Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Ha teljesen Istenre bízzuk, Istennek adjuk át ma­gunkat, ez azt jelenti, hogy mindenben és egészen az Atya rendelkezésére állunk, ahogyan Jézus és Mária. Máriával és Jézussal adjuk magunkat egészen Is­tennek, mert Isten nekünk adta magát. Mindenben és egészen álljunk rendelkezésére.

Nincs mit magyarázni, hozzátenni: innen tudhat­juk meg, mennyit is adtunk magunkból, mennyire él Is­ten életünkben. Mennyire állunk Isten szolgálatára? Ne mondjátok, hogy nem tudjátok, mert az hazugság lenne.

Mivel Isten magát adta nekünk, álljunk mindig az Ő rendelkezésére.

Az élet csodálatos szépség;

Az élet megvalósítandó álom;

Az élet játék, amit játszani kell;

Az élet fájdalom, amelyet le kell győzni;

Az élet dal, hogy daloljuk;

Az élet kaland, mellyel szembeszállunk...

Végül hozzáteszem:

Az élet élet, amelyet meg kell menteni.

Isten nagyon szerette a világot - azaz téged és engem, nem a gazdagokat, nem a hatalmasokat -, annyira, hogy kicsinnyé tette magát... Nem palotába jött el, hanem egy szűz méhébe, aki maga is kicsinyke volt. Nem úgy született meg, mint a többi gyermek, hanem jászolba érkezett. Édesanyja maga sem várta, hogy ilyen szokatlan módon fog megszületni.

Miért? Álljunk meg itt és tűnődjünk el egy kicsit: miért? A szegénységnek valóban szépnek kell lennie az ég alatt, ha Jézus kicsinnyé tette magát, egészen gyermeki egyszerűséget választva. Senki sem parancsolta ezt Jézusnak, Ő választott így. Lehetett volna palotája is... 

Kérdezzétek meg magatoktól, miért választott így Jézus? Azért, hogy számunkra is könnyűvé tegye a szegénységet.

Az imádságos lelkek mély csendben élnek. Nem kerülhetünk Isten színe elé, ha nem hívjuk elő és nem él­jük meg a belső és külső csendet. Ezért fontos számunk­ra mindig és mindenekelőtt a csend.

Ne bízzunk magunkban, legyünk hűek Krisztushoz, és imádkozzunk: „Édes Jézus, add meg nekem az állhatatosság kegyelmét.” - Vagy teljes egészében a hitben éltek, vagy mondjatok le magatokról!

Milyennek kell lenni tisztaságunknak? Tisztának. Tiszta szívvel adjatok Istennek. Megismétlem; tiszta szívvel adjatok. Ugyanúgy, ahogyan egy fiú és egy leány egymásnak adják magukat az esküvő napján, a nászban.

Az apostolok egyszer csak azt mondták: „Mi kizárólag az imádságnak és az ige szolgálatának fogunk élni” (Apcsel 6,4) Valóban: minél többet kapunk csendes imádságainkban, annál többet tudunk adni cselekedeteinkben.

Ismételjétek gyakran magatokban:

Szent szeretnék lenni.

Szolgálni szeretnék.

Imádkozni szeretnék.

Mindig azzal az elhatározással kell élnünk, hogy mindenünket odaadjuk, mert másképp nincs értelme életünknek.

Tegyünk meg mindent, hogy Krisztus szeretete éljen az emberek között. Emlékezzünk arra, hogy mit mond a Krisztus követése: „A szeretet nem érez terhet, nem ismer fáradságot, szeretne többet tenni annál, mint amit tehet; nem ismer lehetetlent, mert azt gondolja, hogy mindent megtehet. Amikor fáradt, nem roskad össze, nem kell sürgetni, sem kényszeríteni; amikor megrémítik, nem esik kétségbe, hanem fáklyalángként egyre magasabbra csap és biztosan győz le minden akadályt."

Elfogadni mindazt, amit Ö küld - és odaadni mind­azt, amit kér. Derűsen mondani igent Jézusnak akkor is, ha kérése nem kedvedre való.

Lehet szó lényegtelen dolgokról, de Isten számára semmi sem lényegtelen: minél kisebb dologról van szó, annál nagyobb legyen a szeretet.

Ne féljetek a szegénységtől, mert ez Jézus sze­génységét hirdeti!

Rómában nővéreink építettek egy házat, amely na­gyon hasonlít az egyszerű emberek házához. Mivel ez a ház csak szegényes barakk volt, nem sok idő kellett az elkészítéséhez.

A szegénységnek ez az eleven példája nagy kegyel­met sugárzott mindenkire.

Életünk az isteni Gondviseléstől függ. Így kell len­nie. Ingyen kaptatok, ingyen is adjatok.

Nem kell kiiktatnunk ezt a fogalmat: „ingyen”. - In­kább ki kell állnunk mellette. Nem engedhetjük meg, hogy az emberek kiüresítsék a jelentését. Egyszerűen és mindig ingyen kell tennünk mindent.

Maradjatok meg egyszerűeknek; ne keressetek so­ha felesleges és szükségtelen dolgokat.