Katolikus napi szent

Ma főünnepet ülünk, Keresztelő Szent János születése napját: hat hónappal karácsony előtt, mert éppen ennyivel volt idősebb a kis Jézusnál. János lett a legnagyobb a próféták között, mert nemcsak hirdette, hanem meg is mutatta kortársainak az Üdvözítőt.

Keresztelő szent János, az előfutár. Születése körül Jézushoz hasonlóan csodás dolgok történtek. Megláthatjuk benne, Isten hogyan készíti elő üdvösségünk nagy eseményeit.

Elmélkedés
"...meghallották ... örvendeztek ... eljöttek ... elcsodálkoztak ... félelem szállta meg ... szívükbe vésték..."

Figyeljünk egy kicsit a mellékszereplőkre, a szomszédokra, ismerősökre. Meghallják, örvendeznek, eljönnek stb. Semmi irigység, semmi rosszindulat, sőt segítőkészség, empátia, szívbevésés! Mikor lesznek a mi szomszédaink ilyenek??! Talán Erzsébet és Zakariás tehet róla, hogy csakis szeretik őket. Ilyenné tudták tenni a szomszédaikat, ismerőseiket. Hátha egyszer nekünk is sikerül! Sikerülnie kell!

Seidl Ambrus

kép: Giovanni Baronzio: Keresztelő Szent János születése, részlet 1330-1340 körül, Washington, National Gallery of Art

Példája:
Az Úr útját készítjük elő - tartsunk bűnbánatot!

Fisher Szent János tudós püspök volt. Morus Szent Tamás pedig csodálatos ember, Anglia lordkancellárja. Mind a ketten jeles írók. 1535-ben vértanúhalált haltak, mert nem ismerték el VIII. Henrik királyt az angol egyház fejének a pápa helyett.

Morus Tamás élete jól példázza az evangélium szavát. Igazi kincse hite volt, ezért vállalta a vértanúságot. Kérjük bátran Isten erejét, erősítse meg a hitünket, adjon bátorságot a tanúságtételre.

Fisher János 1469-ben született, hittudományt az angliai Cambridge-ben tanult, és pappá szentelték. Később püspök lett (Rochester), szigorú életet élt, kiváló lelkipásztor, híveit gyakran látogatta. Kora tévedései ellen több művet írt.

Morus Tamás 1477-ben született, Oxfordban tanult. Házasságot kötött, melyből egy fiú és három lány született. A királyi udvarban a kancellári tisztet töltötte be. Az állam helyes kormányzásáról szóló és a vallás védelmét szolgáló műveket írt.

Mindkettőjüket lefejezték 1535-ben, VIII. Henrik király parancsára, akinek ellene mondtak házasságának felbontása kérdésében és nem ismerték el az angol egyház fejének a római pápa helyett.

Alajos 1568-ban született Castiglioneban (Mantova mellett), atyja mantovai őrgróf volt. Már fiatal korában megtanulta, hogy heves természetét fékeznie kell. Apród volt Firenzében, majd Madridban II. Fülöp király udvarában. Komolysága és vallásossága már akkor feltűnt. 17 éves korában belépett a Jézus Társaságba, miután kitartóan ostromolta apját, hogy megkapja erre az engedélyt. Szerzetesnövendék volt Rómában, amikor ott kitört a pestisjárvány. Önfeláldozóan ápolta a betegeket, majd őt is elragadta a járvány. Meghalt 1591. június 21 -én.

Emberi igyekezetünk és erőnk még ahhoz is kevés, hogy önmagunkról gondoskodni tudjunk. Csak Isten kegyelmével vagyunk képesek teljes életet élni. Ezért fontos hogy bízzunk Isten gondviselő jóságában.

Példája:
Hivatásodat kövesd minden körülmények közt! Ehhez tisztázd a hívatásodat, bármi legyen is az. Tényleg mi a hívatásod?

952-ben Ravennában született. Húszéves volt, amikor megrendülve látta, hogy apja hogyan ölte meg egyik embertársát. Ekkor kolostorba lépett. Több helyen megpróbált szigorítani a kolostori életen. Ezzel az volt a célja, hogy összhangba hozza a remeteség vezeklését a kolostori közös élettel. Camaldoliban alapított kolostora (1012) anyaháza lett az általa alapított kamalduli szerzetnek. Meghalt 1027-ben.

Ifjúsága játékkal, lovaglással, vadászattal telt, Isten dolgaira se ideje, se kedve nem jutott. Már csaknem húsz éves volt amikor apjának egy párbaját kellett végignéznie.

Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult. Egy laikus testvér biztatására, és hosszú önvizsgálat után bencés szerzetes lett, szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra, társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe.

Apja is szerzetes lett azonban nem bírta a kemény életet. Gyorsan utazott oda Romuald, hogy meggyőzze apját a kilépés végzetességéről. Eredményesen működött, apja szerzetes maradt, békésen megnyugodva hunyt el, Romuald pedig visszatért a remete élethez. Kedvenc olvasmánya a szentek élete volt.

Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Ennek az időszaknak szerzetesi hibái ellen küzdött , de a saját tökéletlenségei ellen is eredményesen küzdött az erények gyakorlásával. Magyarországon keresztül a pogányok térítésére indult, azonban betegség akadályozta meg útja folytatásában. Az Arnó folyó közelében Casentinoban megkapta egy gróf birtokát és Ca' Maldoli nevű vadászkastélyát. Itt alakította ki a kamalduli remeterendet, Szent Benedek Reguláját alapul véve.

1239-ben született. IV. Béla király leánya. Szent Margit és Szent Kinga testvére volt. Boleszláv lengyel fejedelemhez ment feleségül. Három lányát gondosan nevelte és férjét is átnevelte igazi keresztény uralkodóvá. Férje halála után Kingával együtt az ószandeci (Krakkó mellett) kolostorba lépett. Később a gnieznói klarissza rendház főnöknője volt. Meghalt 1298. június 11-én.

A szülői házban mindössze öt évet töltött melybe beleesik a tatárjárás borzalmas ideje. Szülei ekkor szentéletű nővére gondjaira bízták. 17 éves korában Boleszláv kalisi és gnieznói fejedelem személyében a legméltóbb férj oldalára került. 23 évet töltött példás keresztény házasságban. Három gyermeket szült. Mindenütt bőkezű ajándékokkal segítette a szegényeket, özvegyeket és árvákat. Két klarissza monostort alapított. Férje halála után a szintén özvegységre jutott Kinga nővérével vagyonát felosztva az ószandezi klarissza monostorba vonult. Szent Kinga halála után a gnieznói monostorba költözött. Kitűnt alázatosságával és imaéletével. 1298. június 11-én halt meg.

kép: Budapest-Kőbánya, Mindenkor Segítő Szűz Mária plébániatemplom - Lengyel templom - üvegablaka. Fényképezte: Vizler Imre

Példája:
A ferences szegénység követői a pénz rabságára mondanak nemet.

Antal 1195-ben született Lisszabonban. 15 éves korában belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé. 1220-ban hazahozták Portugáliába az első ferences vértanúkat Marokkóból. Ez olyan nagy hatást tett rá, hogy ferences lett és Marokkóban akart ő is működni. El is ment, de rövidesen beteg lett. Itáliába került. Szent Ferenc megtette őt Bolognában a rendi növendékek tanítómesterévé. De sajátos működési területe a prédikálás volt. Észak-Itáliában, Franciaországban tódultak hozzá az emberek. Erélyesen fellépett az uzsora ellen és a szegények pártját fogta. A nagy megerőltetéstől kimerülve halt meg 1231-ben Páduában.

Apja előkelő lovag volt, anyja pedig igen jámbor nő. Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, koraérett, világoseszű és erősakaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralkodott minden szenvedélyén. 15 évesen már ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelése után ferences szerzetes lett.

1220 nyarán ugyanis Marokkóból Koimbrába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt. Afrikában szeretett volna misszionárius lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tudatosan elnyomta tudományos ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírást, ezt a tudását azonban évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szállt partra.

Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicilia partjára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes káptalanjáról, így Assisibe indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból most is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szónokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézték eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, csodás hatású szónoki képességének. Franciaországban és Itáliában volt vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőként tanította rendjében rendtársait hittudományra. Még a romagnai rendtartomány főnökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megszabadulnia. Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgatták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek. Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.

Elhasznált szervezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni, menni már nem tudott, a sietség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant taligán tette meg. 1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Klára leányainak Arcella nevű kolostorában. A Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként ("Il Santo") tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de nyelvét épségben találták. 1946. január 16-án XII. Piusz pápa Szent Antalt egyháztanítóvá tette. IV. Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád-ház szentjei közt együtt ábrázolja Szent Ferencet és Szent Antalt, mivel a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal. XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjének nevezte. 1946-ban XII. Piusz pápa az egyházdoktorok közé iktatta.

Szent Barnabás apostol zsidó származású volt, Lévi törzséből. Jeruzsálemben az elsők között keresztelkedett meg. Nem tartozott az eredeti tizenkét apostol közé, mint Pál apostol sem, akivel együttműködött első hithirdető útján. Részt ven az apostolok zsinatán is, majd haláláig Ciprus szigetén apostolkodott. A hagyomány szerint Szalamiszban megkövezték.

Sok névtelen hithirdető viszi az örömhírt. Ugyanakkor nélkülözhetetlen az Egyház, a közösség képviselője. Barnabás az apostolok küldötte, aki erősíti és továbbviszi az örömhír hirdetését. A jézusi küldetés örömének örülhetünk ezekben a napokban a papszentelésekben. Örüljünk együtt az Úr kegyelmének működéséért.

Menjetek, és hirdessétek: közel van az Isten Országa!

Barnabás szép jellemzést kap az Apostolok Cselekedeteiben: derék ember volt. Vajon rólam elmondható? Én is hallom a jézusi felszólítás: menjetek és hirdessétek az Isten Országát! Vajon merek-e nekivágni az igehirdetésnek a magam lehetőségei szerint.

A zsolozsma második olvasmánya az apostol ünnepén: Szent Chromatius püspöknek Szent Máté evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 5,1.3-4: CCL 9,405-407)

Ti vagytok a világ világossága. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban (Mt 5,14-15). Az Úr a föld sójának mondta tanítványait, mivel az ördög által elcsábított emberszíveket a mennyei bölcsességgel ők fűszerezték. Most a világ világosságának is nevezi őket, mivel ő maga, az örök és igazi világosság világítja meg tanítványait, s így ők is világossággá lettek a sötétségben.

Mivel Krisztus az igazság Napja, méltán nevezi tanítványait is a világ világosságának: rajtuk keresztül mint ragyogó sugarakon át árasztja az egész világra ismeretének a fényét. Ők az igazság fényét felragyogtatva, kiűzték az emberek szívéből a tévedés sötétségét.

Mi magunk is általuk nyertük a fényt, s lettünk világosság a sötétségből, ahogy az Apostol mondja: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai (Ef 5,8). S máskor: Mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé és a sötétségé (1Tessz 5,5).

Méltán tanúskodik Szent János is levelében: Az Isten világosság (1Jn 1,5), és aki Istenben marad, az világosságban van, amint Isten is fényben van. Ezért, mivel annak örvendünk, hogy megszabadultunk a sötétség tévedéseitől, mint a világosság fiainak, állandóan fényben kell járnunk. Emiatt mondja az Apostol: Úgy kell ragyognotok közöttük, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz (Fil 2,15-16).

Amit ha nem teszünk meg, olyanok leszünk, mint akik önmaguk és mások kárhozatára is hitetlenségük fátylával eltakarják és elhomályosítják az annyira szükséges fény áldásait. A Szentírásból olvassuk és tudjuk, hogy az az ember, aki a mennyei kamatoztatásra kapott talentumot inkább elrejtette, mint hogy a pénzváltó asztalára adja, megkapta megérdemelt büntetését.

Éppen ezért annak az égő lámpásnak, amely üdvösségünk javára gyulladt fel bennünk, állandóan világítania kell. A lelki kegyelem és a mennyei törvény lámpásának birtokában vagyunk, amelyről Dávid ezt mondta: Lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít (Zsolt 118,105). Salamon is azt mondja róla: Lámpás a törvény parancsa (vö. Péld 6,23).

Nem szabad tehát elrejtenünk a törvény és a hit lámpását, hanem az Egyházban mindenki üdvösségére mintegy tartóra kell helyeznünk, hogy az igazság fényét mi magunk is élvezzük, és a többi hívőt is megvilágítsa.

Példája:
Vidd el minden embernek az evangélium örömhírét, legalább a példáddal!

Szíriái származású volt, és Edessza városában hittudományi iskolát alapított. Jeles keresztény költő, szép himnuszok szerzője, és a hitet is védte az eretnek tanítások ellen. 373-ban halt meg.

Szent Efrém diakónus prédikációival az isteni vigasztalást igyekezett megmutatni az embereknek. Az Istentől jövő vigasztalás az igazi boldogság forrása. Jézus a hegyi beszédben arról beszél, hogy minden földi nehézség ellenére, és mellett is boldogok lehetünk, ha Istenben bízva járjuk életünk útját.

306-ban született keresztény családból. Szerpapként hazájában és Edesszában működött, ahol teológiai iskolát alapított. Aszketikus életet élt, nem szűnt meg prédikálni és könyveket írni kora tévedései ellen. 373-ban halt meg. A szolgálat szelleme erősödjék bennünk életpéldájából.

Szent Efrém diakónus beszédeiből (forrás: zsolozsma - olvasmányos imaóra)

Tudásod nappali fényével űzd el, Urunk, értelmünk éji sötétjét, hogy megvilágosult értelmünk legyen szolgálatodra tisztaságunk megújításában. Napkeltével kezdődik a halandók munkaideje; készíts, Urunk, szívünkben lakást magadnak arra a napra, amely nem ér véget. Add meg, hogy meglássuk magunkban a feltámadás életét, és semmi se vonja el lelkünket a benned való örömtől. Vésd belénk, Urunk, irántad való buzgóságunk által annak az örökké tartó napnak a jelét, amely nem napfelkeltével kezdődik.

Szentségeidben naponkénttéged ölelünk át, és magunkba fogadunk; tégy méltókká minket, hogy megtapasztaljuk magunkban a remélt feltámadást. Ezt a kincsedet testünkbe rejtjük el a keresztség kegyelmével; gazdagodjék e kincs szentségeid asztalánál. Add, hogy örvendjünk a te kegyelmedben. Mennyei asztalod emlékvacsorájában a nekünk megfelelő módon részesülünk, birtokoljuk azt majd valóságban az eljövendő megújuláskor.

Hogy milyen földöntúli szépségre vagyunk hivatva, segítse megértenünk a belső öröm és béke, amelyet már itt, e halandó életünkben ébreszt bennünk a te halhatatlan akaratod.

Keresztre feszítésed, ó, Üdvözítőnk, a testi élet befejezése lett; add, hogy keresztre feszítsük gondolkodásmódunkat a szellemi élet alakjában. A te feltámadásod, ó, Jézus, adja meg a nagyszerűséget a mi szellemi emberségünknek; az üdvösség misztériumainak szemlélése szolgáljon tükörként annak felismerésére.

A te isteni üdvrended, ó, Üdvözítőnk, a szellemi világ bemutatása, add, hogy szellemi emberként éljünk benne.

Ne foszd meg, Urunk, lelki megvilágosodásodtól értelmünk világát, és szereteted melegét ne vond el tőlünk. A testünkben rejlő halandóság a megromlás rémével riaszt minket; lelki szereteted kiáradása törölje ki szívünkből a halandóság e hatalmát. Add, Urunk, hogy egyre jobban siessünk örök hazánk felé, és - miként Mózes a hegy tetejéről - a te kinyilatkoztatásod szerint birtokba vegyük azt.

Példája:
Az igazán nagy dolgok a csendben születnek.