Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Kérjük a Szűzanyát, hogy tegye szívünket olyanná, mint amilyen az Ő Fiának szíve volt! Belőle és benne született meg Jézus Szíve! Mennyi mindent tanulhatunk a Szűzanyától: alázatos volt, mert egészen Istenért élő volt. Kegyelemmel teljes volt. A Mindenható ezért választotta ki és szerette őt. Kérjétek a Szűzanyát, hogy szóljon Jézusnak: 'Nincs már boruk'; elfogyott az alázat, a szelídség, a nemesség és az édes jóság bora. Ő bizonnyal így szól majd hozzánk: 'Tegyétek, amit Ő mond.

Isten nagyságát és dicsőségét mindig beragyogja az alázat. Milyen csodálatosak az Úr útjai! Alázatossá, ki­csinnyé, gyengévé és szegénnyé tette magát, hogy meg­mutassa, mennyire szereti a világot. Ne féljetek attól, hogy alázatosak, kicsinyek, gyengék vagytok. így meg tudjátok mutatni Isten iránti szereteteteket.

Isten szeretetének hordozói vagyunk. Szívünkben mégis gyakran sötétség lakozik, amely tulajdon szava­inkból ered.

A szeretet az, ami mindent megcselekszik. Ti és én, miért vagyunk mi itt? A szegények között is legszegényebbek megmentéséért és megszentelésé-ért. De milyen módon? Megmosva a leprásokat, tanítva a gyermekeket - tehát apró dolgokat cselekedve. De épp a kis dolgok vezetnek az üdvözüléshez, ami nem más, mint szenté lenni.

Ahogyan Máriáé, a miénk is különös küldetés. Isten azért küldött bennünket, hogy az Ő jelenléte, szeretete, együttérzése legyünk a világban. Köszönjük Istennek.

Amikor valaki hibázik, nyomban ott terem egy má­sik, aki ujjal mutat rá. Cselekedjetek úgy, hogy a kívülál­ló kritikus jobb útra térjen.

Ha a kánai menyegzőn nem tették volna meg azt az egyszerű dolgot, amit Jézus mondott nekik, hogy teletöltik vízzel a korsókat és fölszolgálják a vendégeknek, akkor nem ismerhettük volna föl örvendezve Jézus sze­retetét anyja iránt és az anya hitét fiának hatalmában.

Ott van az otthon, ahol az édesanya van.

Egyszer összeszedtem egy kisgyermeket és haza­vittem. Megmosdattam, tiszta ruhát adtam rá és ellát­tam mindennel, de egy nap után megszökött. Újra meg­találták és visszahozták a házba, de megint csak meg­szökött. Utanaküídtem az egyik nővért. Egy fa alatt találta egy asszonnyal, aki két ko között éppen főzni készült valamit. A nővér megkérdezte a gyermeket: „Miért menekültél el a házból?" - Ő azt válaszolta: „Nekem ez az otthonom, mert itt van a mamám."

Uram, add,

Hogy inkább én igyekezzek vigasztalni, minthogy vigaszt várjak.

Inkább én törekedjek másokat megérteni, minthogy megértést óhajtsak.

Inkább szeressek, minthogy szeretetet igényeljek.

Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.

Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.

Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.

Ámen

Minden lehetőt meg kell tennünk azért, hogy a családok együtt maradjanak. Emlékezve arra, hogy „az egységért imádkozó család egységben is marad". Nagyon sok széttört, szétesett család van: a kereszt jele és egy jól elimádkozott Üdvözlégy segít majd nekik.

A szülői szeretet szép és igen értékes, de Isten kérhet mást is. Emlékszem, amikor azt mondtam anyámnak, hogy el akarok utazni, bezárkózott szobájába, imádkozott, hogy segítségre leljen.

Levelet kaptam egy lánytól: „Tudom, hogy hivatásom van, de anyámnak kell döntenie." Az anyja pedig odaírta: „Ha Jézus az, aki akarja."

Jézus visszafoghatta ugyan az emberekkel való együttérzését, de amikor látta, hogy éhesek és fáradtak, akkor csillapította éhségüket.

Könnyű beszélni a szegényekről, a szegénységről, de milyen kevéssé is ismerjük azt valójában! Hiszen min­denünk megvan, amit csak kívánunk. így sohasem fo­gunk nagy dolgokra hívatni.