93142 ima található a honlapon, összesen 221888 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Istenes versek

Istenes versek
Változó frissítés

"Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok..!" (ApCsel 18, 9-10)

Oszd meg a kedvenc versedet és küldd be kedvelt költőd verseit!

Istenes versek Bódás JánosVan úgy...

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
30
Istenes versek Bódás János Van úgy...

A BIBLIÁM

Bódás János: Van úgy...

Van úgy, hogy rámnehezül minden bűnöm,
s úgy érzem, borzad, aki rám tekint,
el kellene a földről menekülnöm,
de sehol egy bíztató fény nem int,
s bárkihez mennék, követ vetne rám…
s asztalomon, mint százszor, most megint
ragyogni kezd, mint Nap, a Bibliám.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Istenes versek Kassák LajosFohász a csillagokhoz

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
27
Istenes versek Kassák Lajos Fohász a csillagokhoz

Kassák Lajos: Fohász a csillagokhoz

Halántékomon ősz hajakkal
és részegen kószálok a városban.
Egyedül az éjszaka ösvényein, mint rossz angyal
ki elszakadt szülőitől és testvéreitől.

Szememre húzom a kalapom. Hát így legyen, Úristen.
Jeges szél cibálja szakállam s vonyít előttem
a vak sikátor, mint hurokra került eb.
Jézus, ha élne felettem, óh, tudom én
lehajolna hozzám ez átkozott földre
hogy két meleg és habkönnyű tenyerével
betakarja vérző sebeim.

Jézusa sincs annak, kinek hite nincsen,
Szegény jószág, ki csak zabálni áll a jászolhoz
s nem látja meg a csillagot a gyermek feje felett!
Így kallódom számkivetetten és reménytelen
mindig részegen, mindig telt pohárral a kezemben
s mégis örök szomjuságra kárhozottan
mint a vad barom, ki tüzet nyelt dühében
s vakon rohan árkon, bokron át.

Könyörtelen bírája önmagának
egek redőiből kiejtett angyal
óh, aki vagyok, ártatlan gyilkos és
pocsolyában hevert zarándok
ez estén kitárom feléd fázó karjaim
ragyogó csillag, a magasság tükrében!
Világosítsd meg előttem az éjszaka ösvényeit
és vess elém egy morzsát kegyes szeretetedből
mielőtt összerogynának csikorgó térdeim
s mint hulladékot puttonyába szedne az ördög.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Istenes versek Francois Villon:Ballada Miasszonyunk imádására

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
24
Istenes versek Francois Villon: Ballada Miasszonyunk imádására

Francois Villon: Ballada Miasszonyunk imádására

Föld hercegnője, asszonya mennynek,
Te, császárnő a bús pokol fölött,
tekints le rám, hogy Országodba menjek
és üljek választottaid között,
bár szolgálód gyakorta bűnözött.
A Te kincsednek oly gazdag a fénye,
alázatosan hullok íme térdre,
irgalmad nélkül sose juthatok
közel Tehozzád, a gyönyörű égbe.
Ebben a hitben élek és halok.
 
Övé vagyok, mondd Fiadnak, ki benned
fogantatott, s Te szülhetted meg Őt.
Az egyiptomi nőről is a szennyet
te mostad le, mikor elédbe jött,
s bár szövetséget ördöggel kötött,
Teophilus a kegyelmet elérte,
Szent Szűz, ne ejts el engem a sötétbe!
Szeplőtlen testedben foganhatott
a mise szentségének földi lénye …
Ebben a hitben élek és halok.
 
Szegény öreg asszony vagyok, ki szenved,
betüt nem ismerek, de ha ülök
oly szép az én szememnek
a festett menny, hol hárfa, lant pönög,
lent a pokol sok égő rabja nyög.
Az országba, mely mosolyogva néz le,
Miasszonyunk, oda majd Te kísérj be.
Mindenki, ha nem megátalkodott,
Hozzád fordul, hogy üdv legyen a része.
Ebben a hitben élek és halok.
 
Ajánlás
Viselted egykor, Világ Szüzessége,
Jézust, kinek nincs kezdete, se vége.
Leszállt az Isten segíteni végre,
Lakása menny volt, melyet otthagyott.
Orv halálé lett ifju, drága vére,
Nincs Urunk rajta kívül, vallom égve …
Ebben a hitben élek és halok.
 
(Fordította: Vas István)
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Istenes versek Radnóti Miklós:LEVÉL A HITVESHEZ

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
23
Istenes versek Radnóti Miklós: LEVÉL A HITVESHEZ

Radnóti Miklós: LEVÉL A HITVESHEZ
 

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Istenes versek Sík Sándor:A keresztúton

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
22
Istenes versek Sík Sándor: A keresztúton

Sík Sándor: A keresztúton
 

Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.

Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.

Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.

Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.

Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűz Mária szembe.

A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.

Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,

Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.

Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,

Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén de hányszor virrasztott!

Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta…!

Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!

Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.

Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.

Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.

Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.

Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,

Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.

Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!

Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Istenes versek Vas István:Via Appia

Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
21
Istenes versek Vas István: Via Appia

Vas István: Via Appia
 

Látta-e Jézust Péter a Via Appián? Mennyi
gyerekelképzelésem: hogy hátha mégis járt ott
a fehér úton, a holdsütésben. És mennyi kétely és talány.
Aztán a könnyű magyarázat: hogy azt látta, amit belül látott,
s egyremegy a Genezáret vagy a Via Appia.
Hiszen akkor is testileg, és akkor is azt a testet,
amelyet mindnyájan úgy szerettek, hogy föl kellett támadnia.

Quo vadis - hova mégy?
Itt Rómában hova? Én mindig megértettem Péter eszét.
Nem volt könnyű belátnia, hogy mégis meg kell halni Krisztusért.
Nem volt elég? Meg aztán kezdte tudni már, milyen a kezdeti gyülekezet.
Igen, mi ismerjük a csontokat meg az üregeket a Via Appián,
az ügyetlen rajzokat a katakombák falán, a bárányt meg a halat,
a Pásztor antik testén redőző hosszú, keresztény új ruhát,
és az iparosok jeleit, a mozsarat meg a kanalat,
még láthatjuk a világtalan emeleteken és labirintusokon át,
mélyen a Via Appia alatt. De ő láthatta azt is,
ami a katakombákon kívül maradt, és kezdte látni talán az életüket
és azt, hogy a földön nemcsak meghalni, élni is lehet. És azt is, hogyan.

De csont, az van, és üreg, az van. Hány sír volt? Százezer.
Kívül a falakon. Ezeknek nem kellett az, ami belül volt, nem az a hatalom.
Nekik nem volt elég az a Róma, az ívek, oszlopok, az a világkeverék.
Én pedig azt hittem, az volt a legszebb, s ha nem is a legjobb,
de a legnagyobb, valami egyszervoltan nemes, valami majdnem-végleges.
És talán mégis több lehetett, mint ez a mai, mint az autók bogárzó tébolya,
a hivalkodva szikrázó kirakatok, a szövetek, bőrök, selymek, műanyagok,
s ruhák és dolgok bűvölő divatja, s az édeskésen pávázó barokk,
meg este a neonkáprázatú zsibárusutca,
a gépkocsik stoplámpáinak piros ördögvillogása,
több tán, mint a tej- és mézígéretű lányok sötét szemének villanása,
s több, mint együtt a Vatikán meg a Quo vadis dancing a Via Appián.
Mégiscsak több lehetett. És mégse kellett nekik, akik jöttek egyre többen
a Via Appián, többnyire az apostolok lován, ahogy küldte őket a Kelet.
S a falak mögül is az elégedetlenek, a tétova és misztikus remények,
az iparosok, a rab és "szabad" szegények, s mint ahogy tudvalevő,
volt köztük előkelő, igazi római, bár legtöbbje nő. S a falakat, az íveket,
oszlopokat szét akarták porlasztani.
Mélyen a Via Appia alatt. Meg tudod érteni?
És te hol álltál volna akkor, Carciusom? És én? Bizony, én se tudom.

Mi minden történt a Via Appián.
Régebben és azután. Hiszen itt állt az a hatszáz kereszt,
rajta a hatszáz rabszolgatest, megfeszítetten. Akkor még nem szerepelt az Isten.
A köztársaság korában. Nem úgy haltak meg, mint a hitükért megfeszítettek,
a védtelenek, nem úgy, mint aki vért ontani nem tud, nem akar:
ők verekedtek vadul és bátran. Melyik ügy volt a reménytelenebb?
És melyik az erősebb? És melyik a bátrabb? Az elbukottakért bosszút álltak,
ha nem is hamar: az Aurora ágyúival. És akik győztek? Meghúznád-e a határvonalat
a Via Appia fölött és a Via Appia alatt, kedves Carciusom? Bizony, bizony.

Keresztek jobbra-balra, végig a Via Appián.
Korán volt még, korán. A köztársaság idején. Még nem volt remény.
Nem látszott még, hogy Róma elfajul, s hogy mi a régi, mi az új.
Nem voltak még túl dekadensek, s azt hiszem, az a város még virulensebb lehetett,
mint a mai pénzvilág, mely Jézus után kétezer évvel Mammonhoz ereget
még egyre új neonimát, s vonaglik érte. A Via Venetón s a zsibárusok sikátorain át
a legszentebb helyekig. De nekik mégse volt se szép, sem elég.
Ezért kellett uraiknak keresztekkel szegélyezni a Via Appiát.
És azt hiszed, a keresztjeiket nem őrzi a kereszt?
Vagy azt hiszed, belőlük senki sem maradt, aki ott legyen
a többivel a Via Appia alatt? Nem, te sem hiszed ezt.
Vagy ha itt volnál, talán te különbséget tennél itt a Via Appián
és elválasztanád a szívtől a májat és vesét s megmondanád,
melyik az igazi hit és mi a merő anyagelvűség?

Quo vadis, Domine?
Ma is ezt visszhangozza Róma dzsungele, ahogy egymásra épült rétegeken
és egymásnak felelő ezredéveken át összegabalyodott.
Vagy jobb lett volna, ha hagyják úgy, ahogy volt, azt gondolod?
De nekik nem kellettek az ívek, oszlopok.
És ha Róma sem élte túl a végzetet, mi lehet ami végleges?
Mert akármit látott Péter a Via Appián, mindig keresztezi utunkat a teremtő hiány
és megcsúfolja Péter földhözragadt eszét, amelyet úgy megértek
és vele az enyémet, bár berzenkednek józan érvei, és oly nehéz megérteni,
hogy nem volt elég, hogy nem lesz elég, hogy mindig új útra küld a még és újra még.
S ha egyszer szembejön veled, te is már tudva kérdezed:
Hová mégy?

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldjön be egy imát!

Ima küldéséhez kérem jelentkezzen be!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."