Kis Szent Teréz utikalauza a hétköznapi életre

„A beteg körül vidámnak kell lenni. Ugyan, nem kell siránkozni, így azok tesznek, akiknek nincs reményük.” 76

„Ha még élnem kellene, a betegápoló beosztás tetszene a legjobban ... Ó igen! boldog lettem volna, ha ezt kérték volna tőlem! ... Gondolom, nagy szeretettel végeztem volna, a mi Urunk szavaira gondolva: „Beteg voltam és megenyhítettetek.” 75

„Nagyon ajánlotta, hogy szeretettel ápoljam a betegeket, hogy ezt a munkát ne úgy végezzem, mint a többit, hanem akkora gonddal, gyöngédséggel, mintha magának Istennek tenném ezt a szolgálatot.” 74

„Ha gazdag lettem volna, képtelen lettem volna éhező szegényt látva, nem adni neki azonnal javaimból valamit.” 73

„Micsoda titok! Kis erényeinkkel, az árnyékben gyakorolt szeretetünkkel lelkeket térítünk meg a távolban ... segítjük a hithirdetőket ... sőt az utolsó napon, talán azt mondjuk, hogy anyagi hajlékot építettünk Jézusnak és előkészíttettük útjait.” 72

„A betegápoló nővér azt tanácsolta, hogy mindennap sétáljon egy kicsit, negyed órát a kertben. Találkoztam vele, amikor kínosan lépett és szinte ereje fogytán. „Jobban tenné, mondtam neki, ha pihenne. Ez a séta nem tesz jót ilyen körülmények között; kimerül és ez az egész.” „Igaz, válaszolta, de tudja-e, mi ad erőt? Nos, egy hithirdető helyett sétálok. Arra gondolok, hogy odalenn, jó messze, egyikük talán kimerült apostoli útján, és hogy csökkentsem fáradalmaimat, az enyémet ajánlom fel Istennek.” 71

„Apostoli hívatásom van ... szeretném bejárni a földet, hirdetni a nevedet, elültetni a hitetlen földön a Te diadalmas Kereszted, de ó, én Édesem, egy és egyetlen misszió nem elégítene ki engem, én egyszerre szeretném az Evangéliumot hirdetni mind az öt világrészben egészen a legeldugottabb kis szigetekig ... Én nemcsak néhány évig szeretnék misszionárius lenni, hanem a világ teremtésétől az idők végezetéig.” 70

„Milyen szép az a hívatás, amelynek a lelkek számára rendelt só megőrzése a célja! Ez a Kármel hívatása, mivel imáinak és áldozatainak egyetlen szándéka az, hogy az apostolok apostolai legyünk, imádkozva értük, amíg evangelizálják a lelkeket szavaikkal és mindenek felett példaadásukkal.” 69

„A Kármelbe az vonzotta, hogy áldozatott, hozzon az Egyházért, a papokért … azt akarta, hogy életét az Úr szolgái megszentelésére szentelje. Azt mondta, hogy „aki a papokért imádkozik, az nagybani kereskedelmet folytat, mert a főn keresztül elérjük a tagokat.” Ez a vágy – a papok megszentelése és általuk a bűnösök megtérítése – valóban életének hajtóereje volt.” 68

„Legyünk apostolok ... mentsük meg elsősorban a Papok lelkét …. Imádkozzunk, szenvedjünk érettük, és az utolsó napon Jézus hálás lesz irántunk.” 67

„Hogy mit szándékoztam tenni a Kármelen, azt kijelentettem az Eucharisztiás Jézus lábainál, a fogadalomtételemet megelőző vizsgán: „Azért jöttem, hogy megmentsem a lelkeket s főként azért, hogy a papokért imádkozzam.” 66

„De Uram, a te gyermeked megértette a te isteni világosságodat, bocsánatodat kéri testvérei számára, elfogadja, hogy addig eszi a fájdalom kenyerét, ameddig csak akarod ésem akar felkelni attól a keserűséggel megrakott asztaltól, ahol a bűnösök esznek, míg csak el nem jön az a nap, amelyet te jelöltél meg ... De éppen ezért nem mondhatja-e saját nevében, testvérei nevében. „Irgalmazz nekünk, Uram, mert szegény bűnösök vagyunk!” 65