Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív Lovagja

A szavak vonzanak, a példa viszont magával ragad.

Aki az emberek megszentelésén akar mun­kálkodni, jó, ha önmagán kezdi.

A példa nagy vonzerő. Egy nagaszaki orvos mesélte nekem, hogy ő a keresztények viselkedése hatására tért meg. Nem volt szüksége vitákra és meggyőzésre. A jó példa többet jelentett minden vitánál és meggyőzésnél.

Az első benyomás általában mindig mélyen megmarad az emberekben, és a jó benyomás sok lelket jó útra téríthet.

Szeretettel és jósággal, állhatatossággal és szívélyességgel igyekezzünk a lelkeket megnyerni és a Szűzanyához közelebb vinni.

Hol keressük az első okot, az okok okát eb­ben a krízisben? A tisztesség, a becsületesség hiá­nyában. Isten, önmagunk és testvéreink iránti kö­telességeink terén elkövetett mulasztásainkban. Végezzen ma őszinte gyónást mindenki, kivétel nélkül, és kezdjen el igazán katolikusként élni. Ha­zánk azon nyomban talpra fog állni, megszűnik az anyagi krízis, és buzgó, lelkiismeretes munkát vé­gez majd mindenki.

Szeretnél békességben élni másokkal? Amennyiben az tisztességes és szent, tégy mindig az ő akaratuk szerint. Isten iránti szeretetből légy a leg­kisebb, légy oktalan, mindenki szolgája (tanuld meg mindenkiben meglátni az Úr Jézust, és viselj el min­dent úgy, mint amit Jézus maga ad vagy enged meg az életedben, szolgálj embertársaidnak, mint az Úr Jézusnak, és megtapasztalod az Ő békéjét).

Tudjuk a katekizmusból, hogy aki megszólással vétett mások ellen, az okozott kárt jóvá kell tennie. Hogyan? Legjobb, ha a másik helyébe kép­zeljük magunkat, és úgy tesszük jóvá az okozott kárt, ahogyan mi magunk szeretnénk, hogy kárpó­toljanak bennünket, tehát a hamis állítások vissza­vonása és az illető pozitív tulajdonságainak kieme­lése által. Legjobban mindig akkor tudjuk mások ellen el­követett bűneinket jóvátenni, ha arra gondolunk, hogyan szeretnénk mi magunk jóvátételt nyerni.

A béke és a boldogság szárnyakat ad, a kri­tika ellenben szárnyát szegi az embernek.

Csak az Úr Istennek van joga ítélkezni az emberek felett (...).Ha nem ítélkezünk mások felett - irántuk való ellenérzéseinktől is megszabadulunk.

Olvastam valahol, hogy egy szerzetes na­gyon nehezen haladt előre az erények útján. Hiá­nyosságait e téren környezete is látta. Halála pilla­natában mégis derűs, sőt vidám volt. Elöljárója erre aggodalmaskodni kezdett, és megkérdezte tőle, miért van ilyen jó kedve az életnek ebben a komoly pillanatában. Mire ő ezt felelte: Atyám, az Úr Jézus azt mondta, „ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltesse­tek" (Lk 6,37) - én pedig nem emlékszem, hogy valaki felett is ítélkeztem volna életemben. Bízom benne, hogy az Úr Jézus ezért nekem is megbo­csát, és nem fog elítélni engem. Jogosan bizakodott így, hiszen ezek Isten szavai, Isten pedig megtartja az Ő ígéreteit. Jó, ha mi is felidézzük magunkban ezeket a sza­vakat, amikor ítélkezni szeretnénk mások felett.

Ha csak felebarátunk hibáiról beszélünk, nem a teljes igazságnak megfelelően értékeljük őt, hiszen hibái mellett minden embernek vannak eré­nyei, jó tulajdonságai is (...). Ezenkívül pedig, minél tovább terjed egy megszólás, annál inkább eltorzul, valótlan dolgok is belekeveredhetnek, akkor pedig már rágalom lesz belőle, ami a megszólásnál sok­kal súlyosabb bűnnek számít.