Kühár Flóris OSB napi breviárium

Madách Ádámja lejátssza a legkülönfélébb egyé­niségeket. Assisi Szent Ferenc is azt mond­ja, hogy ő lehetne a legnagyobb gonosztevő, ha nem ka­pott volna annyi kegyelmet. Egy és ugyanazon lélek lehet successive¹³⁰ nagy gonosztevő és nagy szent; a kis korzi­kai hadnagy Napóleonná lett, félistenévé a világnak, hogy azután megint összeroppanjon Szent Ilona szigetén. A renaissance művészei: (pl. Michelangelo) egy személyben festők, szobrászok, ágyúöntők, építők, költők. Michelan­gelo ezenfelül egy elvonult szerény szerzetes.

Mily sokoldalú az emberi lélek valamiképpen minden! És ha Michelangelo művészetét nézed: nem látod-e, hogy az ifjú Dávid életereje belőle van; nem látod, hogy Mózes­ben az ő haragja feszül, hogy a Pietában¹³¹ ő gyászol, a le­láncolt rabszolgában az ő lelke sír a szabadságért! És nem látod-e, hogy a művész lelke rokon az Istenével, hogy te­remt a magáéból, hogy valamiképpen mindenné lesz!

Ne mondja senki, hogy ez csak a művészre áll! Bizo­nyos irányokban minden lélek számára nagy fejlődési le­hetőségek állnak nyitva, sőt egy irányban meg is kell in­dulnunk ezen a fejlődési úton - és ez az erkölcsi jóság irá­nya.

(Isten képe az emberen)

130. Successive - szukcesszíve - fokozatosan

131. Pieta - A Fájdalmas Anya (Szűz Mária) ábrázolása a keresztről levett Krisztussal.

A tenger hamar felejt, oly mindegy neki, ki jár rajta. A tenger a maga életét éli, nem jut másnak rabsá­gára; a technika sem tud úrrá lenni rajta, ráereszti ugyan kényes és fényes hajóit, páncélosait, de ezek csak annyi nyomot hagynak rajta, mint futó felhő az égen.

A történelem tovafolyik, a tenger: mintha állna. Itt az időnek más a tartalma, mint a szárazföldön. A szárazföld­ön népek és kultúrák fejlődése és elhalása adja meg az idő­nek tartalmát, és mindegyik rajta hagyja a maga ismerte­tő jegyét; a földet feltúrja, szántja, vet és ültet bele; lába nyomát az utak őrzik, és ahol megtelepszik, ott a tűzhely évezredek múlva is elárulja, mivel fűtött, mit csinált és mit evett. A tengeren az idő tartalma most is az, mint volt a teremtés után közvetlenül; a nappal felváltja az éj­jelt, a Nap felkel, végigszalad az ég boltozatán, lenyugszik, a csillagok beleragyognak a víz tükrébe. Itt minden más csak epizód; halászbárkák, óceánjárók, hadihajók feltűné­se a láthatáron; a víz színét megzavaró szelek, hullámhajtó viharok; mindez nyomtalanul tovaszáll, elmúlik és a kisi­mult víz tükrén nem látszik semmi más, mint az ég kép­mása. És mégis, a víz simasága csak látszat.

(Napkelte a tengeren)

Ez a tiszamelléki homok most nemcsak egy része a magyar földnek, hanem - ez a magyar talaj, ez a magyarság kultúrteremtő talaja. És a mai szüret, a magyar termés, a magyar tehetség, a magyar vér és erő, megszo­kott szüretje... A magyar tudomány, irodalom vagy ész­revétlen maradt mindig keskenyedő határaink közt, vagy ha külföldig jutott, ép azt felejtették el róla, hogy magyar ész termelte ki.

És a magyar kedély, a magyar dal, a magyar művészet? Kevés nép van Európában, mely Pázmányhoz, Vörösmar­tyhoz, Petőfihez, Aranyhoz, Madáchhoz, Prohászkához fogható zseniket termelt volna ki magából. Mégis, ha kül­földre mész, és megkérdezel ott középiskolát, főiskolát végzett embereket, és mit ismernek a magyar írók, költők közül? - elborzadsz a válaszokon.

Mi még azokat is olvassuk a külföldiek közül, akiknek otthon aüg van annyi becsületük, mint Sámi Lászlónak¹²⁹ e szűk hazában, de ők - a mienket nem ismerik. De minek is folytassam. Ma talán egy-két szabadalom a külföld előtt is becsületet, pénzt szerez a magyar felta­lálónak, de a magyar termés bőségének általában - se pi­aca, se ára.

(Szüret a Tisza mellett)

129. Sámi László (Zilah, 1817 - Kolozsvár, 1881) Az 1840-es években politikai szerepet vállalt, az 1844-íki pozsonyi országgyűlésen absentium delegátus és magántitkára volt gróf Teleki Lászlónak és Kossuth Lajosnak, aki mellett a szabadságharcban is élénk részt vett. 1846-ban báró Wesselényi Miklós meghívására a történelem tanára lett Zilahon. A szabadságharc alatt Kossuth Lajos meghitt embere volt, aki nem egy kényes természetű munkával bízta meg. Európai műveltségű, nemesen érző, igazi bölcs, hazafi volt.

Hogy megértsd őt teljességében

Ne tudj semmit földön, égben,

Az élvezi majd egészen,

Ki nem élvez életében.

Hogy mindent elérj e hegyen,

Jelszó - a lemondás legyen.

Mert míg szíved mást is szeret,

Isten a tied nem lehet.

Íme, ez az értelmi rész sötét éjszakája. Éjfélbe jutot­tál, elhalt érzéki világod, hallgat az értelem és a tudomány is. Magadat is elfeledted! Misztikus élet, titokzatos élet! Ki tudná megrajzolni kínját és örömét, éjjelét és napját! Keresztes Szent János sem tartja saját tehetségét erre al­kalmasnak. Mit mondjunk akkor mi, akik ugyancsak tá­vol állunk tőle, akik előtt ez az élet olyan, mint egy be­zárt kert. De a bezárt kertek illatát kihozza a szellő és vi­rágaik magasabbra nőnek a kerítésnél. Mennyi édes illat árad felénk a Kármei-hegy tetejéből és a kert rózsáit, Ke­resztes Szt. János oltásait felénk hinti e nagy Egyháztaní­tó kicsinynek nevezett kései tanítványa a Lisieuxi. A ta­nítvány a Mester legjobb magyarázója... aki nem érti, ke­resse a betű helyett az életet. E tannak Lisieuxi a díszítése.

(A DOCTOR MYSTICUS)

Hazánkban nemzeti nevelésünk nagy hagyománya­it őrzik ezek az iskolák. A Katolikus Középisko­lai Főhatóság Evkönyve (1941) érdekes képet fest a főha­tóság alá tartozó katolikus középiskolákról, (számuk ösz-szesen 55) Az Egyház két évezredes nevelő hagyományai folytatódnak ezekben az iskolákban, ez iskolák legtöbbjét ma is szerzetesek tartják fenn és vezetik. A bencések 8, a ciszterciek 5, a ferencesek 1, a jezsuiták 2, a piaristák 10, a premontreiek 7 (Csorna 2, Jászó 5) fiúintézetet vezetnek, hozzájuk járul a budapesti Rákócziánum, és a gyulai egy­házközség gimnáziuma.

A leánygimnáziumok fenntartói: isteni Megváltó leá­nyai 4, angolkisasszonyok 4, isteni szeretet leányai 1, ir­galmas nővérek 1, Miasszonyunk női kanonokrend 1, Miasszonyunk szegény Iskolanővérek 1, Notre Dame de Sión 1, Notre Dame női kanonokrend 1. Sacre Coeur 1, Szent Szív-szerzet 1, orsolyiták 3, debreceni egyházközség (iskolanővérek vezetése alatt 1 (és egy gimnáziumi előké­szítő tanfolyam).

Ezekben az iskolákban összesen 990 tanár működik. Beiratkozott tanulójuk 20,099. í

(A keresztény humanizmus)

A természetes halál az első, a bűnös test halála, mely kiöli a bűnt - és elfojtja a bűn ösztönéletét - ez a másik.

A lélek új élete s feltámadása, újjászületése ott kezdő­dik, ahol a bűn, a bűnös test meghal. Ezért nem vár a re­mete az anyagi test halálig, hanem siet, hogy az önmeg­tagadás eszközeivel lerontsa, kiölje magából a bűnös test életét. Az életnek és a halálnak ez a kétértelmű szemléle­te nem volt idegen az antik világ embere előtt sem. Ta­lán már Pythagoras magyarázhatta tanítványainak, hogy a testbe zárt lélek élete - maga a halál. Késői tanítványá­nak Scipio Africanusnak szájába adja Cicero ezt a mon­dást: azok élnek csak igazán, akik a test bilincseiből, bör­tönéből kimenekültek. Az élet pedig, melyet ti életnek mondottok, maga a halál. Estra verő quae dicitur vita, mors est... Ok nem ismerik a Halált legyőző Életet, nem ismerik Krisztust, aki maga a Feltámadás és az Élet, nem ismerik azt a sírt, melyből Jézus támad fel. A mi hitünk szerint azért származik a bűnös test halálából az élet, mert Krisztus halálával tönkreverte halálunkat és föltámadásával visszaadta az életünket.

(Subiaco)

Még nem kelt fel a Nap és a követségben járó haj­nal máris nappallá cserélte az éjjelt. Az ég üres, sehol egy madár se száll; de alattam láthatatlan mélysé­gekben, kifürkészhetetlen víztömegekben - sejtek, pará­nyok, szörnyek élnek és mozognak és lenn a fenéken tán egyiptomi, krétai, pún, szikul, görög, római, longobárd, francia, spanyol, angol hajók roncsaiban elmerült kincsek közt, halálukat lelt emberek csontjain az a tüneményes formájú növény- és állatvilág élősködik, melynek kicsi kis részletét a nápolyi akvárium szemlélteti.

A tenger színén elvesznek a történelem útjai. Nápoly és Szicília közt a tenger a hadak útja, a gyarmatosok és kaló­zok útja, birodalmaknak, népeknek útja, szóval a világtör­ténelem útja; hajdan Tírusból, a Nílus torkolatától, Kar­thágóból, Bizánc vagy Massüia felől indultak azok a ha­jók, melyek ugyanezt a tengert járták, hogy az etruszkok­nak, punoknak, görögöknek vagy rómaiaknak biztosítsák az életet és uralmat a partokon. Az egyik hajón Szent Pál járt Krisztus rabságában Síracusából Nápolyig; 1300 év múlva Nagy Lajos és hadai hajóztak ezen a tengeren. Aki a tengerre megy, az kiszaladhat a történelemből.

(Napkelte a tengeren)

Jaj nekünk, ha megkésünk, ha még akkor el nem tö­rölt halálos bűnök miatt kellene bánkódnunk, ami­kor ránk száll az éj. Jaj nekünk, ha a tolvaj készületlen ta­lál bennünket.

Akkor ez a szomorúság sohse fog megszűnni, akkor kétségbeeséssé változik és a bűn átka rajtunk marad — örökké.

De ha nem is marad arra a pillanatra meg nem gyónt, meg nem bánt halálos vétkünk - akkor is - szomorú lesz lelkünk arca. Amikor oly közel állunk az Isten ítélőszék­éhez, abban a pillanatban ránk is nehezül a nagy kétség - igazán kegyelemben élünk-e, igaz volt-e a megbocsátás. Bűneink sorban ellenünk támadnak. Főleg rossz szokásaink fognak megkínozni. Hogy lehetett igazi az a bánat, mely­re talán már másnap újabb esés csúfolt rá? Hol volt an­nak az erősfogadásnak az ereje, mely - órákig sem tudta akaratunkat megedzeni a bűn ellen? És ha lelkiismeretük meg is nyugtat, akkor is tudjuk, hogy az Úr kérlelhetetlen bíró, aki adósságunkat az utolsó fillérig megveszi rajtunk. „Szegény bűnös én mit tegyek, pártfogómul kit reméljek, hol a szent is alig áll meg" Hogy iparkodnék akkor - meg­tisztulni, lelkemet rendbehozni.

(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

Ha azt kérdezzük, mi az új az ő tanításában, meg kell különböztetni azt, ami telatíve, azaz kortár­sainak vallási ismereteihez viszonyítva új - attól, ami ab­szolúte, a bibliai vallás addigi tartalmához viszonyítva új. Krisztus tanának relatív és abszolút etedetisége, új vol­ta néha összeesik, nehezen szétválasztható. Ezért mond­ja maga is, nem akarja a törvényt lerontani, hanem betel­jesíteni. A Jahvetól adott törvényben csíraszerűen, lehető­ség szerint benne van a hegyi beszédnek az a része is, mely Jézus ajkáról antitézisként hangzik a törvényhez: Hallot­tátok, hogy mondatott... Én pedig mondom...

Ha ezeket összefoglaljuk, azt mondhatjuk, hogy Jé­zus a törvény lelkét adja a farizeizmus, rabbinizmus betű­kultusza helyett. Az erkölcsöt, viselkedést, jogot, életfor­mát, kultúrát visszavezeti forrására: a szívre, lélekre, ráépí­ti örök talajára: az emberi tetmészet alapigényeire. Ezért állítja a hegyi beszéd a külső tett, cselekvés etikája elébe: az érzelem, a szív, a vágyak, szenvedélyek erkölcstanát. A rituális kultusz, az áldozat elébe helyezi a kamrába vissza­vonult imádságot, a titokban való alamizsnálkodást.

(Egyetemes vallástörténet)

Az Úr szenvedéstörténetében háromszor történik — bűnösök ajkáról hivatkozás az Úrnak vérére. Júdás megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstpénzt mond­ván: „vétkeztem, elárulván az igaz vért." Bánata nem volt igazi, mert nem volt benne bizalom az Isten végtelen ir­galmában. Ez a kétségbeesés bánata.

Pilátusnak hatalma lett volna Krisztust megszabadíta­ni. Ö látja, hogy rosszat cselekszik, tudja azt is, hogyha enged a zsidóknak, ő a felelős Krisztus haláláért. De -nem oszt igazságos ítéletet, sőt halálra ítéli Krisztust. Köz­ben úgy tesz, mintha bánná gyávaságát, külsőleg, jelképe­sen lemossa magáról azt a bűnt, melyet akaratával mégis elkövet. Hiába ez a színlelt bánat is.

A bűn gyökere a szívben van, a bánatnak odáig kell le­hatnia, a szívet kell átalakítania. A zsidó nép pedig Pilá­tus szavaira felelte: „az Ö vére mirajtunk és a mi gyerme­keinken" Az Ő vére, ítélete lett a zsidó népnek. Ez az íté­let már itt a földön megkezdődött, jelei ennek: Jeruzsá­lem pusztulása, a zsidó nép szétszóratása. A lelki megátal­kodottság, a bűnben való makacsság- Krisztus vére által az ítéletet vonja le a kárhozat fiaira.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

Igaz, zárt volt a középkori embernek, a világa; Szent Gellértnek világa is zárt, de ebben a zárt világban széles távlatok nyíltak felfelé, befelé és kifelé - Istenre, égre, énre és világra.

Módunk van rá, hogy ép Szent Gellért egyetlen ránk maradt művéből, a Deíiberationes-ből ezeken a távlato­kon kövessük a bakonyi remete pillantását. „Aki teremtő­jét, tudatlanságától gátolva, nem érzi, nem tudja fölismer­ni, nézzen fölfelé és azáltal tanulja meg, mily nagy, mily hatalmas, mily rettenetes, aki mindezt a semmiből terem­tette. Hogy senkinek se legyen mentsége, hogy Istent nem ismer; bizonyságul is, vigasztalásul is - megalkotta az ég világát. Azt akarta, hogy mindenki filozófus legyen, a le­hető legjobb, legcsudásabb ismerettel. Mert ha azt kérdi valaki, mily ragyogóan fényes az Isten — nézzen a Napba, melyet alkotott. Lássa meg, hogy fénylik Ő, akitől fényes a Nap; elviselhetetlen, kimondhatatlan fény. Ha az érdek­li, mily nagy, és nem tudja nagyságát felfogni - ez lehe­tetlen — vizsgálja az eget és a föld széles téréit; ha pedig mindezt meg nem méri még a lángelme igyekvése sem, akkor fontolja meg alkotójuknak végtelenségét." Ha így néz valaki fölfelé, megsejti az Istent.

(Szent Gellért Bakonybélben)

Az Erősség Lelke - erőt ad nekünk, mely mint bá­torság jelentkezik a test, világ és a gonosz lélek el­len való harcban. A küzdelemhez nemcsak fegyverek kel­lenek (ezeket adják a megszentelő kegyelem és az eré­nyek), hanem kell a lélek kitartása, bizalma, veretlen ne­kilendülése. Bátotság a hit megvallásában, az üldözés el­viselésében.

A Szentlélek az áhítat, ájtatosság, jámborság adomá­nyával szárnyat ad imádságunknak, oda állít az Isten szí­ne elé, az ő közelségébe, megédesíti a tabernákuium előtt való ott tartózkodásunkat, megétezteti velünk, mily édes az Úr! Az Isten tisztelete, imádása ezen adomány által lesz életünk legkedvesebb, legboldogítóbb feladata.

De mivel minden bölcsesség kezdete az Út félelme, a Szentlélek a félelem adományával megtartja bennünk a jámbor élethez mindig szükséges bölcsességet. Hogy ben­ne mindig Atyánkat tiszteljük és féljük, hogy vakmerően ne bizakodjunk, hogy az Úr fölsége és szentsége mindig térdre kényszerítsem.. Félnünk kell a magunk gyarlósá­gától, félnünk attól is, hogy a bocsánatos bűnnel a Lélek áradatát meg ne akasszuk.

(AZ ÖRÖKLÉT FORRÁSAI)