Michel Quoist Így élni jó

Ami miatt sokáig szenvedsz, az a hivatásoddal kapcsolatos bizonytalanságod: Remélhetek-e még családot magamnak? Magányosan kell-e leélnem életemet Semmiféle élet sem ,,teljesen kész'': az egyes emberi adottságok, az Isten által megengedett események irányítják életünket.

Nem magad választottad a magános életet, az események kényszerítettek rá. Amíg csak kényszeredetten viseled el, soha nem fogod átélni azt. Ha meg akarod ismerni a kiteljesülés és a termékenység örömét, el kell fogadnod, szabadon kell vállalnod magános életformádat.

Semmilyen élet sem bontakozhat ki tökéletesen, ha nem fogadtad el teljesen. Minden hivatás-vállalás tudatos és szabad válasz Isten hívására.

Mit számit családi állapotod!
Szeress és életet fogsz adni.

Meddô az, aki szeretet nélkül él. A szeretet mindig az élet hordozója és megteremtôje.

Nem hibáztad el életedet, mert neked, aki nem kötöttél házasságot, egységedet és termékenységedet magasabb szinten kell megvalósítanod. Olyan egyensúlyra és kibontakozásra vagy hivatott, amely nehezebb, de mélyebb és termékenyebb.

Van másfajta termékenység is, mint a fizikai termékenység, ez a szellemi termékenység. Van másfajta termékenység is, mint a szellemi termékenység, ez a Krisztusban való természetfölötti termékenység.

Van másfajta egyesülés is, mint a férfi és az asszony fizikai egyesülése a házasságban: ,,S lesznek ketten egy testté'': van lelki egyesülés minden emberrel, amely baráti és készséges szívbôl fakad, és van természetfölötti egyesülés az emberiséggel Krisztusban; ez az egyetemes keresztény szeretetből ered.

  Igaz, a magányos ember bizonyos értelemben befejezetlen. ,,Nem jó az embernek egyedül lennie''.
  Minden ember, minthogy Isten képére van teremtve: a közösségre, mással, vagy másokkal való egységre hivatott; arra, hogy teremtô legyen a szeretetben.
  Minden embernek közösségbe kell lépnie. Minden embernek életet kell adnia, de a közösség és az életadás megvalósításának többféle módja van.

Ki vagy te? Szüleid szemében, ha velük élsz, gyermek:

,,Jól bezártad az ajtót?''

,,Még mindig nem oltottad el a villanyt.''

,,Postád van: ettôl és ettôl érkezett''.

,,Ne így fésülködj''!

Környezeted szemében agglegény, vénlány vagy. ,,Kár, hogy a zsák nem találta meg a foltját''. Gyakran úgy hiszed: kudarcot vallottál.

Az évek múltával magányosságod egyre súlyosabbá válik. Látod az ölelkezô házastársakat. Látod barátaid gyermekeit... és szenvedsz testestül-lelkestül.

Életutadon még nem találkoztál lelked másik felével. Péter szeretett: szülei -- anyagi okokból -- megakadályozták, hogy megházasodjatok. Visszautasítottad Jánost: nem volt az a ,,tökéletes'' ember, akirôl álmodtál. Pál elesett a háborúban. Családi gondjaidba merültél, vagy valamiféle többé-kevésbé helyesen értelmezett jótékonyságnak szentelted az életedet, s így egyedül maradtál.