28397 ima található a honlapon, összesen 38219 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Katekizmus 365

    Katekizmus 365
    Naponta frissül

    Olvassuk el együtt egy év alatt A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK)! Lelki tréning napi 7 percben

    Kezdetét veszi a NEK 3+1. (negyedik) előkészületi éve. A NEK Titkárság szeretne ennek az évnek a lelki részéhez segítséget nyújtani. Olvasd velünk A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK)

    https://archiv.katolikus.hu/kek/
    Ezt az évet a szeretetből és hitből fakadó tettekNEK szánjuk. Ehhez jó megismernünk a hitünket, válaszokat kapni kérdéseinkre. Arra hívunk az Eucharisztikus Kongresszusra készülve, hogy olvasd el velünk A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK) a következő év során.

    Hogyan?

    2020. szeptember 21-től 2021. szeptember 4-ig, a Kongresszus kezdetéig minden napra (a vasárnapokat és a főbb ünnepnapokat kivéve) összeállítottunk kb. kétoldalnyi olvasnivalót a KEK-ből, az abban használt számozás segítségével. Ennek elolvasása mintegy 7 percet vesz igénybe naponta. Ennyi törődést igazán megérdemel a hitünk.

    Katekizmus 365268-278

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    22

    3. §

    A Mindenható

    268 A hitvallásban az összes isteni tulajdonság közül egyedül Isten mindenhatóságáról van szó: ennek megvallása életünk számára nagyon jelentős. Hisszük, hogy ez a mindenhatóság egyetemes, mert Isten, aki mindent teremtett, [89] mindent kormányoz és mindenre képes; szeretettel teljes, mert Isten a mi Atyánk; [90] titokzatos, mert egyedül a hit tudja észlelni, amikor "a gyengeségben válik tökéletessé" (2Kor 12,9). [91]

    "MINDENT, AMIT CSAK AKART, MEGCSELEKEDETT" (Zsolt 115,3)

    269 A Szentírás gyakran vallja meg Isten egyetemes hatalmát. Istent "Jákob Erősének" (Ter 49,24; Iz 1,24 és másutt) nevezik, "a seregek Urának", "Erősnek és Hatalmasnak" (Zsolt 24,8--10) mondják. Isten azért mindenható "az égben és a földön" (Zsolt 135,6), mert Ő alkotta ezeket. Számára semmi sem lehetetlen, [92] és akarata szerint rendelkezik művéről; [93] Ő a mindenség Ura, melynek rendjét meghatározta, és az teljesen alá van vetve és engedelmeskedik neki. Ő a történelem Ura: a szíveket és a eseményeket akarata szerint kormányozza: [94] "Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének" (Bölcs 11,21).

    "MINDENKIN MEGKÖNYÖRÜLSZ, MERT MINDENT MEGTEHETSZ" (Bölcs 11,23)

    270 Isten mindenható Atya. Atyasága és hatalma kölcsönösen megvilágítják egymást. Atyai mindenhatóságát azáltal mutatja meg, hogy gondoskodik rólunk; [95] hogy gyermekeivé fogad minket ("...atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim lesztek, mondja a mindenható Úr": 2Kor 6,18); mindenhatóságát végtelen irgalmával is megmutatja, mert hatalma elsősorban abban nyilvánul meg, hogy szívesen megbocsátja bűneinket.

    271 Az isteni mindenhatóság soha nem önkényes: "Istenben ugyanis a hatalom és a lényeg, az akarat és az értelem, a bölcsesség és az igazságosság ugyanaz. Ezért semmi nincs Isten hatalmában, ami nem lehetne benne szent akaratában és bölcs értelmében." [96]

    ISTEN LÁTSZÓLAGOS TEHETETLENSÉGÉNEK MISZTÉRIUMA

    272 Istenbe, a mindenható Atyába vetett hitet próbára teheti a rossz és a szenvedés megtapasztalása. Néha úgy tűnik, Isten távol van és képtelen a rosszat megakadályozni. Az Atyaisten mindenhatóságát a legtitokzatosabb módon nyilatkoztatta ki Fiának önként vállalt megaláztatásában és föltámadásában, melyek által legyőzte a rosszat. Így a megfeszített Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, "mert Isten balgasága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél" (1Kor 1,24--25). Krisztus föltámadásában és fölmagasztalásában az Atya véghezvitte "hatalmas erejének cselekedetét", és megmutatta, "milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, akik hiszünk" (Ef 1,19--22).

    273 Egyedül a hit képes ragaszkodni Isten mindenhatóságának titokzatos utaihoz. Ez a hit dicsekszik a maga gyengeségeivel és magára vonja Krisztus hatalmát. [97] E hitnek a legragyogóbb példája Szűz Mária, aki hitte, hogy "Istennél semmi sem lesz lehetetlen" (Lk 1,37), és magasztalni tudta az Urat, mert "nagy dolgot tett énvelem, aki hatalmas, és szent az Ő neve" (Lk 1,49).

    274 "Semmi sem tudja úgy megerősíteni hitünket és reményünket, mint szívünk mélységes meggyőződése arról, hogy Isten mindenre képes; és ezek után bármit kell hinnünk, bármilyen nagy és csodálatos legyen az, bármennyire meghaladja a dolgok rendjét és módját, az emberi értelem, miután befogadta a mindenható Isten ismeretét, habozás nélkül könnyen elfogadja." [98]

    Összefoglalás

    275 Jóbbal, az igazzal együtt valljuk: "Tudom, hogy mindent megtehetsz, és semmiféle gondolat nincs rejtve előtted" (42,2).

    276 Az Egyház a Szentírás tanúságához hűségesen gyakran irányítja könyörgését a "mindenható és örök Istenhez" ("mindenható, örökkévaló Isten ..." ), mert szilárdan hiszi, hogy "Istennél semmi sem lesz lehetetlen" (Lk 1,37). [99]

    277 Isten a mindenhatóságát mutatja meg azáltal, hogy megtérít minket bűneinkből és a kegyelem által visszafogad barátságába. ("Istenünk, ki mindenhatóságodat leginkább azzal mutatod meg, hogy irgalmas és könyörületes vagy hozzánk.") [100]

    278 Aki nem hisz Isten mindenható szeretetében, hogyan hihetné, hogy az Atya meg tudott teremteni, a Fiú meg tudott váltani és a Szentlélek meg tud szentelni bennünket.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365261-267

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    21

    Összefoglalás

    261 A Szentháromság misztériuma a keresztény hit és élet központi misztériuma. Ismeretét egyedül Isten adhatja nekünk azáltal, hogy kinyilatkoztatja magát mint Atyát, Fiút és Szentlelket.

    262 Isten Fiának megtestesülése kinyilatkoztatja, hogy Isten örök Atya, és a Fiú egylényegű az Atyával, tudniillik, hogy Ő Benne és Vele ugyanaz az egy Isten.

    263 A Szentlélek küldése, akit az Atya a Fiú nevében [84] és a Fiú "az Atyától" (Jn 15,26) küld, kinyilatkoztatja, hogy Ő velük együtt ugyanaz az egy Isten. "Akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk". [85]

    264 "A Fiú az Atyától születik, a Szentlélek elsődlegesen az Atyától származik, és ahogy Ő időbeli átmenet nélkül megadja a a Fiúnak, úgy mindkettőjüktől származik." [86]

    265 Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (Mt 28,19) kiszolgáltatott keresztség kegyelme által meghívást kapunk arra, hogy részesedjünk a boldog Szentháromság életében, "itt a Földön a hit homályában, s a halál után az örök világosságban." [87]

    266 "A katolikus hit pedig abban áll, hogy az egy Istent a Háromságban és a Háromságot az egységben tiszteljük, sem a Személyeket össze nem zavarván, sem a természetet meg nem osztván: mert más az Atya személye, más a Fiúé, más a Szentléleké; de az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége, egyenlő a dicsősége, és egyképpen örök a fölsége." [88]

    267 Az isteni Személyek elválaszthatatlanok az istenségben, és elválaszthatatlanok a tevékenységben is. De az egyetlen isteni tevékenységben mindegyik Személy kinyilvánítja azt, ami a Háromságban neki sajátja, főként a Fiú megtestesülésének és a Szentlélek ajándékának isteni küldéseiben.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365257-260

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    20

    IV. Az isteni művekről és a szentháromságos küldésekről

    257 "Ó fény, boldog Háromság és fenséges Egység!" [74] Isten örök boldogság, halhatatlan élet, el nem halványuló fény. Isten a Szeretet: Atya, Fiú és Szentlélek. Isten szabad akaratból közölni akarja boldog életének dicsőségét. Ez az Ő "jóságos terve" (Ef 1,9), melyet szeretett Fiában már a világ teremtése előtt eltervezett. "Eleve arra rendelt minket, hogy Jézus Krisztus által fiai legyünk" (Ef 1,4--5), azaz hogy "Fiának képmását öltsük magunkra" (Róm 8,29), a "fogadott fiúság Lelkének" kegyelméből (Róm 8,15). Ez a terv "kegyelem, melyet örök idők óta nekünk ajándékozott" (2Tim 1,9--10), és közvetlenül a szentháromságos szeretetből fakad. Ez bontakozik ki a teremtés művében, az egész üdvtörténetben a bűnbeesés után, a Fiú és a Szentlélek küldésében, melyeket az Egyház küldetése folytat. [75]

    258 Az egész isteni üdvrend a három isteni személy közös műve. Miként a Szentháromságnak egy és ugyanazon természete van, úgy a tevékenysége is egy és ugyanaz. [76] "Az Atya és a Fiú és a Szentlélek a teremtésnek nem három, hanem egy principiuma". [77] És mégis mindegyik isteni Személy a közös művet személyes sajátságainak megfelelően végzi. Az Újszövetséghez [78] kapcsolódva vallja az Egyház: "Egy az Isten és Atya, akitől minden, egy az Úr Jézus Krisztus, aki által minden, és egy a Szentlélek, akiben minden van". [79] Főként a megtestesülés és a Szentlélek kiárasztásának isteni küldései mutatják meg az isteni személyek sajátosságait.

    259 Az egész isteni üdvrend, mint egyszerre közös és személyes mű, megismerteti az isteni személyek sajátosságait és egyetlen természetüket. Ezért az egész keresztény élet közösségben van mindegyik isteni Személlyel, anélkül, hogy bármilyen formában megosztaná őket. Aki az Atyát dicsőíti, azt a Fiú által a Szentlélekben teszi; aki Krisztust követi, azért teszi, mert az Atya vonzza [80] és a Szentlélek készteti. [81]

    260 Az egész isteni üdvrend végső célja az, hogy a teremtmények belépjenek a boldog Háromság tökéletes egységébe. [82] De már most arra vagyunk hivatva, hogy a Szentháromság lakóhelye legyünk. Az Úr mondja: "Aki szeret engem, megtartja szavamat, és Atyám is szeretni fogja őt, elmegyünk Hozzá és lakást veszünk nála" (Jn 14,23).

    "Ó Istenem, imádott Szentháromság, segíts, hogy teljesen megfeledkezzem magamról, azért, hogy Benned mozdulatlan és nyugodt legyek, mintha a lelkem már az örökkévalóságban lenne; semmi ne zavarhassa meg a békémet, semmi ki ne vonjon Belőled, én Változatlanom, hanem minden pillanat vigyen beljebb misztériumaid mélységébe! Békéltesd meg a lelkemet; alakítsd át mennyországoddá, kedves lakóhelyeddé és nyughelyeddé. Bárcsak soha magadra ne hagynálak, magam is mindig Veled lennék egész valómmal virrasztván hitemben, imádva Téged, egészen átadva magam a te teremtő tevékenységednek." [83]

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365249-256

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    19

    III. A Szentháromság a hit tanításában

    A SZENTHÁROMSÁG DOGMÁJÁNAK MEGFOGALMAZÁSA

    249 A Szentháromság kinyilatkoztatott igazsága -- elsősorban a keresztség révén -- kezdettől fogva az Egyház élő hitének alapja. Kifejezést nyer a keresztségi hitvallás hitszabályában, mely az Egyház igehirdetésében, katekézisében és imádságában fogalmazódott meg. Ilyen formulákat találunk már az apostolok írásaiban, mint például az Eucharisztia ünneplésébe átvett köszöntés: "A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atya Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal" (2Kor 13,13) [62] .

    250 Az első évszázadokban az Egyház törekedett arra, hogy szentháromságos hitét pontosabban megfogalmazza, részben azért, hogy a hit megértését elmélyítse, részben, hogy a torzító tévedésektől megvédje. Ez volt az első zsinatok műve, melyet az egyházatyák teológiai munkája alapozott meg és a keresztény nép hitérzéke támogatott.

    251 A Szentháromság dogmájának megfogalmazásához az Egyháznak a filozófiából merített fogalmak -- substantia, persona/hüposztaszisz, relatio -- segítségével saját terminológiát kellett kifejlesztenie. Ezáltal nem rendelte alá a hitet emberi bölcsességnek, hanem ezeknek a fogalmaknak új, korábban ismeretlen értelmet adott, hogy alkalmasak legyenek a kimondhatatlan misztérium kifejezésére, mely "végtelenül fölülmúl mindent, amit mi emberi módon megértünk". [63]

    252 Az Egyház a "substantia" szót (amit néha "essentia" vagy "natura" szóval is fordítanak) az isteni Lét jelölésére használja a maga egységében; a "persona" vagy "hüposztaszisz" szót az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelölésére használja, egymásközti valós különbségeik kifejezésére; a "relatio" szót annak kifejezésére használja, hogy a személyek különbözősége kölcsönös kapcsolataikban áll.

    A SZENTHÁROMSÁG DOGMÁJA

    253 A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: "egylényegű Háromságot". [64] Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: "Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően". [65] "A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura." [66]

    254 Az isteni személyek valóságosan különböznek egymástól. "Tiszteljük és megvalljuk az egy Istent, nem úgy, mintha magányos lenne." [67] Az "Atya", a "Fiú" és a "Szentlélek" nem egyszerűen az isteni "Lét" módozatainak nevei, mert valóságosan különböznek egymástól: "Az Atya nem ugyanaz, mint a Fiú, sem a Fiú nem ugyanaz, mint az Atya, sem a Szentlélek nem ugyanaz, mint az Atya vagy a Fiú." [68] Eredési relációik által különböznek egymástól: "Az Atya az, aki nemz, a Fiú az, aki születik, a Szentlélek az, aki származik". [69] Az isteni Egység Háromság.

    255 A három isteni személy vonatkozásban (relatio) van egymással. Az isteni személyek közötti valóságos különbség, mivelhogy ez nem osztja meg az isteni egységet, kizárólag azokban a vonatkozásokban van, amelyek az egyik személynek a másik kettőhöz való viszonyát adják. "A személyek vonatkozást kifejező neveiben az Atya vonatkozásban van a Fiúval, a Fiú az Atyával, a Szentlélek mindkettővel; amikor erről a három személyről beszélünk, a vonatkozásokra vagyunk tekintettel, ugyanakkor egy természetben vagy lényegben hiszünk." [70] Közöttük tehát "minden (...) egy, ahol a relatio szembenállása nincs jelen". [71] "Ezen egység folytán az Atya egészen a Fiúban és egészen a Szentlélekben van; a Fiú egészen az Atyában és egészen a Szentlélekben van; a Szentlélek egészen az Atyában és egészen a Fiúban van." [72]

    256 Nazianzi Szent Gergely, akit "teológusnak" is neveznek, a konstantinápolyi katekumenoknak a Szentháromságos hit ezen összefoglalását adja:

    "Mindenekelőtt kérlek, őrizd a jó letéteményt, amelynek élek és amelyért harcolok, mely bárcsak ez életből távozóban kísérne engem, mellyel az élet minden nehézségét elviselem, és minden gyönyörűséget megvetek és semminek tartok; a hitet, mondom, és a hitvallást az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Ezt bízom rád a mai napon, amikor elmerítelek a tisztító vízben, és a magasba emellek. Egész életed kísérőjéül és oltalmazójául adom neked az egy Istenséget és hatalmat, mely a Háromban együtt van, és a Három különbözőt magában foglalja, mely nem különbözik bennük sem állagban vagy természetben, sem alá- vagy fölérendeltség nem növeli vagy csökkenti (...); a Három végtelen végtelen egységét [adom neked], a Három egyformán Istent, ha külön-külön nézzük (...) ismét Háromságos Istent, ha együtt gondoljuk (...). Alig kezdek gondolkodni az Egyről, azonnal körülragyog a Háromság. Alig kezdem megkülönböztetni a Hármat, visszajutok az Egyhez." [73]

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365243-248

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    17

    A SZENTLÉLEKTŐL KINYILATKOZTATOTT ATYA ÉS FIÚ

    243 Húsvétja előtt Jézus meghirdeti "egy másik Paraklétosz" (Védelmező), a Szentlélek elküldését. Ő már a teremtésben tevékenyen részt vett, [46] és "szólt a próféták szavával". [47] Mostantól kezdve a tanítványokkal marad és bennük lesz, [48] hogy tanítsa [49] és "bevezesse őket a teljes igazságba" (Jn 16,13). Így azt a kinyilatkoztatást kaptuk, hogy a Szentlélek Jézussal és az Atyával együtt egy harmadik isteni Személy.

    244 A Lélek örök eredése időbeli küldetésében tárul föl. A Szentlelket az apostolokhoz és az Egyházhoz mind az Atya küldi a Fiú nevében, mind a Fiú személyesen, miután visszatért az Atyához. [50] A Lélek személyének küldése Jézus megdicsőülése után [51] teljesen föltárja a Szentháromság misztériumát.

    245 A Szentlélekre vonatkozó apostoli hitet 381-ben a II. egyetemes konstantinápolyi zsinat így hirdette meg: "Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban és éltetőben, aki az Atyától származik". [52] Ily módon az Egyház elismeri, hogy az Atya "a teljes istenség forrása és eredete". [53] A Szentlélek örök eredése nem független a Fiú örök eredésétől. "Hisszük, hogy a Szentlélek is, aki a Szentháromságban a harmadik személy, egy és egyenlő az Atyaistennel és a Fiúval, egylényegű és egy természetű; (...) nem csak az Atya Lelke, nem is csak a Fiúé, hanem egyszerre az Atya és a Fiú Lelke." [54] Az Egyház konstantinápolyi zsinatának hitvallása vallja: "akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk". [55]

    246 A hitvallás latin hagyománya vallja, hogy a Lélek "a Patre Filioque", `az Atyától és a Fiútól' származik. A firenzei zsinat 1438-ban kifejti: "A Szentlélek (...) lényegét és magától való létét az Atyától és a Fiútól együtt birtokolja, és mindkettőtől öröktől fogva mint egy principiumból és egy leheléssel származik (...). És mivel mindazt, ami az Atyáé, az Atya a nemzéssel odaadta egyszülött Fiának, kivéve az atyaságot, azt is, hogy a Szentlélek a Fiútól származik, a Fiú öröktől birtokolja az Atyától, akitől (a Fiú) öröktől fogva született." [56]

    247 A Filioque kifejezés a 381. évi konstantinápolyi zsinat hitvallásában nem fordul elő. De Szent Leó pápa ősi latin és alexandriai hagyományt követve már 447-ben dogmatikailag vallotta, [57] még mielőtt Róma a kalkedoni zsinaton 451-ben a 381. évi hitvallást megismerte és elfogadta volna. E formula használatát a latin liturgiában fokozatosan (a 8. és a 11. század között) fogadták be a Hitvallásba. Az a tény azonban, hogy a latin liturgia a nicea--konstantinápolyi hitvallásba bevezette a Filioque kifejezést, az ortodox egyházakkal mind a mai napig nézeteltérést okoz.

    248 A keleti hagyomány az Atyának elsősorban azt a sajátosságát emeli ki, hogy első eredet a Lélekkel kapcsolatban; amikor a Lelket úgy vallja meg, mint aki "az Atyától származik" (Jn 15,26), azt állítja, hogy az Atyától a Fiú által származik. [58] A nyugati hagyomány elsősorban az Atya és a Fiú közötti egylényegű közösséget állítja, amikor azt mondja, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól (Filioque) származik. E hagyomány "megengedett módon és az értelemnek megfelelően" [59] állítja ezt, mert az isteni személyek örök rendje az egylényegű közösségben úgy foglalja magában az Atyát, mint "principium nélküli principium", `kezdet nélküli kezdet', [60] a Lélek első eredete, de úgy is, mint az egyszülött Fiú Atyját, aki vele együtt egyetlen principium, melyből "mint egy principiumból" [61] származik a Lélek. Ez a megengedett komplementaritás, ha csak el nem túlozzák, a meghirdetett misztérium valóságába vetett hit azonosságát nem érinti.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365232-242

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    16

    AZ ATYA

    I. "Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében"

    232 A keresztényeket "az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében" keresztelik meg (Mt 28,19). Előtte azonban a háromszoros "hiszek"-kel válaszolnak a kérdezőnek, aki megkérdezi őket, hogy hisznek-e az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben: "Az összes keresztények a Szentháromságban hisznek". [33]

    233 A keresztényeket az Atya és a Fiú és a Szentlélek "nevében" keresztelik meg, és nem az ő "neveikben", [34] mert csak egy Isten van, a mindenható Atya és az ő egyetlen Fia és a Szentlélek: Szentháromság.

    234 A Szentháromság misztériuma a keresztény hit és élet központi misztériuma. Isten misztériuma Önmagában. Tehát a hit többi misztériumainak forrása, azokat megvilágosító világosság. "A hitigazságok hierarchiájában" a legalapvetőbb és a leglényegesebb tanítás. [35] "Az üdvösség története nem más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek, és amikor a bűnnel elfordulnak Tőle, kiengesztelődik és magához öleli őket." [36]

    235 Ebben a paragrafusban röviden bemutatjuk, hogyan történt a Szentháromság misztériumának kinyilatkoztatása (II), hogyan fogalmazta meg az Egyház tanítását e misztériumról (III), s az Atya hogyan valósította meg a Fiú és a Szentlélek isteni küldése által a teremtésre, a megváltásra és megszentelésre vonatkozó "jóságos tervét" (IV).

    236 Az egyházatyák különbséget tettek a Theologia és az Oikonomía (üdvrend) között, az első fogalommal jelölik a Szentháromság Isten belső életének misztériumát, a másodikkal mindazt a művet, melyekkel kinyilatkoztatja magát, és közli életét. Az ökonómia föltárja számunkra a teológiát; és megfordítva, a teológia megvilágítja az egész ökonómiát. Isten művei föltárják nekünk belső lényegét, és viszont belső lényegének misztériuma teszi érthetővé összes művét. Hasonlóképpen van ez az emberi személyek között is: a személy megnyilvánul tetteiben, s minél inkább ismerünk egy személyt, annál inkább értjük a cselekedeteit.

    237 A Szentháromság a szó szoros értelmében a hit misztériuma, egyike "az Istenben elrejtett titkoknak, melyeket, ha Isten ki nem nyilatkoztatja, nem ismerhettünk volna meg". [37] Igaz, hogy Isten szentháromságos Létének nyomait teremtő művében és az ószövetségi kinyilatkoztatásában hátrahagyta. De Létének mint Szentháromságnak bensősége Isten Fiának megtestesülése és a Szentlélek elküldése előtt a puszta értelem s még Izrael hite számára is megközelíthetetlen misztérium maradt.

    II. Istennek mint Szentháromságnak kinyilatkoztatása

    A FIÚ ÁLTAL KINYILATKOZTATOTT ATYA

    238 Istennek mint "atyának" megszólítását sok vallás ismeri. Az istenséget gyakran "az istenek és emberek atyjának" tekintik. Izrael Istent mint a világ Teremtőjét Atyának nevezte. [38] Isten még inkább atyja a szövetség és a Törvény ajándéka folytán a népnek, melyről azt mondja: "Az én elsőszülött fiam Izrael" (Kiv 4,22). Izrael királya Atyjának is nevezik. [39] És egész különlegesen "Atyja a szegényeknek", az árváknak és az özvegyeknek, akik az Ő jóságos oltalma alatt állnak . [40]

    239 Amikor a hit nyelve "Atyának" nevezi Istent, két fő szempontra utal: Isten mindenek eredete és fölöttük álló tekintély, ugyanakkor jóságos, és szeretettel gondoskodik minden gyermekéről. Istennek ez a szülői jósága az anyaság képével is kifejezést nyer, [41] mely inkább Isten immanenciájára, valamint Isten és teremtése közötti bensőséges kapcsolatra utal. Így a hit nyelve az ember szüleivel átélt tapasztalatából merít, akik bizonyos értelemben Isten első képviselői számára. De a tapasztalatok szerint az emberi szülők hibáktól sem mentesek, s így eltorzíthatják az atyaság és anyaság képét. Ezért emlékeztetni kell rá, hogy Isten fölötte áll az emberi nemek közötti különbségnek. Ő nem férfi, nem is nő; Ő Isten. Fölötte áll az emberi atyaságnak és anyaságnak is, [42] jóllehet ezeknek eredete és mértéke: [43] senki sem Atya úgy, ahogyan Isten.

    240 Jézus kinyilatkoztatta, hogy Isten korábban soha nem hallott értelemben "Atya": nemcsak mint Teremtő, hanem örök Atya az Ő egyszülött Fiával való kapcsolatban, aki csak Atyjával való kapcsolatában örök Fiú: "Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, ahogy senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú Őt ki akarja nyilatkoztatni" (Mt 11,27).

    241 Ezért vallották az Apostolok Jézust "Igének", aki "kezdetben volt (...) Istennél, és Isten volt az Ige" (Jn 1,1), annak, aki "a láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15), "dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása" (Zsid 1,3).

    242 Utánuk az Egyház, követvén az apostoli Hagyományt, 325-ben a niceai, I. egyetemes zsinaton megvallotta, hogy a Fiú "egylényegű az Atyával", [44] azaz egy Isten Ővele. A 381-ben összegyűlt konstantinápolyi, II. egyetemes zsinat a niceai hitvallásból a maga megfogalmazásában megtartotta e kifejezést, és megvallotta "Isten egyszülött Fiát, aki az Atyától született az idők kezdete előtt: Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű". [45]

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365222-231

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    15

    IV. Az egy Istenbe vetett hit következményei

    222 Hinni Istenben, az Egyben, és Őt szeretni teljes valónkból, egész életünk számára beláthatatlan következményekkel jár:

    223 Isten nagyságának és fenségének megismerése: "Íme, Isten oly nagy, hogy legyőzi tudásunkat" (Jób 36,26). Ezért Istennek "az elsőnek kell lennie, akinek szolgálunk". [27]

    224 Hálaadó élet: ha Isten Egy, akkor akik vagyunk és mindenünk, amink van, tőle való: "Mid van, amit nem kaptál?" (1Kor 4,7), "Mit adhatok viszonzásul az Úrnak mindazért, amit kaptam tőle?" (Zsolt 116,12).

    225 Minden ember egységének és igaz méltóságának megismerése: valamennyien Isten "képére és hasonlatosságára" (Ter 1,26) vannak teremtve.

    226 A teremtett dolgok helyes használata: a hit az Egy Istenben megtanít minden dolog fölhasználására, ami nem Ő, oly mértékben, amennyiben közelebb visznek hozzá; és elszakadni tőlük oly mértékben, amennyiben eltávolítanak Tőle: [28]

    "Uram, Istenem, vedd el tőlem mindazt, ami akadály közted és köztem! Uram, Istenem, add meg nekem mindazt, ami Hozzád vezet! Uram, Istenem, szabadíts meg magamtól, és add, hogy egészen a tiéd lehessek!" [29]

    227 Bizalom Istenben minden körülmények között, még a viszontagságok közepette is. Jézusról nevezett Szent Teréz egyik imája csodálatosan fejezi ki ezt:

    "Semmi ne zavarjon, / semmi ne rettentsen,
    Minden elmúlik, / Isten nem változik,
    A türelem / mindent elér;
    Akié Isten, / annak nem hiányzik semmi:
    Isten egyedül elég."
    [30]

    Összefoglalás

    228 "Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk egyetlen Úr...!" (MTörv 6,4; Mk 12,29). "A legnagyobbnak egyetlennek kell lennie -- páratlannak (...). Isten, ha nem egy, akkor nincsen." [31]

    229 Az Istenbe vetett hit megtanít arra, hogy egyedül Istenhez forduljunk mint eredetünkhöz és végső célunkhoz, s hogy semmit elébe ne helyezzünk, és semmivel ne helyettesítsük.

    230 Az önmagát kinyilatkoztató Isten kimondhatatlan misztérium marad: "Ha fölfogtad, nem Isten." [32]

    231 Isten úgy nyilatkoztatta ki magát hitünknek, mint Az, aki van; megismerteti magát, mint aki "nagyirgalmú és igazmondó" (Kiv 34,6). Az Ő léte igazság és szeretet.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365210-221

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    14

    "AZ IRGALOM ÉS A KÖNYÖRÜLET ISTENE"

    210 Miután Izrael vétkezett és elfordult Istenétől, hogy az aranyborjút imádja, [9] Isten hallgat Mózes közbenjáró könyörgésére, és vállalja, hogy együtt vonul hűtlen népével. Így mutatja meg szeretetét. [10] Amikor Mózes azt kéri, hogy láthassa az ő dicsőségét, Isten így válaszol neki: "Egész jóságomat megmutatom neked, és kimondom előtted a JHVH nevet" (Kiv 33,18--19). És az Úr elvonult Mózes előtt és mondotta: "JHVH, JHVH, az irgalom és a könyörület Istene, késedelmes a haragra, gazdag a kegyelemben és hűségben" (Kiv 34,6). És Mózes megtudta, hogy az Úr megbocsátó Isten. [11]

    211 Az "Én vagyok" vagy "Ő van" istennév kifejezi Isten hűségét. Az emberi bűnben rejlő hűtlenség és a megszolgált büntetés ellenére Isten megőrzi "irgalmasságát ezredíziglen" (Kiv 34,7). Isten kinyilatkoztatja, hogy "ő gazdag az irgalomban" (Ef 2,4), és oly messzire megy, hogy saját Fiát adja oda. Jézus föláldozza az életét, hogy megszabadítson minket a bűntől, s így kinyilatkoztatja, hogy Ő maga is viseli az isteni nevet: "Amikor majd a magasba emelik az Emberfiát, akkor majd megtudjátok, hogy »Én vagyok«" (Jn 8,28).

    EGYEDÜL ISTEN VAN

    212 A századok folyamán Izrael ki tudta bontani azt a gazdagságot, mely az isteni név kinyilatkoztatásában rejlik, és el tudott benne mélyülni. Isten egy, Rajta kívül nincsenek istenek. [12] Ő a világ és a történelem fölött áll. Ő teremtette az eget és a földet: "ezek elmúlnak, de te megmaradsz; minden elhasznált lesz, mint a ruházat, de te maradsz ugyanaz, és éveidnek nincs vége" (Zsolt 102,27--28). Benne "nincs semmiféle változás, még árnyéka sincs a változásnak" (Jak 1,17). Ő az "Aki van" öröktől fogva mindörökké, és ugyanaz marad, és hű marad ígéreteihez.

    213 Az "Én vagyok Aki vagyok" kimondhatatlan név kinyilatkoztatása tehát tartalmazza az igazságot: egyedül Isten VAN. Már az ószövetségi Hetvenes fordítás és az Egyház hagyománya is így értette Isten nevét: Isten a lét és minden tökéletesség teljessége, kezdet és vég nélkül való. Míg az összes teremtmény tőle kapja a létet és mindent, amit birtokol, egyedül Ő az, aki azonos a létével, és önmagától az, aki.

    III. Isten, "Ő, aki Van", igazság és szeretet

    214 Isten, "Ő, aki Van", úgy nyilatkoztatta ki magát Izraelnek, mint aki "gazdag az irgalomban és a hűségben" (Kiv 34,6). E két fogalom fejezi ki az isteni név gazdagságának lényegét. Isten minden művében megmutatja a maga jóakaratát, jóságát, kegyelmét és szeretetét, de megbízhatóságát, türelmét, hűségét és igazságát is. "Hálát adok nevednek irgalmasságodért és hűségedért" (Zsolt 138,2). [13] Ő az Igazság, mert "Isten világosság, és benne nincs sötétség" (1Jn 1,5); ő a Szeretet -- ahogyan ezt János apostol tanítja (1Jn 4,8).

    ISTEN AZ IGAZSÁG

    215 "Az igazság a te igéid kezdete! Mindörökre megmaradnak a te igaz ítéleteid" (Zsolt 119,160). "Igen, Uram Istenem, te vagy az Isten, a te szavaid igazak" (2Sám 7,28); ezért Isten ígéretei mindig teljesülnek. [14] Isten maga az Igazság; szavai nem csalhatnak meg. Ezért hagyatkozhat az ember mindenben az Ő szavai igazságára és megbízhatóságára. Az ember bűnének és bukásának kezdetén a kísértő hazugsága állt, mely oda vezetett, hogy az ember kételkedni kezdett Isten szavában, jóakaratában és hűségében.

    216 Isten igazsága azonos az ő bölcsességével, mely meghatározza a teremtés egész rendjét és a világ folyamatát. [15] Isten, aki egyedül teremtette az eget és a földet, [16] az egyetlen, aki egyedül tudja ajándékozni minden teremtett valóság helyes megismerését Istennel való kapcsolatában. [17]

    217 Isten igaz akkor is, amikor kinyilatkoztatja önmagát: a tanítás, mely Istentől jön, "az igazság Törvénye" (Mal 2,6). Amikor a világba küldi Fiát, "tanúságot tesz az Igazságról" (Jn 18,37): "És mi tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és megadta nekünk az érzéket, hogy megismerjük Őt, aki igaz" (1Jn 5,20). [18]

    ISTEN A SZERETET

    218 Történelme folyamán Izrael fölfedezhette, hogy Istennek ahhoz, hogy önmagát kinyilatkoztassa és Izraelt az összes nép közül kiválassza, hogy az övé legyen, egyetlen motívuma volt: az Ő ingyenes szeretete. [19] Izrael a prófétái által megértette, hogy Isten ugyancsak szeretetből megmenti, [20] s hűtlenségét és bűneit szüntelenül megbocsátja. [21]

    219 Isten szeretete Izrael iránt hasonlít az atya fia iránti szeretetéhez. [22] Isten szeretete erősebb, mint az anya gyermekei iránti szeretete. [23] Isten jobban szereti népét, mint a vőlegény a menyasszonyát; [24] ez a szeretet le fogja győzni a leggonoszabb hűtlenségeket is; [25] el fog menni a legdrágább ajándékig: "Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte" (Jn 3,16).

    220 Isten szeretete "örök" (Iz 54,8). "Mert a hegyek is megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én irgalmasságom nem távozik el tőled" (Iz 54,10). "Örök szeretettel szerettelek téged, ezért vontalak magamhoz irgalmasságban" (Jer 31,3).

    221 Szent János még tovább megy, és azt mondja: "Isten a szeretet" (1Jn 4,8.16). Maga Isten léte a Szeretet. Amikor az idők teljességében elküldi egyszülött Fiát és a Szeretet Lelkét, Isten kinyilatkoztatja a maga legbensőbb titkát: [26] Ő maga örök szeretetközlés -- Atya, Fiú és Szentlélek --, és arra rendelt bennünket, hogy ennek legyünk részesei.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365198-209

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    13

    HISZEK AZ ATYAISTENBEN

    198 Hitvallásunk Istennel kezdődik, mert Isten "az első (...) és az utolsó" (Iz 44,6), mindennek kezdete és vége. A Credo az Atyaistennel kezdődik, mert az Atya a Szentháromság első isteni személye; szimbólumunk az ég és a föld teremtésével kezdődik, mert a teremtés Isten minden művének kezdete és alapja.

    1. Cikkely

    "HISZEK A MINDENHATÓ ATYAISTENBEN, MENNYNEK ÉS FÖLDNEK TEREMTŐJÉBEN"

    1. §.

    HISZEK ISTENBEN

    199 "Hiszek Istenben" -- ez a hitvallás első és legalapvetőbb kijelentése. Az egész hitvallás Istenről beszél, s amikor az emberről és a világról van szó, akkor is minden Istennel van kapcsolatban. A hitvallás cikkelyei mind az elsőtől függenek, ugyanúgy, ahogy a tízparancsolat további parancsolatai az elsőt fejtik ki. A többi cikkelyek egyre jobban megismertetnek Istennel, ahogy Ő lépésről lépésre kinyilatkoztatta magát az embereknek. "Helyesen vallják meg tehát az emberek először azt, hogy hisznek Istenben." [1]

    I. "Hiszek az egy Istenben"

    200 E szavakkal kezdődik a Nicea--konstantinápolyi hitvallás. Isten egyetlenségének megvallása, mely az Ószövetség isteni kinyilatkoztatásában gyökerezik, nem választható el Isten létének megvallásától, és éppoly alapvető. Isten Egy: csak egy Isten van. "A keresztény hit tehát hiszi és vallja, (...) hogy Isten természet, állag és lényeg tekintetében egy." [2]

    201 Izraelnek, választott népének Isten úgy nyilatkoztatta ki magát, mint az Egy: "Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk egyetlen Úr! Szeresd Uradat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből" (MTörv 6,4--5). A próféták által Isten arra hívta Izraelt és minden népet, hogy hozzá, az egyetlen Istenhez térjen meg: "Térjetek hozzám és megszabadultok, ti minden határai a földnek! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. (...) Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. »Csak az Úrban van -- fogják majd mondani -- igazságosság és erő«." (Iz 45,22--24) [3]

    202 Maga Jézus is megerősíti, hogy Isten az "egyetlen Úr", és Őt "teljes szívből, teljes lélekből, minden érzéssel és minden erővel szeretni kell". [4] Ugyanakkor megmutatja, hogy ő "az Úr". [5] A keresztény hit sajátsága, hogy vallja: "Jézus az Úr". Ez nem ellentétes az egy Istenbe vetett hittel. A Szentlélekben, az "Úrban és éltetőben" hinni semmiféle megosztást nem okoz az egy Istenben:

    "Szilárdan hisszük és őszintén valljuk, hogy csak egyetlen egy örök, mérhetetlen és változhatatlan, fölfoghatatlan, mindenható és kimondhatatlan, igaz Isten van, Atya, Fiú és Szentlélek: bár három személy, de egy lényeg, állag vagy egészen egyszerű természet." [6]

    II. Isten kinyilatkoztatja a nevét

    203 Isten kinyilatkoztatta magát népének, Izraelnek azáltal, hogy megismertette vele a Nevét. A név a lényeget, a személy identitását és életének értelmét fejezi ki. Istennek van neve. Nem névtelen erő. A nevét megmondani azt jelenti, hogy megismerteti magát másokkal, bizonyos értelemben kiszolgáltatja magát azáltal, hogy hozzáférhetővé, mélyebben megismerhetővé és megszólíthatóvá, mégpedig személyesen megszólíthatóvá teszi magát.

    204 Isten lépésről lépésre, különböző neveken nyilatkoztatta ki magát népének, de az isteni Név kinyilatkoztatása Mózesnek -- az égő csipkebokor teofániájakor, a kivonulás és a sinai-hegyi szövetségkötés küszöbén -- mind az Ó-, mind az Újszövetség számára alapvető kinyilatkoztatás.

    AZ ÉLŐ ISTEN

    205 Isten hívja Mózest az égő, de el nem égő csipkebokor közepéből. Isten mondja Mózesnek: "Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene" (Kiv 3,6). Isten az atyák Istene, Ő, aki a pátriárkákat vándorlásaik során meghívta és vezette. Hűséges és irgalmas Isten, aki emlékezik rájuk és a maga ígéreteire; jön, hogy utódaikat kiszabadítsa a rabszolgaságból. Olyan Isten ő, aki tér és idő fölött ezt meg tudja és meg akarja tenni, s aki e terv megvalósításához mindenhatósággal fog hozzá.

    "ÉN VAGYOK AKI VAGYOK"

    Akkor Mózes mondta Istennek: "Íme, én elmegyek Izrael fiaihoz, és mondom nekik: »Atyáitok Istene küldött engem hozzátok«. Ha mondják majd nekem: »Mi az ő neve?«, mit mondjak nekik?" Akkor Isten válaszolta Mózesnek: "Én vagyok aki vagyok." Mondta: "Így mondd Izrael fiainak: »Aki vagyok« küldött engem hozzátok. (...) Ez az én nevem mindörökre, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre." (Kiv 3,13--15)

    206 Isten, amikor kinyilatkoztatja titokzatos JHVH nevét --tudniillik "Én vagyok Az, aki van", vagy: "Én vagyok Az, aki vagyok", vagy: "Én vagyok Az, aki Én vagyok" --, megmondja, hogy ki Ő és milyen néven kell szólítani. Ez az isteni Név titok, miként Isten misztérium. Egyszerre kinyilatkoztatott név és bizonyos értelemben visszautasítása a névnek. Ezért nagyon jól kifejezi Istent, tudniillik, hogy Ő végtelenül fölülmúl mindent, amit megérteni vagy kimondani tudunk: Ő a "rejtőző Isten" (Iz 45,15), Neve kimondhatatlan; [7] ugyanakkor Ő az az Isten, aki megajándékozza az embereket közelségével.

    207 Isten a nevével együtt a hűségét is kinyilatkoztatja, mely kezdettől volt és örökre megmarad, éppúgy érvényes a múltban ("Én vagyok atyád Istene" Kiv 3,6), mint a jövőben ("Én veled leszek" Kiv 3,12). Isten, aki a nevét úgy nyilatkoztatja ki, hogy "Én vagyok", olyan Istennek nyilatkoztatja ki magát, aki mindig jelen van, népe üdvözítésére van jelen.

    208 Isten titokzatos és vonzó jelenléte előtt az ember rádöbben a maga kicsiségére. Az égő csipkebokor előtt Mózes megoldja saruját és eltakarja arcát az isteni Szentség színe előtt. [8] A háromszor szent Isten Fölsége előtt Izajás így kiált: "Jaj nekem, elvesztem! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok!" (Iz 6,5). Az isteni jelek láttán, melyeket Jézus tett, Péter fölkiált: "Uram, menj ki tőlem, mert én bűnös ember vagyok!" (Lk 5,8). Mivel azonban Isten szent, megbocsáthat az embernek, aki bűnösnek vallja magát Őelőtte: "Nem akarok teret adni föllobbanó haragomnak, (...) mert Isten vagyok, nem ember, a Szent a te körödben" (Oz 11,9). Így mondja János apostol is: "Színe előtt megnyugtatjuk szívünket. És ha szívünk vádol is bennünket valamivel, Isten nagyobb a mi szívünknél, és ő mindent ismer." (1Jn 3,19--20)

    209 Izrael népe az Isten szentsége iránti félő tiszteletből nem ejti ki Isten nevét. A Szentírás olvasásakor a kinyilatkoztatott nevet az isteni méltóságot jelző Adonáj, görögül: Küriosz, 'Úr' névvel helyettesítik. Ezzel a címmel valljuk ünnepélyesen Jézus istenségét: "Jézus az Úr".

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365185-197

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    12

    A KERESZTÉNY HIT MEGVALLÁSA

    A HITVALLÁSI FORMULÁK

    185 Aki azt mondja: "Hiszek", azt mondja: "Ragaszkodom ahhoz, amit mi hiszünk". A hitbeli közösségnek szüksége van a hít közös nyelvére, mely mindenki számára szabály, és mindenkit összekapcsol a hit azonos megvallásában.

    186 Az apostoli Egyház a hitét kezdettől fogva rövid és törvényerejű formulákban fejezte ki és adta át mindenkinek. [1] De már nagyon korán hitének lényeges tételeit szerves és tagolt összefoglalásokba akarta gyűjteni, elsősorban a keresztségre készülők számára:

    "A hit összefoglalása nem úgy készült, ahogy embereknek tetszett; hanem az egész Szentírás legfontosabb tanításait állították benne össze egységes hittanná. Miként a mustármag apró magocskában rejti a sok ágat, úgy tartalmazza a hit ezen összefoglalása néhány szóban az Ó- és az Újszövetség teljes vallási ismeretét." [2]

    187 A hit e rövid összefoglalásait "hitvallásoknak" nevezzük, mivel röviden összefoglalják azt a hitet, melyet a keresztények vallanak. "Credo"-nak is nevezzük, mert latinul általában a Credo, `Hiszek' szóval kezdődnek. A "hit szimbólumai"-nak is nevezik őket.

    188 A görög szümbolon eredetileg egy kettétört tárgy (például egy pecsét) ismertetőjelül szolgáló egyik felét jelentette. A két felet összeillesztették, hogy felmutatójának kivoltát ellenőrizzék. A "hit szimbóluma" a hívek számára ismertető és közösségi jel. Később a szümbolon gyűjteményt, összefoglalást, összegezést is jelentett. A "hit szimbóluma" a hit fő igazságainak összefoglalása. Ebből következik, hogy a katekézis számára elsődleges és alapvető anyag, melyre hivatkozni kell.

    189 Az első "hitvallás" a kereszteléskor történik. A "hit szimbóluma" elsősorban keresztségi szimbólum. Mivel a keresztséget "az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében" (Mt 28,19) szolgáltatják ki, a hit keresztségben elismert igazságai a Szentháromság három személyéhez való kapcsolatuk szerint tagolódnak.

    190 A szimbólum tehát három részre oszlik, hogy "az elsőben leírják az első Isteni Személy természetét és a teremtés csodálatos művét; a másodikban a második Személyt és az emberi Megváltás misztériumát; a harmadikban a harmadik Személyt, aki szentségünk feje és forrása". [3] Ez "a (keresztségi) pecsétünk három fejezete". [4]

    191 "Az így három részre tagolt szimbólum különböző és nagyon megfelelő mondatokat foglal magába. A mondatokat pedig az egyházatyáink által gyakran használt hasonlattal artikulusoknak (tagoknak) nevezzük. Miként ugyanis a test egyes részei tagok szerint különböznek, úgy e hitvallásban is azt, amit pontosan és mástól elhatároltan kell hinnünk, helyesen és alkalmasan artikulusnak nevezzük." [5] Egy ősi hagyomány szerint, melyet már Szent Ambrus tanúsít, szokás a Credóban tizenkét artikulust számlálni, hogy az Apostolok számának megfelelően szimbolikusan az apostoli hit egészét jelezzék. [6] (Az artikulust a magyar hagyományban az élő fára utalva ágazatnak, a modern nyelvhasználatban a törvényhozásra utalva cikkelynek fordítják. Ford. megjegyzése.)

    192 A századok folyamán, hogy a különböző korok szükségleteinek megfeleljenek, több Hitvallást, Szimbólumot készítettek: különböző apostoli és ősi egyházak szimbólumai, [7] a Szent Atanáz-féle szimbólumnak is mondott "Quicumque"; [8] egyes zsinatok hitvallásai (Toledói, [9] Lateráni, [10] Lyoni, [11] Trienti [12] ), illetve egyes pápáké, mint a "Fides Damasi" [13] vagy a VI. Pál pápa által készített "Isten népének Credója" (1968). [14]

    193 Az Egyház különböző korszakaiból származó hitvallásokat nem tekinthetjük túlhaladottnak vagy haszontalannak. Segítenek abban, hogy a mindig előadott hitet a róla készült különböző összefoglalások által ma elfogadjuk és elmélyedjünk benne.

    A hit összes szimbóluma között kettő egészen különös helyet foglal el az Egyház életében:

    194 Az Apostoli hitvallás, melyet azért nevezünk így, mert joggal tekintjük az apostolok hite hűséges összefoglalásának. Ez a római Egyház ősi keresztségi hitvallása. Ezért van nagy tekintélye: "Ez az a hitvallás, melyet a római Egyház őriz, ahol Péternek, az első apostolnak volt a széke, s ahova ő hozta el a közös hit tanítását". [15]

    195 A Nicea--konstantinápolyi hitvallásnak nevezett szimbólum nagy tekintélye onnan van, hogy a két első egyetemes zsinattól (325 és 381) származik. Kelet és Nyugat nagy egyházainak mind a mai napig közös hitvallása.

    196 Mi most a hitet az Apostoli hitvallást követve fogjuk bemutatni, mely bizonyos értelemben "a legrégibb római katekizmus". Folytonosan kiegészítjük azonban a Nicea--konstantinápolyi hitvallásra tett utalásokkal, mert az gyakran részletesebb és mélyrehatóbb.

    197 Miként keresztségünk napján -- amikor egész életünk rábízatott "erre a tanításra" (Róm 6,17) -- fogadjuk életet adó hitünk szimbólumát. A Credót hittel elmondani azt jelenti, hogy közösségre lépünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istennel, de azt is jelenti, hogy kapcsolatba lépünk az egyetemes Egyházzal, mely átadja nekünk a hitet, s melynek ölén hiszünk.

    "A szimbólum lelki pecsét, (...) szívünk elmélkedése és szüntelen virrasztása, s kétségtelenül szívünk kincstára." [16]

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365172-184

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    10

    III. Az egyetlen hit

    172 Az Egyház évszázadok óta vallja minden nyelven, minden kultúrában, népben és nemzetben a maga egyetlen, az egy Úrtól kapott és az egyetlen keresztséggel továbbadott hitét, mely abból a meggyőződésből fakad, hogy minden embernek egy Istene és Atyja van. [50] Lyoni Szent Ireneusz, ennek a hitnek a tanúja kijelenti:

    173 "Az egész világra, a föld végső határáig kiterjedt Egyház az apostoloktól és tanítványaiktól kapta ezt a hitet (...). E prédikációt (...) és ezt a hitet gondosan őrzi, mintha egyetlen házban lakna, és ugyanígy hisz ezeknek, tudniillik mintha egy lelke és egy szíve volna; és egyhangúlag prédikálja és tanítja és adja tovább ezeket, mintha egyetlen szája volna." [51]

    174 "S ha különböző nyelvek vannak is a világon, a hagyomány tartalma egy és ugyanaz. A Germániában alapított egyházak ugyanúgy hisznek és adják tovább a hitet, mint Hispániában vagy a keltáknál, keleten vagy Egyiptomban, Líbiában vagy a világ közepén..." [52] "Igaz és megbízható az Egyház üzenete, mert az egész világon az üdvösségnek egy és ugyanazon útját hirdeti." [53]

    175 "Az Egyháztól kapott hitet őrizzük, amely Isten Lelkétől mint egy jó edényben őrzött nagyszerű letétemény megújul, s magát az edényt is megújítja, ami magában foglalja." [54]

    Összefoglalás

    176 A hit az egész ember személyes ragaszkodása az önmagát kinyilatkoztató Istenhez. Az értelem és az akarat ragaszkodik a kinyilatkoztatáshoz, melyet Isten tettekkel és szavakkal adott Önmagáról.

    177 "Hinni" tehát kettős kapcsolatot jelent: kapcsolatot a személlyel és kapcsolatot az igazsággal; az igazsággal, az azt tanúsító személy iránti bizalom miatt.

    178 Senki másban nem kell hinnünk, mint Istenben: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.

    179 A hit Isten természetfölötti ajándéka. Ahhoz, hogy hinni tudjon, az embernek szüksége van a Szentlélek belső segítségeire.

    180 "Hinni" emberi, tudatos és szabad cselekedet, mely megfelel az emberi személy méltóságának.

    181 "Hinni" egyházi cselekedet. Az Egyház hite megelőzi, szüli, fenntartja és táplálja hitünket. Az Egyház minden hívő Anyja. "Már nem lehet Isten Atyja annak, akinek nem Anyja az Egyház." [55]

    182 "Mi mindazt hisszük, amit Isten írott vagy áthagyományozott Igéje tartalmaz, és az Egyház (...) mint Istentől kinyilatkoztatott dolgokat elénk ad, hogy higgyük." [56]

    183 A hit elengedhetetlenül szükséges az üdvösséghez. Maga az Úr mondja: "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Mk 16,16)

    184 A hit (...) bizonyos előíze annak a megismerésnek, mely a jövőben boldoggá fog tenni minket. [57]

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Katekizmus 365163-171

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Okt
    09

    A HIT -- AZ ÖRÖK ÉLET KEZDETE

    163 A hitnek köszönhető, hogy a boldogító látás örömét és világosságát -- ami földi zarándoklásunk célja -- szinte előre ízleljük. Akkor majd "színről színre" fogjuk látni Istent (1Kor 13,12), "úgy, amint van" (1Jn 3,2). A hit tehát az örök élet kezdete.

    "Az ígéretekben számunkra tartogatott javak, melyeknek élvezetét a hit által reméljük, szinte már jelen vannak, amikor a kegyelmet mintegy tükörben szemléljük." [40]

    164 Most azonban "a hit által (...) járunk, és nem a szemléléssel" (2Kor 5,7), és Istent "tükör által, homályosan (...), tökéletlenül" (1Kor 13,12) ismerjük meg. Jóllehet a hit világos amiatt, akiben hisz, a hívő élet gyakran elhomályosul. A hit nagyon kemény próbának lehet kitéve. A világ, amiben élünk, úgy tűnik, gyakran nagyon távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket. A rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszik az örömhírnek. Mindezek meg tudják ingatni a hitet, és kísértéssé válhatnak számára.

    165 Ilyenkor a hit tanúihoz kell fordulnunk: Ábrahámhoz, "aki a remény ellenére reménykedve hitt" (Róm 4,18); Szűz Máriához, "aki a hit zarándokútján" [41] Fia szenvedésében részesedve egészen "a hit éjszakájáig" [42] és az Ő sírjának éjszakájáig jutott; [43] és a hit sok más tanújához: "Mi, akiket a tanúknak ilyen felhője vesz körül, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra." (Zsid 12,1--2)

    2. Cikkely

    HISZÜNK

    166 A hit személyes cselekedet: az ember szabad válasza az önmagát kinyilatkoztató Isten kezdeményezésére. A hit azonban nem magányos aktus. Senki sem képes egyedül hinni, mint ahogy egyedül élni sem képes. Senki sem önmagának adja a hitet, mint ahogy az életet sem adja önmagának. A hívő másoktól kapta a hitet; tovább kell adnia másoknak. Jézus és az emberek iránti szeretetünk sürget, hogy beszéljünk a hitünkről másoknak. Minden hívő egy láncszem a hívők nagy láncában. Nem tudok hinni, ha nem hat át mások hite, és hitemmel nem hatom át mások hitét.

    167 A "hiszek" [44] az Egyház hite, ahogyan azt minden hívő, főként a kereszteléskor személyesen megvallja. A "hiszünk" [45] az Egyház hite, ahogyan azt a zsinatra egybegyűlt püspökök, vagy általánosabban, a liturgiára összegyűlt hívők vallják. A "Hiszek" az Egyház is, a mi Anyánk, aki hitével Istennek válaszol és tanítja nekünk: "hiszek", "hiszünk".

    I. "Tekints, Urunk, Egyházad hitére"

    168 Elsősorban az Egyház az, mely hisz és hordozza, táplálja, támogatja hitemet. Elsősorban az Egyház az, mely az Urat mindenütt megvallja ("Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte"-- énekeljük a Te Deum-ban), s vele és benne jutunk mi is odáig, hogy ugyanúgy valljuk: "Hiszek", "hiszünk". Az Egyház által kapjuk a keresztségben a hitet és az új életet Krisztusban. A Római szertartásban a keresztelő azt kérdezi a keresztelendőtől: "Mit kérsz Isten Egyházától?" A válasz így hangzik: "Hitet." -- "Mit ad neked a hit?" -- "Örök életet." [46]

    169 Az üdvösség egyedül Istentől jön; mivel azonban a hit életét az Egyház által kapjuk, ő a mi Anyánk: "Mi hisszük az Egyházat mint újjászülő anyánkat, és nem az Egyházban hiszünk, mintha ő lenne üdvösségünk szerzője". [47] Mint anyánk hitünk nevelője is.

    II. A hit nyelve

    170 Mi nem nyelvi formulákban hiszünk, hanem azokban a valóságokban, melyeket kifejeznek, s melyek a hit révén "megérinthetővé" válnak számunkra. "A hívő (hitének) aktusa nem a kimondhatóra, hanem a (kimondott) dologra irányul." [48] Mégis e valóságokhoz a hit formulái segítségével közeledünk. Ezek teszik lehetővé, hogy a hitet kifejezzük és továbbadjuk, közösségben ünnepeljük, magunkévá tegyük és egyre inkább belőle éljünk.

    171 Az Egyház mint az "igazság oszlopa és boltozata" (1Tim 3,15) a szenteknek egyszer átadott hitet [49] hűségesen őrzi. Őrzi Krisztus szavainak emlékezetét, és az apostolok hitvallását nemzedékről nemzedékre továbbadja. Mint az anya, aki beszélni és ezáltal megérteni és közösségben élni tanítja gyermekeit, tanítja nekünk az Egyház, a mi Anyánk a hit nyelvét, hogy bevezessen a hit megértésébe és életébe.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."