Michel Quoist Így élni jó

Ha nem volna gyónás, fel kellene találni... És az emberek Isten után fel is találták, de a maguk nívóján. Az amerikaiak, hogy megjavítsák egyes üzemekben a termelést, civil gyóntatókat bocsátottak a munkások rendelkezésére. Aki meg akar szabadulni gondjaitól, hibáitól, bízza rá azokat egy embertársára. Mi más a marxista önkritika, ha nem hibáink mindenki elôtt való elismerése a bocsánat elnyerése céljából? A sokféle szívposta is gyakran nem egyéb, mint gyónási alkalom és lelki vezetés keresése. Végül, egyre több ember -- nem akarván letérdelni a pap, Isten helyettese gyóntatószékében -- szívesen fekszik le egész hosszában -- a pszichoanalitikus díványára. Az emberek szívében sokféle szenvedély hemzseg. Számtalan vétkes hajlam titkos gyűjtőhelye az. Akár akarjuk, akár nem, foglalkoznunk kell velük. Ha az ember tagadja Istent, meg nem tudja megszüntetni a rosszat, de ha abban nem akarja meglátni az erkölcsi problémát, azt kockáztatja meg, hogy egyszer csak elmegyógyászati problémával találja szemben magát. Amilyen mértékben visszautasítják az emberek a papot, olyan mértékben lesz szükségük pszichiáterre, de az sohasem fogja nekik az igazi békét nyújtani, azt, amelyet Jézus Krisztus nyújt: ,,Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. A keresztényt a gyónással kapcsolatos magatartásában két zátony fenyegeti. Vagy értékét vesztett, avult szertartásnak tartja, amelynek időről-időre -- a még benne élő külsőséges törvénytisztelettől indíttatva -- aláveti magát; vagy valamilyen bizonytalan félelem következtében felismeri a gyónás szükségességét és azért gyónik, hogy merôben emberi békére találjon. Mindkét esetben elveti a gyónás valódi értelmét, s merőben emberi szokás szintjére szállítja le, ahelyett, hogy találkozást látna benne hite és a szentségnek hatékony jele révén Jézus Krisztussal, a Megváltóval.

Őszintén és hűségesen imádkozni annyi, mint csalhatatlanul biztosítani a sikert életed és a világ számára.

Te is segíthetsz, hogy az emberi szeretet növekedjék a földön. Megváltoztathatod a világot, átalakíthatod teljesen, de semmi sem fog történni, ha nem imádkozol, mert imádkozni annyi, mint: akaratodat fokozatosan átengedni Isten akaratának, hogy az működjék benned, hagyni, hogy a te szereteted helyébe Isten Szeretete áramoljon, megvalósítani közreműködéseddel az emberek között az Atya tervét és mindenható Szeretetét.

Istennek szüksége van imádságodra. Csak akkor adhat, ha kérsz, mert végtelenül tiszteli szabadságodat. Ő az, aki csendben szüntelenül kérlel téged. Hallgass szeretetére.

Legyen bizalmad. Mindig légy bizalommal. Tudod, hogy az Atya csak a javadat akarhatja. Tudod, hogy ha nem is teljesíti kívánságodat, szeretete mégis ad választ, de más módon.

Semmi sem túl szép ajándék azok számára, akiket szeretünk. Minthogy az Atya szeretete végtelen, ajándékait nem korlátozhatja pusztán a földi dolgokra. Ő a végtelent adja: önmagát. Ezért nem kérheted Istentől, hogy nyerj a lottón, hogy sikerüljön a vizsgád, hogy fizetésemelést kapj... csak akkor, ha hozzáteszed: ,,Ha úgy ítéled Uram, hogy így jobban foglak szeretni Téged, valamint az embereket, testvéreimet''.

Nagy ügyet csinálsz a bűneidből, amelyeket odaadsz, és keveset törődsz a megváltó Szeretettel, amelyben részesülsz.

Ha gyónni mégy, először is arra gondolsz:
,,Mit is mondok neki?'', azután
,,Mit fog rólam gondolni?'', és végül
,,Mit fog mondani?''

Inkább így gondolkozzál:
,,Kivel találkozom, miben részesülök a gyónás révén?''.

Mi más a marxista önkritika, ha nem hibáink mindenki előtt való elismerése a bocsánat elnyerése céljából? A sokféle szívposta is gyakran nem egyéb, mint gyónási alkalom és lelki vezetés keresése. Végül, egyre több ember -- nem akarván letérdelni a pap, Isten helyettese gyóntatószékében -- szívesen fekszik le egész hosszában -- a pszichoanalitikus díványára. Az emberek szívében sokféle szenvedély hemzseg. Számtalan vétkes hajlam titkos gyűjtőhelye az. Akár akarjuk, akár nem, foglalkoznunk kell velük. Ha az ember tagadja Istent, meg nem tudja megszüntetni a rosszat, de ha abban nem akarja meglátni az erkölcsi problémát, azt kockáztatja meg, hogy egyszer csak elmegyógyászati problémával találja szemben magát. Amilyen mértékben visszautasítják az emberek a papot, olyan mértékben lesz szükségük pszichiáterre, de az sohasem fogja nekik az igazi békét nyújtani, azt, amelyet Jézus Krisztus nyújt: ,,Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. A keresztényt a gyónással kapcsolatos magatartásában két zátony fenyegeti. Vagy értékét vesztett, avult szertartásnak tartja, amelynek időről-időre -- a még benne élő külsőséges törvénytisztelettől indíttatva -- aláveti magát; vagy valamilyen bizonytalan félelem következtében felismeri a gyónás szükségességét és azért gyónik, hogy merőben emberi békére találjon. Mindkét esetben elveti a gyónás valódi értelmét, s merőben emberi szokás szintjére szállítja le, ahelyett, hogy találkozást látna benne hite és a szentségnek hatékony jele révén Jézus Krisztussal, a Megváltóval.

Ha nem volna gyónás, fel kellene találni... És az emberek Isten után fel is találták, de a maguk nívóján. Az amerikaiak, hogy megjavítsák egyes üzemekben a termelést, civil gyóntatókat bocsátottak a munkások rendelkezésére. Aki meg akar szabadulni gondjaitól, hibáitól, bízza rá azokat egy embertársára.

Őszintén és hűségesen imádkozni annyi, mint csalhatatlanul biztosítani a sikert életed és a világ számára.

Te is segíthetsz, hogy az emberi szeretet növekedjék a földön. Megváltoztathatod a világot, átalakíthatod teljesen, de semmi sem fog történni, ha nem imádkozol, mert imádkozni annyi, mint: akaratodat fokozatosan átengedni Isten akaratának, hogy az működjék benned, hagyni, hogy a te szereteted helyébe Isten Szeretete áramoljon, megvalósítani közreműködéseddel az emberek között az Atya tervét és mindenható Szeretetét.