129192 ima található a honlapon, összesen 317349 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Olyanok ezek a lelki-szellemi vallomásos mondatok, mint betegeknek az infúzió: cseppenként jutnak véráramunkba, és úgy adják át gondolati hatóanyagaikat. Az olvasottak visszhangja azonnal „gyógyhatású" majd pedig a gondolatok — hónapok múltán - észrevétlenül összeállnak tartalmas élménnyé - „lelkigyakorlattá." Németh László nyomán valljuk, hogy "A gondolat ereje nem csak az, amit mond, hanem amit ad."
Kralovánszky Ubul, Kühár Ede O.S.B.
Rohanó világunkban még percekre se jut idő, hogy magunkba zárkózva gondolkodjunk életünk valós tartalmáról és szembenézzünk szellemi-erkölcsi értékeinkkel. A média-világ eltaposta az elmélyülés lehetőségét. Szükséges ugyanakkor, hogy kiragadjuk magunkat a naponkénti testi-lelki kényszerűségből. Ennek lehetősége érdekében válogattunk Kühár Flóris életművéből, igen gazdag irodalmi munkásságából.
Flórís atya az egyszerű nép köréből származott: többgyermekes, földműves családba született 1893. július 5-én, egy - akkor még Magyarországhoz tartozó — Vas megyei faluban, Pártosfalván. Tíz esztendős lehetett, amikor Kőszegen, a Bencés Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A kollégium szellemisége, lelkisége nyomán szerzetespapi hivatás érlelődött lelkében, így a tehetséges fiatalember Pannonhalmára került, ahol 1916-ban ünnepélyes fogadalmat tett, majd Győrben pappá szentelték. Miután teológiai doktorátust szerzett az innsbrucki egyetemen, idehaza először a lelkipásztori szolgálat évei következtek.
Celldömölkön 1917-ben nehéz örökséget vett át, a háború okozta sebek: testi-lelki nyomorúság, fájdalom, szegénység fogadta. Ez a tapasztalat elmélyítette érzékenységét, amellyel a szociális kérdések felé fordult. Plébánosként és leányoskolai igazgatóként felismerte az egyesületi közösségek megtartó erejét, ezért szorgalmazta megalakulásukat. Az általa létrehívott egyesületek egyike volt a celldömölki Mária Kongregáció, amelynek tagjai közt olyan lelkek formálódtak, mint Berecz Erzsébet Skolasztikáé, aki az alföldi tanyavilág nagy apostola és szerzetalapítója lett; akinek hivatását és küldetését épp a Kühár Flóris lényéből kisugárzó bencés szellemiség határozta meg.
1922 és 1929 között a tanári munka évei következtek Flóris atya számára a pannonhalmi főiskolán. Lelkipásztorkodástant és egyházjogot adott elő, de tudományos és irodalmi tevékenysége, amely ebben az időben virágzott ki, más témákat is felölelt: pedagógiai, pasztorális3 és hagiográfiai4 tanulmányokat is publikált. Létre hívta a Pannonhalmi Szemle folyóiratot azzal a céllal, hogy a nagyközönség számára közvetítse a bencés szellemet, lelkiséget, s amelynek 1929-ig szerkesztője is volt.
A kecskeméti bencés obláták5 igazgatójaként és Berecz Erzsébet révén ezekben az években ismerte meg Flóris atya a magyar Alföldet, azon belül a tanyaviíág népének helyzetét, szükségleteit, szegénységét, amelyben bizonyosan visszaköszöntek celli lelkipásztori éveinek tapasztalatai. Meglátta az értéket a hívő tanyai nép lelkében. Gyakorta vett részt népmissziókban, majd közreműködött az erre a missziós szolgálatra szánt női szerzetesközösség, a Szent Benedek Leányai Társaság megalapításában, gondozásában, temploma megépítésében.
Flóris atyát 1929-ben Budapesten egyetemi magántanárrá habilitálták, s még ebben az évben a bencések római Szent Anzelm Egyetemén dogmatika-tanári kinevezést kapott: a szentségek dogmatikáját és pasztorálisát adta elő. Szigorú tanár volt, de önmagával szemben is igényes volt, így joggal várta el növendékeitől is. A római évek profesz-szori munkájának gyümölcse lett többek közt Az örök élet forrásai u hét szentségben című könyve, amelyben könnyű spirituális olvasmány formájában adta elő a szentségek teológiáját. Fontos volt számára, hogy a tudománynak köze legyen az élethez, hiszen azt kell, hogy szolgálja. Vallotta, hogy az elméleti és gyakorlati életnek ki kell egészíteniük egymást. Ugyancsak római tanárságának három éve alatt születtek szép, ma is megragadó „úti naplói", amelyekből e gondolati breviárium is bőséggel válogat.
Magyarországra visszatérve, 1931-ben újra pannonhalmi tanár lett, emellett a területi apátság esperese és tanfelügyelője. Tucatnyi körlevél, papi lelkigyakorlat kézirata jelzi, hogy komolyan vette hivatalát. Esperesként feladata volt, hogy végiglátogassa a főapátság plébániáit, véleményt alkosson róluk és javaslatot tegyen megújításukra. Megbízatása a liturgiától a kántori szolgálaton keresztül az iskolák állapotának megvizsgálására szólt; ezeken kívül papi lelkigyakorlatok és koronák tartására. Rendszeresen szervezett és vezetett tanítógyűléseket az egyházmegyei tanítóság lelki képzésének és elméleti-gyakorlati továbbképzésének előmozdítására, valamint a személyes kapcsolatok építésére. Az Actio Catholica egyházmegyei igazgatójaként, annak programjához kapcsolódva, szorgalmazta az iskolán kívüli népművelést. Flóris atya 1935-ben budapesti házfőnök6 lett. A ház naplója tanúja annak, milyen mozgalmas éveket élt a fővárosban: a Bencés Gimnázium hittanára volt és egyetemi magántanár is a Hittudományi Karon. Emellett komoly katolikus közéleti tevékenységet folytatott. Az Actio Catholicán kívül részt vett a katolikus magyar egyetemi és főiskolai hallgatók szövetségének, az Emericanának munkájában is, mint a föderáció lelkészi karának vezetője, praelátusa. A katolikus nagygyűlések és az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítéséből is kivette részét, amelyben kiváló szervezői tehetsége mutatkozott meg. Az irodalmi életbe is bekapcsolódott - Babits Mihály teológiai tanácsadója volt a himnuszfordításokban. És folytathatnánk a sort, mi mindenből vette ki részét a Budapesten töltött nyolc év alatt. Nagy ívű életpályája - a környezete számára - hirtelen, de számára nem készületlenül teljesedett be 1943-ban. Teste az általa épített tiszaújfaíui Zárdatemplom kriptájában nyugszik.
A visszhang nimfájának természetét nehéz kiismerni, hiszen azt mondja vissza, amit kíváncsiak szája belekiált. Néha tán a szellő, a fák lombja tompít, elnyel egy-egy hangot, és akkor a visszhang módosítja a bekiáltó szavát. A Balaton nyugalma vagy vihara nyomot hagy rajta, a látogatók hangulata is megérzik a visszhang szaván. Mégis az az érzésem, hogy a tihanyi visszhang a haza és a nemzet balsorsát jobban érzi, mint boldogságának dalait. Bánatát sírja feléje a költő és a nemzet bú-baját vetették bele a nimfát rejtő templomfalba kilencszáz évvel ezelőtt az építők. A testvérharcban kora vesztét lelő király emléke ott borong a tihanyi echo hangulatában és Tihanyból Madeirára induló király emlékére emelt Kálvária szembenéz a templommal. Diákkoromban azt mondták, hogy a tihanyi visszhang számára a legjobb próbaszöveg Kisfaludy Mohács-elégiájának első sora: „Hős vértől pirosuk gyász-tér sóhajtva köszöntek."... Azóta a nimfa mintha szófukarabb volna; nem mond el ily hosszú hexametert; halad a korral és rövidebb magyar sorokat visszhangoz a látogatóknak. Például a Szózat első sorát: Hazádnak rendületlenül...
(A TIHANYI ÉCHÓVAL)
Pünkösd
Az olyan lelkeket, mint Szent Gellérté, majdnem lehetetlen elemezni. A nagytermészet hangjai csendülnek ki belőlük. Ennek a természetnek a hangja: Istendícséret. Ezt érzi ki belőle Szent Gellért, amikor azt mondja: „Az Isten egyetlen műve sem szűnik meg (Istent) dicsérni. Ezért mondja a himnusz: Áldjátok, az Úrnak minden művei az Urat. Az áldás e világ föladata, a nagy magasztalás az (Örök) országé." És beledalol ezekbe a lelkekbe a kegyelem csodás éneke, azé a kegyelemé, mely az Örök élet énekeit adja már idelenn az ajkukra. Ezért ele-mezhetetlen, magyarázhatatlan az a hét év, melyet Szent Gellért a Bakonyban töltött. Hogyan múlik el az ily magány nappala és éjjele, nap-nap után, éveken keresztül? Milyen eszmék, milyen képek száguldanak át ezen a fantázián? Még kevésbé tudjuk megfigyelni azt, hogy gazdagszik az ily lélek a kegyelem érintéseitől Nem értjük, hogy fejlődik ki az a lélek, mely előtt sár lesz a világ minden dicsősége. Magyarázhatatlan marad, mily erő hajtja, űzi addig a szikláig, ahol vére omlott a magyar kereszténységért. Csak azt látjuk, hogy a contemptus mundi és az amor Del - a két szárnya a lélek röptének: magasra száll.
(Szent Gellért Bakonybélben)
Mikor Nagy Konstantin — a régiek elbeszélése szerint a pogánysággal való leszámolás döntő küzdelme előtt állt, a milvius-hidi csata előtt az égben keresztet látott ezzel a körirattal: E jelben győzni fogsz. Krisztusnak a kereszt volt a győzelmi jele, nekünk is az, ahogy azonban győzni is tudjunk mi is ellenségeink, a gonosz lélek, a bűn, a halál, a kárhozat fölött; és hogy megerősödjünk Krisztus katonáivá, hogy élhessünk Krisztus hadseregében, az Egyházban tiszta, szent, szeplőtlen élettel: a keresztfán szerzett erőt, megváltást, mint kegyelmet, mint az új élet, fejlődés csíráját közli velünk az Úr az Ő szentségeivel. Ezért mondja: Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. Ezért adja saját lelkét eledelül, vérét italul, hogy aki az ő testét eszi, annak örök élete legyen, az őbenne maradjon, általa éljen. Minden szentség; győzelmi jel, mely megtöri bennünk az ördög hatalmát, a bűn uralmát. Védelmi jel, mert keresztségünktől kezdve a szentségek védenek a gonosz lélek támadásai, a kísértések ellen; hathatósan védenek a bűn ellen, mert segítő kegyelmeket adnak. A szentségek nemcsak jelek, hanem fegyverek, melyek az élet küzdelmeiben oltalmaznak.
(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
A húszas évek magyar öntudatának és akaratának Széchenyi azzal adott kifejezést: Magyarország nem volt, hanem lesz. Rudnay (66) a bazilika épületében ennek az akaratnak adott kemény, szilárd formát. Más templomok tele vannak síremlékekkel; Rudnay a síremlékeket, a múlt tanúit a föld alá rakatta. A templomot az élő és jövendő nemzedéknek hagyta. A nemzet reformja volt az ő eszménye is, mint Széchenyinek.
A bazilika alapkőletétele évében (1822) tartotta meg a pozsonyi nemzeti zsinatot, mely valóban a nemzetnek „főben és tagokban" való megújhodását akarta szolgálni, a magyarság nemzeti egységét a hercegprímási jogkör hagyományos kiterjedésének alapján fejezte ki azzal, hogy Erdély és Horvátország püspökei is képviselve voltak rajta. Szent István koronája az a Regnum Marianum (67), melyet ő hagyott utódaira, Rudnay prímásnak ihletője, ennek szimbóluma lett az általa megkezdett templom is. A rommá lett esztergomi székesegyház portáléján Szent István e szavakkal ajánlja fel országát a Patronának (68): Suscipe virgo pia Mea regna regenda Maria. (69)
(Esztergom)
66. Rudnay Sándor - 1760. október 4-én született Nyitraszentkereszten. 1784-ben szentelték pappá, 1805-ben esztergomi kanonok, 1815-ben erdélyi püspök, 1819-ben esztergomi érsek, hercegprímás, 1828-ban bíboros lett. 1820-ban székhelyét Nagyszombatból visszahelyezte Esztergomba. Az érseki székhelyet 1543-ban helyezték át Esztergomból a felvidéki Nagyszombatba, mert a törökök fenyegették és el is foglalták a Duna-parti várost. A bíboros 1822-ben új székesegyházat és prímási palotát is kezdett építtetni Esztergomban.
67. Regnum Marianum - A Regnum Marianum Magyarország régi katolikus elnevezése. Jelentése: Mária Országa (Királysága). Az örökös nélkül maradt Szent István király halála előtt a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta fel - innen ered az elnevezés, így hívták Budapesten, a Dózsa György úton, a Városliget határában álló templomot is, amelynek építése 1926-ban kezdődött. Tornyát, egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette. Az 1951-ben lerombolt templom helyén ma egy fa feszület áll.
68. Patrona - oltalmazó. Ebben a szövegösszefüggésben Patrona Hungáriáé, Magyarország Boldogasszonya, Szűz Mária, Magyaország égi királynéja
69. SUSCIPE VIRGO PIA MEA REGNA REGENDA MARIA Fogadd kegyes Szűz Mária országomat kormányzásra
Bizony kár, hogy (Anonymus) „szerelmes" pillantásának csak érzelmi visszhangját írta meg és így nekem keli pótolnom örvendezésének tárgyát. A Bakony-tól Győrig követhette a Pánzsa völgyének irányát és onnét vissza a sokorói hegyvonal lejtős oldalán megint rejtőzködő falvakat látott; tán még egy-két romot is a Savaria sicca 65területén. Szemét megragadták azok a messzeségbe összefutó vonalak, melyek a völgy, hegy, ég, fény- és árnykülönbségeit a Bakony előtt elterülő fennsíkba olvasztották, hogy aztán a Bakony hegyvonalával elzárják a látóhatárt, Mór felől a halmok ütemes crescendóban emelkedtek, közben tevehátszerű púpok domborodtak fölöttük, a Szuhának nyerge ült köztük, míg a Kőröshegy csúcsától megint szelíd lejtéssel szállt alá a hegyvonal a Balaton felé. Ezek a hegyek nem szűkítették össze az égboltozatot, hanem utat engedtek a szemnek és képzeletnek; messze távlatokat hagytak sejteni. A Névtelen fölöttük Csaba útját, mellettük, körülöttük a hét vezér útját kereste. A magyar földet előtte széppé a magyar műveltség, értékessé, a magyar történelem tette. Van érzéke nemcsak a nagy perspektívák, hanem a lélek mélysége iránt is.
(Pannónia szépsége)
Helyzetünk ma is az a népek tusájában, a hit és a hitetlenség harcában, a világnézetek összecsapásában, mint jóformán mindig - történelmünk ezer évén át. Azt, hogy Magyarország a kereszténység védőbástyája, érezték az ország építő és fenntartó királyok, nyíltan ki is fejezte IV. Béla IV. Incéhez 1252-ben írt levelében. „Azon alapszik a mi sokszor kipróbált elgondolásunk, hogy nekünk és egész Európának hasznosabb, ha a Dunát várakkal megerősítjük: ez ugyanis a szembeszállás vize; tíz hónapig szálltunk szembe a tatárokkal, bár országunk akkor szinte teljesen nélkülözte az erődítményeket és a várvédőket. Hogyha ezt — ne adja Isten — de elfoglalnák a tatárok, akkor számukra nyitva volna a kapu más keresztény-hitű országokba." A magyar katolicizmus hivatása — apostoli hivatás - Szent István óta - mint ahogy a szent király Intelmeiből is kiérezzük — nem áll meg a magyar nép életkeretein elül, hanem vonatkozik azokra a népekre is, melyek a magyarsággal történelmi életközösségbe kerültek. A magyar katolicizmusnak sugárzó erővé kell válnia, hogy Krisztus Egyházához vonzza a Dunatájon és környékén élő népeket.
(Régi célok, új feladatok)
Élet és halál - oly közelálló fogalmak. A remetének azonban - nemcsak fogalmak. Neki az élet is többet, mást jelentett, mint legtöbb kortársának; jelentette az Istenben való életet, a természetfölöttiség új világát, melyben már csak Istennek akar tetszeni, belőle élni. Ezt részletezi Szent Gergely, mikor azt mondja: Benedek inkább akarta elszenvedni a világ baját, mint javait élvezni. A halál nála az új élet forrása, nem pusztán a régi életnek vége. Mily kézzelfogható valóság lesz ezekben a barlangokban Szent Pál szava: megfeszíttetett a régi ember bennünk Krisztussal, hogy elpusztuljon a bűn teste, hogy többet ne is szolgáljunk a bűnnek. A remeteség nem pusztán a világtól való megcsömörlött emberek félrehúzódása az élet országútjai mellől. Nem is India menekülése a semmibe. A kereszténységben nincs „l'art pour Tart" világutálat, mert hiszen abban a „gonosz világban" is testvérek élnek, küszködnek a test és a gonosz lélek ellen, akiket a remete csak fizikailag hagy el, de övék marad résztvevő szeretete, önmegtagadásának rájuk sugárzó érdeme. A világelhagyás nem cél, hanem eszköz; út az új életre, a lélek felszabadítására.
(SUBIACO) (64)
64. Subiaco - Település Róma tartományban. Szent Benedek, a Bencés rend alapítója 480 körül született, Nursiában. Miután kitanulta a hét szabad művészetet, Rómában jogot tanult, majd visszavonulva a városból remeteéletet kezdett Subiaco erdejében, egy barlangban.
Ahogy az első embert alkotta, és örült neki (az Isten), ugyanúgy teremti újjá az Alkotó boldogságával a keresztségben a második Ádámot.
Sőt: az újjáteremtésben nagyobb az Alkotó boldogsága, mert amikor átformálja azt az esett embert, szem előtt saját egyszülött, szerelmes Fiát látja, mint az újjáteremtés mintáját. Hisz most az ő képére és hasonlatosságára teremti az új embert, Krisztus képre, akiben neki örökre kedve telik. A régi emberen elromlottak az Isten képének vonásai. A Teremtő új embert teremtett, Krisztust, az Isten-embert, aki az Atyának tökéletes képe, vele teljesen egylényegű. Benne az Isten képe sohse romolhatik meg. Ezért ő a kezdet, ő a minta, akiben és aki szerint mindent megújít.
„Ugyanazon képmássá fogunk átváltozni dicsőségről dicsőségre az Űr lelke által." A keresztségben-Krisztusnak egyelőre láthatatlan arcmását, arányait vesszük a keresztség által adott szentségi jegyben, mely az ő képét bélyegzi reánk és a megszentelő kegyelemben, mely az ő életét közli velünk az ő Lelke által.
Szent Pál szerint: „Mindnyájan, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra."
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Az Atyának a Szentlélekkel egyetemben minden dicsőség - a szentségi Jézussal adatik. Az Egyház itt azt akarja kifejezni, hogy mindazok, akik az Istent dicsérik, valamiképp a mi Urunkkal összefüggnek. Vele egy kórust alkotnak.
Hisz a mi Urunk, az ő megváltó halálával minden teremtmény fölé emelkedett; oly nevet szerzett, mely minden név fölött vagyon. Krisztus királya lett az égieknek is, vezére az angyalok seregeinek. Ők is vele együtt magasztalják a háromszor Szent Úristent.
A megváltott emberiség pedig oly szorosan egyesült Krisztussal, hogy a fizikai test hasonlóságára - vele, mint Fejjel egy testet alkot, az ö misztikus testét. Krisztus misztikus testébe beilleszkednek tagokként az apostol tanítása szerint - a szent apostolok, evangélisták, hittanítók, az összes szentek, mindazok, akik a keresztség szentségében részesültek és róla le nem szakadtak. Ennek a testnek kegyelmi működése, gondolatai, érzései, imádása, áldozata - egyúttal a Fejnek a működése is. A tagok csakis Krisztus Szendéiké által nyithatják ajkukat imádságra, és mondhatják: Abba, Atyánk.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Jézus az Isten országát új szövetségnek tekinti, melyet saját vérének a bűnök bocsánatára való kiontásá-val köt meg. Hivatását már előbb megjelölte: Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja válságul sokakért...
Tudatában van megváltói hivatásának, mint az a Jézus, aki Szent Pál és Szent János hitében él. Hisz Lukács szerint azt mondja: Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett vala. Halálát a szinoptikusok szerint is előre tudja, önként megy a halálba, hogy életét váltságul adja sokakért és vérének ontásával új szövetséget kössön Isten és az ember közt.
Az utolsó vacsorán meghagyja, hogy tanítványai az ő emlékezetére megújítsák azt az áldozatot, melyet ő mutatott be. A szinoptikusok elbeszélése szerint kétségtelen, hogy a kenyér színében testét, a kehelyben vérét áldozatként adta. Ez az én testem, mely értetek adatik. A messiási ország megkapta a maga áldozatát, az emlékáldozatként bemutatandó Eucharisztiát, ezáltal nemcsak szervezetben, tanban, életformában összekapcsolt hívőközösség lett, hanem kultusz-szövetség ís.
(Egyetemes vallástörténet)
A maga és hitvesének, fiainak, és leányainak, élő és elhunyt hozzátartozóinak üdvéért alapította András király a tihanyi monostort, hogy a templom kriptájában a szentély alatt nyugvó haló porai fölött sohse szűnjön meg íz istenszolgálat.
íme: ez a keresztény kultúra begyökerezése az ősi vallásos igénybe, élménybe; a piramisokat ugyanaz a lelki szükséglet építette, mint az első századok magyar monostorait. Ne gondolja senki, hogy egy magyar király fél vármegyére való birtokot adományozott, ékes monostort és bazilikát épített volna, ha szívét teljesen meg ne ragadta volna az evangéliumi szó: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja."
A tihanyi echo is ennek a királyi igénynek, élménynek köszöni létét. Azért beszél róla oly szívesen azoknak, akiknek fülük van a hallásra. És ha szemük van a látásra, akkor azt is megmutatja nekik a tihanyi templom legrégibb részén, az alsó templomon, hogy a magyar lélek mily korán kereste már a maga sajátos kifejező eszközeit, anélkül, hogy szolgaian másolta volna a külföldi mintákat.
(A TIHANYI ÉCHÓVAL)
A nagy egyháztanítók, köztük Aquinói Szent Tamás szerint a megszentelő kegyelem és a belénk Öntött erények úgy viszonylanak a Szentlélek ajándékaihoz, mint az ember rendes készségei, képességei - a rendkívüli tehetségekhez. Minden felnőtt embernek van bizonyos testi ereje, képessége, de nem mindegyik tud félmázsás dolgokat emelgetni. Akiben a lélek működése normális, az tud gondolkozni, következtetni, mégse lesz mindenki tudós. Vannak, akik számolni tudnak, mégse „tehetségesek" a számtanban.
Aki rajzol, nem mindjárt művész, aki végig ver egy kottát a zongorán, nem mindjárt Liszt Ferenc. Prohászka püspök ezért nevezi a Szentlélek adományait a lélek zsenialitásainak. A művész, ha ihletbe kerül, akkor lelke, eszméi, érzései teljesen eluralkodnak rajta. Akkor az eszme teljesen magával ragadja, a kifejezés, a kép, a szobor, a költemény mintegy készen áll lelkében, a költő látja, hallja a költeményt, a zeneszerző fülében ott muzsikálnak a dalok, mielőtt még lekottázta volna őket. A művészi ihlet alatt nem fáradságos elmemunkával, hanem felvillanó világossággal lát és alkot az ember.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."