Keresztes Szent János aranymondásai

Gondold meg, hogy mennyire szükséges, ha el akarsz jutni a tökéletességre, hogy szembeszállj magaddal és az önmegtagadás útjára lépj.

A kapzsi ember azt, ami a szívéhez nőtt, igyekszik még jobban odaláncolni magához, ha pedig szabadulni akar tőle, csak rövid időre lesz képes attól a köteléktól el-szabadulni.

Hiú dolog az, amint sokan teszik, hogy mindenáron gyermekeket kérnek Istentől és ezirányú vágyukat nem tudják türtőztetni. Hiú pedig azért, mert nem tudják, vajon jók lesznek-e gyermekeik. Vajon Istennek fognak-e szolgálni és hogy a remélt öröm helyett nem okoznak-e sok szomorúságot, kellemetlenséget és aggodalmat?

Ami Urunk Jézus Krisztus a földi javakat töviseknek nevezte az Evangélium szerint; az, aki akaratával ehekhez tapad, általuk bűnnel sebzi meg lelkét.

A világi dolgok nem ártanak és nem foglalkoztatják a lelket mindaddig, míg be nem férkőztek a lélekbe. Csak az árt a léleknek, ha akarata hozzájuk tapad és az utánuk való vágy megmarad benne.

Az ideiglenes javak nem kényszerítenek minket a bűnre. Általában azonban az ember szíve gyengeségéből ragaszkodik hozzájuk, és miattuk elfeledkezik Istenről. Innen származik a bűn és azon mondja a bölcs, hogy a gazdag nem marad mentes a bűntől.

A lelkileg szabad embert nem zaklatják a gondok sem az imában, sem azon kívül, és így időveszteség nélkül, könnyen nagy lelki előnyre tesz szert.

Az öröm, mint felhő homályosítja el az ítélőképességet. Nem örülhet az ember a teremtményeknek anélkül, hogy ebbe egy kis önzés ne vegyülne. Az ilyen örömökről való lemondás az ítéletet tisztábbá teszi, mint a levegő is tisztább lesz, ha a pára leszáll.

Aki a kis hibáktól tartózkodik, az nem fog a nagyobbakba esni. Már a kis hibákból is nagy kár származik. A szívnek védőfala és sáncai bedőlnek. Igaza van a közmondásnak: Munkájának felét végezte az, aki jól kezdte.

Sohasem szabad nyugodtnak lennünk, ha valamilyen rossz hajlamot veszünk észre magunkban, ha még olyan jelentéktelen is az. Azonnal ellen kell állnunk és nem szabad későbbre halasztani a hiba kiirtását. Ha a lélek, akkor sem ura annak a hibának, mikor még csak kicsi, hogyan gondolja azt és bízhatna abban, hogy legyűrheti akkor, ha majd nagy lesz és mélyen meggyökeresedett?

A lelki embernek folyton figyelnie kell arra, hogy szíve ne földi örömök és mulandó dolgok felé forduljon. Mindig félnie kell attól, hogy kicsiny hibából nagy származik, miként kis szikrából is nagy tűz keletkezhet.

Csak abban az esetben szabad gazdaságunknak örülni, ha azt Isten szolgálatára fordítjuk. Egyébként semmi nyereséggel sem jár. Ugyanezt mondhatjuk a többi ideiglenes javakról, címekről, előkelő állásokról és hivatalokról stb.