Katekizmus 365

A VALLÁS TÁRSADALMI KÖTELEZETTSÉGEI ÉS A VALLÁSSZABADSÁGHOZ VALÓ JOG

2104 "Minden embernek kötelessége tehát, hogy keresse az igazságot -- főleg Istenre és az ő Egyházára vonatkozóan --, és azt megismerve tegye magáévá és ragaszkodjék hozzá." [21] E kötelezettség magából az emberi természetből fakad. [22] Nem mond ellent sem a különböző vallások iránt tanúsított őszinte tiszteletnek, "melyek nem egy esetben annak az igazságnak egy sugarát tükrözik, mely megvilágosít minden embert," [23] sem a szeretet követelményének, ami arra buzdít, hogy az ember "szeretettel, okosan, türelmesen bánjék a hitben tévedő vagy tudatlan felebarátaival". [24]

2105 A hiteles kultusz Isten felé az embernek egyénileg és társadalmilag egyaránt kötelessége. Ez "hagyományos katolikus tanítás az embereknek és a csoportoknak az igaz vallás és Krisztus egyetlen egyháza iránti erkölcsi kötelességéről". [25] Az Egyház, szüntelen hirdetve az evangéliumot az embereknek, azon fáradozik, hogy akik hallgatják az evangéliumot, át tudják hatni a közösség "gondolkodását és erkölcseit, törvényeit és szervezeteit", [26] melyben élnek. A keresztények társadalmi kötelessége, hogy tiszteljék és ébresszék föl minden emberben az igaz és a jó szeretetét. Meg kell ismertetniük az egyedül igaz vallást, mely a katolikus és apostoli Egyházban létezik. [27] A keresztények arra hivatottak, hogy a világ világossága [28] legyenek. Az Egyház ezáltal mutatja meg Krisztus királyságát a teremtés és különösen az emberi társadalmak fölött. [29]

2106 "Vallási tekintetben senkit ne kényszerítsenek, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék, és ne akadályozzák meg, hogy a kellő határokon belül nyilvánosan saját lelkiismeretét követhesse egyedül vagy másokkal együtt." [30] Ez a jog az emberi személyiség természetén alapszik, mely méltóságából adódóan szabadon kötelezi el magát a mulandó világot fölülmúló isteni igazság iránt. Ezért "még azokban is megmarad, akik nem tesznek eleget az igazság keresése és a hozzá való ragaszkodás kötelezettségének". [31]

2107 "Ha egy nép különleges körülményeinek figyelembevételével az állam jogrendje valamely vallási közösséget megkülönböztetett elismerésben részesít, ugyanakkor el kell ismernie és tiszteletben kell tartania minden polgár és vallásos közösség vallásszabadsághoz való jogát." [32]

2108 A vallásszabadsághoz való jog nem erkölcsi engedély a tévedéshez való ragaszkodáshoz, [33] nem is a tévedéshez való vélelmezett jog, [34] hanem az emberi személy természetes joga a polgári szabadsághoz, azaz a politikai hatalom külső kényszerétől való mentesség, jogos határok között a vallás dolgában. E természetes jogot "a társadalom jogrendjében úgy kell elismerni, hogy polgári joggá váljon". [35]

2109 A vallásszabadsághoz való jog természete szerint nem lehet sem korlátlan, [36] sem egy pusztán "pozitivista" vagy "naturalista" módon fölfogott közrend által korlátozott. [37] Az e joghoz tartozó "jogos határokat" minden társadalmi helyzetben külön kell meghatározni politikai okossággal, a közjó követelményei szerint, és a polgári hatalomnak kell jóváhagynia "az objektív erkölcsi rend normáinak megfelelő jogszabályokban". [38]

III. "Ne legyenek idegen isteneid előttem"

2110 Az első parancsolat megtiltja más istenek tiszteletét az egyetlen Úron kívül, aki kinyilatkoztatta magát népének. A babonát és a vallástalanságot tiltja. A babona a vallásosságnak bizonyos torz túlzását (per excessum) képviseli; a vallástalanság a vallásosság erényével hiányosságok miatt (per defectum) ellenkező vícium.

A BABONA

2111 A babona a vallásos érzék és a vallásos gyakorlatok eltévelyedése. Érintheti az igaz Istennek nyújtott kultuszt is, amikor például mágikus jelentőséget tulajdonítanak egyébként törvényes és szükséges gyakorlatoknak. Az imádságok vagy a szentségi jelek hatását egyedül anyagi összetevőjükhöz kötni az általuk igényelt belső készültségektől függetlenül, babonába süllyedést jelent. [39]

A BÁLVÁNYIMÁDÁS

2112 Az első parancsolat elítéli a politeizmust. Megköveteli az embertől, hogy ne higgyen más istenekben, csak Istenben, hogy ne tiszteljen más istenségeket, csak az Egyetlent. A Szentírás állandóan fölszólít, hogy vessük el a bálványokat, melyek "ezüstből és aranyból emberi kéznek alkotásai", melyeknek van "szájuk és nem szólanak, van szemük és nem látnak". Ezek a semmi bálványok megsemmisítik az embert: "Legyenek hozzájuk hasonlók, kik ezeket csinálják, és akik azokban bíznak" (Zsolt 115,4--5.8). [40] Ezzel szemben Isten az "élő Isten" (Józs 3,10), [41] aki éltet és beavatkozik a történelembe.

2113 A bálványimádás nemcsak a pogányság hamis kultuszait jelenti. A hit állandó kísértése marad. Annak istenítése, ami nem Isten. Mindig bálványimádásról van szó, amikor az ember Isten helyett teremtményt imád és tisztel, legyen szó istenekről vagy démonokról (például sátánizmus), hatalomról, gyönyörről, fajról, ősökről, államról, pénzről stb. "Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak" -- mondja Jézus (Mt 6,24). Sok mártír halt meg, mert nem volt hajlandó imádni a "vadállatot", [42] s még a színlelt kultuszát is elutasították. A bálványimádás elutasítja Isten kizárólagos uralmát; ezért összeegyeztethetetlen az Istennel való közösséggel. [43]

2114 Az emberi élet az Egyetlen imádásában válik egységessé. A parancsolat, hogy az egyetlen Istent imádjuk, egyszerűvé teszi az embert és megóvja a határtalan szétszóródástól. A bálványimádás az ember veleszületett vallásos érzésének eltorzulása. Bálványimádók azok, "akik az Istentől a lélekbe vésett istenfogalmat nem Őrá, hanem bármi másra alkalmazzák". [44]

A SZERETET

2093 Az Isten szeretetébe vetett hit magában foglalja a meghívást és a kötelezettséget arra, hogy őszinte szeretettel válaszoljunk az isteni szeretetre. Az első parancsolat arra kötelez, hogy Istent mindenekfölött szeressük, [9] és minden teremtményt Őáltala és Őmiatta szeressünk.

2094 Isten szeretete ellen különböző módokon lehet vétkezni: A közömbösség megtagadja vagy elutasítja az isteni szeretettel való törődést; nem vesz tudomást megelőző természetéről és tagadja erejét. A hálátlanság elmulasztja vagy elutasítja az isteni szeretet elismerését és szeretettel való viszonzását. A langyosság habozva vagy hanyagsággal válaszol az isteni szeretetre, és magában foglalhatja a szeretet visszautasítását is. A lustaság vagy lelki restség eljut egészen az Istentől származó öröm elutasításáig, sőt az isteni jótól való borzadásig. Az Isten iránti gyűlölet a gőgből fakad. Ellenkezik Isten szeretetével, kinek jóságát tagadja, és átkozni akarja, mert tiltja a bűnöket és büntet.

II. "Csak Neki szolgálj!"

2095 A teológiai erények: a hit, remény és szeretet formálják meg és éltetik az erkölcsi erényeket. Így a szeretet vezet rá arra, hogy megadjuk Istennek, amivel az igazságosság szerint mint teremtmények tartozunk neki. A vallásosság erénye tesz készségessé e magatartásra.

AZ IMÁDÁS

2096 Az imádás a vallásosság erényének első aktusa. Istent imádni annyit jelent, hogy elismerjük őt mint Istent, mint Teremtőt és Üdvözítőt, minden létezőnek Urát és Parancsolóját, a végtelen és irgalmas Szeretetet. "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Lk 4,8), mondja Jézus a Második Törvénykönyvet idézve (6,13).

2097 Istent imádni azt jelenti, hogy föltétlen tisztelettel és engedelmességgel elismerjük "a teremtmény semmiségét", aki csak annyiban létezik, amennyiben Istentől kapja a létet. Istent imádni azt jelenti, hogy mint Mária a Magnificatban, dicsérjük és magasztaljuk Őt, és megalázzuk önmagunkat, hálával megvallva, hogy nagy dolgokat vitt végbe és szent az Ő neve. [10] Az egy Isten imádása megszabadítja az embert a magába zárkózástól, a bűn rabszolgaságától és a világ bálványozásától.

AZ IMÁDSÁG

2098 A hit, a remény és a szeretet cselekedetei, melyeket az első parancsolat parancsol, az imádságban valósulnak meg. A lélek Istenhez emelése imádásunk kifejezése: a dicsérő, hálaadó, közbenjáró és kérő imádság. Az imádság elengedhetetlen föltétele annak, hogy engedelmeskedni tudjunk Isten parancsolatainak. "Szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni" (Lk 18,1).

AZ ÁLDOZAT

2099 Igazságos dolog Istennek áldozatokat bemutatni az imádás, a hálás lelkület, a könyörgés és a közösség jeléül: "Valódi áldozat minden cselekedet, amit azért teszünk, hogy szent társaságba kerüljünk Istennel, és annak a jó célnak érdekében tesszük, ami igazán boldoggá tehet bennünket." [11]

2100 A látható áldozatnak, hogy igaz legyen, a lelki áldozat kifejezésének kell lennie: "Áldozat Istennek a töredelmes lélek ..." (Zsolt 51,19). Az ószövetségi próféták gyakran korholták a belső részvétel nélküli, a felebarát szeretetétől elszakadt [12] áldozatokat. [13] Jézus Ozeás próféta szavát idézi: "Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot" (Mt 9,13; 12,7). [14] Az egyetlen tökéletes áldozat az, amelyet Jézus az Atya szeretete iránti teljes odaadással üdvösségünkért a keresztfán mutatott be." [15] Az Ő áldozatához kapcsolódva életünket tehetjük Istennek szóló áldozattá.

ÍGÉRETEK ÉS FOGADALMAK

2101 A keresztény ember több alkalommal is fölszólítást kap arra, hogy ígéreteket tegyen Istennek. A keresztség és bérmálás, a házasságkötés és papszentelés mindig magában foglal ígéreteket. A keresztény ember személyes áhítatból is megígérhet Istennek bizonyos cselekedetet, imádságot, alamizsnát, zarándoklatot stb. Az Istennek tett ígéretekhez való hűség az isteni Fölséget megillető tiszteletet és a hűséges Isten iránti szeretetet fejezi ki.

2102 "A fogadalmat, vagyis az Istennek megfontoltan és szabadon valamely lehetséges és nagyobb jóra tett ígéretet a vallásosság erénye alapján teljesíteni kell." [16] A fogadalom az áhítat cselekedete, mellyel a keresztény Istennek ajánlja önmagát, vagy egy jócselekedetet ígér meg. Fogadalmainak teljesítésével azt adja meg Istennek, amit rnegígért és amit neki szentelt. Az Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk, hogy Szent Pál gondos volt fogadalmai teljesítésében. [17]

2103 Az Egyház példás értéket tulajdonít az evangéliumi tanácsok gyakorlására tett fogadalmaknak: [18]

"Az Anyaszentegyház örül annak, hogy gyermekei között vannak olyan férfiak és nők, akik szorosabban követik és világosabban mutatják be az Üdvözítő önkiüresítését, Isten gyermekeinek szabadságával vállalva a szegénységet és lemondva saját akaratukról: ők ugyanis a tökéletesség dolgában Isten kedvéért a parancsolatok mértékén túl alávetik magukat egy másik embernek, hogy az engedelmes Krisztushoz hasonlóbbá váljanak." [19]

Egyes esetekben az Egyház, megfelelő indoklás esetén, fölmenthet fogadalmak és ígéretek alól. [20]

"SZERESD A TE URADAT, ISTENEDET TELJES SZÍVEDBŐL, TELJES LELKEDBŐL ÉS TELJES ELMÉDBŐL"

2083 Jézus az ember Isten iránti kötelezettségeit ezzel a paranccsal foglalta össze: "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből (Mt 22,37)". [1] E szavakban közvetlenül visszhangzik az ünnepélyes fölszólítás: "Halljad, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!" (MTörv 6,4).

Isten előbb szeretett. A "tíz szó" közül az első az egyetlen Isten szeretetére emlékeztet. A következő parancsolatok a szeretet válaszát -- melyre az ember meghívást kapott, hogy adja Istenének -- bontják ki.

1. Cikkely

AZ ELSŐ PARANCSOLAT

"Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyenek idegen isteneid előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lenn a földön, vagy a vizekben, a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket." (Kiv 20,2--5) [2]

"Írva van ugyanis: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Mt 4,10)

I. "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

2084 Isten úgy mutatja meg magát, hogy emlékeztet mindenható, jóakaratú és szabadító tettére annak történelmében, akihez szól: "Én (...), aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából" (MTörv 5,6). Az első szó tartalmazza a Törvény első parancsolatát: "Uradat, Istenedet féljed, és neki szolgálj (...). Ne menjetek idegen istenek után." (MTörv 6,13--14) Isten első fölszólítása és jogos követelése, hogy az ember fogadja el és imádja Őt.

2085 Az egy és igaz Isten elsősorban a maga dicsőségét nyilatkoztatja ki Izraelnek. [3] Az ember hivatásának és igazságának kinyilatkoztatása Isten kinyilatkoztatásához kötődik. Az ember hivatása, hogy kinyilvánítsa Istent egy olyan cselekvésmóddal, ami megfelel "Isten képére és hasonlóságára" teremtett voltának (Ter 1,26):

Nem lesz soha más Isten, ó Trifón, és nem is volt kezdettől fogva (...) rajta kívül, aki megteremtette és elrendezte a mindenséget. Mi nem gondoljuk, hogy a mi Istenünk különbözik a tiétektől. Ő ugyanaz, mint aki atyáitokat kihozta Egyiptomból "hatalmas kézzel és kiterjesztett karral". Nem más Istenben reménykedünk -- hiszen nincsen --, hanem ugyanabban, akiben ti reménykedtek, Ábrahám, Izsák, Jákob Istenében. [4]

2086 "Az első (parancsolatban) benne foglaltatik a hit, a remény és a szeretet parancsa. Mert amikor Istenről azt mondjuk, hogy mozdulatlan, változhatatlan, örökké ugyanaz, hűséges, helyesen valljuk azt, hogy Ő minden hamisság nélkül való; ebből következően szavai alapján teljes hittel kell tekintélyét elfogadnunk. Aki pedig az Ő mindenhatóságát, kegyességét, jóságát, jótéteményeit szemléli, megteheti-e, hogy nem belé veti minden reményét? Ha pedig jóságának és szeretének ránk áradó gazdagságát nézi, megteheti-e, hogy nem szereti Őt? Innen fakad a bevezetés és a záradék, mellyel a Szentírásban Isten akkor él, amikor parancsolatait adja: Én vagyok az Úr!" [5]

A HIT

2087 Erkölcsi életünk forrása az Istenbe vetett hitben van, aki kinyilatkoztatja nekünk szeretetét. Szent Pál "a hit engedelmességéről" (Róm 1,5) [6] mint az első kötelezettségről beszél. Ennek következménye, hogy "Isten nem ismerése" minden erkölcsi eltévelyedés kiindulópontja és magyarázata. [7] Kötelességünk tehát Isten iránt, hogy higgyünk benne és tanúságot tegyünk róla.

2088 Az első parancs azt követeli tőlünk, hogy okosan és éberen tápláljuk és őrizzük hitünket, és utasítsunk el mindent, ami vele ellenkezik. A hit ellen többféleképpen lehet vétkezni:

A szándékos kételkedés hit kérdéseiben mellőzi vagy elutasítja, hogy igaznak tartsa mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott és az Egyház elénk ad, hogy higgyük. Az akaratlan kételkedés bizonytalankodást jelent a hit aktusában, nehézkességet a hit ellen fölhozott érvek megcáfolására, vagy a félelmet a hit homályossága miatt. A kételkedés, ha szántszándékkal ápolják, a szellem vakságához vezethet.

2089 A hitetlenség a kinyilatkoztatott igazság elhanyagolása vagy elfogadásának szándékos megtagadása. "Eretnekségnek mondjuk, ha valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak makacs tagadása vagy makacs kétségbevonása a keresztség fölvétele után; aposztáziának, ha a keresztény hit teljes elutasítása; és skizmának, ha a Pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása." [8]

A REMÉNY

2090 Amikor Isten kinyilatkoztatja magát és meghívja az embert, az ember a saját erejével képtelen tökéletesen válaszolni az isteni szeretetre. Remélnie kell, hogy Isten megadja neki a képességet, mellyel viszonozni tudja szeretetét és a szeretet parancsainak megfelelően tud cselekedni. A remény az isteni áldásnak és Isten boldog látásának bizakodó várása; félelem is, attól, hogy megbántja Isten szeretetét és kiváltja büntetését.

2091 Az első parancsolat a remény elleni bűnökre is vonatkozik, amelyek a kétségbeesés és a vakmerő bizakodás:

A kétségbeeséssel az ember nem bízik többé abban, hogy Istentől elnyeri üdvösségét; hogy segítséget kap az üdvösség eléréséhez, vagy hogy elnyeri bűnei bocsánatát. A kétségbeesés ellenkezik Isten jóságával, igazságosságával -- mert Isten hűséges ígéreteihez -- és irgalmasságával.

2092 A vakmerőségnek két fajtája van. Vagy vakmerően bízik az ember a saját képességeiben (remélve, hogy a magasból jövő segítség nélkül üdvözülhet); vagy az isteni mindenhatóságban és irgalmasságban bízik vakmerően (remélve, hogy bocsánatot nyer megtérés nélkül és dicsőséget érdem nélkül).

2075 "Mi jót tegyek, hogy örök életem legyen" -- "Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat." (Mt 19,16--17)

2076 Jézus cselekvésmódjával és prédikációjával tanúságot tett a Tízparancsolat örökérvényűsége mellett.

2077 A Tízparancsolat ajándéka Istennek népével kötött Szövetségének keretén belül adatott. Isten parancsolatai e Szövetségben és e Szövetség által nyerik el igaz jelentésüket.

2078 Az egyházi hagyomány -- hűségesen a Szentíráshoz és Jézus példáját követve -- alapvető fontosságot és jelentőséget tulajdonít a Tízparancsolatnak.

2079 A Tízparancsolat szerves egészet alkot, melyben minden egyes "szó" vagy "parancsolat" az egészre vonatkozik. Az egyik parancsolat megszegése, az összes többi megszegése is. [22]

2080 A Tízparancsolat nagyszerű kifejezése a természetes törvénynek. Az isteni kinyilatkoztatás és az emberi értelem által ismerjük meg.

2081 A tíz parancsolat lényegi tartalma szerint súlyosan kötelez. Mindazonáltal a parancsolatok iránti engedelmesség olyan kötelezettségekre is kiterjed, amelyeknek tárgya önmagában nem súlyos.

2082 Amit Isten parancsol, azt kegyelmével lehetővé teszi.

A TÍZPARANCSOLAT AZ EGYHÁZI HAGYOMÁNYBAN

2064 Az egyházi hagyomány -- hűségesen a Szentíráshoz és Jézus példáját követve -- alapvető fontosságot és jelentőséget tulajdonít a Tízparancsolatnak.

2065 Szent Ágoston óta a "Tízparancsolatnak" kiemelkedő helye van a keresztségre készülők és a hívők katekézisében. A 15. században jött szokásba, hogy a Tízparancsolatot pozitív megfogalmazással rímekbe szedjék a könnyebb megjegyzés kedvéért. Ezek a versek mindmáig használatosak. Az Egyház katekizmusai többnyire a Tízparancsolatot követve adták elő a keresztény erkölcstant.

2066 A parancsolatok beosztása és számozása idők folyamán változott. A jelen katekizmus a parancsolatok azon beosztását követi, amelyet Szent Ágoston rögzített és amely a katolikus egyházban hagyományossá vált. Az evangélikusok ugyanezt használják. A keleti atyák kissé eltérő beosztást alakítottak ki, ezt használják az ortodox egyházak és a református közösségek.

2067 A tíz parancsolat Isten és a felebarát szeretetének követelményeit hirdeti. Az első három inkább Isten szeretetére, a másik hét a felebarát szeretetére vonatkozik.

Mert miként a szeretetnek két parancsolata van, melyektől -- az Úr mondja -- függ az egész Törvény és a Próféták, (...) úgy a tíz parancsolat két kőtáblán adatott. Mert azt mondják, hogy három volt írva az egyik táblára és hét a másikra. [16]

2068 A Trienti Zsinat azt tanítja, hogy a Tízparancsolat kötelezi a keresztényeket, és a megigazult embernek is meg kell tartania. [17] A II. Vatikáni Zsinat megerősíti, hogy "a püspökök, mint az apostolok utódai az Úrtól, kinek átadatott minden hatalom a mennyben és a földön, küldetést kaptak arra, hogy tanítsanak minden nemzetet és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek, hogy az összes ember a hit, a keresztség, valamint a parancsolatok teljesítése által elnyerje az üdvösséget." [18]

A TÍZPARANCSOLAT EGYSÉGE

2069 A Tízparancsolat megbonthatatlan egységet alkot. Mindegyik "szó" a többire és az egészre is utal; kölcsönösen függenek egymástól. A két tábla kölcsönösen rnegvilágítja egymást, szerves egészet alkot. Az egyik parancsolat megszegése az összes többi megszegése is. [19] A másik embert nem lehet tisztelni anélkül, hogy teremtő Istenét is ne áldanák. És Isten sem imádható anélkül, hogy teretményeit, az összes embert ne szeretnék. A Tízparancsolat egyesíti az ember Istennel kapcsolatos és emberekkel kapcsolatos életét.

A TÍZPARANCSOLAT ÉS A TERMÉSZETES TÖRVÉNY

2070 A tíz parancsolat Isten kinyilatkoztatásához tartozik. Ugyanakkor tanítják nekünk az ember igaz emberiességét. Megvilágítják a lényeges kötelezettségeket és belőlük fakadóan, közvetve az emberi személy természetéhez tartozó alapvető jogokat. A Tízparancsolat nagyszerű kifejezése a "természetes törvénynek":

"Isten ugyanis először a természetes parancsok által, melyeket kezdettől beleírt az emberekbe, figyelmeztette őket, azaz a Tízparancsolat által -- melyeket ha valaki meg nem tart, nem üdvözül --, és semmi többet nem követelt tőlük." [20]

2071 A Tízparancsolat előírásai, bár a puszta értelem számára is elérhetők, kinyilatkoztatást nyertek. A természetes törvény követelményeinek teljes és biztos megismeréséhez a bűnös emberiségnek szüksége volt erre a kinyilatkoztatásra:

"A Tízparancsolat előírásainak teljes kibontása nagyon megfelelő volt a bűnös állapotnak az értelem fényének elhomályosulása és az akarat rosszra hajlása miatt." [21]

Isten parancsait az Egyházban elénk adott isteni kinyilatkoztatás és az erkölcsi lelkiismeret szava által ismerjük meg.

A TÍZPARANCSOLAT KÖTELEZŐ EREJE

2072 Mind a tíz parancsolat, mivel az ember Isten és a felebarát iránti alapvető kötelezettségeit fejezi ki, lényegi tartalma szerint súlyosan kötelez. Alapvetően változhatatlanok, s kötelező erejük mindig és mindenütt érvényes. Senki föl nem menthet alóluk. A tíz parancsolatot Isten az ember szívébe írta.

2073 A parancsolatok iránti engedelmesség olyan kötelezettségekre is kiterjed, amelyeknek tárgya önmagában nem súlyos. Így például a szóbeli sértést az ötödik parancsolat tiltja, de súlyos bűn csak a körülmények vagy az elkövető személy szándéka miatt lesz.

"NÁLAM NÉLKÜL SEMMIT SEM TEHETTEK"

2074 Jézus mondja: "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hisz nálam nélkül semmit sem tehettek." (Jn 15,5) Az itt említett termés a Krisztussal való egyesülés által megtermékenyített élet szentsége. Amikor Jézus Krisztusban hiszünk, közösségben vagyunk az Ő misztériumaival és megtartjuk az Ő parancsait, akkor maga az Üdvözítő jön, hogy Atyját és testvéreit, a mi Atyánkat és a mi testvéreinket bennünk szeresse. Az Ő személye lesz a Szentlélek kegyelméből cselekvésmódunk belső és élő szabálya: "Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 15,12).

A TÍZPARANCSOLAT

"MESTER, MIT TEGYEK...?"

2052 "Mester, mi jót tegyek, hogy örök életem legyen?" A kérdést föltevő ifjúnak Jézus mindenekelőtt azt válaszolja, hogy föl kell ismerni Istent, Őt, aki "egyedül jó", mint a legfőbb Jót, mint minden jó forrását. Azután mondja neki Jézus: "Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat", és fölsorolja az embertársaink szeretetével kapcsolatos előírásokat: "ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld". Végül pozitív módon összefoglalja mindezt: "szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (Mt 19,16--19).

2053 Az első választ egy második követi: "Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj és kövess engem!" (Mt 19,21). A második válasz nem érvényteleníti az elsőt. Jézus Krisztus követése magában foglalja a parancsok teljesítését. A Törvény nem szűnt meg, [1] hanem az ember arra kap meghívást, hogy Mesterének személyében találja meg azt, aki a Törvény tökéletes beteljesedése. A három szinoptikus evangéliumban Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett hívása -- hogy tanítványként és a parancsok megtartásával kövesse Őt -- kapcsolódik a szegénységre és tisztaságra szóló buzdításhoz. [2] Az evangéliumi tanácsok elválaszthatatlanok a parancsolatoktól.

2054 Jézus átvette a Tízparancsolatot, de kinyilatkoztatta a Szentlélek erejét is, mely a Törvény betűjében hat. Olyan igazságról prédikált, mely fölülmúlja az írástudókét és a farizeusokét [3] és a pogányokét is. [4] A parancsolatok összes követelményét megvilágította: "Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj! (...) Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével." (Mt 5,21--22)

2055 Amikor megkérdezik tőle: "Melyik a főparancs a törvényben?" (Mt 22,36), Jézus így válaszol: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták" (Mt 22,37--40). [5] A Tízparancsolatot a szeretet e kettős és egyetlen parancsának fényében kell értelmeznünk, mely a Törvény teljessége:

"Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az igében foglaltatik össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A Törvény tökéletes teljessége tehát a szeretet." (Róm 13,9--10)

A TÍZPARANCSOLAT A SZENTÍRÁSBAN

A"Tízparancsolat" szó szerint azt jelenti: "tíz szó" (Kiv 34,28; MTörv 4,13;10,4). Isten népének a szent hegyen nyilatkoztatta ki ezt a "tíz szót". "Ujjával" [6] írta ezeket, másként mint a többi, Mózes által leírt parancsolatokat. [7] E szavak egész különlegesen Isten szavai. A Kivonulás könyvében [8] és a Második Törvénykönyvben [9] hagyományozták ránk. Az ó Szövetség megkötésétől kezdve a Szent Könyvek hivatkoznak a "tíz szóra", [10] de az új Szövetségben, Jézus Krisztusban nyert kinyilatkoztatást teljes értelmük.

2057 A Tízparancsolatot mindenekelőtt a kivonulással összefüggésben kell értelmezni, mely Isten nagy szabadító tette az Ószövetség középpontjában. A "tíz szó" akár tiltó, akár pozitív parancsként (mint a "Tiszteld atyádat és anyádat") a bűn rabszolgaságából kiszabadult élet föltételeit mutatja meg. A Tízparancsolat az élet útja:

"Ha szereted az Urat, a te Istenedet, az Ő útjain jársz, megtartod törvényeit, parancsolatait és ítéleteit, élni fogsz és megsokasít téged." (MTörv 30,16)

A Tízparancsolat szabadító erejét tükrözi például a szombati pihenés parancsa, ami a idegenekre és a rabszolgákra is vonatkozik:

"Emlékezzél arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett onnan." (MTörv 5,15)

2058 A "tíz szó" tömören összefoglalja és kihirdeti Isten törvényét: "E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhő borította ég felé fölcsapó lángok közül, zengő hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet: azután fölírta két kőtáblára, és átadta nekem" (MTörv 5,22). Ezért nevezik e kőtáblákat a "bizonyságnak" (Kiv 25,16). Ugyanis Isten és az Ő népe közötti szövetség föltételeit tartalmazzák. A "bizonyság tábláit" (Kiv 31,18; 32,15; 34,29) a "frigyládába" kellett elhelyezni (Kiv 25,16; 40,1--2).

2059 A "tíz szót" Isten teofánia közben mondja ki ("szemtől szemben beszélt hozzátok a hegyen a tűz közepéből": MTörv 5,4). Hozzátartoznak a kinyilatkoztatáshoz, melyet Isten önmagáról és a maga dicsőségéről ad. A törvények ajándéka magának Istennek és az Ő szent akaratának ajándéka. Isten, amikor megismerteti akaratát, önmagát nyilatkoztatja ki népének.

2060 A parancsolatok és a Törvény ajándéka részét képezi a Szövetségnek, melyet Isten népével kötött. A Kivonulás könyve szerint a "tíz szó" kinyilatkoztatása a Szövetség fölajánlása [11] és megkötése [12] között történik -- miután a nép kötelezte magát annak "megtételére", amit az Úr mondott, és az "engedelmességre". [13] A Tízparancsolat csak a Szövetségre való hivatkozás után adatik át ("Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk": MTörv 5,2).

2061 A parancsolatok a maguk teljes jelentését a Szövetség keretében kapják meg. A Szentírás szerint az ember erkölcsi cselekvése a Szövetségben és a Szövetség által nyeri el sajátos értelmét. A "tíz szó" közül az első Isten népe iránti szeretetének kezdeményezésére emlékeztet:

"És mivel a szabadság paradicsomából a bűn büntetéséül e világ szolgaságába jutottunk, ezért a Tízparancsolat első mondata, azaz Isten parancsainak első szava a szabadságról szól, mondván: »Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából« (Kiv 20,2; MTörv 5,6)" [14]

2062 A szorosan vett parancsolatok a második helyen következnek; azt mondják el, hogy a Szövetség által létrejött Istenhez tartozás föltételei mit foglalnak magukban. Az erkölcsi létezés válasz az Úr szeretettel teljes kezdeményezésére. Elismerés, meghajlás Isten előtt és a hálaadás kultusza. Együttműködés azzal a tervvel, melyet Isten a történelem folyamán valósít meg.

2063 Az Isten és az ember közti szövetségről és párbeszédről tanúskodik az is, hogy az összes parancsolat egyes szám első személyben hangzik el ("Én vagyok az Úr...") és egy másik személynek szól ("te..."). Isten minden parancsolatában egyesszámú névmás jelöli a címzettet. Isten megismerteti akaratát az egész néppel, s ugyanakkor minden egyes emberrel is:

"Az Isten iránti szeretetet is parancsolta, és a felebarát iránti igazságosságot is sürgette, hogy se igazságtalan, se Istenhez méltatlan ne legyen az ember, akit így készített föl a Tízparancsolat által a vele való barátságra és a felebaráttal való összhangra (...). És ezért (a Tízparancsolat szavai) nálunk (keresztényeknél) hasonlóképpen érvényben vannak, tágabb és mélyebb értelmet nyernek, és nem oldódnak föl az Ő test szerinti eljövetele által." [15]

II. Az Egyház parancsolatai

2041 Az Egyház parancsolatai a liturgikus élethez kapcsolódó és belőle táplálkozó erkölcsi élet vonalában helyezkednek el. E lelkipásztori tekintély által közzétett pozitív törvények kötelező jellegének célja az, hogy a hívők számára világossá tegye az imádság lelkületében, az erkölcsi törekvésben, az Isten és a felebarát iránti szeretet növekedésében az alapvetően szükséges minimumot:

2042 Az első parancs ("vasárnap és parancsolt ünnepeken misét becsületesen hallgass és tarts munkaszünetet") elvárja a hívektől, hogy szenteljék meg az Úr föltámadásának emléknapját, valamint az Úr misztériumainak, a boldogságos Szűznek és a szenteknek ünnepnapjait, elsősorban azáltal, hogy részt vesznek a szentmisén, melyen összegyűlik a keresztény közösség, és tartózkodnak azon munkáktól és tevékenységektől, melyek akadályozhatnák e napok ilyen megszentelését. [86]

A második parancsolat ("bűneidet évente legalább egyszer gyónd meg") fölkészít az Eucharisztia vételére a kiengesztelődés szentsége által, mely folytatja a keresztségi megtérés és bűnbocsánat művét. [87]

A harmadik parancsolat ("az Eucharisztia szentségét legalább húsvétkor vedd magadhoz") az Úr teste és vére vételének minimumát határozza meg a keresztény liturgia eredetével és központjával, a húsvéti ünnepekkel kapcsolatban. [88]

2043 A negyedik parancsolat ("az Egyház böjti és hústilalmi napjait tartsd meg") biztosítja az aszkézis és a bűnbánat időszakait, melyek fölkészítenek a liturgikus ünnepekre és segítenek az ösztöneink fölötti uralom és a szív szabadságának megszerzésében. [89]

Az ötödik parancsolat ("segítsd az Egyházat szükségleteiben") kijelenti, hogy a hívők, lehetőségeikhez mérten, kötelesek segíteni az Egyház anyagi szükségletein. [90]

III. Erkölcsi élet és missziós tanúságtétel

2044 A megkeresztelt emberek hűsége elsődleges föltétele az evangélium hirdetésének és az Egyház küldetésének a világban. A keresztény élet tanúságának kell hitelesítenie az üdvösség üzenetét, hogy igazságának és ragyogásának ereje az emberek előtt megmutatkozhasson. "A keresztény élet tanúságtételének és a természetfölötti lelkülettel végzett jócselekedeteknek van ereje ahhoz, hogy a hithez és Istenhez vonzzák az embereket." [91]

2045 A keresztények, mivel tagjai a Testnek, melynek Krisztus a feje, [92] meggyőződésük és erkölcseik állhatatosságával hozzájárulnak az Egyház épüléséhez. Az Egyház hívei életszentsége által gyarapodik, növekszik és terjed [93] mindaddig, amíg hívei "meglett emberré nem lesznek, elérvén a krisztusi nagykorúságot" (Ef 4,13).

2046 Krisztus szerinti életükkel a keresztények siettetik Isten országának eljövetelét, mely "az igazságosság, a szeretet és a béke országa". [94] De emiatt nem hanyagolják el világi feladataikat, hanem Mesterükhöz hűségesen, becsülettel, türelemmel és szeretettel teljesítik azokat.

Összefoglalás

2047 Az erkölcsi élet lelki istentisztelet. A keresztény cselekvésmód a liturgiából és a szentségek vételéből táplálkozik.

2048 Az Egyház parancsolatai a liturgiához kapcsolódó és belőle táplálkozó erkölcsi és keresztény életre vonatkoznak.

2049 Az Egyház pásztorainak tanítóhivatala erkölcsi kérdésekben a maga rendes módján a katekézisben és a prédikációban nyilvánul meg a Tízparancsolat alapján, mely az erkölcsi élet minden emberre érvényes elveit hirdeti ki.

2050 A római Pápa és a Püspökök mint hiteles tanítók a rájuk bízott népnek hirdetik a hitet, melyet hinni és az erkölcsi életre alkalmazni kell. Az ő dolguk az ítélethozatal a természetes törvényhez és az értelemhez tartozó erkölcsi kérdésekben is.

2051 A lelkipásztorok tanítóhivatalának tévedhetetlensége kiterjed a tanítás -- beleértve az erkölcsi tanítást is -- minden olyan elemére, melyek nélkül a hit üdvös igazságait sem megőrizni, sem előadni, sem megtartani nem lehet.

AZ EGYHÁZ: ANYA ÉS TANÍTÓ

2030 A keresztény ember az Egyházban, az összes megkereszteltekkel közösségben valósítja meg hivatását. Az Egyháztól veszi át Isten Igéjét, mely tartalmazza "Krisztus törvényének" [75] tanítását. Az Egyháztól kapja a szentségek kegyelmét, melyek támogatják "az úton". Az Egyháztól kapja meg az életszentség példáját; ennek modelljét és forrását a legszentebb Szűz Máriában ismeri föl; fölismeri azok hiteles tanúságtételében, akik élik az életszentséget; fölfedezi a lelki hagyományban valamint az előtte élt szentek hosszú sorában, akiket a liturgia a szentek naptárát követve ünnepel.

2031 Az erkölcsi élet lelki istentisztelet. "Testünket élő, szent, Istennek tetsző áldozatként ajánljuk föl", [76] Krisztus Testének ölén, melyet mi képezünk, és közösségben az Ő szent Eucharisztiája felajánlásával. A liturgiában és a szentségek ünneplésében az imádság és a tanítás egyesül Krisztus kegyelmével, hogy megvilágítsa és táplálja a keresztény cselekvést. Miként az egész keresztény élet, az erkölcsi élet is az eucharisztikus áldozatban találja meg a maga forrását és csúcsát.

I. Erkölcsi élet és az Egyház tanítóhivatala

2032 Az Egyház, "az igazság oszlopa és támasza" (1Tim 3,15) "az apostoloktól kapta Krisztus ünnepélyes parancsát, hogy az üdvösség igazságát hirdesse". [77] "Az Egyház illetékes arra, hogy mindig és mindenütt hirdesse az erkölcsi elveket a társadalmi renddel kapcsolatban is, továbbá hogy ítéletet mondjon bármely emberi dologról, ha az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdve megkívánja." [78]

2033 Az Egyház pásztorainak tanítóhivatala erkölcsi kérdésekben a maga rendes módján a katekézisben és a prédikációban gyakorolják a teológusok és a lelki szerzők művei segítségével. Így adatik át nemzedékről nemzedékre a lelkipásztorok vezetése és felügyelete alatt a keresztény erkölcsi tanítás "letéteménye", mely a Krisztusba vetett hitből fakadó és szeretettől éltetett szabályok, parancsolatok és erények sajátos összessége. E katekézis hagyományosan a Hitvallással és a Miatyánkkal együtt a Tízparancsolatot -- mely az erkölcsi élet minden emberre érvényes alapelveit hirdeti -- veszi alapul.

2034 A római Pápa és a Püspökök mint "hiteles, azaz Krisztus tekintélyével bíró tanítók, (...) a rájuk bízott népnek hirdetik a hitet, melyet hinni és az erkölcsi életre alkalmazni kell". [79] A Pápa és a vele közösségben lévő Püspökök egyetemes és rendes tanítóhivatala tanítja a hívőknek az igazságot, amit hinni, a szeretetet, amit gyakorolni, és a boldogságot, amit remélni kell.

2035 A Krisztus tekintélyében való részesedés legfelsőbb fokát a tévedhetetlenség karizmája biztosítja. Ez "annyira terjed ki, amennyire az isteni kinyilatkoztatás letéteménye kiterjed"; [80] kiterjed a tanítás -- beleértve az erkölcsi tanítást is -- minden olyan elemére, melyek nélkül a hit üdvös igazságait sem megőrizni, sem előadni, sem megtartani nem lehet. [81]

2036 A tanítóhivatal tekintélye kiterjed a természetes törvény sajátos parancsolataira is, mert ezek megtartása, amit a Teremtő elvár, szükséges az üdvösséghez. Az Egyház Tanítóhivatala, amikor a természetes törvény parancsolataira emlékeztet, prófétai feladatának lényeges részét teljesíti, mert hirdetnie kell az embereknek, hogy kik ők valójában, és emlékeztetnie kell őket arra, milyennek kell lenniük Isten előtt. [82]

2037 Az Egyház a rábízott isteni törvényt mint az élet és az igazság útját adja át a hívőknek. A hívőknek tehát joga [83] van ahhoz, hogy megtanítsák nekik az üdvösséges isteni parancsokat, melyek tisztítják az ítéletet és a kegyelem segítségével gyógyítják a megsebzett emberi értelmet. A hívők kötelesek megtartani az Egyház törvényes tekintélyével kihirdetett szabályokat és rendelkezéseket. E rendelkezések, még ha csak fegyelmi természetűek is, a szeretetben tanulékonyságot követelnek.

2038 Az Egyház a keresztény erkölcsi tanítás közlésének és megvalósításának művében rászorul a lelkipásztorok odaadó szolgálatára, a teológusok tudományára, az összes keresztény és minden jóakaratú ember segítségére. A megvalósított hit és evangélium mindenkivel megtapasztaltatja a "Krisztusban" való életet, mely megvilágosít és képessé tesz arra, hogy az isteni és emberi valóságot Isten Lelke szerint értékeljék. [84] Így a Szentlélek a legegyszerűbb lelkeket használhatja föl arra, hogy a bölcseket és a magasabb méltóságban lévőket megvilágosítsa.

2039 A szolgálatokat a testvéri szolgálat és az Egyház iránti engedelmesség szellemében kell végezni az Úr nevében. [85] Ugyanakkor az egyes személyek lelkiismeretének saját cselekedetei erkölcsi megítélésekor kerülnie kell az individuális szemléletbe zárkózást. Amennyire képes, törekednie kell arra, hogy nyitott legyen mindenki javának figyelembevételére, amint az a természetes és kinyilatkoztatott erkölcsi törvényben és következésképpen az Egyház törvényében és a tanítóhivatal hiteles tanításában erkölcsi kérdésekben megnyilvánul. Nem helyes a személyes lelkiismeretet és az értelmet szembeállítani az erkölcsi törvénnyel vagy az Egyház tanítóhivatalával.

2040 Így tud növekedni a keresztények között az igazi gyermeki lelkület az Egyház iránt. E lelkület annak a keresztségi kegyelemnek természetes kibontakozása, mely az Egyház ölén életet adott nekünk és Krisztus Testének tagjaivá tett. Az Egyház a maga anyai gondoskodásával adja nekünk Isten irgalmasságát, mely fölülmúlja összes bűnünket, s főként a kiengesztelődés szentségében működik. Az Egyház mint gondoskodó anya a liturgiájában is az Úr Igéjének és Eucharisztiájának táplálékát nyújtja nekünk napról napra.

Összefoglalás

2017 A Szentlélek kegyelme Isten igazságosságát hozza nekünk. A Lélek a hit és a keresztség által összekapcsol Krisztus szenvedésével és föltámadásával, és az Ő életének részesévé tesz minket.

2018 A megigazulásnak mint megtérésnek két szempontja van. A kegyelem indítására az ember Istenhez fordul és elfordul a bűntől, így bocsánatot és igazságot kap a magasságból.

2019 A megigazulás magában foglalja a bűnök bocsánatát és a belső ember megújítását és megszentelését.

2020 A megigazulást Krisztus szenvedése érdemelte ki számunkra és a keresztség hozza el. Isten igazságosságához tesz hasonlóvá, aki igazzá tesz minket. Célja Isten és Krisztus dicsősége és az örök élet ajándéka. Isten irgalmasságának legnagyszerűbb műve.

2021 A kegyelem Isten segítsége számunkra, hogy meg tudjunk felelni hivatásunknak és fogadott fiaivá váljunk. Bevezet minket a szentháromságos élet belső világába.

2022 A kegyelem művében az isteni kezdeményezés megelőzi, előkészíti és ébreszti az ember szabad válaszát. A kegyelem megfelel az emberi szabadság mély törekvéseinek; megszólítja, hogy működjék vele együtt, és tökéletesíti.

2023 A megszentelő kegyelem ingyenes ajándék, amit Isten ad nekünk, az Ő -- Szentlélek által lelkünkbe árasztott -- életének ajándéka azért, hogy a bűnből kigyógyítson és megszenteljen minket.

2024 A megszentelő kegyelem kedvessé tesz Isten előtt. A karizmák, a Szentlélek különleges kegyelmei a megszentelő kegyelemre irányulnak, s céljuk az Egyház közjava. Isten sokféle aktuális kegyelemmel is tevékenykedik, melyek különböznek a bennünk maradandóan meglévő állapotszerű kegyelemtől. 2025 Isten előtt csak azért lehet érdemünk, mert Ő szabadon úgy határozott, hogy az embert társul fogadja kegyelme művében. Az érdem elsősorban Isten kegyelméhez, másodsorban az ember közreműködéséhez tartozik. Az ember érdeme száll vissza.

2026 A Szentlélek kegyelme fogadott fiúságunk miatt igazi érdemet ajándékozhat nekünk, Isten ingyenes igazságossága alapján. Isten előtti érdemünk fő forrása a bennünk lévő szeretet.

2027 Az első kegyelmet, mely a megtérés kezdete, senki ki nem érdemelheti. A Szentlélek indítására önmagunk és mások számára kiérdemelhetünk az örök élet elnyeréséhez hasznos kegyelmeket és szükséges mulandó javakat is.

2028 "Minden (...) Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére." [73] "Az Apostoltól megtanultuk, hogy az erényben az a tökéletesség vége, hogy nem ismer határokat." [74]

2029 "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem." (Mt 16,24)

III. Az érdem

"A szentek közössége téged dicsőít,
és amikor megkoronázod érdemeiket,
a Te ajándékaidat koronázod meg." [63]

2006 Az "érdem" szó általában fizetséget jelent, mellyel egy közösség vagy társaság tartozik egy tagjának cselekedetéért, melyet jósága vagy rosszasága szerint jutalomra vagy büntetésre méltónak ítél. Az érdem az igazságosság erényéhez tartozik a méltányosság elve alapján, ami ezt az erényt vezérli.

2007 Az embernek Istennel szemben a szó szorosan vett jogi értelmében nincsenek érdemei. Közte és köztünk mérhetetlen egyenlőtlenség van, hiszen mi mindent tőle, Teremtőnktől kaptunk.

2008 Az ember Isten előtti érdeme a keresztény életben abból a tényből ered, hogy Isten szabadon úgy rendelkezett: kegyelme művének társává teszi az embert. Isten atyai tevékenysége a maga indításával az első, és az ember szabad cselekvése az együttműködésben a második, úgyhogy a jócselekedetek érdemeit elsősorban Isten kegyelmének kell tulajdonítani, s csak utána a hívőnek. Egyébként maga az emberi érdem is Istenre száll vissza, mert Krisztusban végzett jó cselekedetei a Szentlélek sugallataiból és segítségéből fakadnak.

2009 A fiúvá fogadás, amely kegyelemből az isteni természet részeseivé tesz minket, Isten ingyenes igazságossága következtében valódi érdemmel ruházhat föl. Itt a jog kegyelemből fakad, szeretettel teljes jog, amely Krisztus "társörökösévé" és méltóvá tesz "a megígért örökségre, az örök életre". [64] Jócselekedeteink érdeme az isteni jóság ajándéka. [65] "Előbb adatott a kegyelem, most megfizetik az érdemet. (...) Az Ő ajándékai a te érdemeid." [66]

2010 Mivel a megtérés, a megbocsátés és a megigazulás kezdetén a kegyelem rendjében Istené a kezdeményezés, senki sem érdemelheti ki az első kegyelmet. Ettől kezdve azonban a Szentlélek és a szeretet indítására kiérdemelhetjük önmagunk és mások számára a kegyelmeket, amelyek megszentelődésünk, a kegyelem és a szeretet gyarapodása és az örök élet elnyerése szempontjából hasznosak. Isten bölcsessége szerint még mulandó javakat is, mint például egészség, barátság, kiérdemelhetünk. E kegyelmek és ajándékok a keresztény imádság tárgyai. Az imádság biztosítja az érdemszerző cselekedeteinkhez szükséges kegyelmet.

2011 Krisztus bennünk élő szeretete minden érdemünk forrása Isten előtt. A kegyelem, mely tevékeny szeretettel egyesít Krisztussal, biztosítja cselekedeteink természetfölötti jellegét és abból következően érdemét Isten és az emberek előtt. A szentek mindig világosan tudták, hogy minden érdemük tiszta kegyelem volt:

"A földi száműzetés után, remélem, eljutok a hazába, a Te élvezetedre, de nem akarok az ég számára érdemeket gyűjteni, egyedül a te szeretetedért akarok fáradozni (...). A jelen élet estéjén üres kezekkel fogok megjelenni előtted, mert nem azt kérem tőled, Uram, hogy mérlegeld tetteimet. Minden igazságunk a te szemedben szeplős. Ezért a te igazságodat akarom magamra ölteni és a te Szeretetedtől akarom megkapni a te örök birtoklásodat..." [67]

IV. A keresztény életszentség

2012 "Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik. (...) Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz Ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette." (Róm 8,28--30)

2013 "Minden rendű és állapotú Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére." [68] Mindannyian meghívást kapnak az életszentségre: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48):

"E tökéletesség elnyeréséért a hívők vessék latba a Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapott erőket, hogy az Ő nyomában járva és hozzá hasonlóvá válva, mindenben teljesítve az Atya akaratát, szívvel-lélekkel Isten dicsőségére és a felebarátok szolgálatára szenteljék magukat. Isten népének szentsége így hozza meg bőséges gyümölcseit, amint ezt az Egyház története oly sok szent élete által ragyogóan bizonyítja." [69]

2014 A lelki fejlődés a Krisztussal való egyre bensőségesebb egyesülésre irányul. Ezt az egyesülést "misztikusnak" nevezzük, mert a szentségek -- "a szent misztériumok" -- közvetítésével Krisztus misztériumában és Őbenne a Szentháromság misztériumában részesít. Isten mindannyiunkat erre a bensőséges egyesülésre hív, jóllehet e misztikus élet különleges kegyelmeit vagy rendkívüli jeleit csak kevesen kapják meg, hogy kinyilvánítsák e mindenkinek szóló ingyenes ajándékot.

2015 A tökéletesség útja a kereszten át vezet. Nincs életszentség lemondás és lelki harc nélkül. [70] A lelki fejlődés magával hozza az aszkézist és az önmegtagadást, melyek fokozatosan elvezetnek oda, hogy a lélek a boldogságok békéjében és örömében él:

"Aki valahonnan elindult és fölfelé tart, soha meg nem áll, és a kezdet önmagában nem válik tökéletessé a nála nagyobb dolgoktól. A fölfelé menő vágya ugyanis soha nem áll meg azoknál, amiket már ismer." [71]

2016 Anyánk, a Szent Egyház fiai Istentől, Atyjuktól joggal remélik a végső állhatatosság kegyelmét és a jutalmat a Jézussal közösségben és az Ő kegyelmével tett jó cselekedeteikért. [72] A hívők, akik az életnek ugyanazt a szabályát követik, részesednek azok "boldog reményében", akiket az isteni irgalmasság összegyűjt "a szent városba, az új Jeruzsálembe (...), amely Istentől száll alá a mennyből, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony" (Jel 21,2).

II. A kegyelem

1996 Megigazulásunk Isten kegyelméből való. A kegyelem jóakarat, ingyenes segítség, amit Isten azért ad nekünk, hogy válaszolni tudjunk az Ő hívására: hogy Isten fiai, [50] fogadott fiúk, [51] az isteni természet [52] és az örök élet [53] részesei legyünk.

1997 A kegyelem részesedés Isten életében; bevezet a szentháromságos élet bensőségébe: a keresztségben a keresztény ember részesedik Krisztus, teste Fejének kegyelmében. Mint "fogadott fiú" ettől fogva az egyszülött Fiúval egységben "Atyának" szólíthatja Istent. Megkapja a Szentlélek életét, aki beléleheli a szeretetet és formálja az Egyházat.

1998 Ez az örök életre szóló meghívás természetfölötti. Teljesen Isten ingyenes kezdeményezésétől függ, mert csak Ő nyilatkoztathatja ki és ajándékozhatja Önmagát. Fölülmúlja az ember -- és minden teremtmény -- értelmi képességeit és akarati erőit. [54]

1999 Krisztus kegyelme Istentől adott, ingyenes ajándék, az Ő -- Szentlélek által lelkünkbe árasztott -- életének ajándéka azért, hogy a bűnből kigyógyítson és megszenteljen minket: ez a megszentelő, más szóval megistenítő kegyelem, melyet a keresztségben kapunk. Ez bennünk a megszentelés művének forrása: [55]

"Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De mindezt Isten viszi végbe, aki megengesztelődött irántunk Krisztus által." (2Kor 5,17--18)

2000 A megszentelő kegyelem állapotszerű (habituális) ajándék, állandó természetfölötti készség, mely tökéletesíti a lelket, hogy képessé tegye az Istennel való életre és az Ő szeretetéért való cselekvésre. Az állapotszerű (habituális) kegyelmet, mely maradandó készség az isteni hívás szerinti életre és cselekvésre, meg kell különböztetnünk az aktuális kegyelmektől, melyek isteni beavatkozások a megtérés kezdetén, vagy a megszentelés művének folyamatában.

2001 Az ember előkészülete a kegyelem fogadására már a kegyelem műve. Szükségünk van rá, hogy együttműködésünk a hit általi megigazulásban és a szeretet általi megszentelődésben elkezdődjön és fönnmaradjon. Isten véghezviszi bennünk azt, amit elkezdett, "mert Ő, amikor valamit megkezd, megteszi, hogy akarjuk; és amikor befejez, együttműködik azokkal, akik akarják". [56]

"Mi is cselekszünk, de Istennel együtt, mert irgalmassága megelőz minket. Megelőz, hogy meggyógyuljunk, mert követ is, hogy gyógyultan éljünk; megelőz, hogy meghívjon, követ, hogy megdicsőüljünk; megelőz, hogy jámboran éljünk, követ, hogy Ővele örökké éljünk, mert nélküle semmit sem tehetünk." [57]

2002 Isten szabad kezdeményezése az ember szabad válaszát igényli; mert Isten az embert a maga képmására teremtette, és a szabadsággal együtt hatalmat adott neki arra, hogy Őt megismerje és szeresse. A lélek csak szabadon lép a szeretet közösségébe. Isten közvetlenül érinti meg és indítja az ember szivét. Az emberbe oltotta az igazság és a jóság vágyát, melyet egyedül Ő tud beteljesíteni. Az "örök élet" ígéretei minden reményt fölülmúló módon megfelelnek ennek a vágyakozásnak:

"Azt, hogy Te a magad nagyon jó műveid után -- ámbár teljes nyugalomban alkottad őket -- megpihentél a hetedik napon, Könyved hangja jövendöli nekünk, tudniillik, hogy mi is -- azért a mi nagyon jó cselekedeteink után, mert Te ajándékoztad azokat nekünk -- az örök élet Szombatján meg fogunk pihenni Benned." [58]

2003 A kegyelem elsősorban és főként a bennünket megigazulttá tévő és megszentelő Szentlélek ajándéka. De a kegyelem azokat az ajándékokat is magában foglalja, melyeket a Lélek azért ajándékoz, hogy bennünket művéhez társítson, és alkalmassá tegyen arra, hogy mások üdvösségének és Krisztus Testének, az Egyháznak gyarapításában együtt tudjunk működni. Ilyenek a szentségi kegyelmek, az egyes szentségek sajátos ajándékai. Továbbá a különleges kegyelmek, melyeket a Szent Pál által használt görög szóval karizmáknak is nevezünk, ami kegyet, ingyenes ajándékot, jótéteményt jelent. [59] A karizmák -- még a rendkívüli természetűek is, mint például a csodatevés vagy a nyelveken szólás ajándéka -- minden esetben a megszentelő kegyelemre vannak rendelve, és céljuk az Egyház közjava. Az Egyházat építő szeretet szolgálatában állnak. [60]

2004 A különleges kegyelmek között meg kell említenünk az állapotbeli kegyelmeket, amelyek a keresztény élet és az egyházi szolgálat hivatalviseléséhez kapcsolódnak:

"A nekünk adott kegyelem által különböző ajándékokat birtokolunk; a próféciát a hit szabálya szerint; a szolgálatot a szolgálatban; aki tanít, a tanításban; aki buzdít, a buzdításban; aki adakozik, az egyszerűségben; aki elöljáró, a gondosságban; aki irgalmasságot gyakorol, a vidámságban." (Róm 12,6--8)

2005 A kegyelem, mivel természetfölötti, kivonja magát tapasztalati körünkből és csak a hit által ismerhető meg. Nem támaszkodhatunk tehát lelki érzéseinkre vagy tetteinkre, hogy azokból levezethetnénk megigazult vagy üdvözült voltunkat. [61] Mindazonáltal az Úr szavai szerint -- "Cselekedeteikből ismeritek meg őket" (Mt 7,20) -- Isten jótéteményeinek számbavétele életünkben és a szentek életében záloga annak, hogy a kegyelem munkálkodik bennünk, és egyre nagyobb hitre és bizakodó lelki szegénységre késztet.

Ennek a lelkületnek egyik legszebb példája Szent Johanna válasza arra a kérdésre, mellyel az egyházi bírák tőrbe akarták csalni: "Amikor megkérdezték, tudja-e, hogy Isten kegyelmében van-e: »Ha nem vagyok, Isten helyezzen belé; ha abban vagyok, Isten tartson meg benne.«" [62]

KEGYELEM ÉS MEGIGAZULÁS

I. A megigazulás

1987 A Szentlélek kegyelmének megvan a hatalma ahhoz, hogy megigazulttá tegyen bennünket, azaz megtisztítson bűneinktől és közölje velünk Isten igazságát a Jézus Krisztusba vetett hit [40] és a keresztség által: [41]

"Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is. Tudjuk, hogy Krisztus föltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Halálával egyszer halt meg a bűnnek, élve azonban Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Jézus Krisztusban." (Róm 6,8--11)

1988 A Szentlélek hatalma által részesülünk Krisztus szenvedésében meghalván a bűnnek, és részesedünk az ő föltámadásában új életre születvén; tagjai vagyunk az ő testének, ami az Egyház; [42] arra a szőlőtőre oltott szőlővesszők vagyunk, aki Ő maga: [43]

"A Szentlélek által Isten részeseinek neveznek minket. (...) A Lélek közlése által válunk részesévé az isteni természetnek (...). Mert nem más okból istenülnek meg azok, akikben Ő jelen van." [44]

1989 A Szentlélek kegyelmének első műve a megtérés, mely munkálja a megigazulást Jézus prédikációja szerint az evangélium kezdetén: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" (Mt 4,17) A kegyelem indítására az ember Isten felé fordul és elfordul a bűntől, így fogadja a magasságból érkező bocsánatot és igazságot. "A megigazulás (...) nem egyszerűen a bűnök megbocsátása, hanem a belső ember megszentelése és megújítása." [45]

1990 A megigazulás eloldja az embert a bűntől, mely ellentmond Isten szeretetének, és megtisztítja szívét a bűntől. A megigazulás a bocsánatot fölkínáló Isten irgalmasságának kezdeményezését követi. Megbékélteti az embert Istennel. Megszabadít a bűn rabszolgaságából, és meggyógyít.

1991 A megigazulás ugyanakkor Isten igazságosságának elfogadása a Jézus Krisztusba vetett hit által. Az igazságosság itt az isteni szeretet egyenességét (minden hamisság nélküliségét; ford. megj.) jelenti. A megigazulással együtt szívünkbe árad a hit, a remény és a szeretet, és képessé válunk arra, hogy engedelmeskedjünk az isteni akaratnak.

1992 A megigazulást Krisztus szenvedése érdemelte ki számunkra, aki élő, szent, Istennek tetsző áldozatul ajánlotta föl magát a kereszten, kinek vére az engesztelés eszköze lett minden ember bűneiért. A megigazulást a hit szentsége, a keresztség közvetíti számunkra. A megigazulás hasonlóvá tesz Isten igazságához, aki irgalmának hatalmával belsőleg igazzá tesz minket. A megigazulás célja Isten és Krisztus dicsősége és az örök élet ajándéka: [46]

"Most pedig Isten a Törvény és a Próféták által tanúsított igazságossága a törvény nélkül vált nyilvánvalóvá, Isten igazságossága a Jézus Krisztusba vetett hit által mindazok iránt, akik hisznek. Ugyanis nincs különbség: mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét, megigazulásukat ingyen kapják, az Ő kegyelme által, a Jézus Krisztusban lévő megváltás révén. Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket, hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint Ő igaz, úgy akart igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz." (Róm 3,21--26)

1993 A megigazulás állandóvá teszi az együttműködést Isten kegyelme és az ember szabadsága között. Ez az ember részéről a megtérésre hívó Isten szavára adott hívő beleegyezésben és az e beleegyezést megelőző és megőrző Szentlélek indításával való szeretetteljes együttműködésben fejeződik ki:

"Úgy, hogy amikor Isten a Szentlélek világosságával megérinti az ember szívét, az ember nem teljesen tehetetlenül fogadja ezt az ösztönzést, amelyet akár vissza is utasíthat; de pusztán szabad akaratával, Isten kegyelme nélkül sem tud az Isten előtti igazságra fölkészülni." [47]

1994 A megigazulás Isten szeretetének Jézus Krisztusban megnyilvánult és a Szentlélek által adott legkiválóbb műve. Szent Ágoston úgy gondolja, hogy a bűnös megigazulása "nagyobb dolog, mint az ég és a föld teremtése", mert "az ég és a föld elmúlik; a választottak üdvössége és igazsága azonban soha nem múlik el". [48] Azt is gondolja, hogy a bűnösök megigazulása fölülmúlja az angyalok igazságban történt teremtését is, amennyiben nagyobb irgalmasságról tanúskodik.

1995 A Szentlélek belső tanítómester. A megigazulás, melynek hatására megszületik a "belső ember", [49] magában foglalja az egész ember megszentelését:

"Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában az életszentségre. (...) Most, hogy fölszabadultatok a bűn alól és Isten szolgái lettetek, gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet." (Róm 6,19.22)