Keresztes Szent János aranymondásai

A teremtmények nem mások, mint az Isten asztaláról lehulló morzsák. Joggal nevezhető tehát kutyának az, aki a teremtményekkel akar táplálkozni. És méltán éreznek az ilyenek állandóan éhséget, mint a kutyák, mert a morzsák inkább arra szolgálnak, hogy az élet után való vágyukat fölkeltsék, mint, hogy éhségüket csillapítsák.

Minden érzéki kívánság ötféle kárt okoz a lélekben azonfelül, hogy megfosztja a lelket Isten szellemétől: 1. kifárasztja, 2. gyötri, 3. elhomályosítja, 4. beszennyezi, 5. gyengíti azt.

A szenvedélyekből és vágyakból ered minden erény, ha azok jól rendezettek és helyes mérséklettel élünk velük; ha azonban nem fékezzük őket, akkor belőlük származik a léleknek minden hibája és tökéletlensége.

Aki valamely teremtményt rendetlenül szeret, az bizonyos értelemben az illető teremtmény alá süllyed, mert a szeretet nemcsak egyenlővé teszi, hanem még alá is rendeli azt, aki szeret, annak, aki szeret.

A mennyországban nincs semmi változás. A mennyország lakói biztonságban élnek és nincsenek alávetve az érzéki vágyaknak vagy más dolgoknak, bizonyos tekintetben az Istenhez hasonlítanak, aki mindörökre változatlan.

Isten nem akarja azt, hogy a lélek bármi miatt is nyugtalankodjék, és miatta szenvedjen. Míg a külső kellemetlen események miatt szenved, addig erényesség tekintetében még gyenge lábon áll. A tökéletes lélek ugyanis örül annak, amin a tökéletlen lélek szomorkodik.

Ha a lélek mindent békés egykedvűséggel visel el, nemcsak sok jóban részesül, hanem ezenfelül eléri azt, hogy mindezen kellemetlenségeket sokkal helyesebben tudja megítélni, és ellenük a megfelelő gyógyszert alkalmazni.

Ha minden tönkre is menne és minden fölfordulna, még akkor is oktalanság volna részünkről, ha lelkünk békéjét megzavarni engednénk, mert ezáltal semmit sem nyernénk, hanem vesztenénk.

Ó Mária, papok drága Édesanyja, minden kegyelem közvetítője és kiosztója, szívem mélyéből imádkozom Hozzád, könyörgök Hozzád és kérve kérlek, hogy ma, holnap és mindig adj hálát Jézusnak, méhed áldott gyümölcsének.

Vigyázz arra, hogy ne szomorkodjál azonnal a világnak visszataszító eseményein, mert nem tudhatod, hogy mi jót hoznak magukkal az isteni Gondviselés rendelkezéséből a kiválasztottak örök örömére.

Az anya (...) elfogad és magában hordoz egy másik embert, módot ad neki arra, hogy benne növekedjék, teret ad neki, tiszteli a maga másságában. Így a nő fölfogja és tanítja, hogy az emberi kapcsolatok akkor hitelesek, ha megnyílnak a másik személy elfogadására, akit elismer és szeret, nem egészségéért, szépségéért, értelmességéért, erejéért, hasznosságáért, hanem személy voltából fakadó méltóságáért. Ez az alapvető többlet, amit az Egyház és az emberiség a nőktől vár.

Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek a másik személy iránt, s ugyanakkor páratlan feladatot ró rátok: az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, amely az édesanya méhében érlelődik... A kialakulóban lévő új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nő egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki, nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt.