Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Az alázat és az ima is egy szellemből és egy nyelvből fakad: Isten titkából. Mert Isten nagy és mély titokban él.

A családban rendszeresen kell imádkoznunk. Ele­gendő időt kell biztosítanunk az imádságra. Gyakran si­etve, az utolsó pillanatban, minden összeszedettség nél­kül imádkozunk. Remélem, és kérem Isten segítségét, hogy átszellemültebbé, csendesebbé, szeretetteljeseb­bé váljunk.

„Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad" (Fil 4,13).

Az, amit Teréz Anya mond, lehet, hogy nem mindig érdekel titeket. De Jézus mindig és mindenben szólhat hozzátok. Nincs magyarázat, meg kell róla győznötök magatokat. így is, ilyen gyengén is? Belsőleg ilyen erőtlenül? Igen, mert megszabadulhatok gyöngeségeimtői - az Ő segítségével.

A szeretetnek nincs köze a leereszkedéshez; a jó­tékonyság nem szánalomból, hanem szeretetből táplál­kozik. A szeretet és a jótékonyság egy, mert ha jót cselekszünk, szeretettel tesszük. A szenvedőnek elsősor­ban nem pénzre van szüksége.

Hányszor beszélünk mások hibáiról a hátuk mö­gött, hányszor teszünk megjegyzéseket azokra, akikkel együtt dolgoztunk... Nem meggyónni kell ezt, hanem megbeszélnünk egymás között.

Amikor tudomásomra jut, milyen szenvedést okoznak a vég nélküli megjegyzések és tapintatlanságok, mindig Urunkra gondolok, aki azt mondta a bűnös asszonyt körülállóknak: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek" (Jn 8,7). Tudjátok jól, mi történt: mindannyian elsomfordáltak, mert tudták, hogy Jézus ismeri bűneiket.

Amikor szeretetlenül beszélünk valakivel szemtől szembe vagy a háta mögött, amikor fölhánytorgatjuk ré­gi bűneit - halljuk meg akkor Jézust, aki hozzánk is szól: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek."

A szeretetnek számunkra olyan természetesnek kell lennie, mint az életnek és a lélegzésnek. Nap mint nap, egészen a halálig.

A Lisieux-i Kármel „Kis Virága" azt mondta: „Amikor szeretettel cselekszem és gondolkodom, érzem, Jézus cselekszik bennem: minél jobban egyesülök vele, annál jobban szeretem a Kármelben lakókat." Ahhoz, hogy megértsük mindezt és átültessük a gyakorlatba, több imára van szükségünk. Istennel egyesítő imára, másokra sugárzó imára. Szeretetszolgálatunk nem egyéb, mint Isten iránti túlcsorduló szerete­tünk. Aki jobban eggyé lett Istennel, jobban szereti fele­barátját.

Nézzetek a Szűzanyára: „íme az Úrnak Szolgálóle­ánya." Mária nem várja, hogy Isten személyesen jöjjön el hozzá. Megelégszik az angyal szavaival. Jézus azt mondta Pilátusnak: „Engedelmeskedem neked, mert hatalmad felülről való." - így volt ez egészen a kezdetektől: „Eljött közéjük, és alávetette magát nekik."

Jézus arra választotta ki apostolait, hogy emberek halászaivá tegye őket, hogy magukban és másokban egyaránt meghozzák a gyógyulás és a gyógyítás, az üdvözülés bőséges gyümölcseit. 'Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, hogy menjetek és hozzatok gyümölcsöt, és gyümölcsötök' megmaradjon' János 15;16

Ha nem vagyunk megelégedve közös sorsunkkal, derűs szellemmel nézzünk szembe minden veszéllyel. Legyünk készek minden áldozatra, vállaljunk el minden kemény munkát és fáradságot. Forduljunk mindig előre, hogy olthassuk a végtelen Isten szomját, aki szeretetből hal meg értünk.

Nem várjuk otthon ülve, hogy az emberek eljöjjenek hozzánk: felkelünk és „sietve" elmegyünk szolgálni, ahogyan a Szűzanya, miután Jézus megfogant benne. Járjuk az utakat (kezdetben valaki úti nővéreknek neve­zett minket), és ahogy megyünk, imádkozunk.

A tisztaság két személy között valósul meg: Jézus és énközöttem. Mint egy csodálatos házasság, olyan a tisztaság.

Az örömre szükségünk van, az öröm erőt ad, fizi­kai értelemben is. Akinek lelke és szelleme örül, kevésbé fárad el, és mindig kész továbbra is a jót cselekedni. Az öröm az egyik legjobb védelem a kísértések ellen. Az ör­dög port, piszkot, tisztátalanságot hoz, és minden alkal­mat megragad, hogy ránk hányja azt. Az örvendező szív meg tudja védeni magát minden tisztátalanságtól.

Az örömmel teljes lélek sugárzásával prédikál. Úgy ragyog, mint Isten szeretetének lángja, örök boldog­ság reménye, az égető szerelem sugara.