Megszentelt tér - Evangélium, Ima és párbeszéd

Megállok egy pillanatra, és a szeretetre
meg a kegyelemre gondolok, amit Isten áraszt rám.
A maga képére és hasonlatosságára teremtett.
Szállást vett nálam.

Vajon felismerném, ha Isten mondani akarna nekem valamit?
Észrevenném, ha biztatni akarna, vagy valami feladattal szeretne megbízni?
Kegyelemért imádkozom, hogy félretegyem, ami foglalkoztat,
és megnyíljak Isten üzenetének befogadására.

Jézusom, add, hogy életem minden napján tudatában legyek jelenlétednek,
hatalmadnak és szeretetednek.

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Tudatosítom magamban, hogy Isten jelenlétében vagyok.
Elképzelem, hogy Jézus mellettem áll vagy ül,
és elmondom neki, min gondolkodom, mi nyomja a szí­vemet.
Beszélgetek Vele, mint egy jó baráttal.

Megköszönöm Istennek ezeket a perceket, amiket egyedül tölthettem Vele,
és azokat a kegyelmeket, amiket ima közben kaptam.

Uram, te mindig jelen vagy,
és vársz rám.
Add, hogy sose legyek annyira elfoglalt,
hogy ne találjak időt a Veled való együttlétre.

Isten segí­tségét kérem,
hogy elszakadjak elfoglaltságaimtól,
megnyí­ljak Előtte erre az imaidőre,
átéljem a szeretetet, és Őt még jobban szolgálhassam.

Add, Uram, hogy tudatában legyek, mi mindent kaptam Tőled, és legyek hálás értük.
Add, hogy áldásaidat mindig megosszam másokkal.

Isten igéje

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki.
Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki.
Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek.
Végül megjelent Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

Uram, segíts, hogy minden nap egyre inkább keressem a jelenlétedet.
Töltsön el az irántad való szeretet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké.

Uram, Te mindig vársz rám.
Bár soha ne lennék túl elfoglalt ahhoz, hogy időt szánjak Rád!

Isten segítségét kérem,
hogy ebben az imaidőben elfoglaltságaimtól elszakadjak,
és megnyíljak Isten felé,
hogy tudjam jobban megismerni, szeretni, és szolgálni Őt.

Jézusom, Te mindig szeretettel voltál a gyermekekhez, mikor a földön közöttünk jártál.
Taníts meg, hogy gyermeki bizalommal forduljak Feléd.
Abban a biztos tudatban akarok élni, hogy sohasem hagysz el engem.

Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natánael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Veled tartunk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.

Uram, Te bevésted a nevemet a tenyeredbe.
Ha mások megfeledkeznek is rólam, Te sohasem fogsz.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.

Minél inkább Istenre hagyatkozunk,
annál inkább érezzük Isten jelenlétét.
Nap mint nap közelebb vonz
Isten szerető szíve.

Uram, add kegyelmedet, hogy mentes legyek mindenfajta mértéktelenségtől.
Ne engedd, hogy elragadjon a gazdagság utáni vágy.
Tartsd meg tisztán szívemet és elmémet, hogy téged szolgáljon és szeressen.

Néha egészen elárasztanak az evilági gondok.
Ilyenkor add meg, hogy tudatában legyek jelenléted békéjének és határtalan szeretetednek.

Az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor.
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.
Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat.
Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”

Tudom, Uram, hogy nincs szükség szavakra, amikor feléd fordulok. A szívembe látsz. Ismered vágyaimat, szükségleteimet. Kezedbe helyezem magam.

Megköszönöm Istennek ezeket a perceket, amiket egyedül tölthettem Vele,
és azokat a kegyelmeket, amiket ima közben kaptam.

Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelenvaló.
Elgondolkodom azon, hogy mialatt sokminden hat rám,

Isten állandóan jelen van szeretetben.

Megállok, és imádkozom, hogy hagyjam Istent
most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.
 

Köszönöm, Uram, a szabadság ajándékát.
Add, hogy mindig téged akarjalak követni.
Tarts meg utadon, és add, hogy sose felejtsem el szeretetedet
és azt, hogy te minden embernek gondját viseled.

Isten szerető jelenlétében visszatekintek az elmúlt napra.
A jelen pillanattal kezdem, és haladok visszafelé percről percre.
Hálás szívvel összegyűjtök minden jót, minden fényt.
Megállok a homályos dolgok mellett, és figyelem, mit akarnak mondani nekem.
Gyógyulásért, bátorságért imádkozom, vagy bocsánatot kérek.

Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Tudatosítom magamban, hogy Isten jelenlétében vagyok.
Elképzelem, hogy Jézus mellettem áll vagy ül,
és elmondom neki, min gondolkodom, mi nyomja a szí­vemet.
Beszélgetek Vele, mint egy jó baráttal.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

Isten jelenlétére gondolok körülöttem, bennem.
A világegyetem, a nap és a hold, a Föld,
minden egyes molekula és atom, az összes létező Teremtője,
Isten benne van minden szívdobbanásomban.

Uram, arra teremtettél, hogy szabadságban éljek.
Ezt az adományt gyakran nem becsülöm kellőképpen.
Mutasd meg, hogyan éljek a Tőled kapott szabadságban,
tiszta szívvel, Benned való teljes bizalommal.

„Mindennek megvan a maga helye és ideje" - szoktuk mondani.
Uram, segíts, hogy mindig vágyódjam arra, hogy a jelenlétedben időzzek. Add, hogy mindig meghalljam hívásodat.

Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sietve távoztak el Jézus sírjától. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve futottak, hogy értesítsék a tanítványokat.
Egyszerre csak Jézus jött szembe velük, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Az asszonyok odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, és vigyétek hírül a tanítványoknak, hogy menjenek Galileába! Ott majd viszontlátnak engem.”
Az asszonyok még úton voltak, amikor néhány őr a városba ment, és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. Ezek összehívták a nép vezetőit, és tanácsot tartottak. Azután sok pénzt adtak a katonáknak, és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek Jézus tanítványai, és ellopták őt. Ha a helytartó tudomást szerez a dologról, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk titeket.”
A katonák elfogadták a pénzt, és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a beszéd a zsidóknál a mai napig el van terjedve.

Uram, Te bevésted a nevemet a tenyeredbe.
Ha mások megfeledkeznek is rólam, Te sohasem fogsz.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

Isten jelenlétére gondolok körülöttem, bennem.
A világegyetem, a nap és a hold, a Föld,
minden egyes molekula és atom, az összes létező Teremtője,
Isten benne van minden szívdobbanásomban.

Uram, életet adtál, és a szabadság ajándékát kaptam Tőled.
Szereteted által létezem ezen a földön. Add, hogy mindig megbecsüljem az élet ajándékát.
Add, hogy mindig tiszteljem a másik ember élethez való jogát.

Tudatosítom magamban, hogy a Te jelenlétedben vagyok, Uram.
Menedéket keresek szerető szívedben.
Mikor gyönge vagyok, te vagy az Erősségem.
Mikor szomorú vagyok, te vagy a Vigasztalóm.

A beszéd óriási ajándék.
Bárcsak kedvesen élnék vele!
Bárcsak vigyáznék, hogy ne ejtsek ki durva és sebző szavakat, és hogy ne haragból szóljak!

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.

Ahogy most elkezdek imádkozni, Isten itt van, életet lehel belém és mindenbe körülöttem. Pár másodpercig csendben maradok, és elmélyítem magamban Isten szerető jelenlétének tudatát.

Isten kegyelméből szabadságra születtem.

Szabadon örülhetek mindannak a szépnek és jónak, amit nekem teremtett.

Uram, add, hogy a Te terved szerint éljek, teljes bizalommal szerető gondoskodásodban.

Tudva, hogy Isten feltétel nélkül szeret, őszintén számbaveszem az elmúlt napot, az eseményeket, az érzéseimet.

Hálás lehetek valamiért? Akkor köszönetet mondok.

Megbántam valamit? Akkor bocsánatot kérek.

Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

Uram, tudom, hogy mikor Hozzád fordulok, nincs szükség szavakra.
Te a szívembe látsz. Ismered vágyaimat és szükségeimet.
A kezedbe helyezem magamat.

Megköszönöm Istennek ezeket a perceket, amiket egyedül tölthettem Vele,
és azokat a kegyelmeket, amiket ima közben kaptam.

"Állj meg, és tudd, én vagyok az Isten."

Uram, add, hogy Lelked vezessen, mialatt 

mindenben jelenlétedet keresem,

mert csak nálad találok megnyugvást és felüdülést ebben a zaklatott világban.

Uram, életet adtál, és a szabadság ajándékát kaptam Tőled.
Szereteted által létezem ezen a földön. Add, hogy mindig megbecsüljem az élet ajándékát.
Add, hogy mindig tiszteljem a másik ember élethez való jogát.

Jézusom, add, hogy életem minden napján tudatában legyek jelenlétednek,
hatalmadnak és szeretetednek.

Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. Vacsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.” Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” – mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.

Tudva, hogy még Isten jelenlétében vagyok, elképzelem Jézust, ahogy itt áll vagy ül mellettem. Elmondok neki mindent, ami a szívemet nyomja, úgy beszélek hozzá, mint jó barátomhoz.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké.