Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Hányszor mondjuk: „Szerettem volna nem is látni azt a dolgot..." Mégis, milyen keveset teszünk azért, hogy ellenálljunk a vágynak, amely mindent látni akar. Pedig a lélek és a szív csendje nagyon fontos. A Szűz­anya Jézus „szavait mind megőrizte szívében" (Lk 2,51). Ez a csend vitte Őt közelebb a titokhoz.

Nem kellett semmit megbánnia. Isten úgy akarja, hogy mi is így viselkedjünk, és legyünk meggyőződve ar­ról, hogy szükséges a csend.

Ebben a Jézus drága vérének szentelt hónapban meg kell erősítenünk szeretetünket a szentmise és Krisz­tus szenvedése iránt, örömmel kell fogadnunk a nap mint nap reánk váró apró áldozatokat.

Ne meneküljetek el az apró küzdelmek elöl, mert azok nagyon üdvösségesek számotokra és mások szá­mára is.

A Szűzanya megtanít majd bennünket az Ő aláza­tára. Ahogyan Ő tette, nekünk is nagyobb és odaadóbb szeretettel kell gondoznunk a leprásokat, haldoklókat, a magányosokat, a nem kívántakat, hiszen hatalmasok azok a kegyelmek is, amelyeket mi kaptunk.

Jaj nektek, ha nem emlékeztek arra, hogy Ő név szerint hív titeket. Övéi vagytok, becsesek, drágák az Ő számára, Ő szeret titeket. Imádkozom mindannyiótokért, hogy Krisztushoz hasonlóvá növekedjetek, a kölcsönös és szegényeket szolgáló szeretetben.

Az örömmel végzett munka sok lelket vezethet Istenhez: az öröm imádság, nagylelkűségünk jele. Az örömnek látszania kell a szemekben, a tekintetben, a mozdulatokban.

Kérdezzük meg magunktól:

-  Imádkozom?

-  Hogyan imádkozom?

-  Milyen gyakran imádkozom?

-  Érzem, hogy szükségem van az imára?

-  Ha nem sikerül imádkoznom, megpróbálok segí­teni magamnak valamilyen könyvvel?

-  Megteszek-e mindent azért, hogy hosszabban és gyakrabban imádkozzak?

-  Amikor nehezebben megy az imádság, nagyobb hittel imádkozom?

-  Pótolom-e azokat az imákat, amelyeket nem tud­tam elmondani?

A bűnbánat és a rövid fohászok csodálatos módon segítik az imaélet fejlődését.

Vajon boldogok-e, elégedettek-e a szegények, akiknek szabad és teljes szívvel végzett szolgálattal tartozunk?

Örömtől dobban szívük, miként Keresztelő Szent János örömtől mozdult anyja méhében, amikor a Szűzanya elvitte hozzá Jézust?

Odaadó, gyengéd, bensőséges vagyok a szegények szolgálatában? Megteszem értük azt, amit Mária tett Erzsébetért?

Úgy rendelték nekünk, hogy egyformán szeressük Istent és felebarátunkat. Nincs különbség. A felebará­tunk iránt érzett szeretetünknek ugyanolyannak kell len­nie, mint annak, amit az Isten iránt érzünk. Nincs szükség alkalmakat keresni, hogy teljesítsük ezt a parancsot: folyamatosan kínálkoznak a nap min­den órájában, és mindig épp ott, ahol vagyunk.

Egy napon az utcán fölszedtek egy embert és elhozták hozzám. Megmostuk, tisztába öltöztettük, és ő utolsó sóhajával azt mondta nekem: „Nővér, Istenhez megyek."- Ez a boldogság: kis dolgokat cselekedni nagy szeretettel.

Úgy kell tennem a dolgomat, mintha minden tőlem függne, és az eredményekre úgy várni, mintha minden Istentől függene. Ő nem a sikerre, hanem a hűségre hív engem. A siker titka éppen ebben az odaadó hűségben rejlik. Ne fordítsunk hátat.

Tegyetek meg mindent, hogy családotokban mindinkább a szeretet és a béke uralkodjék, s így ne tudjon csapdába ejteni titeket ravasz cselvetéseivel az ördög, részvétlenségbe, durvaságba, kegyeletlenségbe  hajtva. Örüljetek egymás társaságának, szeressétek egymást, ahogyan Jézus szeretett titeket: "Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket. Az Atya szeret engem és én szeretlek benneteket..." (vö. Jn 13,34-35) - monta és tanította Jézus. Ő mindenkit szeretett és minden egyes lényt külön-külön is. Maradjatok hűek a tanításhoz.