71586 ima található a honlapon, összesen 165179 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Katekizmus 365

Katekizmus 365
Naponta frissül

Olvassuk el együtt egy év alatt A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK)! Lelki tréning napi 7 percben

Kezdetét veszi a NEK 3+1. (negyedik) előkészületi éve. A NEK Titkárság szeretne ennek az évnek a lelki részéhez segítséget nyújtani. Olvasd velünk A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK)

https://archiv.katolikus.hu/kek/
Ezt az évet a szeretetből és hitből fakadó tettekNEK szánjuk. Ehhez jó megismernünk a hitünket, válaszokat kapni kérdéseinkre. Arra hívunk az Eucharisztikus Kongresszusra készülve, hogy olvasd el velünk A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK) a következő év során.

Hogyan?

2020. szeptember 21-től 2021. szeptember 4-ig, a Kongresszus kezdetéig minden napra (a vasárnapokat és a főbb ünnepnapokat kivéve) összeállítottunk kb. kétoldalnyi olvasnivalót a KEK-ből, az abban használt számozás segítségével. Ennek elolvasása mintegy 7 percet vesz igénybe naponta. Ennyi törődést igazán megérdemel a hitünk.

Katekizmus 365131-141

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
06

V. A Szentírás az Egyház életében

131 "Isten igéjében akkora erő és hatékonyság van, hogy az Egyháznak támasz és életerő, az Egyház gyermekeinek erő, lelkének táplálék, lelki életének tiszta és el nem apadó forrása." [111] "Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz." [112]

132 "A Szentírás tanulmányozása legyen a hittudomány lelke. A Szentírás szavából táplálkozik és virágzik az ige szolgálata is, tudniillik a lelkipásztori prédikáció, a katekézis és minden keresztény tanítás, amelyben előkelő hely illeti meg a liturgiában elhangzó homíliát." [113]

133 Az Egyház "nyomatékosan buzdítja és sürgeti (...) az összes Krisztus-hívőket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg »Jézus Krisztus fönséges ismeretét« (Fil 3,8). »Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust«." [114]

Összefoglalás

134 Minden isteni Írás egy könyvet alkot, és ez az egy könyv Krisztus, "mert minden isteni Írás Krisztusról beszél, és minden isteni Írás Krisztusban teljesedik be". [115]

135 "A Szentírás Isten igéjét tartalmazza, és sugalmazott lévén, valóban Isten szava." [116]

136 A Szentírásnak Isten az emberi szerzőket sugalmazó szerzője. Bennük és általuk Ő cselekszik. Így írásaik tévedés nélkül tanítják az üdvös igazságot. [117]

137 A sugalmazott írások értelmezésének elsősorban arra kell figyelnie, amit Isten a szent szerzők által a mi üdvösségünkért ki akart nyilatkoztatni. Ami a Szentlélektől ered, csak a Szentlélek tevékenysége által érthető meg teljesen. [118]

138 Az Egyház az Ószövetség 46 és az Újszövetség 27 könyvét fogadja el és tiszteli sugalmazottnak.

139 A négy Evangéliumnak központi helye van, mert központjuk Jézus Krisztus.

140 A két szövetség egysége Isten tervének és kinyilatkoztatásának egységéből következik. Az Ószövetség előkészíti az Újat, ez pedig beteljesíti az Ószövetséget; kölcsönösen megvilágítják egymást; mindkettő Isten valóságos Igéje.

141 "Az Egyház mindenkor úgy tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét"; [119] mindkettő táplálja és vezérli az egész keresztény életet. "A te igéd lámpás a lábaimnak és világosság ösvényeimnek" (Zsolt 119,105). [120]

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 365120-130

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
05

IV. A Szentírás kánonja

120 Az Egyház az apostoli hagyomány alapján tudta megítélni, hogy mely írásokat kell fölvennie a szent könyvek jegyzékébe. [97] E teljes jegyzéket nevezték a Szentírás "kánonjának". E szerint az Ószövetség 46 (vagy ha Jeremiás könyvét és a Siralmakat egy könyvnek vesszük, akkor 45), az Újszövetség 27 könyvből áll: [98]

Az Ószövetség: Teremtés könyve, Kivonulás könyve, Leviták könyve, Számok könyve, Második Törvénykönyv, Józsue könyve, Bírák könyve, Rut könyve, Sámuel I--II. könyve, Királyok I--II. könyve, Krónikák I--II. könyve, Ezdrás könyve, Nehemiás könyve, Tóbiás könyve, Judit könyve, Eszter könyve, Makkabeusok I--II. könyve, Jób könyve, Zsoltárok könyve, Példabeszédek könyve, Prédikátor könyve, Énekek éneke, Bölcsesség könyve, Sirák fia könyve, Izajás könyve, Jeremiás könyve, Siralmak könyve, Báruk könyve, Ezekiel könyve, Dániel könyve, Ozeás könyve, Joel könyve, Ámosz könyve, Abdiás könyve, Jónás könyve, Mikeás könyve, Náhum könyve, Habakuk könyve, Szofoniás könyve, Aggeus könyve, Zakariás könyve, Malakiás könyve.

Az Újszövetség: Máté evangéliuma, Márk evangéliuma, Lukács evangéliuma, János evangéliuma, Apostolok Cselekedetei, Rómaiaknak írt levél, Korintusiaknak írt I--II. levél, Galatáknak írt levél, Efezusiaknak írt levél, Filippieknek írt levél, Kolosszeieknek írt levél, Tesszalonikaiaknak írt I--II. levél, Timóteusnak írt I--II. levél, Titusznak írt levél, Filemonnak írt levél, Zsidóknak írt levél, Szent Jakab levele, Szent Péter I--II. levele, Szent János I--III. levele, Szent Júdás levele, Jelenések könyve.

AZ ÓSZÖVETSÉG

121 Az Ószövetség a Szentírás el nem hagyható része. Könyveit Isten sugalmazta és maradandó értékük van, mert a régi szövetség soha nem lett visszavonva. [99]

122 "Az Ószövetség üdvrendje leginkább arra irányult, hogy a mindenség Megváltójának, Krisztusnak (...) eljövetelét előkészítse." Jóllehet az Ószövetség könyvei "kevésbé tökéletes és időhöz kötött mozzanatokat is tartalmaznak", mégis Isten üdvözítő szeretetének pedagógiáját tanúsítják: "bennük az Istenről szóló fenséges tanításoknak, az üdvösségre vezető életbölcsességnek és az imádságnak csodálatos kincsei találhatók, s végül bennük rejlik üdvösségünk misztériuma". [100]

123 A keresztények úgy tisztelik az Ószövetséget, mint Isten igazi Szavát. A gondolatot, hogy az Ószövetséget el kell hagyni, mivel az Új fölöslegessé tette (markionizmus), az Egyház mindig erőteljesen visszautasította.

AZ ÚJSZÖVETSÉG

124 "Isten igéje, mely Isten ereje minden hívő üdvösségére, az Újszövetség könyveiben csodálatos szépségben jut el hozzánk és mutatja meg erejét." [101] E könyvek nyújtják az isteni kinyilatkoztatás végső igazságát. Központi témájuk Jézus Krisztus, Isten megtestesült Fia, az Ő cselekedetei, tanítása, szenvedése és megdicsőülése, továbbá Egyházának kezdete a Szentlélek irányítása alatt. [102]

125 Az evangéliumok az összes szent könyv szívét alkotják mint "a Megtestesült Ige, Megváltónk életének és tanításának fő tanúi". [103]

126 Az evangéliumok kialakulásában három periódust különböztethetünk meg:

1. Jézus élete és tanítása. Az Egyház szilárdan vallja, hogy a négy evangélium, "melyek történetiségét határozottan állítja, hűségesen adja tovább mindazt, amit Jézus, Isten Fia földi életében az örök üdvösségért cselekedett és tanított mennybevétele napjáig".

2. A szájhagyomány. "Az apostolok az Úr mennybemenetele után mindazt, amit Ő mondott és cselekedett, hallgatóiknak azzal a teljesebb megértéssel adták át, melyet ők Krisztus dicsőséges eseményeinek tapasztalatából és az igazság Lelkének fényénél kaptak."

3. Az írott evangéliumok. "A szent szerzők pedig úgy írták meg a négy evangéliumot, hogy a nagy szóbeli vagy írásos hagyományokból egyes részeket kiválogattak, másokat egybevontak vagy az egyházak állapotára való tekintettel fejtettek ki, megtartva továbbra is az igehirdető formát, de mindig úgy, hogy Jézusról csak a színtiszta igazat közöljék velünk." [104]

127 A négyféle evangélium az Egyházban sajátos helyet foglal el, miként a liturgiában iránta tanúsított tisztelet és az a páratlan vonzása bizonyítja, melyet a szentek minden időben éreztek:

"Nincs nagyobb, sem jobb, sem drágább, sem ragyogóbb tanítás, mint az Evangélium olvasása. Azt nézzétek, azt tartsátok meg, amit Urunk és Mesterünk, Krisztus szavakkal tanított és példájával megvalósított." [105]

"Imádságaimban mindenekfölött az evangélium foglalkoztat; benne találom meg mindazt, amire szegény lelkemnek szüksége van. Benne mindig új világosságot, rejtett és titokzatos értelmeket fedezek föl." [106]

AZ Ó- ÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG EGYSÉGE

128 Az Egyház az apostoli időktől kezdve [107] és később egész Hagyományában az isteni terv egységét a két szövetségben a tipológia segítségével világította meg. A tipológia Isten Ószövetségben végrehajtott műveiben előképét látja annak, amit Isten később az idők teljességében megtestesült Fia személyében beteljesített.

129 A keresztények tehát az Ószövetséget a meghalt és föltámadott Krisztus fényénél olvassák. Ez az előképi olvasás mutatja meg az Ószövetség kimeríthetetlen tartalmát, de nem kell megfeledkeznie arról, hogy az Ószövetségnek megvan a maga saját kinyilatkoztatás-értéke, amit maga az Úr is elismert. [108] Egyébként az Újszövetséget is az Ószövetség fényénél kell olvasni. Az őskeresztény katekézis állandóan visszanyúlt hozzá. [109] Egy régi mondás szerint az Újszövetség az Ószövetségben van elrejtve, az Ószövetség az Újszövetségben tárul föl: így valósul meg, hogy "in Vetere Novum lateat, et in Novo Vetus pateat..." (`az Óban az Új rejtőzik, és az Újban az Ó föltárul'). [110]

130 A tipológia az isteni terv előretörését jelenti a maga beteljesedése felé mindaddig, míg végül "Isten lesz minden, mindenben" (1Kor 15,28). Így például a pátriárkák meghívása és az Egyiptomból való kivonulás nem veszíti sajátos értékét Isten tervében amiatt, hogy csak közbülső állomások.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 365109-119

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
03

III. A Szentlélek a Szentírás értelmezője

109 A Szentírásban Isten emberi módon szól az emberhez. A Szentírás helyes értelmezéséhez ezért figyelnünk kell arra, hogy az emberi szerzők valójában mit szándékoztak mondani, és hogy Isten mit akart az ő szavukon keresztül számunkra kinyilatkoztatni. [80]

110 A szent szerzők szándékának megismeréséhez figyelembe kell vennünk koruk és kultúrájuk viszonyait, az adott korban általános irodalmi műfajokat és a korabeli általános gondolkodás-, beszéd- és elbeszélésformákat. "Az igazság ugyanis más és más módon nyer előadást és kifejezést a történeti, a prófétai, a költői és más műfajú szövegekben." [81]

111 Mivel azonban a Szentírás sugalmazott, van még a helyes értelmezésnek egy további, az előbbinél nem kevésbé fontos alapelve, ami nélkül az Írás holt betű maradna: "a Szentírást ugyanazzal a Szentlélekkel kell olvasni és magyarázni, akinek sugalmazására készült". [82]

A II. Vatikáni Zsinat három kritériumot jelöl meg a Szentírás -- az azt sugalmazó Szentlélek szerinti -- magyarázatához: [83]

112 1. Gondosan kell ügyelni az egész Szentírás egységére és tartalmára. Bármennyire különbözők a Szentírás könyvei, a Szentírás egységet alkot Isten tervének egysége alapján, melynek középpontja Jézus Krisztus és az Ő húsvétja után megnyitott szíve. [84]

Krisztus "szíve" [85] a Szentírást jelenti, mely föltárja Krisztus szívét. Ez a szív a szenvedés előtt zárva volt, mert az Írás homályos volt, a szenvedés után azonban a megnyílt, mert értő lelkek olvassák, akik meg tudják itélni, hogyan kell értelmezni a próféciákat." [86]

113 2. A Szentírást az "egész Egyház élő Hagyományát figyelembe véve" kell olvasni. Az egyházatyák egy mondása szerint "a Szentírás inkább az Egyház szívébe, mint pergamenra van írva". [87] Az Egyház ugyanis hagyományában Isten Szavának élő emlékezetét hordozza, és a Szentlélek adja ennek lelki értelmezését ("...a lelki értelem szerint, melyet a Szentlélek ajándékoz az Egyháznak"). [88]

114 3. Figyelemmel kell lenni a "hit analógiájára". [89] A hit analógiáján értjük a hitigazságok összefüggését egymás között és a kinyilatkoztatás egészében.

A SZENTÍRÁS TÖBBFÉLE ÉRTELME

115 Régi hagyomány szerint a Szentírásnak kettős értelme van: szó szerinti és lelki. Ez utóbbi lehet allegorikus, morális és anagogikus. E négyfajta értelem mély összhangja biztosítja az Egyházban a Szentírás élő olvasásának egész gazdagságát.

116 Szó szerinti értelem (sensus litteralis)., A Szentírás szavainak jelentése, melyet a helyes magyarázat szabályait betartó egzegézis talál meg. A Szentírás "egész értelme egyen alapszik, tudniillik a szó szerinti értelmen". [90]

117 Lelki értelem (sensus spiritualis). Az isteni terv egységének következtében nemcsak a Szentírás szövege, hanem az elmondott valóságok és események is jelek lehetnek.

1. Allegorikus értelem. Az eseményeket sokkal mélyebben megérthetjük, ha ismerjük azt a jelentést, amit Krisztusban bírnak. Így pl. a Vörös-tengeren történt átkelés Krisztus győzelmének, s így a keresztségnek jele. [91]

2. Erkölcsi értelem. A Szentírásban elbeszélt eseményeknek a helyes cselekvésre kell vezetniük. "A mi okulásunkra írták meg mindezeket" (1Kor 10,11). [92]

3. Anagogikus értelem. Hasonlóképpen a dolgokat és eseményeket örökkévalóságba mutató jelentésükben is szemlélhetjük, amennyiben örök Hazánk felé vezetnek (a görögben: anagógé) minket. Így például a földi Egyház a mennyei Jeruzsálem jele. [93]

118 Egy középkori disztichon a négy értelmet így foglalja össze:

"Littera gesta docet, quid credas allegoria, moralis quid agas, quo tendas anagogia."

`A betű a történteket, az allegória a hiendő dolgokat, az erkölcsi a teendőket, az anagógia a célokat tanítja.' [94]

119 "Az egzegétáknak tehát az a dolguk, hogy e szabályok szerint törekedjenek a Szentírás értelmének mélyebb megértésére és kifejtésére. Így mintegy az ő előkészítő munkálkodásuk alapján fog kiérlelődni az Egyház döntése. Mindez ugyanis az egzegézist illetően végső fokon az Egyház ítéletének van alávetve, mert az Egyház Isten igéje megőrzésével és magyarázásával isteni parancsot teljesít és isteni szolgálatot lát el." [95]

"Magam sem adnék semmi hitelt az Evangéliumnak, ha a Katolikus Egyház tekintélye nem késztetne rá." [96]

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 365101-108

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
02

A SZENTÍRÁS

I. Krisztus -- a Szentírás egyetlen Igéje

101 Isten a maga hozzánk leszálló jóságával, hogy kinyilatkoztassa magát az embereknek, emberi szavakkal beszél hozzájuk: "Isten emberi nyelveken kifejezett igéi ugyanis hasonlóvá váltak az emberi beszédhez, amint egykor az örök Atya Igéje a gyönge emberi test fölvételével hasonlóvá vált az emberekhez". [68]

102 A Szentírás minden szavával Isten egyetlen szót mond: az Ő egyszülött Igéjét, akiben teljesen kimondja önmagát. [69]

"Kedvességtek tudja, hogy Isten egyetlen beszéde húzódik végig minden Íráson, és sok szentnek szája által egy Ige hangzik, akinek mivel kezdetben Isten az Istennél, ott nincsenek szótagjai, hiszen ott nincs idő." [70]

103 Emiatt az Egyház az isteni Írásokat mindig úgy tisztelte, ahogy az Úr testét is tiszteli. A híveknek szüntelenül nyújtja az Élet Kenyerét, melyet mind Isten Igéje, mind Krisztus Teste asztaláról vesz. [71]

104 A Szentírásban az Egyház szüntelenül megtalálja táplálékát és erejét, [72] mert nem csupán emberi szót, hanem ami valójában: Isten Igéjét kapja benne. [73] "A szent könyvekben ugyanis a Mennyei Atya állandóan elébe jön fiainak, és beszélget velük." [74]

II. A Szentírás sugalmazásáról és igazságáról

105 A Szentírás szerzője Isten. "Az isteni kinyilatkoztatást, melyet a Szentírás szövege tartalmaz és elénk tár, a Szentlélek sugalmazására foglalták írásba."

"Az Anyaszentegyház az apostoli hit alapján az Ó- és Újszövetség könyveit egész terjedelmükben, minden részükkel együtt szentnek és kánoninak tartja, mivel a Szentlélek hatására írt könyveknek Isten a szerzőjük, és mint Szentírást kapta az Egyház." [75]

106 Isten sugalmazta a Szent Könyvek szerzőit. "A Szent Könyvek megírására Isten embereket választott ki, akiket erejük és képességeik birtokában úgy használt föl, hogy miközben bennük és általuk Ő maga cselekedett, mint valódi szerzők mindazt, de csak azt foglalják írásba, amit Ő akar." [76]

107 A sugalmazott könyvek az igazságot tanítják. "Mindazt tehát, amit a sugalmazott szerzők, vagyis a szent írók állítanak, a Szentlélek állításának kell tartani, ezért hinnünk kell, hogy amit Isten a mi üdvösségünkre le akart iratni a szent iratokban, azt a Szentírás könyvei biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják." [77]

108 A keresztény hit mégsem "könyvvallás". A kereszténység Isten "Igéjének" a vallása: egy olyan Igéé, amely nem írott és néma szó, hanem "megtestesült és élő Ige". [78] Szükségünk van tehát arra, hogy Krisztus, az élő Isten örök Igéje a Szentlélek által megnyissa értelmünket, hogy megértsük az Írásokat, [79] nehogy olyanok maradjanak, mint a holt betű.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 36591-100

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
01

A TERMÉSZETFÖLÖTTI HITÉRZÉK

91 A Krisztus-hívők mindnyájan részesednek a kinyilatkoztatott igazság megértésében és továbbadásában. Ők megkapták a kenetet a Szentlélektől, aki tanítja [57] és bevezeti őket a "teljes igazságba" (Jn 16,13).

92 "A hívők összessége (...) a hitben nem tévedhet, és ezt a különleges tulajdonságát az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor a püspököktől kezdve a legjelentéktelenebb világi hívőkig hit és erkölcs dolgában kifejezi egyetemes egyetértését." [58]

93 "E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal vezetésével (...) a szenteknek egyszer átadott hithez fogyatkozás nélkül ragaszkodik, igaz ítélettel elmélyül benne, és az életben egyre inkább megvalósítja." [59]

NÖVEKEDÉS A HIT MEGÉRTÉSÉBEN

94 A Szentlélek segítségével az Egyház életében növekedhet a hitletétemény dolgainak és szavainak megértése:

  • a kinyilatkoztatott igazságokat "szívükben forgató hívők szemlélődése és keresése"; [60] főként pedig "a teológiai kutatás (...) a kinyilatkoztatott igazság mély megismerését" eredményezi. [61]
  • "(a hívők által) tapasztalt belső lelki dolgok megértéséből"; [62] "az isteni kijelentések az olvasóval együtt növekednek". [63]
  • "azok igehirdetéséből, akik a püspöki jogfolytonossággal együtt megkapták az igazság biztos karizmáját". [64]

95 "Nyilvánvaló tehát, hogy a Szenthagyomány, a Szentírás és az egyházi Tanítóhivatal Isten végtelenül bölcs terve szerint úgy összetartozik és annyira kapcsolódnak egymáshoz, hogy egyik sem áll fönn a másik kettő nélkül, s a három együtt, mindegyik a maga módján, az egy Szentlélek tevékenységének hatása alatt hatékonyan hozzájárul a lelkek üdvösségéhez." [65]

Összefoglalás

96 Amit Krisztus az Apostolokra rábízott, azt ők prédikációjukkal és írásukkal a Szentlélek sugalmazására Krisztus dicsőséges eljöveteléig az összes nemzedékeknek átadták.

97 "A Szenthagyomány és a Szentírás Isten Igéjének egyetlen szent letéteményét alkotják", [66] melyben mint tükörben szemléli a zarándok Egyház Istent, minden gazdagságának forrását.

98 "Az Egyház tanításában, életében és kultuszában megörökíti és minden nemzedéknek átadja mindazt, ami ő maga, és mindazt, amit hisz." [67]

99 Isten egész népe természetfölötti hitérzéke által szüntelenül befogadja az isteni Kinyilatkoztatást, elmélyül benne, és egyre teljesebben él belőle.

100 Isten Igéje hiteles magyarázatának feladata egyedül az egyházi Tanítóhivatalra, a Római Pápára és a közösségben lévő püspökökre bízatott.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 36577-90

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
30

... TOVÁBB ÉL AZ APOSTOLI JOGFOLYTONOSSÁGBAN

77 "Annak érdekében, hogy az evangélium az Egyházban mindig épen és elevenen megmaradjon, az Apostolok Püspököket hagytak hátra utódként azáltal, hogy átadták saját Tanítóhivatalukat." [41] Ugyanis "a sugalmazott könyvekben különleges módon kifejeződő apostoli igehirdetést az idők végezetéig szakadatlanul meg kellett őrizni". [42]

78 Ezt az élő, a Szentlélekben történő továbbadást a Szentírástól különböző, de vele szorosan összefüggő Hagyománynak nevezzük. Általa "az Egyház a maga tanításában, életében és istentiszteletében megörökíti és az összes nemzedéknek továbbadja mindazt, ami ő maga, és mindazt, amit hisz". [43] "Az egyházatyák mondásai tanúskodnak e hagyomány éltető jelenlétéről, melynek gazdagsága átárad a hívő és imádkozó Egyház gyakorlati életébe." [44]

79 Így az önközlés, melyet az Atya Igéje által a Szentlélekben valósított meg, jelenvaló és tevékeny marad az Egyházban: "Isten, aki egykor szólt, megszakítás nélkül beszélget szeretett Fiának menyasszonyával, és a Szentlélek, aki által az Egyházban és az Egyház által a világban fölhangzik az evangélium élő szava, bevezeti a hívőket a teljes igazságba, és az Ő műve, hogy Krisztus igéje elevenen él bennük". [45]

II. A hagyomány és a Szentírás közötti kapcsolatról

EGY KÖZÖS FORRÁS...

80 "A Szenthagyomány és a Szentírás tehát szorosan összefonódik és átjárja egymást. Ugyanabból az isteni forrásból fakadván mindkettő, egyesülnek és azonos cél felé tartanak." [46] Mindkettő annak a Krisztusnak misztériumát jeleníti meg és teszi termékennyé az Egyházban, aki megígérte, hogy övéivel marad "minden nap a világ végéig" (Mt 28,20).

... A TOVÁBBADÁS KÉT KÜLÖNBÖZŐ MÓDJA

81 "A Szentírás Istennek a Szentlélek sugalmazására írásba foglalt szava."

"A Szenthagyomány Isten szavát, melyet Krisztus Urunk és a Szentlélek bízott az apostolokra, sértetlenül származtatja át ezek utódaira, hogy igehirdetésükkel az igazság Lelkének fényénél hűségesen őrizzék, kifejtsék és terjesszék." [47]

82 Ennek következtében az Egyház, melyre a kinyilatkoztatás továbbadása és értelmezése bízatott, "a kinyilatkoztatottakra vonatkozó bizonyosságát nem egyedül a Szentírásból meríti. Ezért mindkettőt egyforma áhítattal és megbecsüléssel kell elfogadni és tisztelni." [48]

AZ APOSTOLI HAGYOMÁNY ÉS AZ EGYHÁZI HAGYOMÁNYOK

83 A Hagyomány, amelyről itt beszélünk, az Apostoloktól ered, és azt adja tovább, amit ők Jézus tanításából és példájából kaptak, és amire a Szentlélek tanította őket. A keresztények első nemzedéke ugyanis még nem rendelkezett írott újszövetségi Szentírással, és maga az Újszövetség tanúskodik az élő Hagyomány folyamatáról.

E Hagyománytól meg kell különböztetni azokat a teológiai, egyházfegyelmi, liturgikus vagy a jámborsághoz tartozó "hagyományokat", melyek az idők folyamán a helyi egyházakban keletkeztek. Részleges formák ezek, melyekben a nagy Hagyomány a különböző helyekhez és korokhoz alkalmazkodó sajátos kifejezési formáit nyerte el. A Hagyomány fényében az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt e hagyományok megőrizhetők, változtathatók vagy el is hagyhatók.

III. A hitletétemény értelmezéséről

A HITLETÉTEMÉNY AZ EGYHÁZ EGÉSZÉRE VAN BÍZVA

84 A hitletéteményt, [49] amit a Szenthagyomány és a Szentírás tartalmaz, az apostolok az egész Egyházra bízták. "Hozzá ragaszkodva Isten egész szent népe pásztoraival egységben állhatatosan kitart az Apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban, úgy hogy az átadott hit megtartásában, gyakorlásában és megvallásában egyedülálló összetartozás valósul meg a főpapok és a hívők között." [50]

AZ EGYHÁZ TANÍTÓHIVATALA

85 "Isten írott vagy áthagyományozott Igéje hiteles magyarázatának feladata egyedül az Egyház élő Tanítóhivatalára bízatott, mely tekintélyét Jézus Krisztus nevében gyakorolja", [51] tudniillik a Péter utódával, Róma püspökével közösségben lévő püspökökre.

86 "Ez a Tanítóhivatal nem áll Isten Igéje fölött, hanem Neki szolgál, csak azt tanítva, amit áthagyományoztak, amennyiben isteni parancs alapján és a Szentlélek segítségével ezt áhítatosan hallgatja, szentül őrzi, hűségesen kifejti, és mindazt, amit kinyilatkoztatásként, hogy higgyük, elénk ad, a hitnek ebből az egyetlen letéteményéből meríti." [52]

87 A hívők emlékezvén Krisztusnak apostolaihoz intézett szavára: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16), [53] a tanítást és a törvényeket, melyet pásztoraik különféle formákban adnak eléjük, tanulékonyan fogadják.

A HIT DOGMÁI

88 Az egyházi Tanítóhivatal Krisztustól kapott teljes tekintélyével él, amikor dogmákat határoz meg; azaz amikor a keresztény népet visszavonhatatlan hívő elfogadásra kötelező formában terjeszt elő olyan igazságokat, amelyeket az isteni Kinyilatkoztatás tartalmaz, vagy az ilyen igazságokkal szükségszerűen összefüggő igazságokat definitív módon előad.

89 Lelki életünk és a dogmák között szerves kapcsolat van. A dogmák hitünk útját megvilágító és biztonságossá tevő fényforrások. És viszont: ha életünk igaz, értelmünk és szívünk nyitott lesz a hit dogmái fényének befogadására. [54]

90 A dogmák összefüggéseit és összetartozását Krisztus misztériuma kinyilatkoztatásának egészében lehet megtalálni. [55] Nem szabad megfeledkezni arról, hogy "a katolikus tanításhoz tartozó igazságoknak rendje, vagyis `hierarchiája' van, mert különböző módon kapcsolódnak a keresztény hit alapjához". [56]

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 36562-76

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
29

ISTEN NÉPÉVÉ FORMÁLJA IZRAELT

62 A Pátriárkák utáni időben Isten saját népévé formálta Izraelt, kiszabadítván az egyiptomi rabszolgaságból. Megkötötte vele a sinai szövetséget, és Mózes által neki ajándékozta Törvényét, hogy megismerjék Őt, és neki szolgáljanak mint egyetlen élő és igaz Istennek, gondviselő Atyának és igazságos bírónak, és hogy várják a megígért Üdvözítőt. [22]

63 Izrael Isten papi népe, [23] melyre "lehívták az Úr Nevét" (MTörv 28,10). Azok népe tehát, akikhez "korábban beszélt a mi Urunk Istenünk", [24] Ábrahám hitében "az idősebb testvérek" népe. [25]

64 A Próféták által Isten formálja népét az üdvösség reményében, az új és örök szövetség várásában, mely minden embernek szól, [26] és a szívekbe lesz írva. [27] A Próféták Isten népe radikális Megváltását hirdetik, a megtisztulást minden hűtlenségtől; [28] az üdvösséget, mely minden népet magába fog foglalni. [29] Ezt a reményt elsősorban az Úr szegényei és kicsinyei őrzik. [30] Szent asszonyok, mint Sára, Rebekka, Ráchel, Mirjam, Debora, Anna, Judit és Eszter tartották elevenen Izrael üdvösségének reményét. E remény legtisztább képe Mária. [31]

III. Jézus Krisztus "az egész kinyilatkoztatás közvetítője és ugyanakkor teljessége" [32]

ISTEN AZ Ő IGÉJÉBEN MINDENT ELMONDOTT

65 "Sokszor és sokféleképpen szólt egykor Isten az atyákhoz a Prófétákban, ezekben az utolsó napokban a Fiúban szólt hozzánk" (Zsid 1,1--2). Krisztus Isten emberré lett Fia, az Atyának egyetlen, tökéletes és fölülmúlhatatlan Igéje. Benne az Atya mindent elmondott, és rajta kívül nem adatik más ige. Keresztes Szent János egyebek mellett a Zsid 1,1--2-höz írt magyarázatában ezt világosan kifejezi:

"Nekünk adván, ahogyan adta, a Fiát, aki az ő egyetlen Igéje, ebben az egyetlen Igében mindent elmondott, és más mondanivalója nincs többé. (...) Amit ugyanis korábban csak részletekben mondott a Prófétáknak, azt most egészében elmondta, amikor a teljességet, tudniillik a Fiát adta nekünk. Ha ezek után valaki most kérdezni akarná Istent, vagy látomásokat, kinyilatkoztatásokat akarna tőle, az nemcsak esztelenül cselekedne, hanem egyenesen megsértené Őt, nem Krisztusra szegezvén a szemeit, illetve valami mást vagy újdonságot keresve rajta kívül." [33]

ÚJABB KINYILATKOZTATÁS NEM LESZ

66 "A krisztusi üdvrend tehát mint új és végleges szövetség sohasem múlik el, és már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig." [34] Mindazonáltal, jóllehet a kinyilatkoztatás lezárult, tartalmát tökéletesen nem merítettük ki; a keresztény hit feladata, hogy századok folyamán lépésről lépésre fölfogja teljes tartalmát.

67 A századok folyamán történtek úgynevezett "magán"-kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását "kiegészítsék" vagy "tökéletesítsék", hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az Ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé.

A keresztény hit semmi olyan "kinyilatkoztatást" nem fogadhat el, mely fölülmúlni vagy javítani akarja azt a kinyilatkoztatást, melynek beteljesedése Krisztus. Így nem fogadható el néhány nem keresztény vallás és néhány újabb szekta, amelyek ilyen "kinyilatkoztatásokra" alapulnak.

Összefoglalás

68 Isten szeretetből nyilatkoztatta ki és ajándékozta önmagát az embernek. Így végleges és bőséges választ ad azokra a kérdésekre, melyeket az ember élete értelmével és végével kapcsolatban föltesz magának.

69 Isten úgy nyilatkoztatta ki magát az embernek, hogy misztériumát cselekedetekkel és szavakkal fokozatosan közölte vele.

70 A tanúságtételen kívül, melyet Isten a teremtett dolgokban ad önmagáról, megmutatta magát ősszüleinknek. Beszélt hozzájuk, s a bukás után üdvösséget ígért [35] és fölajánlotta nekik Szövetségét.

71 Isten örök szövetséget kötött Noéval önmaga és minden élőlény között. [36] E szövetség érvényben marad, míg áll a világ.

72 Isten kiválasztotta Ábrahámot, és szövetségre lépett vele és utódaival. Belőle formálta meg népét, melynek Mózes által kinyilatkoztatta törvényét. E népet a Próféták által készítette elő az egész emberi nemnek szánt üdvösség fogadására.

73 Isten a Fiát küldve nyilatkoztatta ki magát teljesen, akiben örökre megalapította Szövetségét. Ő az Atya végleges Igéje, s így utána nincs Kinyilatkoztatás.

2. Cikkely

AZ ISTENI KINYILATKOZTATÁS TOVÁBBADÁSÁRÓL

74 Isten "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére" (1Tim 2,4), azaz Jézus Krisztus megismerésére. [37] Ezért kell hirdetni Krisztust minden népnek és embernek, és kell eljutnia a kinyilatkoztatásnak a föld végső határáig:

"Amiket Isten az összes nemzetek üdvösségére kinyilatkoztatott, azokról jóságosan úgy rendelkezett, hogy minden időkre csorbítatlanul megmaradjanak, és minden nemzedéknek továbbadassanak." [38]

I. Az apostoli hagyományról

75 "Ezért a Úr Krisztus, akiben a fölséges Isten egész kinyilatkoztatása beteljesedik, parancsot adott az apostoloknak, hogy az evangéliumot -- melyet a Próféták előre hirdettek, Ő maga pedig beteljesített és a saját szájával hirdetett -- mint az üdvös igazság és erkölcsi tanítás forrását mindenkinek hirdessék, közölvén velük az isteni ajándékokat." [39]

AZ APOSTOLI PRÉDIKÁCIÓ...

76 Az Úr parancsának megfelelően az evangélium továbbadása kétféleképpen történt: -- szóbelileg: az apostolok által, akik "prédikációban, példával és intézmények létrehozásával átadták, amit Krisztustól szóban, magatartásban és cselekedetekben kaptak, illetve a Szentlélek ihletéséből megtanultak;" -- írásban: azon "Apostolok vagy apostoltanítványok által, akik ugyanennek a Szentléleknek a sugalmazására az üdvösség üzenetét írásba foglalták". [40]

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 36550-61

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
28

MÁSODIK FEJEZET

ISTEN ELÉBE JÖN AZ EMBERNEK

50 Az ember természetes értelmével bizonyossággal megismerheti Istent a maga műveiből. Létezik azonban egy másik megismerési rend, melyet az ember a saját erejéből képtelen elérni: tudniillik az isteni kinyilatkoztatás rendje. [1] Isten teljesen szabad döntéssel kinyilatkoztatja és odaajándékozza magát az embernek. Teszi ezt azáltal, hogy kinyilatkoztatja misztériumát, jóságos tervét, melyet Krisztusban öröktől fogva minden ember számára elgondolt. Tervét azáltal nyilatkoztatta ki teljesen, hogy elküldte szeretett Fiát, a mi Urunk Jézus Krisztust és a Szentlelket.

1. Cikkely

ISTEN KINYILATKOZTATÁSÁRÓL

I. Isten kinyilatkoztatja a maga "jóságos tervét"

51 "Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát, mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek." [2]

52 Isten, aki "megközelíthetetlen fényben lakozik" (1Tim 6,16), a szabad akaratából teremtett emberekkel közölni akarja a maga isteni életét, hogy így egyszülött Fiában fiáivá fogadja őket. [3] Amikor Isten kinyilatkoztatja magát, az embereket képessé akarja tenni arra, hogy Neki válaszoljanak, Őt megismerjék és sokkal jobban szeressék, mint arra önmaguktól képesek volnának.

53 A kinyilatkoztatás isteni terve egymást megvilágító és "egymással szorosan kapcsolódó tettekben és szavakban" valósul meg. [4] Ebben sajátos "isteni pedagógia" rejlik: Isten fokozatosan közli magát, történelmi korszakokon keresztül készíti elő azembert annak a természetfölötti kinyilatkoztatásnak fogadására, melyet önmagáról ad, és amely a megtestesült Ige, Jézus Krisztus személyében és küldetésében éri el csúcspontját.

Lyoni Szent Ireneusz gyakran beszél az Isten és ember közötti kölcsönös szoktatás képével erről az isteni pedagógiáról: "Isten Igéje az emberben lakozott és az Ember Fiává lett, hogy hozzászoktassa az embert Isten befogadásához, és Isten megszokja az emberben lakást az Atya tetszése szerint". [5]

II. A kinyilatkoztatás szakaszai

ISTEN KEZDETTŐL FOGVA MEGISMERTETI MAGÁT

54 "Isten, aki az Ige által teremt és tart fönn mindent, a teremtett dolgokban állandóan tanúskodik az embereknek önmagáról, és ezenfelül, mivel meg akarja nyitni a természetfölötti üdvösség útját, az ősszülőknek kezdettől fogva kinyilvánította önmagát." [6] Ragyogó kegyelembe és igazságba öltöztetve, önmagával bensőséges közösségre hívta meg őket.

55 E kinyilatkoztatást ősszüleink bűne nem szakította meg. Isten ugyanis "bűnbeesésük után a megváltás ígéretével az üdvösség reményét öntötte beléjük, és szüntelenül gondját viselte az emberiségnek, hogy mindazoknak örök életet adjon, akik állhatatosan kitartanak a jóban és keresik az üdvösséget". [7]

Amikor az ember "engedetlenségében barátságodat elveszítette, nem hagytad őt a halál hatalmában... Újra meg újra szövetséget ajánlottál az embereknek". [8]

A NOÉVAL KÖTÖTT SZÖVETSÉG

56 Miután a bűn az emberi nem egységét széttörte, Isten azonnal üdvözíteni akarta az emberi nemet, és minden töredékkel kereste a kapcsolatot. A vízözön [9] után Noéval kötött szövetség a "nemzetek" -- azaz "a nyelvük és családjaik szerint nemzetekké" (Ter 10,5) egyesült emberek -- felé irányuló isteni Üdvrend kezdetét jelenti. [10]

57 A nemzetek sokaságának e rendje -- mely egyszerre kozmikus, társadalmi és vallási [11] -- arra szolgál, hogy korlátozza a bukott emberi nem gőgjét, melynek tagjai gonosz egyetértésben [12] önmaguktól akarták létrehozni Bábel módján az egységet. [13] De a bűn miatt [14] ezt az átmeneti üdvrendet állandóan pogánysággal fenyegette a politeizmus és a nemzet, illetve vezérének bálványozása.

58 A Noéval kötött szövetség addig marad hatályban, amíg a nemzetek ideje tart, [15] az Evangélium egész világon történő hirdetéséig. A Szentírás nagyrabecsüli a "nemzetek" egyes embereit, mint például az "igaz Ábelt", a király és pap Melkizedeket, [16] aki Krisztus előképe, [17] vagy az igaz "Noét, Dánelt (sic!) és Jóbot" (Ez 14,14). A Szentírás így fejezi ki, hogy az életszentség milyen magas fokára juthattak azok, akik a Noéval kötött szövetség szerint élnek, Krisztusra várva, aki "Isten fiait, akik szét voltak szórva, egybe fogja gyűjteni" (Jn 11,52).

ISTEN KIVÁLASZTJA ÁBRAHÁMOT

59 Hogy a szétszóródott emberi nemet összegyűjtse, Isten kiválasztja Ábrámot, meghívja őt -- "Jöjj ki földedről, rokonságodból és atyád házából" (Ter 12,1) -- azzal a szándékkal, hogy Ábrahámmá, azaz "sok nemzet atyjává" (Ter 17,5) tegye: "És tebenned áldást nyer a föld minden népe" (Ter 12,3). [18]

60 Az Ábrahámból származott nép lesz a letéteményese a Pátriárkáknak adott Ígéretnek, választott nép lesz, [19] mely arra hivatott, hogy előkészítse Isten minden gyermekének az Egyház egységébe való összegyűjtését; [20] ez a nép lesz az a törzsök, melybe a hívővé lett pogányok beoltást nyernek. [21]

61 A Pátriárkákat, a Prófétákat vagy az Ószövetség többi nagy alakját minden liturgikus hagyományban mindig szentként tisztelték és fogják is tisztelni.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 36544-49

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
26

Összefoglalás

44 Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentől jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha szabadon kapcsolatban él Istennel.

45 Az ember arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot. "Amikor majd egész valómból Hozzád ragaszkodom, nem lesz több fájdalmam és vesződségem, és életem, melyet teljesen betöltesz, élő lesz." [18]

46 Amikor az ember hallgatja a teremtmények üzenetét és lelkiismerete szavát, eljuthat Isten létének bizonyosságára, aki mindenek oka és célja.

47 Az Egyház tanítja, hogy az egy és igaz Istent Teremtőnket és Urunkat művei által az emberi értelem természetes fényével bizonyosan meg lehet ismerni. [19]

48 Istent valóban meg tudjuk nevezni a teremtmények sokféle tökéletességéből kiindulva, melyek hasonlóak a végtelenül tökéletes Isten tökéletességeihez, jóllehet a mi véges kifejezéseink nem merítik ki az Ő misztériumát.

49 "A teremtmény (...) a Teremtő nélkül szertefoszlik." [20] Ezért a hívők tudják: Krisztus szeretete sürgeti őket, hogy az élő Isten világosságát elvigyék azokhoz, akik nem ismerik vagy visszautasítják Őt.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 36536-43

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
25

III. Isten megismeréséről az Egyház szerint

36 "Az Anyaszentegyház vallja és tanítja, hogy Istent, mindenek létalapját és célját, az emberi ész természetes világosságával a teremtett dolgokból biztosan meg lehet ismerni." [12] E fogékonyság nélkül az ember nem tudná befogadni Isten kinyilatkoztatását. Az embernek azért van e fogékonysága, mert "Isten képmására teremtetett" (Ter 1,27).

37 Mindazonáltal az ember a történelmi körülmények között, melyekben él, sok nehézségbe ütközik Isten pusztán értelmi világossággal való megismerésében:

"Igaz, hogy az emberi értelem önmagában képes a saját erejéből, természetes fényénél biztos és igaz ismeretet alkotni egy személyes Istenről, aki gondviselésével őrzi és irányítja a világot; ugyanígy egy természeti törvényről, melyet a Teremtő oltott a lelkünkbe. Mégis számos tényező akadályozza, hogy értelmünk e természetes képességét hatékonyan és gyümölcsözően használjuk. Amik ugyanis Istenre s az Isten és az ember közötti kapcsolatra vonatkoznak, olyan igazságok, melyek teljesen meghaladják az érzékelhető dolgok rendjét; ha pedig az életre alkalmazni és érvényesíteni akarjuk őket, önmegtagadást és lemondást követelnek. Az emberi értelem azonban -- mind az érzékek és a képzelet működése, mind az áteredő bűnből fakadó bűnös vágyak miatt -- ezen igazságok megismerésekor nehézségekbe ütközik. Így történik meg, hogy az emberek e témakörökben szívesen meggyőzik magukat arról, hogy hamis vagy legalábbis kétséges az, amiről nem akarják, hogy igaz legyen." [13]

38 Emiatt az ember rászorul arra, hogy Isten Kinyilatkoztatása megvilágosítsa nemcsak azokban a dolgokban, melyek meghaladják értelmét, hanem azért is, "hogy azokat a dolgokat, melyek vallás és erkölcs kérdésében az értelem számára ugyan nem hozzáférhetetlenek, az emberi nem jelen állapotában is mindenki akadálytalanul, határozott bizonyossággal, minden tévedés nélkül megismerhesse". [14]

IV. Hogyan kell beszélnünk Istenről?

39 Amikor az Egyház védelmezi az emberi értelem fogékonyságát Isten megismerésére, kifejezi bizalmát, hogy lehetősége van Istenről beszélni minden emberhez és minden emberrel. E meggyőződéséből fakad párbeszéde más vallásokkal, a filozófiával és a tudománnyal, sőt a még a nem hívőkkel és ateistákkal is.

40 Mivel Istenről való ismeretünk korlátozott, Istenről szóló beszédünk is korlátozott. Istent nem tudjuk másként megnevezni, csak a teremtményekből kiindulva, és a magunk korlátolt, emberi megismerés- és gondolkodásmódunk szerint.

41 Minden teremtmény fölmutat valami istenhasonlóságot, különösen az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember. A teremtmények sokfajta tökéletessége (igazságuk, jóságuk, szépségük) Isten végtelen tökéletességét tükrözi. Ezért tudunk Istenről teremtményei tökéletességei alapján megállapításokat tenni, "mert a teremtmények nagyságából és szépségéből következtetni lehet Teremtőjükre" (Bölcs 13,5).

42 Isten fölülmúl minden teremtményt. Beszédünket tehát szüntelenül meg kell tisztítanunk mindattól, ami korlátolt, képszerű és tökéletlen, nehogy Istent, aki "kimondhatatlan, fölfoghatatlan, láthatatlan és elgondolhatatlan" [15] , összekeverjük emberi képeinkkel. Emberi szavaink mindig alatta maradnak Isten misztériumának.

43 Amikor így Istenről beszélünk, szavaink ugyan emberi módon szólnak, mégis valóban magát Istent érintik, anélkül azonban, hogy Őt a maga végtelen egyszerűségében ki tudnák fejezni. Emlékezetünkbe kell ugyanis idéznünk: "a Teremtő és a teremtmény között nem állapítható meg hasonlóság anélkül, hogy a különbség köztük ne volna nagyobb" [16] ; továbbá: "nem foghatjuk föl, hogy Ő mi, csak azt, hogy mi nem, s hogy a többi létező hogyan viszonyul Hozzá". [17]

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 36526-35

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
24

ELSŐ RÉSZ

HITÜNK MEGVALLÁSA

ELSŐ SZAKASZ

"HISZEK" -- "HISZÜNK"

26 Amikor megvalljuk hitünket, a "Hiszek" vagy "Hiszünk" szóval kezdjük. Mielőtt bemutatnánk az Egyház hitét -- amint azt a Hiszekegyben megvalljuk, a liturgiában ünnepeljük, a parancsok megtartásában és az imádságban megéljük --, föltesszük magunknak a kérdést: mit jelent "hinni". A hit az ember válasza Istennek, aki kinyilatkoztatja és neki ajándékozza önmagát, és nagyon bőséges világosságot ad az élete végső értelmét kereső embernek. Először tehát ezt az emberi keresést (első fejezet), azután az isteni kinyilatkoztatást, mely által Isten elébe jön az embernek (második fejezet), s végül a hit válaszát (harmadik fejezet) vesszük szemügyre.

ELSŐ FEJEZET

AZ EMBER "FOGÉKONY" ISTENRE

I. Az Isten utáni vágy

27 Az Isten utáni vágy az ember szívébe van írva, mert Istentől és Istenért teremtetett; Isten pedig szüntelenül hivogatja magához az embert, és az ember csak Istenben találja meg az igazságot és a boldogságot, amelyet szüntelenül keres:

"Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás. Az ember kezdettől fogva párbeszédre hivatott Istennel, ugyanis csak azért létezik, mert Isten szeretetből megteremtette és szeretetből létben tartja, s csak akkor élhet teljesen az igazság szerint, ha önként elismeri ezt a szeretetet, és rábízza magát a Teremtőjére." [1]

28 Az emberek történelmükben mind a mai napig sokféleképpen fejezték ki istenkeresésüket vallásos meggyőződésükkel és megnyilvánulásaikkal (imádságokkal, áldozatokkal, kultuszokkal, elmélkedéssel). E kifejezési formák, ámbár többféleképp értelmezhetők, oly általánosak, hogy ennek alapján az ember vallásos lényként határozható meg:

"Isten telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk." (ApCsel 17,26--28)

29 Az ember "ezt az Istennel való bensőséges és élő kapcsolatot" [2] elfeledheti, tagadhatja, sőt kifejezetten vissza is utasíthatja. Az ilyen magatartások nagyon különböző forrásokból eredhetnek: [3] a világban tapasztalható rossz miatti fölháborodásból, vallási tudatlanságból vagy közömbösségből, világi és anyagi gondokból, [4] a hívők rossz példájából, a vallásellenes szellemi áramlatokból, s végül a bűnös ember azon hajlandóságából, hogy félelmében elrejtőzzön Isten elől, [5] vagy elfusson az Úr hívása elől. [6]

30 "Örvendezzék az istenkeresők szíve" (Zsolt 105,3). Ha az ember el is felejti vagy visszautasítja Istent, Ő szüntelenül hív minden embert, hogy Őt keresse, hogy az ember éljen és megtalálja boldogságát. E keresés azonban megkívánja az embertől értelmének teljes erőfeszítését és akaratának egyenességét, az egyenes "szívet", és mások tanúságát is, akik megtanítják Istent keresni.

"Nagy vagy, Uram, és minden dicséretre méltó. Nagy a te erőd és bölcsességednek nincsen száma. És dicsérni akar téged az ember, teremtésed részecskéje; a halandóságát hordozó ember is, aki hordozza bűnének bizonyságát, és a bizonyságot, hogy Te a kevélyeknek ellenállsz. És mégis dicsérni akar téged az ember, teremtésed részecskéje. Te ébresztgetsz, hogy gyönyörűséget találjunk dicséretedben, mert magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned." [7]

II. Az utakról, melyeken el lehet jutni Isten megismerésére

31 Az Isten képére teremtett, s Isten megismerésére és szeretésére meghivott ember, amikor keresi Istent, fölfedez bizonyos "utakat", hogy eljusson Isten megismerésére. "Isten léte bizonyítékainak" is nevezik ezeket, de nem olyan értelemben, ahogy a természettudományok keresik a bizonyítékokat, hanem "megfelelőségi és meggyőző érvek" értelmében, melyek lehetővé teszik az igazi bizonyosság elérését.

Ezek az Istenhez vezető "utak" a teremtésből indulnak ki: az anyagvilágból és az emberi személyből.

32 A világ: Isten a mozgásból és a keletkezésből, az esetlegességből, a világ rendjéből és szépségéből megismerhető mint a világegyetem kezdete és célja.

Szent Pál a pogányokról mondja: "Ami megtudható Istenről, az nyilvánvaló előttük; Isten ugyanis nyilvánvalóvá tette számukra. Mert ami benne láthatatlan, örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk." (Róm 1,19--20) [8]

És Szent Ágoston mondja: "Kérdezd a föld szépségét, kérdezd a tenger szépségét, kérdezd a mindenütt jelenlévő levegő szépségét, kérdezd az ég szépségét ..., kérdezd mindezeket. Mind azt válaszolják: Íme, lássad, szépek vagyunk. Szépségük vallomás. E változó szépségeket ki alkotta, ha nem a változhatatlanul Szép." [9]

33 Az ember: Az igazság és szépség iránti nyitottságától, erkölcsi jó iránti érzékétől, szabadságától és lelkiismerete szavától, a végtelenség és boldogság utáni vágyától indítva az ember fölteszi magának a kérdést Isten létéről. Mindezekben saját szellemi lelkének jeleit fogja föl. "Az örökkévalóság magvát, amit [az ember] magában hordoz, nem lehet a puszta anyagra visszavezetni" [10] , ezért lelke egyedül Istentől származhat.

34 A világ és az ember tanúsítja, hogy sem az első kezdetet, sem a végső célt nem hordozza önmagában, hanem részese annak a "Létnek", mely önmagában kezdet és vég nélküli. Így e különböző "utakon" az ember eljuthat azon valóság létének megismerésére, mely első oka és végső célja mindennek, s "melyet mindenki Istennek nevez". [11]

35 Képességei az embert fogékonnyá teszik a személyes Isten létének megismerésére. Ahhoz azonban, hogy az ember az Ő belső világába beléphessen, Isten ki akarta nyilatkoztatni magát az embernek, és adni akarta neki a kegyelmet, hogy e Kinyilatkoztatást a hit által elfogadhassa. Mindazonáltal Isten létének bizonyítékai fölkészíthetnek a hitre, és hozzásegíthetnek annak belátásához, hogy a hit nem ellenkezik az emberi értelemmel.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Katekizmus 36518-25

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
23

V. Gyakorlati útmutatások e Katekizmus használatához

 

18 E Katekizmus az egész katolikus hit szerves bemutatása. Ezért egyetlen egészként kell olvasni. A folyamatosan számozott bekezdések, paragrafusok mellett a margón látható kisebb számok az olvasót az ugyanarról a témáról szóló paragrafusokhoz utalják. Ezen utalások és a kötet végén található tárgymutató segitségével minden téma a hit egészével való összefüggésében látható.

 

19 A Szentírást szó szerint idézett helyeit a szövegben adjuk. Ha csak tartalmilag utalunk rá, vesd össze (vö.) jelzéssel lábjegyzetbe tettük. A megadott szentírási helyek hozzáolvasása segít a mélyebb megértésben. E szentírási hivatkozásokat a katekézis segédeszközéül is szántuk.

 

20 A kisebb betűvel nyomtatott szövegrészek történeti jellegű, apologetikus megjegyzések vagy tanbeli kiegészítések.

 

21 A kisebb betűvel nyomtatott, egyházatyáktól, liturgiából, Tanítóhivataltól vagy szentektől vett idézetek gazdagítják a tanítás bemutatását. E szövegek kiválasztásánál a közvetlen kateketikai fölhasználás lehetőségét tartottuk szem előtt.

 

22 Az egyes, egységet alkotó témák végén a tanítás lényegét összefoglaló mondatok találhatók. Ezen "összefoglalások" indításokat adnak a helyi katekézisek számára rövid, könnyen megtanulható formulák készítéséhez.

VI. A helyi viszonyokra szükséges alkalmazások

 

23 A jelen Katekizmus célja elsősorban a tanítás bemutatása. Segítséget akar nyújtani a hit mélyebb megismeréséhez. Ugyanakkor arra irányul, hogy a hit éretté váljék, jobban meggyökerezzen az életben és fölragyogjon a tanúságtételben. [15]

 

24 Kitűzött célja miatt e Katekizmus nem próbálja megvalósítani az előadás és a kateketikai módszerek alkalmazásait, melyeket azok kulturális, életkor- és lelki érettségbeli, társadalmi és egyházi különbségei követelnek, akikhez a katekézis szól. E nélkülözhetetlen alkalmazások a helyi katekizmusokra, s még inkább azokra tartoznak, akik a Krisztus-hívőket oktatják.

"Aki tanít, legyen mindenkinek mindene, hogy mindenkit megnyerjen Jézus Krisztusnak (...). Nem szabad azt hinnie, hogy csak egyfajta ember van rábízva, tudniillik hogy valamennyit egy meghatározott és biztos séma szerint oktathatja és vezetheti el az igaz jámborságra. Hanem -- mivel egyesek olyanok, mint a ma született kisdedek, mások növekedni kezdenek Krisztusban, néhányan pedig már érett felnőttek -- gondosan meg kell fontolni, kiknek van szükségük tejre, kiknek szilárdabb táplálékra (...). Arra pedig az Apostol (...) figyelmeztetett, hogy az ilyen szolgálatra meghívottaknak meg kell érteniük: a hit misztériumainak és az élet parancsolatainak továbbadásánál a tanítást illeszteni kell a hallgatók gondolkodásmódjához és fölfogóképességéhez." [16]

MINDENEKFÖLÖTT -- A SZERETET

 

25 E bemutatás befejezéséül hasznos emlékeztetünk arra a lelkipásztori alapelvre, melyet a Római Katekizmus mond:

"Ez ugyanis az a kiválóbb út, melyet (...) az Apostol mutatott, amikor egész tanításának és nevelésének módját a soha el nem múlik szeretethez kötötte. Ugyanis akár a hit, akár a remény, akár a cselekvés tárgyául adunk elő valamit, mindig úgy kell a mi Urunk szeretetének érvényesülnie benne, hogy bárki fölfoghassa: a tökéletes keresztény erény bármely cselekedete nem máshonnan ered, mint a szeretetből, és nincs más célja, mint a szeretet." [17]

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."