Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

„Ó engem dicsőségének ruháiba öltöztetett" (vö. Iz 61,10)

A régi időkben az áldozat bemutatására kiválasz­tott varázsló különleges személy volt, mivel méltósága az egész törzsre visszahatott.

Meg kell ismételnünk azt, amit a pap a misén cse­lekszik, azonban a kenyér és a bor helyén - számunkra - a szegény emberek állnak.

Vegyük a fáradságot, hogy a szentség tanítását igazán és valóban megtanuljuk Jézustól, akinek szíve szelíd volt és alázatos. Nem azért kell szentekké vál­nunk, mert olyannak szeretnénk érezni magunkat, ha­nem hogy Krisztus teljes egészében élhessen bennünk. Jézus szavainak - „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket" (Jn 15,12) - nemcsak világosság­ként kellene világítania életünkben, hanem lángolva ki kellene égetnie belőlünk az önzést is, amely meggátolja a szentség növekedését.

Át kell ültetnetek a gyakorlatba az imádságot, mert a kölcsönös szeretet az imából ered. Nehéz akkor imádkozni, ha nem tudjuk, hogyan is kell. De segíteni kell magunkon. Az első lépés a csend. Az imádságos lelkek nagy csendben élnek. Ez hatalmas áldozatokkal jár, de ha igazán imádkozni szeretnénk, most rögtön készen kell állnunk erre. Ha nem tesszük meg határozottan ezt az első lépést, nem juthatunk el az utolsóig.

Gondoljatok Isten állhatatosságára!

Hogyan kell megtanulni imádkozni? Nehéz imád­kozni akkor, ha a szívben nem honol csend, mert isten a szív csendjében szólal meg, és csak ezután, szívünk teljességéből születhet meg bennünk a hang.

Miközben Lisieux „Kis Virága" haldoklott, nővértársai azon tanakodtak, hogy mit is írjanak majd róla? Kis Teréz meghallotta, megörült neki és ezt mondta Jézusnak: „Te nagy dolgokat cselekedtél, nagy dolgokat egy méltatlan senkivel."

Ő kis dolgokat cselekedett nagy szeretettel, hét­köznapi dolgokat rendkívüli szeretettel, és Róma ezért nyilvánította szentté. Ott, a Kármelban, ahol ez a Kis Virág lakott, élt egy öreg apáca, akit senkinek sem sikerült fölvidítani és boldoggá tenni. Állandóan zsörtölődött, ezért senki sem akart vele foglalkozni. Az egyetlen ön­kéntes ajánlkozó a Kis Virág volt, mert szerette Jézust. És mindennap ugyanaz a litánia: „Túl lassú vagy" vagy „Túl gyorsan mész", „A halálba fogsz kergetni", „Már megint mit csinálsz?", „Nem tudsz egy kicsit fürgébb lenni?". Állandó zsémbeskedés tehát. És a Kis Virág mindig engedelmeskedett ennek az apácának, és minden kéré­sét teljesítette. Csodálatos és teljes engedelmesség.

Vigaszul szolgálhat Urunknak és örömöt szerezne Édesanyánknak, Máriának, ha minden erőtökkel azon lennétek, hogy befogadjátok, fölfogjátok és megértsétek; engedelmességben kell nagy kiváltság, tisztesség és páratlan kegyelem. Az engedelmesség megtámadhatatlan békét teremt bennünk és örömmel tölti el lelkünket. Amikor azonban engedetlenség ellenében cselekedtek, megfosszátok magatokat a szabadság örömétől.

Kérjük a Szűzanyát, hogy tegye szívünket olyanná, mint amilyen az Ő Fiának szíve volt! Belőle és benne született meg Jézus Szíve! Mennyi mindent tanulhatunk a Szűzanyától: alázatos volt, mert egészen Istenért élő volt. Kegyelemmel teljes volt. A Mindenható ezért választotta ki és szerette őt. Kérjétek a Szűzanyát, hogy szóljon Jézusnak: 'Nincs már boruk'; elfogyott az alázat, a szelídség, a nemesség és az édes jóság bora. Ő bizonnyal így szól majd hozzánk: 'Tegyétek, amit Ő mond.

Isten nagyságát és dicsőségét mindig beragyogja az alázat. Milyen csodálatosak az Úr útjai! Alázatossá, ki­csinnyé, gyengévé és szegénnyé tette magát, hogy meg­mutassa, mennyire szereti a világot. Ne féljetek attól, hogy alázatosak, kicsinyek, gyengék vagytok. így meg tudjátok mutatni Isten iránti szereteteteket.

Isten szeretetének hordozói vagyunk. Szívünkben mégis gyakran sötétség lakozik, amely tulajdon szava­inkból ered.

A szeretet az, ami mindent megcselekszik. Ti és én, miért vagyunk mi itt? A szegények között is legszegényebbek megmentéséért és megszentelésé-ért. De milyen módon? Megmosva a leprásokat, tanítva a gyermekeket - tehát apró dolgokat cselekedve. De épp a kis dolgok vezetnek az üdvözüléshez, ami nem más, mint szenté lenni.

Ahogyan Máriáé, a miénk is különös küldetés. Isten azért küldött bennünket, hogy az Ő jelenléte, szeretete, együttérzése legyünk a világban. Köszönjük Istennek.

Amikor valaki hibázik, nyomban ott terem egy má­sik, aki ujjal mutat rá. Cselekedjetek úgy, hogy a kívülál­ló kritikus jobb útra térjen.