Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Teljes önátadás, szerelmetes bizalom: Jézus szeret engem. Gondoljátok csak meg, Isten mennyire bízik bennünk: eljön hozzánk a Szentáldozásban. Amikor néha én áldoztatok, félelem tölt el.

Isten kimondhatatlan ajándéka... Az Evangéliumban tett ígéreteihez való hűsége... „Szeretsz engem? Gye­re hozzám, ne félj!" Minden szükségünkben bízhatunk Is­ten Gondviselésében. „ Ti sokkal fontosabbak vagytok ne­kem, minta mező füvei és az ég madarai." Emlékezzetek ezekre a szavakra. „Én fontosabb vagyok..."

Legyünk szőlővesszők a Jézus-szőlőtőn! így szi­lárd elhatározással, nagyobb szeretettel és alázattal fog­juk szeretni és szolgálni egymást, és valami szépet adunk Istennek.

Biztos vagyok benne, hogy összetartozó, szeretet­teljes szív vagytok, és így teljesítitek Teréz Anya kíván­ságát és betöltitek reménykedését, hogy együtt növe­kedjetek a szentségben, egymás és a szegények iránti szeretetben.

Az elkövetett hibát Isten irgalma eltörli és megbocsátja. Járuljatok oltárához tiszta szívvel, próbáljatok meg minél inkább egyedül Istennel lenni, hogy meghallhassátok, amikor szívetek csendjében beszél.

Lemondás és boldogság. E kettő jellemezze bűnbánó életünket.

Bűneink és az egész világ bűneinek kijavítására éljünk buzgón a bűnbánat szentségével, gyakorolva az ön-megtagadást, hogy megtanuljuk helyesen használni a dolgokat.

Nagyon fontos, hogy megtanuljatok imádkozni. Úgy imádkozni, hogy valóban szeretni tudjátok a körü­löttetek lévőket. Az imádságot mindenek elé helyezem. Az imádságon keresztül jut belénk a táplálék.

Ahogy járom a házakat, mintha kevesebb szeretet­re és több panaszkodásra, veszekedésre lelnék. Miért van ez? Mert hiányzik két dolog: az ima szelleme és a csend.

„Ó engem dicsőségének ruháiba öltöztetett" (vö. Iz 61,10)

A régi időkben az áldozat bemutatására kiválasz­tott varázsló különleges személy volt, mivel méltósága az egész törzsre visszahatott.

Meg kell ismételnünk azt, amit a pap a misén cse­lekszik, azonban a kenyér és a bor helyén - számunkra - a szegény emberek állnak.

Vegyük a fáradságot, hogy a szentség tanítását igazán és valóban megtanuljuk Jézustól, akinek szíve szelíd volt és alázatos. Nem azért kell szentekké vál­nunk, mert olyannak szeretnénk érezni magunkat, ha­nem hogy Krisztus teljes egészében élhessen bennünk. Jézus szavainak - „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket" (Jn 15,12) - nemcsak világosság­ként kellene világítania életünkben, hanem lángolva ki kellene égetnie belőlünk az önzést is, amely meggátolja a szentség növekedését.

Át kell ültetnetek a gyakorlatba az imádságot, mert a kölcsönös szeretet az imából ered. Nehéz akkor imádkozni, ha nem tudjuk, hogyan is kell. De segíteni kell magunkon. Az első lépés a csend. Az imádságos lelkek nagy csendben élnek. Ez hatalmas áldozatokkal jár, de ha igazán imádkozni szeretnénk, most rögtön készen kell állnunk erre. Ha nem tesszük meg határozottan ezt az első lépést, nem juthatunk el az utolsóig.

Gondoljatok Isten állhatatosságára!

Hogyan kell megtanulni imádkozni? Nehéz imád­kozni akkor, ha a szívben nem honol csend, mert isten a szív csendjében szólal meg, és csak ezután, szívünk teljességéből születhet meg bennünk a hang.

Miközben Lisieux „Kis Virága" haldoklott, nővértársai azon tanakodtak, hogy mit is írjanak majd róla? Kis Teréz meghallotta, megörült neki és ezt mondta Jézusnak: „Te nagy dolgokat cselekedtél, nagy dolgokat egy méltatlan senkivel."

Ő kis dolgokat cselekedett nagy szeretettel, hét­köznapi dolgokat rendkívüli szeretettel, és Róma ezért nyilvánította szentté. Ott, a Kármelban, ahol ez a Kis Virág lakott, élt egy öreg apáca, akit senkinek sem sikerült fölvidítani és boldoggá tenni. Állandóan zsörtölődött, ezért senki sem akart vele foglalkozni. Az egyetlen ön­kéntes ajánlkozó a Kis Virág volt, mert szerette Jézust. És mindennap ugyanaz a litánia: „Túl lassú vagy" vagy „Túl gyorsan mész", „A halálba fogsz kergetni", „Már megint mit csinálsz?", „Nem tudsz egy kicsit fürgébb lenni?". Állandó zsémbeskedés tehát. És a Kis Virág mindig engedelmeskedett ennek az apácának, és minden kéré­sét teljesítette. Csodálatos és teljes engedelmesség.

Vigaszul szolgálhat Urunknak és örömöt szerezne Édesanyánknak, Máriának, ha minden erőtökkel azon lennétek, hogy befogadjátok, fölfogjátok és megértsétek; engedelmességben kell nagy kiváltság, tisztesség és páratlan kegyelem. Az engedelmesség megtámadhatatlan békét teremt bennünk és örömmel tölti el lelkünket. Amikor azonban engedetlenség ellenében cselekedtek, megfosszátok magatokat a szabadság örömétől.