Michel Quoist Így élni jó

Isten különös kegyelme megengedi olykor, hogy a szentek saját testükön Krisztus vonásait hordozzák, de az nem csak a szentek előjoga, hogy Krisztust sugározzák.

Képzeld el Foucauld atya tekintetét bármely arcon, még ha torz volna is az, valódi szépséggel önti el.

A legteljesebb szépség akkor bontakozik ki, ha a kegyelem akadálytalanul átjárja az emberi természetet.

Vannak ,,állati szépségek'', felkeltik a test éhségét, saját szintjükre süllyesztik és végül a kétségbeesésbe, kielégületlenségbe taszítják bámulóikat. Vannak ,,ördögi szépségek'', csábítanak, foglyul ejtenek és háborúságot idéznek fel. Vannak ,,krisztusi szépségek'', megnyugtatnak, a tisztaság vágyát keltik fel a szelíden Isten útjára vezetnek.

A szép gyümölcs bensejében ülő féreg egyszer csak átfúrja a héjat és a rothadás belülről kifelé terjed. Ha szívedbe befészkeli magát a gonosz, egész testedet elborítja majd és kiütközik az arcodon.

Ha az ,,emberállat'' szépségét, a külső testi szépséget ápolod csak magadban, szépséged korlátozott és fájdalmasan mulandó lesz. Ha a lelkedet gazdagítod, szépíted, emberi szépséged a végtelenségig bontakozhat ki.

A gyermek üdesége mindig vonzó, akár rongyos, akár csipke takarja is, de ez természetes szépség, a romlatlan lélek szépsége. Az aggastyán szépsége mindig megkapó és megnyugtató, mert az valójában a hervadt testen a sugárzó lélek szépsége.

Az égben megdicsőült testünk leplezetlenül mutatja majd lelkünk szépségét.

Senki sem vonhatja ki magát gondolatainak, érzelmeinek, egész belső életének sajátos formáló hatása alól, mert a lélek az alakítója az emberi összetételnek, úgy alakítja a testet, ahogyan a művész géniusza ihleti a művet, és irányítja a művész ujjait. Akár akarod, akár nem, lelked arcát hordozod.

Azt mondod: a keze erőszakos, fösvény, művészi, túlérzékeny emberre vall; arca pedig durva emberre, becsületes vagy hamis emberre; tekintete nyílt vagy zárkózott, gyűlölködő vagy jóságot sugárzó... És igazad van: a test, a kéz, az arc a szellem tükre, annak, aki olvasni tud belőle, a lélek élethű képét adja.

A színes diapozitív levetítve gyönyörű, mert áthatja a fény; papírra másolva kiábrándító, mert élettelenné válik. Így a szépség is az anyagot átható szellem erejével mérhető. Minél mélyebben fogadja be az anyag, annál sugárzóbbá válik.

Minél szebb az út, annál nagyobb a kísértés, hogy letelepedjünk és élvezzük a vidék szépségét, megfeledkezve utunk céljáról. A test szépsége út, amely a lélek szépségéhez vezet, a lélek szépsége pedig Istenhez. Ne állj meg útközben, mert a lényegest mulasztod el.