Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív Lovagja

Az egyetemes missziók védőszentje. Ezt a címet adományozta az Egyház a nemrég elhunyt Gyermek Jézusról nevezett Kis Szent Te­réznek. És ez valóban nem csupán egy cím, hiszen utazásaim során Japántól Indiáig és vissza minde­nütt saját szememmel győződöm meg arról, hogy nincs egyetlen település, ahol ne tisztelnék, nincs templom, ahol meg ne találnánk, sőt ahol azonnal szemünkbe ne ötlene ez a kis szent, az őt ábrázoló képen vagy szobron, sőt gyakran neki szentelt oltá­rokon. És hány új csodálatos templomot emelnek tiszteletére, s mondjuk meg nyíltan - az ő közben­járásának köszönhető mindez, aki ígéretéhez híven valóban a kegyelmek rózsaesőjét hullatja ránk az égből. Ez indítja az embereket hálájuk jeléül e templomok építésére. (...) De vajon mivel magya­rázható az ő kivételes „hatalma" a missziós ügyek­ben? Vajon életében sok pogány országban folyta­tott missziós tevékenységet? Vajon vérét ontotta a missziós tevékenység közben? Semmi ilyet nem tett. Át sem lépte kolostora küszöbét a franciaországi Lisieux-ben. Életében semmi csodát nem tett, az egyszerű hétköznapi életben érte el az élet­szentségnek ezt a magas fokát. Nem az a fontos ugyanis, hogy mit teszünk, hanem hogy amit te­szünk, azt hogyan, milyen szándékkal és milyen szeretettel tesszük. És milyen szándék vezette őt? Hogy örömet sze­rezhessen az Úr Jézusnak, a Kisded Jézusnak. Íme a tiszta szeretet. Mindennapi kis keresztjeinket sze­retettel viselni, szeretettel végezni minden mun­kánkat, szeretettel élni, kis gyermekként, aki az ő szerető becézgetéseivel ragadja meg édesapja és édesanyja szivét. Ilyen formában mindenki részt vehet, sőt min­denkinek részt is kell vennie az Egyház missziós küldetésében. És hogyan érhetjük el mindezt? Kis Szent Teréz a „Szeplőtelen Szűz kis Virágá­nak" nevezi önmagát, és bevallja, hogy a Szeplőte­len Szűz nevelte őt. Legyünk mi is az Ő gyermekei, és majd megtanít bennünket az Isten irgalmas sze­retetébe vetett határtalan bizalomra, amelynek Ő maga a személyes megtestesülése.

Imádkozz sokat, és légy alázatos, így éred el a legtöbb eredményt minden munkában.

Bár a mi munkánk nagyon szép, soha ne feledjük, hogy mindez csak külső tevékenység, aminek életünkbén soha nem szabad az első helyre kerülnie.

A munka különböző fajtái közül a fizikai munka a legkönnyebb. A szellemi munka nehe­zebb, de nagyobb örömet is ad. A lelki munka azonban még a szelleminél is nehezebb, viszont ez adja a legnagyobb örömet.

A tökéletesség lényege nem az, ha valaki sokat tesz, hanem az, ha mindent jól végez.

Ha azonban valaki nem úgy teljesíti köte­lességeit, ahogyan ezt a Szent Szűz elvárja tőlünk, hanem hanyagul, felületesen, vagy csak azért, mert szívesen teszi ezt vagy azt, az ilyen cselekede­teknek valószínűleg nincsen természetfeletti érté­ke. Épp ezért, minél több nehézséggel találkozunk, annál buzgóbban végezzük kötelességeinket. Nem­ egyszer épp a kötelességeink teljesítése közben ér­zett ellenszenv ment meg bennünket a hiú önszere­tet bűnétől. Általában azt tapasztaljuk, hogy az em­berek azt végzik szívesen, ami kellemes, amihez kedvük van, ha viszont valami nehézséget okoz, épp ellenkezőleg, viszolyognak tőle. Ez az egoizmus jele, arról tanúskodik, hogy az ember cseleke­deteit az önszeretet, és nem a Szent Szűz vagy Is­ten szeretete irányítja.

Valaki talán azt gondolja, hogy egy szer­kesztő vagy valaki, aki közelebbről látja az egész közösség célkitűzéseit, többet tehet, mint az, aki csak söpröget vagy a konyhában mosogat. Mi azonban jól tudjuk, hogy Isten előtt mind­annyian egyenlők vagyunk, és munkánk értéke egyedül szándékunktól függ.

Légy hűséges a legkisebb dolgokban; nem­egyszer ezektől függnek a legnagyobbak.

Valószínűleg mindannyian tapasztaltátok már, hogy ha valamit a magunk elképzelése szerint teszünk, az soha nem úgy sikerül, ahogy kellene. A Szent Szűznek azonban különleges adottsága van ahhoz, hogy a rosszat is jóra tudja fordítani. Ha te­hát valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, ébresszük fel magunkban az őszinte bánatot, for­duljunk a Szent Szűzhöz, és biztosak lehetünk ab­ban, hogy ha igazán együttműködünk Vele, Ő minden rosszból valami nagyobb jót hoz ki.

Ég és föld a különbség azok között a tettek között, melyeket a hit fényében viszünk végbe, Is­ten akaratának teljesítése által, és azok között, amelyekre természetes vágyaink indítanak ben­nünket, bármilyen nagy és tökéletes tettek legye­nek is ez utóbbiak.

A kis dolgokon nagyon sok múlik. Az Úr Jézus maga is azt tanította a talentumokról szóló példabeszédben, hogy aki a kis dolgokban nem hű­séges, az a nagyokban sem lesz az.

Több érdemet szerezhetsz rövid ideig tartó buzgó munkával, mint ha hosszú évekig középsze­rűen szolgálod az Urat. Időd elvesztegetését na­gyobb buzgósággal tedd jóvá. A jutalmat érdemeid arányában kapod. Az érdemeket a hasznosított kegyelmek arányában. A kegyelmeket az azokkal való együttműködés arányában.