Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív Lovagja

Figyeljétek meg, hogy minél inkább közele­dik valaki a Szent Szűzhöz, annál inkább közeledik az emberekhez is, és az emberek is annál inkább közelednek hozzá.

 A Szeplőtelent akkor szeretjük leginkább, amikor az Ő szeretetét közvetítjük felebarátaink, sőt még ellenségeink felé is. Az Úr Jézus nem azt mondta üldözőiről: „Atyám, büntesd meg őket!", hanem így imádko­zott: „Atyám, bocsáss meg nekik!" (vö. Lk 23,34). Ezek az emberek legtöbbször nem tudják, mit tesznek. Ők nem elmélkednek, talán megfelelő ne­velést sem kaptak - ezért egyszerűen nem tudják, mit tesznek. Nekünk egész lelkünkkel szeretnünk kell őket. Ahogyan az Úr Jézus is imádkozott azokért, akik keresztre feszítették, úgy mi is bocsássunk meg el­lenségeinknek.

Hogy állandóan megőrizhessük és elmé­lyíthessük magunkban a Szent Szűz iránti odaadá­sunkat, ezeket az igazságokat újra és újra fel kell idéznünk emlékezetünkben, megfelelő könyvek, elmélkedések által. A legtöbbet azonban maga a Szent Szűz tárhat fel előttünk az alázatos imában.

Természetesen értelmünkkel nem tudjuk felfogni Istent, de éppígy nem értjük azt sem, ki is valójában Mária, Isten Anyja. Ez az elnevezés azért bizonyos fogalmat adhat a Szűzanya kivételes mél­tóságáról. Ő kivételes Közvetítőnk az Ő Szent Fiá­nál, Jézusnál, aki viszont az egyetlen Közvetítő az ember és az Örök Atya között. A Szent Szűz imája olyan kedves Isten előtt, hogy mindig megkapja azt, amit kér. Ezért méltán nevezzük Őt az Isteni kegyelmek Közvetítőjének.

Szent Pál Galatákhoz irt levelében ezt ol­vassuk: „ha akár egy mennybéli angyal más evan­géliumot hirdetne, mint amit mi hirdetünk: átko­zott legyen!" Ugyanígy én is azt mondom nektek, ha közöttetek olyan valaki támadna, aki ellenezné a Szent Szűz különleges tiszteletét, és megpróbál­ná lazítani azt a szoros köteléket, mely bennünket a Szűzanyához fűz, aki ezen a téren mást tanítana, mint amit én tanítok, átkozott legyen.

Ha az egész világ összedőlne, okos és szent emberek bármilyen bölcs tanítást hirdetnének - mi mindig azt fogjuk követni, amit a Szent Szűz vár tő­lünk. Mert az ő értelmük, bármilyen zseniális, még­iscsak véges, korlátolt, a Szent Szűz bölcsessége azonban Isten bölcsességének tükröződése.

Az érzések jó dolgok, mivel Istentől szár­maznak, de soha nem az érzéseken van a lényeg. Ezek csak segítenek bennünket. A lényeg az, hogy akaratunkat és értelmünket alárendeljük a Szent Szűz akaratának. Ezért ne örüljünk túlzottan, ha imánk közben különleges lelki örömökben van ré­szünk, mivel ez akár az önszeretetünk jele is lehet.
A Szent Szűz iránti szeretetünk sokkal inkább ak­kor mutatkozik meg, amikor különböző külső és belső szenvedések érnek bennünket, ha ilyenkor is kitartunk Mellette, és Hozzá menekülünk minden problémánkkal. Ilyenkor valóban örülhet a lelkünk, hogy a Szent Szűz iránti szeretetünk elég mélynek bizonyult.

Minden erőnkkel törekednünk kell arra, hogy a természetfeletti útról le ne térjünk, ami pe­dig oly könnyen megeshet velünk.
De miből ismerhetjük fel, hogy már nem termé­szetfeletti, hanem természetes indítékok vezetnek bennünket? Ha a Szeplőtelen Szűz akaratával való azonosulást kísérő lelki béke és szívbéli szabadság helyett kapkodás, sietség, összezavarodottság, nyugtalanság és szomorúság van bennünk - ez a jele annak, hogy letértünk a természetfeletti útról.

A mi célunk, és Niepokalanów célja, hogy az egész világot megnyerjük a Szeplőtelen Szűznek.

Itt, Niepokalanówban a falakon szentek gondolatait olvashatjuk. Közöttük van Szent Fe­renc atyánk egyik mondata is, amelyben azt kéri testvéreitől, hogy Máriától soha ne szakadjanak el gondolataikban, hogy Mária neve legyen szüntele­nül az ajkukon és a szívükben. Ez is arról tanúsko­dik, milyen közel állt Ferenc atyánk a Szent Szűz­höz. Minél közelebb van valaki a forráshoz, annál több kegyelmet meríthet.
Egy alkalommal egyik elöljárónk ezt mondta: „Ha Szent Ferenc ilyen magasra jutott az életszent­ség útján, akkor nagyon kellett szeretnie Isten Anyját."

Montforti Grignion Szent Lajos azt mond­ja, hogy jönnek idők, amikor az Úr nagy szenteket támaszt, akik a Szűzanya különleges tiszteletével fognak kitűnni, és az egész világot magukkal ra­gadják. Törekedjünk arra, hogy mi is közéjük tar­tozzunk.

Mi magunk soha nem tudunk annyit tenni az Úr ügyéért, mint amennyit a Szent Szűz tehet bennünk és általunk.