Katolikus napi szent

Benedek 480 körül született Nursiában, szabin nemesi családból. Rómában tanult, de erkölcstelen környezetéből még tanulmányai befejezése előtt elmenekült és Subiacoban remetéskedett. Itt 12 kisebb kolostort alapított. 529-ben áttelepedett Monte Cassinóba, amely aztán a szerzetességnek és a műveltségnek centruma lett. Itt írta a regulát, amelyben Kelet és Nyugat legjobb szerzetesi hagyományait egyesítette. A Szentírásban való jártasság, tapasztaltság, jóság és bölcsesség jellemezték Benedeket, és ezen jellemvonásai tükröződnek a Regulában is. Meghalt 547. március 21-én. VI. Pál 1964. október 24-én Európa fővédőszentjének nyilvánította.

Előkelő származású, Rómában elsőrendű nevelésben részesült. A gót megszállás alatt nyögő Rómában tanult, keresztény lelke nem tudott megbékélni a világ kisértéseivel. Már 14 évesen elhatározta, hogy elhagyja a világot, ezt azonban csak dajkájával közölte. Előbb egy falusi plébánián Enfidében (ma Affile) élt, de innen is tovább menekült a világ elől. A szabin hegyek közt, Subiaco vidékén, az Anio folyó völgyében vette fel a remeteöltönyt, itt telepedett meg egy barlangban. Három évi magány után pásztorok találtak rá, és vitték hírét az emberek közé. Ezután már sokan zarándokoltak hozzá. Ez a hírnév a világ kisértését is jelentette számára. A vicovarói szerzetesek elöljárójukká választották, de nem akarták őszintén megkomolyítani életüket, sőt még a megmérgezésére is kísérletet tettek, emiatt visszatért barlangjába, Subiacoba. Egyre több remete vette körül, ezeknek egymásután épített kolostort. Ezekben igazi szerzetes családi élet folyt, ő legszívesebben a kezdők nevelésével foglalkozott. 35 éves remeteségét egy féltékeny pap áskálódása miatt szakította meg, elvándorolt délre, és a Monte Cassino hegyen 529-ben megalapította a bencés rend anyaházát. Templomot és kolostort épített, sok szegényt támogatott, sokakat megtérített, megírta Reguláját, mely ma is a nyugati szerzetesség alapszabálya. Emiatt a nyugati szerzetesség atyjának is szokták nevezni.

Imádkozzál és dolgozzál. Szent Benedek jelmondata ma is aktuális. A munka és az imádság összefügg, és egymást erősíti. Istentől kapjuk az erőt, hogy megtaláljuk és elvégezzük azt a munkát, amelyet az Ő akaratából kapunk. És minden munkavégzés, alkotás hálára indít Isten felé. A bencés rend Európa kultúrájának mozgatója volt évszázadokon keresztül. Benedek hatása máig ható. Éppen ezért bízzuk pártfogására a mai Európát is, ahol megkérdőjeleződtek az évezredes értékek, de látjuk, hogy ma is csak ezek alapján az értékek alapján lehet igazán emberi életet élni.

Goretti Mária 1890-ben született Corinaldóban (Olaszországban). Hét testvére közül ő volt a harmadik. Tízéves volt, amikor meghalt az apja. A kis Marietta, ahogy becézték, nagy szorgoskodással segített anyjának a család eltartásában. Szűzi tisztasága védelmében 14 súlyos késszúrást kapott egy erőszakoskodó férfitól. A halálos ágyon megbocsátott gyilkosának. Meghalt 1902. július 6-án. XII. Piusz pápa avatta szentté 1950-ben. A szentté avatáson jelen volt a még élő édesanyja és gyilkosa.

Szegény parasztcsaládban született 1890-ben, Rómától délre, Corinaldóban (Ancona tartomány). Apjuk korán meghalt maláriában. Nettunó közelében, Ferriere di Conca-ban édesanyjának Máriával együtt kellett ellátnia a földet és a háztartást. Amíg a nagyobbak a földön dolgoztak, Mária a kisebbeket gondozta és főzött. Volt egy bérlőtársuk is a szomszédban, egy özvegyember és fia, Alessandro, nekik is Mária főzött. A fiúnak tetszett Mária, szeretett volna vele szórakozni, azonban közeledése eredménytelen volt. A kislány többre becsülte a tisztaság erényét. Mária mélyen vallásos életet élt, rendszeresen imádkozta az szentolvasót, tizenkét évesen volt elsőáldozó. Alig győzte a vasárnapot kivárni, hogy újra áldozhasson. Mindig engedelmes volt, ha megszidták nem mentegetődzött, nem duzzogott. Minden apróságnak örült, mindenért hálás volt. Szerény volt, sohasem hazudott. A fiú zaklatását nem merte elmondani édesanyjának, hogy ne terhelje, meg aztán a fiú meg is fenyegette, megöli, ha el meri árulni őt. Inkább még többet imádkozott az Égi Anyához erőért. Így érkezett el 1902. július 5-e, ez a végzetes szombat, amikor Mária megint egyedül maradt Alessandróval. A fiú a szobájába akarta csalogatni a leányt, amikor azonban megint sikertelen maradt csábítása, erőszakkal cipelte be. A kislány szüzessége védelmében keményen ellenállt, kiabált, védekezett. A felbőszült fiú ekkor felkapott egy kést, és 18 szúrással, vágással sebesítette meg a szerencsétlen gyermeket. Az elősiető szomszédok segítségével kórházba került Mária, kétórás műtéttel próbálták megmenteni, hasztalan. Másnapra meghalt. Halála előtt megbocsátott gyilkosának, mint Jézus is megbocsátott a bűnbánó latornak, és megáldozott. A fiút 30 évi kényszermunkára ítélték. Pár év után Goretti Mária megjelent neki, ettől kezdve a gyilkos megváltozott, megtért. Szabadulása után Mária édesanyjától is bocsánatot kért, együtt áldoztak az éjféli misén. Goretti Máriát 1947-ben boldoggá, majd 1950. június 24-én szentté avatták. A hatalmas tömeg miatt először történt, hogy a Szent Péter téren kellett az ünnepséget megtartani. Az eseményeken jelen volt a kislány édesanyja is, gyilkosa is, ami szintén egyedülálló volt az egyháztörténelemben.

Istenünk, ki az ártatlanság szerzője és a szüzesség kedvelője vagy, és szolgálódnak, Goretti Szent Máriának egész fiatalon megadtad a vértanúság kegyelmét, kérünk, az ő közbenjárására add meg, hogy állhatatosak legyünk parancsaid megtartásában.

1502-ben született Cremonában. Előbb orvos volt, aztán lett pappá. Fő célkitűzése volt, hogy a papokban felélessze az evangéliumi szellemet. Két szerzetet alapított: a Szent Pálról elnevezett papi kongregációt (bamabiták) és a Szent Pálról nevezett Nővéreket (angelikák). Mint népmisszionárius, Szent Pált tartotta példaképének. Ő kezdeményezte a 40 órás szentségimádási és a péntek délutáni harangszót. Meghalt 1539. július 5-én Cremonában.

Az új bor új tömlőbe való. Az ember, hogy új bor lehessen, meg kell újulnia lélekben, napról napra. A mai nap szentje szent Antal a hívek erkölcsi megújulásán fáradozott. Erősítsük meg Isten iránti szeretetünket, hogy másoknak példát mutatva terjedjen Isten országa.

Portugáliai Szent Erzsébet királyné Árpád-házi Szent Erzsébet unokahúga. Két királyfi anyja volt, és a családi békétlenséget elsimító bölcs asszonyok mintaképe. Özvegyen maradva mint ferences harmadrendi nővér halt meg 1336-ban.

Portugáliai Szent Erzsébet (Izabella) Árpád-házi Szent Erzsébet unokahúga, nevét is tőle kapta. 1271-ben született Aragóniában királyi családból, anyja Jolánta volt, II. Endre magyar király leánya. Hazájában Izabellának nevezik. Már születése békét szerzett: az örömre kibékült atyja és nagyapja, akik éppen háborúban álltak egymással. 12-13 éves gyermeklányként felesége lett a portugál Dénes királynak. Két gyermeket szült. Hősies volt a gyötrelmekben és a nehézségekben: imádkozott és jót cselekedett. Férje hűtlenségét és iszákosságát türelemmel viselte. Még törvénytelen gyermekeit is nagy szeretettel nevelte. Szeretete győzött, anélkül, hogy férje legyőzötté vált volna. A jámborság és emberszeretet mintaképe lett: betegeket gondozott, szegényeket ruházott, táplálta őket, gyakran szegény lányokat kiházasított, csakhogy megvédje őket a zülléstől. Férjét annyira megváltoztatta, hogy a néptől az "igazságos" jelzőt kapta. Békeszerző működése hozta a legáldásosabb eredményeket. Közvetített Portugália, Kasztília, Aragónia között, békét szerzett Nápoly és Szicilia között is. Okossága és személyes varázsa hatásosabb volt mint a hadszíntér pokla. Férje halála után javait a szegényekre hagyta és ferences harmadrendi lett. De még a zárdából is segítséget kellett nyújtani nagy problémákban. Szeretett volna békét teremteni egymás ellen háborúzni készülő fia és veje között. Ez az utazás volt utolsó útja, a békekötést már nem érte meg, lázba esett. Életereje gyorsan fogyott, már csak néhány napig élt csupán. 1336. július 4-én Estremosban hunyt el menye és fia karjaiban. A coimbrai klarissza zárdában temették el. 1612-ben sírját felbontották és testét teljes épségben találták. 1625-ben avatta szentté VIII. Orbán pápa.

kép: Francisco de Zurbarán: Szent Erzsébet, 1640, Madrid, Prado

Példája: A szeretet kitartó csendessége hatékonyabb, mint a látványos "fellángolások!"

Szent Tamás apostolt maga az Üdvözítő győzte meg arról, hogy valóságos testben támadt fel. Tamás utóbb Indiába utazott hirdetni az örömhírt. Valószínűleg sírja is itt van.

Hiszem, ha látom! Milyen sokan gondolkodnak ma is így. Tamás kételye inkább így fogalmazható meg: bárcsak igaz lenne, de nem tudom elhinni. Ha kétely támad is szívünkben, Tamás megtanít arra, hogy kitartsunk az Egyház közösségében, ezzel Jézus közelében maradjunk. Ő majd megadja nekünk a bizonyosságot.

kép: Caravaggio: Szent Tamás hitetlensége, 1600-1601, Postdam, Schlossgalerie

Mai szentmisénkben a római őskeresztény egyházközség legelső szent vértanúira emlékezünk, akiket Néró császár alaptalanul nyilvánított a nagy római tűzvész okozóinak. 64. október 13-án, a császár trónra léptének tízedik évfordulója alkalmával egy népünnepély látványosságai között cirkuszban keresztre feszítették, vagy színpadi játékok keretében meggyilkolták, vagy szurokba mártva és fákhoz kötözve égő fáklyaként meggyújtották őket. Erről a pogány történetíró Tacitus Annaleseiben és Kelemen, római püspök a korintusiakhoz írt levelében tanúskodik.

A Néró császár által kezdeményezett üldözés áldozataira emlékezünk. A vértanúk áldozata nem elriasztotta, hanem vonzotta az embereket a keresztény hithez. Mai életünk vajon mennyire vonzó a világban. Életünk példája nyomán hány ember sóhajt fel, hogy bárcsak én is köztetek lehetnék?

kép: Névtelen alkotó: A keresztények üldözése, 1909, Dortmund, Westfälisches Schulmuseum

Gondolat: Az életeddel tanúskodj hitedről, élj példamutatóan, Isten gyermekéhez méltóan!

Szent Péter 64-ben szenvedett vértanúságot fejjel lefelé Keresztre feszítve. Sírja a róla elnevezett vatikáni bazilika főoltára alatt van.Szent Pált 67-ben karddal lefejezték. Teste a római falakon kívüli Szent Pál-bazilikában nyugszik.

Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat. Esendő, elbukó emberre, de olyan emberre, aki kész a hitvallásra. Ránk is számít, ránk is építeni akar Krisztus. Ezért hív bennünket, hogy megerősítsen a szentmise által, és küld, hogy tanúságot tegyünk Róla, szeretetéről.

Simon Péter testvérével Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. Kősziklaként ő lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke lett.
Pál a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ettől kezdve minden erejével Jézus örömhírét hirdette. A népek apostolává vált. Mindketten a Néró féle üldözés során 64 körül szenvedtek vértanúhalált Rómában.
Forrás: Dr. Benyik György 2003

baloldali kép: Francesco del Cossa: Szent Péter - részlet a Griffoni többtáblás oltárképről, 1473 körül, Milánó, Brerai Képtár - jobboldali kép: Masaccio: Szent Pál - részlet a pisai többtáblás oltárképről, 1426, Pisa, Szent Mátyás Nemzeti Múzeum

„Te Péter vagy...”
Amikor ezt a szöveget olvassuk, akkor már a Liszt Ferenc „Tu es Petrus” oratóriumot is hallgathatjuk és a katolikusok, rendesen úgy olvassák ezt a szöveget, mint evangéliumi bizonyítékát annak, hogy a római pápa az egész világ egyház számára a hit szikla alapja. Ha valaki kicsit is ismeri ennek a szakasznak a gazdag biblikus irodalmát, az tudja, másként kell ehhez a szöveghez közelíteni. Nem mintha kételkednék abban, hogy II. János Pál pápának milyen nagy szerepe van az egyház egységének munkálásában, hanem arról van szó, hogy a szinoptikusok közül csak Máté ismeri ezt a szöveget, és arról az ősegyházi tényről, hogy az evangélium megformálódásának időszakában János apostol, és Jakab apostol nagyobb lelki, tekintélynek örvendett, mint maga Péter. Sőt a római centrummal megszervezett „iuris dictios primátusak”, vagyis a római püspök jogi elsőségének kérdése még fel sem vetődött ebben az időben.

 Szélsőséges lenne azt a nézetet vallani, hogy Máté evangéliumához a későbbi hatalmi ideológia megteremtésének szándékával egyszerűen beírták ezt a szöveget az evangéliumba. A szöveg mondafűzése arám eredetre utal, és nem görögre, amely azt mutatja, hogy Palesztinában, valamely közösségben őrizték ezt a történetet, Péternek ezt a megnyilatkozását és Jézusnak ezt a prófétai kijelentését.

Péter nagysága abban állt, hogy kimondta: Te vagy a Krisztus. Persze ennek a teológiailag igen fontos kijelentésnek ellentmond, hogy a szenvedés történetben Péter letagadja, hogy ismerte volna Jézust. Ebből csak arra érdemes következtetni, hogy Péter, amikor bizonyos teológiai fogalmakat használt, akkor annak inkább a népi jelentésére gondolt, mint a jézusi értelmére. Csak a feltámadás után vált világosság, kicsoda Jézus, mit ért ő megváltáson, milyen értelemben „szenvedő messiás, vagy szolga”. Az evangélium szövege, nem a történések magnó felvételének írott változata, hanem a fejlődő egyházban formát öltő emlékezésé, amely 15-20 év alatt szilárdult tanná.

Mi volt ebben a történetben az érdekes és értékes akkor, amikor még Péter nem volt pápa, amikor még Róma nem volt a kereszténység központja? Jézus messiási voltának a kimondása. Jézust nem tarthatták a tanítványok csupán éles elméjű vándor rabbinak. Nem is tekinthették csak olyan karizmatikus tanítónak mint, kortársát Hanina ben Dosza rabbit. Vissza kell utasítanunk a Renan óta újra és újra megjelenő nézetet, hogy a rendkívüli vallási tanító közül Jézust a tanítványok mitizáló emlékezete ragadta ki és tette Isten fiává. Inkább az az igazság, hogy a Jézussal átélt tapasztalat miatt bontakozott a tanítványokban Jézus különleges istenségének sejtelme, és a tanítványi küldetés kulcsfontossága is körvonalazódott a 12 körében.

Mint Jézus tanításának fizikai örökösei, - hiszen még semmi nem volt írásba foglalva abból, amit Jézus mondott, - tudatában voltak egyedi és megismételhetetlen szerepükkel. Így Péter is és az evangélista is tudta, mindazt, amit megtart Jézus tanításából, az nem mese, hanem egyben evangéliumi törvény is lesz. A zsinagógától elkülönülő keresztény házaknak mindennapos kérdése volt, mit tartanak meg a zsidó vallásból, és mit vetnek el. Az első un. jeruzsálemi zsinaton, már a  hivatalos deklarációt sem lehetett elkerülni ebben a kérdésben. Jézust nem lehetett reform rabbivá fokozni, ha egyszer a Messiás. Nem lehetett jólelkű eszkatológikus álmodozássá oldani tanítását, ha az Isten fia. Ezt a feladatot egy palesztinai közösség emléke szerint Péter kapta. Talán maga sem tudta akkor, hogy mire vállalkozott.

Persze, amikor mi ezt a szöveget olvassuk, gyakorta annyira megtiszteljük, történeti és teológiai okfejtés alapján, hogy a szöveg mondandója és üzenete csak Péter magánügyévé silányul. Az övé az oldás és a kötés hatalma, bajlódjék vele, vagy vegyék vállukra ennek terhét a történelmi utódai a pápák!

 Pedig minden körben, amelyben, mint keresztények képviselünk valamilyen életvitelt, hívőknek és hitetleneknek, jogosan vagy jogtalanul péteri pozícióba sodródunk. Oldjuk, vagy megtartjuk a kereszténységet. Megvalljuk, hogy mi sem vagyunk tökéletes keresztények, de akkor is áll egy-egy morális és teológiai követelmény, vagy azt mondjuk, ezen a plébánián, ebben a házban én vagyok a keresztény, én vagyok a pápa. Amit megtartok az a keresztény, amit elvetek az nem igazán fontos. Ezek számára szeretném idézni Jézus tanítását az „i” betűről és a vesszőcskéről, amely nem veszhet el, hanem be kell teljesedni az egésznek, de aki egy jottányit is enged az igen kicsi lesz a mennyek országában, akármilyen nagy volt itt a földön és az egyházban.
forrás: Kiss Ulrich SJ 2003

Mt 16,13-19

Amikor Jézus Fülöp Cézareájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”

Iréneusz 130 körül született. Szmirnában Szent Polikárp tanítványa volt. 177-ben lett Lyon püspöke. Nemcsak jelentős teológus, hanem tanúja is az apostoli tradíciónak. Ez teszi írásait különösen értékessé. Ő irányítja Kelet-Gallia misszionálását. Egyike azon első egyházatyáknak, akik a római egyház elsőbbségét vallják. „Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is.”

Szent Iréneusz (Irén) 130 körül született, görög származású keresztény volt. Széleskörű szellemi képzést kapott már ifjú korában és a szmirnai Szent Polikárp püspök tanítványa volt (aki viszont Jézus szeretett Szent Jánosánál, az apostolnál tanulhatott).

155 körül néhány szmirnai, görög és szír kereszténnyel elindult és 177-ben letelepedett Lyonban. Hamarosan keresztényüldözés tört ki és Iréneusz kapta a foglyok gondozásának feladatát. Elvitte a lyoniak köszöntését Szent Eleutherosz pápának Rómába. Ez a római út mentette meg a vértanúságtól Iréneuszt. Papja, majd a 90 éves Photinus püspök vértanú halált szenvedett távollétében.

A pápa ajánlólevelével tért vissza Lyonba. A megmaradt keveseknek az üldözés elcsillapodása után püspöke lett. Gyors gyarapodás és missziós siker következett a Galliai egyházra. A gnosztikus tévedések ellen könyvet írt, de az ingadozó paptársait is erősítette. Kb. 14 évvel később a húsvét ünneplésének időpontjáról folyó kelet-nyugati vitában is eredményesen közben járt a keletiek és I. Viktor pápa között. Felsorolta az első tizenkét pápát a folyamatosság megmutatása érdekében.

Szent László, a hitvalló magyar király az ország egyik fővédőszentje. Szigorú, de igazságos uralkodó volt. A lovagi erények mintaképe. Megvédte az országot a kunok betörése idején. Eredményesen szorgalmazta Zoerárd-András és Benedek, István, Gellért és Imre szentté avatását. 1095-ben halt meg.

Szent László 1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.

Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben bátyjával Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon. A püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi trónt, folytatta Szent István útját.

Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett, szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett. 1083-ban Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt, nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július 29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba, majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek, legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva 1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté avatta.

A Debrecen-Nyiregyházi, valamint a Kaposvári egyházmegyéknek: Szent László király, az egyházmegye védőszentje. Főünnep ez a nap számukra.

kép: Szent László király hermája a király szentté avatásának alkalmából készült 1192-ben. Az eredeti herma 1405-ben egy tűzvészben megsemmisült. A Győri Székesegyházban látható ereklyetartó-másolat 1400-1425 között készült.

Példája:
Szent László ma is segítőnk, kérjük őt népünkért!

370-ben született. Szerzetesi életet élt. 412-től Alexandria püspöke volt: szenvedélyes, lelkes és céltudatos lelkipásztor-hittudós. Neve szorosan összekapcsolódik az efezusi zsinattal (431), amely megvédte Mária istenanyai mivoltát a tévtanítókkal szemben. Meghalt 444. június 27-én.

Mária, Jézus anyja. Az Istenszülő kifejezéssel azt a hitünket valljuk meg, hogy Jézus az Isten Fia. Szent Cirill azért harcolt, azért hangoztatta ezt a kifejezést, hogy erősödjön a Jézus Istenségébe vetett hit. A kősziklára, Jézusra építjük életünket. Megvalljuk, hogy Jézus valóban az Isten Fia, valóságos Isten.

kép: Alexandriai Szent Cirill püspök - részlet, 1189, Novgorod, Arkangyali Üdvözlet temploma

Példája: Az állapotbeli kötelességedet a legjobb tehetséged szerint végezd!