81680 ima található a honlapon, összesen 191960 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!
Olyanok ezek a lelki-szellemi vallomásos mondatok, mint betegeknek az infúzió: cseppenként jutnak véráramunkba, és úgy adják át gondolati hatóanyagaikat. Az olvasottak visszhangja azonnal „gyógyhatású" majd pedig a gondolatok — hónapok múltán - észrevétlenül összeállnak tartalmas élménnyé - „lelkigyakorlattá." Németh László nyomán valljuk, hogy "A gondolat ereje nem csak az, amit mond, hanem amit ad."
Kralovánszky Ubul, Kühár Ede O.S.B.
Rohanó világunkban még percekre se jut idő, hogy magunkba zárkózva gondolkodjunk életünk valós tartalmáról és szembenézzünk szellemi-erkölcsi értékeinkkel. A média-világ eltaposta az elmélyülés lehetőségét. Szükséges ugyanakkor, hogy kiragadjuk magunkat a naponkénti testi-lelki kényszerűségből. Ennek lehetősége érdekében válogattunk Kühár Flóris életművéből, igen gazdag irodalmi munkásságából.
Flórís atya az egyszerű nép köréből származott: többgyermekes, földműves családba született 1893. július 5-én, egy - akkor még Magyarországhoz tartozó — Vas megyei faluban, Pártosfalván. Tíz esztendős lehetett, amikor Kőszegen, a Bencés Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A kollégium szellemisége, lelkisége nyomán szerzetespapi hivatás érlelődött lelkében, így a tehetséges fiatalember Pannonhalmára került, ahol 1916-ban ünnepélyes fogadalmat tett, majd Győrben pappá szentelték. Miután teológiai doktorátust szerzett az innsbrucki egyetemen, idehaza először a lelkipásztori szolgálat évei következtek.
Celldömölkön 1917-ben nehéz örökséget vett át, a háború okozta sebek: testi-lelki nyomorúság, fájdalom, szegénység fogadta. Ez a tapasztalat elmélyítette érzékenységét, amellyel a szociális kérdések felé fordult. Plébánosként és leányoskolai igazgatóként felismerte az egyesületi közösségek megtartó erejét, ezért szorgalmazta megalakulásukat. Az általa létrehívott egyesületek egyike volt a celldömölki Mária Kongregáció, amelynek tagjai közt olyan lelkek formálódtak, mint Berecz Erzsébet Skolasztikáé, aki az alföldi tanyavilág nagy apostola és szerzetalapítója lett; akinek hivatását és küldetését épp a Kühár Flóris lényéből kisugárzó bencés szellemiség határozta meg.
1922 és 1929 között a tanári munka évei következtek Flóris atya számára a pannonhalmi főiskolán. Lelkipásztorkodástant és egyházjogot adott elő, de tudományos és irodalmi tevékenysége, amely ebben az időben virágzott ki, más témákat is felölelt: pedagógiai, pasztorális3 és hagiográfiai4 tanulmányokat is publikált. Létre hívta a Pannonhalmi Szemle folyóiratot azzal a céllal, hogy a nagyközönség számára közvetítse a bencés szellemet, lelkiséget, s amelynek 1929-ig szerkesztője is volt.
A kecskeméti bencés obláták5 igazgatójaként és Berecz Erzsébet révén ezekben az években ismerte meg Flóris atya a magyar Alföldet, azon belül a tanyaviíág népének helyzetét, szükségleteit, szegénységét, amelyben bizonyosan visszaköszöntek celli lelkipásztori éveinek tapasztalatai. Meglátta az értéket a hívő tanyai nép lelkében. Gyakorta vett részt népmissziókban, majd közreműködött az erre a missziós szolgálatra szánt női szerzetesközösség, a Szent Benedek Leányai Társaság megalapításában, gondozásában, temploma megépítésében.
Flóris atyát 1929-ben Budapesten egyetemi magántanárrá habilitálták, s még ebben az évben a bencések római Szent Anzelm Egyetemén dogmatika-tanári kinevezést kapott: a szentségek dogmatikáját és pasztorálisát adta elő. Szigorú tanár volt, de önmagával szemben is igényes volt, így joggal várta el növendékeitől is. A római évek profesz-szori munkájának gyümölcse lett többek közt Az örök élet forrásai u hét szentségben című könyve, amelyben könnyű spirituális olvasmány formájában adta elő a szentségek teológiáját. Fontos volt számára, hogy a tudománynak köze legyen az élethez, hiszen azt kell, hogy szolgálja. Vallotta, hogy az elméleti és gyakorlati életnek ki kell egészíteniük egymást. Ugyancsak római tanárságának három éve alatt születtek szép, ma is megragadó „úti naplói", amelyekből e gondolati breviárium is bőséggel válogat.
Magyarországra visszatérve, 1931-ben újra pannonhalmi tanár lett, emellett a területi apátság esperese és tanfelügyelője. Tucatnyi körlevél, papi lelkigyakorlat kézirata jelzi, hogy komolyan vette hivatalát. Esperesként feladata volt, hogy végiglátogassa a főapátság plébániáit, véleményt alkosson róluk és javaslatot tegyen megújításukra. Megbízatása a liturgiától a kántori szolgálaton keresztül az iskolák állapotának megvizsgálására szólt; ezeken kívül papi lelkigyakorlatok és koronák tartására. Rendszeresen szervezett és vezetett tanítógyűléseket az egyházmegyei tanítóság lelki képzésének és elméleti-gyakorlati továbbképzésének előmozdítására, valamint a személyes kapcsolatok építésére. Az Actio Catholica egyházmegyei igazgatójaként, annak programjához kapcsolódva, szorgalmazta az iskolán kívüli népművelést. Flóris atya 1935-ben budapesti házfőnök6 lett. A ház naplója tanúja annak, milyen mozgalmas éveket élt a fővárosban: a Bencés Gimnázium hittanára volt és egyetemi magántanár is a Hittudományi Karon. Emellett komoly katolikus közéleti tevékenységet folytatott. Az Actio Catholicán kívül részt vett a katolikus magyar egyetemi és főiskolai hallgatók szövetségének, az Emericanának munkájában is, mint a föderáció lelkészi karának vezetője, praelátusa. A katolikus nagygyűlések és az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítéséből is kivette részét, amelyben kiváló szervezői tehetsége mutatkozott meg. Az irodalmi életbe is bekapcsolódott - Babits Mihály teológiai tanácsadója volt a himnuszfordításokban. És folytathatnánk a sort, mi mindenből vette ki részét a Budapesten töltött nyolc év alatt. Nagy ívű életpályája - a környezete számára - hirtelen, de számára nem készületlenül teljesedett be 1943-ban. Teste az általa épített tiszaújfaíui Zárdatemplom kriptájában nyugszik.
Az égből leszállott a Magasságbelinek Fia és a Szentlélek erejével megtestesült a Szűz méhében. A rég várt Megváltó a földre szállt és a Szent Szüzet választotta édesanyjául.
Ez volt a gyümölcsoltó tavasz. Emlékét hitdeti mindennap háromszor a hegyek, völgyek, rónák fölött csengő harangszó, melyre kalaplevéve köszönti az ember Megváltójának, Istenének anyját, az angyal köszöntésével és imádságába foglalja azokat a szavakat, melyek kimondásától függött az Ige, a második isteni személy megtestesülése.
„Az angyali üdvözlet által adja tudtunkra Isten - úgymond Szent Jeromos - mily szép és nagyságos a mindenkor szűz Boldogasszony. Azt mondja az angyal: Üdvözlégy malaszttal teljes, az Űr van teveled. Úgy illet, hogy az Isten a kegyelmek teljes bőségével gazdagítsa azt, aki a mennyek dicsőségét, a földnek Urat adott, általa száll béke a földre, hit a világba; általa veszett a bűn, nyert rendet az élet, szabályt az erkölcs. Valóban malaszttal teljes, mert mások részenként kapták, de Máriáta a kegyelem özöne egyszerre szállt rá, betöltötte mindaz a kegyelem, ami Krisztusban van - bár másként, mint Krisztus."
(Szűz Mária élete)
Az ősegyház atyáinak hitét akarjuk föleleveníteni, hogy a szentségeket sohse nézzük üres szertartásnak, puszta tárgynak, cselekménynek, hanem az isteni jelenlét tudatának lenyűgöző és fölemelő áhítatába emelkedjünk. A kert, pompázó virágainak szirmát a nap fénysugarai festik, a levélnek zöldjét ugyancsak a napfény csalogatja ki. Sötét odúban nem zöldellnek a növények. A virágszirom hálával fordul a nap felé, neki nyílik hajnalban és búcsúztában összecsukódik. A Nap a maga áldott világosságával és melegével, tehát erejével dédelgeti a természetet, egészen közel van hozzá, simogatja, csókolgatja - állaga szerint mégis messze van...
A háromszemélyű egy Isten, az Igazság Napja bár áthatolhatatlan fényben lakozik, még sincsen távol a földtől; betölti jelenlétével az egész világot és a világ neki mégsem tartó edénye. Az Isten végtelen, tehát mindenütt jelen van. Ezzel a végtelenségével jelen van ott, ahol a szentségeket kiszolgáltatják, és ott is, ahol nem szolgáltatják ki. Jelen van a megigazult emberben és jelen van a bűnösben. Ez a különbség a Nap jelenléte és az Isten végtelenségének jelenléte közt.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
A keresztény Róma eltemette a régi Rómát. Vele a világimpériumot, a földnek egy jogar alatt való egyesítését, melynek a célja minden földi hatalomnak, vagyonnak, dicsőségnek, uralomnak egy kézben való egyesítése. Ez a civitas diaboli, „Neked adoma föld országa kin-cseit". Krisztusnak nem ez kell. A katolicizmusnak más a struktúrája, abban nem a farkastej hanem a Bárány vére ömlik.
A katolicizmus azt tartja: jobb adni, mint kapni. A világimpérium univerzalizmusa megfordítva, azt vallja: adni nem jó, csak kapni. Ez a farkas-étvágy benne van ebben a nacionalizmusban, mely most a világot darabokra tépte. És ne gondold, hogy a farkas megváltozott akkor, ha áldozatát széttépte. Aztán ugyanis - megeszi. És ha jóllakott - pihen, majd új prédára néz.
Ásnak, sokat ásnak Rómában. A Capitolium farkasai most ketrecben vannak. Azoknak jut eleség. Igazán nem szeretnék a ketrec közelében lenni, ha egyszer kiszabadulnának. Na, nem ijesztgetem magamat. A Szt. Péter templom kupolájára nézek; alatta pihen a galileai halász, aki a legyőzött civitas diaboli-ra ráépítette a mennyek országát.
(RÓMAI LEVÉL. I.)
Aquila János (40) (a veleméri templomban) megint a Regina coeli-t (41) ábrázolja, koronával a fején, széles palástját kitárja két kezével és a palást alatt megvonulnak pápák, püspökök, papok, apácák; királyok hercegek, lovagok, jobbágyok, férfiak, asszonyok, gyermekek; mind hozzá, menekszik, oltalma alá fiit, pártfogását kéri. A szegény veleméri jobbágy és nagyhatalmú grófja éppúgy a Szűzanya palástja alá rejtőzik, mint a közte élő pap és a messze Győrött székelő püspök és a római pápa. Ha van is tagozás, mégpedig vertikális tagozás ebben a társadalomban, úgy az egyháziban, mint a polgáriban, de minden összetartozik, egy nép; mind megfér a Szűzanya palástja alatt. A hierarchia és a rendiség nem tudja elhomályosítani a másik nagy igazságot, mely a Michael praepositus serpenyőjén méri le az ember értékét és a Christus Rex (42) ítéletével szentesíti az egyház demokráciájának tanát, hogy az embernek halhatatlan lelke van és az Isten előtt nincs különbség nép és nép, szolga és szabad között. Mily jó, hogy a kérlelhetetlen bírónak Szűz Mária az édesanyja, akinek palástja alatt oly jól megférnek az élet különbségei és ellentétei.
(Velemér)
40. Aquila János - XTV. században, a Magyar Királyság délnyugati részén alkotott freskófestő és építész. Valódi neve és nemzetisége ismeretlen, származásáról és életéről jóformán csak a képeiből kivehető információkból tudunk. A freskókon hátrahagyott „Johannes Aquila" felirat voltaképpen nem művésznév {bár akként kezeljük), hanem művész státuszának jelképes megjelölése. Tágabb értelemben ugyanis „aquila Jánosoknak" a középkorban az ihletett egyházművészeket nevezték. A ő védőszentjük János apostol volt, és mivel az ö szimbóluma a sas, e kettő kombinációja adta a művészeket jelölő szókapcsolatot. Elsőként a veleméri Szentháromság-templom freskóit festette meg 1377-1378-ban. 1392-ben ő építette, majd festette ki a mártonhelyi (ma Martjanci, Szlovénia) templomot.
41. Regina coeli - „Mennyek Királynője" a katolikus egyház ősi latin Mária-himnusza. Nevét, mint más imádságok, a kezdősoráról kapta. Szerzője ismeretlen, de a legenda szerint Nagy Szent Gergely pápa egy húsvét reggelen angyaloktól hallotta énekelni az ima első három sorát, miközben egy szertartás keretében mezítláb haladt a Szent Lukács evangélista által festett, az Szent Szüzet ábrázoló ikon mögött. Ekkor isteni sugallatra hozzáadta a negyedik sort is.
42. Christus Rex - Krisztus Király
Szent Benedek Regulájában azt mondja: úgy imádkozzunk, hogy elménk és szavunk Összhangban álljon. Ez áll minden imádságra, de leginkább kell, a szentmise méltósága miatt - állania a szentmisehallgatásra, Hisz a szentmise a legtökéletesebb imádság, az istentisztelet középpontja, legfőbb tartalma. Az Üdvözítő maga mondja, Egyháza megvalósítja: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Tehát nyilvánvaló, hogy nekünk megváltásunkra, Krisztus kínszenvedésére és halálára való hálás emlékezéssel, ebből fakadó Istendícsérettel és önátadással kell a szentmisét hallgatnunk.
A szentmisének lényege: a két szín alatt való átváltoztatás, mely Krisztusnak értünk adatott, azaz kínszenvedésre, halálra átadott testét és értünk, a mi megváltásunkra, bűneink lemosására, kiontott vérét állítja áldozatként az oltárra. Az Anyaszentegyház arról sem feledkezik meg, amire Szent Pál figyelmezteti: Valahányszor ezt a kenyeret eszitek és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jő. Ezért úgy építi fel a szentmise főrészeit, hogy azokban - teljes mértékben - valóban az Úrra való emlékezés, az ő halálának hirdetése nyilatkozzék meg.
(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Íme Krisztus: a jel. Az érzéki, emberi, látható természet benne: jel, melyből megismerjük az emberi természettel egy személyben egyesült Igét, a második isteni személyt,
Az Úr magára alkalmazza a legtitkosabb jeleket, mikor Önmagát az élő kenyérnek nevezi, vagy apostolainak ezt mondja: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők.
Amikor halálával a világot megváltotta, a keresztfát tette az üdvösség jelévé; ezért Szent Pál szerint: „nekünk dicsekedni kell a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, melyben a mi megváltásunk, életünk és föltámadásunk van; mely által megváltott és megszabadított minket." Hogy a mi Urunk az ő megváltását, melyet a keresztfán szerzett, ránk alkalmazza, hogy megváltó vérének áramát ránk kiontsa, kegyelmeit velünk közölje: azért alapított a szentségeket, mint az ő megváltásának kegyelmeit velünk közlő szent jeleket.
Ezért adott hatalmat az apostoloknak, hogy kezük rátételével a Szentlelket közöljék, Ő maga vette a kenyeret és bort és saját testévé és vérévé változtatta őket. Tanítványaira rálehelt és megadta nekik a bűnök bocsánatának hatalmát...
(ÁZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Béke és boldogság honolt a názáreti házban, a munka üteme az imádság hangjával váltakozott. József megtanította a munkára Jézust is, mikor már fölserdült. Jézust is csak úgy ismerték: az ács fia. Titkukba senki bele nem látott. József azonban érezte a szent, és nagy szolgálat méltóságát.
A halál úgy jött rá, mint falevélre a csendes ősz. Lassan sárgul, elveszti színét, aztán szél nélkül, vihar nélkül lehull a földre — Mária állt ágya mellett. Fejét Jézus támogatta kezével Megelevenedett élete áldozataival, szenvedésével és boldogságával. Mily jó volt hozzá a mennyei Atya, hogy rábízta egyszülött Fiát, és az ő édesanyját. És most itt vannak mellette. Ő megtette a magáét, kérhette az Urat: Most bocsásd el Uram, szolgádat.
Jézus szólt hozzá a mennyei Atya nevében és szavából a mennyei boldogság biztos reménye szólt: „Jó és hű szolgám, nevelőatyám; hűséges voltál a kicsiny és nagy dolgokban, menj be Atyám örömébe." Szent József lelke megtért ősei közé és megvitte az örömhírt, hogy a Messiás már a földön van és nemsokára megnyílik az Atya országa azok számára, akik az ószövetségben a Messiásra várakoztak.
(Az Egyház szentjei)
Az Úr irgalmának nagysága abban nyilatkozik, hogy a mi bűnbánatunkat, gyónásunkat használja fel eszközének megmentésünkre. Valahányszor gyónunk, ha csak bocsánatos bűnöket gyónunk is, a szentség mindig gyarapítja a megszentelő kegyelmet, erősíti a belénk öntött erényeket, a hitet, reményt és szeretetet, visszaadja szerzett érdemeinket. Ezekkel együtt azonban ád gyógyító kegyelmet is, mintegy orvosságként betegségeinkre. Tehát nem csak saját megtörődésünk, gyónásunk hat ránk gyógyítólag, nem csak az elégtétel cselekmények erőfeszítése segít bűnös hajlamaink kiirtásában, hanem maga a szentség gyógyító kegyelme is. Ez az az olaj, melyet az irgalmas szamaritánus önt ami sebeinkre. A szentség által az Isten működik bennünk; az Isten segít minket a bűn elleni harcban, a rossz szokások leküzdésében, a bűnök írtogatásában, sebeink gyógyításában. A bűnbánat szentségéhez való gyakori járulás biztosítja számunkra azokat a segítő kegyelmeket, melyekre a lelki harcban szükségünk van. Ha a lelkiéletben előre akarunk jutni, akkor ezt a szentséget nem szabad elhanyagolnunk. Erényeink általa szilárdulnak, erőnk belőle táplálkozik.
(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)
Patak átvészelte a törökdúlást anélkül, hogy a török megtelepedett volna benn; annál nagyobb kárt tettek benne az ország belső háborúi, a királyi és az erdélyi magyarság küzdelme; a kuruc és a labanc, a katolikus és protestáns, a német és magyar háborúságok. Hogy annyi harc és pusztítás után még mindig ennyi emléke maradt Patakon a magyar régmúltnak, az igazán isteni kegyelem. Ennek a harcnak egyik-másik fejezetét mondják el a pataki kollégium kapujának falain álló domborművek. Ezek örökítik meg a gályarabokat, a pataki kollégium megmentését az asszonyok által, mikor a jezsuiták a kollégiumot el akarták foglalni... A gótikus plébániatemplom is többször cserél gazdát, katolikus vagy református istentisztelet van benne, aszerint, hogy a vár kinek a kezén van. Báthory Zsófia odaadja a jezsuitáknak, Thököly visszaadja a kálvinistáknak. Kriptájában ma is ott pihennek református erdélyi fejedelmek és nagyasszonyok, meg a katolikus kegyurak. Odalenn már béke van, de a föld fölött sok minden azt hirdeti, hogy az egység útjának legnagyobb akadálya ez a kettészakadt magyar múlt.
(Az EGYSÉG ÚTJÁN)
Nevét nem írja ki, de a szívét kitárja és az örök magyarnak legmélyebb érzését, a magyar föld szerelmét. A Névtelen, most már nem is mondom jegyzőnek, csak magyarnak, nem úgy jött haza Parisból, hogy ne tudná, mit keressen a gémeskutas Tisza-parton, aratásban izzadó gatyásparasztok közt. Talált ö itthon is szépséget, szeretnivaló földet és népet, életfakasztó és nemcsak életábrázoló kultúrát. Nem is lehet csodálni, hogy a Névtelen Szent Márton hegyén „fölötte örvendett Pannónia szépségén". Hisz a Kisalföld felidézte benne a Nagy-alföld végtelen rónáját, a nyugati nagy folyó, a Duna emlékeztette a magyar folyóra, a Tiszára. Amikor a hármashalom keleti dombjára ért, oda, ahol most a "búsuló' nevű kilátó van, Pannónia arcának másik felére esett pillantása. A síkság palástja Tata felé ráncokat vetett, a ráncok halmokká, hegyekké nőttek és a keleti látóhatár megtelt végeláthatatlan erdőséggel, hullámzó hegyhátakkal, melyek fölött szeme a budai hegyvidékig hatott. A Vértes és a Pilis zárták le a látóhatárt Kelet felé; messze táruló nyíláson Fehérvár-felé lehet látni. Szent Márton hegyéről (39) kitágult szívvel nézhetett fejlődő hazája szent városainak irányában.
(Pannónia szépsége)
39. Szent Márton hegye - Pannonhalmán (régi nevén Győrszentmárton) található. E hegyre épült a Pannonhalmi Bencés Főapátság, régi nevén Szent Márton monostor.
A demokráciák és a tekintélyállamok mai mérkőzésében nemcsak a liberalizmus és a szocializmus döntő összecsapását érezzük, nemcsak gazdasági és világnézeti rendszerek csatáját látjuk, hanem az Isten országáért és ellene vívott küzdelem újabb állomását.
Míg a harctereken pontosan látni a küzdő felek közt a megerősített arcvonalak menetét a térképekre berajzolva, azt az arcvonalat, mely az Isten országának és az ördög országának e küzdőfeleit a mai harcban elválasztja, hiába keressük a föld térképén, mert az a lelkekre van írva. A lelki harc pedig mozgó háború, melynek csatasorai keresztül-kasul szelik a föld hatalmainak küzdőtereit. A világ megint szembeállította, véres tusákra kényszerítette azokat a szellemi értékeket, melyek egyike sem élhet meg a másik nélkül, melyek közül az egyik éppúgy elsorvasztja az életet, a művelődést, a népek fejlődését, mint a másik, ha kizárólagos, egyedül való uralomra kerül.
A szabadság, ha nincs körülötte a tekintély abroncsa éppúgy vesztébe hajtja a világot, mint ahogy az abszolúttá, totálissá vált államtekintély népek börtönébe fullaszt minden egyéni értéket, életerőt szabadság nélkül.
(RÉGI CÉLOK, ÚJ FELADATOK)
Nemzeti Ünnep
Kékkő vára kicsi védőseregével nem tudja felfogni, a (török) támadást, A kapitány a szomszédos városokba küldi segítségkérő levelét. "Immár rajtunk az ellenség. Az Úristennek ajánlottuk lelkünket. Úr Krisztus által ezrét támadjatok fel fejenkint kicsintöl fogva nagyig, mert ha mirajtunk kezdték, rajtatok végzik, ha fel nem támadtok. Ne szánjátok véreteket hullatni Krisztusnak tisztességéért s az körösztény hitötökért. Lám a pogányok készök az ö hitetlenségükbe meghalni, hát ti miért nem támadtok fel az igaz hit mellett. Ez utolsó írásunk. Kékkőbe 17. júli 1575. Romhányi Péter." Kékkő rövid ostrom után elesett, Ez utolsó levél nem magában álló, társtalan hitvallása a végvári magyarnak.
„A magyar politika kockázata aránytalanul nagyobb volt, mint a többi európai nemzet esetében, tehát nagyon sok felelősségérzetet követelt. A veszélyes élet a magyarság részére nem volt filozófiai követelmény, hanem életkörülményeinek legdöntőbb eleme, amelyet nem látni nem lehetett. A magyar politika távlatában Mohács óta az élet vagy halál állott; a magyarságnak élnie kellett, a politika mindenkori célja primitíven a létfenntartás volt."
(Kereszténységvédő öntudatunk)
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."