Kis Szent Teréz utikalauza a hétköznapi életre

„Ez az én imám, azt kérem Jézustól, hogy vonzzon oda szeretetének lángjai közé, hogy olyan szorosan egy legyek Vele, hogy Ő éljen és cselekedjen bennem.” 24

„Soha nem hallottam Őt beszélni, de érzem, hogy bennem van minden pillanatomban, vezet és sugallja, amit mondanom vagy tennem kell.” 23

„Számomra az ima a szívnek egy lendülete, egy egyszerű, Ég felé vetett pillantás. A hálának és a szeretetnek a kiáltása megpróbáltatásban épp úgy, mint örömben: egyszóval, valami nagy, valami természetfölötti dolog, amely kitágítja a lelkemet, és Jézussal egyesít!” 22

Amikor megkérdeztem, hogy elvesztett-e olykor Isten jelenlétét, egyszerűen így felelt: „Ó nem! Gondolom, hogy még három percig sem voltam anélkül, hogy a jó Istenre gondoltam volna”. Amikor meglepődtem, hogyan lehetséges ilyen odaadás, ezt válaszolta: „Természetes, hogy gondolunk arra, akit szeretünk.” 21

„Egyedül szeretetedért akarok dolgozni, azzal az egyetlen céllal, hogy neked örömöt szerezzek, hogy vigasztaljam Szent Szívedet, és lelkeket mentsek, akik majd mindörökre szeretnek téged.” 20

„A jó Isten jól tudja, mit kell tennem. Mindent neki adtam, hogy örömöt okozzak neki.” 19

„A nagy szentek Isten dicsőségére dolgoztak, de én nagyon kicsi lélek vagyok. Én az ő örömére dolgozom… és boldogan elviselném a legnagyobb szenvedéseket is, anélkül, hogy erről tudna, ha ez lehetséges volna … csak hogy mosolyt csaljak ajkára.” 18

„Sohasem kívántam egyebet, mint örömöt okozni a jó Istennek.” 17

„A hála vonzza le a jó Istentől a legtöbb kegyelmet, mert meghatódik, ha jótéteményét megköszönjük, és siet tíz másat adni. És ha ismét megköszönjük ugyanazzal a bensőséggel, micsoda kiszámíthatatlan megsokszorozódása lesz ez a kegyelemnek! Megtapasztaltam, maga is próbálja meg és meglátja. Határtalan a hála mindenért, ami ad, és ezt ki is fejezem előtte ezerféleképpen.” 16

„Már régóta táplálkoztam Krisztus követésének „tiszta lisztjével” Ez volt az egyetlen könyv, amely jót tett nekem, mert nem találtam még rá az Evangéliumban elrejtett kincsekre. Az én Imitatiom csaknem mindegyik fejezetét könyv nélkül tudtam. Ez a kis könyv mindig velem volt, nyáron a zsebemben, télen a muffomban hordtam. Hagyományossá is vált már.” 15

„Végül szinte kézzelfoghatóan tapasztaltam, hogy csak egy a szükséges, ahhoz, hogy az igazság útján járjunk és rajta maradjunk: ki kel használni ugyanis minden megvilágosodást, amelyekben a mi kedves kis Szentünknek volt része az Igazság Lelke által.” 14

„Óh kicsinységem dacára is éppen úgy meg szeretném világosítani a lelkeket, mint a Próféták, a Doktorok, Apostoli hivatásom van.” 13