Kis Szent Teréz utikalauza a hétköznapi életre

Ó, annyira kértem a jó Istent, hogy a közös gyakorlatokat halálomig végezhessem! Nem akart meghallgatni! Nekem az a véleményem, hogy ha valamennyit is elvégezném, még se  halnék meg egy perccel sem előbb. Sőt olykor azt gondolom, hogy ha nem szóltam volna senkinek semmit, nem is tartanának betegnek.

Kifejeztem előtte csodálkozásomat, hogy rossz egészségi állapota ellenére sem marad soha tétlen: Mindig szükségét érzem, hogy munka legyen kezem alatt; így gondtalan vagyok, és sohasem vesztem el időmet.

Mikor láttam, hogy mennyire beteg, szerettem volna megszerezni számára a fölmentést a halotti zsolozsma végzése alól, amelyre rendünk minden egyes nővérének elhunyta alkalmából konstitúcióink révén kötelezve vagyunk. Erre ezt mondotta nekem: Nagyon kérem, ne eszközölje ki részemre a felmentést a halotti zsolozsma végzése alól, ez az egyedüli dolog, amit nővéreink lelkéért tehetek, akik talán a tisztítótűzben szenvednek.

Az újoncnőkre vonatkozólag: Jobbra-balra szórom kis madárkáimnak a jó magot, melyet a jó Isten kezembe adott. Azután pedig megy, ahogy megy! Nem törődöm vele többé. Néha úgy van, mintha semmit se vetettem volna; máskor pedig jóeredménnyel jár. De a jó Isten azt mondja nekem: Adj, adj mindig, és ne törődjél az eredménnyel.

Új ruhát adtak neki (az, mely most is megvan). 1896 karácsonyán vette fel először. Ez a ruha, beöltözése óta a második, igen rosszul állott neki. Kérdeztem tőle, kellemetlen-e ez neki? Csöppet sem! Épp oly kevéssé, mintha valamely kínainak volna a ruhája ott távol, 2000 mérföldnyire valahol tőlünk.

Említést tettem neki különféle ájtatossági vagy tökéletességi gyakorlatokról, melyeket némely író ajánl, de amelyek a lelkeket nagyon elcsüggesztik. Ami engem illet, én nem találok már semmit se a könyvekben, az Evangéliumot kivéve. Ez a könyv nekem elegendő. Gyönyörűséggel hallgatom az Úr Jézusnak ezt a szavát, mely nekem megmond mindent, amit tennem kell: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, ez megadja nekem a békét az ő ígérete szerint, és nyugalmat találtok lelkeiteknek.

Nagyon szeretném, ha a hanoi-i kármelbe küldenének, hogy a jó Istenért sokat szenvedhessek; szeretnék oda menni, ha meggyógyulok, hogy egészen egyedül legyek, ne legyen semmi vigaszom, semmi örömöm e földön ... Jól tudom, hogy a jó Istennek nincs szüksége cselekedeteinkre, biztos vagyok benne, hogy semmiféle szolgálatot se tennék ott; de szenvednék és szeretnék. És ez az, ami ő előtte számít.

Ha lehetséges volna az, hogy a jó Isten maga se látná jócselekedeteimet, még se lennék szomorú. Annyira szeretem őt, hogy szeretetemmel és kis áldozataimmal örömöt akarnék szerezni neki úgy is, hogy nem tudná, hogy tőlem erednek. Ha tudja és látja, mintegy kötelezve van, hogy megjutalmazzon ... nem szeretném őt ezzel a kötelezettséggel terhelni.

Mily boldog vagyok, hogy nemsokára felmegyek az égbe! De ha a jó Istennek e szavára gondolok: Íme csakhamar eljövök, és jutalmam velem van, hogy megfizessek kinek-kinek az ő cselekedetei szerint, azt mondom magamnak, hogy nagy baja lesz velem, mert nekem nincsenek cselekedeteim. Tehát nem fizethet meg cselekedeteim szerint... No, de bízom benne, hogy a jó Isten az ő saját cselekedetei szerint fog megfizetni nekem.

„Szegény Anya, mennyit kellett szenvednie miattunk. Jogos hát, hogy megvigasztaljuk egy kicsit, ha vele sírunk és vele szenvedünk ...” 92

„Egy papnak a leveléről beszélt, aki azt mondta, hogy a Szent Szűz nem tapasztalta meg a földi szenvedéseket. „A Szent Szüzet néztem este s megértettem, hogy ez nem volt igaz. Megértettem, hogy nem csak lélekben, de testben is szenvedett. Az utazások alatt sokat szenvedett a hidegtől, melegtől, fájdalmaktól. Gyakran koplalt ... Igen, Ő tudja, mi a szenvedés.” 91

erű életmódjuknak az elképzelése.”89 „Elérhetetlennek mutatják, pedig követhetőnek kellene ábrázolni, kiemelni erényeit, megmondani, hogy éppúgy a hitből élt, mint mi.” 90