Mindszenty breviárium

„Mi hát lényegében a püspök szerepe és élete? Talán kötekedő villongás az állami élet peremén? Dehogy! Keresi, vizsgálja, hogy tartják meg a Tízparancsolatot künn az életben: Uradat, Istenedet imádjad! Idegen istenek ne legyenek énelőttem. Ne ölj! Ne paráználkodjál! Ne lopj! Ne hazudj és ne rágalmazz! Felebarátod feleségét bűnre ne kívánjad! stb. Az emberi jogokat, a természeti törvényt nem elég a múltra nézve számon kérni, a jövőre törvénybe iktatni, hanem a jelenben is érvényesíteni kell pogány és zsidó körül, de a keresztények körül is.”

1946. június 16. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 162. old.

„A világegyházból jöjjön csak a régi forrongó idők Szent Ambrusa, Milánó püspöke. Nem volt osztályoké, pártoké. Nem kímélte az előkelőket, akik lovaiknak, kutyáiknak nemzetségfájával dicsekedhetnek, de a szegényekről megfeledkeznek. De ostorozta a szegényt is, akinek nincs tunikája, holnapi falatja, de ott tolong a kocsmák előtt. Mindenkié volt és senkié sem volt, csak az igazságot szolgálta. A harcban álló pogányság és kereszténység közt nem hintázott, nem akart lenni reálpolitikus.”

1946. június 16. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 161. old.

„Isten nem kényezteti Egyházát és híveit. Engedi, hogy bajba, viharba jussanak. A megpróbáltatások nyitják ki szemünket, hogy megértsük, mennyire nem ez a föld, nem ez a világ a mi szövetségesünk, hanem egészen máshonnan van a mi erőnk és egészen másfelől kell várnunk győzelmünket.”

Püspökkari körlevél a Boldogasszony Éve megnyitójára 1947. augusztus 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 105. old.

„Mi nem csinálunk ugyan forradalmat, mert ez nem a mi mezőnk, fegyverünk; de nem megyünk a katakombákba; mi hívő népünkkel összeforrva készen állunk, hogy szembe nézzünk a mesterségesen felidézett viharral.”

1947. március 25. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 32. old.

„Katolikusnak lenni annyi, mint a Szűzanyát és az Egyházat édesanyaként tekinteni. Katolikusnak lenni annyi, mint körülrajongani, szeretni és ragaszkodni hozzá. Annyit is jelent, mint haladni a tíz- és ötparancsolat biztos vágányán a bölcsőtől a sírig. És jelenti azt, hogy nyugodtan meghalni, és viszontlátására sietni Jézus lángoló Szívére és édesanyánknak, a Boldogságos Szűz Máriának karjaiba. Legyetek hűségesek, legyetek ragaszkodók, legyetek sziklán álló katolikusok s örüljetek annak, hogy az Isten meghívott benneteket az Egyház kebelére és onnét az örökkévalóságra.”

1946. április 28. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 90. old.

„Ez az Egyház két évezrede nevelt egyéneket becsületre, nevelt gyermekeket istenfélelemre. Odatűzte ez az Egyház a nemzet életének homlokára a történeti gondviselés fényében az első magyar szent családot is, ahol szent az édesapa: István király, boldog az édesanya: Gizella királyné, és hótiszta liliommá serdült: Szent Imre királyfi, a magyar ifjúságnak mindenkor a legszebb példaképe.”

1946. április 28. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 88. old.

„Árpád-házunk gyöngye, engesztelő Szent Margit, azt üzeni népének: pusztuló hazátok megmentéséért kövessétek engesztelő életemet! Az engesztelés nagy magyar műve, mint fölséges tisztító folyam hömpölyögjön végig magyar földön és ennek ereje, meghallgatásra találva, felülhaladjon minden vér-, könny- és bűnhullámot; a megbántott Isten és a megbántó ember közt elkövetkezzék a boldog megbékélés, az igazságosság és béke megcsókolják egymást. Azt akarjuk elérni az engeszteléssel, hogy az Úr mondja: Én népem vagy te; és mi azt mondjuk: Én Istenem vagy Te.”

Engesztelési körlevél, 1946. február 11. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 80. old.

„Nem ok nélkül hoztam magammal Veszprémből a magyar Sion ormára címeremben Szent Margit képét. Minden szenvedő, bűnbánó magyar fonja Szent Margit dicsőséges égi alakja köré az engesztelésnek a bűntől, vértől elgyalázott földön termett virágait. Sok minden elmúlt; de Krisztus él, győz és uralkodik. A hit és az ima ereje veretlen. Bűnbánó, vezeklő, megtisztuló Magyarország, Pannonia Sacra, jöjj és váltsd meg a bűnös Magyarországot.

1946. január 20. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 71. old.

„Kedves Hívek! Most következik a felajánlás a szentmisében. Mit ajánljatok föl ti? Ne felejtsétek el, hogy most minden zarándok száz más zarándok helyett van itt, akik lelkileg nagyon itt vannak, meg is mutatták, hogy itt akarnak lenni, ide tartoznak.” A bármilyen kényszerűség miatt otthon maradottak vagy a már temetőbe költözött hozzátartozók áldozatait „tegyétek ide az én áldozati tányéromra. Nem baj, ha leroskadok alatta! De fölajánlom a Szűzanyának ezeket a mázsányi súlyú felajánlásokat. Fölajánlom. De el ne felejtsétek, hogy egy nemzet imádkozik most a ti ajkatokon keresztül.”

1948. szeptember 12 in Mészáros István: Boldogasszony Éve 1947/48, 202. old.

„Mi még ellenségeinket is szeretjük, mert Jézus és nyomában Szent István szerpap iskolájában ezt tanultuk. Ha valahol az életben, itt ezen a téren lehet igazán nagy az ember, aki legyőzi önmagát. De sokszor lecsepülik előttünk a középkort és mily törpék vagyunk mi a középkori ember mellett! A középkori Firenzében megöltek egy fiatal nemest. Az öccsének, János lovagnak, felforr a vére, ezért bosszú jár! Fegyveres lovasokkal űzi-hajtja a határban a tettest. Végre lobbot vethet a bosszú, mert egy vad szakadékban eléjük kerül. Körülfogják. A gyilkos letérdel, két kezével keresztet alakít, csak annyit mond: »Ma Nagypéntek van!« És János lovag lelkében lepereg a folytatás, ott a kereszten Jézus így imádkozott: »Atyám, bocsáss meg nekik!« A kard lehanyatlik, a bosszú kihűl, a gyilkost Jézusért testvérévé fogadja. Ez volt Gualberti Szent János önlegyőzése, amely jó volna, ha ma iskolát nyitna.”

1945. december 23. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 53. old.

„Az én vágyam: egymillió katolikus magyar család térdre ereszkedése és rózsalánca Mária felé határon innen, határon túl. Ez a lepantóinál és temesvárinál diadalmasabb erő; nincs éle emberek ellen, csak emberekért, javukra, megszentelésükre történik.”

1948. október 3. in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 147. old.

„Ha tehetném, a fővárosban és az országban küszöbről küszöbre járnék, és úgy kérnék fel minden családot: engesztelő lélekkel, Magyarországért, ereszkedjetek térdre. Az a család és az a nemzet, amely együtt imádkozik, együtt is marad, minden viharon, vészen át.”

1948. május 13. in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 67-68. old.