Kempis Tamás - Krisztus követése

Isten országa bennetek van – mondja az Úr.

Térj teljes szíveddel az Úrhoz, és fordulj el ettől a nyomorult világtól: akkor majd lelked nyugalmat talál.

Tanuld megvetni, ami odakint van, és egész elszánással az odabent valókra figyelni: meglátod, elérkezik hozzád Isten országa.

Mert Isten országa béke és öröm a Szentlélekben, a világ rabjainak nincs részük benne.

Hozzád jő Krisztus, és megismerteti veled vigasztalását, ha szíved mélyén méltó lakást készítesz neki.

Minden dicsősége, dísze belülről való, nem is leli kedvét semmi másban.

A befelé figyelő embert gyakran meglátogatja, kedvesen szól hozzá, gyöngéden vigasztalja, nagy békességgel ajándékozza meg, csaknem hihetetlen közvetlenséggel magához öleli.

Rajta hát, hívő lélek, készítsd el szívedet ennek a te vőlegényednek: hogy hozzád jöjjön, és benned lakást vegyen.

Hiszen azt mondja: Aki szeret engem, beszédemet megtartja; hozzá megyünk, és lakóhelyet készítünk nála.

Adj hát helyet Krisztusnak, és mindenki mástól tagadd meg a belépés jogát.

Ha Krisztus a tiéd, gazdag vagy és semmi másra nem szorulsz.

Ő gondviselőd és oltalmad, nem kell emberekbe vetned reményedet.

Mert az emberek hamar elváltoznak, és hirtelen eltűnnek, Krisztus pedig örökre megmarad, és mindvégig híven pártodra kel.

Emberben nem érdemes nagyon bizakodni: hiszen ha mégoly használható és szeretetre méltó is, törékeny és halandó.

Viszont amiatt sem kell nagyon szomorkodnod, ha valaki ellened fordul vagy vitába száll veled.

Akik ma veled tartanak, holnap ellened fordulhatnak, és fordítva is, akár a szél fúvása.

Sose veszítsd szemed elől, amit fogadtál, és tekints mindig a Megfeszítettre.

Van mit szégyellned, ha Jézus Krisztus életére nézel, hogy még mindig nem igyekeztél jobban ahhoz szabni magadat: pedig régtől fogva járod az Isten útját.

Az a szerzetes, aki figyelmesen és áhítatosan elmerül az Úr életének és kínszenvedésének meggondolásában, abban mindent bőven megtalál, ami csak hasznos és szükséges, nincs szükség arra, hogy Jézuson kívül valami jobbat keressen.

Ó ha szívünkbe költöznék a megfeszített Jézus: mily hamar megtanítana mindenre!

A jó szerzetes mindent kedvesen vesz, és értő lélekkel fogad, amit parancsolnak neki.

A hanyag és lusta szerzetes egyik felháborodásból a másikba esik, és minden felől csak kellemetlenség éri; mert nincs belső vigasztalása: külsőt meg nem kereshet.

A fegyelmen kívül élő szerzetes súlyos botlás kockázatában él.

Aki a kényelmesebbet és a könnyebbet keresi, mindig keservesebb úton jár, mert sem ez, sem az nem tetszik neki.

Hogyan él sok más szerzetes, akik komolyan veszik a kolostori fegyelmet?

Ritkán járnak ki, visszavonulva élnek, szegényesen táplálkoznak, durva ruhákba öltöznek, sokat dolgoznak, keveset beszélnek, sokáig virrasztanak, korán fölkelnek, hosszú időt szánnak imádságra, gyakran elmélkednek: magukat minden szigorú fegyelembe foglalják.

Figyelj a karthauziakra, a ciszterciekre meg annyi más rend szerzeteseire, szerzetesnőire: milyen szorgalmasan fölkelnek minden éjszaka, hogy zsoltározzanak.

Bizony szégyen volna, ha te ebben a szent feladatban restnek bizonyulnál, miközben annyi szerzetes Isten dicséretével ébred.

Ó bárcsak semmi más tennivalónk ne volna, csak Urunkat, Istenünket dicsérhetnénk szívünk, torkunk szakadtáig.

Ó, ha sohasem kellene ennünk meg innunk, vagy aludnunk, hanem mindig Istent dicsérhetnénk, és a lelkiekkel foglalkozhatnánk, akkor sokkal boldogabbak volnánk, mint most, amikor mindenféle szükségben a testnek szolgálunk.

Bárcsak ne volnának ezek a szükségletek, csak a lélek szellemi éhe s jóllakása, amelyben most oly igen ritkán örvendezhetünk.

Amikor az ember eljut odáig, hogy semmiféle teremtett jótól nem várja vigasztalását, akkor kezdi először igazán kedvét lelni Istenben, s akkor nyugodtan fogadja a világ bármi változását.

Ha nagy jó éri, annak sem örül, ha kevés, azon sem szomorkodik, hanem teljesen és nagy bizodalommal Istenre hagyatkozik, aki őnéki mindenben mindene; aki előtt semmi el nem vész, meg nem hal, hanem minden őérte él, és intésére minden vonakodás nélkül engedelmeskedik.

Tartsd szemed előtt folyton, hova tartasz, s hogy az elveszett idő nem tér vissza soha.

Törekedés és szorgalom nélkül sohasem válhatsz erényes emberré.

Amint lankadni kezdesz, kezdesz romlani.

Ha pedig egészen áttüzesít a jóakarat, békét találsz, és munkádat is könnyebben végzed Isten kegyelme és a jónak szeretete miatt.

A lelkes és szorgalmas ember kész mindenre.

Nagyobb fáradság a vétkek és a gonosz indulatok ellen tusakodni, mint testi munkában verítékezni.

Aki nem kerüli a kis vétkeket, lassan-lassan nagyobbakba botlik.

Esténként mindig örülni fogsz, ha a napot hasznosan töltötted.

Vigyázz magadra, serkentsd magadat, korholgasd magadat, s akárhogy van is mások dolga, te ne hanyagold el önmagadat.

Annyi előmeneteled lesz, amennyi erőt magad formálására szánsz.

Egyszer valaki nagy lelki nyugtalansággal sokat hányódott félelem és remény között; egy alkalommal elöntötte a szomorúság, és a templomban egy oltár előtt leborulva imádkozott.

Ezeket fontolgatta magában: Bárcsak tudnám, hogy végig megmaradok a jóban!

Nyomban hallotta lelkében Isten feleletét.

Vajon, ha tudnád, mitévő volnál?

Tedd most, amit akkor tennél, és biztonságban leszel.

Mindjárt megvigasztalódott, megerősödött, Isten akaratára bízta magát: és megszűnt a nyugtalan hánykolódás.

Nem kutatott többé okvetlenkedve, hogy tudja, mi fog történni, hanem inkább azt tudakolta, mi Isten kedves és teljes akarata: minden jónak elkezdésében és véghezvitelében.

Bízzál az Úrban és tedd a jót, mondja a próféta, és tiéd lesz az ígéret földje, betelsz majd annak gazdagságaival.

Egy tart vissza sokakat a haladástól, önmaguk buzgó javítgatásától: az, hogy irtóznak mindentől, ami nehéz; visszariadnak a küzdelemtől.

Hiszen azok gyarapodnak leginkább, mindenki másnál jobban az erényekben, akik keményebben igyekszenek megküzdeni azzal, ami a legnehezebb és leginkább kedvük ellen való.

Mert ott halad jobban az ember, ott érdemel több kegyelmet, ahol önmagát jobban legyőzi és megtagadja.

Nem egyformán van kinek-kinek mit legyőznie s miben önmegtagadást vállalnia.

De aki szorgalmasabb az igyekezetben, az előbbre jut, még ha több vétkes indulata van is, mint más, aki szelídebb erkölcsű, de kevesebb elszántsággal törekszik az erények megvalósítására.

Kivált két dolog szolgál komoly javulásunkra: hogy erőnek erejével megtartóztassuk magunkat attól, ami iránt a természetünk vétkes hajlandóságot érez, s hogy nagyon buzgón törekedjünk épp arra a jóra, aminek leginkább híjával vagyunk.

Attól is gondosabban őrizkedjél, azt is győzd meg magadban, amit másokban legtöbbször hibáztatsz.

Mindenhol használd fel, ami épülésedre lehet: ha jó példát látsz vagy hallasz, gerjedj föl annak követésére.

Ha pedig megrovásra valót veszel észre, ügyelj, magad is ugyanazt ne tedd.

Vagy ha már megtetted, minél gyorsabban igyekezz szabadulni tőle.

Amint a te szemed másokon jár, téged ugyanúgy mások figyelnek.

Milyen kedves és gyönyörűséges dolog, ha buzgó és istenfélő testvéreket láthatunk magunk körül: akiknek erkölcse tiszta, akik megtartják a fegyelmet.

Viszont milyen szomorú és nehéz zabolátlanok között élni, akik nem valósítják, amire hivatásuk szólítja őket.

Milyen veszedelem, ha valaki nem sokba veszi azt az elhatározást, amellyel hivatását vállalta, és az után veti magát, amihez semmi köze.

Légy éber és szorgalmas Isten szolgálatában; gyakran gondold meg, mivégre jöttél ide: miért hagytad el a világot.

Ugye azért, hogy Istennek élj, és lelki emberré válj?

Buzdulj tehát a jóban való haladásra, mert hamarosan megkapod fáradozásod jutalmát és akkor már nem lesz sem félelem sem fájdalom körülötted.

Most egy kicsit fáradozol: és hosszú nyugodalmat, sőt örök boldogságot találsz.

Ha te hűséges és serény maradsz minden tennivalódban, bizonyos, hogy Isten is hűséges és bőkezű lesz a fizetésben.

Nem alhatik ki benned a remény, hogy elnyered a pálmát; de el sem bízhatod magad, hogy el ne lankadj, vagy fel ne fuvalkodjál.

Ki miben vétett, abban fog keservesebben bűnhődni.

Ott a resteket égő ösztökékkel döfködik, a torkosokat iszonyú éhséggel, szomjúsággal kínozzák.

A paráznákat és a testi élvezetek kergetőit izzó szurokkal és büdös kénnel öntözik, az irigyek, mint veszett kutyák, vonítanak a fájdalomtól.

Nem lesz semmi vétek, amelyre ne sújtana sajátos büntetés.

Ott a gőgösök szégyennel telnek el, a fösvényeket szánalmas szegénység szorongatja.

Az ott való kínban nehezebb lesz egyetlen óra, mint itt száz esztendő a legkeményebb vezeklésben.

Ott semmi nyugalmuk, semmi vigasztalásuk nem lesz a bűnhődőknek, itt mégis néha szünete van a fáradozásnak, és enyhülést találunk barátaink vigasztalásában.

Most légy hát gondos, magaddal törődő, most bánd bűneidet, hogy az ítélet napján biztonságban lehess a szentek között.

Mert akkor az igazak nagy bátorságban állnak azokkal szemben, akik sanyargatták és elnyomták őket.

Akkor ítélni fog, aki most alázatosan az emberek ítélete alá veti magát.

Akkor nagy biztonságban lesz a szegény s az alázatos: rettegve retteg a kevély.

Akkor kiderül majd, hogy az volt bölcs e világon, aki Krisztusért megtanult oktalan és megvetett emberként élni.

Akkor kedves lesz minden türelemmel viselt zaklattatás, és minden gonoszság befogja száját.

Akkor örvend minden Istennel törődő ember, és kesereg minden istentelen.

Akkor jobban vigad a megsanyargatott test, mint amelyik mindig gyönyörökkel lakott jól.

Akkor fényessé változik a kopott köntös: és elsötétül a finom öltözet.

Akkor több dicséretet kap a szegényes hajlék, mint az aranyos palota.

Akkor hasznosabb lesz az állhatatos béketűrés, mint a világnak minden hatalma.

Akkor jobban felmagasztosul az őszinte engedelmesség, mint minden világias ravaszkodás.

Akkor több örömet szerez a tiszta lelkiismeret, mint a tudós bölcselkedés.

Akkor a gazdagság megvetése többet nyom a latba, mint a földön lakók minden vagyona.

Akkor nagyobb vigasztalást jelent az áhítatos ima, mint a gazdag lakoma.

Akkor nagyobb öröm lesz, hogy megtartottad a szilenciumot, mint hogy sokat szaporítottad a szót.

Akkor többet érnek a szent cselekedetek, mint a sok szép beszéd.

Akkor több tetszésre talál a kemény élet és a szigorú vezeklés, mint minden evilági gyönyörűség.

Tudj most egy keveset szenvedni, hogy akkor a nagyobbaktól szabadulhass.

Itt próbáld meg először, mit bírsz majd odaát.

Ha most olyan keveset tudsz elviselni, hogyan viselnéd az örökkétartó kínokat?

Ha most csekélyke szenvedésben elveszted türelmedet, mire visz a kárhozat tüze?

Lám, valóban nem lehet részed kétféle örömben: hogy evilágon is gyönyörűségben élj, és aztán Krisztussal is uralkodjál.

Ha mindmáig szakadatlanul nagy megbecsülésben és élvezetek közt éltél volna, mi hasznod volna belőle, ha ezennyomban meg kellene halnod?

Minden hiábavalóság tehát, csak az nem, hogy Istent szeressük s egyedül neki szolgáljunk.

Mert az, aki egész szívvel szereti Istent, sem haláltól, sem büntetéstől, sem ítélettől, sem kárhozattól nem fél: a tökéletes szeretet biztos utat nyit Istenhez.

Aki pedig még örömét leli a bűnben, az, nem csoda, ha fél a haláltól meg az ítélettől.

Egyébként is jó, hogy ha már a szeretet nem tart vissza a rossztól, legalább a kárhozattól való félelem kordában tartson.

Aki aztán Isten félelmét nem ismeri, sokáig nem maradhat meg a jóban: hanem előbb-utóbb a sátán hálójába kerül.

Minden ügyben a végre figyelj: hogyan állsz majd meg szigorú bírád előtt, aki előtt semmi sem titok, akit ajándék meg nem veszteget, mentegetőzés nem enyhít, hanem igazság szerint ítél.

Ó nyomorult és ostoba bűnös, mit felelsz majd Istennek, aki minden bűnödet ismeri, hiszen sokszor a haragvó embernek tekintetétől is rettegsz.

Miért nem készülsz az ítélet napjára, amikor majd senki más mögé nem bújhat, védelmet másnál nem kereshet, hanem ki-ki magának elegendő terhe lesz?

Most hasznos a fáradságod, elfogadásra talál a könnyed, meghallgatásra a jajveszékelésed: elégtételre és lelked tisztogatására alkalmas a kesergésed.

Nagy és üdvösséges tisztulása van a szenvedő embernek, ha úgy állja a rajta esett jogtalanságokat, hogy inkább a másik bűnén bánkódik, mint a maga sérelmén; ha örömest imádkozik azokért, akik ellene fordulnak: és vétküket szívből megbocsátja; ha maga nem késik bocsánatot kérni másoktól; ha könnyebben könyörül, mint haragszik; ha önmagán gyakran erőt vesz: és azon van, hogy testét teljesen lelkének vesse alá.

Jobb most bűneinket letisztogatni, hibáinkat lenyesni, mint a tisztító helyre hagyni a tőlük való szabadulást.

Magunkat csapjuk be, ha testünket rendetlen szeretettel szeretjük.

Mi mást emészt el az a tűz, mint a bűneidet?

Minél engedékenyebb vagy most önmagaddal szemben, tested kívánságait követve, annyival keményebben lakolsz majd, annál több égetni valót gyűjtesz.

Milyen boldog az előrelátó, aki igyekszik olyan lenni éltében, amilyen akkor szeretne lenni, amikor majd meg kell halnia.

Mert az bizakodhatik a szép halálban, aki a világ tökéletes megvetésére eljut, aki buzgón törekszik arra, hogy az erényekben gyarapodjon, akiben megvan a fegyelem szeretete, a bűnbánó töredelem, az engedelmesség készsége, az önmegtagadás: és aki Krisztus szeretetéért szívesen elvisel bármit, ami kedve ellen való.

Sok jót tehetsz, míg egészséges vagy: de ha egyszer ágynak dőlsz, nem tudom, mire lesz erőd.

A betegség kevés embernek válik javulására: éppígy akik sokat kóborolnak, ritkán válnak szentté.

Ne bízzál barátaidban és rokonaidban, és ne halogasd üdvösséged dolgát: mert hamarabb elfeledkeznek rólad az emberek, mint gondolnád.

Jobb most idejekorán gondoskodni, és valami jót magad elé küldeni Istenhez, mint mások segítségében bizakodni.

Ha most nem gondolsz magadra, ki gondol majd veled annak idején?

Most van a drága idő: most vannak itt az üdvösség napjai: most az alkalmas idő.

De kár, hogy több haszonra nem fordítod, pedig most érdemelhetnéd meg az örök életet.

Fordul majd úgy, hogy vágyva vágynál egy napot vagy egyetlen órát életed megjobbítására: de nem tudom, kikönyörögheted-e.

Ébredj hát, kedves testvér, ily nagy veszedelemből szabadulhatsz, ily rettenetes bajtól menekülhetsz, ha el nem bízod magad, s mindenkor szemed előtt forgatod a halált.

Iparkodj hát most úgy élni, hogy halálod óráján inkább örömre, mint félelemre legyen okod.

Most kezdj meghalni a világnak, hogy akkor élni kezdhess Krisztussal.

Most utálj meg mindent, hogy akkor szabadon Krisztushoz siethess.

Most sanyargasd testedet vezekléssel, hogy akkor biztos reménységgel lehess.

Földi pályádnak hamar végére érsz, gondold hát meg, hányadán állsz.

Ma él az ember, holnapra elenyészik.

S mihelyt nem látják, egykettőre el is felejtik.

Ó milyen tompa és érzéketlen az emberi szív, hogy csak a jelenvalón gondolkodik, ahelyett, hogy inkább az eljövendőkre tekintene.

Bármit gondolsz vagy teszel, úgy kellene intézned, mintha holnap meg kellene halnod.

Ha tiszta volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól.

Jobb volna a bűntől őrizkedned, mint a halál elől menekülnöd.

Ha ma nem vagy készen, holnap hogy leszel?

A holnap bizonytalan, s mit tudod, rád virrad-e?

Mire jó sokáig élnünk, ha olyan keveset javulunk?

Jaj, a hosszú élet nem mindig szolgál javulásunkra, sokszor inkább a bűnt gyarapítja.

Bárcsak legalább egy nap jól éltünk volna ezen a földön.

Soknak feje fölött évek múlnak el a szerzetbe lépése óta, de javulásának nincs sok látatja.

Ha rettentő dolog meghalni, tovább élni talán veszedelmesebb.

Boldog, aki mindig szeme előtt tartja halála óráját és minden nap fölkészül a halálra.

Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy neked is ugyanazon az úton kell elmenned.

Ha reggelre virradsz, gondold azt, hogy nem éred meg az estét.

Ha rádesteledik, reggelt ne ígérj magadnak.

Mindig készen légy tehát, és úgy élj, hogy a halál sohase érjen készületlen.

Sokan hirtelen és készületlenül halnak meg, mert amely órában nem gondolnánk, eljön az Emberfia.

Amikor az az utolsó óra rádköszönt, egészen új színben látod majd elmúlt életedet: és igen megbánod, hogy olyan rest és tunya voltál.

Ó milyen gyarló az ember: mindig hajlandó a rosszra.

Ma meggyónod bűneidet: holnap újra elköveted, amit meggyóntál.

Most eltökéled magadban, hogy többé nem teszed, és egy óra múlva úgy elbuksz, mintha semmit el nem határoztál volna.

Méltán megalázhatjuk hát magunkat, és semmi okunk sincs az elbizakodásra, oly igen gyarlók és állhatatlanok vagyunk.

Azt is hamar elveszíthetjük hanyagságunkkal, amit a kegyelem segítségével nagy nehezen megszereztünk.

Mi lesz velünk éltünk utóján, ha már ily korán ellankadunk?

Jaj nekünk, ha úgy átadjuk magunkat a nyugalomnak, mint ha már a béke és a biztonság venne körül: pedig még nyoma sincs életünkben az igazi szentségnek.

Bizony ránk férne, hogy újra tanítsanak minket, mint jó noviciusokat, a jó erkölcsre, hátha úgy megjavulnánk, és lelkiekben előre jutnánk.

Szánandó vagy, akárhol légy, akárhova fordulj is, ha Istenhez nem térsz.

Mit háborogsz, hogy nem sikerül minden úgy, ahogyan szeretnéd, óhajtanád?

Ki az, akinek minden kívánsága szerint történik?

Sem én, sem te; sem senki ember a földön.

Senki a föld hátán nincs valamilyen háborgattatás és búsulás nélkül: sem király, sem pápa.

Kinek van legjobb dolga?

Bizony annak, aki Istenért valamit el tud viselni.

Sok éretlen és gyönge ember azt mondja: lám, milyen jól megy ennek vagy annak, milyen gazdag, mily nagy úr, milyen hatalmas, mily nagy tisztesség övezi.

De figyelj a mennyei jókra, és belátod, hogy mindezek az ideigtartó javak csak semmik, bizonytalanok, sőt igen terhesek, mert nem lehet őket mindennapos törődés és rettegés nélkül birtokolni.

Nem abban áll az ember boldogsága, hogy evilági javakban dúskáljon, elég neki annyi, amivel szükségét beéri.

Bizony nyomorúság e világon élni.

Minél inkább igyekszik valaki lelki emberré alakulni, annál keserűbb neki a földi élet: mert jobban érzi, tisztábban átlátja a romlott emberi természet fogyatkozásait.

Mert enni, inni, virrasztani, aludni, pihenni, dolgozni és a természet többi szükségletének eleget tenni bizony nagy nyomorúság és búbánat a befelé figyelő embernek: aki örömest volna szabad és mentes minden bűntől.

Evilágban a testi szükségletek valóban nagy terhet jelentenek a belső emberek számára.

Azért fohászkodik a próféta, hogy mindezektől szabad lehessen mondván: Ragadj ki engem, Uram, sokféle szükségeimből.

De jaj azoknak, akik nem értik át nyomorúságukat: nagyobb jaj azoknak, akik még szeretik is ezt a nyomorult és romlandó életet.

Mert némelyek annyira belészeretnek, bár kézi munkájukkal, sőt koldulásukkal alig szerzik meg a mindennapit, hogy ha mindig itt élhetnének, nem törődnének Isten országával.

Bizony eszeveszett és hitetlen szívű ember az, akit annyira rabul ejtenek a földi dolgok, hogy semmi másnak jóízét nem érzi.

Az effélék, szegények végtére keservesen meglátják, milyen hitvány semmiség volt, amit szerettek.

Istennek szentjei és Krisztusnak imádságos életet élő barátai nem törődtek azzal, ami a testnek kedves, sem azzal, ami evilágon virul, minden reményük, igyekezetük az örök javakra irányult.

Minden kívánságuk arra gerjedezett, ami odafent van és örökkévaló, a látható dolgok szeretete nem húzhatta le őket.

Ne veszítsd el, testvér, a lelki előmenetelben való bizodalmat, míg annak ideje, órája van.

Miért halogatnád, ami jót elhatároztál?

Kelj fel, fogj hozzá nyomban és mondd: Most van itt a cselekvés ideje, most van ideje a küzdelemnek, most van alkalmas idő a megjavulásra.

Amikor rosszul megy a sorod, és zaklatásokban van részed, akkor van az érdemszerzés ideje.

Tűzön, vízen kell átgázolnod, csak úgy juthatsz el a nyugalomba.

Ha magaddal nem tusakodol, nem győzöd le a vétket.

Amíg e gyarló testben élünk, bűn nélkül nem lehetünk: a csömör és a szomorúság el nem kerül.

Bizony szeretnénk minden nyomorúságtól békében lenni; de mivel a bűn által elveszítettük az ártatlanságot: elvesztettük az igazi boldogságot is.

Azért türelemmel kell lennünk, és Isten irgalmára kell hagyatkoznunk: amíg el nem múlik ez a mocskos világ, és ezt a halálra szánt létet magához nem ragadja az élet.

A derék ember mindig talál elegendő okot a fájdalomra és a sírásra.

Hisz akár önmagát nézi, akár felebarátjáról gondolkodik: látja, hogy senki nem él itt háborgattatás nélkül.

És minél komolyabban vizsgálgatja magát, annál jobban elszomorodik.

Jogos fájdalom és belső töredelem akkor ébred bennünk, ha bűneinken és hibáinkon elmélkedünk, amelyek olyannyira behálóznak, hogy a mennyei dolgokról elmélkedni ritkán tudunk.

Ha többet gondolkodnál halálodon, mint a hosszú életen, minden bizonnyal jobban igyekeznél megjavulni.

Ha pedig szívedben a kárhozatnak és a tisztító tűznek eljövendő kínjait át meg átelmélkednéd, azt hiszem, hogy minden munkát és fájdalmat örömest elviselnél, és semmiféle szigorúságtól vissza nem rettennél.

De mivel mindazt nem vesszük szívünkre, a világ hízelgését pedig igencsak kedveljük, azért langyosak és nagyon restek maradunk.

Gyakran kevés bennünk a lélek, azért fakad olyan könnyen panaszra szegény testünk.

Esedezzél hát alázatosan Istenhez, hogy adja meg neked a töredelem lelkét: és mondd a prófétával: Etess engem, Uram, a könnyek kenyerével, és add nekem mértéked szerint a könnyek italát.

Küzdj férfihoz illően: szokást szokással győzz le.

Ha te tudod magukra hagyni az embereket, ők is magadra hagynak majd, hogy végezd dolgodat.

Ne vedd magadra mások dolgát, és ne bonyolódjál a nagyobbak ügyes-bajos gondjaiba.

Elsősorban magadra figyelj: és minden kedves embered előtt magadat intsd különös nagy igyekezettel.

Ha az emberek nem kedvelnek, amiatt ne szomorkodjál, az essék nehezedre, ha önmagaddal nem vagy megelégedve, vagy ha magadra nem vigyázol, ahogy Isten szolgájához és derék szerzeteshez illenék.

Hasznosabb és biztonságosabb, ha az embernek, míg itt a földön él, nincs része sok vigasztalásban, főleg olyanban, amely test szerint való.

De ha isteni vigasztalásban nincs vagy csak nagyon ritkán van részünk, abban mi vagyunk vétkesek, mert nem keressük a szívbéli töredelmet: nem vetjük el teljesen a hiábavaló, külső vigasztalásokat.

Ismerd el, hogy méltatlan vagy az isteni vigasztalásra: sokkal méltóbb mindenféle zaklatásra.

Amikor az ember egészen magába száll, akkor terhére van, keserű neki az egész világ.