Kühár Flóris OSB napi breviárium

Misztika ott van, ahol misztérium van, misztéri­um pedig ott van, ahol az ember a Kerubok Sanctus-ával tud leborulni a fénnyel és titokkal leple­zett istenség előtt. Van a Karácsonyban fény, titok is. Bet­lehem fölött hangzik a Sanctus is, a Glória is. Van fény a karácsony-éjszakában; ragyog a csillagokról a barlang­ba, villog az angyali szárnyakról; még több fény sugár­zik a Szűzanya szívéből: a hit világossága, az ígéretek be­teljesülésének biztonsága, a próféták látomásainak jelen­valósága.
De még több a titok, még több a homály, a betlehe­mi éjszakában: a világtörténelem legnagyobb ténye: az is­tálló jászolán keres színhelyet; a Földalkotó magára veszi a földből alkotott emberi testet, hogy elrejtse vele a Magasságbelinek glóriáját. Fény és homály: a karácsonyéj tele van a legnagyobb kontrasztokkal, csak a kontrasztok szö­vik a misztérium leplét. És ezen a fátylon szem át nem ha­tol, ezt a homályt az ész világossága át nem töri. A misz­térium lelke kontrasztokból szövődik, a Karácsony misz­tériuma próbára teszi az észt és a szívet. Az ész nem tudja feloldani a karácsonyéj ellentéteit, és ha hite nincs ellen­mondást olvas ki a pólyába takart Mindenhatóról.

(A DOCTOR MYSTICUS)

11. Kerubok - a Paradicsom és a frigyláda őrei, a szeráfokkal együtt Isten közvetlen környezetét alkotják, Istent kísérik. Eredetileg nem angyalok, de a zsidó apologetika nyomán angyaloknak tekintették őket, mégpedig a legmagasabban állnak. Így vette át őket a keresztény hagyomány.

13. Sanctus - A Szentmise különböző részeihez meghatározott énekek tartoznak. Ebben az értelemben a "Szent vagy..." énekekre és természetesen a Szentmisén az ebből fakadóan megjelenő szimbólumokra utal Flóris atya.

A szentségi Krisztus teljesíti be a teremtés célját: az Isten dicsőségét. Isten a maga dicsőítésére teremtette az egész világot. Kiárasztotta a világra az Ő bölcsességét - és a világban ott ragyog annak rendjében és célszerűségében: az Isten böl­csessége.
A virágos rét és a csillagos ég - hirdetik az ő szépségét. A mindenség nagyságában az Ő végtelensége tündöklik, a természet erőiben, a tenger hullámaiban, az ég vihará­ban - az Ő hatalma. Ezért szólítja fel a zsolozsma az egész természetet - az Isten dicsőítésére.
A világnak istenmagasztaló kórusában az ember az, aki öntudatosan ismeri fel a Teremtőt a természetben, a Meg­váltót Jézus emberi testében, a Megszentelőt - az Ő mű­veiben. Csak az ember - mégpedig a megváltott, megszentelt ember - tudja Istent méltón dicsérni, csak rajta ragyog fel igazán az Isten dicsősége.
A megváltott, megszentelt ember is csak azért nyújthat az Istennek méltó dicséretet, mert Krisztus képére, hason­latosságára született újjá az ő vérének ereje által.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

A testi betegség nagyon alkalmas arra, hogy az em­bert alázatossá tegye. Hiszen - ilyenkor érzi az em­ber, mennyire nem ura magának, mennyire rá van másokra utalva. Viszont - az ideggyöngeség - lerontja rendesen a többi betegségnek ezt a jótékony, alázatossá tévő hatá­sát. Mert az idegbaj az ember lelkét is kikezdi, türelmet­lenné, gyanakvóvá teszi, mindent ellenszenvesnek tüntet fel, a kicsi dolgokat is felfújja. Azért is kell ezt is gyógyí­tani - pihenéssel, csendes megnyugvó imádsággal, mely­ben az ember mást sem tesz, csak azt mondja, akár gon­dolattalanul is: Jézusom, legyen meg a te akaratod. Én ér­ted elviselek mindent, Jézusom, ha akarod, meggyógyít­hatsz engem.
Az alázatosságnak az ember sohse jut el a végére anél­kül, hogy ne járná folyton az egész létrát. Az élet mindig ad valamit, hogy kipróbálja: hogy bírjuk az igazi, lélek szerint való alázatosságot. Minek félni a jövőtől? Mi ér­heti azt, aki az Úr Jézust szereti? A Maga sorsa az Ő ke­zében van. Csak várjon szépen türelemmel, sok vihar el­múlt már, sok tél tovatűnt már; Az Úr parancsolt a vihar­nak és - nagy csendesség lőn...

(A levelezésekből)

Az anyagi világ titkos sugarainak és hullámainak vannak felfogó készülékei és vezetékei; a hullám és a sugár mégis más, mint a vezeték és a rádiógép.
A lelki életnek is vannak felfogóí és vezetékei: az érzék­szervek, az idegek és az agy. A kegyelmi életnek, sugara­inak és hullámainak is vannak vezetékei és felfogói, azaz az ember számára összegyűjtő és közlő eszközei. Ezek el­sősorban: az Egyház szentségei. Az isteni élet árama a vi­lágba messziről jön; az Isten legmélyebb mélységeiből, az ő megváltó akaratából. Leadó állomása az isteni áramkör­nek: Krisztus keresztje a Kálvárián. Közlő eszköze minden szentség kiszolgáltatás.
Krisztus Urunk jól gondoskodott arról, hogy az Ő ke­gyelmi hullámai hozzánk érjenek.
A görögök ma is misztériumnak nevezik azt, amit a la­tinok sacramentumnak, mi szentségnek mondunk. Való­ban misztérium minden szentség: az isteni titkos élet jele, hordozója, bennünk létrehozója. - az Üdvözítő hét szent­séget alapított, hét egymástól különböző szent jelet; - „a szentségek létrehozzák azt a kegyelmet, melyet jelente­nek." Sacramentum efficit, quod figurat.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

Az egész emberiség vajúdik és sóhajtozik az Isten után, és mint fészkéből kivetett madárfióka, vá­gyik vissza hozzá... kiérezni az Istentől elhagyott emberi­ség sóvárgását az elveszett istenközelség után.
Az objektív misztikához csak hittel juthatunk és hitből fakadó, hitünk szerint formált alázatos, áhítatos lélekkel. A hit más, mint a kíváncsiság. A hit finomítja meg a lé­lek érzékszerveit, hogy a természetfölötti világban el tud­jon igazodni. És a hit biztosít arról is minket, hogy aki Krisztust sze­reti és befogadja, abban Ő benne lakozik és ittlakása nem tétlen pihenés lesz, hanem szívének összedobbanása, sze­retetének belesugárzása, összeolvadása a lélekkel. Az is az Ő kitüntető figyelme és kegyelme, hogy akkor, amidőn legkevésbé várjuk, akkor, midőn a lélek minden más szá­mára üressé vált, amikor egyes egyedül, és teljesen Krisz­tus tölti be az ember templomát. A lélek érzékennyé vá­lik Vele szemben és tudatába a mennyország előízével szökik fel annak átélése, hogy Isten velünk és bennünk: Emmanuel. Akkor hozza vissza a Karácsony misztériuma az elveszett paradicsomot.

(Az ELVESZETT PARADICSOMTÓL...)

A háromszemélyű egy Isten második személye, mint Isten, elválaszthatatlan az Atyától és a Szentlélek-től. Tehát Jézus Krisztus, mint isteni személy, ugyancsak mindenütt jelen van — végtelenségével. Az Isten a világ­ban jelen van mindenütt — világot fenntartó, átható ere­jével, működésével is. Ez a működés részben a természet rendjébe tartozik, részben a természetfölötti, kegyelmi rendjéhez. A háromszemélyű egy Isten kifelé való műkö­dése az egy isteni természetnek elválaszthatatlan birtoka; tehát a természet rendjében is, a természetfölötti rendben is, a három személy együtt működik, és működése által együtt is van jelen a világban és a kegyelemmel felruhá­zott lélekben.

A szentségek az isteni természetfölötti működés legki­válóbb eszközei. Bennük a kegyelmet adó, éltető Szent­háromság van működése által is jelen, mint ahogy a Nap van jelen fényével és melegével a föld virágaiban. Az Is­ten, akiben él, mozog és van - a bűnös ember is - az Isten, akinek a jelenléte még a pokolban sem szűnik meg: más­ként van jelen ott, ahol szentségei által életet fakaszt, ke­gyelmet oszt, irgalmat áraszt. A szentségekben az isteni szeretet találkozik velünk.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

A szentek lelkiéletének fejlődése az istenszeretet irá­nyában történik. Hogy azonban az Isten a lélek számára a legfőbb érték, a summum bonum legyen, ahhoz szükséges a hitisme­ret és az akarati erők fokozott elvonása egyéb értékektől. A szentek lelki fejlődése tehát magában foglalja a hit­élet fokozatos mélyülését és tartalmi kitágulását; az érzel­mi életnek és az akarati tevékenységnek az Istenbe való központosítását. Ez utóbbit segíti elő a szentek aszkézise.
A fejlődést a nyugtalanság érzése kíséri; ez az érzés hajtja a szentek lelkét addig, míg az Istenbírás, az Istenben való megnyugvás tudata el nem árasztja őket.
Ez a cél saját erkölcsi énjüknek folytonos fejleszté­sét teszi szükségessé; a szentek erkölcsi egyénisége Krisz­tust másolja, Krisztushoz közelít. Mivel pedig az eszmény előttük a legmagasabb, ezért a szentek erkölcsi fejlődésé­ben igazi megállás nincs, csak továbbhaladás.
A szentek lelke az összes tudati és tudaton kívüli lélek­alakító tényezőknek az Istenre való központosítására tör.

(A SZENTEK LÉLEKTANA)

10. summum bonum - Legfőbb jó. Arisztotelész szerint az egymás alá és fölé rendelt célok során szükségképpen eljutunk ahhoz a célhoz, mely önmagáért van: ez a summum bonum, melynek birtoklása a boldogság. A teológiában a summum bonum Isten, aki alapja és helyettesíthetetlen föltétele az erkölcsiségnek.
 

Új életet kaptunk a megszentelő kegyelemmel, azt az életet, melyet a keresztség előtt kértünk, midőn azt kérdezte az Egyház: Mit kérsz az Isten anyaszentegy­házától? Feleltük: a hitet. A hit mit ád néked? - „ Örök éle­tet"- Megkaptuk a keresztségben a hitet, mint a megszen­telő kegyelemmel belénk öntött természetfölötti készsé­get. A keresztségét a régiek a hit szentségének mondták, mert vele a Szentháromság egy Istenben való hitet fejez­te ki az Egyház, ezt vallotta meg a hívő a hitvallás elmon­dásával és az újjászületés kegyelmével a hit kegyelmét is megnyerte. Mert a hit is kegyelem; nem a mi művünk, hanem a minket kiválasztó, magához vonzó Istené. Ke­gyelem, mely nélkül nem üdvözülhetünk, üdvösségünkre szolgáló jót nem művelhetünk.
Amikor a hit kegyelmét elnyertük a keresztségen, az még éppúgy szunnyadt mibennünk, mint lelkünknek ter­mészetes képességei. A csecsemő még nem gondolkozik, a gondolkozás képessége csíraként rejlik benne. Amint a teste, idegzete fejlődik, a lélek természetes képességei is kibontakoznak, mint a vetés a földből. A hit természet­ fölötti készsége, habitusa is együtt fejlődik a gyermek lel­kével.    

(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

A Római katekizmus szerint „azt tanítjuk, hogy a szentség érzékeinkkel felfogható jel, mely Isten rendeléséből azzal az erővel van felruházva, hogy a szent­séget és megigazulást jelentse és létrehozza." Az újszövet­ség szentségei Krisztustól rendelt érzékelhető jelek, me­lyek által megadja nekünk, vagy gyarapítja bennünk a megszentelő kegyelmet és különböző segítő kegyelmet ád nekünk. Maga az Istentől alkotott természet is telve van jelekkel. Az egész természet is jellé válik, melyből a te­remtő Istent, az ő tulajdonságait ismerjük föl. Életünk, lelkivilágunk a jeleknek rendszerébe van beleágyazva, úgy hogy már nem is gondolunk arra, mennyi jellel élünk. Minden életpálya kialakít valamilyen jelbeszédet.
A jelek közül egyeseket szimbólumoknak nevezünk. A mai nyelvhasználat szimbólumnak szokta mondani rend­szerint azokat a jeleket, melyek érzéki formában valami­lyen mélyebb, eszmei tartalmat akarnak kifejezni. A szim­bolikus jel arra való, hogy rejtett, titkos valóságot, fejez­zünk ki vele, olyat, melyhez érzékeink közvetlenül nem férnek hozzá. Ha egy üvegben méreg van, vörös kereszttel jelöljük: Jaj annak, aki nem vigyáz a jelre.

(Az ÖRÖK ÉLET FORRÁSAI)

9. Katekizmus - (a görög katekhein azaz visszhangozni igéből) Tág értelemben kérdés-felelet formában összeállított, áttekinthető, egyszerű oktató könyv. Szoros értelemben az Egyházban a hitoktatás tankönyve, a keresztény hit tanítása biblikus, liturgikus, ugyanakkor világos és rendszerezett bemutatása dialógusos kérdés-felelet formában megfogalmazott foglalat.

Anonymus, akinek névtelenségét kiváló tudósaink szeretnék aprólékos és gondos munkával felderí­teni, még mindig előrehúzott csuklyával takarja el arcát azok elől, akik a P. betű rejtélyén akarnak hozzáférkőz­ni. Amikor a P. vagy B. mester kilétét bolygató vitát ol­vastam, végre rászántam magam, hogy a magyar honfog­lalás eme kútfőjét elolvasom. De a rejtély csak izgatja az embert és a lefödött arcok fátyolán át szépségeket sejtünk. Hátha egy pillanatra hátra esik ez a csuklya és hét vagy nyolc évszázad múlva szembenéz velem P. vagy B. mester úgy, hogy már nem is leszek kíváncsi nevére, mert neve helyett szemén, pillantásán át a lelkét láthatom!

Amikor hőseit szétereszti a Dunántúlnak, Pannóni­ának elfoglalására, Árpád vezért mintha maga is kísérné hódító útján. Elmegy vitézeinek társaságában a Vértes és a Bakony hegyein át addig a pontig, mely akkor is Mons Pannóniáé nevet viselte.

Hálás vagyok neki. Szemébe nézhettem és most is ott látom szeme kitágult tükrén a „species Pannoniae"-t, Pan­nóniának díszes, ékes arculatát. Hamar elárulta magát a Névtelen Jegyző.

(Pannónia szépsége)

Szent Tamás⁸ sohasem egyoldalú, nem részletekben pepecselő, hanem az egészben látja a részt, a történe­lemben az eseményt, az Istenben az eszmét és eszményt, a valóság sokoldalú vonatkozásaiban az embert, a testben, anyagban a halhatatlan lelket. Realizmus és kidolgozott összhang az ő világa, melyben a valóság, az értékek rend­je hierarchikus összecsengésben árad az ősokból, hogy a megértés és a hit útján visszalendítse ősforrásához az Isten felé nyugtalankodó ember; ezért lettek gondolatai, eszméi az újkor csírái, ezért bomlik vissza a káoszba minden tö­rekvés, mely az ő útjáról letér.

Ezzel egyúttal tanítómestere a mi korunknak is. Hogy az apokaliptikus időkben, amikor a Nyugat, sőt Euró­pa vesztének előjeleit látjuk, ne kapaszkodjunk az óvilág pusztulására szánt deszkáiba, hanem keressük meg a fej­lődés irányvonalait és járjunk rajta bátran. Az ót az újjal most Ís a természet alapjai és a kegyelem viaduktjai kö­tik Össze, ne romboljuk az alapokat, mert megtörnek a rá­juk épített ívek. Pártcélok, hírverés, pillanatnyi érdekek, személyi ellentétek ne befolyásoljanak az igazság kutatá­sában.

(Mit jelent Szent Tamás személye és műve?)

8. Szent Tamás - Flóris atya sokszor csak Szent Tamásként említi Aquinói Szent Tamást. Tommaso d Aquino (Roccasecca, 1225. január 28. - Fossanova, 1274. március 7.), teológus, a XIII. század legkiemelkedőbb skolasztikus filozófusa, Domonkos-rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. Angyali Doktor (Doctor Angelicus) néven is ismert. Azt akarta, hogy az egész ember testestül-lelkestül táruljon ki Isten előtt. Ezért szembefordult azzal az gondolkodó, író, költő, az orosz szimbolizmus világhírű képviselője.

Hogy a vallás is sajátos típusokat teremt a termé­szetszemléletben, az magától értetődő. A vallásos tudatnak jellemző sajátsága, hogy mindent saját fényében akar szemlélni, hogy látszólag egészen távolálló jelensége­ket is belekapcsol a vallás centrális eszméinek hatásköré­be. A veréb a háztetőn - és a hajhullás - a hegyi beszédben ís a Gondviselés eszmekörének a szemléltetői.

Aki a hitéből él, akinek a lelkében a hívő világnézet és a tudomány összhangban állnak, az megtalálja a maga he­lyét a természetben és a természetet is el tudja helyezni Is­tenhez való viszonyában. A keresztény misztikus egyálta­lán nem áll idegenül a természet világában, érzi, tudja, hogy rokonságban áll a nagy természettel. Ez a rokonság onnét ered, hogy az embernek is, a természetnek is egy az atyja, mindkettőjüknek a mennyei Atya adta a ruhát, a díszt, a táplálékot - a hegyi beszéd szerint. És egy a célja: dicsérni, magasztalni - ki-ki a maga módján és tehetsége szerint - az Istent. A keresztény misztikus mivel a vílágfö-lötti Istent látja sokféle módon a természetben, ezért ér­zésvilága megittasodik a természet szépségétől!

(A MISZTIKUS TERMÉSZETSZEMLÉLET ALAPJAl)