Maximilian Mária Kolbe a Szeplőtelen Szív Lovagja

Nemegyszer előfordul, hogy valaki arra gondol, ha buzgóbban dolgoznánk, több hitet­lent téríthetnénk meg, és ezáltal Istennek is na­gyobb dicsőséget szereznénk, majd ezzel a szán­dékkal elkezdi a többieket inteni, figyelmeztetni, megpróbálja őket megjavítani, nagyobb buzgó­ságra és komolyabb önmegtagadásokra buzdíta­ni; csak neki magának nem sikerül valahogy job­bá válnia. Ezért ha ilyen gondolatunk támad, soha ne a többieket próbáljuk megjavítani, inkább mi magunk adjuk át magunkat jobban a Szent Szűznek, mi magunk váljunk egyre alkal­masabb és tökéletesebb eszközökké az Ő kezé­ben.

Az elmélet és a gyakorlat között nagy a kü­lönbség. Nagy a különbség aközött, amit az ember mond, és amit tesz (...). Életünkkel vagy alátá­masztjuk és megerősítjük mindazt, amit mondunk és ígérünk, vagy ellenkezőleg, megcáfoljuk azt.

Halálunk óráján Isten minden tettünket számon kéri tőlünk, melyekkel másokat megbot­ránkoztattunk, melyekkel rossz példát mutattunk

Az Úr Jézus azt mondta, jaj azoknak, akik másokat megbotránkoztatnak (vö. Lk 17,1). Ha időnként nehezünkre esne eleget tenni a példa­adás kötelességének - ösztönözzenek bennünket az Úr Jézusnak ezek a szavai.

Egy misszionárius mesélte, hogy egyszer felkereste egy művelt hindu, és azt mondta neki, szeretne áttérni a katolikus hitre. A misszionárius csodálkozva kérdezte tőle, mi indította erre az el­határozásra, mire a férfi elmondta, hogy sokáig nem hitt a katolikus misszionáriusok nőtlen éle­tében, ám miután hosszabb ideig figyelte életü­ket, meggyőződött annak hitelességéről, és ezért úgy gondolja, a katolikus vallásnak igaznak kell lennie, ha ekkora erőt tud adni az embereknek. És ez mindenütt így van: az emberek arra vágy­nak, hogy tettekre váltva láthassák a keresztény hitet.

Nagyon sok jót vagy rosszat tehetünk pél­dánkkal (...). Környezetünkben mindenki jó példát vár tőlünk, és ehhez joguk is van. Aki nem mutat jó példát másoknak, nemcsak Isten ellen vétkezik, de embertársai ellen is.

A szavak vonzanak, a példa viszont magával ragad.

Aki az emberek megszentelésén akar mun­kálkodni, jó, ha önmagán kezdi.

A példa nagy vonzerő. Egy nagaszaki orvos mesélte nekem, hogy ő a keresztények viselkedése hatására tért meg. Nem volt szüksége vitákra és meggyőzésre. A jó példa többet jelentett minden vitánál és meggyőzésnél.

Az első benyomás általában mindig mélyen megmarad az emberekben, és a jó benyomás sok lelket jó útra téríthet.

Szeretettel és jósággal, állhatatossággal és szívélyességgel igyekezzünk a lelkeket megnyerni és a Szűzanyához közelebb vinni.

Hol keressük az első okot, az okok okát eb­ben a krízisben? A tisztesség, a becsületesség hiá­nyában. Isten, önmagunk és testvéreink iránti kö­telességeink terén elkövetett mulasztásainkban. Végezzen ma őszinte gyónást mindenki, kivétel nélkül, és kezdjen el igazán katolikusként élni. Ha­zánk azon nyomban talpra fog állni, megszűnik az anyagi krízis, és buzgó, lelkiismeretes munkát vé­gez majd mindenki.