Napi ige, evangélikus Útmutató szerint

Megolvasztom, megvizsgálom őket, mi mást tehetnék népemmel? (Jer 9,6b)

De aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mk 13,13b)

Olvasmányok

Zsid 13,10-16; Ézs 40,1-11

Lelki útravaló a mai napra

A nagy gazdasági világválság meghatározta a 20. század történelmét, a 21. században pedig már a másodikat éljük. Mögöttük mindig ott van egy mélyen meghúzódó értékrendi válság is, amely nem egyszerűen a társadalmat, de a kisebb közösségeket, még a családokat is kikezdi. Ezt mutatják a különböző jelek, akár éppen a kívülről pompás, de belülről kiüresedett vagy éppen bontásra ítélt templomok szerte a világban. De azok is, amelyekben csak a humánum szólal meg az evangélium helyett. A válság tehát fájdalmas, mégsem lehet megspórolni, hiszen az ige is először fájdalmat hoz az életünkbe, hogy aztán felszabadítson.

Az egyházi esztendő utolsó napjaiban ér el minket ennek az igének az üzenete Márk evangéliumából. Ez az időszak mindig az utolsó időket tárja elénk, hogy megtanuljuk, a válságot egyedül a mindenható Isten tudja megfelelően kezelni a Krisztus által adott reménységben. Próbáló időket kell megélnünk, a keresztény ember sem marad sérthetetlen, de az örök cél ott lebeg a szeme előtt. A kitartás viszont nem egyszerűen motiváció kérdése, nem az emberi teljesítményt dicsérjük, hanem Isten csodáját, amely alkalmassá tesz erre a kitartásra. Ez a reménysugár látszik a közelgő advent első gyertyafényében is, egyértelműen üzenve: "...aki mindvégig kitart, az üdvözül."

*

Mindenható Istenünk, Atyánk! Hálát adunk neked létezésünk minden pillanatáért. Nemcsak az örömteliekért, hanem a megpróbáltatásokért is. Köszönjük, hogy életünk válságában is arra tanítasz, hogy a cél nem bizonytalan, túlláthatunk a kereteken. Kérünk, erősíts minket Jézus Krisztus által, hogy kitartóan hirdessük evangéliumodat, s ne csak templomaid, de az egész világ is téged dicsőítsen. Ámen.

Szerző: Vancsai József

De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. (Mal 3,20a)

Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. (Róm 13,12a)

Olvasmányok

Zsid 13,1-9; Mt 25,31-46

Lelki útravaló a mai napra

Az ébresztő egyre harsányabb hangja vagy gyermekeim szólongatása - többnyire ezekre ébredek. "Az idő sürget" - hangzik az én fejemben is reggelente, ahogy az órát figyelem, és látom, hogyan fogy felhasználható időm, ezért egyre koncentráltabban figyelek a valóban fontos dolgokra. Néha mégis ráérősen teszek-veszek, majd arra eszmélek, hogy kifutottam az időből, és kapkodni kezdek, vagy csalódottan belátom: elkéstem.

Pál apostolon keresztül érkezik az intés felénk, amely egyben biztatás is. Figyelmeztet, hogy megtérésünket, Isten elkészített kegyelmére adott válaszunkat nem halogathatjuk, mert a tétlenség minket is csak egyre közelebb visz ahhoz a pillanathoz, amikor már elkéstünk. Ugyan adventtel kapcsolatban sokszor elénk kerül az a gondolat, hogy ez a várakozás időszaka, ez azonban így nem igaz. Ezekben a hetekben éppen hogy ki kellene zökkennünk a halogatásból, és fel kellene ismerjük, hogy az adventus Domini, az Úr eljövetele bizony az életünket meghatározó valóság. Könnyű álomban maradnunk, hiszen a világ is épp ezt akarja. Betakargat, legyintve a hívásra, az ébresztő szóra.

Mennyei Atyád nem akarja, hogy váratlanul érjen téged a világosság megjelenése, Krisztus eljövetele! Figyelmeztet az őszinte megtérésre, hogy ne félelmed, hanem örömöd lehessen a malakiási jövendölés.

*

Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy te a gyógyulást, a szabadulást ígéred számunkra. Kérünk, ne hagyj álomban, tétlenségben, hanem te világosítsd meg értelmünket, hitünket, hogy hozzád tudjunk kiáltani megújulásért, és téged dicsőíthessünk egész életünkkel az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Szerző: Sztyéhlik Csaba

Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. (Zsolt 12,2)

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? (Jn 6,67)

Olvasmányok

1Kor 3,9-15; Mt 25,14-30

Lelki útravaló a mai napra

"Pedig milyen jó templomba járó volt..."; "Nem tudom, miért kezdett elmaradozni..."; "Ezer éve nem láttuk őt..."; "Egyre kevesebben vagyunk..."; "Elfogyunk..." Csak néhány sóhaj a jól ismert panaszok közül. Hányszor halljuk és hányszor fogalmazzuk meg magunk is a templompadokra, hétközi alkalmainkra, istentiszteleteinkre nézve, máskor meg a statisztikával és a népszámlálással szembesülve! Ma is nagyon kemény a zsoltáros tényszerű megállapítása: "...elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül."

Mégis, ez az igevers nem prófécia, hanem imádság, és éppen ezért van benne valami furcsa mód felszabadító is: már az Ószövetség embere is ugyanazt fogalmazta meg, amit mi magunk is érzünk a foghíjas templompadok láttán. Ám a zsoltáros nemcsak magában kesereg, hanem Istenhez fordul panaszával. Az ő kezébe helyezi a gyülekezet közösségét, mert az állóvizet csak Isten tudja élővé tenni.

Bárcsak a puszta kesergés, szomorú panaszkodás és kilátástalan sóhajok helyett egyszerűen magunkra értenénk Jézus kérdését: "Vajon ti is el akartok menni?" A megszólító ige, az örök élet beszéde, az evangélium tartotta meg és növelte eddig is a hívek seregét. Ma sincs ez másként.

*

Uram, nem akarok elmenni tőled, csak folyton eltévedek. Nem akarlak elhagyni, csak annyi mindent fontosabbnak gondolok! Tudom, hogy tiéd gyülekezetünk is, csak néha úgy érzem, hogy túlságosan emberi közösség. Vonj közelebb magadhoz, hogy felismerjem áldásaidat, ragaszkodjak hozzád, és téged dicsérjelek. Hiszen kihez máshoz mehetnék, örök élet beszéde van nálad. Ámen.

Szerző: Baranyay Bence

Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket. (Zsolt 119,130)

Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. (Ef 5,8)

Olvasmányok

Ézs 35,8-10; Mt 25,1-13

Lelki útravaló a mai napra

"Látni és látszani!" - hangzik a közlekedők jól ismert alapszabálya. A balesetek elkerüléséhez ugyanis mindkettő elengedhetetlen. A sötétben kivilágítatlanul haladó kerékpáros ugyanúgy saját és mások életével játszik, mint a sűrű ködben vakon száguldozó autós.

A világosság tisztánlátást biztosít. Amíg a sötétségben céltalanul, értelmetlenül bolyong az ember, addig a világosságban tájékozódni lehet, és megismerhető, illetve látható a helyes irány, ezáltal kikerülhető a veszély vagy akadály. A világosság leleplez. Napvilágra hozza mindazokat a titkokat, amelyeket korábban a sötétség elrejtett. Megmutatja valódi mivoltunkat, helyzetünket, irányunkat, és ez egyszerre megmérettetés és védelem. Megmérettetés, mert tetteink nyilvánvalóvá, személyünk pedig beazonosíthatóvá válik, ugyanakkor védelem is, mert önfegyelemre késztet, és elhárítja a minket célzó hamis vádakat.

Isten igéje az igazi világosság, amely Jézus Krisztusban egészen közel jött hozzánk, hogy beragyogja életutunkat, és megvilágítsa az igazán boldogító célt.

*

Uram, kérlek, vonj engem fényességed hatókörébe, hogy megvilágított ember lehessek, aki mások felé is képes továbbtükrözni világosságodat. Ámen.

Szerző: Smidéliusz András

Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok... (Zak 7,10)

Ti azonban nem így tanultátok Krisztust. (Ef 4,20)

Olvasmányok

Zsid 12,18-25; Mt 24,45-51

Lelki útravaló a mai napra

Az egykori nagynevű pécsi lelkészről, Balikó Zoltánról él az az anekdota, hogy nagy lendülettel rontott be nyugdíjas korában a hivatalba, kezében a görög Újszövetséggel, hogy megossza az akkori beosztott lelkésszel: talált egy olyan részt az irgalmas samaritánus történetében, amelyet még soha nem vett észre! Egy lelkész, aki végigszolgálta életét, mégis fellelkesül, ha valami újdonságra bukkan a Bibliában... Milyen irigylésre méltó, hogy valaki még idős korában is friss szemmel tud rátekinteni egy jól ismert történetre! A legtöbbször nem ilyen dinamikusan képzeljük el a Krisztus-hitet, hanem úgy, hogy vagy van, vagy nincs. Egyszer hitre jutottunk, és onnantól hiszünk. Pedig Krisztust folyamatosan tanuljuk és tanulnunk is kell!

A kereszténység igazi lifelong learning, vagyis élethosszig tartó tanulás. A Biblia sem olyan, mint egy tankönyv, amelyet egyszer már megtanultunk, és onnantól tudjuk. Mindig jön új élethelyzet, amelynek fényében átalakul hitünk, hatására másként tekintünk Krisztusra és embertársainkra. Az a hit halála, ha többet már nem akarunk Krisztusról tanulni, mert úgy érezzük, mi már mindent tudunk. A Szentlélek pedig akkor is működik, amikor elfogy az erőnk a tanulásra. Rávilágít Isten egy-egy olyan oldalára, amelyre még sosem gondoltunk.

*

Mindenható Atyánk! Hálát adunk neked, hogy napról napra megújítod lelkesedésünket, hogy tanulni akarjunk rólad, és meglássuk azokat az árnyalataidat is, amelyeket eddig még nem ismertünk. Add, hogy embertársaink irányában se fáradjunk bele jót tenni, hanem ébressz bennünk kíváncsiságot a másik örömei és problémái iránt. Ámen.

Szerző: Kovács Barbara

Jó az ÚR! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül. (Náh 1,7)

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Mt 7,7)

Olvasmányok

Mt 25,1-13; Jel 21,1-7

Az egyházi esztendő utolsó (örök élet) vasárnapja

Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)

Íme, új eget és új földet teremt az ÚR, és népe örvendez benne örökké. (Ézs 65,17-18)

Lekciók: Mt 24,37-51; 2Pt 3,3-14

Igehirdetési alapige: Mal 3,22-24

Lelki útravaló a mai napra

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján tartsunk lelki értékelést az elmúlt évről. Ebben segít bennünket mindkét igeszakasz.

"Jó az Úr!" Miben nyilvánult meg jósága irántunk? Szedjük szépen ujjbegyre! Velünk volt nyomorúságainkban, testi-lelki szorongattatásainkban is. Gondja volt ránk, gondoskodott rólunk. Hozzá mehettünk, menekülhettünk, nála találtunk oltalmat, védelmet, megoldást. Van-e ilyen tapasztalatunk? Kértünk tőle, szükségben voltunk, és megadta. Kerestünk megoldást, kiutat élethelyzeteinkben, és az Úrnál megtaláltuk. Zörgettünk talán sok-sok ajtón, amely zárva maradt előttünk, de aki az ő ajtaján zörgetett, annak nem volt hiábavaló a kopogtatása, mert az Úr Jézusban nyitott ajtónk van az Atyához.

Ezen az egyházi óévzáró vasárnapon lehetőségünk van megbánni a sok elszalasztott alkalmat, amikor nehézségeink közepette nem az Úr Jézushoz fordultunk, nem kértünk tőle bátran. Nem nála, igéjében kerestük a megoldásokat problémáinkra, és nem éltünk az Úr Jézus által kapott nyitott ajtó lehetőségével. Kérjünk őszintén bocsánatot tőle, keressünk nála békességet, és szívünk meg is találja. Zörgessünk, kopogtassunk, imádkozzunk, és megláthatjuk azt a nyitott ajtót, lehetőséget, amelyet az előttünk álló új egyházi esztendőben elkészített számunkra.

*

Úr Jézus, áldunk téged. Magasztalunk, hogy velünk voltál az elmúlt egyházi esztendőben. Most is kérhetünk bűnbocsánatot, te véred által meg is adod. Ezért kereshetünk nálad békességet, és nem hiábavaló őszinte keresésünk, mert szívünk meg is találja. Kérünk, add Szentlelked erejét, hogy ne lankadjunk meg az imádkozásban, a zörgetésben, a kopogtatásban. Légy mindig oltalmunk és erős várunk! Ámen.

Szerző: Labossa Péter Mihály

Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. (2Móz 24,7b)

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. (Jak 1,22)

Olvasmányok

2Pt 3,(13)14-18; Mt 24,32-44

Lelki útravaló a mai napra

A számolatlanul ránk zúduló információ sokszor azt a téveszmét rögzíti bennünk, hogy ismeretünk, tudásunk egyre nő, egyre teljesebbé, tökéletesebbé lesz. Az információs robbanás következtében a világnak, az életnek olyan területein is barangolhatunk, amelyek eddig elképzelhetetlenek voltak, ezzel együtt olyan ismeretekre is szert teszünk, amelyek sokszor egészen különlegesnek, egyedinek tűnnek. Mindenki minden szakértőjévé válik, teljes magabiztossággal nyilatkozik és formál véleményt bármiről, hiszen megtalálható, elolvasható, biztosnak tűnő forrásból való. Nagyrészt azonban olyan helyzetekkel találkozunk, mint amikor visszakérdeznek az orvosi és lelki szempontból tökéletesen felépített fogyókúra gurujának, hogy mióta is él így, és válaszként azt kapják, hogy "holnap kezdem".

Nagy a kísértés, hogy Isten életet adó igéje is besorolódik a felszínes tudástár elemei közé. A bűn azonban nem elmélet, az Istentől és a másik embertől való elszakadottság nem teória, a bűnbocsánat, az újrakezdés lehetősége pedig nem üres eszmefuttatás. Rosszat és jót, emberit és istenit, törvényt és evangéliumot egyaránt tudni, látni, hinni az igében: ez a tisztánlátás, ez az élet titka. Az igazi cselekvés Isten szavára szembesülni magunkkal és a kegyelem új lehetőségét kérni magunknak.

*

Uram, kérlek téged, hogy tégy képessé igéd útmutatása alapján élni. Add, hogy törvényed, akaratod erőm szerinti mindennapi követésében, az evangélium által önmagammal való szembesülésben és a kegyelem elfogadásában teljesedjék ki a te szavad szerinti cselekvő élet. Ámen.

Szerző: Ördög Endre

Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Az ÚR az én Istenem! (Zak 13,9c)

És ő [Isten] velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről... (Jel 21,3-4)

Olvasmányok

Zsid 13,17-21; Mt 24,29-31

Lelki útravaló a mai napra

A keresztény embereket sem hagyják érintetlenül a jelenkor kihívásai, kísértései. Mi sem vagyunk mentesek a modern társadalmi és szociális berendezkedés különféle hatásaitól, amelyek nagyon sokszor elszemélytelenedéshez, önzéshez, közömbösséghez, embertelenséghez vezetnek. Szomorú valóság, hogy a társadalmi kapcsolatok gyakran nélkülözik az igazságosságot, az emberi kapcsolatok pedig az együttérzést, a megbecsülést, a másik ember szeretetét, tiszteletét. A szegénység, az erőszak, az igazságtalanság, a különböző függőségek, a sérült kollektív psziché mind-mind olyan tapasztalatok, amelyek eltorzítják emberi méltóságunkat, és alacsony önbecsülésben, megromlott családi kapcsolatokban, erőszakos viselkedésben nyilvánulnak meg.

Pedig Isten mindannyiunkat saját képére és hasonlatosságára teremtett. És azt akarja, hogy neki tetsző módon éljünk. Ő le akar és le is töröl szemünkről minden könnyet, és meg akar szabadítani kötöttségeinkből. Ezért küldte hozzánk Jézust, akit ha beengedünk életünkbe, akkor ő lépésről lépesre újra felépíti önbecsülésünket. Az ő szeretete és megnyugtató jelenléte tesz bennünket újra egésszé és értékessé. Nekünk csak el kell hinnünk, hogy számunkra is valóság lehet.

*

Köszönjük, Urunk, hogy te Istenünk akarsz lenni, és velünk akarsz lakni. Köszönjük, hogy te le akarsz és le is törölsz szemünkről minden könnyet. Segíts, hogy ezt mi is igazán el tudjuk hinni, és ne érzéketlenül, ridegen, önmagunkba fordulva éljük életünket, hanem észrevegyük és megbecsüljük egymást, és meglássuk a másikban is az értéket. Ámen.

Szerző: Cairns-Lengyel Henriett

Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. (Zsolt 69,6)

Őbenne [Jézus Krisztusban] van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint... (Ef 1,7)

Olvasmányok

2Thessz 1,3-12; Mt 24,15-28

Lelki útravaló a mai napra

Manapság az emberek nagyon nem tudnak mit kezdeni a bűnnel. Ennek egyik oka, hogy a "mindenható" ember nehezen szembesül önnön korlátaival vagy - adott esetben - gonoszságával. A másik pedig, hogy a bűnt (sajnálatos módon) jogi keretek közé szorítottuk, még az egyházban is. Ha ugyanis a bűnre gondolunk, akkor olyan dolgok juthatnak eszünkbe, mint például hogy "mit szabad, és mit nem", a rossz cselekedetek vagy éppen a mulasztások. És bizonyos szintig igazunk is van. De csak egy bizonyos szintig. Ugyanis a nagybetűs Bűn esetében nem az a rossz, amit teszünk, hanem az állapot, amiben vagyunk.

Istentől távol jövünk világra, amely távolság, mint egy betegség, okozza a cselekedeti bűnöket mint tüneteket. Ahogyan a betegség esetében is, a bűn kapcsán is lehet csillapítani a tüneteket, a gyógyuláshoz azonban valódi gyógymódra van szükség. Nem véletlen, hogy Pál apostol sem azt mondja, hogy "viselkedjetek rendesen, és akkor minden rendben lesz", hanem azt, hogy a gyógyulás kulcsa a Krisztus vére általi megváltás, amely magával hozza a bűnbocsánatot is. Mert ez az áldott sorrend: Krisztushoz fordulva hittel belekapaszkodni a megváltásba, amely át tudja formálni életünket jobb, tisztább, szent életté.

*

Mindenható Istenünk! Köszönjük szent Fiad megváltó munkáját. Add, hogy jobban oda tudjunk figyelni rá ezen a napon, hogy ő világítsa be életünk sötét zugait is a te kegyelmes, megbocsátó és új életre formáló fényeddel. Ámen.

Szerző: Kovács Viktor

Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. (Jób 9,2b-3)

Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lk 15,18)

Olvasmányok

Lk 13,(1-5)6-9; Mt 24,1-14

Lelki útravaló a mai napra

Korunk embere egyre öntudatosabb. Ez lehetőségeink és a világ változásában, egymáshoz való kapcsolatainkban, az élet szinte minden területén felfedezhető. A "nekem ez jár", "azt teszek, amit akarok", az "én tudom jobban", az "akkor is úgy lesz, ahogy nekem jó" kísértése és veszélye egyszerre van jelen. Ez az út járhatatlan, amit nem várt élethelyzetek tanúsítanak.

Jób igazságkeresése nem emberi síkon értelmezhető. Istennek van igaza, mi csak a töredékeket látjuk, birtokoljuk és éljük. Jób tudja ezt, és elfogadja, bár nem egyszerű számára. A teljesség Jézusnál van, mert ő az út, az igazság és az élet! A tékozló fiúnak is szüksége van Isten előtti megállásra, erre az életfordító, sorsfordító felismerésre. Vétkezett, amikor a maga útját akarta járni. Isten ellen először, utána apjával szemben.

A megfordulás után el kell indulni. Ez az út soha nem könnyű. Félelmekkel, bizonytalanságokkal, ki nem mondott belső gondolatok feszültségével terhes. Alázatra késztet és tanít. Csak így tudjuk elfogadni Isten akaratát, amelyet véghez visz életünkben. Ráhagyatkozhatunk életünk minden szakaszában, helyzetében, hisz mindent javunkra munkál. Akkor is, ha valamit elrontunk, de felismerjük a szeretetből felkínált új lehetőségeket. Mondjuk el neki őszintén, hogy segíteni tudjon itt és most!

*

Miértjeinktől hangos a világ. Hogyan engedhette meg ezt az Isten? Hol vagy most, Uram? Taníts minket arra az alázatra, amelyben elfogadjuk akaratodat és mentő szeretetedet. Add a bizonyosságot, amelynek része, hogy felismerjük és magasztaljuk nagyságodat és hatalmadat, hogy megvallva bűneinket, a felkínált kegyelemből éljünk. Köszönjük, hogy hívsz, vársz és visszafogadsz bennünket. Ámen.

Szerző: Kis János

Az ÚR segített el bennünket egészen idáig! (1Sám 7,12b)

Pál írja: De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek... (ApCsel 26,22)

Olvasmányok

Jer 8,4-9; Júd 17-25

Lelki útravaló a mai napra

2018-ban ünnepelte Kiskőrös újratelepítésének háromszázadik évfordulóját. Ennek emlékére elkészült egy Széri-Varga Géza által alkotott dombormű a felújított templom vakablakába, amely a Felvidékről ideköltöző szlovákokat ábrázolja szőlőlevelek alatt, körülvéve a templomot. Alatta emléktábla a mai igével: "Mindeddig megsegített minket az Úr!" Ez annak a gyülekezetnek a látható hálája, akik annyi mindent éltek át: mocsaras területen a templomépítést, leomló tornyot, felekezetek közötti feszültségeket, majd ötven évig lelkészhiányt s olyan időket, amikor negyven kilométerre kellett elmenjenek úrvacsoráért, keresztelkedésért.

Ez a gyülekezet ma három gyülekezeti lelkésszel, két iskolalelkésszel, templommal, imaházzal, ezerkétszáz diákot számláló intézménnyel és aktív hitélettel bír. Miért? Kiválóak voltak, vagy nagyszerűek? Hívőbbek a hívőknél? Nem. Hanem mert mindeddig megsegített minket az Úr.

És neked, testvérem, mi az életutad? Hogyan jutottál oda, ahol most vagy? Mit kellett kibírnod, hol, miben kellett, hogy megőrizzen az Úr? Mikor tűnt úgy, hogy megakad, vagy akár vége is életednek? Mikor gondolták mások rólad: innen nincs tovább? Végy elő egy papírt, rajzold meg életutadat, jegyezd fel magadnak, másoknak, mit éltél át ahhoz, hogy ma elmondhasd: mindeddig megsegített az Úr.

*

Istenem, sokszor csak én tudtam, hogy hajszálon múlt az életem, hogy fordulhattam volna más irányba, eshettem volna mélyebbre, hozhattam volna jónak tűnő rossz döntéseket s talán hoztam is. De te megtartottál engem. Köszönöm az életem, a betöltött éveket, a bejárt életutat. Tudom: az élet kegyelem. Ámen.

Szerző: Pethő-Szűcs Mária

Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! (Zsolt 90,13)

Jézus mondja: Ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (Jn 14,3)

Olvasmányok

Mt 25,14-20; Júd 1-16

Lelki útravaló a mai napra

Tegnap volt az egyházi esztendő utolsó előtti, ítélet vasárnapja. Talán a legkevésbé szeretett keresztény fogalom. Nem is szívesen gondolunk rá. Hiszen ki szereti, ha megítélik, méricskélik? Pláne, hogy az egész életet kelljen mérlegre tenni...

De ez a két igevers teljesen visszájára, pozitívba fordítja az amúgy nagyon is negatív felhangú szót. A zsoltáros szava kér, sürget: mikor jön már az Úr? De miért is akar annyira találkozni vele? Mi abban a jó? Hiszen ő mindent tud, minden apró rezdülésünket, lázadásunkat, kimondott vagy ki nem mondott kritikáinkat, véleményünket. Mindazokat a mondatokat, amelyekkel akár ölni is lehetne, és ezt néha meg is tesszük... Akkor miért ez a sürgetés? Mert a zsoltáros tud még valamit: Istennél ott van a könyörület is. Ő nem ember, aki bosszút forral, aki a szemet szemért elvet vallja, hanem éppen azt, hogy a bűnös, a vétkes számára nála van az újrakezdés lehetősége. Bár Izrael népe számára ez még nem volt annyira egyértelmű, mint ma, a mi számunkra. Hiszen nekik még nem volt olyan "aduászuk", mint nekünk: Isten Fia, Krisztus maga.

Ezért amikor tőle halljuk, hogy visszajön, az cseppet sem fenyegető, hiszen vele maga az élet jön hozzánk. Így lesz a fenyegető ítéletből örömteli találkozás és örök élet. Vele és benne.

*

Jöjj, Urunk Jézus, hogy valóban élők legyünk. Add Lelked erejét, hogy rólad tegyünk tanúságot szavainkkal, tetteinkkel mindennapjainkban, és hirdessük, hogy van a világnak Megváltója, aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

Szerző: Kendeh-Kirchknopf László Domokos