Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív Lovagja

Az Úr Isten soha semmi rosszat nem enged meg, ami nem valami nagyobb jót szolgál.

Krisztus tanításának csodálatos virágzása az Ő megaláztatásával kezdődött.

Ha az Úr Jézus megmosta Júdás lábát, te mi­lyen megaláztatástól riadhatnál vissza?

Ha van egy barátunk, aki még semmi nehéz­séget nem vállalt értünk, nem tudhatjuk, barátsága igazi barátság-e. Ha azonban valaki kész különbö­ző nehézségeket és fájdalmakat is elviselni értünk, ez barátsága őszinteségét és mélységét bizonyítja. Valóban, az igazi szeretet boldog, ha szenvedhet a szeretett személyért. Épp ezért nincs semmi külö­nös abban, hogy a szentek itt a földön nem a gyönyörökben, az elismerésekben és a vagyonban ta­lálták meg igazi boldogságukat, hanem az Isten szeretetéért vállalt szegénységben, megaláztatá­sokban és szenvedésekben.

Nagy Szent Teréz, ha egy nap semmilyen szenvedés nem érte, azt mondta, ez egy eltékozolt nap volt az életében.

A szentek el sem tudták képzelni, hogyan le­het szenvedések nélkül élni (...). A szeretetnek ezt a magas fokát nehéz megérte­ni, csak azok jutnak el erre a csúcsra, akik igazán szeretik Istent. Az ilyen lelkek készek lennének akár a legnagyobb szenvedéseket is magukra vál­lalni, csak hogy mielőbb megnyerhessék Isten sze­retetének mindazokat, akik még nem szeretik Őt.

Minden jó dolog mélyén nehézség, áldozat rejtőzik.

Az Úr Isten a szenvedéseket szeretetből adja. Akit az Úr Jézus jobban szeret, és aki az Úr Jézust jobban szereti, az több szenvedésben részesül. Ha a mennyországban vágyakozhatnánk valami után, akkor több földi szenvedés után vágyakoznánk.

Ha Isten fájdalmas szenvedésekkel látogat még bennünket, és tövisek között kell utunkat járnunk, örvendjünk, hogy az Úr nagyobb tökéletességre akar vezetni bennünket. Minél erősebbé és hősiesebbé válik egy lélek Is­ten kegyelmének segítségével, annál nagyobb ke­resztet helyez az Úr a vállára, hogy élete egyre hű­ségesebben tükrözhesse a Megfeszített Üdvözítő képét.

Ahogy az aranyat a tűz tisztítja, úgy az Isten iránti szeretet a szenvedésekben tökéletesedik. Ha tehát a lélekre a legkülönfélébb kísértések és nehézségek zúdulnak, ha elhagyatottság és lelki sö­tétség veszi körül, ha szinte az Úr Jézushoz hason­lóan enyhülés és vigasz nélkül függ a keresztfán, de ennek ellenére, Isten kegyelmének segítségével bé­kével és örömmel fogadja és hosszabb időn át is türelmesen hordozza ezt a keresztet - ez az igazi tö­kéletesség. A lélek nem is gondolja, milyen magas­ságokba emeli, és milyen nagy dicsőséget készít számára az Úr a mennyben. Minden fájdalmas perc, melyet a lélek béketű­réssel és Isten akaratában megnyugodva tölt el, egy új drágakő abban az égi koronában, melyet Is­ten készít a hűséges lélek számára.

Aki arra törekszik, hogy életében elkerülje a kereszteket és az önmegtagadásokat, az még nem tudja, mi az igazi boldogság.

Minden bukásunk nagyobb életszentségre ösztönözhet bennünket. Soha ne engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a kishitűség és a csüggedés. A Szeplőtelen Szűz által mindenre képesek vagyunk.: Ha elesünk, köszönjük meg az Úrnak, hogy a nagyobb bukástól megóvott bennünket, és kezdjünk újra mindent, mintha mi sem történt volna.