Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

A fogadalom ma annyit is jelent, hogy előnyben részesítem a belső életet a külső élettel szemben. Egyszerű és szakadatlan tökéletesedés választása ez, nem középszerű, kényelmes, jelentés nélküli út. Így mondja a Szentatya.
Hát nem nagy a mi küldetésünk, ha ilyen sokat kíván tőlünk; egyenesen azt, hogy Krisztus szolgái legyünk? Mert mit is ér valójában az ember számára Krisztus követése, ha nem sikerül elérni Őt?

Ebben a hónapban gyakran ismételjük majd az imádságot: „Az egész világon bemutatott minden Szent­misével egységben fölajánlom Neked szívemet. Tartsd meg olyan szelídnek és alázatosnak, mint a Tiéd."

Ha hosszan elidőzünk a csendben, könnyen fakad majd föl az imádság, a forró imádság. Ha szívünk nem merül el a csendben, imaéletünk nagyon nagy kárt szen­ved, mert - amint tudjátok - Isten csak a szív csendjé­ben szólal meg.

A böjt idején fordítsatok különös figyelmet a bűn­bánatra és az elégtételre.

Jézus mondta, hogy a bűnbánatra szükség van az ördög, a világ és a test legyőzéséhez. Szeressetek imád­kozni! Napközben gyakran érezzétek szükségesnek az imát, és ne fáradjatok bele az imádságba.

Amíg szegényeink étel, fény, víz hiányában szen­vednek, képes vagyok-e én lemondani egy kis csemegé­ről, ami nem is szolgálja feltétlenül egészségemet?

Vigyázok-e arra, hogy ne használjak feleslegesen vizet és áramot? Jól elzárom-e a csapokat és leoltom-e a villanyt, vagy mindig másra hagyom ezeket a dolgokat?

Amikor valamely helytelen viselkedésünket szüle­inknek kell kijavítaniuk, őszinte szívvel mondják meg ne­künk az igazságot. Természetes és gyermeki bizalommal próbáljuk megkönnyíteni feladatukat, Isten akaratának tekintve mindazt, amit tesznek és mondanak.

Ne beszéljetek! Ne beszéljetek az embereknek éle­tetek nehézségeiről. Egyszerűen csak legyetek boldo­gok, hogy Krisztus tud azokról.

A Szűzanya nagysága alázatában állt. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Jézus olyan szoros egység­ben élt vele. Mintha csak azt kívánná, hogy egyetlen dolgot tanuljunk meg: szelídnek és alázatos szívűnek lenni.

Néha egymás mellett láthatunk nagy és kicsi, új és régi, drága és olcsó villanyvezetékeket. Amíg azonban nincs áram a vezetékben, addig nem lesz világosság.

Kérjük a Szűzanyát, jöjjön el életünkbe és adja meg, hogy Jézus, az áram átjárjon bennünket, hogy megérkezhessen a világba, különösképp családjainkba; Jézus árama járja át az emberek szívének vezetékeit.

Egy orvos azt mondta nekem egyszer, hogy meglepődött, amikor a hívők között szokatlan halálfélelmet tapasztalt.

Azt hiszem, ez azért van, mert magas ideálokat állítottunk magunk elé, és félünk attól, hogy azok kiüresednek.

Ha az igazgyöngy példáját át tudjuk ültetni életünkbe: ha igazán fölfedezzük ezt a gyöngyöt, ha mindent eladunk és megvesszük azt a földet, ahol az a gyöngy van, akkor semmitől sem kell félnünk halálunk óráján, amikor Jézussal találkozunk.

Néha közbejöhet ugyan valami vagy valaki, de sohasem fogom megengedni, hogy akadály álljon Jézus és közém - ez az én szilárd elhatározásom.

Derűtök, örömötök árama eljut hozzám.

Jó szolgálatra vezető lépéseitek visszhangja édes zenét jelent Jézusnak. Jézus forró szomjúságát tartsátok mindig szívetekben.

Fiatal diákok! Az alázat igazság, és ti most a kere­sés időszakában vagytok. Krisztus világosságát tartsá­tok élőn magatok között.

Minden emberi lény vágyódik Isten után. „Lelkem szomjazik Istenre." (Zsolt 42,3)

A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vá­gyódnak Isten után, hanem állandó jelenlétének kincse is ott van közöttük.

Mi, keresztények nem szorítkozhatunk arra, hogy azt mondjuk: szeretjük Jézust az Oltáriszentségben. Sze­retetünket cselekedeteinkbe kívánjuk átültetni. Nem vá­laszthatjuk külön egymástól az Oltariszentseget és a szegények valóságát.