Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Jaj nektek, ha nem emlékeztek arra, hogy Ő név szerint hív titeket. Övéi vagytok, becsesek, drágák az Ő számára, Ő szeret titeket. Imádkozom mindannyiótokért, hogy Krisztushoz hasonlóvá növekedjetek, a kölcsönös és szegényeket szolgáló szeretetben.

Az örömmel végzett munka sok lelket vezethet Istenhez: az öröm imádság, nagylelkűségünk jele. Az örömnek látszania kell a szemekben, a tekintetben, a mozdulatokban.

Kérdezzük meg magunktól:

-  Imádkozom?

-  Hogyan imádkozom?

-  Milyen gyakran imádkozom?

-  Érzem, hogy szükségem van az imára?

-  Ha nem sikerül imádkoznom, megpróbálok segí­teni magamnak valamilyen könyvvel?

-  Megteszek-e mindent azért, hogy hosszabban és gyakrabban imádkozzak?

-  Amikor nehezebben megy az imádság, nagyobb hittel imádkozom?

-  Pótolom-e azokat az imákat, amelyeket nem tud­tam elmondani?

A bűnbánat és a rövid fohászok csodálatos módon segítik az imaélet fejlődését.

Vajon boldogok-e, elégedettek-e a szegények, akiknek szabad és teljes szívvel végzett szolgálattal tartozunk?

Örömtől dobban szívük, miként Keresztelő Szent János örömtől mozdult anyja méhében, amikor a Szűzanya elvitte hozzá Jézust?

Odaadó, gyengéd, bensőséges vagyok a szegények szolgálatában? Megteszem értük azt, amit Mária tett Erzsébetért?

Úgy rendelték nekünk, hogy egyformán szeressük Istent és felebarátunkat. Nincs különbség. A felebará­tunk iránt érzett szeretetünknek ugyanolyannak kell len­nie, mint annak, amit az Isten iránt érzünk. Nincs szükség alkalmakat keresni, hogy teljesítsük ezt a parancsot: folyamatosan kínálkoznak a nap min­den órájában, és mindig épp ott, ahol vagyunk.

Egy napon az utcán fölszedtek egy embert és elhozták hozzám. Megmostuk, tisztába öltöztettük, és ő utolsó sóhajával azt mondta nekem: „Nővér, Istenhez megyek."- Ez a boldogság: kis dolgokat cselekedni nagy szeretettel.

Úgy kell tennem a dolgomat, mintha minden tőlem függne, és az eredményekre úgy várni, mintha minden Istentől függene. Ő nem a sikerre, hanem a hűségre hív engem. A siker titka éppen ebben az odaadó hűségben rejlik. Ne fordítsunk hátat.

Tegyetek meg mindent, hogy családotokban mindinkább a szeretet és a béke uralkodjék, s így ne tudjon csapdába ejteni titeket ravasz cselvetéseivel az ördög, részvétlenségbe, durvaságba, kegyeletlenségbe  hajtva. Örüljetek egymás társaságának, szeressétek egymást, ahogyan Jézus szeretett titeket: "Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket. Az Atya szeret engem és én szeretlek benneteket..." (vö. Jn 13,34-35) - monta és tanította Jézus. Ő mindenkit szeretett és minden egyes lényt külön-külön is. Maradjatok hűek a tanításhoz.

Vagy minden, vagy semmi. Ha elhatároztuk ma­gunkat, hogy mindent odaadunk, akkor adjunk oda min­dent, másképpen nem adunk semmit sem. Nem szolgál­hatunk egyszerre két úrnak (Lk 16,13). Jézus mondta ezt, nem Teréz Anya. És ennek meggyőződéssé kell válnia bensőnkben.

Hallom, hogy a kórházakban az emberek már-már félnek a szerzetesektől. Hogyan lehetséges ez?! Mert feledésbe megy a gyengéd 'érintés': a szolgálatkészség és figyelmesség, ami pedig sajátunk kell legyen. Jézus megkérdezte tőlünk: 'Hol voltál, amikor éheztem? Hol voltál? Nemcsak ételre éheztem, hanem szeretetedre, együttérzésedre, könyörületedre.

Tökéletesitsük imáinkat és elmélkedésünket. Sza­badítsuk meg lelkünket mindattól, ami nem Jézus. Ha nehezetekre esik az imádság, kérjétek ismételten Jézust: "Jöjj szívembe, imádkozz bennem és velem, hogy meg­tanulhassam Tőled, hogyan kell imádkozni."

Imádkozzatok többet, mert minél többet imádkoz­tok, annál jobban imádkoztok.