Napi ige, evangélikus Útmutató szerint

Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. (Péld 16,32)

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Mt 5,9)

Olvasmányok

Énekek 2,8-13; Róm 11,33-36

Örömhírvétel

De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve. (Gal 4,4)

Lekciók: Lk 1,26-38; Ézs 7,10-15

Igehirdetési alapige: Róm 8,1-4

Lelki útravaló a mai napra

A harchoz, az erőszakhoz elég ellentmondásos a hozzáállása a Bibliának. Egyfelől ott van a "szeresd felebarátodat", másfelől pedig telis-tele van az Ószövetség Isten által hitelesített és akart háborúskodással. Ez egyrészt alázatra kell, hogy intsen bennünket, ugyanis nem szoríthatjuk be Istent egy "dobozba", hogy "ő biztos csak ilyen", vagy "ő biztos csak ezt vagy azt akarhatja". Nem. Isten Úr, aki azt tesz, amit akar. Azonban ha választani kellene a harc és a béke között, hogy melyik kellene, hogy jobban jellemezze a hívő, Krisztus-követő embert, akkor az egyértelműen a béke. Van, hogy elkerülhetetlen a harc, a béke az örök A terv. És ez azért is nagyon fontos, mert bizony sokkal könnyebb harcolni, mint békében lenni. Sokkal könnyebb mások ellen cselekedni, mint másokért. Az ige azonban arra int ma bennünket, hogy ne másokon akarjunk uralkodni, hanem inkább saját magunkon. Ezenkívül pedig fantasztikus buzdításunk is van arra, hogy a béke teremtésével bekapcsolódjunk Isten teremtő munkájába.

A béketeremtő folyamat lesz az, ami összekapcsol bennünket Istennel, olyannyira, hogy mások számára is nyilvánvalóvá teszi: az Úrhoz tartozunk.

*

Áldjon meg minket az Isten igazi békességgel!

Ne hamis kompromisszummal, ne is megtört hallgatással, hanem valódi, teremtő békével!

Ámen.

Szerző: Kovács Viktor

Így szól az ÚR: Én is szóltam hozzátok, idejében szóltam, de ti nem hallgattatok rám. (Jer 35,14c)

Jézus mondja: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják. (Lk 11,28b)

Olvasmányok

Jn 16,16-23a; Róm 11,25-32

Lelki útravaló a mai napra

Mindig különleges érzés jár át, amikor így kezdődik egy ige: "Így szól az Úr..." Túl azon, hogy meg kell hallani ezt a lehetőséget, sőt oda kell figyelni rá, azt a csodát is átélhetjük, hogy Isten beszél velünk. Olyan dolgot akar tudtunkra adni, amely fontos, nélkülözhetetlen számunkra az élet megéléséhez. Nemcsak beszél, hanem ki is jelent. Akkor, amikor kérdéseink vannak, amikor elbizonytalanodunk, amikor nem tudjuk, mit hoz a holnap, amikor zsákutcába kerül életünk. Én szóltam, de hallgattatok-e rám?

Nemleges döntését népe hozta meg, amikor nem bíztak benne, amikor nem arra mentek, amerre vezette volna őket, amikor más istenek után vágyakoztak. Befogták fülüket, megkeményítették szívüket, nem használták ki az alkalmakat, időben a lehetőségeket. Ezért sok mindent nem kaptak meg. Elveszítettek ajándékokat és azt a kapcsolatot, amelyet Isten szava, velük léte jelentett volna.

Jézusban új lehetőséget kaptunk. Most ő szól! Egész életével és minden értünk kimondott szavával. A boldogság fokozásával azt a lehetőséget kínálja fel, hogy elég meghallani a ma is hangzó isteni szót és élni aszerint az életet, amit tőle kaptunk. Ez vezetés, útmutatás. Nem pillanatnyi öröm, hanem olyan belső lelkiállapot, amelyet a Krisztussal való közösség jelent. Légy boldog hallgató és cselekvő!

*

Urunk, Istenünk! Bűnbánattal valljuk, hogy sokszor nem figyelünk szavadra. Annyi a zaj körülöttünk, annyira lefoglal a mindennapi feladat, harc és küzdelem! Add azt a csendet, amelyben meghallhatjuk szavadat. Tégy késszé arra, hogy elfogadjuk, merjük megélni életünkben, emberi kapcsolataikban, hogy megadhasd nekünk, amire vágyunk, úgy, ahogyan te tudod megadni, tőled jövő teljességében. Ámen.

Szerző: Kis János

Lecsillapítottad a tengerek zúgását [...], a nemzetek háborgását. (Zsolt 65,8)

Zakariás így szólt: [Izráel Istene megesküdött,] megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki... (Lk 1,73-74)

Olvasmányok

2Kor 4,11-18; Róm 11,17-24

Lelki útravaló a mai napra

Néha összecsapnak a hullámok fölöttem. Veled is előfordul, hogy elborítanak az élet hullámai, a családi gondok, a pénzügyek, a munka, a párválasztás kérdései, egészségügyi problémák, a klímaváltozás miatti aggodalom vagy a világ országainak lépései a fejünk fölött?

A Bibliában a tenger, a nagy vizek az őskáoszt szimbolizálják, a zsoltáros is ezért ír így: "elborítanak a vizek", azaz rám dől minden, tehetetlen vagyok. Számtalanszor így érezhetjük magunkat: mintha csak zajlanának a dolgok körülöttünk, s nem tehetnénk semmit. Sokszor talán így is van. Mert mi csak apró porszemek vagyunk a világ sodrásában. Ám van valaki, aki kezében tartja a teremtett világot, felette áll minden hullámnak, viharnak, történésnek és eseménynek. Az Úr Jézus. Ő az, akit sosem borítanak el a hullámok. Sőt a vízen járt, mert ő ural mindent, lába alá vetett mindent az Atya. Ő az, aki uralkodik a hullámokon, életünk hullámain is, és lecsillapítja őket. Kezében a viharos tenger patakká (Zsolt 65,10), záporesővé (65,11) szelídül.

Ugye tudod, hogy egyszer elmúlik az is, ami most kiborít, elborít, felborít téged? Csak maradj meg Isten útján. Őrá nézz. Rá hallgass. Add neki szívedet, hogy félelem helyett ő uralkodjon benne.

*

Uram, sokszor felborulok - állíts talpra engem.

Uram, sokszor kiborulok - légy gazdája érzelmeimnek.

Uram, sokszor elborít a félelem - adj józanságot nekem.

Uram, most előtted leborulok - te uralkodj bennem. Ámen.

Szerző: Pethő-Szűcs Mária

Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem... (Ez 34,16)

[Amikor] hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. (Lk 15,6)

Olvasmányok

Jn 6,30-35(36); Róm 11,11-16

Lelki útravaló a mai napra

Laetare, vagyis a böjti öröm vasárnapjának hetében vagyunk. Végre valami kis felüdülés a folyamatos böjti gondolatok, lelki vívódások közepette! De mi is az, amiről ezek az igék szólni akarnak? Mivel szólítanak meg? Minek lehet ma egyáltalán örülni?

Éppen annak, amire, akire várunk, amire, akire készülünk. Annak, hogy az a valaki érkezik hozzánk, aki igazi, jó pásztorként keres minket, keres engem. Aki nem hagyja, hogy egy is elvesszen övéi közül. Aki a szó legszorosabb értelmében halálosan szeret minket, és azt akarja, hogy életünk, mégpedig örök életünk legyen. Ezért vállal mindent: a dicsőséges bevonulást virágvasárnap, az elárultatást, a megaláztatást, a szenvedést, a "feszítsd meg!"-et, a keresztet, a halált. Így hozza el övéinek az igazi, Istennel kötött békét, hogy feltámadásával utat nyisson magához a mennyei Atyához. Mert nekünk ilyen Urunk van. Aki akkor a legboldogabb, amikor megtalálja a kis eltévedt báránykáját, amikor bekötözheti, meggyógyíthatja annak sebeit, erősítheti azt, aki gyengének érzi magát, magára véve a terheket.

Hogy minek lehet örülni a böjti időben? Annak, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok, akinek az Ura nem más, mind maga a Jó Pásztor.

*

Drága Jézusunk, igaz, hűséges pásztorunk! Add, hogy minden napon meglássuk, megéljük, átéljük annak az igazi mélységét és magasságát, hogy értünk jöttét, megváltottál, örök élettel ajándékoztál meg. Add, hogy igazán meg tudjunk majd rendülni a nagyhét eseményiben, hogy így lehessen valódi, szívből jövő, ujjongó húsvétunk. Ámen.

Szerző: Kendeh-Kirchknopf László Domokos

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik. (5Móz 8,3b)

Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. (Jn 6,68b)

Olvasmányok

Jób 9,14-23.32-35; Róm 11,1-10

Lelki útravaló a mai napra

"Hogyan fogsz hozzá a szabadításhoz, Jézus? Isten vagy? Az az Isten, aki képes enni adni népének a pusztában? Ha igen, akkor tegyél újra csodát, változtasd kenyérré a köveket!" Jézus bebizonyítja, hogy érti, mire utal az ördög, mert Mózes ötödik könyvéből idéz válaszként: "Nemcsak kenyérrel él az ember..."

Akkor keletkezik bennünk a halál, amikor nem úgy nézünk egymásra, mint áldásra, ösztönző ingerre, hanem mint veszélyre, versenytársra a "kenyérért". Ez az a halál, amelyet a Biblia fél, és jó okot ad rá, hogy féljünk tőle. Nem a végső távozás az, ami félelmetes, hanem a céltalan, üres létezés, amely leépíti emberi kapcsolatainkat. Mint a tékozló fiút, akinek már nem voltak emberi viszonyai, hanem használták, ezért apja halottnak nevezi. A Biblia szerint nem lehet életnek hívni ezt a fajta létezést, csak szimpla vegetáció. Ha csak kenyér által élünk, akkor csak kenyér által tudunk meghalni. A kenyér általi halál nem természetes, hanem erőszakos halál, amelyet a világot irányító erőszakos rendszerekkel varrnak a nyakunkba. És mi elfogadjuk ezt a helyzetet. Nem harcolunk ellene, hanem amikor meghalljuk az igazságot, inkább halottak maradunk, mintsem felvállaljuk annak kockázatát, hogy éljünk.

Jézus életét adta azért, hogy igazán éljünk. Mi mit adunk? Mit kockáztatunk?

*

Uram, kihez mennénk, ha nem hozzád? Adj nekünk tanácsot. Hogyan fogjunk hozzá? Hogyan éljünk igazán és szabadon? Szabadításod után sem világos, hogy mi legyen az első lépés. Ne hagyj magunkra, add Szentlelked erejét és világosságát, hiszen örök élet beszéde van nálad. Ámen.

Szerző: Gombkötő Beáta

Jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában! (Ézs 2,5)

Jézus mondja: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)

Olvasmányok

Jn 6,26-29; Róm 10,16-21

Lelki útravaló a mai napra

Kimenni és járni egyet a tavaszi napsütésben... Jóleső érzéssel tölthet el a szürkébb téli hónapok után. Azt azonban kevésbé kedveljük, ha rejtett dolgaink kerülnek egyszerre napvilágra.

Járjunk világosságban! - a Szentírás visszatérő biztatása ez, amely ma minket szólít meg Ézsaiás próféta szavain keresztül. Milyen érzést kelt bennünk ez a felhívás? Biztató vagy inkább riasztó? És hol is van ez a bizonyos világosság, a hely, ahol világosságra kerülnek a dolgok, ahol tisztábban látszik minden részlet és összefüggés? A próféta szerint az Úr hegyén, a Sionon, Isten templomában, ahol igéje hangzik. Isten beszéde, amelyen keresztül ő maga fenyíti és tanítja a népeket. Rávilágítva arra, ami sötét indulat lakozik bennük, és elhozva a békességet a kardok és lándzsák helyére.

Jézus önvallomásában szintén sötétségből hív világosságra. A világosság forrása pedig - e vallomás szerint - nem más, mint maga a testté lett Ige, Jézus személye. Ahol ő van, ahol ő szól és cselekszik, ő mutat utat, ott növekszik a világosság. Ott lelepleződnek a sötét indulatok, a tisztátalan szándékok és a gonosz cselekedetek. Ő hív minket követésre. Hogy eljöjjön számunkra is a tavasz. És ne a sötétség tartsa fogva életünket, hanem átjárjon életadó fényével Lelke és indulata, a világ világossága.

*

Uram, szívem mélyén vágyódom a te világosságod után. Sokszor mégis inkább a sötétségben maradok, amely körülvesz és fogva tart. Talán mert könnyebb és kényelmesebb, mint szembesülni az igazsággal. Kérlek, adj erőt és bátorságot, hogy kilépjek a fényre, és téged követve utadon járjak. Ajándékozz meg világosságoddal, világos látással, hogy valóban enyém lehessen az élet világossága. Ámen.

Szerző: Cselovszky Ferenc

Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen... (1Sám 2,2)

Hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - ti is szentek legyetek egész magatartásotokban... (1Pt 1,15)

Olvasmányok

Jn 12,20-24; 2Kor 1,3-7

Böjt 4. vasárnapja (laetare)

Ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)

Örüljetek Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek, és szívből ujjongjatok! Akik gyászoltok, leljetek vigaszra benne! (Ézs 66,10)

Lekciók: Jn 6,1-15; Ézs 54,7-10

Igehirdetési alapige: 1Kor 10,14-17

Lelki útravaló a mai napra

"Az igazgató úr egy szent!" - foglalja össze és rebegi áhítatos tiszteletét refrénszerűen az állatkert-igazgató (Haumann Péter) felé titkárnője (Pápai Erzsi) Csukás István ifjúsági regényének filmváltozatában. Az alkotás görbe tükörben mutatja azt a kritika nélküli viselkedést és függőséget, amely egyes hierarchikus rendszerekben talán kényelmesebb és előnyösebb lehetőség a boldogulás útján. De milyen szégyenteljes is belenézni abba a görbe tükörbe...!

Isten szentsége az ő tisztaságát és tökéletességét jelenti. Ő az egyetlen, akit valóban megillet ez a jelző. Anna hálaénekéből annak a megtapasztalásnak az öröme árad, hogy a szent Isten rátekintett, lehajolt hozzá reménytelen helyzetében, felemelte tekintetét, örömre fordította hosszú évek alatt állandósult szomorúságát. Isten szentsége a kőszikla, amelyen megvethetjük lábunkat, életünk biztos alapja, amelyre építhetünk. Szentségébe ágyazódik létünk igazi értelme. Tőle való függőségünk nem kiszolgáltatottság, hanem teremtményi voltunkból fakad. Nem lekötelezettjei, hanem megváltott gyermekei vagyunk. Tisztaságából Krisztus vére által részesített minket.

*

Hálát adok neked, teremtő Istenem, hogy békességgel és szabadsággal ajándékoztál meg. Szentséged nem szorongást vált ki belőlem, nem a megfelelési kényszer nyomása alatt kell keresnem tetszésedet, hanem annak bizonyosságával, hogy te örömre teremtettél, s magad is örülsz, amikor megérkezem hozzád. Ámen.

Szerző: Lacknerné Puskás Sára

Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. (Zsolt 14,3)

Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7,14)

Olvasmányok

Mt 16,24-27(28); Róm 10,5-15

Lelki útravaló a mai napra

"A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga" - nem lehet véletlen, hogy ezt mondja az ember Ádám Luciferrel vitázva Az ember tragédiájában. A pusztítás fejedelme pontosan érzékeli az élet és halál útja közötti különbséget, és az sem kétséges, hogy az embernek legfeljebb a legszentebb küzdelemben való önfeláldozás lehetőségét akarja felkínálni. Az evangéliumi tudósításokból azt is tudjuk, hogy magával Jézussal is ezt tette volna, ha tehette volna... Hányszor akarta őt is eltéríteni a kísértések óráiban, hogy az Isten emberszeretetének nemes példájaként érkezzen el a végállomást jelentő, halálos keresztig!

Nekünk, embereknek nem mindig sikerül ilyen világosan átlátni az emberi élet küzdelmein, a jó és a rossz, az életre vagy halálra vezető forgalmas utak többszintes csomópontjain. Nehezen látjuk meg az életre vezető sávokat, útjelzőket. Gyakran kell beérnünk a minket körülvevő nyugati világban annyival, hogy "jó emberként" küzdjük végig a földi életet, amíg az úgyis elkerülhetetlen célhoz, a halálhoz megérkezünk.

A cél élet, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga - mondhatjuk, hirdethetjük, imádkozhatjuk Isten éltető evangéliumával. Nehogy "senki", "egyetlen ember sem", nehogy csupán a kevesek kevese érje el az elmúlhatatlan élet jézusi ajándékát!

*

Mennyei Atyánk! Köszönjük a próféták, az apostolok, a reformátorok és a mindenkori bizonyságtevők fellegét az emberiség történetében, akik nem e világ önmagába zárt, egymásnak feszülő jó és rossz céljaiért küzdöttek, hanem ebben a világban is az eljövendő és maradandó ország felé továbbvezető utat keresték. Add, hogy mi is munkáljuk a körülöttünk élő kicsik és nagyok legfőbb és örök javát. Ámen.

Szerző: Korányi András

Pedig te, URam, az igazságot nézed. (Jer 5,3a)

Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. (Lk 16,10)

Olvasmányok

Mk 9,38-41(42-47); Róm 9,30-10,4

Lelki útravaló a mai napra

Felelősség. Van, aki jól él vele, van, aki csak visszaél. Isten mindannyiunkra bízott feladatokat, embereket. Kire többet, kire kevesebbet. Ő pontosan ismeri erősségeinket, és gyengeségeinket is. Látja a vágyat szívünkben, hogy olykor jólesne, ha jobban bíznának bennünk, ha hangsúlyosabb feladatokat kapnánk. Irigykedve nézünk a sikeres, vezető pozícióban lévő emberekre, a sok gyermeket nevelő szülőkre. Máskor meg legszívesebben elrejtőznénk, hogy ne kelljen senkivel és semmivel foglalkoznunk, és csak szabadulnánk minden felelősségtől és feladattól, hogy végre levegőhöz jussunk.

Isten tökéletesen ismer minket, tudja, mikor mennyit bízhat ránk. Nem ad többet, mint amennyivel meg is tudunk birkózni, sőt az elhordozásához, elvégzéséhez is megadja a szükséges erőt, képességet. Azt viszont elvárja, hogy amit ránk bíz, azzal helyesen sáfárkodjunk. Hogy igenis hűségesen végezzük el a ránk osztott feladatot. Úgy, mint akik nem maguknak, hanem az Úrnak szolgálnak. Akkor megtapasztaljuk, hogyan fog egyre többet és többet ránk bízni és így használni országának építésében.

Indítsuk ezt a mai napot is azzal, hogy elkérjük Istentől mindazt, amit ma készített számunkra. Kérjük el tőle az erőt is hozzá, és kezdjük is el a neki, érte való szolgálatot.

*

Istenem, köszönöm, hogy engem is használni akarsz országod építésében. Segíts úgy tekinteni a ma rám váró feladatokra, mint amelyeket tőled kaptam, és elvégzésükkel téged dicsőíthetlek. Segíts mindig hűen végeznem a rám bízott feladatokat és hűen gondoskodni a rám bízottakról. Ámen.

Szerző: Kun-Török Anett

Óvta [népét], mint a szeme fényét... (5Móz 32,10b)

Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. (1Jn 4,16b)

Olvasmányok

1Thessz 2,13-14(15-16)17-20; Róm 9,14-29

Lelki útravaló a mai napra

"Isten szeretet" - mondja János apostol, és ennek a szeretetnek kell, hogy legyen irányultsága. Isten szeretete az ember felé irányul, mert mi vagyunk a szeme fénye. Ezt nem túlzás kimondani, hiszen az ige is ezt mondja. Sőt Jézus Krisztus kereszthalála is sejteti velünk, hogy kimondhatatlanul fontosak vagyunk Isten számára, hiszen a bűnös és elveszett emberért képes volt odaadni egyszülött Fiát.

Mi vagyunk tehát Isten szeme fénye. Ezért árasztja ránk szeretetét úgy, mint a vizet. Az pedig, aki felismeri és elfogadja Isten szeretetét, és benne él, olyan, mint a mosdószivacs, amelyet vízbe mártanak, és teleszívja magát vízzel. Mert ahogy János apostol mondja: "...aki a szeretetben marad, az Istenben marad..." Körülveszi, sőt be is tölti őt Isten szeretete, ahogy a szivacs belsejét átjárja a víz. Ezt jelenti, hogy Isten is őbenne marad. Körbevesz és betölt minket szeretetével. Ha pedig kivesszük a szivacsot a vízből, nem tudja magában tartani azt a nagy víztömeget, ki fog folyni belőle.

Így tudunk mi is meríteni ebből a mindent átható szeretetből, így tudunk felebarátaink felé is szeretettel fordulni ebből a mindent átható szeretetből. Mert ha megmaradunk a szeretetben, az Isten szeretetében, mi magunk is szeretete eszközévé válunk.

*

Mennyei Atyám, hatalmas ajándék a te minden értelmet meghaladó szereteted. Add, Urunk, hogy bele tudjunk merülni ebbe a szeretetbe, és meg tudjunk maradni benne. Hogy életünk áldás lehessen minden ember számára. Ámen.

Szerző: Bence Győző

Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat! (Zsolt 117,2)

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene... (2Kor 1,3)

Olvasmányok

Mt 19,16-26; Róm 9,6-13

Lelki útravaló a mai napra

Valaki fontos nekem. Jót akarok neki. Próbálom kifürkészni legtitkosabb vágyait, hogy valóban azzal ajándékozhassam meg, ami számára a legtöbbet jelenti. Cselekvően hozzájárulok boldogságához. Féltem őt és óvni próbálom, de úgy, hogy ez ne legyen számára nyomasztó teher vagy szabadságát korlátozó béklyó. Soha nem leszek közömbös iránta, nem elégelem meg, nem viszolygok tőle. Sőt kívánatos számomra jelenléte. Örömmel figyelem minden rezdülését. Akár ezredszerre is ugyanúgy gyönyörködöm jól ismert mozdulataiban, hangjában, arcában. Szokásai, mivel övéi, kedvesek számomra. El sem tudom képzelni nélküle létezésemet. Egyszóval szeretem.

Lehet, hogy valaki nem szép, nem kedves, nem kívánatos, és nem komfortos számomra jelenléte. Idegesítő szokásai vannak, teljesíthetetlen és kusza vágyai, és semminek nem tud igazán örülni. Keresi a bajt, és ellenségének tekinti, aki próbálja megvédeni. Rossz ránézni, és ha tehetném, elkerülném. Szeretni nem tudom. Irgalommal viszont neki is tartozom. Aki szomorú, csak elszívja belőlem is az energiát. A vigasztalás azonban engem is feltöltene, nem csak őt. Képességeimet ez mégis legtöbbször meghaladja.

Sokszor azt sem tudom szeretni, aki jó velem. Felfoghatatlan, hogy Isten irgalmas, vigasztal, szeret. Hűségesen és örökké.

*

Áldott vagy, Uram, dicsőítelek téged, magasztalom szent nevedet! Csodálatos nekem az a tudás, hogy te nemcsak irgalmazol nekem, nemcsak vigasztalást adsz, hanem teljesen és feltétel nélkül szeretsz. Örömödet leled bennem. Jót cselekszel velem. Féltesz és óvsz. Mi mást tehetnék, mint hogy dicsőítelek és magasztallak téged? Ámen.

Szerző: Bartha István

Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet! (Ézs 66,18b-c)

Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. (2Kor 4,6)

Olvasmányok

Jób 7,11-21; Róm 9,1-5

Lelki útravaló a mai napra

Annyira szeretném megmutatni Isten nagyszerűségét! Beszélek bibliai tartalmakról, próbálok továbbadni felfedezett bölcsességeket, szeretném, ha sokan átélnék az általam is átélt drámát, amelyet Isten jelenléte teremt. Szeretném, ha átélnék az emberek, hogy világméretű az üzenet. Hogy itt és ebben találkozhatnának a népek, a kultúrák, a stílusok és a vallások. Hogy választ kapnának benne feszítő kérdéseink. Tudnánk, hogy kell megvédenünk a természetet. Tudnánk, hogyan álljunk ellen a kirekesztés minden formájának. Tudnánk, hogy kell jól élni. Meg tudnánk teremteni a közös akarat csodáját. Még olyan jelenkori nyűgjeinkkel is meg tudnánk küzdeni, mint a gazdasági feszültségek vagy a technológiai kihívások.

De szavaim erőtlenek. Nincsenek megfelelő kifejezéseim a csodára, mert a csoda túl fájdalmas, egyszerűségében is képtelenség. Isten a maga nagyszerűségét egy halott názáreti ács arcára írta. Ez Isten arca. Véresen összeverve, hogy tudjuk, mennyire szeret. És feltámadottan ragyogva, hogy tudjuk, mégis van remény.

Hív, mert benne találkozhatnánk.

*

Ha azt az arcodat nézem, amely nem torzult el az emberi dicsőségvágy keze nyomán, nincsenek rajta a szenvedést eltüntető retusálások, aranymázas jobbítások, meglátom Isten arcát benned. És feljajdul életem. Nézz rám mégis! Adj erőt, hogy ne kerüljem el tekintetedet. Ámen.

Szerző: Koczor Tamás