Michel Quoist Így élni jó

Az idôben és térben távol esô emberekkel csak szellemi síkon egyesülhetsz: el kell ôket érned a megismerés révén, ,,szívedben kell hordoznod'' ôket a szeretet révén. Kutasd életüket, problémáikat, szenvedéseiket, örömeiket..., az újság, rádió, mozi, televízió, olvasmányok, elôadások, utazások... révén. Növeld fokozatosan látókörödet és emberi tudatodat egészen a Föld határáig.

Hogy találkozhass a többiekkel, meg kell látnod ôket: nyisd ki tehát a szemed!

Hogy befogadhasd a többieket, legyen helyed a számukra: készíts helyet magadban!

Hogy egyesülhess a többiekkel, lépj ki önmagadból: felejtsd el önmagad és add oda magadat!

Láncot kell alkotnod. Elôször azokkal, akiknek meg tudod fogni a kezét. A közeledben levôkkel: családoddal, a házbeliekkel, háztömböddel, iskoláddal; társaiddal munkádban és szabad idôdben. Ha nem alkotsz közösséget velük, legyen bár az egész emberiség egyetlen egység, te magadra maradsz, elszigetelôdsz. Az elszigetelt ember pedig emberileg nézve kudarcot vallott; az Atya tervében; elvetett.

Ha azt mondod: mindenki önmagáért, az elsô én vagyok (az én tanulmányaim, az én családom, az én jövôm, az én jólétem és így tovább), a többivel nem törôdöm, nem avatkozom bele a mások ügyeibe (ami azt jelenti: nem törôdöm az iskolám, munkatársaim, háztömböm, stb. ügyeivel...), és ha mereven ragaszkodsz ehhez a magatartáshoz, sohasem teljesedsz ki, hanem siralmasan csonka maradsz.

Bármilyenek is legyenek személyes, belsô értékeid, ha elszigetelôdsz, sohasem fogod elérni teljes érettségedet. És ha mások révén gazdagodni akarsz, eggyé kell lenned velük: szeresd ôket. Minél jobban szereted a többieket, annál tökéletesebb leszel!

Az egész modern dinamikus lélektan azt mondja, az egész evangélium azt tanítja, hogy két ellentétes erô létezik, amely az embert ösztönzi: a kiáradás és kapcsolat ereje, amelyet ,,szeretetnek'' neveznek, amely önmagunkból való kilépésre ösztönöz, hogy közösségeket építsünk, kezdve a családtól egészen az emberiségig; a visszahúzódás és elszigetelôdés ereje, amelyet ,,egoizmus''-nak neveznek. Ez magunkba zárkózásra csábit és az egyéni siker örök és csalóka illúziójába ringat.

Egyetlen ember sem képes magában élni anélkül, hogy önmagát szegényebbé ne tenné.

Ébredj önmagad tudatára, akkor majd felismered korlátjaidat, és ha felismerted korlátjaidat, képessé válsz mások befogadására úgy, hogy általuk tökéletesedsz, és gazdagabb leszel.

A gyermek akkor válik ifjúvá, amikor öntudatra ébred. Az ifjú akkor válik felnôtté, amikor az egész emberiségnek tudatára ébred.

Majd akkor válsz teljesen felnôtté, ha a megismerés és szeretet révén egyesülsz minden emberrel, az emberiség tagjaival. Az emberiségével, amelynek magad is egyik tagja vagy.

Csak akkor ismered meg teljesen önmagadat, ha majd minden embert megismersz.

Az emberiség tagja vagy és minden ember egy kis darab belôled, mert hiszen minden ember az emberiség alkotórésze.