Mindszenty breviárium

„Amikor XII. Pius pápa Őszentsége a nagy múltú veszprémi egyházmegye püspökévé legkegyesebben kinevezett, meghatott zarándokká váltam ezen az ősi tájon, ahol Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent László és Szent Margit lábanyomát látom és járom. Szent István király alapvető kemény határozottsága, alamizsnás szívjósága és atyasága, Boldog Gizella gyermeknevelése és templomöltöztetése, liliomos Szent Imre herceg örök fogadalma, Szent Margit királyleány nemzetéért vezeklő imája, élete, Szent László király kemény lovagiassága: mind-mind Pannonia virága.

„Szülőfalumból gyerekkori emlék: télen síkos volt, a szentegyház alatt a meredek, a Balaton felől jövő szekerek elakadtak. Volt olyan, hogy napestig, reggelig se tud felvergődni a tetőre. Csak egy hang kellett: Megrekedt a szekér! – mentek a fiatalok, fogatok, az egész ismeretlenek megsegítésére. A keresztény élet is ilyen felfelé küzdelem; az ösztönök, a világ, a gonosz lélek besíkosítják az utat. Mind hivatalosak vagyunk, mert emberségesek, keresztvizesek és katolikusok vagyunk, segíteni Jézusért, Jézushoz a felebarátot. Itt tűnik fel a házapostol fényben. A közösségbe meghívó, a templom és család közt hídverő, plébános és juha közt aranyszál, cursor.”

1947. márc. 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 22. old.

„Csodálatos erős vár a család, ha küszöbe összenyílik a templom és katolikus iskola megszentelt világával. Ez a három a mi várövezetünk. Ebben élünk, virrasztunk, és értük tusakodunk, míg elmegyünk mindnyájan az ugyancsak megszentelt temetőbe.”

1947. május 4. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 51. old.

„Fenn Vasban, az én gyermekkoromban, lakodalmi menetekben vitték még a sütőkemencék remekeit, az életfákat, tele kalárissal, pántlikával, virággal. Azt jelentette az életfa, hogy az új párnál van a Teremtő élet fáklyája, és ahogy ők kapták az életet a Teremtő és a szülők lényéből, nekik is tovább kell adniok az élet fáklyáját, hogy a Teremtő gondolatai valósuljanak, és a választottak száma beteljék.”

1947. május 18. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 62. old.

„A családi fészket még zimankós időben is viharállóvá teszi az apa gondja verítéke; puhává, meleggé az édesanya áldott jósága. Nemzedékek szorgalma szerzi össze a még oly szerény családi javakat, nemzedék-sorok küzdelemmel kialakított erkölcsi értékei adják a ma családjának történelmi hozományát és útravalóját.”

1948. április 6. in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 38. old.

„Arra kérlek benneteket, kedves magyar testvéreim, álljatok erősen a szent hitben, reményben és egymás iránti szeretetben. Főként a családi élet legyen tiszta, feddhetetlen, a názáreti Szent Család és Szent István családi életének példájára. A családi élet legyen hű az oltárhoz és a szülőföld kedves templomához, iskolájának tanításához és az otthoni temetőben pihenő, porladó ősök szelleméhez.”

Körlevél a nyugat-kanadai magyarokhoz 1947. jún. 27. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 90. old.

„Egy német költőnő könyvében olvasom, hogy amikor idegenből, az ő zsémbes nagynénjénél nevelkedett, egyszer csak megéhezett az édesanyai szeretetre. És amikor nagy sokára teljesedett az a vágya, hogy hazaért, a következő hajnalban korán felkelt és a házban végigcsókolta az összes kilincseket mégpedig azzal a gondolattal, hogy az ő jóságos édesanyjának a keze fogja érinteni aznap ezeket a kilincseket. Ami tiköröttetek van, azt mindig érinti az Egyháznak, az Anyaszentegyháznak az édesanyai keze. Ennek a templom kapujának a kilincsét, a gyóntatószéknek a kilincsét, a családi szentélynek a kilincsét, a temetőnek a kilincsét és az élet egész vonalán minden mozzanat itt az ezer éve működő Anyaszentegyháznak jóságáról, szeretetéről beszél tinektek.”

1946. október 19. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 204-205. old.

„Az Egyház szeretetet hirdet. Csak szeretetért érdemes élni: a magunk halhatatlan lelkéért, a családunkért, tövisutas Egyházunkért és hazánkért.”

1948. augusztus 7. in Beke Margit: Egyházam és Hazám III., 106. old.

„Amikor én még kisdiák voltam, és ezen a napon kongreganista tagavatásra álltam, a kongregációs érmen és okmányon kívül kaptam egy kis piros színezésű képecskét. A Magyarok Nagyasszonya trónolt rajta, és a hátlapon Majláth Gusztáv Károly és a Damjanich utca, ennek a háznak a neve. Akkor én még nem tudtam, miről beszélnek, suttognak a Damjanich utcai akácok, de a szívemet elfutotta a melegség, hitem és hazám egy tűzzé váló szeretete a Magyarok Nagyasszonyában. És éreztem, hogy kimondhatatlanul sokat kaptam Máriában, a Kongregációban.”

A Regnum Marianum lelkipásztori-ifjúsági központ egyik alapítója, Mindszenty József papi hivatásának felébresztője.
A Regnum Marianum közösségi házáról van szó a Damjanich utcában.
1947. december 8. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 175. old.

„Amikor gyerek voltam, el-elmentem a faluvégi kovácsműhelybe. Ott pokolian izzított a fújtató. Nem lelkesített a kalapács, amely mindig csak ütött. De szerettem, megértéssel néztem az üllőt, amely állta a kalapácsot és nem ütött vissza és minden ütésre keményebb, helytállóbb lett. Mennél dühösebb a pöröly, annál nyugodtabb az üllő.”

1946. augusztus 25. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 187. old.

„Mikor kicsike legényke voltam, nekem is volt galambházam, galambdúcom, tele hófehér galambokkal. Alája álltam, kiterjesztettem kezemet és úgy hívtam a szelíd, kedves, tiszta galambokat: tub, tub, tubicám, szállj reám! És azok leszálltak vállaimra, kezemre, fejemre. Így vagytok ti is kedves leányaim a Szentlélekkel. Kitárul lelketek, a galambház, és hívja a Szentlelket: Jöjj el Szentlélek Isten! Teremtő Lélek, szállj reám!…Estennen, amikor a sötétség rátelepedett az udvarra és a galambházra, felkúsztam a létrán, becsuktam a galambház kicsi ajtaját, leszálltam, elvettem a létrát, hogy a házi és nem házi ragadozók oda ne férkőzzenek és ki ne fosszák a galambházat.”

1945. október 18. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 37. old