Az oldal böngészésével elfogadod, hogy ez a weboldal cookie-kat használ

120210 ima található a honlapon, összesen 290646 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Isteni örömben élni - Lisieux-i Kis Szent Terézzel

Isteni örömben élni - Lisieux-i Kis Szent Terézzel
Naponta frissül

"Isten végtelen öröm." kijelentés Los Andes-i Szent Teréz (1900-1920) az első szentté avatott chilei nő híres mondása. Az adventi lelkigyakorlat vezérmotívuma: Igen, Isten sokkal szeretetreméltóbb, szebb és szeretetteljesebb, mint általában gondolnánk!

Készüljünk együtt a karácsonyra ezzel a lelkigyakorlattal!

Teréz által megismerjük ezt, amikor szemünk elé tárja a szeretetre méltó szentség példáját, és könnyen érthető tanácsokkal lát el, hogy mi is lehorgonyozhassuk életünket az isteni örömben. Tanításai által felismerjük, hogy - az isteni újszülött oldalán – az örömteli szentséghez juthatunk el ... 

Az online lelkigyakorlatot a francia tartomány Párizs karmelitái hozták létre (Fr. Cyril OCD). A magyar fordításokat a Világban Élő (OCDS) magyarországi Karmeliták tagjai készítették.

Áldott Adventet kívánunk Lisieux-i Kis Szent Teréz közbenjárásával!
A Sarutlan Kármelita Rendtartomány és a Világban Élő Kármelita Közösség

Isteni örömben élni Lisieux-i Kis Szent Terézzel Ismerd meg Kis Szent Teréz imádságos lelkiségét

Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
01
Isteni örömben élni Lisieux-i Kis Szent Terézzel Ismerd meg Kis Szent Teréz imádságos lelkiségét

Jézus Krisztus evangéliuma Szent Lukács szerint

(21: 25-28, 34-36)

Abban az időben Jézus azt mondta a tanítványainak, 25Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. 26Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. 27Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 28Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” […] 34Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, 35mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. 36Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”
Imádkozó várakozással
Rorate cæli desuper, et nubes pluant iustum.
Ne irascaris Domine, ne ultra memineris iniquitatis: ecce civitas Sancti facta est
deserta: Sion deserta facta est: Ierusalem desolata est: domus sanctificationis tuæ
et gloriæ tuæ, ubi laudaverunt te patres nostri.
[Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat.
Ne haragudj ránk, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságunkra; íme
elhagyatottá lőn a Szentnek városa, pusztasággá Sion, és árván maradt
Jeruzsálem, a Te szentségednek és dicsőségednek lakóháza, ahol atyáink téged
dicsőítettek].
Az advent szó szerint annak az ideje, hogy várjuk Isten Igéjének első eljövetelét világunkba, Krisztust, aki eljön hozzánk, és akinek megtestesülését karácsonykor ünnepeljük; de várakozás az idők végén dicsőségben való végleges visszatérésére is, amint azt az Egyház egész hite mondja a Hiszekegyben: „de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat és országának nem lesz vége...”
A szó a latin "adventus" -ból származik, amely „eljövetelt” jelent. Így az egész Egyház ennek az eljövetelnek imádságos várásában merül el, amely hite és az egész világtörténelem szempontjából központi jelentőségű. Ennek a várakozásnak el kell mélyítenie vágyakozásunkat Krisztus jelenléte iránt. Ő, az egyetlen igaz, aki képes minket az irgalmas Isten szerető akaratához „igazítani”. A Rorate Caeli egy gregorián antifóna, amely Izajás könyvéből (Iz 45:8) merít, és csodálatosan kifejezi Isten ígéreteinek beteljesedése iránti várakozásunkat: „Rorate caeli desuper et nubes pluant Justum”. Az Igaz pedig az Ige, amely a Szentlélek (ez a 'harmat', amiről az antifóna beszél) által Mária méhébe száll alá, hogy ott testet öltsön.
Ez a himnusz adventi idő énekek éneke. Különösen az adventi időszak vasárnapi szentmiséin használható, de a Laudes és a Vesperás dicsőítő ima alkalmakor is, ahol a himnusz különösen megfelelő. Léteznek még úgynevezett Rorate-misék is, amelyeket a hagyomány a német középkorra vezet vissza, és amelyek reggel korán, csak a gyertyák fényénél kerültek bemutatásra. A keresztények arra kaptak meghívást, hogy virrasszanak és imádkozzanak ebben a liturgikus időszakban, Jézus ajánlása is így szól advent első vasárnapján: „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy [...], megállhassatok az Emberfiának színe előtt.” (Lk 21,36).
Virrassz és imádkozz, mint Teréz
Nem szabad elfelejtenünk, hogy Teréz kármelita. Nem választható el a kármelita hagyománytól, amely különleges jelentőséget tulajdonít az imádságnak és a szemlélődésnek. Teréz annyira tudatában van ennek, hogy nem fél kéziratait a (belső) ima egyfajta apologizálásával befejezni – amely imádság kedvelt formája a Kármelben: „Egy Tudós ezt mondja: „Adjatok egy emelőt, egy szilárd pontot, és
kifordítom sarkaiból a világot.” Ami nem adatott meg Archimedesnek, mivel kérésével nem Istenhez fordult, s mivel az csak anyagi természetű volt, egészen, a maga teljességében adatott meg a Szenteknek. A Mindenható odaadta nekik szilárd pontnak: ÖNMAGÁT és EGYEDÜL CSAK ŐT MAGÁT; emelőnek: a szeretet tüzétől lángoló Imát, s így van az, hogy ők kiforgatják a sarkaiból a világot; így van, hogy a még harcoló Szentek kiforgatják s hogy az eljövendő Szentek is ki fogják forgatni a világ végezetéig.”1
Egy szöveg, amely olyan hatást kelt, mintha végrendelet lenne, mintegy hangsúlyozva, hogy Teréz az „Isten iránti szeretet tudományát” ebből a bensőséges „szív a szívhez” kapcsolatból merítette, amely pontosan a csendes, szemlélődő imádság lényegét alkotja, amelyre a kármelita szerzetesek és szerzetesnővérek naponta két órát szánnak. Az imádság tehát elválaszthatatlanul összefonódik Teréz karmelita életével, ahogyan minden keresztény életnek is része kellene, hogy legyen. Miért? Mert ez egy rejtett forrás, amelyből újra és újra innunk kell. Sőt, még több ennél: az imádság létfontosságú kapcsolat azzal az Istennel, aki Atyánk akar lenni. „Amikor imádkoztok, mondjátok: Mi Atyánk” – tanítja Jézus apostolait, akik arra kérik, tanítsa meg őket imádkozni (Lk 11,2). Az imádság tehát elsősorban gyermeki kapcsolat azzal az Istennel, akinek gyermekei vagyunk.
Azt is tudjuk, hogy maga Jézus milyen mélyen gyakorolta az imádságot, mint bensőséges kapcsolatot mennyei Atyjával, amint azt az evangéliumok tanúsítják, mert ez volt gyermeki természetének legmélyebb kifejeződése: „Jézus egész személye benne foglaltatik imádságában” – jelentette ki Joseph Ratzinger bíboros a II. János Pál pápa előtt a Vatikánban tartott nagyböjti lelkigyakorlatán (Le Ressuscité, („A Feltámadott”) DDB, 1986, 92. o.).
„Legmagasabb méltósága, amely isteni mivoltára utal, végső soron nem önmagába zárkózó hatalom; alapja a másik felé fordulás – Isten, az Atya felé.” (Ugyanott, 79. o.). Más szavakkal: Jézus egész életével mindig újra és újra kinyilvánította fiúságának lényegét, amely teljesen az Atyára összpontosít. Az ima pedig az a cselekedet, amelyben fiúsága a legteljesebb mértékben megnyilvánul. Jézus maga az első a fiúság útján, hiszen ő az a Fiú, akit a mennyei Atya nemzett. Ez az az út, amelyen nekünk is járnunk kell.
Teréz imádsága, akárcsak az élete, a teljes gyermeki kapcsolat egyszerűségével van áthatva. Ezt ő maga fogalmazza meg egy csodálatos meghatározásban: "Számomra az ima a szívnek egy lendülete, egy egyszerű, Ég felé vetett pillantás. A hálának és a szeretetnek kiáltása megpróbáltatásban épp úgy, mint az örömben; egyszóval valami nagy, valami természetfölötti dolog, amely kitágítja a lelkemet és Jézussal egyesít."[2] Ez a tekintet és a hit érintése az, ami egyaránt a gyermeki imádság lelke. A szeretet tekintete, amely nem szűnik meg figyelni isteni az emberi tudattól független létezőt, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy elkerüli a tekintetét.
Így hasonlítja össze Teréz a B kéziratban magát egy gyenge kis madárral, amelynek finom pehelyszőrzete van, és amely mérete ellenére merészen csügg tekintetével az Isteni Napon; semmi sem képes elvonni figyelmét,, „semmi sem rettentetheti vissza, sem szél, sem eső, és ha hirtelen sötét felhők takarnák is el a Szeretet Csillagát, a kismadár [...] tudja, hogy a felhőkön túl még mindig ragyog az ő Napja [...].”[3] Ez a hitnek az a tekintete, amelyet Teréz lelke szeretettjére vet. Gyengeségben, szárazságban és vigasztalásban, szétszórtságban és alvásban, „a megpróbáltatások közepette éppúgy, mint az öröm közepette”, bárhogyan is, Teréz állhatatosan és bátran néz rá anélkül, hogy valaha is elveszítené a bátorságát. Nővérei arról számolnak be, hogy a Lisieux-i kis kármelita apáca „minden idejét az alvás hajszolásával töltötte”... Különösen nyáron, amikor a közösség napi rutinja lerövidítette az éjszakai alvást. Teréz, aki „irtózik a színleléstől” és „soha nem keresett mást, csak az igazságot”, őszintén bevallja: „El kellene szomorodnom, amiért (7 éve) elalszom elmélkedéseim és hálaadásaim alatt.”[4] Ehelyett azonban azt állítja, hogy „a kisgyermekek éppen olyan kedvesek szüleik előtt, mikor alusznak, mint mikor ébren vannak” ... Teréz hűséges gyermekkori kis útjához: az a tény, hogy imádkozás közben alszik, nem aggasztja, hanem lehetőséget kínál neki, hogy még inkább átadja magát Istennek, és elismerje semmiségét előtte: „úgy gondolom végül, hogy »az Úr látja törékenységünket, s hogy emlékszik arra, hogy csak porból vagyunk.«”[5] Teréz azt is feltárja előttünk, hogy milyen egyszerű a szemlélődés annak a léleknek, aki ezt megéli. Boldog Marie-Eugène atya hangsúlyozza ezt Látni akarom Istent című művében. Számára Teréz megerősíti
Szent Tamás meghatározását a kontemplációról, mint „az igazság egyszerű látása a szeretet hatása alatt” (simplex intuitus veritatis sub influxu amoris).
Az angyali doktor számára a szemlélődés lényegi eleme ez az egyszerű tekintet Istenre, a Napra, amely a gondolataink által közénk vetett felhők ellenére sem hagyja abba a ragyogást. Teréz tapasztalata ezért mélyen szemlélődő, mivel abból áll, hogy a hit tiszta tekintetével befogadja Isten szeretetének folyamát, amely a szárazság és az alvás ellenére is átjárja őt. Teréz maga tanúsítja, hogy ez az isteni hatás a nap folyamán egyre erősebben érezhetővé válik: "Soha nem hallottam Őt beszélni, de érzem, hogy bennem van minden pillanatomban, vezet és sugallja amit mondanom vagy tennem kell. Pontosan abban a percben villannak fel olyan megismerések, amilyenek soha nem voltak világosak előttem, amikor szükségem van rájuk s a leggyakrabban nem is elmélkedéseim alatt jönnek gazdagon, hanem napi elfoglaltságaim közepette ..."6 A szárazság, amelyet Teréz imádságos életében átélt, valójában Isten titkos működésének gyümölcse a lélek mélyén, amelyet gyengéden és abszolút hűséggel kell tiszteletben tartani. A Lisieux-i szent, valóban a kármelita misztika nagy alakjainak nyomdokain járva, arra tanít bennünket, hogy műveljük magunkban az Isten működésére való fogékonyságot. Az imádkozó léleknek meg kell tanulnia engedelmesen alávetnie magát az isteni működésnek, és ki kell alakítania a befogadás valódi aszkézisét, hogy Isten a kontempláció általános és szeretetteljes figyelmességén keresztül – amelyről a misztikus doktor (Keresztes Szent János) beszél – beáraszthassa isteni bölcsességét, amely „nyugodt, magányos, békés, végtelenül édes, és megrészegíti a lelket” (Élő szeretetláng, 3,33). A misztikus doktornál ugyanazt az odaadást találjuk meg, mint Teréznél.
Számukra Isten kevésbé egy zsákmány, amelyet meg kell szerezni, mint inkább egy Vendég, akit be kell fogadni.
„A Terézi imában a hangsúly mindenekelőtt Isten kezdeményezésére és irántunk való szeretetére irányul, amelyet egyszerűen el kell fogadni” - erősíti meg Fr. Guido Stinissen (Comment faire oraison, Cerf 1997,   17. o. (Hogyan készítsünk
szónoklatot)). Boldog Marie-Eugène atya, aki a lisieux-i szent egyik legelső olvasója és csodálója volt, nem riad vissza attól, hogy teréziánus Teréz-i képeket használjon Isten imádságos tevékenységének illusztrálására: „A bizalom magatartása”, foglalja
össze egy cikkben: „Mit mond nekünk a gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz? Semmi mást, mint ezt: az ő kicsi útja, az ő liftje – mi ez?” „a te karjaid, ó Jézus”[6], vagyis Isten kegyelme. Mi a lelki élet? Az, hogy a lépcső alján felemeljük a kis lábunkat anélkül hogy fel tudnánk lépni az első fokra, és segítségül hívjuk a jó Istent: ez az imádság helyes magatartása. Erőfeszítést tenni úgy, hogy közben Istenhez fordulunk, jól tudva, hogy amíg teljesen magunkra vagyunk utalva, semmit sem érhetünk el, és erőfeszítéseink hatástalanok maradnak" (L'oraison du pauvre (A szegény ember imája), Revue Carmel, 1989, n. 53, 141. o.). Teréz lelki útja mindenekelőtt Isten mindenhatóságán alapul, amelyet a tehetetlen emberi jóakarat hív segítségül, amely szüntelenül bizalommal kiált hozzá anélkül, hogy elveszítené bátorságát, tudván, hogy visszavonhatatlanul szeretik.
Ajánlatok a hétre:
Szánok-e valóban egy meghatározott időt erre a bizalmas beszélgetésre Istennel az imában? Imádkozni azt jelenti, hogy időt szánunk rá.
Ebben az adventi időszakban igyekszem betartani azt az időt, amelyet elhatároztam, hogy az imának szentelek – annak a „kar”-nak, amely, ha Teréz szavainak hihetünk, „a szeretet tüzével lángra lobbantja a világot, és kiforgatja sarkaiból”.
 
 
Szövegdoboz: Fr. Jean-Gabriel Rueg OCD (Toulouse)
 
 
[2] Vö. uo., 288. o.
[3] Vö. uo., 233. o.
[4] Vö. uo., 192. o.
[5] Vö. uo.,
[6] Ugyanott, 245. o.
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Isteni örömben élni – Los Andes-i Szent Terézzel Az evangéliumra hallgatva:A Szent Éj szépsége!

Reggeli ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
25
Isteni örömben élni – Los Andes-i Szent Terézzel Az evangéliumra hallgatva: A Szent Éj szépsége!

 

" 1Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. 2Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. 3Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. 4József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. 7Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

 

A pásztorok hódolata.

8Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. 9Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. 10De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. 11Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. 12Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” 13Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: 14„Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”." (Lk 2,1-14)

 

De hiszen milyen szép a Szent Éj! Ennek a különleges éjszakának a csendjében Mária ugyanúgy bepólyázza újszülött gyermekét, mint minden anya. Az anya első gesztusa a születés után még ma is az, hogy karjaival és szeretetével betakarja gyermekét ... József, feleségével az oldalán a lehető legjobban készítette elő a jászlat és minden tőle telhetőt megtett, hogy úgy rendezze el, hogy a kis Jézus kényelmesen feküdhessen benne. A megtestesült szeretetnek ez a misztériuma, amely szerényen és meglehetősen nehéz körülmények között jött a világba, minden év karácsony estéjén újra ámulatba ejt minket!

 

 

Los Andes-i Teréz tanítása: „Nézz Jézusra!”

 

Los Andes-i Szent Terézt is lenyűgözte. "Örök Istenem, végtelen, tiszta lélek, aki kisgyermekként nyomorúságos jászolban születik meg" – szerette e képet szemlélni. „A szeretetnek micsoda misztériuma, mennyire elragadtathatott lehetett a Boldogságos Szűz Mária és a mi atyánk, Szent József! Micsoda tisztaság, micsoda szépség tükröződhetett Jézus arcán! Valamivel több, mint angyali, valami isteni... Szeressük, imádjuk és hallgassuk az Igét...

 

azt, amit az alázatról, a csendről és a szegénységről mond. Halljuk: Ecce venio: "Azért jövök, ó Atyám, hogy akaratodat teljesítsem" (LT 150; vö. Zsolt 40(39)).

 

A mennyei udvar angyalai nem engednek meg semmilyen hiányt. E csendes és szent éjszakán (hogy egy híres karácsonyi éneket idézzünk) megvilágítják az emberek éjszakáját, barátságos és sugárzó fénnyel töltik el. Szózatuk tele vannak reménnyel... Arra hívják a pásztorokat, akik többé-kevésbé a társadalom peremén vannak, hogy menjenek Jézushoz, újszülött Megváltójukhoz. Mert minden ember félelem nélkül közeledhet egy csecsemőhöz. Ily módon hív minket a chilei kis szent arra, hogy teljes bizalommal közeledjünk a jászolhoz. "Próbálja meg ott Jézust, lelkünk bensőséges barátját megismerni. Benne végtelen gyengédséget, vigasztalást fog találni, amikor szenvednie kell, vagy erőt, hogy teljesíteni tudja kötelességét. Szemlélje Jézust, aki teljesen megalázza magát a jászolban, a kereszten, és a tabernákulumban. Onnan mondja, hogy mennyire szeretett minket" (LT151).

 

"Gondoljatok mindennap – folytatja még bensőségesebben Los Andes-i Teréz – Jézusra, aki - bár örökkévaló Isten - gyengéd gyermekként születik; bár mindenható, mégis szegénynek születik, anélkül, hogy bármije is lenne, ami megvédené a hidegtől. Szüksége van anyjára, hogy élhessen, még akkor is, ha ő az élet" (LT 152), "nem tud segíteni magán, holott

 

ő    maga az élet" (LT 156). Igen, a Mindenható Isten, aki testté lett és közöttünk lakozik, vágyakozik az anyai gyengédségére. Ez mi lehetünk számára (vö. Mt 12,50), azzal, hogy mint Mária hitünk karjaiba öleljük őt.

 

 Konkrétumok: Karácsonyi ajándékaink a kis Jézus számára

 

Élő hitünk által előkészíthetünk egy megfelelő kelengyét, amelyet az isteni újszülöttnek ajándékozhatunk! Ezen a napon "Karácsony napján küldök neked egy listát," írja a chilei kis szent, "Hogy előkészíthesd a kelengyét Jézusnak:

 

-          Ingecskét, hogy betakarja őt: a szeretet öt cselekedete minden nap, és a vágy cselekedetei, hogy szentáldozásban magadhoz vehesd. "Jézusom, jöjj be szegény szívembe, amely azért eped, hogy csak Érted dobogjon."

 

-          Kendő, hogy kis lábacskáit betakarja: mivel ő nem tud járni, te leszel irgalmas mindenkihez, és lemondasz a kényelmedről.

 

-          Szövetszalagok, szoros pólyázáshoz: Nem fogsz morogni, ha olyasvalamit hagynak meg, ami nem tetszik neked, mégis tedd meg, ahogy kérik.

 

-          Kis sapka: Tanulmányozd és tedd Jézusért, gondolva az Ő szeretetére.

 

-          Jászol: Ne maradj kényelmesen az ágyban; menj szentmisére és járulj szentáldozáshoz.

 

-          Kis szívószálak: Tégy apró cselekedeteket, például mondj le egy édességről, vagy olyasmit egyél, amit nem szeretsz.

 

Mindezt Jézus iránti szeretetből tedd. Isten megáldjon. Imádkozni fogok szándékaidra. Üdvözöl a te méltatlan karmelitád. Jézusról nevezett Teréz."

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Isteni örömben élni – Los Andes-i Szent Terézzel 4. hét – Az evangéliumra hallgatva:A Szeplőtelen Fogantatás könyörületes szíve

Reggeli ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
24
Isteni örömben élni – Los Andes-i Szent Terézzel 4. hét – Az evangéliumra hallgatva: A Szeplőtelen Fogantatás könyörületes szíve
26A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 28Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” 29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” 34Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott. (Lk 1,26-38)
 
Az Úr Máriával van. Azáltal, hogy testté lett Mária méhében, Isten anyjává tette őt. Ettől kezdve ott, ahol Mária, az Anya van, ott van Jézus, a Fiú is. Ez az Isteni akarat. Nem választhatjuk el egymástól Máriát és Jézust.
 
Gábriel, a mennyből küldött arkangyal nagyon tiszteletteljes magatartást tanúsít Mária iránt. Miután az emberiség történetében egyedülálló üdvözlettel köszöntötte – "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes" –, megnyugtatta, mielőtt közölte volna vele a meghagyott üzenetet. Méltósággal teljes Szűz válaszára várt az angyal, miután válaszolt Máriának egy tisztázandó kérdésére. A Szűzanya méltósága összehasonlíthatatlan. Mária abban az értelemben "kegyelemmel teljes", hogy „A Boldogságos Szűz Máriát fogantatásának első pillanatától kezdve a mindenható Isten sajátos kegyelme és védelme folytán, az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak érdemei erejében, sértetlenül megóvta az eredeti bűn szennyétől.” (KEK 491). (Részlet a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának meghatározásából). Ez a páratlan méltóság mégsem árnyékolja be az emberi méltóságot! Éppen ellenkezőleg, Szeplőtelen Fogantatása olyan kiváltság, amely két okból is teljes szolidaritást vállal velünk, emberekkel.
 
Az első tény az, hogy bűn nélkül fogant, létezésének első pillanatától kezdve biztosított a kegyelem, mint a kereszt gyümölcse. Másképpen fogalmazva: Mária megváltást nyert, mint mindannyian! A Szeplőtelen Fogantatás ünnepére mondott imák a misekönyvből feltárják, hogy Mária "Krisztus megváltó halálára való tekintettel (...) minden bűntől mentesül létezése első pillanatától fogva." Igen, a Szűzanya bűn nélkül fogant. Tehát őt magát Jézus a legcsodálatosabb módon váltotta meg. Ha Jézus nem adta volna életét a kereszten, Mária nem menekült volna meg a bűntől. Ez a hitigazság ellentétben áll egy olyan Mária-ábrázolással, amely annyira tökéletes, hogy túlságosan is eltávolodik bűnös emberi természetünktől. Mivel a Szűzanya szilárdan az emberi természetünkbe beépült.
 
A második ok a szeplőtelen szeretetéből ered. De vajon a Szűzanya, mivel soha nem ismerte a bűnt, szolidaritást mutathat-e velünk, bűnös emberekkel? Tud-e egyáltalán belehelyezkedni természetünkbe, együtt tud érezni velünk? Igen, jobban, mint bárki más, mert a szolidaritás nem a bűnből, hanem a felebaráti szeretetből fakad. Nem a vétek tapasztalata késztet arra, hogy szolidáris legyen másokkal, hanem a szeretet. Nem szabad összetéveszteni a bűn megtapasztalását a szenvedés megtapasztalásával; az a személy, aki szenvedett, bizonyosan képes megérteni a szenvedő embert, és rendkívül nagy szeretettel lenni iránta. Lám Mária az, aki mindenki másnál többet szenvedett, már önmagában a kereszt lábánál... A Szűzanya szeplőtelen szeretete tehát olyan kiváltság, amely teljesen szolidárissá teszi őt az emberi természettel, olyan kiváltság, amely arra készteti, hogy a mennyben - Isten után - ő legyen az, aki emberiség üdvösségéért a legtöbbet tesz. Valóban, ő az az Anya, aki nem engedi, hogy hiányt szenvedjenek azok, akik bíznak benne!
 
Los Andes-i Teréz tanítása: "Anyád soha nem hagy magadra."
 
Tudjuk, hogyan bízhatunk benne? Van-e egy képünk vagy elképzelésünk a mi drága Szűzanyánkról? Juanita arra buzdít minket, hogy ne legyünk szégyenlősök Máriával szemben. "Ha jól emlékszem Juanitának volt egy körülbelül negyven centiméter magas Boldogságos Szűz Mária szobra egy bútoron, amelyet túláradó szeretettel csókolt és ölelgetett[...] " - vallotta egy barátnője a szentté avatási folyamat során. Ez gyerekesnek tűnhet. De a franciaországi Alençonban a Martin család lányai – köztük a Kis Szent Teréz – sem haboztak levetkőzni félénkségüket, és olyan hévvel csókolták meg a "Mosolygó Szűz" kezét, hogy az ujjak letörtek! A szobor kezét rendszeresen le kellett csavarni, hogy új kezeket rögzítsenek ... Fontos, hogy hitünk lelkességét egész lényünkkel fejezzük ki, ha kell fizikai módon is. Egy gyermeki kapcsolathoz hozzá tartozik a testi érintés is, úgy, mint a betlehemi bölcsőben: Ki tudná elképzelni, hogy az újszülött és anyja, Mária között ne lettek volna gyengéd érintések? ...
Szűz Mária közelségét megtapasztalni, azt jelenti, hogy a saját lelki életünkben jelen van – amit például egy kerámiaszobor szimbolizál, mint Juanita esetében – a kegyelem forrása.
Mária önmagunkat és másokat is eláraszt Fia kegyelmeivel.
 
Önmagunkra, azzal a segítséggel, amelyet Mária nyújt különösen az erények, a tisztaság és az alázat megőrzése által. Ezek értékesek és annyira fontassak, hogy mindig védeni és gondozni kell őket! 1919-ben - Juanita ekkor 18 éves volt - egy elmélkedés során a Szent Szűz imában beszélni kezdett hozzá: "Pontról pontra elmondta nekem, amit a tisztaságról tudni kell: 1) Gondolataink legyenek tiszták, vagyis utasítsunk el minden olyan gondolatot, amely nem Istentől való, hogy állandóan az Ő jelenlétében élhessünk [...]. 2) Legyek vágyaim tiszták, oly annyira, hogy egyre inkább csak arra vágyakozzak, hogy Istenhez tartozzak; az Ő dicsőségére vágyakozzam, törekedjek arra, hogy mindenben tökéletes legyek, és szentté váljak. Ahhoz, hogy ezt elérjem, ne vágyakozzak sem tiszteletre, sem dicséretre [...]. 3)    Legyenek tetteim tiszták. Mindentől, ami beszennyezhetne engem, tartsam magam távol, mindenekelőtt, olyan dolgoktól, amelyeket Isten - aki megszentelődésemet akarja - nem enged meg. Legjobb tudásom szerint szolgáljam Istent és ne azért, mert a teremtmények megfigyelnek engem" (Napló, 51. §). Figyeljük meg a tanácsok fokozatos növekedését; A Szűzanya először arra kér minket, hogy ügyeljünk azokra a gondolatokra, amelyek bennünk lakozhatnak, és szándékosan taszítsuk el az ártalmasakat. Ha akaratunk megteszi ezt az erőfeszítést, még ha tökéletlen is, akkor az ebből eredő vágyakat és káros tetteket könnyebb vagy kevésbé nehéz lesz elkerülni.
 
Ha már egyszer jelen van otthonunkban a Szűzanya, akkor vigyáz a többiekre is. Végül is egy háztartásban melyik anya az, aki csak egy gyermekről gondoskodna – arról a gyermekről, aki épp hozzá fordul –, anélkül, hogy törődne a többivel? És mivel néha felebarátunkkal is olyan nehéz beszélni Jézusról, miért ne beszélhetnénk neki Máriáról, akit Jézust mindannyiunknak anyjaként adott? Juanita végül ezen út mellett döntött; És mennyire jól tette.
 
Amikor bátyja, Lucho tanulmányai során végül eltávolodott a hittől, az nagyon fájdalmas volt számára. Bátyja, aki két évvel idősebb volt nála, hétéves korában rózsafüzért ajándékozott neki. "Ekkor kezdődött, így írt Juanita a naplójában, a Szűz Mária iránti tiszteletem. [...]. Bátyám Lucho megkért, hogy imádkozzam a rózsafüzért, és együtt megfogadtuk, hogy egész életünkben imádkozzuk: mindeddig meg is tartottam. Csak egyetlen egyszer, amikor még kisebb voltam, elfelejtettem. Ettől kezdve mondhatom, hogy a mi Urunk a Boldogságos Szűz Máriával együtt kézen fogtak engem " (Napló 5. §). Fáj a lelkünk, amikor szeretteink – házastársak, gyermekek, testvérek, gyermekkori barátok és a többiek – nem osztoznak hitünkben, és nem akarnak tudni annak az Istennek a megváltásáról, aki az őrületig szereti az embereket. Végül Juanita Máriára bízza az ő Lucho-ját: "Kedves Lucho, a Szűzanyára bízlak, hogy helyettesítsen engem a jelenlétedben" – írja neki néhány nappal azelőtt, hogy belépett a Kármelbe. "Beszélj vele, ahogy velem teszed, szívtől szívig. Ha magányosnak érzed magad, amint gyakran én is, nézz rá, és látni fogod, hogy a mosolya azt fogja neked mondani: ’Anyukád soha nem hagy egyedül.’ Amikor szomorkodsz, búslakodsz, nem találsz senkit, akinek kiönthetnéd a szívedet, fuss hozzá, és akkor a síró édesanyád tekintete, azt mondja neked: »Nincs olyan fájdalom, mint az én fájdalmam«, meg fog vigasztalni azáltal, hogy a vigasztalás cseppjét, amely fájdalmas szívéből árad, a lelkedbe cseppenti." (LT 81). Szűz Máriát anyánkként segítségül hívni sokak szemében gyerekesnek vagy pusztán szentimentálisnak tűnhet. De a Mária-tisztelet nem szentimentális, hanem gyermeki. Teréz halála után Lucho végül megtér, miután sok éven át távol volt a hittől. Mária és nővére, Juanita imáinak köszönhetően végül visszatalál a mennyei Atyjával való gyermeki kapcsolatához.
 
Konkrétumok: Máriához folyamodás
 
Az embernek egyre inkább vissza kell találnia ehhez a gyermeki kötelékhez, még a megpróbáltatások közepette is. Mária anyasága erős támasz ezen az úton. "Ha lelked harcol a csüggedés ellen – így írja elszántan Juanita –, akkor így szólítsd meg: »Mária, mutasd meg, hogy te vagy az anyám.« Hívd segítségül, amikor azért küszködsz, hogy keresztény kötelességeid teljesítsd" (LT 150). Mária, aki karácsonykor szüli Fiát, teljességében megkapja szelíd és ugyanakkor szilárd anyaság kegyelmét, amelyre a gyermekeknek, akik mi vagyunk, szükségük van. Ne habozzunk, forduljunk Anyához, a MI Anyánkhoz. Azok, akik hozzá fordulnak, nem fognak csalódni; Mert a csalódás olyan szó, amely nem jelenik meg Szent Los Andes-i Teréz írásaiban. Hála Máriának, hogy a csalódás, minden gyengeségünk ellenére egy idegen szó az életünkben!
 
„Most az Advent napjaiban a Boldogságos Szűz mellé helyezlek. Ő legyen a példaképed" (LT 153), mintha ezt írná mindannyiunknak a kis chilei..
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!
« Előző

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."

Regisztráció