagyok elhagyni hazámat is, hogy száműzetésben folytassam az engesztelést Egyházamért és népemért. Az a meggyőződésem, hogy a legnagyobb egyéni áldozat is kicsinnyé törpül, ha Isten és az Egyház ügyéről van szó.”

Mindszenty bíboros 1971. június 28-án VI. Pál pápának írt levelét idézi Adriányi Gábor: Miért hagyta el Mindszenty az amerikai nagykövetséget? in Mindszenty József emlékezete, 86. old.

„Minden ellenségemnek megbocsátok, de ez nem azt jelenti, hogy életem utolsó percéig ne harcoljak a nemzetet és kereszténységet elnyomó zsarnokság ellen.”

A bíboros 1973. szeptember 21-i torontói sajtókonferenciáját idézi Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 89. old.

„Senkivel szemben nem érzek ellenszenvet, annál kevésbé gyűlöletet. Most a magyar szívekben szeretetre és összefogásra van szükség!”

A bíboros november 2-án, az Igazság című lapnak adott nyilatkozatát idézi Mészáros István: „Állok Istenért, egyházért, hazáért”, 124. old.

„A történelem orgonáján az Isten játszik, a fegyverek zörejéből és zajából kihallatszik a magyar ifjúságnak és munkásságnak szabadságóhaja.”

A nemzet köszönti bíborosát in Új Ember, 1956. november 4.

„Egy óra múlva belép a kastély kapuján a petényiek küldöttsége. A falubeliek egész idő alatt tudtak ittlétemről: ősszel, télen, amikor séta közben a sövényen át tudtam látni, több mindent észrevettem. Néha egy-egy arra jövő puttonyos asszony ledobta terhét. Megállt és feszülten meredt a reverendás sétálóra. Hogy én mit gondoltam vagy mit éreztem, azt tudom. Azt azonban csak sejtem, hogy mi zajlott le ilyenkor bennük, akik csendesen, hangot nem adva érzelmeiknek, néztek, egyre csak néztek vissza reám. De tudom, hogy amikor esténként, a kukorica- és tollfosztóban, vagy kapálásnál, kaszálásnál, aratásnál, a petényi kastély rejtélyét tárgyalták – én ott voltam köztük.

Most mind idejöttek. A küldöttség most, mint a falu csápja, megtapint, itt vagyok-e, hogyan érzem magam, nem raboltak-e el? Lelkük, szívük melege mélyen meghatott; könnyeznem kellett. Drága, páratlan magyar nép! A te szíved melege, könnyes meghatottságod, ragaszkodásod, ezeréves mostoha sorsod erősen szívem mélyébe hat! Mivel viszonozzam a falu hűségét, irántam való jóságát? Leemeltem és megmutattam nekik a két nekem legértékesebb képet a világon: a Szentatyáét és édesanyámét. A jó palócok velem sírtak, bár majdnem kivétel nélkül luteránusok vagy baptisták voltak.”

Mindszenty József: Emlékirataim, 416. old.

Ma reggel ez az imádság jött az ajkamra: Da pacem Domine in diebus nostris, in diebus istis! – Uram, adj békét ezekben a napokban! Nem a közeli vagy távol-jövőbe, hanem érdekes, ez az ősi imádság azt mondja: ezekben a napokban. S ezt a békét én kértem az én Egyházamnak, amelynek szeretetét elhoztam ide is. Ezt a békét kértem a magyar államnak, amely iránt való engedelmességemet megmutattam; s ezt a békét kérem a magam lelkének is.”

Magyar Rádió Archívuma

Mindszenty József a kirakatperben az utolsó szó jogán: „Félévszázados adottsággal állok itt, egy határozott neveléssel és alapelvekkel. Ez a nevelés és ezek az alapelvek ugyanúgy vannak beépítve egy emberi életbe, mint ahogy a földre rá van építve a vaspálya. Ez a vaspálya visz és megmagyaráz sok mindent. Ahogy ezt a vaspályát, éppen úgy az emberi életbe beleépített alapelveket, úgy szoktuk egymásba venni, ahogyan vannak.