Katolikus napi szent

Gergely 540 körül született Rómában patrícius családból. Állami szolgálatba lépett és később ő lett Róma városának prefektusa. Apja halála után családi házában alapította meg a Szent András-kolostort, melynek szerzeteseiből küldte el Ágostont és 40 társát az angolszászok megtérítésére. A család szicíliai birtokain további hat kolostort létesített. Ő maga is szerzetes lett az András-kolostorban. De nemsokára el kellett azt hagynia, pápai követként Konstanti-nápolyba kellett mennie. 590-ben pápává választották. Elrendezte az Egyház ügyét Itáliában, őrködött a keleti és a nyugati egyház egysége fölött, kapcsolatba lépett a forrongó germán törzsekkel, megszervezte és megreformálta a liturgiát. Mindezen külső tevékenysége mellett még maradt ideje az írásra is. Szent Ágoston nagy hatással volt rá. Gergely a négy nyugati egyházatya egyike. Meghalt 604. március 12-én.

A közszolgálatra készült, tehetséges fiatalember gyorsan haladt a ranglétrán. Rövidesen Róma város prefektusa lett, és ez lehetőséget biztosított számára, hogy megismerje a Város és Itália életét, gondjait. Ekkor szerezte azokat az ismereteket, amelyeket később, pápasága idején eredményesen tudoitt felhasználni. Magányra vágyott, lemondott megbízatásáról, miután megismerkedett Szent Benedek tanításával.

A Monte Coelion levő palotáját kolostorrá alakította (itt áll a róla elnevezett templom és kolostor). Csendes, szemlélődő életét pápai parancs szakította meg: Róma egyik kerületének diakónusa lett. Nem sokkal ezután a pápa követnek küldte Konstantinápolyba. A császári udvarban is szerzetes maradt. Itt megismerte a diplomáciai életet is, amely ismeretek sokban segítették főpapi működését. Diplomáciai küldetése 585/86-ban ért végett. Visszatért Rómába, az általa alapított kolostorba, ahol a pápa sokszor felkereste őt és tanácsát kérte. A súlyos természeti katasztrófával sújtott város, amelynek a pápa is áldozatul esett, őt választották 590. szept. 3-án Szent Péter utódának ekkor van liturgikus ünneplése). Népének jó pásztora, a szegények segítője és a hit terjesztője volt. A római és az itáliai nép védelmezője, nem szerette a kiemelkedő címek használatát. Tőle származik a pápák ezen címe: Isten szolgáinak szolgája. Kiváló szervező, tanító, és a hagyomány szerint a róla elnevezett „Cantus Gregorianus” jelzi, hogy a liturgiában is sokat alkotott. Az ő nevét viseli az egyik legrégibb, 8. századból fennmaradt Szakramentárium, liturgikus könyv. Számos írása, levelezése és beszéde maradt fenn. 604. márc. 12-én halt meg. Szerte a világon halálának 1400 éves évfordulója alkalmából gregorián találkozók, kongresszusok és hangversenyek voltak, így hazánkban is.

kép: Francisco de Zurbarán: Nagy Szent Gergely, olaj, vásznon, 1989×125 cm, Museo Provincial de Bellas Artes, Sevilla

Szent Gergely pápa tevékenységéhez hozzátartozott a hit terjesztéséről való gondoskodás. Mindannyiunk küldetése, hogy környezetünkben munkáljuk a hit terjedését, tanúságot tegyünk az Isten szeretetéről.

Az Úr előhírnöke börtönbe került, mert megrótta az ifjabb Heródes fejedelmet házasságtörő kapcsolata miatt. Heródiás, a fejedelem bűntársa követelte lefejezését. így lett az igazság vértanúja. Tanítványai eltemették. A hitehagyó Julianus császár idejében feldúlták a sírját.

"A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked. (...) Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét."

kép: Bernardino Luini: Salome Keresztelő János fejével, 42x55 cm, Bécs, Kunsthistorisches Museum

Elmélkedés
Mk 6,17-29
Ha vannak olyan emberek a környezetünkben, akik hibáinkra, bűneinkre mernek figyelmeztetni minket, fogadjuk őket áldásként - ha sokszor nehéz is! Meg nem hallgatásukkal, elhallgattatásukkal csak a lelkiismeretünket próbáljuk altatni. Látszólag nekik ártunk - mint ahogy Heródes is megkötöztette a börtönben Keresztelő Jánost, aztán pedig lefejeztette -, de valójában a saját lelkiismeretünket tesszük tönkre. De a pusztában kiáltó szót nem lehet végleg elhallgattatni! Készítsétek az Úr útját!

Add Urunk, hogy a lelkiismeretünk ne váljon kietlen pusztasággá, ahol a Szó hiába hangzik el!

A Római Birodalomhoz tartozó Észak-Afrikában született pogány apától és a buzgó keresztény Szent Mónikától. Vallomások című önéletrajzából ismerjük istenkeresését és erkölcsi vívódásait. Milánóban szónoklattanár lett. Ott szakított bűnös éltével. Szent Ambrus püspök keresztelte meg. Ágoston aztán visszatért hazájába, ott pappá, majd Hippó városának püspökévé lett. A legnagyobb gondolkodók egyike és jeles hittudós. Nem hagyta el híveit akkor sem, amikor városát a vandálok körülvették. Az ostrom idején halt meg 430-ban.

Az Észak-Afrikai Tagastéban született 354-ben. Atyja eleinte pogány volt, édesanyja azonban, Mónika már keresztény.

Zavaros fiatalsága volt tanulás és erkölcs terén is. Nagy becsvágy élt benne, sírni tudott, ha valaki föléje kerekedett. A játék kedvéért szívesen elhanyagolta a kötelességeit, és sok kisértése volt a hazudozásra. Jó nevű iskolákat is látogatott, de időnként garázda fiatalok társaságában is forgolódott. 371-ben szónoki és jogi tanulmányokat folytatott Karthágóban. Anyja vallásosságát ekkor dajka mesének tartotta. Pogány társaival sokat vétettek a hatodik parancsolat ellen. Ekkoriban született egy ismeretlen lánytól fia Adeodatusz.

Tanulmányozta az ókori klasszikusok műveit, kereste a választ az emberi lét talányaira, de sehol sem találta. Anyja kitartó próbálkozásai, hogy megtérjen arra ösztönözte, hogy félrevezetve anyját, 383-ban Rómába, majd Milánóba szökött előle. Mónika utána ment fiának, Milánóban sem szűnt meg a megtérésre buzdítani. Ágoston azonban nem tudott szakítani bűnös életével, sem pedig gyermeke anyjával.

Édesanyja könnyei és Milánóban Szent Ambrus beszédei térítették meg. Megragadta Ágostont Ambrus szónoki tehetsége, fellépése, műveltsége. Aztán Szent Antal életrajza nyomán találkozott a szerzetesi eszményképpel. Vívódva kereste a választ, mit tegyen. És akkor egyszerre csak a véletlenszerűen felütött Szentírás hirtelen megtérésre vezette. Megkeresztelkedett 387. április 25-én, húsvét éjszakáján, majd hazájába visszatérve aszketikus életet élt.

391-ben pap lett, majd 395-ben Hippo püspöke. Szavaival és írásaival az igaz hit védelmezője volt. Hívei példaképe lett, beszédeivel és írásaival nevelte őket. Küzdött kora tévedései ellen, és az igaz hitet bölcsen világította meg. 430. augusztus 28-án hunyt el Hippóban, járványos betegségben. Hippóból 500 körül a vandál üldözés elől holttestét Szardíniába menekítették. Sírja jelenleg a Milánó melletti Páviában van, az egykori longobárd fővárosban. Ide Luitprand Longobárd király hozatta 740 körül. A kései századok a "kegyelem doktora" címet adományozták neki.

kép: Pierro della Francesca: Szent Ágoston, 1464 körül, Lisszabon, Museu Nacional de Arte Antiga

Példája:
Jó gyónás után csapj át a másik végletbe: légy erős!

Mónika 332 körül született Tagastében keresztény szülőktől. A pogány Patríciussal kötött házasságából három gyermeke született. A legidősebb, Ágoston okozott neki legtöbb gondot. „Ennyi könny gyermeke nem veszhet el” — vigasztalta egy püspök. Férje is megtért halála előtt. Mónika követte Ágostont Rómába, Milánóba. Itt megérte, hogy Ágoston megkeresztel-kedett. Mónika meghalt 387-ben Afrikába való hazatérése közben. Halálának napja ismeretlen, ezért fiának napja előtt ünnepeljük.

Az igazi édesanya példaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Nem adta fel a reményt, hogy környezetét megtérítse. Rendíthetetlen türelemmel igyekezett a kicsapongó Ágostont is jobb útra téríteni. Minden eszközt megragadott volna, hogy fiát megváltoztassa, de Ágoston megátalkodottságán minden próbálkozás megbukott.

Pogány férjét jóságával és szelídségével segítette a megkeresztelkedésre, az halálos betegen megtért, megkeresztelkedett, 372-ben, egy évvel halála előtt. Ágoston szabadulni szeretett volna anyjától, ezért félrevezetve azt, suttyomban utazott el Rómába. Szökevény fiát Milánóban találta meg, Szent Ambrus tanítását hallgatta. A rossz úton járó fiút 14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg. Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna. Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.

Megtért fia karjaiban halt meg 387-ben, Ostiában. Először az ostiai Szent Aurea templomba temették el. 1430-ban V. Márton pápa az ereklyéket felemeltette, és most Rómában a Szent Ágoston templomban van eltemetve.

Mónika az imádkozó édesanya. Fia jó útra téréséért imádkozott, majd megérve fia megtérését távozott a földi életből. Az igazi szeretet mindig megtalálja a segítés legmegfelelőbb módját.

kép: Ary Scheffer: Szent Ágoston és Mónika, 1846.

példája:
Az oly parányi vízcsepp is - állandóan csepegve - átfúrja a kemény sziklát!

Kalazanci Szent József spanyol pap volt. Rómában megalapította Európa első ingyenes népiskoláját, hogy a szegény sorsú fiúkat felemelje és a zülléstől megóvja. Iskoláinak oktatókkal való ellátására alapította meg a Kegyes Tanítórendet, más szóval a piaristákat. 1648-ban halt meg.

1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában. Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Őt már kisgyermekként is "kis szent"-nek nevezték, mondják, hogy már gügyögő gyermekként különös áhítattal imádkozott. Több városban tanult, mindenütt nagyon szép eredménnyel. Társait imára, jóra vezette, vezéregyéniség volt köztük. Apja fényes karriert álmodott fiának, hallani sem akart az ifjú szándékáról, hogy pap szeretne lenni.

Végül Józsefnek egy igen súlyos betegségből való csodálatos felgyógyulása változtatta meg az apa keménységét. 1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása. Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a "Kegyes Iskola" nevet.

1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért "második Jóbnak" vagy "keresztény Jóbnak" is nevezik. Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25-én halt meg, halálos ágyához tisztelői tömege zarándokolt el utolsó áldásáért. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. Nyelve és szíve épségben megmaradt. Sok használati tárgyát őrzik ma is. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.

Az üdvösség útját járni meg kell tanulni. Kalazanci Szent József a szegény, nincstelen gyerekeknek akarta megtanítani az üdvösség útját. Minket is arra hív, hogy életünk példájával vezessük a körülöttünk élőket az üdvösség útján.

Bertalant az első három evangélista nevezi ezen a néven, Szent János Natanaelnek hívja. A hagyomány szerint Indiában, Mezopotámiában és Örményországban működött. Michelangelo a sixtusi kápolnában a saját képére mintázta meg úgy, hogy bőrét kezében tartja. A hagyomány szerint ugyanis úgy halt vértanúhalált, hogy lenyúzták a bőrét. Ereklyéit Rómában tisztelik a Tiberis szigetén.

"Jöhet valami jó Názáretből? (...) Íme egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság."

Ez az igaz ember sem volt mentes a helyi szóbeszéd hatásától. Ízig vérig benne élt kora és társadalma anyagi és szellemi világában. Nem volt föld fölött lebegő, nem volt beképzelt farizeus, nem volt semmi más, mint "igaz ember". Kevesekről mondja az evangélium, hogy igaz ember. Mi is éljünk csak teljesen ebben a világban, ám (mindennek ellenére) igaz emberként.

Róza 1586-ban született Limában. „Dél-Amerika első virága”, vagyis kanonizált szentje. Keresztneve Izabella volt, de anyja mindig „Rosa” néven nevezte. Már gyermekkorában hősiesen gyakorolta az erényeket és a vezeklést. Domonkos harmadrendi lett. Életét felajánlotta népe megtéréséért és engesztelésül a spanyol hódítók véres tetteiért. 1617. augusztus 24-én halt meg Limában.

1586. áprilisában született a perui Limában. Eredeti neve "Isabel de Flores" volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát. Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei, annak ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni, de ő máskép gondolkodott, "Jézus menyasszonya" szeretett volna lenni. Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni.

Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.

1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a "Szűz Máriáról nevezett" jelzőt, pontosabban a "Rosa de Santa Maria" nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.

Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első kolostort Délamerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is. Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.

Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak.

kép: Bartolomé Esteban Murillo: Limai Szent Róza, 1670 körül, Madrid, Museu Lázaro Galdiano

Példája:
Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!

1835-ben Riese nevű falucskában született. Családi neve Giuseppe Sarto volt. Páduában tanult, 1855-ben szentelték pappá és 1884-ben mantuai püspökké. Később velencei pátriárkává és bíborossá nevezték ki. 1903-ban Rómába indult a pápaválasztásra. Szerénységében gondolni sem mert arra, hogy őt választják meg Szent Péter utódává, mert menettérti jegyet váltott a vonatra. Pápai jelmondata: „Mindent megújítani Krisztusban." Ezt igyekezett is megvalósítani: bevezette a gyakori szentáldozást, megújította az egyházi életet (liturgia, jog), küzdött a tévtanítás felé hajló eszmék ellen. A pápai széken is lelkipásztor maradt, nagy imádkozó és segítő. Meghalt 1914. augusztus 20-án.

1903-ban választották pápává, bár nem szerepelt az esélyesek között. Isten kiválasztó kegyelmét egész életében arra fordította, hogy róla tanúságot tegyen. Lángoló tűz volt egész életében, a legkisebb falutól kezdve egészen a pápai trónig. Példája nyomán az Istenszeretet lángját akarjuk magunkban hordani, és másoknak átadni.

Ma Szent Istvánnak, az első magyar királynak főünnepe van. Atyjának, Géza nagyfejedelemnek művét folytatva kereszténnyé tette nemzetét. III. Ottó német-római császár biztatására Rómából kapott koronával avatták királlyá. Püspökségeket és számos monostort alapított. Miután utolsó fiúgyermekét, Imrét is elvesztette, országát a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Nagyboldogasszony ünnepén 1038-ban halt meg. Székesfehérvárott temették el.

Esztergomban született 969 körül. A keresztény hitre térve Szent Adalbert püspök megkeresztelte. Atyjának, Géza nagyfejedelemnek művét folytatva kereszténnyé tette nemzetét. II. Szilveszter pápától kért megerősítést és koronát. 1000-ben Magyarország királyává koronázták. Feleségével, Boldog Gizellával és fiával Szent Imrével a magyar család első szent példáját adták. Igazságos, békeszerető és szent életű király volt, aki az Egyház törvényeit megtartotta és alattvalói igazi javát kereste. Tíz püspökséget, több kolostort alapított, az egyházi életet messzemenően támogatta. Miután utolsó fiúgyermekét, Imrét is elvesztette, országát a Boldogságos szűz Mária oltalmába ajánlotta. 1038. augusztus 15-én halt meg, és Székesfehérvárott, az általa épített Nagyboldogasszony-székesegyházban temették el. Szent László király idején avatták szentté 1083. augusztus 20-án.

kép: Melocco Miklós: István megkoronázása. A süttői mészkőből készült művet 2001-ben avatták fel az esztergomi vár északi rondelláján.

Nemzeti életünk a keresztény Magyarország fennállásának több mint ezeréves fennállását ünnepli. A magyarság pogány népként érkezett keletről a Kárpátoktól övezett és a Dunától, Tiszától öntözött síkságra. Elsősorban a csatákban mutatkoztak meg kiváló képességeik. Nyilaik sokkal hatékonyabbak voltak a hasonló nyugati harceszközöknél. Háromszáz méterre is elrepültek és sebesítettek, 50 méterről pedig a páncélt is átütötték. A kengyel is magyar találmány volt, amely azt tette lehetővé, hogy a lovon száguldó katona hátra tudott fordulni lován, és viszonylag biztosan tudott nyilazni. Persze ismerték már a földművelést is, tehát nem éltek nomádok módjára. A sírokban megtalált ékszerek ötvösművészetük fejlettségét és szépérzéküket bizonyítja. A kardokhoz, nyílfejekhez magas fokon kellett ismerniük a vasolvasztás és a vas megmunkálásának technikáját. Ezer lovas felszereléséhez legalább egy tonna vasra volt szükség, és azt meg is kellett munkálniuk. Vallásos mondaviláguk a sokistenhitből és a sámánizmusból táplálkozott. Az ég az istenek világa, a föld az embereké. A föld közepén áll az égig érő világfa, ez köti össze az eget a földdel. Hittek a túlvilágban, de a túlvilági életet a földihez hasonlónak képzelték el, ezért temettek a holtak mellé lovat, fegyvereket, szükségleti eszközöket.

Géza és Sarolta fia, István 18-20 éves lehetett, amikor a magyar nép királya lett. Ilyen körülmények között könnyen beláthatjuk, milyen nagy személyes értéke és kegyelmi ajándéka volt a keresztény hit. Még akkor is, ha már apja, Géza is valamennyire keresztény volt, ha ő már gyermekkorában kapta meg a keresztség szentségét, és ha kiváló nevelője is volt Szent Gellért személyében. Vajon milyen körülmények között alakult ki keresztény öntudata, és mi alapozta meg ezt? Amikor már fölszentelt királyként szembe kellett néznie a pogány Koppány lázadásával, hogyan jutott el addig a döntésig, hogy a keresztény magyar államiságot fegyverrel is meg kell védenie? Ezek mind vallásos életének személyes titkai, ennek eredményét azonban világosan ismerjük. Még azon az áron is megvédte a keresztény hitet, hogy eközben magyar vér folyt a csatában. A másik döntés ugyancsak karizmatikus kegyelmi ajándékot és kormányzási tehetséget tételezett fel. Döntenie kellett arról, hogy a keleti kereszténység vagy a nyugati kereszténység népeihez csatlakozzon-e? Anyja bizánci keresztény volt, az ország keleti és déli részén bizánci szertartású monostorok, templomok emelkedtek, bizánci missziós püspök tevékenykedett az országban. Ő mégis II. Henrik leányát, Gizellát vette feleségül, kíséretében lovagok jöttek nyugatról nagy számban, és bencés szerzetesek alapítottak kolostorokat, amelyek közül Pannonhalma volt a legnevezetesebb, és az is maradt napjainkig. Mint uralkodó, azonban továbbra is pártfogolta a keleti keresztényeket. Az ortodox egyház éppen napjainkban vette fel őt szentjeinek sorába. Esztergom már Géza fejedelem idején is a főváros volt, most István az egyházi és világi hatalom középpontjába tette. Kialakítja a nyugati szertartású egyházi élet alapjait, tíz püspökséget szervez, minden tíz falunak templomot kell építenie, ahová az egyes falvak lakosságának vasárnaponként el is kellett mennie misére. Székesfehérvárott rendszeresen törvénynapokat tartott, ahol panaszokat hallgatott meg, igazságot szolgáltatott.

A mai keresztény magyarság kulcskérdése ugyancsak a szilárd katolikus hívő magatartás kialakítása. Ma ehhez kevés segítséget nyújtanak a keresztény kultúra művészeti, irodalmi és tudományos eredményei. Ma már sehol nincs keresztény társadalom, ezek értékeit turisták nézik múzeumokban, képtárakban, templomokban. Megragadja őket ezeknek szépsége, elgondolkodnak annak az életnek a milyenségén, ahol ezek az alkotások létrejöttek, de a mai élet alakításához ezek nem sokban járulnak hozzá. A mai életet a televízió műsora táplálja, a számítógépek Internet-hálózata, a jobb kereseti lehetőségek, és még sok minden ehhez hasonló.

Hitünk megalapozásához keressük meg azokat az utakat, amelyek megfelelnek a mai helyzetnek! A legfontosabb az, hogy a felnőtt keresztények tekintsék szívügyüknek hitük, hívő életük elmélyítését. Még a II. Vatikáni zsinat tanításai között olvashatjuk, hogy minden hívő törekedjen az élethelyzetének megfelelő krisztusi tökéletességre. Ezt a célt elsősorban a kisközösségek igyekeznek elősegíteni a saját lelkiségüknek megfelelő módon. Nagyon sok lelki gyümölcsöt teremne, ha az egyházközségek életében is komoly helyet kapna a keresztény tökéletességre való törekvés előmozdítása. Egyre többet hangoztatjuk, hogy a hitoktatás alanyai elsősorban a felnőtt keresztények. Ennek szolgálatában alakulhatna ki az a lelkiség, amely feladatának tartja a keresztény élet folyamatos elmélyítését. Milyen nagyszerű lenne, ha a keresztény családok tagjai ilyen szellemben alakítanák családi életüket, gyermekeik vallásos nevelését! Ezt alapozza meg a mai evangélium tanítása: "Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette."