Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

„De hát egyedül nekem kell megcsinálnom ezt? Megint csak nekem kell elvégeznem ezt a megalázó mun­kát?" - Megeshet. Annak ellenére, hogy akarnátok, még­is megtörténhet. Nem megtagadnotok kell érzelmeite­ket, hanem fölajánlani azokat. Ebben áll az áldozat. Ez a kereszt, amelyet át kell ölelnünk.

Az engedelmességben megőrzöm akaratomat. Ez az egyetlen dolog, amit Isten sohasem íog erővel elvenni.

Jézus mondja: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát" (Jn 4,34). A Getsemáni kertben mindennek ellenére még egyszer megismételte: „Legyen meg a Te akaratod" (Lk 22,42) - Atyjának akarata.

Jézus azt kéri mindannyi ótoktól, hogy mosolyogva fogadjátok mindazt, amit Ő küld, és amit kér, azt pedig mosolyogva ajándékozzátok Neki.

Az egyházi évben Mária ünnepei a legszebbek, mert az egyetemes Anya dicsőségét hirdetik. Borítsuk virágokkal oltárát, és ajánljuk fel Neki a gyöngédség és a derű ajándékait.

Ezt hozza nektek Teréz anya szeretete: áldást és imákat, Jézus örömével, szeretetével és békéjével teljes boldog Karácsonyt, hogy újra megszülethessen Ő bennünk és közöttünk. Karácsonykor Krisztus kicsiny és védtelen gyermekként jön hozzánk, és szeretet után áhítozik. Fölkészültünk a befogadására? Születése előtt szülei szállást kerestek, de az emberek között sehol sem találtak.

Az Evangéliumban olvashatjuk, hogy Isten féltékeny szerető. Nem lehet egyszerre két gazdánk, mert akkor egyiket szolgálnánk, és gyűlölnénk a másikat (vö. Lk 16,13). Véssétek emlékezetetekbe, hogy ha Hozzá tartozunk, nem tartozhatunk a gonoszhoz.

Szükségünk van az alázatra, hogy megóvjuk ma­gunkat a veszélytől, a bukásoktól, hogy szeretetszolgá­latunk valóban gyümölcsöt teremjen.

Jó és szép látni Krisztus alázatát, Krisztusét, aki „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ra­gaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai ala­kot öltött, és hasonló lett az emberekhez." (Fil 2,6-7)

Azt mondja Jézus: „Éhes voltam, szomjas, mezítelen, hajléktalan, nem kívánt érinthetetlen..., amikor másokat szolgáltatok, velem tettétek." Milyen szerencsésnek tarthatja magát az az ember, akinek alkalma van személyes szolgálatot tenni e világ valamely méltóságánál! És tessék, íme: mi érinthetjük, szolgálhatjuk, szerethetjük magát Krisztust életünk minden napján.

Nem lehetünk alázatosak, ha nem imádkozunk.

Jézustól kell kérnünk az alázat ajándékát, hogy imáink gyümölcseként megkapjuk tőle. imádkozzunk, hogy mindannyian jobban megérthessük Őt.

„Tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetér­tetek, egymást szeretitek, együttéreztek, egyet gondoltok. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágy­ból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magá­nál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga javát, ha­nem a másokét is." (Fil 2,2-4)

Eme egység nélkül a család szelleme nehezen ma­radhatna fenn.

Tudjátok, miért szeretjük annyira a Szűzanyát? Mert Ő volt Isten szeretetének makulátlan tükre.

Ha mi valóban és egészen Hozzá tartozunk, akkor az Ő rendelkezésére kell állnunk, hogy szabadon szolgálhassunk Neki, hogy bármikor bármit megtegyünk Neki, engedelmeskedve a fölöttünk állóknak, bárkik legye­nek is azok.

Elöljáróink lehetnek olyan emberek, akik tetsze­nek nekünk, és olyanok is, akik nem. Lehetnek rátermet­tek, jó képességűek vagy épp ellenkezőleg - számunkra ez nem jelent különbséget. Az egyetlen, ami érdekes, hogy meg vagyunk győződve arról: ők számunkra Isten akaratának eszközei, és hogy sohasem hibázunk, amikor engedelmeskedünk.