Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Mária azért lett kiválasztva, mert kegyelemmel teljes volt, és ugyanakkor teljes volt alázattal is. Jézus eljövetele teljes önátadást és szeretetet táplált benne. Mária nemcsak Isten Fiára gondolt, aki lakhelyet talált benne, hanem az örömre és fájdalomra is: mit jelent az Isten anyjának és mindenki anyjának lenni az emberiségért.

Mi megtartjuk az engedelmességet, mint Isten ajándékát. Isten nem azért adja ezt nekünk, hogy hábor­gasson bennünket, hanem hogy nyissa meg szívünket az Ő igéinek, amelyeket a teremtmények által küld, hogy gyengéd szeretetben egyesülhessünk. Krisztus azért hív minket, hogy akaratunkat szeretetéhez kössük. Ezért, amikor engedelmeskedsz, nem vagy egyedül. Ha arra fi­gyelsz, aki parancsol neked, csak azt fogod látni. De ha magasabbra tekintesz, Őt látod majd.

Az emberek mindent megtesznek azért, hogy kizárják Istent az emberi életből. Abortusszal pusztítják el az életet és lombikgyerekeket csinálnak, csak hogy megmutassák - mint „egykor az Isten" -, képesek életet teremteni. Az Isten képmására teremtett ember megpróbálja most elpusztítani Istent.

Jelenlétetekkel ti épp az ellenkezőt próbáljátok tenni! Nem mintha büszkének kellene erre lenni, de a ti teljes bizalmatoknak és engedelmességeteknek Istenről kell tudósítania az embereket. Azt kell mondania, hogy Isten él, közöttünk lakozik. Ki kell nyilvánítani a világnak, hogy „Isten létezik".

A legfontosabb: Isten rendelkezésére állni, hogy úgy használjon bennünket, ahogyan Ő kívánja, szolgálni és átadni magunkat neki.

A Szűzanya mély és szerelmetes bizalommal bí­zott az angyalban, mert elhozta neki a Jóhírt. 0 Isten kö­vete volt.

Ez a mi hitünk is.

Munkátoknak imádságnak kell lennie, de az imádság idejét ne cseréljétek föl a munkáéval.

Jegyezzétek meg: nem imádkoztok akkor, ha csupán fölmondjátok az imádságokat.

Igazi csend kell, hogy egyedül maradhassunk Is­tennel.

Szükségünk van az áldozat szellemére, ez szítja ben­nünk a szeretet tüzét. Megtanultuk már a csend művésze­tét? Ha a csendet nem ismerjük, én mondom nektek, akkor nem imádkoztok, mert a csend gyümölcse az imádság.

Szükségünk van a csendre, hogy megláthassuk, van-e a szívünkben valami más is Jézuson kívül.

Hitelesen alázatos az, aki lemond mások megítélé­sérő!, és aki mindig gyöngéd érzéseket és gondolatokat táplál irántuk, aki örül mások javának, aki megbocsátja hiányosságaikat, aki boldog és mindig vidám a szegé­nyek, betegek és haldoklók között. Ha nem ellenkeztek elöljáróitokkal, ha derűsen viselitek a megaláztatásokat és figyelmesek vagytok társaitokhoz, akkor valóban alá­zatosak vagytok.

Higgyetek Benne, bízzatok Benne vakon és teljes bizalommal, egyszerűen azért, mert Ő Jézus.

Amikor házat akarunk építeni, egy tégla nem elég­séges: egy másik, még egy másik, talán ezer tégla is kell egyenként, mire elkészül a ház. A szegénység nem egyik napról a másikra jön el. A sietség mindent összetör. Az ördög nagyon ravasz: minden hazugság atyja (vö. Jn 8,44). Jézus mondta ezt és nem Teréz Anya. Az ördög a leg­szebb szándékokkal is rászedhet titeket. Jézushoz is el­ment, de Jézus megválaszolt neki.

Amikor a keresztre és a szentségtartóra nézünk, megkérdezzük magunktól, hogy miután Jézus értünk meghalt, és szeretetéről, irgalmáról ily módon tanúskodott, mindezek után miért hagyta reánk az Oltáriszentséget is?

Bizonyára elég volt az, amit tett, de ránk gondolva megadta nekünk a lehetőséget, hogy osztozzunk keresztre feszítésében, és életünkben megélhessük azt. Az Utolsó Vacsoránál Ő már tudott a tövisekről, az árulásról, már mindent tudott...

Kapcsoljátok össze azokat a szenvedéseket és a keresztre feszítést a szentségtartóval; az Ő testét az Oltáriszentséggel: teste úgymond újra megtöretik, áldozata mindennap megújul.

Szerelmetes bizalom az Isteni gondviselésben.

Tudjátok, hogy ezer meg ezer embernek adunk itt enni Kalkuttában. Történt egy napon, hogy egy nővér odajött hozzám és azt mondta nekem: „Anyám, nincs semmi, amit megfőzhetnénk." - Sohasem történt ilyen azelőtt. De íme, pontban kilenckor jön egy autó tele kenyérrel: a Kormány bezárta az iskolákat arra a napra, és az így megmaradó kenyeret elküldte nekünk.

Lássátok meg újra Isten gondoskodását: inkább bezáratta az iskolákat, de nem hagyta meghalni az éhezőket. Mennyi gyöngédség és gondoskodás jön Istentől!

Hogyan szeretem Istent? Én igent mondok Krisz­tus szeretetére - de hogyan?

Hogyan mutatom ki a szeretetemet? Világos: sze­retetteljes és ingyenes szolgálatunkkal a szegények kö­zött is a legszegényebbeknek.