Kalkuttai Szent Teréz – a szeretet misszionáriusa

Egy napon Henry atya Szent József tiszteletének terjesztése végett elhatározta, hogy nyomtat néhány szentképet, és eljött egy kis pénzt kérni tőlem. Azon a napon csak egyetlen rúpia volt a pénztárban, és azon gondolkoztam, neki adjam-e, vagy inkább megtartsam magunknak. Úgy döntöttem, hogy neki adom.

Henry atya ugyanaznap este visszajött, és egy szép, pénzzel teli erszényt adott át nekem: száz rúpia volt benne.

Egy ember megállította az utcán és átnyújtotta neki az erszényt azzal, hogy adja oda Teréz anyának.

Azt kívánom, hogy mindannyian ízleljék meg azt a szabadságot, amely az áldozat elfogadásából származik. Ebben az örömben csak akkor lesz részetek, ha egész lelketekkel szeretitek Jézust. Emlékszem: néhány évvel ezelőtt nagyon nehéz körülmények közé küldtem egy nővért, aki épp akkor tett örökfogadalmat. Amikor megmondtam neki, hova kell mennie, sírni kezdett, mert az számára igazi áldozat volt és nagyon nehezen tudta elfogadni. Mégis azt mondta: 'Anyám elmegyek oda, mert ott van az én Jegyesem, aki vár rám.' Néhány hét múlva kaptam tőle egy levelet, amelyben ezt íja: 'Megtaláltam Jegyesemet, aki várt rám. Mit is szólt volna Ő, ha nem jöttem volna el hozzá? Istennek hála, hallgattam hívására.' Íme, az engedelmesség öröme, hogy Jézus kívánsága szerint élünk és szolgálunk.

Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magárahagyottakra! Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki szíveteket is nekik. A kedvesség, a buzgóság több embert térített meg, mint a tudomány  és az ékesszólás.

Mi megfogadjuk, hogy teljes szívvel és ingyen szolgáljuk a szegényeket. Mindez talán nem jelent szeretetet, nemességet, kedvességet, alázatot, az önzés visszautasítását? Mi vagyunk a szegények szolgálatára és nem ők a miénkre.

Ahhoz, hogy a szegények meglássák bennünk Krisztust, először nekünk kell Őt meglátni bennük. Legyetek gyöngédek és együttérzők! Bárkivel találkoztok, legyen boldogabb utána, mint amilyen előtte volt. Legyetek Isten gyöngédségének élő tanúi. Mindenki láthassa a gyöngédségetek arcotokon, szemeteken, mosolyotokban, hangotok melegségében.

Nemsokára az Egyházzal együtt megkezdjük az adventet.

Az advent olyan, mint a tavasz a természetben, amikor minden megújul, friss és élettel teli. Az adventben ez köszön ránk is: megújulunk, erőt merítünk és egészséget, hogy készen álljunk Krisztus fogadására - bármilyen formában válassza is, hogy eljöjjön közénk.

Karácsonykor csecsemőként jön majd el, picinyke lesz és védtelen, szüksége lesz édesanyjára és mindarra a szeretetre, amit csak egy édesanya adhat.

Isten iránt érzett osztatlan szeretetemet Szent János fogalmazza meg világosan: „Ha nem szereted feleba­rátodat, és azt mondod, hogy szereted Istent, hazug vagy"(1Jn 4,20).

Ha ilyen hazugok lennénk, akkor lelki és szellemi fogyatékosokká válnánk.

Nap mint nap mennyi a szükség a szegények között! És lehetetlen mind megoldani... Legyünk figyelmesebbek: nekünk is szükségünk lehet még ételre, ruhára, vízre, fényre, áramra, szappanra. Olyan könnyen hozzájutunk ezekhez, hogy gyakran pazarlásba esünk.

A mostani advent, tehát az eljövendőre való várakozás ideje alatt kiváltképp megpróbáljuk elmélyíteni magunkban a szegénység érzését; szeretni és megélni a szegénységet.
Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a szegénység örömét és szabadságát, úgy ahogyan Jézus cselekedte, engedelmeseknek kell lennünk, át kell magunkat engedni az engedelmességnek, mert ha mi valóban fölfogjuk és befogadjuk Jézus szeretetét, akkor a tisztaságban és az engedelmességben fogjuk megtalálni a keresztény élet alapjait.

Amit mi a szegényekért teszünk, csupán egy csepp az óceánban. Mégis, ha nem tennénk, ha ez a csepp nem kerülne bele az óceánba, akkor az óceánból hiányozna valami. Nem más, csupán egy csepp.

Amikor a keresztre nézünk, megláthatjuk és meg­érthetjük, mennyire szeretett Ő minket. Nézzétek az Oltáriszentséget és megértitek, mennyire szeret minket most. Vizsgáljátok meg, hogy az elmúlt évben elszakí­tott-e valaki vagy valami az Ő szeretetétől?

Ő nem fog kényszeríteni bennünket. Éppen mert szeret, sohasem kényszerít. Ő ajánlkozik: így szabadon választhatunk. Szabadon vissza is utasíthatjuk.

A Szűzanya tanít meg majd bennünket az alázatra. Kegyelemmel teljes ugyan, és mégis és épp ezért az Úr­nak szolgálóleánya lesz. Ő Istennek Anyja, és mégis és épp ezért szolgálni megy Erzsébet otthonába. Bűn nél­kül fogantatott, és mégis és épp ezért találkozik a ke­resztet hordozó, megalázott Jézussal, és úgy áll a ke­reszt alatt, mint bármely bűnös közülünk, akinek szük­sége van a megváltásra.

Idézzük, hívjuk magunkba Őt, és ne szégyenkez­zünk és ne késsünk legalázatosabban tenni munkánkat! Fogadjuk el és fogadjuk magunkba mindig a keresztet, mindenütt és mindenben, ahogyan megjeleníti magát előttünk, nekünk. Ahogyan Ő tette.

Az Oltáriszentségben Jézus, az Isten Fia kenyér alakjában van jelen. Ez az alázat élő megvalósulása. Az alázat nem abban áll, hogy elrejtjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Az alázat igazság, az alázat őszinteség, az alázat szegénység. Az a szabadság, mely a szegénységből ered. Íme, az erények egymáshoz kapcsolódnak: a tisztaság, a szegénység, az alázat, a szabadság. Ha igazán és valóban alázatosak vagytok, ha megértitek majd, hogy mennyire kicsinyek és gyengék vagytok, és milyen nagy szükségetek van Istenre, akkor nem bukhattok el.

Teljes béke, öröm, egység; teljes egység az imában és a munkában: milyen csodálatos élő példa erre a Szent Család!

Kérlek Titeket: ne folytassatok hosszas vitákat az imáról, inkább tanuljatok meg Jézussal imádkozni. És engedjétek meg Neki, hogy bennetek és általatok imádkozzon.