Keresztes Szent János aranymondásai

Az a lélek, amely tudására, ízlésére és érzéseire hagyatkozik és ezeknek a segítségével akar az Istenhez vezető úton járni, könnyen tévedésbe esik és akadályokat készít magának, mivel nem marad meg a sötét hitben, amely az ő egyedüli igaz vezetője.

A legfőbb javak és legnagyobb kegyelmek egyike, amelyet Isten a léleknek itt a földön adhat az, ha a lélek világosan fölismeri, hogy lehetetlen Őt egészen megismerni és teljesen megérteni.

A hit biztosítja a lélek számára a legnagyobb tökéletességet. Minél jobban megtisztul az eleven, tökéletes hit által, annál több szeretetet kap az Istentől, annál gazdagabban árad a lélekre a természetfeletti világosság és az Isten természetfölötti adományai.

Ha meg akarod őrizni Isten világos képét a lelkedben, akkor fordulj el a teremtményektől és ily módon Isten világosságában fogsz járni.

Miként az ember természetes alkotásai új formát nem nyerhetnek mindaddig, míg a régi formát meg nem semmisítettük, éppen úgy a lélekbe sem térhet új, tiszta szellem, míg abból a régi, érzékies szellemet ki nem öltük.

A természetfeletti dolgokról való benyomásaink és ismereteink nem erősítenek bennünket annyira az Isten iránti szeretetben, mint az egyszerű élő hit és remény.

Az bizonyos, hogy itt a földi életünkben Istenről inkább azt ismerjük meg, hogy mi ő. Azért szükséges a lélekre nézve, ha hozzá akar eljutni, hogy összes természetes és természetfeletti ismereteit amennyire csak lehetséges semmibe vegye.

A világosság, amely a külső dolgokban arra szolgál, hogy az ember el ne tévedjen, az isteni dolgokban éppen az ellenkezőjét eredményezi; nem engedi, hogy meglássuk a jobbat. Sokkal biztosabban él a lélek akkor, ha nem lát.

Ahhoz, hogy a lélek Istennel egyesülhessen, el kell felejteni a teremtményeket, mert a teremtmények változandók és felfoghatók, Isten azonban változatlan és felfoghatatlan.

 A hit hatalmas fegyver legerősebb és legravaszabb ellenségünknek, az ördögnek támadásai ellen. Azért Szent Péter nem ismer kiválóbb védelmet az ördög ellen a hitnél, amikor így ír: „Erős hittel álljatok ellen neki.” (l Pét. 5,9)

Ha a lélek a hit világosságára és igazságaira hagyatkozva él, akkor ment lesz a tévedéstől. A tévedés általában saját egyéni kívánságainkból, ízlésünkből, kutatásainkból és ismereteinkből ered.

A benső sugallatokat mindig az isteni parancsnak és a hitnek kell szabályoznia.