123457 ima található a honlapon, összesen 300213 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Olyanok ezek a lelki-szellemi vallomásos mondatok, mint betegeknek az infúzió: cseppenként jutnak véráramunkba, és úgy adják át gondolati hatóanyagaikat. Az olvasottak visszhangja azonnal „gyógyhatású" majd pedig a gondolatok — hónapok múltán - észrevétlenül összeállnak tartalmas élménnyé - „lelkigyakorlattá." Németh László nyomán valljuk, hogy "A gondolat ereje nem csak az, amit mond, hanem amit ad."
Kralovánszky Ubul, Kühár Ede O.S.B.
Rohanó világunkban még percekre se jut idő, hogy magunkba zárkózva gondolkodjunk életünk valós tartalmáról és szembenézzünk szellemi-erkölcsi értékeinkkel. A média-világ eltaposta az elmélyülés lehetőségét. Szükséges ugyanakkor, hogy kiragadjuk magunkat a naponkénti testi-lelki kényszerűségből. Ennek lehetősége érdekében válogattunk Kühár Flóris életművéből, igen gazdag irodalmi munkásságából.
Flórís atya az egyszerű nép köréből származott: többgyermekes, földműves családba született 1893. július 5-én, egy - akkor még Magyarországhoz tartozó — Vas megyei faluban, Pártosfalván. Tíz esztendős lehetett, amikor Kőszegen, a Bencés Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A kollégium szellemisége, lelkisége nyomán szerzetespapi hivatás érlelődött lelkében, így a tehetséges fiatalember Pannonhalmára került, ahol 1916-ban ünnepélyes fogadalmat tett, majd Győrben pappá szentelték. Miután teológiai doktorátust szerzett az innsbrucki egyetemen, idehaza először a lelkipásztori szolgálat évei következtek.
Celldömölkön 1917-ben nehéz örökséget vett át, a háború okozta sebek: testi-lelki nyomorúság, fájdalom, szegénység fogadta. Ez a tapasztalat elmélyítette érzékenységét, amellyel a szociális kérdések felé fordult. Plébánosként és leányoskolai igazgatóként felismerte az egyesületi közösségek megtartó erejét, ezért szorgalmazta megalakulásukat. Az általa létrehívott egyesületek egyike volt a celldömölki Mária Kongregáció, amelynek tagjai közt olyan lelkek formálódtak, mint Berecz Erzsébet Skolasztikáé, aki az alföldi tanyavilág nagy apostola és szerzetalapítója lett; akinek hivatását és küldetését épp a Kühár Flóris lényéből kisugárzó bencés szellemiség határozta meg.
1922 és 1929 között a tanári munka évei következtek Flóris atya számára a pannonhalmi főiskolán. Lelkipásztorkodástant és egyházjogot adott elő, de tudományos és irodalmi tevékenysége, amely ebben az időben virágzott ki, más témákat is felölelt: pedagógiai, pasztorális3 és hagiográfiai4 tanulmányokat is publikált. Létre hívta a Pannonhalmi Szemle folyóiratot azzal a céllal, hogy a nagyközönség számára közvetítse a bencés szellemet, lelkiséget, s amelynek 1929-ig szerkesztője is volt.
A kecskeméti bencés obláták5 igazgatójaként és Berecz Erzsébet révén ezekben az években ismerte meg Flóris atya a magyar Alföldet, azon belül a tanyaviíág népének helyzetét, szükségleteit, szegénységét, amelyben bizonyosan visszaköszöntek celli lelkipásztori éveinek tapasztalatai. Meglátta az értéket a hívő tanyai nép lelkében. Gyakorta vett részt népmissziókban, majd közreműködött az erre a missziós szolgálatra szánt női szerzetesközösség, a Szent Benedek Leányai Társaság megalapításában, gondozásában, temploma megépítésében.
Flóris atyát 1929-ben Budapesten egyetemi magántanárrá habilitálták, s még ebben az évben a bencések római Szent Anzelm Egyetemén dogmatika-tanári kinevezést kapott: a szentségek dogmatikáját és pasztorálisát adta elő. Szigorú tanár volt, de önmagával szemben is igényes volt, így joggal várta el növendékeitől is. A római évek profesz-szori munkájának gyümölcse lett többek közt Az örök élet forrásai u hét szentségben című könyve, amelyben könnyű spirituális olvasmány formájában adta elő a szentségek teológiáját. Fontos volt számára, hogy a tudománynak köze legyen az élethez, hiszen azt kell, hogy szolgálja. Vallotta, hogy az elméleti és gyakorlati életnek ki kell egészíteniük egymást. Ugyancsak római tanárságának három éve alatt születtek szép, ma is megragadó „úti naplói", amelyekből e gondolati breviárium is bőséggel válogat.
Magyarországra visszatérve, 1931-ben újra pannonhalmi tanár lett, emellett a területi apátság esperese és tanfelügyelője. Tucatnyi körlevél, papi lelkigyakorlat kézirata jelzi, hogy komolyan vette hivatalát. Esperesként feladata volt, hogy végiglátogassa a főapátság plébániáit, véleményt alkosson róluk és javaslatot tegyen megújításukra. Megbízatása a liturgiától a kántori szolgálaton keresztül az iskolák állapotának megvizsgálására szólt; ezeken kívül papi lelkigyakorlatok és koronák tartására. Rendszeresen szervezett és vezetett tanítógyűléseket az egyházmegyei tanítóság lelki képzésének és elméleti-gyakorlati továbbképzésének előmozdítására, valamint a személyes kapcsolatok építésére. Az Actio Catholica egyházmegyei igazgatójaként, annak programjához kapcsolódva, szorgalmazta az iskolán kívüli népművelést. Flóris atya 1935-ben budapesti házfőnök6 lett. A ház naplója tanúja annak, milyen mozgalmas éveket élt a fővárosban: a Bencés Gimnázium hittanára volt és egyetemi magántanár is a Hittudományi Karon. Emellett komoly katolikus közéleti tevékenységet folytatott. Az Actio Catholicán kívül részt vett a katolikus magyar egyetemi és főiskolai hallgatók szövetségének, az Emericanának munkájában is, mint a föderáció lelkészi karának vezetője, praelátusa. A katolikus nagygyűlések és az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítéséből is kivette részét, amelyben kiváló szervezői tehetsége mutatkozott meg. Az irodalmi életbe is bekapcsolódott - Babits Mihály teológiai tanácsadója volt a himnuszfordításokban. És folytathatnánk a sort, mi mindenből vette ki részét a Budapesten töltött nyolc év alatt. Nagy ívű életpályája - a környezete számára - hirtelen, de számára nem készületlenül teljesedett be 1943-ban. Teste az általa épített tiszaújfaíui Zárdatemplom kriptájában nyugszik.
Tudjuk azt, hogy a természet Alkotója maga is gondoskodott arról, hogy a házastársi köteléket óvja, erősítse, fenntartsa — a természet erőivel. Ilyen természetes erők: maga a nemek egymásrautaltsága, mely által férfi és nő a természetes élet rendjében egymást mintegy kiegészítik és támogatják. Ezért különböztette meg az Isten a két nemet egymástól különböző, mégis egymásra utalt testi és lelki tulajdonságokkal. Magának a természetnek érdeke, követelménye a házassági kötelék állandósága. Ezt a köteléket erősíti az egymásrautaltságnak tudati, érzelmi kifejezése, a nemek egymáshoz való vonzalma, a szerelem által. A házasságot lelkileg előkészítő és a házasságot fenntartó, erősítő szerelem a természet rendjében is az Isten gondolata, a természet Alkotójának akarata...
Ha ezek az erők nem is volnának a természet rendjében elégségesek a házassági kötelék épségben tartására, ott van még az a hatalmas harmadik— aki igazán hatalmas: maga a gyermek. A gyermek akkor is indítóerő a házastársi kötelék fenntartására, amikor már sem a nemi egymásrautaltság, sem a szerelem ereje nem tartja össze a szülőket.
(A HÁZASSÁG SZENTSÉGÉNEK KEGYELME)
Tre Fontane - Három forrás, Három kút. - Ez a név ugyancsak ismerős az egyháztörténetből. Szent Bernát fiai vitték szét ezt a nevet, és eljutott hazánkba is, ma is viseli valaki a bélháromkúti apáti címet. Az egész völgy és az apátság annak a három forrásnak köszöni nevét, mely Szent Pál lefejezésének helyén fakad.
Régi legenda beszéli, hogy mikor Szent Pál fejét a hóhér bárdja elvágta a törzstől, az apostol feje a magas tönkről leesve, a lejtős talajon elgurult és háromszor érintette a földet, míg megállt. Ahol a földet estével megszentelte, ott forrás fakadt. Ez a három forrás tényleg ott áll ma is, ahol a IV. századból maradt feliratok tanúsága szerint szentélyt építettek. Az apostolfejedelem vértanúságának helyén a római kereszténység egyházat épít egyház mellé; a szent helyen odatelepíti papjait, szerzeteseit, akik évszázadok egymásutánjában itt hirdetik életükkel Szent Pál evangéliumát, imádják a keresztre feszített Krisztust, meghalnak a világ számára, hogy bennük Krisztus éljen; dolgoznak kezük és eszük munkájával, hogy e 'miazmás' beteg völgyet az új élet paradicsomává varázsolják.
(Tre Fontane)
Az Isten nem ád keresztet anélkül, hogy az ember vállát hozzá ne edzze; nincs oly áldozat, melynek elviselésére az Isten erőt ne adna. A házastársak a szentségi kegyelemmel kapják meg az erőt hivatásuk áldozatainak, ha keli, vértanúságának elviselésére.
És ezt ma ugyancsak kell hangsúlyozni, hisz mondhatjuk, ma tán sokakban nem annyira a hit hiányzik, hanem a hit ereje, a keresztény remény. A társadalmi, gazdasági bajok közt — nem mernek ráhagyatkozni az Úrra és inkább megszegik az ő szent törvényeit, inkább eltolják a kegyelmet, semmint, hogy ráhagyatkoznának arra az egyszerű igazságra, melyet a közmondás is találóan fejez ki: „Ha az Isten bárányt ád, legelőt is ád hozzá!"
Igaz, hogy az Isten föltételezi azt is, hogy mi az ő kegyelmével éljünk, azzal együtt működjünk. Ha pedig az ember az Isten kegyelmével együtt működik, cselekedeteivel magát a kegyelmet gyarapítja, és az örök élet koronájára szerez érdemet.
Ezért a házastársi hivatás cselekedetei, az isteni törvények keretei közt - nemcsak, hogy nem vétkesek, hanem erkölcsileg jók és érdemszerzők.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Gondoljuk magunkat a betegágyra. Imádkozzunk, hogy utolsó óránk olyan legyen, amilyennek szeretnék remélni és amilyennek óhajtja - az Egyház. Mert, az Egyház ugyanúgy készít elő minket az utolsó útra, mint ahogy Krisztust mennyei Atyja előkészítette. Mirajtunk is beteljesedik az Úr halálküzdelme. De sok különbség lesz a kettő között. Testünk, amelynek feloszlását saját bűneink is siettették, sokkal gyengébb lesz. Pedig mennyire óvtuk, védtük, mennyit költöttünk táplálására, s hogy vigyáztunk alakjára, szépségére! Mind nem segít. A test pedig erőtlen. És a lélek? Még azt sem ígérhetjük magunknak, hogy akkor „kész" lesz! Mire lesz készen? Hátha súlyos bűnben lep meg a halál; hátha ép a bűnnek szekerén száguldunk — vesztünkbe? Mire lesz készen? Hogy a kárhozatba merüljön? Annyi biztos, hogy ha a halál éberen talál, akkor „szomorú lesz a mi lelkünk is mindhalálig" De ezt a szomorúságot nálunk elsősorban saját bűneink fogják okozni. Jaj nekünk, ha megkésünk, ha még akkor el nem törölt halálos bűnök miatt kellene bánkódnunk, amikor már ránk száll az éj, és a sötétség hatalma elnyel bennünket!
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Nehéz az emberi lélek nagysága számára mértéket találni. Minden rejtett erő mérhető hatásaival, eredményeivel, azért mérhető a szellemtörténet a maga nagyjait alkotásaik, műveik mértékével, ezért nőnek a nevek, mint Dante, Rafael, Michelangelo az anyakönyvek szürke nevei fölé óriásokká.
A tett mértéke az emberi nagyságnak a világtörténelemben, melynek serpenyőjében a nagy tettek emelik a magasba. Nagy Sándort, Cézárt, Nagy Károlyt vagy Szent Istvánt. Az alkotás és a tett valamit elárul a lélek benső dimenzióiból, de az igazi emberi nagyságot még nem fedi fel teljesen; hiszen a lélek lényege szerint bensőség, mélység, centrum és centrális erő; az értelem befelé villogó fénye és az akarat benső ereje, az egyéniség nagyszerű gazdagsága - épp ott nyilatkozik legerősebben, ahová a külső mértékek nem jutnak el; a lelki gyökérzet megerősítésén, összefogásán, a lélekkamra tisztántartásán, megvilágításán, a centrumnak súlyossá, mindent irányítóvá tételén. És itt - a mélyben, nemcsak emberi erők dolgoznak. Itt fonódik össze a lélek és a kegyelem, itt ölelkezik az ember és az Isten.
(Pastor ecclesiae)
Születése után a nyolcadik napon következett a névadás, annak a szertartásnak keretében, mely az ószövetségi törvény szerint minden fiúgyermeknek kötelező volt. A kisdednek neve Jézus. Ezt a nevet hallották az angyaltól. Jézus: Megváltó; az isteni gyermek hivatása. Ez a név lett a világ legkedvesebb neve; az édesanya nevével együtt legtöbbször említi minden ember. Ennek a névnek szól a hála a megváltott ember lelkéből, ehhez folyamodik bajaiban, ez a név zárja le ajkait, és tőle reméli boldogságát. "A szent Szűz előtt sok édesanya vitte elsőszülött fiát a templomba, mindegyik megváltotta gyermekét, és azzal az öntudattal jött haza: gyermekem, enyém vagy. Csak egy anya találkozott, ki nem volt szerencsés, kitől Isten a bemutatást elfogadta úgy, hogy annak a gyermeknek életét kívánta, ki volt szemelve, hogy megfizessen valamennyiért, hogy ránehezedjék az Úr keze. Ez az anya a legszebb, a legédesebb, a legnemesebb: a Boldogságos Szűz Mária. Miért? Mert ha áldozatot hozni minden léleknek ékessége és szépsége, nagy áldozatot, csak nagy lelkek képesek hozni: a legnagyobb áldozatot a legszebb lélek hozhatta." (Prohászka)
(Szűz MÁRIA élete)
Ahogy az Úr speciális szentséggel ékesíti hivatásuknak megfelelő kegyelmek bőségével ruházza fel azokat, akikre a krisztusi és apostoli papság által az áldozat bemutatását és az emberek megszentelését bízza, ugyanúgy ékesíti fel sajátos hivatásukra a házastársakat is a szentség kegyelmével, mely által ők is méltón szolgálhatják Isten terveit a keresztény családban. És ha akarjuk, ezt a párhuzamot bővíthetjük azzal is, hogy mind a két szentség - más és más módon, az áldozatos, önátadó lélek erősítését szolgálja.
A természetnek érdeke, követelménye a házassági kötelék állandósága. Ezt a köteléket erősíti az egymásrautaltságnak tudati, érzelmi kifejezése, a nemek egymáshoz való vonzalma a szerelem által. A házasságot lelkileg előkészítő és a házasságot fenntartó, erősítő szerelem a természet rendjében is az Isten gondolata, a természet Alkotójának akarata.
Amit a természet Alkotója akar, azt a keresztény házas tökéletesíti a kegyelem erejével... A nemek egymásra utaltságát felemeli a hitnek és a megváltott életnek régiójába. A hitveseket már nemcsak a test és a természetes érdekek kapcsolják egybe.
(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Az új Esztergom úgy épül, mint a civitas Dei; falai közt Boldogasszony temploma emelkedik, körülötte a királyi palota szomszédja az érsek házának és a monostornak.
A kereszténnyé vált Esztergom a bazilikába beépíti a régi, római vár köveit, oszlopait, az érseki trónszék márványa is antik művészet kezenyomát viseli. A pogány Róma köveket ád Esztergomnak, az új Róma azt a lelket, mely István királyban a rex pius-nak, a kegyes királynak eszményét teljesíti meg oly tökéletesen, hogy ő lesz az Egyház első kanonizált szent királya, aki a civitas terra-t évezredekre felemeli az Isten országa szintjére.
Strigonium és szent királya: maga lesz az a speculum principum, fejedelmek tükre, mely Szent István Intelmeiből éppúgy sugárzik a keresztény nyugatra, mint életének tükréből. - A Duna mintha megfordulna Esztergom alatt; István király óta nemcsak Nyugatról Keletre hullámzik, hanem vissza is Nyugat felé. A Nyugat már nemcsak tanítani, hanem tanulni is járhat Esztergomba, ahol a keresztény impérium eszményi valóságát szemlélheti, a földi ország és az Isten-ország legszebb összhangját.
(Esztergom)
23. Civitas Dei - Isten városa. Szent Ágoston 413-ban megírta a Civitas Dei (Az Isten Városa) huszonkét kötetes munkáját, melyet Alarik gót vezér pusztító, Róma elleni hadjárata ihletett. Központi gondolata a két város a Civitas Deinek és a Civitas Diabolinak (az ördög városa) a szembeállítása: „Két szeretet alkotta a két várost. Vagyis a földi várost az Isten megvetéséig fajult önszeretetet; amely önmagában büszkélkedik, emez az Istenben. Ezért amaz az emberek dicsőségét hajhássza; emennek legnagyobb dicsősége Isten, a lelkiismeret bizonyossága."
24. Civitas Terra - jelen vonatkozásában a fenti, Civitas Diaboli-t jelenti. Szó szerinti fordításban „földi város".
25. Strigonium - Esztergom régi latin neve.
Ha a természet az Isten nyoma, és ha a lélek az Isten hasonmása - akkor ugye nemcsak a nyomról lehet követeztetni arra, aki saját nyomát a természetbe belevitte, nemcsak a képről lehet következtetni arra, aki saját képét belénk, lelkünkbe rajzolta, hanem megfordítva is — az Istenből, az ő lényéből, az ő tulajdonságaiból rá kell jönnünk annak a képnek vonásaira, melynek hivatása, hogy az Isten képmása legyen. Ne mondja senki, hogy ezt az utat a logika esetleg téves okoskodásnak bélyegzi meg. Ez először is nem szokatlan út.
Az Isten és a teremtmény viszonya ugyanaz, mint a művész viszonya a műalkotáshoz. A műalkotásból ráismerünk a művész lelkére, képességeire, fantáziájára, alkotó zsenijére. De viszont, ha a művész lelkét ismerjük, tudjuk azt is, hogy ez a lélek a műalkotásban hogyan sugárzik vissza; a logika ezt úgy fejezi ki, hogy az okozatból rá lehet ismerni az okra, és megfordítva: az okból lehet következtetni az okozatra. Ez az út nem is lesz téves, mert az Isten felismeréséhez nem egy út vezet; ha már egy úton eljutottunk hozzá, nyugodtan indulhatunk ki belőle, hogy a természet koronáját tökéletesebben megismerhessük.
(Isten képe az emberen)
A „sacramentum pietatis" előtt sokszor kell időznünk. Ha igazi pietast, áhítatot jámborságot akarunk, merítsünk a forrásból, a szentségi Jézusból; erre hív bennünket.
Az Eucharisztiában ott örvénylik az Úr Jézus irántunk való szeretete. Az örvényben mindig van titokzatosság, mélység — és borzalom is. Az Úr szeretetében a félelem nem arra való, hogy visszatartson minket a szeretet örvényétől, hanem arra, hogy belehajtson minket. Mert ez az örvény az élet mélységeibe merít el és nem a halálba.
Ez a szentség azért van az oltáron, hogy vedd magadhoz, táplálkozzál vele. Egyesülsz vele és ő teveled. Ez az egyesülés a szentáldozásban a szeretet köteléke. Erősítsd meg mindennap ezt a köteléket, hogy belőle élj, vele szeresd az Atyát és mindazokat, akikért Ő általadta magát.
Ne legyen gyenge a szeretet köteléke, de legyen gyengéd, figyelmes, odaadó, érzékeny, türelmes, kegyes szeretetünk a szentségi Jézushoz. Olyan, mely mindent eltűr, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel."
Ez a legnagyobb karizma, a legmagasztosabb Út. Ez maga az Út, az Igazság, az Élet.
(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
21. Sacramentum pietatis - a vallás szentsége. Szent Ágoston által használt kifejezés. Hippói Szent Ágoston, Augustinus, Aurelius Augustinus (Thagaste, Észak-Afrika, 354. november 13. - Hippo Regius, 430. augusztus 28.) hippói püspök, egyházatya; filozófus. Szent Ágoston az eucharisztia fogalmának meghatározásához használta. Véleménye szerint az eucharisztia a sacramentum pietas, a signum unitatis (egység jele) és a vinculum caritatis (szeretet köteléke) fogalmakkal definiálható.
22. Karizma — (a gör. kharidzesztai, 'kedvesnek lenni' szóból): tág értelemben bármely kegyelmi ajándék, személy sajátos erénye, képessége, hivatása; szoros értelemben a Szentlélek olyan ajándéka, mely az Egyház javára végzett szolgálatban mutatkozik meg; a hétköznapi szóhasználatban a személynek az a nagy belső, lelki ereje és hatása, mellyel képes másokat irányítani, befolyásolni, függetlenül attól, hogy e befolyásolás jó vagy rossz irányban történik-e.
Amióta 1323-ban Aquinói Szent Tamást az Egyház oltáraira emelte, a halandóság porát levetvén, fráter Thomas a történelem sodró árja fölé emelkedett, és a liturgia a mulandóság forgó körében évről-évre elénk állítja azt, ami benne örök érték és eszmény, akárhogy is cserélődnek a nemzedékek, akárhogy forog a világ kereke, akármerre járnak az emberi gondolatok, bölcseleti és hittudományi állásfoglalások szellemútjai...
Mi az, ami Szent Tamásban örök érték, követésre méltó minta, lelkeket vonzó eszmény marad? A szentek elsősorban egyéniségük győzelmes harcaival, erényeiknek Krisztust másoló vonásaival győzik le a feledést... Ahogy egy életen át viseli a Regula és a szerzetesi fegyelem súlyos igáját, ahogy szemefénye lesz szerzetének alázatosságban, munkában, a közösség szellemének megőrzésében, ahogy feltűnést kerülve valósítja meg önmagán a derűt sugárzó, a lélek Istenbékéjét élvező szentség eszméjét, ahogy nemcsak angyali doktorrá, hanem angyali erények hordozójává válik, - abban mindig követésre méltó mintája marad azoknak, kik az Istentől ugyanazt a hivatást kapták.
(Mit jelent Szent Tamás személye és műve?)
A bűnbánat felkeltése - a szentséghez úgy hozzátartozik, hogy nélküle az Isten nem ad feloldozást. Ennek a bánatnak természetfölöttinek kell lennie, a hitből kell fogannia. A szentségi bánat a bűnben annak a hit által meglátott kárhozatos voltán bánkódik. Hisz minden bűn, a bocsánatos is - az Istennek megbántása. A bűnbánat lét legfontosabb indító oka: a büntetéstől való félelem, és az Isten szeretete. A bűnbánat szelleme a lélek igazi alázatosságában gyökerezik. Az alázatosságon kell épülnie minden erényünknek, egész lelkiéletünknek. Alázatosság nélkül nincs igazi önismeret, enélkül nincs igazi bűnbánat sem. Csak az alázatosság segít ahhoz, hogy a hit látásával lássuk magunkban azt a gyarló, törékeny esendő bűnöst, aki semmivel sem dicsekedhetik önmagából, mert minden jót az Istentől kapott. Az alázatosság mutatja meg, hogy mi magunknak csak a bűnt tulajdoníthatjuk, de ezt kizárólag magunknak. Ami jó van bennünk, az az Isten ajándéka.
A gyóntatószék ítéleteiben is ott van a mélységes titok: az Úr irgalmának és igazságának végtelensége, az Ő Szívének fölmérhetetlensége - ebben a pár szóban: Én téged feloldozlak.
(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."