Kempis Tamás - Krisztus követése

Fiam, én mondottam: békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek, nem úgy adom nektek, mint evilág adja.

A békességet mindnyájan kívánják, de nem mindenki gondol azzal, ami az igaz békességre vezet.

Az én békém az alázatosaké, a szívükben szelídeké, te a türelemben találsz békét magadnak.

Ha rám hallgatsz, szavamat fogadod, nagy békességben élhetsz.

Mit tegyek hát?

Mindenben ügyelj magadra: mit teszel, mit beszélsz, és minden igyekezetedet arra irányítsd, hogy csak nekem tetszésemre légy, kívülem pedig semmit se kívánj vagy keress, mások beszédéről vagy tetteiről se ítélj vakmerőn, ne bonyolódjál olyasmibe, ami nem tartozik rád, így elérheted, hogy alig vagy ritkán szenvedsz háborgatást.

Hogy pedig sose háborgassanak, és szívednek vagy testednek semmi alkalmatlanságban ne legyen része, az nem evilágba való, az már az örök boldogságban valósul meg.

Ne igyekezz azon, hogy a neved nagy árnyékot vessen, se azon, hogy sokaknak barátja légy, se azon, hogy bizalmas kapcsolatba kerülj az emberekkel.

Mindez elvon attól, ami fontos, és nagy sötétséget támaszt a szívedben.

Örömest szólnék hozzád, és fölfedném előtted titkaimat, ha érkezésemet szorgalmasan figyelnéd, és szíved kapuját megnyitnád előttem.

Légy éber, virrassz az imádságban, és alázkodjál meg mindenben.

Fiam, ne ártsd bele mindenbe magad, és ne gondold, hogy mindennel neked kell törődnöd.

Mi közöd neked ehhez vagy ahhoz, te csak kövess engem.

Mi közöd ahhoz, hogy az ilyen-e vagy olyan, vagy az a másik így vagy úgy cselekszik vagy beszél?

Nem hiányzik az neked, hogy másokért felelj, elég ha magadról számot kell adnod.

Minek bonyolódol hát mindebbe?

Íme, én mindent ismerek, és mindent látok a nap alatt, tudom, ki-ki hogy vagyon, mit gondol, mit akar, és mi célra irányul igyekezete.

Rám kell hát bíznod mindent, te pedig maradj bátran békében, hadd sürgölődjenek a sürgölődők, ahogy akarnak.

Felelniük kell majd mindenért, amit tesznek, mondanak, mert engem meg nem téveszthetnek.

Imádság lelki világosságért:

Világosíts meg engem, ó áldott Jézus, a belső fényesség világával, és űzz el minden sötétséget szívemnek hajlékából.

Tartsd féken elkalandozó gondolataimat, légy úrrá a rám támadó kísértéseken.

Harcolj keményen értem, és győzd le a fenevadakat, vagyis az ingerlő érzéki vágyakat, hogy hatalmadból békesség szülessen, és szent udvarodban, vagyis tiszta lelkiismeretemben bőségesen visszhangozzék a te dicséreted.

Parancsolj a szeleknek és a viharoknak, mondd a tengernek: csöndesedjél, és az északi szélnek: nyugodj el, és nagy csöndesség támad.

Áraszd ki világosságodat és igazságodat, hogy fényeskedjenek a földön, mert terméketlen és puszta föld vagyok, míg meg nem világosítasz.

Hullasd onnan fölülről kegyelmedet, frissítsd meg szívemet mennyei harmattal, add az áhítatosság vizét, hogy megöntözze a földet, s az jó és hasznos gyümölcsöt teremjen.

Egyenesítsd föl bűnök alatt görnyedő lelkemet, és minden vágyódásomat irányítsd a mennyei javakra, hogy miután megkóstoltam már az örök boldogság édességét, ne essék jól a földiekkel való foglalkozás.

Ragadj magadhoz engem, és szabadíts meg a teremtmények minden múlandó vigasztalásától, mert semmi teremtett valóság kívánságomat egészen el nem nyugtathatja, teljesen meg nem vigasztalhat.

Kapcsolj magadhoz engem, szerelmednek elválhatatlan kötelékével, mert egyedül te elégíted ki a téged szeretőt, és nélküled minden üres.

Imádság gonosz gondolatok ellen: Uram, Istenem, ne távozzál el tőlem, Istenem, siess segítségemre, mert mindenféle rossz gondolat és nagy félelmek szakadtak rám, ezek gyötrik a lelkemet.

Hogy gázolhatok át közöttük sértetlenül?

Hogyan törhetem át őket?

Én – mondja az Úr – előtted járok, és evilág nagyjait megalázom, megnyitom a börtön ajtaját, és föltárom előtted a titkok titkait.

Tedd, Uram, amit mondasz, és fussanak el orcád elől mind-mind az én rossz gondolataim.

Ez az én reménységem és egyetlen vigasztalásom, hogy minden zaklattatásomban hozzád fordulok, beléd vetem bizalmamat, szívem legbelsejéből téged szólítalak, és türelmesen várom vigasztalásodat.

Fiam, most megtanítalak téged a békességnek és az igaz szabadságnak útjára.

Tedd, Uram, amit mondasz, mert jól esik azt hallanom.

Azon légy, fiam, hogy inkább más akaratát kövesd, mint a magadét.

Válaszd inkább azt, hogy kevesebbed legyen, ne többed.

Keresd mindig a lentebb való helyet, és a mások alá rendelt állapotot.

Azt óhajtsd, azért fohászkodj mindig, hogy Isten akarata maradéktalanul beteljesedjék tebenned.

Íme, az ilyen ember lép be a béke és a nyugalom földjére.

Uram, rövid a mondandód, de nagy tökéletességgel teljes.

Kevés szóba belefér, de értelme gazdag, gyümölcse bő.

Bizony, ha hűségesen meg tudnám tartani, nem kellene egykönnyen megháborodnom.

Mert valahányszor nyugtalannak és teher alatt sínylődőnek érzem magam, mindig úgy találom, hogy ettől a tanítástól eltávolodtam.

De te, aki mindenható vagy, és a lélek előrehaladását mindig jó néven veszed, növeld bennem kegyelmedet, hogy valóra válthassam, amit ajánlasz, és véghez vihessem üdvösségemet.

Te tudod, kinek milyen ajándék válik hasznára, és hogy miért kap az kevesebbet, ez többet, nem nekünk, hanem neked kell eldöntened, mert előtted világosan kirajzolódik minden érdem.

Ezért Uram, Istenem, nagy jótéteménynek tartom azt is, hogy nem sok olyasféle ajándékkal rendelkezem, amit odakint a világban s az emberek között dicséret és dicsőség vesz körül, mert ha megfontolom szegénységemet és alacsony állapotomat, nemcsak hogy nehezemre nem esnek, szomorúságot vagy csüggedést nem okoznak, hanem inkább vigasztalásomra, és nagy örömömre szolgálnak, hiszen te, Istenem, a szegényeket, az alacsony sorban lévőket és a világ előtt megvetetteket választottad házad népéül, családod tagjaiul.

Ott vannak mindjárt az apostolaid, akiket az egész földkerekség fejedelmeivé tettél.

Mégis sértődöttség nélkül jártak-keltek a világban olyan alázatosan és olyan nyílt szívvel minden ravaszkodás vagy hátsó szándék nélkül, hogy egyenest örültek annak, ha gyalázzák őket a te nevedért, és amitől a világ elriad, azt ők nagy kedvvel fogadták.

Azért tehát a téged szerető és jótéteményeidet ismerő embert semmi más úgy meg nem örvendeztetheti, mint ha akaratod és örök végzésed tetszése benne beteljesül, csak ebben találhat megelégedést és vigasztalást, hogy olyan szíves-örömest kívánjon legkisebb lenni, mint ahogyan más azt óhajtaná, hogy legnagyobb legyen, és olyan békével, oly elégedetten foglalja el az utolsó helyet, akárcsak a legelsőt, olyan jó kedvvel maradjon lenézett, megvetett, hírnév nélkül való, mint mások arra törekszenek, hogy tisztességük, rangjuk növekedjék.

Mert úgy van rendjén, hogy mindent megelőzzön a te akaratod és a te tisztességednek kedvelése, s hogy abban nagyobb vigasztalást, több tetszést leljünk, mint bármi ajándékban, amelyben részünk volt, vagy részünk lehet.

Amink csak van lelkünkben és a testünkben, ami külső vagy belső kinccsel a természet szerint vagy természetfölötti ajándékként rendelkezünk, az mind a te jóvoltodból való.

Téged ajánl tehát mint kegyes és jóságos adakozót, akitől minden jót kaptunk.

Ha egyik többet, másik kevesebbet kapott is, mégis minden a tiéd, nélküled a legkisebb jóban sem lehetne részünk.

Az, aki többet kapott, nem kérkedhetik érdemével, sem mások fölé nem tolakodhatik, sem a kisebbet nem gúnyolhatja, mert az a nagyobb és a jobb, aki kevesebbet tulajdonít magának, és alázatosabb, buzgóbb a köszönetmondásban.

Aki pedig magát mindenkinél alábbvalónak ismeri, és méltatlanabbnak ítéli, alkalmasabb arra, hogy nagyobb ajándékokban részesüljön.

Aki viszont kevesebbet kapott, annak sem kell szomorkodnia, vagy méltatlankodnia, sem a gazdagabbra irigykednie, hanem inkább terád kell figyelnie, és a te jóvoltodat hangosan áldania, hogy olyan bőven, olyan ingyenesen és kegyesen osztogatod személyválogatás nélkül adományaidat.

Minden tőled való, ezért mindenért téged illet a dicséret.

Nyisd meg Uram szívemet a te törvényedben, és taníts meg arra, hogy parancsaid szerint éljek.

Add meg nekem, hogy értsem akaratodat, és nagy tisztelettel, szorgos megfontolással emlékezetemben tartsam jótéteményeidet általában és egyenként is, hogy értük méltó hálát adhassak.

Valójában tudom és meg is vallom, hogy közülük a legeslegkisebbért sem tudom a hála méltányos adóját leróni, mert kisebb vagyok én mindannál a jónál, amiben részesülök, és amikor a te nemes nagylelkűségedre gondolok, annak nagysága előtt megsemmisül a lelkem.

És akkor így szólok hozzád: Uram, hívtalak, vágyva vágytam rá, hogy örvendhessek neked, készen arra, hogy mindent elhagyjak érted.

Mert előbb te indítottál vágyakozásra engem, hogy keresselek.

Légy hát áldott, Uram, aki ilyen jót tettél szolgáddal irgalmasságod nagyvolta szerint.

Mit mondhat még előtted a te szolgád, mint hogy nagyon megalázza magát színed előtt, el nem feledve soha saját méltatlanságát, hitványságát?

Hiszen nincsen hasonló tehozzád az ég és a föld minden csodái közt.

Minden műved nagyon jó, ítéleteid igazak, és gondviselésed kormányoz mindeneket.

Dicséret hát neked és dicsőség, ó Atya Bölcsessége, dicsérjen és áldjon az én szám, a lelkem is és velük minden teremtmény.

Íme, itt vagyok, íme eljöttem hozzád, mert segítségül hívtál engem.

Könnyeid és lelked sóvárgása, alázatosságod és szívbéli töredelmed megindítottak engem és hozzád hajlítottak.

Én lelkem, mindenek fölött és mindenben az Úrban keresd nyugovásodat mindenkor, mert benne van a szenteknek el nem veszthető nyugalma.

Add meg nekem, édes és szerelmes Jézusom, hogy minden teremtményen túl benned nyugodjam meg, minden egészség és ékesség, minden dicsőség és tisztesség, minden hatalom és méltóság, minden tudomány és elmeél, minden gazdagság és művészet, minden öröm és ujjongás, minden hírnév és magasztaltatás, minden édesség és vigasztalás, minden reménység és ígéret, minden érdem és kívánság, minden adomány és ajándék fölött, amit adhatsz, belém áraszthatsz, minden vigasság és örvendezés fölött, amit a szívem fölfoghat, átélhet, végül az angyalok és arkangyalok fölött, az ég seregei fölött, túl minden láthatón és láthatatlanon, mindenen, ami nem te vagy, én Istenem.

Mert te, Uram, Istenem, mindennél jobb vagy, te vagy egyedül fölséges, egyedül hatalommal teljes, te egyedül minden mértéket betöltő, telides-teljes, te egyedül árnyéktalanul kedves és vigasztaló, te egyedül hibátlanul ékes és szeretnivaló, te egyedül mindennél nemesebb és dicsőséggel teljes, akiben minden jó egyszerre és tökéletesen megvan, mindig is megvolt és meg is lesz, s azért kevesebb és elégtelen rajtad kívül minden más, amit nekem adsz, vagy amit magadról kinyilatkoztatsz, megígérsz, amikor még nem látlak, egészen meg nem ragadlak.

Mert az én szívem igazán meg nem nyughatik, sem teljes megelégedésre nem juthat, hacsak benned meg nem nyugszik, és túl nem lép minden ajándékon, minden teremtményen.

Ó, én szerelmes jegyesem, Jézus Krisztus, tiszta vőlegény, Ura az egész teremtett világnak, ki adja meg nekem az igaz szabadság szárnyát, hogy fölrepüljek és megnyugodjam benned?

Ó, mikor kapom meg azt, hogy egészen elszakadjam mindentől, és lássam, milyen édes az Úr, az én Istenem?

Mikor költözöm egészen beléd, hogy téged szeretve megfeledkezzem önmagamról, csak téged tapasztaljalak túl minden érzéken és tapasztaláson, úgy, ahogy nem mindenki tud?

Most bizony gyakran fohászkodom, és boldogtalanságomat fájdalommal viselem.

Mert ebben a siralom völgyében sok nyomorúság szakad rám, ami gyakran megzavar, megszomorít, árnyékba borít, gyakran gátol a jóban és megoszt, csalogat és behálóz, csak hogy szabad utam ne legyen tehozzád, s ne örvendezhessem kedves ölelésednek, amellyel szentjeidet magadhoz öleled.

Indítson meg fohászkodásom és sokféle búbánatom ezen a földön!

Ó Jézus, örök dicsőség tündöklése, zarándok lelkemnek vígassága!

Szó nélkül is téged szólít a szám, és hallgatásom hozzád beszél.

Meddig késik, s nem jő az én Uram?

Jöjjön el hozzám, reá hagyatkozó szegényhez, és öltöztessen vígságba engem.

Nyújtsa ki karját, s minden bajomból ragadjon ki engem, nyomorultat.

Jöjj, jöjj, mert nélküled nem lesz víg napom, sem órám, hiszen te vagy vígságom, és asztalom árva nélküled.

Nyomorult vagyok, mint bebörtönzött, bilincsbe vert rab, míg jelenléted fényével újjá nem szülsz, szabaddá nem teszel, míg kegyes orcádat meg nem mutatod.

Keressenek mások helyetted más valamit, amit csak akarnak, nekem semmi másban nincs és nem is lesz örömöm, csak benned, én Istenem, reményem, örök üdvösségem.

Nem hallgatok el, nem szűnök meg könyörögni hozzád, míg kegyelmed újra hozzám nem fordul, és míg meg nem szólalsz a szívemben.