Kilenced - NOVENA

Első nap

Boldog Batthyány-Strattmann László hite és imaélete

Olvasmány: Mk 11,22-24: 
     „Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, úgy is lesz. Ezért mondom nektek, hogyha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok és akkor valóban teljesül kérésetek.”
     Boldog Batthyány-Strattmann László, mint a legtöbb keresztény, szülei és nevelői közvetítésével kapta meg a hit ajándékát. Sokat szenvedett édesanyja csepegtette először kisfia lelkébe Isten ismeretét és szeretetét. Később jezsuita tanárai és nevelői, majd ferences lelkivezetője, gyóntatói tettek sokat hite kibontakozásáért és megerősödéséért. A felnőtt Batthyány tudatosan képezte magát a hitben. 
     A hit megőrzésében nagy erőt tulajdonított az imának. Amikor a kalocsai gimnáziumból távoznia kellett, kedves tanárának, P. Weisernek azt a kis Mária-képet adta búcsúzóul, amelyet édesanyja hozott neki Lourdes-i zarándokútjáról. P. Weiser akkor megígérte „Lacinak”, hogy e kép előtt minden nap imádkozni fog érte. 
     Dr. Batthyány 1926. február 11-én ezt írta naplójába: „Csak az Isten tudja, nem a kedves páter imái voltak-e az oka, hogy önkéntes éveim, majd az orvosi, még előbb filozófiai tanulmányok ellenére nem szenvedtem hajótörést, és Isten kegyelméből megtaláltam a Hozzá vezető helyes utat. Persze tévutakon át. Hisz édesanyám már rég halott volt... és mégis tovább gondoskodott rólam, mert úgy intézkedett, hogy halála után a kedves jezsuita atyáknál nevelkedjem.”  
     Teremtményi alázattal borult le Isten előtt. Legkedvesebb imája mindig a Miatyánk volt, betegeitől is ezt kérte fizetségként. A „Jöjjön el a te országod” kérést szinte hite összefoglalásának tekintette. Szerette a liturgiát, szívesen ministrált, végezte a sekrestyés teendőit, és nagy áhítattal harmóniumozott a szentmiséken. Ugyanakkor gyermeki egyszerűséggel tekintett Istenre. Egy betegápoló nővérnek egyszer megvallotta: „Nekem nem kell imakönyv, úgy beszélek a jó Istennel, mint magukkal!” Napját átszőtte a folytonos ima. Asszisztensnője tanúsága szerint: „Élete utolsó 5-6 évében állandóan imádkozott”. Szerette a fohászimákat, 24 éven át minden nap elimádkozta Szűz Mária kis zsolozsmáját, a rózsafüzért pedig minden este, családja körében. Sugárzott belőle Istennek való telítettsége. Közvetlen munkatársa szerint „Szinte lélegzete volt a jó Isten” És ehhez a lélegzethez az oxigént az eucharisztikus Jézus szolgáltatta neki: 

      „Istennek legyen hála! A mai Mária-ünnepen (Gyertyaszentelő) megint mehettem szentmisére és megáldozhattam. Hiszen nem is igazi az a nap, amikor ezt nem tehetjük. A szentáldozás a legszebb az egész napban. Istenem, csak bocsásd meg mindannyiunk gyönge előkészületét és hálaadását!” 

     Plébánosa közvetlen halála után így nyilatkozik az eucharisztikus Jézus iránti szeretetéről: „Senkivel az életben nem találkoztam, aki az Oltáriszentséget annyi áhítattal tudta nézni, és éppen ezért az Oltáriszentségben... az eucharisztikus Jézustól annyit tudott kérni és kapni... Aki látta őt áldozni és ismerte nagy tudását, napsugaras, eleven kedélyét és emellett ezt a csodálatos áhítatot, az megérezte, hogy számára az Eucharisztia nem volt csupán áhítat-gyakorlat, hanem Jézusnak valóságos jelenléte: ő valóban Jézushoz megy, Őt látja, hallja és boldogan imádja.”
     Naponta többször betért a kápolnába szentséglátogatásra. Jézussal beszélte meg minden ügyét, könyörgött családjáért, betegeiért, a szegényekért, szeretett hazájáért. Felesége tanúsága szerint éjjel is többször imádkozott.
     Hite, bensőséges Jézus-központú élete példakép mindannyiunk számára. 

Könyörögjünk! 
Istenünk, te Boldog Batthyány-Strattmann László hitvallót
csodálatos buzgósággal ajándékoztad meg,
hogy a szegényeken és a betegeken segítsen,
családja iránt pedig a hűséget és a szeretetet gyakorolja.
Az ő közbenjárására add, hogy szükséget szenvedő testvéreinknek
mi is segítségére legyünk, és életünk folyamán
minden körülmények között állhatatosan szolgáljunk neked.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség. 

Ima a szentté avatásáért
Szűzanyánk és Szent József, pártfogástokba ajánljuk
Boldog Batthyány László szenttéavatási ügyét!
Boldog Batthyány László, Isten Szolgája!
Pártfogold Isten előtt kérésemet! 

5. nap
 

A szolgálóleány

     A kis királylány tiszteletére felépült a Nyulak szigetén a fényes kolostor és a Boldogasszony temploma. A 9 éves Margittal Veszprémből Fejérvárra utaztak, megnézve elődjének, nagy Szent István királynak a sírját. Majd gályán Esztergomon áthaladva a vértanú Szent Margit, a királylány védőszentjének ereklyéit is meglátogatták. Végül szentünket hajón vitték a Dunán a szigetre, vele együtt Olimpiász, a sok kis novícia, idős nővérek, szerzetes nővérek és szolgálóleányok mind.
     A nép körében már elterjedt a hír a kis Margit alázatosságáról, jámborságáról, aki kész volt odaadni magát Krisztus szerelméért kicsi korától fogva, amikor még beszélni se nagyon tudott, hogy nemzetének bűneiért engeszteljen.
     Mindenki kitódult az utakra, a Duna partjaira, hogy köszönthesse a király leányát, akit szentként tiszteltek főurak, és jobbágyok, szolgák és hercegek. Amerre haladtak megkondultak, zúgtak az összes harangok a templomokban, és a verőfényes napsütés ünneppé varázsolta e napot.
Katalin asszony, a rendfőnök anya kérte Margitot, legyen a kiszállásnál az első, de ő ezt felelte rá: „Elsőkből lesznek az utolsók.” És kérlelte: „Anyám, miért akarod ezt? Azok menjenek, akik a hídhoz közel vannak.”
     Ő pedig hátrakerült a szolgálóleányok közé és míg az első kis sororok fejdísszel, szépségesen, büszke tartással vonultak le a hídról, ő legutolsóként kis batyujával osont lefelé.
Így lépte át a neki épített szépséges kolostort a kicsi királylány, hogy megkezdje súlyos szenvedésekkel teli szolgálatát az Úrért és hazájáért.

Ó, édes Urunk, tekints Margit szolgálóleányod érdemeire, akit szentté tettél, hogy nemzetünk ismét megmenekülhessen a bajokból, fenyegető vésztől, és minden vérontástól! Add, hogy mi is egyszerű és alázatos lélekkel élhessük meg az evangéliumot!

Mi Atyánk… Üdvöz légy… Dicsőség…

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj értünk az Úrnál! Ámen.

3. nap

Boldog Özséb olyan filozófiát tanított, amely nem az emberek, hanem az Isten tetszését vívta ki. (Gyéressy, 12. old)

- az állandóság, stabilitás fontossága a szerzetesi életben -
Varietas delectat - a változatosság gyönyörködtet, tartja a régi latin mondás.

Általában nehezen viseljük az egyhangúságot. Szeretjük, ha változatosság vesz körül. Azt gondolom, hogy ez összefügg azzal, hogy Isten növekedésre, fejlődésre teremtett minket. Maga az üdvösség sem statikus állapot, hanem Isten egyre mélyebb és mélyebb megismerése, egy örökkévalóságon át.
A változatosság tehát nem rossz dolog, de tudunk rosszul törekedni rá. A változás és változatosság akkor igazi, ha belső növekedéssel jár, növekedéssel a jóban, erényekben, Isten és önmagunk megismerésében. A belső változással az ember több lesz, tisztább lesz, erkölcsösebb lesz. Mondhatnám úgy is, hogy halad előre a lelki úton. Ez a lelki fejlődés, haladás jó érzéssel tölti el az embert.
Mikor azonban az ember sok külső változással veszi magát körül, (pl. sokat utazgat szükségtelenül, menekül a csendtől, mert mindig hallgat valamit, nem bír a cellájában megmaradni…) akkor ezek a külső változatosságok elterelik a figyelmet a belső, lelki változásról. Azt hisszük, hogy történik valami, hogy haladunk, mert körülöttünk történnek a dolgok... Lelkileg azonban egy helyben topogunk, (ha csak vissza nem fejlődünk).
Ha kívül nincs változás, az belekényszerít, hogy belül változzak, hogy lelkileg úton legyek. Arra segít, hogy észrevegyem kisebb hibáimat, rossz szokásaimat, belső rendezetlenségeimet, önzéseimet, rendetlen ragaszkodásaimat, vagy szenvedélyeimet, melyek talán csak apró hibák formájában jelentkeznek, de jelentkeznek.
Jó példa erre az a sivatagi atya, aki egyik alkalommal agyonütött egy szúnyogot, amely meg akarta csípni. Aztán felismerte, hogy a szívében még mennyi harag és bosszú lakik, és a szenvedélytől még nem szabadult meg. Nem tudott ebbe belenyugodni és felvette vele a harcot: 6 hónapra kiköltözött a mocsárhoz, és nem ütötte agyon a szúnyogokat, amelyek ellepték.
Talán erős a példa és nem lelkesít követésre? De arra jó, hogy lássuk, hogy ilyen lelki finomságra, igényességre nem képes eljutni az ember, ha mindig külsődleges változatosságokat keres. A csend, a helyben maradás, a cellánkban maradás, a monotónia ellenére való kitartás mind azt segíti, hogy úton legyek, hogy belül változásban legyek. Mert az ember nem bírja a teljes egyhangúságot, ha kívül nincs változás, akkor belül érzi ösztökélve magát a változásra.
Ne csapjuk be magunkat. Néha még a munka és a szolgálat is fakadhat önmagam és Isten előli menekülésből.
A sivatagi atyák, mint az egyik legfontosabb szabályt, hangsúlyozták: „Maradj a celládban. Az mindenre megtanít!” És talán éppen e téren érték őket a legerősebb kísértések. (Mintha ezzel a démonok is igazolnák e szabály fontosságát.)
Ha a cellánkban maradunk, találkozunk – nem csak Istennel – de önmagunkkal is, hiányainkkal, gyarlóságainkkal; megismerjük reális önmagunkat. És persze kell, hogy találkozzunk Istennel is, hogy megtapasztalva irgalmát, kibírjuk, el bírjuk viselni magunkat. Meg kell tapasztaljuk, hogy minden gyarlóságunk ellenére szeretve vagyunk.
A stabilitásra törekvés azt jelenti, hogy törekszem az igazságra, meg akarok maradni benne, és nem akarok elmenekülni a valóság elől.

P. Csóka János OSPPE

4. nap
 

Erős hitű szentünk

     A kis Margit pénteken nem játszik a többiekkel. Őrá, Jézusra gondol, Akit megfeszítettek és meghalt érettünk.
S ahogy erről beszél, a növendékek elhallgatnak, a játékos kedv a gyermekekben elcsitul, köréje gyűlnek áhítattal. Olimpiádesz térdre hull és sírva fakad.
Margit pénteken már böjtöl és Jézusára gondol.
Még csak gyermek, de hite szilárd, mint a szikla, tekintete fölfelé irányul.
     Egy híres atya jön a domonkosokhoz. Beszéde elragadja szentünket. A prédikáció szavain elmélkedik.
Fölolvasásra kérik. Herbartus atya ámulva, meghatva nézi a zsámolyra állított kis királylányt, aki csak így éri el a felolvasó helyet. S kristálytiszta, üde gyermekhangon úgy olvas fel, oly átéléssel, hittel, mint aki pontosan érti a Szentírás minden sorát. Éppen Máté evangéliumából olvas fel a tizenkilencedik rész utolsó szakaszából. Mintha magáról szólnának e sorok, arról a kis királylányról, aki elhagyott mindenkit: szerető szüleit, a pompát, a fényt, a ragyogást, mindent, lemondva magáról, hogy egészen Krisztusé lehessen.
     A nővérek és az atya meghatottsággal, könnyekkel szemükben hallgatják a felolvasását. Herbartus atya megérti és érzi, hogy e gyermek hite szilárd, és erős, ezért soha nem fogja Krisztust elhagyni.
     Margitot azonban kétely gyötri az atya beszéde után. Vajon ő méltó-e erre a nagy kitüntetésre, hogy Jézust kövesse örökké? Oly gyengének érzi magát, esendőnek s ezért szeretné, ha a páter még maradna, hogy beszélhessen vele. Az atyának azonban mennie kell, és elindul. Margit szomorú és mélyen imádkozni kezd. Az Úr megvigasztalja őt: vihar kerekedik, oly erős, hogy az atyának vissza kell fordulnia a kolostorba.

Ó Jézusom, erősítsd hitemet, tedd oly szilárddá, mint Szent Margitét,
hogy egész szívemmel Téged tudjalak követni életem utolsó pillanatáig!

Mi Atyánk… Üdvöz légy… Dicsőség…

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj népünk hitéért, könyörögj a kétkedőkért,
hogy megérezzék Isten irgalmas szeretetét! Ámen.

2. nap

Mindennap és könnyes áhítattal mutatta be Özséb kanonok a szentmisét, s akik látták, Isten szeretetére gyulladtak.(Gyéressy, 11. old)

– a pálos hivatás egyik hagyományos arca: életünk tanúságtétele –

Példát kell adunk a valódi szeretetből, mert „a” Szeretet, Jézus Krisztus követése az életünk!

1.) Amikor az emberek, a rendi testvérek, a hívek Alapító Atyánkról való példavételén elmélkedünk, legelőször talán azt kell tisztáznunk, hogy honnan ered az Ő és a mi példát adó voltunk.
Onnan, hogy Krisztust utánozzuk, őt követjük, aki Atyja akaratát teljesítette be a földön; aki Őt imádta és a vele való igaz és mély kapcsolat visszaállítása volt életének és küldetésének lényege. Aki megmutatta azt az alapvető mintáját a hódolatnak, ami kijár az Istennek az ember által. S ebben a hódolatban kifejeződött a Fiú Atyja iránti tökéletes szeretete.
Mi hogyan tudunk jó példát adni a híveknek? – tehetjük fel a kérdést. De itt már igazából egy következő kérdésre kell válaszolnunk: „Hogyan tudunk jó példát venni Krisztusról?” S végső soron: „Hogyan is válik »megfoghatóvá« a magam és a hívek számára is, az én saját istenszeretetem?”

2.) Akkor, amikor olyan időket élünk, hogy szerzetesi identitásunkért is küzdenünk kell, annak férfias voltáért is meg kell harcolnunk, valamiféle érzéketlen műkeménységű, hollywoodi mozi férfiképe nehezedik ránk, amitől idegen a szeretet. Boldog Özséb atyánk egy másik lelkülettel biztatta rendtársait halála előtt, Jézus Krisztust idézte: „Az összegyűlteknek szép buzdítást mondott: hogy mindenekelőtt Istent szeressék, azután pedig embertársaikat, mert legfőképp ezt a parancsot adták nekünk.”
Szellemi vérrokonság köt minket össze, amely erősebb, mint a vér rokonsága! A testvéri, a feltétel nélküli, szeretetteljes élet prófécia a világ számára. Istennek szentelt életünk jel természete különleges módon válik láthatóvá a közösségben megélt szeretet által, amivel Krisztus Titokzatos Testét építjük.
Mint klerikus rendnek, különösen hangsúlyos számunkra Szent II. János Pál pápa figyelemfelhívása: A papot külön felszenteltségéből adódóan is kötelezi a szeretet parancsa paptestvérei iránt, amelyre különleges erővel kötelessége törekedni.
A szeretet társa az öröm. Megélt örömünk sokakban kelti fel a vágyat, hogy érdeklődjenek irántunk, szolgálatunk iránt, ahogy Szentatyánk, Ferenc pápa mondja. Így válik az Egyház vonzóvá. Ez az igazi tanúságtétel Krisztus evangéliumáról!
Saját életünk példája ebből a szempontból is a legjobb ajánlás a rendünkbe, a pálos élet vállalására. S szeretetünk és buzgóságunk növekedéséért – amely hatással van az új hivatásokra, – együtt is felelősek vagyunk.

3.) Mostanában egyházi körökben is divatos arról beszélni, hogy „elviselem a másikat”, a rendtársamat, a rendi testvéremet. Csak szeretni ne kelljen. Azt azért talán mégsem. Nyilván érezzük a szó mögötti valóság nehéz voltát. Nem könnyű az igazi szeretet. Az olyan szeretet, amely akkor méltó hozzánk, ha mindig növekszik, ha mindig tudunk hozzá tenni, ami a végtelen felé nyílik, amely soha sem lehet önérdek. Őszintén és tisztán kell akarnom szeretettemmel a másik üdvösségét. Vele is örökké együtt akarok lenni.
Nem kezelhetem a rendtársamat pusztán tárgyként, amely révén megmutathatom, hogy mennyire tudok szeretni. Hagyom, hogy megérintsen a személye. Valóban találkozni akarok vele. Nem azért nyújtom neki oda a kenyeret a közös asztalnál, hogy mindenki lássa, s magamnak is tudjam bizonygatni, mennyire képes is vagyok szeretni, hanem azért, mert ennek a testvéremnek ebben a konkrét helyzetben is önzetlenül akarok jót tenni. Jézusban csak neki és csak érte.
Hogyan szeressük egymást? „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.” Ahogy Isten szeret minket, úgy kell szeretnünk felebarátunkat! Mi több: Rendi testvérünket! Ez nem könnyű, hogy ne mondjuk: Súlyos feladat! Komoly súlyt kell felemelni és arrább tenni hozzá: Saját magunkat. Lehet, hogy ez komoly, kemény munkát kíván. Ez igazi férfiaknak, sőt kemény férfiaknak való, súlyos feladat. Keresztény férfiakra váró, igen kemény feladat.
Lehet, hogy végre igazán kemény és igazán keresztény férfiakká kellene válnunk?

P. Györfi Szabolcs OSPPE

1. nap

Szigorú böjtöt tartva és átvirrasztott éjszakák árán sértetlenül megőrizte szíve tisztaságát. (Gyéressy Ágoston: Boldog Özséb, 10. old)

– a tisztaság, mint a hivatás kibontakozásának lényeges összetevője –

Boldog Özséb atyánk mélységesen tisztelte a Szent Keresztet és a rajta függő megfeszített Üdvözítőt.

Világosan elénk tárja ezt az igazságot az, hogy miután remeteségbe vonult, barlangja előtt felállított egy nagy keresztet és előtte imádkozott éjjel-nappal, átvirrasztva sok-sok éjszakát. Amikor pedig összegyűjtötte Pilis remetéit és felépítették első templomukat és kolostorukat Kesztölc határában, a templomot Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel.
A Szent Kereszt előtt imádkozó Boldog Özséb atyánkra figyeljünk most ebben az elmélkedésben.

Lelki szemeivel mit látott Atyánk? Öt kitágult, hatalmas sebet Urunk két kezén, két lábán, és a lándzsadöfést oldalában és szívében. Látta az ostorcsapások kék foltjait, a sok helyen felszakadozott bőrét, a rúgások és ökölcsapások daganatait, vérrel borított fejét és egész testét. Miért szenvedte el ezeket az égő fájdalmakat? Mert magára vette a világ bűneit, hogy értünk, miattunk, helyettünk elégtételt adjon a Mennyei Atyának és végtelen szeretetével, irgalmával megváltson minket.
A világ bűneiből azonban különösen is kiválik az a bűn, amely által ős-szüleink bűne óta uralkodik a Sátán az egész világon, és ez a paráznaság bűne. Ebből kiindulva micsoda rettenetes bűnöket zúdított az egész emberiségre! Háborúk, gyilkosságok, a perverzitások iszonyatos tetteit. Ezekért a bűnökért kellett Urunknak kiengesztelni a Mennyei Atyát. És mivel a bűn okozta a szenvedést és a halált, akkor Urunknak szenvedésével és halálával kellett elégtételt adni. Ezért foglalta az eucharisztiába nagypéntek minden szenvedését és kereszthalálát.
Boldog Özséb atyánkkal együtt kapcsolódunk az Úr Jézus engeszteléséhez tisztasági fogadalmunkkal. Nem azért vállaljuk ezt a fogadalmat, mert megvetjük a házasságot, éppen ellenkezőleg! Azért mondunk le róla, mert nagy érték, a házasság ugyanis szentség, és azért, mert a szívünkben meghallottuk az Úr Jézus tanítását: „Vannak, akik születésüktől fogva képtelenek a házasságra, vannak, akiket az emberek tettek képtelenné rá, és vannak, akik Isten országáért önként lemondanak róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel.”
A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint hatalmas jel ebben a szex-őrült világban, hogy az örök életért e nagy értékekről is le lehet mondani.
Amikor Boldog Özséb atyánk szemlélődő lelkével nézünk a feszületre, az összes szenvedések közül vegyük észre, hogy melyek azok a szenvedések, amelyeket biztosan a paráznaság bűnei miatt kellett elszenvednie. Az egyik az Ő fájdalmas megostorozása, mert Szent Pál apostol tanítása szerint minden bűn, amit elkövetünk, a testen kívül van. A paráznaság az, amely az egész testet beszennyezi. Ezért kellett az Úrnak egész testében elszenvednie az ostorozás fájdalmait. A másik szenvedése, amikor megfosztották ruháitól. Mert a megszégyenítésen túl, tudjuk, hogy ős-szüleinket azért öltöztették fel, mert bűnt követtek el. A ruha tehát a bűn jelképe. Urunkat viszont azért vetkőztették le, mert ezzel hozza helyre, amit ős-szüleink elrontottak: a test tisztaságát, szépségét, szentségét, méltóságát, hogy úgy álljunk majd a Mennyei Atya előtt, mint Ádám a bűnbeesés előtt, ahogy Isten az emberi testet öröktől fogva elgondolta.
Boldog Özséb atyánk böjtjeivel és virrasztásával őrizte meg szíve tisztaságát. Példát adott nekünk, hogyan őrizzük meg mi is szívünk tisztaságát. És hogy ajánlhatjuk fel ezt az áldozatunkat a tisztátalanság bűneinek engesztelésére.

P. Imre Csanád OSPPE

3. nap
 

Az áldozatosság példaképe

     A kicsi Margit észrevette, hogy a felnőtt szerzetesnők ciliciumot (vezeklőövet) hordanak ruhájuk alatt.
Szívében vágy ébredt, hogy ő is hordhasson olyat és megkérte dajkáját, szerezzen neki ciliciumot.
Egy kicsi leány, egy csöppnyi gyermek és már áldozatot akar hozni az Úrért!
     S most nézzünk előre! Nézzük mit kért Fatimában a gyermekektől a Szent Szűz:
„Hozzatok áldozatot a bűnösökért…!” És a pásztorgyermekek köteleket tekertek zsenge testükre, hogy eleget tehessenek az Égi Királynő kérésének, hogy kieszközöljék a bűnösök megtérését. Hősiesen viselték éjjel is, de a Szűzanya kedvesen felszólította őket, hogy éjjel semmiképp ne viseljék!
Tudhatjuk-e, a kicsi királylány miért vette fel a ciliciumot? Nem írnak róla a krónikások. Csakhogy sejthető számunkra, hogy nem magától figyelt föl a gyermek a vezeklőövre, nem magától kérte, és nem saját magáért vette fel. Hiszen szenvedett tőle.
Talán a Szentlélek súgta, vagy az őrangyala? Vagy maga Jézus, Akit rajongásig imádott!
     Ezen az úton haladva kereste szent elődei példáját. Szülei elárulták neki, hogy áldozatul adták őt Istennek vétkes nemzetéért.
Margit tehát minden áldozatot igyekezett meghozni. Tanulmányozni kezdte Szent István, Imre, László és főleg Szent Erzsébet életét, hogy erőt merítsen áldozatos életmódjukból. A kislány gyakorta sírva esedezett az Úrhoz:
     „Az Úr mindenható Isten és az Ő jobbjának hatalmával megszorítsa és megenyhítse a kegyetleneknek hatalmukat és megoltalmazza az ártatlanokat és ezeknek felette az anyaszentegyházat.”

Jézusom, vajon én képes vagyok-e felnőtt fejjel ilyen áldozathozatalokra?
Kérlek segíts, hogy megértsem Szent Margit üzenetét,
hogy szenvedéseimet átalakítsam áldozattá, a bűnösök megtéréséért!

Mi Atyánk… Üdvöz légy… Dicsőség…

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj országunk megtisztulásáért,
a bűnösök megtéréséért! Ámen.

2. nap
 

Az alázatos kicsi királylány

     Mária királyné hűen teljesítette Istennek tett fogadalmát. Amint Szent Anna és Joachim fogadalmuk szerint, egyetlen kicsi lányukat, Szűz Máriát, már kicsi korában az Úrnak szentelve a Templomba vitte, ugyanígy tett Mária királyné és IV. Béla király is.
     A kicsi 3 éves Margitka Veszprémbe került a domonkos apácák kolostorába. A királyi pár mellérendelte dajkáját, Olimpiászt, aki özvegyasszonyként mint édes gyermekét szerette, és szolgálta őt.
     A kis királylány már kezdettől fogva az imádságnak és a szolgálatnak élt. Amikor megtudta, hogy Kit ábrázol a kereszt és mi történt Krisztussal, hangos zokogásra fakadt.
     Nem szerette, ha kitüntetett módon bántak vele. Ha pedig királylányi méltóságánál fogva mégis fel kellett szebb ruhába öltöznie, utána azonnal a konyhába sietett és a legpiszkosabb munkákban próbált részt venni. A szép étkező eszközöket elutasította, olyat akart, amilyen a többieknek volt.
     Kiválasztottsága szinte születése pillanatától fogva látható volt. Túlnőtt kicsi gyermekségén, és a felnőttekén, mégis – vagy éppen emiatt – egészen kicsiny maradt. Alázatosságban nem volt hozzá hasonló azokban az időkben.

Jézusom, add, hogy én is, hasonlóan Szent Margithoz alázatos legyek!
Ne éreztessem soha, hogy másnál különb vagyok,
és a szívemben se tartsam magam többre, senkinél sem.
Segíts Uram, hogy megéljem a Nyolc Boldogságból:
„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”

Mi Atyánk… Üdvöz légy… Dicsőség…

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj a kisgyermekekért
és a gyermek-lelkületért! Ámen.