81680 ima található a honlapon, összesen 191960 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Megszentelt tér - mindennapi imádság a világhálón
Sosem vagy egyedül, mikor imádkozol. Az egész világot behálózó, imádkozó közösség tagja vagy.
A Megszentelt tér a Jézus Társasága írországi tartományának munkája. www.szentter.com
"Megszentelt teret" alakíthatunk ki mindennapjainkban, mintegy 10 percet szánva imádságra: itt és most, a számítógép előtt ülve, a képernyőn megjelenő útmutatások és a napi olvasmányokból választott szentírási szöveg segítségével.
A Megszentelt teret az ignáci lelkiségre alapozva állítottuk össze. Loyolai Szent Ignác a 16. században élt baszk szerzetes, akinek a meglátásai Isten működéséről az emberi lélekben évszázadokon át rengeteg embernek jelentettek és jelentenek fogódzót.
A Megszentelt tér a Jézus Társasága írországi tartományának munkája. A Jezsuita Kommunikációs Központ kezdeményezésére született Írországban, 1999-ben. A honlap magyar fordítása 2006. óta működik.
Örvendezzen szívem ebben az imaidőben! Juttasd eszembe, Uram, áldásaidat, melyekkel elhalmoztál.
Uram, add kegyelmedet, hogy mindenfajta mértéktelenségtől megszabaduljak. Ne engedd, hogy elragadjon a gazdagság utáni vágy. Tartsd meg tisztán szívemet és elmémet, hogy téged szolgáljon és szeressen.
Mikor visszatérek napi tennivalóimhoz, emlékeztess Uram, hogy ott vagy velem mindig. Sosem kell kétségbeesnem.
Lk 1,26-38
Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni (Iz 7,14). Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége« (2 Sám 7,13; Iz 9,6). Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennek semmi sem lehetetlen« (Ter 18,14; Jób 42,2). Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.
Uram, belevésted tenyeredbe a nevemet. Ha mások meg is feledkeznek rólam, te sohasem fogsz.
Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.
Minél jobban ráhagyatkozunk Istenre, annál inkább érezzük jelenlétét. Napról napra közelebb vonz magához szerető szíve.
Köszönöm, Uram, szabadságomat. Használjam arra ezt az ajándékot, hogy megtegyem, ami tőlem telik, azokért, akiket elnyomnak, akik terheket hordoznak.
Életem mely területein érzek reményt, biztatást, fejlődési lehetőséget? Visszanézve az elmúlt hónapokra, felismerhetem, milyen tevékenységek vagy alkalmak hoztak bő termést. Ha sikerül ilyet találnom, elhatározom, hogy a jövőben több időt szánok rá, nagyobb figyelmet szentelek neki.
Jn 7,1-2,10,25-30
Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték. Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: »Nem ő az, akit halálra keresnek? Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus? Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.« Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: »Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.« Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.
Nem mindig találom a szavakat, Uram. Nézd a szívemet, s lásd meg, mennyire vágyom a békességre. Vigyázz rám, Uram. Tudom, hogy mindig velem vagy.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Add, Uram, hogy megnyíljak előtted most, hogy magam mögött hagyom a világ gondjait. Tölts fel békéddel, szereteteddel.
Uram, add, hogy sose tartsam magától értetődő dolognak, hogy szabad vagyok. A te kegyelmednek köszönhetem lelkem szabadságát. Töltsd meg lelkemet békéddel, örömöddel.
Körülvesz szerető jelenléted, Uram, de tudom, mennyire törékeny és gyenge vagyok. Köszönöm, hogy esendőségemmel irgalmas ölelésedben szembesülhetek.
Jn 5,31-47
Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. Ő égő és világító lámpás volt, és ti egy ideig örvendezni akartatok az ő fényében. Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött. Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Emberektől nem fogadok el dicsőséget. Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek? Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én igéimnek?«
Uram, segíts, hogy mindig figyeljek a fontos dolgokra az életben. Törődjem a körülöttem élőkkel. Keressem jelenlétedet azokban, akikkel találkozom.
Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.
Mindig jólesik együtt lenni barátokkal. Mikor Hozzád jövök, Uram, tudom, hogy Teremtőm jelenlétében vagyok. Szeretetből teremtettél. Hajszálaim számát is ismered. Veled lenni a legjobb, Uram.
Uram, add kegyelmedet, hogy szabad legyen a lelkem. Tisztítsd meg szívemet, hogy örvendezve éljek szeretetedben.
Hogy érzem magam? Derűs vagyok, és könnyű a szívem? Vagy nyomaszt valami? Talán nagyon nyugodt, békés vagyok, és örömöt okoz, hogy itt lehetek. De ugyanígy, lehet, hogy ideges vagyok, talán aggódom vagy bosszankodom valami miatt. Elismerem valós lelkiállapotomat. Isten a valós önmagamat szereti.
Jn 5,17-30
Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.« Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel. Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte. Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
Mi minden kavarog lelkemben, mialatt imádkozom? Békesség van bennem? Gond nehezedik rám? Közömbösséget érzek? Elképzelem, hogy Jézus itt ül vagy áll mellettem, és megosztom vele érzéseimet.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Uram, amikor magányos vagyok, juttasd eszembe ígéretedet: "Sosem vagy egyedül, veled vagyok mindig. Igen, az idők végezetéig".
Istennek nem idegen a szabadságom. A Lélek életet lehel legbenső vágyaimba, gyengéden noszogat a jó felé. Add kegyelmed, Uram, hogy hagyjam, burkoljon be a Szentlélek.
Jézus, te mindig jelen vagy, vársz rám. Add, hogy gyakrabban tudjak elcsendesedni. Hogy mindig vágyjak arra, hogy veled legyek. Hogy megismerjem békédet, szeretetedet.
Jn 5,1-3,5-16
Ezek után ünnepe volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe. Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?« A beteg azt felelte: »Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.« Jézus azt mondta neki: »Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!« Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt. Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: »Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.« Azt felelte nekik: »Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: ‘Vedd ágyadat, és járj.’« Erre megkérdezték tőle: »Ki az az ember, aki neked azt mondta: ‘Vedd ágyadat és járj’?« A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből. Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.« Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.
Jézus, te mindig itt vagy, és vársz rám. Sokszor megfeledkezem rólad, beszippantanak a mindennapi gondok, tennivalók. Add, hogy tudjak gyakrabban elcsendesedni. Hogy megismerjem a te békédet, a te nyugalmadat.
Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.
Nevemen szólítottál, Uram. Belevésted tenyeredbe. Növeld bennem a bizalmat irántad, add, hogy soha ne essem kétségbe.
Ahhoz kérem kegyelmedet, hogy higgyem el, mivé válhatnék és mi mindent tehetnék, ha hagynám hogy te, Istenem, szeretett Teremtőm, továbbteremts, vezérelj és alakíts engem.
Életem mely területein érzek reményt, biztatást, növekedést? Visszanézve az elmúlt hónapokra, észrevehetem, milyen tevékenység vagy alkalom hozott bő termést. Ha látok ilyen területet, elhatározom, hogy a jövőben több időt szánok rá, nagyobb figyelmet szentelek neki.
Mt 1,16,18-21,24
Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.« József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét,
Szentlelked vezessen a másokkal való viselkedésemben. Add, hogy a beszéd ajándékát kedvesen használjam.
Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.
Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelen van. Elgondolkodom azon, hogy miközben sokminden hat rám, Isten állandóan jelen van szeretetével. Megállok, és azért imádkozom, hogy hagyjam Istent most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.
"Nagyon kevés ember fogja fel, mivé alakíthatná őt Isten, ha átadná neki magát, és hagyná, hogy kegyelme formálja őt" (Szent Ignác). Kérem a kegyelmet, hogy teljesen Isten szeretetére bízzam magamat.
Isten szerető jelenlétében visszafejtem az elmúlt napot. Onnan, ahol most vagyok, elindulok visszafelé, óráról órára. Hálával begyűjtök mindent, ami jó volt, ami fényt adott. Megállok az árnyékosabb részeknél, hogy megértsem üzenetüket, és gyógyulást, bátorítást, megbocsátást kérek feldolgozásukhoz.
Jn 9,1-41
Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték őt: »Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?« Jézus azt felelte: »Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.« Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és azt mondta neki: »Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!« Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: »Nem ő az, aki itt ült és koldult?« Egyesek azt mondták: »Ő az.« Mások így szóltak: »Nem, csak hasonlít rá.« Ő azonban kijelentette: »Én vagyok az.« Erre megkérdezték tőle: »Hogyan nyíltak meg a szemeid?« Azt felelte: »Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ‘Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.’ Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.« Azok megkérdezték tőle: »Hol van ő?« Ő azt felelte: »Nem tudom.« Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szeme világát. Ő azt felelte: »Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.« Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: »Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!« Mások azt mondták: »Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen csodajeleket?« És szakadás támadt köztük. Erre ismét megkérdezték a vaktól: »Te mit gondolsz róla, hisz megnyitotta szemeidet?« Ő pedig azt felelte: »Próféta!« A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. Megkérdezték őket: »A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?« A szülei azt felelték: »Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.« Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: »Megvan a kora, őt kérdezzétek.« Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: »Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.« Ő azt felelte: »Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.« Erre megkérdezték tőle: »Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?« Az azt felelte nekik: »Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?« Erre megátkozták őt, és azt mondták: »Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.« Az ember erre azt felelte: »Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.« Azok azt felelték neki: »Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?« És kidobták őt. Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: »Hiszel-e az Emberfiában?« Az így felelt: »Ki az, Uram, hogy higgyek benne?« Jézus azt mondta neki: »Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.« Erre az így szólt: »Hiszek Uram!« És leborult előtte. Akkor Jézus ezt mondta: »Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.« A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: »Csak nem vagyunk mi is vakok?« Jézus ezt válaszolta: »Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: ‘Látunk.’ Ezért megmarad a bűnötök.«
Isten igéje mindig gyümölcsöző. Mialatt elmélkedem róla, hogyan érint meg az, amit most olvastam? Vigasztalást érzek? Kihívást?
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Jézus csendben, és anélkül, hogy látnám, mindig várja, hogy a szívembe jöjjön. Beengedem. Végtelen erőt és szeretetet hoz magával. Töltsön el öröm a jelenlétében.
Vajon felismerném, ha Isten mondani akarna nekem valamit? Észrevenném, ha biztatni akarna, vagy valami feladattal szeretne megbízni? Kegyelemért imádkozom, hogy félretegyem, ami foglalkoztat, és megnyíljak Isten üzenetének befogadására.
Uram, add, hogy mindig vágyakozzam arra, hogy jelenlétedben időzzek. Sose felejtsem el jóságodat irántam. Vezess, hogy áldásaidat másokkal is megosszam.
Lk 18,9-14
Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: »Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’ A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!’ Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«
Isten igéje mindig gyümölcsöző. Mialatt elmélkedem róla, hogyan érint meg az, amit most olvastam? Vigasztalást érzek? Kihívást?
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Uram, amikor magányos vagyok, juttasd eszembe ígéretedet: "Sosem vagy egyedül, veled vagyok mindig. Igen, az idők végezetéig".
Köszönöm, Uram, szabadságomat. Használjam arra ezt az ajándékot, hogy megtegyem, ami tőlem telik, azokért, akiket elnyomnak, akik terheket hordoznak.
Uram, segíts, hogy mindig figyeljek a fontos dolgokra az életben. Törődjem a körülöttem élőkkel. Keressem jelenlétedet azokban, akikkel találkozom.
Mt 13,24-32
Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’ Azt felelte nekik: ‘Ellenséges ember cselekedte ezt.’ A szolgák erre megkérdezték tőle: ‘Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?’ Ő azonban azt felelte: ‘Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.’« Egy másik példabeszédet is mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Fa lesz belőle, úgyhogy jönnek az ég madarai, és az ágai közt fészkelnek«.
Drága Jézus, megnyitom előtted szívemet. Elmondok neked mindent, ami bánt. Tudom, hogy érdekel minden, ami velem történik. Taníts meg, hogyan éljek állandóan annak tudatában, hogy törődsz velem ma, törődni fogsz velem holnap, és életem minden napján.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Most, hogy megérkeztem hozzád, drága Jézus, arra gondolok, milyen gyakran jövök azért, hogy valamit kérjek Tőled. Ma nem akarok mást, csak Veled lenni. Szívem válaszoljon szeretetedre.
"Hagyjatok nyugodtan magamra. A cellában, ahova soha nem süt be a nap, ne szóljon hozzám senki. Ez az aranyló csend felszabadít." Versrészlet, amit egy fogoly írt a dachau-i koncentrációs táborban.
Tudatosítom magamban jelenlétedet, Uram, így nézek vissza az elmúlt napomra. Amikor átgondolom, milyen voltam, mit tettem, őszinte akarok lenni magamhoz, mert tudom, hogy te az igaz szívet szereted, és elfogadsz olyannak, amilyen vagyok.
Lk 11,14-23
Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a tömeg pedig elcsodálkozott. De közülük néhányan így szóltak: »Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.« Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: »Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Uram, légy mindig mellettem. Adj nekem benned bízó szívet. Köszönöm, hogy szeretsz.
Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.
Megállok egy pillanatra, tudva, hogy itt van Isten. Belegondolok, hogy mindenben, ami körülöttem van, a levegőben, amit belélegzek, az egész testemben ott lüktet Isten jelenléte.
Uram, a szabadság ajándékáért imádkozom hozzád. Szentlelked vezesse a hatalmon lévőket, hogy minden ember, egész néped egyenlőségén munkálkodjanak.
Jézus, te mindig jelen vagy, vársz rám. Add, hogy gyakrabban tudjak elcsendesedni. Hogy mindig vágyjak arra, hogy veled legyek. Hogy megismerjem békédet, szeretetedet.
Mt 5,17-19
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.
A beszélgetés nem azt jelenti, hogy állandóan én beszélek. A másikra is figyelek. Ha Jézussal beszélgetek, tanuljak meg csendben maradni, figyelni is. Magam elé képzelem, ahogy gyöngéden rám néz, szeretettel rám mosolyog. Őszintén elmondhatok neki mindent, ami bánt, ami gondot okoz. Nyíltan beszélek neki félelmeimről, kétségeimről. Megkérem, segítsen, hogy teljesen rábízzam, átadjam neki magam, tudva, hogy ő mindig a legjobbat akarja nekem.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Isten fensége betölti a világot (G. M. Hopkins). Elidőzöm Isten jelenlétében, mely körülvesz, ott van minden porcikámban és lényem mélységében.
Uram, tőled kaptam az életet és a szabadság ajándékát. Szereteted éltet ezen a világon. Soha ne vegyem magától értetődőnek ajándékaidat. Mindig tiszteljem mások jogát az élethez.
Uram, add, hogy mindig vágyakozzam arra, hogy jelenlétedben időzzek. Sose felejtsem el jóságodat irántam. Vezess, hogy áldásaidat másokkal is megosszam.
Mt 18,21-35
Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: »Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?« Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer (Ter 4,24). Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ‘Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.’ Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ‘Add meg, amivel tartozol.’ A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ‘Légy türelemmel irántam, és megadom neked.’ Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ‘Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?’ És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«
Drága Jézus, megnyitom előtted szívemet. Elmondok neked mindent, ami bánt. Tudom, hogy érdekel minden, ami velem történik. Taníts meg, hogyan éljek állandóan annak tudatában, hogy törődsz velem ma, törődni fogsz velem holnap, és életem minden napján.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."