Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Az alázat szokássá válhat, az engedelmességgel azonban nem így áll a dolog. Ahányszor csak engedelmeskedem, akaratom jut kifejezésre, és ahogy öregszik az ember, egyre nehezebb lesz ez, mert már kialakultak az elveink, elképzeléseink, és nem szíveljük mások észrevételeit. „Évek óta végzem ezt a munkát, és ő akarja nekem megtanítani, hogyan csináljam?!"

Jézus az Oltáriszentségben és a kereszten csak engedelmességre taníthat minket.

Ellen kell állni mindannak, ami mélabús szomorú­ságba húzhat. Legyen mindennapi imádságunk: „Az Úr öröme az én erőm ". A boldogság és az öröm volt a Szűz­anya ereje. Ezzel az erővel szolgálta készségesen Istent, gyermekét, és amikor méhében Erzsébethez vitte Őt, an­nak méhében is az örömtől mozdult meg a gyermek. Csak az öröm adhatott Máriának annyi erőt, hogy Názá­retből Júdea dombjai közé siessen unokatestvéréhez, és szolgálóleányként segítsen neki.

Nekünk is ugyanígy kell szolgálnunk az Urat: igaz szolgaként. És miután magunkhoz vettük az Áldozatot, szerető gondoskodással kell elindulnunk a nehézségek
útján.

Remélem, hogy jól megértitek szavaimat, hogy megmaradnak emlékezetetekben és átültetitek azokat mindennapi életetekbe. Imádkozom értetek, hogy része­süljetek a szegénység adta örömben és szabadságban. Abban az örömben és szabadságban, amely a szegény­ség gyümölcse.

Jézus gazdag volt ugyan, mégis szegénnyé lett. El­jött közénk, hogy meghozza nekünk a Jóhírt. Ha meg tudjuk érteni a szegénység örömét és szabadságát, nem léteznek többé nehézségek.

Szeretet. Ne éljünk vissza ezzel a szóval. Ma a világban a „szeretet" szó önző szeretetet jelent, öncélú szeretetet.

A szeretet szeretetszolgálat, és nekünk jó példát kell mutatnunk ebből a szeretetből.

Sok minden világossá válik családunkban és életünkben, ha megtanulunk szeretni és világosan látni az első parancsolatot. Szent János mondja: „Ha azt állítod, hogy szereted Istent, akit nem látsz, és megveted testvéredet, akit látsz, akkor hazug vagy" (1Jn 4,20).

A szegénység öröm: meg kell elégednetek azzal, amitek van, és azzal is, amitek nincsen.

Sokan jönnek Kalkuttába a Szeplőtelen Szív leprásokat gondozó kórházába, hogy dolgozzanak, és azt mondják: „Most nemcsak nézek, hanem látok is. Otthon csupán néztem, de nem láttam. Most, hogy hazamegyek, meg fogom látni a szegényeket."

Jézus azt mondja az Evangéliumban: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát" (Jn 4,34).

Isten akaratát akkor teljesítjük, amikor engedelmeskedünk. Az engedelmesség bizonnyal szellemi, lelki termé­szetű, hiszen a mennyben is ott van.

Az engedetlenség volt az első bűn: Lucifer nem vetette alá magát Isten akaratának, megtagadta az engedelmességet: „nem szolgálok tovább". Őseink, Ádám és Éva ugyanígy cselekedtek: megtagadták az engedelmessé­get; megették azt a gyümölcsöt, amelyet az Isten megtil­tott nekik. A mi engedetlenségünk az első, az eredendő bűn folytatása.

A Megváltás legcsodálatosabb része teljes alázat­tal kezdődött. Isten nem a hatalmasok és gazdagok palo­tájába küldte Gábrielt, hanem a fiatal Máriához, Názáret­beli kicsinyke házának egyetlen szobájába. És Mária csupán ennyit kérdezett: „Hogyan válik ez valóra?” És miután az angyal felelt neki, Ő, a kegyelemmel teljes, szolgálóleányként átadta magát az Úrnak.

Mária azért választatott, mert nemcsak kegyelem­mel, hanem alázattal is teljes volt.

Ma minden eddiginél inkább kell kérnünk imánkban a világosságot, hogy megismerjük Isten akaratát; a szeretetet, hogy elfogadjuk azt; és a módot arra, hogy beteljesítsük.

Próbáljátok megtalálni azt, ami minden emberben szép. Le kellene térdelnem Jézus előtt, aki az emberek szívében lakozik. Mélyítsétek el szereteteteket egymás iránt. Tanuljatok Máriától, aki bízott Szent Józsefben. Mária ott volt mindenütt. Látta a megalázott, tövisekkel koronázott, megostorozott Jézust... Nem szégyellte megvallani, hogy Jézus az ő fia.

Newmann bíboros írja: „Segíts, hogy árasszam illatodat, amerre csak járok. Tedd, hogy szavak nélkül szóljak, tetteken keresztül beszéljek, a vonzás erejével, cselekedeteim elsöprő hatásával, a szeretet teljességével, amelyet szívem táplál irántad."

A béke jegyében munkálkodunk.

Helyesen gondolkodjatok és jót szóljatok mások jóságáról!

Becsüljétek meg a jót, amit mások tesznek, és mindig mosolyogva találkozzatok egymással: mert ez a legnagyobb szeretet!

Hálám és szeretetem mindannyiótoknak, mélyből fakadó és személyes szeretetem. Ahogyan Krisztus szeret engem, úgy szeretlek én benneteket. Mindannyian egyetlen szeretetteli szív vagyunk, és megengedjük Jézusnak, hogy mindannyiunkban teljességgel élhesse életét.

Úgy látom, nem örülünk már annyira annak, hogy a szegények kenyerét ehetjük. Ugyanazt a kenyeret, amit ők esznek. Néhányan azért nem eszik, mert nem ízlik nekik ez az étel, vagy mert túl meleg vagy épp túl hideg; otthagyják a húst, vagy épp válogatnak.

Azért jöttünk, hogy Krisztus szegénységének szegényei lehessünk. Ő gazdag volt. És szegénnyé tette magát értünk.