Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

A szegénység nem lemondás, hanem öröm. Öröm, Szerelem. - 'Ilyen csúnya ruhában járjak?!' - Dohoghatok, panaszkodhatom és kritizálhatok is, de mindebben láthatom azt az ajándékot is, amelyet Jézus épp nekem készít. Ebben van a szegénység öröme.

Kérlek benneteket; a jászolnál imára kulcsolt kezekkel fogadjuk meg a gyermek Jézusnak és az Ő édesanyjának, hogy különösképpen ellenőrizzük nyelvünket. Csak szeretettel teljes szó hagyja el ajkunkat. Gyöngéden és szeretettel beszéljünk másokhoz; mindenekelőtt szeressük a másikat. Ha föl tudjuk fedezni Jézust felebarátunk tekintetében, akkor rátalálunk a szeretet titkára.

Amikor nem tartunk bűnbánatot, nagyon gyorsan belénk lopódzik a vágy a gazdagságra, és kitalálunk min­denféle mentséget, csakhogy igazolhassuk magunkat. A bűnbánat szellemének gyengülése lelkünk kárá­ra való.

Bűnbánattal és elégtétellel engeszteljük ki bűnein­ket, testünket megzabolázzuk, és így kegyelmek bőségé­ben részesülünk.

Nem rendkívüli elégtételeket kell tennünk, csupán apró dolgokról van szó, amelyek lelkünket Istenhez és Istent leikünkhöz közelítik.

A kudarc legfontosabb okai az imádság elhanyagolásában és az őszinteség hiányában keresendők. Ezért van szükség arra, hogy mindannyian teljes őszinteséggel önvizsgálatot tartsunk.

Szent Tamás mondja: „A szentség nem áll semmi másból, csupán abból a szilárd elhatározásból, hogy Is­tennek adom magam. Tántoríthatatlan akarattal szeret­jük Istent, választjuk Istent, futunk Isten felé, elérjük és magunkhoz vesszük Őt."

Az alázat szokássá válhat, az engedelmességgel azonban nem így áll a dolog. Ahányszor csak engedelmeskedem, akaratom jut kifejezésre, és ahogy öregszik az ember, egyre nehezebb lesz ez, mert már kialakultak az elveink, elképzeléseink, és nem szíveljük mások észrevételeit. „Évek óta végzem ezt a munkát, és ő akarja nekem megtanítani, hogyan csináljam?!"

Jézus az Oltáriszentségben és a kereszten csak engedelmességre taníthat minket.

Ellen kell állni mindannak, ami mélabús szomorú­ságba húzhat. Legyen mindennapi imádságunk: „Az Úr öröme az én erőm ". A boldogság és az öröm volt a Szűz­anya ereje. Ezzel az erővel szolgálta készségesen Istent, gyermekét, és amikor méhében Erzsébethez vitte Őt, an­nak méhében is az örömtől mozdult meg a gyermek. Csak az öröm adhatott Máriának annyi erőt, hogy Názá­retből Júdea dombjai közé siessen unokatestvéréhez, és szolgálóleányként segítsen neki.

Nekünk is ugyanígy kell szolgálnunk az Urat: igaz szolgaként. És miután magunkhoz vettük az Áldozatot, szerető gondoskodással kell elindulnunk a nehézségek
útján.

Remélem, hogy jól megértitek szavaimat, hogy megmaradnak emlékezetetekben és átültetitek azokat mindennapi életetekbe. Imádkozom értetek, hogy része­süljetek a szegénység adta örömben és szabadságban. Abban az örömben és szabadságban, amely a szegény­ség gyümölcse.

Jézus gazdag volt ugyan, mégis szegénnyé lett. El­jött közénk, hogy meghozza nekünk a Jóhírt. Ha meg tudjuk érteni a szegénység örömét és szabadságát, nem léteznek többé nehézségek.

Szeretet. Ne éljünk vissza ezzel a szóval. Ma a világban a „szeretet" szó önző szeretetet jelent, öncélú szeretetet.

A szeretet szeretetszolgálat, és nekünk jó példát kell mutatnunk ebből a szeretetből.

Sok minden világossá válik családunkban és életünkben, ha megtanulunk szeretni és világosan látni az első parancsolatot. Szent János mondja: „Ha azt állítod, hogy szereted Istent, akit nem látsz, és megveted testvéredet, akit látsz, akkor hazug vagy" (1Jn 4,20).

A szegénység öröm: meg kell elégednetek azzal, amitek van, és azzal is, amitek nincsen.

Sokan jönnek Kalkuttába a Szeplőtelen Szív leprásokat gondozó kórházába, hogy dolgozzanak, és azt mondják: „Most nemcsak nézek, hanem látok is. Otthon csupán néztem, de nem láttam. Most, hogy hazamegyek, meg fogom látni a szegényeket."

Jézus azt mondja az Evangéliumban: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát" (Jn 4,34).

Isten akaratát akkor teljesítjük, amikor engedelmeskedünk. Az engedelmesség bizonnyal szellemi, lelki termé­szetű, hiszen a mennyben is ott van.

Az engedetlenség volt az első bűn: Lucifer nem vetette alá magát Isten akaratának, megtagadta az engedelmességet: „nem szolgálok tovább". Őseink, Ádám és Éva ugyanígy cselekedtek: megtagadták az engedelmessé­get; megették azt a gyümölcsöt, amelyet az Isten megtil­tott nekik. A mi engedetlenségünk az első, az eredendő bűn folytatása.

A Megváltás legcsodálatosabb része teljes alázat­tal kezdődött. Isten nem a hatalmasok és gazdagok palo­tájába küldte Gábrielt, hanem a fiatal Máriához, Názáret­beli kicsinyke házának egyetlen szobájába. És Mária csupán ennyit kérdezett: „Hogyan válik ez valóra?” És miután az angyal felelt neki, Ő, a kegyelemmel teljes, szolgálóleányként átadta magát az Úrnak.

Mária azért választatott, mert nemcsak kegyelem­mel, hanem alázattal is teljes volt.