Keresztes Szent János aranymondásai

Miként a földet is meg kell munkálni, hogy termést hozzon, mert e nélkül csak értéktelen gyomokat terem, éppen úgy a lelki tisztaság elnyeréséhez is szükséges, hogy elfojtsuk az érzéki vágyainkat.

Miként a fiatal viperiák az anyai testben való fejlődéstük alatt anyjukat emésztik és meg is ölik, hogy annak rovására életüket fenntarthassák, éppen úgy a meg nem fékezett érzéki vágyak elgyengítik és végül valósággal megölik a lelket, úgyhogy azontúl már csak ők élnek benne, és mindezt azért tudják megtenni, mert a lélek nem fojtotta el őket idejében.

Sok lélek azért nem érez semmi örömet az erények gyakorlásában, mert oly vágyakat táplál magában, amelyek rendetlenek és Isten ellen vannak.

Nincs az a titokzatos betegség, amely a járást annyira megnehezítené, mint amilyen nehézzé teszi a teremtmények után való vágyakozás a lélek számára az erényesség útját.

Az érzéki vágyak olyanok, mint a fa körül kihajló fattyúhajtások, amelyek erejét gyengítik, úgyhogy nem tud annyi gyümölcsöt teremni.

Ha részletesen kellene beszélnünk arról az utálatos és piszkos alakról, amelyet az érzéki vágyak adnak a léleknek, nem találnánk semmi dolgot, mely annyira telve volna pókhálókkal és férgekkel, mint ez, és nem találnánk ocsmányságot, amellyel ez össze volna hasonlítható.

"Aki szurokhoz nyúl, beszennyezni magát vele" - mondja a Szentlélek. Szurokhoz akkor nyúI az ember, ha a teremtményen elégíti ki akaratának kívánságait.

Amint a korom a legszebb és legtökéletesebb arcot is eltorzítja, éppen úgy a rendetlen kívánságok is utálatossá és tisztátalanná teszik azt a lelket, amely nekik hódol, jóllehet, önmagában rendkívüli szépségű, és Istennek tökéletes képmása.

A fogságban lévő madárnak kettős feladata van: kiszabadulni a fogságból és megtisztulni a fogságban rárakódott piszoktól. Éppen úgy az érzéki vágyak rabjaira is kettős munka vár: szabaddá tenni magukat, és miután szabaddá lettek, megtisztítani magukat attól, amivel az érzéki vágyak beszennyezték őket.

Csak tudná az ember jól kifejezni, mily lehetetlen az érzéki vágyak rabjai számára, hogy az isteni dolgokról helyesen ítéljenek. Az érzéki vágyak felhőbe borítják ítélőképességük szemét; a lélek csak ezt a felhőt látja majd ilyen, majd olyan színűnek. És így megtörténik, hogy az isteni dolgokat nem tartja istenieknek és isteninek mondja azt, ami nem Istentől van.

Aki az érzéki vágyaktól elvakítani engedi magát, az olyan, mint a megigézett hal, amely előtt a fény inkább elhomályosítja a tárgyakat, hogy ne vegye észre azt a kelepcét, amelyet neki a halászok szántak.

Amint a pára elhomályosítja a levegőt és nem engedi át a napsugarakat, éppen úgy az érzéki kívánságokkal terhelt lélek is ködbe borul, és ezen nem tud Isten természetfölötti bölcsességének napja áttörni.