78641 ima található a honlapon, összesen 182950 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Olyanok ezek a lelki-szellemi vallomásos mondatok, mint betegeknek az infúzió: cseppenként jutnak véráramunkba, és úgy adják át gondolati hatóanyagaikat. Az olvasottak visszhangja azonnal „gyógyhatású" majd pedig a gondolatok — hónapok múltán - észrevétlenül összeállnak tartalmas élménnyé - „lelkigyakorlattá." Németh László nyomán valljuk, hogy "A gondolat ereje nem csak az, amit mond, hanem amit ad."
Kralovánszky Ubul, Kühár Ede O.S.B.
Rohanó világunkban még percekre se jut idő, hogy magunkba zárkózva gondolkodjunk életünk valós tartalmáról és szembenézzünk szellemi-erkölcsi értékeinkkel. A média-világ eltaposta az elmélyülés lehetőségét. Szükséges ugyanakkor, hogy kiragadjuk magunkat a naponkénti testi-lelki kényszerűségből. Ennek lehetősége érdekében válogattunk Kühár Flóris életművéből, igen gazdag irodalmi munkásságából.
Flórís atya az egyszerű nép köréből származott: többgyermekes, földműves családba született 1893. július 5-én, egy - akkor még Magyarországhoz tartozó — Vas megyei faluban, Pártosfalván. Tíz esztendős lehetett, amikor Kőszegen, a Bencés Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A kollégium szellemisége, lelkisége nyomán szerzetespapi hivatás érlelődött lelkében, így a tehetséges fiatalember Pannonhalmára került, ahol 1916-ban ünnepélyes fogadalmat tett, majd Győrben pappá szentelték. Miután teológiai doktorátust szerzett az innsbrucki egyetemen, idehaza először a lelkipásztori szolgálat évei következtek.
Celldömölkön 1917-ben nehéz örökséget vett át, a háború okozta sebek: testi-lelki nyomorúság, fájdalom, szegénység fogadta. Ez a tapasztalat elmélyítette érzékenységét, amellyel a szociális kérdések felé fordult. Plébánosként és leányoskolai igazgatóként felismerte az egyesületi közösségek megtartó erejét, ezért szorgalmazta megalakulásukat. Az általa létrehívott egyesületek egyike volt a celldömölki Mária Kongregáció, amelynek tagjai közt olyan lelkek formálódtak, mint Berecz Erzsébet Skolasztikáé, aki az alföldi tanyavilág nagy apostola és szerzetalapítója lett; akinek hivatását és küldetését épp a Kühár Flóris lényéből kisugárzó bencés szellemiség határozta meg.
1922 és 1929 között a tanári munka évei következtek Flóris atya számára a pannonhalmi főiskolán. Lelkipásztorkodástant és egyházjogot adott elő, de tudományos és irodalmi tevékenysége, amely ebben az időben virágzott ki, más témákat is felölelt: pedagógiai, pasztorális3 és hagiográfiai4 tanulmányokat is publikált. Létre hívta a Pannonhalmi Szemle folyóiratot azzal a céllal, hogy a nagyközönség számára közvetítse a bencés szellemet, lelkiséget, s amelynek 1929-ig szerkesztője is volt.
A kecskeméti bencés obláták5 igazgatójaként és Berecz Erzsébet révén ezekben az években ismerte meg Flóris atya a magyar Alföldet, azon belül a tanyaviíág népének helyzetét, szükségleteit, szegénységét, amelyben bizonyosan visszaköszöntek celli lelkipásztori éveinek tapasztalatai. Meglátta az értéket a hívő tanyai nép lelkében. Gyakorta vett részt népmissziókban, majd közreműködött az erre a missziós szolgálatra szánt női szerzetesközösség, a Szent Benedek Leányai Társaság megalapításában, gondozásában, temploma megépítésében.
Flóris atyát 1929-ben Budapesten egyetemi magántanárrá habilitálták, s még ebben az évben a bencések római Szent Anzelm Egyetemén dogmatika-tanári kinevezést kapott: a szentségek dogmatikáját és pasztorálisát adta elő. Szigorú tanár volt, de önmagával szemben is igényes volt, így joggal várta el növendékeitől is. A római évek profesz-szori munkájának gyümölcse lett többek közt Az örök élet forrásai u hét szentségben című könyve, amelyben könnyű spirituális olvasmány formájában adta elő a szentségek teológiáját. Fontos volt számára, hogy a tudománynak köze legyen az élethez, hiszen azt kell, hogy szolgálja. Vallotta, hogy az elméleti és gyakorlati életnek ki kell egészíteniük egymást. Ugyancsak római tanárságának három éve alatt születtek szép, ma is megragadó „úti naplói", amelyekből e gondolati breviárium is bőséggel válogat.
Magyarországra visszatérve, 1931-ben újra pannonhalmi tanár lett, emellett a területi apátság esperese és tanfelügyelője. Tucatnyi körlevél, papi lelkigyakorlat kézirata jelzi, hogy komolyan vette hivatalát. Esperesként feladata volt, hogy végiglátogassa a főapátság plébániáit, véleményt alkosson róluk és javaslatot tegyen megújításukra. Megbízatása a liturgiától a kántori szolgálaton keresztül az iskolák állapotának megvizsgálására szólt; ezeken kívül papi lelkigyakorlatok és koronák tartására. Rendszeresen szervezett és vezetett tanítógyűléseket az egyházmegyei tanítóság lelki képzésének és elméleti-gyakorlati továbbképzésének előmozdítására, valamint a személyes kapcsolatok építésére. Az Actio Catholica egyházmegyei igazgatójaként, annak programjához kapcsolódva, szorgalmazta az iskolán kívüli népművelést. Flóris atya 1935-ben budapesti házfőnök6 lett. A ház naplója tanúja annak, milyen mozgalmas éveket élt a fővárosban: a Bencés Gimnázium hittanára volt és egyetemi magántanár is a Hittudományi Karon. Emellett komoly katolikus közéleti tevékenységet folytatott. Az Actio Catholicán kívül részt vett a katolikus magyar egyetemi és főiskolai hallgatók szövetségének, az Emericanának munkájában is, mint a föderáció lelkészi karának vezetője, praelátusa. A katolikus nagygyűlések és az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítéséből is kivette részét, amelyben kiváló szervezői tehetsége mutatkozott meg. Az irodalmi életbe is bekapcsolódott - Babits Mihály teológiai tanácsadója volt a himnuszfordításokban. És folytathatnánk a sort, mi mindenből vette ki részét a Budapesten töltött nyolc év alatt. Nagy ívű életpályája - a környezete számára - hirtelen, de számára nem készületlenül teljesedett be 1943-ban. Teste az általa épített tiszaújfaíui Zárdatemplom kriptájában nyugszik.
Békességben minden sarjad, fejlődik; a szeíld életnek éppúgy kell a béke, mint a természetnek, a csendes, nyugodt idő.
Viharok vannak pusztítók és tisztítók. Az élet zavarai is kettős hatásúak. Nem árt néha nagyobb megpróbáltatáson átmenni, főleg nekünk nem árt, kiknek az Úr megígérte, hogy nem enged ránk nagyobb megpróbáltatást, mint amit elbírunk. Ő ismeri a mi gyöngeségünket és erőtlenségünket, ő pótolja saját erejével. Azért - csak bizalommal tovább.
A jó Isten azt akarja, hogy mindig egészen komolyan vegyük az ő szavait és az ő ígéretét. A szerzetesek számára pedig a legnagyobb ígéretet adta: akik mindent elhagynak - százannyit kapnak e világon és az örök életet. Minél tökéletesebben hagy el a szerzetes mindent e világon, minél elhagyatottabb, árvább lesz e földön, minél kevesebbet vár szüleitől, rokonaitól, mentől jobban igyekszik megtartani a szegénységet, tisztaságot, engedelmességet, annál jobban megmutatja az Úr, hogy ő igazán ura ígéreteinek és atyja gyermekeinek, akinek a segítsége akkor van legközelebb, mikor legkevésbé várjuk.
(A levelezésekből)
A szentáldozás latin neve: egység, közösség, communio. Mert a szentáldozás a legszorosabb egységet teremti meg: egyesít minket Krisztussal, az Ő életével. Krisztus miatt, Krisztus által élünk és vele egyesülünk. Az Ő élete pedig az, hogy az Atyától és az Atyáért él. Mi belőle és vele élünk - az Atyáért.
Az Oltáriszentség nemcsak Krisztussal való egységünket jelenti és valósítja meg, hanem Krisztus titokzatos testének tagjaival való közösségünket is. Az Egyháznak az egység alapvető ismertető jegye. Ez az egység pedig az Eucharisztiából ered. Az egész Egyháznak ugyanaz az áldozata, ugyanaz benne a szentségi Krisztus, aki a szentáldozással a híveket összeforrasztja: egy testté. Ennek a testnek az összetartója, éltetője, egységadója: a szentségi Jézus, aki a kenyér és bor színe alatt él és uralkodik mindörökké.
Az igazi egységet az egész világban: az Oltáriszentség jelenti. Ez nem puszta jel, mert benne ott él és működik a világegyetem összetartója, a szívek központja, a lelkek útja, napja: Krisztus. És itt imádkozik most is: ut unum sint: hogy egyek legyenek - az Ő összes hívei, az egész emberiség.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Az Egyház a Rituáléban, a Szertartáskönyvében gyűjtötte össze azokat az imádságokat, melyekkel a jó halálra akarja előkészíteni a híveket. Kérnünk kell az Isten szentjeit- köztük ép Szent Benedeket- a jó keresztény halál kegyelméért.
Lélekben álljunk útra készen az utolsó útra és mondjuk el önmagunkért ezeket az imádságokat. De ha tehetjük, látogassuk a betegeket is és imádkozzuk el értük az Egyház könyörgéseit. Mily csodálatos fények sugároznak belőlük, mélységes hit, aggódó gondoskodás, szorgos védelem, féltő bizakodás.
A másvilági út előtt így könyörög például az Egyház: „Indulj utadra keresztény lélek ebből a világból a mindenható Atyaistennek nevében, ki téged teremtett; az élő Isten Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, ki érted szenvedett, a Szentlélek Isten nevében, ki reád szállott; a dicsőséges Boldogságos Szűz Máriának, az Isten anyjának nevében, az angyalok, főangyalok... a szent apostolok, az evangélisták... az Isten minden szentjeinek nevében: legyen ma békességedben szállásod és a Szent Sionban lakásod. A mi Urunk Jézus Krisztus által." Ajánljuk magunkát is az Isten irgalmába.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
18. Szent Sión - Jeruzsálem délkeleti dombja. A próféták írásaiban és az énekekben számos alkalommal előfordul, de természetesen nem egészen eredeti értelmében, hanem a Templom-hegyre és Isten lakóhelyére való utalással. A Krisztus utáni időkben a délkeleti domb pusztasággá vált, viszont a nyugati dombon Heródes palotája fennmaradt. Ekkor már a délnyugati dombot nevezték Sionnak, ahol megbízható hagyomány szerint az őskereresztény egyház központja volt (cenaculum). A 350 körül épült pompás bazilikának Sancta Sión lett a neve - mely nem azonos Dávid király templomával.
A racionalizmus letörölte Jézus arcának isteni vonásait, nem látta meg szemében a Megváltó irgalmát. Amíg az „ész" lett a hit helyett irányítója, még érzett némi tiszteletet iránta, talált bölcshöz, mondjuk Szokratészhez, Platóhoz méltó gondolatokat a hegyi beszédben, de amikor az ész helyett ösztöneire hallgatott, káromlássá vált érzésvilága, melyet jézussal szemben táplált...
Amikor a „militia Christi" már nemcsak a lélek harcát jelenti a test, világ, gonosz lélek ellen, hanem a keresztes lovagok hősi küzdelmét a Szentföldet tipró pogányok, a kereszténységet támadó szaracénok ellen: a dicsőség Királyának már-már merevvé váló arcvonásaiba megint élet száll... Az "ismeretlen Jézus" arcát akarta Merezskovszij félhitű lelkével feltárni, hiedelmek alapján akar Krisztus lelkéhez hozzáférni. Hiábavaló igyekvés. Az ismeretlen Jézus az Eucharisztiában él. Aki lelkébe akar látni, hulljon térdre előtte és várja meg, míg saját lelkének vásznán a „vera ikon", Krisztus igazi képe megjelenik, mint Veronika kendőjén. Ezen a képen ketten dolgoznak: a Krisztust követő lélek és a magát velünk közlő Jézus.
(Krisztus képe tegnap és ma)
14. „militia Chrísti" - (lat. 'Krisztus katonái, serege'): szoros értelemben a Krisztusért és maz egyházért harcolók serege (lovagok, klerikusok, szerzetesek); tág értelemben a küzdő Egyház minden tagja.
15. Merezskovszkij, Dimitrij Szergejovics - (1866, Szentpétervár - 1941, Párizs): orosz ortodox vallásos gondolkodó, író, költő, az orosz szimbolizmus világhírű képviselője.
16. Eucharísztia - Eucharisztia (a gör. eu és kharisz szavakból): hálaadás. Tág értelemben a Szentmise, szoros értelemben az Oltáriszentség. Az Oltáriszentség az Eucharisztia neve amiatt, hogy az oltáron jelenik meg, és az oltáron lévő tabernákulumban őrizzük. A II. Vatikáni. Zsinatig (1962-65) a magyar nyelv csak ezt a nevet használta. A nép ősi nyelve az Oltáriszentség szót őrzi inkább.
17. Veronika kendője - szoros értelemben az az ereklye, amellyel Veronika megtörölte Jézus arcát a keresztúton. Tágabb értelemben minden olyan textília, melyen Jézus arcának lenyomata látható.
Láttál-e már magas hegyről egy várost? A szemed elcsodálkozik azon, hogy felülről tiszta időben sem látod a házakat, tornyokat, kéményeket. Alulról, ha nézed, észre sem veszed, hogy közted és az ég közt táboroz a város minden piszkos gőze, gáza, füstje és korma. De ha felülről nézel lefelé, akkor ez a sötét piszkos réteg eltakarja a várost, a mezőt szemed elől. És ebben a légkörben élnek az emberek, élsz te magad is; itt csiripelnek a verebek, a bokrokban énekelnek a rigók; fönnt, a piszkos levegőben, röpködnek a madarak. Csak a sasok - járnak fönnt, az egészen tiszta légben. A sasoknak sötét az a levegő, melyben a kisebb madarak élnek — és a saslelkeknek éjszaka az, amit a földön kúszó lelkek világosságnak éreznek.
Aki ily légkörből fel akar jutni a tiszta magasokig, aki a sziklák ormán akar megpihenni és élvezni a napot és messze kinézni az Isten alkotására, a nagy természetre, annak át kell jutnia azon a sötét régión, mely a föld és a magasság közt elterül... Aki a Napok Napjához, az Istenhez akar eljutni, annak is át kell jutnia azon az éjszakához hasonló sötétségen, melyben él, amely körülveszi...
(AZ ELVESZETT PARADICSOMTÓL...)
Misztika ott van, ahol misztérium van, misztérium pedig ott van, ahol az ember a Kerubok Sanctus-ával tud leborulni a fénnyel és titokkal leplezett istenség előtt. Van a Karácsonyban fény, titok is. Betlehem fölött hangzik a Sanctus is, a Glória is. Van fény a karácsony-éjszakában; ragyog a csillagokról a barlangba, villog az angyali szárnyakról; még több fény sugárzik a Szűzanya szívéből: a hit világossága, az ígéretek beteljesülésének biztonsága, a próféták látomásainak jelenvalósága.
De még több a titok, még több a homály, a betlehemi éjszakában: a világtörténelem legnagyobb ténye: az istálló jászolán keres színhelyet; a Földalkotó magára veszi a földből alkotott emberi testet, hogy elrejtse vele a Magasságbelinek glóriáját. Fény és homály: a karácsonyéj tele van a legnagyobb kontrasztokkal, csak a kontrasztok szövik a misztérium leplét. És ezen a fátylon szem át nem hatol, ezt a homályt az ész világossága át nem töri. A misztérium lelke kontrasztokból szövődik, a Karácsony misztériuma próbára teszi az észt és a szívet. Az ész nem tudja feloldani a karácsonyéj ellentéteit, és ha hite nincs ellenmondást olvas ki a pólyába takart Mindenhatóról.
(A DOCTOR MYSTICUS)
11. Kerubok - a Paradicsom és a frigyláda őrei, a szeráfokkal együtt Isten közvetlen környezetét alkotják, Istent kísérik. Eredetileg nem angyalok, de a zsidó apologetika nyomán angyaloknak tekintették őket, mégpedig a legmagasabban állnak. Így vette át őket a keresztény hagyomány.
13. Sanctus - A Szentmise különböző részeihez meghatározott énekek tartoznak. Ebben az értelemben a "Szent vagy..." énekekre és természetesen a Szentmisén az ebből fakadóan megjelenő szimbólumokra utal Flóris atya.
A szentségi Krisztus teljesíti be a teremtés célját: az Isten dicsőségét. Isten a maga dicsőítésére teremtette az egész világot. Kiárasztotta a világra az Ő bölcsességét - és a világban ott ragyog annak rendjében és célszerűségében: az Isten bölcsessége.
A virágos rét és a csillagos ég - hirdetik az ő szépségét. A mindenség nagyságában az Ő végtelensége tündöklik, a természet erőiben, a tenger hullámaiban, az ég viharában - az Ő hatalma. Ezért szólítja fel a zsolozsma az egész természetet - az Isten dicsőítésére.
A világnak istenmagasztaló kórusában az ember az, aki öntudatosan ismeri fel a Teremtőt a természetben, a Megváltót Jézus emberi testében, a Megszentelőt - az Ő műveiben. Csak az ember - mégpedig a megváltott, megszentelt ember - tudja Istent méltón dicsérni, csak rajta ragyog fel igazán az Isten dicsősége.
A megváltott, megszentelt ember is csak azért nyújthat az Istennek méltó dicséretet, mert Krisztus képére, hasonlatosságára született újjá az ő vérének ereje által.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
A testi betegség nagyon alkalmas arra, hogy az embert alázatossá tegye. Hiszen - ilyenkor érzi az ember, mennyire nem ura magának, mennyire rá van másokra utalva. Viszont - az ideggyöngeség - lerontja rendesen a többi betegségnek ezt a jótékony, alázatossá tévő hatását. Mert az idegbaj az ember lelkét is kikezdi, türelmetlenné, gyanakvóvá teszi, mindent ellenszenvesnek tüntet fel, a kicsi dolgokat is felfújja. Azért is kell ezt is gyógyítani - pihenéssel, csendes megnyugvó imádsággal, melyben az ember mást sem tesz, csak azt mondja, akár gondolattalanul is: Jézusom, legyen meg a te akaratod. Én érted elviselek mindent, Jézusom, ha akarod, meggyógyíthatsz engem.
Az alázatosságnak az ember sohse jut el a végére anélkül, hogy ne járná folyton az egész létrát. Az élet mindig ad valamit, hogy kipróbálja: hogy bírjuk az igazi, lélek szerint való alázatosságot. Minek félni a jövőtől? Mi érheti azt, aki az Úr Jézust szereti? A Maga sorsa az Ő kezében van. Csak várjon szépen türelemmel, sok vihar elmúlt már, sok tél tovatűnt már; Az Úr parancsolt a viharnak és - nagy csendesség lőn...
(A levelezésekből)
Az anyagi világ titkos sugarainak és hullámainak vannak felfogó készülékei és vezetékei; a hullám és a sugár mégis más, mint a vezeték és a rádiógép.
A lelki életnek is vannak felfogóí és vezetékei: az érzékszervek, az idegek és az agy. A kegyelmi életnek, sugarainak és hullámainak is vannak vezetékei és felfogói, azaz az ember számára összegyűjtő és közlő eszközei. Ezek elsősorban: az Egyház szentségei. Az isteni élet árama a világba messziről jön; az Isten legmélyebb mélységeiből, az ő megváltó akaratából. Leadó állomása az isteni áramkörnek: Krisztus keresztje a Kálvárián. Közlő eszköze minden szentség kiszolgáltatás.
Krisztus Urunk jól gondoskodott arról, hogy az Ő kegyelmi hullámai hozzánk érjenek.
A görögök ma is misztériumnak nevezik azt, amit a latinok sacramentumnak, mi szentségnek mondunk. Valóban misztérium minden szentség: az isteni titkos élet jele, hordozója, bennünk létrehozója. - az Üdvözítő hét szentséget alapított, hét egymástól különböző szent jelet; - „a szentségek létrehozzák azt a kegyelmet, melyet jelentenek." Sacramentum efficit, quod figurat.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Az egész emberiség vajúdik és sóhajtozik az Isten után, és mint fészkéből kivetett madárfióka, vágyik vissza hozzá... kiérezni az Istentől elhagyott emberiség sóvárgását az elveszett istenközelség után.
Az objektív misztikához csak hittel juthatunk és hitből fakadó, hitünk szerint formált alázatos, áhítatos lélekkel. A hit más, mint a kíváncsiság. A hit finomítja meg a lélek érzékszerveit, hogy a természetfölötti világban el tudjon igazodni. És a hit biztosít arról is minket, hogy aki Krisztust szereti és befogadja, abban Ő benne lakozik és ittlakása nem tétlen pihenés lesz, hanem szívének összedobbanása, szeretetének belesugárzása, összeolvadása a lélekkel. Az is az Ő kitüntető figyelme és kegyelme, hogy akkor, amidőn legkevésbé várjuk, akkor, midőn a lélek minden más számára üressé vált, amikor egyes egyedül, és teljesen Krisztus tölti be az ember templomát. A lélek érzékennyé válik Vele szemben és tudatába a mennyország előízével szökik fel annak átélése, hogy Isten velünk és bennünk: Emmanuel. Akkor hozza vissza a Karácsony misztériuma az elveszett paradicsomot.
(Az ELVESZETT PARADICSOMTÓL...)
A háromszemélyű egy Isten második személye, mint Isten, elválaszthatatlan az Atyától és a Szentlélek-től. Tehát Jézus Krisztus, mint isteni személy, ugyancsak mindenütt jelen van — végtelenségével. Az Isten a világban jelen van mindenütt — világot fenntartó, átható erejével, működésével is. Ez a működés részben a természet rendjébe tartozik, részben a természetfölötti, kegyelmi rendjéhez. A háromszemélyű egy Isten kifelé való működése az egy isteni természetnek elválaszthatatlan birtoka; tehát a természet rendjében is, a természetfölötti rendben is, a három személy együtt működik, és működése által együtt is van jelen a világban és a kegyelemmel felruházott lélekben.
A szentségek az isteni természetfölötti működés legkiválóbb eszközei. Bennük a kegyelmet adó, éltető Szentháromság van működése által is jelen, mint ahogy a Nap van jelen fényével és melegével a föld virágaiban. Az Isten, akiben él, mozog és van - a bűnös ember is - az Isten, akinek a jelenléte még a pokolban sem szűnik meg: másként van jelen ott, ahol szentségei által életet fakaszt, kegyelmet oszt, irgalmat áraszt. A szentségekben az isteni szeretet találkozik velünk.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
A szentek lelkiéletének fejlődése az istenszeretet irányában történik. Hogy azonban az Isten a lélek számára a legfőbb érték, a summum bonum legyen, ahhoz szükséges a hitismeret és az akarati erők fokozott elvonása egyéb értékektől. A szentek lelki fejlődése tehát magában foglalja a hitélet fokozatos mélyülését és tartalmi kitágulását; az érzelmi életnek és az akarati tevékenységnek az Istenbe való központosítását. Ez utóbbit segíti elő a szentek aszkézise.
A fejlődést a nyugtalanság érzése kíséri; ez az érzés hajtja a szentek lelkét addig, míg az Istenbírás, az Istenben való megnyugvás tudata el nem árasztja őket.
Ez a cél saját erkölcsi énjüknek folytonos fejlesztését teszi szükségessé; a szentek erkölcsi egyénisége Krisztust másolja, Krisztushoz közelít. Mivel pedig az eszmény előttük a legmagasabb, ezért a szentek erkölcsi fejlődésében igazi megállás nincs, csak továbbhaladás.
A szentek lelke az összes tudati és tudaton kívüli lélekalakító tényezőknek az Istenre való központosítására tör.
(A SZENTEK LÉLEKTANA)
10. summum bonum - Legfőbb jó. Arisztotelész szerint az egymás alá és fölé rendelt célok során szükségképpen eljutunk ahhoz a célhoz, mely önmagáért van: ez a summum bonum, melynek birtoklása a boldogság. A teológiában a summum bonum Isten, aki alapja és helyettesíthetetlen föltétele az erkölcsiségnek.
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."