Michel Quoist Így élni jó

Az emberek közül, akik hívőknek vallják magukat, sokan úgy vélik, hogy hisznek: Megvan a magam hite. ,,Megbízható hívő'' vagyok, helyes elvekre tanítom gyermekeimet. A hit ,,hasznos az életben'', főleg megpróbáltatások idején. Megvan a ,,magam'' lelkiismerete. Hívő vagyok: imádkozom, eljárok misére, elvégzem a húsvéti gyónást, megtartom a pénteki böjtöt.  Mások pedig úgy vélik, hogy már nem hisznek, vagy kevésbé hisznek: már nem hiszek úgy, mint egykor;  a vallás már nem nyújt számomra semmit; nem érzek semmit, hitem csökken; hitbeli kételyeim vannak; elvesztettem a hitemet. Az előbbiek is, az utóbbiak is kiforgatták valójából a hitet, kételyben és középszerűségben senyvednek, vagy ábrándokban és tévedésben élnek. Nem tudják, hogy mi a hit.

A hit végtelen gazdagságát te nem tudod magadnak megszerezni. Istennek adománya az. Jézus Krisztus csodálatos ajándéka, amelyet keresztelésedkor az Egyház közvetítésével kaptál. ,,Mit kérsz Isten Egyházától? -- A hitet''. De ha Jézus Krisztus neked adta magát, hogy átjárja egész lényedet, és végtelenre tágítsa értelmedet, az a kötelességed, hogy megőrizd barátságát, és egyre jobban ragaszkodjál hozzá. Hinni annyi, mint mindig Jézus Krisztussal találkozni, és ez által megtanulni LÁTNI az Ő szemével. ,,Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.

Érzékeid a testi látást, értelmed az ,,ész'' látását,  hited Krisztus látását adja neked. Krisztus látásával, amely a tiédet tökéletesen áthatja, olyan módon ismerheted meg Istent, a világegyetemet, az embereket és önmagadat is, ahogyan Isten ismeri ezeket, és amint önmagát ismeri.

Az ég a megtestesülés óta áthatotta a földet, és minden dolognak, minden eseménynek, minden személynek kettôs arculatot adott: földit és égit. Csak a keresztény képes a világegyetemet és az emberiséget a maga egész valóságában szemlélni, mert hite, ez a ,,mélyebb látás'' lehetővé teszi, hogy a látszatokon túl a maga TELJESSÉGÉBEN fogja fel a világot. A hit tehát nem korlát, hanem kibontakozás, általa felcseréled a magad ,,rövidlátását'' Isten látásával.

Ahol te csak egy vízcseppet látsz, ott a tudós a mikroszkóp alatt a mozgó élőlények egész világát fedezi fel. Ahol te csak egy ,,dolgot'' láttál, ott a költő, a művész egy nagyobb, szebb valóság megnyilvánulását látja. Ott, ahol az ember csak élő személyeket, véletlen eseményeket lát, a hívő keresztény Isten növekvő gyermekeit, az Atya épülő országát látja.

A modern embert, amikor elgondolkodik, nyugtalanság, sőt félelem fogja el a világgal szemben. Bár megmagyarázhatja, bár uralma alá is hajthatja, bár nagy garral meg is fékezheti: arra képtelen marad, hogy értelmet adjon neki.  A hívő keresztény azonban a hit segítségével behatol a világmindenség misztériumába. Ezzel azonban sok ,,hívő'' a hitet nagyon is emberi hit színvonalára fokozza le. Így a hit egyes konzervatívok számára helyes elvek összessége; az ,,erényesek'' számára erkölcsi kódex; a ,,jámborok'' számára ,,vallásgyakorlatok végzése''; de vajon hány ember számára jelenti azt a világosságot, amely bevilágítja az egész életet, és eligazítást nyújt annak legkisebb részleteiben is?

Ebben rejlik életed sikerének vagy kudarcának a problémája (és a kiváltságos népek sikerének vagy kudarcának a problémája); ha ezt nem veszed tudomásul, minden egyéb csak illúzió.

Vajon mit mond neked majd az Úr az Utolsó Ítéleten ,,az összegyűlt nemzetek'' előtt? Éheztem, és ennem adtál; szomjaztam, és innom adtál; hajléktalan voltam, és befogadtál; mezítelen voltam, és felruháztál; beteg voltam, és meglátogattál; börtönben voltam, és felkerestél..., vagy pedig azt mondja: ,,éheztem, de ennem nem adtál; szomjaztam, de innom nem adtál... stb.''

Egyesektől, magánosoktól vagy családoktól, talán majd többet is kíván az Úr. A szeretet csúcsára érsz, ha ,,egy leszel közülük'', egy a legtöbbet szenvedők között, hogy velük együtt, nyomoruk kellős közepében felfedezd az Üdvösség útját és erejét.

A parancs mindenkinek szól, a tanács néhány embernek.

Ne mondd: ,,itt nem tehetek semmit'', sokat tehetsz; ne álmodozz különleges tettekről, hanem világos szemmel  fedezd fel a mindennapi élet kínálta lehetőségeket; legelőször és mindenekelőtt saját környezetedben harcolj: szakszervezetben, politikai, családi körben... Így közvetve vagy közvetlenül a nyomor ellen küzdesz ,,az emberi  haladásért''. Hozz rendszeresen anyagi áldozatot olyan mozgalmak javára, amelyek a legnyomorultabbak felszabadításán munkálkodnak. Igyekezz személyesen megismerni és megismertetni környezetedben a fejlődésben elmaradott népek rettenetes nyomorúságát. A közvélemény egyre nagyobb evővé válik, latba kell vetni  teljes súlyát, hogy felébresszük a kiváltságos egyének, népek lelkiismeretét.  Foglald imádba minden nap az emberiség legtöbbet szenvedő népeit.

Ne mondd egy emberről (népről) sem: ,,az ő hibája, hogy nyomorban van, miért nem segített magán úgy, mint én''. Önmagadat ítélnéd el ezzel. Mert az, hogy valaki kevésbé tehetséges, mint te, kisebbek az anyagi lehetőségei, vagy akár lusta, sőt züllött is, még nem jogosít fel arra, hogy ellopd tőle, ami megilleti. De ha tehetségesebb vagy, mint ő, ha nagyobbak az anyagi lehetőségeid, ha bátrabb, erényesebb vagy, akkor teljes erődből segítsd meg, hogy képessé váljon a saját maga megmentésére. Mindig szeretned kell tehát... Mivel nem egyénileg, hanem kollektíven vagy felelős a világ nyomoráért, megmentéséért sem egyénileg, hanem a kiváltságos emberekkel együttesen vagy felelős. A kollektív felelősség maga után vonja a kollektív törekvésben való angazsmán kötelességét.