Kempis Tamás - Krisztus követése

Add, Uram, hogy a te kegyelmed által végbevihessem azt, amit természetem szerint lehetetlennek gondolok.

Te tudod, milyen kevésre futja a türelmem, milyen egy-kettőre kihoz a sodromból, ami kedvem ellen való.

Váljék számomra kedvessé és kívánatossá a te nevedért minden, ami a türelmet próbára teszi, mert nagyon üdvösséges az én lelkemnek, ha tűr és zaklatást szenved érted.

Mi dolog az, fiam, hogy annyit beszélsz?

Hagyd abba a panaszkodást, vedd fontolóra az én szenvedésemet és a szentekét.

Még véred hullásáig nem harcoltál.

Kevés az, amit te szenvedsz, azokhoz képest, akik annyi sokat tűrtek, oly súlyos kísértésekben forogtak, oly nehéz zaklatásba oly sokféle megpróbáltatásba sodródtak.

Szükséges, hogy mások súlyosabb szenvedését eszedbe idézd, hogy könnyebben viseld saját kicsinyke terhedet.

S ha magad nem látod kicsinynek, jól nézz körül, nem türelmetlenséged miatt gondolkodol-e így.

Egyébként akár kicsinyt, akár nagyot, azon légy, hogy mindent békességgel elviselj.

Minél jobban elszánod magad a türelmes szenvedésre, annál bölcsebben élsz, és érdemekben annál gazdagabb leszel.

Könnyebben is viselsz mindent, ha eltökélt szándékkal és jó szokással serényen fölkészülsz rá.

Ne mondd azt, hogy képtelen vagyok ilyen embertől ezt vagy azt elviselni, nem is illő, hogy mindezt eltűrjem, nagy kárt tett, olyat fog rám, ami eszembe se jutott soha, de mástól szívesen elszenvedem majd azt, amit elszenvedni illendőnek látok.

Bolond az ilyen okoskodás, amely számításon kívül hagyja a türelem értékét, vagy hogy annak ki ígért koronát, s inkább a személyekre meg saját sérelmeire tekint.

Nem igaz béketűrő az, aki csak azt hajlandó elviselni, amit jónak lát s attól, akitől neki tetszik.

Az igaz béketűrő nem nézi, ki teszi próbára: elöljárója-e vagy magához hasonló, esetleg nála alacsonyabb rangú, derék és szent ember-e vagy hitvány és méltatlan személy, hanem válogatás nélkül akárkitől, akárhányszor, akármekkora méltatlanság esik is rajta, mindazt Isten kezéből köszönettel veszi, és nagy nyereségnek tartja.

Mert Isten előtt semmi jutalom nélkül nem maradhat, bármily csekélykét szenvedünk is érte.

Légy hát kész a küzdelemre, ha győzni óhajtasz.

Viadal nélkül a béketűrésért ígért koronát el nem érheted.

Ha tűrni nem akarsz, nem akarod a koronát sem.

Ha pedig a koronát kívánod, emberül viaskodjál, tűrj békével.

Munka nélkül nem juthatsz a nyugodalomra, harc nélkül nincsen győzelem.

Uram, te a türelem útját jártad életedben, és kiváltképpen ezzel teljesítetted Atyád akaratát, méltó hát, hogy én, semmicske bűnös ember is akaratod szerint türelembe foglaljam magam, és amíg akarod, üdvösségemért békén hordozzam romlandó életem terhét.

Mert ha terhesnek mutatkozik is a jelen élet, a te kegyelmed nagyon érdemszerzővé teszi, a te példád meg szentjeidnek emléke a gyarlók számára is elviselhetőbbé s fényesebbé alakítja, sokkal vigasztalóbb, mint volt az ószövetségi törvény idején, amikor zár függött a menny kapuján, és homályosabbnak is látszott a mennybe vezető út, amikor olyan kevesen igyekeztek azon, hogy a mennyek országát keressék, de még az igazak és az üdvösségre indulók sem léphettek a mennyei birodalomba kínszenvedésed s halálod szent adójának lerovása előtt.

Ó, mekkora hálával tartozom neked, hogy kegyes voltál megmutatni nekem és minden hívőnek az igaz és jó utat, amely országodba elvezet.

Mert a te életed a mi utunk, és a szent türelemben veled forrunk össze, aki koronánk vagy.

Ha előttünk utat nem nyitottál, ha minket nem tanítottál volna, ki igyekeznék arra, hogy kövessen?

Jaj, hányan messze hátul maradnának, ha a te tündöklő példádra nem tekinthetnének.

Íme még mindig lankadunk, még annyi csodádat láttuk, tanításodat hallottuk, mi volna, ha ily nagy világosság a te követésedre nem indítana?

Fiam, én a te üdvösségedért lejöttem az égből, magamra vállaltam emberi léted nyomorúságát, nem kénytelenségből, hanem szeretetből, hogy türelmet tanulj, és az ideigtartó bajokat méltatlankodás nélkül elviseld.

Mert születésem órájától fogva kereszten holtomig mindenhová elkísért a szenvedés.

Evilági javakban nagy szükséget láttam, gyakran kellett hallanom, hogy sok panaszt emelnek ellenem, szégyent és gyalázatot békével tűrtem, jótéteményeimet hálátlansággal, csodatetteimet káromlással, tanításomat feddéssel viszonozták.

Fiam, valóban így kell helyt állanod, ha azt akarod, hogy jártodban-keltedben az enyém lehess.

Ugyanolyan készséggel kell fogadnod a szenvedést, mint az örömet.

Olyan jó kedvvel kell a szükséget és a szegénységet viselned, mint a bőséget és a gazdagságot.

Uram, szívesen vállalom érted, mindazt, amit tetszésedre van rám bocsátani.

Válogatás nélkül akarom elfogadni a te kezedből a jót meg a rosszat, az édeset és a keserűt, a vígságot vagy a szomorúságot és bármi történjék velem, hálát akarok adni érte.

Óvj meg minden bűntől, és sem a haláltól, sem a pokol hatalmától félni nem fogok.

Csak örökre el ne vess, ki ne törülj az élet könyvéből, semmit sem árt, akármi baj szakad rám.

Fiam, engedd, hogy azt tegyem veled, amit én akarok, én tudom, mi válik javadra.

Te úgy gondolkodol, mint az emberek, sokmindenben úgy foglalsz állást, ahogyan az emberi indulat diktálja.

Uram, igazat mondasz.

Nagyobb gondviseléssel veszel te körül, mint amekkora gondot én önmagamra viselhetek.

Nagyon ingatagon áll az, aki minden gondját terád nem hagyja.

Uram, csak igaz és állhatatos maradjon hozzád akaratom, egyébként intézkedj velem tetszésed szerint.

Mert csak jó lehet az, amit velem teszel.

Ha azt akarod, hogy sötétségben járjak, áldott légy, ha pedig azt akarod, hogy világosságba öltözzem, légy akkor is áldott.

Ha kegyesen megvigasztalsz, áldott légy, ha úgy akarod, hogy zaklattatásban legyek, ugyanúgy légy mindenkor áldott.

Az imádságos lelkű ember mindenütt magánál tudja vigasztalóját, Jézus Krisztust, és azt mondogatja neki: Légy velem, Uram Jézus, mindenütt és mindenkor.

Ez legyen az én vigasztalásom, hogy szívesen megmaradjak minden emberi vigasztalás nélkül.

És ha a te vigasztalásod sem vesz körül, akaratod és megérdemelt megpróbáltatásod legyen a legnagyobb vigasztalásom.

Mert te nem haragszol örökké, és fenyegetésed sem tart sokáig.

Amit vigasztalásomra óhajtok vagy elképzelhetek, nem itt és most várom, hanem a jövendőben.

Hiszen ha egymagam a világ minden vígságát magaménak tudhatnám is, ha minden benne kínálkozó gyönyörűséget élvezhetnék is, bizonyos, hogy sokáig nem tarthatna.

Ezért hát, én lelkem, teljes vigasztalásod és tökéletes fölüdülésed nem lehet egyebütt, hanem csak Istenben, aki a szegényeket vigasztalja és a kicsinyeket magához fogadja.

Várj egy keveset, én lelkem!

Várd meg Isten ígéretének teljesedését, és minden jónak bőségében részesülsz a mennyben.

Ha nagyon rendetlenül kapsz a jelenvalókon, elveszted az örökkévaló és mennyei javakat.

Élj a múlandó javakkal, de kívánságod irányuljon az örökkévalókra.

Semmi evilági jó ki nem elégíthet, mert nem arra termettél, hogy ezekben leld örömödet.

Ha minden teremtett jó a tiéd volna is, akkor sem volnál boldog és elégedett, boldogságod és célhoz érkezésed Istenben van, mindenek Teremtőjében.

Nem olyan boldogság ez, mint amilyet a világ esztelen szerelmesei látnak és dicsérnek, hanem amilyet a jó keresztények remélnek, a tiszta szívűek, akiknek érdeklődése a mennyre irányul.

Álnok és elröppenő minden emberi vigasztalás.

Az a boldog és igaz vigasztalás, amelyet odabenn, az igazságtól veszünk.

Imádság azért, hogy Isten akaratát betölthessük: Jóságos Jézus, add meg nekem a te kegyelmedet, hogy velem legyen, velem munkálkodjék, és holtomig velem is maradjon.

Add, hogy mindig azt kívánjam, azt akarjam, ami neked tetszőbb, kedvesebb.

A te akaratod legyen az enyém is, az én akaratom mindig a tiédet kövesse, pontosan egyezzen vele.

Egyet akarjak és ne-akarjak teveled mást, mint amit te akarsz vagy nem-akarsz, akarni, nem-akarni legyek képtelen.

Add, hogy meghaljak mindennek, amit evilág kínálhat, és kívánjam, hogy teérted megvessenek és elfeledjenek a világban.

Add, hogy túl mindazon, amit kívánok, benned találjak megnyugvást, szívem tenálad csöndesedjen el.

Hiszen te vagy egyedül a szívek békessége és megnyugovása, kívüled minden terhes és nyugtalanító.

Ebben a békességben, őbenne, vagyis tebenned, legfőbb és örökkévaló jóban alszom el és találok megnyugvást.

Amen.

Fiam, minden dolgodban így beszélj: Uram, amint neked tetszik, úgy legyen.

Uram, ha neked becsületedre válik, legyen ez a te nevedben.

Uram, ha úgy látod, hogy előmenetelemre szolgálna, hasznomra volna, akkor add, hogy élhessek vele a te dicsőségedre.

De ha tudod, hogy ártana nekem, nem válnék lelkem üdvösségére, vedd el tőlem ezt a kívánságot.

Mert nem minden kívánság van a Szentlélektől, még ha az ember tisztának és jónak látja is.

Nehéz igazán eldönteni, vajon a jó lélek, vagy az ellenség kelti-e benned ezt vagy azt a vágyat, avagy benned magadban van a forrása.

Sokan csalódtak a végkibontakozáson, akik kezdetben a jó lélek vezetése alatt érezhették magukat.

Azért mindig istenfélelemben és szívbéli alázatosságban kell kívánni és kérni, bármi kívánni való ötlik is eszedbe, és teljes önmegadással a legmesszebbmenően énrám kell bíznod mindent.

Azt mondd: Uram, te tudod, hogy jobb, legyen ez vagy az, amint akarod.

Add azt, amit akarsz, amennyit akarsz, amikor akarod.

Ahogy tudsz, intézkedj velem jótetszésed szerint, amint neked leginkább becsületedre válhatik.

Tégy oda engem, ahová akarsz, bánj velem szabadon mindenben, kezedben vagyok, forgass és hányj-vess keresztül-kasul.

Íme, szolgád vagyok én, mindenre kész, mert nem magamnak akarok élni, hanem neked, bárcsak illendő tökéletességgel tehetném!

Ó mekkora alázattal és magam-megvetéssel kell, hogy önmagamra nézzek, mennyire illik semmibe vennem, ha úgy látszik is, hogy van bennem valami jó.

Mily fönntartás nélkül alá kell vetnem magam a te kifürkészhetetlen ítéleteidnek, Uram, amelyek szerint semmi másnak nem látom magam, csak semminek és újra semminek.

Ó mérhetetlen tenger, ó átúszhatatlan óceán, benned hányódva semminek, semmitlen semminek bizonyulok.

Hol bújhatna hát meg a dicsekvés, hol az erényből sarjadó önbizalom?

Vége minden hiú dicsekedésnek, elmerült az, Uram, a te rólam hozott ítéleteidnek mélységében.

Micsoda minden test a te színed előtt?

Vajon dicsekedhetik az agyag a fazekassal szemben?

Hogyan is kevélykedhetnék üres beszédben, akinek szívén Isten uralkodik?

Az egész világ sem teheti kevéllyé, akit az igazság magához hódoltatott, s ha mindenki dicséri, akkor sem indul meg az, aki minden reménységét Istenbe vetette.

Hiszen mind semmik azok is, akik beszélnek, elfogynak szavuk zengésével együtt, az Úr igazsága pedig örökre megmarad.

Megzendíted fölöttem ítéleteidet, Uram, félelemmel és remegéssel rázod meg minden csontomat, és nagyon megrémül a lelkem.

Villámsújtottan állok és meggondolom, hogy az egek sem tiszták teelőtted.

Ha az angyalokban hibát találtál, és nem könyörültél rajtuk, mi lesz velem?

Csillagok hullottak le az égről, én, a por hogyan érezhetném biztonságban magam?

Akiknek tettei dicséretre méltónak látszottak, mindenek aljára estek, s akik az angyalok kenyerét ették, láttam, hogy a disznók moslékának is örülnek.

Semmi sem marad hát a szentségünkből, ha te, Uram, elvonod kezed, semmit sem használ a bölcsességünk, ha nem kormányozol tovább, semmire sem jó az erőnk, ha te nem őrzöl, semmitől sem véd a tisztaságunk, ha a te oltalmad nem borul rá, hiába vigyáznánk magunkra, ha te nem virrasztasz szentül fölöttünk.

Mert amint elhagysz, merülünk s veszünk, amint viszont meglátogatsz, kihúzzuk magunkat s újra élünk.

Mert állhatatlanok vagyunk, de te megerősítesz, ellanyhulunk, de te lángra lobbantasz minket.