Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív Lovagja

Ha valaki a Szent Szűz ügyéért dolgozik, annak nem lehetnek más céljai, vágyai - ahogy a liliom sem vágyakozik arra, hogy rózsa legyen (...). Így nekünk is lehetnek különböző terveink, de a 
célunk mindig ez maradjon. Ha más célokat tűzünk
 magunk elé, bármilyen szent és nemes célokról 
lenne is szó, "Niepokalanów" ezek által csak gyen
gébb lehet.

 (Niepokalanów Szent Kolbe atya által alapított kolostor-város)

Úgy szolgálj az Úr Istennek, ahogy Neki tetszik, és ne úgy, ahogy neked.

Az Úr Jézus földi élete során a lehető legtökéletesebb emberi életet élte közöttünk. Ebben a
 földi életében pedig harminc éven át nem tett 
mást, mint engedelmeskedett saját teremtményei
nek, Szent Józsefnek és a Szűzanyának. (vö. Lk 2,51) Ezáltal arra akart megtanítani bennünket, 
mennyire fontos és kedves Isten szemében az engedelmesség.

Tanuljatok meg vakon engedelmeskedni
 minden helyzetben, ha azt akarjátok, hogy Isten
 tervei valóra váljanak életetekben.

Az engedelmesség gyümölcseit gyakran az elöljárók sem látják előre, csak évek múltán látjuk meg őket.

X. Piusz pápa azt mondta: mutassatok nekem egy szerzetest, aki hűségesen teljesíti rendje szabályait, és én már életében szentté avatom.

Isten akaratát teljesíteni nem azt jelenti,
 hogy minél több rózsafüzért mondunk el, hanem
 hogy tökéletesen teljesítjük kötelességeinket. Ehhez nem kell sem különösebb végzettség, sem rendkívüli felkészülés.

Az engedelmesség nemegyszer nehezünkre esik, természetünk lázad ellene, de nem a természet a lényeg, hanem az akarat. Ha az akarat Isten akaratát keresi, minden rendben van.

Néhányan közületek talán azt gondolják, túl 
sokat beszélek az engedelmességről, de mit tehetnék, ha a lélek megszentelődéséhez más úton nem juthatunk el, csak ha Isten akaratát teljesítjük. Bármi
lyen erényeket gyakoroljon is valaki, mindez semmit
 sem ér, ha az engedelmesség hiányzik belőle.

Az engedelmesség nem csupán abból áll, hogy hallgatunk arra, amit mondanak, de egész lényünkkel legyünk meggyőződve arról, hogy amit felettesünk parancsol, az Isten akarata. Még ha szívesen meg is tesszük azt, amit parancsolnak, ám szívünk mélyén más meggyőződés él, az ilyen en
gedelmességnek nincs érdemszerző jellege.

Ha nem Isten akarata szerint cselekszik, az 
ember semmit sem ér el, és bármit tesz, az nem lesz más, mint az emberi lény szánalmas voltáról 
tanúskodó idétlen ostobaság.

A galamb szárnyához akár aranyrudat is köthetnek, az is akadályozni fogja a szárnyalásban. Éppígy a lélek is, ha valamihez túlzottan kötődik, nem tud magasra emelkedni. (...)

Még ha lelkigyakorlatokhoz, lelki olvasmányokhoz vagy a szentáldozáshoz kötődne is a lélek Isten akarata ellenére - az is kárára lenne. (...)

Az Úr Isten az Ő irgalmasságában megengedi ugyan az ilyen léleknek, hogy elérje kitűzött céljait, de nem adja meg neki a cél elérésével járó elégédettséget és boldogságot.