93142 ima található a honlapon, összesen 221888 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Michel Quoist francia katolikus pap, teológus és író.
A szerző az élet valódi és totális sikeréhez ad szempontokat a hit szemszögéből gyümölcsöztetve pedagógiai és lelkipásztori gyakorlatának tapasztalatait. Életszerű, csattanós, szuggesztív mondataival lenyűgözi, gondolkodásra, önvizsgálatra készteti, és önmaga elkötelezésére akarja indítani az olvasót.
A könyv az élet művészetéről nyújt elmélkedéseket – mai keresztényeknek. Az emberek jól akarnak élni, sikerre vágynak – de legtöbbnyire csak anyagi sikerre. E műben a szerző az élet valódi és totális sikeréhez ad szempontokat – a hit szemszögéből – teljes tudományos felkészültséggel a lélektan és a szociológia terén is, gyümölcsöztetve pedagógiai és lelkipásztori gyakorlatának tapasztalatait. Saját nyelvén szól a mai emberekhez. Életszerű, csattanós, szuggesztív mondataival lenyűgözi, gondolkodásra, önvizsgálatra készteti, és önmaga elkötelezésére akarja indítani az olvasót.
Mint lelki könyvnek újszerűsége, hogy az emberből és természetes adottságaiból – hívők és nem hívők párbeszédében a „közös nevezőből” – indul ki, és nem különböztet külső-belső, természetes-természetfölötti élet között, hanem szerves egységben látja és láttatja a mai ember életének több problematikáját. Vallási vonatkozásban nem elégszik meg a hit „gyakorlatainak” elemzésével, de megmutatja, hogy miből kell lelkileg táplálkoznia a keresztény életnek, hogy megteremthesse gyümölcseit a tettekben, a testvér szolgálatában, a jobb világot építő szeretetben.
Vannak gondok és van rossz, amelyet megfigyelsz magadban, látsz, érintesz, megnevezel. Van olyan gond is, amely el van ásva, eltűnt a szemeid elől. És végül van olyan is, amelyet lábbal tiportál, hogy elfelejtsd, s amely örökre halottnak tűnik. De tévedsz. Mindaz, ami benned van, élő. Él, amikor rá gondolsz és él, amikor nem gondolsz rá, él nappal és él éjjel, amikor alszol. És minden benned élő rossz neked rossz! Ez lehetetlen! Az a régi gyűlölség, megbántott érzékenységem: meg nem értés, megvetés, elhagyatottság, lenézés; az a kudarc ügyeimben, kapcsolataimban, otthonomban; az a megpróbáltatás, hiba... az már a múlté, el van temetve, ne térjünk rá vissza többé! De bizony él az, vagy ha halott lenne is, teteme megmaradt és hullaszagot áraszt benned.
Szíved tág, de túlzsúfolt, mint egy rendetlen padlás. Letűnt nemzedékek hagyták ott elavult holmijukat, (mint ahogy rád hagyták szép bútoraikat is), és te is csak haszontalan szemetet halmozol fel ott. Kedvenc tárgyaidat is odarakod, amelyeket egyszer majd újból használni akarsz, de egyelőre elrejted őket: egy egészségtelen álmodozásnak, egy olvasmánynak, egy tekintetnek az emlékét, egy szenvedélynek az ízét, a bosszú kielégültségét, egy ragyogó siker gőgös gyönyörét... Nem jársz-e gyakran körbe emlékeid padlásán, hogy megtaláld azt, amit el kellett volna hajítanod?
Nem annyira a kívülről jövő csapások pusztítanak, hanem inkább mindaz a rossz, amelyet magadba zársz, amely benned forrong, erjed, rothad: a féltékenység mardos, amelyet őszintén bevallasz, vagy amely ott bujkál szomorúságod, duzzogásod, szavaid, hallgatásod mögött, a dühöd, hogy nem csillogsz, nem vesznek észre, nem részesítenek előnyben, a félelem bizonyos személlyel, eseménnyel, kísértéssel szemben: félelem, hogy nem tetszel, hogy elrontasz, elmulasztasz valamit... a harag és a bosszúvágy: ezt még megfizeti, megbosszulom magam, majd föléje kerekedem; ha kezembe kaparinthatnám! A kételkedés: ez nekem sosem fog sikerülni, lehetetlen, túl nehéz számomra, nem fog megérteni, a múlt siratása: ha tudtam volna, ha újra kezdhetném, soha nem fogok megvigasztalódni, ... a hazugságok, haragok, neheztelések, negatív kritikák, rágalom, gyalázkodás, irigykedés és egyebek: a rossz, amelyet elhintesz minden nap szavaidban, mosolyodban, sóhajaidban, vállrándításaidban, vagy ravasz fondorlataidban. A rossz, amely benned forrong és kiárad belőled, de téged sebez meg elsősorban, mielőtt meg másokat megsebezne.
Vajon főként nem azért vagy-e gondterhelt, agyongyötört, mert nap mint nap begyűjtöd, évek óta elraktározod mindazt, ami rág, mardos és csendben, de könyörtelenül tönkretesz?
És vonszolod mindig fájó és megkínzott testedet, meggyötört szívedet, amely csak azért él, mert élnie kell, és nem tudja, mi az öröm és a béke.
Fáj a májad... fáj a fejed, asztmarohamod van, gyomorfekélyed van, vagy: őszül a hajad, ráncosodik az arcod, vagy: fáradt és szomorú vagy: ,,Mennyi gond'' -- ,,Tönkre vagyok téve'' -- ,,Sohase lesz már nyugtom''.
Az embert ,,gyötrik a gondok''. Mivel mérhetetlen, mivel végtelen, mindig van helye a gondok elraktározására. Vannak gonosz természetű gondok, ezeket ki kell küszöbölni. Vannak valódi, nemes gondok, de az ember túl gyenge elviselésükhöz, és még gyengébb a megoldásukhoz. A gondok megölik az embert: ha élni akar és jól akar élni, túl kell adnia gondjain. ,,Valaki'' várja!
Istenben csak Öröm van, mert csak adás van. Isten az ÖRÖM, és ha átadod magad Istennek, az örömnek adod át magad.
Hol tartasz Krisztus iránt való szeretetedben? Örömöd akkor lesz igazán életerős, ha szoros kapcsolatban maradsz Krisztussal.
Krisztusban és Krisztussal az ÖRÖM misztériuma a feltámadás misztériuma.
Az öröm az ajándékozás gyümölcse, de az ajándékozás önmegtagadást, önfeláldozást jelent. Így az öröm az újra megtalált élet, amelyről már lemondottunk.
A nyugtalan ember szívében a boldogságszomj nem egyéb, mint az Isten szomjazása. Jaj az elégedetteknek, akik teletömték magukat gyönyörökkel és elfojtották végtelen vágyaikat. Ezzel szemben boldogok, akik még éheznek.
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."